NYELVVILÁG A BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA IDEGEN NYELVI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS INTÉZETÉNEK SZAKMAI KIADVÁNYA

Átírás

1

2

3 A BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA IDEGEN NYELVI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS INTÉZETÉNEK SZAKMAI KIADVÁNYA

4 Szerkesztıbizottság Barthalos Judit, dr. Hegedüs Gyula, Hukné dr. Kiss Szilvia, dr. Kéri András, Lehr Emma, Szendrıi Ildikó Fıszerkesztı Dr. Kéri András Technikai szerkesztı Deák Gabriella Szerkesztıség címe: 1054 Budapest, Alkotmány u ISSN Felelıs kiadó: Medvéné dr. Szabad Katalin Készült a BGF Külkereskedelmi Fıiskolai Kar házi nyomdájában. Formátum: A/4 Ívszám: A/5 Példányszám: 250 Munkaszám:

5 TARTALOM 3 MÉRÉS TUDOMÁNY Dr. Lukácsi Zoltán: Az item-válasz elmélet és az itemfüggetlenség elvének megsértése: A részpontozásos itemek avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (2. rész) 5 IRODALOM Dr. Nyusztay Iván: Az abszurd identitás Albert Camus és Samuel Beckett mővészetében 13 TÖRTÉNELEM TÁRSADALOM TURIZMUS Dr. Lukács András: Az útikönyv mőfajának története 20 Hukné dr. Kiss Szilvia: A házasságkötések alakulása a Bakony-hegység négy német nemzetiségő falvában 27 CIVILIZÁCIÓ Dr. Kéri András: Közép-Amerika különös népe a garífunák vagy fekete karibok 37 Dr. Gulyás Adrienn: Yékwi! Yékwa! Martinique-i mesemondók 52 OLVASÓLÁMPA Közép-amerikai költık (Kéri András fordításai) 61 [AKTUÁLIS] [Fodor Sándorné dr. Balthazár Enikı Kétyi András: Kalandozások a német fınevek birodalmában egy online tananyag margójára] 67 [Dr. Orosz Árpád: Angol szakszövegolvasás a BGF Pénzügyi és Számviteli Karán folyó mesterképzésen] 75 [KONFERENCIA] [Katona Zsuzsanna: Önállóság és lendület az oktatásban. Beszámoló a 2012 júniusában megrendezett szakértıi tanulmányútról] 78 [KÖNYVISMERTETÉS] [Susan Kaufmann, Lutz Rohrmann, Petra Szablewski-Çavuş: Orientierung im Beruf (Magyar Gézáné)] 84 [Kulturális antropológia az oktatásban recenzió dr. Letenyei László két kötetérıl (Schiller Katalin)] 87

6 Jelen kiadványunk illusztrációinak forrása: Halzer Györgyi: Válogatás Közép-Ázsia, Tibet és India díszítı motívumaiból. Budapest, Komáromy Publishing, 2005.

7 TÖRTÉNELEM TÁRSADALOM TUDIZMUS 5 Az item-válasz elmélet és az itemfüggetlenség elvének megsértése: A részpontozásos itemek avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán (2. rész) DR. LUKÁCSI ZOLTÁN KVIK A tanulmánysorozat 1 elsı részében arra a kérdésre kerestem a választ, hogy illeszkedésmutatói alapján a két modern tesztelméletre épülı számítógépes programcsomag (a Facets és az OPLM) mennyire alkalmas nyelvi mérésbıl származó adatok feldolgozására. Írásom elsı felében az itemválasz elmélet alapfogalmait és elvárásait ismertettem, bemutattam a legismertebb modelleket és becslési eljárásokat, valamint összevetettem a két rivális módszertant: az item-válasz elméletet (IRT) és a Rasch mérést (MFRM). A tanulmány második felében pedig éles nyelvvizsga során felvett adatokon elvégzett számítások eredménye alapján vontam óvatos következtetést: az illeszkedésmutatók figyelembe vételével a döntéshozónak mindig az adott helyzetben kell állást foglalnia a szakmaiság keretein belül, de a gyakorlati célok által vezetve. Az IRT bemutatása és a modellek értékelése akkor dichotóm itemek alapján történt. Ezek olyan tesztlépések, amelyek esetében a helyes válasz 1, a helytelen pedig 0 pontot ér. Ilyen diszkrétpontos feladattípus például az igaz/hamis, a feleletválasztás, a párosítás, vagy a hiányzó szavak kitöltése. Ebben a tanulmányban azt mutatom be, az item-válasz elmélet milyen lehetıségeket kínál a részpontozásos és skála itemek elemzésére, illetve hogy ezek a modellek hogyan segíthetnek az IRT alapvetéseit sértı dichotóm tesztlépések információtartalmának feldolgozásában. A bináris elkülönítés [1, 0] gyakran elégtelennek bizonyul képességszintek leírására. A produktív készségek mérésekor a konstruktumot felépítı alkotórészeket többlépcsıs skálaként fogjuk fel. A skálán a magasabb lépcsıfok eléréséhez nagyobb képességszintre van szükség. A nyelvi folyékonyságot, vagy a kiejtést számos nyelvvizsga a beszédkészséget felépítı alkotóelemnek tekinti. Könnyen belátható, hogy ezek dichotomizálása értékes információ elveszítésével járna, hiszen egy szóbeli megnyilatkozásban nyilvánvalóan több van annál, mint nem szólal meg / beszél, vagy érthetetlen / érthetı. A KER (2002: 156) az A1 és C2 szintek között a szóbeli folyékonyság kilenc lépcsıjét különíti el a sok szünetet tartó, keresgélı megnyilatkozásoktól az egyenletes beszédtempón át a természetes, könnyed, és habozásmentes gördülékenységig. Ugyanez a fonológiai tudás esetében már csak ötfokú skálát alkot, és olyan szempontok szerint épül fel, mint mennyire fontos, hogy a hallgató hozzá legyen szokva a beszélı kiejtéséhez; észrevehetı-e idegen akcentus; vagy megjelenik-e a célnyelvi hanglejtés jelentést kiegészítı alkalmazása (2002: 141). A rangskálás modell A több pontot érı itemek leírására tett kísérletek közül hármat mutatok be. Az érdeklıdı olvasó számos további modellel ismerkedhet meg Reckase (2009:32-43) vagy Glas (2010) köteteibıl. Rasch és Andersen munkájára alapozva elsıként Andrich (1978) alkotta meg rangskálás modelljét. Ahogy a neve jelzi, ez a modell olyan itemek mőködését jellemzi, melyek esetében a válaszok rangsorba állíthatóak. Andrich így közelítette meg a Likert-skálákat, ahol a válaszadónak döntenie kell, hogy (a) egyáltalán nem ért egyet, (b) nem ért egyet, (c) számára közömbös, (d) egyetért, vagy 1 Lukácsi Zoltán (2012): Illeszkedés és alkalmazhatóság: A modern tesztelméleten alapuló számítógépes programcsomagok képességszint-becslése - avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán. NyelvVilág. 12. sz.5-21.

8 6 MÉRÉS - TUDOMÁNY (e) teljes mértékben egyetért egy állítással. Egy ilyen item szükségszerően számos a rangsor lépcsıfokait elkülönítı küszöbbel rendelkezik. A Thurstone-i küszöb a látens változó azon értéke, ahol az adott ponttól felfelé és lefelé esı kategóriákba sorolás valószínősége megegyezik. A k- kategóriához tartozó küszöb egy 0-m kategóriából felépülı rangskálán az 1. ábra szerint írható le (Linacre, 1998: 634). Egynél több itembıl felépülı vizsgálati eszközök, tesztek esetében a rangskálás modell elvárása, hogy az egyes tesztlépések szerkezetileg azonosak legyenek. Ez nem csak azt jelenti, hogy a fenti példából kiindulva minden kérdéshez öt válaszlehetıség tartozzon. Az egyes küszöbértékek és az átlagos küszöbérték közötti különbség egyenlı kell, hogy legyen minden item esetében. A szerkezeti azonosság fogalma visszamutat az elsı részben kifejtett becslési eljárásokra. Ahogyan a dichotóm tesztlépések nehézségére, úgy a skála itemek küszöbértékeire is csak akkor tudunk becslést adni, amennyiben kategóriánként legalább egy megfigyelt pontérték rendelkezésre áll. Tízéves vizsgáztatói munkám során nem emlékszem, hogy találkoztam volna olyan vizsgázóval, aki a középfokú angol nyelvvizsgán kiejtésére ötbıl 1 pontot kapott. Andrich rangskálás modellje így is kínál megoldást: azonos szerkezet mellett az 1 pontos folyékonysággal megegyezı helyen van a kiejtés küszöbértéke. Mindez természetesen nem ilyen egyszerő. A példához hasonló problémák áthidalásához nem elég feltételezni az itemek szerkezeti azonosságát; ezt a többi elvárással együtt egyetlen látens dimenzió jelenléte, az itemek függetlensége, és az azonos diszkrimináció bizonyítani is kell. Pszichometriai értelemben ez annyit jelent, mint igazolni, hogy a látens változó különbözı összetevıinél a magasabb skálaértékhez ugyanakkora képességszint többletre van szükség. Adott esetben a kiejtési skálán 1 pontról 2 pontra jutáshoz éppen akkora képességszint emelkedésre van szükség, mint a szóbeli folyékonyság azonos pontjainál. A részpontozásos modell Masters (1982) ezt a szigorú elvárást oldja fel részpontozásos modelljében (parciális kredit modell, partial credit model, PCM). Okfejtésében a válaszadtást úgy tünteti fel, mintha az item a pontszámnak megfelelı részproblémából állna. A kapott pontszám megegyezik a sikeresen vett lépcsıfokok számával. Látható, hogy a modell képlete a dichotóm itemek mőködését leíró Raschmodell kibıvítése úgy, hogy m > 1. Annak a valószínősége, hogy n vizsgázó i itemre adott válaszainak összpontszáma 0, felírható az alábbi egyenlettel: ahol: θ n = n vizsgázó képességszintje a látens változón τ ki = az i item k-adik küszöbértéke a látens változón m = a maximális pontszám

9 Ugyanígy a nullától eltérı összpontszám valószínősége: MÉRÉS - TUDOMÁNY 7 Logikus lenne azt gondolni, hogy az elsı lépcsıfokok alacsonyabbak, tehát ezek a részproblémák könnyebbek, majd innen haladunk a nehezebb felé. Wright és Douglas (1986) az objektív mérés elengedhetetlen feltételeként ezen felül kiemeli, hogy az egyes lépcsıfokoknak, és így az itemek küszöbértékeinek, egymástól függetlenek kell lenniük. Vizsgáljuk meg egy példán keresztül egy ilyen részpontozásos item részproblémákra lebontott lépéseinek feldolgozását! Verhelst és Verstralen (2008 :232) egy matematikai problémával szemlélteti a vizsgázó feladatát (1. ábra): 1. ábra Többlépcsıs matematikai feladat Az egyenlet megoldása két lépcsıben, kötött sorrendben lehetséges. Elıször el kell végeznünk az összeadást, majd ezt követheti az osztás. A két lépés sokféleképpen kiegészíthetı egy harmadikkal; legyen a harmadik lépcsı egy további összeadás, illetve egy másik esetben gyökvonás (2. ábra). 2. ábra Összeadással, illetve gyökvonással kiegészített többlépcsıs matematikai feladatok A 2. ábrán szereplı feladatok alapját az 1. ábra adja, az ebben szereplı lépések nehézsége nem változott. Könnyen belátható azonban, hogy a magyar közoktatásban tanuló negyedikes kisiskolások számára a részeredményhez rendelt +1 nem okozhat komoly problémát, ugyanakkor a gyökvonás sokak számára megoldhatatlan akadályt jelent majd ez felsıs tananyag. Ezek értelmében a válaszok valószínősége az alábbiak szerint alakulhat (1. táblázat): pontszám: összeadásos 0,1 0,45 0,15 0,3 gyökvonásos 0,1 0,45 0,449 0, táblázat Az összetett többlépcsıs matematikai feladatok összpontszámainak valószínősége Vegyük észre, hogy a 0, 1, és 2 vagy több pont megszerzésének a valószínősége nem változott. Ugyanakkor az összeadásos tételnél a második lépést sikeresen elvégzı diákok kétharmada meg tudja oldani a harmadik lépést is, de a gyökvonásnál gyakorlatilag nem születik helyes megoldás. A gyökvonás esetében a 2 pont megszerzésének feltételes valószínősége az 1 és 2 pontot szerzett

10 8 MÉRÉS - TUDOMÁNY válaszadók között 50%; tehát ez a küszöb nagyjából egybeesik a populáció képességszintjével. Ugyanez az összeadásnál 25%, alacsonyabb értéket vesz fel. Ez az elgondolás képezi az alapját Molenaar (1983) kritikai észrevételeinek: amennyiben elfogadjuk a lépcsık egymást követı feldolgozásának folyamatát, akkor τ ki nemcsak a k-1 lépcsıtıl függ, hanem az összes következı foktól is. Ha egy összetett feladat esetében minden akadályt egymástól függetlennek tekintünk és részpontszámmal jutalmazunk, könnyen elıfordulhat, hogy valamely pontérték soha nem lesz a legvalószínőbb eredmény. Ennek oka Molenaar (1983) indoklását követve éppen az, hogy az item τ ki lépcsıfokának értéke az esélylatolgatás mutatója. Így tehát a részpontozásos modell nem alkalmas szekvenciális megoldást igénylı feladatok leírására. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy mind a rangskálás, mind a részpontozásos modell a Rasch-modell kiterjesztése, így azonos diszkrimináció paraméterrel dolgozik. Az általánosított részpontozásos modell (generalized partial credit modell) ezt a megkötést oldja fel. - avagy hogyan mérjünk a nyelvvizsgán A részpontozásos modell elutasítását gondolta tovább javaslatában Verhelst és Verstralen (2008): ha a PCM modell nem alkalmas egy tesztlépés egymástól független lépcsıfokainak ábrázolására, akkor használjuk az item függetlenség elvét sertı elemek feldolgozására! A cikk második felében ezt az alkalmazást fogom bemutatni. A kutatás háttere A kutatás adatait az Euro Nyelvvizsga Kft bocsátotta a rendelkezésemre. Az angol nyelvő, B2 szintő olvasott szöveg értése (Reading) adatbázisból hét olyan vizsgaidıszakot választottam 2006 szeptembere és 2012 júliusa között, melyek ismételten bevetésre került tesztlépéseken keresztül közvetett kapcsolatban álltak. A dichotóm itemek elrendezését a 3. ábra mutatja. 3. ábra A kutatásban szereplı vizsgaidıszakok feladatai közvetetten kapcsolt elrendezésben A 3. ábra az ismételt feladatokon túl azt is láttatja, hogy 2008-ban a vizsgaformátum is megváltozott: A rövid szövegek feladat megszőnt, a vizsgarész és így a teljes vizsga rövidebb lett. A kutatásban résztvevı vizsgázók száma n = A negatív diszkriminációt mutató vagy más szempontból rossz minıségő itemek kizárása után az elemzésben megtartott tesztlépések száma n = 105. Mivel az egyes vizsgaidıszakokban nem ugyanazok a vizsgázók alkották a mintát, a vizsgázók nem azonos feladatokat kaptak, és az itemek száma is eltérı volt, az adatok feldolgozása a klasszikus tesztelmélet alkalmazásával csak korlátozottan lehetséges, a vizsgák egyenértékősítése pedig nehézkes (Livingston, 2004), ha nem

11 MÉRÉS - TUDOMÁNY 9 lehetetlen (Hambleton, Swaminathan és Rogers, 1991). Ennek megfelelıen a modern tesztelméletre épülı OPLM és Facets szoftverek alkalmazásával elıször arra a kérdésre kerestem a választ, a Rasch-modell érvényes leírását adja-e az adatoknak. Dichotóm itemek és az egyparaméteres modell Az OPLM programcsomagban azonos item diszkrimináció mellett azt találtam, hogy a Raschmodell illeszkedése az adatokhoz nem volt kielégítı: R1c = 2404,410; df = 448; p < 0, Az elemzésben szereplı itemek közül 64 viselkedett a modellben leírtaktól jelentısen eltérıen (p < 0,05). A Facets infit és outfit illeszkedésmutatói 17 itemnél mutattak a Wright és Linacre (1994: 370) által megadott 0,8-1,2 közöttinél rosszabb értéket. Mivel ez a szoftver globális illeszkedésmutatóval nem rendelkezik, és az elégtelenül mőködı itemek aránya mindkét programcsomag szerint magas volt, a Rasch-modellt elvetettem. Az elemzésre a továbbiakban a Facets nem volt alkalmazható, hiszen a Rasch mérés filozófiája szerint a modell helyes (Linacre, 2009:10-11). Az OPLM lehetıséget ad arra, hogy a minta alapján elıször becslést adjunk az itemek diszkriminációjára. Ezeket az értékeket diszkriminációs indexként beállítva azután a feltételes maximum likelihood eljárás alkalmazhatóvá válik, és az item nehézség paraméterek becslése elvégezhetı. A diszkriminációs indexek mértani közepét g = 3 értékben meghatározva a második elemzési körben az illeszkedés alapján a modell még mindig nem adta megfelelı leírását a megfigyelt item válaszoknak: R1c = 786,775; df = 448; p < 0, Ebben a helyzetben az elemzı döntést kell, hogy hozzon: elfogadja-e a R1c : df arányt (1,7561) annak ellenére, hogy tisztán statisztikai értelemben a modell-adat eltérés szignifikáns; további itemek kizárása mellett dönt azért, hogy a megmaradt itemekre adott válaszokat leírja; vagy újabb narratívát keres. Személyes meggyızıdésem, hogy a post hoc adattisztítás abban az esetben indokolt, ha az igazságosság kritériumának megfelel, tehát tesztlépést utólag akkor szabad az elemzésbıl kizárni, ha annak megtartása a jobb képességő vizsgázókat hátrányosan érintené (és a gyengébb képességőeket indokolatlan elınyben részesítené). Mivel a kétparaméteres modell nem adott megfelelı leírást az adatokról, és további itemek kizárását el szerettem volna kerülni, a modell változtatása mellett döntöttem. Ebben segített a vizsga felépítésének ismerete. Az egyébként dichotóm értékeléső itemek feladatokba ágyazva jelentek meg, ezért a Vizsgaközpont item bankja is tulajdonképpen feladatbank, hiszen a mégoly pontosan kalibrált tesztlépések sem váltogathatóak teljesen szabadon. A szabadság ilyen korlátozása felveti az itemfüggetlenség elvének esetleges megsértését is. A probléma megoldásában a részpontozásos modell szolgálhat segítségül. Skálaitemek és a részpontozásos modell Az eddigiekben itemekként értékelt pontszerzési lehetıségeket a továbbiakban részpontszámként modelláltam. A 6. ábrán 1-5 tesztlépésként szereplı dichotóm itemcsoport így az 1. részpontozásos itemként jelent meg, ahol a megszerezhetı pontok száma 0 és 5 között változott. Hasonlóképpen, a 2008 márciusi vizsga az 5., 3., és 6. részpontozásos itembıl épült fel: a 20 dichotóm itemet 3 részpontozásos item váltotta fel. Az összes vizsgaidıszakot tekintve tehát 16 részpontozásos item kalibrálására volt szükség. Az elemzésben azt találtam, hogy azonos diszkrimináció mellett a részpontozásos modell elfogadható illeszkedést mutatott: R1c = 419,060; df = 377; p = 0,0656. A tesztlépések (feladatok) kalibrálása után lehetıség nyílt érvényes becslést adni a vizsgázók képességszintjére is.

12 10 MÉRÉS - TUDOMÁNY A Molenaar (1983), majd Verhelst és Verstralen (2008) által is tárgyalt item mőködést két feladathoz tartozó item-karakterisztikus görbén fogom bemutatni. A 4. ábra a 2010 szeptemberében és 2012 júliusában is bevetett feleletválasztós item mőködését szemlélteti. A grafikon x-tengelyén a valódi képességszint értékek vannak, míg az y-tengelyen a helyes válasz valószínősége (amennyiben a modell helyes). 4. ábra Egy feleletválasztós feladat egyes pontértékeinek valószínőségi görbéi Láthatjuk, hogy a 0 és 7 pont kivételével a feladaton szerezhetı pontértékeket egycsúcsú görbék jelölik. A görbék metszéspontjainál egyik, vagy másik pontérték megszerzésének az esélye azonos. Fontos, hogy értsük, bármely képességszinten az összes görbe által kijelölt valószínőségi értékek összege 1. Ha például kiválasztom a 0,5 logit képességszintet, akkor az esélyeim a következıek: pont valószínőség 0 0, , , , , , , , A 4. ábrán az is látható, hogy magasabb képességszint mellett a magasabb pontszám valószínősége nı. Továbbá a képességszint emelkedésével mindegyik pontérték elıbb vagy utóbb a legnagyobb valószínőséggel jelenik meg. Az élet nem mindig fest ilyen ideális és harmonikus képet. A cikk elsı felében ismertetett problémák szemléltetésére szolgál a 5. ábra.

13 MÉRÉS - TUDOMÁNY ábra Egy bekezdés címezés feladat egyes pontértékeinek valószínőségi görbéi Az 5. ábra a 2012 júliusában elıször bevetésre került bekezdés cím feladat grafikus megjelenítése. A feladat maximális pontszáma ebben az esetben 6 volt. Alapvetı azonosságai mellett ez a feladat abban tér el a feleletválasztóstól, hogy a 4 pont soha nem a legvalószínőbb érték. A 3 pont és az 5 pont görbéje alacsonyabb képességszint érték mellett metszi egymást, mint a 3 és a 4 ponté. Sıt, a 3 és a 6 pont görbéje is hamarabb keresztezi egymást, mint a 3 és a 4 ponté. Ez annyit jelent tehát, hogy ha egy vizsgázó 3 vagy annál több pontot ér el, akkor a modell alapján azt várjuk, hogy 3, 5, vagy 6 pontot kapjon. Másként fogalmazva a 0,5 < θ < 1,23 logit képességszinten a legvalószínőbb a 3 pont, 1,23 < θ < 1,26 között az 5 pont, és θ > 1,26 képességszinten pedig a 6 pont. Két fontos dolgot kell még megjegyeznünk. Az egyik, hogy ez nem jelenti azt, hogy a 4 pont nem lenne lehetséges. Annyit jelent mindössze, hogy a megfelelı illeszkedés alapján elfogadott modell kisebb valószínőséget jósol a 4 pontnak a fenti képességszint spektrumban, mint a 3, 5, vagy 6 pontnak. A képesség bármely szintjén valamennyi pontérték elképzelhetı. Még θ = 1,23 mellett is van esély a 0 pontra: 0,37%. A másik fontos dolog pedig az, hogy a minimális és maximális pontszámtól eltérı pontok többféle kombinációban is elérhetıek; a pontszám tehát nem azonosítható a kérdések sorrendjével. 1 (vagy 5) pontot ebben a feladatban hatféleképpen lehet szerezni, és az elsı vagy az utolsó kérdés megválaszolása (vagy elrontása) pontosan ugyanannyit ér. Összegzés Ebben a tanulmányban a politóm tesztlépések modern tesztelméleti feldolgozását mutattam be. A rangskálás és a részpontozásos modell mellett szó esett az általánosított részpontozásos modellrıl. A tesztlépések modellálásán túl bemutattam, milyen értelmezésbeli különbségek merültek fel a szakértık között. Molenaar (1983) elsı látásra szigorú ítéletét, miszerint a részpontozásos modell nem alkalmas szekvenciális feldolgozást igénylı itemekre adott válaszok feldolgozására Verhelst és Verstralen (2008) a dichotóm tesztlépések újramodellálásában az itemfüggetlenségi alapelv megsértésének kiküszöbölésére alkalmazza.

14 12 MÉRÉS - TUDOMÁNY Éles vizsga adatok alapján bemutattam, olyan olvasott szöveg megértését mérı itemek esetében, amikor adott szöveghez több dichotóm értékeléső tesztlépés tartozik, de az egy- és kétparaméteres modell nem illeszkedik megfelelıen az adatokhoz, a részpontozásos modell megoldást jelenthet. Kitértem továbbá arra a különös esetre, amikor egy megfigyelhetı pontérték a képességszint egyik pontján sem a modell által jósolt legvalószínőbb pontérték. Felhasznált irodalom Andrich, D. (1978): A rating formulation for ordered response categories. Psychometrika. 43. sz Council of Europe (2011). Common European framework of reference for languages: Learning, teaching, assessment. Council of Europe: Strasbourg. Glas, C. A. W. (2010): Preliminary manual of the computer program Multidimensional Item Response Theory (MIRT). University of Twente: Twente. Hambleton, R. K., Swaminathan, H., & Rogers, H. J. (1991): Fundamentals of Item Response Theory. Sage Publications: Newsbury Park, CA. Linacre, J. M. (1998): Thurstone thresholds and the Rasch model. Rasch Measurement Transactions. 12(2). sz Linacre, J. M. (2009): A user s guide to Facets Rasch-model computer programs. Winsteps, Chicago, Il. Livingston, S. A. (2004): Equating test scores (without IRT). Educational Testing Service: Princeton, NJ. Masters, G.N. (1982): A Rasch model for partial credit scoring. Psychometrika. 47. sz Molenaar, I. W. (1983): Item steps. In Heymans Bulletins Psychologishe Instituten (Rep. No. HB EX). Rijsuniversiteit: Groningen. Reckase, M. D. (2009): Multidimensional Item Response Theory. Springer: New York, NY. Verhelst, N., & Verstralen, H. H. F. M. (2008): Some considerations on the partial credit model. Psicologica. 29. sz Wright, B. D., & Douglas, G. A. (1986): The rating scale model for objective measurement. [MESA Memorandum No. 35]. MESA: Chicago, Il. Wright, B.D., & Linacre, J. M. (1994): Reasonable mean-square fit values. Rasch Measurement Transactions. 8(3). sz. 370.

15 IRODALOM 13 Az abszurd identitás Albert Camus és Samuel Beckett mővészetében DR. NYUSZTAY IVÁN KVIK Sziszüphosz A Sziszüphosz mítosza címő munkájában Albert Camus allegorikus formában körvonalazza az abszurd filozófiáját. Sziszüphosz, mint az ismeretes, egy óriási sziklatömböt görget fel a hegy tetejére a görög mítosz szerint, de hasztalanul: a sziklakı mindig visszagurul, mielıtt a csúcsra érne. Sziszüphosz munkája, cselekedete tehát hiábavaló, és mint ilyen, minden értelmes, céllal bíró (teleologikus) cselekedet felfüggesztése. Innen az abszurd dráma szereplıinek cselekvésképtelensége, meddı próbálkozásai, tétlensége. Fontos azonban megemlítenünk azt a korántsem mellékes körülményt, hogy a mítoszban ez a vég nélkül ismételt mozdulatsor Sziszüphosz kegyetlen büntetése, így lakol gaztetteiért. Camus is számol a vonatkozó mítosztörténetekkel, amelyek számára kétségkívül igazolják Sziszüphosz istentagadását és életigenlését. Sziszüphosz tehát abszurd hıs, szenvedélyébıl, szenvedésébıl fakadóan. 1 Hangsúlyoznunk kell, hogy a mitológiai narratíva oksági láncolatba helyezi a hıs cselekedetét, így lesz a haszontalanul ismételgetett mozdulatsorból bőnhıdés. Ahhoz viszont, hogy Sziszüphosz történetét Camus nyomán az abszurd drámára alkalmazzuk, fel kell függesztenünk ezt a görög mitológiából származó többlettudást, az okság révén elıálló magyarázatot. Az abszurd drámában ugyanis nincs helye okságnak: a jellemek cselekedeteinek, szenvedésének, vágyainak konkrét okait többnyire hiába keressük. Jelen tanulmányban egyrészt felidézem a Camus mőveiben megjelenı abszurd világlátást és annak határait különös tekintettel az identitás kérdésére, másrészt megkísérlem kimutatni e világlátás elemeit Samuel Beckett abszurd drámaíró gondolkodásában. A cseppfolyós éntıl a lázadó énig Az identitás kérdése az abszurd ember, a homo absurdus számára ismeretelméleti probléma, vagyis az én határai általában véve az ismeretszerzés határai. Hogyan állíthatom bármirıl is azt, hogy ismerem? kérdezhetnénk Camus-vel. Az én a világ része, és utóbbihoz hasonlóan magamról is csak töredékes benyomásokkal rendelkezem: mert ha megpróbálom megragadni az ént, melyrıl megbizonyosodtam, ha megpróbálom meghatározni és összefoglalni, elfolyik az ujjaim közt, mint a víz [.] örökre ismeretlen maradok önmagam számára. 2 Az abszurd identitás Camus nyomán nem ragadható meg másként, mint cseppfolyós állapotként, fluxusként. Olyan folyamatos áradása ez a létezésnek, amely mindig újabb és újabb arcot vesz fel, de közben egyikben sem rögzül. Samuel Beckett önmagát keresı hıse, Krapp, mint lejjebb látni fogjuk, hiába hallgatja végig számtalanszor, újra és újra, az életének emlékeit ırzı magnótekercseket, többé semmilyen azonosságot sem tud vállalni korábbi önmagával. Az identitás idıben szétszórt, sporadikus, és nem főzhetı fel egységes narratívára. Az ember végérvényesen elhatárolódik saját múltjától, idegenné válik önmaga számára. 1 Sziszüphosz mítosza (továbbiakban Szm), ford. Vargyas Zoltán, in Válogatott esszék, tanulmányok, szerk. Réz Pál, Budapest: Magvetı, 1990 (1965), Szm, 210.

16 14 IRODALOM Az abszurd kihívására ugyanakkor válasz lehet a szolidaritás, vagy a lázadás, 3 noha ezek csak ideiglenes gyızelmet arathatnak az abszurd felett. A lázadás gondolata már a Sziszüphosz mítoszában is megjelenik, mint a koherens filozófiai álláspontok egyike. Ebben a mőben a lázadás metafizikai értelemben vetıdik fel, és az embernek a sors kérlelhetetlenségérıl való meggyızıdésére vonatkozik. Az ember önmaga számára bizonyosodik meg az abszurdról, és lázadása maga a bele nem törıdés. A lázadó ember a késıbbi mőben már elutasítja Sziszüphosz szolgai alárendeltségét, és meghaladja küzdelme magányosságát a másokért érzett szolidaritás eszméjében: az ember meghaladja önmagát másokban és ebbıl a szemszögbıl nézve metafizikai az emberi szolidaritás. 4 Hasonló átmenet rajzolódik ki a Közönytıl A pestisig, ahogy Camus maga fogalmaz: A Közönyhöz viszonyítva A pestis vitathatatlanul átmenetet jelent a magányos lázadástól egy olyan közösség fölismeréséhez, amelynek küzdelmében osztozni kell. Ha van elırelépés a Közönytıl A pestisig, akkor az a szolidaritás és részvétel irányába történt. 5 A lázadás viszonya az abszurdhoz Camus érvelésében ellentmondásos, hiszen egyfelıl az abszurd tapasztalaton belüli evidencia, 6 másfelıl olyan cselekvési szabályt rejt magában, amely hiányzik az abszurdból (19). 7 Camus lázadója nemet mond, megszólal, visszautasít, míg az abszurd leginkább a hallgatásban, a csendben jut érvényre (28). Ezzel magyarázható a becketti és pinteri hısök konok hallgatása is, amely folytonosan megtöri a dialógus, a kommunikáció értelemképzı erejét, és ily módon egy önmagába fordult, szavakban csak ritkán, sporadikusan kifejezhetı személyiségre hívják fel a figyelmet. A hallgatás, a csend Harold Pinter, Enyhe fájdalom (A Slight Ache, 1959) címő darabjában a legerısebb, leghatékonyabb dramaturgiai eszköz. A hallgatag hıs, a gyufaárus, úgy zavarja meg az ıt vendégül látó család látszólagos nyugalmát, majd állít a feje tetejére mindent, hogy közben egy árva szót sem szól. Lázadás és szolidaritás egy tırıl fakad Camus-nél. Amely lázadás leválik a szolidaritás eszméjérıl, az nem érdemli meg a lázadás nevet (32). Emellett, mint láttuk, termékenynek bizonyul az abszurd tapasztalatnak és a lázadás gondolatának egybevetése. További, nem elhanyagolható különbség adódik a szenvedés kérdésében is: az abszurd tapasztalatban egyéni a szenvedés, írja Camus. A lázadásban ugyanakkor a szenvedés tudatára ébred, hogy kollektív, valamennyiünk tapasztalata (Uo.). Ezen a ponton elérkezünk az abszurd határáig, a kompassió lehetıségéig, amely nyilvánvalóan az abszurd megszőnését vonja maga után, akárcsak a szeretet. Mind a kompassió, mind a szeretet megszünteti az ember magányát, helyreállítja kapcsolatát a világgal, következésképp véget ér számőzetése. Az abszurd színházban egyéni szenvedéstörténetekkel találkozunk, minden kompassióra tett kísérlet tökéletlen, részleges, és a szenvedés enyhítését semmiképp sem szolgálja. A hısök Beckettıl kezdıdıen párban járnak, sokszor együtt szenvednek, de ez pusztán a kompassió látszata, az együtt szenvedés semmi esetre sem együttérzés. Amennyiben lehetıségként felvetıdik, az csak azért történhet, hogy az arra képtelen egyének határozottan elvessék. Más 3 Az abszurd világával szembeni kitörési kísérletként olvasható A lázadó ember és A pestis, lásd Nicolae Balota, Abszurd irodalom, Budapest: Gondolat, Albert CamusA lázadó ember (a továbbiakban Le), ford. Fázsy Anikó, Budapest: Bethlen Gábor könyvkiadó, 1993 (1951), 27. Az elszigetelt egyéntıl a másik felé tett etikai lépésként is felfogható Camus útja Sziszüphosz magányos bőnhıdésétıl a lázadás gondolatáig. A Sziszüphosz mítoszában tárgyalt öngyilkosság gondolata és annak logikai alapokon történı kategorikus elvetése a késıbbi mőben, A lázadó emberben a gyilkosság gondolataként tematizálódik újra, szintén logikai alapokon: Ha az öngyilkosságtól megtagadjuk az indokait, a gyilkosságnak sem adhatunk értelmet, Idézi Balota, i. m., Le, Ez a szabály nem más, mint jelzés az ölés jogára vagy kötelességére.

17 IRODALOM 15 kérdés, hogy az együttérzés hiányából adódó drámai konfliktushelyzetek az abszurd színházban csak annyiban fejtik ki hatásukat a befogadóra, amennyiben arra apellálnak, amit tagadnak, vagyis az együttérzésre. Az abszurdban való kitartó elmélyüléstıl, annak önmegerısítı és önbeteljesítı munkálkodásától azonban ne várjunk katarzist, átlényegítést, megvilágosodást. Mint a Följegyzésekben olvashatjuk: A pestisbebizonyítja, hogy az abszurd semmire sem tanít, 8 legfeljebb, tehetnénk hozzá, önmagára. Abszurd per se: Beckett, Pinter, Stoppard Az abszurd nem oldható fel semmilyen világmagyarázat révén, ellenkezıleg, éppen hogy az forgat fel minden lehetséges, hagyományos világmagyarázatot. Ahogy Ionesco fogalmazott: Az abszurd maga a céltalanság [. ] a vallásos, metafizikai és transzcendens gyökereitıl elszakítva az ember elveszettnek érzi magát: minden cselekedete értelmetlenné, abszurddá, haszontalanná válik. 9 Ezzel szemben mind a görög, mind a Shakespeare-drámában megtalálhatjuk azt a mitológiai keretet, amelybe az abszurd belefoglalódik. Az abszurd egyik esetben sem általános, univerzális jellemzıje az emberlétnek, hanem az értelem ideiglenes felfüggesztıdésébıl eredı kizökkent állapot ( Kizökkent az idı; ó kárhozat! / Hogy én születtem helyretolni azt, mondja Hamlet 10 ). Mindkét nagy drámakorszak magáénak tudhatott egy átfogó világképet, amely lehetıvé tette az abszurditás végsı és egyértelmő feloldását. Mind a görög mitológia, mind a zsidó-keresztény világkép olyan koordináta-rendszer, amely konkrét, határozott magyarázatot kínál az abszurd jelenségekre, és ilyenformán szubszumálva megszünteti, vagy átminısíti azokat. Abszurdnak tőnhet mai szemmel Aiász ırültsége, amikor Odüsszeusz helyett a baromfit mészárolja le; vagy Héraklészé, amikor saját gyermekeit pusztítja el; vagy Oidipuszé, amikor önmagát vakítja meg. A mitológia azonban minden esetben felvilágosítást ad az események valódi értelmérıl, okáról és céljáról. Az abszurd színházban ezzel szemben az abszurd olyan formájával találkozunk, amely önmagáért való, feloldhatatlan és nem épül be semmilyen világképbe. Minden olyan erıfeszítés tehát, amely az abszurdot bármiféle nagyobb világnézeti konstrukcióba próbálná beilleszteni, integrálni, alárendelni, önmagában is abszurd. Ebben a színházban a hısök kilátástalan sziszüphoszi küzdelmet 11 folytatnak, hogy életüket értelmessé tegyék, és megtalálják helyüket a világban. Beckett hısei a világtól visszavonult és az értelmes cselekvésrıl lemondott emberek, ám a küzdelem esetükben is folytatódik. Bár a sziszüphoszi küzdelem és az abszurd világlátás illusztrálására minden Beckett-mő alkalmas lehet, Az utolsó tekercs az identitás Camus-i értelemben vett megragadhatatlanságának talán legerıteljesebb drámai megjelenítése. Samuel Beckett: Az utolsó tekercs Krapp Az utolsó tekercsben (Krapp s Last Tape, 1958) egyedül ül a színpadon egy asztal mögött, és magnetofontekercseken saját régi élménybeszámolóit hallgatja. Minden egyes tekercset önálló címen tart számon egy lajstromos könyvben, onnan keresi ki a soron következı epizódot, hogy meghallgassa és kommentálja azt. A készülékre egyúttal mikrofonnal felveszi jelenbeli észrevételeit saját múltjáról, korábbi önmagáról, és rögzíti aktuális helyzetjelentéseit is. Krapp magányos, 69 éves fonnyadt vénember, aki önmagával folytat különbözı idısíkokon átívelı dialógust. Beszélgetés természetesen nincs a darabban, csupán Krapp monológjait halljuk 8 Balota, i. m., Ford. tılem, idézi Martin Esslin, The Theatre of the Absurd, New York, Vintage Books, 2004 (1961), Ford. Arany János, 1,5. 11 A magyar abszurdra jó példa Kovácsné egyszemélyes sziszüphoszi küzdelme a litvánok elleni kosárlabda mérkızésen. A rendhagyó meccset Dolák-Saly Róbert közvetíti a L art pour l art társulatból.

18 16 IRODALOM felvételrıl, valamint egy ízben, az utolsó tekercsre mondott élı beszámolót. Ezen kívül Krapp idınként magában beszél, banánt eszik, és a kulisszák mögött alkoholt fogyaszt. Az utolsó tekercs rendhagyó darab. Olyan rendet hagy el ha egyáltalán beszélhetünk bármiféle rendrıl Beckett mővészetében amely, úgy tőnt, drámai koncepciójának nélkülözhetetlen sajátossága. Nagyobb lélegzetvételő, ismertebb drámáiban a szereplık minden esetben párban jelennek meg. Nem képzelhetı el Didi Gogo nélkül, Pozzo Lucky nélkül, Hamm Clov nélkül. Olyan elválaszthatatlanul összetartoznak Beckettnél ezek a kisemberek, hogy el sem képzelhetık különálló személyiségekként. 12 Ahol a párban lét ennyire meghatározó eleme a drámai univerzumnak, ott felmerül az olvasóban a gondolat, hogy a szerzı számára az emberi létezés maga eredendıen bizonyos polaritásként fogható fel. E felfogás szerint a két személy valójában egy ember (mint egy érem) két oldala, egymást kiegészítı, komplementer tulajdonságjegyek megtestesítıi. A komplementaritás elve elsısorban a Godot-ra váró két csavargó kapcsolatának megértéséhez nyújthat fogódzót. Az olyan párok esetében, mint Winnie és Willie az Ó, azok a szép napokban, valamint más interperszonális viszonyok szemügyre vételekor más megközelítést kell keresnünk. Az emberi létezés minısége két valós személy egzisztenciálisan strukturált viszonyából adódik. Beckett drámáiban mindenekelıtt az úr-szolga viszonyból, a férj-feleség kapcsolatból, a gondozógondozott relációból. Az ilyen relációk vizsgálatakor a kompatibilitás kérdése felülírja a komplementaritás elvét. A kompatibilitás ebben az értelemben komplex győjtıfogalom, amely két személy összetartozására, egymásrautaltságára vonatkozik. A Beckett-drámában feltáruló bonyolult interperszonális viszonyok formálódása során a kompatibilitás minduntalan megkérdıjelezıdik, vagy azért, mert maguk a szereplık kérdıjelezik meg azt, vagy más módon válik bizonytalanná. 13 Az együttlét fenntarthatatlanságának talán legdrámaibb mozzanata, amikor Clov elhagyni készül Hammet, a gondozó a gondozottat, A játszma vége végén. Az összecsomagolás, a készülıdés egyben a színdarab végét is jelenti, hiszen dialógushoz két ember kell. Legalábbis A játszma vége adta keretek között, amelynek a címben sugallt vége így kiterjeszthetı nem feltétlenül kronologikusan a Beckett-dráma interperszonális viszonyokra, a dialógusra, a kompatibilitás problémájára alapozott válfajára. Mielıtt azonban végképp elhagynánk Beckettel együtt a dráma fent körvonalazott területét, és rátérnénk rendhagyó témánkra, a tekercsekre, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az említett komplementaritást és kompatibilitást befolyásoló harmadik szerepét. A Godot-ra várva Godot-jára kíváncsi kritikai diskurzus ritkán szentel figyelmet arra, hogy más darabokban a hasonló (Godot-szerő) tényezık milyen szerepet töltenek be. A harmadik ugyanakkor mindig egy rejtélyes figura, mint például a derékig földbe temetett Winnie-t és társát szemlélı utolsó emberpár, akiktıl ugyanúgy nem várható tényleges segítség, törıdés, kompassió (az abszurd világtól idegen elemek), mint Godot-tól. Úgy tőnik, minden Beckett-drámában felsejlik egy Godot, egy harmadik, aki különbözı idısíkokban (az Ó, azok a szép napokban a segítség reménye a múltba vész), de minden alkalommal egy alternatív létmód ígéretét hozza. A becketti univerzumban jártas olvasó számára a harmadik figura nem is egy másik létmód ígérete miatt érdekes, hanem a szereplık kompatibilitására gyakorolt hatása miatt. A harmadikból majd csak Harold Pinternél válik konkrét szereplı, de már Beckettnél is megjelenik a két személy összetartozását folyamatosan és egyszerre megkérdıjelezı és megerısítı harmadik erı. A kisfiú A játszma végében talán a legerısebb befolyásoló tényezı, hiszen (részben) az ı hatására készül Clov elhagyni Hammet. 12 Andrew K. Kennedy megfogalmazásában ez az elszigetelt személyiség és elme elsı megjelenése a monodráma új formájában, Samuel Beckett, Cambridge: Cambridge UP., 1991, A komplementaritás elvére alapozott viszonyok esetében is felmerül a különválás gondolata, mint Didi és Gogo történetében, ám ezt csupán annyira vehetı komolyan, mint az ember vágya, hogy megszabaduljon önmagától.

19 IRODALOM 17 Beckett nem gyızte hangsúlyozni az általa adott interjúkban, hogy Godot semmi esetre sem azonosítandó istennel. Túl azon, hogy egy ilyen beazonosítás (mint bármilyen más konkrét beazonosítás) erısen leszőkítené a darab jelentéshorizontját, a megváltás érvénye épp a darab által kérdıjelezıdik meg, a két lator történetének felelevenítésén keresztül. Godot nem misztikus erıforrás, hanem maga a tartalommal bíró élet (bármilyen cél, feladat, elhívatás), amelyre Estragon és Vladimir egész életében várt. A megváltódás reményének gondolata már csak azért is elhibázott, mert a két csavargó számára az sem adott, amibıl kiutat remélhetnének. Túlságosan is bizonytalan, kontúrok nélküli körülöttük minden. A játszma végében Clov idevonatkozó kérdésére: Hiszel az eljövendı életben? Hamm minden Beckett-hısre érvényes válasza: az én életem mindig az volt. 14 A két lator története a Beckett-dráma vizsgált válfajában annyira meghatározó, hogy szinte modell értékő. Az örökké okvetlenkedı és racionális magyarázatokat keresı Vladimir nehezményezi, hogy a négy evangélista közül csak egy számol be arról, hogy a latrok egyike megváltást nyer Krisztustól: Miért higgyünk inkább neki, mint a többieknek?. 15 A tényre, hogy mindenki ezt a változatot ismeri, és erre alapozza hitét, Estragon nyers válasza: az emberek hülyék (12). 16 Az evangéliumi történet nem változtatja a harmadikat Jézussá, és a drámákat Jézusváró példabeszédekké, de a megváltás talánya minden bizonnyal meghatározó eleme a becketti abszurdnak. 17 Az utolsó tekercs monodráma, tehát hiába is keresnénk az említett harmadik drámai figurát. Sıt, ebben a kétszeresen is rendhagyó darabban a másik szereplı is csak közvetve adott: a fıszereplı felvett hangján szólal meg. A hangrögzítés gondolata az identitás redukciója hangra, ilyenformán a beszámolókban érintett alapélmények elsıdlegesen hang-, és narrációélmények. Az út a karaktertıl a hangig folyamatos redukció eredménye Beckettnél, amelynek végpontja a lélegzet, a sóhaj, mint a Lélegzetben (Breath, 1969), vagy a csend, mint a Mozdulatlanul ( Still, ) címő rövid prózai írásában. A narráció Az utolsó tekercsben kísérlet az önazonosság kohéziójának, koherenciájának megteremtésére az élet alapélményeinek rögzítése révén. Krapp küzdelme a káosz ellen Akárki (Everyman) meddı igyekezete, hogy rendbe tegye a múltat. A káosz (Beckett kifejezésével the mess ) nyilvánvaló, kezdet és vég nélküli valóság, amely eleve adott, már mindig meglévı és meghatározó állapotként körülveszi az embert. Krapp küzdelmével analóg a sugallt szerzı törekvése, hogy olyan formát találjon, amely befogadja a rendetlenséget, az összevisszaságot, az értelmezhetetlen zőrzavart. 18 Hagyományos értelemben véve Krapp nem karakter, hiszen hiányzik belıle minden irányultság, ambíció, ami egy ethoszt jellemez. Krapp a múlttal foglalatoskodik, 19 letőnt életének epizódjaival, azért, mert nem nosztalgiából, hanem emlékekbıl próbálja összerakni önmagát. Szenvtelen, tét nélküli kirakós játék ez, amelynek során Krapp úgy beszél önmagáról, mint másik emberrıl, mint egy ismeretlenrıl, aki épp útjába tévedt. 14 Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil, Samuel Beckett összes drámái, Budapest, Európa, 2006, Waiting for Godot, London: Faber and Faber, 1965 (1956), Beckett angol fordításában az ítélet sokkal durvább: People are bloody ignorant apes, The key word in my plays is perhaps, Tom Driver, Beckett-interjú, Samuel Beckett: The Critical Heritage, szerk. Graver és Federman, London, Routledge and Kegan Paul, 1979, To find a form that accomodates the mess, that is the task of the artist now. Tom Driver, Beckett-interjú, Samuel Beckett: The Critical Heritage, szerk. Graver és Federman, A klasszikus dráma hısei sosem foglalkoznak ennyit a múlttal, törekvéseik jövıalakító missziók. A múlt felidézése és tisztázása is egy kedvezıbb jövıkép megvalósítását szolgálja, mint az Oidipusz királyban vagy a Hamletben. Krappnek viszont csak múltja van, és azt is homály fedi. Jelene pedig tisztázás és magyarázat helyett csak még több kérdést vet fel múltjával kapcsolatban.

20 18 IRODALOM Az Alasdair MacIntyre-féle narratív identitás értelmében saját magunk alkotjuk meg életünk történetét, mégpedig oly módon, hogy visszatekintve életünk látszólag egymástól független eseményeire, egy egységes elbeszélést, narratívát alkotunk belılük. Az életnek ez a koherens elbeszélése adja meg személyes önazonosságunkat. 20 Paul Ricoeur ugyanakkor figyelmeztet, hogy az így megteremtett önazonosságunknak legjobb esetben is csak társszerzıi lehetünk, hiszen életünk elsı néhány évérıl mások (elsısorban szüleink, rokonaink) elbeszélésébıl értesülünk. 21 Az emlékeit lajstromozó és folyamatosan kommentáló Krapp is megemlíti anyja halálát, mint nem különösképpen jelentıs epizódot, utalva arra, hogy életünk elsı pár évéhez hasonlóan halálunk is mások elbeszélését, következésképp identitását gazdagítja. Krapp esetében az identitás narrációja folyton akadozik, és hiába várjuk az egységes, koherens, lineáris elbeszélést. Az önazonosság narrációja több okból dadog. Egyrészt a visszatekintés, pontosabban visszahallgatás során Krapp nem jut el magához az élményhez, hanem csak egy korábbi narrációhoz, amely ad infinitum késleltet bármiféle azonosulást a történtekkel. A narráció útja a narrációhoz: ez a mi olvasói-kritikai viszonyunk is a Beckett-drámához, az eredeti élményt hiába keressük, akár csak Krapp igazi motivációját, amely a tekercsek meghallgatására bírja. A történetbıl hiányzik a kezdıpont (mint megannyi Beckett-mőbıl), amely magyarázatot adna Krapp esetében a hang rögzítésére és a tekercsek lajstromozására. Olyan érzésünk támadhat, mintha titokzatos erık a háttérben megbízták volna Krappet a gyanús felvételek iktatására és rendszerezésére. Krapp megfigyel, lehallgat, nyomoz saját múltbeli elfoglaltságai után, keresi azokat a momentumokat, amelyek megérik a fáradtságot. 22 Másrészt, a megismerést akadályozza a megértés hiánya. A nyelv útban van, elidegenít, összezavar. Krapp szótárt kénytelen használni saját beszéde megértéséhez. A nehéz, ritkán elıforduló szavak egy egész életmővön át izgatták Beckett képzeletét, akár csak a Szokás (habit) ember feletti hatalma. A megszokott, hétköznapi szóhasználat sokkal inkább elleplezi az ént, mint kifejezné. 23 A nehéz szavak, és a nyomukban járó bonyodalmak ezzel szemben felrázzák az embert, kizökkentik, elgondolkodtatják. Az inkoherenciát, a zavart ezen kívül több tényezı is fokozza. Krapp újra és újra elıreforgatja a tekercset, mert érdektelennek, unalmasnak tartja az elhangzó élményeket, kivéve, amikor a múltbeli énje önreflexiót, önkritikát gyakorol, és elmarasztalja, sıt kineveti korábbi önmagát: Alig akarom elhinni, hogy valaha is ilyen kis hülye voltam. Ez a hang! Jézusom! És micsoda szándékok! (Kurta nevetés, Krapp is nevet) És micsoda elhatározások! (Kurta nevetés, Krapp is nevet) Nevezetesen, hogy kevesebbet kell inni (252). Már az akkori, 39 éves önmaga is elhatárolja magát korábbi énjétıl. Idegen számára saját hangja ( ez a hang hamis, 253), érthetetlen saját nyelvhasználata. Nem történhetett vele semmi olyan a múltban, ami akár a legkisebb jelentıséggel bírna számára. Még a megvilágosodás, a csoda, a hit sem: Szellemileg nem is lehetett volna sötétebb és szegényebb év, egészen addig az emlékezetes márciusi éjszakáig, amikor a kıgát végén, a dühöngı szélben soha el nem felejtem minden megvilágosodott elıttem. Szóval a látomás. Úgy hiszem, ezt kell ma este felvennem, mert látom már, hogy eljön a nap, amikor (habozik) képességem elszunnyad, s többé talán semmiféle emlékem, sem jó, sem rossz nem lesz arról a csodáról, amely (habozik) arról a tőzrıl, amely 20 After Virtue: a Study in Moral Theory. London, Duckworth, 1994 (1981). 21 Oneself as Another, ford. Kathleen Blamey, Chicago: University of Chicago Press, 1992, 162. A bizonytalan kezdet és vég miatt Ricoeur hangsúlyozza a meseszövés, a fabuláció, valamint a fikció szerepét életünk retrospektív átértékelésében. 22 Ford. Szenczei László, Samuel Beckett összes drámái, Budapest, Európa, 2006, Ezzel magyarázható Beckett vonzódása a francia nyelv iránt. Franciául írni, és mőveit angolra fordítani számára kísérlet az anyanyelv csapdáinak, a stílusnak elkerülésére.