A DNS szerepe a bizonyításban OTDK DOLGOZAT

Átírás

1 A DNS szerepe a bizonyításban OTDK DOLGOZAT Eötvös Loránd Tudományegyetem Konzulens: dr. Finszter Géza Készítette: Duzs Edit Neptun-kód: OVDFS3 V. évfolyam január 21. 1

2 A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása, és működtetése országos program című kiemelt projekt keretei között valósult meg. 2

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezető gondolatok A DNS története A DNS vizsgálatok jelentősége A nyomozás A DNS megjelenése előtti nyomozás A Személyazonosítás A Személyazonosítás problémája a közigazgatási jogban A Személyazonosítás problémája a polgári jogban A Személyazonosítás problémája a büntetőjogban A BSZKI-ról Daktiloszkópiai Osztály Fizikai-kémiai Osztály Igazságügyi genetika-dns vizsgálat Kriminalisztikai Osztály Orvosszakértői Osztály Szerves kémiai analitikai Osztály IRM rendelet a DNS-profil meghat. szakmai-módszertani követelményeiről A bizonyítás A bizonyítás törvényessége A bizonyítékok értékelése A bizonyítás eszközei A tanúvallomás Szakértői vélemény A tárgyi bizonyítékok A terhelt vallomása A bizonyítási eljárások Szemle A helyszíni kihallgatás A bizonyítási kísérlet A felismerésre bemutatás A szembesítés A szakértők párhuzamos meghallgatása Tartalomjegyzék

4 1. Bevezető gondolatok 2013 A DNS szerepe a bizonyításban Megcáfolhatatlan és könnyen belátható tény az, hogy léteznek olyan örök kérdések, univerzális problémák a világon, melyre az emberiség minden korban keresi a választ. Elmondható, hogy ezekre a problémákra, kérdésekre minden korban más és más választ, megoldást tekintenek elfogadottnak. Mindannyian tudjuk, hogy ezekre a kérdésekre nem létezik tökéletes és egyben hibátlan válasz. Senki által sem vitatható tény, miszerint a büntetőügyekben a nyomozás során fel kell tárni az elkövető személyét, majd a Büntetőtörvénykönyvnek megfelelően szankcióval kell őt. Mivel azonban a büntetőbíróság csupán valószínűsítésre nem alapíthatja az ítéletét, így szükség van olyan bizonyítékok feltárására, amelyekkel minden kétséget kizáró meggyőződés kialakítását lehet alátámasztani, vagy legalábbis segítik annak a kialakítását, illetve amelyek egyúttal minden kétséget kizáróan állapítják meg az adott személy kilétét, elkövetői mivoltát. A Büntetőeljárásról szóló évi XIX törvény 7. szerint Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg. A bűncselekmény elkövetésével vádolt személyek kutatásának különböző módszerei léteznek, amelyek egyébként folyamatosan változnak is. Dolgozatomban kitérek arra, hogy a DNS milyen szerepet tölt be az elkövetők azonosítása során, de vizsgálódásaim kiterjedtek ezen túlmenően a DNS megjelenését megelőző nyomozásokra is. A feltárt bizonyítékokat külön-külön is figyelembe kell vennie az eljáró bírónak, de azokat összességében vizsgálja végül. A 4

5 döntését meghozó bíró az ítéletében a bizonyítékokat köteles értékelni, illetve, ha valamelyiket figyelmen kívül hagyta, köteles azt magyarázattal ellátni. A legbiztosabb személyazonosításra olyan biológiai tulajdonságok alkalmasak, amelyek nem változnak az életkorral, a környezeti hatásokkal, viszont kellő sokféleséggel rendelkeznek, így mind ennek köszönhetően az egyedek között különbséget lehet tenni. Természetesen mindig az adott korszak tudományos színvonala határozza meg a biológiai maradványok vizsgálati lehetőségét, amelyek nemcsak a bűncselekmény megvalósulásának helyszínén keletkeztek, hanem egyben azokkal összefüggésbe hozhatóak. Szakdolgozatomban megvizsgálom, hogy mik a kriminalisztika új módszerei a büntetőeljárásban, és miként kerülnek felhasználásra a bizonyítás során. Célom megvizsgálni, hogy a büntetőjogon kívül más jogágakban közigazgatási jog, polgári jog a bizonyítás során a DNS milyen szerepet tölt be, hiszen az általános vélekedés ellenére a személyazonosítás problémája nem csak büntetőperekben, hanem az említett jogterületeken is hasonlóképpen felvetődik. Dolgozatom elején rövid áttekintést kívánok adni a DNS kialakulásáról, annak a jelentőségéről, majd kitérek arra, hogy a nyomozás során hogyan jártak el a nyomozóhatóságok mielőtt ez a bizonyítási technika megjelent volna. Ezt követően végigkísérem a DNS útját, így a mintavételtől kezdve azoknak a megvizsgálásán BSZKI át a bíróság bizonyítás során való alkalmazásáig. A molekuláris biológiában az elmúlt másfél évtizedben történt nagyarányú fejlődés lehetővé teszi, hogy a DNS vizsgálatokat mind polgári, mind közigazgatási, és mind a büntetőeljárásban széles körben alkalmazni lehessen. A vizsgálatokkal kapcsolatban azonban számos kérdés merül fel. A DNS vizsgálat eredményének felhasználását tekintve kerül elő az a kérdés, hogy milyen bizonyító erő tulajdonítható a DNS vizsgálat eredményeként elkészített szakvéleménynek? A szakvéleményben foglaltak megdönthetetlen bizonyítéknak tekinthetők-e? A DNS vizsgálatok bizonyító ereje nagyobb-e, mint mást bizonyítékoké? Önmagában minden kétséget kizáróan elegendő bizonyítékként szolgál? Ezekre a kérdésekre és más hasonló jellegű kérdésekre keresem a szakdolgozatomban a választ, amelyet a lehető legrészletesebben szeretnék elméletben kifejteni, illetve a 5

6 gyakorlatban megvizsgálni. Az magától értetődőnek tűnik, hogy a bírónak nem áll módjában az a lehetőség, hogy ne foglaljon egyértelműen állást. Ebből következik az, hogy azt a döntést kell meghoznia, amely mellé több érvet lehet felsorakoztatni, és amely a nagyobb társadalmi hasznot eredményezi, amely leginkább minden kétséget kizáróan meggyőződést kialakította benne. A dolgozat elkészítéséhez leginkább hazai szakirodalmat használtam fel, hiszen a hazai szabályozást és annak gyakorlatát vizsgáltam. A szakirodalmak feldolgozása folyamán törekedtem arra, hogy a kriminalisztika témakörében elismert szerzők munkáit idézzem meg. Természetesen a vonatkozó jogszabályok ismerete nélkül nem ismerhetők meg a ennek a speciális bizonyítási módszernek a szabályai, így a dolgozatban helyet kaptak jogszabály-helyek megjelölései, illetve azok értelmezései is. Dolgozatom színvonalának emelése érdekében személyes látogatást tettem a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetben, továbbá a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalban, ahol személyes interjút készíthettem Duzs Évával, illetve a Budapest, VIII. kerület, Mosonyi utca 5-7. szám alatti BRFK objektumában, ahol Árvai Lászlótól kapott információk nyújtottak segítséget. 2. A DNS története A DNS felfedezése, szerkezeti modelljének megalkotása a XX. sz. egyik leghatalmasabb felfedezésének tekinthető. Jó pár évvel ezelőtt, hosszú időn keresztül csupán az ujjlenyomat összehasonlító vizsgálat biztosított lehetőséget a személyek egyértelmű azonosítására. Az elkövetők azonban, mint azt mindannyian tudjuk, a bűncselekmény helyszínén nem csak ujjlenyomataikat hagyják hátra, hanem egyéb biológiai szövetet, testváladékot stb. is, amelyek részletes vizsgálatával az elkövetők azonosíthatóvá válnak. Mindezekre figyelemmel a tudósok kifejlesztették a kriminalisztikában jelentős szerepet betöltő DNS vizsgálatokat. Túlnyomórészt a személy- illetve az egyed azonosságának és a származás 6

7 megállapításának céljából ad választ különböző igazságügyi kérdésekre. Ezekben a kérdésekben keletkező szakértői vélemények a felderítés, nyomozás és a bizonyítás során is egyaránt jelentős szerepet kapnak. Az általános vélekedés ellenére azonban személyazonosításra nem csak a büntetőperek során, hanem a többi jogágban, a többi jogterületen is hasonlóképpen szükség van. Minden egyes jogterületen ugyanúgy felvetődik az a féle személyazonosítási probléma, hogy vajon ki az a személy, aki jogosult lehet igényét érvényesíteni. Az igazságügyi orvostan fejlődése mindenképpen szorosan összefügg a jogi élet változásával. A joggyakorlat olyan kérdéseket is felvet, amelyek megoldása természettudományokban, élettudományokban, orvostudományokban rejlik. A jogrend kialakulása magával hozza az igazságügyi orvostan fejlődését. Az igazságszolgáltatást az orvostudomány már a kezdetektől fogva jelentősen segíti. A jogtudomány és az igazságügyi orvostan, így kölcsönös hatásban fejlődnek egymás mellett, hiszen jogszabályi előírások teremtik meg az alapját annak, hogy orvosokat szakértőként lehessen meghallgatni a bizonyítási eljárások során. Az orvostudomány folyamatos fejlődésének eredménye gyakran a jogszabályok megváltozatását eredményezi. Az általa kidolgozott új módszerek, nemcsak a gyógyító orvostudomány számára fontos, hanem az igazságszolgáltatásban is kiemelkedő szerepet tölt be. Így például dolgozatom célja megvizsgálni, hogy a különböző jogágakban a bizonyítás során a DNS milyen szerepet tölt be. Habár a tanulmány elsősorban jogi szempontból közelíti meg a DNS vizsgálatot, rendkívül közel áll az élettudományokhoz. Így a kutatásomban az élettudomány és a jogtudomány egyes területein is el fogok mélyülni annak érdekében, hogy a kutatásom a lehető leghitelesebb legyen. Jelen dolgozatom a személyazonosítás problémájára terjed ki a különböző jogágakban. Vizsgálom továbbá a DNS profilt, mint bizonyítási eszközt a különböző típusú bűncselekményeknél ben Gregor Mendel, aki egy brünni apátság szerzetese. Mendel következtetéseket vont le különböző borsókeresztezési kísérleteiből, és ezzel a vizsgálódásával egyben megalapozta korunk talán legfontosabb tudományát, a genetikát, anélkül, hogy tudott volna róla. Felismerései rendkívül újszerűek voltak. A kutatásának eredményeit tartalmazó dolgozatát elküldte Charles Darwinnak is, de azok nyomtalanul figyelem nélkül tűntek el ban azonban három tudós rátalál a tudományos vizsgálódásokra, és vizsgálni 7

8 kezdik azokat, köztük DeVries, Correns és Tschermak. Évtizedekig nyitott kérdés maradt még azonban, hogy vajon mi hordozhatja az örökítés információját. Friedrich Miescher, aki bázeli katonaorvos és svéd biológus is egyben 1868-ban fedezte fel magát a dezoxiribonukleinsavat vagy, ahogyan az angolok nevezik a DNA-t. A katonaorvos sebesült katonák gennyel átitatott kötéseiből írt le egy új, foszfortartalmú szerves anyagot, amelyet nukleinnek nevezett el akkor. Ezt hívjuk ma DNS-nek. Miescher ekkor még nem volt tisztában a DNS öröklődésben játszott szerepével. Évekkel később azonban sikerül rájönni, hogy a biológiai információ átadódását egyik generációtól az azt követő generációnak az örökítő anyag teszi lehetővé. A fertőző tuberkulózis elleni küzdelem felvetette a transzformáció anyagának azonosíthatósági problémáját ben Oswald Avery, a Rockefeller Intézet mikrobiológusa bebizonyította, hogy a minden élő sejtben, de elsősorban a kromoszómákban megtalálható foszfortartalmú szerves anyag, az átöröklés anyagi hordozója. Avery ezen tudományos fejtegetései, kísérletei azonban nem győzték meg a tudományos közvéleményt. Több mint tíz évvel később, 1952-ben Alfred Hershey további kísérlettel bizonyította azt, amit már korábban Avery is. Nevezetesen, hogy a DNS a transzformálás anyaga. A különbség az volt, hogy közben megérett az idő ennek az elképzelésnek az elfogadására Nem elhanyagolható az sem, hogy Hershey megfelelő körökben mozgott, sokkal több kapcsolattal rendelkezett a tudomány területén. Az 1950-es években három csoport is céljául tűzte ki a DNS szerkezetének felfedezését. Az első csoport Londonban a King's College-en alakult és Maurice Wilkins vezette. Rosalind Franklin Maurice-től függetlenül ugyanitt, ugyanúgy a DNS problémával foglalkozott. Wilkins jóban volt Watsonnal és Crick-kel, de Franklint ellenfelének tekintette. Többek között azért, mert határozott, nagy tudású és független gondolkodású egyéniség volt, de közrejátszhatott az is, hogy a női kutatók abban az időben hátrányos megkülönböztetésben részesültek. Wilkins megmutatta Franklin röntgenfelvételeit és jegyzőkönyveit a tudta nélkül, a tulajdonképpen riválisnak számító Watsonnak. Megjegyzendő, hogy abban az időben a legjobb felvételeket Rosalind Franklin és munkatársa készítette. Ennek pedig azért volt különös jelentősége, mert a tudósok számára rendelkezésre álló felvételek rendkívül rossz minőségűek voltak, így a Franklin birtokában lévőek hatalmas segítséget nyújtottak. Néhány évvel később Franklin úgy halt 8

9 meg 37 éves korában rákban, hogy nem tudta, hogy Wilkins megmutatta eredményeit Watsonéknak. A második csoportot Francis Crick és James Dewey Watson képviselte Cambridge-ben. A harmadik társaság Caltechben végezte kísérleteit és ezt pedig Linus Pauling vezette. A DNS kémiai szerkezetének modelljét azonban, végül 1953-ban a cambridge-i kutatók írták le. A 19 éves James Watson-nak, aki ekkor már egyetemi fokozattal rendelkezett rögeszmés meggyőződése volt, hogy a gének nem fehérjéből, hanem DNS-ből állnak. Elméletének igazolására Dániába látogatott, mivel nem volt megelégedve szakmailag az itteni kollégáival, majd 1951 októberében Cambridge-be távozott. Cambridge-ben, a Cavendish-laboratóriumban hozta össze a sors, Francis Crickkel, aki szintén a DNS jelentőségének élt ban április 25. napján hozták nyilvánosságra kutatási eredményeiket közös cikkük formájában a Nature folyóiratban. Munkájukért 1962-ben Nobel-díjban részesültek. A modell jelenleg a Londoni Nemzeti Tudományos Múzeumban tekinthető meg. Az általuk megalkotott modell - amely Maurice Wilkins és Rosalind Franklin korábbi kutatásain alapszik - szerkezete magyarázatot ad arra, hogy hogyan képes az öröklési anyag megkettőződni, rámutat az öröklés mechanizmusára, valamint magyarázatot ad a genetikai anyag információraktározó, és információátadó képességével kapcsolatban is. Felfedezésük utat nyitott a génsebészet, a klónozás, az őssejt-kutatások, a DNS-ujjlenyomatok, DNS-alapú evolúciós vizsgálatok előtt. 9

10 James Watson és Francis Crick a megalkotott modell előtt 1953-ban 1985-ben Sir Alec J.Jeffreys professzor kidolgozta a DNS-minta alapján történő azonosítás módszerét. Ő volt az, aki elnevezte a DNS-t genetikus ujjnyomnak. A Lifecodes Corporation-t, a DNS-azonosítás másik technikáját DNS-nyom tesztként védette le. A DNS-azonosítás elfogadottsága 1987-ben jelent meg először, amikor Tommy Lee Andrew ellen Florida államban az ügyészség vádat emelt két rendbeli erőszakos közösülés miatt. Az ügyben rendelkezésre álltak közvetlen bizonyítékok, így például az ujjlenyomata, de a döntő bizonyítékot a DNS-azonosítás jelentette. Természetesen, ettől az esettől kezdve egyre inkább elterjedt az alkalmazása ben Kirk Bloodsworth-t emberölésben mondta ki bűnösnek a bíróság és életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, hiszen az új módszerrel újra vizsgálták a nyomokat és egyértelműen ki tudták zárni az elítéltet, mint elkövetőt, így kilencévi börtön után szabadon engedték. Bár az ügy máig megoldatlan, hiszen más számba vehető személyt a nyomok felderítésekor nem rögzítettek. A DNS-vizsgálatok utólagos elvégzésével az elmúlt tíz évben 87 amerikai halálraítéltről derült ki, hogy nem bűnös. Magyarországon 1993-ban végezték az első DNS-vizsgálatot A DNS-vizsgálatok jelentősége A XX. század második felének tudományos technikai vívmányai kihatottak az igazságszolgáltatásra is. Természetesen a bíróságokra is hatással vannak a tudomány különböző területein bekövetkező fejlődések, így akár a természettudományi, műszaki vagy technikai újítások. A fejlődések eredményeképpen a kriminalisztika folyamatosan új módszerekkel találkozik, amelyeket a nyomozóhatóságoknak 1 Tremmel Flórián, Fenyvesi Csaba, Herke Csongor: Kriminalisztika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2009, oldal 2 Tremmel Flórián, Fenyvesi Csaba, Herke Csongor: Kriminalisztika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2009, oldal 10

11 alkalmazniuk kell. A bírósági ítélet meghozatalában rendkívül jelentős szerepet játszanak a nyomozás során összegyűjtött bizonyítási anyagok. Az emberi DNS-ek túlnyomórészt minden embernél megegyeznek, hiszen normál esetben minden személynél ugyanazok az összetevők figyelhetők meg. Így fej, nyak, végtagok, szív, máj stb. Ugyanakkor nem minden DNS egyezik meg. Megfigyelhetőek minden emberre külön jellemző DNS-ek, de még így is nem egy esetben okoz gondot a labor számára, hogy adott esetben nagy valószínűségű véleményt adjon. Így például könnyíti a helyzetet a kifejezetten erre a célra vett vér, viszont nehezíti a kiszáradt vérfolt. Különböző baktériumok miatt is csökkenhet az értékük, de akár az eltelt idő hossza is befolyással lehet. Woller János genetikus meghatározza, hogy melyek azok a biológiai anyagok, amelyek tökéletesen alkalmasak a DNS-vizsgálatra. Így például a vérnyomok, ondó, hüvelyváladék, nyál és orrváladék, fog, hajhagymával rendelkező hajszál. Ezzel szemben teljes mértékben alkalmatlan a veríték, könny, hajhagyma nélküli hajszál, korpa, vizelet, hányadék stb., vagyis a sejtmagot nem tartalmazó biológiai anyagok. 3 A megfelelő anyagból, megfelelő minőségben és megfelelő mennyiségben kell a DNSt kinyerni, ahhoz, hogy a vizsgálat sikeres lehessen. Magyarországon két módszer ismert. Az egyik, amelyet nem lehet minden esetben lehet alkalmazni. Ebben az esetben egyetlen lépésben, forralással nyerik ki a DNS-t. Ebben a közvetlen feltárásos módszerben a fő cél, hogy minél kevesebb anyagot veszítsenek. A másik a dialízises módszer, ahol a kivont DNS-t enzimekkel meghatározott darabokra vágják. Ez az általánosabb módszer, amit gyakrabban alkalmaznak. Csak azok a DNS-rendszerek vizsgálhatók a származás-megállapítási ügyekben, amelyek öröklésmenete pontosan ismert, alacsony a mutációs rátája, variabilitása nagyfokú és megbízható vizsgáló módszerek állnak a rendelkezésre. Minden olyan sejtből végezhetünk DNSvizsgálatot, amelynek magja van, tehát a szervezet bármely sejtjéből. Származás megállapítása céljából általában egyszeri vénás vérvétel útján nyert fehérvérsejtekből jutunk DNS-hez. Ezen kívül természetesen lehetőség van már arra is, hogy a száj- 3 Tremmel Flórián, Fenyvesi Csaba, Herke Csongor: Kriminalisztika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2009, 108. oldal 11

12 nyálkahártyából a szájüreg belső felületéről levált hámsejteket kefével nyerjük, de hajhagymával kitépett haj vagy hüvelykenet is megfelelő lehet. 4. A nyomozás A Büntetőeljárásról szóló törvény szerint a nyomozást a nyomozóhatóság az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan végzi. Abban az esetben végzi önállóan a nyomozást, egyes nyomozási cselekményeket, ha a bűncselekményt észlelte, a feljelentést nála tették, vagy más módon maga szerzett tudomást, továbbá ha az ügyész a feljelentés kiegészítését, illetve a nyomozás lefolytatását hatáskörébe utalta. A nyomozóhatóságok körét képezi a rendőrség, aki általános nyomozó hatóságként ismert, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi a nyomozást jogszabályban meghatározott esetekben. A hajó, illetve a légi jármű parancsnoka jogosult a nyomozó hatóságra vonatkozó rendelkezések alkalmazására a külföldön lévő magyar kereskedelmi hajón, illetőleg polgári légi járművön magyar állampolgár vagy bárki által elkövetett bűncselekmény miatt. Azt, hogy melyik nyomozóhatóság járhat el illetékességet és a hatáskört - mindig jogszabály határozza meg. Nyomozóhatóságok között felmerült hatásköri összeütközés esetén, valamint, ha rendőrség, Nemzeti Adó- és Vámhivatal hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel bűnhalmazatban olyan bűncselekmény is megvalósult, amelynek a nyomozására e nyomozó hatóság hatásköre nem terjed ki, és az eljárás elkülönítése nem célszerű, az eljáró nyomozó hatóságot az illetékes ügyész jelöli ki. A nyomozó hatóságok a vezetőik megállapodása alapján az ügyész jóváhagyásával egy ügyre vagy ügyek meghatározott csoportjára közös nyomozó csoportot hozhatnak létre. A Büntetőeljárásról szóló törvénykönyv szerint a büntetőügyekben a nyomozó hatóság tagjaként nem járhat el: a) aki az ügyben, mint bíró járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bíró hozzátartozója b) aki az ügyben, mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél vagy azok képviselőjeként vesz, vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója c) aki az ügyben, mint tanú vagy szakértő vesz, vagy vett részt d) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható 12

13 Nem járhat el az a nyomozóhatóság sem, akinek a vezetőjével szemben az említett négy kizárási ok áll fenn. További kizáró ok a perújítási eljárás során, hogy a nyomozóhatóság tagja, aki az alapügyben eljárt nem vehet részt. A törvény akként rendelkezik, miszerint nem kizárási ok, ha a nyomozóhatóság tagja a feljelentést a szolgálati feladata teljesítése során tudomására jutott bűncselekmény miatt teszi. Ha a nyomozóhatóság tagja a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézésig eljárhat az ügyben, de kényszerintézkedést nem lehet alkalmazni. A nyomozóhatóság tagjának kizárásáról, a nyomozóhatóság vezetője, az utóbbi kizárásáról a felettes nyomozóhatóság vezetője határoz. Az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjének kizárásról az ügyész jogosult határozni. A nyomozóhatóság kizárására vonatkozó szabályokat alkalmazni kell a jegyzőkönyv vezetőjével szemben is. 5. A DNS megjelenése elő1 nyomozás Mielőtt felfedezték volna, hogy a DNS tesztek alkalmasak lehetnek a személyazonosításra addig is szükség volt a bűncselekmények elkövetőit azonosítani valamely módon. Egy ben történt balatoni gyilkosság kapcsán láthatjuk, hogy az elkövetők nyomát hogyan derítették fel DNS vizsgálat nélkül. Az eset a Belügyi Szemle 60 év, hatvan bűncselekmény I. kötetében jelent meg 2012-ben Kalmár József és Méringer Emil írása nyomán. Balatonberénynél a parttól kb. 3 méterre a Balatonban egy 25 kg-os olajos kannában női holttest maradványokat találtak, így emberölés bűntette miatt nyomozást rendeltek el. Egy balatonberényi asszony ment a partra mosni, amikor a kannát észrevette. A kanna tetején egy háromszög alakú lyuk volt, amin keresztül látni lehetett, hogy a kannában hús van, bár azt nem tudni, hogy ez emberi vagy állati eredetű-e, így orvos szakértőket kellett bevonni annak érdekében, hogy ez kiderítésre kerüljön. Megállapítást nyert a szakértők segítségével, hogy a kannában női hullarészek vannak. Az ismeretlen nő kb. 25 éves lehetett, 170 cm magas, halvány, barna bőrű. A feltalálás előtt 2-3 nappal kerülhetett a vízbe. Kiderült az is, hogy a holttestet feldaraboló személy bizonyos anatómiai ismeretekkel rendelkezett, mert a combcsontoknak a hústól való megtisztítása nagyjából úgy történhetett, ahogy azt hozzáértő 13

14 szokta vizsgálni. A köldök fölött egy olyan fonal volt beöltve, mint, amilyet az orvosok szoktak használni a sebek összevarrásánál. A szakértői vélemény alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a bűncselekmény tettesét olyan körben kell keresni, ahol emberi testnek a varrása ismert, illetve ért a boncoláshoz. A lehetséges személyi kör így orvosokra, állatorvosokra, műtősökre, boncsegédekre, ápolónőkre terjedt ki. Továbbra is ismeretlen maradt a sértett és az elkövetési hely. A sértettről a lakosságot kérdezték, azonban bármennyire segítőkésznek bizonyult a lakosság sajnos lényegesen nem sikerült közelebb jutni az elkövető személyéhez. A Tihanyi Biológiai Intézetet kérték fel annak megvizsgálására, hogy a megtalált kannát, képes-e a Balaton hulláma valamely területről, a megtalálás helyére sodorni. A véleményből kiderül, hogy időjárástól függ, hogy átsodródhatott-e vagy sem, így végül arra az eredményre sikerült jutni, hogy számításba kell venni a Balaton észak-nyugati és dél-nyugati részeit, tehát a veszprémi és zalai partokat is. A seb varrófonal kapcsán kiderült, hogy azt orvosok használják bizonyos műtétek során. Ugyanakkor ugyanezt a fonalat használják az állatorvosok is állatokon végzett műtétek kapcsán. Annak kiderítése, hogy vajon milyen orvosok használják a fonalat akként történt, hogy a fonalon talált csomókötést megmutatták az Állatorvosi Főiskola szakembereinek, akik kifejezetten állították, hogy az állatorvosok más csomót szoktak alkalmazni. A bemutatott csomó kivitelezése előttük ismeretlen volt. Az Állatorvosi Főiskola szakembereit követően bemutatták az egyik sebészeti klinikán is a csomót, ahol kiderült, hogy a csomókötést rendszeresen használják valamennyi kórházban. A helyszín környékén továbbfolytatták az adatgyűjtést. A tanúk láttak egy gépkocsit Keszthely irányába tartani. A gépkocsit egy férfi vezette. Az adatok alapján most már minden bizonnyal vélni lehetett, hogy a cselekményt orvos követte el. Váratlan fordulatot vett a nyomozás, amikor a Budapesti Főkapitányság azt a hírt kapta, hogy egy budapesti vendéglőben egy csuklóban levágott kézfejet találtak a mosdóban. A kézfejet ugyanazokkal az orvos szakértőkkel vizsgáltatták meg, akik a feldarabolt holttestről szakvéleményt adtak. A vélemény szerint a kéz vízben ázott és származhatott ugyanazon elhunyt nőtől, akinek egyes testrészeit a Balatonban találták meg. A kéz hasonlóan zsíros, párnás, mint a megtalált hullarészek. A talált kézfejen további vizsgálatokat is elvégeztek, így röntgen vizsgálatot is. Ennek a vizsgálatnak a célja az volt, hogy kiderüljön a kéz csontja a fejődés mely szakaszában van, vagyis megállt vagy fejlődésben levő személyről van-e szó. A 14

15 röntgenfelvétel alapján a kéz csontja felnőtt egyén csontjának felel meg, de közelebbi korhatárt megjelölni nem tudtak. Annak érdekében, hogy a tettes kiléte nyilvánvalóvá válhasson további adatgyűjtésre volt szükség, így ápolónőket, boncsegédeket és orvosokat kezdtek aktívabban vizsgálni. Különös hangsúlyt kaptak a gépkocsival rendelkező orvosok, főként, akik a kérdéses időben a Balaton környékén járhattak. Nem csak a gépkocsival, de a hajóval, csónakkal rendelkező orvosokat is vizsgálták. A Balaton vizén egy orvost igazoltattak, aki többszöri felszólításra sem akarta magát igazolni. A járőr adatait nem jegyezte fel, és személyleírásra, vagy a csónak jellegzetességére sem emlékszik. A nevezett személy az éjjeli kint létét megfelelően igazolni nem tudta. A nyomozásban előtérbe került egy ún. dr. Susszer Frigyes nevű körzeti orvos, aki Nagykanizsán lakott. Vele tartózkodott egy lány, akit úgy tartottak számon, hogy a lánya, de inkább tűnt úgy, hogy a szeretője. Fény derült arra, hogy a lányt Tóth Jolánnak hívják és dr. Susszer Frigyes orvos mostoha lánya. Nem sokkal később a nagykanizsai orvos öngyilkosságot kísérelt meg, és még a kihallgatása előtt meghalt. A nyomozás innentől kezdve természetesen Susszer-re és a családi kapcsolataira helyeződött. A tanúk elmondása alapján egyik napon többen is látták, hogy Susszer gépkocsijával kiáll az udvarról. A gépkocsi csomagtartóján két darab nagy olajos kannát, egy barna színű bőröndöt és más csomagokat láttak. Az orvos saját ingatlanában fogadta a betegeket. A gyilkosság napján az orvos ajtót nyitott a házába érkezőknek, de nem vizsgálta meg őket. Több beteg jelezte, hogy felmosó ruhát láttak a kezében, amivel a konyha kövezetét mosta. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért kellett dr. Susszer Frigyesnek a konyha kövét felmosni? Házkutatást tartottak az illetékes hatóságok annak érdekében, hogy a kérdésekre választ találjanak. A lakásban olyan tárgyakat, ruhaneműket is kerestek, amelyek az utolsó napon voltak az elhunyt nőn. Kutattak olyan tárgyak, kések, fűrész, orvosi műszer után is, amelyekből a feldarabolásra lehetett következtetni. A házkutatás eredményeképpen nyilvánvalóvá vált, hogy minden olyan eszköz, amely a boncoláshoz szükséges, az orvos rendelkezésére állt. Megállapítást nyert, hogy dr. Susszer nagyobb mennyiségű mérget tartalmazó gyógyszert és seb varrófonalat szerzett be. A vizsgálatból láthatóvá vált, hogy olyan bádoglemezből készült 25 literes kannákat is találtak, mint, amilyenben a megtalált hullarészek voltak. A zalaegerszegi rendőr főkapitányság egyik beosztottja taxival beteg édesanyjához utazott. Útközben a nyomozásról beszélgettek. A taxis 15

16 tájékoztatta a rendőrségi dolgozót, hogy egy idős férfit egy erdős területre szállított nem rég. Kiderült, hogy az idős férfi dr. Susszer Frigyes volt. A rendőrség nyomozókutyákkal érkezett a taxis által megjelölt helyre és nyomozásba kezdtek. A vizsgálat eredményeként a földben egy kis ládikót találtak a nyomozók, amelyben egy fiatal nő fejére bukkantak. Bebizonyosodott, hogy a női fej Tótpál Jolántól származik. A fent leírt eset azt bizonyítja, hogy tervszerű nyomozómunkával, tudományos eszközök igénybevételével eredményes felderítés és bizonyítás érhető el. A DNS vizsgálatok, amíg Magyarországon nem terjedtek el, addig csupán a rendelkezésre álló adatokból lehetett logikai következtetést levonni az elkövető személyével kapcsolatban. Fent leírt esetben például jelentős szerepet játszott az elkövető által használt orvosi kötöző madzag, amely az elkövetők körét jelentősen körülhatárolta. Büntetőügyekben volt lehetőség arra, hogy felderítsék a tettest, azonban a többi jogágban a kérdések megoldatlanok maradtak, hiszen apaság megállapítása iránti perben DNS vizsgálat nélkül logikai következtetést nem lehetett levonni, csakúgy, ahogyan a közigazgatási jog területén sem. 6. Személyazonosítás A személyazonosság megállapítása nem csak a kriminalisztika feladata, hanem a határtudományoké is. Személyazonosság kérdése különböző esetekben merül, így többek között tömegkatasztrófák során elhunytak boncolása alkalmával, talált holttestek vagy holttestrészek esetében, de természetesen nem elhanyagolható élő személyek személyazonosítása sem. Egyszerűnek tűnő feladat, azonban nagyon sok hibázási lehetőséget rejt magában. Az elmúlt évszázad folyamán a személyazonosítás leginkább háborús események áldozatainak azonosításához köthető, illetve politikai események kapcsán merült fel. Európában a II. világháborús tömegsírok, illetve a politikai indíttatású perek áldozatai személyazonosságának megállapításához tudjuk kötni a kezdeti időszakokat, habár a gyökerei régebbiek ennél. Elsőként egy korai paleolit korszak emberének csontvázát igyekezett rekonstruálni Schaffhausen. 4 4 Sótonyi Péter: Igazságügyi orvostan, Semmelweis Kiadó, oldal 16

17 Élő személy azonosításának számtalan módja van, a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb a személyazonosító okmánnyal való igazolás. Ebben az esetben meg kell megvizsgálni, hogy az adott személyazonosító okmány érvényes-e. Természetesen előfordul, hogy az okmány érvényes, de azt nem a jogszerű tulajdonosa birtokolja, mert elhagyta, vagy ellopták tőle. Ha valaki nem a saját okmányát adja át személyazonosítás céljából, teljesen egyértelmű, hogy titkolni akarja a saját adatait, mert nagy valószínűséggel alapos oka van arra. Magyarországon létezik egy körözési nyilvántartás, amely segít kiszűrni az illegálisan használt okmányokat. Akadnak a gyakorlatban olyan esetek, amikor szakértő bevonása mégis fontossá válik. Amennyiben az adott személy beszámíthatatlan elmebeteg, illetve valamilyen okból nem kívánja a személyazonosságát előadni az eljárás során, személyazonosítás történik. tartozik azon bűncselekményt elkövetők csoportja, akikről videofelvétel készül például bankok, takarékszövetkezetek, áruházak, ATM-ek stb. rablása esetén. Az élő ember személyazonosságának megállapításához számos módszert vehetünk igénybe. Sótonyi Péter Igazságügyi orvostan című tankönyvének 21. fejezetében Varga Tibor az alábbiakat említi. a) Ujjlenyomat Az ember ujjain a bőr fodorszálainak rajzolata olyan egyedi sajátosság, amely az egész élettartam alatt nem változik, illetve minden egyén esetében eltérő. Természetesen vannak kivételes helyzetek, hiszen, ha valakinek a teljes tenyérfelülete megég, abban az esetben a regenerálódás folyamán megváltozik mind a tenyéren, mind az ujjakon a bőr fodorszálainak rajzolata. Ettől a rendkívüli helyzettől eltekintve a fodorszálak vastagsága, mérete, szélessége változatlan a születéstől egészen a halált követő lebomlásig. A bőrfodorszálak rajzolata egyedi és nem ismétlődő, még az egypetéjű ikrek esetén sem. A legtöbb államban a hatóságok vezetnek egy nyilvántartást a velük kapcsolatba kerülő személyekről, hiszen a lenyomat könnyen elkészíthető és a megkülönböztethető minták lehetőséget nyújtanak az osztályozásra. Magyarországon például június 28. napjától kezdődően kiadott útlevelek esetén ujjlenyomatot vesznek az érintett személyektől. Az útlevél chipjében csupán a személy neve, állampolgársága, születési helye, ideje, neme, aláírása, arcképmása és ujjlenyomatának másolata Ide 17

18 kerül rögzítésre. Ujjlenyomat adása ebben az esetben kötelező, megtagadni nem lehet. Mivel az ujjlenyomatok szenzitív adatok, így azok tároló lemezeken kerülnek csupán rögzítésre. Bemutatok egy példát, ahol az ujjlenyomat nagyon fontos szerepet játszott a nyomozás során. Az as években a közvéleményt sokáig foglalkoztatták az akkori rendszeres főként fővárosban keletkező szállodai tüzek. Először az Interkontinental Szállóban, majd a Hiltonban, ezt követően pedig ismét az Interkontinental-ban ütött ki tűz. Később más szállodákban is folytatódtak a tűzesetek, összesen 16 alkalommal. A tettes elfogására úgy került sor, hogy a margitszigeti Thermál Szállóban miután tüzet észleltek a szálloda bejáratait lezárták. A nyomozócsoport, a tűzoltóság és a helyszíni szemle-bizottság megkezdte a visszatartott 47 fő elszámoltatását. Köztük volt egy budapesti lakos, nevén nevezve Horváth Péter. A korábbi tűzesetekkel összefüggő névjegyzékek mindegyikén szerepelt, ő azonban tagadta, hogy a szállodák bármelyikében is járt volna. A nála talált gázöngyújtó kapcsán nem tudott magyarázatot adni, ugyanis nem dohányzott. Tanúként hallgatták ki, majd ujjlenyomatot is vettek tőle. További kutatások eredményeként kiderült, hogy a tűzesetek napján, hamis néven jelentkezett be a szállodákba. Az ügyet végül az oldotta meg, hogy ujjnyom szakértők megállapították, hogy a margitszigeti szállóban, a tűz keletkezésének helyszínén rögzített ujjnyomok Horváth Péter ujjlenyomataival azonosak. Ezt követően előzetes letartóztatásba helyezték. A 21/2009. (VI. 19.) számú IRM rendelet, amely a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása részére történő adatközlésről, valamint az ujj- és tenyérnyomatvételről és a szájnyálkahártya-törlet levételének részletes technikai szabályairól szól határozza meg pontosan meghatároz néhány fogalmat. Így a rendelet értelmében ujj- és tenyérnyomat-rögzítésnek minősül az ujj- és tenyérnyom töredéknek a bűncselekmény helyszínén vagy a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon való rögzítése. Ujj- és tenyérnyomatvétel a rendelet meghatározásában jogszabályban meghatározott bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személytől vagy jogszabályban meghatározott bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt személytől való felvétele. DNSminta-rögzítésnek minősül a DNS-profil meghatározására alkalmas DNS-mintának 18

19 a bűncselekmény helyszínén vagy a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon való rögzítése. Végül pedig DNS-mintavétel a DNS-profil meghatározására alkalmas DNS-mintának jogszabályban meghatározott bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személytől vagy jogszabály alapján bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt személytől való felvétele. b) Vércsoport A vércsoportok olyan jellegzetességek, amelyek az egész élet folyamán változatlanok maradnak. A vércsoport tulajdonságának bizonyító ereje mindig függ az egyes tulajdonságoknak populáción belüli gyakoriságától. A DNStulajdonságok vizsgálata olyan egyedi jellegzetességeket tárhat fel, amelyekkel szinte teljes bizonyossággal megállapíthatjuk egy személy személyazonosságát. A bizonyító erőt befolyásolja a vizsgált jellegcsoport száma vagy az előfordulási gyakoriság is. c) Antropológiai módszerek Lehetőség van antropológiai módszerekkel történő személyazonosításra is. Habár az arcnak és a koponyának egyediek a sajátosságai, plasztikai műtétekkel lényegesen megváltoztathatóak, így nem állapítható meg, hogy egész élet folyamán változni nem tudó jellegzetesség. Ennek a személyazonosításnak köszönhetően a bizonyítási eljárás során, így csupán valószínűsíteni lehet, de teljes bizonyossággal semmiképpen sem számolhatunk. d) Fénykép Fénykép alapján történő azonosítás szintén csupán valószínűsíthető azonosítással bír, hiszen az arc- és koponyacsont formája jellegzetes az egyénre, azonban plasztikai műtéttel, de egyéb más módon is módosítható, így a teljes bizonyosság ebben az esetben is kizárható. 19

20 e) Egyedi jellegzetességek Minden embernek vannak különös ismertető jelei, így például tetoválás, anyajegy, műtéti heg, testi fogyatékosság vagy egyéb rendellenesség, fogazat stb., amelyek szintén lehetővé tudják tenni a személyazonosítást. Ezek közül a legfontosabb a fogazat vizsgálata. Fogászati lelet alapján történő személyazonosításra egyébként 200 évvel korábban is sor került már, de részletes fogorvosi nyilvántartás nélkül lehetetlen volna. Sótonyi Péter ugyanebben a fejezetben ír az ismeretlen holttest azonosításáról is. Ezek a halottak megállapíthatóak felismeréssel vagy ruházat, iratok, egyéb személyi tárgyak azonosításával, vagy orvos-vagy fogorvos szakértői vizsgálattal, de kizárásos eljárással is. Ismeretlen holttest azonosításánál a legfontosabb szerepet azok a körülmények adják, amelyek között azt megtalálták. Kiemelendő, hogy jelentősége lehet a holttest fekvésének módjának, a talaj állagának. A kihantolás szükséges általában ahhoz, hogy azonosítani lehessen a testet, azonban sajnos gyakran fordul elő, hogy olyannyira sérül a maradvány, amikor szakértőhöz kerül, hogy meghiúsul az azonosítás. A szakértő feladata, hogy megállapítsa, hogy a vizsgált maradvány emberi vagy állati eredetűe, azok egy vagy több személytől származnak-e. Választ adhat arra a kérdésre is, hogy mennyi idő telt el a halál bekövetkeztétől, milyen nemű, illetve milyen életkorú volt az elhunyt, milyen testméretekkel rendelkezhetett. Ismeretlen holttestről felöltözött és meztelen állapotban is kötelező képfelvételeket készíteni és ujjlenyomatot venni. A ruhadarabokat mosott állapotban meg kell őrizni a későbbi felismerés céljából. A problémát az azonosítással kapcsolatban nem az egész holttest vagy teljes csontváz eredetének vizsgálata okozza, annál inkább, amikor csupán holttestrészek vagy csontvázrészek kerülnek elő. Egyik módszere a vizsgálatoknak az összehasonlító anatómiai vizsgálat, amelynek keretében biztosan megállapítható az emberi eredet. Mikroszkópos vizsgálattal elsősorban a tömött csontszövetről állapítható meg a faj. Az emberi lágyrészek, csontok, fogazat fehérjéi faj specifikusak és ez a tulajdonság hosszú időn át kimutatható, így szerológiai módszerekkel faj specifikus immunsavók felhasználása esetén a faj egyértelműen megállapítható. 20