Helyzetkép január - február

Átírás

1 Helyzetkép január - február Gazdasági növekedés Az év elején jelentősen megváltozott a magyar gazdaság környezete, a gazdasági növekedés lehetősége. Úgy tűnik a 2010 májusa óta folytatott dilettáns gazdaságpolitika következményeit mintegy másfél évig valamilyen szinten, a korábban felhalmozott tartalékok segítségével átvészelte a gazdaság. Az egyre komolyabb strukturális problémák ugyan jól látszódtak már a múlt év folyamán is, de a növekedés még nem állt le, és az alapvető konjunkturális mutatók a stagnálás állapotát jelezték csupán. Az év elején hatályba lépett intézkedések kivédéséhez azonban már nem volt elegendő a gazdaság immunrendszere és kritikus pontokon a vészes leépülés jelei látszanak. A múlt év végéhez képest hatalmas mértékben, 95 ezerrel nőtt a regisztrált munkanélküliek száma, februárban 647 ezren reménytelenül kerestek állást. Januárban csökkent igaz csak kis mértékben, 05%- kal - az ipari termelés volumene az utóbbi évek kétszámjegyű és a múlt évi 5,4%-os bővülést követően. A februári infláció 5,9%-os magasságba szökött, az államháztartás hiánya február végére elérte az éves előirányzat csaknem felét. A KSH közzétette a GDP alakulására vonatkozó negyedik negyedéves adatokat. Ebben megerősíti a hivatal a korábbi gyorsbecslés adatait, mely szerint a bruttó hazai termék 0,3%- kal nőtt az előző negyedévhez képest és 1,4%-kal a megelőző év azonos időszakához viszonyítva. A múlt évben a GDP 1,7%-kal nőtt az előző évhez képest. Az év folyamán csökkenő ütemben gyarapodott a gazdaság: az első negyedévben 2,5%-kal, a második negyedévben 1,5%-kal, a harmadik és negyedik negyedévben egyaránt 1,4%-kal emelkedett a GDP az előző év azonos időszakához képest. A jelenlegi közléssel egyidejűleg került nyilvánosságra: a bruttó hazai termék értéke 2011-ben folyó áron milliárd forint volt, egy főre ezer forint.

2 2 A magyar gazdaság a múlt évben komoly szerkezeti problémákkal küzdött. A gazdasági növekedés jelentős részben a mezőgazdaság teljesítményének köszönhető, amely ágazat egyébként mintegy 5%-kal részesedik a bruttó hazai termék előállításában. Tavaly az agrárium az előző két év gyenge eredményeit követően átlagos évet zárt, de ezzel az eredménnyel az alacsony bázishoz képest az ágazat hozzáadott értéke 27,8%-kal növekedett. Jellemző a mezőgazdaság múlt évi szerepére, hogy a GDP az agrárium kiemelkedő eredménye nélkül csak 0,7%-kal nőtt volna. Ezen belül is a kedvező időjárás növelte a mezőgazdasági termelés volumenét: a növénytermesztés jelentősen növelte a termelési értékét a gabonafélék, az ipari növények és a zöldségfélék magas terméseredményei által, míg az állattenyésztés az előző évekhez hasonlóan - stagnált. A múlt évben a másik húzó ágazat az ipari export volt, különösen a járműipari export. Az ipar összességében az előző évinél lényegesen szerényebb mértékben járult hozzá a GDP növekedéséhez: az ipar hozzáadott értéke a negyedik negyedévben 3,5%-kal, ezen belül a feldolgozóiparé 4,5%-kal nőtt. Az építőipar teljesítménye ebben az időszakban a nagyon alacsony bázishoz képest is 1,4%-kal csökkent. Különösen kedvezőtlen, hogy a szolgáltatások hozzáadott értéke 0,6%-kal mérséklődött. A szolgáltatások zsugorodásán belül a legnagyobb visszaesés a pénzügyi tevékenységben volt, ahol a hozzáadott érték 6,4%-kal csökkent, főként a hitelezési tevékenység beszűkülése miatt. Azaz beérett a kormány harca a bankok ellen, csak éppen a vereséget a magyar gazdaság egésze szenvedte el. Az ingatlanügyletek hozzáadott értéke 2,2%-kal, a szakmai, tudományos és műszaki tevékenységé 1,8%-kal visszaesett. A közszolgáltatások, valamint a szállítás, raktározás teljesítménye stagnált, és ugyancsak stagnált, azaz 0,1%-kal csökkent a kereskedelem és a turizmus hozzáadott értéke. E területen az információs és kommunikációs szolgáltatások teljesítménye 3,1%-kal nőtt. A GDP felhasználását vizsgálva, a háztartások fogyasztási kiadása gyakorlatilag stagnált, 0,1%-kal emelkedett, míg sok családot érzékenyen érintett, hogy a kormányzattól kapott társadalmi juttatások volumene az egy évvel korábbi drasztikus, 6,1%-os zuhanást követően ezúttal 1,4%-kal tovább csökkent. A háztartások tényleges fogyasztása változatlan maradt, 0,1%-kal csökkent, míg a közösségi fogyasztás 0,7%-kal visszaesett. Így a végső fogyasztás összességében 0,2%-kal csökkent a megfigyelt időszakban. A bruttó állóeszköz-felhalmozás az egy évvel korábbi igen jelentős, 12,9%-os zuhanást követően a tavalyi negyedik negyedévben 3,4%-kal zsugorodott. A készletváltozást is figyelembe véve a bruttó felhalmozás 5,4%-kal visszaesett; összességében a GDP belföldi felhasználása 1,6%-kal csökkent. Az export hozzáadott értéke 4,9%-kal, az importé 1,7%-kal nőtt. A magyar gazdaság ez évi kilátásait illetően az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a növekedési lehetőségeink szinte a világgazdasági vagy pontosabban az európai lehetőségektől nagymértékben függetlenedtek. Ez azért anakronisztikus, mert a magyar gazdaság méreténél, szerkezeténél fogva jelentősen ráutalt a világpiacra. Ugyanakkor a gazdaság lehetőségeit oly mértékben determinálja a kormányzati gazdaságpolitika hitelességi deficitje, hogy ez jobban behatárolja a lehetőségeinket, mint a piacok felvevőképessége. Ráadásul ezek a kilátások nem túl kedvezőtlenek. A világgazdaságban érzékelhető a lassulás egyre több jele és az Európai Unióban sok okból stagnáláshoz közeli növekedésre lehet

3 3 csupán számítani, de az eurózónán belül a főpiacainkat jelentő Németország és Ausztria növekedési esélye ennél kedvezőbb. A kormány láthatóan arra törekszik, hogy az ország kikerüljön az Európai Bizottság által indított túlzott deficit eljárás alól, de ehhez nem valós megoldásokat, hanem továbbra is úgymond unortodox lépéseket tervez. Azaz nem hosszú távon is eredményt hozó változásokban, hanem ismét egyszeri bevételekben, látszatmegoldásokban gondolkodik a kormányzat. Ezek közé tartozik feltehetően a nyugdíjpénztárakban még megmaradt 260 milliárd forint minél nagyobb hányadának a megszerzése a megmaradt tagok kényszerítésével, illetve megtévesztésével és a nyugdíjpénztárak működésének ellehetetlenítésével. Az államháztartási hiánycél formális betartása érdekében az eddig már megismert szigorításon felül - még 300 milliárdos megszorításra van szükség, amelynek végrehajtását a kormány az Európai Bizottságnak írt levelében kilátásba helyezte. Ezek a kétségtelenül kapkodó, átgondolatlan döntések éppen a gazdasági növekedés ellen hatnak. A fent említett adórendszerbeli változtatások jelentősen megemelték a vállalkozások bérterheit, a cégek jelentős részét csaknem ellehetetlenítették. Ezért a kormány kénytelen volt a tavalyinál is átláthatatlanabb bérkompenzációs intézkedéseket bevezetni, amelyek végletesen bonyolulttá tették a bérszabályozást. Ráadásul az intézkedések hatását nem mérték fel, így eredményességük erősen kétséges a vállalatok számára; ezért nem kompenzálhatja a negatív hatásokat, miközben a reálkeresetek igen jelentős, 5%-ot is meghaladó csökkenését nem tudja megakadályozni. Az átgondolatlan jövedelempolitika legújabb eleme az egészségügyi dolgozóknak kilátásba helyezett még sok homályos pontot tartalmazó béremelési ígéret, melynek a jelenlegi költségvetésben nincs forrása. Azaz a végrehajtás forrása újabb megszorítás lehet. A megszorítások, a vállalkozások helyzetét nehezítő gazdaságpolitika következtében nem bővül a foglalkoztatás, azaz magas szinten beragad a munkanélküliségi ráta, a lakossági fogyasztás tovább szűkül, így a gazdaság recessziója nem elkerülhető, mintegy 1-1,5%-kal csökken az idén a GDP. Foglalkoztatottság, keresetek A múlt év végén bekövetkezett negatív fordulat továbbra is rányomja bélyegét a munkaerőpiaci folyamatokra. Ismét ezer főnél kevesebb a foglalkoztatottak száma, rendkívül magas a munkanélküliségi ráta és történelmi csúcsra emelkedett az ifjúsági munkanélküliség. Az új köznevelési törvény e rendkívül kedvezőtlen folyamatot sajnálatos módon tovább erősíti. Az alkalmazottak körében legalábbis a hivatalos adatok szerint - nő a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma és aránya, feltehetően azért, mert az ez évben bevezetett adószabályok olyan mértékben megemelték a bérköltségeket, amely valós vagy látszólagos létszám alkalmazkodásra kényszeríti a vállalkozásokat. Szociális robbanással

4 4 fenyeget az Európai Unióban egyedülálló, a munkavállalókat ellehetetlenítő munkanélküli ellátások alkalmazása. A múlt év december és ez év február közötti három hónap átlagában a KSH mintavételes lakossági munkaerő-felvétele szerint a foglalkoztatottak száma ezer fő volt, 51 ezer fővel, 1,4%-kal több, mint egy évvel korábban. A éves korosztály foglalkoztatási rátája 55,8% volt, 1 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. Az aktív munkanélküliek száma eben az időszakban 497 ezer fő volt, 10 ezerrel, 2%-kal több az egy évvel korábban mért hasonló adatnál. A munkanélküliségi ráta e három hónap átlagában igen magas, 11,6% volt, 0,1 százalékponttal magasabb az egy évvel és jelentősen, 0,5 százalékponttal magasabb az egy hónappal azelőttinél. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett éves korosztály munkanélküliségi rátája a nagyon magasnak számító 10,6% volt, lényegében ugyanannyi, 0,1 százalékponttal kisebb, mint egy évvel azelőtt és 0,5 százalékponttal magasabb, mint egy hónappal korábban. Kritikus értéket mutat, 28,3%-ot a munkaerőpiacon csak kis számban jelen lévő éves fiatalok munkanélküliségi rátája. Ilyen magas értéket még nem regisztrált a statisztika. Ez a ráta 1,2 százalékponttal magasabb az egy hónappal azelőtti és lényegesen, 1,8 százalékponttal több az egy évvel korábbi értéknél. Változatlanul nagyon magas a tartós munkanélküliség részaránya; az álláskeresők 45,7%-a egy évnél is régebben keresett állást. Az álláskeresés átlagos időtartama csaknem másfél év, 17,4 hónap volt e lakossági felmérés adatai szerint. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint február 20-án 647 ezer munkanélküli szerepelt a nyilvántartásban, fővel, 0,3%-kal kevesebb, mint egy hónappal korábban és fővel, 4%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez a magas munkanélküli szám egyben azt jelenti, hogy érdemben nem csökkent az a munkaerőpiaci feszültség, melyet az jelzett, hogy az előző hónapban, januárban 96 ezer fővel nőtt a regisztrált munkanélküliek száma. A kritikus mértékű munkanélküliséget jelentős területi különbségek is terhelik. Az ország két régiójában minden negyedik aktív korú személy állás nélkül volt februárban: Észak- Alföldön 25,1%, Észak-Magyarországon 24,4% volt a munkanélküliségi ráta; a megyék több mint felében, 10 megyében meghaladta a munkanélküliek aránya a 15%-ot, 5 megyében a 20%-ot, 3 megyében a 25%-ot és egy megyében a 30%-ot. A legnehezebb helyzet Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében alakult ki, ahol a gazdaságilag aktív korú népesség 30,7%-a, fő volt állás nélkül, csaknem ugyanannyi, fővel 2%-kal kevesebb, mint egy hónappal azelőtt, de fővel, 3,9%-kal több, mint egy évvel korábban. Hasonlóan lehetetlen munkaerőpiaci szituációval küzdött Nógrád megye, ahol az aktív korúak 27,9%-a, fő reménytelenül keresett állást, 2,4%-kal, 500 fővel többen, mint egy hónappal korábban és alig valamivel, 0,9%-kal, 200 fővel kevesebben, mint egy évvel azelőtt. Csaknem ilyen nehéz helyzetben volt Borsod-Abaúj-Zemplén megye is, ahol a megfelelő korúak 26,3%-a, fő nem talált februárban állást, ugyanannyian, 60 fővel, 0,1%-kal kevesebben, mint ez év januárjában és fővel, 5,2%-kal kevesebben, mint a múlt év második hónapjában. A magas munkanélküliség okozta gondokat különösen problematikussá teszi az ezzel együtt járó szociális válság. A kormány utóbbi időszakban egymás után bevezetett az Európai

5 5 Unióban egyedül álló - intézkedései az érintett családok százezreit kényszerítik szinte lehetetlen helyzetbe. Februárban a regisztrált munkanélküliek mindössze 16,3%-a, fő részesült - az ugyancsak jelentősen megkurtított - álláskeresési ellátásban, fővel, 54,1%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A munkanélküli ellátásból tömegesen kikerült álláskeresők közül fő, a regisztrált munkanélküliek 36,2%-a kapott az álláskeresési ellátásnál lényegesen kisebb összegű szociális ellátást, fővel, 17,4%-kal többen, mint a múlt év februárjában. A kormány szociális érzéketlenségét jól mutatja, hogy a regisztrált munkanélküliek csaknem fele, 47,5%-a, fő teljesen ellátatlanul maradt. A mindennemű ellátásból kimaradt álláskeresők száma 60 ezer fővel, 25,8%-kal nőtt egy év alatt. Ez év januárjában mindössze 16 ezer fő vett részt közfoglalkoztatásban, amely ugyan 20,8%- kal több az egy évvel korábbinál, de ez csupán arra emlékeztet, hogy a kormányváltáskor szétzilálták az Út a munkához programot és több mint egy év kellett a jelenlegi, igen szerény lehetőséget nyújtó közmunka elindításához. E programnak az az egyik jellegzetessége, hogy a résztvevők nem kapják meg a törvényesen járó minimálbért, hanem a kormány által önkényesen megállapított 47 ezer forintos keresethez jutnak. A másik sajátossága a közfoglalkoztatásnak, hogy a résztvevők nagy hányada, januárban 70%-a csupán részmunkaidőben, feltehetően többségében 6 órában, de egy részük csak 4 órában dolgozott, ezzel a 47 ezer forintnak is csak arányos részét kapva munkabérként. Jellemző erre a tendenciára, hogy a teljes munkaidőben tevékenykedők januárban csak alig több mint háromnegyedét, 75,9%-át tették ki az előző évi szintén igen csekély számú ugyanilyen feltételekkel dolgozó közmunkásnak. Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint ez év januárjában a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, valamint a költségvetési szerveknél és a nonprofit szervezeteknél ezer fő volt alkalmazásban, 39 ezer fővel, 1,5%-kal kevesebb, mint a megelőző év azonos időszakában. Ugyanebben az időbeli összehasonlításban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma 57 ezerrel, 2,4%-kal csökkent. A versenyszféra megfigyelési körbe tartozó vállalkozásainál januárban ezren dolgoztak, 33 ezerrel, 1,7%-kal kevesebben, mint egy évvel korábban. Ezen belül a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma ennél nagyobb mértékben, 44 ezer fővel, 2,7%-kal csökkent. A költségvetési intézményeknél január hónapban 664 ezren dolgoztak, 15 ezerrel, 2,2%-kal kevesebben, mint a múlt év azonos időszakában. A létszámcsökkenés nem azonosan érintette az egyes területeket: a közigazgatás és védelem ágazatban némileg, 0,5%-kal még nőtt is a létszám, míg az oktatásban 3,8%-kal, az egészségügyben és a szociális ellátásban dolgozóké 2%-kal csökkent. A nemzetgazdaságban teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete januárban forint volt, 4,3%-kal több, mint egy évvel korábban. A versenyszférában 225 ezer forint volt a bruttó átlagkereset, amely 5,2%-kal haladta meg a múlt év januárit, míg a közszféra forintos átlagkeresete csupán 1,4%-os növekedést jelentett. A költségvetési intézményeknél az adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezése érdekében a teljes

6 6 munkaidőben foglalkoztatottak 56%-a januárban a keresetbe nem tartozó, átlagosan forint kompenzációt kaptak. A nemzetgazdaságban a nettó átlagkereset januárban forint volt, csupán 1,4%-kal több az egy évvel korábbinál. Mivel az első hónapban a fogyasztói árak 5,5%-kal haladták meg a tavaly januári szintet, a reálkeresetek az egy évvel azelőttihez képest érzékelhetően, 3,9%-kal csökkentek. Változatlanul kritikus a helyzet a közszférában, ahol a nominális nettó átlagkereset januárban forint volt, 0,3%-kal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Ezáltal a közalkalmazottak reálkeresete 5,5%-kal csökkent. A közigazgatásban csökkent a legkevésbé, 3,8%-kal a keresetek vásárló értéke, míg az egészségügyi dolgozóké jelentősen, 6,4%-kal, a pedagógusoké pedig ennél is nagyobb mértékben,7,6%-kal csökkent januárban. Áralakulás Az év elején mért áradatok még a pesszimista előrejelzéseknél is magasabbak, láthatóan elszabadult az infláció. Ennek mértéke azért váratlan, mert a láthatóan recesszióba forduló gazdaságban értelemszerűen nincs árnyomás. Az ok a közvetett adók indokolatlan, kizárólag a költségvetési bevételi szempontokat előtérbe helyező irreális mértékűre emelése, a bérköltségek drasztikus emelkedése. A rendelkezésre álló tényadatok alapján a korábban prognosztizáltnál minden bizonnyal magasabb, nem 5% körüli lesz az infláció, hanem várhatóan az 5,5-6% közötti sávban lesz éves átlagban, ezen belül is közelebb a 6%-hoz. Már a költségvetés készítésének időszakában is nyilvánvaló volt, hogy a kormány által előrevetített 4,2%-os fogyasztói árindex irreális; úgy tűnik a kormány visszatért az előző Fidesz-éra gyakorlatához, amikor az infláció tudatos, igen jelentős alultervezésével növelték a költségvetési bevételeket, illetve reálértéken csökkentették a kiadásokat. Az ipari termelői árak januárban 0,3%-kal emelkedtek az előző havi árszinthez és jelentősen, 7,8%-kal az egy évvel korábbihoz képest. A feldolgozóipari termelői árak ezzel csaknem megegyező dinamikával, 7,9%-kal haladták meg a tavaly januári szintet. Kiemelkedő mértékben, 30%-kal emelkedtek egy év alatt a kőolaj-feldolgozásban az árak, és kétszámjegyű volt a dinamika a vegyiparban, ahol 11,2%-kal, valamint a gyógyszeriparban, ahol 10,7%-kal nőttek a termelői árak. Az ipari export forintban mért értékesítési árai januárban megegyeztek a decemberi árszinttel és 7,8%-kal meghaladták az egy évvel korábbi értéket. Az áremelkedésben szerepet játszott a magyar fizetőeszköz árfolyamának változása. A forint egy év alatt 11,6%-kal gyengült az euróhoz és ennél is nagyobb mértékben, 15,4%-kal az amerikai dollárhoz képest. Az ipar belföldi értékesítési árai egy hónap alatt 0,8%-kal, egy év alatt 7,7%-kal nőttek, míg a feldolgozóipar belföldi értékesítési árai ennél nagyobb mértékben, 1,2%-kal, illetve 8,7%-kal emelkedtek. A mezőgazdasági termelői árak januárban mindössze 0,3%-kal haladták meg az egy évvel korábbi nagyon magas szintet. Ennek oka, hogy a növényi termékek árszintje a múlt évi jó

7 7 termés következtében 6,2%-kal csökkent, miközben az élő állatok és állati termékek ára ugyanebben az időszakban jelentősen, 15,3%-kal nőtt. Az árcsökkenésben a gabonafélék árának 6,1%-os mérséklődése érvényesült, az ipari növények termelői ára 10,7%-kal, ezen belül az olajnövényeké 10,4%-kal nőtt a múlt év januári árszinthez képest. A burgonya termelői ára a rendkívül magas bázishoz képest különlegesen nagy mértékben, 54,5%-kal, a zöldségeké 15,8%-kal, a gyümölcsöké csekély forgalom mellett - 10,8%-kal csökkent. Az élő állatok termelői ára januárban 15,6%-kal, az állati termékeké 14,9%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. A tej termelői ára 11,6%-kal, a tojásé drasztikusan, 22,5%-kal emelkedett egy esztendő alatt. A fogyasztói árak februárban igen nagy mértékben, 0,8%-kal nőttek egyetlen hónap alatt és 5,9%-kal meghaladták az egy évvel korábbi szintet. Januárban egészen kirívó mértékben, 2,1%-kal nőttek az árak az előző hónaphoz képest /februárban az Európai Unió inflációs rátája éves szinten volt 2,7%/, de ezt a januári adóemeléseknek, illetve a hatósági típusú árak szintén kormányzati hatáskörben történő emelésének lehetett betudni. Arra hosszú évek óta nem volt példa, hogy egymást követő két év eleji hónapban ilyen mértékben változzanak az árak. A drasztikus áremelkedést az élelmiszer és az energia drágulása váltotta ki: az élelmiszerek februárban a januári 2,8%-os emelkedést követően további 1,7%-kal kerültek többe, mint egy hónappal korábban. A háztartási energia ára februárban az előző hónaphoz képest 2,7%-kal, ezen belül a vezetékes gázé 4,1%-kal emelkedett. Az élelmiszerek ára februárban 6%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Több alapvető élelmiszer igen jelentősen drágult: a sertészsiradék 30,2%-kal, a margarin 26,1%-kal, a tojás 23,1%-kal, a cukor 19%-kal, a csokoládé 17,7%-kal, a kávé 17%-kal, a kolbász 11,7%-kal, a sertéshús 11,4%-kal. Az idényáras élelmiszerek az egy évvel korábbinál 13,8%-kal olcsóbbak lettek, míg a liszt ára 5,4%-kal, az étolajé 3%-kal mérséklődött. Kiemelkedő mértékben, 17,6%-kal emelkedett egy év alatt az üzemanyagok ára. Az átlagot meghaladóan, 8,1%-kal nőtt a háztartási energia ára; ezen belül a távfűtésé 11,2%-kal, a palackos gázé 10,4%-kal. A társadalom jelentős része számára kritikus értéket ért el a gyógyszerek ára az előző évhez viszonyított 5,5%-os emelkedés következményeként. A korábbi időszakhoz képest dinamikusan, 4,8%-kal nőtt a ruházati termékek és 4,5%-kal a szolgáltatások ára. A szemétszállítás díja 7,5%-kal, a csatornadíj 5,7%-kal emelkedett. Ugyanakkor a tartós fogyasztási cikkek ára nagy szóródás mellett - egy év alatt 1,3%-kal csökkent. A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított árindex az általános indexnél is nagyobb mértékben nőtt, és februárban az előző év azonos hónapjához viszonyítva elérte a 6%-ot. A fogyasztói árak az év első két hónapjában 5,7%-kal haladták meg az előző év azonos időszakában regisztrált értéket.

8 8 Jövedelem és fogyasztás A kiskereskedelmi forgalom volumene januárban szezonális és naptárhatástól megtisztított adatok szerint 0,2%-kal csökkent az előző hónaphoz képest és 0,6%-kal nőtt a múlt év januári forgalomhoz viszonyítva. A kiskereskedelemben a rendkívül alacsony bázishoz képest sincs érdemi elmozdulás. A forgalom szintjét jól jellemzi, hogy a januári eladások volumene 6%- kal elmaradt a évi havi átlagtól. Az élelmiszerforgalom januárban kiigazított adatok szerint 1,1%-kal nőtt, míg az egyéb termékeknél 2%-kal bővültek az eladások. A gyógyszerek forgalma ebben a hónapban 7,8%- kal elmaradt az egy évvel korábbitól. Továbbra is dinamikusan nő az összességében kis súlyt képviselő - csomagküldő és internetes kereskedelem forgalma: a januári volumen 32,3%-kal magasabb volt az előző januárinál. Az üzemanyagok forgalma folyamatosan csökken; a januári eladási volumen 2,2%-kal kisebb volt az előző év azonos időszakában regisztráltnál. A gépjármű és járműalkatrész forgalom ugyanakkor januárban 10,6%-kal bővült, részben a rendkívül alacsony bázis miatt, részben a regisztrációs adó mértékének változásával összefüggően a vásárlások időzítése következtében. A KSH közleményt adott ki a reálkeresetek alakulásáról a családi adókedvezmények figyelembe vételével. A rendszeres statisztikai adatközlés szerint a múlt évben a nettó keresetek az adókedvezmény nélkül 6,4%-kal emelkedtek, így a 3,9%-os múlt évi fogyasztói áremelkedés mellett a reálkeresetek 2,4%-kal nőttek. A március végén megjelent kiegészítés szerint a nettó keresetek a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a nonprofit szervezeteknél a családi adókedvezmény figyelembe vételével 9,9%-kal nőttek, így a reálkereset ebben a körben a múlt évben 5,8%-kal emelkedett. A közlemény nagyon tanulságos. Egyrészt elgondolkodtató módszertani hibákat rejt magában. A számítás mikroszimulációs modell alapján készült, és nem a kereseteket, hanem a jövedelmeket mutatja ki. A publikáció a szövegben helytelenül gyermektelen családnak minősíti azokat a gyermek nélküli családokat, ahol esetleg már nincs eltartott gyermek. A most közölt adatok szerint e családtípusban a KSH minősítése szerint a reálkereset 1,8%- kal, az egygyermekes családokban 6,4%-kal, a két gyermeket nevelő családokban 12%-kal, míg a három vagy több gyermekkel rendelkező családokban 19%-kal emelkedett a múlt évben. Ha ezeket az adatokat a környezetükbe illesztve vizsgáljuk, akkor elszomorító képet adnak a kormány családpolitikájáról. Ezek ugyanis nem kereset, hanem jövedelemadatok, tehát azoknak a családoknak a pozícióváltozását tükrözik, amelyek igénybe tudták venni az adókedvezményt. Az idézett mikroszimulációs modell azt is bemutatja, hogy a családi adókedvezményt a háromgyermekes családok közül csak azok tudják teljes körűen igénybe venni, amelyek a felső jövedelmi ötödbe tartoznak, ez pedig az érintett gyermekek kevesebb mint egytizede. Ezek az egyébként is magas jövedelemmel rendelkező családok csaknem havi 100 ezer forint családi kedvezményt kaptak és a kvázi egykulcsos adó révén ezer forinttal

9 9 csökkent a személyi jövedelemadójuk. Ha azokat a családokat is számba vesszük, amelyekben ezt a 99 ezer forintos adókedvezményt részlegesen igénybe tudják venni, akkor is elmondható, hogy a háromgyermekes családok kétharmada ebből egyáltalán nem részesül. A kétgyermekes családok egyharmadában és az egygyermekesek egyötödében egyáltalán nem tudnak élni a családi adókedvezménnyel és nagyon sok családban csak részleges igénybevételre nyújt fedezetet a szülők keresete. Ha számba vesszük a családi adókedvezmény teljes összegét, ebből a pénzből 50%-kal emelhető lenne a minden gyermekre járó családi pótlék, amely juttatás az előző két évben 9%-ot veszített a vásárlóértékéből. A lakosság betétállománya február hónapban 39 milliárd forinttal csökkent és a hó végén milliárd forintot tett ki. A forint betétekből 47 milliárd forintot kivettek, míg a devizabetétekbe 24 milliárdot betettek a tulajdonosok. A devizabetéteket ugyanakkor az árfolyamváltozás 16 milliárd forinttal csökkentette. A lakossági betétek február végi állománya nominálértéken 1,5%-kal meghaladta az egy évvel korábbi volument, azaz reálértéken 4,1%-kal elmaradt attól. A lakosság hitelállománya februárban jelentősen, 260 milliárd forinttal csökkent; a változás gyakorlatilag a kedvezményes árfolyamon lehetővé tett végtörlesztéshez kötődik: a devizahitelek 274 milliárddal csökkentek, míg a forinthitelek ugyanehhez kapcsolódóan 89 milliárd forinttal nőttek. Ezen felül a magyar fizetőeszköz árfolyamváltozása 76 milliárd forinttal csökkentette a hitelállományt. A törvény által megszabott határidőig, azaz február utolsó napjáig a lakosság végtörlesztés címén aktuális árfolyamon milliárd forint hitelt törlesztett, amelyhez a meghatározott kedvezményes árfolyamon ténylegesen 956 milliárdot kellett befizetnie. A pénzintézetek tényleges vesztesége tehát 359 milliárd forint, amelynek 30%-ával, 108 milliárd forinttal csökkenthetik a bankadóból eredő kötelezettségüket. Azaz a devizahitellel rendelkező adósok 20%-a a kormány döntése értelmében igen jelentős, 360 milliárdnyi kedvezményben részesült, amelyből a költségvetés több mint 100 milliárd forintot vállalt. A gond az, hogy ezt a bankoktól kikényszerített és a kormány által vállalt támogatást csak az érintett adósok azon egyötöde kapta, akik erre kevésbé voltak rászorulva, míg a többi adós, köztük igen sokan valóban nagyon nehéz helyzetben lévők az árfolyamváltozás lévén még rosszabb pozícióba kerültek. Változatlanul nem nyújt érdemi támogatást a kormány azoknak a hiteladósoknak, az összes adós ugyancsak egyötödének, akik lehetetlen helyzetbe kerültek, törlesztő részleteikkel több mint három hónapja elmaradásban vannak. Szinte egyetlen dolog, amiben a kormány két éve következetesen jár el: kizárólag a kedvező anyagi helyzetben lévőket támogatja, míg a rászorulókkal ne törődik, hacsak a populista megnyilvánulásokat nem tekintjük segítségnek.

10 10 Államháztartás, külgazdasági egyensúly A külkereskedelmi forgalom a múlt évinél szerényebb dinamikával, de változatlanul érzékelhetően bővül. Januárban a kivitel volumene 5,8%-kal, a behozatalé 2,9%-kal nőtt. A külkereskedelmi mérleg aktívuma 129 milliárd forintot, illetve 419 millió eurót tett ki, 10 milliárd forinttal többet, illetve az árfolyamváltozás miatt 13 millió euróval kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. A forgalom forintban mért árszínvonala az exportban 8,4%-kal, az importban 11,9%-kal haladta meg az egy évvel korábbit; a cserearány így 3,1%- kal romlott. Januárban a magyar fizetőeszköz az euróhoz képest 11,6%-kal, míg az amerikai dollárhoz képest 15,4%-kal gyengült. A külkereskedelmi forgalomban jelentős részarányt képviselő gépek és szállítóeszközök forgalma a múlt évben fokozatosan csökkenő dinamikával bővült: az első negyedévi 20%-ról a negyedik negyedévre egyszámjegyűre mérséklődött; ezt követően ez év januárjában a forgalom stagnált, illetve valamelyest csökkent. A feldolgozott termékek kivitelének volumene januárban 15,1%-kal, a behozatalé 10,7%-kal magasabb volt az egy évvel korábbinál. Ezen belül a gyógyszerek exportja 20%-kal, importja 10%-kal nőtt. Az energiahordozók behozatalának volumene januárban 7,8%-kal elmaradt az előző januáritól, 30%-os áremelkedés mellett. A kőolaj és a gáz importjának volumene 10%-kal csökkent. A múlt évi stagnálás után januárban 10%-kal bővült az élelmiszerek exportjának volumene, s ugyanilyen a múlt évit meghaladó - dinamikával bővült az árucsoport importja is. Ezen belül ugyanakkor a hús és húskészítmények, a tej, a tojás, valamint a zöldség és gyümölcsimport nem érte el az egy évvel korábbi volument. Az Európai Unió országaiba irányuló export volumene januárban 3,9%-kal, az importé 5,6%- kal bővült, a tavalyinál kisebb dinamika mellett a külkereskedelmi egyenleg aktívuma változatlan maradt. A többi országba irányuló kivitel volumene jelentősen, 12,3%-kal nőtt stagnáló import és 151 milliárd forintos külkereskedelmi hiány mellett. A KSH közzétette azokat az adatokat, amelyeket a túlzotthiány-eljárás keretében az Eurostat számára elküldött /EDP jelentés/. E jelentés szerint a kormányzati szektor évi többlete milliárd forint volt, a GDP 4,3%-a. A valóban jelentős szufficit abból keletkezett, hogy a magánnyugdíjpénztári vagyon erőszakos államosítása nyomán a kormányzatnak milliárd forint bevétele származott. Ha ettől az egyszeri és az államháztartás normál működéséhez csak nagy nehézségek árán köthető bevételtől eltekintünk, akkor a kormányzat múlt évi hiánya milliárd forintot tett ki, amely elérte a GDP 5,5%-át. Ez az igen magas államháztartási hiány 1,2 százalékponttal meghaladja az előző évi kormányzati deficitet. A torz gazdálkodási szerkezetet tükrözi az államháztartási tranzakciók magánnyugdíj vagyont nem érintő alakulása. Az előző évihez képest csupán 0,6%-kal nőttek a bevételek; jelentősen, 13,1%-kal nőttek a társadalombiztosítási-járulék típusú befizetések, kisebb részben a nyugdíjjárulék fél százalékpontos emelése, nagyobb részben a nyugdíjpénztári tagdíjak állami rendszerbe terelése miatt. A személyi jövedelemadó bevételek drasztikusan, 16,2%-kal csökkentek a kvázi egykulcsos adó és a családi adókedvezmény miatt. Ez a hatalmas

11 11 adókiesés jól mutatja a kormányzati gazdaságpolitika hibás helyzetmegítélését, hiszen ekkora adóbevétel csökkenés önmagában is elegendő lett volna az államháztartási pozíció megroggyanásához. A költségvetés kiadásai 3,6%-kal nőttek az egy évvel korábbihoz képest. Sajátos módon legnagyobb mértékben, 23,5%-kal a rendkívüli kiadások nőttek, amely rávilágít a kapkodó költségvetési gazdálkodás következményeire. E kiadások között szerepel az Európai Bíróság döntése nyomán a pénzügyileg nem rendezett beszerzések miatti áfa visszaigénylés pótlólagos elszámolása, a MÁV adósságainak részleges átvállalása, a devizahitelek kedvezményes árfolyamon történt végtörlesztése nyomán keletkezett banki veszteség részleges átvállalása, valamint az első Orbán kormány gyakorlatához kísértetiesen hasonló módon a Magyar Fejlesztési Bank veszteségtérítése. A dilettáns gazdaságpolitika, a forint árfolyamának jelentős megváltozása, az ország kockázati felár drasztikus növekedése következtében számottevően, 5,2%-kal nőttek a kamatkiadások. A kormány értékrendjét tükrözően a pénzbeli társadalmi juttatásokra fordított kiadások az inflációnál kisebb mértékben, 1,8%-kal emelkedtek. A gazdasági növekedési kilátásokat determinálja a felhalmozási kiadások érdemi, 9%-os visszafogása és a közszolgáltatások perspektívájára vetít kedvezőtlen fényt a közszféra bérkiadásainak 2,8%-os csökkenése. A folyamatosan romló költségvetési pozíciót mutatja, hogy a múlt év negyedik negyedévében az államháztartási hiány miután az év folyamán fokozatosan emelkedett - a GDP 6,4%-át tette ki. A KSH tájékoztató megjelenésének napján a Nemzetgazdasági Minisztérium is közleményt adott ki, amelyben szokása szerint értelmezte a közzétett statisztikai adatokat, sőt saját számítások alapján újraértelmezte azokat. A statisztikai közlemények stílusa az utóbbi nem egészen két évben sajnálatos módon megváltozott. A KSH jelentéseinek fogalmazása feszegeti az európai statisztika gyakorlati kódexének kereteit. A statisztai tájékoztatók címe és a rövid összefoglaló bekezdése gyakran nincs szinkronban a további részekkel és a közölt adatokkal. Előfordult, hogy mintavételes adatfelvétel eredményeinek közlésénél címben emeltek ki tízezres növekedést /a foglalkoztatásról volt szó/, miközben a hibahatár Ezt a szöveges részben egyébként korrekten közölték. Ugyanakkor azt meg kell állapítani, hogy a statisztikai adatok torzításmentessége nem kérdőjelezhető meg, leszámítva bizonyos módszertani problémákat. A Nemzetgazdasági Minisztérium gyakorlata ezen az adatértelmezésen jócskán túltesz. A minisztérium honlapján megjelenő közleményeikben rendszeresen értékelik a KSH fontosabb, általában a konjunktúra mutatókra vonatkozó tájékoztatóit és a szakmai megítéléstől gyökeresen eltérő, a konkrét statisztikai adatokból nem következő, nemritkán azokkal egyenesen ellentétes megállapításokat tesznek. E következtetések közös elemeként ugyanakkor a kormány gazdaságpolitikájának alátámasztását, sőt megvalósulását vélik felfedezni az éppen közzétett statisztikai adatokban, időnként még a változás előjelét is elvétve. Az EDP jelentéshez készített legújabb közlemény az eddig alkalmazott módszert is jelentősen meghaladja. Megerősíti, mintegy stílusában némi dicsekvéssel elfogadja, hogy az államháztartás múlt évi többlete a GDP 4,3%-a volt, de megdöbbentő módon - nem

12 12 fogadja el a nyugdíjpénztári vagyonból származó bevétel nélkül számított 5,5%-os hiányszámot, azzal az indokkal, hogy egyszeri tételeket nem ismer a statisztika. Ezt követően meglehetősen zavaros indoklással a közlemény táblázatba rendez bizonyos egyszeri tételeket, mint az MFB tőkeemelése, a végtörlesztés évre jutó hányada, a MÁV adósságának részleges átvállalása, a rendkívüli áfa visszatérítés. Ezeket a kiadásokat a nyugdíjvagyonnal együtt figyelmen kívül hagyva, a közlemény szerint a normál költségvetési folyamatok alapján az államháztartási hiányt 2,43%-ban határozza meg, hozzátéve, hogy ez a deficit lényegesen kedvezőbb az eredeti 2,94%-os eredeti hiánycélnál. Ha már egyszeri kiadási tételeket nem vett számításba a tárca, akkor nem érthető, hogy miért nem tette ugyanezt az ugyancsak egyszeri bevételekkel. Természetesen azért, mert akkor 6% feletti deficit jött volna ki. A nemzetközi statisztikai módszertan nem támadhatatlan, de a szakmai megfontolásokon túlmenően - konszenzuson alapul és egy ország kormánya nem változtathatja meg önkényesen, s főleg nem utólag a konkrét adatok ismeretében. A minisztériumi közlemény azt is figyelmen kívül hagyja, hogy az Eurostat és az Európai Bizottság szakértői az egységes európai módszertant veszik alapul. Ez az epizód nyilvánvalóan a hazai közönségnek készült és az immár szokásos kettős beszéd keretébe illesztendő. Ami ennél veszélyesebb: az is kiderül a kreatív számításból, hogy a kormány csak szavakban tekinti lényegesnek az Európai Bizottság által elvárt maastrichti hiánycél betartását, valójában a kormány maga akarja értelmezni, mi számít a hiányba. Ezzel láthatóan ma már az Európai Bizottság is tisztában van. többek között ezért nem szűntették meg velünk szemben a túlzott hiány eljárást. Az EDP jelentés tartalmazza az államadósságra vonatkozó információkat. A múlt év végén az államháztartás bruttó, konszolidált adóssága milliárd forint volt, amely a GDP 80,6%- át tette ki. Összehasonlításul: 2010 végén az államadósság milliárd forint, a bruttó hazai termék 80,2%-a volt. A múlt évben tehát a magánnyugdíjpénztári vagyon erőszakos államosítása ellenére a GDP arányos államadósság nem csökkent, hanem nőtt. Az államháztartás önkormányzatok nélküli pénzforgalmi szemléletű konszolidált hiánya február végén 287 milliárd forint volt, az éves hiány előirányzat 49,7%-a. A költségvetési folyamatok fenntarthatatlanságát jellemzi, hogy az államháztartási hiány a második hónap végére elérte az éves hiánycél felét. Az államháztartás központi alrendszerének milliárd forint bevétele volt az első két hónapban, az éves előirányzat 15,9%-a. A kiadások összességében milliárd forintot tettek ki, az éves előirányzat 17,2%-át. A gazdálkodó szervek befizetései 135 milliárd forintot értek el, 13,4%-kal többet, mint a múlt év azonos időszakában. A bevételi többlet részben a társasági adóbefizetések 5,5%-os növekményéből, részben a bányajáradék tavalyit 18,5%-kal meghaladó kincstárba utalásából ered, amely utóbbi tétel a folyamatok ismeretében előrehozott fizetést és nem valóságos többletet jelent. A fogyasztáshoz kapcsolt adókból 603 milliárd forint gazdagította a költségvetést, amely 10,8%-os növekedést jelent. Ez a tavalyinál magasabb adóbevétel az áfa és a jövedéki adó jelentős emeléséből adódik, de sajátos módon mégis előáll majd az a helyzet, mely szerint a közvetett adókból nem folyik be a költségvetésbe a tervezett összeg, mert a kormány jelentősen túltervezte az előirányzatot. A lakosság befizetései 289 milliárd forintot tettek ki, 4,2%-kal kevesebbet az egy évvel korábbinál. A csökkenés a személyi jövedelemadónál keletkezett elmaradásból adódik, azaz a vállalkozások egyelőre nem

13 13 kompenzálták az alkalmazottaik jövedelemcsökkenését, amely az adójóváírás megszűnése miatt keletkezett, illetve csökkent a foglalkoztatottak és ezen belül legalábbis papíron - nőtt a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya. A költségvetési takarékosság áldozatai a szociális kiadások, a munkanélküli ellátások és a közszolgáltatások előirányzatai voltak. Családi támogatásokra 2,8%-kal, jövedelempótló szociális támogatásra, drasztikus csökkentéssel, 51,9%-kal, munkanélküli ellátásokra szintén sokkal, 35%-kal kevesebbet költött a kormány, mint egy évvel korábban. Ide sorolható a gyógyszertámogatások 10,2%-os csökkenése. A gyógyító megelőző ellátások helyzete is romlott, mert az első két hónapban nominális értéken bekövetkezett 2%-os támogatás növekedés 3,5%-os reálérték csökkenést takar. Az első két hónap adatai egyértelműen mutatják, hogy az államháztartás idei kilátásai vészterhesek. Az év eleji folyamatok alátámasztják a költségvetés készítésekor is érzékelt helyzetet az idei költségvetés tarthatatlanságáról, amely megnehezíti az államháztartás kilátásainak számszerűsítését. A kormány által vállalt hiánycél betartására nincs esély, és a 3% alatti hiány eléréséhez is újabb megszorítások szükségesek. A kormány egyik tartaléka a magánnyugdíjpénztári vagyon megmaradt részének államosítása, amely várhatóan 45 milliárd forint extrabevételt hoz ebben az évben. Nem kerülhető el az év folyamán az idei költségvetés lényegi módosítása. A gazdaságpolitikai bizonytalanságot növeli az államháztartás idei finanszírozhatósága. A múlt év utolsó harmadában kialakult, vészesen romló folyamatok pillanatnyi meghátrálásra kényszerítették a szabadságharcos politikát folytató kormányt, és tárgyalásokat kezdeményeztek az alig egy évvel korábban látványosan elűzött Nemzetközi Valutaalappal készenléti hitel megállapodás megkötéséről az államháztartás finanszírozhatósága érdekében. A tárgyalások, amelyeket az Európai Bizottság és az IMF közös tárgyalódelegációjával kell lefolytatni még el sem kezdődtek, mert a kormány erre érdemben még nem szánta rá magát. Pontosabban az év elején valamelyest enyhült a nyomás a magyar gazdaságra, látszólag megnyugodott a piac, csökkent a forint árfolyamának volatilitása, némileg csökkent az ország kockázati felár. A kormány a piacok időleges türelmét rosszul értelmezte, mert láthatóan éppen a lényeget nem érti: a gazdaságpolitika egyik legfontosabb eleme a piacgazdaság jogi normáinak tiszteletben tartásán túl a kiszámíthatóság. Mindezek hiánya aláásta az alapvetően szükséges bizalmat a kormány gazdaságpolitikája iránt a hazai és külföldi gazdasági szereplőkben. A hitel szerződés aláírása azt támasztaná alá, hogy a kormány hajlik az európai normák tiszteletben tartására. A megállapodás elmaradása ugyanakkor e készség hiányát bizonyítaná a piaci szereplők számára. A befektetők optimizmusa egyrészt változóban van, másrészt az év eleji látszólagos nyugalom sem volt olyan kedvező, mint amilyet a kormány látni vélt. A forint árfolyama ugyan a múlt év véginél kedvezőbb volt az első két hónapban, de az csupán időleges jelenség volt az említett bizakodást tükrözve. Az állampapírokat ugyan folyamatosan értékesíteni lehet, de olyan hozamok alakultak ki, amelyeket a gazdaság nem tud kitermelni. Az éven belüli futamidejű diszkont kincstárjegyek 7,5%-os, a hosszabb futamidejű államkötvények 8,5%-os, sőt újabban 9%-os hozama finanszírozhatatlanná teszi az államháztartást. Az ország kockázati

14 14 felár is kétségtelenül csökkent a múlt év végi kiugróan magas 775 bázispontos csúcshoz képest, de az év eleji 500 bázispontos érték is megfizethetetlenül magas hosszabb távon, de ezen felül a türelmi időszak végét jelzi, hogy ez a CDS érték fokozatosan kúszik felfelé és ismét 550 bázispont felett van. Azaz a nemzetközi szervezetekkel történő kiegyezésnek nincs alternatívája. Az idei helyzetünk, a gazdaság ellehetetlenülésének elkerülése attól függ, ezt a kényszert a kormány mikor ismeri fel. Félő, hogy csak radikális romlás megindulásának hatására. Ipar, építőipar Az ipari termelés a múlt évi csökkenő dinamikájú növekedést követően januárban nem érte el az előző évben regisztrált termelési volument. Az év első hónapjában a termelés szintje 0,5%- kal, munkanaphatástól megtisztított adatok szerint 2,7%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. A feldolgozóipari termelés volumene januárban 1,1%-kal nőtt; ezen belül a járműgyártás kibocsátása hosszú idő után először - 1,1%-kal csökkent, míg a számítógépek és elektronikai termékek gyártása jelentősen, 17,8%-kal visszaesett. Ugyanakkor az élelmiszeripari termelés érdemlegesen, 13,2%-kal bővült. Az ipari export jelentős lassulással ugyan, de januárban is némileg, 0,8%-kal emelkedett az előző év azonos hónapjához képest, főként a feldolgozóipari termékek kivitelének köszönhetően. A két nagy részarányt képviselő alág közül a járműgyártás exportja 4,3%-kal nőtt, míg a számítógépek és elektronikai termékek kivitele 15,9%-kal visszaesett. Az ipar belföldi értékesítése januárban 1,2%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest; ezen belül a feldolgozóipar belföldi eladásainál 0,8%-os volt a visszaesés. A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál januárban az egy főre jutó termelés 0,7%-kal nőtt a létszám 1,2%-os csökkenése mellett. A foglalkoztatottak létszámának mérséklődése ezúttal elérte az ipari vállalkozásokat is. A statisztikai megfigyelési körbe tartozó feldolgozóipari vállalkozások új rendeléseinek állománya januárban valamelyest, 0,6%-kal csökkent a tavaly januárihoz képest, s nemcsak a belföldi rendeléseké csökkent 1,1%-kal, hanem hosszú idő után az új export rendeléseké is, 0,5%-kal. Január végén az ipar teljes rendelésállománya 14,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbi volument. Az építőipari termelés volumene januárban 1,5%-kal alatta maradt az egy évvel korábbinak. Szezonálisan kiigazított adatok szerint a januári termelés 0,5%-kal csökkent az előző hónaphoz képest. Az épületek építése 0,9%-kal, az egyéb építményeké 2,6%-kal visszaesett az egy évvel korábbihoz képest. Néhány nagy értékű szerződés aláírása következtében a januárban kötött új megrendelések állománya a rendkívül alacsony bázishoz viszonyítva igen jelentősen, 49,3%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Az építőipar szinte kilátástalan helyzetét tükrözi, hogy e kiugró volumenű növekedés ellenére az ágazat teljes megrendelés állománya január végén 30,4%-kal elmaradt a múlt év január utolsó napján regisztrált volumentől.

15 15 Mezőgazdaság A mezőgazdasági termékek felvásárlása januárban az alacsony bázishoz képest 17,2%- kal nőtt az előző év azonos időszakához képest. A növénytermesztési és kertészeti termékekből 12,1%-kal, ezen belül gabonafélékből 7%-kal, zöldségfélékből 33,1%-kal többet, míg gyümölcsökből valamelyest, 0,2%-kal kevesebbet vásároltak fel. Az élő állatok és állati termékek felvásárlása januárban 19,4%-kal emelkedett: az élő állatoké jelentősen, 21,7%-kal, az állati termékeké 13,9%-kal. Idegenforgalom Januárban a kereskedelmi szálláshelyeken a külföldi vendégek száma 18%-kal, a vendégéjszakáké 19%-kal nőtt. A belföldi vendégek száma is valamelyest, 3,5%-kal, az általuk eltöltött éjszakák száma ennél kisebb mértékben, 2%-kal nőtt. Megjegyzendő, hogy januárban a turizmus éves forgalmának csak kevesebb mint 5%-a realizálódik, tehát az adatokat ennek megfelelően kell értékelni. Ugyanakkor a külföldi vendég forgalom jelentős bővülésében nem elhanyagolható a forint gyenge árfolyamának szerepe, mivel a más pénznemben fizető turisták számára a hazai szolgáltatások ára igen alacsony. A szállodák forgalma az általános bővülésnél valamivel nagyobb mértékben nőtt januárban. A szállodákban a belföldi vendégéjszakák száma 4%-kal emelkedett. A szállodák szobakihasználtsága - a januárban elfogadható értékű - 33%-os volt, 2,1 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. A négycsillagos szállodák szobakihasználtsága az átlagosnál kedvezőbb, 39%-os, az ötcsillagosoké 45%-os volt, a gyógyszállóké pedig elérte a 46%-ot. Budapesten a vendégforgalom számottevően, 15%-kal bővült a belföldi vendégek számának csökkenése mellett. Népesség, népmozgalom A KSH közzétette a múlt év őszén végrehajtott népszámlálási felvételnek az adatfeldolgozást megelőzően, az összeírás során külön gyűjtött adatait. Az előzetes adatok szerint az ország népessége október 1-jén ezer fő volt, 216 ezer fővel, 2,1%-kal kevesebb, mint a 10 évvel és 8 hónappal korábban végrehajtott előző teljes körű népesség összeírás eszmei időpontjában. A két népszámlálás közötti időszakban ezer gyerek született és ezer fő halt meg, tehát a természetes fogyás igen jelentős, a kerekítést is figyelembe véve 387

16 16 ezer fő volt. Mivel a népesség tényleges fogyása a jelzett időszakban 216 ezer fő volt, az ország nemzetközi vándorlási nyeresége elérte a 171 ezer főt. Magyarország népességének fogyása 1981 óta folyamatos; az évi népszámlálás során a lélekszám még ezer volt, 727 ezer fővel, 6,8%-kal több, mint a múlt évi összeírás időpontjában. A népesség fogyás folyamatossága és mértéke egyedülálló az összes ország között. A népesség területi elhelyezkedésében a korábbi tendenciák éltek tovább, a központi régió népessége a vándorlások által gyarapodott, míg a többi régióé csökkent. Pest megye lakónépessége 139 ezer fővel 12,8%-kal nőtt, a fővárosé némileg 41 ezer fővel, 2,3%-kal csökkent, így a közép-magyarországi régió lakónépessége egyedüliként nőtt. A megyék közül még egynek, Győr-Moson-Sopronnak nőtt valamelyest, 10 ezer fővel a népessége. A növekvő lakónépesség mindenhol a vándorlási nyereség által gyarapodott, nem volt olyan megye, ahol ne lett volna természetes fogyás. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében a halálozások száma csupán 9 ezer, illetve 12 ezer fővel haladta meg a születések számát, a többi megyében a természetes fogyás nagyobb, Budapesten jelentős volt. A legutóbbi évtizedben tovább nőtt a városi népesség aránya és elérte a lakosság 69,5%-át. A városi népesség aránya a várossá nyilvánítással és a vándorlási nyereséggel gyarapodott, míg a községekből jelentős volt az elvándorlás. Ez alól a fővárosi agglomerációhoz tartozó Pest megyei községek jelentettek kivételt. A népszámlálással szokásosan egyidejűleg végrehajtott lakásszámlálás adatai szerint a múlt év negyedik negyedévének kezdetén a lakások száma ezer volt, 318 ezerrel, 7,3%-kal több, mint az előző népszámlálás eszmei időpontjában. A lakott lakások száma ezer volt, a lakások 11,5%-a tehát üresen állt vagy más célra hasznosították. A lakások átlagos alapterülete a két összeírás között némileg, 74 m 2 -ről 77 m 2 -re emelkedett. Ezen belül a városi lakások átlagos alapterülete 2 m 2 -rel, míg a községieké 5 m 2 -rel nőtt. A fővárosi lakások egyötöde 40 m 2 -nél kisebb alapterületű. Januárban gyermek született, ugyanannyi, 0,1%-kal több, mint egy évvel korábban. A születési arányszám 9, az előző év januári értékkel azonos volt. Az év első hónapjában házasságot kötöttek, 7,4%-kal kevesebbet az egy évvel korábbi alacsony értéknél. Januárban halálesetet regisztráltak, jelentősen, 5,9%-kal kevesebbet, mint a tavalyi év azonos időszakában. A halálozási arányszám 13,4 volt, 0,8 ezrelékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A csecsemőhalálozási arányszám január hónapban 5 volt, 1,3 ezrelékponttal kisebb a tavaly januárinál. A nemzetközi vándorlás adatainak figyelembe vételével az ország népessége január utolsó napján ezer fő volt. Bűnügyi helyzet Január hónapban bűncselekményt regisztráltak, jelentősen, 27,6%-kal, ezen belül Budapesten 77,4%-kal többet, mint az előző év azonos időszakában. A súlyosabb megítélésű bűntettek száma igen nagy mértékben, 38,7%-kal, a vétségeké 21,8%-kal nőtt. Megjegyzendő,

17 17 hogy a statisztikai összehasonlítás sajátosságai következtében egyetlen hónap adataiban a véletlen hatásoknak nagy szerepük lehet, de nem zárható ki a bűnügyi statisztika készítésénél a rendőrség szerveinél fennálló régi problémák erősödése, amelyek miatt a kriminálstatisztika nem tekinthető aggálymentesnek. A rendőrség adatai szerint a személy elleni erőszakos bűncselekmények száma 2,5%-kal, ezen belül a fővárosban ugyanakkor 34,4%-kal emelkedett. A sértett természetes személyek száma a fenti adatokkal összefüggésben 41,7%-kal meghaladta a múlt év januárjában regisztrált hasonló értéket. Ezen belül a gyermekkorú sértettek száma 14,2%-kal nőtt. A jelzett folyamatok ellenére az ismertté vált elkövetők száma 17,1%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. A közbiztonság helyzetének romlására utaló tendenciákat már a múlt évi statisztika is jelzett; ennek folytatódására vonatkozó megállapítások a következő néhány hónap adatainak alapján tehetők. Budapest, április 6. Dr. Katona Tamás Az adatok forrása: KSH, MNB, NGM, BM, NFSZ, ÁKK, PSZÁF, Eurostat. Megjegyzés: A statisztikai adtagyűjtési rendszerben az évközi adatok kisebb része a tárgyhót követő hónapban rendelkezésre áll, ilyen a fogyasztói ár, az államháztartási adatok; a statisztikai információk többsége a tárgyhót követő második hónapban kerül nyilvánosságra. Bizonyos adatok negyedéves gyakorisággal készülnek és általában a tárgyidőszakot követő második hónapban állnak rendelkezésre, ilyen a bruttó hazai termék és a beruházások, de a folyó fizetési mérleg adatait csak a 90. napon lehet megismerni. Ezért az elemzés a készítést megelőző két hónap, illetve az előző negyedév rendelkezésre álló adatait vizsgálja.