Megyei összefoglaló az állattartási rendeletek évi témavizsgálatáról

Átírás

1 Megyei összefoglaló az állattartási rendeletek évi témavizsgálatáról Az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal évi munkatervének III/7. pontja alapján Jász-Nagykun-Szolnok Megyében felülvizsgáltuk a települési önkormányzatok állattartásról szóló rendeleteit, majd a vizsgálat tapasztalatait összefoglalva elkészítettük a megyei összefoglaló jelentést az alábbiak szerint. I. Az állattartási rendeletalkotás háttere, jellemzői Jász-Nagykun-Szolnok Megyében: A helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény 16. (1) bekezdése kimondja, hogy A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. Az állattartás szabályozása helyi közügy, az önkormányzatok jogalkotói hatásköre közvetlenül az Alkotmány 44/A. -ából vezethető le. Bár a képviselő-testület szabadon dönthet arról, hogy kíván-e az adott tárgykörben rendeletet alkotni, az önkormányzatok rendeletalkotási szabadsága mégis korlátozott az állattartás témakörével kapcsolatban, mivel a magasabb szintű jogszabályok által széles körben szabályozott területről van szó. A megyei témavizsgálat eredményeként megállapítható, hogy a helyi rendeletalkotás során a legtöbb probléma abból adódott, hogy a helyi önkormányzatok szabályozási autonómiájukat tágítva, szűk mozgásterükből kilépve rendelkeztek törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet által már lefedett kérdésekről. A helyi jogalkotás az állattartás vonatkozásában tulajdonképpen az állattartási övezetek létrehozására, az állatok darabszámának meghatározására, az állattartó épületektől mért védőtávolságok szabályozására terjedhet ki. Egyéb kérdésekben a magasabb szintű jogszabályok rendelkezései az irányadók, melyek megismétlése fölösleges, azonban a jogszabályok rendelkezéseinek pontos átvétele - és a hatályos normaszöveg követése - nem tekinthető jogszabálysértőnek. Jász-Nagykun-Szolnok Megyében 58 önkormányzat (a települések 74%-a) alkotott állattartási rendeletet, melyből 5 önkormányzat (a települések 9%-a) csupán az eb-és macskatartás vonatkozásában élt jogalkotási szabadságával, 53 település rendelete pedig az állattartás általános szabályairól szól (a részletes kimutatást az 1. sz. táblázat tartalmazza).

2 2 Rendeletalkotás aránya nem alkotott 26% alkotott 74% Rendelettípus 91% 9% Eb/macskatartási rendelet Állattartási rendelet II. Az állattartási rendeletek tartalmi vizsgálata: 1. Hatály, értelmező rendelkezések, átmeneti szabályok A települések 78%-a szabályozta a rendeletek hatályát. Változatos képet mutatnak a helyi jogszabályok a tekintetben, hogy a személyi, tárgyi, valamint a területi hatályról is rendelkeznek-e. Az esetek többségében problémaként jelent meg, hogy a rendelet hatályát a település közigazgatási területén valamennyi állattartóra, illetve valamennyi állattartási tevékenységre kiterjesztették annak ellenére, hogy a helyi jogalkotás nem vonhatja szabályozási körébe a magasabb szintű jogszabály által már szabályozott tevékenységeket, mint például a veszélyes állatok, védett állatok, vadasparkban és

3 3 állatkertben élő állatok tartását sem, melyekről az állatok védelméről és kíméletéről szóló évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Áv. tv.) rendelkezik. Értelmező rendelkezéseket a helyi rendeletek 71%-a tartalmazott, mely leginkább - az önkormányzatok vonatkozó tárgykörrel kapcsolatos szabályozási autonómiájának részeként - az állatok csoportosításában öltött testet. Előfordult, hogy az értelmező rendelkezések magasabb szintű jogszabállyal nem ütköztek, azonban a helyi rendelet az állatok csoportosítása során nem volt koherens önmagával. Például egyegy állatot több kategóriában is feltüntetett, ellentmondásossá, áttekinthetetlenné téve a szabályozást. A helyi rendeletek egy része fölöslegesen olyan értelmező rendelkezéseket is beillesztett magasabb szintű jogszabályokból - mint például védett állat, veszélyes állat -, mellyel kapcsolatban további rendelkezéseket nem tartalmazott, mivel a helyi rendelet hatálya nem terjedt és nem is terjedhetett ki az előzőekkel kapcsolatos állattartási tevékenységre. A kisállatfajok meghatározásánál az önkormányzatok többsége a 38/1994. (VI. 28.) FM rendelet szerinti, vagy ahhoz hasonló kategóriákat határozott meg, mely eltérés szintén megengedhető a települések számára, amennyiben a rendelet tenyésztési tevékenységet nem, csupán állattartást szabályoz. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kimondta - garanciális szabályként, mely egyben a demokratikus jogállam ismérve -, hogy kellő időt kell biztosítani a jogalanyok számára, hogy a rájuk irányadó jogszabályi rendelkezéseket megismerhessék, továbbá módjukban álljon magatartásukat azokhoz igazítani. Ezt az elvárást fogalmazza meg a jogalkotásról szóló évi XI. törvény 12. (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amelynek értelmében a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Mindezek ellenére a települések rendeleteinek csupán 43%-a tartalmazott átmeneti rendelkezéseket, továbbá elegendő felkészülési időt az új szabályok alkalmazására a hatálybalépést megelőzően megkezdett állattartás vonatkozásában. 2. A helyi rendeletekben előforduló államigazgatási és önkormányzati hatáskörök Az állattartási rendeletekben a képviselő-testületek 55%-a alapított önkormányzati hatáskört. Önkormányzati hatósági ügyként szabályozta például némely önkormányzat a rendeletben meghatározott állatlétszámtól való eltérés lehetőségét, továbbá az eb-és macskatenyészetek működését, melynél az állattartási továbbá a tenyésztéshez szükséges engedély kiadását a helyi rendeletek többsége a polgármester hatáskörébe utalta. Előfordult azonban, hogy a testület az Ötv. 9. (3) bekezdésével ellentétesen az engedély kiadásával kapcsolatos hatáskörét a jegyzőre ruházta át. Néhány önkormányzati rendeletből nem tűnt ki az engedély iránti kérelem elbírálására jogosult személye, továbbá nem határozták meg benne a kérelem elbírálásának szempontjait sem, vagy ez utóbbit szakhatósági állásfoglalások beszerzésére való kötelezéssel pótolták.

4 4 A települések rendeleteinek 55%-a tartalmazott államigazgatási hatáskört. Jellemzően megyénkben ez a jegyző 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet 7. (1) bekezdésében foglalt állattartás korlátozásával, megtiltásával kapcsolatos hatáskörét jelenti, melynek szabályozása helyi rendeletben fölösleges, továbbá pontatlan vagy hiányos átvétel esetén jogszabálysértő. Államigazgatási hatáskört szabályoz a helyi jogszabály akkor is, mikor az állattartó épület és járulékos létesítménye építését építési hatóság engedélyéhez köti. Ilyen típusú előírásokat megyénkben több rendelet is tartalmaz, amely rendelkezés szintén fölösleges, mivel magasabb szintű jogszabályok által már szabályozott tárgykörről van szó, továbbá pontatlan is, mivel a 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 1. sz. mellékletének II. pontja tartalmaz eltérő, csupán az építésügyi hatósághoz történő bejelentéshez kötött eseteket is. A települések 16%-ánál tapasztalható, hogy elvonták a jegyző államigazgatási hatáskörét. Előfordult, hogy a jegyző 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendeletben biztosított helyszíni szemle megtartásával, valamint építési munka elvégzésére kötelezéssel kapcsolatos jogkörét a helyi rendelet jogszabálysértően a polgármesterre ruházta, továbbá némely rendelet a jegyző állattartás korlátozásával és megtiltásával kapcsolatos hatáskörét vonta el a feladatok polgármesterre telepítésével. Az államigazgatási jogkör elvonásán túl a helyi rendeletek egy része korlátozta, leszűkítette a jegyző Polgári Törvénykönyv ában foglalt birtokvédelmi, illetve a 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet 7. (1) bekezdésében szabályozott eljárási jogosultságát is. 3. Az állattartás korlátozásával kapcsolatos szabályozás A települések 50%-a határozott meg állattartási övezeteket, melyekben differenciáltan szabályozták a tartható állatok számát, fajtájuktól illetve méretüktől függően. Megyénkben nem fordult elő olyan mértékű beavatkozás a tulajdoni viszonyokba, hogy az önkormányzati rendelet bizonyos állatok tartását a település teljes közigazgatási területére vonatkozóan megtiltotta volna. A helyi jogszabályok Jász-Nagykun-Szolnok Megyében 52%-os arányban rendelkeztek az állattartási épületek elhelyezéséről. Több esetben előfordult, hogy a kutyakenel építését a szomszéd kerítésétől bizonyos távolságra engedélyezték, továbbá néhány esetben előírták, hogy állattartó épület iskolától, óvodától, orvosi rendelőtől, művelődési intézménytől, vendéglátó egységek épületétől csak bizonyos távolságra létesíthető. A települések rendeleteinek 72%-ában szerepelt - a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 36. (5) bekezdésére hivatkozva - védőtávolságok meghatározása, mely jellemzően a rendeletek mellékleteként az állattartó épületek, továbbá a trágyatárolók lakó és pihenő épülettől, ásott és fúrt kúttól mért távolságát szabályozta. Az állattartó épületeknél a védőtávolság meghatározását az önkormányzatok többnyire az állatok mérete (közepes, kis és nagy haszonállat) szerint differenciálták.

5 5 A többlakásos épületben történő állattartás szabályozása az önkormányzatok 47%-ára volt jellemző. Itt leginkább az eb-és macskatartást korlátozták az állatok darabszámának maximalizálásával, továbbá a szomszédjogi viták elkerülése érdekében több esetben írták elő a szomszédok előzetes írásbeli hozzájárulásának beszerzését. Több alkotmánybírósági határozat is kimondta, hogy a szomszédoktól széleskörűen megkövetelt előzetes írásbeli hozzájárulás aránytalan tulajdoni korlátozást jelenthet, de ez utóbbi mindössze három településnél fordult elő Jász- Nagykun-Szolnok Megyében. Egy önkormányzat rendelete például ebtartáshoz a lépcsőház összes lakójának a beleegyezését előírta. 4. A mezőgazdasági haszonállattartás szabályozása A rendeletek 71%-a tartalmazott a mezőgazdasági haszonállatok tartására vonatkozó rendelkezéseket. A helyi képviselőtestületnek ugyanakkor csak a tartható mezőgazdasági haszonállatok számának korlátozásával, illetve védőtávolságok meghatározásával kapcsolatos előírások megalkotására van hatásköre e tekintetben. A tartás konkrét körülményeinek szabályozására már nincs helyi rendeletben lehetőség, mivel ezt a tárgykört a vonatkozó közösségi joganyaggal összhangban magasabb szintű jogszabályok (pl. a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet) rendezik. Előfordult olyan rendelet, amely előírta, hogy a nagy- és kisállatok, illetve a prémes és egyéb haszonállatok csak zárt helyen tarthatók. A szóban forgó szabályozás alapján gyakorlatilag minden haszonállat csak zárt helyen lenne tartható, így például a galambok is. A 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet 5. (1) bekezdése viszont kimondja, hogy az állat fajtájának megfelelő mozgásszabadságát nem szabad oly módon korlátozni, hogy az az állatnak szükségtelen szenvedést vagy sérülést okozzon. Egyes rendeletek arról rendelkeztek, hogy a galambok kiengedését a mezőgazdasági termelés biztonsága érdekében a jegyző határozott időre megtilthatja. Az előírás több szempontból is törvénysértő. Azon túl, hogy a képviselőtestület nem állapíthat meg a jegyző számára hatáskört, a jogbiztonságot is sérti az, hogy nincs közelebbről definiálva, hogy mi tekinthető a mezőgazdasági termelés biztonságával kapcsolatos körülménynek, illetve pontosan mettől-meddig terjedhet szóban forgó határozott időtartam. A galambok kiengedésének megtiltásával kapcsolatban szintén felmerülhet az állatvédelmi szabályok így a 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet előzőekben idézett 5. (1) bekezdésének megsértése. Több rendelet kötelezte az ingatlantulajdonosokat az állattartásra szolgáló épületek rendszeres kimeszelésére, fertőtlenítésére, a keletkező bűzös gázok magasba terelésére, a rovarok, rágcsálók irtására. Néhány rendelet pedig konkrétan meghatározta, hogy a légyirtást legalább hetente egyszer el kell végezni a május 1. és szeptember 30. közötti időszakban. Ezek a helyi előírások feleslegesek és sokszor jogszabálysértőek is mivel magasabb szintű jogszabályokban (pl. 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet, a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet) már

6 6 részletesen szabályozott tárgyköröket érintenek, a szó szerinti és teljeskörű átvétel kritériumának pedig gyakorlatilag egyik rendelet sem felelt meg. A rendeletek 20%-a tartalmazott valamilyen rendelkezést a méhek tartásával kapcsolatban annak ellenére, hogy a kérdéskör szabályozása szintén nem tartozik a képviselő-testület hatáskörébe. Főként a méhészetről szóló 15/1969. (XI.6.) MÉM rendelet, illetve az Állategészségügyi Szabályzat vonatkozó rendelkezéseit vették át nem teljes körűen és pontatlanul. Az átemelt előírások között pedig sok esetben már hatályon kívül helyezett rendelkezések is voltak. Előfordult az is, hogy a rendelet a jogbiztonságot sértő módon általánosságban annyit írt elő, hogy a helyi rendelet egyes szabályait a vonatkozó magasabb szintű jogszabályok mellett a méhtartásra is alkalmazni kell. 5. Ebtartás Mindössze öt olyan rendelet volt, amely alapvetően csak az ebtartásra vonatkozó előírásokat tartalmazott, a többi esetben más tárgykörök mellett került sor az ebekre vonatkozó rendelkezések szabályozására. A helyi jogalkotók sokszor éltek azzal a lehetőséggel, hogy meghatározták az egyes ingatlantípusok (társasház, családi ház), illetve övezetek esetében a maximálisan tartható egyedszámot. Az ezzel kapcsolatos megállapításokat az Összefoglaló II./3. pontja tartalmazza. Több rendelet esetében tapasztalható volt, hogy az Állategészségügyi Szabályzat már hatályon kívül helyezett előírásait átvéve a jegyző felé teljesítendő bejelentési kötelezettséget írtak elő a kutyatulajdonosokra nézve, ha az eb a három hónapos kort elérte, elhullott vagy elkóborolt, vagy új tulajdonoshoz került. Eltekintve attól, hogy államigazgatási ügyről van szó, amelynek szabályozása nem is tartozik a képviselő-testület hatáskörébe, a jelenleg hatályos központi rendelkezésnek sem felel meg az ilyen tartalmú előírás. A veszettség elleni védekezés részletes szabályairól szóló 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet 3. -a, illetve 4. (5) bekezdése értelmében ugyanis január 1-től a szóban forgó jegyzői feladatok a magánállatorvos hatáskörébe tartoznak. Az ebek veszettség elleni oltásáról a rendeletek 36%-a rendelkezett. E körben a képviselő-testületnek azonban nincs rendeletalkotási jogosítványa, mivel a vonatkozó szabályokat teljes körűen tartalmazza a 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet. A rendeletek többsége pedig nem is teljes körűen vette át az FVM rendelet előírásait. Gyakori volt annak előírása a rendeletekben, hogy az eb tulajdonosa az oltási könyv mellett az oltáskor kapott emblémát, bilétát is köteles megőrizni, illetve a pórázon elhelyezni. A 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet 4. (1) bekezdés b) pontja alapján ugyanakkor a tulajdonos csak az oltási könyv megőrzésére, illetve annak biztosítására kötelezhető, hogy az oltási könyvet a közterületen az ebre felügyelő személy magánál tartsa az oltás érvényességének bizonyítása céljából. Az oltás tényét az FVM rendelet 4. (5) bekezdésének a) pontja szerint az oltási könyv igazolja kizárólagos jelleggel.

7 7 Szintén több rendelet rendelkezett arról, hogy a védőoltás alól elvont ebeket a hatósági állatorvos közreműködésével ki kell irtani a tulajdonos oltásra történő ismételt felszólítását követően. Az FVM rendelet 6. (5) bekezdése alapján ugyanakkor a veszettség elleni oltás alól elvont állatokat a hatósági állatorvos határozata alapján be kell oltani, és az állat tulajdonosával szemben a külön jogszabályban foglaltak szerint bírságot kell kiszabni. Az FVM rendelet 17. (3) bekezdése szerint pedig a veszettség szempontjából aggályos állatot tizennégy napra hatósági megfigyelés alá kell vonni, és - amennyiben még nincs - az ebeket elektronikus azonosító transzponderrel (bőr alá ültetett mikrochip) a tulajdonos költségére meg kell jelölni, a megfigyelés megszüntetésével egyidőben az érvényes veszettségoltással nem rendelkező eb veszettség elleni beoltását kell elrendelni. A rendeletek 59%-a állapít meg a kóbor ebekkel kapcsolatban előírásokat. Sok esetben hivatkoznak, illetve veszik át ezzel kapcsolatban a már hatályon kívül helyezett az állategészségügyről szóló évi CLXXVI. törvény szabályait. Az Áv.tv. 48/A. (3) bekezdése kimondja, hogy a települési önkormányzat kötelező feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása és elhelyezése. Az Áv.tv. 49. (3) bekezdésének g) pontja szerint a település belterületén a kóbor állatok befogásával és elhelyezésével kapcsolatos feladatok ellátásának részletes szabályait a Kormánynak rendeletben kell megállapítani. Jelenleg ugyan nincs ilyen kormányrendelet, de az Áv.tv. elvileg nem helyi szintre utalta az ezzel kapcsolatos szabályok meghozatalát. A Rendeletek elég változatos időtartamokat írtak elő a befogott, kóbor ebek őrzési időtartama tekintetében. (Általában 14 vagy 8 nap szerepelt a szabályozásban, de előfordult, hogy mindenféle határidő nélkül lehetővé tették az eb kiírtását, vagy értékesítését.) Volt olyan rendelet, amely előírta, hogy abban az esetben, ha a befogott eb tulajdonosa 8 nap elteltével nem jelentkezik (és nem értékesítették a kutyát), a gyepmester a hatósági állatorvos közreműködésével elvégzi az eb kiirtását. Az Áv.tv. 45. (2) bekezdése szerint ugyanakkor állat életének a kioltását az állat tulajdonosa, az állatvédelmi hatóság, illetve a természetvédelmi hatóság kezdeményezheti. A veszélyes ebek tartásáról a rendeletek 17%-a rendelkezett, annak ellenére, hogy a tárgykör magasabb szintű jogszabályok pl. a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II. 26.) Korm. rendelet szabályozzák. A helyi rendeletek a központi előírásokat pontatlanul és nem teljes körűen veszik át. Számos esetben fordultak elő az ebek tartásával kapcsolatos jogbiztonságot sértő rendelkezések. Ilyen szabályozás volt, amikor a rendelet általánosságban előírta, hogy az ingatlantulajdonosnak ingatlana bejáratán harapós kutyára utaló táblát kell elhelyezni. A megfogalmazásból viszont úgy tűnik, hogy valamennyi telek- és háztulajdonost terheli ez a kötelezettség, függetlenül attól pl., hogy van-e az illetőnek kutyája. Figyelemmel kell lenni ugyanakkor a 35/1997. (II. 26.) Korm.

8 8 rendelet 7. (3) bekezdésére is, amely szerint a veszélyes és a veszélyessé minősített eb tartására szolgáló ingatlan be-, illetve kijáratain: Vigyázat! Veszélyes eb! feliratú táblát kell elhelyezni. A szöveg mellett támadó ebet ábrázoló grafika feltüntetése szükséges. A táblát jól látható helyen, megfelelő módon kell elhelyezni. Néhány rendelet arról rendelkezett, hogy ebet csak az vezethet, aki féken tudja tartani. Annak megítélése, hogy ki képes féken tartani egy ebet meglehetősen nehéz, így e szabály betartása sem ellenőrizhető. A harapós, támadó természetű, nagytestű ebeket a legtöbb rendelet szerint csak szájkosárral lehet vezetni közterületen. Azt azonban, hogy milyen kritériumok esetén minősül egy eb harapósnak, támadó természetűnek, illetve nagytestűnek, már egyáltalán nem, vagy nem kellő pontossággal határozzák meg. Előfordult, hogy a rendelet előírta, hogy ebet tömegközlekedési járművön az érvényben lévő rendelkezések betartása mellett szabad szállítani. Nem tisztázott azonban, hogy a helyi jogalkotó mit ért érvényben lévő rendelkezések alatt. A kutyának közterületre (játszótér, strand) illetve egyes közforgalmú épületbe (iskola, óvoda, egészségügyi intézmények) történő bevitelének tilalmát a rendeletek 88%-a szabályozta. E tárgykörről a 1/1986. (II.21.) ÉVM-EüM együttes rendelet 13. -a rendelkezett, amelyet azonban január 1-től hatályon kívül helyeztek. Mivel jelenleg nincs újabb központi jogszabály erre vonatkozóan, az önkormányzatok helyi társadalmi viszonyként szabályozhatják a témakört. 6. Egyéb szabályozási tárgykörök Az állati hulladék kezelését, megsemmisítését a rendeletek 64%-a tartalmazza. A tárgykört azonban magasabb szintű jogszabályok szabályozzák (pl. az állati hulladékok kezelésének és a hasznosításukkal készült termékek forgalomba hozatalának állat-egészségügyi szabályairól szóló 71/2003. (VI. 27.) FVM rendelet), így a képviselő-testületnek nincs jogalkotási hatásköre e tekintetben. Előfordult, hogy a rendelet előírta, hogy a kiirtott kóbor eb ártalmatlanná tételéről a gyepmester elföldeléssel gondoskodik. A 71/2003. (VI. 27.) FVM rendelet 5. -ának (2) bekezdése ugyanakkor csak a következő esetben teszi lehetővé az ebek elföldelését: Az elhullott, 50 kg-nál nem nagyobb össztömegű, kedvtelésből tartott állatokat ( ) az állati hulladék birtokosa saját telkén a szomszéd telek határvonalától 1,5 m-re elföldelheti. Ennek feltétele, hogy a felszín alatti víz mindenkori maximális nyugalmi vízszintje és az elföldelés mélységi szintje között legalább 1,0 méter távolság legyen. A kedvtelésből tartott, elhullott állatot a kedvtelésből tartott állatok kegyeleti temetőjében is eltemetheti a tulajdonos. A trágyatárolásra vonatkozó előírásokat is gyakorta meghatározták a helyi rendeletek. A témakört szintén magasabb szintű jogszabályok rendezik (pl. az 59/2008. (IV.29.) FVM rendelet, valamint a 27/2006. (II.7.) Korm. rendelet), ezeket a helyi jogalkotók általában hiányosan, illetve nem megfelelően vették át. Az állatok közúton történő hajtásáról 4 rendelet rendelkezik. Nem önkormányzati rendeletben szabályozandó tárgyról van szó ebben az esetben sem, mivel a közúti

9 9 közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet tartalmazza a vonatkozó előírásokat. A veszélyes állatok tartását szintén a jogalkotó hatáskört túllépve a rendeletek 10%-a szabályozta. Az állatvédelmi bírsággal kapcsolatban 3 rendeletben található rendelkezés. A vonatkozó szabályokat azonban az Áv.tv. és az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet teljes körűen rendezi. Több rendelet írta elő az állattartó kötelezettségeként, hogy a beteg, betegségre gyanús állatot, illetve a fertőző állatbetegség előfordulását bejelentse az állatorvosnak. A szóban forgó kötelezettséget központi jogszabályok így pl. a 32/1999. (III.31.) FVM rendelet, a 113/2008. FVM rendelet részletesen szabályozzák, ezért nem tartozik a képviselő-testület hatáskörébe az erről való rendelkezés. A rendeletek sokszor feleslegesen és a jogszabályi hierarchiával ellentétes módon alkalmazni rendelik a helyi rendeletben nem szabályozott kérdésekben az állategészségügyről, állattenyésztésről, közegészségügyről, természetvédelemről, építésügyről stb. szóló jogszabályok alkalmazását. A jogbiztonságot súlyosan sértő rendelkezésként egy önkormányzat esetében előfordult, hogy a rendeletben a képviselő-testület felhatalmazta a jegyzőt, hogy méltányosságból, egyedi elbírálás alapján a rendeletben foglaltaktól eltérjen. Az önkormányzati hatósági jogkört alapító rendeletek többsége valamilyen szakhatósági vélemény (pl. ÁNTSZ és az állategészségügyi hatóság) beszerzését is elrendelte a döntés meghozatalának feltételeként. Célszerűségi szempontból azonban nem szerencsés az ilyen tartalmú szabályozás, mert a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló évi CXL. törvény 44. (1) bekezdése október 1-től már nem fog lehetőséget adni, hogy az önkormányzati rendelet írja elő szakhatósági állásfoglalás beszerzését. 7. Szabálysértés Valamennyi rendelet megállapított szabálysértési tényállás(oka)t. A legtöbb esetben a helyi rendelet konkrét jogszabályhelyeire való hivatkozással történt a tényállások szabályozása. A jogszabályellenes vagy jogbiztonságot sértő rendelkezéseket tartalmazó szakaszok szabálysértési tényállásként való szabályozása azonban nyilvánvalóan nem tekinthető jogszerűnek. Ilyen például amikor szabálysértéssé nyilvánítják a jegyző felé teljesítendő, az ebek bejelentésére vonatkozó kötelezettség megszegését. Néhány rendeletnél tapasztalható volt, hogy általánosságban a rendeletben foglaltak megszegőivel szemben állapítottak meg szabálysértési bírságot. A szabálysértési tényállások ilyen nem konkrét módon való szabályozása azonban nem felel meg az

10 10 Alkotmány 2. (1) bekezdésében írt jogállamiság elvéből eredő jogbiztonság követelményének. Gyakran előfordult, hogy a képviselő-testület túlterjeszkedett jogalkotási hatáskörén és a szabálysértésekről szóló évi LXIX. törvényben, valamint az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII.28.) Korm. rendeletben már szabályozott tényállásoknak megfelelő elkövetési magatartásokat is Ft-ig terjedő pénzbírsággal szankcionált a helyi rendeletben. Visszatérő hiba volt az is, hogy a helyi rendelet kimondta, hogy az ebek oltására, az állatbetegségek bejelentésére vonatkozó kötelezettség elmulasztása esetén a 218/1999. (XII.28.) Korm. rendelet szerint kell eljárni. A Korm. rendelet alkalmazását azonban felesleges kimondani önkormányzati rendeletben. Egyes rendeletek ezt a tényállást a Korm. rendeletre való hivatkozás mellett, illetve annak ellenére helyi rendeleti szinten is megállapították. A Korm. rendelet a állatbetegség elleni védekezés elmulasztása címszó alatt ugyanakkor már szabályozza a szóban forgó tényállást. III. Összegzés A megyei témavizsgálat eredményeként megállapítható, hogy az állattartási rendeletekkel kapcsolatban a legtöbb probléma abból adódott, hogy az önkormányzatok olyan kérdéseket szabályoztak, melyekre nem volt hatáskörük. A magasabb szintű jogszabályok rendelkezéseit gyakran beillesztették a helyi rendeletekbe, de a normaszöveg átvétele több esetben pontatlan vagy hiányos volt, illetve a hatályos rendelkezéseket nem minden esetben követte. Szolnok, dr. Varga Márta és dr. Ligetné Nemes Katalin