Összefoglaló a légi utas jogokat érintő fontosabb, Európai Bíróság által meghozott ítéletekről

Átírás

1 Összefoglaló a légi utas jogokat érintő fontosabb, Európai Bíróság által meghozott ítéletekről Az Európai Unióban kiemelt szerepet kapnak az uniós állampolgárokat megillető légi utas jogok, hiszen általuk az uniós fogyasztókat többek közt kártalanítás illeti meg az adott légi járat késése vagy törlése esetén, ha az adott feltételek teljesülnek. A vonatkozó rendelkezések a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 259/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, február 11-i 261/2004 EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (a továbbiakban: Rendelet) kerültek lefektetésre. Az Európai Bíróság gyakorlata azonban azt mutatja, hogy az egyes légi fuvarozó vállalkozások sokszor megpróbálnak kibújni a fogyasztókkal szemben teljesítendő kötelezettségeik alól. Épp ezért több esetben szükségessé vált a Rendelet értelmezése, amelynek kapcsán az Európai Bíróság három ítéletében is (a C-83/10, a C-549/07. és a C-402/07. számúban) olyan elvi jelentőségű megállapításokat tett a légi utas jogok vonatkozásában, amelyek alkalmazása kötelező mind a hazai bíróságok, mind pedig a békéltető testületek vonatkozásában is. Emellett a fogyasztók számára is tanulságul szolgálnak ahhoz kapcsolódóan, hogy mely esetekben illetik meg őket a Rendeletben meghatározásra került jogok, szükséges ezért röviden megvizsgálni és összefoglalni az ítéletek rendelkező részét és indokolását. I. Az Európai Bíróság C-83/10. számú ítélete Az Európai Bíróság legújabb, légi utas jogokat érintő elvi jelentőségű ítéletet október 13-án hozta meg előzetes döntéshozatali eljárása keretében. Ennek eredményeként megállapításra került, hogy légi járat törlése esetén az utasok az őket ért vagyoni kárért nyújtott kártalanításon felül a nem vagyoni kárért is kártalanítást követelhetnek bizonyos feltételek mellett. Az Európai Bíróság kimondta azt is, hogy az utas a légi járat törlése esetén kártalanítást igényelhet továbbá, ha a repülőgépe felszállt, azonban ezt követően bármilyen ok miatt vissza kellett térnie az indulási repülőtérre, és ezen utast már légi járatra irányították át. Tényállás Hét spanyol utas szeretett volna az Air France Párizsból (Franciaország) induló és Vigóba (Spanyolország) tartó szeptember 25-i járatával utazni. A repülőgép fel is szállt a menetrend szerinti időben, azonban kis idő elteltével a repülőgép műszaki problémája miatt visszatért a párizsi repülőtérre. A hét utas ezt követően felvételre került a másnapi légi járatokra, a két indulás közötti idő alatt viszont csupán egy utas kapott segítséget a légitársaságtól. Az egyik spanyol család jegyeit pedig a légitársaság átfoglalta egy Portóba (Portugália) tartó járatra és innen már taxival kellett lakóhelyükre, Vigo városába eljutniuk. Ezt követően a szóban forgó hét utas bírósági eljárást indított az Air France ellen, mindegyikük 250 eurót követelt a légi járat törlése miatti kártalanítás címen, a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 259/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, február 11-i 261/2004 EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alapján. Az egyik család ezen felül 170 eurót követelt taxiköltség megtérítése címén és személyenként 650 euró nem vagyoni kártérítésre is igényt tartott. A 1

2 másik család mindegyik tagja szintén 650 eurót követelt nem vagyoni kártérítés jogcímén, valamint azt, hogy kerüljön megtérítésre az általuk a repülőtéren elfogyasztott ételek ára és a kutyájuknak az eredetileg tervezettnél egy nappal tovább tartó megőrzésével kapcsolatban felmerült költség is. Végül egy utas pedig 300 eurót követelt az általa elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése címén. A spanyol nemzeti bíróság ezért azzal a kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához, hogy az említett eset a Rendelet értelmében légi járat törlésének tekinthető-e. Annak kapcsán is kérdést intézett a Bírósághoz, hogy az utasok által a Rendelet alapján követelhető további kártalanítás mindenfajta kárt - beleértve a nem vagyoni kárt is magában foglal-e, és hogy ez a kártalanítás kiterjedhet-e azokra a költségekre is, amelyek az utasok számára azért merültek fel, mert a légifuvarozó nem teljesítette az őt terhelő segítségnyújtási és ellátási kötelezettségét. Az Európai Bíróság által tett megállapítások 1. A Bíróság az ítéletében először is pontosításra került a légi járat törlésének fogalma, miszerint az nem kizárólag az érintett légi jármű bármely felszállása elmaradásának esetére irányul. Rámutatott arra, hogy a fogalom így kiterjed arra az esetre is, amikor a légi jármű felszállt, azonban ez közvetően bármilyen ok miatt vissza kellett térnie az indulási repülőtérre, ahol az említett légi jármű utasait más légi járatokra irányították át. A Bíróság álláspontja szerint ugyanis az, hogy a légi járatot nem lehet az eredetileg tervezett formában teljesítettnek tekinteni akkor, ha a felszállás megtörtént ugyan, de a légi járműnek ezt követően vissza kellett térnie a felszállás helye szerinti repülőtérre anélkül, hogy a menetrendben szereplő célállomást elérte volna. Megállapításra került továbbá az is, hogy annak vizsgálatakor, hogy a légi járat törlésének esete áll-e fenn, mindig az egyes szállított utasok egyedi helyzetét kell megvizsgálni, mégpedig azt, hogy az érintett utas tekintetében felhagytak-e a légi járat eredeti repülési tervével. Ennek során pedig ahhoz, hogy légi járat törléséről lehessen szó, egyáltalán nem szükséges az, hogy az összes utast, akinek az eredetileg tervezett járatra foglalása volt, egy másik légi járatra irányítsák át. Épp ezért hiszen mind a hét utast a tervezett indulási nap másnapjára szóló légi járatokra irányították át azért, hogy úti céljukat elérjék a Bíróság szerint az eredetileg tervezett légi járatukat töröltnek kell tekinteni. 2. A második kérdés kapcsán az Európai Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Rendeletben említett további kártalanítás fogalma lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára azt, hogy megtérítésre kerüljön a légi fuvarozási szerződés nem teljesítéséből eredő nem vagyoni kár, és erre a kártalanításra a Montreali Egyezményben vagy a nemzeti jogban szerelő feltételek szerint kerüljön sor. A további kártalanítás célja ugyanis épp az, hogy a Rendeletben szereplő egységesített és azonnali intézkedések alkalmazását kiegészítse. Emiatt pedig egyértelműen lehetővé válik az utasok számára mindazon vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése, amely amiatt következett be, hogy a légi fuvarozó nem teljesítette a szerződéses kötelezettségeit. E kártalanításra a Montreali Egyezményben vagy a nemzeti jogban szereplő feltételek és korlátozások szerint kell, hogy sor kerüljön. 2

3 Végül, de nem utolsó sorban a Bíróság az azt elvi megállapítást tette, hogy ha a légi fuvarozó nem teljesíti a Rendelet alapján őt terhelő segítségnyújtási kötelezettségét (a jegy árának visszatérítése vagy a végső célállomásra történő átfoglalás, az érkezési repülőtér és az eredetileg tervezett repülőtér közötti közlekedési költségek átvállalása) és ellátási (étkeztetési, szállás- és távközlési költségek) kötelezettségét, úgy a légi utasok megalapozottan hivatkozhatnak a kártalanításhoz való jogra. Ez utóbbi esetben azonban, ha a kártalanítás jogcímét a Rendeletre alapítják, úgy ezek az igények nem tekinthetőek a további kártalanítás hatálya alá tartozónak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a további kártalanítás fogalma nem szolgálhat jogi alapként arra, hogy a nemzeti bíróság a légi fuvarozót azon utasok költségeinek megtérítésére kötelezze, akiknek a járata késett, vagy akiknek a járatát törölték, és amely költségek az utóbbiak számára azért merültek fel, mert a légi fuvarozó nem teljesítette a Rendelet 8. és 9. cikkében lefektetésre került segítségnyújtási és ellátási kötelezettségét. II. Az Európai Bíróság C-549/07. számú ítélete Az Európai Bíróság másik, a légi utasok jogait érintő ítélete december 22-én került meghozatalra. Ebben a Bíróság megállapította, hogy a Rendelet 5. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, miszerint a légi jármű járattörlést eredményező műszaki hibája nem tartozik az említett rendelkezés értelmében vett rendkívüli körülmények fogalmába. Kivételt ezen eset alól csak az képez, hogyha a műszaki hiba olyan eseményekből ered, amelyek jellegüknél vagy eredetüknél fogva nem tartoznak az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásolási körén kívül esnek. Rámutatott a Bíróság arra is, hogy a műszaki hibák valamely légi fuvarozónál önmagában megállapított gyakorisága önmagában nem jelent olyan tényezőt, amely a Rendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett rendkívüli körülmények fennállására vagy azok hiányára lehetne következtetni. Harmadrészt az is megállapításra került, hogy önmagában az a tény, miszerint valamely légi fuvarozó betartotta a légi jármű karbantartására vonatkozó minimumszabályokat, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a fuvarozó a Rendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében minden ésszerű intézkedést megtett. Emiatt pedig ahhoz sem elegendő, hogy mentesüljön a Rendeletben foglalt kártérítési kötelezettsége alól. Tényállás Az ítélet tárgyát képező esetben F. Wallentin-Hermann a Bécsből induló, majd Rómán keresztül Brindisibe (Olaszország) érkező járatra foglalt három helyet az Alitalia repülőtársaságnál maga, férje és lánya számára. A járat menetrend szerint június 28-án 6 óra 45 perckor indult volna Bécsből és menetrend szerint ugyanezen a napon 10 óra 35 perckor érkezett volna Brindisibe. Az utasfelvételt követően azonban a menetrend szerinti indulás időpontja előtt öt perccel közölték a három utassal, hogy járatuk törlésre került. Az Alitalia Bécsből induló járatát a turbinában fellépett összetett motorhiba miatt törölték, amelyet egy átvizsgálás során előző nap fedeztek fel. Az utasokat végül az Austrian Airlines társaság Rómába induló járatára irányították át, ahová 9 óra 40 perckor, vagyis a Brindisibe induló átszállójáratuk indulási időpontja után 20 perccel érkeztek meg, amelyet így lekéstek. Végül F. Wallentin-Hermann és családja 14 óra 15 perckor érkezett meg Brindisibe. 3

4 Az utasok az Alitaliatól a Rendelet alapján 250 euró kártérítést és a 10 eurós telefonköltségük megtérítését kérték, amelyet megtagadtak, ezért a fogyasztó az osztrák nemzeti bírósághoz fordult. A légi fuvarozó első fokon elmarasztalásra került, ezért fellebbezést nyújtott be. A bécsi nemzeti bíróság ezt követően az Európai Közösségek Bíróságát kérte fel, hogy értelmezze a Rendelet rendkívüli körülmények fogalmát. Az Európai Bíróság által tett megállapítások A Bíróság ezt követen megállapította ítéletében, hogy a légi közlekedés különleges feltételeire és a légi járművek technológiai fejlettségi szintjére figyelemmel a légi fuvarozók a tevékenységük végzése során rendszerint különböző, a gépek működése során elkerülhetetlenül fellépő műszaki hibákkal találkoznak. Ezzel összefüggésben a Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy valamely gép karbantartási hiányosságából eredő műszaki hiba megoldását a légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe tartozónak kell tekinteni. Emiatt pedig a légi járművek karbantartásakor felfedezett vagy az ilyen karbantartás hiányosságából eredő műszaki hibák, mint olyanok, nem jelentenek rendkívüli körülményeket. Kitért arra is a Bíróság, hogy nem kizárt az sem, miszerint a műszaki hibák rendkívüli körülmények közé tartoznak, ha olyan eseményekből erednek, amelyek nem tartoznak az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és amelyek a tényleges befolyásolási körén kívül esnek. Ilyen helyzet lehet például az, ha az érintett légi fuvarozó flottáját képező gépek gyártója vagy az illetékes hatóság felfedi, hogy a már használatban lévő gépeknek a járatok biztonságát érintő rejtett gyártási hibája van. Ugyanez a helyzet akkor, ha a légi járművekben szabotázs- vagy terrorcselekmény okoz kárt. A Bíróság ezen kívül azt is kifejtette, hogy mivel nem minden rendkívül körülmény mentesítő jellegű, ezért az arra hivatkozni kívánó félnek kell bizonyítania azt, hogy még ha igénybe is vette volna valamennyi személyi vagy tárgyi eszközét és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket - nyilvánvalóan nem tudta volna elkerülni, hogy a bekövetkezett rendkívüli körülmények a járat törléséhez vezessenek. Ez alól kivételt csak az az esetkör képezhet, ha a légi fuvarozó a rendelkezésre álló eszközöket az adott időpontban kapacitásait tekintve csak elviselhetetlen áldozatok árán lett volna képes kihasználni. Végül a Bíróság ítéletében az is megállapításra került, hogy önmagában az a tény, hogy valamely légi fuvarozó betartotta a légi jármű karbantartására vonatkozó minimum szabályokat, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a fuvarozó a kártérítési kötelezettsége alóli mentesülés érdekében minden ésszerű intézkedést megtett. III. Az Európai Bíróság C-402/07. számú ítélete Az Európai Bíróság harmadik fontosabb, légi utas jogokat érintő ítélete november 19- én került meghozatalra, ebben megállapításra került, hogy a késéssel érintett járatot a késés időtartamától függetlenül még ha az jelentős is nem lehet töröltnek tekinteni, ha az a légi fuvarozó eredeti repülési tervének megfelelően közlekedik. A késéssel érintett járatok utasait továbbá a törölt járatok utasaihoz hasonlóknak lehet tekinteni a kártalanítás iránti jog alkalmazása szempontjából, és hivatkozhatnak kártalanítás iránti jogra, amennyiben a késéssel érintett légi járat következtében háromórás vagy azt 4

5 meghaladó időveszteséget szenvednek, vagyis ha végső célállomásukat a légi fuvarozó által eredetileg tervezetthez képest három vagy több órával később érik el. Ezen felül az Európai Bíróság szerint a légi jármű járattörlést vagy késést eredményező műszaki hibája nem tartozik a rendkívüli körülmények fogalmi körbe, kivéve, ha e hiba olyan eseményekből ered, amelyek jellegüknél vagy eredetüknél fogva nem tartoznak az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásán kívül esnek. Tényállás 1. A Sturgeon család a Condor Frankfurt-Torontó járatára foglalt oda-vissza jegyet. Az utasfelvételi műveleteket követően a járat utasait tájékoztatták arról, hogy a járatot törölték, amint ez a repülőtér kijelzőtábláján is feltüntetésre került. Az utasoknak kiadták csomagjaikat, majd szállodába szállították őket, ahol az éjszakát töltötték. Másnap ezen utasok egy másik légitársaság utasfelvételi pultjánál újból bejelentkeztek egy, a foglaláson szereplő járatszámmal azonos számú járatra. A kérdéses napra a Condornak nem volt másik tervezett légi járata azonos számon. Az utasok az előző napon számukra kiosztott ülésekhez képest más helyre szóló jegyeket kaptak. A foglalás nem vált valamely más légitársaság tervezett járatára vonatkozó foglalássá sem. Az érintett légi járat július 11-én 7 óra körül érkezett Frankfurt am Mainba, azaz mintegy 25 órás késéssel a menetrend szerinti időponthoz képest. A Sturgeon család tagjai úgy vélték, hogy a fent említett körülmények összességére, különösen pedig a több mint 25 órás késedelemre tekintettel nem a járat késéséről, hanem annak törléséről van szó. A bíróság elutasította keresetüket, majd a tartományi bíróság felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette az Európai Bíróság elé: 2. Két osztrák utas az Air France-nál foglalt helyet a Bécsből Mexikóvárosba tartó menetrend szerinti járatokon oda-vissza útvonalra, Párizs érintésével. A Mexikóvárosból Párizsba tartó járatnak március 7-én 21 óra 30-kor kellett volna felszállnia. Az utasfelvételi műveletek során az érintettekkel azonnal közölték, anélkül hogy az utasfelvételre sor került volna, hogy járatukat törölték. Ez a járattörlés a Mexikóváros és Párizs közötti járatokra vonatkozó repülési tervnek a Párizs és Mexikóváros közötti összeköttetést biztosító repülőgép műszaki hibája miatti módosításának, valamint ennek megfelelően az irányító személyzet előírás szerinti pihenőideje módosításának a következménye volt. A két személy a célállomásukra történő minél hamarabbi megérkezés érdekében elfogadta az Air France ajánlatát, miszerint a Continental Airlines légitársaság által üzemeltetett járaton foglal helyet számukra, amelynek a menetrend szerint másnap, március 8-án 12 óra 20 perckor kellett indulnia. Az utasok jegyeit törölték, mielőtt új jegyeiket kiadták volna részükre ezen utóbbi légitársaság pultjánál. Végül a menetrend szerinti időponthoz képest mintegy 22 órás késéssel érkeztek Bécsbe. Mindkét eset kapcsán azonos elem, hogy a nemzeti bíróságok kérdéssel fordultak az Európai Bírósághoz az iránt, hogy kerüljenek értelmezésre a légi járatok késése és törlése fogalmak, valamint az azok közötti főbb különbségek. 5

6 Az Európai Bíróság megállapításai 1. Az Európai Bíróság ítéletében először is rámutatott arra, hogy valamely légi járat akkor késik, ha e légi járat az eredeti repülési tervnek megfelelően közlekedik, és ha tényleges indulási idejét későbbre tolják a tervezett indulási időhöz képest. A Rendelet értelmében pedig a járat törlése annak a következménye - a járat késésével szemben -, hogy a korábban tervezett járat nem közlekedik. Azaz a törölt légi járatok és a késéssel érintett légi járatok a légi járatok két, jól elkülöníthető kategóriájának tekinthetők. Épp ezért a késéssel érintett járatot a késés időtartamától függetlenül még ha az jelentős is nem lehet töröltnek tekinteni, ha az az eredeti repülési tervnek megfelelően közlekedik. Tehát amennyiben az utasokat olyan légi járattal szállítják, amelynek indulási időpontját későbbre tolták az eredetileg tervezett indulási időponthoz képest, a légi járatot kizárólag akkor lehet töröltnek tekinteni, ha a légi fuvarozó az utasok szállítását olyan járaton biztosítja, amelynek eredeti repülési terve eltér a korábban tervezett járatétól. 2. A Bíróság ítéletében ezen felül megállapításra került az is, hogy a Rendelet célja az utasokat ért kár egységesített és azonnali orvoslása, mégpedig a beszállás visszautasítására és a járat törlésére, valamint hosszú késésére vonatkozó szabályok tárgyát képező különböző jellegű beavatkozások útján. Az említett kárt pedig úgy a törölt járatok utasai, mint a késéssel érintett járatok utasai elszenvedik, ha célállomásukra érkezésük előtt a légi fuvarozó által eredetileg meghatározottnál hosszabb utazási idővel kell számolniuk. Azaz a késéssel érintett járatok utasainak helyzete alig különbözik a törölt járatok utasainak helyzetétől. Azaz azon utasok, akik számára a Rendelet értelmében átfoglalást ajánlottak fel, élhetnek a rendelet szerinti kártalanítás iránti jogukkal, amennyiben a fuvarozó nem olyan légi járatra biztosít átfoglalást számukra, amely legfeljebb egy órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt indul, és végső célállomásukat a menetrend szerinti érkezési időponthoz képest legfeljebb kétórás késéssel éri el. Ezeknek az utasoknak tehát kártalanítás iránti joguk keletkezik, amennyiben időveszteségük eléri vagy meghaladja a három órát az utazás fuvarozó által eredetileg tervezett időtartamához képest. Mivel a légi fuvarozók utasai által a járatok törlése vagy jelentős késése esetén elszenvedett károk hasonlók, az egyenlő bánásmód elvének sérelme nélkül nem kezelhetők eltérő módon a késéssel érintett járatok utasai a törölt járatok utasaihoz képest. Azaz a késéssel érintett járatok utasai hivatkozhatnak a rendelet által előírt kártalanítás iránti jogra, amennyiben a késéssel érintett légi járat következtében háromórás vagy azt meghaladó időveszteséget szenvednek, vagyis ha végső célállomásukat a légi fuvarozó által eredetileg tervezetthez képest három vagy több órával később érik el. A könnyebb átláthatóságért, az alábbiakban külön táblázatban kerül összefoglalásra az Európai Bíróság három vonatkozó ítéletének lényegét képező rendelkező rész, valamint az ítéletek teljes szövegeinek elérhetősége: 6

7 C-83/10. számú ítélet C-402/07. számú ítélet C-549/07. számú ítélet 1. A járat törlésének fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem kizárólag az érintett légi jármű bármely felszállása elmaradásának esetére irányul, hanem kiterjed arra az esetre is, amikor e légi jármű felszállt, azonban ezt követően bármilyen ok miatt vissza kellett térnie az indulási repülőtérre, és amikor az említett légi jármű utasait más légi járatokra irányították át. 2. A további kártalanítás fogalmát úgy kell értelmezni, hogy lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezményben vagy a nemzeti jogban szereplő feltételek alapján téríttesse meg a légi fuvarozási szerződés nemteljesítéséből eredő kárt, beleértve a nem vagyoni kárt is. Ezzel szemben a további kártalanítás e fogalma nem szolgálhat jogi alapként a nemzeti bíróság számára arra, hogy a légifuvarozót azon utasok költségeinek megtérítésére kötelezze, akiknek a járata késett, vagy akiknek a járatát törölték, és amely költségek ez utóbbiak számára azért merültek fel, mert a légifuvarozó nem teljesítette a Rendelet 8. és 9. cikkében szereplő segítségnyújtási és ellátási kötelezettségét. Az ítélet teljes szövege ide kattintva érhető el. 1. A késéssel érintett járatot a késés időtartamától függetlenül még ha az jelentős is nem lehet töröltnek tekinteni, ha az a légi fuvarozó eredeti repülési tervének megfelelően közlekedik. 2. A késéssel érintett járatok utasait a törölt járatok utasaihoz hasonlóknak lehet tekinteni a kártalanítás iránti jog alkalmazása szempontjából, és hivatkozhatnak kártalanítás iránti jogra, amennyiben a késéssel érintett légi járat következtében háromórás vagy azt meghaladó időveszteséget szenvednek, vagyis ha végső célállomásukat a légi fuvarozó által eredetileg tervezetthez képest három vagy több órával később érik el. 3. A légi jármű járattörlést vagy késést eredményező műszaki hibája nem tartozik az e rendelkezés értelmében vett rendkívüli körülmények fogalmába, kivéve, ha e hiba olyan eseményekből ered, amelyek jellegüknél vagy eredetüknél fogva nem tartoznak az érintett légi fuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásán kívül esnek. Az ítélet teljes szövege ide kattintva érhető el. 1. A légi jármű járattörlést eredményező műszaki hibája nem tartozik a "rendkívüli körülmények" fogalmi körébe, kivéve ha e hiba olyan eseményekből ered, amelyek jellegüknél vagy eredetüknél fogva nem tartoznak az érintett légifuvarozó rendes tevékenységi körébe, és annak tényleges befolyásolási körén kívül esnek. 2. A műszaki hibák valamely légifuvarozónál megállapított gyakorisága önmagában nem jelent olyan tényezőt, amelyből a "rendkívüli körülmények" fennállására vagy azok hiányára lehetne következtetni. 3. Az a tény, hogy valamely légifuvarozó betartotta a légi jármű karbantartására vonatkozó minimumszabályokat,önmagában nem elegendő annak bizonyításához, hogy a fuvarozó "minden ésszerű intézkedést" megtett, és következésképpen nem elegendő ahhoz, hogy mentesüljön kártérítési kötelezettsége alól. Az ítélet teljes szövege ide kattintva érhető el. 7