A MAROSFELFALUI ALKU. Jánó Mihály

Átírás

1 Jánó Mihály A MAROSFELFALUI ALKU BEVEZETÔ Az elsô világháború végén az ellenség által feldúlt marosfelfalui (Suseni) református parókián az akkori lelkész által írt Historia Domusnak csak szaggatott lapjai maradtak meg, amelyben néhány fontos mondatot lehet még így is, az összetépett lapokon a középkori templomról olvasni: A tem[plom] külömben egyszerü [hosszúsága] 10 öl, [szél]essége 4 öl, a hajójáb[...] ku [...]körben zárodó szentély[...] a hajónak kékre négyszögû mustr[ákkal festett?] fa, deszka mennyezete van, a szen[tély...] egy boltíves diadalívvel van elválszt[va...] szentély sütôkemence szerüleg fut össze [a boltozat?]ba és záródik a boltozat egy négy csucs[...] által alkotott központban. Az épület marosi gubacskô és tégla, mészhabarcsba rakva; a téglák méretei a IV. Béla király által megszabott méretek. A templom valószínûleg az elsô (I. Géza király) telepü lésû szászok által építtetett, mint p[éldának] o[káért] a magyar régeni és körtvélyfájai régi templomok is, a melyek még az én gyermek és ifiu koromban a 80 as és 90 es években még eredeti állapotjukban voltak meg, és emlékezem, hogy teljesen ilyen alakuak voltak, mint ezen templom. A templom hajója fehérre van meszelve és az északi oldalán a déli ajtóval szemben, ember magasságon felül latin felirás van, mely a mész rétegek ovatos lefejtése után elolvasható volna, én azonban a lefejtést nem folytattam, nehogy az esetleges érdeklôdô és hozzaértô kutató fáradtságát semmivé tegyem, esetleg megnehezitsem; amit kibetûz hettem ide irom:»hic pietas aetas ac nobilitasquae«. A betük szép fekete és piros szinü goth betûk. Azt hiszem a templom épitésénél késôbbi ere[detû]. Tovább a hiányos szöveg a kiszakadt papíron arról szól szagatottan, hogy a diadalív bélletén az öt okos és az öt balga szûz volt megfestve felfelé, illetve lefelé fordított lámpással a kezükben, a diadalíven oldalt még két szép arczu nô, az egyik Szent Katalin kezében a kerék[kel], majd az ép szöveg így folytatódik: a diadaliv tetején, a góth záródás felett, egy több alakkal festett bibliai jelenet, talán a könyörülô Szamaritánus. A szentély egész kereken félmagasságig a padozaton felül a szentek történetébôl vett alakokkal vannak körül festve, ugy hogy mindenik alak körül ráma, keret van festve és kezébe adva az ôt, a hozzaértôk elôtt, ismerhetô jelvény és a feje felett egy gloriás szalag, melyre goth betüs felirás van festve; most azonban az irás kibetüzhetetlen. A szentek képei felett ezen jelenetek vannak megfestve: az északi oldalon kezdve Kelet és Dél felé körben: A Keresztre feszités, Keresztrôl levétel, Sírbatétel, mennybe menetel és a megdicsôült Jézus; azután egy Unicornis és még egy pár Szent teljes nagyságu alakja, köztük Szent Sebestyén a rostélylyal. A Keleti és Déli oldalt ablakok szakitják meg. A Keleti ablak egyszerü, minden disz nélkül való goth ablak; a Déli oldalon két ablak a szentélyen és kettô a hajóban van, ezek már a goth ivben szép mustrával tagozott ablakok. A szentély északi oldalán van a falban egy [...] idején[...] vakolás[...] a két templomajto elé pedig két fa portikus volt épitve. A harangok a toronyból levétettek s átvitettek az uj toronyba, a harangláb és a portikusok pedig lebontattak. A haranglábon olvasható betük között évszám van felvésve, mint az épités ideje. A harangláb talpfái alatt szép régi boltives ajtófelek kôbôl gyünyörü faragással találtattak. Ezen régi templom, holott ugy volt tervezve, hogy lebontassék és anyagja beépites sék az uj templomba, a Mûemlékek Orsz. [ágos] Bizottsága által mûemléknek jelentetett ki és lebontása letiltatván, fenntartandónak mondatott ki. Az egyházzal történt egyezség szerint, a régi templom s a hely is, mely körülötte van s melyen a templom fekszik egyház tulajdonában marad, csak református istentisztelet céljára szolgálhat, egyház egy évben egyszer, márczius 15-én ott isteni tiszteletet tart; fenntartását és javitását azonban egyház, sok egyéb terheire való tekintettel, nem vállalhatta. Most fedele teljesen lesorvadóban van, újra. 71

2 A harmadik oldal elején több mondat hiányzik. Az olvasható rész folytatása: Ezen orgonát az egyház készittette évben 327 magyar forintért, mely összegbôl 78 mfrtot Szucsáki Ferencné Kabos Klára urasszony, akkori itt birtokos kegyes özvegy nô adományozott. Az orgona 7 változatu kékre festett diszesen aranyozott, igen csinos formáju hangszer volt, ón sipokkal és fa billentyükkel. Készitette Ketsner Mihály orgona és instrumentum csináló Kolozsvárt 1792-ben. Részletes leirását lásd régi Leltárkönyv 3 lap. A két templomajtón fenyôfa nehéz ajtók vannak bezárva, a nyugati belülrôl toló zárral, a Déli kivülrôl kulcscsal. Az uj templomba ezen felszerelésekbôl semmi sem vitetett be, oda teljesen uj felszerelés és butorzat készittetett. Ezen régi templom kivülrôl támoszlopokkal van majd egész falmagasságában erôsitve, amelyek. Itt a templom leírása megszakad. Kiss Lajos marosfelfalui református lelkész mindezt már azután jegyezte fel, miután a templom lemeszelt középkori falfestményeit 1908-ban a Mûemlékek Országos Bizottsága (MOB) megbízásából feltárták, s ennek nyomán, mint ahogy ô is írja, a templomot fenntartandóvá nyilvánították. A budapesti fôhivatal intézkedése azonban késôn történt, mert az egyházközség a régi templomról már lemondott, a hívôk minden erôfeszítése arra irányult, hogy a Maros árterületén elhelyezkedô istenháza helyett védettebb területre építsenek új templomot. Az alábbiakban a falu és a régi templom történeti adatainak számbavétele után azt a folyamatot kísérem nyomon, ahogyan a jelentôs mûemlék épület alku tárgyává válik az anyagi-fizikai fenntartó (a faluközösség) és a szellemi-mûvészeti védelmezô (mûemléki hivatal) között. A két fél alkuszempontjai sem közömbösek számunkra, ezért a szempontok ütköztetésének legapróbb részleteire is kitérek. Szándékom szerint így beláthatóvá és végiggondolhatóvá válhatnak azok az anyagi, szellemi és szakmai összefüggések, vagy azokat követô polgári és hivatali hozzáállások, amelyek az évtizedes történetet mindvégig jellemezték. Nem hallgathatom el ugyanakkor az örömmel vagy szomorúsággal teli kutatástörténeti kiváncsiság mellett az alku tárgyát, azt az új mûvészettörténeti ismeret-élményt, amelyben a templom idôközben megsemmisült, de még idejében lemásolt középkori falfestményeinek ikonográfiai elemzése révén részem lehetett. Végül a hosszú évtizedek alatt történtek következményét és további kilátásait kísérem figyelemmel az epilógusban. TÖRTÉNETI ADATOK a FALURÓL ÉS A TEMPLOMRÓL A falu elsô írásos említése 1319-ben: Possessio Feelfolu. Ekkor Losonci (III.) Dénes fiai, Tamás, István és Dezsô az atyjuktól örökölt szászrégeni uradalomhoz tartozó birtokon osztozkodtak. Dezsônek jutott Bátos, Vajola, Szászszakál, Disznajó, Veresszék, Felfalu, Lövér. Mivel Losonci Dénes a Bánfiak ôse volt, Entz Géza a települést a Bánffyak birtokaként jegyezte fel ben, a pápai tizedszedôk számadásaiban kétszer is találkozunk a pap és a falu nevével: Nycolaus sacerdos de villa Principis solvit I. loctonem argenti, 2 és Nycolaus plebanus de villa Principis solvit V. banales antiquos. 3 Majd 1335-ben Hechmannus sacerdos de villa Principis solvit V. banales antiquos. 4 A pap neve valószínû elírás lehet a Hermannus helyett, aki neve után ítélve feltehetôen szász nemzetiségû volt. A történeti kutatás arról számol be, hogy a Maros felsô folyása mentén a XIV. századtól magyarok, szászok, oroszok és románok éltek, akiket Losonci (III.) Dénes telepített ide. Felfaluban szászok és magyarok laktak együtt ebben az idôszakban. 5 A falu Losonci (Bánfi) János kolostoralapítása révén tûnik fel a XV. századi dokumentumokban: V. Márton pápa, a Rómában, december 7-én kelt levelében megbízza Lépes György erdélyi püspököt, hogy a Losonczi Dezsô János által Régen közelében, Felfaluban, Szent Mihály fôangyal tiszteletére alapított templomot és kolostort adja át a minorita testvérek számára. Erre az oklevélre elôször Beke Antal hívta fel a figyelmet, 6 majd Temesváry János hivatkozott rá késôbb. 7 Az oklevél regesztáját Lukcsics Pál közölte 1931-ben. 8 Legutóbb a nagyszebeni Brukenthal Múzeum az interneten tette közzé a dokumentum teljes szövegét a kézirattárában lévô oklevélmásolat alapján. 9 72

3 Engel Pál világi archontológiája alapján, a kolostoralapító az a Losonci János lehetett, aki Losonci I. Miklós, székely ispán fia volt. 10 Erre gondolhatunk a Losonci-család Hegyi Géza által közölt genealógiai táblázatából is. 11 A kolostor alapításának indokai, mint általában az ország határvidékein: a nem katolikus hiten lévô jobbágyok áttérítése, továbbá a keleti kereszténység, valamint az eretnekség terjedésének megelôzése. Ebben nyilvánvalóan egybeesnek a birtokosok és az obszervancia érdekei. írja Galamb György, a ferences obszervancia térnyerésével foglalkozó tanulmányában ben a pápa utasítja az erdélyi püspököt, hogy Boszniából bizonyos testvéreket telepítsen Felfaluba. 13 Az 1431-i pápai utasítással kapcsolatban Boros Fortunát megjegyzi: A szigorú ferencrendiek közkedveltségére jellemzô, hogy a család jóakaratával szemben a rend képtelen a kolostorba azonnal beköltözködni, mivel annyi oldalról vették igénybe, hogy ember hiányában nem tudtak mindenhová azonnal rendtagokat küldeni, s ezért az alapító család 1431-ben a pápához folyamodik s kéri ôszent ségét, parancsoljon rá a bosnyák Hely nökre, s küldessen szerzeteseket Felfalura. Hihetôleg ô pápai parancs nélkül is küldött volna, ha van honnan. 14 A kolostor késôbbi történetére vonatkozó adatokat Karácsonyi János ferences rendtörténeti munkájából tudhatjuk meg. Itt olvasható az is, hogy a kolostor épülete az es években összeomlott, és néptelenné vált. 15 Ma már csak a helyi szóhagyomány és a régészeti ásatást megelôzô tájékozódás alapján lehet feltételezni, hogy az épületegyüttes (kolostorépület és templom?) a falu szélén, a ma temetôként használt területen helyezkedett el ben Losonci Dezsô fia János több faluban, köztük Felfaluban is egész- vagy részbirtokait 1500 arany forintban elzálogosítja július 12-én a gyulafehérvári püspök többek között a felfalui plébánost is tanúként idézi a Somkereki Erdélyi István elleni perben ban Felfalu lakójaként említik Szabó Fülöpöt és Losonci Dezsô fiát ben Toldalagi András végrendeletében hagyja egyebek mellett, hogy a marosszentkirályi pálosok a halastóból juttassanak a marosvásárhelyi és a felfalui minoritáknak is. Ita tamen, quod de piscibus piscine iidem fratres heremite iuxta possi bilitatem et industriam ipsorum, quantum potuerint, eciam fratribus minoribus de observancia providere ad duo Claustra, vide licet ad Vasarhely et ad Felfalu teneantur ban Losonci Dezsô fia, néhai János fia Mihály (Dezewfy Mihály) a hûtlensége miatt elvesztett és a királytól Hungor Jánosnak adományozott birtokait, köztük Felfalut maga részérôl is átengedi az új adományosnak ban Nádasdi Ungor János birtokai között Felfalu is szerepel ben Lossoncz-i Desewfy László magtalan halála esetén Nádasdi Ongor Jánosnak vallja [...] Felfalu birtokbeli részeit ben Nádasdi Vngor János fiai, János és Miklós több más faluval együtt Felfaluban is birtokosok ben felfalui Nánási Gergely birtokbeiktatásra kijelölt vajdai ember ben felfalui Nánási György megbízottként szerepel egy birtokbeiktatásban. 26 Benkô József Felfaluban a XVII. században letelepedett örményekrôl tesz említést. 27 Ugyanakkor az évi összeírást idézve, Felfaluban lakó Kovács, Szucsáki, Székely, Váradi egytelkes nemeseket sorolja fel Templom s parochia rész szerént romladozott állapotban vagynak. Restauratio jokra igyekeznének, ha az ekklézsia adósságát felvehetnék, mellyrôl a Szent Visitatio parancsolt A templom s parochialis ház lustráltatván, a cinterem a Marosnak sokszori áradási miatt és az utcát elfoglaló cursussa miatt romlásba vagyon Sok ruinák tanáltatnak a templom és a parochia körül, a templom vakolatlan és ablakai nincsenek, a cinteremnek ajtói nem jók (?)-ben a hajó északi belsô oldalán felirat örökítette meg az ebben az évben, Lécfalvi Gyárfás László kurátorsága és Ajtai János patronátusa alatt történt templomrenoválást, amelyet az egyházközség költségeivel végeztek el ban a görgényi egyházkerülethez tartozó faluban Ideccsel együtt 150 férfi és 215 nô élt A templom most meglehetôsön áll, a Maros is valamit tágította, más felé fogott egy része

4 1. A templom délrôl. Éber László felvétele, Templom, parókia jó állapotba vagynak, szép újítások tétettek június 22-én a presbiterium gyû lésé ben a gondnok a következô ajánlatokra kér határozatot: a Templom közép ajtaja mellett lévô kô oszlop, ha hozzá értô mester ember ítélete szerént az épület romlása nélkül mozdit ható szedessék le, helyébe tornácz emeltessék, továbbá templom szûk ablakai tá gíttassanak meg, templom meszeltessék ki március 12-én Báró Kemény György telket adományoz a felfalui egyházközségnek: Adomány levél. Én Magyar Gyerômonostori Báró Kemény György tudomásul vévén, hogy a Felfalusi evang. Reform. Egyháznak mostani a Maros vize által fenyegetett s különben is czélszerütlen helyen fekvô temploma helyett a nem messzi jövôben építni kelletô temploma számára alkalmas helyisége nincsen, azon belsô telkemet, mely felfalu helységében északról nevezett ref. ecla telke, keletre a Régen felé menô falu utcája és nyu[ga]tról a sós patak közt fekszik; a catastralis földkönyvben 198, 199, 200 és 201 részlet számok alatt öszvesen 272 öl részint udvar és ház hely részint kert területtel 57 ötvenhét conventios xr. tiszta jövedelemmel van béiktatva, és amelyen jelenleg két ott lakó bérlôim által épitett házikó van, templom helyül ajánlom, adományozom a felfalusi ev. ref. egyháznak és hogy az ajánlott telek alatt fekvô és esôs idôben tó lepte részét idô folytán felemelhesse a kitüzött czélra elôkészithesse, azt még ez úttal örök kirekesztô birtokába telyes tulajdonául adom nevezett egyháznak. Felhatalmazom irt Egyház elöljároságát arra, hogy az adományozott telket az egyház mint már tulajdonos nevére irathassa a catastralis munkalatokban. A felfalusi ev. ref. egyház elôljárosága által a Méltoságos Báró Úr ezen nagy becsû kegyes adományát hálás köszönettel fogadván, az adományozott telek köz és állami terheit ezen 1863-ik közigazgatásai év elejétôl fogva magára veszi és a tulajdonosi jóg átruházási illetékét hordozni magát kötelezi. Kelt Vétsen 1863-n Martius 12-én BKemény György ajándékozó. Gyárfás Domokos Egy. Kerületi Algondnok elôtt Dénes János gondnok Kóródi Samu mint Tanu Szabó Jósef lelkész a felfalusi ref. egyház mint megajándékozott és elfogadó testület képviselôi. Mivel az egyházközségnek ekkor még nem volt lehetôsége az új templom építését elkezdeni, ezért egyelôre csak bérleti szer zôdést kötött a két fél a telekre, olyan módon, hogy az évente fizetendô összeget az adományozó az új templom építésére szánja

5 1870-bôl származik az egyházközség irattárában megmaradt inventárium, amely szerint: A felfalusi ev. Ref. egyház kegyszereinek, könyveinek, irományainak és ingóságainak lajstroma februarius 20-n készülve. I. Kegyszerek A. Épületek 1. Templom 10º hosszu 4º széles, zsindely fedelû tömör kôépület, kívûl 6 falba rakott oszloppal. Szentélye boltozatos, a meszelésen áttetszô festéssel. Hajójában kéken festett deszka menyezet. A templomban: a. Szónok szék téglarakásból, kéken festve, gazdagon aranyozott rózsákkal. Ezen b. Szónokszéktakaró, zöld szörszövet, ajándékozta Ajtai Kovács Ferencné Bende Julianna 1856-ban. c. Kéken festett aranyozott korona, lecsüggô aranyozott körtékkel, e körirattal:» Kelj fel oh uram, hogy jöj a te nyugodalmadba Te ES A TE erôdnek ládája SOLT CXXXII.«[Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája zsoltár]. d. 7 változatu közepes nagyságu romlott orgona, de eredetileg jó hangzásu, kéken festve, diszes aranyozással s következô feliratokkal: Homlokzatán: Mindeddig segitségül volt nekünk az Ur Saul VII. XII. Dicsérjétek ötet orgonákkal Solt. CLIV Két szárnyán IV. Mos. X. XXXV. Solt. XXXIII, XXII. Istennek engedelme által Tit. SzabóPéter uram M. Kabos Klára asszony n. m. Kuratorságában és Asztalos Sz(ucsáki) F(erenc)né Ádám egyház fiusá gá ban és a ns. reform. sz. ekla költségén készült Die 2 8-bris Anno 1792 Hát megett: Fecit Michael Ktsner orgona és instrumenta csináló és pictor Kolosváron lakó Jegyzés: Került az orgona a müvész tartásával 327 mf 37½ xr, ebbôl Szucsáki Fné adott 78 m ft. e. Kéken festett kerek fenyô urasztala f. Veres és zöldkockás szöv. asztaltakaró. Ajándékozta Ilyés Mária Szabó Jósef lelkész neje g. Török szônyeg papi széktakaró h. Kék perselyláda, kis fatányér alamizsna gyüjtésre. 2. Zsindely fedelü ezen talpakon 4 gerendákból épitett harangláb. Ebben: a. Nagyobb harang 23 hüvelyk át mé rôjü ily felirattal: felül: Fudit Ephraim Andraschofsky Claudiopoli Alól: A fel fa lusi reformata ecclesia öntöttette 1817 esz ten dô ben. Jegyzés. Számadás szerint 2 mázsás 18 fontos; fizettetett érte Kolozsvárt tengelyével és felkötéseért 848 magyar forint 10 denár váltóban. Kolozsvárról haza szállitása 24. mf. 2. A templom délnyugatról. Éber László felvétele,

6 3. A templom szentélye. Éber László felvétele, A templom hajójának részlete az orgonával. Éber László felvétele, 1908 b. Kisebb harang 18 h. Átmérôjü, ily fel irattal, felül: Spes mea est Christus Közepetájt egy tallér nagyságu be keritett, süveges és szakállas mellkép. 38 AZ ALKU TÖRTÉNETE A XVIII. század 60-as éveiben elvégzett javítási, majd az 1851-ben kezdeményezett átalakítási munkálatok ellenére a középkori templom a XIX. század végére egyre kevésbé felelt meg a funkciójának, ezért az egyházközség a báró Kemény György által felajánlott telekre 1907-ben egy új templomépületet terveztetett, majd az építkezési vállalkozóval egy olyan szerzôdést kötött, amely szerint az Egyházközség ezen épitéshez adja a régi meglevô templom anyagját, épitési vállalkozó emberei által eszközölt szakszerü lebontás és szétrakás után az újonnan épitendô templom helyére kiszállitva; továbbá a harangláb anyagját. A régi templom kô és tégla anyaga az új templom és torony fundamentumába, a terv szerint beépitendô; a fa anyag is vállalkozó által, ami célszerünek látszik felhasználható, azonban ami ebbôl be nem használtatik egyháznak vissza marad. Ha a jelenlegi harang állvány szétbontatik, a harangok leszedése, ideiglenes állványra való helyezése s ezeknek egy esetleg vásárlandó új haranggal együtt az új toronyba való felhuzása épitô vállalkozót terhelik. 39 A marosfelfaluiak építkezési szándékát az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa elfogadta és jóváhagyta, azzal a feltétellel, hogy a XVIII. század végétôl már felszínre került középkori falfestmények ügyében az egyházközség forduljon a Mûemlékek Országos Bizottságához. 40 Kiss Lajos lelkész így ezt követôen, 1908 április 3-án levelet ír a MOB-nak: A Maros-Torda vármegyében fekvô Marosfelfalu református egyház templomában igen régi eredetû s véleményünk szerint talán mûvészi becsû falfestések tünnek elô a meszelés alol. Egyházi fôhatóságunk utján errôl jelentést tettünk, hogy nyilvántartassék s kértük is ezen freskószerü festmények mûvészi becs szempontjából való felülvizsgáltatását. Nem tu 76

7 dom óhajtásunk eljutott-é a bizottság színe elé? Most, már a jövô hó folyamán, uj templomot ohajtván épiteni, ezen régi templomunk lebontatik: mély tisztelettel kérem méltóztassék intézkedni, még e hó folyamán mûértô megbizottjuk felülvizsgálja, nehogy elveszitsünk egy esetleg mûvészi, illetve kortörténeti szempontból becses emléket. A festmények a meszelés alatt vannak s talán épen is; mert mi csak pár lepattogzott helyen látjuk s a meszelésen áttetszôen. Magunknak nincs hozza sem módunk, sem a közelben oly szakértô emberünk, akire a mész burkolat lefejtését rá merhetnôk bizni, anélkül, hogy az esetlegesen értékes falfestések sérülést ne szenvedjenek. Mély tisztelettel kérem méltóztassék sürgösen intézkedni a felülvizsgáltatás iránt, mert a késedelmezés esetén épitkezési tervünkben akadályozva lennénk. Ifj. Kiss Lajos Református lelkész. 41 (1 5. kép) Az április 6-án beérkezô levélre még aznap Éber László elôadó válaszolt: A marosfelfalusi ref. templom szándékolt lebontása ügyében folyó hó 3-án kelt jelentésére hivatkozólag van szerencsém nagy tisz teletû Uraságodat értesíteni, hogy a templom megvizsgálása végett még e hó folyamán, a húsvéti ünnepek után a hely színére fogok utazni és érkezésem idôpontját elôzetesen még tudatom Nagytiszteletû Uraságoddal. 42 Ígéretéhez híven Éber április 21-én Maros felfaluba érkezett, és 24-ig tartózkodott ott, mialatt megvizsgálta a falképeket, és ezekrôl fényképfelvételeket készített, 43 majd hazatérve és a fényképeket bemutatva sikerült elérnie, hogy a MOB az értékes falfestmények miatt a templom lebontásának felfüggesztését kérje a marosfelfalui egyház községtôl. A Forster Gyula elnök által aláírt levél Kiss Lajoshoz, évi május hó 11- én: A marosfelfalui ref. templom megvizsgálásával megbizott dr. Éber Lász 5. A templom alap rajza és déli homlokzata. Sztehlo Ottó vázlatrajza,

8 ló bizottsági elôadó jelentése alapján van szerencsénk nagytiszteletü Uraságodat kérni, hogy a régi templom lebontásának és az uj templom épitésének ügyét további intézkedésig fölfüggeszteni sziveskedjék. Egyide jü leg van szerencsénk negytiszteletû Uraságoddal közölni, hogy a templom freskó festményeinek kifejtésével és lemásolásával Jámbor Lajos festômûvészt biztuk meg, ki a közeli jövôben a hely szinére fog utazni. 44 A MOB továbbá a régi templomnak ér[in]tetlen állapotban leendô föntartása iránt/i/ intézkedésre szólítja fel Maros- Torda vármegye Közigazgatási Bizottságát: Ifj. Kiss Lajos marosfelfalui ref. lelkész folyó évi április 3-án bejelentvén, hogy a marsofelfalusi ref. templom a jövô hónapban le fog bontatni, a templomot szak értônk kel megvizsgáltatuk. A vizsgálat folyamán megállapíttatott, hogy az építészeti szempontból is érdekes régi templomban értékes freskófestmények vannak, miért is egyidejüleg felhívtuk a nevezett lelkészt, hogy a régi templom lebontásának és az új templom építésének ügyét további intézkedésig fügessze föl. Midôn azt a tekintetes közigazgatási Bizottság tudomására hozni szerencsénk van, kérjük, hogy a régi templomnak sértetlen állapotban leendô föntartása iránt intézkedni szíveskedjék. 45 Minderrôl jelentést tesznek a Vallás- és Közoktatási Minisztériumnak: Ifj. Kiss Lajos marosfelfalusi (Maros- Torda m.) ref. lelkész folyó évi április hó 3-án bizottságunknak bejelentette, hogy egyháza régi templomát a jövô hónapban lebontani és új templomot építeni szándékozik, egyúttal azonban bizottságunk figyelmét a templomban a mészréteg alól helyenként elôtûnô festményekre is fölhívta. A szóban levô templom megvizsgálásával dr. Éber László bizottsági elôadó bizatván meg, jelentése szerint a szerény ter je del mû, de építészeti szempontból is érdekes templom, melynek szentélyében értékes középkori freskósorozat maradt fönn, fönntartandó mûemléket képez, miért is intézkedtünk, hogy a templom lebontása függesztessék föl és elsô sorban is a festmények teljes kifejtése és lemásolása céljából Jámbor Lajos festômûvészt, ki Gróh tanár vezetése alatt képezte ki magát, a hely színére küldtük. Midôn ezt a magas Minisztériumnak jóváhagyás végett bejelenteni szerencsénk van, tisztelettel megjegyezzük, hogy a templom föntartására vonatkozó részletes jelentésünket a további vizsgálatok és tárgyalások alapján lesz szerencsénk elôterjeszteni. 46 Hasonló tartalmú levél ment az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának is. 47 A MOB levelének másolatát az Igazgatótanács, Báró Bánffy Dénes elnök és Péter Károly titkár aláirásával késôbb tudomásul vétel és további intézkedés végett átküldi a görgényi esperesi hivatalnak. 48 A munkálatok leállítása nyomán a maros felfalui lelkész valószínû tanácsot kért a MOB-tól, hogy mitévô legyen a továbbiakban, hiszen szerzôdése volt már 1907-tôl az építômesterrel. Erre Éber László május 16-án kelt levelébôl következtethetünk: Folyó hó 15-én kelt levelére sietek válaszolni. Annak elküldése után bizonnyal meg méltóztatott kapni hivatalos értesítésünket, melynek megfelelôt egyidejüleg az igazgatótanácsnak, a megyei közigazgatási bizottságnak is küldöttünk és az ügyet egyidejüleg bejelentettük a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak is. Kétségtelen tehát, hogy a templom lebontásáról addig szó sem lehet, mig ez ügyben érdemleges határozat nem hozatik. Amint tudni méltóztatik, nekem az a fölfogásom, hogy a templom igenis föntartandó mûemlék és meg vagyok róla gyôzôd ve, hogy különösen a festmények teljes kifejtése után annak fogják deklarálni. Hanem bizony máról-holnapra nem fog az ügy dûlôre kerülni, különösen a mi hozzájárulásunk kérdésére nézve nem, mert ahhoz elôzôleg még szakszerû terv és költségvetés szükséges, melyet egyik építészünk fog készíteni. A baj végoka abban keresendô, hogy a lebontás és új építkezés elhatároztatott, mielôtt az a törvénynek megfelelôen nekünk bejelentetett volna. Persze, kellemetlenség és költség származik ebbôl! Remélem azonban, hogy türelemmel és megnyugvással aránylag rövíd idô alatt mégis dülôre lehet vinni a dolgot. Méltóztassék elhinni, hogy sokkal nagyobb érdeke az egyháznak, ha régi temploma, kellôképen megújítva és kibôvítve fönnmarad, mintha új épület emeltetnék, melynek nem lenne sem sava, sem borsa. Meg vagyok róla gyôzôdve, hogy érett megfontolás után egyházának 78

9 tagjai ezek az eszes, higgadt magyar enberek is be fogják látni ennek a jelen tôsé gét. Hiszen épen a református templom régisége méltó büszkeség tárgyát képezheti az új oláh tákolmánynyal szemben, bizonyos történeti alap, amelyre a magyarság méltán támaszkodhatik. Maga a templomban levô freskósorozat is arról tesz tanúságot, hogy Felfalú már a XV XVI században nem épen utolsó hely volt. A régmúlt tiszteletreméltó és mûvészeti szempontból is értékes emlékeit ötletszerûen, érett megfontolás nélkûl elpusztítani különösen ott, a nemzetiségi vidéken volna téves, sôt hazafiatlan eljá rás, most mind az oláhoknak, mind a szászoknak meg kell mutatni, hogy mi megbecsüljük a mi nemzeti múltunk emlékeit és fönntartjuk ôket, még önmegtagadás, sôt áldozatok árán is, ha kell! Az egyház tagjai most talán nehéz szívvel mondanak le templomépítési tervükrôl, de bízzanak ebben a dologban olyanok tudásában, akik az ilyesmivel szakszerûen foglalkoznak és mindenképen csak javukat akarják. Majd meglátják, hogy ha a régi templom rend bejön, sokkalta szebb lesz, mintha újat építtetnének és amellett mégis olyan, amelyhez hoszszú múlt, sok nemzedék élete fûzôdik. Nem szabad a templomot olyannak tekin te niök, mint egy lakóházat vagy pajtát: ha ódon, bontsuk le és építsünk újat helyébe, mert hiszen a magasabb cél szolgálatában álló építészeti mûveknek épen régiségök is magasabb jelentôséget biztosít és a legnagyobb kegyelettel kell fönntartani ôket. Meg vagyok róla gyôzôdve, hogy az építômester is be fogja látni a megváltozott helyzet kényszerítô hatását és sikerül majd egyességre lépni vele, annál is inkább, mert ô nem károsodik, ha a templom helyreállítási és kibôvítési munkáit majd megkapná. Nagyon kérem tehát nagytiszteletû Urat, méltóztassék megnyugvással és türelemmel várni a történendôket, melyek mindenképen csak elônyére lesznek az egyháznak. Remélem különben, hogy ez ügyben majd még alkalmunk lesz személyesen is beszélni egymással. Kitûnô tisztelettel, igaz híve dr. Éber László Elôadó. 49 Jámbor Lajos 50 és munkatársa, Nagy Endre 51 a MOB megbízásából a falképeket június végén tárták fel. Idôközben Möller István, a MOB építésze is Felfaluba érkezett a templomépület megvizsgálására. Végül, a munkálatok átvételére Éber is újra Maros 6. A szentély keleti falának és boltozatának falképei. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos,

10 felfaluba utazott. Mint Éber a marosfelfalui lelkésznek írta június 23-án: Folyó hó 16-án kelt szíves soraira válaszolva van szerencsém értesíteni, hogy a templomban végzett munka megtekintése és a további teendôk megbeszélése végett folyó hó 27-én szombaton reggel a fél hétkor érkezô vonattal Szászrégenbe érkezem. Kérem, hogy ha lehetséges értem ez alkalommal is kocsit küldeni szíveskedjék. Igazán nagyon sajnálom, hogy a templom dolga oly kellemetlenséget okoz, azonban méltóztatik tudni, hogy bennünket ez irányban mulasztás nem terhel. Sokat gondolkodtam a dolog fölött és reménylem, hogy sikerül majd közmegelégedésre megoldani azt, hiszen az egyház és bizottságunk érdekeinek összeegyeztetése mindenkép kívánatos, sôt amint már ottlétemkor kijelentettem, anyagi szempontból a szegény egyház jobban jár, ha régi templomát fönntartja és a szükséghez képest, a bizottságunk által készítendô terv alapján kibôvítteti, mint ha uj templomot épít, különösen a nekem bemutatott, mûvészeti szempontból épen nem szerencsés és a helyi viszonyokhoz sem miképen sem alkalmazkodó terv szerint. Még akkor is haszonnal jár az egyedül helyes eljárás követése, ha a kész tervet az egyház megfizeti, mert hiszen tôlünk ingyen kap másikat, sôt már akkor is, ha az építési vállalkozót kártalanítani kellene. Igen szeretném, ha ottlétemkor alkalmam volna ezt az egyház vezetô férfiai elôtt részletesebben is kifejteni, mert igazán sajnálnók, ha azt hinnék, hogy részünkrôl talán erôszakoskodás történik. No, de szóval többet! 52 Éber, Budapestre visszatérve nyolc fényképet 53 adott át a MOB-nak, és írásos jelentésben számolt be július 4-én az eredményrôl: Van szerencsém jelenteni, hogy miután a marosfelfalusi ref. templom freskófestményei a megbízott Jámbor Lajos festô mûvész és társa Nagy Endre által kifejtettek, a templomot újból megvizsgáltam. A festmények, bár helyenként erôsen kopottak és rongáltak, igen érdekesek, kivált a szentélyzáradék falán levô két nagy jelenet, melyek egyike Krisztus levételét a keresztrôl, másika Krisztus mennybemenetelét ábrázolja. (6. kép) Tapasztalataim alapján nyomatékosan kijelentettem a helybeli lelkésznek, hogy a templom lebontásáról szó sem lehet. Elégtételül szolgál rám nézve, hogy Möller biz. tag úr, ki azóta a hely színén megfordult, a szerény terjedelmû, de két külön bözô kor jellegét feltüntetô (XIII. század XV. század eleje) épület fönntartását szintén föltétlenül kívánatosnak mondja. Értesülésem szerint különben a lelkész Möller úr elôtt kijelentette, hogy a templom lebontását hívei akarata ellenére is megakadályozza. Ez alkalommal tisztelettel jelentem, hogy a megbízott festômûvészek az általam adott utasítások alapján az egyes festmények lemásolását is megkezdték, sôt nehány másolatot már el is készitettek. Méltányosnak tartom azért Jámbor Lajos ama kérését, hogy számára a már kiutalt 200 koronán fölül újabb 200 korona elôleg folyósittassék, hiszen a képek kifejtésének fárdtságos és a képek állapota, valamint a templom sötét volta által megnehezített munkája, valamint a másolatok fejében utóbb megállapítandó díjazás a 400 koronát tetemesen meg fogja haladni. 54 Jelentésemhez 8 db. fényképet és koronáról szóló útiszámlát van szerencsém csatolni. 55 Möller István július 5-én jelentette Éber László elôadónak Voltam Fel fa luban és legközelebb számolok be az eredmény rôl. Már most nem fogják lebontani, csak egy írást kérnek, hogy per esetén a bontási vállalkozóval szemben felhasználhassák azt! Az uj templom hozzáépíthetô volna a régihez. Szíves utólagos engedelemkéréssel, a szentségház fölötti architektu rának iron másolatára felkértem az ott dolgozó festôket, mert ennek motivumait kormegállapítónak tartom. [Levelével az úti számláját is küldi.] 56 Éber jelentését megtárgyalva, a MOB a templom fenntartását igyekezett elérni, de hogy a helyiek építô szándékának is megfeleljen, beleegyezne a régi templom fel té telez hetôen nyugati irányba történô kibô vítésébe, felajánlva ugyanakkor a épít kezés terveinek elkészíttetését: A ma rosfelfalusi ref. templom szándékolt lebontása ügyében folyó évi április 3.-án kelt jelentése és folyó évi május 11.-én 257. szám alatt kelt értesítésünk kapcsán a hely színén folytatott tárgyalásokra hivatkozólag van szerencsénk nagytiszteletû Uraságodat értesíteni, hogy kiküldött szakértôink jelentéseibôl meg gyôzôd tünk arról, hogy a szóban levô templom 80

11 mind épitészeti jellegénél, mind a benne levô érdekes középkori falfestményeknél fogva oly épület, melynek fönntartása annál is inkább indokolt, mert az általában jó állapotban van és kellô tatarozás mellett aránytalanul kisebb költséggel tartható fönn, mint ha lebontatnék és új templom építetnék. A mennyiben az egyház szükséglete a jelenleginél tágasabb templomot igényelne, a tervezett új templom építésénél méltóbb és czélszerübb megoldás ha a régi templom a szükségletnek megfelelôen kibôvíttetik. Ezek elôrebocsátásával van szerencsénk tehát nagytekintetû Uraságodat arra kérni, hogy egyháza tagjaival az ügyet újból tárgyalván, a korábbi határozatot ez értelemben megváltoztatni szíveskedjék. A régi templom helyreállításához és kibôvítéséhez szükséges szakszerû tervet bizottságunk készségesen rendelkezésre bocsájtani és az egyházat a mennyire azt eszközei és a törvény megengedik támogatni fogja. Bp július 9-én. Elnök Forster Gyula 57 Kiss Lajos lelkész julius 16-án panaszt tesz a MOB-ra az esperesi hivatalban, hogy az késlelteti az új templomnak a régi anyagából történô építését: Hivatkozással számu iratára melyben vármegyénk tekintetes közigazgatási bizottságának kb. számu kisérô irata mellék másolatban megküldi a Mûemlékek országos bizottsága számu iratát, melyszerint a marosfelfalusi református templom tekintettel épitészeti érdekességére és a benne napvilágra került értékes [...] festményekre sértetlen állapotban tartandó: tisztelettel van szerencsém tudomására hozni a nt. Espres urnak. hogy református egyházunk közönsége, közgyülése ugy a mûemlékek bizottságának ohajtását, mint vármegyénk tekintetes közigazgatása bizottságának iratában foglaltakat tudomásul vette azonban kötelességünk megjegyezni, hogy ezen intézkedések egyházunk azelôtti intézkedéseit, határozatait egyházunkra nézve igen károsan befolyásolják. Ugyanis egyházunk már jóval korábban azelôtt, hogy tudomásunk lett volna templomunk mûvészeti becsérôl s a benne levô festmények értékes voltáról, elhatározta, hogy régi templomát, mely roskadozott, elhanyagolt és mindenek felett alkalmatlan helyen a falutól félre annak háta megett s a Maros folyó áradásainak veszélyesen kitéve fekszik, lebontja s anyagját is behasználva uj templomot épit az ország út mellé afalu központjára. A tervek s költségvetések megkészültek, hatósági jóváhagyásban részesültek s az épités kivitele épitési vállalkozónak kiadatott s az épités keresztül vitelére a szerzôdés meg is köttetett, ugy hogy nov. 1-re az uj templom fedél alatt legyen. Most már várva vagyok tudakozni, hogy meddig tart a mûemlékek orsz. bizottságának azon kivánsága, hogy a régi templom sértetlen állapotban fentartassék, mert ha fenntartatik még ezután is, mikép tudjuk beépiteni a régi templom anyagját az uj templomba s ha nem épitjük, ujat épitvén, mi lesz ott a régi templommal s minket ki fog s mikép kárpotolni azon veszteségekben a mit az épitési vállalkozóval szemben szenvedünk, ha nem tarthatjuk be a vele kötött szerzôdésünket. Méltóztassék ezen aggasztó kérdésekre nekünk megnyugtató feleletet kieszközölni vármegyénk tekintetes közigazgatási bizottságától. Nem sokkal késôbb a MOB elképzelését a templom fenntartására és ajánlatát a tervek elkészítésére az egyház közgyûlése számtalan okot felsorolva nem fogadta el, számol be a MOB-nak julius 27-én kelt levelében a lelkész, majd a templomromnak egy néprajzi gyûjtemény és egy iskolai osztályterem befogadására alkalmas a MOB által eszközölt átalakítását javasolja: Folyó évi július 9.-én kelt 433/1908. számu tisztelt iratára, melyben régi templomunk kibôvítésére s építészeti szempontbol való fenntartására vettem biztatást s a mûemlékek bizottságának jóindulatu pártfogására nyert egyházunk igéretet, avagy a kibôvítéshez szükséges tervek és költségvetések díjtalanul fognak rendelkezésére bocsáttatni s egyházunkat a kibôvítés s a kivánalmaknak megfelelô karba állitás czéljábol, amennyire a törvény s eszközei engedik, anyagilag is támogatni fogja: jelentésemet a követ kezôk ben van szerencsém megtenni: Még tisztelt iratának vétele elôtt az itt járt szakértôk hasonló értelmû megbiztatásátol felbátorodva közgyülésre hivtam egyházunk köz gyûlé sét folyó évi julius 5.-ére, mikor is elô terjesz tettem, hogy régi templomunk értékes épitészeti emlék, elég jó karban van /: a freskókról nem beszéltem, mert azok iránt népünknek nemcsak érzéke nincs, hanem a 81

12 tempomi képek iránt kedvetlen érzelmekkel viseltetik./ s igy fenntartása nemcsak az értékes régiségénél fogva, hanem egyházunk anyagi elônyére való tekintettel is kivánatos és elôsoroltam, hogy a mûemlékek országos bizottsága hathatós támogatását igérte a karba állitás czéljára: közgyülésünk nagy s majd egész többsége azonban mindenek daczára megmaradott addigi szándéka mellett, hogy tudniillik a mosta[ni] helyen levô régi templomát nem ohajtja fenntartani s a falu közepére az országut mellé uj templomot épit, a régi templom anyagjának felhasználásával; ha pedig a törvények a régi templom lebontását nem engedik, illetve a mûemlékek bizottsága oly fenntartandó értékes épitészeti emléknek minôsiti, tartsa fenn a maga erején s egyházunknak a szakértôk által kiszámitandó értékû anyagját fizesse meg, illetve a megfelelô értéket s a területet fizesse ki, hogy egyház uj templom épitését akadálytalanul vihesse keresztül. Egyházunk ezen elhatározására ezen indokok szolgáltak: A régi templom a falu háta megett, nehezen megközelithetô helyen fekszik; a falu kitelepült az országut mellé már rég óta s a templom félreesô helyen ott maradott, ép közvetlen a Maros partján áll s a Maros minden évben történô áradásai elöntik környékét, sôt a templomba is bemegy a viz, a partot pedig nehezen s óriási költséggel lehetett vizmentessé, illetve sok száz méter partvédelem fenntartásával lehetne csak az áradás elöntésétôl megmenteni, a környékét vizmen tesiteni; a környékén közvetlen a Maros partján s a templom keritése elôtt van a község marha csordájának Delelô helye, ahol a barmok piszkositása és bôgése zavarják a hívek áhitatosságát; nyáron ott van az usztató és fürdôhely, ahol állandó zaj és kiábálás foly; tavaszon és ôszön a halászok tanyája, kiket nem lehet kizárni innen könynyen; ezekre tekintettel egyháztagjai mondják, ha egyház pénzét rákölti, hogy uj templomot épitsen, semmikép se költi oda pénzét s épiti oda templomát. Ezen határozat meghozatala után vettem a mûemlékek bizottságának f. évi julius 9.- én kelt 433/1908 számu iratát s az abban foglaltakat f. évi julius 26-án ismét teljes közgyülés elé terjesztettem, felolvasván szószerint a tisztelt iratot s az abban foglaltakat tôlem telhetôleg megmagyarázva a jóindulatot s egyházunk várható anyagi elônyeit nagyon hangsuly[oz]tam, azonban a multkori esetnél nem több eredménynyel, mert a határozat most is csak az volt, hogy a mûemlékek országos bizottságának javaslatát egyházunk nem veheti tekintetbe, a templomot a régi helyén nem tartja fenn, uj templomát épitteti meg az uj helyén s a mûemlékek országos bizottságát kéri, hogy a régi templom lebontásának ne vessen gátot, vagy ha lebontani nem engedi, egyházunkat megfelelô kárpotlásban részesitse. Ezen gyülés színén tétetett egy közvetitô inditvány is, melyet az egyháztagoknak az uj templom uj helyére való épitésének élénk ohajtása tekintetébôl szükségesnek tartok megvilágitásul ide jegyezni: Egy részének ohajtására tárgyaltatott ily szövegû inditvány: hogy ha a mûemlékek országos bizottsága a régi templomot a mai helyén az általunk elfogadott tervek és költségvetés szerint kibôvitteti, felépitheti, ugy hogy az egyháznak a kész templom, egyház minden költsége nélkül bocsáttatik egyház tulajdonába és használatába [...] ezen nagy jótétemény elfogadásának kérdése is megbukott a szavazáson, mert a leszavazott tagok közül csak 15 ½ szavazat vette volna ezen ajándékot jó néven, mig 53 és ¾ szavazat semmi szin alatt sem volt hajlandó eltérni attol, hogy az uj templom ne az uj helyre épittessék meg és ezeknek ingyen se kellett a régi helyen, bármily diszesen és pazaron megépitve a régi templom. Ezen tiszteletteljes elôterjesztésembôl méltóztat tudomásul venni, hogy itt a régi templomnak az egyház által való fenntartása semmikép sem vihetô keresztül s ha a mûemlékek bizottsága bármi kegyes s érdemünkön felül való áldozatot hozna sem volna az egyház rávehetô, hogy régi templomát fenntartsa. Ezekbôl kifolyólag tiszteletteljes javaslatom az volna: méltóztassék a mûemlékek országos bizottságának a szakértôk véleményét meghalgatva dönteni, most már, ha ugyan régi templomunk oly nagyon értékes épitészeti s más értékü emlék-é, amely megérdemli azon áldozatot, hogy a mûemlékek bizottsága egyházunktól kisajátitsa s megváltsa s azután karba állittassa s a jövô idôkre fenntartsa-é? Ha igen, akkor méltóztassék szíves intézkedéseit ily irányban megtenni. 82

13 Ha pedig a szakértôk nem minôsitik régi templomunkat ép oly és nagy áldozatra érdemes értékes emléknek, akkor méltóztassék a most is dolgozó festômûvészek által az értékes részeket festményekben a maga számára megörökitetni s azután engedélyt adni a templom lebontására. Volna még egy javaslatom, de az oly egyéni, hogy ép csak most gondolok rá: Ha a régi templomot a mûemlékek országos bizottsága mindenáron fenntartandónak s karba hozandónak itélné s nem sajnálná, illetve megérné az áldozatot, hogy kisajátittassék, illetve egyháznak a templom anyagjának értéke megfizettessék, hogy a karbahozott templom czél és használat nélkül ne maradjon, lehetne ily czélra szabni meg jövô rendeltetését: a freskó festmények kijavíttatnának s a szentély /:boltíves érdekes szerke zetû:/ rész elkülönitve ugy maradna meg a mikép most van s az, elzárva a többi résztôl kezeltetnék, melybe lehetne berendezni egy kis a község értékes s érdemes apróságaiból s a vidékrôl szedhetô dolgokbol néprajzi gyûjteményt. A templom hajója külsôleg a stylusnak megfelelôen kijavitva, az érdekes ajtót /:portalét:/ kitisztittatván s eredeti alakjába visszahelyeztetnék, igy az ablakok is; belsejében pedig a hajó átalakittatnék egy iskolaterem czéljára, hol egyház elhelyezhetné egyik szükségeltetô tantermét. Igy a templom eddigi kegyeletes czélra való használata jövôre is fennmaradna. Ezekben volt szerencsém tiszteletteljes elôterjesztésemet megtenni s hogy kissé hosszabban a szokásosnál, annak oka, mert igyekeztem a dolog állását teljes valóságában feltüntetni. 58 A bizottság augusztus 28-án, Kiss Lajoshoz írt levelében sajnálattal veszi tudomásul a felfaluiak határozatát, és kissé fenyegetôen zárja a levelet: Nagytiszteletû Uraságodnak a marosfelfalusi templom lebontása ügyében folyó évi július 27.-én 84. szám alatt kelt jelentésébôl sajnálattal értesültünk arról, hogy az egyházközség a hely színén élô szóval és írásban is több ízben közölt fölvilágosításaink és ajánlataink ellenére is ragaszkodik a régi templom lebontásának és új templom építésének nemcsak a kegyelettel ellenkezô, hanem a község saját anyagi érdekére is hátrányos tervéhez. Ha az egyházközség határozatához tovább is ragaszkodnék, az ügyet bejelentjük a magas vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak és a határozatát kérjük, hogy a szükséges lépések megtehetôk legyenek és a régi templom ne essék áldozatúl. Forster Gyula elnök 59 Augusztus 29-én Maros-Torda vármegye fôispánja értesíti az esperesi hivatalt, hogy közbenjárt a MOB-nál, és sürgeti a görgényi esperest is, hogy a fôhatósága útján siettesse az ügy befejezését. 60 Nem sok történhetett, mert október 6-án Kiss Lajos jelenti a MOB-nak, hogy az egyházközség továbbra is ragaszkodik a régi templom lebontásának és új templom építésének tervéhez. 61 Október 23-án a MOB ülésén tárgyalják a kialakult helyzetet. Az ülésen Forster Gyula elnöklete alatt: Alpár Ignácz, dr. Éber László elôadó, Fittler Kamil, dr. Gerecze Péter, Möller István, Schulek Frigyes elôadó épitész, Szalay Imre, dr. Szmrecsányi Miklós, Sztehlo Ottó másodépitész, Zala György rendes tagok és Lux Kálmán másodépitész volt jelen. Távolmaradását kimenteni kérte Radisics Jenô rendes tag. [ ] 10.) A marosfelfalusi ref. templom, (Maros-Torda megye) szándékolt lebontása. Ifj. Kiss Lajos folyó évi április 3-án bejelentvén, hogy a marosfelfalusi ref. templomban, melynek lebontását az egyház elhatározta, a mészréteg alól régi festmények nyomai tüntek elô (228/1908. szám), a helyszíni vizsgálattal dr. Éber László elôadó bizatott meg, kinek jelentése szerint a kis terjedelmû templom szentélye még a román épitészeti módra vall, mig a XVIII. századból származó egyszerû famennyezettel fedett hajó, az ablakok, valamint a nyugati és déli bejáró kiképzése alapján a XV. században épült föl. A templomnak tornya nincs, testétôl elkülönitve fa harangláb emelkedik. A templom, mely terméskôbôl, részben hömpölykövekbôl épült, jó karban van és bár a támasztó pillérek, amelyek különbözô korokban épülhettek, romlásnak indúlnak, alapos tatarozás útján bízván fönn volna tartható. A templom szentélyénak egész kiterjedésében középkori falfestmények mutatkoztak, azért a bizottsági elôadó javaslata (257/1908. szám) alapján a bizottság intézkedett, hogy a templom lebontásának foganatosítása függesztessék föl, egyidejüleg pedig a freskók kifejtésével és lemásolásával 83

14 Jámbor Lajos festômûvészt megbízta. A tett intézkedés következtében ifj. Kiss Lajos lelkész az ügyet a marosfelfalusi egyház folyó évi július 5-én tartott közgyülésében újból elôterjesztette, a közgyülés azonban megmaradt eredeti szándéka mellett, hogy tudniillik a mostani helyén a régi templomot sem fönn nem tartja, sem ki nem bôvítteti, hanem a falú közepére, az országút mellé új templomot épít, a régi templom anyagának fölhasználásával, ha pedig a törvény a régi templom lebontását meg nem engedné, illetve a bizottság azt fönntartandó mûemléknek minôsítené, tartsa fönn a maga erején és térítse meg az egyháznak a régi templom anyagának szakértôk által megállapítandó értékét, valamint az egyház új templomát akadálytalanúl fölépíthesse (504/1908. szám). Miután az egyház újabb fölvilágosítás után is megmaradt határozata mellett (749/1908. szám), a bizottság beható eszmecsere után, melynek folyamán kifejtettek azok az indokok, amelyek az egyházat megmásíthatatlan elhatározására reábírták, elhatározza, hogy a régi templom lebontását az új templom fölépítése ellenére is lehetôleg megakadályozza, a régi templom anyagának értékét a bontási költség levonásával a megyei közigazgatási bizottság által megállapíttatni kéri és annak kárpótlásképpen leendô engedélyezése iránt oly föltétellel tesz javaslatot a minisztériumnál, hogy az egyház a régi templomot karban tartani köteles. A bizottság egyidejüleg Jámbor Lajos festômûvész tiszteletdíját, ki a festményeket kifejtette és azokról 9 darab színes másolatot készített, 1600 koronában állapítja meg és az összeg engedélyezését a minisztériumnál javaslatba hozza. 62 A MOB ezzel egyidejüleg a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak is jelentést tett a történtekrôl: A marosfelfalusi (Maros- Torda m.) ref. templom szándékolt lebontása ügyében folyó évi május 11-én 257. szám alatt kelt jelentésnek kiegészítésére van szerencsénk a következôket elôterjeszteni. A vizsgálattal megbízott dr. Éber László elôadó, majd Möller István bizottsági tag jelentései szerint is a templom szentélye mely még a román kor épitészeti kiképzését tünteti föl, mig hajója a XV. században épült, gazdag és értékes falfestményeket foglal magában. Ezek fentarthatása szempontjából is fölszólítottuk ifj. Kiss Lajos ref. lelkészt, hogy az egyházközség által újból tárgyaltatván az ügyet, eszközöljön ki a templom fentartására irányuló új határozatot. Ámbár az ügyben többször szóbeli tárgyalások is folytattattak és az egyházközségnek a templom helyreállítására és kibôvítésére, valamint torony építésére a szükséges terveket, sôt anyagi hozzájárulásunkat is kilátásba helyeztük, az egyházközség ismételten tartott közgyülésén is megmaradt a régi templom lebontását és új templom építését kimondó határozata mellett, mi abban leli magyarázatát, hogy a régi templom a Maros partján, a község fôutczájától félreesô helyen van, mig a románok új temploma a fôutcza mentén emelkedik és a református magyar lakosság önérzetét sérti, hogy nem fôhelyen van saját temploma. Miután az egyházközséget felfogásának megváltoztatására reábírni nem sikerült és föntartotta azt a határozatát, hogy a régi templomot lebontatja, ha pedig annak lebontásától eltiltatnék, a templomba beépített anyagok értékének megtérítését kivánja, van szerencsénk a Magas Minisztériumhoz azzal a javaslattal járulni, hogy méltóztassék az anyagok értékének megtérítéséhez beleegyezését adni, mert ez úton ki lehet kerülni azt, hogy a föntartásra méltó mûemlék lebontassék vagy annak kisajátítása által bizottságunk javadalmára nagyobb teher háruljon. Egyelôre a tárgyalást annyiban folytatjuk, hogy a lelkészt felkértük, hogy tájékoztassa kiváló gonddal bizottságunkat mily értéket képviselhet a templomka anyaga. Egyidejüleg van szerencsénk a templomban levô falfestmények kifejtésével és lemásolásával megbizott Jámbor Lajos festômûvész által készített 9 db. színes másolatot alatt oly javaslattal fölterjeszteni, hogy a templom sötétsége és a kedvezôtlen idôjárás folytán tetemes idôveszteséggel végzett fejtési és másolási munkák tiszteletdíja fejében 1600 koronát engedélyezni és kiutalni méltóztassék. Ugyanekkor kérik a marosfelfalui lelkészt és a Maros-Torda vármegye közigazgatási bizottságát: annak közlésére fölkérni, hogy mily összegre tehetô annak az anyagnak a lebontási költség levonásával számított értéke, melynek megtérítését az egyház új templomának fölépítése esetén ohajtaná

15 Marosfelfaluban sem állnak le az események. Novemberben Kiss Lajos lelkész a fôszolgabírónak elküldi azt a jegyzôkönyvet, illetve a közgyûlésük jegyzôkönyvének azon kivonatát, amelyben leszögezték a régi templom a MOB számára való átadásának feltételeit, és kéri a jegyzôkönyv közvetítését a fôispáni hivatal útján a MOB-nak. 64 Az említett jegyzôkönyvi kivonatban ez állt: Kivonat A marosfelfalui református egy házközség közgyûlésének Maros fel faluban 1908 nov. 22-én tartott gyûlésébôl Lap VIII. Jegyzôkönyv. 17 szám Elnök ifj Kiss Lajos lelkész. Jegyzô Rend László A marosfelfalui református egyház régi mûemléktemplomát átadja, mindenkorra való fentartás végett a mûemlékek orsz. biz.-nak azon feltétellel, hogy 1. A templom tulajdonjoga és azon tér tulajdonjoga amelyet az [...]mûemlékek orsz. bizottsága a templom keritésének ohajt, telekkönyvileg továbbra is az egyház nevén maradjon. 2. A használati jog /:Szolgalmi jog:/ a mûeml. orsz. biz.-a nevére telekkönyvezhetô. 3. Semmi más egyházi, felekezeti vagy társulati czélra a templom nem használható, - más mint református egyházi czélra át nem engedhetô -, ezen korlátozáson kivül szabadon renedelkezhetik vele a mûemlékek orsz. biz.-a 4. A fennebbi pontokból kifolyólag a templom legközvetlenebb felügyelôje a mindenkori marosfelfalui református pap legyen, kinél a kulcsok is álljanak, kit az egyház a mûemlékek. orsz. biz.-val szemben felelôsségre kötelez, aki a felügyelettel tartozik és aki a látogatoknak is rendelkezésére áll. 5. A mûemlékek orsz. biz.-nak egyház átadja a templomot eredeti s jelenben levô állapotában szakértô-becsû szerint, csak az anyagot fizettetvén meg a folyó anyag ár értékében, minden köbméter anyagért 15 korát számitva és az igényelt területért négyszögölenként négy kor. árért. 6. A mûemlékek orsz. biz. köteleztetnék a fentartás végett átvett templomot saját belátása szerint jó karba állíttatni, az átvett területtel együtt tartos kerítéssel bekeríttetni és a viz áradása ellen megvédelmezni, minden idôben s végül az érdeklôdôknek a látogatást megengedni. 7. Ezen feltéteknek a mûeml. orsz. biz. által történt elfogadása után való jóváhagyását az erdélyi református egyházkerület Igazgatótanácsa mint egyházi fôhatóság kell megadja. Közgyülésünk a presbiterium által elôterjesztett ezen feltételeket minden változtatás nélkül elfogadja és felkéri lelkész-elnök aa[atyánkfiát] hogy ezen feltételeket a vármegye Fôispánja utján a mûemlékek orsz. biz.-nak felterjessze. Kmf Bakos Mihály ifj. Kiss Lajos Bende Ferencz elnök hitelesitôk Rend László jegyzô Sz Hivatalosan kiadva Marosfelfalu november 23-án Ifj. Kiss Lajos református lelkész A fôszolgabíró nem késlekedik a kérés továbbításával, 65 de Ugron Gábor fôispán tévedésbôl Szalay Imrének, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának küldi el a felfaluiak kérését: A marosfelfalui református templomnak a mûemlékek Orsz. bizottsága által való átvétele ügyében, az illetékes egyházközség által hozott határozatot, valamint a fôszolgabíróhoz szóló iratot a mûemlékek országos bizottsága elé való juttatás végett tisztelettel megküldöm. Egyszersmind az egyház község határozatára nézve azon megjegyzést vagyok bátor tenni, -hogy az egyház községnek a tulajdonjogi kérdésben elfoglalt álláspontja megváltoztatható nem igen lesz, félelem inditja ugyanis ôket az álláspontjukhoz való ragaszkodáshoz, félelem attól, nehogy esetleg valamikor más egyháznak a kezébe kerüljön a templom. A határozatnak a templom anyagának megváltására vonatkozó része már azt hiszem, oly természetü, melybôl az egyház község esetleg engedne, ha a mûemlékek bizottsága az összeget tul magasnak itélné: természetesen errôl csak akkor lehet majd szó, ha az anyag mennyiség köbméterekben kiszámitva lesz. Fogadja Méltóságod ôszinte tiszteletem és nagyra becsülésem kifejezését. Maros Vásárhelyt, évi november hó 28-án.Ugron fôispán 66 A fôispán levele végül célba ér, a múzeum igazgatója átküldi a MOB elnökének, 67 és a következô idôszak sûrû levelezésének 85

16 témája a régi templom anyagértékének felbecsülése lesz, amelyet ha a MOB kifizet kárpótlásként az új templom építéséhez, fenntartás céjából átveheti a fenti feltételek mellett a régi templomépületet. 68 Maros-Torda vármegye közigazgatási bizottságának elnöke megküldi a ger nyeszegi ref. esperes által beküldött maros fel falusi ref. templom anyagértékének meg állapi tására vonatkozó becslési véleményt: Felvételi kimutatás A marosfelfalui ev. ref. egyház tulajdonát képezô meglevô templom épitményrôl. 1. Tégla és kôbôl kéaszült fennálló alap, lábazat és felmenô falazat, boltozat és pillérek falazata összesen 380 m³ 2. Fedélszék és mennyezet szerkezet, használható faanyaggal 160 m³ 3. Kórus átalány ár 4. Deszka padló 92 m³ 5. Elôterek vagy portikus 2 drb. 6. Bejárati ajtók 2 drb. 7 Harang torony 21 m³ 8. Megjegyezvén, hogy az 1 tét. alatt kimutatott és tényleg meglevô 380 m³ falazat elbontás esetén, mint beépíthetô anyag csupán 2/5 része vehetô fel vagyis összesen 152 m³. Amely megfelel ezer darab normális méretû téglamennyiségnek. Valódi értékelés 1. falazatokból kikerülô használható anyag értéke Összesen 152 m³ á 1200 kor Fedélszerkezet és mennyezet 160 m³ á kor Deszkapadló 92 m² á két drb. portikus Kórus átalány ár Bejárati ajtók 2 drb á Harang torony 21 m³ á Összesen értékelés kor Szászrégen január ho 30. Margo Ferenc épitômester. Ezt a költségszámítást a MOB elküldi Möller Istvánnak, 69 aki 1909 április 7-én jelentést tesz a bizottságnak: A marosfelfalusi templom anyagának értékelése tárgyában Maros-Torda vármegye közigazgatási bizottsága részérôl beterjesztett becslési kimutatásra vonatkozólag tiszteletteljesen jelentem, hogy az nem képezheti az anyagnak megváltási értékét, mert lebontás esetén alig fog vállalkozó akadni aki a használható anyagért a bontási költségek levonása után a kimutatott 2719 korona 30 fillért hajlandó volna megadni. A megváltási összeg ügyében, miként már jelenteni bátorkodtam mielôbb lesz alkalmam a helyszinén értekezhetni, amelynek megtörténte után lesz szerencsém annak nagyságáról javaslatot tenni szeptember 26-án Kiss Lajos lelkész folytatja a levelezést: A mûemlékek országos bizottságának Budapest A marosfelfalui református egyház régi templomának ügyében ugy méltóztatott volt határozni, hogy az egyház le nem bonttatja, hanem megmarad egyház tulajdonában mai állapotában mint régi mûemlék és igéretet nyert egyházunk, hogy mintegy ellenszolgáltatás képen az építendô uj templomhoz épitési segély czímén 2000 korona segélyt nyer a mûemlékek országos bizottságától. Az uj templom épitésének szándékában egyházunk ujabban a fôhatósági engedélyért folyamodott, azonban egyházi fôhatóságunk (az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa Kolozsvárt) az épités engedélyezését egyebek mellett megtagadta ezen okon is, hogy nem tartja ugyanis czél sze rü nek más templom épitését, mig a mûemlékek országos bizottságával az ügy teljesen tisztázva nincs, hogy mennyit folyósit kárpótlásul az uj épitkezésért, nincs továbbá tisztázva, hogy ki fogja fenntartani a régi templomot, mert az ezután is költségbe kerül. Mély tisztelettel kérem ezeknek alapján méltóztassék ezen kérdésekre nagybecsü határozatát egyházunkkal közölni vagy közvetlenül, vagy egyenesen az egyházi fôha tó ságunk útján, hogy templomépitési szándékunkat végrehajthassuk, mert már a régi templomunk szük és elhanyagolt és ezen bizonytalan állapot nincs javára hiveink és egyházunk vallási békés állapotának. Ha lehetnék bátor, arra kérném tisztelettel a mélt. Bizottságot, méltóztatnék lehetô sür gö sen határozni és intézkedni ezen ügyben. 71 Pár nappal késôbb, október 7-én Éber László sürgeti Möller Istvánt: A marosfelfalusi templom anyagának értékelése ügyében folyó évi április 7-én volt szíves Nagyságod a jelentését kilátásba helyezni. Miután a marosfelfalusi lelkész jelentése szerint az egyház fôhatósága által sürgetett új templom épitését csak akkor engedélyez 86

17 heti, ha a régi templomra vonatkozó kérdések teljesen tisztáztattak, és ez alapon az ügy végleges elintézése iránt tétethessék intézkedés, van szerencsénk Nagyságodat kérni, hogy a templom épitô anyagának értékérôl bizottságunkat tájékoztatni szíveskedjék november 28-án ifj. Kiss Lajos ref. lelkész újabb kérése a Református Igazgatótanácshoz: Marosfelfalusi református egyházunk presbiteriumának megbizásából mély tisztelettel folyamodom a mélt. Igazgatótanácshoz, miszerint méltóztassék a ma rosfelfalui régi templom ügyében a mûemlékek országos bizottságától határozatot eszközölni ki, hogy a régi templom fen tartása esetén menyi kárpótlást ad egyházunknak az új épitkezésre és hogy mikép intézkedik a régi templom fentartási költségei tekintetében? Egyházunk ezen kérdésekre máig sem kapott feleletet a Mûemlékek országos Bizottságától. A méltóságos Igazgatótanács pedig e kérdések tisztázása elôtt nem hajlandó- mint 8176/1909 sz. határozatában kifejezte egyházunknak az új templom épitésre az engedélyt megadni: egyházunk tehetetlenül vergôdik ezen akadályok között már két év óta templomépitési szándékában. Mert a régi templomot egyház fenn nem tarthatja ott ahol van, hanem újat akar épiteni; másfelôl a régi templom szük, roskadozó, életveszélyes, hogy mindig rendôri intézkedéssel kell a hívek egy részét leszorítani a karzatokról s ezek dacára nem lehet semmit tennünk, mert a Mûemlékek Országos Bizottsága letiltotta a régi templom lebontását, a méltóságos Igazgatótanács pedig nem engedélyezi az új templom épitését, mig az ügy a Mûemlékek Bizottságával nem tisztázódik. A presbiterium már nem vállalhatja hívekkel szemben a felelôsséget s hívek nyugodalma már tûnôben van e dologban, nem érthetvén meg, hogy miért nem tehet úgy, mikép jónak látja s miért nem épithet már templomot, mikor az sürgös. Mély tisztelettel kérem, méltóztassék sürgösen határozatot kieszközölni a Mû emlékek Országos Bizottságától, hogy vagy adjon biztositást a régi templom fentartása esetén a kárpótlásról és a jövôben való fentartás felôl, vagy pedig engedje a régi templom lebontását, hogy az új templom bár a jövô év tavaszán kezdve megépithetô legyen. Egyházunk nyugodalma és békessége és a hívekkel való érintkezésnek egy ily nagy munkára való zavartalansága forog kockán a huzavona tartós ságában. 73 A lelkész keserû és határozottabb fellépésének hátterében, a hívek sürgetése mellett az állt, hogy az építkezési vállalkozó az általa elkezdett munkálatok leállítása miatt törvényszéki eljárással fenyegette meg a felfalui egyházat. 74 Az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa közvetíti a lelkész levelét a MOB-hoz december hó 12-én, 75 amelyre válasz is születhetett, ezt azonban nem ismerjük. Éber december 29-én kelt feljegyzése szerint a dolog Elintéztetett 1130/1909 szám alatt. 76 A következô év ismét a marosfelfalui lelkész levelével kezdôdik, elküldi a református Igazgatótanácshoz a persbitérium újabb határozatát, amelyet az egyházi fô hatóság februárius hó 9.én támogatólag a MOB-hoz közvetít: Hivatkozással a maros felfalusi mûemléket képezô templom ügyében megküldött sz. Értesitésére./. alatt csatolva megküldjük az egyházközség arra vonatkozó 9. sz. Jegy zôkönyvi határozatát. Ezen határozat kapcsán részünkrôl is kérjük: méltóztasson az ügyet ismételten tárgyalás alá venni és az egyházra nézve valamikép méltányosabban oldani meg, mert a 2000 kor. hozzájárulással szemben csakugyan nem vállalhatja, hogy a Maros rongálásától való megvédéséhez szükséges védmûvek fentartásáról is gondoskodjék, mikor épen azon indokból nem épít a régi mellé, illetve annak átalakításával új templomot azon helyre, mert a Maros ron gá lá sáinak folyton ki van téve. Méltóztasson vagy felemelni bizonyos összeggel a segélyt, hogy annak ellenében vállalhassa az egyház a templom méltó fentartását és gondozását, vagy pedig módját találni, hogy a víz támadásai ellen szükséges védmûveket az állami illetékes hatóságok helyezzék jó karba s gondoskodjanak állandóan jó karban tartásukról is. Csatolmány: Marosfelfalui református egyház presbitériumának határozata a Mûemlékek Országos Bizottságának számu iratában foglaltakra Másolat VI Jegyzôkönyv 87

18 Felvétetett Marosfelfaluban január hó 25-én a református egyház presbiteriumának gyûlésében. Jelen vannak: ifj. Kiss Lajos lelkész elnök, Rend László jegyzô, Rácz Sándor gondnok, Tamás Mihály, Baki Mihály Jánosé, Bakos Mihály, Baki András, B. Bende Ferencz, Bálint Ferencz, Székely János Józsefé, Baki Sándor Jánosé, Rácz János, Bálint Dénes mint presbiterek és Baki István Józsefé egyházfi. Lásd Igazgatótanácsnak számu leiratát. 9. Presbiteriumunk a mélt. Igazgatótanács idei 52 számu folyó évi januarius 14-én kelt leiratában foglalt azon értesítését a Mûemlékek orsz. Bizottságának, mely sz. alatt adatott ki, hogy a régi templomunk anyagértéke 2000 kor. ban állapittatott meg és ezen összegnek egyházunk részére épitési segély fejében leendô kifizetése iránt javaslatot tett: - tudomásul veszi és abban megnyugodott már akkor, mikor erre vonatkozólag a Mûemlékek orsz. Biz. nak mûépitésze Möller István úr és mélt. Elnöke itt a hely szinén erre vonatkozólag kegyes igéretet tettek, hogy ily javaslatot terjesztenek elô egyházunk javára. Hasonlókép abban is megnyugodott egyházunk, hogy a régi templom tulajdonjoga jövôre és mindenkorra egyházunké marad minthogy egyházunké volt eddig is és egyházunké a terület is amelyen fekszik, továbbá már irásban is kötelezte magát egyházunk arra, hogy a templom felügyeletét mindig gyakoroltatja és, hogy a templom jellegének és méltóságának tiszteletben tartása szempontjából évenként legalább egyszer a régi templomban Istentiszteletet tart teljes egyházi ünnepélylyel. Azonban egyházunk magát arra, hogy az épületet fenntartsa, a javitásokról gondoskodjék, a Maros áradása vizének ellenében megvédelmezze nem kötelezte eddig sem a szóbeli egyezkedések alkalmával sem és nem kötelezheti ezutánra sem mert egyház korlátolt vagyoni állapota ezt nem engedi. Egyházunk minden kis jövedelme lelkészi, kántor-tanitói fizetésre, iskola fenntartásra úgy le van foglalva, hogy alig fedezheti kiadásait egyik napól a másikra s most még jô reánk az új templomnak nagy költséggel való megépitése, mely kis gyûjtött tôkénken kivül szegény híveink áldozatkészségét is annyira igénybe veszi, hogy majd a kimerülésig s még ezen felül az esetleg megtakaritható jövedelmek s a kimerült hívek terhére az új templom épitésre tekintélyes kölcsönt kell felvegyünk. Ezeknek tekintetbe vételével egyházunk magára oly terheket, melyrôl az Orsz. Mûemlékek Bizottsága beszél nem válalhat, annyival inkább nem, mert a régi templomot most újra kell fedetni, mert a 40 éves zsindely fedél már foszladozik róla és a Maros áradások ellen is partvéd épitése lenne szükséges, mert amely vizmûvet egyház eddig mindig fenntartott, most már újra épitendô: ezekre nem lenne elég a 2000 korona segély, pedig ezt nem ezekre igérte a Mûemlékek Orsz. Bizottsága. Ha a Mûemlékek Orsz. Bizottsága mûvészeti és kulturális szempontból a Magyarország oly fontos emlékének tartja marosfelfalui református egyházunk régifreskós-templomát, hogy annak fennmaradása Magyarországnak középkori mûvelt ségének szép bizonysága képen szüksége: ne kivánjon oly erejét felülhaladó áldozatot egy szegény falusi nehéz viszonyok és körülmények között élô református egyháztól, melynek hívei azon fontos okokat alig értik meg, hogy miért kell fennmaradni ezen romladozó templomnak ha még meszelése alul festmények is jöttek nap világra. Méltóztassék a Mûemlékek Orsz. Bizottságának áldozatra ösztönözni Magyarországunk történeti emlékeinek fenntartása érdekében az egész Magyarországot, a Magyar államot, és annak kormányát, amely erre hivatva van s ne kivánja megélhetésében megbénitani kicsiny törekvô és e vidéken a Magyarország drága kincseit védelmezô s ezért élô református egyházunkat. Tôlünk úgy is nagy áldozat, ha a templom helyét jövôre már nem használhatjuk, s ha jövôre régi drága örökségünk készen felügyeljük, s gondját viseljük régi templomunknak, s azt is készségesen igérjük, hogy fenn is tartjuk, ha arra az anyagi eszközöket a Mûemlékek Országos Bizottsága nekünk biztosítja, mert más ugy sem lenne inkább hivatva, mint egyházunk, s házilag eszközölve jutányosabban nem tehetné más. Ezek után presbitériumunk mély tisztelettel kéri a mélt. Igazgatótanácsot s általa a Mûemlékek Orsz. Bizottságát, hogy ezeknek tekintetbe vételével, sürgösön dönteni méltoztasson templomunk ügyében, mert a 88

19 régi templom már szük és roskadozó s az isteni tiszteletnek ott való tartása már alig eszközölhetô s az új templom megépitését már ez évben mulhatatlanul meg kell kezdjük és hiveink nyugalmát már alig lehet a sok akadály felmerülésével megörizni. 77 A MOB április 7-én a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatását kéri: A marosfelfalusi ref. templom fen tartásának évek óta húzódó ügyében múlt évi december 30.-án 1130/1909. szám alatt volt szerencsénk az egyház részére a régi templom fentartására 2000 korona segély iránti javaslatunkat elôterjeszteni, melyre vonatkozólag a Magas Miniszterium határozata bizottságunkkal még nem közöltetett, azonban az egyházkerület igazgatótanácsa idôköz ben folyó évi február 9.-én 440/1910. szám alatt bemutatta bizottságunknak a marosfelfalusi ref. egyház presbyteriumának a régi templom fentartása ügyében hozott újabb határozatát, azzal a kijelentéssel, hogy az egyház a 2000 korona segélylyel szemben nem vállalhatja, hogy a templomnak a Maros rongálásaitól való megvédésére emelt védmûvek javitásáról is gondoskodjék, mert épen azért nem épiti új templomát a régi mellé, mert a Maros rongálásainak folyton ki volna téve. A igazgatótanács tehát vagy a segély összegének felemelését vagy azt kéri, hogy a víz támadásai ellen szükséges védômûveket az állami illetékes hatóságok helyezzék jó karba és gondoskodjanak állandó fen tartásáról, is. Alulirt napon tartott ülésünkben tárgyalva az igazgatótanács által elôterjesztett kérelmet, annál kevésbbé tartanók indokoltnak, hogy az általunk az egyházzal folytatott elôzetes tárgyalás után már javaslatba hozott 2000 korona segélyen túlmenô támogatásban részesüljön az egyház, mert a Maros áradása ellen való védekezés oly árvédelmi intézkedéseket vonna maga után, melyek messze túl esnek bizottságunk feladatai körén, sôt a templom védelmén is, és mert a jó állapotban levô templom fentartása érdekében elégségesnek tartjuk, hogy azok az intézkedések, melyek a védelem érdekében eddig is foganasíttattak, továbbra is megtétetnek. Van szerencsénk kérni, hogy az elô adottakhoz hozzájárulni és errôl az 1130/1909. szám alatt elôterjesztett javaslatunkra vonatkozó magas határozat az egyház, illetôleg az egyházkerület igazgatótanácsa értesitése végett bizottságunkkal közölni méltóztassék. Éber széljegyzete a levélfogalmazványon: Újabb tárgyalásokba már igazán nem bocsájtkozhatunk és nem vállalhatjuk magunkra, hogy a Maros áradása ellen is mi védekezzünk. A mostani primitív védelmi eszközök mellett is a templom évszázadokat élt át, lényeges kár nélkül. Nem annyira költség, mint kegyelet és gondoskodás kérdése az egész. Nem helyes eljárás, hogy az egyház mind újabb követelésekkel áll elô. 78 Május 20-án az erdélyi ref. egyházkerület választ kér a továbbiakra vonatkozóan, 79 amelyre a MOB, június 7-én közli az álláspontját: A javaslatba hozott 2000 korona segély kiutalása csak akkor tárgyalható, ha az egyház végmegállapodását szíves lesz velünk tudatni. 80 Még ebben a hónapban a marosfelfalui presbiterium újabb határozatot hoz, és ez az Igazgatótanács révén eljut Budapestre. 81 Az Igazgatótanács levelérôl és a csatolmányról a MOB iktatókönyvébôl értesülhetünk, ezekre a MOB két levélben reagál: válaszol az Igazgatótanácsnak és minisztériumot kéri a 2000 korona kifizetésére a felfaluiaknak: I. Az erdélyi. ref. egyházkerület méltóságos Igazgatótanácsának Kolozsvár A marosfelfalusi ref. templom ügyében folyó évi június 30-án 2322 szám alatt kelt átiratra hivatkozólag van szerencsénk a Méltóságos Igazgatótanácsot értesíteni, hogy a régi templom fenntartása kérdésének halogatása nem bizottságunkat, hanem az egyházat terheli, mely midôn végre a régi templom fentartása címén engedélyezendô segély összegére nézve a magállapodás megtörtént, újabb kívánságokat támasztott. Minthogy egyrészt a régi templom iránt az oláhok közé ékelt református magyar hívôk oly kevés érdeklôdést mutatnak, hogy annak fenntartására nézve, új templom épitése esetén kötelességet vállalni nem akarnak, minthogy másrészt ezen tiszteletre méltó mûemléknek lebontása meg nem engedhetô, a korábbi tárgyalások folyamán megállapított 2000 koronának az egyházközség számára kiutalása iránt a javaslatot a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak egyidejüleg megtettük. Nem kételkedünk, 89

20 hogy az egyház lelkésze a jelenleg jó állapotban levô régi épületre kellô gondoskodását eszközölni és szükség esetén bizottságunkat értesíteni fogja. Bp VIII. 11. II. A minisztériumnak! A marosfelfalusi ref. templom fentartása ügyében múlt évi deczember 30-án 1130/1909 szám és folyó évi április 7-én tartott rendes ülésünkbôl szám alatt volt szerencsénk jelentésünket bemutatni. Idôközben az a változás történt, hogy most már az egyház az eddigi templom fentartása és a Maros elleni védekezési munkákra vonatkozó kötelezettség kivántatik tôle, lemond a régi templom lebontásából várható anyagért megajánlott 2000 korona kárpótlásról és a régi templom lebontása mellett megépiti új templomát, mint ez az erd. Ref. egyházkerület igazgatótanácsának./. alatt csatolt akaratából kitetszik. Az ügynek ily alakulásában[?] a törvény alapján az egyház egyrészt kényszeríthetô nem levén, hogy a régi templomát fentartsa és az újnak felépitésében megakadá lyoz tassék, másrészt pedig a törvény alapján foganatositandó kisajátítási eljárás 2000 koronánál mindenesetre nagyobb költséget okozna, sürgösen javaslatba hozzuk, hogy a 2000 korona kárpótlási összeget most már kiutalni méltóztassék, mert az érdekelt egyház fölötte türelmetlenkedik, sôt a régi templom lebontásával fenyegetôzik. Kmf. VII. 13. Éber ben, a felfaluiak a az erdélyi református egyházkerület Igazgatótanácsához fordulnak, segítséget kérve az építkezési vállalkozóval felmerült vita ügyében. Az Igazgatótanács ebbe viszont nem tud törvényesen beavatkozni, végül az 1908-ban kötött szerzôdést módosítják, és más vállalkozókkal kötnek megállapodást az új templom felépítésére, amelyben már nem számolnak a régi templom épület anyagával. 83 Legközelebb a következô évben, egy július 13-án keltezett levelet ismerünk, amelyet a református Igazgatótanács ír a görgényi esperesnek: A Mûemlékek Országos Bizottsága 465 szám alatt a maros felfalusi régi templom ügyében a következô értesítést küldötte hozzánk:»a maros fel falusi régi ref. templom ügyében folytatott tárgyalásokra és nevezetesen 1910 évi augusztus 8-án 588 szám alatt kelt átiratunkra hivatkozólag van szerencsénk értesíteni a Méltóságos Igazgatótanácsot, hogy a nagy méltóságu vallás és közoktatásügyi minisz te rium folyó évi junius 25-én szám alatt kelt rendeletével a templom fentartása ellenében az egyházközségnek engedélyezett 2000 korona segély oly feltétel alatt fog a beküldendô nyugtára folyó sittatni, hogy az egyházközség régi temploma fentartásáért irásbeli nyilatkozattal szavatosságot vállaljon. Megjegyezzük, hogy a fentartás, mely az egyházközségnek régi templomával szem ben elhárithatatlan kegyeleti kötelessége is, jelentékeny költséggel nem jár, mert a templom elég jó karban van és állandó gondozás mellett, melyre a közvetlen közelben lakó lelkész ügyelhet fel, nagyobb hely reállitási munkát belátható idôn belül nem fog igényelhetni.«sziveskedjék ezt az egyházzal tudomásul vétel végett közölni s utasitani a szavatossági nyilatkozatot és nyugtát terjessze be hozzánk, hogy az összeg folyósittassék részére augusztusában jelentkezik újra a marosfelfalui lelkész a MOB-nál, levelében a templom átalakítási költségeire államsegélyért folyamodik. Éber írja széljegyzetben: A kérvényt a lelkész a ministeriumnál akarta beadni, ott mondták, hogy leg czélszerübb, ha bizottságunknál nyujtja be. November 12-én Forster Gyula elnök aláirásával megy válasz a felfalui lelkésznek: A marosfelfalusi ref. régi templom fentartása, illetôleg gyakorlati czélra leendô felhasználása iránt folyó hó 1-én/13. szám alatt elôterjesztett javaslatra hivatkozólag van szerencsénk Nagytiszteletü Uraságodat érte si teni, hogy amennyiben a szándékolt átalakitás által a templom mûemléki becsü részei kárt nem szenvednek és a templom szép külsô hatása is megóvható, a régi templommal kapcsolatosan iskola és tanitói lakás létesítéséhez elvben annál inkább hozzájárulunk, mert kétségtelen, hogy a régi épület fentmaradását és jó karban tartását annak a jelzett czélra leendô felhasználása elô mozditja. Miután értesülésünk szerint a régi templomnak az egyház által ohajtott felhasználása, illetôleg átalakitása mûszaki és mûemléki szempontból lehetséges ugyan, feltétlenül 90