Árkádok Martinkó József: Itt az írás, forgassátok Bun Zoltán: Idegen van közöttünk Disputális stílusgyakorlatok IV. Kassai úti kampusz...

Átírás

1 Küszöb Angi János: A mûvelődő alkoholista... 3 Főtér Orosz István: Bor és történelem... 4 Hegyaljai (bor)harmónia Szepsy Istvánnal beszélget Angi János... 8 Dûlő, tőke, marketing Hat neves borásszal beszélget Dombrovszky Ádám Macskakő Lászlóffy Csaba: Ős(z)i lamentáció Hologram Nagy Koppány Zsolt: Jozefát úr téblábolásai Dobai Bálint: Kaleidoszkóp Szálinger Balázs: Szőlőszínház Kun Árpád: Bordalok több hangra Kapualj Szénási Miklós: Bikavérszomjasan Bor és Eger környékén Lapis József: Kell egy hét együttlét VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus, Debrecen, augusztus Árkádok Martinkó József: Itt az írás, forgassátok Bun Zoltán: Idegen van közöttünk Disputális stílusgyakorlatok IV. Kassai úti kampusz Lépcsők Váradi Nagy Péter: Hagyomány és kísérletezés Lászlóffy Csaba: Összegyûjtött drámák Varga János: Nem átlagos kacsacsőrû emlős Bret Easton Ellis: Holdpark Marcsek György: Kedélyes nihilizmus John Barth: Az úszó opera Széplaky Gerda: Menekülés XIX. Debreceni Országos Nyári Tárlat (2006. aug ) I. Debreceni Nemzetközi Mûvésztelep (2006. aug ) Dvorszky Hedvig: bíborba, bársonyba, gyönygyös koszorúba Madarászné Kathy Margit öltözéktervező művész kiállításáról Vékony Gábor: Üregbe húst temetni Pálfi György: Taxidermia Mûhely Bódis Zoltán: Kóstoló Bevezetés Hamvas Béla borfilozófiájába (próba) Pósán László: Borfogyasztás a középkorban Balogh Tibor: Az ember evidens Idegen ajkú rendezôk a VI. POSZT-on Toronyszoba Szénási Miklós: Víziók vonóra hangolva DISPUTA Tartalom Némedi Lajos emeritus professzor halálára... 80

2 E számunk szerzôi: Angi János történész, Debrecen Balogh Tibor színikritikus, Debrecen Bódis Zoltán irodalomtörténész, Debrecen Bun Zoltán építész, Budapest Dobai Bálint költő, Tinye Dombrovszky Ádám újságíró, Budapest Debrecen Dvorszky Hedvig mûvészettörténész, Budapest Kun Árpád író, költő, Budapest Lapis József PhD-hallgató, Debrecen Lászlóffy Csaba költő, Kolozsvár Marcsek György egyetemi hallgató, Debrecen Nyíregyháza Martinkó József építészetkritikus, Budapest Nagy Koppány Zsolt író, Budapest Orosz István történész, akadémikus, Debrecen Pósán László történész, Debrecen Szálinger Balázs költő, Budapest Szentiváni János fotómûvész, Pilisszentiván Szénási Miklós újságíró, Debrecen Széplaky Gerda filozófus, Debrecen Varga János tanár, Nyíregyháza Váradi Nagy Péter PhD-hallgató, Debrecen Vékony Gábor tanár, Debrecen Médiapartnerünk: DISPUTA Debreceni Disputa IV. évfolyam, 9. szám, szeptember Megjelenik 1000 példányban Fôszerkesztô: S. Varga Pál Szerkesztôbizottság: Bényi Árpád, Berényi Dénes, Berkesi Sándor, Gáborjáni Szabó Botond, Görömbei András, Hollai Keresztély, Orosz István Szerkesztôk: Berta Erzsébet (Árkádok) D. Kovács Zoltán (Fôtér) Lapis József (Lépcsők, Pláza) Nagy Gábor (Fotó) Papp András (Macskakő) Szénási Miklós (Kapualj) Kiadja: a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft Debrecen, Simonffy u. 2/A, tel.: (52) disputa@deol.hu Felelôs kiadó: Angi János Borító: Dankó Imre, lapterv: Petromán László Tördelés: Kaméleon Dizájn Kft., tel.: (52) Anyanyelvi lektor: Arany Lajos Nyomtatás: Alföldi Nyomda Rt., 4027 Debrecen, Böszörményi út 6., tel.: (52) ISSN

3 Iszik az ember, iszik az állat. Nemcsak vizet, hanem alkoholtartalmú italokat is. A többség a bódulat kedvéért, a törpe minoritás csak az ízéért. Az alkoholfogyasztásnak is van kultúrája, sőt, kultúrtörténete is. Vannak művelt alkoholisták, és szimplán piások. Ez is egy tanulási folyamat. Ahogyan többnyire Bartókot sem a zenei műveltségünk gyarapításának kezdetén szeretjük meg, hanem évek múltán, úgy a karakteres, minerális-savas fehérbor élvezete is hosszú évek tanulásának eredménye. Egyik tanárom (aki nagy örömömre ebbe a számba is írt néhány oldalt) már fiatal egyetemista koromban felhívta a figyelmem: Európa történeti régióit nemcsak szocio-kulturálisan lehet elkülöníteni, hanem az alkoholfogyasztás tekintetében is. Nemcsak a feudális hűbériség természete, a szabadság kis köreinek megléte avagy hiánya, nemcsak a hatalom megosztása vagy koncentrációja különbözteti meg Európa különböző fejlettségű területeit, hanem a szeszes italok készítésének és fogyasztásának módja is. Van, ahol a gabonából whiskyt főznek, van, ahol sört, míg másutt vodkát. És a mi nagy örömünkre van, ahol a szőlő is megterem. A szőlőből pedig több évezrede készítenek bort. Erőset és gyengét, édeset és szárazat, vöröset és fehéret, jót és még jobbat, de néha rosszat is. A mediterráneumból a Kárpát-medencébe is eljutott a borkultúra, s virágzik talán ezer, de néhány száz éve mindenképp. Voltak szirénhangok. Bő kétszáz éve a gyümölcspálinka indult hazánkban hódító útjára, jó száz éve a sör. Aztán a Vörös Hadsereggel megjött nemcsak a kommunizmus, hanem a vodka is. És amikor már kevés volt a remény, érkezett a jég dupla whiskyvel, sőt, a francia konyak is. A szőlőtermesztés és a borfogyasztás kultúrája az átkosban igencsak hanyatlott. Rövid fürtű, egymáshoz közeli sortávolságra ültetett szőlőfajták helyett jöttek a műtrágyázással gigantikus terméseredményeket produkáló, géppel művelt nemesítések. A szőlő szerette a kommunizmust meséli kedvenc borászom (aki szintén megszólal a Debreceni Disputában). A termés a szaporodás végett van, több termés tehát nagyobb szaporodási esélyt kínál. Most meg már nehéz visszaszokatni a növényt arra, hogy kisebb mennyiséget adjon, de jobb minőségben. Ehhez át kell alakítania egész szervezetét, a gyökérrendszerétől a fürtjei formájáig. És sok évig kell arra késztetni, hogy elhiggye, nem akarják átverni. A tömegfogyasztásban is nagy volt a minőségvesztés. A bulik kedvenc italává vált a boros kóla, a borok királya pedig a végletekig oxidált, karamellel színezett, sűrítménnyel édesített, tömény alkohollal kezelt, kenyérhéj-grillázs ízű tokaji aszú lett. Csak elhatározás kérdése volt a fajta és a termőhely. Három nap alatt készült el, bármilyen alapanyagból, a Kunságban a badacsonyi muskotály a KGST piacára. A szovjetek, állítólag, nagyon szerették. Rögös út vezet vissza a gyökerekhez. Sokan üzletelnek a borral, miközben egyre kevesebben tudnak megélni belőle. Ma már törvény tiltja az avinálást (alkohollal kezelést) csakúgy, mint a minimális szintet meghaladó édesítést. Törvényileg védenek egyes borvidékeket és fajtákat, míg másokat ezután is szabad másolni, hamisítani. Valahogyan a dolgok a fejük tetején állnak, hiszen a magyar hatóságok a külföldi árukat védik a honi termelők boraival szemben, és nem fordítva. A borfogyasztás ma sem csupán ízlés, hanem pénz kérdése is. Egy jó palack villányi, szekszárdi, egri vagy tokaji borért egy átlagos keresetű embernek több napot is kell dolgoznia. Igazán jó bor ha van rá igény, csak ünnepnapokon jut az asztalra. Márpedig a tanulási folyamat elképzelhetetlen a tananyag, azaz a bor, beható ismerete nélkül. A kóstolás pedig gyakorlati tudomány, pusztán elméletben nemigen lehet elsajátítani. Némi segítséget most a Debreceni Disputa is nyújt olvasóinak, sajnos, bormintákat nem tudunk a nyomtatott számainkhoz mellékelni. Kóstoljanak! Tudják, csak az ízéért. DISPUTA Angi János A művelődő alkoholista Küszöb

4 4DISPUTA Főtér Orosz István Bor és történelem Magyarország legismertebb és legjelesebb szőlővidékének, Tokaj-Hegyaljának egyik településén, Mádon láttam meg a napvilágot, őseim sorsa századok óta összefonódott a szőlőtermeléssel és borkészítéssel, hol csak vincellérként vagy pincemunkásként, hol büszke szőlőbirtokosként. Az ősök szelleme engem is predestinált arra, hogy ha már nem folytattam az ősi mesterséget, kutatóként foglalkozzam e táj és legfőbb terméke, a bor történetével. Most, hat és fél évtizeddel később döbbenek rá, bizonyára nem volt véletlen, hogy első nyilvános szereplésem is a borral volt kapcsolatban, amikor a tanító néni döntése alapján nekem kellett elszavalnom az évzárón Vörösmarty Mihály Fóti dal -át. Emlékeim szerint sokat szenvedtem, míg megtanultam a hosszú verset, amelynek gondolatai a lélek és bor atyafiságáról, a három isten áldásáról, meg hogy egy pohár bor a hazáért meg nem árt, nem voltak könnyen értelmezhetők egy hétéves gyermek számára. De vitézül helytálltam, s emlékeim szerint nagy tapsot is kaptam attól a közönségtől, amely bizonyára akkor is tapsolt volna, ha nem én, hanem a vers győzött volna felettem. Történetkutató lettem, s a bor történetének kutatása végigkísérte eddigi, immár négy és fél évtizedes tudományos pályámat, sőt a nosztalgia évtizedeken át szőlőbirtokossá is tett szülőfalumban, s máig is saját boromat iszom, ha legalábbis szerintem igazán jó bort akarok inni. Nem tudok tehát a tacitusi elveknek megfelelően hűvös tárgyilagossággal szólni a tárgyról, a borról, amely számomra a legnemesebb ital, az emberiség kultúrtörténetének egyik nagyon fontos eleme. Tanúsága ennek a Teremtés könyve, amely szerint a vízözönt túlélt Noé, a földműves kezdett először szőlőt telepíteni, ő volt az, aki először megrészegedett a bortól. Arra nincsenek biztos adataink, hogy a szőlő mikor és hogyan vált emberi táplálékká, s az ember mikor készített először bort a szőlő nedvéből, az archeobotanikai adatok azonban valószínűvé teszik, hogy az archeobotanikai adatok [ ] valószínűvé teszik, hogy legalább hatezer éves múltja van a tudomány által vitis viniferának nevezett növénynek legalább hatezer éves múltja van a tudomány által vitis viniferának nevezett növénynek, amelynek édes nedvéből forrt bor ma is a legáltalánosabban elterjedt élvezeti cikk. A Kaukázus vidéki államokban nemesített szőlő csakhamar elterjedt a nagy folyam menti kultúrákban s Elő-Ázsia más területein is. Európába több úton is érkezhetett Észak-Afrikán keresztül Hispániába, föníciai hajósok révén Itáliába és Galliába, Görögországon át Közép-Európába. Aligha kétséges, hogy a római légiók is szerepet játszottak a római borkultúra elterjesztésében az európai provinciákban, közöttük Pannóniában és Dáciában is. A 3. században uralkodó Probus császárt gyakran emlegetik a pannóniai szőlőkultúra megteremtőjeként, bár feltételezhető, hogy a Kárpát-medencében már korábban is ismerték a szőlő termesztését. Ma már felderíthetetlen, hogy a római borkultúra a Kárpát-medencében túlélte-e a népvándorlás viharait. Az azonban kétségtelen, hogy őseink nem mai hazájuk területén ismerkedtek meg a szőlővel és a borral. Már a levédiai és etelközi hazában török jövevényszóként került nyelvünkbe a szőlő, bor, szüret, csiger és a seprő (a bor üledéke) kifejezés, amely arra utal, hogy a történeti Magyarországon a szőlő- és borkultúrának a római gyökerek mellett keleti elemei is voltak, amelyeket őseink hoztak magukkal. Az utóbbi évek kutatásai ennek a folyam menti lugasos szőlőművelésben történeti nyomait is megtalálták. A szőlőművelés nyugati elemei a Mohács előtti időszakban megerősödtek olyan szőlőműves hospesek (vendégek) betelepítésével, akik saját (francia vagy Rajna-vidéki) szőlőművelési és borkészítési eljárásaikat hozták magukkal. Az olaszi nevű települések (Nagyolaszi, Váradolaszi, Olaszliszka), a francia irtás szóra utaló elnevezések (Tállya, Nagytállya) jelzik e telepesek szerepét a hazai szőlőkultúra fejlesztésében. A 18. századi újabb telepítési hullám is alakította a baranyai, tolnai, Duna menti települések szőlőhegyeinek arculatát. A középkori Magyarországon szinte mindenütt termeltek bort. Ennek egy-

5 részt éghajlati okai voltak. A századi hőmérsékleti optimum időszakában Európában a szőlő elterjedésének határa sokkal északabbra volt, mint napjainkban, s Anglia, a Balti-tenger déli partjainak vidéke vagy a Baltikum is szőlőtermelő tájnak számított. Csak a században kezdődő, s a 19. századig tartó kis jégkorszak jelölte ki a szőlő beérésének határát sokkal délebbre, a Kárpát-medencében nagy általánosságban az Észa- a történeti Magyarországon a szőlő- és borkultúrának a római gyökerek mellett keleti elemei is voltak, amelyeket őseink hoztak magukkal. Szilézia, Lengyelország szinte kizárólag magyar (hegyaljai) bort fogyasztott, de eljutott a táj legfontosabb terméke az orosz cárok udvarába is. ki-középhegység, Tokaj- Hegyalja, Beregszász vonalában. Másrészt a bor mindennapi ital volt, hiszen a felszíni vizek fertőzöttsége rákényszerítette a lakosságot a borfogyasztásra. A jeles bortermelő tájak kialakulása már a Mohács előtti korszakban megkezdődött. Ekkor a legjobb borvidékeknek a szerémségi, a baranyai és somogyi, valamint Erdélyben a Küküllő menti számítottak. Oláh Miklós esztergomi érsek a 16. században Magyarországról szóló leírásában, a Hungariában az első hármat említi a legkiválóbbak között. A Szerémségben nagyon sok pesti és szegedi polgár is szőlőbirtokos volt, a táj termését ők juttatták el a határon túlra, az északi országokba, ahol a 15. században már egyáltalán nem termeltek szőlőt. Öszszeütközésbe is kerültek a kassai polgárokkal, akik nem akarták elismerni a pestiek és szegediek monopóliumát. A török uralom a 16. század második felében végveszélybe sodorta mind a szerémi, mind a baranyai, somogyi borvidéket. A szerémségi (magyar) lakosság észak felé menekült. Egyes feltételezések szerint egy részük éppen az ekkor felemelkedő Tokaj- Hegyaljára. Tokaj-Hegyalja az európai szőlőtermelés északi határán helyezkedett el, de voltak olyan speciális körülmények, amelyek ennek ellenére a században Magyarország vezető borvidékévé tették. A napfényes órák száma vetekedett a mediterrán vidékekével, azzal a különbséggel: a kora őszi néhány esős nap hozzájárult, hogy a szőlőszemek héja elvékonyodjék, s megtelepedjék rajta az aszúsodást okozó gomba (botrytis chinerea). De átalakult a termelési technika is: a háromszori kapálás, a későre (október végére, november elejére) halasztott szüret, az aszúszemek külön szüretelése, s ezáltal különleges minőségi bor készítése kiemelte Tokaj-Hegyalját a többi borvidék közül. Az aszú, amely a tokaji bort világhírűvé tette, a közhiedelemmel ellentétben, hogy Szepsi Lackó Máté prédikátor készítette az első aszút Lorántffy Zsuzsannának a 17. század derekán, már a 16. század utolsó harmadában ismert volt. A tokaji átvette a szerémi borok helyét az északi exportban is, s a században a szarvasmarha és a réz mellett Magyarország legfontosabb kiviteli cikkévé vált. Szilézia, Lengyelország szinte kizárólag magyar (hegyaljai) bort fogyasztott, de eljutott a táj legfontosabb terméke az orosz cárok udvarába is. A magyar borexport virágkora a 18. század volt, de a század második felében már mutatkoztak a hanyatlás jelei. Mária Terézia vámintézkedései nem kedveztek a mezőgazdasági termékek kivitelének, a magyar borexport feltétele például az volt, hogy a kereskedők sokkal gyengébb minőségű osztrák bort is szállítsanak külföldre a magyarral együtt. Megváltozott a közízlés is, a francia pezsgő Lengyelországban és Oroszországban is kiszorította a tokaji bort. A borkészítés technológiája nem tartott lépést más borexportáló országokéval, a magyar borok szállítás közben gyakran zavarossá váltak, ahogy Széchenyi megállapította: a hegyi munkákban tűrhetően állunk, de a kádárság és a pinczemesterség az értelem legalacsonyabb lépcsőjén áll. Gondot jelentett a 19. század első felében a szőlő elterjedése olyan területeken is, amelyek nem feltétlenül voltak alkalmasak bortermelésre. A korszak legjobb szakembere, Schams Ferenc például nem volt híve a szőlők alföldi terjedésének. Ebben nem feltétlenül volt igaza, hiszen a homoki szőlők is teremhettek kiváló bort, abban azonban lehetett igazsága, hogy a korszak bortermelői a jóság elvét felcserélték a bőségével, azaz sok, de rosszabb minőségű bort termeltek. Ebben szerepet játszott a szőlőművelés új rendszere, amelyben a középkorban általános fejmetszést felváltotta a hosszú csapos metszés és a szálvesszőzés. A kora újkorban változtak a Magyarországon termelt szőlőfajták is. A középkorban, ha akadtak is az országban vörösbort adó fajták, Magyarország fehérbort termelt, 5DISPUTA Főtér

6 6DISPUTA Főtér mert a vörös szőlőket (ha voltak ilyenek) nem választották el a fehérektől. A török uralom időszakában terjedt el a Balkán felől a kadarka, amely lehetőséget teremtett vörösborok előállítására is. Megjelent egy sajátos borkészítési eljárás is, amelyben nem hordóban forrt ki a must, hanem egy kacának nevezett, felfelé keskenyedő, felül letapasztott kádban, amelyben a kiforrt bort sem választják el a törkölytől, hanem úgy fogyasztják, hogy a törköly felett csapolják meg a kádat. A vörösborok kádon erjesztése ott is megmaradt, ahol hordóban tárolták a termést. A kiegyezés korában, amikor elkészült Magyarország első szőlőstatisztikája, már nemcsak Horvátországban, de Baranya, Tolna, Bács-Bodrog és Csongrád megyében, valamint Eger és Neszmély vidékén is jelentős területeket foglalt el a fekete szőlő. A 19. század utolsó harmadában korábban soha nem tapasztalt válságba sodorta a magyar bortermelést egy láthatatlan ellenség, a filoxéra, amely elsősorban a kötött talajokon pusztított, így a hagyományos hegyvidéki szőlőket semmisítette meg. A rekonstrukció során a vad alanyokba oltott szőlőkkel sikerült ugyan újratelepíteni a hegyvidéki szőlőket is, az alföldi homoki szőlők térhódítása azonban, érthető módon, tovább folytatódott. A trianoni országcsonkítás jeles borvidékek elveszítésével járt együtt (Ruszt, Arad, Ménes, Nagyvárad, Érmellék, Küküllő-vidék, Szászföld, Beregszász-Nagyszöllős stb.), mégis a megmaradó ország a belső fogyasztáshoz képest túl sok bort termelt, annak immár több mint a felét az Alföldön. Az értékesítés gondjait nem oldotta meg az sem, hogy a 20. század első évtizedétől kezdve egyre több csemegeszőlőt is termeltek, mivel a borszőlő foglalta el a termőterület döntő hányadát. A magyarországi bortermelés értékesítési gondjait sem a Horthy-korszak, sem a szocializmus évtizedei, sem az utóbbi másfél évtized nem tudták megoldani. Az Európai Unió sem tud más orvosságot ajánlani nehézségeink megoldására, mint a beültetett terület radikális csökkentését. Az irtókapával valaha a bozótos területet tették A török uralom időszakában terjedt el a Balkán felől a kadarka, amely lehetőséget teremtett vörösborok előállítására is. Az Európai Unió sem tud más orvosságot ajánlani nehézségeink megoldására, mint a beültetett terület radikális csökkentését. Magyarországon, ahol gyenge volt az ipar és fejletlen a kereskedelem, a bortermelés városfejlesztő tényezőként jelentkezett. alkalmassá szőlőültetésre, ma az ültetvényeket kell eltüntetni vele. Azokat az ültetvényeket, amelyek már távolról sem hasonlítanak a korábbi századok szőlőskertjeire, szőlőhegyeire. Az utóbbi évtizedekben ugyanis alapvetően módosult a termelési technika is. A tőkeművelés helyett mindenütt elterjedt a középmagas és magas kordonos művelés, amely számottevően emelte a hozamokat is. A hagyományos borkészítési eljárások mellett polgárjogot nyertek az ún. reduktív borok és az alapanyagot biztosító külföldi szőlőfajták. Csak az egy főre számított borfogyasztás nem emelkedett jelentősen, így a hazai bortermelés jövője, mint századokon át, most is az exportlehetőségektől függ. E rövid eszmefuttatást nem fejezhetjük be anélkül, hogy ne szólnánk a bortermelés társadalmi hatásáról. A honfoglalás utáni századokban a szőlőtermelés hozzáértő szolgák (vinitor) feladata volt, akik azokat a szőlőket művelték meg, amelyek ugyanúgy az uraságok tulajdonai voltak, mint maguk a szolgák. A sok szőlős utótagú településnév mutatja e rendszer elterjedt voltát a korai Árpád-korban. A jobbágyrendszer kialakulásával a szőlő is a jobbágy birtokának részévé vált, bár a telek többi elemével nem lett azonos jogállású, birtokosa szabadabban rendelkezett vele, mint a többi földjével, adhatta-vehette, szabadon örökíthette. A jogrend ezzel is elismerte azt a munkát, amit a szőlő telepítése és rendszeres megművelése jelentett. A jobbágy termésének egy részéről le kellett mondania földesura javára (vinidator), de maga és megmaradó termése már nem volt az uraság tulajdonában. A szőlő birtoklása a jobbágyrendszer századaiban számottevően módosította a szőlőtermelők társadalmát. Magyarországon, ahol gyenge volt az ipar és fejletlen a kereskedelem, a bortermelés városfejlesztő tényezőként jelentkezett. Népes és gazdag mezővárosok születtek a Szerémségben (Újlak, Szalánkemén, Kamonc, Futak). De Tokaj-Hegyalján is: 12 mezőváros alakult ki egy viszonylag szűk területen (Tokaj, Tarcal, Mezőzombor, Mád, Tállya, Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Er-

7 dőbénye, Olaszliszka, Tolcsva, Sárospatak, Sátoraljaújhely). Hasonló volt a helyzet az Érmelléken és Arad környékén is. Erdélyben a szász városokat időnként weinladnak is nevezték. A bortermelés alakította ki az extraneusnak nevezett szőlőgazdáknak azt a csoportját, akik idegen települések határában birtokoltak szőlőt. A Szerémségben különösen sok szőlőjük volt a szegedi és pesti polgároknak, az Érmelléken a debrecenieknek, Tokaj-Hegyalján a kassaiaknak, bártfaiaknak, lőcseieknek. A szőlőtermelésnek szerepe volt a társadalmi munkamegosztásban. A gyakran monokultúrává fejlődő borvidékek piacközpontokká váltak, s nemcsak a termékeket, de a szőlőben foglalkoztatott munkaerőt is vonzották. Tokaj-Hegyalja mintegy településnek volt kettős értelemben vett piacközpontja. A városi lét mindmáig megmutatkozik e települések külső képén is. A polgári átalakulást a szőlőtermelő parasztok azonban hátránnyal kezdték. Szőlőhegyeik 1848 márciusában nem szabadultak fel állami kárpótlással, s csak önmegváltás révén lehetett tulajdonukká 1868-ban. Mire kifizették a megváltási summát, a filoxéra elpusztította szőlőiket után a fellendülést a szakszövetkezetek szervezése akasztotta meg az 1960-as években, napjainkban az uniós termeléskorlátozás keseríti a bortermelők életét. De a remény, hogy a magyar bor is a világok kincse marad, soha nem veszhet el. DISPUTA Főtér

8 DISPUTA Főtér Hegyaljai (bor)harmónia Szepsy Istvánnal beszélget Angi János Szepsy Istvánt aligha kell a borszerető olvasónak bemutatni. Magyarország legismertebb, legnagyobb köztiszteletnek örvendő borászát nem véletlenül választották az országot képviselő, megjelenítő egyik személynek. Az utóbbi években sorra érte el szakmai sikereit, de a besöpört díjak, elismerő kritikák mellett az sem mellékes, hogy gyakran hetek alatt fogynak el borai a szaküzletek polcairól és a mádi pincéből. Természetes, hogy a Disputa borászattal foglalkozó számába is interjút kértünk Szepsy Istvántól. Új telepítések helyett öreg tőkék, hárslevelű helyett inkább furmint, műtrágya helyett hozamkorlátozás, óborban áztatás helyett must és erjedő must, oxidáció helyett hűtés és kénezés, hosszú érlelés helyett rövid(ebb) idejű hordóban tartás. Jól foglalom-e össze címszavakban mindazt, amit az elmúlt 15 évben megváltoztattál a szőlészetben és borászatban? Jó az összefoglalás, de tennék néhány kiegészítést. Az oxidáció helyett, azt megakadályozandó, a gyakori hordótöltögetést, a szabad kéntartalom biztosítását emelném ki a hordós érlelés idején. Ami a tokaji szőlőfajtákat illeti, a birtokon a jelenleg 30%-ot kitevő hárslevelű mellett 65%-ra növeltem a furmint részarányát. Az újabb területek vásárlásakor különösen olyan dűlőket szereztem meg, amelyekre a furmintnak a régi, azaz kis, laza fürtű változatát telepítették több évtizeddel ezelőtt. Az is fontos, hogy még az eddigieknél is több időt töltsek a szőlőben, a tőkék között. Ahhoz, hogy a tőkék megfelelő terhelését beállíthassam, ismernem kell az adottságaikat. Már a szőlőben eldől szinte minden, a bor készítésekor legfeljebb elrontani lehet a dolgokat. A minőség további fokozása csak a tőke és az ember közötti kapcsolat elmélyítésével lehetséges. Az idei év újabb változásokat hoz, főként a termékskálát tekintve. Bővül a szortiment, előretörnek a száraz borok. Miért? Előretörnek a száraz borok, mert Tokaj ismertségét azok körében is növelni akarjuk, akik az édes borokat még nem fogadták el. A száraz bor tisztán fejezi ki a termőhelyet, a terroirt. Rávilágíthatunk általa a komplex, harmonikus, jó savú, ásványos tartalomra, amely minden jó tokajinak a fő értéke, és az édes borainkat is megkülönböztetetté teszi. A 2000-es évjáratú Úrágya furmint és a 2003-as Szent Tamás furmint olyan szakemberek és borszeretők körében is ismertté tette külföldön Tokajt és a Szepsy-borokat, akiket nem értünk el az aszúval vagy a szamorodnival. Ebben látom az áttörés lehetőségét. Nem hiszek abban, hogy több pénzzel vagy a korábbi marketing erősítésével elérhetnénk, hogy a világ a helyén kezelje Tokajt. Valami mást kell megpróbáljunk, s a száraz borok hozhatják meg az áttörést az édes borok számára is. Mely boraidra vagy a legbüszkébb, melyek tekinthetők mérföldkőnek a pincészet eddigi történetében? Az egyik mérföldkőnek tartom az 1996-os évjáratú 6 puttonyos aszút, amelyik egy gyengének tartott évjáratban az alkalmazott eljárás sikerét mutatja. Az 1999-es cuvée-t egy másik mérföldkőnek tekintem. Tokaj új arca lett általa a cuvée, amely mosolyt hozott az emberi arcokra. Sok olyan ember arcára is, akik nem szerették korábban annyira a tokaji borokat. Büszke vagyok a 2000-es Úrágya furmintra: én lepődtem meg a legjobban ennek a furmintnak a szépségén. Öreg tőkékről szedtük a kvarc tufitos talajon termett, kis fürtű szőlőt. Közép-kései szüret eredménye, olyan struktúrájú és ízű bor, amelyet még nem ismertek ezen a tájon. Sokra tartom a 2003-as szamorodnit. Végre vissza kellett térnünk a szamorodnihoz is, amely nélkül nincs kontinuitás és jól fogyasztható tokaji nemes, édes bor. Egy olyan történelmi kategória, amely egykor a borvidék hírnevét megalapozta, hiszen évszázadokon át a szamorodni jelentette a tokaji bort itthon és külföldön egyaránt. A legtermészetesebb bor, amelynek a kései szüretelésűeknél tovább tart az erjedése, az élesztőgombák tovább dolgozhatnak és vehetnek részt a bor jellegének kialakításában. A 2003-as Szepsy-szamorodni összességében egy jól iható, nagy, komplex édes bor lett. Valóban a tokaji borvidéken lehet elkészíteni a legszebb édes borokat a világon? Igen, én hiszek ebben, s azon dolgozom, hogy a földkerekség egészén ismerjék meg a tokajit.

9 A boraid árai egyre feljebb kúsznak. Elérhető-e a világ legnagyobb presztízsborászatainak árszintje? Másrészt itthon is megfizethetők maradnak-e egyes Szepsyborok? A legmagasabb árú boroknak egyszer tokajinak kell lenniük. Ez így igazságos, a talaj és az eljárás nehézségi foka, valamint a komplex hatású termőhely miatt. A világ legjobb édes boraiért az azokat megillető, méltó árat kell fizetni a világban. Azonban a hazai középosztály részére is lesznek megfizethető száraz és édes boraink, melyek teljes mértékben, tökéletesen a Szepsy-standard szerint készülnek ezután is. A legdrágább borok, amelyek a márka emelkedését szolgálják, csak a jéghegy csúcsát képezik majd, kis, megismételhetetlen tételekben. Miben látod a magyar borászat, Tokaj, a Szepsy-pincészet legnagyobb problémáit? Előre megyünk-e, vagy inkább visszafelé? Mindannyian lendületesen megyünk előre. A probléma az, hogy mélyről indulva, többször kell a pályát módosítani. Újra meg kell kérdezni magunktól egy új helyzetben, hogy miért kell nekünk bort termelnünk, és valakinek azt fogyasztania? Vannak, akik úgy gondolják, hogy már mindent megkérdeztek. Én úgy gondolom, a legkomolyabb kérdést még fel kell tennem. Szepsy István Kislexikon az interjúban használt fontosabb fogalmakról: aszú: Természetes édes bor, amelynek édességét a benne található aszúszemek mustban-borban áztatása során nyerik. Az aszú puttonyszámát eredetileg az határozta meg, hogy egy gönci hordó (136 l) mustban vagy borban hány puttonnyi (20 25 kg) aszúszemet áztattak. Ma a bortörvény a természetes maradékcukor minimális menynyisége alapján sorolja be a 3 6 puttonyos aszúkat. Mi az, ami a legjobban foglalkoztat? Ami most a legjobban foglalkoztat, hogy olyan szőlőt szüreteljünk, amelyet őseink, Dercsényi, Török már a században megfogalmaztak mint abszolút csúcsot. Idézem: Innen van továbbá, hogy az olyan asszú-szöllő mely tsupán a vízi részeknek a szöllőszemből való kigőzölgése, és a megfonyorodás által formáltatik, sokkal jobb, mint az, amely elébb meghasad, és azután húzódik összve. Majd: A vén tőkéknek szorosabb völgyű vesszeik, és magokba-szívó más részeik vagynak, ahhoz képest a szöllő nedvességét jobban kidolgozzák. Azért-is azoknak a termések mindenkor édesek, fűszerszámosabbak, és több hasznavehetőbbek, boruk is állandó, gyökeres és fűszerszámos. És: Ha a szöllő tövön sok a szöllő, annak egészen való és tökéletes megéredése lehetetlen! * * * cuvée: Eredetileg házasított bor, amelyet többféle szőlőből készítettek. Tokajban először Szepsy István, majd mások is, az aszú egyfajta alternatíváját képviselő, friss, gyümölcsös ízű, édes boraikat nevezték el így, melyek koncentrációja a 6 puttonyos aszúkénak felel meg. Készítése során az aszúszemeket saját fürtjeik ép bogyóinak levében áztatják egy napig. A Szepsycuvée-kbe bekerülnek a birtok muskotályos szőlői is. furmint: Hazánk és Tokaj egyik meghatározó szőlőfajtája. Magyarországon az olaszrizling mögött a második, míg Tokajban az első helyen áll a fehérszőlők termőterületének nagysága szerint. Szárazanyagban gazdag, robusztus, savhangsúlyos szőlő és bor. hárslevelű: Tokaj második számú fajtája, mely a furmintnál kevésbé savas, könnyebb, gyümölcsösebb ízű szőlőt és bort ad. hozamkorlátozás: A szőlőtermés mennyiségének tudatos visszafogása. A hajtá- DISPUTA Főtér

10 sok és fürtök tavaszi-nyári visszametszésével, a különféle tápszerek és a trágyázás visszafogásával érik el. A tőkén a szokottnál kevesebb és rövidebb fürtöt hagynak fenn. kén: A bor színének, ízének, aromáinak stabilizálására, a különféle élesztők és gombák kizárására használt anyag. Nagy mennyiségben az emberi szervezetre káros, aminek egyik tünete a fejfájás. muskotály: lete szerint Tokaj harma- Termőterüdik számú szőlője. Két fajtájából a Hegyalján a sárga muskotály (muscat lunel) terjedt el, amely a másikhoz (muscat ottonel) képest elegánsabb, ízletesebb, savasabb. oxidált bor: Az optimálisnál a bor hoszszabb ideig, nagyobb felületen érintkezik a levegővel. Az idő előrehaladtával a gyümölcsaromák helyét az érlelés eredményezte ízek foglalják el. A bor színe elmélyül, aromái tompulnak. A gyümölcsös, nem oxidált bort Tokajban sokáig tévesen reduktív boroknak nevezték. Valójában kémiailag az erjedés mindig reduktív, az érlelés pedig mindig oxidatív folyamat. szamorodni: Szláv eredetű szó, amely az aszúsodott és ép szemű szőlő együttes ( ahogy termett ) feldolgozásával készített bort jelöli. Szent Tamás, Úrágya: Mád két, önálló karakterrel rendelkező dűlője a Szent Tamás a falutól délkeletre, míg az Úrágya Mádtól északnyugatra emelkedik. Szepsy István ez utóbbit, annak is a legmagasabban fekvő déli lejtőjét tartja legjobb dűlőjének. terroir: Egyedi, másutt megismételhetetlen, önálló karakterrel rendelkező termőhely. Ezt az önálló, felismerhető jelleget a kőzet, a talaj, az ásványi sók, az éghajlat, az időjárás, a szőlőfajták, a művelési mód együttesen jelentik. Megrendelem a Debreceni Disputa kulturális-közéleti folyóiratot egy évre (12 szám) 2980 Ft-ért. Az összeg befizetéséhez címemre küldjenek postai csekket. A megrendelő neve: A megrendelő címe: DISPUTA Főtér Dátum, aláírás: Kérjük, juttassa el ezt a megrendelőlapot a kiadó címére: Debreceni Disputa, Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft Debrecen, Simonffy u. 2/A 0 Bővebb felvilágosítás telefonon: (52) , en: disputa@deol.hu

11 Hat neves borásszal beszélget Dombrovszky Ádám Az utóbbi bő másfél évtizedben meglehetősen átalakult a hazai borpiac. Változtak a fogyasztói szokások, változott a kereslet és a kínálat viszonya, és természetesen gyökeresen más lett a hazai borászok szemlélete is. A szőlészet-borászat néhány jelentős emblematikus személyiségét kerestük fel kérdéseinkkel. Volt, aki tömör és lényegretörő kívánt lenni, mások részletesebben is kifejtették álláspontjukat. Lehet-e versenyképes a hazai borászat? Készülnek-e készülhetnek-e a hazai pincészetekben olyan borok, melyek nem csupán megállják a helyüket, de akár meg is erősíthetik a magyar borok helyzetét? Van keres(ked)nivalónk a világpiacon? Mihez érdemes igazodni: a helyi (hazai!) sajátosságokhoz vagy az uralkodó trendekhez? Árvay János (Tokaj) Igen is és nem is! Sajnos nem mondhatjuk csak úgy általában egyiket sem. A versenyképesség mit jelent? Mire értendő? Az előállított borok mindegyikére? Vagy a borászat profittermelő képességére? Én úgy érzem, a magyar borászat nagyobbik fele igenis versenyképes lehet. Egyre több olyan pincészet van, amelyik minden tekintetben hatékonyan, a legmagasabb minőség elérésére irányuló módszerekkel és eszközökkel műveli szőlőit, készíti borait. A pincészeteknél is szaporodik az olyan vezetők és alkalmazottak száma, akiknek a tudása, képzettsége kiemelkedő, és nyitott szemmel járnakkelnek a világban. Nemzetközi mércével tekintve a legjobb magyar borok, ha elfogulatlanul vannak elbírálva, a nemzetközi porondon is kiemelkedő élményt tudnak nyújtani. A világpiacon igenis van a borainknak keresnivalójuk de itt megint nem szabad általánosságban beszélni. Tudomásul kell vennünk: ahhoz kicsi a magyar bortermelés, hogy nagy súllyal és az ehhez szükséges palackszámmal lehessünk jelen mindenütt a világon. Ez nem megy. De az igen, hogy egyes fogyasztói rétegek igényeinek megfelelő borokkal, bizonyos országokban vagy régiókban kiemelt szerephez jusson egy-egy borvidékünk vagy akár csak néhány pincészet bora. Természetesen figyelni kell mindenre, ami a világban történik. Legyen ez bármi a borral kapcsolatban. Akár a szőlőfajták, a művelés vagy a borkészítésben alkalmazott módszer. De ugyanilyen fontosak a gasztronómiai trendek is. Mindenképpen a helyi sajátosságok megtartása lehet az, ami még értékesebbé és különlegessebbé teheti a készített borainkat. Ha módunkban áll a trendeket követni vagy diktálni, az jó lehet. De a sajátosságok, adottságok kiemelésével tudunk izgalmasabbak lenni. Bock József (Villány) Természetesen az utóbbi időben már több magyar borászat bebizonyította, hogy versenyképes. Sőt, a legnagyobb világi (Bordeaux, Toscana stb.) borokkal nemcsak felveszik a versenyt, de meg is előzik azokat. Igazodni a helyi (hazai) lehetőségekhez is kell, de nem szabad a világtrendet figyelmen kívül hagyni. Demeter Zoltán (Tokaj) Úgy gondolom, már ma megvannak azok a borok, melyek megállják a helyüket a nagyvilágban. Nemcsak Tokajban, de más hazai borvidékeken is találhatók olyan fehér- és vörösborok hordókban és palackokban nem is feltétlenül és kizárólag a nagynevű, ismert pincészeteknél, borászatoknál, melyek felveszik a versenyt bármilyen külföldi borral. Ezt szakmai kóstolók is bizonyítják. Nagyszerű és emlékezetes volt a 93-as évjárat, mégis sok mindent át kellett értékelnünk az azt követő időszakban. Tokaj- Hegyalján 1999-et érzem fordulópontnak. Ekkor jutottunk el olyan szintre szakmailag és értékeink megőrzését illetően is, hogy elmondhatjuk: nem csupán fel tudjuk venni a versenyt a világ más, úgynevezett édesboros vidékének termékeivel de meg is előzzük őket. Évente egyetlen lehetőségünk van, hogy kérdéseket tegyünk fel, és megpróbáljunk választ kapni rájuk: egyszer tudunk szüretelni. Mostanság véleményem szerint olyan borok születtek, melyekre a tokaji bor félezer éves történetében még nem volt példa. Nagyon fontos szem előtt tartani a következőt: nem elég, hogy ott vannak a boraink a pincében, és a szakmai zsűri felismeri az értékeiket, esetleg rajong értük. Meggyőződésem, hogy nem elég, ha a világszínvonalú magyar bor címkéje mögé csak a pincészet, a borászat sorakozik fel. Az egész országnak ott kell lennie ahhoz, Dűlő, tőke, marketing DISPUTA Főtér 11

12 DISPUTA Főtér 12 hogy igazán hiteles legyen. És ebbe beleértek sok mindent: a házak előtt a szépen levágott füvet, az éttermeket, az igényes ételeket, a vendéglátók kedves mosolyát is. Aki külföldről jön, az egy másik világból, egy másik kultúrából érkezik, onnan hozza a viszonyítási alapjait. Ez jó, mert nem árt, ha kívülről is látjuk magunkat, az ő szemüvegükön keresztül, és kritikákat hallhatunk, melyek értelmezésének segítségével ellenőrizhetjük magunkat és értékrendünket finomíthatjuk. Barta Éva exportmenedzser és Gromon Tamás főborász (Gál Tibor pincészet, Eger) Mára a bortermelés és -piac markánsan kettévált, és szabályozásához két különböző eszközrendszerre van szükség mind nemzeti, mind pedig közösségi szinten. Uniós keretek között természetesen nem avatkozhat be az állam közvetlen módon a borpiaci folyamatokba. Támogathatja azonban adókedvezményekkel, a piaci minőségi ellenőrzések gyakorításával. Az országmarketinget erősítheti, egyúttal a bormarketinget és a versenyképességet hatékonyabbá teheti a kettő együttes hatása. Erősítheti a borpiaci szereplők helyzetét a borúti mozgalom állami támogatása, a piac által orientált kutatások támogatása. A hazai magánpincészetek megjelenésével új szereplők tűntek fel a magyar borászatban. Legtöbbjük a legjobb minőség elérését tűzte ki célul, s az erre tett erőfeszítéseik már a kilencvenes években sikerrel jártak. Számos magyar bor részesült rangos elismerésben nemzetközi borversenyeken, és a minőség javulásával nő az érdeklődés külföldön a magyar borok iránt. Azok a magas minőségű magyar borok versenyképesek a világpiacon, melyek egyediek, saját felismerhető stílusuk van, a tájjelleget híven visszatükrözik, és történelmi hagyománnyal rendelkeznek. Minél speciálisabb és magasabb minőségű terméket készítünk, annál inkább kell a helyi sajátosságokat előtérbe helyezni. Külföldi partnereink részéről is Ez a visszajelzés. Az uralkodó trendekhez leginkább a tömegborok előállítói igyekszenek igazodni. Gere Attila (Villány) A magyar bor lehet versenyképes, de ahhoz a technológiát kell javítani, és ez sok pénzbe kerül. Az alapanyag tökéletes, ha jó munkát végzünk a szőlőskertben. A világpiacon soha nem leszünk meghatározók. Inkább az egyediségek, különlegességek lesznek érdekesek. A termelésnek mindkét irányban mennie kell. A helyi fajták mindig érdekesek, de a bevezetésük sok pénzbe kerül; az uralkodó trendekből élünk. Takler Ferenc (Szekszárd) Igen, a magyar borok versenyképesek, csak ki kell alakítani a sajátságos, tájjellegű magyar borok imázsát. Milyen pozitív és negatív változásokat hozott Önöknek az Európai Unióhoz csatlakozás? Vannak-e olyan problémák, melyek megoldása nélkül veszélybe kerülhet ez az ágazat? Hogy látja, miben rejlik a magyar kormányzat felelőssége ezen a téren? Mire van leginkább szüksége a szakmának? Árvay János (Tokaj) Egyelőre talán inkább csak pozitívumokat észlelünk Tokajban. Több lett az újságíró, kereskedő, és talán a külföldi turista is, aki jön hozzánk. Sajnálatos viszont, hogy minden próbálkozás és tengernyi jó szándék ellenére sem sikerült igazán jelentős borstratégiát és marketing-összefogást létrehozni Magyarországon. Vannak jó páran és nem csak borászok, akik mindenben támogatták a kezdeményezéseket. Ugyanakkor nagy az ellentábor is. A kormányzatnak talán csak azt kellene megnéznie, milyen formában zajlik más EU-tagországokban a mezőgazdaság és főleg a borászat segítése. Tanulhatnánk a franciáktól, osztrákoktól és az új világtól akár a borturizmus támogatásáról van szó, akár a nemzetközi médiában való hirdetésekről. De említhetném azt is, hogy a legtöbb helyen nincs áfa a helyben eladott boron. Szerintem a szakmának arra lenne legnagyobb szüksége, hogy élénküljön a borturizmus itthon, és még több, bort szerető ember látogasson el Magyarországra külföldről, és rendkívüli borok és élmények birtokában távozzanak Tokajból. Bock József (Villány) Előnye is, hátránya is van az EU-csatlakozásnak. A magyar szőlő bor ágazatnak nagy szüksége van és lesz az elkövetkező időszakban az EU-támogatásokra. Állami feladat, hogy ezt minél jobban ki tudja használni az ország. Az elkövetkező időszakban szükséges a magyar bor minőségének és értékének hirdetése, a marketingmunka. Sok az elöregedett és heterogén ültetvény. Ezek rekonstrukciója is nagyon fontos.

13 Demeter Zoltán (Tokaj) Összességében inkább pozitívan ítélem meg a helyzetet, mert különösebben nem érzek változásokat. Talán annyit igen, hogy történelmi falvainkon keresztül, történelmi dűlőink, műemlékeink mellett dübörögnek az Unióhoz velünk egyidőben csatlakozott országok szállítójárműveinek konvojai És emiatt némileg felemás érzésekkel fordulok a következő generáció felé hogyan tudunk majd épített emlékeinkkel elszámolni nekik Azt viszont problémának tartom, hogy jelen pillanatban a versenyhelyzet alapja a pályázati ívek kitöltésének technikáján, az erre való képességen és tehetségen múlik. Nem lenne szabad azon múlnia a kormánytámogatásnak, van-e elég időm a hivatalokat járni, van-e kapacitásom papírmunkára. Eljutunk oda ugyanis, hogy dönteni kell: vagy pályázunk vagy megpróbálunk világszínvonalú bort készíteni Márpedig ahhoz, hogy világszínvonalú borminőségek a megfelelő külföldi asztalokra kerüljenek, az állami vezetésnek hatékonyan kellene támogatni a termelőket. Mert ez visszafelé is nagyon szépen működhet, és az országnak is nagyon sok haszna lehet belőle. Hiszen hány helyre, hány országba, városba, faluba jut el a borunk és hányféle népnek, hányféle embernek okoz örömet, közvetít üzenetet! Barta Éva exportmenedzser (Gál Tibor pincészet, Eger) Az Európai Unióhoz való csatlakozás pozitív vonatkozását véleményem szerint a szállítmányozás területén érzékelhetjük leginkább. Az unión belüli belső határok eltörlésével zökkenőmentesebben tudjuk kezelni a dokumentumokat, és a szállítás is gyorsabb. Az árukat nem kell vámkezeltetni, annak ellenére, hogy a bor jövedéki termék. Szintén előny, hogy ha egy uniós tagállamból érkező privát vásárló bort szeretne vásárolni tőlünk, azt nyugodt szívvel megteheti 90 literig, hiszen ezt a mennyiséget még bejelentési kötelezettség, vámok megfizetése nélkül elszállíthatja. Ez a forgalomban is érzékelhető, hisz a pincét meglátogató vendégeink gyakran élnek ezzel a lehetőséggel. Nagyon sok a tennivaló a borágazat közösségi, államilag támogatott marketingjét illetően. Ez sokunkat foglalkoztat, sajnos ma mostoha gyermeke a magyar államnak. Nem értjük, mikor jönnek rá végre, hogy a jó minőségű magyar bor az ország nagykövete lehetne A központi támogatás és egy speciálisan erre kialakított szervezet hiánya miatt a borászatoknak a maguk erejéből kell finanszírozniuk külföldi kiállításon, borkóstolókon való megjelenéseiket, s ehhez kevés a saját erő. Így a költségek sokszor szabnak gátat az utazási kedvnek, és maradunk itthon. A borágazatnak szüksége lenne egy korrekt képet adó, dinamikus marketingkampányra, amire a külföldiek felfigyelnek, hisz ily módon tud közelebb kerülni hozzájuk a magyar bor. Ezután kíváncsiak lesznek rá és szívesen meg is kóstolják. Utána minden megy a maga útján. De addig, amíg erre a magyar borászatoknak nincs lehetőségük, nagyon keményen kell dolgozniuk, hogy boraik ismertté váljanak. Gere Attila (Villány) Az Európai Unióhoz való csatlakozás borzasztó adminisztrációt, nehézkes, elhúzódó ügyintézést hozott magával. Egyetlen pozitívum, hogy a határok eltűntek. A szakmának legnagyobb szüksége a technológia fejlesztésében és a szaktudás javításában van. Itt a felelőssége a kormánynak, mert el kell dönteni, hogy mit akar az ágazattal; komolyan veszi vagy sem. Ha igen, akkor támogatja a fejlesztéseket és a szakemberképzést. Ha nem, akkor elsorvasztja, és megmaradnak a ma még működő (jól működő) cégek, a többi bezárja kapuit. Takler Ferenc (Szekszárd) Nőtt az exportunk. A marketingköltségeket elő kell teremteni. Bátran vállalni és képviselni a hazai borokat. Milyen az ideális bor? Vörös? Fehér? Melyik az Ön kedvence, és mi az, amire igazán büszke? Mire készül az elkövetkező években? Árvay János (Tokaj) Az ideális bor az, amelyet az igényes borfogyasztók megvesznek és kulturált körülmények között elfogyasztanak. Ez lehet akár olcsó, akár drága. De a maga kategóriáján belül mindig mesterműnek kell lennie. Fehérnek, vörösnek, rosénak, édesnek, mindnek megvan a maga varázsa. A tokajihoz hűséges vagyok, de mindig vannak aktuális alkalomhoz vagy hangulatomhoz illő kedvencek. Most éppen egy kis parcellánkról készült 2005-ös évjáratú rizling. Csodás bor, a fajtakarakteren felül jellemzően megjelenik benne a vulkanikus kőzet hatása. A 2000-es évjáratú 6 puttonyos tokaji aszúnkra vagyok most a legbüszkébb. Pár DISPUTA Főtér 13

14 DISPUTA Főtér 14 hónapon belül kapott aranyat Magyarországon a Vinagora borversenyen, majd New Yorkban dupla arany következett. Tokióban ismét arany következett, és a Legjobb Édesbor kategória győztese lett. Hát nem édes? A következő években tovább folytatjuk a dűlők faggatását, és még keményebben dolgozunk azon, hogy ne csak édes boraink legyenek ismertek mindenütt, hanem a komplex ásványos száraz boraink is. Bock József (Villány) Az ideális bor az, amelyet a fogyasztó szívesen fogyaszt. A borfogyasztási kultúra sokat fejlődött az utóbbi időben Magyarországon. Én a vörösborokat (rosé, oportó, Bock cuvée) kedvelem. Az elkövetkező időszakban igyekszem a legjobb dűlőket kihasználni és dűlőszelekciókat készíteni, illetve tovább fejleszteni a pincetechnológiát. Demeter Zoltán (Tokaj) Nem lehet pálcát törni, hogy fehér vagy vörös, édes vagy száraz mindig az adott hangulathoz, ételhez, környezethez kell választani. Ehhez kell felkészültség, tudás, érzékenység ami nem feltétlenül veleszületett tulajdonsága az embernek. Most arra halad a világ, hogy a könnyen érthető dolgokat fogadjuk be, ebben a korban a tanulást, odafigyelést, időt igénylő értékek megismerésére szinte semmi sem buzdít. Pedig nem árt tudni, hogy minden autentikus bornak megvan a helye a különböző életszakaszokban. Nagy örömömre 2000-ben elindult egy szárazbor-program a Tokaj-Hegyalján. Azt vizsgáltuk, tud-e ez a vidék értékes száraz borokat is produkálni. Az elmúlt öt év bizonyíték arra, hogy vannak évjáratok, amikor kiemelkedő minőséget képes produkálni ez a borvidék. Fantasztikus változatosságot mutatnak termőhelyeink, és nagyszerű borok születhetnek speciális terroirjainkon. Azáltal, hogy Tokaj világszínvonalú száraz bort képes produkálni, az édes borokhoz való odafordulást is segíthetjük, mert a fogyasztók az édessel alapvetően nehezebben boldogulnak. Egy kapu, egy lehetőség, amit a száraz borok kínálnak. Saját boraimról szólva: nagyon szeretem a 2005-ösöket. Lázban tart három is: egy, amelyik a tokaji Szerelmi dűlőben született tiszta hárslevelű, egy másik, a mádi Veres-dűlőből származó száraz furmint és a bodrogkeresztúri Kakas-dűlőből szüretelt száraz furmint. Ezek a borok nagyon komoly hozamkorlátozással készültek (hektáronként hektoliter!). Minden kóstoláskor hoznak némi új színt, és más arcukat mutatják. Néha sikerül úgy megélni egy napot, mintha ünnep lenne ilyenkor este meglepem környezetemet egy palack aszú vagy egy 2003-as főbor kinyitásával. Gromon Tamás főborász (Gál Tibor pincészet, Eger) Minden helyzetnek, alkalomnak, érzelmi állapotnak van egy ideális bora. Az emberek különbözőségéből és ízléséből adódóan nem létezik mindenki számára ideális bor. Hiszen ez mindenkinek mást jelent. A választás attól is függ, hogy egy baráti beszélgetéshez bontjuk fel a palackot, esetleg egy grillezéshez, a karácsonyi asztalra kerül, vagy egy meghitt gyertyafényes vacsorához. Arról már nem is beszélve, hogy más bort fogyasztunk egy könnyű előételhez, mint egy szarvaspörkölthöz. A jó bornak egyedi stílusa van, a borász lelkivilága, keze munkája felismerhető benne. Hangulatomtól függetlenül szívesen fogyasztom a pinot noirt. Ez a kedvenc. Mindig más arcát mutatja és sohasem okoz csalódást. Hoszszú munka és kísérletezés útján jutottunk el oda, ahol most tartunk a pinot noir-ral megérte. Igen, büszkék vagyunk rá. Különösképpen a dűlőszelektált pinot noir borcsaládra. Igazi kuriózum. A munkát természetesen folytatjuk, hogy még tökéletesebb borokat alkothassunk fogyasztóink és a magunk megelégedésére. Gere Attila (Villány) Nincs ideális bor! A bor szubjektív, de a fogyasztás irányítható az általános boroknál. Ilyen, hogy kedvenc, igazából nincs, hogy mit iszom, hangulat, időjárás, adott szituáció kérdése. A pincészetnél nem lesznek már nagy fejlesztések, csak finomítások. Panziónk szolgáltatásait szeretnénk bővíteni, mert ez elengedhetetlen a borturizmus szempontjából. Legbüszkébb a zászlós borunkra, a Kopárra vagyok, mert ez a bor fémjelzi a Gere pincészetet. Takler Ferenc (Szekszárd) Az a bor, melynek ár minőség aránya a reális. Mindegy: fehér, vörös, a lényeg, hogy kiváló legyen és egyedi stílusú.

15 Borbarát Az immár XI. évfolyamába lépett Borbarát volt az első magyar népszerűsítő bormagazin. Az évek folyamán a negyedéves folyóirat megszépült, s harmadik éve kisebb, könnyebben forgatható formátumban jelenik meg. Alkonyi László vezetésével a Borbarát tekintélyt vívott ki magának mind birtokleírásaival, mind megbízható, naprakész bortesztjeivel. Közkeletű vélekedés szerint a folyóirat ítéletei szigorúak, de a legtöbbször igazságosak. (Egy szám 1495 Ft, éves előfizetés 5000 Ft) Borigo A Borigo magazin két éve működik, évente nyolcszor jelenik meg. Számai tematikusak, eddig bemutatták hazánk jelentős borvidékeit, a jövőben pedig más különlegességekkel kívánják meglepni az olvasókat. Ilyen lesz a szeptemberben megjelenő magazin, amelyben Erdély legfontosabb borvidékeit mutatják be. Harmadik évfolyamukban járnak, tesztjeik eddig főként a bemutatott, s jól körüljárt borvidékekhez, valamint a 2002/2003-as évjáratokhoz kapcsolódtak. (Egy szám 985 Ft, éves előfizetés 7880 Ft) Decanter A világ egyik legjobb, legismertebb bormagazinjának magyar kiadása. Havi lap, amely évi 1000 oldalával itthon a legnagyobb terjedelemben közöl borteszteket, interjúkat, birtok- és pinceleírásokat. Az eredeti kiadásból átvett cikkek a világ bortermelésébe engednek színes bepillantást. Ugyanakkor a magor változat tesztjeit a hazai közvéleményben sokszor bírálják meglepő eredményei és következetlenségei miatt. (Egy szám 595 Ft, éves előfizetés 5900 Ft) Egri borvidékért A legújabb, és egyben a legnagyobb alakú bormagazin, amely az egri borvidéket, borászokat, pincéket, rendezvényeket kívánja bemutatni és népszerűsíteni. Az első szám megjelenését az immár X. alkalommal megrendezett egribikavér-ünnepre időzítették. Az induló folyóirat 15 vezető egri borászt és pincét mutat be. (Egy szám 1000 Ft) Gusto Ízek, borok, emberek áll a valóban gusztusos, ízléses gasztronómiai folyóirat alcímében. Hazai borászokat, pincéket, borokat mutatnak be, s emellett közölnek ételrecepteket, interjúkat, éttermi leírásokat. A VI. évfolyamába lépett, évente tízszer megjelenő magazin külföldre is kitekint valamennyi számában. (Egy szám 980 Ft, éves előfizetés 7840 Ft) A művelt alkoholista Az elmúlt években ismertté vált, s tekintélyt szerzett öt blogger (Albert gazda, Alföldi Merlot, Bob, csite, Húzós Tannin) közös, együttes borblogja. Igen népszerű, és élénk hozzászólásokat is indukáló internetes forrás. ( Borlapismertető DISPUTA 15

16 Lászlóffy Csaba DISPUTA Macskakő 16 Ős(z)i lamentáció Miért is jött haza Sz. re? És éppen Fruzsina napra? Az embernek mind kevesebbel kell beérnie idős korában. Legalább a szép évfordulókra emlékezzem, gondolta önigazolásképpen. Ki ez a csoroszlya? A gúnyos hang térítette magához. Melyikük lehetett vajon? A hídon összeverődött társaság jórészt fiatalokból állt, volt köztük néhány kezdő művész, vidéki titán. A túlzás és a feltűnni vágyás éltette őket egyelőre. A nyílt röhögés azért elmaradt (legfeljebb egy kis kuncogás; az ő hallása ezúttal szerencséjére nem a régi). Fruzsina diszkréten öltözött, s ízlésesen ma is. Ő dermedt vigyorral nézett körül. Aligha tudott volna választ adni rá, a vigyor minek, kinek szól: az (el)sületlen megjegyzésnek? Vagy inkább önmagát szerette volna kijózanítani, hogy: elég az áltatásból; ennek az idős nőnek úgyszólván semmi köze a te emlékeidhez! Baromi idő telt el azóta, s csak egy lelkiző kamasznak juthat eszébe ezt a csúf, fanyar ajkat, mely alaposan legörbül, meg a szarkalábakkal körülfirkált, semmilyen színű szempárt kapcsolatba hozni az ifjúságod örök városában felejtett hajdani kedves pofikával. A híd karfáját megmarkolva lepillantott: a víz zavaros volt, az ég is mocskos szürke benne. Rossz szájízzel hagyta maga mögött a különben is ismeretlen társaságot. Emlékeztél rám, ugye? Tudtam, hogy nem fogsz elfelejteni. A kicsi termetű nő élénken szorítja meg a kezét. Tudtam, hogy nem fogsz elfelejteni! S kuncogva repdes körülötte, mint egy madár. Mit képzeltél hebegi zavartan ; hisz mondhatni te voltál az első ideálom. (Az a szedett vedett társaság ezen derült volna igazán.) Szenvtelenül mosolyog, mintha csak személytelenül volna jelen. Ez első percekben még az jár az eszében, hogy ne nagyon mutogassa Fruzsina előtt fakult öltönyét. De aztán hirtelen kijózanul; beázott ingnyaka kezdi zavarni, s főleg az éhség. Az egész hosszú úton csak egy száraz szendvicse volt, mely rémesen kiszárította a szájpadlását, s amióta megérkezett, még nem jutott rá ideje, hogy becsületesen leöblítse valamivel. Ki fogja megszabadítani ettől az állhatatos perszónától, aki miatt jóformán nem is nagyon érzékelte még a zápor utáni kellemes hűvösséget, csak holmi homályos, fenyegető szürkületet lát maga előtt? Mit éreztél, amikor megérintettelek? hunyorog rá a kislányosan csevegő idős nő. Emlékezz csak vissza, azt mondtad, elég, ha csak ujjbegyem hozzád ér, s máris a létezés feletti öröm és részegség árad szét benned! Mi köze ennek az idegen személynek az ő Fruzsinájához, akinek ajaka a szamóca pirosságával vetekedett, és bőre a nyárba beleolvadó málnaillatra emlékeztetett. A nő most erélyesen karon fogja, és átvezeti az utca másik oldalára. Már csak néhány ház és otthon leszünk! A vértelen, cserepes ajkakat nézi megbabonázva; a sipítóan előtörő csókahang kissé megrémítette. Ráadásul a Fruzsinát játszó nő rövid nyakán egy izom beszéd közben enyhén rángatózik. Lénye maga volt a hallgatás és a csodálkozás. A magas fűben bolyongtak a várromok tövében; ő behunyta a szemét, meg szerette volna érinteni a Fruzsina mellbimbóját a kinőtt kötött szvetter alatt, de nem merte. Aznap este későn feküdt le, miután a legbonyolultabb matematikai egyenleteket is sikerült megoldania. Sejtette, tudta már, hogy létezik valami a tudásnál sokkal bonyolultabb. Midőn az ember agyára is köd ereszkedik. Akár az imádság előtti csend és Fruzsina érintetlen mellére gondolt. Akkoriban, persze, még Kant ismerete nélkül is természetesnek tetszett számára, hogy a tiszta erkölcs maga az abszolútum. Az életem legnagyobb elégtétele ez a mai nap, Fricike. Biztos voltam benne, hogy megérem. Ahogyan betessékeli a férfit, és belegyömöszöli (értsd szó szerint!) a kényelmes fotelba, a vendég anélkül, hogy engedélyt kérne, rágyújt. Máris erőt vett rajta az idegesség. Hát még, amikor a nő egyből pezsgővel kínálja. Maga nyitja ki nagy hozzáértéssel az üveget, kis pukkanás, és sebesen tölti tele mindkét poharat: Gyerünk, te nagy nőcsábász! hangzik a kacér kihívás. Mire iszunk?! Majd habos, de már meglágyult szájjal: Te arszlán! Hangja csuklásszerűen elfullad a bizarr meghatottságtól. Hová lett a pironkodó arcocska? hüledezik magába roskadva a férfi. A Fruzsina anyjának volt hát igaza, aki unatko-

17 zó elvált asszony lévén, mellesleg kivetette rám a halóját, s amikor tikkadt, égő torokkal menekülni igyekeztem csábító idomai elől, és sírva a szemébe vágtam, hogy nem belé, hanem a lányába: a megtestesült ártatlanságba(!) vagyok szerelmes, gunyorosan kis szendének nevezte Fruzsinát. Elszív még egy cigarettát. Kis idő múlva azért megszólal: A szabad életnek lejárt. Már csak a reuma miatt is: jobb elfelejteni. Ártatlan szellemességnek szánta. A sokadik hasonló szabadkozás után Ha lenne hozzá tovább is tehetségem!, Fruzsina formálisan letorkolja: A tehetségeddel hamar levizsgáztál. Túl mohón öntöttél magadba minden jót; hiába, na, ott voltál a húsosfazéknál. Éhesen könnyebben ment az alkotás, talán mert nem volt egyéb kísértés. Kétértelmű mosollyal érinti hozzá két ujjbegyét a férfi kopaszodó homlokához. Azt hitted, nem jutnak el a hírek ide? De annyit te is tudtál mindig, hogy veszedelmes örvények uralják a lelkünket! Férfiember létedre félsz párducszemekbe nézni. Igyekszik elhárítani magától a második pohár pezsgőt. Inkább innál vörösbort, tudom mondja a nő, és pillanatok alatt hozza is az új butéliát kidugaszolva. A kicsi, de erős vállú, karú teremtés nyers kifakadása még óvatosabbá, ravaszabbá teszi. Mint egy herélt, nyájasan heherészget: A párduc vérre szomjazik. A maga vérére, Fricike! (Mi az, most egyből magázni kezdi, mint hajdanán?) Jó, hogy nem egyenesen sárkányt látsz bennem. Te, akiben rendszerint több a vörösbor, mint a vörösvérsejtek?! Bosszúsan kapja fel az asztalról a tálcát az üres poharakkal: A mai viselkedésed teljesen érthetetlen számomra. Mindig kíváncsi voltam rá, hogy mi rejtőzik a férfigőg mögött? Nocsak, mit takart a szűzies kíváncsiság?! Jön, hogy felkiáltson. Mocorog, majd föl akar állni, a nő azonban erélyesen visszafogja; könnyű kerek zongoraszéket hoz be, leteszi a fotel mellé, s ő is leül. Ifjúkori tévelygéseiért nem felelős az ember mondja a nő meggyőző hangon, a legnagyobb türelemmel. Egy magasabb rendű akarat rendelkezett veled Az energiáddal teszi hozzá kissé kétértelműen. Meggyőződésem, hogy nyűgnek érezted a szabadosságra ingerlő késztetéseket, a csábító kísértéseket. Feleletre vár. Kivárja; lám, nem is késik: Hát, ami azt illeti... a férfi kényszeredetten nézi az üres asztallapot, mint akit hipnotizálnak, merev fejtartással maga elé bámul. Nemegyszer alaposan kifárasztottak. Az egész helyzet, a kétszínű vallomás egy kívülálló szemével nézve talán mulatságosnak tűnne; ám a nő reakciója a következő pillanatban elárulja, hogy csupán a beavatottak számára megrendezett színjátékról van szó. NŐ (rajtaütésszerűen): Tudtam. A sok könnyűvérű kurva! (A férfi egy régi fényképalbumot lapozgatott szórakozottan; kikapja a kezéből. Minden szava nevetségesen cseng.) Az én apuskám züllötten halt meg. A kicsapongások kikezdték gyenge szervezetét... (Hangja mind patetikusabbá válik.) Vezeklő kísértete még most is hazajár. (A lefüggönyözött ablakú belső szoba felé fordul.) FÉRFI (erőtlen, fásult tekintetével ösztönösen követi. Mint egy Ibsen drámában, fut át az agyán. Évekig halogatta az is lehet, csupán előttem ezt a szerepet! NŐ (úgy hangzik a szájából, mint valami utasítás): Pirongass csak, hogy nem használtam szépítőszert soha. (Keze ijesztő árnyjátékba fog pókhálós arca előtt.) De ne köntörfalazz tovább! Ha betartottad volna az adott szavadat! FÉRFI (meghökkenve) Miféle szavamat?! Mit ígértem én magácskának? NŐ (levelet vesz elő két keble közül. Belepillant.) Kívülről tudom, legalább hússzor lemásoltam azóta. (Tüneményes könnyedséggel, szinte légiesen közelít a férfihoz; a füléhez hajolva.) Érted jövök, és titokban feleségül veszlek. FÉRFI (kétkedő grimasszal) Ennyi mindent?! NŐ (fiatalos, kópés mosollyal) Miután a mama egyszer rajtakapott bennünket. (Újra belepillant a levélbe; kérlelhetetlen pontossággal idézve.) Még azt is megígérted, hogy nem fogsz többet dohányozni FÉRFI (a nő diadalmas vigyorától lesújtva, sietve nyomja el a félig szívott cigarettát. Felugrik, s szó nélkül kirohan az ajtón.) NŐ (utána akar kiáltani, aztán inkább csak sóhajtva) Kívánhatott volna, amit akar. A bolond. (Arca mintha hirtelen öszszeesett volna. Eszelősen.) Megint magamra hagy, búcsúszó nélkül. Pedig mikor megrendeltem volt neki a cilindert Pórfinál? Hogyan is mondja Szomory Dezső? Nagyon szép legyen kértem, mert Párizsba utazom. Pontosan ezekkel a szavakkal. DISPUTA Macskakő 17

18 A férfit kint irgalmatlan varjúkárogás fogadja, a füléhez kap mind a két kezével. A (néhai) Fruzsina szelíd, megadó tekintete! Akkoriban ő még azt képzelte, hogy a vonzalom légies is lehet. Most viszont, miután meggyőződött róla, hogy vad, fékezhetetlen vágy bujkál az álomvilágát is annyiszor felkavaró, sötét szempárt szorongató ráncok között, és a meglehetősen fonnyadt testű nő tekintete csupa érzékiség, legszebb emlékei rettegéssel töltik el. Hogyan nézett fel rá Fruzsina, Istenkém?! Hiszen ez egy élő költő! Nem értem a verseit, de ha olvasni kezd, nehezen viselem el a gyönyörűséget Az irodalmi matiné után azon vette észre magát, hogy a diákház kivilágított dísztermének ablakán kirepülve lassan lebegni kezd A dicsőség kurta örökkévalósága! * Aznap nem sokkal éjfél előtt egy ezerráncú öregemberrel együtt várakozott a kisváros vasútállomásának peronján. A vonat késett. Ő közben arra gondolt, hogy maga Huxley is belevakult fantáziátlan álmába, hiszen a szép új világ réme nem oly meseszerűen, mint a paradicsomi pártól eredő ősi paráznaság lám, végérvényesen lehurbolta a romantikára vágyó ember minden illúzióját. DISPUTA Macskakő 18

19 Hologram Hang nélkül jajdul kiabál Babits Mihály Babits Mihály (V. E.) A nyári est kiég. Nincs szétzilálva még minden. Mi fáj, mi baj? Idegrost: rézhuzal. A sűrű lombú haj árnyéka eltakar, készülő vers (elég egy pillanat s beléd nyilall a szó: merész gondolatívelés lök magasba) titok, hogy honnan is kapod az erőt, hisz konok lázban ég a torok; roncs vagy, pokolra mész! mondják; de semmi vész. Mondják: ellep, elönt, te öklömnyi göröngy, a belső tengered. Gyönyör volt életed? Hát nincs egy kis eszed; csak úgy odaveted?! Tanulj meg félni fönt les rád Ő, aki dönt; csattogó, bonyolult pályád így alakult már más is belefúlt. Mit ér a nyár, a múlt? Nincs tünemény ha elborulsz zárkalétből nem szabadulsz férfi voltál bősz esztelen pupillád tágul: meztelen magányod megvakít mint véső agyadba vág alkudni késő. * Izsák, július 20. DISPUTA Macskakő 19

20 Nagy Koppány Zsolt DISPUTA Macskakő Jozefát úr téblábolásai 8. fejezet, amelyben egy beteljesedés nélküli, mégis forró szexjelenetnek lehetnek tanúi az arra kíváncsi kevesek Jozefát úr rémülten fordul ki az ajtón, és lihegve illeti apró pofonokkal önnön arcát, mert azt hiszi, hogy ettől helyrejön. De nem jön helyre, sőt, a helyzet fokozódik, mert amint odabenn elnémul a korbács csattogása, kattan az ajtó, és Antónia asszony fordul ki rajta. Szemeiben lilás tűz ég, mely szín köztudottan az élvetegség lángja. S bár Jozefát úr temérdek banális dologról nem tud, azért erre csakhamar rájön. Antónia asszony ugyanis karon fogja őt, és először húzni, majd cibálni kezdi befelé, kicsiny lakása gyermekekkel zsúfolt félhomályába. Jozefát úr azonban nem hagyja magát, vitézül áll egy helyben, és a jómodorra gondol. Mikor Antónia látja, hogy ezzel a módszerrel aligha ér el eredményt, másféle női praktikával próbálkozik: hajával körülcsavarja Jozefát úr arcát, cirógatja, megmarkolja a férfiasan merev nyakkendőt és lassú mozdulatokkal huzigálni kezdi, a csípőjét jó párszor a magáéhoz rántja és dörzsöli, a széles mellkast pedig egyre csak veri, veri. Ám a hatás újfent elmarad, mivel Jozefát urat annyira megbénítja ez a némajáték, ez a végzetanyja, meduzoid, fütyizabáló ősnő-pantomim, hogy egy tapodtat sem mozdul, csak lihegve és szintén némán, rémülten küzd. A haláltánchoz hasonlatos eseménynek Margaret néni vet véget, aki a korláton kihajolva lerikácsol: Te mocskos kurva! Hát már ezt a szegény embert sem hagyod békén? De erre Antónia szeme zöldre gyúl, kétágú nyelve kicsap a szájából, s olyant sziszszen felfelé, hogy a vénasszony rémülten kotródik vissza a lakásba, ahol csak némi vodka segítségével tud lelket önteni magába. Amikor az ital elfogy, egy madzagon leengedi az üveget Ferenczy bácsi ablaka elé, és addig rázogatja ott, amíg az észre nem veszi. Az öreg boldogan lohol el egy újabb adagért, s visszatérte után lihegve bár, de személyesen viszi föl Margitkámnak. Mindez persze később történik, most csupán Antóniát látjuk, amint a közeledő sírástól remeg az orrcimpája, zihál a melle, és szép arcocskája elformátlanodik, Jozefát úr pedig roppant kínosnak találja a helyzetet, fel-alá jár, de megszólalni nem tud, csak nézi, nézi Antóniát. Szép nő az istenadta, az a fajta, elnézést a megalázó osztályba sorolásért, akinek még a legmarconább hadfiakat is sikerül szerelmes gurgulászásra késztetnie, sőt, verset is hajlandók lesznek írni hozzá csak az a három tűzrevaló kölyök ne volna, könyvtárnyi verseskötet díszíthetné már a polcokat a falakon, ahol más az elejtett szarvasok agancsát tartja. Ekkor viszont legördül az első könnycsepp azon a gyönyörű arcon s elindul a lapra szerelt mellek felé, melyek csak arra várnak, hogy egy kis kézügyességgel és apai ambíciókkal bíró férfiember kézbe vegye és tökéletes testrészekké rakja össze őket. Jozefát úr életében (bár módfelett kedveli a síró nőket) vannak helyzetek, amikor óvakodik vagy egyenesen fél a könnyező hölgyektől, hiszen az ilyen helyzetekben a hölgyek gyakran nem simogatás és szeretkezés útján való megvigasztalódásra vágynak, hanem kiszámíthatatlanokká és rendkívül veszélyesekké válnak; bármit megígér nekik az ember, csak éppen ne sírjanak, aztán persze szívhatja a fogát úgyhogy tudja, a folytatást gyorsan meg kell akadályoznia, de hogy, de hogyan is? Térül-fordul (pedig csak zavartan toporog), aztán gondol egyet, kinyitja a saját lakása ajtaját, karon fogja Antóniát és betessékeli az átható cigarettafüstbe. A fotelba ülteti, és mellényt terít a hátára. Maga üldöz engem? néz fel hirtelen Antónia, amikor szipogása csillapodik. Micsoda?? Neem tiltakozik Jozefát úr. Üldözött egyszer egy férfi. Elmeséljem? Antónia tekintete eszelőssé változik. Inkább ne. Kérem, ne tegye. Ne zaklassa fel magát! Könnyebb lesz nekem, de lehet, hogy magának is, ha elmondom. Mégse tegye, kérem. De én mesélni akarok! kiáltja Antónia, és szoknyája alól előveszi a korbácsot. Jaj, értem, értem, kérem, csak tessék, hát csak tessék. Sok könyvet is végigolvas az ember, tudja, még ha nem is 20 Az Irodalmi Jelen pályázatán II. helyezést elért regény részlete