Zöldségtermesztés szabadföldön

Átírás

1 Zöldségtermesztés szabadföldön dr. Barnóczki, Attile dr. Csontos, Györgyi dr. Deme, Pál Fehér Béláné dr., dr. Glits, Márton dr. Gólya, Elek dr. Gyúrós, János dr. Hájos, Mária dr. Hodossi, Sándor Hraskó Istvánné dr., dr. Inczédy, Péter dr. Kapitány, József dr. Kovács, András Nagy Győzőné, dr. Nagy, József Némethy Zoltánné dr., dr. Ombódi, Attila dr. Pénzes, Béla dr. Slezák, Katalin dr. Terbe, István Tóthné Taskovics, Zsuzsanna

2 dr. Zatykó, Ferenc

3 Zöldségtermesztés szabadföldön dr. Barnóczki, Attile dr. Csontos, Györgyi dr. Deme, Pál Fehér Béláné dr., dr. Glits, Márton dr. Gólya, Elek dr. Gyúrós, János dr. Hájos, Mária dr. Hodossi, Sándor Hraskó Istvánné dr., dr. Inczédy, Péter dr. Kapitány, József dr. Kovács, András Nagy Győzőné, dr. Nagy, József Némethy Zoltánné dr., dr. Ombódi, Attila dr. Pénzes, Béla dr. Slezák, Katalin dr. Terbe, István Tóthné Taskovics, Zsuzsanna dr. Zatykó, Ferenc Publication date 2010 Szerzői jog 2010 dr. Hodossi Sándor, dr. Kovács András, dr. Terbe István

4 Tartalom Előszó... xiv 1. Általános ismeretek A zöldségfélék gazdasági és táplálkozási jelentősége A zöldségtermesztés gazdasági jelentősége A zöldségfélék táplálkozási jelentősége A zöldségtermesztés ökológiai igénye Hőigény Fényigény Tápanyagigény A nitrogénhiány és -túladagolás jellegzetes tünetei A foszforhiány tünetei és a hiányából adódó fejlődési rendellenességek A káliumhiány és -túltrágyázás tünetei és az ebből adódó fejlődési rendellenességek A kénhiány tünetei és a kénhiányból adódó fejlődési rendellenességek A kalciumhiány tünetei és az abból adódó fejlődési rendellenességek A magnéziumhiány tünetei és fejlődési rendellenességek A vashiányból eredő fejlődési rendellenességek és hiánytünetek A bór hiányának tünetei A rézhiány tünetei A mangánhiány tünete A cinkhiány tünete A molibdénhiány tünete Talajigény Vízigény Szaporítás Állandó helyre vetés Palántanevelés Öko- és fitotechnikai munkák Ökotechnikai munkák Talajművelés Öntözés Trágyázás Fitotechnikai munkák Vetésforgó A vetésforgó típusai A zöldségtermesztés vetésforgói A vetésforgók kialakítása A növényi összetételt és arányt befolyásoló alapelvek A növényi sorrendet befolyásoló alapelvek A jobb terület-kihasználás lehetősége a szabadföldi zöldségtermesztésben A vetésforgó körforgása A vetésforgó szerkesztése Takarásos korai termesztés Talajtakarás Átmeneti növénytakarás Váz nélküli fóliatakarás Síkfóliás takarás A takarófólia perforálása Fajtaválasztás és palántanevelés Vegyszeres gyomirtás Ápolási munkák az átmeneti takarás idején A fólia leszedése Szedés, áru-előkészítés és tárolás A zöldségnövények szedése, betakarítása Az áru előkészítése A zöldségfélék tárolása Vegyszeres gyomirtás, gyomszabályozás iv

5 Zöldségtermesztés szabadföldön 9. Növényvédelem Betegségek Nem fertőző betegségek Vírusos betegségek Fitoplazmás betegség Baktériumos betegségek Gombás betegségek Palántadőlés Albúgós betegség Peronoszpórák Lisztharmatok Gombás foltbetegségek Botrítiszes betegségek Fuzáriumos betegségek Rozsdák Kártevők A gyökér- és a föld alatti szár kártevői Talajlakó kártevő rovarok Gyökérgubacs fonálférgek Gyökereken, földbeli száron károsító nyüvek A föld feletti növényrészek kártevői Meztelencsigák (Limacidae, Agriolimacidae, Milacidae, Arionidae) Szárfonalféreg (Ditylenchus dipsaci) Levéltetvek (Aphididae) Tripszek (Thripidae) Poloskák (Heteroptera) Zöldségkártevő hernyók Közönséges takácsatka Levélbogarak (Chrysomelidae) A szántóföldi zöldségtermesztés üzemgazdaságossági sajátosságai A zöldségtermesztési technológiák kialakításának műszaki, ökonómiai szempontjai Részletes termesztési ismeretek Burgonyafélék (Solanaceae) Paradicsom (Lycopersicon lycopersicum (L.) Karsten) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Étkezési paprika(capsicum annuum L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Fűszerpaprika (Capsicum annuum L. var. longum) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Korai burgonya (Solanum tuberosum L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Kabakosok (Cucurbitaceae) Uborka (Cucumis sativus L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás általános szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák v

6 Zöldségtermesztés szabadföldön Összefoglalás Görögdinnye (Citrullus lanatus [Thumb] Mansfeeld) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztéstechnológia Növényvédelmi problémák Összefoglalás Sárgadinnye (Cucumis melo L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Spárgatök (Cucurbita pepo L. convar. pepo provar. oblonga Willd.), cukkini (Cucurbita pepo L. convar. giromontiina Duch), csillagtök (Cucurbita pepo L. convar. patissoniana Greb) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Hüvelyesek (Fabaceae) Zöldborsó (Pisum sativum L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelemi problémák Összefoglalás Zöldbab (Phaseolus vulgaris L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Hagymafélék (Liliaceae) Vöröshagyma (Allium cepa L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Fokhagyma (Allium sativum L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Póréhagyma (Allium ampeloprasum L. var. porrum) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás vi

7 Zöldségtermesztés szabadföldön 15. Gyökérzöldségfélék Sárgarépa (Daucus carota L. ssp. sativus) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Petrezselyem (Petroselinum crispum L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Zeller (Apium graveolens L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztése Növényvédelmi problémák Összefoglalás Pasztinák (Pastinaca sativa L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Retek (Raphanus sativus L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Cékla (Beta vulgaris L. ssp. esculenta Gurke var. rubra L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Torma (Armoracia lapathifolia Gilib.) Általános tudnivalók A fajtaválasztás szempontjai Ökológiai igények Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Levélzöldségfélék Fejes saláta (Lactuca sativa L. var. capitata L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Sóska (Rumex acetosa L. var. hortensis Dierb.) Általános tudnivalók vii

8 Zöldségtermesztés szabadföldön 2.2. Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Spenót (Spinacia oleracea L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Káposztafélék (Brassicaceae) Fejes káposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata provar. capitata Duch.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelemi problémák Összefoglalás Kelkáposzta (Brassica oleraceal. convar. bullata Duch.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Karfiol (Brassica cretica convar. botrytis Duch.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Brokkoli (Brassica oleracea L. var. italica Plenk) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Karalábé (Brassica rupestris convar. gongyloides Duch.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Kínai kel (Brassica pekinensis [Lour] Rupr.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Termesztéstechnológiai változatai Növényvédelmi problémák Összefoglalás Bimbós kel (Brassica oleracea L. convar. gemmifera Zenk) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai viii

9 Zöldségtermesztés szabadföldön 7.4. Termesztés Őszi betakarításra történő termesztés Téli szedésre történő termesztés Csemegekukorica (Zea mays L. convar. saccharata Koern.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés Növényvédelmi problémák Összefoglalás Spárga (Asparagus officinalis L.) Általános tudnivalók Ökológiai igények A fajtaválasztás szempontjai Termesztés A zöldspárga-termesztés sajátosságai Növényvédelmi problémák Összefoglalás Irodalom ix

10 Az ábrák listája 1. A paradicsom nagy hőingadozás hatására óriás fürtöket fejleszt (Fotó: dr. Terbe István) Napégés jelensége paprikabogyón (Fotó: dr. Terbe István) A tápanyag-hiánybetegségek megjelenésének helye a növényen Alacsony páratartalom és rézhiány hatására a paradicsom levelei kanalasodnak (Fotó: dr. Terbe István) A paradicsom jellegzetes kalciumhiány betegsége a termés csúcsi részén jelentkező foltosodás (Fotó: dr. Terbe István) Tápanyaghiányban szenvedő és egészséges növény gyökérzete A káliumhiány következtében kialakuló színhiba (zöldtalpasság) a paradicsomtermésen (Fotó: dr. Terbe István) Kalciumhiány betegség paprikabogyón (Fotó: dr. Terbe István) A bórhiány jellegzetes betegsége a gyökérzöldségféléken a szívrothadás (Fotó: dr. Terbe István) A művelhetőség és a talajnedvesség közötti összefüggés Helyrevetett és palántázott növények gyökérzetének alakulása A közeg víztartalmának hatása a vízpotenciál változására Túlöntözés következtében felrepedt paradicsombogyó (Fotó: dr. Terbe István) Példa talajfedettségi diagramra Váz nélküli fóliaágyás Javított váz nélküli fóliaágyás Barázdás váz nélküli fóliaágyás Síkfóliás ágyás A talaj és léghőmérséklet alakulása váz nélküli fóliatakarás esetén fagyos időben Különböző növekedési jellegű paradicsomtípusoka) determinált, b) féldeterminált, c) folytonos növekedésű Különböző paradicsombogyó-típusok A paradicsombogyó hossz- és keresztmetszete Az étkezési paradicsom sövényes támrendszer melletti termesztése Fűszerpaprika-fajták növekedési típusai Sorközművelés és gyökérzónába történő folyékony tápanyag-adagolás tápkultivátorral (Fotó: dr. Kapitány József) Előhajtatott vetőgumók (Fotó: Gólya Elek) Konzervuborka egysoros támrendszeres elrendezése Konzervuborka ikersoros támrendszeres elrendezése A gyakorlatban jelentős levélalakulások a) normál, b) félig levél nélküli, c) levél nélküli Az első fertilis nódusz és a tenyészidő közötti kapcsolat Bab növekedési típusok a) bokor, b) ostoros, c) indás vagy csavarodó Vöröshagymafej metszete a) nyak, b) buroklevél, c) húsos allevelek, d e) főgyűrű, f) tönk Kifejlett fokhagymanövény a) teljes növény, b) fokhagymafej keresztmetszete, c) fokhagymafej hosszmetszete Őszi fokhagyma (Fotó: dr. Barnóczki Attila) Tavaszi fokhagyma (Fotó: dr. Barnóczki Attila) Póréhagyma-fajtatípusok Póréhagyma szárának etiolálása töltögetéssel A répatest szöveti felépítése a) kis szívrészű, b) nagy szívrészű répa Maghozó sárgarépanövény elsőrendű vagy főernyő (A), másodrendű ernyő (B), harmadrendű ernyő (C), negyedrendű ernyő (D) A sárgarépa összetett ernyős virágzata hímsteril virágzat (A), hímnős virágokból álló virágzat (B) A sárgarépa virágtípusai és termése hímnős virág (A), brown típusú hímsteril virág (B), petaloid típusú hímsteril virág (C), ikerkaszat termés (D) Termesztésben elterjedt sárgarépa-fajtatípusok Amszterdami (A), Chantenay (B), Nanti (C), Berlicum (D), Danvers (E), Flakker (F), Imperator (G) Sárgarépa magas bakhátas művelésben (Fotó: dr. Kovács András) Sárgarépa alacsony bakhátas művelésben (Fotó: dr. Kovács András) Petrezselyemvirág és -mag Gyökérpetrezselyem-típusok x

11 Zöldségtermesztés szabadföldön 47. Zellergumó hosszmetszete ep = epikotil táj, hi = hipokotil táj, gy = gyökérzóna Pasztinák maghozó állomány A retek különböző típusainak kialakulása a szik alatti szárból és a főgyökérből (Chroboczek, 1960) Cékla répatesttípusok: a) gömbölyű, b) lapos, c) hengeres A cékla répatestének kialakulása vázlatosan a fiatal gyökér elsődleges szövetekkel (A), másodlagos vastagodás (B), új kambiumgyűrűk keletkezése (C D), fanyaláb (f), háncsnyaláb (h), kambiumgyűrű (k), másodlagos fatest (mf), kambiumgyűrűk által lefűzött fa-háncs edénynyalábok (ny), raktározó parenchimaszövetek (pa) A fejes saláta élettani eredetű betegségei a) külső levélszél barnulása, b) belső levélszél barnulása A hazai piac a kemény, zárt fejet képző, de vékony, világos levelű fejessaláta-fajtákat kedveli (Fotó: dr. Terbe István) A jégsaláta levelei vastagabbak, rendszerint hullámosabbak, szeldeltebbek és a fej súlya lényegesen nagyobb, mint a közönséges fejes salátáé (Fotó: dr. Terbe István) Ültetésre kész, fűtött fóliasátorban nevelt fejessaláta-palánták (Fotó: dr. Terbe István) Nagyüzemben az ápolási és szedési munkák könnyebb elvégzése miatt az ágyásos művelést alkalmazzák (Fotó: dr. Terbe István) A fejes saláta növénytáplálása szempontjából kritikus fejlődési szakasz a fejesedés kezdete (Fotó: dr. Terbe István) Betakarításra kész fejes saláta tábla (Fotó: dr. Terbe István) A jégsaláta gépesített betakarítása (Fotó: dr. Terbe István) A termést a kereskedő igényének megfelelően lehet műanyagládába, vagy vízhatlan papírral bélelt farekeszekbe, papírdobozokba csomagolni (Fotó: dr. Terbe István) Magszárképzésnek indult díszsaláta (tépősaláta) (Fotó: dr. Terbe István) A sóska magja apró, fényes, magas olajtartalma miatt nehezen csírázik (Fotó: dr. Terbe István) A termesztett spenót gyakoribb levélformái A spenót termése Felmagzott spenótnövény (Fotó: dr. Terbe István) Szedésre kész spenótállomány (Fotó: dr. Terbe István) A kézi szedés előnye a gépi vágással szemben, hogy a növény szívlevelei épségben maradnak, ami lehetővé teszi az újrahajtását (Fotó: dr. Terbe István) A brokkolirózsát körülvevő levelek Piacra kerülő brokkoli A bimbós kel levelek hónaljában fejlődő oldalrügyek A leszedett oldalrügyek, a kelbimbók Több éves spárgatő Értékesítésre előkészített, kötegelt fehérspárga- és zöldspárgasípok xi

12 A táblázatok listája 1. A zöldségtermő felület és a termelés nagyságrendjének alakulása Magyarországon között 2 2. Néhány fontosabb zöldségféle termőterületének alakulása Magyarországon között (ezer ha) (ZGYTT adatai alapján) Az éves fejenkénti zöldségfogyasztás alakulása különböző körülmények között A Nap sugárzó energiájának felhasználódása A besugárzás havi összegei Budapesten A növények által felvett elemek csoportosítása mennyiségük alapján A zöldségnövények felosztása sóérzékenységük alapján Talajművelési eljárások és eszközök a zöldségtermesztésben Fontosabb szerves trágyák tápanyag-összetétele (%) A marhatrágya tápanyagtartalmának feltáródása az idő függvényében (%) Egyedi vagy egy hatóanyagot tartalmazó műtrágyák (monoműtrágyák) Komplex műtrágyák Hosszú tenyészidejű zöldségfajok százalékos tápanyagmegosztása Legnagyobb műtrágya adagok a sóra érzékeny és a sóra kevésbé érzékeny zöldségfajok estében A zöldségnövények szervestrágya-igény szerinti csoportosítása Másodtermesztésre alkalmas zöldségfajok felhasználási lehetőségei szabadföldi zöldségtermesztésben A fóliatekercs átmérőjének függvényében javasolt lyuksorok száma Borsó gyomirtására engedélyezett herbicidek Helyre vetett paprika gyomirtására engedélyezett herbicidek Palántázott paprika gyomirtására engedélyezett herbicidek Paprikaállomány kezelésére engedélyezett herbicidek (POST) Helyre vetett paradicsom gyomirtására engedélyezett herbicidek Paradicsom állománykezelésére engedélyezett herbicidek Uborka gyomirtására engedélyezett herbicidek Burgonya gyomirtására engedélyezett herbicidek Káposztafélék gyomirtására engedélyezett herbicidek Kabakosok gyomirtására engedélyezett herbicidek Vöröshagyma gyomirtására engedélyezett herbicidek Bab gyomirtására engedélyezett herbicidek Sárgarépa gyomirtására engedélyezett készítmények Petrezselyem gyomirtására engedélyezett herbicidek Zeller gyomirtására engedélyezett herbicidek Fejes saláta gyomirtására engedélyezett herbicidek Csemegekukorica gyomirtására engedélyezett herbicidek Talajlakó rovarok ellen engedélyezett növényvédő szerek Zöldségfélék légykártevői elleni növényvédő szerek Meztelencsigák elleni növényvédő szerek A szárfonalféreg elleni növényvédő szerek Levéltetvek elleni növényvédő szerek Bagolylepkelárvák elleni növényvédő szerek Takácsatkák ellen ajánlott növényvédő szerek A szántóföldi zöldség termőterülete és termésmennyisége A szántóföldön termesztett zöldségfélék termésátlaga (t/ha) A paprika fejlődését befolyásoló tényezők hatása Meghatározott termésmennyiség eléréshez szükséges tápanyagok mennyisége étkezési paprikánál (hatóanyag, kg/ha) A paprikapalánta-nevelés legfontosabb tudnivalói Uborkaméretek A dughagyma méret szerinti osztályozása, hőkezelése A fokhagyma főbb alkotóelemei Az őszi és tavaszi fokhagymafajták jellemzői Termesztésben elterjedt sárgarépa-fajtatípusok főbb jellemzői Sárgarépa vetési, betakarítási időszakok a fajták tenyészidejétől függően xii

13 Zöldségtermesztés szabadföldön 53. Petrezselyem vetési, szedési időpontjai a termesztési céltól függően Zellergumó táplálkozási értéke A cékla különböző részeinek elemtartalma és eloszlása a répatestben (Csikkelné Szolnoki Takácsné Hájos, 2001) Levélzöldségfélék rendszertani csoportosítása A fejes saláta vízigényének változása a fényviszonyok függvényében (Geissler, 1991.) A fejes saláta által hasznosított tápanyagmennyiség különböző termésszintek esetén A fejes saláta tenyészterületének és tőszámának alakulása a sor- és a tőtávolság függvényében A fejes saláta tenyészidejének és betakarításának alakulása a palántázás függvényében A fejes káposzta fajlagos műtrágyahatóanyag-igénye (kg/1 tonna termés) xiii

14 Előszó Mindig változó világunk mai felgyorsuló átalakulása a mezőgazdaságot és ezen belül a kertészetet, a zöldségtermesztést is érinti. Erre a társadalmi, technikai, technológiai hatások mellett most különösen az EUhoz való csatlakozásunk van nagy hatással, és teremt új helyzetet a termesztők számára. A könyv ilyen körülmények között készült a hazai és a határon túli főiskolai és egyetemi hallgatóknak. Szemléletének középpontjában az új helyzethez, annak igényeihez és lehetőségeihez igazodó, piacorientált termesztéstechnológia áll, ehhez adja meg a szükséges alapokat. Munkájuk során a szerzők a technológia és a piac fejlődéséhez, valamint azok lehetőségeihez alkalmazkodva változtattak a tananyag megszokott szerkezetén, arányain és szemléletén. Gazdasági jelentőségük alapján súlyozták az egyes zöldségfajokat, esetenként a szokásosnál részletesebben, míg más fajoknál csökkentett terjedelemben tárgyalták botanikájukat, biológiai igényüket, termesztéstechnológiájukat, áruelőkészítésüket és termelésszervezésüket. A fajták gyors változása miatt elsősorban a fajtakörök és a fajtatulajdonságok ismertetésére törekedtek a szerzők, elhagyva a fajtaneveket kiemelték azokat a tulajdonságokat, amelyek alapján a fogyasztó, a kereskedelem, a feldolgozóipar és a termesztő a döntését meghozza. A könyv a növényvédelem és a vegyszeres gyomirtás területén az integrált és vegyszertakarékos termesztési technológiát ismerteti, és ahol lehetséges, kitér a biológiai növényvédelemre is. Nem a gyorsan változó márkanevekre helyezi a hangsúlyt, hanem hatóanyagokat ismertet elsősorban, ami bizonyos értelemben nehezíti, más vonatkozásban lényegesen megkönnyíti a tananyag megértését és elsajátítását. A könyv várhatóan ilyen formában jóval később veszíti el aktualitását, és kézikönyvként is sokáig lesz jól használható. A jobb áttekinthetőséget és megértést szolgálja a növényvédelem külön fejezetben történő tárgyalása, míg a jelentősebb kórokozókat és kártevőket az egyes növényfajoknál felsorolás jelleggel ismertetik a szerzők. A könyv átnézésében és bírálatában nemcsak a könyvírásban és a termesztésben is tapasztalt lektorok, hanem hallgatók is részt vettek. Ez utóbbiak nagyobbrészt az alap- és alapozó tantárgyakra épülő ismereteikkel, diákszemmel tekintették át az anyagot, észrevételeikkel megkönnyítve leendő diáktársaik tanulását, és elősegítve azt, hogy a könyv hasznos segédanyag legyen a meglehetősen szerteágazó zöldségtermesztéstan megismeréséhez és elsajátításához. Az egyes növények ismertetése végén található technológiai összefoglaló a könyv áttekinthetőségét fokozza, jelentősen megkönnyíti a tanulást, és gyakorlatias szemléletet ad a technológia megismeréséhez. A könyv határozottan termesztéstechnológiai szemlélettel íródott, a bonyolultabb biológiai, kémiai, fiziológiai, valamint technikai összefüggéseket mellőzi, rövid, lényegre törő, így tankönyvként jól áttekinthető és kezelhető. Emellett szerkezeti felépítése és gyakorlati szemlélete miatt a zöldségtermesztéssel foglalkozó gyakorló kertészek és növénytermesztő szakemberek számára is jól használható. A szöveget számos fénykép és ábra egészíti ki. A szerzők törekedtek arra, hogy minden szakkifejezést és fogalmat megmagyarázzanak, elősegítve ezzel azt, hogy a könyv a felsőfokú kertészeti képzésben ne csak Magyarországon, hanem a határon túli oktatásban is jól hasznosítható legyen. Egy sok szerzővel készült könyv mindig nehéz feladat elé állítja a szerkesztőket, ugyanakkor lehetővé teszi és garantálja, hogy az egyes fejezeteket a szakmához, az adott növény termesztéséhez legjobban értő szakemberek írják. Ennek eredményeként egy sokak által használható, hiánypótló szakkönyv és tankönyv született. A könyv olvasóinak sikeres tanulást és eredményes zöldségtermesztést kívánok! Dr. Cselőtei László akadémikus xiv

15 1. fejezet - Általános ismeretek 1. A zöldségfélék gazdasági és táplálkozási jelentősége A zöldségtermesztéstan a meghatározott kritériumok alapján zöldségféleként számon tartott növények termesztésével kapcsolatos komplex ismereteket összegezi. Korábban igyekeztek a zöldségnövény fogalmát botanikai és termesztési paraméterek alapján megfogalmazni. Ez azonban nem eredményezett egyértelmű és logikus rendszerezést. Újabban világviszonylatban konszenzus mutatkozik a tekintetben, hogy nem a zöldségnövény fogalmának körülírására, hanem inkább a zöldségféléknek mint termékcsoportnak a definíciójára van szükség. E meghatározás szerint a legtöbb zöldségféle lágy szárú (egyesek mint például a kasszava vagy manióka a trópusokon fás szárúak). Felhasználásra kerülő részük (a zöldségtermék) botanikai értelemben gyökér, hajtás, levél, éretlen (módosult) virág (rész), zsenge mag, érett vagy éretlen (ún. gazdasági érettségben lévő) termés. Az ehető rész nyersen vagy főzve fogyasztható. A zöldségek víztartalma igen nagy, ezért csak rövid ideig (legfeljebb 9 hónapig) tarthatók el A zöldségtermesztés gazdasági jelentősége A zöldségféleként hasznosuló növények számát világméretekben 1500 körülire becsülik (Rubatzky Yamaguchi, 1997). Közülük azonban csak mintegy 250 játszik jelentősebb szerepet, melyek nagy része nem termesztett, hanem gyűjtögetésből kerül fogyasztásra. Ez utóbbiaknak természetesen fajtáik nincsenek. A világ fejlettebb országaiban kb zöldségnövényt termesztenek. Ezek közül 35-re tehető a magas színvonalú termesztési technológiával is rendelkező és elsősorban ilyen módszerek alkalmazásával előállítottak száma (ez a 35 növény adja a világ zöldségtermesztésének több mint 75%-át). Magyarországon figyelemreméltó nagyságrendben mintegy zöldségfélét termesztenek. Ezek közül azonban 9 10 növény adja a termelés és a fogyasztás 90%-át. Ez nemzetközi összehasonlításban meglehetősen beszűkült termelési szerkezetnek minősíthető. A hozzánk hasonló éghajlati adottságú és gazdasági fejlettségű országokban legalább zöldségfélét termesztenek, és közülük a fogyasztásban is érdemi szerepet játszik. Világméretekben a zöldségfélék a szántóterület 2 3%-ából részesednek. Ugyanez a helyzet Magyarországon is. Ez számszerűen azt jelenti, hogy a 4 millió hektárt meghaladó szántóterületből a zöldségnövények ezer ha területet foglalnak el. A mérsékelt övön zöldségtermesztés nemcsak a szántóföldön folyik. A friss fogyasztás lehetőségének időbeni kiterjesztése érdekében üvegházakban, fóliával borított termesztőberendezésekben, valamint szántóföldön átmeneti ideig tartó fóliatakarás mellett is állítanak elő zöldségféléket. Magyarországon mintegy 120 hektárnyi üvegházfelületet hasznosítanak zöldségfélékkel. Ez nemzetközi összehasonlításban meglehetősen szerény nagyságrend. A fóliával takart felület 6 8 ezer hektárra becsülhető. Ebből mintegy 4 5,5 ezer hektár a tartós használatra épült fóliaházak és -sátrak részesedése, és 2 2,5 ezer hektár az átmenetileg takart terület (síkfólia, illetve talajvázas fóliatakarás, fóliaalagút). Ez nemzetközi összehasonlításban egyértelműen jelentősnek minősül. Az üvegházakban nálunk közel egyharmados arányban étkezési paprikát, paradicsomot és uborkát termesztenek. A nagy légterű fóliás berendezéseket az üvegházakhoz hasonlóan hasznosítják. A kisebb légterű fóliás berendezésekben már jelentős szerephez jutnak a káposztafélék (elsősorban Szentes térségében), a korai burgonya (főleg a Duna Tisza közén és a Nyírségben) valamint a görög- és a sárgadinnye (Délkelet- Magyarország, Ormánság, Heves) is. A szántóföldi zöldségtermesztés ezer hektáron belüli nagyságrendje, valamint növényi szerkezete konjunkturális okok miatt évenként mintegy 20 25%-os ingadozásokat mutat. Az esetek döntő többségében azonban az átlag (100 ezer ha) körül ingadozva a fenti határértéken belül marad. Ezen a területen az évjáratok döntő többségében 1,6 2 millió tonna zöldségfélét állítanak elő (szélső értékek 1,4 2,2 millió tonna). A hazai 1

16 Általános ismeretek zöldségtermő terület és az azon előállított termékek összes tömegének elmúlt évtizedek alatti alakulásáról az 1. táblázatban közölt adatok adnak tájékoztatást. 1. táblázat - A zöldségtermő felület és a termelés nagyságrendjének alakulása Magyarországon között Év Termőfelület (ezer ha) Termelés (millió tonna) , , , , ,9 A termelési szerkezet is folyamatosan változó. Az egyes zöldségnövények termőterülete évenként kisebbnagyobb mértékű változásokat mutat. A piaci viszonyokhoz igazodó ingadozások mellett tendenciák is megfigyelhetők. Ilyen volt pl. az elmúlt évben a zöldborsó vetésterületének jelentős visszaesése, valamint a csemegekukorica termőterületének nagymértékű növekedése. Ez utóbbi jelenség azt eredményezte, hogy időközben Magyarország Franciaországgal együtt Európa legnagyobb csemegekukorica-termelő állama lett. A fontosabb zöldségfélék hazai termőterületének elmúlt évtizedek alatti változásait a 2. táblázatban közölt adatok mutatják be. 2. táblázat - Néhány fontosabb zöldségféle termőterületének alakulása Magyarországon között (ezer ha) (ZGYTT adatai alapján) Növények Évek Csemegekukorica 7,6 14,0 20,0 35,0 Zöldborsó 30,2 8,4 13,1 20,0 Paradicsom 11,3 6,2 10,0 5,2 Vöröshagyma 6,7 6,7 6,1 5,1 Sárgarépa 3,4 3,4 4,6 2,9 Fejes káposzta 3,7 4,9 6,5 1,5 Étkezési paprika 6,8 7,7 9,7 4,1 Uborka 2,8 3,6 5,1 3,8 Görögdinnye 6,8 4,4 6,7 9,1 2

17 Általános ismeretek A zöldségtermesztés a magyar mezőgazdaság fontos és nagy gazdasági értéket előállító ágazata. Felmérések szerint ezer ember megélhetését biztosítja részben vagy teljes mértékben. Gazdasági jelentőségének szemléltetésére szolgáljanak a évi tényleges adatok. Ezek szerint 2002-ben 101 ezer hektáron 1,8 millió tonna zöldségféle termett, amelynek bruttó termelési értéke (indexált folyó áron) 105 milliárd forint volt. Ez azt jelenti, hogy 1 hektár zöldségtermő területen több mint 1 millió forint bruttó termelési érték előállítására került sor. Összehasonlításul és a fentiek reális értelmezését segítendő meg kell említeni, hogy 1 hektár búza, illetve 1 hektár takarmánykukorica bruttó termelési értéke 100 ezer forint körül alakult. Azaz a zöldségfélék bruttó termelési értéke tízszerese a búza vagy a takarmánykukorica bruttó termelési értékének. Ez az összehasonlítás egyszerre jelzi a zöldségágazat nagy foglalkoztató, eltartó és jövedelemszerző képességét, valamint kereskedelmi jelentőségét. Az összesen 105 milliárd forint értékű hazai bruttó zöldségtermék termelési értékből 20%-ot meghaladó hányad, számszerűen több mint 20 milliárd forint volt az export értéke. Ezzel szemben mindösszesen 2,8 milliárd forintot tett ki a zöldségimport értéke A zöldségfélék táplálkozási jelentősége A zöldségtermesztés témaköréhez szorosan kapcsolódik a fogyasztás kérdése, amelynek nagyságrendjét valamennyi társadalomban alapvetően a hazai termelés volumene determinálja. Ott, ahol a szabadföldi termesztés lehetséges tenyészideje viszonylag hosszú, a lakosság sok és sokféle zöldségfélét fogyaszt. A fogyasztás felmérésénél az egy főre jutó éves fogyasztás nagyságrendjét veszik figyelembe, amelyet kg/fő/év értékben fejeznek ki. Európában, a déli országokban a zöldségfogyasztás átlagos nagyságrendje kg/fő/év. A középső régióban (45 53 szélességi fokok közötti övezet) ahova Magyarország is tartozik kg/fő/év körüli, míg Észak-Európában mindössze kg/fő/év. A zöldségfogyasztás mértékét a földrajzi fekvésen kívül az egyes országok gazdasági fejlettsége, a lakosság vásárlóereje is befolyásolja. A gazdagabb országokban általában több zöldségfélét fogyasztanak. A gazdaságilag fejlett országok zöldségfogyasztásának átlaga kg/fő/év, míg a fejlődő országoké kg/fő/év. Az éves fejenkénti zöldségfogyasztás nagyságrendjének alakulását szemléltető adatokat a 3. táblázatban mutatjuk be. 3. táblázat - Az éves fejenkénti zöldségfogyasztás alakulása különböző körülmények között Terület Zöldségfogyasztás (kg/fő/év) Európa déli része Európa középső része Európa északi része Fejlett országok átlaga Fejlődő országok átlaga A zöldségfogyasztás nagyságrendjét a gyümölcs (beleértve a csemegeszőlőt is) fogyasztási szokások is módosítják. Általában ott, ahol a gyümölcsfogyasztás dominál, kisebb mértékű a zöldségfogyasztás, s ez fordítva is igaz. A zöldségfogyasztás tömege mellett annak egyenletessége és szerkezete is fontos mutató. Az lenne az ideális, ha a zöldségfélékkel történő ellátottság/fogyasztás egész évben nagyjából egyenletes lenne. Erre azonban nálunk és a hozzánk hasonló éghajlati adottságú országokban, ahol a szabadföldi termesztés lehetősége az április és október közötti 7 hónapra korlátozódik, gyakorlatilag nincs mód. A mérsékelt égövön közel egyenletes ellátás csak akkor biztosítható, ha a fogyasztásban a tartósított zöldségfélék aránya eléri legalább a 30%-ot. Ez a szám 3

18 Általános ismeretek nálunk ma még alacsonyabb, így az éves fogyasztás erős szezonalitást mutat. Nagy része közel fele a nyár végi, ősz eleji 4 5 hónapra esik, míg a január és április közötti 4 hónapra mindössze egyötöde. A fogyasztást az abban érdemben megjelenő zöldségnövények száma is minősíti. Az egyes zöldségfélék ugyanis különböző tápanyagok forrásai. Az egészséges táplálkozás változatos, több zöldségféléből álló termesztési és fogyasztási szerkezetet feltételez. Ott, ahol a lakossági fogyasztásban legalább zöldségféle érdemi szerepet játszik, a nagyobb felületen termesztettekből az éves fejenkénti fogyasztás 5 15 kg/fő/év érték körül alakul, a kisebb felületen termesztettekből pedig 0,20 0,80 kg/fő/év közötti. A hazai fogyasztás a zöldségféléből álló termelési szerkezet mellett (ezekből is csak 9 10 faj játszik érdemi szerepet) kevésbé változatos. A nagyobb felületen termesztettekből az éves fejenkénti fogyasztás 3 10 kg körül alakul, de hiányoznak a fogyasztásban 0,20 0,30 kg/fő/év nagyságrendben megjelenő zöldségfélék. Valamennyi humán tápanyagot szükséges mennyiségben tartalmazó élelmiszerek nincsenek. Az egészséges táplálkozás ezért változatos étrendet feltételez. A cereáliák (gabonafélék) elsősorban kalória-, míg az állati termékek fehérjeforrások. A zöldségfélék (és a gyümölcsök) pedig a vitaminok és az ásványi sók elsődleges forrásai. Ezen kívül rostanyagokban gazdagok és hamumaradványuk lúgos kémhatású. A zöldségfélék igen fontos szerepet játszanak az egészséges táplálkozásban. Ezt markánsan fejezik ki Hessayon The Vegetable Expert c. (világszerte igen nagy példányszámban forgalmazott) könyvében megfogalmazott gondolatok, miszerint: Igaza volt a nagymamának, amikor azt akarta, hogy sok zöldségfélét együnk. A bölcsesség szavai voltak ezek még mielőtt felfedezték volna a vitaminok, ásványi sók, rostok fontos élettani szerepét. Bizony a bölcsesség szavai voltak, hiszen az embernek is, mint az élővilág bármely tagjának, táplálkoznia kell és egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszik. A magához vett tápanyag mennyisége és összetétele alapvetően meghatározza életminőségét, sőt bizonyos mértékben az élettartamát is. A zöldségfélékben található vitaminok közül mindenekelőtt a vízben oldódók érdemelnek figyelmet. Közülük elsősorban a C- (aszkorbinsav), a B 1- (thiamin), a B 2- (riboflavin), valamint a B 3- (niacin) vitamin, továbbá az A- vitamin (retinol) elővitaminjainak nagyságrendjét szokták kiemelni. C-vitaminból a zöldségfélék 100 g-onként átlagosan mg-ot tartalmaznak. A nagyságrend mg/100 g értéktől jelentős, mg/100 g felett pedig már kifejezetten magas. B 1-, B 2-, B 3-vitaminból a zöldségfélékben átlagosan 0,05 1 mg/100 g található, amely 0,1 mg/100 g értéktől már figyelemre méltónak minősül. A zöldségfélékben A-vitamin (retinol) nem található, azonban elővitaminjai a különböző karotinoidok bőségesen. Ennek lehetséges nagyságrendjét nemzetközi egységben (international unit) fejezik ki és az angol megnevezés kezdőbetűivel I. U. egységként jelölik. Egy A-vitamin I. U. egység egyenlő 30 mikrogramm retinollal, amely megfelel 0,6 mikrogramm alfa-karotin, illetve 1,2 mikrogramm béta-karotin értéknek. A különböző zöldségfélékben az A-vitamin I. U. érték 60 80, illetve között változik, és 1000 fölött jelentősnek, 5000 felett pedig már kifejezetten magasnak számít. A zöldségfélékben előforduló kémiai elemek közül a kálium-, kalcium-, foszfor-, magnézium-, nátrium- és vassók érdemelnek figyelmet. Az egyes zöldségtermékek összetételét ismertető táblázatokban is rendszerint ezeket tüntetik fel. Káliumból mg/100 g, kalciumból mg/100 g, foszforból mg/100 g, magnéziumból 5 25 mg/100 g, nátriumból 3 15 mg/100 g, vasból 0,4 1,4 mg/100 g az átlagos nagyságrend. A zöldségfélék figyelemreméltó komponensei a különböző rostanyagok, amelyek fontos szerepet játszanak a béltraktus mozgatásában és a különböző mérgező anyagok lekötésében. A különböző zöldségfélékben jelentős nagyságrendű, 0,7 1,8 g/100 g emészthetetlen vagy diétás rost található. A zöldségfélék nem minősülnek fehérjeforrásnak, közülük egyesek fehérjetartalma azonban figyelmet érdemlő. A hagymaféléké 1,5 2,5 g/100 g, a káposztaféléké 2 4 g/100 g, a hüvelyeseké pedig 6 8 g/100 g. 4

19 Általános ismeretek Az a tény, hogy a zöldségfélék hamumaradványa lúgos kémhatású, az emésztés folyamatában játszik fontos szerepet. A naponta fogyasztott alapélelmiszerek cereáliák, húsok, egyes tejtermékek savas kémhatású hamumaradványt hagynak hátra. Ezek közömbösítését segítik az elfogyasztott zöldségfélék. A zöldségfélék táplálkozásban betöltött szerepének áttekintése kapcsán arról is szólni kell, hogy kivételes esetekben mérgező anyagok is előfordulhatnak bennük. Ezek lehetnek: gyomirtó és növényvédő szer maradványok, elsősorban nitrogénműtrágyából származó nitrátok és növények által termelt oxálsav. A növényvédő és gyomirtó szerek maradványainak zöldségfélékbe kerülése az ajánlott dózisok használata mellett a humán egészségügyi várakozási idő betartásával lényegében kizárható. A nitrátfelhalmozódás már nem ilyen egyszerű kérdés. A nitrogén organogén (szerves vegyületekbe épülő) elem. Az asszimilációra kedvezőtlen körülmények (borult idő, alacsony hőmérséklet) között azonban nem képes a szerves vegyületekbe épülni és nitrát formájában felhalmozódik a növények vízszállító szöveteiben. Ez a jelenség elsősorban a levélzöldségféléknél és egyes gyökérzöldségféléknél (sárgarépa, cékla, retek stb.) fordul elő. Az emberi szervezetbe kerülő nitrát a fogyasztó testtömegétől függően fejt ki mérgező hatást, ezért elsősorban a csecsemők és a kisgyermekek a veszélyeztetettek. Felnőtt korban egy testsúly-kilogrammra számított fogyasztható napi nitrátmennyiség legfeljebb 5 mg. A probléma a növények tényleges igényeihez igazodó nitrogénműtrágyázással valamint a szedés borult, hűvös időben történő kerülésével mérsékelhető. Még bonyolultabb az oxálsavtartalom kérdésköre. Oxálsavat egyes zöldségfélék mint pl. a rebarbara, a mángold, az új-zélandi spenót stb. természetes körülmények között is termelnek, esetenként jelentős mennyiségben. Az emberi szervezetben az oxálsav kalcium-oxaláttá alakul, amely végtermék és krónikus kalciumhiányhoz vezet. A vizelet magas oxálsavtartalma a legfontosabb vesekő-kiváltó tényező (a vesekövek döntő többsége kalcium-oxalát). A zöldségfélék gyógyító hatása régóta ismeretes. Számosat közülük korábban kifejezetten erre a célra gyűjtöttek, illetve termesztettek. Mindez hosszú ideig csak megfigyeléseken, tapasztalatokon alapuló felismerés volt. Majd a XX. század végén Japánban és az Egyesült Államokhoz tartozó Hawaii szigetén végzett orvosi vizsgálatok egyértelműen igazolták a zöldségfogyasztás és a jó egészségi állapot összefüggéseit. Feltárták továbbá az egyes zöldségfélék konkrét gyógyító hatását, és meghatározták azokat a vegyületeket, amelyekre ez visszavezethető. Megállapították, hogy az állati eredetű fehérjék szokásos háztartási sütésekor heterociklusos aromás aminok keletkeznek, amelyek megzavarják a sejtek közötti kommunikációt ezáltal rákos sejtburjánzást okoz(hat)nak. Ezek szabad gyökeit megkötik és ezzel rákkeltő hatásukat semlegesítik a zöldségfélékben található színanyagok (karotin, likopin, lutein, betanin stb.), amelyek antioxidánsok. A színanyagokat tartalmazó zöldségfélék levének adagolására épülő kúrák jelentős javulásokat igazoltak rákos betegeknél. A rákos megbetegedések mellett a szív- és érrendszeri betegségek jelentik a legnagyobb gondot, ami elsősorban a vér magas összes- és kis sűrűségű koleszterintartalmára, valamint magas triglicerinszintjére vezethető vissza. Felmérések szerint 2020-ra az érelmeszesedés lesz az első számú idő előtti halálozási ok. E tekintetben a magas koleszterol (koleszterin) szint a legnagyobb rizikófaktor. Az eddigi vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a zöldségfélék rostanyagai csökkentik a kis sűrűségű koleszterin (LDL) szintet. Az oldható rost rövid láncú zsírsavakat képez, amelyek gátolják a máj koleszterin-szintézisét. A főleg hüvelyes zöldségfélékben található szaponinok pedig növelik az LDL receptorok aktivitását, és ez elősegíti a koleszterin felszívódását. A rákos megbetegedések gyógyításával kapcsolatban már említett antioxidánsok egyben potenciális gátlói is az LDL oxidációjának amely érelmeszesedést okozó rizikófaktor. 5

20 Általános ismeretek A nagy rosttartalmú zöldségnövények kevés energiát és nagy tömeget adnak, elfogyasztásukhoz több idő kell, nagyobb tömegű és gyorsabban ürülő béltraktust képeznek, amely mérsékli számos betegség kialakulásának kockázatát. Egy 20 éves időszakot átfogó vizsgálat eredményei igazolták, hogy a napi háromszori zöldségfogyasztás csökkenti a stroke (agyvérzés) előfordulásának gyakoriságát. Egyben rámutattak arra is, hogy mindez az antioxidánsok, alfalinolensavak, folsavak és a nagy mennyiségű kálium védőhatására vezethető vissza. 6

21 2. fejezet - A zöldségtermesztés ökológiai igénye A zöldségnövények a Nap energiáját felhasználva a levegőből, illetve a víz segítségével a talajból felvett kémiai anyagokat az ember számára hasznos és nélkülözhetetlen vegyületekké alakítják át. Ezek a bonyolult biológiai, kémiai és fizikai folyamatok a természet és termesztést irányító ember, a kertész által meghatározott körülmények között játszódnak le. Ezért a termesztés sikere részben függ a környezeti adottságoktól, az időjárástól, de nagymértékben függ a kertész hozzáértésétől, szorgalmától és attól, hogy a kedvezőtlen környezeti feltételeket mennyire tudja a növények számára alkalmassá átalakítani. Ennek a rendszernek a működése akkor tekinthető ideálisnak, ha maximális a termesztés céljának megfelelő anyag- és energiafelhalmozás, és minimális az életfolyamatokkal kapcsolatos anyag- és energiaveszteség. 1. Hőigény A növényben lejátszódó biológiai, biokémiai és fizikai folyamatok hőfüggőek, ami azt jelenti, hogy létrejöttüket, sebességüket és irányukat a hőmérséklet nagymértékben befolyásolja. Földünk hőmérsékletét alapvetően a napsugárzás határozza meg. A növény a környezetével állandó hőcsere-kapcsolatot tart fenn, ami sugárzás, hőátadás, hővezetés és áramlás útján jön létre. A növények hőmérsékletét alapvetően a fénysugárzás, a környezet hőmérsékletének változása, a párologtatás, és a növényekben lejátszódó biológiai és kémiai folyamatok határozzák meg. A növényi hőháztartásban 95%-ot tesz ki a transzspirációra és a hőátadásra fordított energia. A transzspiráció hiányában a növény nagyon felmelegedne, mert a felesleges energiájától nem tudna megszabadulni. A levél és a levegő hőmérsékletének összehasonlítása jó információt ad a növény vízellátásáról ezt az összefüggést az utóbbi időben a termesztési gyakorlatban az öntözés időpontjának meghatározására is felhasználják, ugyanis a levegőnél sokkal melegebb levél rossz vízellátottságra utal. Azok a fajok, amelyeknél a levelek tömegéhez viszonyított levélfelület kicsi (pl. pozsgások), nagyobb víztartalékkal rendelkeznek, és a besugárzás hatására kevésbé melegszenek fel, mint azok a növények, amelyeknek a levele vékony és a levélfelülete nagy. A növényi életfolyamatokban a hő hatására beálló változások 0 és 35 C között 10 C-ként megközelítően megkétszereződnek. Elegendő fény, szén-dioxid, víz és ásványi anyag esetén, a növény hőmérsékletének emelésével, az illető fajra (fajtára) jellemző értékig a fotoszintézis növekszik, ezt meghaladóan stagnál, majd csökken. Az egyes zöldségfajok hőigényének alsó értékét hőminimumnak, a felső határértékét hőmérsékleti maximumnak nevezzük. Az alsó és a felső határ közötti középértéket hőmérsékleti optimumnak mondjuk, ami a határértékekhez hasonlóan fajonként, esetleg fajtánként is nagymértékben változó. Ezeket az értékeket azonban nem szabad abszolút értékeknek tekinteni, mert a növény fejlettségi állapotától és a környezeti tényezőktől (pl. fényviszonyok) nagymértékben változhatnak. Egy adott növényfaj csak a két határ közötti értékek esetén képes megélni, azoknál alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet hatására elpusztul. A Markov Haev-törvény értelmében a küszöbértékek (alsó és felső) az optimális hőmérsékleti értéktől (t) 14 C-kal térnek el felfelé és lefelé. A t érték az adott faj esetében vegetatív és generatív fázisban, fényszegény időben az optimális hőmérséklet. Az optimumtól való káros következmény nélküli eltérés: t ± 7 C. A szabály arra is kitér, hogy a növény hőoptimuma bizonyos fejlettségi fázisban eltérő, csírázás idején általában az optimumnál (t) 7 C-kal magasabb (t + 7 C), szikleveles korban 7 C-kal alacsonyabb (t 7 C). A hőmérsékleti optimum 5 7 C-kal a napszaktól függően is változik, de az is ismert, hogy a fiatalabb növények hőmérsékleti optimuma 1 2 C-kal magasabb, mint az idősebbeké. A zöldségnövényeket a Markov Haev-törvény hőmérsékleti optimumértékük alapján 5 csoportba sorolja: 1. csoport (melegigényesek) 25 C optimális hőmérséklet: sárga- és görögdinnye, uborka, spárgatök, cukkini, patisszon, laskatök, paprika, új-zélandi spenót, okra, földimogyoró, porcsin; 2. csoport (melegkedvelők) 22 C optimális hőmérséklet: tojásgyümölcs, paradicsom, sütőtök, bab, limabab, lóbab, csemegekukorica, kerti zsázsa; 3. csoport 19 C optimális hőmérséklet: cékla, vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, zeller, spárga, articsóka, mángold, gumóskömény; 7

22 A zöldségtermesztés ökológiai igénye 4. csoport 16 C optimális hőmérséklet: sárgarépa, petrezselyem, paszternák, feketegyökér, cikóriasaláta, téli sarjadékhagyma, metélőhagyma, burgonya, borsó, fejes saláta, endíviasaláta, madársaláta, tépősaláta, kárdi, kerti laboda, kötözősaláta, spenót, rebarbara, sóska, csicsóka; 5. csoport (hidegtűrők) 13 C optimális hőmérséklet: káposztafélék, retek, torma. (A paprikát a Markov és Haev a 22 C-os csoportba sorolta, majd Somos A. sorolta át a 25 C-os csoportba.) A növények hőigényét hőösszeg formájában is szokás jellemezni, ennek újabban a programozott termesztésben van jelentősége. Segítségével viszonylag nagy pontossággal kiszámítható az adott fajta érése és a betakarításának időpontja. A hőösszegszámítás a biológiai küszöbértékből indul ki, azaz abból az értékből, amikor az adott faj (fajta) biológiai tevékenysége (csírázása) megindul. Az ettől eltelt napok átlaghőmérsékletét egészen a betakarítás idejéig összeadjuk úgy, hogy levonjuk a mindennapi átlaghőmérsékletből a hőküszöb értéket, így megkapjuk a fajta hőösszegigényét. Ezt az értéket újabban megadják a fajtaleírásokban. A termesztő ismeri az adott körzetben a többéves napi átlaghőmérsékletet, a biológiai küszöbértéket a napi értékekből levonja, a vetés idejétől számítva a kettőt összeveti, és arra a napra lehet a betakarítást tervezni, amikor az így fennmaradó érték eléri a fajtára megadott hőösszeg értéket. Annak ellenére, hogy a kertésznek van lehetősége fűtéssel, szellőztetéssel, árnyékolással stb. a növény számára a kedvező hőmérsékleti értéket biztosítani, előfordulnak a termesztés során szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, amelyek a növényekre nézve kedvezőtlenek, fejlődésüket hosszabb-rövidebb időre megzavarják, károsítják, esetleg el is pusztítják. Ezek a kedvezőtlen hőmérsékleti értékek, és a hatásukra kialakult fejlődési rendellenességek a következők lehetnek: Az optimálisnál magasabb hőmérsékletből adódó kedvezőtlen hatások: megnyúlás (különösen akkor, ha a meleg fényhiánnyal párosul); terméselrúgás; virágelrúgás (általában 30 C felett); a termés és a lombozat perzselődése; belső, szemmel nem látható, minőségi változások (pl. pudvásodás, fásodás, a termésszövet gyors keményedése stb.); rossz színanyagképződés; kényszerérés; túl nagy lombtömeg képződése; későn megjelenő virágok. Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékletből adódó fejlődési rendellenességek: terméselrúgás; virágelrúgás; rossz kötődés; elfagyás (amikor az egész növény elpusztul); lefagyás (amikor a növénynek csak az egyes szervei károsodnak); felfagyás (amikor a talaj teteje megfagy, megemelkedik, és a gyökerektől elszakítja a növényt); antociánosodás (lila elszíneződés a leveleken és a termésen); lassúbb érés; lassúbb színesedés; csokros termésképződés; termés- és levéldeformáció. Nagy hőmérséklet-ingadozás következményei: terméselrúgás; virágok elrúgása; óriás fürtök képződése (1. ábra); termések felrepedése. 1. ábra - A paradicsom nagy hőingadozás hatására óriás fürtöket fejleszt (Fotó: dr. Terbe István) 8