A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Átírás

1 NEM JOGERŐS! Kaposvári Munkaügyi Bíróság 3.M.415/2003/8. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A bíróság a Független Rendőr Szakszervezet (dr. Tordai Gábor jogi képviselő, 1388 Budapest, Pf.: 52.) által képviselt G. L. felperesnek a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság 7400 Kaposvár, Szent Imre u. 14/d. szám alatti alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perében nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A bíróság az alperes 71-10/2003. számú fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezi. A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül ,- Ft, azaz Harmincezer forint perköltséget.

2 A feljegyzett illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül írásban, 3 példányban a Somogy Megyei Bírósághoz megcímzett és a Kaposvári Munkaügyi Bírósághoz benyújtandó fellebbezéssel lehet élni. Ha a fellebbezés a perköltség, az állam által előlegezett illeték és költség viselésére vagy annak összegére, a kamat megfizetésére, valamint az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél kérheti a másodfokú bíróságtól a fellebbezés tárgyaláson történő elbírálását, ellenkező esetben az erre irányuló fellebbezést a bíróság tárgyaláson kívül bírálja el. A fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelem alapján a felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. I n d o k o l á s : A bíróság a felek egymás által nem vitatott előadásai, a csatolt iratok és a tanúk vallomása alapján a következő tényállást állapította meg. A felperes a K. Rendőrkapitányság állományában igazgatás-rendészeti feladatokat látott el év végén és év elején több alkalommal a lakóhelyét elhagyta oly módon, hogy a lakóhely elhagyás tényét előzetesen szolgálati parancsnokának nem jelentette és a tartózkodási helyét, illetőleg a távollét időtartamát a szolgálatvezetőnél rendszeresített füzetbe nem írta be. Az úgynevezett távolléti füzetet a szolgálati szabályzat rendelkezései alapján a mindenkori szolgálatvezetőnél arra rendszeresítették, hogy abba az állomány tagjai bejegyezzék, ha szolgálaton kívüli időben a Kapitányság illetékességi területéről eltávoznak. Az utóbbi években azonban, arra is figyelemmel, hogy az állomány szinte minden tagja rendelkezik mobiltelefonnal, ezt a távolléti füzetet rendszeresen az állomány tagjai nem vezették, a szolgálatvezetőnél minden rendőr mobiltelefonszáma megvolt, a listát rendszeresen frissítették, ezért egy váratlan berendelés esetén az állomány tagjai a mobiltelefonjukon elérhetőek voltak. Az úgynevezett távolléti füzet adatai rendkívüli berendelés esetén bírnak jelentőséggel annak megállapítására, hogy az állomány tagjai közül kik azok, akik a Kapitányság illetékességi területén kívül tartózkodnak. Olyan rendkívüli berendelés, amely az igazgatás-rendészeten

3 dolgozókra is kiterjedt az elmúlt 10 évben nem volt. Próbariadó esetén az igazgatás-rendészeten dolgozóknak 4 órán belül kell a szolgálatteljesítési helyre beérni, a mobiltelefon alkalmazásával ez viszonylag nagyobb távolságról is lehetséges. A Közrendvédelmi Osztály járőr szolgálatának tagjait a távollét bejelentésére a parancsnok felhívta, arra azonban nincsen adat, hogy a távolléti füzet vezetésére vagy a távollét bejelentésére az elmúlt években bármilyen figyelemfelhívás lett volna, annak ellenére, hogy a füzet adataiból nyilvánvalóan megállapítható volt, hogy az állomány legfeljebb 10 %-a vezeti rendszeresen ezt a füzetet. A felperes gyermekkori barátja, F. J november 20-án megkérte a felperest, hogy N-ról a felmondott alkalmazottjától hozza el a nála maradt gépkocsit. A felperes saját gépkocsijával és barátja alkalmazottjával N-ra ment és az F. J. vállalkozásához tartozó gépkocsit visszahozták. Ezt követően, illetve ezt megelőzően összesen körülbelül 8 alkalommal év végén és év elején barátja kérésére a felperes N-ra, illetőleg S-ra ment és onnan K-ra újságot szállított. Az S-i szállítások alkalmával egyidejűleg barátnőjét és meglátogatta. Ezeknek az utazásoknak a költségét F. J. a felperes számára megtérítette. További néhány alkalommal a felperes F. J. alvállalkozójával L. Cs-vel B-re utazott a vállalkozás áruszállítói gépkocsijával, de ilyenkor az újságok átvételében nem segédkezett, hanem magánprogramokat intézett februárjában F. J. volt N-i alkalmazottja, B. G. feljelentést tett a K-i Ügyészségen, amelyben előadta, hogy G. L. felperes gépkocsivezetőként dolgozik F. J. vállalkozásában, rendszeresen B-re utazik az újságokért és ezért esetenként 2.000,- Ft munkabért kap. A feljelentésre tekintettel a felperessel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett a K-i Rendőrkapitányság engedély nélküli munkavégzés miatt február 13-án. A fegyelmi eljárás során a felperes terhére rótták és vizsgálták azt is, hogy ezen eltávozások, illetve más egyéb eltávozások alkalmával a felperes a távolléti füzetbe nem jegyezte be, hogy a Kapitányság illetékességi területén kívül tartózkodik a szolgálatteljesítést követően. A fegyelmi eljárás során tanúként meghallgatták a feljelentő B. G-t, valamint az engedély nélkül munkavégzés tényállása körében F. J-t, B. L-t és L. Cs-t. F. J., B. L. és L. Cs. tanúvallomása alátámasztotta a felperes azon hivatkozását, hogy alkalmanként baráti szívességből költségtérítés mellett, de ellenérték nélkül segített barátjának a hírlapok szállításában néhány alkalommal. Ezen tanúk vallomása több pontos is ellentétes a feljelentő B. G. tanúvallomásával, az ellentéteket azonban a fegyelmi eljárás során nem tisztázták. A távolléti füzet vezetése tekintetében dr. S. K-t, az S. Megyei Rendőrfőkapitányság K. Rendőrkapitányságának osztályvezetőjét hallgatták ki tanúként, aki februárjától a felperes elöljárója volt, és akinek tanúvallomása szerint február előtt a szolgálatparancsnoknál volt arra lehetőség, hogy a távolléti füzetbe az állomány tagja a lakhelyelhagyást rögzítsék. A fegyelmi eljárás során a tanúk meghallgatásáról a felperest és jogi képviselőjét nem értesítették. Értesítették ugyanakkor a jogi képviselőt a felperes parancsnoki meghallgatásáról, melyen a jogi képviselő jelen volt.

4 A felperest a K-i Rendőrkapitányság 71-10/2003. Fe. számú határozatával megrovás fenyítésben részesítette. Ennek indokolásában a kapitányságvezető megállapította, hogy noha nem nyert bizonyítást, hogy a felperes a munkájáért fizetést kapott volna, azonban az engedély nélküli munkavégzés elkövetése megállapítható, mert a felperes rendszeresen munkát végzett, amelyért költségtérítésben részesült és amely magánlátogatások költségének megtakarítását eredményezte számára. A jelentési kötelezettség megszegése tekintetében szintén megállapította a fegyelemsértést, mert a Szolgálati Szabályzat egyértelműen rendelkezik a jelentési kötelezettségről és azt feltételtől nem teszi függővé. A határozat hivatkozott arra, hogy a jelentési kötelezettség nem csak akként valósult meg, hogy a távolléti füzetbe a felperes nem írta be magát, hanem hogy a parancsnokának szóban sem jelezte, hogy a Kapitányság illetékességi területét elhagyja. A felperes panasszal élt a fegyelmi határozat ellen az S. Megyei Rendőr-főkapitányságon. A panaszt a Rendőr-főkapitányság elutasította, elutasította továbbá azt az eljárási kifogást is, hogy a jogi képviselőt a tanúk meghallgatásáról nem értesítették. A felperes kereseti kérelmet terjesztett elő a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt. Keresetében előadta, hogy engedély nélküli munkavégzés részéről nem valósult meg, hiszen nem munkaszerződés, munka-megállapodás keretében, hanem baráti szívességből végzett alkalmanként munkát gyermekkori barátja részére. Fenntartotta eljárási kifogását a tekintetben, hogy a tanúk meghallgatásáról őt és jogi képviselőjét nem értesítették. A bejelentési kötelezettség elmulasztása tekintetében hivatkozott arra, hogy nem volt a Kapitányságon gyakorlat a tényleges bejelentés azóta, amióta az állomány mobiltelefonnal, rendelkezik és bármikor az illetékességi területen kívüli helyről is behívható. Állította, hogy ezek a lakhelyelhagyások még rendkívüli esemény bekövetkezésekor sem akadályozzák a behívását és az általa ellátott beosztásból adódóan ilyen rendkívüli behívásra várhatóan egyáltalán nem kerül sor. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Fenntartotta a htározat indokolásában foglaltakat, hivatkozott arra, hogy a felperes a Szolgálati szabályzat rendelkezéseit nyilvánvalóan megsértette azzal, hogy a bejelentési kötelezettséget elmulasztotta. Vitatta, hogy az eljárás során olyan súlyos eljárási szabályszegés történt volna, amely az ügy érdemére kihathat. Az engedély nélküli munkavégzés tekintetében a fegyelmi határozatban külön nem indokolt okirati bizonyítékra, arra a borítékra hivatkozott, amelyen feltüntették, hogy 3.500,- Ft G. L. bére. A felperes keresete az alábbiak szerint alapos: A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló évi XLIII. törvény (Hszt.) 119. (1) bekezdése szerint fegyelemsértést követ el és fegyelmi eljárás keretében felelősségre kell vonni a hivatásos állomány tagját, ha a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi.

5 A bíróság a fegyelmi eljárás tekintetében megállapította, hogy az alperes valóban elmulasztotta a Hszt (1) bekezdésében foglalt értesítési kötelezettségét azzal, hogy a tanúk meghallgatásáról a képviselőt nem értesítette, hiszen a hivatkozott jogszabályhely szerint a képviselőt az eljárási cselekményen való részvételre fel kell hívni oly módon, hogy az értesítés az eljárási cselekmény előtt legalább 3 nappal kézbesíthető legyen. A bíróság álláspontja szerint azonban az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés elsősorban nem ez volt, hanem az, hogy az alperes elmulasztotta tisztázni az ellentmondásokat a feljelentő B. G. tanúvallomása és a többi tanúvallomás, valamint a felperes nyilatkozata között. Így a fegyelmi határozatban a felperes munkavégzésének rendszerességét állapította meg, noha ezt a B. G. feljelentő vallomásán kívül semmilyen egyéb adat nem támasztotta alá. Téves az alperes jogi megítélése a fegyelmi határozatban a felperes esetenkénti munkavégzését illetően. Noha nem vitásan munkaszerződés nemcsak írásban, hanem szóban is létrejöhet, azonban annak feltétele, hogy rendszeres, visszatérő tevékenységre szóljon ellenérték megállapítása mellett, amikor a munkavállaló a munkáltató érdekkörében a munkáltató eszközeivel és kifejezetten a munkáltató utasításai szerint neki szorosan alárendelve végzi tevékenységét. A perbeli esetben ez nem állapítható meg. A rendszeresség tekintetében a feljelentő tanúvallomásán kívül semmilyen egyéb adat nem állt rendelkezésre, azt a menetlevelek sem igazolták és a felperes, valamint a másik 3 tanú vallomása egyező volt a tekintetben, hogy az alkalmankénti segítést a felperes magánprogramjaival kapcsolta össze. Az anyagi előny, mely abban jelentkezik, hogy a felperesnek magánlátogatásai költségét nem kellett viselnie, a bíróság álláspontja szerint önmagában nem meríti ki a munkabér fogalmát, ez a kölcsönös baráti segítségnyújtás körébe esik. Az alperes által a perben hivatkozott okirat a levélboríték, melyen 3.500,- Ft-ot, mint a felperes munkabérét tüntették fel, arra az esetre vonatkozott a feljelentő állítása szerint is, amikor a felperes saját gépkocsijával utazott N-ra, onnan S-ra, majd vissza K-ra. Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy engedély nélküli munkavégzés vétkes kötelezettségszegését a felperes nem valósította meg, mert az alkalmi segítései nem munkaviszony keretében történtek. A távollét bejelentési kötelezettsége elmulasztása tekintetében a felperes elismerésével egyezően a bíróság megállapította, hogy a felperes nem jelentette sem írásban, sem szóban elöljárójának, hogy a szolgálatteljesítésen kívüli időszakban nem a Kapitányság illetékességi területén tartózkodik. A perben meghallgatott tanúk, P. J. szolgálatirányító parancsnok, valamint K. Z. közrendvédelmi osztályvezető vallomásából azonban a bíróság megállapította, hogy ezt a bejelentést a felperestől és más, nem a közrendvédelmi járőrszolgálat területén dolgozóktól a Kapitányság a korábbi időszakban nem követelte meg, a folyamatos mulasztást éveken keresztül elnézte, a bíró füzetet nem ellenőrizte, vagy ellenőrzés esetén annak nem tulajdonított jelentőséget, hogy a beíró füzet nyilvánvalóan az eltávozásoknak jelentéktelen töredékét tartalmazza csak. K. Z. tanúvallomása alátámasztotta a felperes azon hivatkozását, hogy a mobiltelefon széleskörű elterjedésével az állomány riasztása szükség esetén ezen eszköz igénybevételével történik és alátámasztotta azt a felperesi hivatkozást is, hogy a jelentési kötelezettség szempontjából megkülönböztetik az igazgatás-rendészeti és a járőröző szolgálatot. A bíróság e körben egyetértett a felperes azon hivatkozásával, hogy amennyiben valamely kisebb súlyú mulasztás tényét a munkáltató és a munkahelyi vezetők hosszú időn keresztül szankció nélkül tudomásul

6 vesznek, illetve a teljesítést nem követelik meg következetesen, úgy külön figyelemfelhívás vagy előzetes figyelmeztetés nélkül szankciót alkalmazni a kötelezettség elmulasztása miatt utóbb nem lehet. Az a felek által egyezően előadott és a tanúk vallomásával is alátámasztott körülmény, hogy a februárja előtti úgynevezett beíró füzeteknek irattározása sem történt meg, szintén arra utal, hogy a bejelentési kötelezettség teljesítésének a munkáltató és a munkahelyi vezetők jelentőséget nem tulajdonítottak. Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes nem követett el olyan, a Hszt (1) bekezdésébe ütköző vétkes kötelezettségszegést, fegyelemsértést, amely alapján vele szemben fegyelmi büntetést lehetne kiszabni. A fegyelmi határozatot ezért a bíróság hatályon kívül helyezte. A bíróság a pervesztes alperest kötelezte a pernyertes felperesnek és jogi képviselőjének a tárgyalásokon való megjelenéssel szükségképpen felmerült költsége, mint perköltség megfizetésére. A pervesztes alperes költségvetési szerv, ezért az Itv. 5. (1) bekezdése alapján figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. (1) bekezdésére is a feljegyzett illetéket a 14. alapján az állam viseli. A fellebbezési jog a Pp (1) bekezdésén alapul. Kaposvár, február hó 04. napján Dr. Tímár Tünde sk. a tanács elnök

7 az aláírásban akadályozott Nagy Istvánné és Bójás Gyula ülnökök helyett is