A Magyar Köztársaság nevében!

Átírás

1 20.K /2006/18. 1 A Magyar Köztársaság nevében! A Fővárosi Bíróság a dr. ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Balogh Edina jogtanácsos (hivatkozási szám: ) által képviselt Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal (1056 Budapest, Váci u ) alperes elleni közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perében meghozta az alábbi A bíróság a felperes keresetét elutasítja. í t é l e t e t Kötelezi a bíróság a felperest, hogy tárgyi illeték feljegyzési joga folytán le nem rótt (tizenhatezer-ötszáz) forint eljárási illetéket az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság külön felhívására a magyar államnak fizessen meg. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg (húszezer) forint perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. I n d o k o l á s : A Rendőr-főkapitányság Alosztály április 11. napján kelt, számú átiratával értesítette az első fokú hatóságot arról, hogy az első fokú Önkormányzata Polgármesteri Hivatal Okmányirodáját, hogy közúti veszélyeztetés bűntettének megalapozott gyanúja miatt eljárás folyik a felperes ellen, ezért kezdeményezte a felperes vezetői engedélyének visszavonását, valamint vezetési jogosultságának szüneteltetését. A rendőrhatóság kezdeményezése alapján a fentebb említett első fokú közlekedési igazgatási hatóság a május napján kelt számú határozatával a felperes vezetői engedélyét a büntetőeljárás jogerős befejezéséig visszavonta, vezetési jogosultságát ezen időszakra szüneteltette, valamint kötelezte a felperest vezetői engedélye leadására. A felperes május 23. napján jogi képviselője útján fellebbezést nyújtott be, melyben arról tájékoztatta a hatóságot, hogy munkája ellátásához, és beteg édesapja rendszeres gyógykezeléséhez a gépjárműve használata nélkülözhetetlen, így vezetői engedély hiányában maga, és családja megélhetése is veszélybe került, ezért kérte vezetői engedélyének visszaadását. Véleménye szerint azért nincs a vezetési jogosultsága szünetelésének megállapítására lehetőség, mert a kérdéses cselekmény december napján történt. Ebben az időpontban a 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet nem tartalmazta azt a szabályt, amely alapján közúti veszélyeztetés bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt a vezetési jogosultságnak szünetelnie kellene. 1

2 20.K /2006/18. 2 Ezen fellebbezésre tekintettel született meg az alperesi számú másodfokú határozat, mely június napján kelt. Ez az első fokú határozatban rögzítetteket helybenhagyta. A határozat jogszabályi hivatkozással alátámasztottan kifejtette azt, hogy a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 31. (3) bekezdés b) pontja, melyet a 63/2005. (XII. 22.) BM rendelet 3. (2) bekezdés b) pontja január 1. napi hatállyal módosított úgy szól, hogy szünetel a vezetésre való jogosultság a büntetőeljárás megindításától, a büntetőeljárás jogerős befejezéséig, ha az eljárás közúti veszélyeztetés (Btk ) elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indult. Utalt arra az alperes, hogy a BM rendelet 31. (4) bekezdésének a) pontja értelmében a büntetőeljárás megindításáról őket az eljáró hatóság értesíti, és ennek alapján nekik a BM rendelet 31. (7) bekezdése szerint a vezetői engedély visszavonásáról határozatot kell hozniuk mindenféle mérlegelési lehetőség nélkül. Kifejtette azt is az alperes, hogy a BM rendelet 31. (4) bekezdés a) pontja alapján a közigazgatási eljárás megindításának napja április 25-e, hiszen akkor érkezett az első fokú hatósághoz az értesítés, tehát addigra már hatályba lépett a fenti rendelet, mely kiegészítette a közúti veszélyeztetés Btk ával, a BM rendelet 31. (3) bekezdés b) pontjában addig szabályozottakat. A határozat egyúttal rögzítette azt, hogy a büntetőeljárás befejezése előtt a vezetői engedély visszaadására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az ügyben eljáró ügyészség erről értesíti az Okmányirodát. Mindezekre figyelemmel a felperes határidőben felülvizsgálat iránt keresetet terjesztett elő, melyben kérte az alperesi határozatnak az első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. Lényegében a fellebbezésében rögzítetteket jogszabályi hivatkozással alátámasztottan megismételte, melyben nyomatékosította azt, hogy véleménye szerint nem róható fel a felperes terhére az a tény, hogy a nyomozó hatóság a kérdéses, vitatott bűncselekmény december 21. napi időpontját követően, mintegy négy hónappal később, azaz a módosított jogszabály hatálybalépését követően értesítette a közlekedési igazgatási hatóságot a megalapozott gyanúról, és az új január 1. napján hatályba lépett szabályok alapján már a december 21. napján elkövetett közúti veszélyeztetés is beletartozott abban a körbe, amelyre figyelemmel az alperesnek eljárási kötelezettsége van a BM rendelet alapján. Az alperes az érdemi nyilatkozatában kérte a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabálysértést nem követett el döntése meghozatalakor, az mindenben megalapozott. Hivatkozott arra, hogy kogensen kell eljárnia a fentebb ismertetett jogszabályhelyek alapján. A közigazgatási eljárás április 25. napján indult, így az Okmányiroda csak a közigazgatási eljárás megindulása napján hatályos új jogszabályi rendelkezéseket kellett, hogy alkalmazza. A felperesi jogi képviselő az iratokhoz csatolta a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal Igazgatási Főosztályának vezetője, június napján kelt határozatát, amelyben egy hasonló jogalapból származóan az első fokú határozatot megsemmisítették, és az eljárást megszüntették arra való hivatkozással, hogy a magyar jogban általános jogelv szerint nem sújtható szankcióval valaki olyan cselekmény elkövetése miatt, amire az elkövetéskor hatályos jogszabály nem rendelt szankció kiszabást. A felperes kérte, hogy az alperes tegye megfontolás tárgyává ezen határozatban rögzítetteket. 2

3 20.K /2006/18. 3 A június 12. napján megtartott tárgyaláson felperesi jogi képviselő a jogszabályok ismeretében elfogadta azt, hogy az alperesnek a határozatban foglaltaknak megfelelően kellett eljárnia, és kérte engedje meg a bíróság, hogy megfontolás tárgyává tegye megkeresi-e a rendőrséget, és választ kér arra, hogy miért négy hónapos késéssel, az akkori, évben hatályos jogszabályokkal ellentétesen küldték meg az értesítésüket az Okmányirodának. A felperes azonban a fenti bizonyítási indítványának nem tett eleget. A felperesi és az alperesi jogi képviselő pernyertessége esetén perköltségigénnyel élt, melynek összegszerűsége megállapítását a bíróság mérlegelésére bízták. A felperes keresete nem alapos. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. (1) bekezdése szerint: Az ügyfél a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérően is meghatározhatja. A Ket (1) bekezdés szerint: A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a közigazgatási döntést megváltoztathatja. A Pp. 339/B. -a szerint a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróság akkor helyezheti hatályon kívül (változtathatja meg) a közigazgatási szerv határozatát, ha a határozathozatal idején anyagi jogszabálysértés, vagy olyan súlyos, az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértés történt, mely a bírósági eljárásban nem orvosolható. A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet (R.) 31. (3) bekezdés b) pontja, melyet a 63/2005. (XII. 22.) BM rendelet 3. (2) bekezdés b) pontja január 1. napi hatállyal módosított az alábbiak szerint rendelkezik: Szünetel a vezetésre való jogosultság a vezetői engedély helyszíni elvételének, a büntetőeljárás megindításától, illetve ismeretlen tettes ellen indult eljárás esetén a megalapozott gyanú közlésének napjától a büntetőeljárás jogerős befejezéséig, ha az eljárás közúti veszélyeztetés (Btk ), közúti baleset okozása (Btk (2) bekezdésében meghatározott) minősített esete, illetve a járművezetés ittas, vagy bódult állapotban (Btk ) elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indult. 3

4 20.K /2006/18. 4 Az R. 31. (4) bekezdés a) pontja értelmében a vezetési jogosultság szünetelésének elrendelésére okot adó körülményről az eljáró hatóság értesíti az engedély jogosítottjának lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes közlekedési igazgatási hatóságot a (3) bekezdés b) pontja esetén a büntetőeljárás megindításáról, vagy a megalapozott gyanú közléséről szóló értesítés. Az R. 31. (7) bekezdés szerint a vezetési jogosultság az eltiltással érintett kategóriára, alkategóriára, kombinált kategóriára vonatkozó vezetési jogosultság szünetelésének elrendeléséről, annak nyilvántartásba vételéről, a vezetői engedély visszavonásáról, valamint a külföldi hatóság által kiállított vezetői engedély bevonásáról a közlekedési igazgatási hatóság határozatot hoz. Az R. 31. (8) bekezdés szerint amennyiben a vezetői engedély helyszíni elvételére nem került sor, a közlekedési igazgatási hatóság határozatában kötelezi az ügyfelet a vezetői engedély leadására. A határozat meghozatalával egyidejűleg a vezetői engedély visszavonását, bevonását, és a vezetési jogosultság szünetelését nyilvántartásba veszi. Az R. 96. (6) bekezdése alapján a vezetési jogosultság szünetelése esetén a járművezetésre jogosító okmányt - amennyiben annak helyszíni elvételére nem került sor - a hatóság értesítésének kézhezvételét követő nyolc napon belül a közlekedési igazgatási hatóságnál le kell adni. Az R. 31. (9) bekezdés alapján a (3) bekezdés b) pontja esetén az ügyben eljáró ügyészség értesítése alapján a vezető engedélyt a határidő letelte előtt vissza kell adni. Mindezekre figyelemmel a bíróság a felperesi jogi képviselő által is elismerten azt állapította meg, hogy a fenti BM rendelkezések kogensek, tehát az alperesnek nincsen mérlegelési lehetősége abban a vonatkozásban, hogy a rendőrhatóság értesítése alapján milyen módon jár el. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy amennyiben megkapja a rendőrhatóságtól a megfelelő bűncselekményre történő hivatkozással az értesítést, akkor a fenti jogszabályok alapján kell eljárnia, és a vezetői engedély visszavonása, illetőleg a vezetési jogosultság szünetelésének elrendelésében kell határoznia. A bíróság a felperesi jogi képviselővel egyetértve rögzíti, habár ennek eldöntése nem képezi a jelen eljárás tárgyát, a rendőrhatóság tévedett, amikor a év végén elkövetett bűncselekmény vonatkozásában olyan értesítést állított ki a január 1. napi jogszabály módosítást követően, hogy a közúti veszélyeztetés bűncselekményét is olyannak minősítette, amely okán az okmányirodának el kell járnia. A bíróság azonban megállapítja, hogy jelen perben alperesként nem szerepelt a rendőrhatóság, a bíróságnak az ő értesítésének felülvizsgálatára nincsen jogszabályi lehetősége. A Pp (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségének pedig a felperesi jogi képviselő vállalásától eltérően nem tett eleget, nem kereste meg a rendőrhatóságot, és nem tisztázta a fenti problémát, amely csak olyan módon oldódhatott volna meg, hogyha a rendőrhatóság az alperesi első fokú, illetőleg másodfokú szervnek olyan értesítést küld a felperesi jogi képviselő eljárását követően, hogy visszavonja az arról való értesítést, hogy közúti veszélyeztetettség bűncselekménye miatt folyamatban van a felperessel szemben a büntetőeljárás. Mindezekre figyelemmel a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabálysértést nem követett el döntése meghozatalakor, az mindenben megalapozott, ezért a rendelkező részben foglaltak alapján határozott. 4

5 20.K /2006/18. 5 Az eljárási illetéket az illetékekről szóló évi XCIII. törvény 43. (3) bekezdése alapján a rendelkező rész szerinti összegben állapította meg a bíróság. A pervesztes felperes köteles az alperesnek a Pp. 78. (1) bekezdése alapján járó perköltséget megfizetnie, mely a jogtanácsosi munkadíjból áll. A Pp. 75. (2) bekezdése szerint ugyanis a perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő jogtanácsos készkiadásait, és munkadíját is. A Pp. 67. (2) bekezdése szerint a perben a gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg. Külön jogszabályi rendelkezés hiányában a hivatásszerűen jogi képviseletet ellátó jogtanácsost az ügyvéd részére járó díjazással azonos összegű munkadíj illeti meg, amennyiben a képviseletet munkaviszony, illetőleg tagsági viszony keretében látja el. A munkadíj összegének megállapítása ebben az esetben a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. (1) bekezdése alapján, a 3. (2)-(6) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével történt. Az ítélet ellen a Pp (1) bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek. Budapest, év április 24. dr. Fábián Judit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: 5