Fővárosi Munkaügyi Bíróság

Átírás

1 Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.5011/2001/6. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a Független Rendőr Szakszervezet ( Budapest, 1388 Pf.: 52., ügyintézője dr. Csányi Éva jogtanácsos) által képviselt M. F. felperesnek, a Készenléti Rendőrség (Budapest, 1581 Pf.: 30.) alperes elleni illetménykülönbözet megfizetése iránti perében meghozta az alábbi í t é l e t e t A bíróság a felperes keresetének helyt ad, a bíróság megállapítja, hogy a 203/662/2001. szám alatti parancsban a felperes fizetési fokozatban történő előrelépési lehetőségének kizárása jogellenes, a felperes augusztus 1-től a 15. fizetési fokozatra jogosult. A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek augusztus 1-től az ítélet meghozataláig terjedő időre illetménykülönbözetként bruttó ,- Ft-ot (azaz Negyvenhétezerháromszázkilencven forintot), valamint ezen összeg után március 6-tól a kifizetésig terjedően az évi 11 %-os kamatot. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül jelen bírósághoz benyújtott, a Fővárosi Bírósághoz címzett fellebbezésnek van helye. A bíróság tájékoztatja a peres feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik, hogy a bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el.

2 I n d o k o l á s A bíróság a peres felek előadása és a csatolt iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg: A felperes óta áll hivatásos szolgálati viszonyban az alperessel, illetve annak egységeivel. A felperes besorolása január 1-jén módosításra került, amely szerint a II. besorolási osztály III. beosztási kategória és 14. fizetési fokozat szerint került meghatározásra. Ezen 203/39/98. számú állományparancs meghatározta a felperes következő fizetési fokozatba történő előresorolásának időpontját, amely augusztus 1-jei dátumban lett meghatározva. Ezt követően a szolgálat érdekében a felperes beleegyezésével kinevezésre került segédelőadói beosztásba, amely munkakör besorolása megegyezett a korábbi alosztályvezető-helyettesi besorolásával, vagyis II/III. beosztási kategóriával. A évi XXXVI. törvénnyel módosított Hszt. 245/P. -a alapján július 1-jei hatállyal újonnan be kellett sorolni a hivatásos állomány minden tagját, figyelembe véve az új bértábla módosításait. A fenti törvény 6/B. melléklete módosította a II. besorolási osztály bértábláját és beiktatta a IV. beosztási kategóriát, amelynek kezdő fizetési fokozata a 14. számú alapfokozat. A fentiek alapján került kiadásra a felperes részére a 203/662/2001. számú parancs, amely szerint a felperest besorolták a II. besorolási osztály III. beosztási kategóriájába, azonban a parancs azt is tartalmazta, hogy a jelenlegi beosztásának betöltéséig besorolása és illetményének megállapítása változatlanul a II. besorolási osztály IV. beosztási kategória 14. fizetési fokozat alapján történik. A felperes augusztus 3-án kelt szolgálati panaszában megkifogásolta a kinevezési parancsban foglaltakat. A felperes kifogásolta azt, hogy a következő fizetési kategóriába való előresorolására augusztus 1-jével kellett volna sort keríteni, ez azonban elmaradt, őt a 14. fizetési fokozatba rögzítette a munkáltató. A felperes panaszát augusztus 28-án a közvetlen felettes elutasította, majd ezt követően az országos rendőrfőkapitány szeptember 26-ával szintén a panasz elutasításáról intézkedett. A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a parancsban a fizetési fokozatban történő előrelépési lehetőségének a kizárása az jogellenes és, hogy ő augusztus 1-jétől a 15. fizetési fokozat szerinti illetményre jogosult. A fentiek szerint augusztus 1-jétől az ítélet kihirdetése napjáig a felperes elmaradt illetménykülönbözet iránti igényt terjesztett elő, amelynek összegszerűségét bruttó ,- Ft-ban határozta meg. A felperes az elmaradt illetményösszeg után a középidőtől kezdődően kamatigényt is előterjesztett. A perrel kapcsolatban költségigénye nem volt. Alperes kérte a kereset elutasítását, a felperes összegszerűen meghatározott illetménykülönbözet iránti igényét az összegszerűség tekintetében nem vitatta, azt elfogadta. A perrel kapcsolatban költségigényt nem terjesztett elő.

3 A bíróság álláspontja szerint a felperes keresete az alábbiak miatt megalapozott: Az alperes január 1-jei hatállyal módosította a felperes besorolását, e szerint a felperes II. besorolási osztály III. beosztási kategória 14. fizetési fokozatába tartozik. Ezen 203/39/98. számú állományparancs meghatározta a felperes következő fizetési fokozatba történő előresorolásának időpontját, amely augusztus 1-jével válik esedékessé. Ezt követően a szolgálat érdekében a felperes beleegyezésével kinevezésre került segédelőadói beosztásba, amely munkakör besorolása megegyezett a korábbi alosztályvezető-helyettesi besorolásával, vagyis a II/III. beosztási kategóriával. A évi XXXVI. törvénnyel módosított Hszt. 6/B. számú melléklete módosította a II. besorolási osztály bértábláját és beiktatta a IV. beosztási kategóriát, amelynek kezdő fizetési fokozata a 14. számú alapfokozat lett. A fenti törvénnyel módosított Hszt. 245/P. -a előírta, hogy július 1-jei hatállyal újonnan be kell sorolni a hivatásos állomány minden tagját, figyelembe véve az új bértábla módosításait. A fentiek szerint került kiadásra a felperes részére a 203/662/2001. számú parancs, amely szerint a felperest beosztása alapján a II. besorolási osztály III. beosztási kategóriájába sorolták be, amelynek rendfokozati maximuma főtörzs-zászlós. Azonban a jelenlegi beosztásának betöltéséig a felperes besorolása és illetményének megállapítása változatlanul a II. besorolási osztály IV. beosztási kategória és 14. fizetési fokozata alapján történik. A fenti intézkedésből megállapítható, hogy a korábbi parancsba foglalt, augusztus 1-jével esedékes 15. fizetési fokozatban történő előresorolása a felperesnek elmaradt. A Hszt., valamint annak végrehajtására kiadott 13/2001. (VII. 29.) BM rendelettel módosított 11/1997. (II. 18.) BM rendelet 2. számú mellékletének munkaköri jegyzéke szerint a felperes munkaköre a korábbival azonos módon a II. besorolási osztály III. beosztási kategóriájába került besorolásra. A korábbi bértábla II/III. beosztási kategóriájában a fizetési fokozatok 10-től 17-ig kerültek meghatározásra. A végrehajtott módosítás szerint viszont a II/III. beosztási kategóriában a fizetési fokozat 10-től 13-ig került meghatározásra. A fentiek szerint a felperes a módosítást követően a II/III. beosztási kategóriában már elérte a 14. fizetési fokozatot is, amit a módosítás már nem ismert. A módosítást követően került beiktatásra a II/IV. beosztási kategória 14-től 17-ig terjedő fizetési fokozattal. Az nem vitatott, hogy a munkáltató a 203/662/2001. számú állományparancsában a módosított jogszabályok szerint határozta meg azt, hogy a felperes a II/III. beosztási kategóriába került besorolásra, azonban a munkáltató figyelemmel arra, hogy a fizetési fokozatban a felperes részére ebben a beosztási kategóriában az előrelépés, illetve a már elért 14. fizetési fokozat sem volt biztosítható, ezért méltányosságból a felperest beosztásának betöltéséig a II/IV. beosztási kategóriát határozta meg a 14. fokozat mellett. Azonban a munkáltató ebben a 14-es fizetési fokozatban rögzítette a felperest függetlenül

4 attól, hogy mennyi szolgálati időt fog még szerezni az alperesnél, illetve azt, hogy korábban már jogot szerzett a 15. fizetési fokozatra a felperes, ezen utóbbit a korábbi parancs augusztus 1-jétől határozta meg. A fizetési fokozatokhoz és a rendfokozatokhoz növekvő szorzószámok tartoznak, ezzel összhangban a jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy a magasabb fizetési fokozatba előre kell sorolni a hivatásos állomány tagját, ha a fizetési fokozatra előírt várakozási idő eltelt. Azzal, hogy az alperes a felperest a II/IV. beosztási kategóriába sorolta be azonban őt rögzítette a 14. fizetési fokozatba, elzárta a felperest attól, hogy előrelépjen ebben a beosztási kategóriában akkor, ha a szükséges várakozási idő már eltelt. A bíróság nem vitatja, hogy a munkáltató méltányosan és körültekintően járt el akkor, amikor a felperesnek biztosította a II/IV. beosztási kategóriát, azonban a felperest a továbblépés elől elzárta a 14. fizetési fokozatban való rögzítéssel. A bíróság álláspontja szerint azzal, hogy a munkáltató biztosította a felperesnek a II/IV. beosztási kategóriát, nem zárhatja el a felperest a fizetési fokozatban való előrelépéstől sem. Ezért a felperes jogosult ebben a beosztási kategóriában is a fizetési fokozat növekedésére és ezzel a többletilletményre. Az alperes által sem vitatottan a felperes augusztus 1-jével vált jogosulttá a 15. fizetési fokozatra, ezért a bíróság a felperes keresetének helyt adva megállapította, hogy a felperesre vonatkozó 203/662/2001. szám alatti parancsban a fizetési fokozatban történő előrelépési lehetőségnek a kizárása jogellenes és besorolta a felperest augusztus 1-jével a 15. fizetési fokozatba. A felperes kidolgozta, hogy augusztus 1-jétől az ítélet meghozatalának a napjáig őt bruttó ,- Ft illetménykülönbözet illeti meg. Az alperes a számítások módját és helyességét nem vitatta, azt elfogadta. A bíróság a fenti illetménykülönbözet megfizetésére kötelezte az alperest, valamint rendelkezett a középidőtől kezdődően a törvényes kamatokról is. A pernyertes felperesnek költségigénye nem volt, így arról határozni sem kellett. Az ítélet ellen a Pp és ai szerint van helye fellebbezésnek. Budapest, szeptember 11.

5 dr. Matók Ágnes sk. a tanács előnöke az aláírásban akadályozott Laczkó Imréné és Tápai Beatrix ülnökök helyett is a FŐVÁROSI BÍRÓSÁG mint másodfokú bíróság 55.Mf /2002/3. A Magyar Köztársaság nevében!

6 A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a Független Rendőr Szakszervezet (1388 Budapest, Pf. 52., ügyintéző: Dr. Csányi Éva jogtanácsos) által képviselt M.F. felperesnek az ORFK Készenléti Rendőrség alperes ellen illetménykülönbözet megfizetése iránt indított perben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság szeptember 11. napján kelt 22.M.5011/2001/6. számú ítélete ellen, az alperes 7. sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t : A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Az eljárás illetékét az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. I N D O K O L Á S Az első fokú bíróság ítéletében felperes keresetének helyt adott, megállapította, hogy a 203/662/2001. szám alatti parancsban a felperes fizetési fokozatban történő előrelépési lehetőségének kizárása jogellenes, a felperes augusztus 1-től a 15. fizetési fokozatra jogosult. Kötelezte az alperest ,- Ft és kamata illetménykülönbözet megfizetésére augusztus 1-től az ítélet meghozataláig terjedő időre nézve. Indokolásban kifejtette, hogy a hivatásos szolgálati viszonyban álló törzszászló felperest az alperes a módosított Hszt. 245/P. alapján sorolta be újra az új bértábla módosításait figyelembe véve. Az nem vitatott, hogy a munkáltató a 203/662/2001. számú állományparancsában a módosított Hszt. szerint határozta meg, hogy a felperes segédelőadó beosztása a II. besorolási osztály, III. beosztási kategóriába került besorolásra. A munkáltató ugyanebben a parancsban figyelemmel volt arra, hogy a fizetési fokozatban a felperes részére ebben a beosztási kategóriában az előrelépés (még az elért 14. fizetési fokozat sem) nem biztosítható, ezért méltányosságból rendelkezett arról, hogy a jelenlegi beosztás betöltéséig a besorolása, és illetményének megállapítása a II/IV.14. fizetési fokozat alapján történik. A munkáltató nem volt arra tekintettel, hogy a felperes már korábban jogot szerzett a 15. fizetési fokozatra, a korábbi parancs 2001.

7 augusztus 1-től határozta meg ezt az előlépési időpontot. Azzal, hogy a munkáltató a felperes számára biztosította a II/IV.14. fizetési kategóriát, nem zárhatja el a felperest a fizetési fokozatban való előléptetéstől. A felperes jogosult ebben a meghatározott kategóriában is a fizetési fokozat növekedésére és az ezzel járó többletilletményre. Az összegszerűséget a felek egyező előadására alapította. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérve az ítélet megváltoztatását és felperes keresetének elutasítását. Hivatkozásképpen előadta, hogy a július 1-től hatályosuló Hszt. 245/P. alapján kellett besorolni a hivatásos állomány minden tagját az új bértábla módosítása szerint. Ennek alapján a felperes a munkaköre (segédelőadó) a 13/2001. (VII. 29.) BM rendelettel módosított 11/1997. (II. 18) BM rendelet 2. számú mellékletének munkaköri jegyzéke szerint a II/III-as kategóriába került besorolásba. A keresettel támadott állományparancs az illetmény megállapítását méltányosságból a II/IV.14. fokozat szerint határozta meg. A felperes által ténylegesen betöltött II/III. besorolású segédelőadói beosztásra tekintettel, jogszabályi feltétel hiánya miatt [9/1997. (II. 12.) NM rendelet 42. ] nincs mód a IV. beosztási kategória következő fizetési fokozatába történő előresorolásnak. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Az alperes fellebbezése alapos. A Fővárosi Bíróság megállapította, hogy az első fokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével a tényállást helytállóan tárta fel, abból azonban helytelen következtetéssel hozta meg az érdemében nem megalapozott döntését. A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán elsődlegesen azt emeli a peradatok köréből, hogy a felperes január 1-től és november 1-től hatályosuló kinevezései a július 1-től megvalósult Hszt. módosítást megelőző időszakra, a korábbi Hszt. és kapcsolódó jogszabályaira alapultak. A munkáltató a korábban betöltött alosztályvezető helyettesi beosztás alapján határozta meg a korábbi Hszt. rendelkezései szerint a II/III.14. besorolást és tartotta ezt fenn az november 1-től betöltött segédelőadói munkakör vonatkozásában is. Az alperes július 1-jei hatállyal a módosított Hszt. 245/P. és annak 6/B melléklete alapján állapította meg a felperes illetményét a 203/662/2001. számú parancsban a segédelőadó beosztásra nézve, melyet a felperes a Készenléti rendőrség Bevetési Parancsnokság IV. Bevetési Osztály állományában látott el. A parancs egyértelműen utalt arra, hogy a felperes segédelőadó beosztása a II. besorolási osztály III. beosztási kategóriába került besorolásra, amelynek rendfokozati maximuma a főtörzszászlós. Egyértelműen rendelkezett a parancs arról, hogy a jelenlegi beosztás betöltéséig a besorolás és illetmény megállapítása változatlanul a II/IV.14. besorolás alapján történik. A perben a felperes sem tette azt vitássá, hogy az alperes helytállóan alkalmazta a segédelőadói munkakör és beosztásra tekintettel a módosított 11/1997. (II. 18.) BM rendelet 2. számú mellékletét és határozta

8 meg a segédelőadói beosztásra nézve a II/III. besorolást. A felperes részére nem vitatottan méltányosságból került megállapításra a II/IV.14. fokozat, amelynek feltételeit a munkáltató állapította meg. A jelen tényállás mellett nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy az januárjától hatályosuló besorolás az akkori Hszt. 6. számú mellékletén alapult, melyet az évi CXLVI. törvény 82. állapított meg. E szerint a III. besorolási osztályba a III. beosztási kategória ig terjedő fizetési fokozatra tagolódott és ez a besorolási osztály IV. beosztási kategóriát nem ismert. Ehhez képest július 1-től a évi XXXVI. törvény 84. újra szabályozta a Hszt. 6/A. számú mellékletét és a II. besorolási osztályon belül I-IV. beosztási kategóriákat állapított meg azzal, hogy a III. beosztási kategórián belül ig terjedő fizetési fokozatok vannak, míg a IV. beosztási kategórián belül a ig terjedő fizetési fokozatok különülnek el. A felperes kereseti kérelmének elbírálásakor a másodfokú bíróság döntőnek minősítette, hogy a felperes 1998-ban hatályosuló besorolásai a korábbi Hszt-re és a hivatkozott akkori 6. számú mellékletre alapultak és így került részére meghatározásra a II/III.14. kategória, míg július 1-től a teljesen őj besorolási osztály rendszerben már nem is létezett a II/III.14. kategória, a felperes a munkaköre alapján maximálisan a II/III.13. kategóriába lett volna besorolható. Mindebből következően nem lehet mechanikusan alkalmazni és egymással megfeleltetni az 1998-ban történt besorolást az új szabályrendszerhez kötődő július 1-től élő besorolással. A másodfokú bíróság nem osztotta azt az első fokú ítéleti megállapítást, hogy a felperes az január 1-től élő besorolásban nevesített előresorolási kikötésre minden további körülmény vizsgálata nélkül szerzett alanyi jogosultságot és ezért a teljesen új jogszabályi háttér mellett is erre az előre sorolásra jogot alapíthatna. A július 1-től megadott méltányossági besorolás tekintetében a felperes joggal nem hivatkozhat a más jogszabályi rendszerre alapuló korábbi parancs megállapítására. Helytálló volt az alperes érvelése a tekintetben, hogy az előresorolás feltételei július 1-jét követően a 9/1997. (II. 12.) BM rendelet 42. szerint nem álltak fenn, így a felperest nem lehet a II/IV.15. fizetési fokozatba előresorolni. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a 203/662/2001. számú parancs alapján a felperest hátrány nem érte, sőt a jogszabályi besoroláshoz képest egyéni kedvezményként magasabb besorolásban is részesült. Ennek a feltételeit a munkáltató volt jogosult meghatározni, így nem minősülhet jogellenesnek az a kikötés, hogy a segédelőadói beosztás betöltéséig a felperesre a II/IV.14. fizetési fokozat az irányadó. A másodfokú bíróság a fentiekre tekintettel jogalap nélkülinek találta mind a két felperesi kereseti kérelmet és így a felperes keresetét elutasítva a Pp (2) bekezdése szerint változtatta meg az első fokú bíróság ítéletét.

9 A per tárgyi költségmentessége folytán az eljárás illetékét a pervesztes felperes helyett az állami viseli a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. (1) bekezdés és 14. szerint. A pernyertes alperes perköltség igényéről lemondott, ezért Pp. 78. (2) bekezdése szerint a perköltségről rendelkezni nem kellett. Budapest, március 26. Mészárosné dr. Szabó Judit sk. a tanács elnöke, előadó Siposné dr. Takács Ágnes sk. bíró Dr. Merőtey Anikó sk. bíró