A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Átírás

1 Fejér Megyei Bíróság K /2006/7. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fejér Megyei Bíróság a Dr. Turai Tünde ügyvéd... által képviselt... felperesnek, - a Dr. Gellérthegyi Ügyvédi Iroda... által képviselt Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (1016 Budapest, Mészáros u. 58/A.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi a bíróság a felperes keresetét elutasítja. ítéletet: Kötelezi, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek ,- (harminc-ezer) Ft + ÁFA perköltséget, valamint a Fejér Megyei Illetékhivatal külön felhívására 1.500,- (egyezer-ötszáz) Ft eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A bíróság a felperes keresetlevele, a perbe becsatolt iratok, továbbá a felek nyilatkozata alapján az alábbi tényállást tárta fel: A felperes óta folytat autóbontó tevékenységet. A szám alatti ingatlanra... Község Önkormányzat Jegyzője 94/2002. szám alatt telephely engedélyt adott autóbontó és gépjárműjavító tevékenységre. A határozatról az alperes, mint szakhatóság értesült. Előzetesen - szakhatóságként - a telephely engedélyezési eljárással összefüggésben észrevételt, kikötést nem tett. A felperes tevékenységét a telephely engedélyben foglaltak szerint folytatta évtől rendszeresen megküldte az alperes részére a VHB bejelentő lap veszélyes hulladék keletkezéséről" című jelentést. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség -mint elsőfokú hatóság

2 február 20-i keltezésű levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a KDT Környezetvédelmi Felügyelőség felmérése és a rendelkezésére álló adatok alapján a felperes autóbontási tevékenységet végez. A termékként tovább nem használható gépjárművek veszélyes hulladéknak minősülnek. A veszélyes hulladék kezelése pedig kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. Felhívta a figyelmét, hogy amennyiben az említett engedéllyel a felperes nem rendelkezik és továbbra is folytatni kívánja tevékenységét, úgy veszélyes hulladékkezelési engedély iránti kérelmet kell benyújtania a felügyelőségre. Az ügy előzményeként az alperesi levélben említett felmérés a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kezdeményezése alapján indult. A felügyelőségnek a helyi hulladékgazdálkodási tervek kidolgozása és elkészítése érdekében adatokat kellett gyűjteni és szolgáltatni a helyi önkormányzatok számára. Ezen felmérés, adatgyűjtés eredményeképpen a felügyelőség számos engedély nélkül működő feltételezett hulladékkezelőt, többek között autóbontási tevékenységet végzőt szólított fel nyilatkozatra, illetőleg hulladékkezelési engedély kérelmének benyújtására. Az alperesi tájékoztatást követően a felperes megkezdte -együttműködve az alperessel- a felkészülést az engedélyeztetésre szeptember 29-én veszélyes hulladékkezelési kérelmet nyújtott be a felügyelőséghez. A hatóság november 18-i dátummal hiánypótlási felhívást küldött, ezt megelőzően november 16-án veszélyes hulladékkezeléssel kapcsolatos hatósági ellenőrzést tartott. Az ellenőrzési jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül végzett veszélyes hulladékkezelési tevékenységet a felperes, majd pedig december 10-én kelt /2004. számú határozatával a veszélyes hulladékkal kapcsolatos előírások megszegése miatt ,- Ft hulladékbírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása tartalmazza, hogy a környezetvédelmi felügyelőség felmérése és a nyilvántartásában rendelkezésre álló adatok alapján kiderült, hogy az felperes neve autóbontási tevékenységet végez a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül. A határozat jogalapjaként a 98/2001. (VI.15.) Korm. rendeletet, valamint a 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendeletet jelölte meg. A fellebbezés után a másodfokú hatóság 14/385/5/2005. számú határozatában az elsőfokú határozatot lényegében helybenhagyta, csak a számítási hibát javította ki, így ennek megfelelően a bírság összege ,- Ft lett. A másodfokú határozat tartalmazza, hogy a november 16-i veszélyes hulladékkezeléssel kapcsolatos hatósági ellenőrzés megállapította, hogy nincs érvényes hulladékkezelési engedélye a felperesnek és a kezelt veszélyes hulladékról a III. negyedévi jelentés hiányzik.

3 A másodfokú határozat kitért a fellebbezésben foglaltakra is. A határozat jogalapjául a Hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. tv.-t (továbbiakban Hgt.) 14. -át, továbbá 49. -át jelölte meg, valamint az elsőfokú határozatban hivatkozott jogszabályokat is. A felperes keresetet nyújtott be az alperes 14/385/5/2005. számú határozata felülvizsgálatára. Abban a közigazgatási határozatok megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság mentesítse felperest a hulladékgazdálkodási bírság megfizetése alól és rendelkezzen a lerótt ,- Ft illeték visszatérítésére. Ugyancsak kérte az alperes perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint az alperes határozata jogszabálysértő, mert a Hgt (3) bekezdésében rögzített bírságolásra lehetőséget adó egy éves határidő - a telephelyengedély kézhezvételétől számítva - már január 15-én lejárt. Hivatkozott arra is, hogy a felperesi cselekmény csekély súlyára tekintettel az alperes a bírság kiszabásától el is tekinthetett volna. A fellebbezési illeték tekintetében az Alkotmánybíróság 29/2005. (VII. 14.) AB. határozatára hivatkozva kérte a lerótt illeték ,- Ft feletti részének visszatérítését. Az alperes a felperes keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte. Úgy nyilatkozott, hogy a felügyelőség csak a felperes telephelyén november 16-án végzett hatósági ellenőrzés során szerzett konkrét tudomást a veszélyes hulladék kezeléséről. A felperes által hivatkozott jogsértésre csak a perben tartott tárgyaláson nyilatkozott. Álláspontja szerint egyrészt az egy éves határidő még nem telt le, tekintettel a november 16-i tudomásszerzésre, másrészt a bírságot az elsőfokú hatóság a I-II-III. negyedévi veszélyes hulladék bejelentés alapján vetette ki, tehát csak a évet vette figyelembe a hulladékkezelési bírság megállapításánál. Érdemi nyilatkozata pedig arra vonatkozott, hogy a Hgt. 49. (3) bekezdése értelmében az egy éves határidőnek nincs jelentősége, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Jelen esetben pedig a hulladékkezelési tevékenység engedély nélkül való folytatása, jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ugyancsak hivatkozott az alperes arra, hogy a veszélyes hulladék keletkezéséről szóló bejelentő lapok kapcsán az alperes csupán azt észlelte (arról volt tudomása), hogy a veszélyes hulladék termelője a felperes, azt, hogy annak a kezelője csak a novemberi helyszíni szemle során vált egyértelművé Nyilatkozott az alperes a felperes illeték visszatérítési kérelmére is. Ezzel

4 összefüggésben előadta, hogy az Alkotmánybíróság a 29/2005. (VII. 14.) AB. határozat 1. pontjában az Itv. vonatkozó jogszabályhelye alkotmányellenességét kimondta és a határozat kihirdetésével megsemmisítette. A döntésnek megfelelően viszont csak a július 14-ét követően kiszabott bírságok tekintetében lehet alkalmazni a legfeljebb ,- Ft összegű fellebbezési illetéket, visszamenően nem. A feltárt tényállás alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes keresete nem megalapozott. A Hulladékgazdálkodásról szóló évi LXIII. tv. 49..(1) bekezdés b./ pontja értelmében aki tevékenységével vagy mulasztásával a hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet engedély, hozzájárulás, vagy bejelentés nélkül, vagy attól eltérően végez, hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a bírság kiszabására a környezetvédelmi hatóságnak az (1) bekezdésben meghatározott cselekménytől való tudomásszerzésétől számított 1 éven túl nincs lehetősége. A cselekmény elkövetésétől számított 5 éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll. A hivatkozott jogszabályok alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes által engedély nélkül végzett tevékenység jogszerűtlen állapot fenntartásával valósult meg. Az elévülés mindaddig nem kezdődött meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennállt. Ennek alapján pedig az eljáró hatóságok határidőn belül szabták ki a bírságot. A bírság mérséklése tekintetében a bíróság azon az állásponton volt, hogy a 271/2001. (XII. 21.) Korm. r. 1. (1) bekezdés d./ pontja a hulladékgazdálkodási alapbírság mértékénél külön is kiemeli a hulladékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenes folytatását. Ennek alapján pedig a 4. (2) bekezdésére hivatkozással nyilvánvalóan nem lehet az engedély nélküli tevékenységet csekély súlyúnak tekinteni. Az alapbírság mérséklése tekintetében pedig az alperes alkalmazta a fenti Korm. r. 1. (5) bekezdését és az alapbírság összegét a jogszabály adta lehetőség legkisebb százalékában, helyesen határozta meg. A Hgt. vonatkozó szakaszai alapján ugyancsak elfogadta a bíróság az alperes hivatkozását a hulladéktermelés és hulladékkezelés különbözőségére. A Hgt. 3. f./ pontban foglalt alapfogalom szerint hulladéktermelő, akinek a tevékenysége során hulladék keletkezik, vagy tevékenysége következtében a hulladék jellege és összetétele megváltozik. A g./ pont alapján pedig hulladékkezelő, aki a hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék birtokosától átveszi, kezeli.

5 A veszélyes hulladék birtokosának kötelezettségei körében a Hgt a rendelkezéseket tartalmaz a veszélyes hulladék termelőjére, így pl. előírja, hogy köteles legalább három évre szóló, a veszélyes hulladék keletkezésének megelőzésére, veszélyességének és mennyiségének csökkentésére, hasznosítására, ártalmatlanítására.hulladékgazdálkodási tervet készíteni, ugyanakkor a tevékenység nem engedélyköteles. A 32. (6) bekezdése viszont kifejezetten kimondja, hogy a veszélyes hulladék kezelése csak a külön jogszabályban meghatározottaknak megfelelően, a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. Fentiek után a bíróság elfogadta, hogy az alperes ténylegesen - ha nem is a november 16-i ellenőrzés során -, de az engedélykérelem benyújtásakor szerzett tudomást a felperes hulladékkezelési tevékenységéről. Ezt bizonyítja az is, hogy az alperes arra hívta fel a felperest, hogy amennyiben valóban autóbontó tevékenységet végez és ezt továbbra is folytatni akarja, akkor ehhez engedély szükséges. Vagyis az alperes nem hivatalból járt el az engedély nélkül folytatott tevékenység miatt a felperes felé, hanem felhívta őt, hogy amennyiben annak feltételei fennállnak, úgy a tevékenység folytatásához engedély szükséges. A fellebbezési illeték visszatérítésével kapcsolatban a bíróság osztotta az alperes álláspontját, miszerint az Alkotmánybíróság 29/2005. (VII. 14.) AB. határozata értelmében visszamenőlegesen, vagyis a kihirdetését megelőzően lerótt fellebbezési illetékek visszatérítésére nincs lehetőség. Fentiek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő, ezért az alperes határozatát nem helyezhette hatályon kívül, így a felperes keresetét el kellett utasítania. Azt azonban rögzíteni kívánja, hogy álláspontja szerint az alperes eljárása az évek során nem felelt meg a jogalkotó szándékának, a hulladékgazdálkodási törvény céljainak, a hulladékgazdálkodás alapelveinek, ezen belül is a fokozatosság, a példamutatás elvének. A törvényi helyhez fűzött indokolás külön kiemeli, hogy a magyar jogalkotásban szokatlan a példamutatás elvének deklarálása, azonban ezen elv a közösségi környezetvédelmi jog egyik alapját jelenti, amely a közigazgatás példamutatásával próbálja meg ösztönözni a lakosság környezeti tudatosságát. Ebben a körben pedig a bíróság álláspontja szerint az alperes akkor mutatott volna példát, ha elébe megy a problémának és már a telephely engedélyezési eljárás során - de legalábbis a határozat kézhezvételét követően, hisz akkor már hatályban volt a Hgt., felhívja a felperes figyelmét arra, hogy a tevékenysége folytatásához szükséges lehet még a környezetvédelmi hatóság külön engedélye is. Ugyancsak a veszélyes hulladék keletkezéséről kitöltött adatlapok beérkezésekor fel kellett volna, hogy merüljön az

6 alperesben, hogy a felperes - tevékenységéből eredően - nem csak termeli a veszélyes hulladékot, hanem esetleg azt kezeli is, figyelemmel arra, hogy ezekben a dokumentumokban is fellelhető, hogy autóbontó tevékenységet végez a felperes. Amennyiben az alperes fentiek szerint járt volna el, már 2001 óta ellenőrizhette, követhette volna a felperes tevékenységét, ezzel is a törvény célját szolgálva. A felperes pervesztes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. (1) bekezdés értelmében kötelezte az alperes perköltségének viselésére, ezen belül az ügyvédi munkadíj megfizetésére. A bíróság az ügyvédi munkadíj megállapításánál a 32/2003. (VIII.22.) IM. r. 3..-ban foglaltakra volt tekintettel és figyelembe vette, hogy a bíróság a perben három tárgyalást tartott, amelyeken az alperes jogi képviselője részt vett...., június 13. napján. Müllerné dr. Hradszky Erzsébet bíró