Az elsõ tudományos igényû hazai neveléselméleti mû

Átírás

1 Az elsõ tudományos igényû hazai neveléselméleti mû A 19. század elsõ két évtizedében a németországi egyetemeken nemzeti nyelven kezdték oktatni a pedagógiai ismereteket. Az egyetemi oktatási igények megkívánták, hogy az elõadók a pedagógiai eszméket, elveket rendszerbe foglalják. Megszülettek az elsõ tudományos igénnyel megírt elméleti pedagógiai rendszerek. A Közép-Európában legnépszerûbb neveléstudományi kézikönyv August Herman Niemeyer: Grundsatze der Erziehung und des Unterrichtes" címû mûve, amely 1796-ban Halleban jelent meg. Herbart 1806-ban jelentette meg Allgemeine Padagogik aus dem Zwecke der Erziehung abgeleitet címû nagyjelentõségû munkáját. Lipcsében 1802 és 1808 között négy kötetben jelent meg Christian Schwarz könyve az Erziehungslehre. Eduard Milde, a bécsi egyetem pedagógia professzora 1811 és 1813 között alkotta meg elméleti összefoglalását Lehrbuch der allgemeinen Erziehungskune címmel. Ignaz Demeter Vollstandiges Handbuch zur Bildung angehender Schullehrer címû kötete 1821-ben jelent meg. A reformkor hajnalán, az 1820-as évek közepén Szilasy János 1, a szombathelyi papnövelde tanára egy, a német mintákhoz hasonló neveléstudományi összefoglalás megírásának szándékát forgatta a fejében. A kor nagy eszméi, a kortársak gondolatai ösztönözték õt november 10-én vetette papírra mûve elõszavát. Könyve legelsõ soraiban tükrözõdik szándéka, célja: Örömmel telik el a szíve a magyar hazafinak, midõn áttekintvén nemzete tudományos kifejlõdésének történeteit, tapasztalhatja, hogy a magyar nemzet mind a tudományokban, mind a szép mesterségekben idõrõl idõre elõbbre halad; mind pedig a honi nyelvet idõrõl idõre jobban kedveli, pártfogolja, s míveli. A szerzõ célja az, hogy... tudományos rendszerbe szedett munka által tegyem figyelmetesek hazámfiait a nevelésnek és tanításnak közhasznú, s széles kiterjedésû tárgyaira. 2 Emellett azonban célul tûzi ki azt is, hogy részt vegyen azon nemzeti nyelvünket lealázó elõítéletek megcáfolásában, mely által tudatlanságból eredett igazságtalansággal az állíttatik, hogy nyelvünk alkalmatlan a felsõbb tudományok értelmes elõadására. 3 1 Szilasy János mûvét részletesen elemzi és értékeli Mészáros István: A neveléstudomány rendszere az elsõ magyar neveléselméletben címû tanulmányában. In. Vizsgálatok a nevelés és oktatás korszerûsítésével kapcsolatban. Szerk. Nagy Sándor. Bp., p. Ez a rövid összefoglalás a fenti tanulmány gondolatmenetét követi. 2 Szilasy János: A nevelés tudománya I-II. Buda, Idézi Mészáros István: i.m Idézi Mészáros István: i.m. 151.

2 A könyv elsõ fejezetének címe: Az ember. A szerzõ abból a rousseau-i alapelvbõl indul ki, hogy az ember alapvetõen jó. Alkotója nemes tulajdonságok által különbözteté meg más állatoktól. Elsõként arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért van szükség a nevelésre. Megállapítja, hogy Gyakorlás, mûvelés nélkül a testi erõk ellankadnak... segítség, képzés nélkül az elme meghomályosodik, az érzõ erõ munkálkodik, s az akarat erõre kap. 4 Ebbõl következik, hogy: Szükséges tehát az ember erõinek tökéletesebb kifejtésére a segítség és gond, vagyis a nevelés. Ezután meghatározza a nevelés fogalmát. Tágabb értelemben nevelésnek mondjuk mindazt, ami által az ember az erõinek kifejtése és tökéletesítése eszközöltetik. Tehát Szilasy is eljut az élethosszig tartó nevelés eszméjéhez, mikor kimondja: az ember holtig neveltetik. Leszögezi azonban, azt hogy nevelésre leginkább gyermek- és ifjúkorban van szükség. Szûkebb értelemben tehát a nevelés meghatározott rendszabások szerint való kifejtése és tökéletesítése az ember erõinek, kivált az életkor elsõ esztendõiben. 5 Ezután a szerzõ a nevelés alapjainak legfontosabb területét, a nevelés célját határozza meg, a következõképpen: kettõs célja vagyon a nevelésnek: elsõ az, hogy az ember jó embernek neveltessék; a második pedig az, hogy a közéletben hasznos társ legyen. 6 Tehát hasonlóan a felvilágosodás európai gondolkodóihoz, Szilasy is a jó ember és jó polgár nevelését tartja a legfontosabbnak. Ezt követõen a nevelési folyamat sajátosságainak felvázolására vállalkozik Szilasy. A nevelésnek célirányosnak kell lennie, vagyis a gyermeket úgy kell irányítani, hogy testilelki tulajdonságai a nevelés céljának megfelelõen alakuljanak. A nevelésnek közkiterjedésûnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a gyermek minden testi-lelki képességét fejleszteni kell, egyiket sem szabad elõtérbe állítani a másik rovására. Ez a modern pedagógiában a mindenoldalú nevelés elve. A nevelésnek összhangzó -nak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a gyermek képességeit együttesen, harmonikusan kell fejleszteni. A nevelés legyen természetes, vagyis a nevelés során alkalmazkodjunk a remek természetéhez, egyéni sajátosságaihoz. A nevelés legyen életkorhoz alkalmazott, vallja Szilasy. Ez azt jelenti, hogy a nevelés során mindig figyelembe kell venni a gyermek életkori sajátosságait. Végül a szerzõ leszögezi, hogy a nevelésnek lépcsõzetesnek kell lennie, vagyis fokozatosságra kell törekedni. 4 Idézi Mészáros István: i.m Idézi Mészáros István: i.m Idézi Mészáros István: i.m. 154.

3 A neveléstudomány fogalmát a következõképpen határozza meg a szerzõ: a neveléstudomány azon szabályok rendbe szedett foglalatja melyek szerint az ember erõi s tehetségei kifejlõdnek, s mûveltetnek. 7 Szilasy megkülönböztet általános és speciális neveléstudományt. Az általános neveléstudomány négy fõ részre osztható: l. a testi erõk fejlesztése, 2. a megismerõ képesség fejlesztése, 3. az érzeti képesség fejlesztése, 4. az akarati képesség fejlesztése. A mû elsõ fejezete ennek megfelelõen a testi nevelést tárgyalja. Szól az egészséges életmódról, a sportról, a betegségek elkerülésérõl és gyógyításáról, az egyes érzékszervek tudatos fejlesztésérõl. Megemlíti a kétkezi munka nevelõ hatását is. A következõkben az érzelmek, (vagyis az esztétikai nevelés) kimûvelésének fontosságát hangsúlyozza a szerzõ. Az esztétikai nevelés elsõ lépése az, hogy mindent el kell távolítani a gyermek környezetébõl, ami az ízlését ronthatja, és arra kell törekedni, hogy különféle hatások segítségével felkeltsük benne az esztétikai érzelmeket. A természet, a mûvészeti alkotások, mind alkalmasak az esztétikai érzelmek kifejlesztésére. A vágyóképesség, vagyis az akarat kifejlesztésével foglalkozik a következõ fejezet. Érdekes fejtegetést olvashatunk itt a felsõbb - és alsóbbrendû akarati tevékenységrõl. Akaratuk néha az értelem, néha az érzékszervek és ösztönök hatására lép, mûködésbe. Az elsõ esetben felsõbbrendû, a második esetben alsóbbrendû akarati tevékenységrõl beszélünk. A nevelés során azt kell elérni, hogy a felsõbbrendû akarati tevékenység uralkodóvá váljon. Törekedni kell arra, vallja a szerzõ, hogy a növendék minden tettében az erkölcsi törvényeket tartsa szeme elõtt, jó végbõl gondosan mûvelvén, mi ugyanazon törvényekkel megegyez, azt pedig vigyázva távoztatván, mi azokkal megütközik 8 Az erkölcsi nevelés során is tekintettel kell lenni a gyermek életkorára. Hangsúlyozza, hogy Az erkölcsi jóság olyan tulajdona lévén az emberek, mely nem egyedül a rossznak távoztatásában, hanem egyszersmind a jónak tiszta szándékkal való mûvelésében áll. Nem tenne a nevelõ eleget kötelességének, ha a helytelenségeknek a növendékbõl való távoztatásával egyszersmind ennek utat nem mutatna mit, hogyan kelljen neki... mûvelni. 9 Az általános neveléstudomány legfontosabb részének a megismerõ képesség fejlesztését - vagyis az értelmi nevelést - tartja a szerzõ. Az értelmi képességek belsõ és külsõ mûvelése. A belsõ mûvelés során a megismerõ képesség különféle megnyilvánulási 7 Idézi Mészáros István: i.m Idézi Mészáros István: i.m Idézi Mészáros István: im

4 formáinak - pl. a fogalom- vagy az ítéletalkotásnak gyakoroltatása történik, a külsõ mûvelés során történik az új ismeretek elsajátítása. A fejezetben a továbbiakban a megismerõ képességet alkotó értelmi erõkrõl olvashatunk, vagyis a képzõ tehetségekrõl, az emlékeztetõ tehetségekrõl, és az összefoglalt tehetségekrõl. A megismerõ képesség ezeknek az értelmi tehetségeknek együttes mûködését jelenti. Ezek a tehetségek nem egyszerre, hanem egymás után jelentkeznek. Szilasy János a megismerõ képesség fejlesztésérõl szóló fejezet második részében didaktikai elveket fektet le. Az ismeretek gyarapítása kétféle módon történhet - vallja a szerzõ. Arra kell ösztönözni a növendékeket, hogy egyénileg gyûjtsenek ismereteket, társalgás, olvasás és tapasztalás által. A másik ismeretszerzési mód a tanítás. Tanításon olyan tárgyaknak másokkal való közlését értjük, melyek ezek elõtt még eddig vagy egészen, vagy legalább egy részben ismeretlenek voltak 10 Ezután annak részletes tárgyalása következik, mi legyen a tanítás tartalma, milyen tantárgyakat tanítsunk. A tantárgyakat a szerzõ szerint két csoportra oszthatjuk: egyes tárgyak szükségesek, mások pedig pusztán hasznosnak. Fiatalabb korban olyan tantárgyakat kell tanítani, amelyeknek késõbb, bármilyen pályát is választ a gyermek, hasznát veheti. Késõbb olyan tárgyakat kell tanítani, amelyek a jövendõ életpályájához szükségesek. A könyv következõ részeiben a szerzõ a tanítás módszereivel, az oktatás folyamatával foglalkozik. Szól még a magán- és iskolai nevelés elõnyeirõl és hátrányairól, valamint a pedagógus szerepérõl az oktatásban. Összefoglalásképpen elmondatjuk, hogy Szilasy János mûve korszakhatárt jelent a magyar neveléstudomány fejlõdésmenetében. Beleötvözõdtek Locke, Rousseau és Kant gondolatai, érezhetõek benne a neohumanizmus és a filantropizmus eszméi, megjelennek a korabeli német szerzõk (pl. Niemeyer, Milde) neveléstani összefoglalásainak eredményei, egyes elemei. Mégis Szilasy mindezeket színvonalasan ötvözte egységbe. A hazai szakirodalomban elsõként vázolta fel ilyen részletességgel és rendszerességgel a neveléstudomány teljes kategóriarendszerét. E rendszer részben adaptálás, de részben önálló alkotás. A mû nyelve világos, szabatos szakszerû, a neveléstudomány szaknyelvének sikeres bemutatkozása. Az 1828 után megjelent népiskolai tanítási-nevelési kézikönyvek szerzõinek, a tanítóképzõk pedagógiai elõadóinak forrásul és mintául szolgált, meríthettek belõle a következõ évtizedek neveléstudományi összefoglalásainak szerzõi is. 10 Idézi Mészáros István: im

5