Orbán Viktor és a jelentések (1. rész)

Átírás

1 Nagy Attila Tibor Orbán Viktor és a jelentések (1. rész) A negyedik alaptörvény-módosítás felszította a különböző európai intézményekben folyó vitát a magyar közjogi berendezkedésről, sőt, magáról a magyar belpolitikáról is. Az EU-n belüli magyar vita természetesen hatott, és a mai napig is hat a magyar belpolitikára, más szóval az EU-n belüli politika látványosan összekapcsolódott a magyar belpolitikával. A tanulmány ezt a vitát az utóbbi hónapok legfőbb, olykor egymással is vitába szálló dokumentumainak (Velencei Bizottság véleménye, a Tavares - jelentés, a magyar külügyminiszter által megrendelt szakvélemény, és a kormány memoranduma) elemzésével és egybevetésével vizsgálja. A szövegkritika azért is fontos, mert abból több eddig rejtett összefüggésre, és motivációra fény derül, amelyeket a nyilvános csaták hevessége elfed. Végül ezen anyagok napvilágra kerülését követő parlamenti vitákra kerítünk sort, amelyekre hatottak ezek az írások, különösen a Tavares - jelentés, és a memorandum. Ez is indokolja, hogy alaposan szemügyre vegyük az iratok tartalmát. I. Az Orbán-kormány európai kritikája Az Orbán - kormányt érő európai kritikák az utóbbi félévben két dokumentumban összegeződtek: az Európa Tanács égisze alatt működő Velencei Bizottságéban, és az Európai parlament LIBE bizottsága jelentésében, amely a politikai köznyelvben raportőréről, a Tavares - jelentést kapta. A magyar politikában nagyon sokat emlegették ezeket a dokumentumokat hivatkozási alapként, de keveset idéztek belőlük. Ez is indokolja, hogy ezt a két anyagot alapos elemzés alá vessük

2 1. Velencei Bizottság kontra Orbán-kormány 1.1. A Velencei Bizottság hangneme A Velencei Bizottság (Venice Commission) fontossága nem is elsősorban a Magyarországról szóló jelentés készítőinek (az osztrák Christoph Grabenwalter, a német Wolfgang Hoffmann Riem, a lengyel Hanna Suchocka, a finn Karlo Tuori, és a belga Jan Velaers) elismertségén, hanem azon alapszik, hogy az Európai Unió szervei Magyarországgal kapcsolatos véleményük kialakításakor az elmúlt három évben mind sűrűbben fogadták el zsinórmértékül a Velencei Bizottság megállapításait, így tett nemrég a később elemezésre kerülő Tavares jelentés is. Ennek folyományként, bár a Velencei Bizottság (VB) formailag az Európa Tanács szakértői testülete, valójában azonban a magyar kormány és az EU közötti viták területére került. Legutóbbi, június 17-én közzétett véleménye a negyedik Alaptörvény-módosításról csak tovább erősíti ezt a folyamatot azáltal, hogy meglehetősen kritikus hangon szól a magyar kormányoldal alkotmányjogi felfogásáról, sőt, úgy tűnik, mintha a Velencei Bizottság kezdené türelmét veszíteni a magyarországi fejlemények miatt. A vélemény többször is sajnálattal állapítja meg, hogy korábbi megállapításait nem vették figyelembe a magyar kormányzati szervek. Ennek egyik példája, hogy a Velencei Bizottság továbbra is túlhatalmat lát az Országos Bírói Hivatal elnöke kezében, sőt, megítélésük szerint a negyedik alkotmánymódosítással visszalépés történt az elszámoltathatósága kérdésében, miközben az ennek ellensúlyaként létrehozott Országos Bírói Tanács meg sincs említve az Alaptörvényben. Bár a korábbi jelentések ugyancsak kritikusak voltak, szövegezésük szárazabb, jogászi volt. A hangnem változására utal például a véleményük azon már-már gunyoros megfogalmazása - 2 -

3 a 108.pontban, hogy a kormány véleményét, miszerint a negyedik Alaptörvény-módosítás erősíti az Alkotmánybíróságot, nem lehet követni 1. Leginkább ezek a finom hangnem/hangsúly-eltolódások az érdekesek a Velencei Bizottság véleményében (és a végkövetkeztetés, amelyről hamarosan szólunk). A tartalmi megállapításokban számos ismerős elem fogalmazódik meg, amelyeket már a magyarországi baloldali ellenzéki pártoktól, az alkotmányozással szemben kritikus alkotmányjogászoktól, politológusoktól, vagy intézetektől (pl. Eötvös Károly Közpolitikai Intézet), lehetett hallani, vagy amelyeket a külföldi médiákban, és sajtóban, és a magyarországi sajtó ellenzéki oldalán fogalmaztak meg. Hasonlóan az előbbi szereplőkhöz, Velencei Bizottság szemléletét is áthatja a fékek és ellensúlyok ( checks and balances ) elvének támogatása, amelyből következik, hogy a fideszes kormánykoalíciónak bár formailag joga van az alkotmányt megváltoztatni, de figyelemmel kell lennie a mindenkori kormány kezét megkötő, jogfilozófiából is eredő korlátokra A Velencei Bizottság főbb megállapításai A Bizottság beszáll a szuverenitás-vitába, amikor kimondja, hogy Magyarország köteles fenntartani a demokráciát, védelmezni az emberi jogokat, és megtartani a jogállamot. Ennek megfelelően a magyar parlament szuverenitását a nemzetközi jog korlátozza 2. A magyar kormány nem vitatja, hogy köteles betartani a nemzetközi kötelezettségeket (ezt a kötelmet az Alaptörvény E) cikke is elismeri), ám, hogy az ebből fakadó kötelmek milyen mértékben korlátozzák a magyar parlament mozgásterét, abban már vitája van egyes külföldi politikai erőkkel, tényezőkkel, köztük a Velencei Bizottsággal között a magyar kormányoldal eljárása az volt, hogy akár a nemzetközi tiltakozások dacára is elfogadott jogszabályokat, és legfeljebb utólag volt hajlandó több-kevesebb korrekcióra. A nemzetközi, köztük az uniós kötelezettségeket a magyar kormányoldal úgy igyekszik értelmezni, hogy magának minél nagyobb mozgásteret tudjon kialakítani az ország átalakításakor, és a maga 1 Az eredeti angol nyelvű szöveg így szól: Seen against this entire development, the argument that the control powers of the Constitutional Court have been widened by the Fourth Amendment cannot be followed (kiemelés az elemzés szerzőjétől). 2 A Velencei Bizottság véleményének 86. pontja. A dokumentum eredeti címe: Opinion on the Fourth Amendment to the Fundamental Law of Hungary, Adopted by the Venice Commission - 3 -

4 hatalma megerősítésekor. Ez mint láthattuk az elmúlt három évben számos külföldi érdeket sértett, illetőleg szemben állt kinti demokrácia-felfogással. A Velencei Bizottság egyeztetéseket, és széles körű politikai konszenzust vár el a magyar kormánytól, amely viszont úgy gondolta, hogy mivel úgysem lehet megegyezésre jutni az ellenzéki politikai erőkkel Magyarország közjogi berendezkedéséről, legjobb, ha ő maga alakítja azt ki, élve a 2010-es parlamenti választásokon kapott kétharmados felhatalmazásával. A közjogi rendszer az új hatalmi rendszer megszilárdítását, másfelől az ország átalakítását is szolgálta, ezek lényeges elemeiről emiatt a magyar fél nem kíván lemondani. Könnyen belátható, hogy a Velencei Bizottság (és számos uniós és hazai ellenzéki erő), valamint az Orbán-kormány kiindulópontja merőben különböző, nem összebékíthető, így a tartós szembenálláson nem is nagyon lehet csodálkozni. Mindebből jól látszik, hogy a Velencei Bizottság (és más nyugati erők) valamint a magyar kormány vitája tehát nem egy adott jogszabály (ez esetben Alaptörvény-módosítás) eltérő értelmezéséből fakadnak csupán, a helyzet csak szélesebb kontextusba helyezve érthető meg igazán. Néhány példa a Velencei Bizottság megállapításaiból, amelyek többnyire a hazai közjogi vitákban is megfogalmazódtak: Az egyik legnagyobb vitát az Alkotmánybíróság hatáskörének részbeni újraszabályozása hozta mind belföldön, mind külföldön. Különösen az Alaptörvény január 1-jei hatályba lépése előtti alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése keltett feltűnést, illetve azon határozatokra való hivatkozás megnehezítésének kormányzati szándéka hozta lázba az érdeklődőket, különösen azokat, akik a korábbi láthatatlan alkotmánnyal, pontosabban az azt megalapozó alkotmánybírósági határozatokkal szimpatizáltak. A Velencei Bizottság jogi bizonytalanságot vetít előre, mondván, hogy a rendes bíróságok előtt eddig zsinórmértékül szolgáló korábbi alkotmánybírósági határozatok elvesznek. Azt ugyanakkor elismeri a VB, hogy az Alkotmánybíróság juthat a korábbi alkotmánybírósági határozatokéival megegyező következtetésekre. A fideszes kormányoldal nem is felejtkezik el arról, hogy rámutasson arra, hogy továbbra sem tiltott a korábbi határozatokéival - 4 -

5 megegyező következtetésre jutni, ám ez nem lehet automatikus. 3 A VB értelmezése szerint a korábbi AB-határozatok eltörlése korlátozza az Alkotmánybíróság hatáskörét, ám ezen állítás mögé nem rendel érvkészletet. Persze, ettől még akár igaza is lehet, amennyiben a jövőben a személyében is átalakult Alkotmánybíróság el fog távolodni a korábbi, különösen a Sólyom-féle Alkotmánybíróság határozatainak a szellemétől. A VB nem örült annak sem, hogy a negyedik Alaptörvény-módosítás elzárta az Alkotmánybíróság elől az Alaptörvény, és annak módosításának tartalmi felülvizsgálatát, és az Alaptörvény, illetve annak módosítása megsemmisítését csak az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények megsértése esetén tette lehetővé. A kormány gyakran hangoztatta, hogy az Alkotmánybíróság eddig sem rendelkezett ezzel a jogkörrel, ám ezt érdemes pontosítani. A korábbi Alkotmány, az 1949.évi XX. törvény akkor hatályos szövege expressiss verbis nem tiltotta meg az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány valamely rendelkezésének megsemmisítését, igaz, erre nem is adott kifejezett felhatalmazást. Annyiban helytálló a Fidesz érvelése, hogy az Alkotmánybíróság nagyon sokáig úgy vélte, hogy nincs felhatalmazása az Alkotmány valamely rendelkezésének megsemmisítésére. Ami következtében, 2012 végén az Alkotmánybíróság az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései nagy részének megsemmisítésekor valamelyest elmozdult arról az álláspontjáról, hogy az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül az alkotmányt, illetve a magyar jogban az Alaptörvényt. A II/2559/2012. számú határozat indoklása III.2.2. pontjában a következőképpen fogalmaz: Az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlata szerint tehát nem kizárt az Alkotmány felülvizsgálata akkor, ha akár az Alkotmány valamely rendelkezésének, vagy alkotmánymódosító törvénynek a közjogi érvényessége kérdőjeleződik meg. Az Alkotmánybíróság saját mozgástere, vagyis az Alaptörvény felülvizsgálata felé tett lépést jól mutatja, hogy ugyanebben a határozatban annak ellenére semmisítette meg az Alaptörvény Átmenetei Rendelkezései nagy részét, hogy azokat az Országgyűlés korábban az Alaptörvény részévé tette. A negyedik Alaptörvény-módosítás tehát erre az AB-határozatra is reflektálva zárta el az Alaptörvény tartalmi felülvizsgálatának a lehetőségét. A Fidesz érvelése az Alkotmánybíróságnak eddig sem volt joga az alkotmányt tartalmi szempontból felülbírálni nagyobbrészt megállja a helyét, de rögtön hozzá kell tenni azt is, hogy az 3 A korábbi AB-határozatokra való hivatkozás problematikáját a Méltányosság Politikaelemző Központ is elemezte

6 Alkotmánybíróság éppen arra készülődött, hogy erre legyen lehetősége, ám ezt a fideszes parlamenti többség a negyedik Alaptörvény-módosítással megakadályozta. A VB tehát helyesen ismeri fel (idézi is az előbbi ismertetett AB-indoklást), hogy az Alkotmánybíróság 2012 év végi határozatában egy bizonyos keretben igényt formált az Alaptörvény tartalmi felülvizsgálatára, és hogy ennek útját állta a negyedik Alaptörvénymódosítás. A VB-nek szemmel láthatóan nem lett volna ellenére, hogy ha az AB ténylegesen megkapja az Alaptörvény tartalmi felülvizsgálatának lehetőségét, ennek alátámasztására több európai ország (Portugália, Csehország, Bulgária, Németország, Törökország) példáját idézi, ahol az ottani alkotmánybíróság megsemmisített alkotmányos rendelkezéseket, illetve bizonyos alkotmányos rendelkezések, alapelvek megváltoztatását maguk az ottani alkotmányok nem teszik lehetővé. Ezen alkotmányok belső hierarchiával rendelkeznek: megváltoztathatatlan és normál elvekből (normál alkotmányos rendelkezésekből) állnak - ám azt a VB is elismeri, hogy az alkotmányok ilyesfajta belső hierarchiája nem európai standard 4. A VB más vonatkozásban is sajnálattal állapítja meg az Alkotmánybíróság hatáskörének csökkentését, és idézi az Alaptörvény 37. cikke rendelkezését, amelynek értelmében amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal 4 A Velencei Bizottság véleménye 106. pontja megfogalmazása szerint Such an inner hierarchy is not a European standard, although it is a feature that arises more and more in States where Constitutional Courts are competent to annul unconstitutional laws. In the specific context of the Hungarian Fundamental Law, the Venice Commission notes, however, that the Hungarian Constitutional Court seems to have cautiously suggested such a hierarchy within the Fundamental Law. A VB szövegének a megfogalmazása itt nem teljesen következetes, mert valószínűleg azt szerette volna alátámasztani, hogy mind több országban az alkotmányok belső hierarchiájának elvével az alkotmánybíróságok jogosultak az alkotmányok szövegét is megsemmisíteni. Ehelyett olyan fogalmazás csúszott a dokumentumba, hogy mindinkább az a jelenség figyelhető meg mind több államban, hogy az alkotmánybíróságok jogosultak az alkotmányellenes törvényt megsemmisíteni. A törvények megsemmisítésére az alkotmánybíróságok eddig is jogosultak voltak, itt vélhetően rossz megfogalmazásra került sor. Azt ellenben helyesen látja a Velencei Bizottság, hogy a magyar Alkotmánybíróság a belső hierarchiát kezdte volna el óvatosan alkalmazni

7 összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. A negyedik Alaptörvény-módosítás olyan pluszrendelkezést is hozott, mely szerint az Ab hatáskörének ebbéli korlátozása azon törvényi rendelkezések esetében is érvényesül, amelyek abban az időszakban léptek hatályba, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladta, még akkor is, ha az államadósság a teljes hazai össztermék felét már nem haladja meg. A VB alkotmányjogi felfogásából következően már nem is meglepő a testület határozott véleménye: A Velencei Bizottság ismételten súlyos aggodalmának ad hangot az Alkotmánybíróság törvényfelülvizsgálati hatásköre korlátozása miatt 5. Ismert év köszön vissza a Velencei Bizottság véleménye során akkor, amikor azt állítja, hogy a kormányoldal korábban az Alkotmánybíróság által már alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezéseket tett bele az Alaptörvénybe. Megemlíti a végkielégítések megadóztatását, a bírák kényszernyugdíjazását, a bírósági ügyek a legfőbb ügyész általi áthelyezését, vagy azt, hogy az Országgyűlés az Alaptörvény részévé nyilvánította az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezéseit 6. A VB-t aggodalommal tölti el, hogy a magyar kormány a rendes törvényi szabályozást kivonni igyekszik az alkotmánybírósági felülvizsgálat alól, amelynek következménye, hogy aláássa az Alkotmánybíróság, mint az Alaptörvény őrének a szerepét. Ez azáltal történik meg, hogy egyes szabályozások alkotmányba emelésével elzárja az utat az alkotmánybírósági felülvizsgálat elől, mindez pedig a demokratikus kontroll, és a hatalommegosztás elvének megsértéséhez vezet. A Bizottság fenntartja korábbi negatív véleményét az egyházak Országgyűlés általi elismeréséről, mert az szerinte önkényes, akár politikai szempontú döntéshozatalra jogosítja fel a parlamentet. A negyedik Alaptörvény-módosítás megteremtette ugyan az egyházzá el nem ismert vallási közösségek számára az Alkotmánybírósághoz benyújtható alkotmányjogi panasz lehetőségét, de ez a Bizottság szerint nem elégséges eszköz, pusztán formális, ugyanis a felülvizsgálat lehetősége csak a parlamenti eljárás szabályszerűségére vonatkozik, a tartalmira nem vagyis továbbra is az Országgyűlés egyedi (akár politikai szempontú) döntésén múlik, mely vallási közösség minősül egyháznak, illetőleg magasabb státuszú bevett egyháznak. 5 A Velencei Bizottság véleményének 113. pontja 6 Igaz, ez a lépés eredménytelennek bizonyult, mert az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései nagy részét az Alkotmánybíróság II/2559/2012. számú határozatában megsemmisítette

8 Hasonlóan a korábbi kritikákhoz, a politikai reklámok korlátozását a Velencei Bizottság sem tartja helyesnek, már csak azért sem és ez már nem is annyira jogi, mint politikai helyzetelemzés a testület részéről, mert a kormánynak több lehetősége van véleménye közzétételére, és a médiabeszámolókban a kormány túlsúllyal rendelkezik. Utóbbihoz azt tehetjük hozzá, hogy a közszolgálati médiákban nemcsak a kormányoldal túlsúlya, hanem a számukra kedvezőbb hírek gyakori szerepeltetése is megfigyelhető. A magyar nemzet, és más nemzeti, vallási közösségek méltóságának megsértése elleni fellépést lehetővé tévő Alaptörvény-rendelkezést is kritizálja a Velencei Bizottság annak nem pontos, nem eléggé megfogalmazása miatt, amely alkalmas lehet a véleménynyilvánítás szabadságának aránytalan korlátozására. A negyedik Alaptörvény-módosítás következtében az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése kimondja: A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek - törvényben meghatározottak szerint - jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni. A hazai belpolitikában ez a rendelkezés annak ellenére nem váltott ki nagyobb vihart a baloldali-liberális körökben, hogy az egyik legalapvetőbb alapjog véleménynyilvánítási szabadság Alaptörvényben rögzített korlátozására került sor. Tudathasadásos helyzetre került sor: a hazai balliberális véleményoldalon reménykedés is fogadta ezt a rendelkezést, mondván, ezzel az Alaptörvény-módosítással hatékonyabban fel lehet majd lépni a gyűlöletbeszéd, az antiszemita megnyilvánulások ellen. Csakhogy az es jogállami fordulat egyik alapelvévé vált a jogbiztonság is, amely megkövetelte a jogszabályi rendelkezések egyértelműségét, márpedig a magyar nemzet méltósága, mint védett tárgy nem mondható precíznek. Az orbáni alkotmányozást sokszor vádolták a jogállamiság felrúgásával, ebbe az érvkészletbe jól beleillik ezen Alaptörvény-rendelkezés kritizálása, mint a jogbiztonságon esett sérelem kritikája. Az ellentmondást az antiszemitizmus leküzdése kontra szólásszabadság a magyar baloldal egyelőre nem tudta feloldani. Ez azért is érdekes, mert nem csak baloldalról lehetne kritizálni ezt az Alaptörvény-megfogalmazást. A kormány által felkért szakértők, hasonlóan a Velencei Bizottsághoz, pontatlannak tekintik a - 8 -

9 magyar nemzet méltósága fogalmát. Mint írják: Fennáll tehát a kockázata annak, hogy a közhatalom tevékenységét kritizáló politikai diskurzust is e méltóság sérelmének tekintenék. A VB a demokráciára súlyos veszélyként minősíti, hogy rendes törvényi rendelkezéseket sarkalatos törvényekbe foglalva kívánnak bebetonozni. A Bizottság nem vitatja a magyar kormány állítását, miszerint a mostani sarkalatos törvények száma nem haladja meg az Alaptörvény előttiekét, ám a lényeg nem az ilyesfajta törvények számában, hanem a sarkalatos törvényekbe foglalt ügyekben van, illetve abban, hogy a sarkalatos törvények nem pusztán alapelveket rögzítenek, hanem részletszabályokat is. Számos rendelkezésnek nincs alkotmányi karaktere, mégis bekerültek az alkotmányba (pl. hajléktalankérdés, kommunista múlt büntetőjogi megítélése, hallgatói szerződés, egyetemek pénzügyi felügyelete). Miközben ezáltal e rendelkezések alkotmánybírói felülvizsgálatát elvonják, egy későbbi kétharmaddal nem rendelkező parlamenti többség nem tudja majd megváltoztatni e rendelkezéseket. A VB az Alaptörvény elfogadásának körülményeit is kritizálja, hiányolva az alkotmányozás folyamatának transzparenciáját és a magyar társadalom megfelelő bevonását. A magyar kormány erre azzal szokott érvelni, hogy a nemzeti konzultációs folyamat során kérte ki az állampolgárok véleményét. Csakhogy a nemzeti konzultáció csak alapelvekkel kapcsolatban kérte ki az állampolgárok véleményét, az Alaptörvénnyel kapcsolatban már nem, ráadásul a nemzeti konzultáció eredménye jogilag semmiféle kötelező erővel nem bírt a kormányra nézve. A VB legutóbbi állásfoglalásában nem kifogásolta ugyan, hogy az Alaptörvényt nem megerősíti népszavazással fogadták el, de könnyű belátni, hogy a magyar társadalom nem megfelelő bevonását kifogásoló érvekre csattanós válasz lehetett volna az Alaptörvény népszavazás útján való megerősítése tavaszán, az Alaptörvény elfogadásakor még a mostaninál is jobban állt a kormányzó Fidesz népszerűsége, jók lettek volna az esélyei egy népszavazási sikerre. A népszavazás mellett szólt volna az is, hogy nem egy európai államban népszavazáson erősítették meg az új alkotmányt. Még a nem európai uniós tag Szerbiában is úgy látták jónak 2006-ban, hogy ha referendumon erősítik meg az új alkotmányt 7. Igaz viszont az is, hogy ha az Alaptörvény elfogadását népszavazáshoz 7 Nem mellékes körülmény ugyanakkor Szerbia esetében, hogy az akkori alkotmány elfogadásával, és népszavazáson való elfogadtatással erősíteni is akarták a szerb pozíciókat a Szerbiától elszakadt Koszovó - 9 -

10 kötötték volna, akkor problémásnak bizonyulhatott volna a között bekövetkezett, viszonylag gyakori módosítása. Végül, a Velencei Bizottság megállapítja, hogy a negyedik Alaptörvény-módosítás több rendelkezése (kommunista múlt, egyházak elismerése, magyar nemzet méltósága védelme, politikai reklámok korlátozása) nem áll összhangban az európai elvekkel. A VB azonban adós marad annak kifejtésével, hogy a negyedik Alaptörvény módosítás mely európai egyezményekkel, szabályokkal, és miért áll ellentétben Tavares - jelentés kontra Orbán-kormány 2.1. A Tavares - jelentés fontossága 2013 júniusában, és júliusa elején a fideszes kormányoldal a politikai ellentámadást nem a Velencei Bizottságra, hanem a Tavares - jelentésre 9 összpontosította. Ennek egyik oka az, hogy a jelentés jelentősége felülmúlja a Velencei Bizottságáét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a Velencei Bizottság ne játszana fontos szerepet, de a Tavares- jelentés egész egyszerűen politikailag jóval fontosabb politikai entitásban, az Európai Unió egyik szervében, az Európai Parlament illetékes bizottságában készült. Ráadásul a Velencei Bizottságnak otthont adó Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében nemrég diplomáciai sikert ért el a magyar kormány azáltal, hogy nem szavazták meg a Magyarországgal szembeni monitoring eljárást, holott egy ideig erre látszott esély. Ez a fejlemény is indokolhatta, hogy a magyar kormány ne foglalkozzon tovább az Európa Tanácson belüli történésekkel, és ehelyett a Tavares - jelentésre összpontosítson. Ezt több dolog is indokolta: ügyében, illetőleg ennek hazai propaganda célja is volt. Az új szerb alkotmány ugyanis Koszovót Szerbia elidegeníthetetlen részévé nyilvánította, vagyis nem ismerte el az új status quo-t. 8 A Velencei Bizottság például vizsgálhatta volna, hogy az Alaptörvény rendelkezései összhangban vannak-e az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, november 4-én kelt Egyezménnyel. Ugyanakkor, mint láttuk, a nemzetközi, és jogállami elveknek való megfelelési kérdésekre részletesen kitért. 9 A Tavares - jelentés alatt az Európai Parlament LIBE (Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság) bizottságának június 24-én közzétett dokumentumát tekintjük. A jelentés száma: A7-0229/2013. Az elemzés során a magyar fordítás szövegét használtuk

11 Az Európai Parlament jelentősége: Az EU parlamentjének súlya valamelyest növekedett az utóbbi évtizedben a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően. Bár továbbra sem az Európai Parlament az egyedüli törvényalkotó (illetve rendelet- és irányelv- alkotó) szerv az Európai Unióban, a szűk körű kormányfői értekezlet (azaz az Európai Tanács) jelentősége az államközi szerződés kezdeményezése miatt is elhomályosítja az EP szerepét, több dologban immáron megkerülhetetlen tényező. Erre jó példa az EU költségvetése, amely ugyan javarészt a kormányfők zárt ajtók mögötti alkuiban dől el, de az uniós büdzsé életbe lépéséhez az Európai Parlament jóváhagyására is szükség van. A nagy hatalmú Európai Bizottság összetételét jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek, amely természetesen erősíti az EP pozícióit. A magyar kormány magatartását ismételten elítélő legújabb, és korábbi európai parlamenti határozatokat azzal kisebbítette a magyar kormányoldal, hogy az Európai Parlament határozata nem jár jogi következményekkel. Formailag ez igaz, ám ez a beállítás talán túlságosan is relativizálja az Európai Parlament előbb bemutatott tényleges szerepét. A magyar kormányoldal az Európai Parlament határozata nyilvános lebecsüléséhez képest nagyon is komolyan vette az abban foglaltakat, amint azt látni fogjuk, külön memorandumban is reagált az abban foglaltakra. Erre pedig jó oka volt, hiszen bár az Európai Parlament önmaga nem vonhat meg uniós pénzeket Magyarországtól, de egy tagállam szavazatfelfüggesztésében már lehet szerepe, sőt abban megkerülhetetlen tényező 10. Vagyis egyáltalán nem lehet közömbös a magyar kormánynak, ami az Európai Parlamentben folyik. A Tavares - jelentés ráadásul határozottan utal a szavazatfelfüggesztő eljárást taglaló EUSZ (Európai Unióról szóló Szerződés) 7. cikkére Magyarország vonatkozásában, illetve a 2. cikkben lefektetett uniós alapértékek megsértésének kockázatára hívja fel a figyelmet. A Tavares - 10 Az Európai Unióról Szóló Szerződés (EUSZ) 7. cikke (1) bekezdése az Európai Parlamentnek is megadja a jogot, hogy javasolja egy tagállam szavazatának felfüggesztését is eredményezhető eljárást. A jogszabályhely a következőképpen fogalmaz: A Tanács, a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indokolással ellátott javaslata alapján, tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket

12 jelentés 57. pontja kulcsfontosságú: a fentebb kifejtett okokból arra a következtetésre jut, hogy az alkotmányos és jogszabályi keretek nagyon rövid időn belüli ismételt módosításainak rendszerszintű és általános trendje, valamint e módosítások tartalma összeegyeztethetetlen az EUSZ 2. cikkében, az EUSZ 3. cikkének (1) bekezdésében és az EUSZ 6. cikkében említett értékekkel, valamint eltér az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott elvektől; véleménye szerint e trend hacsak azon időben és megfelelő módon nem változtatnak az EUSZ 2. cikkében említett értékek súlyos megsértésének kockázatát eredményezi. Ez a mondat a magyar kormányra nézve azért lehet veszélyes, mert ez a megállapítás, illetve a jelentés maga elvileg hivatkozási alapot jelenthetne a szavazatfelfüggesztő eljárás beindításához. Ugyanakkor az is fontos tényező, hogy a Magyarország szavazatának felfüggesztéséhez meglehetősen bonyolult jogi eljárás szükségeltetik, benne a tagállamok négyötödének egyetértése kell pusztán az eljárás elindításához. Mivel a magyar kormány egyelőre nem szigetelődött el annyira az EU - n belül, hogy a tagállamok négyötöde ellene szavazna, ezért a Tavares- jelentés egy, az EUSZ-ben nem rögzített eljárásra tesz javaslatot (ha úgy tetszik, az EUSZ-t kikerülve), nevezetesen egy ún. koppenhágai bizottság felállítására, amelynek célja, hogy rendszeresen ellenőrizze akár az Európai Alapjogi Ügynökség bevonásával is az alapvető jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartását minden tagállamban, így Magyarországon is. A Tavares - jelentés által javasolt koppenhágai bizottság nem szerepel az EUSZ-ben, viszont arra valóban alkalmas lenne, hogy a kevés sikerrel kecsegtető szavazatfelfüggesztési eljárás helyett egy olyan mechanizmust indítson be, amely egyfajta emberi jogi felügyelet alá helyezné a tagállamokat, ebben az esetben Magyarországot. Nem véletlen, hogy a magyar kormány ellentámadása egyik központjában az állt, hogy a Tavares - jelentés, illetve az azt megszavazó Európai Parlament túllépte a hatáskörét, ugyanis, mint arra még rámutatunk, a koppenhágai bizottság valóban nem szerepel az Európai Unióról Szóló Szerződésben. És végül, a Tavares - jelentés komolyan vételét kommunikációs szempont is indokolta. A magyar kormány és az Európai Unió közötti konfliktus a magyar nyilvánosság számára jobbára személytelen uniós hivatalok, és a magyar kormány

13 közti küzdelemnek tűnt. Most az Unió megszemélyesült : a jelentéstevő, Rui Tavares a magyarországi jobboldali sajtóban, és médiában egy meglehetősen negatív figurává vált, aki felzárkózott e tekintetben Viviane Reding uniós biztos mögé. 11 A Tavares- jelentés fontosságát tehát elsősorban nem a benne foglaltak adják, hanem annak az előzőekben vázolt politikai konstellációja. Tartalmilag hasonlóan a Velencei Bizottság jelentéséhez javarészt az elmúlt három év magyarországi közjogi vitái tükröződnek benne, számos esetben ismert érvekkel, amelyek az Orbán- kormány alkotmányjogi felfogását Magyarországon is számos alkalommal támadták. A Tavares - jelentést funkciójában mégis egyértelműen el lehet határolni a Velencei Bizottság véleményétől utóbbi ugyanis bevallottan egy szakértői munka, tehát elvileg nem politikai dokumentum, bár a politikával való érintkezése természetesen elkerülhetetlen a politikai erők egymással való vitáiban való hivatkozási alapja miatt. Ezzel szemben a Tavares - jelentés egyértelműen politikai dokumentum, amivel természetesen nem negatív felhangot kívánunk kelteni. Csupán jelezzük: a LIBE nevű bizottság dokumentuma nem is lehet más, mint politikai, hiszen politikai tevékenység folyománya, politikusok vitatták bizottsági üléseken, majd az Európai Parlament plenáris ülésén. A Tavares - jelentés készítői határozott politikai céllal rendelkeztek: az elsődleges cél, mint minden raportőr esetében, nem lehetett más, mint hogy az EP elfogadja a jelentést; a másodlagos cél pedig egyfajta politikai befolyásolás, készítői, és elfogadói más irányt kívánnak szabni a Magyarországon lévő jogállami, és demokráciával kapcsolatos ügyeknek, mint ahogy azt a Fidesz-kormány elképzeli. Az elsődleges cél a Tavares - jelentés szövegének Európai Parlament általi, július 3-én megtörtént elfogadásával megvalósult, a másodlagos cél megvalósítása ennél már nehezebb, és jelentős részben kívül is esik az Európai Parlament hatókörén, hiszen az Orbán-kormány az EU végrehajtó szervét, az Európai Bizottságot tekinti igazi partnerének, amelynek követeléseivel hol szembeszállt, hol kisebb-nagyobb engedményeket tett neki a 2010 óta eltelt időszakban. Az Európai Parlament egyfajta elszámoltatóként léphet fel a Bizottsággal szemben a tekintetben, hogy a Tavares jelentés 11 Erre egyik példa a Magyar Nemzet július 9-i száma 7. oldalán megjelent véleménycikk, amelyben Megyeri Dávid így fogalmaz: Nyilván azért esett a hóhér szerepköre Tavaresre, egy inkompetens műfordítóra, mert senki sem vállalta a mészáros posztját. Az uralkodó magyar jobboldali narratíva szerint Tavares Magyarországra igazságtalan nyomást gyakorol, amelynek célja az ország függetlenségének csorbítása, az érdekeikben sértett nyugati pénzügyi lobbik kiszolgálása

14 megszavazását követően teljesülnek-e a Parlament többségének Magyarországgal kapcsolatos elvárásai, és ez ügyben milyen lépéseket tesz a Bizottság. Ez persze nem azt jelenti, hogy a magyar helyzet döntő tényező a Bizottság és a Parlament viszonyrendszerében (ennél az uniós költségvetés példának okáért nagyobb jelentőséggel bír), de nem is lebecsülendő tényező. A legutóbbi Magyarországgal kapcsolatos vita nem kevés időt, mintegy két órát vett el az Európai Parlament idejéből, a frakcióvezetők hozzászóltak a vitákhoz, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szintén jelen volt az ülésen. Az Európai Parlamentnek tehát van szerepe a Bizottság véleményének befolyásolásában, ezért sem mindegy az Orbán-kormány számára, ami az EP-ben folyik. A Parlament általi politikai befolyásolásban a Tavares - jelentés az utóbbi három év egyik legfontosabb eszköze, már csak azért is, mert mint már említettük a tagállami szavazati jog felfüggesztését taglaló 7. cikket is idézi, bár javaslatot nem tesz az ott részletezett eljárás megindítására. Vélelmezhető, hogy ennek oka az, hogy ennek nem volna az EUSZ- ben megkövetelt elegendő politikai támogatottsága, ami kétségtelenül a magyar kormányt segíti A Tavares - jelentés főbb megállapításai A Tavares - anyag politikumát jól mutatja, hogy bár szerepelnek benne az Alaptörvényre, egyes magyar törvényekre való hivatkozások nem jogi, hanem politikai szöveg, számos politikai megállapítást, és elvárást is tartalmaz. Az Orbán-kormánnyal szembeni kritikai megállapításai számos hasonlóságot mutatnak a Velencei Bizottság véleményével (olyannyira, hogy egy ponton követeli is, hogy a magyar kormány hajtsa végre a VB ajánlásait), de aligha lehet meglepő, hogy a kritikai észrevételek alapvetően nem jogi, hanem politikai természetűek, hiszen az európai parlamenti baloldali és zöld frakciók véleményét tükrözik. A jelentés szemlélete egyértelmű, olyan liberális jogállami felfogást vesz fel, amely a VBhez hasonlóan a kormánnyal szembeni fékek és ellensúlyok szükségességét vallja, megelőzendő egy önkényuralom kialakulását 12. Ahogy Tavares többször is, és ebben a jelentésben is megfogalmazta, a magyarországi változások rendszerszerűek, és ezek nem 12 A II. részben külön alfejezet foglalkozik a fékek és ellensúlyok rendszerével, és egyebek között bírálja az Alkotmánybíróság hatáskörcsökkentését

15 illenek be a jelentés szemléletébe, ennek megfelelően kormányzati túlhatalmat látnak. Az Orbán- kormány, és a Tavares - jelentés megközelítései ebből fakadóan kibékíthetetlenek. Az alábbiakban a Tavares - jelentés néhány megállapítását vesszük szemügyre: Az Alaptörvény legitimációja a Velencei Bizottság véleményéhez hasonlóan itt is felmerül, a bizottság kifogásolta, hogy mindössze 35 nap jutott az Alaptörvény szövegének megvitatására, ezáltal korlátozva azt a lehetőséget, hogy az ellenzéki pártok és a civil társadalom mélyreható és lényegi vitát folytathasson a tervezett szövegről. Érdemes hozzátenni főleg, hogy a jelentésben nem szerepel,hogy az Alaptörvény Országgyűléshez való benyújtását megelőzte egy társadalmi vita, ugyanis a magyar parlament külön bizottságot állított fel az alkotmányozás előkészítésére, amely számos társadalmi szervezettől, és a pártoktól is véleményeket kért, amelyeket honlapján nyilvánosságra is hozta. Az Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottság elnöke, Salamon László még 2010-ben közzétette az új alkotmányról szóló koncepciót, az azonban igaz, hogy ez nem a későbbi Alaptörvény-tervezet volt (nem is lehetett az, hiszen egy koncepció nem tartalmazza a normaszöveget). Vagyis azon állítás, mely szerint az Alaptörvény szövegére alig jutott több mint egy hónap, formailag igaz, de az igazsághoz az előbbiek is hozzátartoznak. Arról most részletesen nem is szólva, hogy egy új alkotmány szükségességét 2010 előtt nem tagadták a mérvadó politikai erők (az 1989/90-es módosításokkal létrejött alkotmányszöveget ideiglenesnek szánták). Az is igaz viszont, hogy a második Orbán-kormány nem tanúsított az között kormányzó MSZP-SZDSZ koalícióhoz hasonló önkorlátozást, és az ellenzék véleményére való tekintet nélkül fogadtatta el az Országgyűléssel az új alkotmányt. Az akkori önkorlátozást az is motiválta, hogy az MSZP és SZDSZ között sem volt mindenben egyetértés az alkotmányozásról, így erősen kétséges volt, hogy akár kétharmados többséget össze lehet-e szedni akár az önkorlátozás nélkül egy új alkotmányhoz. A Fideszt ilyen probléma nem gátolta, hiszen a KDNP- vel való szövetsége bevallottan nem klasszikus koalíció, amit jól mutat, hogy a két párt közös listán indult a választásokon, és közös frakciószövetséget is alkot a parlamentben. A magyar közjog 19. század óta zajló történetére amúgy sem a gesztusok, és az önkorlátozások a dominánsak, hanem inkább az a jelenség, hogy amennyiben valakinek megvan a közjogi változtatások keresztülviteléhez szükséges ereje, azt használja is, nem sokat törődve az ellenzék véleményével. Az MSZP-SZDSZ hajdani önkorlátozása tehát inkább kivételesnek

16 számít a magyar politikában (főleg, hogy taktikai elem is volt benne, amint azt láttuk). Visszatérve az új alkotmány legitimációjához: a népszavazást, mint az Alaptörvény szükséges megerősítését a Tavares - jelentés sem veti fel. Az kétségtelen, hogy a nem megfelelő társadalmi egyeztetést nehezebben tudta volna felhozni a dokumentum, ha az Alaptörvényről lett volna népszavazás. A Velencei Bizottságéhoz hasonlóan visszatérő megállapítás, hogy számos rendes törvényt (értsd: korábban feles többséggel elfogadott) törvényt kétharmados többségűvé alakítottak, pl. adó-, és családjogi kérdéseket. Orbán nem is titkolta, hogy ezzel a jogtechnikai eszközzel meg kívánja kötni utódai kezét. A magyar nyilvános diskurzusban nem keltett figyelmet a Tavares - jelentés azon megállapítása, miszerint az Alaptörvény nem rögzíti sem az Alkotmánybíróság függetlenségét, sem az igazságszolgáltatás igazgatásának függetlenségét 13. Ezt az Alaptörvényt megelőző alkotmány sem tartalmazta szó szerint, viszont egyetlen politikai erő sem volt, amely kétharmados többségével meg tudta volna haladni a konszenzuskényszert. Ez a helyzet változott meg 2010-ben, és a Fidesz élt is a többségével, amikor pl. az alkotmánybírók jelölési rendjét változtatta meg, vagy hozzá közel álló, vagy annak vélt személyeket választott a magyar parlament az Alkotmánybíróság tagjává. A bizottsági dokumentum aggodalommal állapítja meg, hogy a Fidesz-többség a jelenleg hivatalban lévő 15 alkotmánybírából nyolcat választott meg, köztük két képviselőt. Természetesen ez sem annyira jogi, mint politikai vélemény, amelyet annak idején a magyar ellenzék is képviselt. Nem új elem a jelentésben a Legfelsőbb bíróság elnöke, Baka András idő előtti eltávolításának, vagy éppen az adatvédelmi hivatal megemlítése sem, így azon következtetés sem lehet meglepő, hogy fájlalja, hogy a számos elfogadott intézkedés valamint néhány folyamatban lévő reform nem nyújt kielégítő biztosítékokat az igazságszolgáltatás és Magyarország Alkotmánybírósága függetlenségének alkotmányos garanciáira nézve A Tavares- jelentés AX. pontja 14 Tavares- jelentés II./29. pontja

17 Rendkívül aggasztónak tartja a már említett AB-határozatokkal kapcsolatos negyedik Alaptörvény-módosítást, és a 2010 előtti határozatokat az alapelvek és alkotmányos követelmények egész rendszereként aposztrofálja azokat. Véleménye hasonló a Velencei Bizottsághoz, de itt még élesebb a megfogalmazás. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy a kormányváltás után Orbánék nyíltan elvetették az 1989/90-es közjogi rendszert, köztük a korábbi AB-határozatok láthatatlan alkotmányát, logikusan következik, hogy a mostani hatalom az AB-határozatok, illetve az alkotmányértelmezés területén is új lapot kívánt nyitni, és ezt többek között a korábbi AB határozatok hatályon kívül helyezésével oldotta meg. A Tavares - jelentés nem írja ugyan, de fontos elmondani azt is, hogy ezen alkotmánybírósági határozatoknak a hatálya megszűnt ugyan, de a joghatása nem. Ez praktikusan azt jelenti, hogy bár a halálbüntetést eltörlő 1990-es alkotmánybírósági határozat hatályon kívül lett helyezve, a joghatása megmaradt, vagyis Magyarországon továbbra sem áll vissza a halálbüntetés. A Tavares - jelentés szintén bírálja a véleménynyilvánítási szabadság a negyedik Alaptörvény-módosítással megvalósított korlátozását, mert széles körű es esetlegesen homályos tilalmat vezet be az egyes csoportok köztük a magyar nemzet méltóságának megsértését célzó beszédre, amely tilalom felhasználható a véleménynyilvánítás szabadságába való önkényes beavatkozásra, es visszafogó hatása ehet az újságírókra, de a művészekre es másokra is. Vagyis megint az a már vázolt probléma merül fel, hogy nem igazán megfogható a jogsértés terjedelme, azaz hogy milyen beszéd számít majd a jövőben a magyar nemzet méltósága megsértésének. Az egyházak elismerésének új alkotmányos szabályozásával kapcsolatban megállapítja, hogy a negyedik Alaptörvény-módosítás azt szolgálta, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata ellenére továbbra is az Országgyűlés dönthessen az egyházak elismeréséről. Vagyis ez a lépés is beleillik abba a folyamatba, hogy az Alaptörvénybe az Alkotmánybíróság által korábban már megsemmisített rendelkezéseket emelnek, elkerülvén azok alkotmánybírósági revízióját. Aggodalmának ad hangot, hogy továbbra is az Országgyűlés dönthet az egyházak sorsáról

18 Szinte szó szerint egyezik a Tavares- jelentés a VB véleményével, amikor a következőképpen fogalmaz: úgy véli, hogy az Alaptörvény politikai akaratot tükrözi rendszeres módosításainak fényében az Alkotmánybíróság már nem a legfőbb szerve az Alaptörvény védelmének, különösen azóta, hogy a negyedik módosítás kifejezetten megtiltja az Alkotmánybíróságnak, hogy felülvizsgálja a más alkotmányos követelményekkel és elvekkel ellentétes Alaptörvény-módosításokat 15. Itt arra az általunk már részletezett kérdésről van szó, hogy a negyedik Alaptörvény - módosítás kétségtelenül elzárta az Alkotmánybíróság elől az Alaptörvény nem formai, hanem tartalmi szempontú felülvizsgálatát. Kritizálja azt is, hogy a bírák kényszernyugdíjazása folyamán eltávolított bírósági vezetőket csak akkor vették vissza eredeti pozíciókba, hogy azokat nem töltötték be azóta más személyekkel 16. Vagyis - bár ezt a jelentés nyíltan már nem mondja ki - az uniós bíróságnak a bírák eltávolítását jogellenesnek kimondó határozata ellenére az Orbán-kormány lényegileg elérte eredeti szándékát, mert neki a vezetői bírói posztokon való változás volt a legfontosabb. Nem jogi, hanem politikai megállapítás, (és ez például a VB véleményében már nem szerepel ilyen módon), hogy Magyarországon a roma- és zsidóellenes gyűlöletbeszéd újra erősödőben van, valamint hogy a magyar hatóságok nem léptek fel a rasszista alapú bűncselekményekkel szemben. Ezt a Tavares - jelentés nem támasztja alá, hacsak azzal nem, hogy lábjegyzetben hivatkozik egy ezzel kapcsolatos ENSZ - jelentésre. A súlyos állítás részletes megindokolásának hiányában csak sejteni lehet, hogy a Tavares- jelentés miért nem tartja elegendőnek a magyar hatóságok fellépését a rasszista alapú bűncselekményekkel szemben. A képhez az mindenesetre hozzátartozik, hogy az Orbán - kormány még jogilag aggályos módon (egy, a rendőrség tiltó határozatot már hatályon kívül helyező bírósági végzést követően) is igyekezett betiltatni az ún. anticionista tüntetést, amikor is maga Orbán Viktor miniszterelnök adott utasítást a belügyminiszternek a 15 Tavares- jelentés II.17. pontja 16 A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló évi CLXII. törvény (Bjt.) a egészült ki az alábbi szöveggel, amely csak be nem töltetlenség esetén tette lehetővé a bírósági vezetői poszt visszaszerzését: (4) Ha határozott időre kinevezett bírósági vezető bírói szolgálati jogviszonya került jogellenesen megszüntetésre és a (3) bekezdés szerinti visszahelyezéskor az a bírósági vezetői tisztség, amelyből felmentették, még nincs betöltve, őt kérelmére e bírósági vezetői tisztségébe kell visszahelyezni

19 demonstráció megakadályozására 17. Mint ahogy az is igaz, hogy a terjedőben lévő Horthy Miklós, Prohászka Ottokár, Wass Albert, de különösen a Tormay Cécile, Nyírő József - kultusz valóban sértheti azok érzékenységét, akik a magyarországi antiszemitizmus erősödésétől tartanak, miközben az adott jobboldali szubkultúrában a fent nevezett nemzeti érzelmű személyiségeknek számítanak. Ez a történelmi múltból származó körülmény nem egyszerű, egy külföldi főleg a magyar nyelvet nem ismerő megfigyelő, politikus számára még nehezebben érthető. Persze, a Tavares - jelentés politikai jellege miatt nem is lehet alkalmas tudományos elemzésre, ezt tehát nem is lehet elvárni tőle, ám mindenesetre az megállapítható, hogy itt némileg féloldalasra sikerült a jelentés megfogalmazása, amely nem volt tekintettel a magyar kormányoldal még akár méltányolható szempontjaira sem. Ez megkönnyítette a hazai kormánypártoknak, hogy igazságtalan támadásokról, kettős mércékről beszéljenek. A jelentés ráadásul némileg ellentmondásba is kerül önmagával, hiszen más helyütt meg a véleménynyilvánítási szabadságnak a kisebbségek, és magyar nemzet méltósága védelmén alapuló korlátozását kritizálja. Pedig ezt a korlátozást a kormányzat éppen a gyűlöletbeszéd, a rasszista cselekedetek elleni küzdelemmel indokolta. Nos, például ez a körülmény indokolhatott volna egy árnyaltabb megközelítést a Tavares - jelentés részéről pl. ebben a vonatkozásban, csakhogy ebből a kormány jól is kijöhetett volna, és a jelentés élét tompíthatta volna. Ezt a készítők szemmel láthatóan annak ellenére sem kívánták, hogy volt alkalmuk találkozni magyar kormánypárti szereplőkkel is, tehát akár egy más megközelítést is komolyabban mérlegelhettek volna. Ez is magyarázza, hogy a Fidesz európai parlamenti képviselői már a készítés fázisában is hevesen kritizálták a Tavares - jelentést. A médiával kapcsolatos rész is inkább politikai, mintsem jogi jellegű. A politikai reklámok kereskedelmi Tv-kben való tiltását a jelentés is kifogásolja, az újságírók körében lévő öncenzúráról, a közszolgálati tömegtájékoztatás rendkívüli központosításáról ír. 17 A magyarországi baloldali liberális körökben csak nagyon halkan fogalmazódtak meg aggályok ezzel kapcsolatban, pedig a miniszterelnök lépését akár a bíróságok befolyásolásaként is lehetne értelmezni, amely nehezen fér össze a hatalmi ágak elválasztásának elvével. Igaz, a miniszterelnök a jó ügy (értsd: a szélsőjobboldal elleni fellépés) miatt, és taktikai okból (Zsidó Világkongresszus budapesti ülésére nem szeretett volna anticionista tüntetést) cselekedett így. Amikor viszont a rezsicsökkentéssel kapcsolatos egyedi bírósági határozatot támadta meg néhány hónapja, már nagyobb volt az ellenzéki felzúdulás

20 Aggodalommal állapította meg a jelentés, hogy az Alaptörvényben az azonos nemű párokat es a különböző egyéb családformákat kizárják a család fogalmából; és ez szerinte ellentmond az Emberi Jogok Európai Bírósága közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatának. A magyar kormányoldal és a jelentés e véleménye szintén nem összebékíthető. Orbán dacolva azon friss európai trenddel, hogy több európai országban (pl. Franciaország, újabban az Egyesült Királyság) engedélyezték a melegházasságokat az Európai Parlament vitáján is világossá tette, hogy az ő felfogása szerint csak férfi és nő között létesíthető házasság, védve egy négyezer éves tradíciót. A Tavares - jelentés ezt is helyteleníti, amely túllép a dokumentum nagyobb részét jellemző közjogias megközelítésen, és Magyarország fontos társadalmi kérdésében foglal el határozott álláspontot, méghozzá olyanban, amely nem tartozik a közös uniós politikák közé. Így az Orbán-kormány, és uniós kritikusai közötti viták kilépnek a közjog medréből, és értékvitákká válnak. A végkövetkeztetés pedig az, hogy a magyarországi rendszerszintű változtatások az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek (az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait) súlyos megsértésének kockázatát eredményezhetik. A Tavares - jelentés ezzel azt is állítja, hogy az Orbán- kormány változtatásai szemben mennek az európai értékekkel. A kormány szempontja az ország radikális átalakításának szükségessége miatt került sor e lépésekre nem jelenik meg a jelentésben, még úgy sem, hogy vitatkozna vele, holott egy politikai dokumentum akár ezt is megtehette volna. Igaz, így e tekintetben is tompult volna a jelentés hangneme, ráadásul a magyar baloldal közötti kormányzati teljesítménye kérdésessé tételére is sor kerülhetett volna A Tavares - jelentés követelései A magyar kormány különösen zokon vette a Tavares - jelentés utolsó részében, a 71.pontban megfogalmazott ajánlásokat, amelyek a magyar kormány belpolitikájának megváltoztatását méghozzá lényeges megváltoztatását jelentenék. Ez a kormány

21 nézőpontjából nézve érthető, hiszen a kormányok nem szokták szeretni, ha kívülről, és kéretlenül fogalmaznak meg elvárásokat. Ráadásul e követeléseket nem az EU Bizottsága, az uniós szerződések betartásáért felelős testület (amelynek formális szerepét e tekintetben a magyar kormány sem vitatja), hanem egy másik szereplő, az Európai Parlament fogalmazta meg, amely a jövőben impulzusa lehet további nyomásgyakorlásnak. Az Orbánkormány az ország szuverenitásából (és a maga mozgásteréből) szemmel láthatóan csak annyit szeretne feladni, amely az uniós tagsághoz elengedhetetlenül szükséges. Ezt az attitűdjét az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése így fogalmazza meg: Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja (kiemelés a szerzőtől). A teljesítéséhez szükséges mértékig formula két gondolatjel közé van szorítva, pedig ez jelenti a lényeget. Az Orbán-kormány nem vitatja, hogy az uniós tagság miatt az ország szuverenitása jelentős részét (lásd: jogalkotási funkciók egy része) fel kellett adni, de azt el akarja kerülni, hogy az EU túl nagy hatalmat gyakoroljon a magyarországi ügyek felett. A Fidesz 1990-es évek második fele óta következetesen képviselt álláspontja szerint bár a Magyarországot érintő döntések egy részét formailag is az EU szervei hozzák, de ezekbe a magyar állam a maga szavazatival képes beleszólni, más tagállamokkal szövetkezni, bizonyos esetekben a vétójogát is használva a magyar érdekeket képviselni. Ebbe a szuverenitási felfogásba nem illik bele, hogy a Tavares - jelentés jogot formál a belpolitikába való hangsúlyos beleszólásba. Az elmúlt három év ugyanakkor azt is megmutatta, hogy a magyar kormány taktikai okból képes rugalmasabban is értelmezni a szuverenitást: maga a magyar uniós elnökség határozottan dolgozott az európai szemeszter elfogadtatásán 2011 első felében, amely lehetővé teszi a tagállami költségek alaposabb ellenőrzését az uniós központ (Európai Bizottság, Európai Tanács) számára holott, a költségvetés feletti törvényhozási rendelkezés egy adott ország szuverenitásának kiemelkedő eleme. Igaz, az Orbán-kormány e tekintetben tanúsított megengedőbb magatartását nem verte nagy dobra, és furcsa módon, az ellenzék sem, pedig kimutatható lett volna némi disszonancia a kormány szuverenitással kapcsolatos attitűdjében. Nevezetesen, hogy a szabadságharcos retorika megszelídült az európai szemeszterhez való magyar kormányzati hozzáálláskor