KÖRNYEZETMENEDZSMENT

Átírás

1 KÖRNYEZETMENEDZSMENT 1. Környezetgazdaságtan- és menedzsment Integrált menedzsment Piacgazdasági viszonyok között tevékenységének környezeti vonatkozásait egyetlen vállalkozás sem kerülheti meg. Egyrészt a fogyasztók és ennek nyomán a kereskedők részéről fogalmazódnak meg követelmények egy a környezeti problémákra érzékenyebb áru- és szolgáltatásnyújtás iránt, másrészt a hatósági szabályozás jelenít meg követelményeket, mintegy kikényszerítve a gazdálkodó szervezetet a környezetvédelmi költségek internalizálására. A szakirodalom az előbbit környezeti szívóhatásnak, az utóbbit pedig környezeti nyomóhatásnak nevezi. A gyakorlatban egyre nő azon gazdálkodó szervezetek száma, amelyek már felismerték a defenzív magatartás hátrányait: a környezetvédelem figyelmen kívül hagyása veszélyezteti a vállalkozás legitimitását. A vázolt problémák eredményes kezelése feltételezi, hogy a gazdálkodó szervezetek a környezetvédelmet integrálják a gazdálkodásukba, a természeti környezetről való gondolkodás jelenjen meg a menedzsment tevékenységében. A menedzsment mint fogalom három oldalról közelíthető meg: 1. Az adott gazdálkodó szervezet küldetésének, víziójának, politikájának, céljainak gyakorlati megvalósítása és a megvalósításhoz szükséges eszközök összegzése; 2. Az adott szervezetben résztvevők tevékenységének összehangolása olyan eredmények hatékonyabb elérése érdekében, amelyeket egyedül egyikük sem tudna teljesíteni; 3. A tervezést, vezetést, szervezést, irányítást átfogó, összehangoló tevékenység. A fenti fogalom meghatározással függ össze a PDCA ciklus. A kifejezés a következő mozaikszavak rövidítéséből áll: Plan Tervezés Do Végrehajtás Check Ellenőrzés Act Intézkedés Alapvető feladat a szervezetek vezetése számára a szervezetnél végzett folyamatok, tevékenységek környezeti hatásainak megismerése, a megismeréshez szükséges menedzsmenteszközök, -technikák alkalmazása. Környezeti hatás: a környezetben végbemenő mindennemű változás, amely lehet pozitív, vagy negatív változás, amely részben, vagy egészben a szervezet környezeti tényezőitől származik. Környezeti tényező: valamely szervezet tevékenységének, termékeinek vagy szolgáltatásinak olyan eleme, amely kölcsönhatásba kerülhet a környezettel. Környezeti teljesítmény: egy szervezet irányításának mérhető eredményei a környezeti tényezők tekintetében. 1

2 A menedzsment feladatai a környezetvédelem területén A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara kidolgozta A Fenntartható Fejlődés Üzleti Chartájá -t (ICC Charta), amely dokumentum alapelveinek szellemisége a következő: csak egy dinamikus, változtatásokra képes vállalkozás tud környezetet kevésbé terhelő gazdasági fejlesztést megvalósítani és az ehhez szükséges technikai és pénzügyi erőforrásokat előteremteni. Az ICC Charta napjainkra aktualizált alapelvei a következők: 1. A környezet védelme az alapvető cél. 2. Integrált menedzsment, a döntések környezeti megalapozása. 3. A környezeti szempontok figyelembe vétele már a kutatás-fejlesztés során. 4. A környezeti szempontok beépülnek a tervezés folyamatába. Új projektek, új tevékenységek indítását megelőzi az előzetes környezeti értékelés. 5. Törekvés a környezetbarát termékek és szolgáltatások kialakítására és terjesztésére. 6. A környezeti menedzsment figyelembe veszi az érdekelt felek véleményét. 7. A környezeti szempontok érvényesítése a kommunikációs tevékenység során. 8. A környezeti menedzsment kiemelt figyelmet fordít a munkavállalók oktatására, folyamatos képzésére. 9. A környezeti menedzsment felkészült a normálistól eltérő tevékenységek következményeinek az elhárítására, az üzemzavarok, vészhelyzetek által okozott környezeti hatások lehetőség szerinti mérséklésére. 10. A környezeti teljesítmény folyamatos javítása, a folytonos fejlődés megvalósítása. A fentiek alapján vizsgáljuk meg, hogy egy gazdálkodó szervezetnél milyen követelmények állnak fenn a környezeti elvárásoknak való megfelelés teljesítésére vonatkozóan. Miután minden fejlesztéshez erőforrások szükségesek, nem lehet figyelmen kívül hagyni az erőforrások kérdéskörét sem. Fejlesztéshatékonysági alapelvárásként fogalmazható meg, hogy a megvalósított fejlesztés által hozott haszon fedezze a befektetett erőforrások költségeit. Egy szervezet hatékony működtetése, fejlesztése a problémák komplex megközelítését kívánja meg a vezetés részéről. A komplex megközelítés, illetve a környezeti szempontok figyelembevételének szükségességét a döntésekben a menedzsmenttudományban ismert hatszög ábra segítségével tárgyaljuk. 2

3 Globalizálódás Értékváltás Inf ormáció Gazdálkodó szervezet Környezet f igyelembevét ele Technológia Komplexit ás A komplex megközelítés jelenik meg a komplexitás sarokpontban, hiszen ma már lehetetlen, hogy a vezetés a küldetés, illetve a stratégia kidolgozásánál figyelmen kívül hagyja a környezetvédelemmel összefüggő feladatokat. Erre ösztönzi a gazdálkodó szervezeteket az egyre szigorodó jogszabályi környezet és az egyre fokozódó társadalmi elvárás. A környezeti sarokpont természetesen nemcsak a természeti környezet figyelembevétele. A környezet figyelembevétele tágabb értelemben a gazdálkodó szervezetek társadalmi, gazdasági, kulturális környezetét jelenti. Ezek meghatározzák működésének biztonságát, hosszú távú jövőjét. A globalizálódás társadalmi jelensége a modern ipari forradalom következménye. Az ipari forradalmat követő technológiai fejlődés, a termelés tömegméretűvé válása, az egységes világpiac kialakulása az objektív bizonyítékai a globalizálódás folyamatának. Egyrészről ez a környezethasználatot és elemeinek terhelését jelenti, másrészről oly mértékben terhelte a természeti környezetet szennyező anyagokkal, hulladékokkal, hogy bizonyos területeken már visszafordíthatatlan (irreverzibilis) változások fenyegetnek. A globális környezeti problémák kezelése egyaránt feladata a nemzetközi szervezeteknek, az egyes államok kormányainak, de a gazdálkodó szervezeteknek és az állampolgároknak is. Ezért a vezetés feladat olyan kommunikációs rendszer kiépítése (információs sarokpont), melynek révén mind a külső, mind a belső határokat megfelelően lehet érzékelni. A feladat tehát egy ún. kétutas kommunikációs rendszer működtetése, melynek szerves részét képezi a környezeti információk kezelése. A kétirányú információáramlás érzékeltetésére az érdekelt felek (stakeholder) és a szervezet között, a környezeti információkra súlyozva, állítsuk össze a stakeholder-térképet: 3

4 Ügyf elek Tulajdonosok Biztosít ók Vevõk NGO-k Termelõ/ szolgáltató szervezet Önkormányzat Környezet védelmi f elügyelõség Közvélemény ÁNTSZ Helyi lakosság A cég munkavállalói Természet védelmi igazgat óság Érdekcsoportok létrejöhetnek szervezeten belül, mint belső érdekcsoportok (tulajdonosokrészvényesek, menedzserek, munkavállalók, stb. által alkotott érdekcsoportok), vagy szervezeten kívül (versenytársak, vevők, szállítók, állampolgárok stb. által alkotott érdekcsoportok). Érdekelt felek környezeti információszükséglete - Belső menedzserek: megfelelősség monitorozása, üzemfelmérés, a megbízhatóság igazolása. - Nem kormányzati szervek (NGO-k): kommunikáció és a vállalatról alkotott kép (imázs). - Bankok, hitelezők: megfelelés a hitelezés elvárásainak. - Beszállítók: átfogó kép a vállalat környezeti teljesítményéről és stratégiájáról, elvárásokról. - Vevők: szigorú környezeti szempontú elvárásaik lehetnek beszállítóikkal szemben. - Beruházók: a környezeti jelentés egyik biztosítéka annak, hogy az esetleges rossz vállalati környezetmenedzsment nem növeli a gazdasági kockázatokhoz. Lehetőséget nyújt továbbá más vállalatok teljesítményével való összehasonlításhoz. - Szomszédok, közösségek (NGO-k): telephely specifikus adatok a környezetterhelésre, a kibocsátási- és hulladékpolitikára vonatkozóan. - Alkalmazottak: egészség és munkabiztonság. - Szabályozó testületek: a vállalati környezeti politika és környezeti gyakorlat bemutatása csökkenti a külső szabályozói beavatkozás kockázatát. 4

5 1. 2. A vállalati (szervezeti) környezetmenedzsment fő területei A környezetmenedzsment legfontosabb három jellemzője: 1. Többdimenziós célrendszer A többdimenziós célrendszer arra utal, hogy valamiféle objektív viselkedési normák kijelölése helyett a környezetmenedzsment elsődleges feladatként a jó környezetminőség megtartásának, és ahol ez szükséges javulásának elérését fogalmazza meg a szervezeti célrendszerben. Ennek eredményességét különböző indikátorokkal lehet nyomon követni: például jogi formulákban rögzített környezeti határértékekhez és szabványokhoz vagy társadalmilag elfogadott viselkedési normákhoz való viszonyulás. 2. Szervezeten és funkciókon túlmutató jelleg Egy gazdálkodó szervezetnél (vállalatnál) fellépő problémák nem szorítkoznak csak egyetlen funkcionális területre. Környezeti intézkedésekre minden területen szükség van. A környezetmenedzsment főleg azokra a funkcionális területekre érzékeny, amelyek a vállalkozás-piac-társadalom metszéspontban találhatók. 3. Proaktív stratégia A környezetmenedzsment igyekszik megelőzni, hogy a tevékenység környezeti következményei ütközzenek a társadalmi elvárásokkal, ezért a hatósági elvárásoknál szigorúbb környezeti követelményeket alkalmaz, ami vélhető versenyelőnyt biztosít számára, de a cég társadalmi elismertségét is növeli. 5

6 2. Gazdálkodás és környezet: a környezeti tényezők azonosításának jelentősége, szerepe, a menedzsment tevékenységében Környezetvédelem integrálása a menedzsment tevékenységébe A gazdálkodó szervezeteknél a környezetvédelemmel való foglalkozás, a környezetvédelem megítélése, az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment át. A fejlődés jól körülírható, megfogalmazható szintjei a következők voltak: A jogszabályi előírások, kötöttségek megjelenése, tilalmak, feltételek állítása a gazdálkodó szervezetek számára ( 60-as évektől kezdődően). A piacgazdasági eszközök megjelenése ( 70-es évek), tárhódításuk ( 80-as évek), a szabályozásban elfoglalt helyük megerősödése. A környezetmenedzsment eszközeinek, technikáinak megjelenése ( 80-as évek), megerősödése ( 90-es évek) a vállalati gazdálkodásban A környezeti tényezők azonosítása A következőkben tekintsünk példaként egy gazdálkodó szervezetet, ahol a döntéshozók számára a szervezet okozta környezetterhelés megelőzéséhez, illetve csökkentéséhez szükséges döntések meghozatalához alapvető információkat jelent a szervezet tevékenységeiből származó környezeti hatások ismerete. A vizsgált rendszer határai a szervezetei (vállalati) működés és folyamatok határainál húzódnak, vagyis a vizsgálatba csak az adott szervezet tényleges tevékenységi körébe tartozó folyamatok tartoznak, az ezeken túlmutató, javarészt a működéshez szükséges nyersanyagok kitermelésének és a segédanyagok termelésének folyamatai, valamint a használat során fellépő anyagáramok nem képezik a vizsgálat tárgyát. A fenti következtetéseket alátámasztandó a szervezeti / telephelyi MFA lépéseit az alábbi szintekre bontottuk: Folyamatszintű, Technológiai szintű, Termékszintű, Telephelyszintű anyagáramok, Egyéb folyamatok anyagáramai. Folyamatszintű elemzés Mivel az adott folyamatok technológiai szintű jellemzői teljes mértékben ismertek, viszonylagos pontossággal össze lehet állítani az adott folyamat input output mérlegét. Szükség van a rendszer input, illetve output oldali adataira is. Ehhez nyújthat segítséget az input oldalon az adott folyamatokhoz kapcsolódó számlázi, könyvelési terület, ahol pontos nyilvántartásban jelenik meg a folyamat anyag- és energiafelhasználása. Problémás területnek tekinthető az input oldalon az energia- és más környezetvédelmi szempontból relevánsnak tekinthető adat (energia-, hőfelhasználás, stb) számszerűsítése, mert ezek az adatok általában nem állnak rendelkezésre az egyes folyamatokra lebontva. Az alkalmazható módszer ebben az esetben a szakértői becslés lehet. Output oldalon a kibocsátott szennyezőanyagok egy részét a monitoring rendszer nyomon követi, másik részük számítható, becsülhető. 6

7 Technológiai szintű elemzés Azokat az adatokat, melyeket az egyes folyamatok technológiai jellemzőiből ismerünk, célszerű a folyamatelemzésből átvenni, míg a többi esetben a top-down módszertan használható. Ezen a szinten az elemzésekhez célszerűbb a konkrét anyagáram-elemzés helyett a számviteli mérlegek adatait felhasználni. Ezek az anyagmérlegek tartalmazzák, hogy az adott technológia működése során milyen anyagokat használtunk fel, azokból milyen anyagok keletkeztek, illetve milyen veszteségekkel számolhatunk. Termékszintű elemzés Telephelyi, vállalati szinten a termékre vonatkozó életciklus-értékelés tartalmi körének leszűkítése a vállalati keretekre azt jelenti, hogy ekkor adott termék életciklusának és az azzal kapcsolatos anyagáramoknak csak a vállalati működéssel kapcsolatos részét mérik fel. Telephelyi szintű elemzés Ha telephelyi szinten próbáljuk felmérni és számszerűsíteni az anyagáramokat, alapvetően két lehetőség közül választhatunk. Az egyik lehetőség akkor adódik, ha rendelkezésre állnak folyamatszintű anyagáram-elemzések, akkor ezek összegzésével megkaphatjuk a telephely (szervezet) anyagáramait. A másik lehetőség, hogy technológiák szintjén összegezzük az anyagáramokat, és ezek összegeként áll elő a telephelyi (vállalati, szervezeti) szintű anyagmérleg Kapcsolatok más területekkel, elemzésekkel Az előzőekből következik, hogy az anyagáram-elemzés szervezeti szinten leginkább mérlegelemzésként jelenik meg. Kapcsolata a vállalati mérlegekkel, számlákkal azért egyértelmű, mert a vállalati számlák célja is a vállalat működésének minél pontosabb rögzítése a pénz és anyagáramok szintjén. További szoros kapcsolat mutatható ki egy gazdálkodó szervezet környezetvédelmi tevékenységét segítő, javító, ún. környezetmenedzsment rendszer és a szervezet anyagáramai között A környezeti tényezők azonosításának szempontrendszere A feladat tehát a szervezet környezeti tényezőinek azonosítása és értékelése, a jelentős környezeti tényezők meghatározása, nyilvántartása, aktualizálása. A környezeti tényezők azonosításának feladatait célszerű a feladatot végző szervezet belső szabályozásának megfelelő eljárásban kidolgozni, illetve rögzíteni. Ebben az eljárásban kell meghatározni az eljárás hatálya alá tartozó tevékenységeket, hatás- és felelősségi köröket, az azonosítás szempontrendszerét, a nyilvántartás és ellenőrzés területeit. A környezeti tényezők azonosítását tevékenységenként (folyamatközpontúság) és különböző üzemállapotokra célszerű elvégezni. Üzemszerű működés: ez alatt értendő a belső szabályozásokban (eljárások, utasítások) előírt üzemmenet, amelynek során a technológiai és egyéb előírások egyértelműen betarthatók, megvalósíthatók. Nem üzemszerű működés: ez alatt az üzemszerű állapot szüneteltetése értendő, pl. előre tervezett karbantartás, leállás vagy javítás miatt. A normális működési állapottól eltérő helyzet: előre nem tervezhető, hirtelen bekövetkező kisebb meghibásodás, üzemzavar, baleset, vészhelyzet. Múltbeli tevékenység: a környezeti tényezők azonosítását megelőző időszak tevékenységéből származó, az azonosítás idején meglévő környezeti hatás. Jövőbeni (tervezett) tevékenység: a jövőben megvalósítandó olyan tevékenység, amelynek környezeti hatása becsülhető, számítható vagy vélelmezhető. 7

8 Értékelési szempontként vehetjük figyelembe a következő jellemzőket: Jogszabályi követelmények, hatósági előírások, érdekelt felek elvárásai; Anyagjellemző paraméterek; A kezelés módja; A környezetterhelés bekövetkezésének valószínűsége. A környezeti tényezők értékelésének eljáráshoz célszerű mellékletként értékelő mátrixot készíteni, amelynek segítségével történhet az azonosított környezeti tényezők jelentőségének megítélése, tehát a jelentős környezeti tényezők kiválasztása A környezeti tényezők és hatások a szervezeti döntésekben A környezetvédelem integrálása a menedzsment tevékenységébe a tervezéssel kezdődik abban az értelemben, hogy a szervezet jövőbeni tevékenységét meghatározó prioritások megfogalmazásánál, a célok kialakításánál vegyék figyelembe az adott céllal összefüggő környezeti információkat. Ez az elvárás azt is jelenti, hogy a környezetvédelem legyen vállalati prioritás, jelenjen meg a stratégia legfőbb céljai között. A környezetvédelem, mint végső cél nyilvánvalóan azt jelenti minden szervezet számára, hogy minél kisebb mértékben terhelje a környezetet akár input, akár output oldalon. Nem elegendő ugyanis csupán a kimenetre, a keletkező szennyezésre, hulladéktermelésre koncentrálni, szükséges figyelemben venni a működtetéshez felhasznált erőforrásokat is. A környezetterhelés módja, mértéke alapvetően az adott szervezet működésének, technológiájának jellegéből következik. Éppen ezért egy másik oldalról célszerű megvizsgálni, hogy milyen törvényszerűségek állnak fenn a környezeti keresletre vonatkozóan. A környezeti kereslet ugyanis mutatja, hogy egy adott vállalatnál mennyire van igény a környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységekre, módszerekre, eszközökre. A környezeti kereslet jelenti a vállalat környezetvédelmi tevékenységének hajtóerejét. E nélkül nem képzelhető el érdemi és hosszú távon is fenntartható, a környezetvédelmet tudatosan elősegítő szervezet. A kereslet eredményeképpen fog elmozdulni az adott szervezet a tisztább technológiák alkalmazása felé, és fogja adott esetben tökéletesíteni termelési folyamatit úgy, hogy azok a környezetterhelést csökkentett szinten biztosítsák. Ennek következtében már egy magasabb szintű környezettudatosságról beszélhetünk. Egyre inkább természetessé válik a környezetvédelmi szemlélet. Egy adott időszakra vonatkoztatva a feladatot, a környezeti tényezők teljes körű azonosítása egy szervezetnél tulajdonképpen a környezeti állapotfelméréssel (helyzetfelméréssel) azonosítható folyamat. Ennek a folyamatnak az eredményeként a menedzsment rendelkezik azzal az információs bázissal, mely a következő időszak környezeti teljesítményjavító döntéseit megalapozza. 8

9 3. A környezeti auditálás A környezeti auditálás kialakulása A környezeti auditálás fogalma, formái Az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (US EPA) megfogalmazása szerint az auditálás: egy rendszerezett, dokumentált, periodikus és objektív jelentés, amelyet adott szabályok szerint létrehozott jogi személyiségek készítenek különböző tevékenységekről és gyakorlatról abból a célból, hogy megvizsgálják a környezeti követelményeknek való megfelelést. A környezetvédelmi auditálás: a vállaltvezetés, a menedzsment eszköze, rendszerezett, dokumentált, meghatározott időközönként megismételt, objektív értékelés a környezetvédelmi szervezet és menedzsment hatékonyságáról, a környezetvédelem rendelkezésére álló eszközállomány működéséről. Fő célja, hogy segítse a vezetői környezetvédelmi intézkedések, a környezeti célok végrehajtásának ellenőrzését, beleértve a hatósági előírások betartását is. Az audit: a menedzsment olyan eszköze, amely a szervezetet, a vállalati menedzsment tevékenységét és a környezeti teljesítményét szisztematikusan, dokumentált módon, rendszeresen és objektíven értékeli. Belső audit: auditbizonyítékok nyerésére és ezek objektív kiértékelésére irányuló módszeres, független és dokumentált folyamat annak meghatározására, hogy a szervezet által megfogalmazott auditkritériumok milyen mértékben teljesülnek. Környezetközpontú irányítási rendszer (KIR): a szervezet teljes irányítási rendszerének az a része, amelynek az a szerepe, hogy kialakítsa és bevezesse környezeti politikáját, és kezelje környezeti tényezőit. Auditkritériumok: előirányzatok, eljárások vagy követelmények összessége. Auditbizonyíték: az auditkritériumokra vonatkozó, ellenőrizhető feljegyzések, ténymegállapítások vagy egyéb információk. A megfogalmazott definíciók mindegyikében közös vonásként értékelhető, hogy minden audit programnak azt kell bizonyítnia, hogy az adott vállalkozás környezeti teljesítménye, illetve menedzsmentrendszere megfelel az elvárásoknak, a szabályozási követelményeknek. Ez alapján kell meghatározni a vállalkozás célját, a célokból következő belső követelményrendszert, a belső elvárásokat, szabályokat. Fenti megközelítésben a környezetvédelmi auditálás két formáját lehet megkülönböztetni: Eredményre irányuló audit, melynek lényege annak vizsgálata, hogy egy adott vállalat egy meghatározott időpontban mennyiben felel meg a környezeti előírásoknak, elvárásoknak. Rendszerorientált audit, amely a vállalat működése által eredményezett környezeti állapotának felmérése mellett kiterjed a környezetmenedzsment rendszer vizsgálatára is. Az eredményre irányuló audit esetében a környezeti állapotfelmérésből adódó helyzetelemzéssel a cél a jelenlegi és a kívánatos állapot összehasonlítása, illetve feladatok, célok kitűzése a kívánatos állapot elérésére. A rendszerorientált audit esetében a fentieken felül a cél a környezetmenedzsment rendszer külső és belső vonatkozásokhoz való alkalmazkodási képességének, a környezeti teljesítmény javulásának a vizsgálata. 9

10 3. 2. Az eredményre irányuló auditálás módszerei Az eredményre irányuló auditálás nemzetközi gyakorlatából két olyan módszert tárgyalunk, amelyeket MO-on is széles körben alkalmaztak az 1990-es években. Ezek a módszerek a következők: A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) auditálási ajánlása, Az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (EBRD) auditálási ajánlása A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) auditálási ajánlása A Kamara az auditálás folyamatát három fázisra bontja, és a fázisokon belül lépésenként különíti el a megoldandó feladatokat. Az auditálás fázisai és lépései a következők: 1. Az auditálást megelőző lépések: az auditálás ütemezése, a szakértői csoport feladatainak kijelölése, a feladatok kiosztása, az auditálás megtervezése. 2. Az auditálás helyszíni folyamata: az auditálás indítása, háttér-információk áttekintése, a vállalati környezeti menedzsment értékelése (erős és gyenge pontok), adatgyűjtés, kiegészítő információk megszerzése, a vizsgálati eredmények értékelése. 3. A helyszíni vizsgálatot követő fázis lépései: Jelentéstervezet készítése, A zárójelentés összeállítása, Az intézkedési terv kialakítása, megvalósítása és nyomon követése Az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (EBRD) auditálási ajánlása A Bank az általa megfogalmazott követelmények kielégítését vállaló termelővállalatok környezetvédelmi auditálásához dolgozott ki jegyzőkönyvmintát. Az auditálás folyamatának eredményeit, tapasztalatait és javaslatait összefoglaló jelentés szerkezeti felépítésének előírásai a Bank részéről a következők: 1. Bevezetés A bevezetésben kell leírni az auditálás idejét, hatókörét, az auditálást végző(k) nevét. Rövid leírást kell adni az auditált telephelyről, az ott folyó tevékenységekről, termékekről. 2. A telephely helyszínének leírása Rövid összefoglalót kell adni a telephely infrastruktúrálási ellátottságáról, a közelében található más ipari, illetve egyéb vállalkozásokról, lakott területekről, a vízfolyásokról és felszíni vizekről. 3. A környezetmenedzsment rendszer ismertetése Be kell mutatni: A környezetvédelmi szervezeti rendszert, A vegyi anyagok, oldószerek és olajok tárolásának módját, A légszennyező anyagok kibocsátását, A szennyvízkibocsátásokat, Hulladékgazdálkodást, 10

11 Talajvízszennyezést, Stb. 4. A környezetvédelmi jogszabályoknak, előírásoknak és a vállalati politikának való megfelelés vizsgálata. 5. Következtetések és ajánlások. 6. Ajánlások a további vizsgálatokra. 7. Mellékletek. 8. Dokumentációs jegyzék A környezetvédelmi felülvizsgálat a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvényben A törvény rendelkezik a környezetvédelmi felülvizsgálat és a teljesítményértékelés szabályairól. A törvény értelmében az egyes tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának feltárására, valamint a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére környezetvédelmi felülvizsgálatot kell végezni. A felülvizsgálat pedig teljes körű, vagy részleges lehet. A teljes körű dokumentáció kötelező tartalma magában foglalja az alábbi területeket: Általános adatokat. A felülvizsgálat tevékenységére vonatkozó adatokat: a létesítmények és a tevékenység részletes ismertetését, a tevékenység megkezdésének időpontját, a felhasznált anyagok listáját, az előállított termékek listáját. A tevékenység folytatása során okozott környezetterhelés és igénybevétel bemutatása a következő bontásban: levegő, víz, hulladék, talaj, zaj és rezgés, egyéb energiakibocsátások (radioaktivitás), az élővilágra vonatkozó környezetterhelés bemutatása. Rendkívüli események. Összefoglaló értékelés, javaslatok. A tanulmányt értékelő fejezettel kell zárni, melyben be kell mutatni a tevékenységek környezetre gyakorolt hatását és annak környezeti kockázatát A környezeti hatások értékelésének módszerei Az ABC-Pareto elemzés Vilfredo Pareto olasz közgazdász megfigyelése mely szerint az ország vagyontárgyainak 80%-a a lakosság 20%-ának tulajdonában van adta az alapját az ún. 80/20%-os szabálynak. Ez az elv számos megfigyelés alapján igazolódott a gyakorlatban, miszerint a problémák kis hányada határozza meg a problémák többségét. A minőségmenedzsmentben például azt az alapvetést alkalmazzák, hogy a problémák 2/3-a az okok 1/3-ából származik. A Paretoelemzést (ABC-elemzést) leggyakrabban a hibaelemzésen alkalmazzák. A módszer a környezetvédelemben is hatékonyan alkalmazható. Az ABC-elemzés egy egyszerű, kvalitatív összehasonlításon alapuló módszer. Segítségével: A lényeges feladatok, tevékenységek, folyamatok, termékek, anyagok vagy akár problémák könnyen elhatárolhatók a kevésbé lényegesektől, Az elhatárolás, illetve az osztályozás alapját egy relatív fontossági rendbe (prioritás) sorolás képezi. 11

12 A mátrixelemzés A környezeti tényezők és hatásaik értékelésére, de egy szervezet környezetei állapotának megítélésére is a gyakorlatban elterjedt módszer a mátrixelemzés, az ún. Leopold-mátrix alkalmazása. A környezeti állapotfelmérést végzők számára a mátrix jó eszköz ahhoz, hogy megtalálják azokat a pontokat, ahol, szükséges és lehetséges a beavatkozás. Az értékelés előtt az auditálást végzők az audit terv részként összeállítják a munkadokumentumokat, jelen esetben az értékelő mátrixot és az értékelés alapjául szolgáló értékelő skálát, a fokozatokkal együtt. A mátrix belső elemeiben megjelölt számok már érzékelhető összehasonlítási lehetőséget adnak az egyes tevékenységeknek egy-egy környezeti elemre gyakorolt hatásáról. Még részletesebb lesz a kép, ha összeadjuk a mátrix egyes sorainak számértékeit. A mátrix oszlopainak összegzése választ ad arra a kérdésre, hogy a működés környezeti hatásai hol okozzák a legnagyobb terhelést, illetve melyik környezeti elem terhelése a legkritikusabb A SWOT-elemzés Ez a vizsgálat is alkalmas a környezetvédelem, helyének és szerepének a megítélésére. Segítségével értékelhető a menedzsment elkötelezettsége, a tevékenységének színvonala, az estleges gyengeségek, illetve a javítás lehetőségei. Elnevezése: Strenghts = erősségek Weaknesses = gyengeségek Opportunitis = lehetőségek Threats = fenyegetések (átkok) A magyar gyakorlatban az EGÁL elnevezést is használják. Ezek alapján tehát a vizsgálat hatóköre: melyek a menedzsment és a működés erősségei környezeti szempontból, melyek a menedzsment és a működés gyengéi környezeti szempontból, melyek a várható környezeti fenyegetettségek, melyek a környezeti lehetőségek. Az elemzés által feltárt környezeti erősségek lehetnek: A felső vezetés és minden munkavállalók elkötelezettsége a környezeti teljesítmény javítása mellett; A környezetvédelmi célok beépítése a stratégiába; Olyan K+F tevékenység folytatása, melynek eredményeként új, környezetbarát technológiák és termékek fejlesztésére kerül sor; Mindennek eredményeképpen a szervezet környezetbarát jellegének megjelenése az imázsban. A vizsgálat során megállapított gyengeségek között pedig a következő problémákkal találkozhatunk: Hiányzik a felső vezetés és a munkavállalók elkötelezettsége a környezeti teljesítmény javítása mellett; Magas anyag- és energiaigény; Jelentős mennyiségű hulladék keletkezése; 12

13 A keletkezett hulladék újrafeldolgozásának és hasznosításának minimális lehetősége; Mindennek eredményeképpen kedvezőtlen a szervezet társadalmi megítélése. Az elemzés rávilágít az esetleges környezeti fenyegetettségekre: Megfelelés a várható jogszabályi, szabványosítási szigorúbb követelményeknek; A konkurenciaharc várható erősödése; Megfelelés a társadalmi elvárásoknak. Környezeti lehetőségek: Környezeti szempontok megjelenése az imázsban; Új piacok felfedezése; Hiányosságok kiküszöbölése a szervezésben; A környezeti szempontok megjelenítése, beépítése a vállalat stratégiai és taktikai célkitűzéseibe, mely összességében hozzájárul a vállalat missziójának teljesítéséhez. 13

14 4. 1. Az életciklus-értékelés módszere 4. Az életciklus-értékelés A termék életciklusának értékelése (LCA) eredetileg az energetikai elemzések és modellezések során merült fel, illetve a szakterülettel összefüggő publikációkban jelentek meg a módszer alkalmazásának első eredményei. A módszert eredetileg olyan döntéstámogató eszközként fejlesztették, amely környezeti szempontból tesz különbséget termékek és termékek vagy szolgáltatások és szolgáltatások között. Az életciklus-értékelés tehát a termékek, folyamatok vagy szolgáltatások teljes életciklusa alatt vizsgálja a környezeti tényezőket, környezeti hatásokat. A módszer alkalmazásának első fázisát a különböző termékekre és a termékek gyártási folyamataira vonatkozó ökológiai mérlegeket tartalmazó elemzések jelentették. Egy termék ökológiai mérlegét a termékre jellemző életút meghatározásával készítették el Az életciklus értékelésének a vállalati menedzsmentben betöltött szerepe Egy adott termék környezettel való kapcsolatának meghatározásához ismerni kell a termék teljes életciklusa alatt jelentkező anyag- és energiaszükségletet, valamint veszteséget. Ehhez viszont az egyes életciklus-szakaszok mindegyikében az anyag- és energiaáramok vizsgálata szükséges mérleg formájában. Az életciklus-értékelés tehát egy kiválasztott termék anyagáramainak vizsgálatát segíti. Napjainkra az értékelés feladatait jól kidolgozott módszertani háttér segíti. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet az ISO es szabványcsalád részeként több szabványban jelenítette meg azt az információs bázist, amely a felhasználókat egy-egy konkrét termék értékelése során segítheti Az életciklus-értékelés felépítése, keretei Az életciklus-értékelés első lépése az életciklus céljának és tárgykörének meghatározása. Ennek során a célok definiálásánál rögzíteni kell a tanulmány készítésének okát, valamint az érdekeltek körét. Ahhoz, hogy az elemzés elvégezhető legyen, megfelelő minőségű és megbízható adatokra van szükség, melyek mért, számított vagy becsült adatok lehetnek. Az életciklus-értékelés következő lépése a leltárelemzés. A leltár adatgyűjtésen és számításokon alapul. Az adatgyűjtés igen precíz előkészületeket igénylő, összetett feladat. Annak érdekében, hogy az elemzéshez és a leltár elkészítéséhez megfelelő információk álljanak rendelkezésre, ismerni kell a vállalat folyamatait és a folyamatokon belül az adott termék elhelyezkedését. Az életciklus-értékelés alapjául, az értékeléshez szükséges adatok forrásául szintén a vállalati mérlegeket tekinthetjük. A leltár tulajdonképpen a bemenet és kimenet közti anyagmérlegeken alapul. A leltárelemzés tehát az értékelésnek az a szakasza, amely a bemenetek és kimenetek felsorolását és mennyiségi meghatározását jelenti egy adott termékrendszerre nézve, annak teljes életciklusára vonatkozóan. 14

15 A leltárelemzést követi a hatásértékelés, melynek célja, hogy a leltárból származó adatokat, eredményeket elemezze és értékelje környezeti szempontból. Az LCA hatásbecslési fázisa értékeli a potenciális környezeti hatások jelentőségét, felhasználva ehhez a leltárelemzés eredményeit. Ahhoz, hogy az értékelés teljes körű legyen, a meghatározott anyag- és energiaáramok adatain kívül más adatokat is elemezni kell, ilyen lehet például a területhasználat is. A hatásbecslés területei: Hatáskategóriák meghatározása, Osztályozás, Jellemzés, Értékelés/súlyozás. Az életciklus-értékelés során figyelembe vehető hatáskategóriák a következők: Abiotikus források, Biotikus források, Földhasználat, Globális felmelegedés, Sztratoszférikus ózon csökkenés, Ökotoxikus hatások, Humán toxikus hatások, Savasodás, Eutrofizáció, Munkakörnyezet. A leltár input és output adatait hatáskategóriákba sorolja be. Az életciklus értékelés hatásbecslésének következő lépése a leltáradatok jellemzése. A jellemzés számszerűsítő lépés, amely a környezetben lejátszódó folyamatok tudományos elemzésén alapul. A jellemzés célja a kategóriák indikátorokkal (az indikátorokról lásd később) történő modellezése. Végül az életciklus értelmezés célja, hogy a leltárelemzési és hatáselemzési szakaszok eredményeit ellenőrizze, értelmezze és vizsgálja a kijelölt cél- és tárgykör vonatkozásában. Az életciklus-értékelés ezen szakaszában történik az esetleges problémák meghatározása, az eredmények kiértékelése (és ellenőrzése), valamint a cél- és tárgykörnek megfelelő következtetések levonása, ajánlások megfogalmazása, melyek segítik a döntéshozatalt. Az LCA eredményeit jelentésbe kell foglalni, teljességében és pontosan kell közölni a célközönséggel. Az eredményeket, adatokat, módszereket, feltételezéseket és korlátokat megfelelő részletességgel kell leírni, hogy a felhasználó, az olvasó megérthesse a tanulmány összetettségét Az életciklus-értékelés szintjei, alkalmazási területek Az életciklus-értékelésnek továbbá három szintjét lehet megkülönböztetni a tanulmány részletessége és a különböző alkalmazási területek szerint: Fogalmi LCA-szint, mely szinten a környezeti hatások becslése csak minőségi lista alapján történik, mely alapvetően elegendő alapkérdések megválaszolására. Az egyszerűsített LCA egy az életciklus egészét átfogó becslés, vagyis a felhasznált adatok az életciklus egészét átfogják, de gyakran általánosak. Az egyszerűsített LCA 15

16 az életcikluson belül csak egy-egy kiragadott lépésre koncentrál, csak a legfontosabb környezeti hatásokat veszi figyelembe. A részletes LCA az életciklus minden lépésére kiterjedő értékelési módszer, mely azonban a teljesség érdekében igen költség- és időigényes, ezért ritkán alkalmazzák Az életciklus-értékelés készítésének módszerei Ahhoz, hogy megadjuk egy termék, tevékenység vagy szolgáltatás környezeti tényezőkben játszott szerepét, számszerűsítenünk kell a vizsgált rendszer teljes életútja során felhasznált anyagokat, energiát, az emissziókat és a keletkező hulladékot. Ezt a komplex folyamatot végrehajthatjuk manuális számításokkal vagy a nagy mennyiségű adat tárolását és kezelését szoftverekkel. A gyakorlatban is elterjedt manuális módszer az Eco-indicator 95. Az Eco-indicator 95 egy elsősorban terméktervezésre kifejlesztett LCA-súlyozási módszer, mely a céltól való távolság elvén alapul. A módszer célja környezetbarát termékek előállításának ösztönzése, segítése, így elsősorban cégek kutatási és fejlesztési osztályain használható. A módszer 100, a környezeti hatás szempontjából legfontosabbnak ítélt anyagra és folyamatra ad meg indikátorértékeket. A módszer folyamatos fejlesztés alatt ál, 1999 végén megjelent az Eco-indicator 99, amely az emberi egészségre és az ökoszisztéma minőségére gyakorolt környezeti károk mellet figyelembe veszi az erőforrások kimerülését is mint környezeti kárt. A módszer a következő környezeti hatásokat veszi figyelembe: Üvegházhatás, Ózonréteg elvékonyodása, Savasodás, savas esők, Eutrofizáció, Szmog, Toxikus anyagok. 16

17 5. 1. Az EMAS-rendszer 5. A környezetmenedzsment rendszerek Az Európai Közösségek Tanácsa 1993-ban fogadta el az 1836/93/EGK számú rendeletét a termelővállalatok önkéntes részvételéről a környezeti menedzsment és környezetvédelmi auditálás közösségi rendszerében (EMAS) címmel. A rendelet bevezetésének szükségességét a Tanács többek között az alábbiakkal indokolta: Az iparnak adott a felelőssége a tevékenységéből eredő környezeti hatások kezelésében, és ezért tevékenyen részt kell vállalnia a környezetterhelés csökkentésében; Ez a felelősség megköveteli, hogy a vállalatok kialakítsák és megvalósítsák környezetpolitikájukat, kiépítsék környezetmenedzsment rendszerüket; Az EU országaiban azonos feltételeket kell teremteni a környezetmenedzsment rendszer bevezetésére a vállalatoknál; Annak érdekében, hogy az Unió területén a vonatkozó előírások, szabályok betartása megvalósuljon, a vállalatokat ösztönözni kell a környezetmenedzsment és auditálási rendszerekben történő önkéntes részvételre. A rendszer működésétől azt várták, hogy javítja a vállalatok környezeti teljesítményét azáltal, hogy meghatározott időszakonként értékeli a teljesítményt és megfogalmazza a javításhoz szükséges változtatásokat a vállalat környezetpolitikájában, vezetési rendszerében, a telephelyek programjaiban. A rendszer fontos elemét képezi a közvélemény hiteles tájékoztatása a vállalat környezeti teljesítményéről, a szükséges változásokról. A fentieknek megfelelően a vállalatok részéről a döntés az intézményesített rendszerbe történő belépésről önkéntes, de csak akkor lehetséges, ha megfelelnek a követelményeknek. A vállalatok számára a rendelet a következő alapkövetelményeket állítja: Környezeti teljesítmény; Hitelesség; Nyilvánosság. A rendelet elfogadása új irányt jelzett az EU környezetpolitikájában, mert a rendeletben már nem csak egy módszertani eljárásról van szó, hanem egy vállalatvezetési technikáról, amely lehetővé teszi a vállalat számára, hogy: Rendszeresen felülvizsgálja környezetpolitikáját, Értékelje az előzetesen kitűzött célok hatékonyságát, A következő időszakra meghatározza a környezeti programját és a megvalósításhoz szükséges eszközöket. Ez a rendelet csak a termelő vállalatok részvételét engedte meg az EMAS-rendszerben. Természetesen nem zárták, nem is zárhatták ki a részvételből a nem termelő szektorokat, így pl. az önkormányzatokat sem. 17

18 Az önkormányzati szektor Tekintettel arra a tényre, hogy az önkormányzatoknak igen fontos szerepük van a helyi közösségek környezeti viselkedésének befolyásolásában, a lokális, illetve kistérségi környezetminőség alakulásában, a környezeti teljesítmény javítása az elmúlt évtizedben egyre fontosabb szerepet kapott helyi szinten is. A német környezeti auditról szóló törvényhez kiadott rendelet szerint a gáz-, távhő-, ivóvízszolgáltató vállalatok akkor is bevonhatók a rendszerbe, ha költségvetési, önkormányzati intézményekként működnek. Az EU felismervén az önkormányzatok környezetre gyakorolt jelentős hatását már az 1990-e s évek elején számos LIFE projektet indított az EMAS bevezetésére, melyek segítették az önkormányzatok belépését Az EMAS II. Az időközben bekövetkezett változásoknak, az EMAS korlátozott terjedésének és ezzel párhuzamosan az ISO világhódító útjának köszönhetően az EU úgy döntött, felülvizsgálja az EMAS-rendszert. Így született meg 2001-ben a Környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer, közismertebb nevén az EMAS II. Az új rendszer számos egyéb változás mellett immáron lehetővé tette minden egyes környezeti hatással rendelkező szervezet számára a rendszer bevezetését, működtetését és hitelesítését. Az EMAS II. rendszer az ISO nemzetközi szabványból a 4. pont követelményeit átvette és néhány területen szigorúbb elvárásokat támaszt. Ez megkönnyíti azon szervezetek dolgát, melyek MSZ EN ISO szerint tanúsított környezetközpontú irányítási rendszerrel rendelkeznek, és tovább szeretnének lépni az EMAS irányába. Tehát az EMAS II. minden szervezet felé nyitott, bármely szervezet építhet és működtethet hitelesített rendszert, ha teljesíti a rendszerben foglalt követelményeket. Az ipari szektoron kívül a megvalósított rendszerek számát tekintve jelents részarányt képviselnek az önkormányzatok és a közösségi szektor egyéb intézményei, utóbbi időben elsősorban a pénzügyi szektor intézményei Az EMAS intézményrendszere A tagállamok feladata, hogy a rendelet előírásainak megfelelő intézményrendszert létrehozzák és működtessék. A szükséges intézményrendszer elemei és az intézményrendszer működésének feltételei a következők: Az akkreditálás rendszere, Az illetékes terület, A nyilvántartás rendszere, Logó, Kapcsolat az európai és a nemzetközi szabványokkal, Kapcsolat a Közösség egyéb környezetvédelmi jogszabályaival, Tájékoztatás, Szabályszegés, Bizottság, Felülvizsgálat, Költségek és díjak. 18

19 5. 2. Piaci önszabályozás és szabványok A szabvány szerinti rendszer A szabványalkotók és egyúttal az ISO szabvány alapvető célja, hogy segítse a rendszerépítő és működtető szervezeteket környezeti teljesítményük javításában a környezetterhelés megelőzésében. Általános cél: a környezetvédelem támogatása a gazdaságitársadalmi szükségletekkel összhangban. További célként fogalmazható meg, hogy a rendszerépítés bármely szervezet számára lehetővé váljék, függetlenül a telephely földrajzi fekvésétől, a szervezeti formától, a tevékenység jellegétől, a tulajdon- és szervezeti formától stb. A rendszerépítés, -működtetés, -fejlesztés logikája a szabvány szerint is a PDCA-módszeren alapul, integrálva a folyamatközpontú megközelítés alkalmazását a tervezés, a végrehajtás, az ellenőrzés és az intézkedés folyamataiba Környezeti politika Alapvető elvárás, hogy a menedzsment az alábbi követelményeknek megfelelő politikát fogalmazzon meg: Megfeleljen a szervezet tevékenységei, termékei és szolgáltatási jellegének, körének és környezeti hatásainak; Tartalmazzon elkötelezettséget a folyamatos fejlesztésre és a környezetszennyezés megelőzésére; Tartalmazzon elkötelezettséget a rájuk vonatkozó jogszabályok követelményeinek teljesítésére; Legyen dokumentálva, bevezetve és fenntartva; Ismertetve legyen minden olyan személlyel, aki a szervezetnél vagy annak megbízásából dolgozik; Hozzáférhető legyen a nyilvánosság számára Tervezés Környezeti tényezők A folyamatközpontúság figyelembevételével a tervezés első lépése, hogy a szervezet azonosítsa tevékenységeinek környezetre gyakorolt hatásait, vagyis környezeti tényezőit. Jogszabályi és egyéb követelmények Alapvető követelmény, hogy egy szervezet ne csak tevékenységeinek környezeti hatásait ismerje, hanem azokra vonatkozó hatályos jogszabályoknak és az érdekelt felei által támasztott követelményeknek a figyelembevételével folytassa működését. Célok, előnyök és programok A szervezet a környezetpolitikával összhangban és az érdekelt felek, illetve a jogszabályi követelmények figyelembevételével fogalmaz meg olyan, dokumentált környezeti célokat, amelyeknek teljesítésével vagy megelőzi a környezetszennyezést, vagy a korábbiakhoz képest kisebb terhelést okoz tevékenységével. 19

20 Bevezetés és működtetés A rendszer hatékony működéséhez alapvetően arra van szükség, hogy a szabvány követelményeinek megfelelően kiépített rendszer illeszkedjen a szervezet már meglévő és működő általános menedzsmentrendszerébe. Erőforrások, szerepek, felelősségi kör és hatáskör A rendszerépítés és működtetés erőforrásokat igényel. Erőforrások alatt értjük a humán erőforrásokat, a pénzügyi erőforrásokat, a szükséges infrastruktúra és műszaki feltételek rendelkezésre állását. Dokumentált módon kell meghatározni a szerepeket, a felelősségi és hatásköröket. Ki kell jelölni egy vagy több felelőségi és hatáskörrel rendelkező személyt a rendszer működtetésének, fejlesztésének biztosítására. Felkészültség, képzés és tudatosság A PDCA módszerének megfelelően a feladat a képzési szükségletek megállapításával kezdődik. A képzés megtervezését követi a megvalósítás, az ellenőrzés, majd a szükséges fejlesztési intézkedések kidolgozása. A képzési feljegyzéseket a ciklus minden eleméről meg kell őrizni. Kommunikáció Döntések előkészítéséhez és a megvalósulás nyomon követéséhez a menedzsmentnek szüksége van információkra mind a szervezet működéséről, mind a külső környezet változásáról, az érdekelt felek elvárásairól. A szabvány elvárása is, hogy a szervezet hozzon létre, vezessen be és tartson fenn eljárásokat: Belső kommunikáció céljából a szervezet különböző szintjei és funkciói között, Azért, hogy a külső érdekelt felektől érkező lényeges információkat fogadja, dokumentálja és reagáljon azokra. Dokumentáció, a dokumentumok kezelése A rendszer hatékony működéséhez adekvát dokumentációra van szükség. Értelemszerűen dokumentálni kell a rendszer alkalmazási területét, a környezeti politikát, a célokat és előirányzatokat, a rendszer egyes alapelemeinek kölcsönkapcsolatait, a szervezet más alrendszereihez kapcsolódó dokumentációra való hivatkozásokat, továbbá a szabvány által előírt vagy önként vállalt követelményeket. A dokumentumkezelés szabályai megfelelnek a szervezeteknél általánosan elfogadott, illetve a minőségszabályozásban megszokott követelményeknek, nevezetesen: A megfelelősség vizsgálata kiadás előtt, Az alkalmazandó dokumentumok aktuális változatainak rendelkezésre állása az alkalmazási helyeken, A dokumentumok olvashatósága, áttekinthetősége és azonosíthatósága, ellenőrzött elosztása, Az elavult dokumentumok véletlen felhasználásának megakadályozása az elavult dokumentumok visszavonásával. A dokumentációs rendszert úgy kell kialakítani, hogy ne legyenek átfedések, ne kerüljön sor az információk többszörös rögzítésére, a bizonylatok keveredésére. A dokumentációs rendszert úgy kell kialakítani és működtetni, hogy egyértelműen kiderüljön, egy konkrét információhoz hol és milyen módon lehet hozzáférni, mi az adott információ tartalma. A rendszert kiépítő szervezet határozhatja meg, hogy a dokumentációs rendszer hierarchiáját hogyan építi fel. A lényeg, hogy az általános menedzsmentrendszer meglévő dokumentációs rendszerébe illeszkedjen a környezetei dokumentáció rendszere. 20

21 A környezeti kézikönyv a rendszer alapdokumentuma. Megfogalmazza a szervezet környezetvédelemmel kapcsolatos céljait, a hatás- és felelősségi rendszert, a környezeti teljesítmény javítása érdekében szükséges intézkedéseket. A környezeti kézikönyv tartalmazza a kijelölt célokat, az irányvonalat, a vezetők feladatait, beosztását, hatásköröket, a rendszerelemek közötti kölcsönhatásokat, a rendszer kiépítésének, működtetésének, fenntartásának és fejlesztésének feladatait. Tartalmazza továbbá a dokumentációs kötelezettségek előírásait. A működés szabályozása A szabvány azt a követelményt támasztja, hogy a szervezet jelölje meg azokat a műveleteket és tevékenységeket, amelyek az ott megállapított jelentős környezeti tényezőkkel kapcsolatosak. Felkészültség és reagálás vészhelyzetekre A szabvány követelménye, hogy a szervezet hozzon létre, vezessen be és tartson fenn eljárásokat, amelyekkel felismeri a környezetre esetleg hatással levő potenciális vészhelyzeteket és baleseteket, valamint az eljárások arra is terjedjenek ki, hogy miképpen kell ezekre reagálni, reagáljon a bekövetkezett vészhelyzetekre és balesetre, és előzze meg vagy csökkentse az ezek során bekövetkező környezeti hatásokat. Ellenőrzés A rendszer működésétől várt előnyök elérése érdekében szükség van a rendszer és minden elemének folyamatos és időszakos nyomon követésére, ellenőrzésére. Az ellenőrzés kiterjed a beérkező anyagoktól a gyártási folyamatokon át a termékek figyelemmel kíséréséig. A kézikönyv szerkezeténél tárgyaltak szerint az ellenőrző és helyesbítő tevékenységeknek négy fő területre kell kiterjedniük, melyek a következők: a megfelelősség értékelése, figyelemmel kísérés és mérés, helyesbítő és megelőző tevékenységek, a rendszer belső auditja. 21

22 6. A környezeti teljesítmény értékelése A környezeti teljesítmény értékelése (KTÉ) olyan állandó belső menedzsmentfolyamat éseszköz, amely környezeti indikátorokat használ fel arra, hogy összehasonlítsa a szervezet múltbeli és jelenlegi környezeti teljesítményét a környezeti teljesítményre vonatkozó kritériumaival. Környezeti indikátor: egy sajátos kifejezés, amely információt szolgáltat egyrészt egy szervezet fizikai környezeti teljesítményéről, másrészt a menedzsmentnek a szervezet környezeti teljesítményének javítására tett intézkedéseiről, továbbá a környezet helyi, regionális, nemzeti vagy világméretű állapotáról. Az értékelés segíti a menedzsmentet a szervezet környezeti teljesítményének mérésében, vizsgálatában, értékelésében, jelentésében és az arról való tájékoztatásban. A környezeti teljesítményindikátorok információkat szolgáltatnak a szervezet menedzsmentjéről és működéséről: a munkavállalók, gyakorlatok és eljárások minden szintjén; a szervezet fizikai létesítményeinek és berendezéseinek tervezése, működése, karbantartása, valamint beszerzési és kiszállítási területén; a szervezet működéséhez és tevékenységeihez kötődő anyagok, energia, termékek, szolgáltatások, hulladékok, hulladékok és egyéb környezeti kibocsátások mennyiségében, minőségében, értékében A környezeti teljesítményértékelés tervezése Menedzsment megfontolások A környezeti teljesítmény tervezésénél a szervezet menedzsmentjének a szervezet összes tevékenységét, termékét és szolgáltatását figyelembe kell vennie. A menedzsmentnek figyelembe kell vennie a szervezet jelentős környezeti tényezőit, a környezeti teljesítményre kialakított kritériumait, képességeit és lehetőségeit. A KTÉ tervezésének fontos inputja a szervezet környezeti tényezőinek meghatározása. A környezeti teljesítmény kritériumainak forrásai közé tartozik pl. a múltbeli teljesítmény, a jogszabályi követelmények, a legjobb gyakorlatok, stb A környezeti indikátorok kiválasztása A szervezetnek a környezeti teljesítmény értékeléséhez elegendő számú releváns és mérhető környezeti indikátort kell kiválasztania, illetve kialakítani. A környezeti indikátorok kiválasztása meghatározza, hogy milyen adatokat kell, illetve lehetséges gyűjteni, illetve milyen rendelkezésre álló adatokat kell felhasználni. A kiválasztott környezeti indikátoroknak biztosítaniuk kell, hogy a vezetés a hatások értékeléséhez elengedő információval rendelkezzék. A következőkben vizsgáljunk meg néhány példát a gazdálkodó szervezeteknél rendelkezésre álló adatokra és a hozzájuk tartozó környezeti indikátorokra: a) Abszolút: közvetlenül mért vagy számított egyszerű adat vagy információ. b) Relatív: egy másik paraméterhez képest mért vagy viszonyított információ. c) Normalizált/indexált: számított eredmény, amely egy abszolút vagy relatív értéket egy meghatározott alapértékhez viszonyít. 22