A terjedés és a kártétel szempontjából fontos állati kártevők az Európai Unióban (oktatási segédlet)

Átírás

1 A terjedés és a kártétel szempontjából fontos állati kártevők az Európai Unióban (oktatási segédlet) (Occurrence of animal pests with importance from point of view of dispersion and damage in the European Union, a teaching guide) Írta: Bozsik András DE ATC Növényvédelmi Tanszék 4032 Debrecen, Böszörményi út 138. A kézirat készült az INTERREG III./A Magyar-Román közös program a HU-RO-SCG 1/329 számú Hatékony és biztonságos növényvédelem az EU-ban című projekt keretében Debrecen 2006

2 Előszó A kiadvány Magyarországon és az Európai Unióban előforduló kockázatos állati kártevők alaktanát, fejlődését, ökológiai igényeit, tápnövényeit, kártételét (kárképét) és a lehetséges védekezési lehetőségeket (agrotechnikai, mechanikai, genetikai, biológiai és kémiai) mutatja be, különös figyelmet szentelve a lehetséges biológiai védekezésre s az integrált védekezés egyes pontjaira. A biológiai védekezés részletesen a fontosabb üvegházi kártevőknél van kifejtve. A kiadvány jelentőségét az integrált védekezési szemléletű kézikönyvek hiánya adja meg. Terjedelmi és technikai korlátok miatt sajnos csak az állati kártevők töredéke található meg ebben a kötetben, de ez még így is segítség a növényvédelmet tanulók és a gyakorló növényvédők számára. Preface This contribution presents the morphology, life history, ecological demands, host plants, damage (and symptoms) as well as control opportunities (agrotechnical, mechanical, genetic, biological and chemical) of some risky animal pests in Hungary and the European Union. Biological control opportunities (have been shown mainly at green house pests) and some points of integrated pest managements have been particularly considered. Importance of the work may be the absolute lack of Hungarian textbooks representing the IPM approach. Because of technical and length raisons, the number of pests is rather little, but even this absolutely short involvement can hopefully assist crop protection students and practitioners. 2

3 Tartalom Törzs: Fonálférgek - Nemata (Nematoda) 7 Osztály: Secernentea (Phasmidia) 7 Rend: Tylenchida 7 Család: Szívogató fonálférgek Anguinidae 7 Szár-fonálféreg 7 Gumórontó-fonálféreg 10 Család: Cisztaképző fonálférgek Heteroderidae 13 Közönséges burgonya-fonálféreg 13 Sápadt burgonya-fonálféreg 18 Család: Gyökérgubacsképző fonálférgek Meloidogynidae 20 Szabadföldi gubacs-fonálféreg 20 Kertészeti gubacs-fonálféreg 20 Növényházi gubacs-fonálféreg 20 Melegövi gubacs-fonálféreg 20 Törzs: Puhatestűek Mollusca 23 Osztály: Csigák Gastropoda 23 Család: Tarajos házatlancsigák Limacidae 23 Család: Simatestű házatlancsigák Arionidae 23 Hálózatos házatlancsiga 23 Nagy házatlancsiga 23 Kerti házatlancsiga 23 Spanyol meztelencsiga 23 Törzs: Ízeltlábúak Arthropoda 26 Osztály: Rovarok Insecta 26 Rend: Tripszek Thysanoptera 26 Család: Thripidae 26 Nyugati virágtripsz 26 Rend: Poloskák Heteroptera 33 Család: Mezei poloskák Miridae 35 Lucernapoloska 35 Rend: Egyenlőszárnyú rovarok Homoptera 39 Alrend: Növénytetvek Sternorrhyncha 39 Osztag: Liszteskék Aleyrodoidea 39 Család: Liszteskék Aleyrodidae 39 Üvegházi molytetű 39 Dohányliszteske 41 Osztag: Pajzstetvek Coccoidea 59 Család: Kagylós pajzstetvek Diaspididae 59 Kaliforniai pajzstetű 59 Rend: Bogarak Coleoptera 64 Alrend: Mindenevő bogarak Polyphaga 64 Család: Katicabogarak Coccinellidae 64 Lucernaböde 64 Család: Levélbogarak Chrysomelidae 67 Lucernabogár 67 Burgonyabogár 69 Amerikai kukoricabogár 84 Család: Ormányosbogarak Curculionidae 90 3

4 Lucernaormányos 90 Hamvas vincellérbogár 93 Kis csipkézőbarkók (Sitona spp.) 96 Lucerna-csipkézőbarkó 96 Sávos csipkézőbarkó 96 Borsó-csipkézőbarkó 96 Bükköny-csipkézőbarkó 96 Rend: Lepkék Lepidoptera 99 Család: Tűzmolyok Pyraustidae 99 Rétimoly 99 Család: Bagolylepkék Noctuidae 102 Somkóró-bagolylepke 102 Gyapottok-bagolylepke 105 Család: Gyapjaslepkék Lymantridae 110 Erdei gyapjaspille 110 Rend: Kétszárnyúak Diptera 119 Alrend: Rövidcsápú kétszárnyúak Brachycera 119 Család: Aknázólegyek Agromyzidae 119 Paradicsom-aknázólégy 119 Gerbera-aknázólégy 127 Póréhagymafej-aknázólégy 129 Család: Viráglegyek Anthomyiidae 128 Tavaszi káposztalégy 131 Rend: Hártyásszárnyúak Hymenoptera 134 Alrend: Tojócsövesek Terebrantes 134 Családsorozat: Fémfürkészek Chalcidoidea 134 Család: Hengeres fémfürkészek Eurytomidae 134 Lucerna-magdarázs 134 Osztály: Pókszabásúak Arachnoidea 137 Rend: Atkák Acariformes 137 Család: Gubacsatkák Eriophyidae 137 Alma-levélatka 137 Szőlő-gubacsatka 139 Család: Tetűatkák Tarsonemidae 146 Széles atka 146 Törzs: Gerincesek Vertebrata 150 Osztály: Emlősök Mammalia 150 Rend: Rágcsálók Rodentia 150 Család: Hörcsögfélék Cricetidae 150 Mezei pocok 150 A sokszínű ázsiai katicabogár (Harmonia axyridis Pallas) betörése Európába (Coccinellidae) (tanulmány) 154 Felhasznált és javasolt irodalom 164 4

5 Content Phylum: Nemata (Nematoda) 7 Class: Secernentea (Phasmidia) 7 Order: Tylenchida 7 Family: Anguinidae 7 Stem and bulb eelworm 7 Potato rot nematode 10 Family: Heteroderidae 13 Yellow potato cyst nematode 13 Pale potato cyst nematode 18 Family: Meloidogynidae 20 Northern root-knot nematode 20 Southern root-knot nematode 20 Peanut root-knot nematode 20 Tropical root-knot nematode 20 Phylum: Mollusca 23 Class: Gastropoda 23 Family: Limacidae 23 Family: Arionidae 23 Northern field slug 23 Great grey slug 23 Garden slug 23 Portuguese slug 26 Phylum: Arthropoda 26 Class: Insecta 26 Order: Thrips Thysanoptera 26 Family: Thripidae 26 Western flower thrips 26 Order: Heteroptera 35 Family: Miridae 35 Alfalfa plant bug 35 Order: Hemiptera 39 Suborder: Sternorrhyncha 39 Superfamily: Aleyrodoidea 39 Family: Aleyrodidae 39 Greenhouse whitefly 39 Silverleaf whitefly 41 Superfamily: Coccoidea 59 Family: Diaspididae 59 San José scale 59 Order: Coleoptera 64 Suborder: Polyphaga 64 Family: Coccinellidae spot ladybird beetle 64 Family: Chrysomelidae 67 Alfalfa beetle(gonioctena fornicata) 67 Colorado potato beetle 69 Western corn rootworm 84 Family: Curculionidae 90 Alfalfa weevil 90 5

6 Alfalfa snout beetle 93 Sitona spp. 96 Sitona weevil 96 Pea leaf weevil 96 Spotted bean weevil 96 Sitona tibialis 96 Order: Lepidoptera 99 Family: Pyraustidae 99 Beet webworm 99 Family: Noctuidae 102 Shoulder-striped clover 102 Cotton bollworm 105 Family: Lymantridae 110 Gipsy moth 110 Order: Diptera 119 Suborder: Brachycera 119 Family: Agromyzidae 119 Tomato leaf miner 119 American serpentine leaf miner 127 Onion leaf miner 129 Family: Anthomyiidae 131 Cabbage root fly 131 Order: Hymenoptera 134 Suborder:Terebrantes 134 Superfamily: Chalcidoidea 134 Family: Eurytomidae 134 Alfalfa seed chalcid 134 Class: Arachnoidea 137 Order: Acariformes 137 Family: Eriophyidae 137 Apple rust mite 137 Grape blister mite 139 Family: Tarsonemidae 146 Broad mite 146 Phylum: Vertebrata 150 Class: Mammalia 150 Order: Rodentia 150 Family: Cricetidae 150 Common vole 150 Distribution of the multicoloured Asian ladybird beetle (Harmonia axyridis Pallas) in Europe Coccinellidae)a study) 154 References 164 6

7 Törzs: Fonálférgek - Nemata (Nematoda) Osztály: Secernentea (Phasmidia) Rend: Tylenchida Család: Szívogató fonálférgek Anguinidae Szár-fonálféreg (Ditylenchus dipsaci Kühn) Leírás: A hímek és nőstények egyaránt féregformájúak. A kifejlett nőstények testhosszúsága 1-2,2 mm, a hímek kurtábak, hosszuk 1-1,8 mm. Oldalmezőjük három, a testen hosszában végigfutó sávból tevődik össze. A fajhoz hasonló Ditylenchus destructor-nak azonban öt sávból álló oldalmezője van. Szájszuronya nem túl hosszú (10-12 μm), viszonylag gyengén fejlett. A nyelőcső utolsó bulbusza (hagymaszerű kiszélesedése) nem lebenyes A nőstényeknél a vulva a testhosszúság legalább ¾ részénél, gyakran még hátrébb helyezkedik el. A hímnek keskeny burzája van, amely a farok ¾ részéig ér. A spiculumok rövidek, hosszúságuk valamennyivel meghaladja az elhelyezkedési helyük testátmérőjét. Gubernákulumuk vékony, pálcikaformájú. A szárféreg fontos jellemzője nagy változékonysága, és ebből következően egyes tápnövényeihez (azok ökológiai feltételeihez) kiválóan alkalmazkodó biotípusai, rasszai jelentek meg. E rasszok bizonyos részét egyes országokban különálló fajnak tartják, a legtöbb kutató azonban kitart amellett, hogy egy fajról van szó, mert a biotípusokat morfológiai jellegzetességeik alapján nem lehet elkülöníteni. Vannak olyan biotípusok, amelyek csupán néhány növényben élősködnek, mások azonban széles gazdaspektrummal bírnak, de még ezek is általában 1-2 fajt jobban preferálnak, mint a többit. Ennek megfelelően számon tartunk zab-, rozs-, hagyma-, jácint-, nárcisz-, tulipánrasszokat (ezek az egyszikűekhez ragaszkodnak), és vannak lucerna-, fehérhere-, vöröshere-, bab-, dohány-, répa-, szamóca-, mácsonya- stb. rasszok, amelyek a kétszikűeket kedvelik. Tápnövények: A tápnövények már a rasszok megnevezéséből is részben megismerhetők, de azoknál számosabbak: zab, rozs, kukorica, lucerna, fehér here, vörös here, lóbab, baltacim, dohány, burgonya, cukorrépa, takarmányrépa, repce, napraforgó, len, kender, tatárka; sárgarépa, bab, borsó, zeller, káposzta, paradicsom, uborka, mustár, spenót, vööshagyma, fokhagyma; jácint, nárcisz, tulipán, szegfű, hortenzia; aggófű, boglárka, ibolya, útifű, harangvirág, kankalin, kökörcsin, kikerics.. 7

8 Kártételük, kárképük: A kárkép rendkívül sokféle, nagyban függ attól, milyen növényeken alakul ki. Általánosságban azonban kimondható, hogy a tünetek a szár tövén, a gyökérnyaki részen, a módosult földalatti szárrészeken vagy a hajtásokon fordulnak elő. Gabonaféléken a szártő hagymaszerűen rendellenesen megvastagszik, a levelek fodrosodnak, megcsavarodnak. Az ilyen növények gyengén fejlődnek, elpusztulhatnak, vagy csökött, üres kalászolat, bugákat fejlesztenek. A kártétel foltszerű, de egész táblarészeket érinthet. Lucernában, lóherében a férgek a szártőben vagy a rizómában élősködnek, a sejt- és szövetnedvvel táplálkoznak. Ennek hatására a gyökérnyak erősen megvastagszik és eltorzul. A levelek és hajtások gyengén fejlődnek, a bimbó nem alakul virággá, vagy ha mégis, akkor apró marad és torzzá válik. Ezek a tünetek foltszerűen jelennek meg a növényállományban, s a foltok közepe felé a károsodások erőteljesebbek. A kártevő másodlagos kártétele, hogy terjeszti a lucernahervadást okozó Corynebacterium-ot. Cukorrépán, takarmányrépán, mangoldon, sárgarépán a gyökerek károsodása a legsúlyosabb tünet, de ezt többnyire megelőzi a levelek torzulása. A gyökerek ráncoltak, rajtuk varszerű képletek jelennek meg, felületük mélyen barázdált, amelyen át rothadást okozó mikroorganizmusok hatolnak beléjük. Ahogyan a gyökerek pusztulása növekszik, úgy lankadnak, sárgulnak, pusztulnak a föld feletti részek. A fiatal korban megtámadott hagyma föld feletti részei megvastagodnak, eltorzulnak és elhalnak. Az idősebb korban fertőződött növényeken kezdetben nem sok elváltozást látni. A felszedett hagymák puhábbak, esetleg repedtek. A hagymafejet kettévágva belül körkörösen futó barnás foltokat láthatunk. Az ilyen hagyma fokozatosan megrothad, tárolhatatlan, fogyaszthatatlan. Hasonló tüneteket figyelhetünk meg dísznövények (tulipán, jácint, nárcisz) esetében is. Burgonyában a gumón kezdetben ólomszürke színű foltokat látunk az epiblémán, amelyek először bársonyosan tapinthatók. Később ezeken a részeken a bőrszövet megfeszül, felszakad és romló, rothadó kráterek keletkeznek. Ha az ilyen gumót kettévágjuk, az egészséges és a rothadó rész határán megtalálhatjuk a fonálférgeket. Ez a kártétel sokban hasonlít a gumórontó fonálféreg okozta károsodásra. Fejlődésmenet: A fajnak több nemzedéke van, főleg lárva alakban telelnek át (könnyedén elviselik leghidegebb teleinket, évekig képesek megtartani életképességüket). A kártevő különösen csapadékos időjárás elején okozhat sok gondot. A lárvák a petékből a tápnövények gyökérváladékainak hatására kelnek ki. Miután eljutottak a növényig, behatolnak a szártőbe, vagy a módosult földalatti szárrészekbe. A továbbiakban növényfajtól függően vagy a behatolás helyén fejlődnek vagy tovább haladnak a földfelszín fölötti részekbe, a szárba, 8

9 levelekbe. Fejlődési helyükön sejt- vagy szövetnedvvel táplálkoznak, növekednek, vedlenek, s kb nap elteltével teljesen kifejlődnek. Hamarosan párosodnak és petéket raknak. Élettartamuk 1,5-2 hónapra tehető. A lárvák vagy a kifejlett egyedek nem mindig maradnak az első növényben, amelyben táplálkoztak, hanem gyakran a talajba húzódnak, és újabb tápnövényt kereshetnek. Ez főleg akkor fordulhat elő, ha a növény súlyosan károsodik, fonnyad. A talajban vándorló lárvák, ha nem találnak megfelelő növényi gazdára, a harmadik vedlésük után anabiotikus állapotba kerülnek, s így hosszú éveken át megőrizhetik életképességüket. Az ilyen lárvákat nevezik tartóslárvának. A faj terjedésében nem az egyedek aktív mozgása, hanem a fertőzött növényi részek, talajmaradványok és művelő eszközök játsszák a fő szerepet. Védekezés: Agrotechnikai védekezés Telepítés előtt fontos lehet a mélyszántás és a talaj alapos megforgatása, de ügyelni kell arra is, hogy jó minőségű, kifogástalan vetőmagot használjunk. Amennyiben megállapítottuk a kártevő jelenlétét vagy terjedését, feltétlenül vetésváltást kell alkalmaznunk, és 2-4 évig fogékony növényeket nem szabad a területen termeszteni. A tüneteket mutató növények állományból való kiemelése és megsemmisítése lassíthatja a kártevő térnyerését. Enyhe fertőzés esetén érett istállótrágya nagy mennyiségű kiszórása riasztó hatást gyakorol a fonálféregre. Mechanikai védekezés A fonálférgek nem képesek behatolni pl. a lucernamag belsejébe, de a fertőzött területről származó magvak felületére rákerülhetnek, ezért az ilyen magvakat vagy vegyszeresen vagy forróvizes kezeléssel mentesíthetjük. - genetikai: a korábbi években többen próbálkoztak ellenálló lucernafajták létrehozásával is, de konkrét, a gyakorlatban hasznosítható eredményekről nem számoltak be. - biológiai: A kártevő talajban élő és mozgó egyedeit megtizedelhetik az Arthrobotrys oligospora gomba hifafonalai, amelyek fogóháló-rendszert képeznek a talajban. Hasonlóképpen hasznos tevékenysége van a Verticillium sphaerosporum penészgombának, amelynek fonalai belülről élik föl a férgeket. Ezeken kívül érdemes megemlíteni a talajban élő 9

10 ragadozó fonálférgeket (Clarkus, Anatoncshus, Prionchulus genuszok), ezek gyakran zsákmányolnak Ditylenchus fajokat. Kémiai védekezés A talajfertőtlenítés vegyszeresen megoldható, de drága és a talaj élővilágának számottevő kockáztatásával jár. 1. táblázat A szárféreg ellen felhasználható fontosabb készítmények Készítmény hatóanyag dózis megjegyzés Vydate 10 G 10 % oxamil 30 kg/ha talajfertőtlenítésre Gumórontó-fonálféreg (Ditylenchus destructor Thorne) Leírás: A hímek és nőstények ennél a fajnál is féregformájúak. A kifejlett nőstények testhosszúsága 0,7-1,8 mm, a hímek rövidebbek, hosszuk 0,8-1,3 mm. Oldalmezőjük öt, a testen hosszában végigfutó sávból tevődik össze. A fajhoz hasonló Ditylenchus dipsaci-nak azonban három sávból álló oldalmezője van. Szájszuronya nem túl hosszú (10-14 μm), gyengén fejlett. A nyelőcső végduzzanata lebenyes A nőstényeknél a vulva a testhosszúság legalább %-ában helyezkedik el. A hímnek keskeny burzája van, amely a farok 2/3 részéig ér. A spiculumok rövidek, hosszúságuk μm. Gubernákulumuk igen vékony. Tápnövények: Ez a faj is polifág, noha a szár-féreg tápnövény gazdagságát meg sem közelíti. Tápnövényeinek száma kb.70, ezek jó része azonban, vad növény, csak 24 tartozik a termesztett növények közé. A legnagyobb kárt a burgonyában és a komlóban okozza, de kisebb kártételeivel találkozhatunk a következő növényeknél: sárgarépa, pasztinák, zeller, cukorrépa, takarmányrépa, lucerna, vörös-, fehér-, svédhere, borsó, bükköny, paradicsom, paprika, tök, uborka, fokhagyma, tulipán, rebarbara, napraforgó, nőszirom, orgona. Kártételük, kárképük: A kárképet burgonyában és komlóban tárgyaljuk. A tünetek megegyeznek a szár-féreg burgonyán okozott tüneteivel, azzal a különbséggel, hogy itt a gumón kezdetben megjelenő foltok barnás színűek. Ezek a foltok először bársonyosan 10

11 tapinthatók. Később a foltoknak megfelelően a bőrszövet megfeszül, felszakad és romló, rothadó bemélyedések keletkeznek. Ha az ilyen gumót kettévágjuk, az egészséges és a rothadó rész határán megfigyelhetjük a tömegesen táplálkozó fonálférgeket. Betakarításkor általában csak enyhébb tünetek fordulnak elő, amit sokszor nem vesznek komolyan. A betárolt fonálférges gumó azonban megráncosodik, zsugorodik, végül elrothad, s eközben megfertőzi a vele érintkező egészséges gumókat. Burgonyán elsősorban a D. destructor kártételével találkozunk, a szár-féreg károsítása jóval ritkább. Komlón hasonló a károsodás. A növény gyöktörzsén barna színű, később bemélyedő sebek jelennek meg, amely a rizóma fokozatos elhalását, majd a növény pusztulását okozhatják. Lucernán és hereféléken is ehhez a hasonlóak a tünetek. Hagymás dísznövényeken (tulipán, nőszirom) sárga, később sötétedő, megbarnuló foltokat figyelhetünk meg a hagymájukon. A ilyen beteg hagymák puhábbak, esetleg repedtek. A hagymafejet kettévágva belül körkörösen futó, befelé haladó, barnás foltokat láthatunk. Az ilyen hagyma fokozatosan megrothad, tárolhatatlan. A fertőzött növények fejlődése elhúzódik, virágozásuk elmarad, vagy ha nem, a virág torz, csökevényes lesz. Répaféléken a kárkép megegyezik a szárféregnél közöltekkel. Fejlődésmenet: A fajnak több (6-10) nemzedéke van, főleg pete alakban telelnek át. A lárvák a burgonya esetében a sztólókon (földalatti szár) vagy a gumó sérülésein át jutnak be a gumókba. A többi tápnövénynél a lazább szövetű földalatti részeken keresztül hatolnak be. A behatolt lárvák folyamatosan táplálkoznak, vedlenek ivaréretté válnak, kopulálnak, petét raknak. Egy nemzedék kialakulásához C-on 20-25, 5-10 C-on napra van szükség. Ezek az állatok sem mindig maradnak az első általuk megfertőzött növényben. Bizonyos számú lárva elhagyja a fertőzött részeket, más növényekbe hatol, vagy anabiotikus állapotba kerül. Többen azonban vitatják a faj ez utóbbi képességét, és telelési formaként a petét jelölik meg. A csapadékos időjárás, nedves körülmények elősegítik a faj előretörését és károsítását. E faj terjedésében sem az egyedek aktív mozgása, hanem a fertőzött növényi részek, talajmaradványok és művelő eszközök játsszák a fő szerepet. Védekezés: Agrotechnikai védekezés Telepítés előtt fontos lehet a mélyszántás és a talaj alapos megforgatása, de ügyelni kell arra is, hogy fertőzésmentes, egészséges vetőgumót használjunk. Betakarításkor ügyeljünk arra, hogy ne maradjanak gumók a talajban, mert ezzel a kártevő fönnmaradását segítjük elő. 11

12 Betakarítás után vizsgáljuk át, válogassuk át a gumókat. A fertőzötteket étkezésre, takarmányozásra vagy ipari célokra használjuk. Fertőzött tételből származó gumókat szaporítóanyagként ne használjuk. Tárolás előtt az ilyen tételeket érdemes frissen oltott mésszel lepermetezni (4 kg mész/ 1 tonna gumó). Amennyiben megállapítottuk a kártevő jelenlétét vagy terjedését, feltétlenül vetésváltást kell alkalmaznunk, és 3-4 évig fogékony növényeket nem szabad a területen termeszteni. A tüneteket mutató növények állományból való kiemelése és megsemmisítése lassíthatja a kártevő térnyerését. Enyhe fertőzés esetén érett istállótrágya nagy mennyiségű kiszórása riasztó hatást gyakorol a fonálféregre. a késői burgonyafajtákon többnyire kisebb kártételt figyeltek meg, mint a koraiakon, ezért fertőzött területen, ha nem lehet vetésforgót alkalmazni, inkább ezeket használjuk. Mechanikai védekezés Nőszirom és dália esetében a hagymákat illetve gumókat forróvizes (43 C 2,5 órán át) kezeléssel mentesíthetjük. Sajnos a tulipánhagymák ezt a kezelést károsodás nélkül nem viselik el. Genetikai védekezés Rezisztens fajták kialakításán dolgoznak a nagy burgonyatermelő országokban. Biológiai védekezés A kártevő talajban élő és mozgó egyedeit megtizedelhetik az Arthrobotrys oligospora gomba hifafonalai, amelyek fogóháló-rendszert képeznek a talajban. Hasonlóképpen hasznos tevékenysége van a Verticillium sphaerosporum penészgombának, amelynek fonalai belülről élik föl a férgeket. Ezeken kívül érdemes megemlíteni a talajban élő ragadozó fonálférgeket (Clarkus, Anatoncshus, Prionchulus genuszok), amelyek gyakran zsákmányolnak Ditylenchus fajokat. Kémiai védekezés A talajfertőtlenítés vegyszeresen megoldható, de drága és a talaj élővilágának számottevő kockáztatásával jár. 12

13 Család: Cisztaképző fonálférgek Heteroderidae Közönséges burgonya-fonálféreg (Globodera rostochiensis Wollenweber) Leírás: Kifejezett az ivari kétalakúság. A nőstények mérete 0,35-0,70 mm, alakjuk szinte teljesen gömbölyű, de a nyaki rész kiemelkedik. A testen vulvakúp nem található. A vulvamező enyhén benyomódott, a vulvaablak cirkumfenesztrális. A vulvarés hosszúsága μm, a vulvamezű szélessége μm. A végbélnyílás távolsága a vulvamezőtől μm. A vulvaablakok körül bullák (kutikula megvastagodások) nincsenek. A hímek féregformájúak, oldalmezőjük három sávból áll, a szélső sávokon finom terecskék láthatók. A fejen hat-hét nehezen kivehető gyűrű van. A szájszurony hosszúsága μm, gombjai enyhén hátrafelé állnak. A nyelőcsövön a középbulbusz tojásdad. A kiválasztószerv kivezető nyílásának távolsága a fejtől μm-re van. A spiculum-ok (párzótüskék) hossza μm. A kloáka szinte teljesen a test végén található, így a farok hosszúsága rendkívül csekély, alig kettő-hat μm. A második stádiumú lárva oldalmezeje szintén háromsávú, a kutikula erősen gyűrűzött. A fej a testtől alig válik el, négy-hat gyűrű látható. A szájszurony hosszúsága megközelíti a hímét: μm. A kiválasztószerv kivezető nyílásának távolsága a fejtől μm. A farok jól kivehető, a vége kihegyesedik, hosszúsága μm. A fajon belül öt patotípust (genetikailag különböző változatok, amelyeket a rezisztencianemesítésben felhasznált vad Solanum fajokon történő szaporodóképesség alapján lehet egymástól megkülönböztetni) különböztetünk meg: Ro1, Ro2, Ro3, Ro4 és Ro5. Ezek közül az egész világon a Ro1 patotípus fordul elő a leggyakrabban. Hazánkban is csak ezt találták még meg. A különböző patotípusok egymás közelségében keveredve is előfordulhatnak, s ezért nehézségeket okozhatnak a védekezés során. A burgonya-fonálféreg minden földrészen előfordul. A fertőzött országok száma közel 60. Európában, ahol a legtöbb burgonyát termesztik 32 országban igazolták a jelenlétét. Hazánkban Pest megyében Alsónémedi határában 1980-ban fedezték fel először. A fertőzött területet felderítették, s a területet zárlat alá helyezték. A fertőzés tényét az EPPO-nak (European and Mediterranean Plant Protection Organisation = Európai és Földközi-tenger menti Növényvédelmi Szervezet) 1982-ben bejelentették. A kártevőt észlelték 1991-ben Dejtáron Nógrád megyében, majd 1995-ben az országos felmérés során Pest megyében (Bugyi, Galgahévíz, Nyársapát, Ócsa) és Bács-Kiskun megyében (Kecskemét), de Budapesten is. 13

14 Tápnövények: A burgonya-fonálféreg legfontosabb gazdanövénye a burgonya. Valószínűleg őshazája is azonos a burgonya őshazájával, Peru és Bolívia fennsíkjaival. Európába feltehetően a múlt század kezdetén hurcolhatták be. Első megjelenése Németországban és Nagy-Britanniában történt a fontosabb kikötővárosok mellett. Innen származik a neve is: rostochiensis = rostocki (Rostock német kikötőváros a Keleti-tenger partján). Németország északi részei a legfertőzöttebb területek közé tartoznak azóta is. Károsíthatja még a paradicsomot, ritkábban a tojásgyümölcsöt (Solanum melongena), s egy sor a Solanaceae családba tartozó gyomnövényen is megél: fekete csucsor (Solanum nigrum), ebszőlő (Solanum dulcamara), csattanó maszlag (Datura stramonium), nadragulya (Atropa belladonna). Kártételük, kárképük: Kezdetben, amikor még alacsony a kártevő egyedsűrűsége szinte alig észlelni valamit. Kifejezett tünetek nincsenek, de a kártevő ennek ellenére folyamatosan szaporodik. Az első jelek lassabb növekedésben, a levelek sárgulásában, apróbb gumók megjelenésében nyilvánul meg. Súlyosabb fertőzés akkor alakul ki, ha az egy gramm talajban előforduló peték vagy lárvák száma meghaladja a tizet. A megtámadott növények gyökerein az ültetést követő hetedik héten már fölfedezhetők a szabad szemmel is látható először fehér nőstények, utána sárga, végül barna cisztáik. A férgek támadása következtében a tápanyaggazdálkodási zavarok miatt a gyökérzet súlyosan károsodik, majd elhal, s a növény alulról a lombozat felé sárgul, fonnyad, és végül elpusztul. A végső stádiumot jelenti, amikor a táblán szétterjedt és felszaporodott fonálférgek hatására a legtöbb esetben bakhátak irányában megnyúlt foltokban a burgonya kipusztul. Fejlődésmenet: Gamogenetikusan (kétivarosan) szaporodik. A szűznemzés e fajnál ritka jelenség. A féregformájú hímek keresik fel a gyökerekhez feji végükkel kapcsolódott nőstényeket. Érdekes módon az ivararányt befolyásolják a különböző környezeti tényezők (talajhőmérséklet, a csapadék mennyisége stb.). A hímek egyáltalán nem ritkák, sőt néha számuk meghaladja a nőstényekét. A nőstény testének nagy részét az ivarszervek teszik ki. Megtermékenyítés után a test egyre sötétebb lesz, sárgul, végül megbarnul. A kutikula megkeményedik, s miután a nőstény petét létrehozott, elpusztul, s teste a petéket védő féregtokká (cisztává) alakul. A fajnak évente egy nemzedéke van, de ritkán fejlődhet egy második is. A peték, pontosabban a petékben lévő második stádiumú vagy inváziós lárvák a cisztában telelnek át. Ha a peték valamilyen tényező folytán nem kelnek ki, a cisztában akár 14

15 évtizedekig (20-30 évig) megőrizhetik életképességüket, mert képesek jól átvészelni a fagyot, a meleget vagy a szárazságot. Ez általában akkor történhet meg, ha nincsenek a közelében gazdanövények. Ilyenkor a populáció csökkenése csak kb. 30 % (átlagérték, hideg talajokban 18 %, meleg talajokban 50 %) évente, ezért évig is eltarthat, amíg a népesség elfogy. A csökkenés folyamata a következő lehet: ,4-1-0,7 % stb. A cisztában lévő lárvák a gazdanövények gyökérnedveinek a hatására aktivizálódnak. A gyökérváladékok hatására %-os kelés következik be, míg a víz hatására ez az érték csak 5 %. A kelésük azonban sohasem teljes, mindig csak a peték egy részéből kelnek ki a lárvák, a többi pedig továbbra is látensen tovább él, hogy a következő évek valamelyikében keljen ki. A kelés hőmérsékleti küszöbértéke 12 C. A kikelt lárvák először a tápnövény gyökerei körül helyezkednek el, és szájszuronyukkal szúrogatják majd szívogatják a hajszálgyökereket. Később befurakodnak a gyökerekbe, és a kéreg alatt a gyökér hossztengelyével párhuzamosan (farkuk a gyökér csúcsa felé néz) helyezkednek el. A nyálában lévő enzimek hatására syncytium-ok (óriássejtek) alakulnak ki, amelyek nuklein-, aminósav- és fehérjetartalma megnő a féreg igényének megfelelően. A férgek innen jutnak táplálékhoz. Ha nem tudnak óriássejteket kialakítani a gyökérben, képtelenek táplálkozni, és elpusztulnak. A hímivarú lárvák feji végénél kevésbé nagyobbodnak meg a sejtek, sőt megtörténhet, hogy egyáltalán nem jönnek létre óriássejtek. Ez a hímlárvák alacsonyabb táplálékigényével magyarázható. A bőséges táplálkozás mellett a nőstények teste megnő, felszakítja az epiblémát, és a test a talajszférába kerül, de fejével továbbra is kapaszkodik a növényhez. A hím kifejlődése után szintén a talajba távozik. Tíznapos élete során nem táplálkozik, csak megkeresi és megtermékenyíti a nőstényt. A hímek számára a nőstények föllelését az általuk kibocsátott szexferomon segíti elő. A cisztákat általában a gyökereken találjuk meg, de előfordulnak a sztólókon és a gumókon is. A kelést elősegíti a növények gyökérváladéka mellett a talaj víztartalma is. A 70 %-os nedvességtartalom mondható optimálisnak. Védekezés: A G. rostochiensis mind hazánkban, mind az EPPO és az Európai Unió tagországaiban karantén kártevő. Ezért Magyarországon a kártevővel fertőzött területeket tíz évre növényegészségügyi zárlat alá kell helyezni. Ha a területen vegyszeres fonálféregirtó talajfertőtlenítést alkalmaznak a zárlat ideje öt év. A fertőzött területen nem szabad a G. rostochiensis gazdanövényeit termeszteni. A felderítés évében előállított áruburgonyát csak koptatás és a koptatási maradványok megsemmisítése után lehet forgalmazni. A zárlat feloldását a zárlati időszak letelte után a növényvédelmi hatóságnál kérheti a termelő. A zárolt területeken az FM illetékes hatósága (Növényvédelmi és Agrár-környezetvédelmi Főosztály) 15

16 1996-tól engedélyt adott rezisztens burgonyafajták termesztésére. A hatósági intézkedések, a zárlat célja az, hogy megakadályozzák a nehezen leküzdhető, nagy termésveszteséget okozó kártevő elterjedését, s lehetővé tegyék a talaj fertőzöttségének csökkenését. Agrotechnikai védekezés A védekezés során az egyik leghatékonyabb módszer a vetésváltás. Ez azt jelenti, hogy a fertőzött területen ne termesszük a burgonya-fonálféreg gazdanövényeit, mert így csökkenthetjük a népességét. A cisztákból ugyanis a talajnedvesség hatására spontán kikel a lárvák valamely mennyisége, amelyek tápnövény híján elpusztulnak. Az eddigi megfigyelések alapján, ahogyan a fejlődésment részben is említettem, évente kb. 30 %-al csökken az életképes peték száma. A vetésváltás ideje alatt ajánlatos a burgonya árvakelést és a gazdanövényként számba jöhető gyomokat rendszeresen irtani. Ezeket a növényeket nem azonnal kell elpusztítani, hanem csak kihajtásuk után három-négy héttel, mert gyökérváladékaik révén fokozzák a lárvák kikelését. Hangsúlyozni kell, hogy a vetésforgóba gyökgumós, gumós, hagymás, karógyökértermésű, rhizómás növények vagy átültetésre termelt növények (facsemeték, dugványok, palánták stb.) nem kerülhetnek, mert a földalatti részekre tapadt talajjal továbbhurcolhatjuk a kártevőt. Ez azt is jelenti, hogy a fertőzött területen használt talajművelő és szállító eszközökről lehetőség szerint el kell távolítani a talajmaradványokat. Javasolható még a harmonikus tápanyagellátás szervestrágyázással, illetve a káliumtartalmú műtrágyák hatása is kedvező. Kisüzemben meg lehet próbálni a krumplihéj elültetését is, ami serkentheti a lárvák kelését, amelyek táplálék híján elpusztulnak. Rezisztens fajták További védekezési lehetőség a rezisztens fajták termesztésbe állítása. Ez azért meggondolandó, mert a rezisztens fajták nagyban (70 %) hozzájárulnak a talajfertőzés csökkentéséhez. Ugyanis gyökérváladékaik serkentik a lárvák kikelését, de azok a rezisztens fajta gyökerein nem képesek óriássejteket létrehozni, s így kifejlődni és továbbszaporodni. Mivel a rezisztens fajták ellenállóképessége bizonyos patotípus(ok)ra vonatkozik, ezért csak előzetes patotípus azonosítás, s az illetékes növényegészségügyi állomás engedélye után lehetséges a termesztésük. A rezisztens fajtákat is csak hároméves (korai fajták) vagy négyéves vetésforgóban lehet termesztésbe vonni. Mivel a rezisztens fajta termésén is lehet 16

17 fonálféreg, ezért forgalmazása csak korrekt tisztítás, mosás után engedélyezett. Az ilyen gumókat csak fogyasztásra, takarmányozásra vagy ipari feldolgozásra, de nem továbbszaporításra lehet felhasználni. A rezisztens fajták használatával nem szabad visszaélni. Figyelembe kell venni, hogy azok túlnyomó részét csak egy patotípus ellen nemesítették ki. Ha előzetes felmérések nélkül, meggondolatlanul használnak folyamatosan rezisztens fajtákat, előfordulhat, hogy az esetleg jelen lévő másik patotípus kiválogatódását okozzák. Ezért szükséges alapos talajvizsgálat után és vetésforgóban alkalmazni ezt a védekezési lehetőséget. 2. táblázat Fonálféreg-rezisztens burgonyafajták Fajta Tenyészidő Héjszín Rezisztencia iránya (patotípus) Agria középérésű sárga Ro1 Asterix középkései piros Ro1 Ciklámen középérésű sárga Ro1 Frisia középérésű sárga Ro1 Helena középérésű sárga Ro1 Hópehely középkorai piros Ro1 Impala Korai sárga Ro1 Karlena középérésű sárga Ro1, Ro4 Kánkán középérésű piros Ro1 Kuroda középérésű piros Ro1 Latona korai sárga Ro1 Panda középérésű sárga Ro1, Ro4 Raja középérésű piros Ro1, Ro4 Rosara Korai piros Ro1 Santé középérésű sárga Ro1, Ro2, Ro3, Pa2 Solara Korai sárga Ro1 Tomensa középérésű sárga Ro1 Ukama középkorai sárga Ro1 White Lady középkései sárga Ro1 Biológiai védekezés A fajnak vannak természetes ellenségei pl. Arthrobotrys oligospora, bizonyos atkák, gyűrűsférgek és baktériumok, ezek hatékonysága azonban nem elégséges a leküzdésére. Vegyszeres védekezés Jelenleg Magyarországon három készítmény engedélyezett burgonyában fonálférgek ellen. A Nemasol 510 (510 g/l metam-nátrium, 1200 l/ha) hatékonysága kiterjed a talajlakó kártevőkre 17

18 és kórokozókra is. A készítményt egyenletesen kell kijuttatni a finoman eldolgozott morzsalékos szerkezetű talajra, és azonnal cm mélyen be kell keverni, hogy a hatóanyag-veszteséget elkerüljük. A kijuttatás után 24 órán belüli öntözés vagy lehullott nagymennyiségű csapadék csökkentheti a hatékonyságot. A készítmény erősen gázosodik, ezért két-három héttel kiültetés előtt sekélyen meg kell forgatni a talajt, hogy a toxikus gázok eltávozzanak. Kiültetés előtt érdemes saláta-, retek- vagy zsázsatesztet végezni, hogy megállapítsuk a talaj kiszellőzöttségét. A burgonyára nem fitotoxikus a Vydate 10 G (10 % oxamil, 40 kg/ha). A granulátum formájú szert két-három nappal a burgonya kiültetése előtt teljes felületkezeléssel kell kiszórni, és cm mélységben azonnal be kell dolgozni. A harmadik készítmény a Nemathorin 10 G (10 % fosztiazát, 30 kg/ha) felhasználása, kijuttatásának módja hasonló, mint a Vydate 10 G szeré. 3. táblázat A burgonya-fonálféreg ellen felhasználható fontosabb készítmények Készítmény hatóanyag dózis megjegyzés Nemasol g/l metam-nátrium 1200 l/ha Részletek a szövegben Nemathorin 10 G 10 % fosztiazát 30 kg/ha Vydate 10 G 10 % oxamil 40 kg/ha Sápadt burgonya-fonálféreg (Globodera pallida Stone) Leírás: A faj nagyon hasonlít a közönséges burgonya-fonálféregre. A lárvák és a hímek e fajnál is féregformájúak. A hímek hosszúsága 1,10-1,25 mm, szájszuronyuk hossza μm. A kiválasztószerv kivezetőnyílásának távolsága a fejtől μm. A kloáka a testvégén található, így a farok hossza csak 4-5 μm. A gubernaculum hosszúsága μm, a párzótüskéké μm, ez utóbbiak csúcsa kihegyesedő. Oldalmezejük háromsávos. Fejük jól elkülönült, hat-hét gyűrű figyelhető meg. A második stádiumú lárva hossza 0,46-0,50 mm. Szájszuronya csaknem eléri azt a hosszúságot, mint a hímeké (23-25 μm). A kiválasztószerv kivezetőnyílásának távolsága a fejtől μm. A farok hossza μm, a phasmidium pontszerű.. A kifejlett nőstény alakja hasonló, mint az előző faj nőstényéé, gömbölyű, rövid nyaki kúppal. A színe krémszerű fehér és amikor elpusztult, akkor változik a színe barnára, úgy, hogy a sárga átmeneti szín ez jellemző a G. rostochiensis-re kimarad. A szájszurony hossza μm, gombjai kicsit hátrafelé állnak. A nyelőcső közepén található bulbus nagy, gömbölyded, átmérője μm. A vulvamező enyhén benyomódott, a vulvaablak 18

19 cirkumfenesztrális. A vulvanyílás szélessége μm. A végbélnyílás távolsága a vulvamező szélétől μm. Sem bullák, sem az alsó vulvahíd nem látható. Előfordulása a Nemzetközi Burgonyaközpont (International Potato Center, Lima, Peru) szerint: Algéria, Bolívia, Kanada, Columbia, Chile, Equador, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Írország, Izland, Olaszország, Oroszország, Magyarország, Nagy-Britannia, Norvégia, Új-Foundland, Új-Zéland, Pakisztán, Panama, Peru, Portugália, Sri Lanka, Spanyolország, Svájc, Svédország, Ukrajna, USA, Venezuela. Hazánkban 2001-ben három pest megyei község öt burgonyaföldjén találták meg a G. pallida és a G. rostochiensis kevert népességeit. A két faj csak együtt fordult elő, önálló G. pallida populációra még nem bukkantak rá. A fajok elkülönítése morfológiai és biokémiai (ELISA) vizsgálatok alapján történt meg. A fajnak Európában három patotípusát (Pa1, Pa2, Pa3) találták meg. Tápnövények: Mint a közönséges burgonya-fonálféregnél. Kártételük, kárképük: Mint a közönséges burgonya-fonálféregnél. Fejlődésmenet: Mint a közönséges burgonya-fonálféregnél. Védekezés: Mint a közönséges burgonya-fonálféregnél, de a következő kiegészítésekkel. A vegyszeres talajfertőtlenítés hatékonysága a G. pallida ellen kisebb, mint a G. rostochiensis ellen, ezért az ismételt vagy a gyakori vegyszerezés hosszabb távon a gyakran a közönséges burgonya-fonálféreggel együtt jelen lévő és nehezebben leküzdhető sápadt burgonyafonálféreg kiválogatódásához vezethet. Mint az előző táblázatból is látható nagyon kevés és csak részleges ellenálló-képességgel bíró fajta (Pa2, Pa3) létezik. Amennyiben felbukkanna ez a faj is, akkor a nagyon korai fajták termesztése jöhet esetleg szóba, amelyek gumóját a kártevő ivarérettségének elérése előtt be lehet takarítani. Fertőzött területeken, hogy a még mentes földek fertőzését elkerüljük a következő intézkedések javasolhatók: - minden évben talajvizsgálat - egészséges, fémzárolt vetőgumó használata - korai fajták - ügyelni kell a négyéves vetésforgó betartására, emellett az árvakelésű burgonyát és a gazdanövényként szolgáló gyomokat irtani szükséges 19

20 - a fonálféreggel fertőzött tábla mellett létre kell hozni egy 15 m-es izolációs zónát, ahol burgonyát, vagy más gazdanövényt termeszteni nem lehet, mert a kártevő a vízzel vagy a széllel is terjedhet. Család: Gyökérgubacsképző fonálférgek Meloidogynidae Szabadföldi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne haplachitwood) Kertészeti gubacs-fonálféreg (Meloidogyne incognita Kofoid et White) Növényházi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne arenaria Neal) Melegövi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne javanica Treub) Leírás: A szabadföldi gubacsfonálféreg (M. hapla) nőstényének hosszúsága 0,4-0,8 mm. Teste citrom alakú, duzzadt, analis részén lekerekített. Szájszuronya μm, gombjai kifejezettek. A hím féregszerű, teste gyűrűzött, hossza 0,8-1,3 mm. Szájszuronya μm hosszúságú. Párzóhorgai kb. 2,5-szer hosszabbak, mint a farok hossza. A fehéres peték a nőstény testéhez tapadó szemcsés állományú, kocsonyás petezsákban találhatók. A lárvák nagysága 0,3-0,5 mm. A frissen kelt lárvák féregszerűek, míg az idősebbek teste vaskos, duzzadt. Tápnövények: Polifág kártevő, több mint 550 tápnövényük ismert. Ilyenek: sárgarépa, paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, uborka, dinnye, burgonya, cukorrépa, fejessaláta, káposztafélék, póréhagyma, vöröshagyma, petrezselyem, zeller, bab, borsó, lóbab, csillagfürt, bükkönyfélék, lucerna, vöröshere, fehérhere, napraforgó, szója. A legtöbb problémát az üvegházi és kiültetett zöldségnövények termesztése során okozzák. Kártételük, kárképük: A megtámadott növény levelei aprók, sárgulnak, a növény növekedése és fejlődése lelassul. Lankadásos, hervadásos tünetek láthatók a földfeletti részeken, s a legyengült növények gyakran elrúgják virágaikat, s az érés elhúzódó. Hazánkban főleg paprikán, paradicsomon, sárgarépán, petrezselymen, uborkán, salátán és zelleren él. Az egész országban elterjedt. A megtámadott növények gyökerein színes gombostűfejnyi, meggymagnyi vagy nagyobb, néha összefolyó gubacsok, golyvák láthatók, amelyeken megfigyelhetjük a kerekded testű nőstényeket az általuk felszakított résekben. A 20

21 keresztesvirágú növényeken a golyvák gyakran kicsinyek, és alig láthatók. Vigyázunk, mert a pillangósvirágúak gyökerein található nitrogéngyűjtő gümők kissé hasonlóak lehetnek. Ezek azonban közvetlenül a gyökereken ülnek, és könnyen letörhetők. A talajokban a M. hapla jelenlétét egyszerű bioteszttel könnyen ellenőrizhetjük: A talajból mintákat veszünk, ezekbe érzékeny növényeket (paradicsom, sárgarépa, saláta) vetün, és 6-8 hét elteltével megvizsgáljuk a gyökereiket. Fejlődésmenet: Szabadföldön 2-3 nemzedéke lehet, de üvegházi körólmények között kb. egy hónap szükséges egy nemzedék kifejl déséhez, s ez igaz a többi fajra is. Főleg a pete telel át, de évelő növényeken más alakban is átvészelheti a telet (a többi faj csak növényházban képes áttelelni). Hímjei ritkák, ezért feltételezhetően parthenogenetikusan is fejlődhet. A petéből kikelt 2. stádiumú lárvák a széndioxid grádiens mentén közelítik meg a gyökereket, de azok közvetlen közelében a gyökérváladék is lehet csalogató vagy riasztó hatású. A lárvák a gyökérsüveg felől hatolnak be, s a gyökér tengelyével párhuzamosan helyezkednek el. A nyálukban lévő enzimek hatására a fejük mellett a gyökérben óriássejtek alakulnak ki, ahonnan táplálékukat nyerik. A táplálkozási periódus után vedlések következnek, az állatok ivaréretté válnak, kopulálnak, és a nőstények petéket raknak. A károsított növények gyökerein a fonálférgek enzimjeinek hatására sörét nagyságú gubacsok alakulnak ki, ami a legjellegzetesebb tünet szokott lenni. Ennek ellenére a gubacsmentes növényen is nagyszámú fonálféreg élhet. Ez általában az intenzíven fejlődő, növekedő magas hőmérsékleten nevelt, vékony gyökerű növényekre jellemző, ahol rendkívül gyorsan zajlik le a kártevő fejlődése. Védekezés: Agrotechnikai védekezés Fonálféregmentes szaporítóanyag. Az optimális tápanyagellátással növelhetjük a növények tűrőképességét a fonálféregkárokkal szemben. Szerves anyagok talajba keverésével elősegíthetjük a nematódák természetes ellenségeinek fönnmaradását és elszaporodását. A növényváltás fontos, a kalászosgabonák, kukorica, spárga, fűfélék.nem tápnövényei. Toleráns és ellenálló fajták termesztésbe vonása. Genetikai védekezés 21

22 A paradicsom esetében a nemesítők beépítették a Lycopersicum peruvianum fonálféregrezisztenciáját kódoló gént több növényházi fajtába. Ezek a fajták toleránsak több Meloidogyne fajjal szemben, de tűrőképességük gyönge a M. hapla-t illetően. Mechanikai védekezés: A közvetlen védekezés tárháza igen gazdag. A talajfertőtlenítés gőzölésssel rendkívül hatásos, de meglehetősen drága, ezért kevesen élnek vele. A téli talajfagyasztás szintén hatásos, de a termesztés megszakítását okozza. Biológiai védekezés A legfontosabb a vetésváltás és a növények optimális fejlődésének biztosítása. ősszel agyagőrleményt (kaolint és bentonitot) dolgozhatunk be az ágyások talajába. Takarékoskodjunk a nitrogéntrágyázással. Kerüljük el a fonálférgek behurcolását, tehát a nematódákkal fertőzött területekről származó termesztett növényeket és gyomokat ne komposztáljuk, hanem égessük el, bizonytalan származású komposztot ne használjunk. A gyökér-fonálférgekkel fertőzött ágyásokat ültessük be bársonyvirággal (büdöskével), a legjobb a Tagetes nana. A Tagetes fajok gyökérváladékai kelésre serkentik a fonálférgeket, de mivel azokon táplálkozni nem tudnak, elpusztulnak. Az Arthrobotrys irregularis és az Arthrobotrys oligospora gombák alkalmasnak tűnnek, mint biológiai ágensek, de még technológiai szinten nem alkalmazhatók. Vegyszeres védekezés A fenti kímélő módszerek használatával szemben jóval elterjedtebb a kémiai talajfertőtlenítés. Ez gázosítással (metil-bromid, ez a vegyület egyébként az ózonmolekula egyik széthasítója), folyékony (metam-ammónium) és granulátum formájú (dazomet) készítmények talajba juttatásával oldható meg. Ezek a hatóanyagok fitotoxikusak, ezért a tenyészidőt megelőzően a technológiai utasítások és a várakozási idő szigorú betartásával alkalmazhatók csak. Vetés, palántázás előtt bioteszttel kell ellenőrizni a hatóanyag mennyiségét a talajban. Sokkal kevesebb gond van a szisztémikus hatású oxamil hatóanyagú granulátumokkal. Ezek nem fitotoxikusak, tehát vagy közvetlenül vetés előtt (granulátumként) vagy a termesztés során permetezés formájában is alkalmazhatók. A kártételi küszöbérték több tényezőtől függ (tápnövény, fajta, talajtípus, stb.). Érzékeny növényeken (pl. sárgarépa) károkra számíthatunk akkor is, ha a lárvák száma 100 ml talajban nem éri el az 50-et. 22

23 Törzs: Puhatestűek Mollusca Osztály: Csigák Gastropoda Család: Tarajos házatlancsigák Limacidae Család: Simatestű házatlancsigák Arionidae Hálózatos házatlancsiga (Deroceras reticulatum Müller) Nagy házatlancsiga (Limax maximus Linné) Kerti házatlancsiga (Arion hortensis Férussac) Spanyol meztelencsiga (Arion lusitanicus Mabille) Leírás: Itt a különösen kártékony hálózatos meztelencsiga (Deroceras reticulatum) jellemzését adjuk, de szólunk az Európában terjedő spanyol meztelencsigáról is. A sötétszürkés vagy vörösesbarna állatok testét sötét pontok és rajzolatok tarkítják. Nyálkájuk mészfehér. Nagyságuk 4-6 cm között mozog. Mivel a nedves, nyirkos helyeket különösen kedvelik, szívesen másznak a talaj réseibe, levelek vagy fadarabok és kövek alá. A morzsalékos, laza talaj kevés búvóhelyet kínál számukra. Fénykerülők, ezért esténként indulnak táplálék után. Lassú mozgásúak, élőhelyükhöz ragaszkodnak. A spanyol meztelencsiga átlagos hosszúsága 7-15 cm, de esetenként elérheti a 18 cm-es méretet is. Színe a tápláléktól függő: vöröses barna, májbarna, lilás vagy feketés barna lehet. Haladási sebessége: 5-9 m/óra. Az Arion lusitanicus egyike a legfontosabb európai kártevő csigáknak. Eredetét tekintve az Ibériai félszigetről származik, Spanyolországból vagy Portugáliából. Gyors terjedése következtében már elért Skandináviába is. Dániában az első egyedeket ben találták meg. Azóta meglelték az Egyesült Államokban (1998), sőt a Falkland-szigeteken is. Ennek a csigának nincsenek különleges igényei a táplálékkal szemben, ezért az Európában termesztett zöldségfélék jelentős kártevője lehet. Még a burgonyát is elfogyasztja, mert a szolaninra sem érzékeny. Életmódját tekintve éjszakai faj, amely nap közben sötét és nedves helyeken, vagy a növényzet alatt rejtőzködik. Leggyakrabban alkonyattájt vagy sötétebb, borús időben lehet megfigyelni. A fertőzött nyugat-európai területeken (pl. Belgium, Hollandia, Dánia) akár 50 csigát is össze lehet számlálni m2-enként. Egyes kertekben naponta csigát is összeszednek. Egyes területeken Dániában olyan számban csoportosulnak a 23

24 csigák, hogy az már zaklatásnak számít júliusában a Dán Környezetvédelmi Minisztérium harcot hirdetett a betolakodó csiga ellen. Hazánkban Somogy megyében és Vas megyében már évekkel ezelőtt (1998) megjelent. Szerencsére hazánk forró, száraz klímája nem kedvez a faj számára, ezért terjedése megállt a nyugati csapadékosabb vidéken. Sajnos a közismert csigafogyasztó állatok nem kedvelik, mert íze keserű, szövetei szívósak és sok nyálkát termel. A fajnak évente egy nemzedéke van. Petéi fehérek, átmérőjük három-négy mm. A fiatal csigák tarkák, sárgás, vöröses sínűek, és többnyire a talajon tartózkodnak. Petékkel szeptembertől áprilisig találkozhatunk. A fiatal csigák megjelenése márciustól augusztusig tart. A kifejlett állatok júniustól novemberig lelhetők föl. Tápnövények: A csigák tápnövényeit, táplálkozását sajnos alig tanulmányozták. Mindenesetre a felsorolt fajok polfágok, amelyek a gabonaféléktől, a káposztafélékig, a paprikátl a földi eperig és a dísznövényekig a legtöbb szántóföldi és kertészeti növényt károsíthatják, ha életfeltételeik (hűvös, csapadékos idő, nedves viszonyok) adottak. Kártételük, kárképük: A csigák reszelőnyelvükkel hámozgatnak, lyukakat rágnak, de tarrágást is okozhatnak. Károsításukra sokszor nyálkacsíkjaik hívják fel a figyelmet. Noha a sárguló vagy bomló növényi maradványokat is elfogyasztják, nagy kárt okoznak a lágyszárú növényeken, s a sáláta az egyik legkedveltebb tápnövényük. Fejlődésmenet: A petézés időszaka a tél és kora tavasz. Ősszel párosodnak. A fiatal csigák áprilisban-májusban kelnek ki, és főleg a talajban élnek. 4-6 hét alatt válnak ivaréretté és 9-10 hónapig élnek. A nagyobb termetű fajok 2-3 évig is elélhetnek. Védekezés: Agrotechnikai védekezés A talajműveléssel is csökkenthetjük számukat: nyáron csak sekélyen kapáljunk. Csak száraz időben, akkor is a kora reggeli órákban használjuk a talajmarót, de úgy hogy előző este a csigákat növényi maradványokkal odacsalogattuk. Ősszel csak akkor végezzünk mélylazítást, ha előzőleg a talaj kissé már átfagyott, és a hideg megdermesztette a talajban lévő csigákat. Biológiai védekezés 24

25 Különösen fontos ellenségeik a dögbogarak, futóbogarak, kétéltűek, hüllők (pl. a törékeny gyík), sünök, a vakondok, a cickányok és a madarak (a baromfi is). Nagy reményeket fűztek a Phasmarhabditis hermaphrodita, egy csigapatogén nematóda alkalmazásához, ami sajnos az eddigi kísérletek során nem mutatott kellő hatékonyságot. A csigák könnyen csalogathatók és összeszedhetők pl. hervadó és romlásnak indult növényi maradványokkal (burgonyadarabokkal, romlott paradicsommal, uborkadarabokkal vagy grape-fruit héjjal, de a vizezett búzakorpa is jó). Védő- és riasztó hatásuk miatt hatásosak a csigák által került növényekből készült kivonatok is. Ilyen pl.a begóniakivonat is. Egy teljes begónia növény (Begonia cucullata) virágait és leveleit összeaprítjuk, és néhány órára 10 liter vízbe áztatjuk. Ebbe a kivonatba kell belemártani ültetés előtt a palántákat, vagy a növényeket is beöntözhetjük vele. A fekete ribiszke levelének kivonata szintén alkalmas a csigák ellen. Érdemes beásni a talajba friss sörrel feltöltött talajcsapdákat (befőttes üveg, konzervdoboz). A hamu, a korom és a kőpor száraz időben a nedvesség elvonásával maró hatású, s így a csigákra hátrányos, ha a növények köré szórjuk. Jóval hatásosabb az oltatlan mész, Ebből négyzetméterenként 20 grammot szórjunk ki reggelenként vagy esténként. Ezenkívül rézgálic, fahamu, fűrészpor mint maró és nyálkatermelésre késztető anyagok is fölhasználhatók. Egy másik új hatóanyag a kelatizált vasfoszfát, amely Németországban már engedélyezett. Ausztriában új természetes eredetű készítményt engedélyeztek (Schneckenstop), amely tojáshéjdarabkák és őrölt mészkő keveréke. Két kg-nyi mennyisége 150 m 2 fedésére elegendő. Meglehetősen drága fém-, műanyag- és elektromos csigakerítéseket is lehet vásárolni, de ezek csak a hobbikertekbe valók. Kémiai védekezés Engedélyezett hatóanyagok a metaldehid, metiokarb és a merkaptodimetur. 4. táblázat A meztelencsigák ellen felhasználható fontosabb készítmények Készítmény hatóanyag dózis megjegyzés Delicia csigaölő szer 5 % metaldehid kg/ha Detia Degesch Schneckenkorn 6 % metaldehid 0,6 g/m 2 Limex csigaölő szer 6 % metaldehid 0,6 g/m 2 25

26 Törzs: Ízeltlábúak Arthropoda Osztály: Rovarok Insecta Rend: Tripszek Thysanoptera Család: Thripidae Nyugati virágtripsz - Frankliniella occidentalis (Pergande) Leírás: Imágók: a hím 0,9-1,1 mm hosszú, a nőstény mérete 1,3-1,4 mm. Színük változó a sárgás vöröstől a gesztenyebarnáig.a sárgás formák potrohi szelvényein általában szürke sávok figyelhetők meg, illetve a fejen és a toron szürkés színű foltok láthatók. A hímek többnyire világosabbak. A csápok nyolcízűek. A csáp második ízének csúcsa egyszerű. A szem mögötti serte hosszúsága nagyjából megfelel a szemek közötti serte hosszának. Az anteromarginális és az anteroangularis serte jól fejlett és azonos nagyságú. A szárnyak fejlettek, sötétszürke vagy fekete szegélyszőrökkel. Ha a szárnyak zártak, ezek a serték egy fekete vonalat képeznek a potroh középvonalában. A nyolcadik potrohszelvényen a fésű teljes. Az áttelő népesség egyedeinek színe sötétebb. Peték: 0,2 mm hosszúak, színük gyöngyfehér, alakjuk fejlődési állapotuktól függően többékevésbe veseformájú. Lárvák: testük színe sárgás, szemeik vörösesek valamennyi stádiumban. Tápnövények: Polifág faj. Megtámadja mediterrán vidéken a gyümölcsfákat (őszibarack, szilva, alma, szőlő, szamóca, stb.), de idehaza elsősorban az üvegházi és szabadföldi zöldségféléken (paprika, uborka, paradicsom, bab, padlizsán stb.) és dísznövényeken (krizantém, ciklámen, szegfű, rózsa, gerbera) károsít. A nyugati virágtripsz kedveli a virágokat, de gyakran megtalálható a rügyeken, a bimbókon (a rügypikkelyek között), a leveleken és a terméseken is mind üvegházban, mind szabadföldön. A kártevő hazánkban a múlt század 80-as évei második felében jelent meg. Nagy valószínűséggel nyugat-európai dísznövény-szállítmánnyal került hozzánk. Karantén kártevő. Kártételük, kárképük: a legsúlyosabb kárt a leveleken és a virágokon a peterakás sebnyomai jelentik. A sebzések 2-3 mm átmérőjűek és csökkentik a termékek minőségét. A táplálkozásukkal okozott károsítás nem annyira a sérüléseknek, hanem a szövetekbe injektált 26