MAGYAR-LENGYEL GAZDASÁGI, KERESKEDELMI KAPCSOLATOK FEJLŐDÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BORKERESKEDELEMRE

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment SZAK Levelező tagozat Szakdiplomácia szakirány MAGYAR-LENGYEL GAZDASÁGI, KERESKEDELMI KAPCSOLATOK FEJLŐDÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BORKERESKEDELEMRE Készítette: Pukkel Emese Budapest, 2008.

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés Magyarország külkereskedelme az első világháborúig, valamint a két világháború közötti időszak Magyarország külkereskedelme az I. világháborúig Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok a két világháború között Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok a II. világháború után KGST Lengyelország társadalmi-politikai és gazdasági fejlődésének történeti áttekintése a II. világháborútól 1980-ig Lengyelország külgazdasági kapcsolatainak alakulása a hetvenes években A lengyel külkereskedelem A magyar gazdaság jellemzői 1945 és 1980 között A magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok alakulása A rendszerváltást megelőző időszak a magyar kereskedelemben A rendszerváltást követő időszak, hatásai a KGST-országok gazdasági, kereskedelmi helyzetére A rendszerváltás okai A magyar gazdaság között Lengyelország gazdasága a rendszerváltást követően Lengyelország és Magyarország összehasonlító elemzése CEFTA Közép Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, mint a lengyel-magyar gazdaság fejlődésének egyik fő lehetősége a 90-es évektől kezdve A CEFTA kialakulása, céljai A CEFTA-n belüli kereskedelem A két ország gazdasága, kereskedelme között A lengyel gazdaság helyzete Magyarország külgazdasága A magyar-lengyel külgazdasági kapcsolatok től, az Európai Unió csatlakozása és a kétoldalú kereskedelem

3 6. 1. Az Európai Unióhoz való csatlakozás hatásai Lengyelországból érkező magyar import 2004-ben Lengyelországba irányuló magyar export 2004-ben Lengyelországból érkező magyar import 2005-ben Lengyelországba irányuló magyar export 2005-ben Gazdasági helyzet ban Magyarország bortörténete és Lengyelországgal való borkereskedelme A magyar borászat története a kezdetektől a második világháború végéig A második világháború végétől az 1950-es évek végéig Az 1960-as évektől az 1980-as évek végéig A rendszerváltást követő évek Rövid áttekintés Magyarország borvidékeiről, szőlő- és borfajtáiról Borvidékeink Szőlőfajták és boraik Fehér szőlők borai Vörös szőlők borai Összefoglalás Irodalomjegyzék Táblázatok jegyzéke. 92 4

4 1. Bevezetés Polak Węgier dwa bratanki i do szabli, i do szklanki. Lengyel, magyar két jó barát együtt harcol, s issza borát. Ez a kis lengyel közmondás hűen tükrözi az évszázadok óta fennálló kiváló magyarlengyel kapcsolatokat. Az ezeréves magyar-lengyel kapcsolatokat mindenkor szívélyes barátság és mély rokonszenv hatotta át. Ezt a barátságot a kölcsönös tapasztalatok és a közös sors szülték, fennmaradt jóban-rosszban, s teljes erővel, valódi jelentőségében nyilatkozik meg napjainkban. A kapcsolatok bontakozását elősegítette a két nemzet hasonló politikai története, s a közösen vívott nemzeti felszabadító küzdelmek szilárdították meg, melyeket többnyire ugyanazzal az ellenséggel szemben folytattunk. a két nép múltbéli kapcsolatai teremtették meg a mai kölcsönös rokonszenv alapjait, azok a szálak, amelyek a két állam kialakulásának idejétől szorosan összekötötték a magyar és a lengyel nép életét. a sokrétű együttműködés akkor érte el fénypontját, amikor a kelet-európai népek az abszolutizmussal folytatott küzdelmeikben külön utakat választottak. A magyarok és a lengyelek akkor nemcsak a közös jelszavak, de közös zászlók alatt is harcoltak. Mintegy vérükkel pecsételték meg a hagyományos barátságot. a magyar-lengyel gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális kapcsolatok végig, az egész történelem folyamán alapvetően kedvező képet mutatnak. 1 A történelmi adatok szerint a magyarság európai történetének kezdetétől fogva szorosan kötődik a lengyel nemzethez, házasságok, háborúk révén is. Ezek nagymértékben befolyásolták a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatokat a két ország között. 1 Dávid Katalin - Kovács Endre: A barátság ezer éve (Magyarország/Lengyelország), Corvina Kiadó, Budapest,

5 Szakdolgozatom témájául ezért választottam a lengyel-magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésének bemutatását, mert a két nemzet gazdaságának fejlődése rendkívül sok közös vonást mutat. A környezetemben is előfordul lengyel gazdasági kapcsolat: édesapámék cége Lengyelországból importál műanyag nyílászárókat, beltéri ajtókat. Ő mondta, hogy milyen kedvező áron tudják beszerezni ezeket a termékeket, s ez felkeltette az érdeklődésemet Lengyelország iránt. Mégsem ebben a témakörben választottam szakdolgozatom témáját, mivel ez a termék csak néhány éve szerepel a cserekereskedelemben szereplő termékek listáján, hanem a borkereskedelem témában. Magyarországon a bor termelésének sokéves hagyománya van. A szőlőt hazánk területén már ősidők óta termesztik. A borászat tradíciója mind a mai napig része kultúránknak. Mivel a két ország kereskedelmében mindig is fontos szerepet játszott a bor és Ezért kézenfekvőnek tűnt e két ország borkereskedelméről is írni pár gondolatot és ezen keresztül is bemutatni a gazdasági kapcsolatunkat. Ennek ellenére, meglepő módon, nem sok forrást találtam erről a témáról, a bor volt az egyike a legfőbb kereskedelmi árunak, ennek következtében számtalan kereskedelmi kapcsolat bontakozott ki, legfőképp Lengyelországgal. A XVII-XVIII. században a lengyelek voltak a magyar borok legfőbb vásárlói. A dolgozatomban bemutatom a két ország gazdaságát külön-külön és kereskedelmének fejlődését. A bemutatást főbb időszakokra osztottam: röviden az első világháborúig, a két világháború közére, majd a II. világháborút követő időszakra. Ezt az időszakot megosztottam a szocializmus időszakára, a rendszerváltást követő időre, majd a 2004-es EU csatlakozást követő időszakra. Szakdolgozatom végén bemutatom Magyarország borvidékeit, majd a legfőbb szőlőfajtákat és a belőlük készült borokat. A következő fejezetben szeretném röviden összefoglalni Magyarország külkereskedelmét az első világháborúig, valamint a két világháború közötti időszakot. 6

6 2. Magyarország külkereskedelme az első világháborúig, valamint a két világháború közötti időszak Magyarország külkereskedelme az I. világháborúig Magyarország külkereskedelmi forgalma az I. világháborúig két, eltérő jellegű részre oszlott. Az Osztrák Magyar Monarchia vámközösségének kötelékében a Monarchia másik felével folytatott kereskedelem belkereskedelemként bonyolódott. Magyarország nemzetközi kivitelében enyhén nőtt, a behozatalban csökkent a Monarchia másik felének részesedése. A vámkülföldi országokkal folytatott külkereskedelem aránya az áruforgalom több, mint egynegyede volt. Legfontosabb partnerek ebben Németország, Nagy-Britannia, Románia, Olaszország és az Amerikai Egyesült Államok volt. A külkereskedelmi forgalom az I. világháború előtt, a vámpolitika hullámzásai ellenére, többnyire növekedést mutatott. Bár az európai agrárválság hatására a mezőgazdasági kivitel, főképp a gabonakivitel terén, kedvezőtlenül alakult. A külkereskedelem szerkezete az ország gazdasági fejlettségi szintjének megfelelően alakult: a kivitelben az agrártermékek, mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek, a behozatalban az iparcikkek, nyersanyagok, fűtőanyagok, ruházati termékek voltak a meghatározóak. Magyarország külkereskedelmi forgalmának mérlege a századforduló utáni években egyre erőteljesebb behozatali többletet mutatott, mind a közös vámterületen belül, mind a vámkülföldi országok vonatkozásában Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok a két világháború között Az első világháború lezárultával az új határvonalak kialakulása meghatározta az európai országok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Az országok külkereskedelmi politikája, a különböző valutaforgalmi korlátozások és a gazdasági elzárkózás nemcsak, hogy megnehezítették a kapcsolatok erősödését, hanem több esetben a meglévő kapcsolatokat lazították is. Ilyen körülmények között Magyarország külkereskedelmi kapcsolatai sem szilárdulhattak meg kellőképpen és Lengyelországgal 2 7

7 való külkereskedelmi forgalma a nemzetközi kereskedelmi forgalommal párhuzamosan alakult. Gazdasági adottságuk és egymásra utaltságuk ellenére a nemzetközi politikai viszonyok túlságosan befolyásolták a kapcsolatok fejlesztését után Lengyelország függetlenné vált. A Lengyelország és Magyarország közötti kapcsolatot a két világháború között elsősorban a szocialista forradalom elleni összefogás jellemezte. Kereskedelmi kapcsolataink ekkor a két ország háború utáni leromlott gazdasági helyzete miatt elég fejletlenek voltak. A kormányok főként katonai kapcsolatainkat erősítették, a lengyelországi bolsevizmus elleni harc miatt is. Ennek okán főként hadianyag kereskedelem folyt az országok között. Magyarország több millió hadianyagot küldött Lengyelországba 1920-ban. Ahhoz, hogy a két ország gondjai megoldódjanak és, hogy a gazdaságot is erősítsék, szükségük volt egy közös határra és a magyar-lengyel barátság fejlesztésére ben elfogadtak egy rövid határidejű kereskedelmi forgalmat szabályozó kompenzációs egyezményt, amelynek értelmében magyar részről gabonát, szarvasmarhát, lovakat, mezőgazdasági és ipari gépeket, olajiparhoz szükséges technikai cikkeket, vegyszereket, gyógyszereket, gyógyvizeket, növényi olajokat, autókerék-gumit, vasúti alkatrészeket és bort szállítottak, míg a lengyel kivitel főként naftából, kőszénből, üvegből és fakészítményekből állt. A magyar-lengyel viszony még szorosabbra való fonását azonban a lengyel politikai gondok mellett zavarta az a körülmény is, hogy Magyarországon a monarchista és németbarát tendenciák erősödtek, valamint a lengyel kormány nem volt hajlandó sem a trianoni békeszerződést ratifikálni, sem kinyilvánítani a békeállapotot Magyarországgal. A magyar-lengyel viszony szempontjából az év a magyar csalódások jegyében kezdődött (pl.: lengyel-csehszlovák egyezmény miatt kialakult fájdalmas érzés). Ennek következtében a két ország elhidegült egymástól. E megromlott viszony helyreállításán a korábban megkötött egyezmény sem tudott segíteni szeptemberétől azonban megindultak a magyar-lengyel titkos diplomáciai tárgyalások re érett meg az idő arra, hogy végre rendezzék a viszonyt, és a kereskedelmet is fellendítsék. Ezért, bár lassan, de elindultak a tárgyalások februárjától a kölcsönös árucsere-forgalom szempontjából első helyen kínálkozott a lengyel szén, só, nafta, szőtt áruk és a magyar gabona, gyümölcs és a bor exportja. Néhány hetes tárgyalás eredményeképpen március 26-án aláírták az első kereskedelmi egyezményt Magyarország és Lengyelország között. Részben a legtöbb kedvezmény alapján jött létre, részben az autonóm magyar vámtarifa egyes tételeit csökkentették. Lengyelország jelentős vámcsökkentést nyújtott a magyar agrártermékeknek (borra a lengyel autonóm vámtarifát 90%-kal szállították le, paprikára, füstölt húsra, halra 50%-kal). Magyarország a lengyel 8

8 naftatermékeknek nyújtott csökkentést (a vám 33%-át). A későbbiekben újabb problémák adódtak, mint például, hogy a lengyel kormány a kisantanthoz való közeledése miatt Magyarország megint ellenséges álláspontot foglal el. A lengyelek korlátozni kezdték az importot és kisebb vámkedvezményeket adtak, különösen a magyar borra vonatkozóan. További tényező is akadt, amely akadályozta a kereskedelmi forgalom fejlődését, mégpedig Cseh-Szlovákia, amely a békediktátumok óta velünk szemben állandóan ellenséges magatartást tanusított és céltudatosan igyekezett elzárni a magyar agrártermékek elől az utat. Kereskedelem-politikája azonban nemcsak a cseh-magyar relációban éreztette rendkívül kedvezőtlen hatását, de végzetes kihatással volt a magyar-lengyel kereskedelmi forgalomalakulására is, annál az adottságánál fogva, hogy a Felvidék elragadásával Magyarország és Lengyelország közé ékelődött, s a Lengyelországba irányuló áruforgalmunkat csakis Cseh-Szlovákián keresztül bonyolíthattuk le. Nemcsak e kedvezőtlen földrajzi elrendeződés gyengítette a magyar-lengyel kereskedelmi kapcsolatokat, hanem Cseh-Szlovákia kedvezőtlen tarifapolitikája is szeptember 5- én a magyar-lengyel kereskedelmi egyezmény ratifikált okmányait kicserélték. A lengyel kormánynak el kellett tűnődnie azon, hogy amennyiben az importtilalmi és devizamegszorító rendelkezéseken nem enyhít, az a lengyel gazdasági élet károsodásához vezet ben a magyar-lengyel kereskedelmi mérleg Lengyelország számára kiválóan aktív (21-23 millió aranykorona) volt első felében a lengyel külkereskedelmi mérleg Magyarországgal szemben passzív lett, a rossz termés következtében Lengyelország nagy mennyiségű lisztet és gabonát vitte be Magyarországról 22 millió aranykorona értékben, amely Magyarország lengyelországi összexportjának 75%- a. A Lengyelországból Magyarországra irányuló kivitel aranykoronát tett ki, amely a magyarországi összimport 3,92%-a. A Magyarországból Lengyelországba irányuló export aranykorona volt, amely a magyar összkivitel 10,67%-a) második felétől Lengyelországot gazdasági válság jellemezte. Mivel erre a problémára nem találtak megoldást, Pilsudski magához ragadta a hatalmat és Lengyelországot májusa után a diktatúra útjára vezette. Az új viszonyok között Magyarországon nem látták tisztán a lengyel külpolitika várható irányát. Július 21-én a szejm külügyi bizottságban Zaleski külügyminiszter felvázolta az új lengyel külpolitika fő tennivalóit. Hangsúlyozta: Lengyelország békére törekszik, leköti a belső rekonstrukció, szüksége van a legmesszebbmenő nemzetközi együttműködésre. A magyar követ érdeklődésére Zaleski megnyugtató nyilatkozatot tett: Lengyelország soha nem lesz tagja a kisantantnak, mert annak igazi létalapja az, hogy Magyarország ellen irányul, ez pedig az évszázadok óta 9

9 fennálló két nemzet közötti barátságon túl, ellentmond Lengyelország érdekeinek. Ez ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy a kisantant államaival egyenként és külön a lengyel érdekeknek megfelelő megállapodásokat kössenek ben a magyar külpolitika megjelent az európai porondon (=Hungaria rediviva). Magyarország elszigeteltsége felengedett. A magyar-lengyel viszonyt javulás jellemezte, s tervbe vették egy esetleges szerződés megkötését. Az 1928-as esztendő Magyarországon botránnyal kezdődött. Olaszországból 5 rakomány érkezett Magyarországba, hogy innen továbbítsák a lengyelországi Varsóba. Ugyanakkor kiderült, hogy Lengyelország nem rendelt semmilyen árut, és valójában a rakomány géppuska alkatrészekből állt, vagyis Magyarország fegyverkezik. A lengyel kormány nem nyilatkozott az üggyel kapcsolatban, feltételezhetően azért, mert nem állt szándékában a magyar helyzetet tovább rontani. Ezek után a magyar kormány a csempészett hadianyagokat sietve összezúzatta és árverésen eladta. Ezzel az akcióval azonban azt sejtették Európában, hogy a Dunánál háború fenyeget. A lengyelek nem avatkoztak bele az ügybe, csak megfigyelők maradtak március 10-én a magyar és a lengyel külügyminiszter megvizsgálta a két ország kapcsolatának esetleges szorosabbá tételének problémáját. Pontokba szedték azokat a kérdéseket, amelyek a két kormány politikáját elválasztották egymástól: Magyarországnak az volt a törekvése, hogy jelenlegi határai békés úton megváltoztathatók legyenek, Lengyelországnak viszont az, hogy a békeszerződések érintetlenül fennmaradjanak. Kisebbségi kérdés. Kisantant államokhoz való eltérő viszony. Azonban a lengyel szálak erősítése továbbra is elsősorban kulturális téren folyt. És emellett került sor a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok felélénkítésére is. December 2-án aláírták a varsói Brühl-palotában a magyar-lengyel kereskedelmi egyezmény pótjegyzőkönyvét, amely inkább Magyarország előnyére kezdett alakulni, és a fontos magyar exportcikkek védelmét célozta. 10

10 A lengyel-magyar kereskedelmi egyezmény hatása a két ország közötti áruforgalomra Időszak A Magyarországra irányuló lengyel export értéke A Lengyelországba irányuló magyar export értéke Egyenleg Lengyelország részére II. félév arany arany frank frank zloty zloty zloty zloty I-III. félév zloty zloty Forrás: Kovács Endre: Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között, Akadémiai Kiadó, Budapest, és Dr. Sipos Sándor: Külkereskedelmünk irányváltozásai és a magyar-lengyel áruforgalom, Különlenyomat a Mezőgazdasági Közlöny évi 1. számából, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, ban a lengyel mérleg passzívumának oka az, hogy a kivitel fokozatosan növekedett. Az ok a Magyarországból Lengyelországba kiszállított cikkek hirtelen növekedésében rejlett. A tárgyalások elhúzódtak, s a magyarok még nagyobb vámcsökkentést kértek, amibe a lengyelek nem voltak hajlandóak belemenni. Nagy problémát okozott a magyar búza- és lisztexport, mert ezeket a termékeket Lengyelország főként Magyarországtól kapta. A kereskedelmi egyezmény Lengyelország számára már nem jelentett előnyt. A Magyarországba irányuló lengyel export nagy belső fejlődésen ment át. Magyarország és Románia között megkötött naftatermékekre vonatkozó egyezmény miatt a magyar piac szinte teljesen elveszett a lengyel termékek számára. Hasonló a helyzet a gyapottermékek esetében. A pótjegyzőkönyv méltó figyelemben részesítette a lengyel fémipari exportot. A lengyel szén- és faexport is kedvező képet mutatott. Ugyanakkor elég kevés nyersanyag áramlott hazánkba Lengyelországból. A Lengyelországból Magyarországba érkező exportnak 50-60%-át a szén tette ki, 11%-át a nyers-és megmunkált fa, 9%-át nyersfém. Az 1928-as év visszaesést okozott a két ország külkereskedelmi forgalmában. Míg 1927-ben a Magyarországra irányuló export az összexportnak 2,1%-a volt, addig 1928-ban csak 1,7%- a. Magyarországon az import az összimportnak 1927-ben 16%-a, 1928-ban már csak 13%- a volt. Az 1930-as év a Hágai Konferencia után a magyar-lengyel közeledéssel, a kapcsolatok elmélyítésével kezdődött. Ez időszakban a Lengyelországba irányuló magyar 11

11 gabonaexport hirtelen felugrott, és a többi országból érkező import útját állta. A két ország kereskedelmi forgalma egyoldalúan alakult. A gazdasági válság megakadályozta a gépek, a gyapjú, az olajos magvak, a bőr exportját. Magyar részről jelentékenyebb javulás csak a friss gyümölcs exportjában volt tapasztalható. A következő táblázatból az is kiderül, hogy a mezőgazdasági termékeken belül a borexportban mindig pozitív volt az egyenleg, de igencsak lassú fejlődést mutatott és bár Lengyelországban a borfogyasztási fejadag igen magas volt és a lengyel piacon a magyar nehéz borok nagy keresletnek örvendettek, a kivitelt lehetett volna még fokozni. Magyarország borkivitele Lengyelországba Év Ezer Pengő Forrás: Dr. Sipos Sándor: Külkereskedelmünk irányváltozásai és a magyar-lengyel áruforgalom, Különlenyomat a Mezőgazdasági Közlöny évi 1. számából, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, A lengyel export Magyarországra stagnált, a fa-, gyapjúimport visszaesett, csak a szénimport nőtt ben a magyar-lengyel barátság jelszavával célul tűzték ki a gazdasági kapcsolatok fejlesztését. S, bár az Európában uralkodó rossz politikai viszonyok, néhol ellenséges hangulat akadályozták az együttműködést és a jó viszony fejlesztését, végül 1934 tavaszán megélénkült a magyar-lengyel kapcsolat. Ennek ellenére azonban 1925-tól 1937-ig, mint ahogy azt a következő táblázatból is látni lehet, a magyar behozatal és kivitel egyre csökkenő tendenciát mutatott és passzívan 12

12 alakult a kereskedelmi mérleg, amely azonban az évek során javulni kezdett és 1937-ben először újra aktívvá vált. Magyarország külkereskedelme Lengyelországgal Behozatali érték Kiviteli érték Aktívum (+), Év Ezer Pengő Az összbehozatal Ezer Pengő Az összkivitel %-ában Passzívum (-) ezer Pengő %-ában , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , Forrás: Kovács Endre: Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között, Akadémiai Kiadó, Budapest, és Dr. Sipos Sándor: Külkereskedelmünk irányváltozásai és a magyar-lengyel áruforgalom, Különlenyomat a Mezőgazdasági Közlöny évi 1. számából, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, tól újra felvetődött a magyar-lengyel határ koncepciója, amelyet pár nyugat-európai ország (pl.: Németország, Anglia) ellenzett, Franciaország sem tartotta fontosnak. Így végül hosszas huza-vona és tárgyalás után 1939-ben jött létre a közös határ ban egy új fordulat következett be, a Német-és Olaszországi döntőbírói ítélet alapján Magyarországhoz visszacsatolták a Felvidék egy részét, amelynek következtében a magyar határ kitolódott és új piaci elrendeződés jött létre. Ezáltal megszabadultunk a cseh nyomás 13

13 alól, amely Lengyelországba irányuló kivitelünket megbénította. Ez megadta nekünk a lehetőséget, hogy gazdasági kapcsolatainkat megerősítsük, árucsere forgalmunkat fokozni tudjuk és, hogy megteremtsük a magyar-lengyel gazdasági együttműködés számára a biztosabb alapokat. Azonban az egyre feszültebbé váló politikai viszonyok következtében a gazdasági kapcsolatok háttérbe szorultak. 3 Mikor kitört a második világháború, Magyarország fontos szerepet játszott a lengyel nép felszabadítási mozgalmaiban, összefogott a lengyel katonákkal. A társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és kereskedelmi együttműködés a háború után élénkült meg újra. Magyarország és Lengyelország társadalmi-gazdasági fejlődésének meghatározó tényezője, hogy a volt szocialista közösséghez tartoztak, tagjai volt a KGST-nek és a Varsói Szerződésnek. 3. Magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok a II. világháború után Mielőtt részletesebben kitérnék a két ország közötti gazdasági kapcsolatok bemutatására, szeretnék részletesen kitérni a KGST, valamint az országok külön-külön létező gazdasági helyzetére is, amelyek befolyásoló tényezőkként is hatottak a kereskedelemre is KGST A KGST megalakulásának körülményei, fejlődése elválaszthatatlanok a szocialista világrendszer kialakulásától és világgazdasági szerepének növekedésétől, emellett azonban a világgazdaság általános fejlődési folyamatához is sok szállal kapcsolódnak. Mivel a tőkés országok diszkriminációs gazdaságpolitikát folytattak a Szovjetunió és az európai népi demokratikus államok ellen, a hagyományos gazdasági kapcsolatok hirtelen megszakadtak. Ez fejlődésüket veszélyeztette, hiszen egymás közti kapcsolataik, bár gyors fejlődésnek 3 Kovács Endre: Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között, Akadémiai Kiadó, Budapest, és Dr. Sipos Sándor: Külkereskedelmünk irányváltozásai és a magyar-lengyel áruforgalom, Különlenyomat a Mezőgazdasági Közlöny évi 1. számából, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest,

14 indultak, még nem váltak uralkodókká és gazdasági adottságuknál, méretüknél fogva nemzetközi kapcsolatok nélkül csak igen lassan fejlődhettek. A KGST megalakulásáról szóló határozatot 1949 januárjában Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői fogadták el a Moszkvában tartott gazdasági tanácskozáson. Még 1949-ben csatlakozott Albánia, ban a Német Demokratikus Köztársaság, 1962-ben Mongólia és 1972-ben Kuba lett a tagja. A Vietnami Szocialista Köztáraságot 1978-ban vették fel a szervezetbe. A KGST a tervgazdaságot folytató szocialista országok történelmileg első gazdasági közössége. Az alapokmány szerint a KGST célkitűzése, hogy a tagállamok erőfeszítéseinek összefogása és egybehangolása útján elősegítse ezekben az államokban a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a gazdasági és műszaki fejlődés meggyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államok iparosítási szintjének emelését, a munka termelékenységének szakadatlan emelését és a népek jólétének állandó növekedését évvel ezelőtt a KGST szervezetét létrehozó tagországok helyesen ismerték fel, hogy a politikai, társadalmi és gazdasági céljaikhoz vezető utat megkönnyíti a nemzeti célok elérését nagyban, segíti a nemzetközi összefogás a gazdaságban. A nemzetközi összefogás sokat ígérő gazdasági programok kidolgozásának és végrehajtásának biztos háttere lett. Kibővültek a beszerzési és értékesítési szférák, a hosszabb távra szóló egyezmények pedig megalapozták majd megszilárdították a gazdasági fejlődést, lehetőséget teremtettek a nemzeti erőforrások legcélszerűbb kiaknázására, az egyes országok szükségleteit meghaladó mértékű kapacitások kiépítésére. Ezekkel a lehetőségekkel a KGST tagországok jól éltek és 1978 között nemzeti jövedelmük 7,6-szorosára, ipari termelésük, több mint 11-szeresére növekedett. Ugyanezen időszakban a fejlett tőkés országok nemzeti jövedelme 3,2-szeresére, ipari termelésük pedig 3,4- szeresére nőtt ig a KGST a világ legdinamikusabban és legkiegyensúlyozottabban fejlődő gazdasági közösségévé alakult. Jellemző rá, hogy 1980-ban a világ ipari termelésének több mint egyharmadát mondhatta magáénak. A tagországok a bizonyos időközönként megtartott kongresszusukon a következő feladatok megvalósítását tartották a 4 Meisel Sándor: A KGST 30 éve, Kossuth Könyvkiadó,

15 legfontosabbnak: a nemzetközi gazdasági kapcsolatok továbbszélesítése, az életszínvonal sokoldalú javítása, a külkereskedelmi forgalom növekedése Lengyelország társadalmi-politikai és gazdasági fejlődésének történeti áttekintése a II. világháborútól 1980-ig Lengyelország a KGST-országok között számos történelmi, más országoktól teljesen eltérő sajátosságot mondhat magáénak. A gazdaság méretét tekintve Lengyelország a KGST-országok között a Szovjetunió után a második helyen áll. A politikai sajátosságok közül legjelentősebb a lengyel-német viszony alakulása, a lengyel parasztság magatartása, az egyház és az állam viszonya, a lengyel értelmiség szerepe, a lengyel nemzeti öntudat és annak fejlődése. A háború következtében szétrombolt gazdaság átalakítása fokozatosan ment végbe, amelyben fontos szerepet játszottak a nyugat-európai országok és Szovjetunió re végrehajtották az államosításokat és a földreformot, valamint több többéves népgazdasági tervet dolgoztak ki, amelyeket a nehézségek, feszültségek és a problémák (elsősorban elmaradottság) miatt módosítottak. Ezek céljai: szocialista termelési viszonyok erősítése iparosítás meglevő aránytalanságok felszámolása építkezések befejezése lakosság életszínvonalának emelése egyensúly megteremtése a gazdaságban jövedelmek és fogyasztás emelése piaci egyensúly megteremtése munkatermelékenység- és teljesítmény emelése élelmezési helyzet javítása 5 Mosóczy Róbert: A KGST-országok gazdaságpolitikája ( ), Kossuth Könyvkiadó,

16 Sok probléma akadt a beruházások, a mezőgazdaság, a foglalkoztatás, a nemzeti jövedelem, a fogyasztás és a külkereskedelem terén, amely a következő táblázatból is kiolvasható. A gazdasági fejlődés nem a várt ütemben zajlott, a nemzeti jövedelem, az export, az ipari termelés is a várt eredményektől összességében elmaradt, míg az import meglehetősen magas volt. Ezek enyhítésére azonban történtek különböző intézkedések, amellyel a gazdasági fejlődést kívánták segíteni. Ilyenek például: beruházás - korlátozás állatállomány helyreállítása gépesítés egyéni gazdák segítése Előirányzatok és a gazdasági fejlődés ban (éves növekedési ütemek százalékban) Mutató terv terv tény terv tény terv tény Nemzeti jövedelem 7,03 7,3 8,3 7,5 5,7 5,0 5,4 2,8 Felosztott nemzeti jövedelem 6,0 7,2 2,3 2,7 3,4 1,5 Ipari termelés 8,2 8,5 8,8 10,7 6,3 7,3 6,7 6,8 5,8 Mezőgazdaság 3,0 3,5* 5,9-0,8 5,3** 1,4 5,8** 4,2 Beruházások 7,4* 0 3,5 0 3,4-1,1-0,2 Export összesen 11,8 12,0 7,1 13,0 11,3 9,9 9,8 ebből: szocialista országok 9,0 9,0 6,7 11,0 12,3 11,2 11,2 tőkés országok 14,0 8,3 7,7 18,0 9,8 9,2 7,6 Import összesen 4,6 6,0 10,6 2,7 5,4 4,2 4,7 ebből: szocialista országok 11,0 11,7 12,8 14,0 16,8 9,2 9,3 tőkés országok 0 10,3 8,8 0-4,6-1,4-0,3 * évi átlaghoz képest ** A megelőző négy év átlagához viszonyítva 17

17 Forrás: Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó, 1980 Lengyelországban között három szakaszban végrehajtották a helyi államhatalmi és közigazgatási szervek általános reformját: 1. szakasz: az ország 4672 faluközpontját 2366 nagyközségbe vonták össze, amely a legkisebb területi egység lett. 2. szakasz: különválasztották egymástól a tanácsok népképviseleti és igazgatási szerveit. 3. szakasz: a helyi államhatalmi szervek háromszintes (vajdaság járás nagyközség) rendszere helyett kétszintes (vajdaság nagyközség) szervezetre tértek át. Ezek céljai: gyorsabban fel tudják számolni a körzetek gazdasági és kulturális színvonalában mutatkozó aránytalanságokat eredményesebbé válik az állami szervek munkája közelebb kerülnek a lakossághoz állampolgárok jobban élhetnek demokratikus jogaikkal. Egyéb intézkedések: 1976: alkotmány módosítása. gazdaságirányítási rendszer javítása: komplex gazdasági-pénzügyi reform = WOG - rendszer Lengyelország külgazdasági kapcsolatainak alakulása a hetvenes években A hetvenes évek lengyel gazdaságpolitikájának egyik alapvető alkotóeleme a külkereskedelem, amely az közötti időszakban rendkívül megélénkült. Ez az új gazdaságfejlesztési stratégiának volt köszönhető, amelynek keretében határozatokat hoztak a termelőapparátus felújítására és korszerűsítésére, iparfejlesztés meggyorsítására. 18

18 Céljai: exportra orientált gyártási árak elsődleges fejlesztése az ország súlyának, szerepének növelése a nemzetközi munkamegosztásban. A külkereskedelmi forgalom csaknem kétszer gyorsabban nőtt a világkereskedelemnél. S ezen belül, bár fokozódott az export üteme is, az messze elmaradt az importnövekedés ütemétől, amelynek következtében jelentősen megnőtt az ország tőkés adósságállománya után a lengyel export növekedési üteme csökkent. Ennek összetevői: a tőkés országokban fellépett recesszió megnehezíti a lengyel ipari termékek értékesítését a belső igények rendkívül gyorsan emelkednek, nem utolsósorban a lakossági jövedelmek jelentős növekedése miatt a pénzügyi szabályozó rendszer nem ösztönöz kellően az export növelésére az általános iparfejlesztésen belül nem kielégítő az exportorientált ágazatok fejlesztése. Az export mérséklődése elkerülhetetlenné tette az import visszafogását és az egész népgazdaság fejlődési ütemének kényszerű lefékezését. A nemzeti jövedelem növekedését a külkereskedelmi forgalom növekedési üteme a felszabadulás utáni egész időszakban meghaladta. 19

19 A nemzeti jövedelem és külkereskedelem növekedési ütemei között (változatlan árakon, százalékban az előző évhez viszonyítva) Év Nemzeti jövedelem Külkereskedelem megtermelt felosztott import export ,1 9,8 13,8 6, ,6 12,7 22,1 15, ,8 14,3 22,6 11, ,4 12,1 14,2 12, ,0 10,9 5,0 8, ,8 7,0 10,3 5, ,0 2,7 0,4 8, ,8 1,5 4,7* 9,8* * folyó árakon Forrás: Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó, 1980 Lengyelországnak három fő országcsoport külkereskedelmében helyet foglaló részaránya 1977-ben: a KGST-országok forgalmában 6,6% a fejlett tőkésállamok kereskedelmében 0,8% a fejlődő világ kereskedelmében 0,4% Míg az ország a KGST-országokkal folytatott kereskedelme megfelelő mértékű, addig a másik két ország csoporttal még nem kielégítő, tehát ennek növelése lesz az ország külkereskedelmének legfontosabb jövőbeli feladata. 20

20 3. 4. A lengyel külkereskedelem A lengyel külkereskedelem hatalmas eredményének tekinthető, hogy az iparilag feldolgozatlan termékek részaránya 1977-ben 30% alá csökkent, míg az ipari termékek aránya 70%-ra emelkedett. A lengyel export áruszerkezetének nagymértékű átrendeződése következett be, amelynek ország csoportok szerinti alakulását vizsgálva látható, hogy míg a szocialista, valamint a fejlődő országokba irányuló lengyel exportban az ipari termékek aránya az átlagosnál magasabb, addig a fejlett tőkés országokba irányuló lengyel exportban ez az arány még az 50%-ot sem éri el. A következő évek feladata, ennek az aránynak a növelése. A lengyel importnak a hatvanas években kialakult áruszerkezete csak mérsékelten változott, és az exporthoz hasonlóan, a KGST-országok játsszák a nagyobb szerepet az irányú kereskedelmükben. A lengyel export áruszerkezete regionális bontásban (százalék), (részlet) Megnevezés Összesen 100,0 100,0 Szocialista országok 63,2 60,3 ebből: KGST-országok 59,4 57,3 Tőkés országok 36,8 39,7 ebből: fejlett tőkés országok 29,8 31,2 Forrás: Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó,

21 A lengyel import áruszerkezete regionális bontásban (százalék), (részlet) Megnevezés Összesen 100,0 100,0 Szocialista országok 67,3 51,9 ebből: KGST-országok 64,4 49,8 Tőkés országok 32,7 48,1 ebből: fejlett tőkés országok 27,2 43,2 Forrás: Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó, 1980 A lengyel kereskedelem bővülésében nagy szerepet játszottak a különböző országokkal kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodások: Szovjetunió, Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária. Az Európán kívüli szocialista országokkal (Vietnam, Kuba, Mongólia, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság) is dinamikusan fejlődtek a kereskedelmi kapcsolatai. Az árucsere forgalom mellett nagy jelentőségű a lengyel hitelnyújtás ezen országoknak, amely Lengyelország számára a gazdasági együttműködés fejlesztésének eszköze. Lengyelországnak a fejlett tőkés országokba irányuló exportja kisebb volt, mint az import, mert a külgazdasági politika inkább a korszerű technikát megtestesítő gépek importját ösztönözte. Lengyelország a harmadik világ több, mint száz országával tart fenn gazdasági kapcsolatokat, csaknem 50%-ukkal államközi egyezmények alapján. Legfontosabb partnerei a latin-amerikai országok (Brazília, Argentína, Peru, Kolumbia, Mexikó). A partnerek nagy száma ellenére a fejlődő országok súlya Lengyelország külkereskedelmi forgalmában meglehetősen alacsony. A bővítés lehetőségét kedvezőtlenül befolyásolják az országok bel- és külpolitikai helyzete, az együttműködéshez szükséges szervezeti keretek és a kapcsolatok folyamatosságának hiánya. Az évek során azonban egyre bővíti és mélyíti ezen és még további országokkal a gazdasági kapcsolatait (Angola, Afganisztán, Mozambik, Etiópia). 22

22 A fejlődő országokkal folytatott együttműködés kiszélesítése közvetlen hatást gyakorol a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatokra is, mert kölcsönösen megteremti a harmadik piacon történő közös fellépés lehetőségét A magyar gazdaság jellemzői 1945 és 1980 között A háborús pusztítások, a szovjet megszállás és a jóvátételi kötelezettségek következtében Magyarország gazdasága katasztrofális helyzetbe került. Az állatállomány közel fele, a termények jelentős része, a gyárak 90%-a, mindent egybevéve a nemzeti vagyon 40%-a (1938. évi) odaveszett a háborúban májusában az ipari termelés a háború előtti szint kevesebb, mint harmadára csökkent. A Magyar Nemzeti Bank arany-és devizakészletét a németek elhurcolták, a közlekedés gyakorlatilag megbénult. A fegyverszünetben (1945. január 20.) Magyarországra kirótt 300 millió dolláros, 6 évre ütemezett kártérítés (az összes jóvátétel elérte az 500 milliót) felemésztette az állami költségek egyharmadát. Az amerikai Marshall-terv európai újjáépítési programjából a térség országai nem részesedhettek. A háború előtt német kézen lévő magyarországi vállalatok, ingatlanok, bányák, erdők (kb. 400 vállalat és több száz ingatlan) szovjet tulajdonba mentek át, ráadásul az országnak kellett gondoskodni a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) és a szövetséges csapatok ellátásáról. Az Ideiglenes Kormány, majd a Tildy- és Nagy Ferenc vezette kormányok legfontosabb gazdasági célja az újjáépítés, a földreform végrehajtása, az infláció megállítása, és a dezorganizálódott gazdaság helyreállítása volt. Erőteljes beavatkozással, a magyar állam megkezdte a kitűzött célok megvalósítását (földreform, márc.). A szovjet jóvátételi szállítások átütemezésével, bérek csökkentésével, árufelhalmozással, a költségvetési hiány csökkentésével, az új pénz, a forint bevezetésével (1946. augusztus 1.), az új forintárak kialakításával, és az USA-tól visszakapott aranykészlet felhasználásával sikerült stabilizálni a gazdaságot. A szovjet megszállás és katonai jelenlét azonban nem tette lehetővé a nyugati típusú piacgazdaság fenntartását. A Magyar Kommunista Párt (MKP) szovjet támogatással fokozatosan megszerezte a politikai-gazdasági hatalmat. Az új ár-és bérrendszer elszakadt a világpiactól, a tőkés gazdaság elsorvasztását eredményezve. Az újjáépítés gyorsan haladt: erőltetett tempóban folyt a romeltakarítás, alig húsz hónap alatt sikerült a hidak felét helyreállítani, működőképessé vált a gépjárműállomány jelentős része, s az amerikaiaktól 6 Róna Gábor: Gazdasági partnerünk: Lengyelország, Kossuth Könyvkiadó,

23 kapott mozdonyok üzembe helyezése jelentősen hozzájárult a gazdasági vérkeringés beindulásához folyamán megkezdődött a kulcsfontosságú ágazatok részleges és teljes kisajátítása (bányák, gyárak, erőművek, bankok államosítása). A pártok programjának megfelelően 1946-ban államosították a szénbányákat és a fontosabb nehézipari üzemeket. Az 1947-ben bevezetett hároméves terv jelentős fejlesztéseket irányzott elő mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. A végrehajtás során azonbanköszönhetően a politikai erőviszonyok megváltozásának- arányeltolódás következett be a mezőgazdaság fejlesztésének rovására: a tervezett 30% helyett 18%-ot fordítottak mezőgazdasági beruházásokra (bár a nemzeti jövedelem 40%-át adta a mezőgazdaság), míg az ipari és kereskedelmi rekonstrukcióra több mint 50%-ot. A gazdaság szerkezetében mélyreható átalakulás indult meg: az iparon belül a nehézipari termelés jelentősen növekedett, míg a könnyűipari ágazatok háttérbe szorultak Az új háborúra való szovjet felkészülés jegyében a Rákosi Mátyás vezette, egypárti diktatúrát (MKP) kiépítő kommunisták megkezdték az erőltetett, gyors iparosítást (főleg a nehézipar felfuttatása), a mezőgazdaság kollektivizálását, a magántulajdon totális felszámolását. Ugyanakkor az ország adottságainak jobban megfelelő élelmiszer és textilipar fejlesztését elhanyagolták. Bár az ipar dinamikus fejlődésnek indult és felszívta a munkaerő-felesleget, az elhanyagolt infrastruktúra mégis hátráltatta a növekedést, a mezőgazdaság kevés fejlesztési forráshoz jutott: zavarok keletkeztek a közellátásban. Az szeptember elsejével eltörölt élelmiszerjegy-rendszert január 1-től vissza kellett állítani. Az 1949 és 1956 közötti terv-és békekölcsön kampányok (a lakosság vásároljon állami kötvényt) is hozzájárultak a reáljövedelem és a fogyasztás drasztikus visszaeséséhez. A fenti intézkedésekkel egyidejűleg megkezdődött a mezőgazdaság szovjet mintájú átszervezése is, a kollektivizálás. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a téeszek szervezése azonban lassan haladt: a parasztság ellenállt, ragaszkodott földjéhez és önállóságához. A mezőgazdasági termelés szintje nem érte el a háború előttit; Magyarország a Rákosi-korszakban történelme során valószínűleg először-kenyérgabona és bor importjára kényszerült tól a termelőszövetkezetek (TSZ) létrehozásával az állam megkezdte a kisparaszti birtokok összeolvasztását, a földek és a mezőgazdasági eszközök állami tulajdonba vételét. A TSZ tagok megélhetését gyakran csak a "háztáji gazdaság" (a TSZ tagok kisegítő gazdasága) biztosította, a TSZ-ek önállósága formális volt, vezetőiket az állam politikai úton nevezte ki től szövetkezeti kampányokkal kényszerítették a termelőszövetkezetekbe történő belépést. Az állami mintagazdaságok és gépállomások létrehozása az állam monopolhelyzetét erősítette, egyúttal a politikai célok 24

24 megvalósítását szolgálta. A mezőgazdaság kizsigerelésével, a kollektivizálással, a kötelező beszolgáltatás (a mezőgazdasági jövedelem elvonása, és a nehéziparba történő áramoltatása) és adó bevezetésével megrendült a parasztságnak a földtulajdon biztonságába vetett bizalma. A termények és jószágok kötelező beszolgáltatása ("padlássöprések"), a módos parasztok (kulák) likvidálása és a gazdasági aránytalanságok rendkívül feszült politikai helyzetet eredményeztek. A Sztálin halála (1953. március 5.) utáni szovjet politika változásai tették lehetővé a Rákosi diktatúra felszámolását, a Nagy Imre miniszterelnök ( ) vezette "új szakasz politikájának" megvalósítását. A következő kormány (Nagy Imre kormánya) a júliusi kormányprogram alapján csökkentette a nehézipari beruházások mértékét és ütemét, előirányozta a könnyűipar fejlesztését és az életszínvonal emelését. Könnyítettek a parasztság beszolgáltatási terhein. A gazdasági és politikai változások a társadalom szerkezetét is átalakították. A korszak elején a lakosság közel fele a mezőgazdaságból élt- ez a szám a kulákok üldözése és a kollektivizálás következtében 1960-ra 38,3%-ra csökkent Ekkor alakult ki a kommunista korszak egészére jellemző árszerkezet: az alapvető élelmiszerek, illetve szolgáltatások (lakás, elektromos áram, közlekedés) árát az állam mesterségesen alacsonyan tartotta. Az iparosítás ütemének visszafogása, az erőszakos kollektivizálás leállítása, a kuláklisták megszüntetése, a beszolgáltatási rendszer ésszerűsítése, a beruházások felülvizsgálata az életszínvonal lassú javulását, az ellátási zavarok enyhülését eredményezték. Ezek a lépések azonban nem lehettek tartósak: az 1955 márciusától bekövetkező visszarendeződés (Nagy Imre leváltása) egyúttal az 1953 előtti gazdaságpolitikához történő visszakanyarodást is jelentette. A felgyülemlő gazdasági-politikai feszültségek a diktatúra elleni forradalomban (1956) törtek felszínre, mely a szovjet típusú gazdaságpolitika felülvizsgálatát is eredményezte. Az 1957-től bevezetett "korrekciós" gazdaságpolitika kevésbé szélsőséges formában fenntartotta a szovjet típusú merev tervgazdálkodást. Tanulva a forradalom előtti hibákból, alapvető cél a lakosság életkörülményeinek emelése, a "jólét" megteremtése, ezen keresztül a válsághelyzetek elkerülése lett (3 éves terv , ötéves tervek 1961-től) és 1962 között, kevésbé erőszakos módon ugyan, de folytatódott a mezőgazdaság szovjet mintájú kollektivizálása. A meggyőzéssel, kedvezmények ígérgetésével, és kényszerrel végrehajtott "téeszesítés" következtében a magyar földek 93 %-a állami és szövetkezeti tulajdonba került, a parasztságot megfosztották földjétől. A gazdaság "stabilizálódásával", a hatalom megerősödésével, a "kádári konszolidációval" új típusú politikai döntések születtek. Az életszínvonal görcsös szem előtt tartása ("gulyáskommunizmus") a rendszer tartópillérévé vált, ami végül a 80-as években a 25

25 magyar gazdaság megroppanásához vezetett. Az ötvenes évekhez képest relatíve javult a helyzet az élelmiszer-és áruellátás terén, megkezdődtek a nagyarányú lakásépítések, tömegessé váltak a háztartási gépek, megjelentek az új autók, kiskertek, nyaralók, ám ennek majd a külföldi hitelek felvételének és a világgazdaság változásainak - következménye később az ország eladósodása lett. A Kádár-korszak alatt, a hatvanas évek derekán kiderült, hogy az iparosítás addigi, csak a mennyiség fokozására törekvő modellje kezdi kimeríteni lehetőségeit, s olyan fejlődésre van szükség, amely minőséget, a hatékonyságot és az eladhatóságot helyezi előtérbe január elsejétől érvénybe lép az új gazdasági mechanizmus: Az országos gazdaságirányítási szervek szabályozókkal (hatóságilag megszabott árak; a bérek kifizetésére vonatkozó szabályok; a vállalatok által fizetett adók és járulékok; a bankok által kért hitelkamatok; a valuta- és külkereskedelmi szabályok) igyekeztek a vállalatokat arra szorítani, hogy a tervek megfelelő mennyiséget és minőséget termeljenek. Az üzemek, gyárak elvben nyereségre, hatékony többlettermelésre törekedtek a szabályozók betartásával. A hatóságilag megszabott árú termékek köre csökkent, de még mindig kiterjedt maradt. A vállalatok önálló külkereskedelmi jogokat kaphattak. A központi bérszabályozás megmarad, de számos ponton kijátszható volt, pl. prémiumok, jutalmak, túlóra-pótlékok, kiküldetési díjak fizetésével. Az 1970-es években a magyar mezőgazdaság megközelítette, bizonyos területeken el is érte a világszínvonalat. A gazdaság fejlesztésének másik útja, a reformok mellett, a nemzetközi hitelfelvétel volt. A hetvenes években különösen kedvező feltételekkel vett fel az ország hiteleket, így Magyarország külföldi adóssága a tízszeresére nőtt. A hetvenes években, az olajárrobbanás idején a magyar politikusok még úgy vélték, hogy a világgazdaság kedvezőtlen hatásai nem gyűrűznek be a magyar gazdaságba. Az évtized végére azonban kiderült, hogy az elmélet téves volt: a Szovjetunió egyre kevésbé tudta olcsó olajjal ellátni a magyar gazdaságot, a világpiaci árakon vett olaj pedig súlyos gazdasági terhet jelentett. Az olajár emelkedése csak az egyik oka volt a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémájának, az ún. cserearány-romlásnak. Ez azt jelentette, hogy az importált áruk egyre drágábbak lettek a világpiacon, míg a magyar export cikkek ára nem, vagy csak kis mértékben emelkedett. Ennek következtében az országnak nem volt annyi bevétele, amiből törleszthette volna külföldi adósságait, s a hetvenes-nyolcvanas évek 26

26 fordulóján már a kamatok és törlesztések teljesítéséhez is újabb hiteleket kellett felvennibeindult az ún. adósságspirál ben- a fenyegető pénzügyi összeomlás elkerülése érdekében- Kádár még olyan lépésekre is vállalkozott, mint Magyarország beléptetése a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. Az átmeneti javulást azonban csak olyan átfogó reformokkal lehetett volna tartóssá tenni, amelyek a rendszer legfontosabb vívmányait, vagyis a viszonylag magas életszínvonalat és a teljes foglalkoztatottságot negatívan érintették volna. Mivel azt a politikai vezetés megengedhetetlennek tartotta, a nyolcvanas évek derekán ismét válságos helyzetbe került a magyar gazdaság. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem elegendő a gazdasági átalakítás, politikai reformokra is szükség van az ország jövőjének stabilizálása érdekében. A gazdasági ellehetetlenülés magával vonta a rendszerváltás szükségességét, ami 1989-ben be is következett A magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok alakulása A magyar-lengyel kapcsolatok a második világháború előtt igen alacsony színvonalon álltak. A háború után a Szovjetuniót követően Lengyelország létesített először kereskedelmi kapcsolatot Magyarországgal. Magyarország és Lengyelország 1919-ben vette fel egymással diplomáciai kapcsolatot ben írtuk alá az első éves kereskedelmi megállapodást. Az ötvenes évektől kezdve már ötéves hosszú lejáratú megállapodások alapján bonyolódik le a két ország közötti árucsere. Az ötvenes évek közepén a magyar exportnak több mint a fele ipari késztermék, főleg gép és berendezés volt, lengyel export, döntő hányadban energiahordozókból és alapanyagokból állt ban megalakult a magyar-lengyel gazdasági és együttműködési állandó bizottság, amelynek feladata az volt, hogy feltárja a két ország gazdasági kapcsolatai bővítésének további lehetőségeit. A bizottság működésének eredményeként már között háromszorosára növekedett a két ország közötti árucsere ben kormányközi egyezménnyel létrehoztuk a Haldex Magyar-Lengyel részvénytársaságot, amelynek célja a lengyel területen keletkezett meddőhányók kőszéntartalmának visszanyerése volt. A hatvanas évek végére a gépválaszték dinamikus bővülése a forgalom további növekedését eredményezte. Magyarországon a hetvenes években már több olyan

27 ipari létesítmény üzemelt, amelynek berendezéseit Lengyelországból importáltuk. A gépek mellett fontos tételei maradtak az áruforgalomnak az alapanyagok és energiahordozók, amelyek részaránya az árucserében mintegy 30-35%. Az évre szóló kereskedelmi megállapodás forgalmi előirányzatait (1,4 milliárd rubel) túltejesítettük (1,6 milliárd rubel). Az egyezmény alapján előirányzott forgalomban jelentősebb volument képviselő termékek a következők voltak: A magyar exportban: szerszámgépek, vendéglátó ipari berendezések, könnyűipari gépek, vegyipari berendezések, zöldség, gyümölcs, bor, gyógyszerek, cipő, gabona... A lengyel exportban: tengeri hajó, szerszámgépek, útépítő gépek, elektronikus berendezések, vasúti személykocsik, kőszén, alumínium, kén, koksz... Az 1980-ig érvényes kereskedelmi egyezmény, és a rá épülő külkereskedelmi áruforgalmi jegyzőkönyvek számos engedményt, megállapodást, szerződést is magukba foglalnak, például a magyar népgazdaság számára elsőrendűen fontos nyersanyagok szállításával összefüggő egyezményeket: gabona-kénegyezmény timföld-alumínium egyezmény. A két ország közötti gazdasági együttműködés elmélyítését szolgálják a tartós termelési kapcsolatok, a szakosítás és kooperáció, amely tervidőszakra állandóan változik. Ilyenek például: a gépiparban: közúti járműipari kooperációs egyezmény mezőgazdasági gépekre aláírt egyezmény a vegyiparban: polimerkémiai egyezmény szintetikus vegyiszálakra aláírt egyezmény gumiipari egyezmény 28