avagy Az érzelmi politizálás kizárólagosságában rejlő veszélyek és buktatók

Átírás

1 A hibás tudás kisszerűsége avagy Az érzelmi politizálás kizárólagosságában rejlő veszélyek és buktatók Előadásaiban Géczy Gábor szokott gyakorta hivatkozni az általa csak hibás tudásnak nevezett rosszul tájékozottságra. Minduntalan fel is hívja a figyelmet az ebben rejlő veszélyekre. Arra, hogy a nemtudás viszonylag egyszerűen orvosolható, ne csak az igazat, de tudd a valót is, és rögtön helyére kerülnek a dolgok. A hibás tudással azonban más a helyzet! Ha az egyszer befészkelte magát az egyén, a társadalom értékrendjébe, értékelési rendjébe, azt onnan nagyon nehéz, vagy sokszor szinte lehetetlen eltávolítani. (Lásd finnugor rokonság, amit már maguk a finnek kivettek az iskolai tananyagból, miközben a magyar kormány súlyos milliókért továbbra is konferenciát rendez e tárgykörben.) Legalább ekkora veszélyekkel jár a gondolkodásról való leszokás, leszoktatás is, amikor az emberek hajlamossá válnak sablonokban, sztereotípiákban gondolkodni. Az idézőjeles szóhasználat a gondolkodni szónál természetesen szándékos, hiszen ez esetben sok mindenről beszélhetünk, csak gondolkodásról nem! Éppen ez a lényeg! Ne gondókozzá! A pártok év közbeni adok-kapok küzdelmei közepette már megszokhattuk, hogy a hazai politikai osztály sertepertélése gyakorlatilag ebben az egy tevékenységben ki is merül, de még a nyári uborkaszezon sem kínál mást a számunkra. A kormányzati vezénylettel és hathatós ellenzéki retorikai asszisztálás közepette zajló parasztvakítás úgy szólván nem ismer határokat! A lényeg: ne gondókozzá! Mindent megtesznek azért, hogy az emberek csak és kizárólag érzelmi reakciókat adjanak az őket ért különféle politikai és közéleti ingerekre. A józan paraszti észt meg valahol hátul, a sublótban hagyatták velünk. A bűntető törvénykönyv legutóbbi nemi erőszakot érintő módosításával szép csendben, feltűnésmentesen küldték le megalázóba a magyar társadalom erkölcsi, morális szintjét. A fősodrású médiában nem nagyon vitte át az ingerküszöböt. Pártállami idők agit-prop gyakorlatára emlékezteti az embert, ahogy a gépjárművezetői jogosítvány megszerzésével kapcsolatos változásokat közlik a jó néppel. A kommunikáció fő csapásiránya természetesen az, hogy most akkor örülni kell-e annak, hogy majd hatszáz kilométert kell levezetni a papír, akarom mondani, most már plasztikkártya megszerzéséig vagy nem. Ja, és, hogy a butapestiek, a buta pestiek se maradjanak ki a szórásból, elvégre ez a város egy külön ország az országban, Magyarország élőben informálódhat arról, micsoda nehézségekbe fog ütközni ezt a távot teljesíteni a fővárosi dugókban. Csak éppen a lényegről, a hír legutolsó aprócska bekezdéséről nem esik szó, azt éppen, hogy csak megemlítik, ezentúl nem kell igazolni, hogy valaki elvégezte az általános iskolát, mielőtt volánhoz ül. Gondoljunk bele, esetleg gond van az írással, olvasással, a szövegértésről meg már nem is beszélve! (Aprócska kiegészítés: E cikk szerzője még jól emlékszik a Magyar Néphadsereg által lebonyolított sorozásra, amikor bizony aktív segítséget kellett nyújtania adatlap kitöltésében egyik honfitársának, aki mai politikailag korrekt szóhasználattal élve az államalkotó kisebbség tagja volt. Ez névről, valamint az adott rassz vizuálisan jól beazonosítható jellemzőiről minden kétséget kizáróan azonnal megállapítást nyert. Az illető legnagyobb sajnálatomra nem volt birtokában sem az írás, sem az

2 olvasás csodálatos képességének. Mindenesetre a pártállam úgy gondolta, fegyvert nyugodt szívvel adnak a kezébe.) 1. nap: Butapest, Parlament. Ragyogó napfény, 30 C. A reflektorfényben azonban nem Feketefej kozmetikai készítménye, amint éppen a manökencsaj frizuráját tartja, hanem Lázár mindenki annyit ér, amennyi pénze van János államtitkár, ahogy leküldi megalázóba az ország első számú bankárát, aki amúgy személyében az ország egyik leggazdagabb embere is. 2. nap: Butapest, Puskás Stadion, még mindig dög-meleg: a nagyságos vezénylő tábornok akinek beója kábé öt perccel ezelőtt küldte el Csányit a jó édes anyjába, nevezett dúsgazdag bankárral másfél órán keresztül kvaterkázik kedélyesen a lelátón. Jó reggelt! PARASZTVAKÍTÁS! NE GONDÓKOZZÁ! VAKULJ MAGYAR! Szánalmas színjáték ez, tragikomédia csupán. És ez még csak a nyári uborkaszezon! Gondoljanak bele, mi lesz itt, ha a jövő évi választások jegyében igazán elszabadul a pokol? A világ tengelye, ha lassacskán is, de azért fordulni látszik. Úgy tűnik, még ez a birkatürelmű nép is kezd tanulni a saját hibáiból. De ami még ennél is fontosabb, hogy elkezdett tanulni! Talán a devizahiteles-ügy kapcsán mutatkozik meg ez a legjobban. Nyilvánosan Dr. Léhmann György, siófoki ügyvéd vette fel legelőször a fonalat, a többi pedig, ahogy mondani szokás, azóta már történelem. A szokásos egymást ütjük ott, ahol érjük mellékzöngékkel, de ennek most az ügy szempontjából nincs jelentősége, most éppen legutóbb is nekimentek az egyik devizahiteles mozgalom vezetőjének, ha lehet ezt mondani, szinte menetrendszerűen. Mégsem ez az, ami igazán elgondolkodtató. Ez egy viszonylag egyszerű, már-már rutin eljárásnak mondható metodika: öld meg (mai értelemben: tedd hiteltelenné, járasd le, lehetetlenítsd el) a vezért, szétfut a sereg! Az alapállás a következő: HAZUDNAK! A hatalom hazudik, nem olyan ez a probléma, amit jogilag ne lehetne orvosolni, hiszen egy végzős joghallgató fel tudja sorolni azokat a törvényi helyeket, melyekkel egy ilyen jellegű per simán nyerhető lenne, ha egy normális, értsd, olyan országban élnénk, ahol nemcsak jog-, de igazságszolgáltatás is van. Magyarország pedig nem ilyen! Magyarország egy abnormális ország. Arról van szó, amit most már egyre többen és egyre hangosabban mondanak, nevezetesen, hogy nem megmenteni kell a devizahiteleseket, hanem inkább megbüntetni az uzsoratevékenységet folytató pénzintézeteket, és kártalanítani az adósokat, akikkel szemérmetlenül többet fizettettek! Nem is hoztam volna szóba ezt az egészet, de a minap fültanúja voltam egy nagyon érdekes beszélgetésnek. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt most nem a személyekről van szó, nem ők az érdekesek, hanem az a fajta eljárás, amivel leszoktatnak minket a gondolkozásról és terelnek át bennünket kizárólag az érzelmi reakciók síkjára! NE GONDÓKOZZÁ!

3 Újabban felröppentek hírek arról, hogy az egyik ilyen devizahiteleseket megmenteni szándékozó mozgalom vezetője zsidó. Azt gondolom, hogy itt van az a pont, ahol az érzelmi politizálás kizárólagossága azonnal csapdába vezet bennünket. Óriási veszélyeket rejt magában ugyanis, ha valakit rögzült előítéletek, sablonok vagy beidegződött sztereotípiák okán a származása, nem pedig a tettei alapján ítélünk meg. Szintén a tudatosan érzelmi síkra terelt, a gondolkozásról teljesen leszoktatott társadalom szociológiai végeredményei az olyan megnyilvánulások sajnos ilyenek is elhangoztak, melyek szerint, ha valakiről azt kezdik el terjeszteni, hogy az illető zsidó származású, neki kelljen bizonyítani a nacionáléját. Nos, ez a fajta majdnem azt írtam: gondolkodásmód, mondjuk inkább úgy, hogy rossz beidegződés óriási veszélyeket rejt magában. Ezzel ugyanis visszarepülünk az időben egészen a középkorig, amikor példának okáért csak úgy, minden további nélkül bárkire rá lehetett mondani, hogy boszorkány. A bizonyítási eljárások meg úgy végződtek, ahogy. Az esetek többségében tudjuk, hogy ki húzta a rövidebbet. Arra azért kíváncsi lettem volna, mi történik akkor, ha olyasvalakire mondják, hogy boszorkány, aki korábban valaki másról állította ugyanezt. Pusztán a szavahihetőség kapcsán jutott az eszembe. Megint visszajön az ötvenes évek feljelentem, besúgom a másikat, hogy én túléljek típusú őrülete? Arról se feledkezzünk meg, ha valaki feljelent az újabban magát nemzetinek nevező adóhatóságnál, a feljelentő névtelensége garantált, és nem neki kell bizonyítania, hogy mire alapozza a bejelentését! Neked viszont, ha téged jelentenek fel, annál inkább! Mondjuk azon is érdemes elgondolkodni, mi történik akkor, ha megfordul a politikai széljárás? Lásd Izrael példája Palesztinával! Jelenleg éppen Izrael játssza az egykori náci Németország szerepét ebben a népirtásról szóló darabban! Kamatostul adják vissza az őket ért sérelmeket, csak éppen nem azoknak, akiktől elszenvedték! Egy ilyen világban vajon kinek a szava bír nagyobb súllyal, az éppen regnáló hatalommal szimpatizáló pártkáderé, vagy az ellenzékkel kokettáló polgártársunké? Ezt mintha már eljátszották volna velünk néhányszor. És mi van azokkal, akiknek egyik társaság sem tetszik? Ők statárium keretében azonnal mennek a siralomházba vagy a halálsorra? Vegyük már észre, ha ugyanúgy viselkedünk és reagálunk a bennünket érő közéleti és politikai ingerekre, azaz ostoba módon, mindenféle józan észt mellőzve, kizárólag érzelmi alapon, ne adj Isten nagy magyar melldöngetések közepette, nos, akkor minden marad a régiben, maradunk ugyanúgy megvezetettek és becsapottak, legfeljebb ellenkező előjellel, azaz most a politikai lövészárok túloldaláról acsarkodók használnak ki bennünket, miközben jót röhögnek rajtunk. NEM A SZÁRMAZÁS SZÁMÍT, HANEM A CSELEKEDET! Természetesen vannak adott népcsoportokra, etnikumokra az átlagnál jobban jellemző viselkedésformák, szociológiai mintázatok, de ez még nem jelenti azt, hogy az általánosítás statisztikailag egyszerűsítő módszertanával eleve egyfajta minősítési skatulyába zárjunk bárkit is. Mindeközben Cséfalvay államtitkár úr a hivatal épülete előtt próbálja nyugtatni az adósokat, mondván, a megmentési projekten dolgoznak éppen most is, mégpedig ezerrel. Ahelyett, hogy elővennék a rendelkezésekre álló törvényeket, melyek még egyszer mondom, egy végzős, diploma előtt álló joghallgató szintjén is kiválóan alkalmasak e tárgykör kezelésére, és megbüntetnék az

4 uzsoratevékenységet folytató pénzintézeteket. Így állhat elő aztán az a faramuci helyzet, hogy a bankok ugyan uzsoratevékenységet folytattak erről most minden kétséget kizáróan informált bennünket Lázár mindenki annyit ér, amennyi pénze van János államtitkár úr mégsem lehet felelősségre vonni őket, mégpedig azért nem, mert az uzsoratevékenységről szóló törvény rájuk nem vonatkozik, abban kizárólag magánszemélyek szerepelnek. Ergo a magánszemélyek által folytatott uzsoratevékenység bűncselekmény, míg ha a pénzintézetek teszik ugyanezt, az nem számít annak! Jó reggelt! Örök mementó kell, legyen számunkra az SZDSZ! A létfontosságú, vagyis az emberekkel szorosan összefüggő tárcákat, illetve területeket tartották a kezükben. Meg is lett az eredménye. Az egészségüggyel (vagy inkább betegségüggyel?) legyengítették, beteggé tették a nemzetet. Az oktatás megreformálásával leszoktattak bennünket a gondolkodásról, de legalábbis elfelejttették a velünk született józan paraszti eszünket. A média hathatós segítségével pedig a világ megismerése helyett idegen kultúrák kizárólagosságát, s emellett egyfajta véleményterrort is ránk erőltettek. Itt nincs helye a másság iránti toleranciának, itt az van, amit ők mondanak, úgy, és azt kell érteni alatta, amit ők, és ahogy ők értenek alatta. De ha minden más, magasztosabb eszmétől, értékrendtől elvonatkoztatunk, és kizárólag az ateisták szemüvegén keresztül vetünk egy pillantást mammon világára, még akkor is egy szörnyű kép bontakozik ki előttünk. Gondoljanak bele! Hova jutott, milyen ország az, ahol egyetlen ember egyetlen egyszerű üzleti tranzakciójának, papírok adás-vételének következtében akkora pánik keletkezhet, ha csak átmenetileg is, de megrogyhat egy egész ország? Alapvetően két embertípus létezik. Az egyik inkább érzelmi, a másik inkább értelmi alapon él. Mindegy melyik oldal az erősebb az egyén életét befolyásoló döntések meghozatalakor, a lényeg, hogy a másik oldal is jelen legyen, méghozzá a kellő arányban! Ha valamelyik oldal kizárólagosságot kap a másik kárára és elnyomja azt, ott mindig nagyon nagy baj keletkezik! Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor minden erővel azon dolgoznak, hogy félre tegyük a velünk született józan paraszti eszünket és kizárólag érzelmi alapon szemléljük a bennünket körülvevő világot! Nézzék meg a fiataloknak szóló reklámokat! Még csak nem is azt sugallják, hogy legyél boldog, hanem azt, hogy legyél happy! Ez nem a mi boldogságunk, ez már az idegen kultúra gyökértelen világkasztjában feltűnésmentesen beolvadó, abban azonnal hogy stílusosak legyünk, instant feloldódó internesönel trendi lengvidzs változata a boldogságnak, vagy még inkább az annak nevezett valaminek, amely természetesen kizárólag anyagi síkon tudja elképzelni a mindennapi létezést. Ami a lényeg, érezd jól magad, szerezz meg és birtokolj különböző tárgyakat, legyél happy, hiszen csupa buli az élet! Olyat, hogy valaki dolgozzon Nem is csoda, hogy ennyi bankhiteles reklámra van szükség! Elvégre valamiből finanszírozni kell a carpe diem módit, nem igaz? A hibás tudás rosszabb, mint a tudás hiánya! A tudásra szert lehet tenni, de a hibás tudás eltüntetése, főként, ha ez a hibás tudás árad mindenhonnan folyamatosan, nos, akkor nagyon nehéz, sokszor lehetetlennek tűnő feladat. A magyarság mindig embert próbáló feladatokat kapott a Jóistentől, és ez most sincs másként! Miközben a világ sorsának jobbra fordításán munkálkodunk, arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a nagy igyekezet közben ne tűnjünk el nyomtalanul e világból, s őrizzük meg legalább olyan állapotban

5 ezt a csodálatos Kárpát Hazát, amilyenben érkezésünkkor találtuk. Erre pedig csak úgy vagyunk képesek, ha kellő tudással bírván, egyúttal honféltő szeretettel gondoskodunk édes Hazánkról! EGYETLEN SZAVAZATOT SEM EZEKNEK! EL VELÜK! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár