8. Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben

Átírás

1 8. Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben Ebben a fejezetben azokra a lehetőségekre összpontosítunk, amely orvosok és más egészségügyi dolgozók előtt állnak a dohányzás visszaszorításával kapcsolatosan, illetve rávilágítunk felelősségükre az ebben való részvételért. Az alábbi keret a dohányzás elleni fellépés ezen vetületeit foglalja össze: Miért kellene bevonni az orvosokat a dohányzás elleni küzdelembe? Számos országban az orvos munkaidejének nagy részét olyan betegekkel tölti, akik dohányzással összefüggő betegségben szenvednek. A dohányzás elleni küzdelembe bekapcsolódva, akár egyénileg, akár egy csoport, társaság, stb. tagjaként az orvos lehetőséget kap arra, hogy tegyen valamit a szenvedés és korai halál egyik legfontosabb megelőzhető okának a visszaszorítására. Az emberek többsége az orvost az egészséggel kapcsolatos ismeretek és tanácsok legmegbízhatóbb forrásának tartja. Az orvos személyes példamutatásának nagy hatása van a közösségre. Az orvosnak éppen ezért nem volna szabad dohányoznia. Az orvosok úgy segíthetnek betegeiknek és betegeik családjainak megvédeni egészségüket, hogy időben figyelmeztetik őket a dohányzás veszélyeire. Segíthetnek betegeiknek leszokni a dohányzásról, különös tekintettel azokra, akik már megbetegedtek valamilyen dohányzással összefüggő betegségben. Az orvosok felhasználhatják jelentős befolyásukat arra, hogy helyi közösségekben vagy akár az egész társadalomban bátorítsák a dohányzás visszaszorítását célzó intézkedések meghozatalát. Az orvos-szervezeteknek keresniük kell a lehetőséget arra, hogy e téren együtt munkálkodjanak számos más releváns szervezettel (146. oldal). Az ilyenfajta összehangolt akció bizonyítottan nagyon hatékony. 89

2 Férfi orvosok Férfiak Létrejön az ASH IV. RCP jelentés Angliai dohányzásellenes csoport Országos füstmentes nap Jelentés a passzív dohányzásról 41 Nők Férfiak 90 Dohányzás: a világveszély Tüdőrák: átlag népesség Tüdőrák: orvosok I. RCP jelentés II. RCP jelentés Évek III. RCP jelentés A nagy gyilkolás" Nők Férfi orvosok 8.1. ábra. A cigarettázás prevalenciája (%) férfiak, nők és férfi orvosok körében az Egyesült Királyságban, (Orvosnők esetén nincsenek korai, dohányzásra vonatkozó adatok.) Az egyes nyilak a nagy publicitást kapott kutatásokat és egyéb beszámolókat jelölik. Megjegyzendő a prevalencia-mutatók meredekebb csökkenése az ASH (Action on Smoking and Health) szervezet 1972-es létrehozását követően.

3 Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben 91 Személyes példamutatás Azt mondják, hogy egy dohányzó orvos 100 ezer amerikai dollárt ér a dohányiparnak a mutatott rossz példa miatt. Ez látva ugyanis egyes dohányosok azt gondolhatják, hogy a dohányzás mégsem olyan káros, ahogy azt mindenki állítja. Sok olyan ország van, ahol ma az orvosoknak már csak csekély százaléka dohányzik. Fontos, hogy ez a tény ismertté váljon a nagyközönség számára. Kutatások gyakran kimutatják, hogy a gyermekek és a közösség sok felnőtt tagja is úgy hiszi, hogy sokkal több orvos dohányzik, mint amennyi valójában. A 8.1. ábra a férfi orvosok dohányzási trendjét mutatja az Egyesült Királyságban 1948 és 1990 között, összehasonlítva ezt a férfi és női dohányzás országos szintű változásaival. Ha saját országukban hasonló különbséget találnak az orvosok és az átlagnépesség dohányzása között, adjanak ezen információnak nagy nyilvánosságot. A betegekkel szembeni felelősség Minden lehetséges alkalommal minden betegtől, függetlenül attól, hogy milyen egészségügyi problémája van, meg kell kérdezni, hogy dohányzik-e. A kapott információkat a kartonon rögzíteni kell. A dohányzás összefügghet az aktuális egészségügyi problémával vagy annak kezelését befolyásolhatja. Például műtét utáni szövődmények gyakrabban fordulnak elő dohányos betegeknél. Ha az orvosi probléma összefüggésben van a dohányzással, az orvosnak fel kell vetnie a leszokás lehetőségét. Az erre a célra alkalmazható leghatékonyabb megközelítésekkel a 7. fejezet foglalkozik. Ha a beteg panasza nem függ össze a dohányzással, az orvosnak akkor is fel kell vetnie a dohányzásról leszokás lehetőségét. A beteg reakciójából következtetni lehet arra, hogy mekkora hajlandóságot mutat a leszokásra. További részleteket szintén a 7. fejezetben talál. Ha a szülők gyermeküket viszik orvoshoz, az orvosnak fel kell vetnie a szülők dohányzásának problémáját és annak lehetséges hatásait a gyermek egészségére (lásd a 6. fejezetben és az alábbi keretben). Bizonyos életkorban a problémát az orvos már a gyermeknek is fel kell, hogy vesse. Füstmentességi szerződés vagy megállapodás A szülők serdülőkorúnál fiatalabb gyermekük számára jutalmat (mely jelentősnek tűnhet a gyermek számára) ajánlhatnak fel azért, ha bizonyos életkorig, például 18 vagy 21 éves korig nem dohányzik. Egy nyugodt beszélgetésre lehet szükség annak magyarázatára, hogy

4 92 Dohányzás: a világveszély Gondolt-e valaha arra, hogy abbahagyja a dohanyzast? ı ı 8.2. ábra. (Felhasználva Calman szíves engedélyével) miért szeretnék a szülők megmenteni a gyermekek a dohányzástól. El kell intézni, hogy minden kilengést legyen lehetőség megbeszélni. Egy ehhez hasonló 'szerződés' a gyermek kortársaira is hatással van. A gyermeket irigyelhetik azért, hogy ilyen jutalmat helyeztek kilátásba számára, más korabeliek pedig kisebb eséllyel tudják majd rávenni arra, hogy dohányozzék. Az orvos mindig beszélgessen el a dohányzásról születésszabályozási meghallgatásokon. Lásd az 5. fejezetet. A gyermekek többsége tizenévesen kezd el dohányozni. Az orvosnak minden tizenéves páciensével beszélnie kellene a dohányzásról, és egyénre szabott tanácsot adnia: dohányosnak meg kellene gondolnia

5 Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben 93 Dr. POTTS RENDELÓ JE HAGYJÁK ABBA A DOHÁNYZÁST! 8.3. ábra. a leszokást, nemdohányzónak pedig azt, hogy ne is szokjon rá a dohányzásra. Egyes nyugati országokban bizonyos családorvosi körzetekben az orvos megkísérli, hogy felnőtté válásuk előtt találkozzon minden tizenéves páciensével, és tanácsot adjon számukra egészségügyi kérdésekben. Ez magába foglalja a viselkedéssel kapcsolatos magatartásformák megbeszélését, például a dohányzást, alkoholfogyasztást, nemi életet, kábítószer-fogyasztást, stb. Egészségügyi intézmények A cél az volna, hogy minden egészségügyi intézmény füstmentes legyen. Hogy ez milyen gyorsan következik be, nagyban függ a dohányzással kapcsolatos véleményektől, melyeket az intézmény dolgozói képviselnek. Hasznos lehet először egy felmérést végezni az alkalmazottak körében. Rá kell kérdezni a dohányzási szokásokra ugyanúgy, mint arra, hogy miként vélekednének, ha az intézmény helyiségei füstmentessé

6 94 Dohányzás: a világveszély válnának. A füstmentes környezetet támogató vélemények a vártnál sokkal gyakoribbak lehetnek. Ez bátoríthatná az intézmények üzemeltetőit, hogy kidolgozzanak egy helyi dohányzásellenes politikát. Kezdetben érdemes egy szobát biztosítani a dohányzók részére. Fontos az is, hogy azon munkatársak, akik le kívánnak szokni a dohányzásról, segítséget kapjanak ahhoz. Kórházakban azt is érdemes megbeszélni az ott dolgozókkal, hogy ki kell-e jelölni egy olyan szobát, ahol a betegek hozzátartozói (különösen a nagyon súlyos vagy halálos betegeké) vagy a látogatók dohányozhatnának. Az is szóba jön, hogy kezdetben legyen egy szoba, ahol a betegek dohányozhatnak. Ez utóbbi talán különösen fontos pszichiátriai osztályokon, ahol a betegek körében a dohányzás nagyon elterjedt lehet. Ahogy az intézményben és a közösségen belül egyaránt fokozatosan teret nyer a füstmentes környezet fontosságára vonatkozó meggyőződés, lehetségessé válik ezeknek a dohányosoknak tett különleges engedményeknek a visszavonása. Oktatás és továbbképzés Orvostanhallgatók Richmond (1996) részletesen tárgyalja ezt a kérdést, és könyvében egy rövid akciósort is közöl, melyet az alábbiakban összefoglalunk. A javaslat nem szükségszerűen jelent újabb terhet a tananyag összeállítói számára, hanem segít biztosítani azt, hogy a dohányzással kapcsolatos fő kérdések helyet kapjanak a nagyszámú érintett tantárgy keretein belül. Minden hallgatónak részt kellene vennie olyan képzésen, ahol megtanulhatja a leszokással kapcsolatos tanácsadás fortélyait. A betegek számára adott dohányzással kapcsolatos tanácsadás megfelelő bevezető lehet általában az egészségügyi tanácsadás módszereinek oktatásához is. Milyen tennivalók vannak az orvosegyetemen? Ki kell nevezni a dohányzással kapcsolatos témák oktatásának koordinátorát. El kell gondolkodni egy előzetes felmérés elvégzésén a következőkkel kapcsolatban: orvostanhallgatók dohányzási szokásai, dohányzással kapcsolatos ismereteik és attitűdjeik. Megfelelő kérdőívek elérhetők az Egészségügyi Világszervezetnél vagy az International Union Against Tuberculosis and Lung Disease-nél. Lásd a B. mellékletet. az oktatói gárda attitűdjei a kérdőívet a helyi igényeknek megfelelően kell összeállítani.

7 Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben ábra. (A Török Orvosszövetség szíves engedélyével.) A koordinátor, konzultálva az illetékes kollégákkal készítsen egy jelentést, mely kiterjed a következőkre: füstmentes helységek és vendéglátóipari egységek az orvosegyetemek területén; dohányzással kapcsolatos oktatás a különböző tanszékeken (az egyes tanszékekhez tartozó témák listájáról lásd Richmond, 1996); vizsgáztatás: biztosítani kell a dohányzással kapcsolatos problémák megfelelő számonkérését elméleti és klinikai vizsgákon egyaránt (különösen figyeljünk oda arra, hogy a diák felvette-e a dohányzási anamnézist); a diákok előrehaladásának nyomon követésére javasolt módszerek; volna-e jelentősége annak, hogy az új orvostanhallgatók számára az első tanítási napon egy rövid, a dohányzással kapcsolatos előadást mutassanak be? El kellene magyarázni, hogy a dohányzás számos betegség egyik legfontosabb elkerülhető oka és azt, hogy milyen fontossággal bír egyéni példamutatásuk, mint nemdohányzó orvosok. Egy vagy két évvel a program indítása után el kell készíteni egy előrehaladási jelentést és a program értékelését.

8 96 Dohányzás: a világveszély 8.5. ábra. (A Török Orvosszövetség szíves engedélyével.) Az orvosok szakmai továbbképzése A dohányzás minden fontosabb posztgraduális képzés egyik témája kell legyen. Dohányzással foglalkozó szekcióüléseket kellene tartani az olyan tudományos társaságok ülésein (például az országos orvosszakmai társaságok ülésein, Simpson, 2000), mint az onkológiai, kardiológiai, pulmonológiai, nőgyógyászati, gyermekgyógyászati, népegészségügyi és munkaegészségügyi. Hasonló megközelítést kell alkalmazni fogorvosok és fogorvos-hallgatók esetén. Minden tudományos rendezvénynek füstmentesnek kell lennie. Minden jelentős orvosi kiadványban rendszeresen át kell tekinteni a dohányzásra vonatkozó hazai statisztikákat, a dohányzásellenes politikákat, és ezek hatásait a dohányzással összefüggő betegségek előfordulására. A helyi közösség Az orvosok presztízse magas egészségügyi kérdésekben, ezért hasznos támogatói lehetnek helyi közösségi akcióknak. Ilyen akciók a következők: Kampányok, melyek dohányfüst-mentes klinikák, kórházak, iskolák, éttermek, irodák, tömegközlekedés, szabadidő központok és munkahelyek létrehozásáért folynak;

9 Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben 97 Egy olyan nap kijelölése, melyen a dohányosok bátorítást és segítséget kapnak a leszokáshoz, gyakran egy országos kampány részeként; Egy olyan kampány, mely meggyőzi a helyi (regionális, megyei, városi vagy falusi) hatóságokat, hogy illetékességük alá tartozó területen betiltsák a dohánytermékek reklámját; Kampányok, melyek a cigaretták gyermekek részére történő kiszolgálását kívánják megelőzni; Helyi, a dohányipar szponzorálta események (például sportrendezvények, divatbemutatók, diszkók, stb.) elleni figyelemfelkeltő kampányok. Az orvosok megnyilvánulása a helyi nyomtatott és az elektronikus sajtóban különösen hasznos. Az orvosoknak hangsúlyozniuk kell, hogy egyedüli érdekük a lakosság egészsége - ellentétben a dohányiparral! Megszemélyesítés: Az orvos friss, személyes tapasztalatának van hatása a közvélemény alakulására. Ilyen megnyilvánulások például a következők: Ma reggel is vizsgáltam egy olyan beteget, aki... Minden klinikán látok olyan betegeket, akik szükségtelenül szenvednek... Továbbra is olyan betegeket kell felvennem kevés kórházi ágyunkra, akik teljes mértékben megelőzhető betegségekben szenvednek... Ez a megközelítés segít az embereknek a probléma megértésében. Politikusok Találkozás politikusokkal A leghatékonyabb mindig a személyes találkozó. A politikusok többsége szívesen elfogad egy meghívást egy klinikára vagy kórházba. Ez különösen értékes lehet egy választási kampány elején. A politikust be kell mutatni a vezető szakorvosoknak. Intézkedni kell, hogy a látogatásról fényképfelvétel is készüljön, illetve hogy meghívják a médiumokat is: a publicitás jót tesz a politikusnak is és a dohányzás elleni fellépésnek is (és arra is alkalmas, hogy megszégyenítse a politikust, ha később mégis támogatólag lép fel a dohányiparral szemben!). Az orvosok véleményének átütő ereje Egy politikus a következőképpen értékelheti az orvosoktól kapott leveleket: Egy levél: A levelet egy orvos írta.

10 98 Dohányzás: a világveszély 8.6. ábra. Az orvosok fontos szerepet töltöttek be a közvélemény alakításában, amikor a svéd dohányzásellenes törvényt 1993-ban elfogadták. Két orvos levele ugyanabban a témában: Úgy tűnik, hogy az orvosokat különösen aggasztja ez a probléma. Három orvostól származó levél: Ez nyilvánvalóan az orvostársadalom álláspontja ebben a témában. Az orvosok, mint szakmai tanácsadók Népegészségügy A korai halálozás legkönnyebben megelőzhető okának elkerülése kiemelkedő prioritás kell legyen a népegészségügyben dolgozó orvosok számára. E kötet minden fejezete releváns lehet a mindennapi munkájukban.

11 Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben 99 Munkaegészségügy Az intézmények menedzsmentjét meg kell győzni arról, hogy alkalmazottaik egészsége és munkájuk hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy: A dohányosok segítséget kapnak-e a leszokáshoz (kevesebb betegség, kevesebb betegállományban eltöltött idő); A munkahelyen létrehoztak e füstmentes területeket. Ez egy több lépésben megvalósuló folyamat is lehet: lásd a füstmentes kórházakkal kapcsolatos megjegyzéseket a 129. oldalon. Orvosok az országos dohányzásellenes küzdelemben Az orvosok és országos szakmai szervezeteik (társaságok) jelentős szerepet tölthetnek be olyan országos kampányokban (12. fejezet), melyek egy országos dohányzásellenes program létrehozását vagy egy várhatóan hatékony dohányzásellenes törvényi keret kidolgozását célozzák (10. fejezet). További, az orvosi társaságok bevonását célzó erőfeszítésekkel kapcsolatos részletesebb útmutatásért lásd Simpson, Bár Simpson kötete elsősorban európai országok orvosszakmai szervezetei számára íródott, javaslatainak többsége szélesebb körben alkalmazható. Nővérek és más egészségügyi dolgozók Miért a nővérek és egészségügyi dolgozók? A közvélemény általában elismeri munkájukat. Természetesen minden egészségügyi dolgozónak jó példával kell elől járnia úgy, hogy ő maga nem dohányzik. Gyakran több időt töltenek a beteggel, mint az orvosok, ami lehetőséget nyújt az informális (beszélgetéssel egybekötött) tanácsadásra. A betegek gyakran szívesebben tesznek fel kérdéseket és beszélik meg problémáikat a nővérekkel vagy más egészségügyi dolgozókkal. A védőnők és szociális munkások gyakran látogatnak meg családokat is otthonukban. Ők tanáccsal szolgálhatnak és befolyásolhatják a szülőket és gyermekeket is. Anővérek és általában az egészségügyi dolgozók oktatásának ki kell terjednie a dohányzás okozta eltérésekre. Akárcsak az orvostanhallgatók esetén, a dohányzással kapcsolatos tanácsadás egy jó gyakorlat lehet, amikor a diákok betegoktatásról tanulnak. Egyes országokban aggasztó méreteket öltött a dohányzás a nővérek körében. Bizonyíték van arra,

12 100 Dohányzás: a világveszély hogy a dohányosok száma alacsonyabb a nővérhallgatók körében akkor, ha dohányzással kapcsolatos oktatásban részesültek. Fogorvosok Mind a cigaretta, mind pedig más szájon át fogyasztható dohánytermékek (például burnót) károsítják a szájüreget és a fogínyt. A fogorvosok tehát kedvező helyzetben vannak, hogy a dohányzás ellen szóljanak, és leszokásra bátorítsák a dohányost. Különösen fontos szerepük lehet ugyanakkor a szülők és gyermekek befolyásolásában. Paramedikális területek szakemberei A fizioterapeutáknak, foglalkozásterápiás szakembereknek, radiológusoknak és más egészségügyi dolgozóknak egyaránt lehetőségük van a betegek befolyásolására. Ezért mindannyian részt kellene venniük olyan képzésben, mely a dohányzással kapcsolatos alapvető kérdéseket érinti, és elő kellene segíteni, hogy a szerzett ismereteket felhasználhassák a betegekkel való kapcsolatukban. Kórházak és klinikák egyéb munkatársai A kórházi dolgozóknak lehetőségük van arra, hogy elbeszélgessenek a beteggel, miközben foglalkoznak vele megvetik az ágyát, tolják a kerekes székben, stb. A munkatársak hasznos szövetségesek lehetnek a dohányzás elleni légkör kialakításában. Úgy gondoljuk, sokat nyerhetünk a kórházi dolgozók ilyen fajta beavatkozásainak bátorításától. Jó érzés lehet a munkatársak számára, hogy segítenek a betegen, miközben részeseivé válnak egy fontos egészségmegőrző kampánynak. Irodalom Glynn TJ, Manley MW, Mecklenburg R Involvement of physicians and dentists in smoking cessation: a public health perspective. In Richmond R (ed.). Interventions for smokers. An international perspective. London: Williams and Wilkins. ISBN A gyakorlat átfogó áttekintése, mely döntően európai, ausztrál és egyesült államokbeli munkákon alapul. Richmond R (ed.) Educating medical students about tobacco: planning and implementation. Paris: International Union against Tuberculosis and Lung Disease. ISBN Azzal foglalkozik, hogy mit kell az orvostanhallgatóknak megtanítani a dohányzásról. Hat országból származó példákat foglal magába.

13 Orvosok és más egészségügyi dolgozók a dohányzás elleni küzdelemben 101 Simpson D Doctors and tobacco. Medicine's Big Challenge. London: Tobacco Control Resource Centre at British Medical Association. ISBN X. Európa számára íródott, de az információk többsége minden országra ugyanúgy alkalmazható. Magyar vonatkozások Néhány elkötelezett, egészségügyi végzettséggel rendelkező dohányzásellenes aktivistától eltekintve, az egészségügyi dolgozók széles rétegei máig nem ismerték fel szerepüket a dohányzás okozta halálozás és szen-vedés csökkentésében. Egy orvosok és más egészségügyi dolgozók körében 1995-ben végzett tanulmány szerint a sebészek 41%-a, más orvosi szakmák képviselőinek 26%-a dohányzott. Ez alig alacsonyabb az országos átlagnál. Egy 1998-as vizsgálat szerint az orvostanhallgatók 36,3%-a, a nővérhallgatók 48,2%-a dohányzott. Nem meglepő, hogy az erősen dohányzó orvosok nem szívesen vállalják azt sem, hogy leszokásra bátorítsák betegeiket. Bár a magyar lakosság 74,5%-a évente legalább egyszer találkozik orvossal, egy 1996-os felmérés szerint a dohányosok 69%-ának az utóbbi évben egyetlen egészségügyi dolgozó sem javasolta, hogy hagyja abba a dohányzást. Az orvosok pozitív példája elengedhetetlen a nemdohányzó életmódnak a lakosság általi elfogadtatásában. Ennek elősegítése érdekében a dohányzást minden egészségügyi intézményben be kellene tiltani, a dolgozóknak pedig átmeneti ideig segítséget adni a leszokáshoz. Irodalom Corrao MA et al. Tobacco Control Country Profiles. American Cancer Society. Atlanta, Georgia, Shafey O et al. Tobacco Control Country Profiles. 2nd edition. American Cancer Society. Atlanta, Georgia, URL: Szonda Ipsos. Smoking and passive smoking. A public opinion poll among the adult population of Székesfehérvár. Budapest, July 1996, March 1997.