Adatok a Cserhát és akarancs-hegycsoport ásványainak ismeretéhez

Átírás

1 Fol. Hist.-nat Mus. Matr., 17: 27-*6, 1992 Adatok a Cserhát és akarancs-hegycsoport ásványainak ismeretéhez SZAKÁLL Sándor - KOVÁCS Árpád ABSTRACT; In this paper we summarize the new mineralogical information concerning the Cserhát Mts. and Karancs-Medves Mts. The discussion is made from genetic aspects. The detailed examination of the polimetallic hydrothermal veins of the miocène andésite - recognised et the beginning of the eighties - revealed a lot of mineralogical information. Freibergite and stephanite exsolution were observed in galena by microprobe analysis. Arsenopyrlte was found for the first time in the paragenesis. The adular found In the quarry at Karancsberény - regarding that it after indicates polimetallic deposits in the miocène volcanic rocks of the Carpathian Basin - shows that the area needs further investigation. The mineral association occuring in the small cavities of the andésite was formed in two phases, like those of the Mátra and Tokaji Mts. as well. Under hydrothermal circumstances sanidine, hornblende and zircon deposited that - at lower temperatures - carbonates were formed. The mineral assembly of the triasic limestone Is very similar to that of the Budai-Mts. Dominating mineral is calcite, the accösory minerals are fluorite, baryte, pyrite and epigene minerels like goe'thite and gypsum were also found. In the fissures of the miocène sandstone calcite is common, rarely baryte also occurs. In the oligocène and miocène clays pyrite, marcasite and gypsum are widely distributed. Pickerlngite - formed by the weathering of marcasite - was also found. The mineralogical examination of the miocène coal lavers show that there is a perfect correspodence to other coal layers in Hungary deposited under similar conditions. The only exception is the existence of portlandite identified by X-ray powder dlffrectometry. This is the report on the occurrence of this mineral in Hungary. BEVEZETÉS Tanulmányunkban a területre vonatkozó azon ásványtani információkat gyűjtöttük egybe, melyek az eddigiekben nem kerültek a hazai szakirodalomban bővebb tárgyalásra. Egyrészüket adatok nélküli említés szintjén már ismertük korábban is, ezekre a megfelelő helyeken mindig hivatkozunk. Jellemző a terület ásványtani lsmeretességére, hogy az ilyen irányú információk elsősorban a földtani és kőzettani vizsgálatok eredményeként kerültek közlésre. Magunk és múzeumunk területfelelősei a hegység teljes bejárása során számos új ásványtani leletet találtunk, ezek műszeres vizsgálatokai alátámasztott kutatási eredményeit tesszük most közre. A műszeres vizsgálatok közül a röntgendlffraktométeres mérések az ELTE Ásványtani Tanszékén, míg az elektronmikroszondás és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatok a Miskolci Egyetem Fémtani tanszékén készültek. Leírásunk földtani képződmények szerint mutatja be az új ásványtani információkat. 27

2 VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK I. INTERMEDIER VULKÁNITOK UREGKITÜLTÖ ÁSVÁNYAI Adulár, pirit, kalcit Karancsberényből. A Karancs-hegycsoport kőzettani vizsgálata során ÓOOR (1962) érintőlegesen már foglalkozott az andezitben található ásványokkal. Az andezitben pirlthintést és hidrotermás elváltozást mutató zónákban kalciteret figyelt meg. A karancsberényi Arany-hegy és Homorú-tető közötti andezit kőfejtőben több helyen észleltünk hidrotermásan bontott zónákat, melyek a kőfejtő alsó és felső szintjein egyaránt megtalálhatók voltak. Az elsősorban karbonátos-1imonitos telérk1töltések vastagsága több cm-es, elérheti akár a cm-t is. A kitöltések ásványtani vizsgálata a következő fajokat eredményezte: uralkodó ásvány a kalcit, mely többféle habitusban jelenik meg: fehér vagy víztiszta lapos romboéderek (01Î2) formával határolva, melyek nagysága elérheti a 4-5 cm-t (1. ábra). Ezekből többszörösen összetett ikrek is előxordulnak a (01Î2) Ikersík szerint. Ritkábban észlelhetők a (01Î2) és ( 101П) formák kombinációjával előálló ágyupát termetű kristályok. Ennek változata az, amikor az elsőrendű prizma kevéssé fejlődött ki és lapos lencseszerö a habitus. Ezek a kristályok max. 1 cm-es méretet érnek el. Légritkábbak a szkalenoéderes termetű kristályai, melyeken csak a (2lTl) forma lapjait ismertük fel. Ennek legnagyobb mérető kristályai az 5 cm-t is meghaladják. Itt jegyezzük meg, hogy a kalcit számos esetben elbomlott és csak goethlt utáni pszeudomorfózák jelzik egykori jelenlétét. Ezek a pszeudomorfózák oly módon képződtek, hogy az eredeti kalcitkristály felületét vékony pirit vagy markazit kéreg fedte be. A kéreg alatti kalcit kioldódott, a vas-szulfid pedig goethitté alakult. A telérek másik, némely esetben uralkodó mennyiségben jelenlévő karbonát ásványa az ankerit. A mintáink röntgendiffratométeres felvételei a kutnahorit és ankerit JCPDS kártya adataival mutatták a legnagyobb egyezést, de a kvalitatív mikroszonda elemzés benne Mn-t nem mutatott ki. Legnagyobb mennyiségben Ca, kisebb mennyiségben Ее és minimális mennyiségben Mg jelentkezett az elemzéskor, így ankerlthez leginkább közelálló összetételű. Sárga, halványsárga színö, kissé gyöngyházfényű kérgekben jelenik meg. Л kérgeket alkotó 2-3 mm-es, néha hajlott lapú romboéderes kristályai apró (1011) romboéderekből épülnek fel. Nemegyszer alkot bekérgeződéses pszeudomorfózát kalcit után. Egyetlen alkalommal találkoztunk az aragonittal. Fél cm-t elérő tűs csomói к a le it kérgeken nőttek fenn. Rajtuk az (110) és (010) formák lapjai uralkodnak. A kvarc igen ritka, mm-es nyillt-oszlopos kristályokként jelentkezik. Л kristályok egyrésze mindkét^ végén kifejlődött, romboéderlapokkal határolt. A kristályokon csupán a (loto) és (ЮГ1) formákat figyeltük meg. A kvarc társaságában találkoztunk a szanidinnak alacsony hőmérsékleten képződött, adulár változatával. Mm alatti romboéderes habitusú fehér kristályait a következő formák határolják: (110), (Tol) és apró lapokkal (001). Megjelenése Igen figyelemreméltó, minthogy a Kárpát-medencében az adulár a miocén vulkánitokban az esetek többségében polimetallikus ércesedések jellegzetes kisérő ásványa. Ritkán észlelhető a barit, mely tejfehér, fél cm-t elérő vastagtáblás kristályokban jelenik meg. Rajtuk csupán a (001) ás (110) formák lapjait figyeltük meg. A pirit a kőzetbe hintve nem ritka. A telérkitöltésekben kalcitkristályok társaságában 2-3 mm-es oktaéderek, hexaéder-oktaéder kombinációk és ezekből összeálló cm-t elérő gömbös halmazok formájában a leggyakoribb. Ritkán megfigyelhetők oszlopos termetű kristályai is. Ezek tulajdonképpen hexaéder-oktaéder kombinációk, csak a hexaéderlap az egyik irányba erősen megnyúlt. E lapokon kívül, a kristály párhuzamos továbbnövekedése miatt, mintegy az oktaéderlap meghosszabbításaként görbült, matt vagy rostozott 28

3 1. ábra. Romboéderes kalcit kristályok. КагапсзЬегепу, kőfejtő. Képszélesség: 0 cm. A makrofotók KULCSÄR G. munkái. - Rhombohedral calcite crystals, Karancsberény, quarry. The size of crystals are 0,5-1 cm. All macrophotos made G. KULCSÁR. 2. ábra. Oszlopos termeto pirit kristályok. Karancsbetény, kőfejtő. Képszélesség: 1,5 cm. - Columnar pyrite crystals, Karancsberény, quarry. The size of crystals mm. 29

4 felületek is megjelenhetnek (2. ábra). A legnagyobb oszlopos termetű pirit kristályok meghaladják az 1 cm-t, s mint ilyenek kárpát-medencei vonatkozásban a legszebbek. Teljesen hasonló típusű oszlopos piritet ismerünk Gyongybsoroszi ércteléreiből is, csak kisebb méretben (SZAKÁLL, 1904) P kérgek formájában. Pirit, barit, kalcit Karancslapujtöröl Л községtől keletre található Bobonyéri (egyes források szerint Bobonyíri ) kőfejtőben a karancsberényinél ismertetett páragenezishez teljesen hasonlót találtunk. ODOR (1961) szakdolgozatában érintőlegesen foglalkozik a kőfejtő ásványaival, közülünk már említi az idiomorf kristályokban megjelenő piritet és kalcitot. Az elhagyott kőfejtőben, az andezit repedéseiben vékony erekben a következő - véleményünk szerint hidrotermás eredetű - ásványokat találtuk: uralkodó a kitöltésekben a kalcit, mely több habitusban megjelenik. Legtöbbször (01Î2) forma által határolt, lapos, fehér vagy víztiszta romboéderekben, melyek elérik az 1 cm-t. Nem ritka я sárgás, mm-es, az (10Ï1) forma által határolt romboéderekben észlelhető ankerit, mely teljesen hasonló megjelenésű a karancsberényihez. A pirit már ritkább és a karbonátok felületén néhány mm-es oktaéderes, vagy oktaéder-hexaéder kombinációkban megjelenő kristályokban figyelhető meg. Nagyon szépek ez oktaéderes kristályok által alkotott kristályhalmazai. A piritbői képződhetett a legtöbb esetben a goethit, mely legtöbbször porszerű bevonat, vagy kérgek alakjában van jelen a paragenezisben. Nem mondható ritkának a goethit pirit után pszeudomorfózája sem, nemegyszer az idiomorf pirit kristályok bomlottak el geothitté. A társulás általunk észlelt legritkább ásványa a barit, mely tejfehér, cm-t elérő vastagtáblás kristályokként fordul elő. Lapokban szegények kristályai, magunk csak a (001) és (110) formákat figyeltük meg rajtuk. A karancsberény1 és a karancslapujtői kőfejtőből megismert társulás hidrotermás eredetű. Külön figyelemre méltó az adulár megjelenése, mely - mint már említettük - a Kárpát-medencében a miocén vulkánitokban megjelenve legtöbbször polimetal 1 ikus érctelepek "indikátor-ásványa". PolImetalUkus ércnyomok a Salgótarján-SomoskőúJfalu, Karancs-hegy kőfejtőjéből. A Karancs-hegy ÉSZAKKŐ kőfejtőben előforduló ércnyomok a BO-as évek elején váltak ismertté. Első - adatok nélküli - említése BADINSZKY (1984) írásában történt meg. BADINSZKY (19B6) írásában - nem tudni pontosan milyen vizsgálatok alapján - a hidrotermás eredetű telérkitöltésekből a következő ásványokról tesz említést: dolomit, freibergit, galenit, kalcit, limonit, marmatit, rancleit, kalkopirlt, kvarc, szfalerit, sziderlt. A Magyar Állami Földtani Intézet kutatói BADINSZKY bejelentése alapján megvizsgálták az ércnyomokat a helyszínen, s ezt kiegészítve a minták műszeres vizsgálatával egy jelentésben számoltak be az eredményekről (JÖZSA et al., 19B5). Ebben a jelentésben megállapították, hogy az ércnyomok 5-20 cm vastag hidrotermás telérekhez kötődhetnek. Makroszkópos és mikroszkópos vizsgálatok alapján felismerték, hogy a telérkitöltést alkotó ásványok között a galenit és a pirit, míg a meddő ásványok közül a kalcit és a kvarc az uralkodó ásványok. Röntgendiffraktométeres vizsgálatok alapján még a következő fázisokról tettek 30

5 3. ábra. Freibergit és stefanit szételegyedés galenltben. Somoskőújfalu, Karancs-hegy, kőfejtő. Kompozíciós elektronkép. - Frelbergite inclusion in galena. Somoskőújfalu, Karancs-mount. Compositional electron image. 4. ábra. Stefanit szételegyedés freibergitben. Somoskőújfalu. Kompoziciós elektronkép. - Stephanite inclusion in freibergite. Somoskőújfalu. Karancs-mount. Compositional electron image. 5. ábra. Arzenopirit ldlomorf kristálya (fehér), pirit hexender és szfalerit társaságában, az egész kalcitban. Somoskőújfalu. Kompozíciós elektronkép. Arsenopyrite idiomorph crystal (white) with pyrite, sphalerite and calcite.somoskőújfalu, Compositional image. 31

6 említést: angleslt, 3 PbO. H 20, magnetlt. RAINCSÂK ugyanebben a jelentésben az indikációt feltáró kutatóárok mintáinak makroszkópos átvizsgálása során gyakran említett a telérkitöltések ásványai között hematitot és cerusszitot. Az érces mintákon elvégzett színképelemzés az alábbi elemeket mutatta ki különösen anomális mennyiségben: Ag, Аз, Си, Pb, Sb, Zn. Véleményük szerint - figyelembe véve a telérek szöveti képét, az ásványos összetételt és a meghatározott elemegyüttest - az ércesedés "egy nem szokványos polimetallikus-hidrotermás teléres eredetre utal". SZAKÁLL (1986) mikroszkópos és ércmikroszkópos megfigyeléseinek néhány adatát közli a telérek ásványairól. A telérkitöltések ujabban történt mikroszkópos, elektronmikroszondás és röntgendiffraktométeres vizsgálata alapján a követkéz«ásványokat találtuk: leggyakoribb ércásvány a galenlt, mely cm-t elérő kubo-oktaéderes habitusú kristályokban megjelenik az üregek falán is. Nemritkán a kristályok felülete viszaoldott és érdes felületű, legömbölyödött élekkel. Az egyes kristályokat olykor szfalerit övezi. Fél cm-es idiomorf kristályai karbonátokba bennove is előfordulnak. A mlkroszondás vizsgálat alapján a galenitben Ag, Sb és CU tartalmi! fázisok fordulnak eló. A galenlt sok esetben a hasadási síkok, illetve a szemcsék és kristályok felülete mentén elbomlott és - az általunk megfigyelt esetekben - mindig anglesitté alakult. A második leggyakoribb ércásvány a szfalerit. Megfigyelések szerint sötétbarna, 2-3 mm-es kristályai rombtlzenkettősök, vagy tetraéderes termetűek. A megfigyelt formák: (100), (111), (211). A mlkroszonda elemzés alapján - mint az a színe alapján várható - mindig vastartalmú", a Zn/Fe arány 5/1 és 10/1 között változik. A mlkroszonda vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a galenithez hasonlóan a szfalerit is a hasadási síkok és a kristályok felületén sokszor elbomlik valamelyik Zn-szulfáttá, melynek pontosabb meghatározása ezideig nem sikerült. A pirit a telérkitöltések szintén gyakori ásványa, mely legtöbbször erekben, hintésekben és ritkán Idiomorf, mm alatti kristályokban jelenik meg. Kristályai hexaéderes, illetve pentagondodekaéderes alkatúak. A mlkroszondás elemzések Ag tartalmú fázisokat is kimutattak a galenitból (3. ábra). A mm-t elérő szételegyedésekben kétféle ásványfázist határoztunk meg. Egyik - ez alkotja zömében a szételegyedéseket - a freibergit, mely az elemzés alapján Ag, Cu és Fe tartalmú. Benne ezek mellett csak Sb-t mutattunk kl, As nyomokban sem jelentkezett. Kvantitatív elemzésről az 1. táblázat ad tájékoztatást. Másik Ag tartalmú fázis, mely a frelbergitben alkot >wm-es szételegyedéseket, ereket a stefanlt (4. ábra), melynek elemzését a 2. táblázat mutatja be. Az elemzés szerint a somoskőújfalui stefenit vegyi összetétele megközelíti az elméletit. Más lelőhelyű stefanltok vegyi összetételeivel való összehasonlítása szintén nagy egyezést mutat (3. táblázat). Mindkét ásványnak csak néhány előfordulását Ismerjük hazánkból, sőt a stefanitot csak egy helyről - Nagybörzsönyből - említik (PANTÓ-MIKÖ, 1964), ércmlkroszkópi megfigyelés alapján. A nagybörzsönyi stefanitot piritszemcse szélén észlelték egyetlen alkalommal. Ez a két ásvány tartalmazhatja esetlegesen mások mellett - a színképelemzéssel jelzett Sb anomáliát. Szintén a galenitben észleltük xtm-es zárványokként a kelkopiritet. Ezt az ásványt máshol nem tudtuk megfigyelni. Karbonátos környezetben, szfalerit és pirit társaságában, idiomorf лт-es - kristályokként találtuk meg az arzenopirltet (5. ábra). A kristályokból a mlkroszonda elemzés Fe, As és S jelenlétét jelezte. Kvantitatív elemzésének eredményét a 4. táblázat mutatja be. Ez az As hordozó ásvány kis mennyisége miatt nem biztos, hogy csak egyedül képviseli azt a As anomáliát, amit a színképelemzés kimutatott. A szulfidok bomlásából többféle új fázis képződött. Leggyakoribb a többnyire bizonyára Fe-szulfidokból keletkezett goethlt (és talán a hematit, amit magunk nem találtunk meg). A goethlt földes bevonatokként, illetve kérgekként és pirit utáni pszudomorfózákként jelenik meg. A galenlt bomlásából legnagyobb mennyiségben angleslt képződött. A mlkroszondás felvételek tanúsága szerint (6. ábra) a bomlás mind a hasadási síkok mentén, mind a kristályok, illetve szemcsék felszínén megindult. Jelenlétét mind a 32

7 6. ábra. Galenit hasadási síkja ез felülete mentén anglesitté alakult. Somoskőújfalu. Kompoziclós elektronkép. - Angleslte shown cleavage along of galena,somoskőújfalu. Compositional electron image. 7. ábra. Szanidin oszlopos kristálye. Nagylóc, Zsunypuszta, kőfejtő. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel. - Columnar sanidine crystal, Nagylóc-Zsunypuszto, quarry, scanning electron micrograph. 0. ábra. Szanidin kristályok felülnézeti pozícióból. Nagylóc, Zsunypuszta. Pásztázó elektronmlkroskópos felvétel. - Sanidine crystels, Nagylóc-Zsunypuszta. Scanning electron micrograph. 33

8 röntgendiffraktométeres vizsgálat (JÖZSA et al., 1985), mind a mikroszondás elemzés - Pb, S tartalom - alátámasztja. A RAINCSÄK által makroszkóposán leírt cerusszitot (JÖZSA et al., 1905) sajnos nem találtuk, pedig bizonyára nem lehetett jelentéktelen mennyiségben, ha többféle habitusú mm-t meghaladó kristályokról is említést tesz. Sajnos állítását nem támasztja alá semmilyen műszeres vizsgálattal. Ugyanígy galenit mállásterméke lehet a JÓZSA et al., (1985) jelentésben röntgendiffraktométeres vizsgálat alapján 3 PbO.H^O elnevezésként említett fázis is, melynek pontosabb identiflkálása további vizsgálatokat igényelne. A szfalerlt bomlásából származó, az anglesithez hasonló szöveti megjelenésű, Zn és S tartalmi! fázis - mely a paragenezis és a genetika alapján valamely Zn-szulfát tel lehet azonos - további vizsgálatokat igényel. Az ércásványokat kísérő ásványok közül leggyakoribb a kalcit és a sziderlt. A kalcit fehér vagy víztiszte lapos, a (0112) forma által határolt romboéderek, illetve a (01Î2) és (loto) formák által határolt ágyupát termetű kristályok képében figyelhető meg. A sziderlt sárgás, mm-es, néha hajlottlapú romboéderekben található. Ennek pontos meghatározását a röntgendiffraktométeres vizsgálat és a mikroszonda elemzés tette lehetővé. A kvalitatív elemzés benne legnagyobb mennyiségben Fe-t jelzett, emellett ennél kevesebb Mn és még kisebb mennyiségben Ca volt kimutatható. A Fe/Mn arány 6/1 és 3/1 között változik. A sziderlt tehát magas Mn tartalmú, így legpontosabb elnevezése: Mn-sziderit. Mg-ot egyik általunk vizsgált karbonát ásványban sem találtunk. Nemcsak itt, hanem a hegycsoport más karbonátjaiban sem fordul elő vagy csak minimális mennyiségben a Mg, ezért kértlőjelezhető meg BAOINSZKY (1986) és SZAKÁLL (1986) dolomit említése a telérkitöltés ásványai között. A Mn-sziderit mállásából képződhetett a telérkitöltésben helyenként fekete kéregként, földes halmazokként, illetve dendritekként megfigyelt - a mikroszonda elemzés alapján csak Mn tartalmú Mn-oxid (vagy Mn-oxid-hidroxid). Pontos Identifikálása nem történt meg. A Badinszky (1986) által említett rendeltet nem találtuk meg, de megjelenésének semmi akadálya nincs. A kvarc a kitöltések jellemző ásványa. Néhány mm-es, zömök oszlopos kristályai lapokban szegén ek, magunk csupán a (10Î0), illetve a (10Î1) forma lapjait figyeltük meg rajtuk. A Józsa et al. (1985) által említett magnetittel nem találkoztunk. A Karancs-hegy kőfejtőjének ércteléreiben felismert ásványtársulás ásványtani szempontból igen figyelemreméltó. Egy mezo-epitermás eredetű, pol Ímetellikus paragenezis jelenik meg hazai viszonylatban érdekes mállást jelenségekkel. A terület - figyelembe vév«a felérek változatos és gazdag elemösszetételét, illetve a lelőhelytől nem messze az adulár megjelenését - feltétlenül további kutatást igényel. Szfalerit, ilmenit, hornblende, cirkon Nagylóc-Zsunypusztáról. A közigazgatásilag Nagylóchoz tartozó Zsunypusztán, a Zsunyi-p. völgyében lévő dioritporfirt feltáró kőfejtő érdekes üre^kitöltő ásvány társulást rejt magában. A kőfejtővel kőzettani szempontból is foglalkozó jelentés (FORGO, 1975)' közelebbről nem említi a kőzetekben található hólyagüregek ásványait. A kőfejtő dioritporfirjában nem gyakoriak a hólyagüregek, nagyságuk is kicsi. Általában cm alattiak, igen ritkák a több cm-t elérő méretűek. Azok is legtöbbször lapítottak. A bennük előforduló ásványok igen aprók, csak kivételes esetben közelítik meg a fél cm-t. Képződésük szerint kétféle típusba sorolhatók, amint azt már más hazai intermedier vulkánitokban is megfigyeltük (SZAKÁLL 1989, 1991). Egyik részük hipotermás körülmények között, magasabb hőmérsékleten jött létre, ennek a társulásnak jellegzetes tagjai a kőzetalkotó ásványok. Másik részük alacsony hőmérsékleten, epltermás körülmények között képződött és Jellemző ásványai karbonátok, iletve SIO2 változatok. Vizsgálataink a következő ásványfajokról adnak tanúbizonyságot: a 34

9 9. ábra. Cirkon oszlopos kristálya. Nagylóc, Zsunypuszta. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel. - Columnal zircon crystals, Nagylóc-Zsunypuszta. Scanning electron micrograph. 10. ábra. Szfalerit gömbös halmaza. Nagylóc, Zsunypuszta. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel. - Globular sphalerite sphere, Nagylóc-Zsunypuszta. Scanning electron micrograph. 11. ábra. Részlet a 10. ábrából. - Detail from fig

10 hipotermás paragenezis ásványai az üregek falára nőttek fenn, illetve a kőzetben egy alkalommal talált cm vastagságú repedéskitöltést alkották. Az ilmenit fekete, hatszöges alakú, vékonytáblás kristályai ritkák, rajtuk csak a ragyogó fénnyel csillogó bázlslapot lehet megfigyelni. Legnagyobb méretű kristályai elérik a 3-4 mm átmérőt és a kőzetbe vannak bennove. Megtaláltuk a hipotermás eredetű ásványok alkotta kitöltésben is. Л kvalitatív miroszonda elemzés kimutatta a Fe és Ti jelenlétét a kristályokban. Л magnetit fekete színű, minden esetben oktaéderes termetű kristályai nem érik el az 1 mm-t. Legnagyobb bőségen az említett repedéskitöltésben találkoztunk vele. Л hornblende fekete vagy sötétbarna tus halmazokban jelenik meg az üregek falán. Nemegyszer utólag kalcit tölti ki teljesen az üreget és ilyenkor a kalcitban láthatók pompás tus-nyalábos kristálycsoportjai. Legszebbek pókhálószerű tú*s halmazai az üregekben. Benne a mikrosznnda elemzés a Fe, Mg, Л1, Ca, SI és igen kis mennyiségben a Ti jelenlétét igazolta. Mivel a Fe lényegesen nagyobb mennyiségben fordul eló a kristályokban mint a Mg, így valószínű a ferrohornblende jelenléte. Л kristályokon elvégzett ТЕМ vizsgálat szintén igazolta azok amfibolszerkezetét (DÖDONY, I. szóbeli közlése). Л hipotermás társulás leggyakoribb tagja a mikrosznnda elemzés alapján K, Л1, Si tartalmú földpát, mely az összetétel és a mikromorfológia alapján szanidin. Д víztiszta, vagy sárgás színű, (01(1) szerint vékony vagy vastagtáblás kristályokon a következő formákat figyeltük meg: (010), (001), (101) (7. és B. ábra). Л kőfejtőben egy alkalommal találtunk cm-es vastagságú, elsősorban szanldinből álló érkitöltést. Ebben nagy mennyiségben megtalálhatók -igaz mm alatti méretben - a hipotermás fázis ásványai közül a magnetit és ilmenit is. Л kvarc mindkét fázisban megjelenik. Ebben a társulásban jellegzetesen zömök - mm körüli - kristályokként figyelhető meg, ritkán. A tridimlt elég ritka, 2 mm-t elérő táblás kristályai szinte minden esetben legyezrts ikerkristályokat alkotnak. Egy alkalommal figyeltük meg az üregek falán fennrtve a cirkont. Közel mm-es, nyúlt-oszlopos kristályán a (100) és (111) forma lapjait lehetett felismerni (9. ábra). Benne a kvalitatív mikroszonda elemzés Zr-t és Sl-ot mutatott ki. Az alacsonyabb hőmérsékleten - epitermás körülmények között - képződött paragenezis tagjai: a kalcit víztiszta vagy fehér színű, kérgeket, illetve gömbös halmazokat alkot (ez utóbblak elérik a fél cm-t). A gömbös halmazok felületén nemegyszer lapos romboéderek formájában is észlelhető. Nem ritka, amikor teljesen kitölti a hólyagüreget, mintegy magába zárva az addig kivált ásványokat. Л kvarc ebben a periódusban gyakoribb, kristályai oszloposak, elérik az 1-3 mm-t és nemegyszer a kristályok mindkét végükön romboéderlapokka1 határoltak. Rajtuk az (10Î0) és (10Î1) formákon kívül még több romboéder forma megfigyelhető, így kristálymorfológlal vizsgálata indokolt. Az opált halványszürke, cseppköves halmazokban találtuk, igen ritka. Igen érdekes a szfalerit megjelenése. Az üregekben gyantasárga, mm alatti gömbalakű halmazokat figyeltünk meg néhány alkalommal (10. ábra). Ezek mikroszondás és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálata alapján, melyek szerint Zn és S tartalmúak, illetve tetraéderes morfológiájúak a gömbhalmazt felépítő kristályok, csak szfalerltről lehet szó (11. ábra). A kristályokon felismerhetők még a hexaéder lapjai is. A pirit hintésként, illetve apró foltokban ritkán figyelhető meg kalcit társaságában. Az üregkitöltő ásványok többségét agyagásványok vonják be, melyek között nagy mennyiségben jelenik meg egy, az erdőbényei mulató-hegyi endezltből megismert és mauritzitnek elnevezett szaponit változathoz nagyban hasonlító Is. Ezek vizsgálatával nem foglalkoztunk. 36

11 Sziderit, aragonit, barit Sámsonházáról. Л község É-i végén lévő elhagyott kőfejtő andezitjében - mely a Mátrai Vulkánit Formáció cserháti típusszelvénye - nem ritkák a hólyagüregek. Már a kőzettani feldolgozások is érintik ezek ásványtársulását (HÄMOR, 1985), megemlítve, hogy a térség andezitjeinek hólyagüregeiben kalcit, opál, "hidrogél", kalcedon, nontronit található. Magunk a kőfejtő andezitjének hólyagüregeit vizsgáltuk át és a következő ásványfajokat határoztuk meg bennük: a hipotermás eredetű ásványok közül érdekes módon csak a tridimit jelenik meg. Igen apró, mm alatti sárgás színő táblás kristályai a legtöbb esetben gömbökké állnak össze. Az alacsonyabb hőmérsékleten - epitermás körülmények között - képződött, ásványok sorában messze a karbonátok a leggyakoribbak. A sziderit sötétbarna, cm-t elérő gömbös halmazok, illetve mm-es romboéderek formájában jelenik meg. Л kvalitatív mikroszonda elemzések szerint mindig tartalmaz több-kevesebb Mn-t. A kalcit 4-5 cm-es fehér gömbök, kérgek, illetve (01Î2) formával határolt lapos romboéderek alakjában jelenik meg. Egy üregben találtunk csak aragonitot (ez a példány KRIVÄN P. gyűjtése). Az 5 cm-es átmérőjű üregben az aragonit oszlopos és tus kristályokként figyelhető meg (12. ábra). A kristályokon felismerhető kristályformák: (010), (110). Mivel a kristályok mind az üreg faláról, illetve kalcit kéregről né'ttek fenn, illetve a prizmák mind az üreg falán (illetve kalcit kérgen) végződnek, így terminális lapok nem fejlődhettek ki. Az oszlopok hossza eléri 9Z 5 cm-t. Jelenlétét a röntgendiffraktométeres vizsgálat is alátámasztotta. A barit eléggé ritka, tejfehér 1-2 mm-es vékonytáblás vagy táblás, 2-3 mm kristályokként jelenik meg. Utóbbiakon megfigyelt formák: (001), (110), és apró lapokai (100). Az opál a kalciton halványzöld tizedmm-es gömbökből áló halmazok vagy kérgek formájában jelenik meg. Nemegyszer teljesen kitölti az üreget, de nem mondható gyakori ásványnak itt. Némelykor szürke színű a benne finoman hintett pirittől. A pirit vékony kéregként a kalcit felületén, illetve opálban hintve található. A további ásványok elsősorban mint epigén képződmények ismertek, így leggyakoribb a goethit, mely földes bevonatok, kérgek, sziderit romboéderek vagy gömbök utáni pszeudomorfózák alakjában fordul elő. Meghatározása röntgendiffraktométeres vizsgálatital történt. A gipsz tizedmm-es kristályait egy alkalommal figyeltük meg piritet tartalmazó opál elválási-repedés! felületei mentén. Valószínűleg pirit bomlásából jött létre. A ranciéit mm-es halványlilás-barnás, mm körüli pikkelyes halmazai sziderit utáni goethit kristályok között, illetve azok felületén fordulnak elő. Meghatározását elsősorban a mikroszonda elemzés - Ca, Mn lett kimutatva -, másrészt a megjelenés és a paragenezis együttesen tette lehetővé. Valószínűleg a Mn tartalmú sziderit elbomlásából képződött. Végül említést kell tegyünk az üregekben gyakori, de kis mennyiségben jelenlévő agyagásványokról, melyek vizsgálatával nem foglalkoztunk. Kalcit, goethit Kozárdról. A község mellett található, elhagyott kőfejtő andezitjének hólyagüregeiben a következő ásványokat találtuk: leggyakoribb a kalcit, mely kérgek és 1-2 cm-es gömbös halmazok alakjában Jelenik meg. A kalcit gömböket pirit vagy markazit utáni goethit kérgek vonják be. A ranciéit 1-2 mm-es csillogó fényű pikkelyei néhol a kalcit felületén találhatók. Bennük a kvalitatív mikroszonda elemzés Ca-t és Mn-t mutatott ki. 37

12 12. ábra. Oszlopos aragonlt kristályok. Sámsonháza, kőfejtő. Képszélesség: 7 cm. - Columnar aragonite crystals, Sámsonháza, quarry. The largest crystals are 3 cm. 13. ábra Hordd alakú kalcit kristályok. Keszeg, Sinkár-pataki kőfejtő. Képszélesség: 5 cm. - Barrel-shaped calcite crystals, Keszeg, quarry. The largest crystals are 2 cm. 1*. ábra. Szkalenoéderes termetű kalcit kristályok. Keszeg. Képszélesség: 5 cm. - hedral calcite crystals, Keszeg. The largest crystals are 3 cm. Scaleno- 38

13 15. ábra. Fluorit hexaéderes kristálya kalciton. Keszeg. Képszélesség 1,5 cm. crystals on calcite, Keszeg. The crystals is 0.5. cm. Fluorite 16. ábra. Barit táblás kristályai. Felsöpetény, 4. tárrt. Képszélesség: 11 cm. - Tabular barite crystals, Felsöpetény, 4. level. The largest crystals are 2 cm. 17. ábra. Porózus portiandit tömött kalcittal. Bátonyterenye, Kányáspuszta Kompozíciós eíektronkép. Porous portlandlte with compact calclte, Bátonyterenye, Kányáspuszta. Compositional electron image. 39

14 II. Triász mészkő Uregkitöltő ásványai Fluorit, kalcit, barit Keszegről. A község mellett a Sinkar-p. völgyében működó, triász mészkövet termelő kőfejtőből, a kőzet üregeiből, repedéseiből érdekes paragenezis vált ismertté. Nem messze innen, JUGOVICS (1912) a szomszédos Csővárról ismertetett hasonló fajokból álló társulást. Л csővári mészkőből kalcit, barit és fluorit lett leírva. Magunk a kőfejtő ásványainak vizsgálata során a következő fajokat határoztuk meg: leggyakoribb a kalcit, mely legtöbbször egyedüli repedésilletve üregkitöltő. A fennőtt kristályai szinte minden esetben szkalenoéderes habltusüak. Általában a (2l7l) forma határolja a kristályokat, néha azonban más formák kombinációjából változatos termetű kristályok figyelhetők meg. (A keszegi kalcit alapos kristálymorfológiai feldolgozást igényelne). Néhány esetben találkoztunk a szkalenoéderes kristályokon orientáltan továbbnőtt sapkás kalcitként is ismert - kristályokkal. Az alap egy nagy 3-5 cm-es szkalenoéder, míg az orientáltan ránőtt kristály is valószínűleg szkalenoéder, de nagyon korrodá'it felületű és mérete néhány mm. Negyon jellegzetesek a kőfejtőből a görbült felületű, szkalenoéderes termetű, hordó alakú kristályok is (13. ábra). A kristályok általában fehérek, de bőven megfigyelhetők víztiszták és sárgásak is. legszebbek в telt sárga, átlátszó-áttetsző kristályai, melyek igen hasonlóak a Budai-hegység régebben előkerült legendás borsárga kalcitjaihoz (H. ábra). A nagyságuk nagyon változó, a legnagyobb kristályok elérik a 10 cm-es hosszúságot is. Nem ritka a kalcit ikerkristályokként sem, részben bázis, részben a (01Í2) szerint. Míg a bázis szerinti ikrek nagysága több cm-t is elérhet, addig a (01Î2) szerinti ikrek között a legnagyobbak épp elérték az 1 cm-t. Végül megemlíthető, hogy ritkán görbült felületekkel határolt tü" alakú kr lstályhalmazait is felismertük. A tűs kristályok hossza nem éri el a fél cm-t. A kalcit társaságában elég ritkán figyelhető meg a barit. Kétféle habitusban, egyrészt fehér, vékonytáblás kristályokból álló legyezős halmazokként, másrészt 3-4 mm-es, vastegabb táblás, sárgás színű kristályokként fordul elő. Ez utóbbi típus kristályain csupán a (001), (110) forma lapjait találtuk. A legyezős kristályhalmazok nagysága meghaladhatja az 1 cm-t. A vastagabb táblás kristályok gyakran alkotnak gömbös halmazokat. A kőfejtő ásványtani érdekessége a fluorit. Minden esetben halványlila színű, hexaéderes termetű kristályokként fordul elő (15. ábra). Más formát, mint a hexaédert a kristályokon nem észleltünk. Megfigyeltük, hogy a hexaéderek egyes lapjai nem sík felületek, hanem apró kockalapok - egy-egy mlkroméretű hexaéderes kristály - tömegéből állnak össze. A legnagyobb méretű fluorit kristály álhosszúsága meghaladja az 5 mm-t. A meghatározást röntgendlffraktométeres vizsgálat is alátámasztja. A pirit - a mészkő paragenezisében - nagyon ritka, néhány alkalommal találtuk meg kalcit kristályok mm alatti méretű zárványaként. A mészkövet fedő agyagból már gyakoribb, ahol több cm-ез konkréciókként ismerjük markazittal együtt. A konkréciók nagyobbrészt már goethitté bomlottak el. Igen ritka ásvány a gipsz is. Néhány alkalommal kisebb üregekben a kalcit kristályokon fennöve víztiszta, mm-es méretű táblás kristályait találtuk. A kristályok élei legömbölyödöttek, de a következő formák megállapíthatók voltak: (010), (110), (111). Jellegzetesek az apró kristályok összenövésével előálló fürtszerű alakzatok.'* A markazit csak a fedő agyagban fordul elő pirittel együtt cm-es konkréciók alakjában. Legtöbbször már elbomlott goethitté. Egyes konkréciók felszínén a jellegzetes oktaéder jellegű kristályait lehet megfigyelni. Újabban a bánya egyes részein a mészkő repedéseiben több cm vastagságban találtak gipszkérgeket, laza krlstályhalmazokat. 40

15 Mind a mészkőben található paragenezisben, mind az agyagban megtalálhatók limonitos képződmények, melyek a röntgendiffraktométeres vizsgálatok alapján goethitből állnak. A mészkő paragenezlsében legpompásabbak a pirit utáni pszeudomorfózái. A kalcitban eredetileg piritként létrejött néhány mm vastag, de több cn)2 felületű lemezes képződmények találhatók, melyek mára már goethitté bomlottak. Hogy piritként váltak ki eredendően, azt a lemezek felületén megfigyelhető mm körüli hexaéderek bizonyítják. A kalcit az elváltozás környezetében elporlódott. (Megjegyzem, hogy ehhez teljesen hasonló képződményeket figyeltünk meg a csővári elhagyott kőfejtőben is). A kőfejtő fedő agyagjában limonitos gumók találhatók, melyek belseje achátos rajzolatú" a ritmikus kiválásnak köszönhetően. A legnagyobbak meghaladják a 25 cm átmérőt. Uralkodóan goethitből állnak a röntgendiffrakciós vizsgálat szerint. Sokkal ritkább a Fe-szulfidok bomlásából képződött hematit, mely hintésekként, illetve vékony kérgekként figyelhető meg. porszerű Kalcit, barit Vácról A Vác melletti, a Naszály-hegyen működő óriási mészkő kőfejtőben a budai és cserháti mészkövekhez nagyben hasonló paragenezis jelenik meg. A repedéskitöltések leggyakoribb ásványa itt is a kalcit. Általában szkalenoéderes habitusú és ritkábban romboéderes kristályokban jelenik meg. Mivel a kristályokon számos forma kombinációja előfordul, ezért kristálymorfológiai vizsgálatra erősen ajánlott. A legnegyobb szkalenoéderes termetű kristályok 4-5 cm-esek, sárgás vagy fehér színűek, ritkábban víztiszták. Nem egyszer találkozhatunk bázis, illetve (01Î2) szerinti kalcit ikerkristályokkal. Az összes többi faj már sokkal ritkábban figyelhető meg. A barit vékonytáblás, fél cm-t elérő kristályokban jelenik meg. Lapokban szegény kristályait, csupán a (001) és (110) formák határolják. A mészkő breccsás zónáiban a repedéseket az uralkodó hematit mellett a halványbarne ankerit tölti ki, egészen hasonlóan a tornaszentandrási Esztramos-hegyen, a mészkő breccsás zónáiban leírt sziderlthez és hematithoz (PANTd, 1956). A markazit mm alatti idiomorf kristályokként a kalcitban zárványokként figyelhető meg. Néhány esetben találkoztunk fél cm vastag érkitöltéseivel is. A legtöbb esetben elbomlott goethitté. A pirit a markazit társaságában fordul elő az érkitöltésekben. idiomorf kristályokban nem találtunk. A hematit nagyobbrészt a breccsás zónákhoz kötődik, de némely alkalommal máshol is észleltük, valószínűleg mint Fe-szulfidok bomlástermékét. Minden esetben földes megjelenésű. A goethit elterjedt, mint földes hintés, illetve mint kérgek, foltok, jóval ritkábban pedig zárványok kalcit kristályokban. Az esetek nagyobb részében Fe-szulfidok bomlásából képződött. III. Oligocén homokkő üregkitöltő ásványai Barit Felsőpetényből A nemesagyagbánya 4. tárójának egyik mellékvágatábdl a vágathajtás során harántolt durvaszemű homokkőben a nyolcvanas évek közepén barltot találtunk. A barit 3-B cm vastag ereket képezett a homokkőben. A gyakran mutatkozó üregek falán szürkés vagy fehér, fennfftt, a 2-3 cm-es élhosszüságot elérő táblás kristályokban mutatkozott (16. ábra). A kristályokon felismerhető formák: (001), (110) és apró sávokként (100), (011). Rajtuk vékony bevonatként ritkán kalcit figyelhető meg. 41

16 Kalcit Romhányból A Romhányból Kisbodony felé vezető üt mellett - a Borda-hegy aljában található kis elhagyott homokkő kőfejtőben a kőzet repedéseiben kalcit és goethlt található^ A kalcit két generációban fejlődött ki. Az első generáció kristályait a (0221) forma lapjai határolják. Nem ritkák az egyirányban megnyúlt, hasáb termetg kristályok. A víztiszta, sárgás kristályok elérik a 4-5 mm-t. A második generáció kristályai ágyúpát termetűek. A (0112) és (ÍOÍO) formák kombinációja által határolt kristályok néhány mm-esek. A prizmalap vékony kifejlődése révén lencse alakúak. A goethit pirit hexaéderek utáni pszeudomorfózaként figyelhető meg a kalcit társaságában. A hexaéderek mm körüli csomókká álltak össze. IV. MIOCÉN-PLIOCÉN AGYAGBAN TAlAlHATÓ ÄSVÄNY0K Gipsz kristályok Bérceiről és Nógrádmarcalről. Bércei község határában agyagból, Nógrádmarcalnál Százolpuszta mellett, a Magasmáj aljában pedig homokkőben húzódó agyagrétegből kerültek elő pár cm-es méretben bennôtt gipsz kristályok, kristálycsoportok. A legtöbb esetben szabálytalan összenövés révén képződött konkréclókkal találkozhatunk. Sokkal ritkábbak a külön-külön kifejlődött kristályok. A kristályokon felismert formák a szokásosak: (010), (110), (111), (111). Nem ritkák az (111) forma görbült felületeivel határolt képződmények sem. Néhány esetben találtunk fecskefark alakú ikerkrlstályokat. Markazit, gipsz Felsőpetényből Az agyagbánya külszíni feltárásának agyag rétegeiben a következő ásványok kerültek elő: markazit néhány cm-es konkréciók formájában, felületén általában oktaéder jellegű 2-3 mm-es kristályokkal. A konkréciók felületén a markazit mállásából képződött fehér, selymesfényű, szálas szekunder ásvány található. Ez az elvégzett röntgendlffraktométeres vizsgálat alapján plckeringltnek bizonyult. Az agyagban nem ritkák a gipsz kristályai, kristálycsoportjai sem. A kristályok általában a (010) forma szerint táblásak, illetve vékony táblásak. Rajtuk a szokásos formákat lehet csupán felismerni. Előfordulnak fecskefark alakú ikerkristályok is. A legnegyobb krlstálycsoportok, illetve kristályok elérik a 8-15 cm nagyságot és szürke, illetve fehér színűek. A markazit bomlásából képződött goethit pszeudomorfózák nem ritkák a feltárásban. V. SZÉNBANYA MFnoGllANYÓN TALÄLT ÄSVÄNY0K Portiandit, jar sit Bátonyterenye, Kányáspusztáról. A jelenleg felhagyott kányáspusztai-akna meddőhányóján a széntelepból előkerült anyagban a következő fajokat találtuk: az oligocén homokkő repedéseiben a pirit hintésként és mm-es hexaéderes termetű kristályokban fordul elő, я homokkőben finom porszerű sárga halmazokban - a röntgend)ffraktométeres vizsgálat alapján - jaroslt jelenik meg. Szintén a pirit bomlásából képződhetett az epró kristályokban észlelhető gipsz is. Szekunder kiválásként kalcit jelenik meg 8 vágatok falára kiválva, cseppköves megjelenésben. Az egyes kiválási ritmusok között szénportól és széndaraboktői fekete foltos a kalcit. A meddőhányó lassú égése során képződött recens ásványok között a leggyakoribb a röntgendiffraktométeres vizsgálattal igazolt szalmiák és terméskén. A szalmiákot csak apró lisztseerfi fehér foltokban sikerült megtalálnunk, míg a terméskén mm-es blplramisos kristálykákban is megjelenik. Igazi ásványtani csemege a portiandit megjelenése. Ez az ásvány nemcsak hazánkból, de a Kárpát-medencéből is ismeretlen volt ezideig. A 42

17 1. tábla zat (atom 4- ban) S 45,54 44,83 Ag 17,20 20,96 Sb 15,03 15,73 CM 16,26 13,16 Fe 5,18 5,31 100,00 100,00 2. táblázat atom %-ban S 36,79 Ag 52,57 Sb 10,84 Elemző: K0VÄCS, A. 36,79 52,00 11,22 100,00 10C,00 3. tábla zat tömeg Ч ban S 16,,49 15,,61 14,40 1*,,46 16,,42 Aq 68.,64 67,01 69,61 60,,78 68,54 Sb 15,76 16,48 15,90 16,75 14,68 Си 0,64 100,89 99,90 loovoo 100,00 100, Freiberg, Németország, 2 - Pribram, Csehország (DANA, 1920), 3,4- Somoskőújfalu 5 - Selmecbánya, Szlovákia (KODÉRA, 1986) 4. táblázat atom \-ban As 32,90 S 37,65 Fe 29,36 100,00 Elemző: KOVÁCS, A. 5. táblázat. A bátonyterenyel portiandit röntgendiffraktométeres felvétele Portiandit Bátonyterenye Portiandit JCP0S i d(ä) int d(k) int » ** B 9 «- gal jelzett intenzitásértékhez a kalcit is hozzájárult ** - gal jelzett érték közelítő a széles csúcs miatt A felvétel az ELTE Ásványtani tanszékén készült

18 portlandlt ritkán fordul elö a természetben és akkor Is általában sajátos körülmények között. Jól ismert előfordulása a németországi Eifel-hegység, ahol a bázisos vulkánit mészkő xenolitjaiban egy érdekes paragenezis tagja (HENTSCHEL, 1987). BOGNÁR, L. (szóbeli közlés) említette, hogy "magam is találtam a 60-as években végzett uzsai bazaltvizsgálataim során olyan bazaltzárványokat, melyek egyértelmoen mészkőként kerültek a bazaltolvadékba és ott СэО-ként "fagytak be", majd az egyes zárványok - a kőzet összetörése vagy robbantása révén - levegőre kerülve fokozatosan előbb Ca(0H)2 összetételt (portlandltot), majd végül СаСОз-t, azaz kalcitot eredményeztek." A meddőhányón talált fehér színo - halványkék foltokkal tarkított kaolinit-szero, frissen lágy, megszáradva megkeményedő anyag a műszeres vizsgálatok alapján portianditbői és kalcitból áll. A mikroszondás vizsgálat a mintából csak Ca-t mutatott ki, a kompozíciós elektronképen a kalcit és portiandit egymástól elkülöníthető. A laza porózus portianditban erek és foltok alakjában figyelhető meg a képen világosabb szinö és tömöttebb kalcit (17. ábra). Az azonosítás röntgendiffraktométeres vizsgálattal történt (SIEMENS 0 50, Al mintatartó, CuK^sugárzás, hajlított grafitkristály, 41 kv gyorsítófeszültség, 20 ma csőáram, 2 fok/perc goniométersebesség) (5. táblázat - ELTE Ásványtani tanszékén). KÜSZÖNETNYÍLVANÍTAS Ez a tanulmány nem születhetett volna meg a Herman Ottó Múzeum két balassagyarmati területfelelősének - CZELE Jánosnak és GULYÄS Istvánnak, a jószemq ásványgyojtőknek - áldozatos, időt nem kímélő terepi munkája nélkül. A feldolgozott minták nagy részét ők bocsátották rendelkezésünkre. Több esetben voltak társaink terepi útjainkon a gyöngyösi Mátra Múzeum munkatársai is, akiknek segítségét ezúton köszönjük meg. Köszönet illeti végül a röntgendiffratométeres felvételek elkészítéséért az ELTE Ásványtani Tanszék munkatársait is. SUMMARY In this paper we present mineral topographical results concerning a region of Hungary that only a few a data were given ebout so far. Describing the minerals in the cavities and veins in the intermediate rocks we also give data for the better knowledge of the minerals occuring in the sedimentary rocks of the area. At last we describe minerals found in spils of coals mines including portlandite of which hungarian occurence was discovered recently. IRODALOM 8A0INS2KY, P. (19B4): Az ÉSZAKKŐ és OÉLKÖ bányáiban fellelhető jelentősebb ásványelőfordulások ismertetése. Kő- és Kavicsipari Táj. 1: BADINSZKY, P. (1986): Az építőanyagbányák jelentősebb ásványelőfordulásainak kutatása. Szilikáttechnika. 6: DANA, S. E. (1920): The system of Mineralogy of James Dwight Dana., Descriptive Mineralogy. 6. ed., John Wiley Ä Sons Inc. New York FORGO, L. (1975): A zsunypusztei dioritporfirbánya részletes összefoglaló földtani és készletszámítási jelentése. Kézirat. MAFI ÉMO Ter. Földt. Szolg. Adattár. HENTSCHEL, G. (1987): Die Mineralien der Eifelvulkane. Lapis Monographie HÄMOR, G. (1985): A nógrád-cserháti kutatási terület földtani viszonyai. Geol. Hung., ser. Geol., Hung., ser. Geol., 22: 307. JÖZSA, G.-NAGY, E. - RADÖCZ, Gy. - RAINCSÄK, Gy. (1985): Jelentés a Karancs-hegy, ÉSZAKKŐ kőfejtőből bejelentett színesérc indikáció vizsgálatáról. Kézirat, MÄFI ÉM0 Тег. Földt. Szolg. Adattár. 44

19 JUG0VIC5, L. (1912): Kristálytani tanulmányok magyar ásványokon. Ann. Mus. Nat. Hung., 10: 301. KODÉRA, M. (1906): TopografiKká Minerológia Slovenska. I. Veda vydavatelstvo Slov. Akad. Vied. Bratislava. ODOR, L. (1962): A Karancs-hegység kőzettani és földtani viszonyai. Földt. Közi., 92: PANTÚ, G. (1956): A rudabányai vasércvonulat földtani felépítése. MÄFI Évk. 44(2): PANTÖ, G. - MIKÓ, L. (1964): A nagybörzsönyi ércesedés. MÄFI Évkönyv; 50(1): SZAKÄLL, S. (1984): Oktaéderes és oszlopos pirit Gyöngyösorosziból. Asv. Figy., 1(2): 8-9. SZAKÄLL, S. (1986): Új megfigyelések 8 magyarországi terméselemek és szulfidok köréből. Asv. Figy., 3(2): SZAKÄLL, S. (1989): Adatok a Mátra ásványainak ismeretéhez I. Fol. Mist.-nat. Mus. Matr., 14: SZAKÄLL, S. (1991): Asványtani vizsgálatok még le nem Irt gyűjteményi mintákon a Bodrog és Bódva közé esö területen. Kutatási jelentés, Kézirat, Herman Ottó Múzeum, Miskolc. Dr. SZAKÄLL Sándor Herman Ottó Természettudományi Múzeum H-3525 MISKOLC Kossuth u. 13. K0VÄCS Arpád Miskolci Egyetem Fémtani Tanszék H-3529 MISKOLC Egyetemváros 45