Újévi prédikáció az igehirdetık kincsestárából

Átírás

1 M Újévi prédikáció az igehirdetık kincsestárából Cseri Kálmán: Kijelentést kaptak Alapige: Mt 2,12 ivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. A napkeleti bölcsek történetének ez a befejezı mondata nagy örömhírt rejt magában. Akkor ragyogott ez fel elıttem, amikor a karácsonyi igehirdetésre készültem, (annak a megelızı vers volt az alapja), és a történetet újra és újra elolvasva, úgy láttam, egy teljes új évi program van benne. Mi az az örömhír, ami ebben a mondatban rejlik? Az örömhír így hangzik: Isten megırzi azokat, akik bíznak benne attól, hogy gyilkos kezekben váljanak eszközzé mások halálára, és İ veszi kezébe ıket, s az İ kezében lesznek eszközökké mások életének a gazdagítására. Kicsit hosszú, de egyszerő és áttekinthetı: Isten megırzi a benne bízókat attól, hogy gonoszok manipulálhassák ıket és felhasználják piszkos céljaikra, mint ahogy itt Heródes akarta ezeket a bölcseket, sıt nemcsak megırzi, hanem İ veszi kezébe a benne bízókat, és İ használja arra, hogy mások életét védhessék és gazdagíthassák. Mit jelent ez? Ezek a kedves naiv tudósok mit sem sejtve kopogtattak be Jeruzsálemben Heródes palotájába és kérdezték: hol van a zsidók királya, aki most született. Nem tudták, hogy Heródes betegesen féltékeny uralkodó volt, és kíméletlenül elpusztított mindenkit, akiben vetélytársat sejthetett. Ezt azonban ravasz, álnok, hazug módon csinálta, úgy, hogy kihasználva a bölcsek jóhiszemőségét, ezt mondja nekik: Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekrıl, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam ıt! Ezt elhitték. A bölcsek elmentek, megtalálták a kis Jézust, hódoltak elıtte, átadták az ajándékaikat, és mint úriemberekhez illik, igyekeztek visszamenni, a kérésnek eleget tenni, és tájékoztatni Heródest arról, amit tapasztaltak. És itt szólt közbe Isten. Itt van ez a súlyos mondat: Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. Ha visszamennek, bőnsegédei lesznek egy véres kező diktátornak egy újabb gyilkosság megszervezésében. És akaratlanul is Jézus meggyilkolásában segédkeznek. Így azonban, hogy Isten közbeszólt, kijelentést kaptak és engedelmeskedtek Isten kijelentésének, maradt idı arra, hogy amíg ıket Heródes várta, addig kimentették Betlehembıl a kis Jézust. İk pedig, amikor hazamentek, boldogan bizonyságot tettek a Megváltóról, akivel találkoztak. Kétszeresen is az élet munkálásában

2 2009. január használta fel ıket Isten: Jézus megmentésében segédkeztek közvetve, otthon pedig közvetlenül továbbadták az evangéliumot, hogy minél többen hihessenek. Azt nézzük meg elıször, mi is történik itt valójában, mert ennek a hátterét is világosan kell látni, aztán azt, miért volt ez nagy dolog, hogy ık engedtek ennek a kijelentésnek, és hogy mi tette lehetıvé, hogy bekövetkezzék ez a változtatás, hogy noha már eltervezték, hogy visszamennek Heródeshez, mégis más úton tértek haza. 1. Mi történt itt valójában? Az, hogy a hatalom gonoszul manipulálni akar jóhiszemő embereket. Vagyis Heródes be akarja szervezni ezeket a bölcseket, hogy ügynökei legyenek, és segédkezzenek neki a megszületett Messiás meggyilkolásában. Mindezt az említett álnok, ravasz, képmutató módon, mintha ı is imádni akarná a megszületett Szabadítót. Veszélyes csapdahelyzet volt ez, amibe majdnem belementek ezek a gyanútlan tudósok. Isten minket ennek az esztendınek az elsı napján szeretettel figyelmeztet, hogy készüljünk fel arra, hogy mi is kerülhetünk az idén - akár egészen váratlanul is - különbözı csapdahelyzetekbe. Fenyegeti a hívı embert az, hogy váratlanul olyan helyzetbe kerül, amit nem tud hirtelen áttekinteni, ahol csak azt látja és hallja, ami a felszínen van, ahol, ha elhiszi a hazugságot, akkor ı is áldozatul esik. Életfontosságú az, hogy mi is elmondhassuk Pál apostollal, hogy ismerjük az ördög szándékait, mert itt végül is nem Heródes van munkában, hanem a Messiás megszületésekor a Sátán kezd akcióba. Kiváló médium neki Heródes, Heródes meg munkatársakat keres ezekben a bölcsekben. De ki látja azt, hogy honnan indul el az egész? Az látja, aki elhiszi, amit Jézus mondott a csapdát állító ısellenségrıl. Jézus azt mondta: két jellemzı tulajdonsága van az ördögnek: hazug és hazugságnak atyja, és emberölı volt kezdettıl fogva. Ahol a hazugság eszközéhez nyúlnak, mint itt Heródes, ott biztos, hogy az ördög mozgatja az eseményeket és az embereket. Ahol mások élete, boldogulása, kibontakozása, elırejutása ellen kezdıdik akció, ott is biztos, hogy a háttérben maga a sötétség fejedelme, akit Jézus néven nevezett, az ördög van ott. Ezt a legtöbben nem ismerik fel. Akikben Isten Szentlelke van, akikben Jézus Krisztus lakozik a hit által, azok felismerik, és azok elmondhatják: mi ismerjük az ı szándékait. Miért nem sikerült itt Heródesnek ez a próbálkozása? Azért, mert ezek a bölcsek elızıleg már egy hatalmasabb Úrnak a szolgálatába szegıdtek. İk már otthon, Babilonban kaptak kijelentést Istentıl. İk már otthon elhitték azt, amit errıl az élı Istenrıl a benne hívık mondtak nekik. Nem ismerték még igazában Istent, de a hitük már megmozdult, már egyszer egy nagy útra Isten szavára indultak el, és a kisded Jézusban is ezt a mindenható Istent ismerték fel, és azért hódoltak elıtte, imádták İt. És ebben a szolgálatban, ebben az Istennel való bármilyen laza, de mégis meglevı közösségben védve voltak. Hányszor tapasztalhatjuk, hogy Isten olyan veszedelmektıl is megóv minket, amiket észre sem vettünk. Hány helyzetben vigyázott már ránk, amikor nem láttuk a csapdát. Hányszor óvott meg - nyugodtan elmondhatom - a saját butaságom vagy tudatlanságom következményeitıl ezzel az İ gyöngéd szeretetével. Bizony úgy van az, ahogy a közelmúltban olvastuk Péter levelébıl: Isten hatalma ıriz minket hit által az üdvösségre. Ennyit arról, hogy mi történt itt valójában. 2. Aztán nézzük meg azt is, miért volt ez nagy dolog, hogy ezek a bölcsek készek voltak megváltoztatni az útvonalukat? Miért van itt ez a hangsúlyos: azonban? Mivel azonban kijelentést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. Azért, mert elhatározták, hogy visszamennek. Ez volt a természetes nekik. İ kérte, ık meg készségesek voltak. Mi sem magától értetıdıbb. Ez nem szorul magyarázatra. Segítséget kértek tılük, igazán semmibıl sem áll, hogy amerrıl jöttek, arra mennek haza is. Igen ám, csak azt nem szabad

3 3 XII. évfolyam 1. újévi szám elfelejtenünk, hogy az ördög mindig ügyesen álcázza valódi céljait, és valamivel igyekszik megnehezíteni mindig az Istennek való engedelmességünket. Itt ezzel álcázta, és ezzel nehezítette meg a bölcseknek, hogy hiszen Heródes is imádni akarja a megszületett királyt, a Messiást. Hiszen olyan udvariasan és kedvesen kérte, hát illik erre udvariasan úgy válaszolni, hogy teljesítjük a kérését, különösen, ha az semmibe nem kerül nekünk. Megyünk és beszámolunk. İk tehát már elhatároztak valamit. Isten azonban valami mást parancsol nekik. És ez a döntı mindig, mindannyiunk életében, hogy itt mit csinálunk. Kész-e az ember félretenni mindent. A protokollt, az illemet, az udvariasságot, vagy egyszerően csak megszokásból egymást követı gépies cselekedeteket, ha kijelentést kapott. Ha Isten közbeszólt és valami mást mond, akkor kész vagyok-e mindenestıl, az egész érvrendszeremmel félre állni Isten útjából, és azt mondani: Uram, parancsolj elıre fáradni, és én csak utánad jövök. Akárki, akármit mond. Akármilyen Heródes, akármilyen kedvesen kért, akárhogyan elhatározták már közösen, mindent megváltoztatunk, ha te mást kívánsz. Ezt be kell gyakorolni. Nem szeretem szóval úgy mondják: engedelmesség, de itt ennek most konkrét tartalma van. Ez azt jelenti, hogy már volt egy tervem, ami minden tekintetben jónak látszik, semmi rossz nincs benne. Isten azonban valami miatt rossznak látja. És İ mást akar velem. Akkor okoskodás nélkül, halogatás nélkül kész vagyok-e félreállni, és azt mondani: igen, Atyám. Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy azt szépen elterveztük, vagy ahogy tılünk várják, hanem úgy, ahogy te akarod. És amit te mondasz, arra én feltétlenül igent mondok. Mivel a bölcsek erre készek voltak, megmenekültek attól, hogy egy gonosz diktátor kezében játékszerré váljanak, és közvetve Krisztusgyilkosokká, és így lehettek alkalmasakká arra, hogy Jézus életének a megmentéséhez hozzájárultak. Ez azonban nem könnyő, fıleg ha már elhatároztuk. Érdekes az a kifejezés, és tulajdonképpen emiatt figyeltem fel erre az igére, ami itt az ısi szövegben áll: más úton tértek vissza hazájukba. Ez egy hadi kifejezés, azt jelenti, hogy a már elfoglalt területet újra elhagyni, visszavonulni. Ez mindig nehezünkre esik. Már elfoglaltam valamit, megvan a tervünk, összeült a családi tanács. Mindenki jónak látja, és egyszerre csak Isten beleszól és keresztülhúzza. Elıször talán az İ igéjével, vagy a lelkiismeretünkön keresztül, ha nem hallgatunk rá, akkor az eseményeket alakítja úgy, hogy meghiúsítják a tervünket. Minél elıbb észreveszi valaki, hogy kijelentést kapott, és minél elıbb kész engedelmeskedni, annál boldogabb, és annál kevesebb szenvedést okoz magának. Mert ilyenkor szólal meg az: jaj, mit szólnak hozzá, jaj, micsoda presztízsveszteség ez. A hitelük, az önérzetük, a becsületük szenved csorbát, hiszen várja ıket az a nagy úr, aki milyen kedvesen kérte meg ıket erre. És így tovább, lehet sorolni. És lehet, hogy nem értették, hogy Isten miért tiltja meg, hogy visszamenjenek, és miért parancsolja, hogy más úton menjenek, de ebben példák lehetnek elıttünk ezek a derék emberek, hogy nem szorul indokolásra az, amit Isten mond. Ha İ azt mondta, és ez a kijelentés, akkor azt teszem. Utólag a leggyakrabban megértjük, mert Isten a mi értelmünket is meg szokta gyızni, de néha próbára teszi a hitünket, hogy amit nem értek, de bizonyos vagyok benne, hogy İ mondta, kész vagyok-e azt is meglépni. Ez a hitnek, ez az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalomnak a gesztusa mindig. És ezt Isten mindig csodálatosan megáldja és megjutalmazza. Jó lenne, ha úgy indulnánk erre az évre, hogy elkérjük Istentıl a bátorságot ahhoz, hogy mindig készek legyünk változtatni akármin, ami neki nem kedves. És eleve, látatlanban igent mondjunk arra, ami az İ akarata. A hitetlen Istentıl független, teszi mindezt, a vallásos Isten jóváhagyását kéri a saját terveire, a hívı pedig mielıtt nekikezd bárminek, már kérdezi: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? meg

4 2009. január közben is kérdezi, meg amikor már kész a terve, akkor is figyel Istenre, és mindig kész annak megfelelıen módosítani, ahogyan azt Isten akarataként megérti. 3. Éppen errıl szól a harmadik része ennek az igének. Tudniillik az, hogy ehhez viszont hallani és érteni kell Istennek a kijelentését. Mert róluk is azt olvastuk, hogy mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. Érdekes, hogy itt már Isten nem az ı nyelvükön, a csillagok nyelvén beszél velük, mint amikor elindította ıket Babilonból. Itt már közvetlen módon kapnak kijelentést. Álom által, mert nekik még nem volt kezükben az írott ige, ahogy a mi kezünkben van. Fontos lenne, de most nem akarok kitérni, hogy az álmok és látomások jelentıségét ne tartsuk olyan sokra, mint ahogy sokan teszik. A mai álmok és látomások a legritkább esetben vannak Istentıl, szinte sohasem. Isten ma velünk az İ igéjén keresztül beszél. Ezt kellene sokkal jobban megismerni, tanulmányozni, komolyan venni, és ehhez igazítani magunkat. Hogy mi a különbség az álomlátomás és Isten igéje között, azt a Jeremiás könyve 23. részébıl rendkívül élesen olvashatjuk: ahogy a polyva aránylik a búzához, úgy aránylik az álomlátomás az Isten igéjéhez. A polyvát elfújja a szél, azt a szelelésnél szemétnek tekintették. Viheti a szél, az nem való semmire, az nem takarmány, az csak szúr. A tiszta szem az érték. A tiszta szem az ige, az álmok és látomások a polyva. De amíg nem volt írott ige, addig Isten ritkán ilyen módon közölte akaratát az emberekkel. Sokszor van az, hogy valaki olvassa a Bibliát és mégsem érti. Hallgatja az igehirdetést, és semmi személyeset és konkrétat nem tud kihámozni belıle. Mi a feltétele annak, hogy valaki értse? Ezért olvastam fel az elıbb a János evangéliuma 10. részébıl Jézus szavait, aki azt mondja itt: a juhok hallgatnak a pásztor hangjára, a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, elıttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tıle, mert az idegenek hangját nem ismerik. (3-5 v.) A maga juhai követik, mert ismerik a hangját. Itt lesz döntı az, hogy kinek a juha vagy, kire szoktál figyelni, kire hallgatsz, kinek a szavát lesed, ahogy egyik szép énekünk mondja. Kit követsz, kihez tartozunk, mert a maga juhai ismerik az İ hangját, és azok követik is İt. Heródes az ördögnek a juha volt és ıt követte, az ı szavára hallgatott. Ezek a bölcsek már elhatározták, hogy Istennek akarnak engedelmeskedni. És íme, a legkülönbözıbb módon, most már a harmadik féle módon, felismerik az Isten kijelentését és követik is azt. (A prédikáció rövidített változata, Pasarét, január 1.) Heti rendünk: Vasárnap (január 11.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin Templom Dr. Fodor Ferenc Kocsér Fekete Zoltán Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc

5 5 XII. évfolyam 1. újévi szám Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Dr. Fodor Ferenc Szerda Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila Csütörtök Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Fekete Zoltán Bibliaóra [Kálvin terem], Szabó Gábor Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Szombat: Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Pap Ferenc Vasárnap (január 18.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin Templom Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta Kocsér Szabó Gábor Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc Nyársapát Szabó Gábor Templom Fekete Zoltán Eltemettük: Kaszap László (Bognár Erzsébet férje) élt 84 évet, Nyársapát, Béke u. 5. Horváth Sándor (Siroki Eszter férje) élt 79 évet, Szolnoki út 64. Németh Jánosné (szül.: Kovács Judit) élt 54 évet, Nyársapát, Sallai I. u. 15. özv. Fehér Sándorné (szül.: K. Kiss Lídia) élt 97 évet, Hattyú u. 7. Halottunk: Ágoston Dezsı Jenı (Hajdú Sára férje) élt 75 évet, Losonczy u. 25. Temetése: január 12. (hétfı) 13 óra a református temetıben. Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 7.000, forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: ,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! január 19-tıl 24-ig (hétfıtıl szombatig) Ökumenikus Imahetet tartunk 18 órai kezdettel a Kálvin-teremben.

6 2009. január A Fébé nıszövetség hírei: A gyülekezeti nıszövetség megtartotta az új év elsı győlését. Dr. Fodorné Dr. Habil. Nagy Sarolta tartott áhítatott I. Jn 5, 4-6 versei alapján. Igehirdetésében elmondta, hogy Jézus megváltoztatta a világot. Az Ige Jézus szentlelkes igazságának munkálkodása a lelkünkben. Ezután közös beszélgetést tartottunk a hallott igérıl. Majd lelkipásztornınk mesélt párizsi útjáról. Elmondta, hogy ez a látogatás egy magyar református gyülekezet meghívására történt a Kálvin-év jegyében. Szintén meghívást kapott egy ausztráliai gyülekezettıl. Ennek a látogatásnak az elıkészítését beszéltük meg. Mindenki beszámolt az idısek otthonában tett karácsonyi látogatások élményeirıl, tapasztalatairól. Végül megbeszéltük a következı alkalom idıpontját : január 13. A következı idıszak programját fogjuk megbeszélni. I s k o l á i n k h í r e i ÁLTALÁNOS ISKOLA: December 21-én, az utolsó nap délutánján zsúfolásig megtelt a sportcsarnokunk, hiszen a hagyományos iskolai karácsonyi elıadásunkra került sor. Sok kedves meghívott vendég, szülı volt ezúttal is kíváncsi. Valamennyi tanulónk, nevelınk részt vett, szerepelt a mősorban. Sıt különlegesség volt az, hogy egyes szereplıket szülık jelenítettek meg. Színpompássá varázsolta a tornatermet az a formás fenyıfa, melyet Kakulya Sándor szülı ajánlott fel. A karácsonyi idıszakban hirdettük meg tanulóink számára az adventi vers- és meseíróversenyt. Elsı helyezett lett Zsigó fanni, második Surin Simon, harmadik Zsikla Renáta. GIMNÁZIUM: A gimnáziumban a héten elırehozott osztályozó vizsgák zajlottak. Bujdosó Viktória 11. C osztályos tanuló tollaslabda megyei versenyen II. helyezést ért el. Dúl János 12. A osztályos tanuló január 7-én az OKTV II. írásbeli fordulón vett részt Budapesten a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Felkészítı tanára Herega Józsefné.

7 7 XII. évfolyam 1. újévi szám Gondolatébresztı és Ismeretbıvítı sorok Benda Kálmán: Az évi tordai országgyőlés és az erdélyi vallásszabadság (Részlet a tanulmányból) A vallásszabadságért vívott harc az emberi jogokért folytatott sok évszázados küzdelem egyik fontos fejezete volt. Egyetemes vonatkozásban a kérdés történetének könyvtárnyi irodalma van, íróik azonban, ritka kivételektıl eltekintve, az erdélyi fejlıdést nem ismerik, s így nem tudják, hogy a fejedelemségben Európa nyugati részeit messze megelızve, elsınek mondták ki négy vallás szabadságát és egyenjogúságát. Mielıtt azonban szorosabban vett tárgyunkra, az erdélyi vallásszabadság történetére térnénk, tekintsük át emlékeztetıül a felekezetek európai együttélésének legfontosabb állomásait. A középkori Európa nem ismerte a vallási türelmet. A római katolikus egyház a tanaitól való minden eltérést eretnekségnek bélyegzett, s mint Isten elleni bőnt, máglyahalállal sújtott. Nem hozott megértést vagy türelmet az övétıl eltérı vallási felfogások iránt a reformáció sem. Kálvin János kinyomtatott írásban fordult szembe egykori fegyvertársával, Sébastien Castellióval, amikor az a türelem, más tanítások megtőrése mellett emelt szót, és tudjuk, hogy a Szentháromságot tagadó Servet Mihály megégetésével is egyetértett. Az általános, mondhatjuk modern értelemben vett vallási türelem csak a 18. század végén született meg, a francia forradalom nyilatkozatában az emberi jogokról. A középkori eretnek mozgalmak helyi jellegőek voltak, a római egyház egységét nem tudták megbontani. A 16. században Luther Márton felléptével induló reformáció azonban már Európa egészére kiterjedt, és egész országokat szakított ki a katolikus egyházból. Miután a régi és az új egyházak közötti évtizedes vallásháborúk során nyilvánvalóvá lett, hogy egyik fél sem tudja a másikat meggyızni vagy térdre kényszeríteni, az együttélést valamilyen formában rendezni kellett. Így jött létre politikai kényszerőségbıl 1555-ben az augsburgi vallásbéke, mely azzal, hogy elismerte az evangélikus (lutheránus) vallást, elıször mondotta ki, hogy a nyugati kereszténységen belül nem csak egy vallás lehetséges. A két felekezet együttélését azonban az akkori politikusok sem tartották megvalósíthatónak. A béke szerint minden ország, tartomány, birodalmi szabad város választhatott, hogy a két vallás közül melyiket akarja követni, de választásuk megszabta a joghatóságuk alatt élık vallási hovatartozását is. Vagyis a béke rendelkezése szerint a másik egyházi tanítás hívei szabadon távozhattak vagyonukkal együtt. Egy kormányzati egységen belül tehát csak egy vallás, egy egyház létezhetett. Majdnem száz év múlva, 1648-ban a vesztfáliai békében emelték be az elismert felekezetek közé a református (kálvinista) egyházat. Mivel pedig közben nyilvánvalóvá lett, hogy az egy ország egy vallás elve a gyakorlatban a legtöbb helyen nem volt megvalósítható, tágították a lehetıséget. Eszerint egy ország területén belül élhetnek mind a három felekezethez tartozók, de a tartományuraknak, a földesuraknak jogában áll a maguk vallására kényszeríteni jobbágyaikat. Ez a cuius regio, eius religio elve: akié a birtok, az szabja meg a vallást. Egy városon, tartományon vagy birtoktesten belül tehát a vesztfáliai béke továbbra is egyetlen vallás uralmát tartotta megvalósíthatónak. Ha merev szabályok fıként a városokban nem is érvényesültek mindenütt, azaz több felekezet élt együtt több-kevesebb békességben, uralkodó egyház mindenütt csak az egyik volt közülük; a többi csupán olyan tolerált, megtőrt maradt, amelynek vallásgyakorlatát nemegyszer korlátok közé szorították. A nyugat-európai egyháztörténészek általánosnak mondható felfogása szerint a felekezeti egyenjogúságot elıször az angol parlament iktatta törvénybe 1653-ban Cromwell nyomására. Ez az egyenjogúság csak a keresztény vallásokra vonatkozott, s közülük is kizárták az unitáriusokat. Ez is mutatja, hogy az egyenjogúsítás nem a mai értelemben vett lelkiismereti szabadság nevében történt, hanem politikai meggondolásból, hogy biztosítsa a társadalom egységét. Európa nyugati felében, északi, déli vagy középsı részein nagyjából egységes vallási tömbök alakultak ki. Európa keleti részén azonban a vallási kép sokkal tarkább volt, s különösen az volt a Kárpátmedencében és éppen Erdélyben, ahol nemegyszer egy településen belül is több, két vagy három

8 2009. január felekezet hívei éltek együtt. A békés együttélés megteremtésére itt más utat kellett járni, mint az elıbb említett tájakon. A különbözı vallások együttélése itt egyébként is évszázadok óta hagyományos volt. Erdélyben, a nyugati és keleti kereszténység határán, a római és az ortodox egyház egyaránt jelen volt, s az 1400-as években Csehországból a huszitizmus is átterjedt a déli részekre. Az ortodox vallású románokat kivéve, akiket a reformáció nem érintett, az 1550-es évekre Erdély lakossága a lutheri reformációhoz csatlakozott; maga a fejedelem, Szapolyai János Zsigmond is. Katolikusnak csak a Székelyföld egy része, Csíkszék és néhány fıúri család maradt meg. A gyulafehérvári és a váradi katolikus püspöki széket nem töltötték be, a püspökség javait az állam foglalta le ben az országgyőlés törvényben bevett vallássá nyilvánította a lutheri evangélikus vallást, azaz a katolikussal azonos jogokat biztosított számára. Majd amikor a magyar lakosság s a fejedelem is a kálvini irányhoz csatlakozott (az erdélyi szászok, tudjuk, megmaradtak a lutheránus vallásban), az júniusi tordai országgyőlés bevett vallássá nyilvánította a reformátust is. Az erdélyi reformáció azonban ezzel még nem fejezıdött be: a reformátusok egy része a magyarul unitáriusnak nevezett antitrinitárius tanokhoz csatlakozott, s udvari papjának, Dávid Ferencnek hatására János Zsigmond fejedelem is unitáriussá lett. Így került sor 1568-ban a tordai országgyőlésen az unitárius vallás egyenjogúsítására. 425 évvel ezelıtt a tordai országgyőlés négy vallás a katolikus, evangélikus, református és unitárius szabadságát és egyenjogúságát mondotta ki. Tegyük hozzá: elsınek a világon. Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. jan január 18. között) Jan. 11. vasárnap Jn 6,16-21; Zsolt 29; 5Móz 10; RÉ 29 Jan. 12. hétfı Jn 6,22-34; 5Móz 11; RÉ 196 Jan. 13. kedd Jn 6,35-51; 5Móz 12; RÉ 290 Jan. 14. szerda Jn 6,52-59; 5Móz 13; RÉ 437 Jan. 15. csütörtök Jn 6,60-65; 5Móz 14; RÉ 416 Jan. 16. péntek Jn 6,66-71; 5Móz 15; RÉ 403 Jan. 17. szombat Jn 7,1-13; 5Móz 16; RÉ 294 Jan. 18. vasárnap Jn 7,14-30; Zsolt 139; 5Móz 17; RÉ 139 Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53) és (53) A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: és , Kedd - Péntek: címünk: hivatal@refkoros.hu, Honlap: A kiadvány ára: 25 Ft