AZ ONTOLÓGIAI ISTENÉRV SZENT ANZELM MEGFOGALMAZÁSÁBAN. "nem azért akarok belátásra jutni, hogy higgyek, hanem hiszek, hogy belátásra jussak"

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "AZ ONTOLÓGIAI ISTENÉRV SZENT ANZELM MEGFOGALMAZÁSÁBAN. "nem azért akarok belátásra jutni, hogy higgyek, hanem hiszek, hogy belátásra jussak""

Benedek Fekete
7 évvel ezelőtt
Látták:

1 AZ ONTOLÓGIAI ISTENÉRV SZENT ANZELM MEGFOGALMAZÁSÁBAN "nem azért akarok belátásra jutni, hogy higgyek, hanem hiszek, hogy belátásra jussak"

2 Canterbury Szent Anzelm élete, jelleme 1033.ban született a felső-itáliai Aostában 1056-ig szülővárosában nevelkedett 1060-ban bencés szerzetes lett egy normandiai bencés kolostorba 1063-ban a kolostor priorja lett 1078-tól a kolostor apátja 1093-ban Canterbury érseke lett Harcok az angol királlyal (II. Vilmos), 3 éves számüzetés, csak 1100-ban térhetett vissza Angliába 1103-ban újból száműzték Élete utolsó 3 évét békében töltötte Meghalt 1109-ben, Canterburyben Jelleme: Bár Anzelm sohasem volt népszerű szent, kortársait megragadta -- és még most is hat azokra, akik műveit olvassák -- teológiai látásának szépségével és világosságával, imádságainak hatásos ékesszólásával és vonzó jellemével. Nem alaptalanul mondta róla egyik tanítványa, hogy ő volt,,korának legszeretetreméltóbb embere az egész földön''.

3 Canterbury Szent Anzelm: Proslogion Második fejezet: Isten valóságosan is létezik Így hát, Uram, aki a hithez értelmet adsz, add meg nekem amennyire helyesnek ítéled, hogy meg is értsem, hogy létezel, amiként hisszük, és hogy az vagy, aminek hiszünk. Éspedig úgy hisszük, Te az a valami vagy, aminél semmi nagyobb el nem gondolható. Avagy talán nincs is ilyen lény, ahogy az esztelen mondta szívében: nincs Isten? De hallván, hogy ezt mondom, valami, aminél semmi nagyobb el nem gondolható, bizonyára még az esztelen is érti, amit hall, és amit ért, az megvan az értelmében, még ha azt nem is érti, hogy ez a valóságban is létezik. Más jelent ugyanis, hogy egy dolog az értelemben létezik és megint mást jelent megérteni, hogy ez a dolog létezik. Mert amikor a festő előre elgondolja, amit meg fog festeni, az már megvan az értelmében, de még nem fogja fel valóságos létezőként, mert még nem készítette el. Amikor azután már megfestette, akkor az értelmében is megvan, és azt is megérti, hogy létezik a valóságban, amit már elkészített. Tehát az esztelen is meggyőződhet arról, hogy legalább az értelmében létezik az a valami, aminél semmi nagyobb nem gondolható, mert amikor hallja, megérti és amit megértünk, az jelen van az értelmünkben. De bizonyosan nem lehetséges, hogy csak az értelemben legyen meg az, aminél nagyobb nem gondolható. Ha ugyanis legalább az értelemben létezik, akkor elgondolható róla, hogy a valóságban is létezik, ez pedig nagyobb. Ha tehát az, aminél nagyobb nem gondolható, csak az értelemben létezik, akkor az, aminél nagyobb nem gondolható, mégiscsak olyan, aminél nagyobb gondolható. De ez egyáltalában nem lehetséges. Kétségkívül létezik tehát az a valami az értelemben is és a valóságban is, aminél nagyobb nem gondolható.

4 SZENT ANZELM ISTENÉRVE

5 Gaunilo 2. ellenvetése Az érv hatástörténete Az ellenvetéssben azt fogalmazza meg, hogy a gondolati létből (esse in intellectu) nem szabad a valós létre (esse in re) következtetni. Ha ugyanis ezt tesszük, akkor egy általunk elgondolt kincsekben bővelkedő szigetről is bizonyíthatnánk, hogy nem csupán a gondolatban, hanem a valóságban is létezik (Liber pro insipiente 5-6). - Anzelm válasza: a kincses sziget fogalmából valóban nem következik, hogy e sziget létezik, de az istenfogalom esetében más a helyzet. Az "aminél nagyobb nem gondolható" fogalmi jegyei közt egyrészt ott van a szükségszerű lét is ( Liber apologeticus 3), másrészt e fogalmat a tapasztalat alapján alkotjuk meg (ld. Liber apologeticus 2, 4, 8 és a "bene intelligere" jelentése!). Gaunilo 3. ellenvetése Gaunilo 3. ellenvetése szerint Istent éppúgy el lehet gondolni nem-létezőnek, mint minden más dolgot (Liber pro insipiente 2). - Anzelm válasza: Jóllehet valamennyi létezőt elgondolhatjuk nemlétezőnek, Istenről mégsem gondolhatjuk ugyanezt. Mert ha valaki Istent nem-létezőnek gondolja, az valójában nem annak létét vonja kétségbe, "aminél semmi nagyobb nem gondolható", hanem valamilyen véges (nem szükségszerű, kezdettel és véggel rendelkező, elképzelt) nagyságrend létét tagadja (Liber apologeticus 3). A feltétlenül szükségszerű lét egyedül Istennek sajátja, s ha valaki e feltétlen létről a tapasztalat alapján fogalmat alkotott, nem gondolhatja Istent nem-létezőnek.

6 Az érv hatástörténete Szent Tamás ( ) ellenvetése Isten léte nem magától értetődő, tehát nem lehet a priori Istenérvet alkotni, mert Isten létét csak okozataiból lehet bizonyítani. Tehát Tamás szerint Anzelm érvelése körkörös, mert olyat akar bizonyítani, amit eleve feltételez.

7 R. Descartes ( ) Az érv hatástörténete Az újkorban Descartes eleveníti fel az érvet, de jelentősen megváltoztatja Anzelm gondolatmenetét. A racionalista filozófus abból indul ki, hogy az istenfogalom velünk született idea. Majd az istenfogalmat elemezve megállapítja: "ha jobban odafigyelek, nyilvánvalóvá válik, hogy Isten lényegétől éppoly kevéssé tudom elválasztani létezését, mint a háromszög lényegétől azt, hogy három szögének összege két derékszöggel egyenlő, vagy mint a hegy ideájától a völgy ideáját: és így éppen annyira ellentmondásos elgondolni egy Istent (azaz egy abszolút tökéletes lényt), akiből hiányzik az egzisztencia (azaz, akiből egy bizonyos tökéletesség hiányzik), mint egy hegyet, amelyhez nem tartozik völgy". Abból természetesen, hogy hegyet nem tudok völgy nélkül képzelni, még nem következik, hogy akár egyetlen hegy is létezik a világon. Az istenfogalom esetében azonban más a helyzet: az egzisztencia ugyanis az abszolút lény tökéletességei vagy tulajdonságai közé tartozik.

8 Immanul Kant ( ) Az érv hatástörténete Kant szerint minden létezési tétel szintetikus állítás. Ez azt jelenti, hogy valamilyen dolog létezéséről csak úgy tudhatok, ha az a tapasztalat közegében jelentkezik: így a dolog létezését kimondó ítéletem a dolog fogalmának és a tapasztalat adatának szintézise. Minthogy azonban Istenre vonatkozóan nem lehet tapasztalatunk, az "ontológiai" érvnek nincs bizonyító ereje. Kant szerint a létezés (egzisztencia) azért sem tartozhat egy dolog fogalmi jegyei közé, mert a létezés nem reális predikátum: "Létezni nyilván nem reális állítmány, azaz nem fogalom olyasmiről, ami egy dolog fogalmához hozzájárulhatna. Csak pozíciója egy dolognak vagy bizonyos meghatározásoknak önmagukban... És így a valóságos nem tartalmaz semmivel sem többet, mint a csupán lehetséges. Száz valóságos tallér semmivel sem tartalmaz többet, mint száz lehetséges. Mert minthogy ezek a fogalmat, amazok pedig a tárgyat és pozícióját önmagukban jelentik, akkor abban az esetben, ha ez többet foglalna magában amannál, fogalmam nem fejezné ki az egész tárgyat, tehát nem is volna a neki megfelelő fogalom". Ez azt jelenti, hogy a valós létezés az istenfogalmat sem növelheti: így az "ontológiai" érv Descartes-i változata nem bizonyítja Isten létét.

9 Az érv hatástörténete G. W. Fr. Hegel ( ) Anzelm nyomdokain halad, mert ő is a vallási tapasztalatra irányuló reflexióit hangsúlyozza: "Mivel az ember gondolkodó lény, sem a józan emberi értelem, sem a filozófia soha nem fog lemondani arról, hogy a tapasztalati világszemlélettől és -szemléletből Istenhez emelkedjék föl. Ennek a fölemelkedésnek nincs más alapja, mint a világnak gondolkodó, nem pusztán érzéki, állati szemlélete... A gondolkodás fölemelkedése az érzéki fölé, túlmenése a végesen a végtelenhez, az ugrás az érzékfölöttibe az érzéki világ sorainak megszakításával, mindez a gondolkodás maga, ez az átmenetel csak gondolkodás. Ha azt mondják, hogy ezt az átmenetet nem kell megtenni, ez annyit jelent, hogy nem kell gondolkodni. Az állatok valóban nem tesznek meg ilyen átmenetet; ők megállnak az érzéki érzetnél és szemléletnél; ezért nincs vallásuk. Az "ontológiai" érvről pedig ezeket írja: "Az ontológiai bizonyíték kanti kritikája kétségtelenül azért is talált oly föltétlenül kedvező fogadtatásra és elfogadásra, mert Kant a gondolkodás és a lét közötti különbség megvilágítására a száz tallér példáját használta, amely fogalma szerint egyformán száz, akár csak lehetséges, akár valóságos;... azonban meg kellene gondolni, hogy ha Istenről van szó, ez másnemű tárgy, mint száz tallér és bármilyen különös fogalom, képzet, vagy akárminek nevezik. Valójában minden véges az, és csakis az, hogy létezése különbözik fogalmától, Isten azonban kifejezetten az, hogy csak 'mint létező gondolható', ahol a fogalom magában foglalja a létet. A fogalomnak és a létnek ez az egysége teszi Isten fogalmát"

10 Köszönöm a figyelmet! Emléknapja: április 21.

Hasonló dokumentumok

Érvelés és megismerés a skolasztikus középkorban. Tudománytörténet és kommunikáció február 29.

Érvelés és megismerés a skolasztikus középkorban Tudománytörténet és kommunikáció 2016. február 29. Változások az írásbeliségben Időtállóbb, kevésbé kényes anyag 2. 15. sz.: uralkodó anyag a pergamen (korábban