A SPANYOL GAZDASÁG ÁTALAKULÁSA: A FRANCÓ-RENDSZERTŐL A DEMOKRATIKUS ÁTMENET VÉGÉIG

Átírás

1 BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. A SPANYOL GAZDASÁG ÁTALAKULÁSA: A FRANCÓ-RENDSZERTŐL A DEMOKRATIKUS ÁTMENET VÉGÉIG Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Gazdaságelemző szakirány Budapest, december Készítette: Czövek János

2 Tartalomjegyzék: 1. Bevezetés A Franco-éra A kezdetek a polgárháború végétől az ötvenes évek elejéig Az első változások: az ötvenes évek A spanyol-amerikai katonai bázisokról szóló szerződés (1953) Az évtized strukturális változásai A hatvanas-hetvenes évek A Stabilitási Terv és annak következményei A hatvanas évek társadalmi nehéségei A Franco-éra alkonya: a világgazdasági környezet hatása A spanyol EK kapcsolatok A Spanyolország EK preferenciális megállapodás és az azt követő események A demokratikus átmenet ( ) A két Carlos Arias Navarro-kormány: az előátmenet A Suárez-kormányok intézkedései Az első szabad választásokig A második és harmadik Suárez-kormány: A Moncloa-Paktum A 79-es választásoktól Suárez bukásáig A nyolcvanas évek első évei A spanyol EK tárgyalások Egy-egy tényező átfogó elemzése A munkanélküliség alakulása ábra. A munkanéküliségi ráta alakulása ábra. A gazdasági szektorok munkaerő-struktúrája A Külkereskedelmi forgalom alakulása ábra. A külkereskedelmi forgalom alakulása ábra. Az importnövekedés üteme ábra. Az exportnövekedés üteme ábra. A spanyol export földrajzi területek szerinti megoszlása (%) ábra. A spanyol import földrajzi területek szerinti megoszlása (%) Konklúzió Melléklet ábra. A fogyasztói árindex alakulása ábra. A reál GDP növekedése ábra. A spanyolországi külföldi befektetések alakulása ábra. A külföldi spanyol befektetések alakulása ábra. A gazdasági szektorok hozzájárulása a GDP-hez ábra. A GDP ágazati struktúrájának alakulása ábra. Az államháztartási hiány a GDP %-ában ábra. A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP %-ában ábra. Az államadósság növekése Bibliográfia

3 1. BEVEZETÉS A Spanyolország huszadik századi történelmének második felével foglalkozó tudományos munkák, elemzések között bizonyos témák részben érthető és elfogadható okokból kifolyólag sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint mások. Különösen igaz ez, ha nem spanyol szerző művéről van szó, és kiváltképp, ha magyarról. Dolgozatom gazdasági-politikai jellégénél fogva itt főként ezekre a tudományágakra gondolok, amelyek között az alábbi témák a divatosak, ezek dominálnak (a teljesség igénye nélkül): a spanyol demokratikus politikai átmenet (I. János Károly szerepe, a konszenzus, a kiegyezéskeresés példaértékűsége); az Európai Közösség mediterrán és latin-amerikai irányultságának erősödése a délibővítés 1 után; a spanyol gazdasági csoda, azaz az ország EK-csatlakozása utáni gazdasági teljesítményéről szóló elemzések (különös tekintettel a strukturális és kohéziós alapok magas fokú kihasználására); Spanyolország csatlakozása az EMU 2 -ba, stb. Ha Spanyolország legújabb korának gazdaságtörténetét kutatjuk, szinte biztos, hogy az utóbbi két témakörből temérdek anyagot találunk. Olyan átfogó elemzés azonban, amely a gazdasági átmenetet analizálja, már sokkal kevesebb van. Főleg ezért vállalkoztam arra, hogy a spanyol gazdaságtörténet e jelentős szakaszát választom szakdolgozatom tárgyának. Mindazonáltal nem szeretnék abba a hibába esni, hogy eltúlzom a téma jelentőségét: semmiképp nem állítom, hogy a francóizmus vagy a demokratikus átmenet gazdasági átalakulásának ismerete nélkül csonka lenne minden elemzés Spanyolország monetáris integrációjáról vagy a közösségi alapok kihasználásáról. A Franco-diktatúra közel negyven éve alatt a gazdasági struktúra változásai sokkal lassabban mentek végbe, mint az európai integrációhoz közvetlenül köthetők, amely miatt természetes, hogy kevésbé állnak az érdeklődés középpontjában. Az aktualitás szempontja is meghatározó: sokkal aktuálisabb téma a latinamerikai piacokért folyó gazdasági harc, mint ahogy sokkal fontosabb például Magyarország 1 Déli-bővítés alatt az 1981-es görög, és az 1986-os spanyol és portugál csatlakozást értik. 2 Economic and Monetary Union 2

4 számára 3 a közösségi alapok jó kihasználása, mint a diktatúra változásainak elemzése. Mindazonáltal, talán épp a magyarországi gazdasági átalakulás hasonlatossága 4 miatt érdemes és igen érdekes ezt a korántsem kevéssé jelentős történelmi kort megvizsgálni az emlíett szempontból is. Szándékom természetesen nem tagadni e kor jelentőségét, csak realitással állni hozzá. Elemzésem középpontjában a francóizmus és a demokratikus átmenet gazdasági reformjai, változásai állnak. Ez a két korszak alkotja a munka gerincét, a két nagy részt: a másodikat és harmadikat. Úgy gondolom, hogy a Franco-rezsimet gazdasági szempontból is külön fejezetnek tekinthetjük Spanyolország történelmében, hiszen nem valamiféle lassú átalakulás vezetett el kialakulásához, hanem egy véres, kegyetlen polgárháború; a rendszer nem gyökerezett a spanyol múltban, ezért annak előzményeivel nem kell foglalkoznunk. Mindazonáltal nem tehetem meg ugyanezt az átmenetet követő évekkel, mert az elemzés középpontjában álló éveknek igenis van kapcsolatuk a jelennel. A csatlakozást közvetlenül megelőző és az azutáni időszakot természetesen csak nagyon röviden az ötödik részben, a Konklúzió cím alatt tárgyalom. A Francisco Franco tábornok hatalomra jutásával kialakult helyzet tehát a kiindulópont, amelyet a teljes nemzetközi elszigeteltség és gazdasági autarchia jellemez. Ez a drámai korszak teljes hiánygazdaság, az azzal járó intézkedésekkel, másfelől a polgárháborút lezáró megtorlásokkal gazdaságilag és nemzetközi politikai szempontból főleg a második világháborút követő években a legélesebb és a nemzetközi nyitással folyamatosan enyhül. A diktatúra e kezdeti éveit a külső elszigeteltség mellett a belső durva elnyomás is jellemzi. A nemzetközi nyitás első lépésére 1953-ban került sor a Vatikánnal való diplomáciai kapcsolatok felvételével, amelyet aztán egy Konkordátum aláírása követett. Még ugyanebben az évben egy még jelentősebb egyezmény született: a Madridi Paktum. Ez a szerződés katonai bázisok létesítését tette lehetővé az Amerikai Egyesült Államok számára spanyol területen, gazdasági segítségnyújtásért cserébe. Két évvel e kiemelkedő jelentőségű szerződés után az ország belépett az ENSZ-be. 3 Sokan kulcskérdésnek tartják hazánk sikeres csatlakozásának tekintetében az alapok hatékony kihasználását, amelyekből előreláthatólag nem fogunk olyan arányban profitálni mint Spanyolország vagy Írország. 4 Mind a politikai, mind a gazdasági átalakulásban, rendszerváltásban jelentős hasonlóság figyelhető meg a spanyol- és a magyar út között. 3

5 A nemzetközi nyitás tovább folytatódik az ötvenes évek második felében és a gazdasági szerkezet jelentős átalakításával jár, főleg a hatvanas évek folyamán. Ebben a környezetben kezdeményez kapcsolatokat a rezsim az Európai Közösséggel. A Franco-rendszer EK-hoz fűződő viszonyát, a tárgyalásokat és a megállapodást külön fejezetben tárgyalom. Ezekben az években Spanyolország már nem egy a világtól elzárt ország, hanem bár számos aspektusban nagyon különbözik a Közösség országaitól részévé vált a nemzetközi munkamegosztásnak. Míg a rendszer politikai szempontból megőrizte kezdeti alapvonásait antidemokratikussága, diktatórikussága és a reformok abszolút elutasítása mellett oligarchikus 5 jellegére szoktak itt utalni, gazdasági modellje alapvetően megváltozott az 1959-es gazdasági reformokkal. A nyitás folytatódik, de a rendszer és maga Franco személye lehetetlenné teszik a teljes integrálódást a fejlett kapitalista világba. A harmadik rész az átmenet éveit taglalja: a tábornok halálától kezdődik és az 1982-es szocialista győzelemmel zárul. Itt sem hagyhattam figyelmen kívül sem a belpolitikai változásokat, sem a fontos külpolitikai lépéseket, hiszen a demokratikus átmenet politikai változásai egyben alapot adtak a gazdasági változásra is. Franco halálával ugyanis elhárul a legfőbb akadály az ország európai integrációja elől: 1977-ben benyújtják tagsági kérelmüket, amelyről már másfél évvel később megindulnak a tárgyalások. A világgazdasági helyzet (olajválság, általános dekonjunktúra) azonban megakadályozza a gyors felvételt, amelyhez az is hozzájárul, hogy Spanyolország gazdasági teljesítőképessége ekkor még túlságosan elmarad a közösségi átlagtól. 6 Két, Spanyolország esetében gazdaságilag meghatározó, szempontot átfogóan elemzünk, többek között azért is, mert ezek máig különös jelentőséggel bírnak. Ezek a munkanélküliség és a külkereskedelem 7 alakulása a negyedik rész fejezeteit képezik. A gazdasági folyamatok megértéséhez ismernünk kell az adott feltételeket, körülményeket, ezért egy gazdasági elemzés elképzelhetetlen a legfontosabb mutatók szemléltetése nélkül. A politikai folyamatokat így az átmenetet is alapvetően befolyásolta a hetvenes évek világgazdasági konjunkturális helyzete, annak hatása a spanyol gazdaságra. Az 5 A hatalomba csak Francóhoz hű vezetők kerülhettek és az ő abszolút uralmuk volt jellemző. 6 Annál is inkább, mivel ekkor nem csak Spanyolországról van már szó, hiszen Görögország 1981-ben csatlakozik (amely esetben inkább a politikai érvek elsődlegességéról beszélhetünk, mint a gazdaságiakról), jelentősen megterhelve a közösségi költségvetést, a másik ibér-félszigeti ország csatlakozási folyamata pedig szorosan összekapcsolódik szomszédjáéval. 7 Mind összetételét, irányát, arányát és mennyiségét vizsgálva. 4

6 utalások egy-egy makromutató alakulására nem csak egy-egy helyen fordulnak elő, ezért azokat egy, a dolgozat végén lévő, mellékletbe foglaltam össze. Mivel a negyedik részben tárgyalt két témát a foglalkoztatottságot és a külkereskedelmet azon a helyen igyekeztem minden aspektusában bemutatni, hogy azok teljes egészet képezhessenek, a mutatókra vonatkozó ábrákat jobbnak láttam odarakni. Két pontosítást már most tennünk kell. Az egyik a demokratikus átmenetre vonatkozik. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szakirodalomban nem egyértelmű e korszak meghatározása: a kezdetét egyesek a caudilló 8 halálához kötik, mások inkább Adolfo Suárez első kormányának megalakulásához 9, megint mások az első szabad választások megtartásához, június 15-hez. A politikai átmenet szempontjából inkább a második vélemény a meggyőzőbb, mivel Carlos Arias Navarro miniszterelnök személye erős kontinuitást jelentett Franco halála ellenére. 10 Ezt a kontinuitást kívánta maga a miniszterelnök is kifejezni beiktatási beszédében: Politikai világunkon kívül esik minden szakítással járó forradalmi eszme és minden alkotmányozási periódust követő nyitás... Csak az reformálható meg, aminek megőrzése kívánatos. (...) Kontinuitás és reform egymást kiegészítő fogalmak A demokratikus átmenet a régi francóista struktúra lebontása és a demokratikus intézményrendszer kialakítása, a politikai pártok legalizálása, az alkotmányozási folyamat, a hadsereg háttérbeszorítása, stb. csak Adolfo Suárez első kormányának beiktatásától veszi kezdetét. Mégis, úgy gondoltam, hogy világosabb és könnyebben követhető, ha a második fejezetet lezárom azelőtt, hogy a hetvenes évek első felének gazdasági intézkedéseinek elemzésébe belekezdenék. Úgy Franco tábornok halála, mint az első Suárez-kormány megalakulása jelentős végpontjai a francóizmus fejezetének, a gazdasági átalakulás szempontjából azonban érdemes a 73-tól elkezdődő reformpróbálkozásokat az átmenettel együtt látni. Emellett, az előző bekezdésben leírt érvek elsősorban a politikai rendszer átalakulására vonatkoznak, gazdasági szempontból már Franco halála előtt egyfajta előátmenetről beszélhetünk. 8 Francisco Franco november 20-án húnyt el július Annak ellenére, hogy Arias Navarro január 5-én alakult első, és az március 11-i kormányátalakítást leszámítva december 12-i második kormányában csak két tárcának volt ugyanaz a vezetője, Antonio Valdés y González Roldán közmunkaügyi, és Gabriel Pita de Veiga haditengerészeti miniszterek személyében. 11 Carlos Arias Navarro: Calendario para la reforma política. Servicio Central de Publicaciones. Presidencia del Gobierno, Madrid,

7 A másik kiemelendő már sokkal ismertebb dilemma az európai integrációra vonatkozik. Az EK, EGK, EU rövidítésekről van szó. Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) az Európai Uniót alkotó három integrációs szervezet egyikének a legjelentősebbnek az eredeti elnevezése, amelyet a Montánunió hat tagországa (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, NSZK, Olaszország) hozott létre 1957-ben a Római Szerződés aláírásával től, az Egyesülési Szerződés életbe lépésétől használatos az Európai Közösségek (EK) elnevezés, mivel ekkor váltak közössé a három integrációs szervezet (Montánunió, Euratom, EGK) intézményei. Az EGK elnevezést az 1993-ban hatályba lépő Maastrichti Szerződés változtatta Európai Közösség-re (EK) 12, amely szerződés eredményeképp jött létre a ma már 25 tagállamot magába foglaló integrációs szervezet, az Európai Unió (EU). A felhasznált irodalom tekintetében elsődlegesek a spanyol források, amelyek között néhány, az egész korszakot átfogó, elemzést is találtunk. A témában felhasználható magyar források bár természetesen ezekből jóval kevesebb van szintén részét képezik a bibliográfiának. Ezek mellett számos elemzést, cikket használtam fel, amelyek közül a többség egy-egy kormány, rövidebb kor analízise. Jelentős mértékben támaszkodtam az Internet adta lehetőségekre mind a sajtótermékek, mind a hazai és spanyol kutatóintézetek publikációinak elérése érdekében. Végül, a lábjegyzetben az első megjelölésénél, az adott forrás összes szükséges paramétere szerepel, a későbbi utalásoknál már azonban csak a szerző és ha egy szerző több művét is felhasználtam a cím. A bibliográfiában egy sajtótermék ill. tanulmánygyűjtemény csak egyszer szerepel, nem jelöltem meg külön-külön mindegyik felhasznált cikket vagy tanulmányt. 12 Épp az EK rövidítés kettős jelentése adhat okot félreértésre, ugyanis, mint láthatjuk, az egyaránt utalhat az EGK-ra (az Európai Közösségre) és az Európai Közösségekre, azaz az EGK-ra, az Európai Szén-és Acélközösségre és az Európai Atomenergia Közösségre összefoglalóan. A köznyelv az Európai Közösség ill. az Európai Közösségek kifejezéseket általában az európai integráció szinonimájaként szokta használni: bár elvileg tévesen, mindazonáltal szinte mindig mindenki számára érthetően. 6

8 2. A FRANCO-ÉRA 2.1. A KEZDETEK A POLGÁRHÁBORÚ VÉGÉTŐL AZ ÖTVENES ÉVEK ELEJÉIG Az 1939-ben lezárult spanyol polgárháború teljesen kimerítette az országot: nem véletlenül szokták az azt megelőző három éves periódust úgy emlegetni, hogy ami az európai országoknak a világháború volt, az Spanyolországnak a polgárháború. Nem csak az emberi veszteség 13 volt óriási, hanem a gazdasági is, amelyet a második világháború tovább súlyosbított. Hivatalosan ugyan Spanyolország semleges maradt 14 a világháborúban, azonban ezt sokan 15 épp azzal magyarázzák, hogy a polgárháború pusztításai gazdaságilag lehetetlenné tették a tényleges részvételt. A porlgárháborút követő éveket a megtorlás jellemzi: a baloldali pártokat hivatalosan feloszlatják, betiltják, a jobboldali erők még 1937-ben a Nemzeti Mozgalomba tömörülnek; a regionális autonómiák megszűnnek től a rendszer saját legitimizálása és elfogadhatóvá tétele érdekében némi változáson megy át, aminek fő oka, hogy a világháborúban a nacionalista erőket hatalomra segítő központi hatalmak expanzióból defenzívába kezdenek. A francóista alkotmányozási folyamat 16 meglehetősen hosszú ideig tartott és gyakorlatilag az ig tartó periódus alatt hozott hét alaptörvényt jelenti: A munka alapokmányáról szóló törvény (1938. március 9.) A Cortes 17 felállításáról szóló törvény (1942. július 17.) A spanyolok jogairól és kötelességeiről szóló törvény (1945 júlis 17.) A nemzeti referendumról szóló törvény (1945. október 22.) 13 A polgárháborúról szóló legfrissebb tanulmányok a harcokban elesettek és az eltűntek számát re becsülik, míg a Spanyolországból emigrálókét re. (in.: El legado del siglo XX., 94. o., Espasa Calpe, Madrid, 2001.) 14 A spanyol Kék Divíziót, amelyet a Szovjetunióban vetettek be, és amely Németország a spanyol polgárháborúban a nacionalista erőknek nyújtott segítségét volt hivatott kompenzálni, 1943-ban Franco kivonta a harcokból. Madrid sosem képezte részét a Berlin Róma tengelynek, és bár 39-ben belépett az Antikomintern Paktumba és Németországgal barátsági szerződést kötött, ugyanezt megtette Portugáliával is, azzal az országgal, amely Angliának nyújtott támogatást a világháború alatt. Franco sose ment el Németországba hogy Hitlerrel tárgyaljon, és nem végződött megállapodással az az egyetlen találkozásuk sem, amelynek oka a Führer azon szándéka volt, hogy megszerezze Franco engedélyét arra, hogy a német csapatok átvonulhassanak Spanyolországon Gibraltárig (az ún. Félix-művelet). 15 Vö. pl. Spanyolország holnapja Régis Debray és Max Gallo beszélgetései Santiago Carrilloval, 1974., 163. o. 16 Az 1967-es Állam Organikus Törvénye, amely kis alkotmány -ként funkcionált, egyfajta organikus demokráciát hozott létre. Ide tartozik az 1966-os sajtótörvény is, amely ha látszólag is eltörölte a cenzúrát. 17 A spanyol parlament 7

9 Az államfő jogutódlásáról szóló törvény 18 (1947. július 26.) A Nemzeti Mozgalom alapelveiről szóló törvény (1958. május 17.) Az Állam Organikus Törvénye (1967. január 10.) A diktatúra első éveire a gazdaság teljes idomulása jellemző a politikai autokráciához. A polgárháború és az azt követő második világháború következtében gyakorlatilag összeomlott az ország külkereskedelme, ezért önellátásra rendezkedett be. Az uralkodó Falange autarchiapolitikájára volt jellemző ez az elszigetelődés, amelyet tovább fokozott a Franco által képviselt nagyspanyol nacionalizmus elzárkózó politikája. Bevezették a jegyrendszert 19. Olyan, a Második Köztársaság alatt hozott intézkedéseket törölték el, mint az agrárreform vagy a progresszív adópolitika. A gazdasági rendszer további befeléfordulásához vezetett, hogy az ország nem részesülhetett a Marshall-segélyből, amely köszönhetően tovább fokozódott gazdasági lemaradottsága a Nyugattal szemben. A rendszer diktatórikus jellege gazdasági téren is megmutatkozott, például a 39-es ipari törvényekkel, amelyek az uralkodó oligarchiához közel álló csoportokat részesítették előnyben. A 41-ben létrehozott Nemzeti Ipari Intézet (INI) revén az állam közvetlenül beleszólhatott a termelésbe. 20 Az egyetlen vertikális szakszervezet révén kontrolálták a dolgozó réteget. A sztrájk tilos volt, a magas árakkal és alacsony bérekkel pedig amelyeket kötelező bértáblákban rögzítettek a feketepiacra szorították ki a lakosság jelentős részét. A negyvenes évek folyamán született néhány pozitív intézkedés is, amelyeknek gazdasági jelentőségét nem lehet figyelmen kívül hagyni től már létezik a társadalombiztosítás intézménye 21. A munkahelyek stabilitását tették lehetővé a szociális törvények. Az a tény, hogy mindez a bérek alacsonyan tartása árán és igen jelentős rejtett munkanélküliség mellett történt, a társadalmi stabilitásnak csak a látszatát keltette. Végül szintén meg kell említeni, hogy 1945-től a rezsim szabad utat engedett az emigrációnak, amely addig gyakorlatilag lehetetlen volt. Ez főleg az ötvenes évek második felétől lesz igen jelentős, amikortól mintegy társadalmi szelepként működik, csökkentve a munkanélküliség okozta 18 Ez teszi lehetővé, hogy Franco hálala után Juan Carlos herceget koronázzák királlyá és ő töltse be az államfői funkciót. 19 Amelyet csak 1953-ban szüntettek meg. in.: Giró-Szász András: A spanyol út Európába, Századvég Kiadó, Budapest, 2002, 22. o. 20 Erre utal Anderle Ádám is A spanyol átmenet c. cikkében (História, 7. sz. 26. o., 1993): Az állam közvetlenül, tervszerűen avatkozott be a gazdaság ügyeibe, miközben magára vállalta a XIX. században megtört ipari forradalom extenzív eszközökkel történő befejezését, a belső felhalmozás nagyiparba történő átszivattyúzását. 21 Még a Második Köztársaság létesített egy általános orvosi ellátó rendszert, amely a TB elődjének tekinthető. 8

10 problémákat és feszültséget. Más szempontból az emigrációt a Stabilitási Terv egyik előidézőjének is tekinthetjük AZ ELSŐ VÁLTOZÁSOK: AZ ÖTVENES ÉVEK A második világháború alatt a szövetséges oldal elsődleges célja a hitleri Németország térdre kényszerítése volt, vajmi keveset foglalkoztak a központi hatalmakat csak igen szerényen támogató Spanyolországgal. A világháború lezártával azonban a győztes hatalmak számára már megvolt a lehetőség és a nemzetközi jogi keret a spanyol-kérdés tisztázására. Az Egyesült Nemzetek Szervezete mexikói tiltakozásra megtagadta Spanyolország felvételét, arra hivatkozva, hogy a szervezetnek nem lehet tagja egy olyan rendszer, amely Hitlernek köszönheti létét. Ezen álláspont folyományaként a Biztonsági Tanács 46. februárjában felkérte a tagállamokat, hogy hívják vissza nagyköveteiket Madridból, és egészen 1947-ig kereskedelmi embargó súlytotta az országot. Ahogy haladtak előre az események a hidegháború kialakulásának irányába, úgy mérséklődött a szorítás Spanyolország körül. Az ország földrajzi helyzete geopolitikai szempontból ugyanis kiemelkedő jelentőséggel bír, ezért az Egyesült Államok érdekelt lett a Franco-rendszerrel való együttmuködésben novemberében Spanyolország amerikai nyomásra elérte, hogy bár 55-ig nem kapott hivatalos megerősítést az ENSZ Közgyűlése engedélyezte tagjainak diplomáciai kapcsolatok létesítését. Az európai államok azonban továbbra sem támogatták a francóista Spanyolországot. A fő érv az ország NATO- és EK-tagsága ellen mindvégig annak antidemokratikussága volt, amely miatt bár az USA szerette volna elérni a nyugat-európai országok mindig elutasították azt. Így Franco számára egyetlen kiút maradt: az Egyesült Allamok felé. A két ország közeledésének lehetünk tanúi már a késő negyvenes évektől: augusztusában az USA 62 millió dolláros segélyben 22 részesíti a Franco-rezsimet. Amerikai szenátorok utaztak Spanyolországba, aki kihasználta a világhatalom közeledését és katonai 22 In.: Gömöri Endre: Francótól Felipéig; Kossuth, Budapest, 1986; 52. o. Szabó László 50 millió dolláros segélyről ír (in.: Szabó László: Spanyolország kikövezett útja a NATO-ba; Charta Press, Budapest, 1995; 10. o.), míg Szilágyi István 125 millióról beszél (in.: Szilágyi István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban; Napvilág, Budapest, 1996; 148. o.) 9

11 bázisokat ajánlott fel neki. Ekkor a legnagyobb akadályt érdekes módon 23 a Katolikus Egyház jelentette, aki tiltakozott a katolikus lelkiismeret eretnek dollárokra való cseréje 24 ellen. A klérus ellenállását megtörendő Franco diplomáciai kapcsolatok létesítését kezdeményezte a Vatikánnal, amely még ugyanebben az évben lehetővé tette a Spanyolország és a Szent Szék közti Konkordátum 25 aláírását (1953. augusztus 27.). Evvel elhárult minden akadály, és több éves tárgyalássorozat után a két ország katonai szerződést kötött A spanyol-amerikai katonai bázisokról szóló szerződés (1953) Az egyszerűen csak Madridi Paktumként emlegetett szerződést szeptember 26- án írták alá Alberto Martín Artajo spanyol külügyminiszter és Dunn nagykövet. A szerződés három dokumentumból tevődött össze: 1, Védelmi megállapodás; 2, Gazdasági segítségnyújtásról szóló megállapodás; 3, A közös védelem érdekében nyújtott segíségről szóló megállapodás. A három dokumentum közül az első volt a legjelentősebb. Ennek alapján az Egyesült Államok spanyol területen katonai bázisokat létesített 26, amelyek spanyol ellenőrzés, zászló és parancsnokság alatt maradtak. Az USA személyes ellenőrzési joggal bírt az általa szállított felszerelések felett. E négy nagy bázis mellett amerikai használatba került több kisebb is, mint például a san pablói, a reusi, vagy a cartagenai. A második és harmadik dokumentum egy egységet alkottak és gazdasági és katonai segítséget jelentettek. Ennek alapján az ország 1953-ban 226 millió dolláros segélyben részesült, és az es periódusban évi 350 millió dollárt kapott 27. Természetesen ezek a számok nem tartalmazzák azt a 400 millió dollárt, amit a négy bázis felépítésére és felszerelésére költöttek. 23 A Katolikus Egyház egyik fő bázisa volt a francóista rendszernek. Csak a Második Vatikáni Zsinat (1961) után ment át jelentős változáson és csak nem sokkal előtte kért nyilvánosan bocsánatot a spanyol néptől a polgárháborúban játszott szerepéért (hozzájárult Franco győzelméhez). Csak ekkor indul meg egy mérsékelt szekularizáció. 24 Szabó László: Ibid. 12. o. 25 Ez az egyházi oktatás kiterjesztését és kötelezővé tételét tartalmazta, kimondta, hogy a katolikus vallás az ország egyetlen vallása és az egyházi hatóságoknak cenzúrajogot biztosított a könyvkiadás területén. A kormánynak megmaradt az a joga, hogy az érsekeket és a püspököket kinevezze. 26 három légi bázist a torrejónit, a zaragozait és a morónit és egy légi- és tengeri bázist, La Rotában. 27 Szabó László: Ibid. Gíró-Szász András adatai szerint az es periódusban összesen 341 millió dollár szerepelt a szerződésben, amelyből 259,8 millió valósult meg. In.: Ibid. 21. o. 10

12 A tíz évre kötött Paktum 28 kétarcú volt. Egyfelől, azon kívül, hogy ez a szerződés ütötte az első jelentős rést az elszigeteltség falán, megmentette az országot a teljes gazdasági összeomlástól és óriási szerepe volt abban, hogy Spanyolország agrárországból ipari országgá alakulhatott át. Másfelől, konzerválta a francóista rendszert és segített neki az amerikai érdekek szerinti túlélésben. Ide tartozik az is, hogy ez a szerződés volt az első lépés az ország amerikai függésének kialakulásához, bár a hivatalos spanyol verzió szerint minden, amit elértünk, függetlenségünk legkisebb sérülése nélkül történt 29. A szerződés megkötésével a rezsim megszerezte az Egyesült Államok védelmét, hiszen a harmadik dokumentum a kölcsönös védelemről szólt, ezen kívül pedig a szerződést tekinthetjük az első lépésnek Spanyolország NATO-tagságához 30, majd a későbbi EGK-csatlakozáshoz. Az európai hatalmak pozícióváltozásának egyik jele volt az 1959-ben alapított Nyugat-Mediterráni Szövetség Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Marokkó részvételével. Ez a biztonsági szövetség tovább mélyítette Madrid kapcsolatát a NATO-tagállamokkal és segített az elszigeteltség felszámolásában. 31 Az 1953-as Madridi Paktum által biztosított segélyek gazdasági jelentőségét ki kell emelnünk, amelyet például az a tény is jól szemléltet, hogy az aláírás évében szüntették meg a jegyrendszert. A spanyol gazdaság a szerződés által jelentős tőkéhez jutott, az amerikai katonai és gazdasági szerepvállalás pedig bizalmat keltett az ország iránt és lehetővé tette az amerikai és európai magánbefektetéseket. Kezdetben főként az amerikaiak befektetések voltak jelentősek, amelyeknek köszönhetően Spanyolország gazdasági szempontból nyitni tudott a Nyugat irányába. 28 Amelyet 63-ban, 68-ban, 70-ben és 76-ban meghosszabbítottak, tehát a Franco-diktatúra végéig és még azután is meghatározó volt. 29 Szabó László: Ibid. 16. o. 30 A Paktum revén Spanyolország egyfajta kvázi NATO-taggá vált, bár a tényleges tagságnak mindvégig sok ellenzője akadt. A spanyol tagság kiharcolására irányuló amerikai szándék többek között 1957-ben sem járt sikerrel, az európai tagállamok vétója miatt. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az európai tagállamok álláspontja is érdekeik szerint változott az évek folyamán, pl. Franciaország határozott ellenállását feladva a De Gaulle-kormány ideje alatt az ötvenes évek végén már katonailag együttmőködött Spanyolországgal és ekkor már támogatta szomszédja felvételét a NATO-ba. Ugyanakkor Spanyolország részéről is megmutatkozott egyfajta sokak által inkább csak a caudilló makacsságának betudható ellenállás, amelynek Franco azon nyíltan hangoztatott véleményével adott hangot, hogy az ország NATO-csatlakozásáról nem lehet szó, ameddig Gibraltár brit fennhatóság alatt áll. 31 Spanyolország katonai integrációjáról lásd Czövek János: La integración militar de España ( ) c. kéziratát 11

13 Az évtized strukturális változásai A gazdasági nyitás ugyanakkor bár egyfelől átlendítette a rendszert a mély gazdasági válságon egy errodáló folyamatot is elindított, amely épp a viszonylagos nyitottságból táplálkozott. Az ötvenes évek elejéig tartó teljes elszigeteltség fokozatos felszámolása ugyanis nem járt gazdasági növekedéssel: a hatvanas évek elejéig a GDP kezdetben drasztikus, majd később enyhébb visszaesésének lehetünk tanúi. Az évtized változásai az alapot teremtették meg a növekedésre, a struktúraváltásig 32 azonban visszaeséssel jártak, mint ahogy az a gazdasági szerkezetváltozások esetében lenni szokott. A negyvenes években még agrárországként kell jellemeznünk Spanyolországot: a lakosság fele ekkor ebben a szektorban tevékenykedik. Az ötvenes években a protekcionizmus és az importhelyettesítő politika már megadta az első lökést az iparnak, de az évtized közepére az ipari növekedés irányt tévesztett és a spanyol gazdaság komoly fizetési mérleg-krízist élt át. Ekkor a kormányzat úgy dönt, hogy felhagy az importhelyettesítő politikával, amely döntésben kiemelkedő szerepet játszottak a Madridi Paktum nyomán meginduló külföldi befektetések. A hatvanas évekre már végbemegy a gazdaság struktúrájának átalakulása: megszűnik a mezőgazdaság dominanciája és jelentősen nő a szekunder és tercier szektorok gazdaságban betöltött aránya. A külpolitikai nyitás folyamatában a Madridi Paktum utáni következő állomást az decemberi ENSZ-tagság jelenti. Ettől kezdve a nyugat-európai államok is nyitni kezdtek Spanyolország felé, megnyitva munkaerőpiacukat a spanyol munkavállalók előtt. Miután a hazai ipar már nem tudta a nagyvárosokba áramló rétegeket felszívni, azok, a már nyitott külföldi munkaerő-piacok adta lehetőségeket kihasználva, egyre inkább a fejlettebb nyugat-európai országokban elsősorban Franciaországban és Németországban vállaltak munkát. Ez a gyors nyitás az egyre nagyobb jelentőséggel bíró turizmussal és a külföldi befektetésekkel együtt egyre élesebbé tette a már meglévő gazdasági feszültséget, amelyek politikai feszültségekhez vezettek. Másfelől mind a külföldre utazó és ott munkát vállaló spanyolok akik értelemszerűen időnként hazautaztak, mind a Spanyolországba beutazó turisták társadalmi és pszichológiai szempontból is tovább bontották az elszigeteltség falát. 32 Spanyolország esetében egy autarch az önellátásra berendezkedett rendszer világpiaci integrációjáról, a nemzetközi munkamegosztásba történő integrációjáról van szó 12

14 Ennek a feszültségnek már az ötvenes években megmutatkoztak első jelei: 1956-ra egyértelművé vált, hogy az akkor még autarchikus modell nem tartható. Január végén a Madridi Egyetemen rendezett gyűlések február 10-én egy utcai tiltakozó megmozdulásba torkollottak, amelyen máig ismeretlen körülmények között egy résztvevőt lelőttek. Ez az incidens a hatóságok közbelépését vonta maga után. Ezt egy olyan folyamat elindítójának tekinthetjük 33, amely elvezetett az ötvenes évek végi gazdasági struktúraváltásához. 34 Ezekben az években egy másik az előbbivel párhuzamos és ugyanabba az irányba mutató jelenség kialakulásának lehetünk tanúi, ami aztán a hatvanas években különösen jelentőssé válik. A rendszer fő bázisát a vidéki parasztság képezte. Azért, hogy ezt a réteget kivonják a meginduló változások hatása alól, a rezsim a gazdasági folyamatokkal ellentétesen 35 végig fenntartotta az állami támogatások rendszerét 36 és védővámokkal a protekcionista politikát, amelyek sokáig konzerválták a spanyol mezőgazdaság alacsony hatékonyságát. Ennek következtében a vidéki gazdaságok nem voltak képesek az ekkor még egyre növekvő népességnek munkát adni, aminek következtében az évtized végére általánossá vált a hazai nagyvárosokba tartó migráció. 37 Evvel a kormányzat gyakorlatilag épp ellentétes eredményt ért el: elvesztette addig szilárd társadalmi bázisát, a parasztságot. Ezek a rétegek elsősorban az iparilag fejlettebb városokba áramlottak és ott jelentős számban a rendszer belső ellenzékét képező pártokhoz, csoportokhoz csatlakoztak A HATVANAS-HETVENES ÉVEK Az 56-os belpolitikai események vezettek el az első jelentős kormányátalakításhoz. 38 Ezen események hatására 56-tól Franco fokozatosan kivonta magát a napi politikából, amelynek 33 Februártól áprilisik számos sztrájkra, munkás- és diák megmozdulásra került sor, amelyek középpontjában elsősorban a bérek emelése állt. 34 Az 56-os események előzményének tekinthetjük az 54-es diákmegmozdulást. Ezt eredetileg a Spanyol Egyetemi Szakszervezet (Sindicato Espaňol Universitario SEU) szervezte a brit nagykövetség elé Erzsébet királyné spanyolországi útjára, Gibraltár brit fennhatósága elleni tiltakozás gyanánt, azonban később kormányellenes tiltakozássá alakult át. 35 A mezőgazdaság hozzájárulása a GDP-hez folyamatosan csökkent, amivel párhuzamosan nőtt a szolgáltatások részaránya. Az ipar részesedése egészen 1975-ig emelkedett, majd csökkeni kezdett. 36 Az erre létrehozott pénzügyi alapokon keresztül 37 Evvel a témával részletesebben foglalkozunk a 4.1. fejezetben. 38 Meg kell azonban jegyezni, hogy az 1951-es kormányátalakítással létrejött új kabinet esetében fordult először elő, hogy az új miniszterek kiválasztásánál a fő hangsúly szakmai felkészültségük volt, nem pedig ideológiai hovatartozásuk. Mindazonáltal a hatvanas években ismét előtérbe kerül a második szempont, amelyet maga Franco 13

15 az volt a hatása, hogy a belpolitikát innentől külöböző irányzatú politikai csoportok harca jellemzi. Azt modhatjuk, hogy az es periódus alatt alakul át az ország egy totalitáriusfasiszta rendszerből egy autoriter-technokrata rendszerré. 39 A dátum az 57-es kormányátalakításhoz köthető, amely révén először kaptak gazdasági szempontból különösen fontos tárcát az Opus Dei technokrata tagjai 40, akik aztán a hatvanas évek gazdaságpolitikáját majd alapvetően meghatározzák, befolyásuk pedig 62-re már meghatározónak tekinthető. Az 1928-ban Madridban José María Escivá de Balaguer ( ) katolikus prelátus által alapított Opus Dei Isten Műve, latinul a Katolikus Egyház egy hierarchikus szervezete. Célját az a mondat fejezi ki legjobban, amely mára már hivatalos jelmondatává vált: Istent keresni a munkában és a hétköznapokban. Nagy jelentőséget tulajdonít a tagok világi életének, a hétköznapi munka szentségét hírdeti. A tagság nagy része laikusokból áll. Jelentős oktatási intézményi háttért épít ki maga körül, egyfajta elitképzést biztosítva tagjainak. A Spanyolországból indult szervezet mára már világméretűvé vált. II. János Pál pár éve boldoggá avatta az alapítót. Az Opus Dei-csoport mind gazdaságpolitikai, mind egyéb szempontból a meglévő nem az illegalitásból tevékenykedő, egyre nagyobb támogatottsággal bíró ellenzéki, hanem a Nemzeti Mozgalom keretein belüli csoportok, frakciók között a centrumban foglalt helyet. A polgárháború nyertesei, a mozdulatlan, minden változást és változtatást ellenző bunker, akik mögött állt a hadsereg, és a korlátozott demokrácia 41 elérését szorgalmazó, nagyobb információ- és egyesülési szabadságot követelő nyitáspártiak 42 között a lassú reformokat képviselte. Befolyása az állandó politikai csatározás pillanatnyi állásától függött. Tagjai a hatvanas évektől egyre nagyobb hatással vannak a politikai és gazdasági folyamatokra. Céljuk a rendszer Franco halála utáni kontinuitásának megteremtése. Legnagyobb hatású tagjai között mindenek előtt meg kell említeni Laureano López Rodó gazdasági csúcsminisztert, miniszterelnök-helyettest, valamint Gregorio López Bravo ipari-, később külügyminisztert. fejezett ki elhíresűlt mondásával, mely szerint a hűség többet ér a szakmai hozzáértésnél. In.: Gíró-Szász: Ibid. 20. o. 39 Vö.: José Félix Tezanos: La crisis del franquismo y la transición democrática en España, in.: La transición democrática española; Edición Sistema, Madrid, 1993, 16. o. 40 Alberto Ullastres kereskedelmi- és Mariano Navarro Rubio pénzügyminiszter személyében. 41 Szilágyi István: Demokratikus o. 42 Akiknek a hatvanas évek végére az a Manuel Fraga Iribarne lesz a vezéralakjuk, aki később megalapítja és éveken keresztül irányítja a Partido Popular elődjét, az Alianza Populart. 14

16 A Stabilitási Tervet több politikai és gazdasági szempontból is jelentős nemzetközi horderejű esemény előzte meg. Az ötvenes évek második felétől Spanyolország a 2.2. fejezetben tárgyalt nemzetközi nyitásnak köszönhetően az OEEC számos bizottságának munkájában részt vett ban csatlakozik az IMF-hez és az IBRD-hez. Szintén fontos momentumnak számít Eisenhower amerikai elnök 1959-es madridi útja is A Stabilitási Terv 43 és annak következményei Az autarch gazdasági modell felszámolása amelynek közvetlen kiváltó okát az es súlyos pénzügyi válságban láthatjuk az es Stabilizációs Tervben teljesült ki, amely hivatalosan 59 júliusában az Új Gazdasági Rendről szóló törvényerejű rendeletben testesült meg. Ez a következő fontos változtatásokat tartalmazta: a) a külkapcsolatok intenzívebbé tétele az import, a külföldi tőkebefektetések és a nemzetközi fizetések liberalizálásával; b) az intervencionizmus csökkentése az árak részleges felszabadítása révén; c) számos, a piac 44 működését befolyásolni hivatott szerv feloszlatása; d) az autarch időszak egyik legjelentősebb inflációgerjesztő mechanizmusának felszámolása az elzálogosítható állampapírok kiadásának beszüntetésével 45 ; e) nemzetközi normák és szerződések elfogadása: a pesetaparitás rögzítése a Bretton Woods-i 46 rendszerben, a GATT-határozatok részleges elfogadása. Az utolsó pontban említett paritás 42 peseta/dollár volt. Számos termék esetében azonban az export ösztönzése és támogatása céljából magasabb paritást alkalmaztak. Ezek főként mezőgazdasági termékek voltak, mint pl. a paprikakonzerv, de egyéb termékek esetében is használták (pl. sapka): gyakorlatilag az adott vállalkozó lobbitevékenységén múlott, hogy a 43 A Tervet részletesen ismerteti az Historia de España sorozat X. kötetének egy fejezete. José Antonio Bisecas Manuel Tuñón de Lara: España bajo la dictadura franquista Labor, Madrid o., ill. Ángel Viñas Julio Viñuela Fernando Eguidazu Carlos Fernández Pulgar Senen Florensa: Política comercial exterior en España, Madrid, k o. 44 Pl. a vaskohászati-, a cement-, a vasipari- és a faipari piacok esetében. In.: Ramón Tamames: La economía espaňola de la Transición a la Unión Monetaria., Ediciones temas de hoy, Madrid, 1996, 77. o. 45 Spanyolországban az as periódusban a magánbankok vásárolták fel az állampapírokat amelyekkel az állam a költségvetési hiányt pótolta, ezáltal lehetőségükben állt, hogy később hiteleket vegyenek fel a Központi Banktól az állampapírok elzálogosítása révén. Ez jelentősen hozzájárult az inflacionista folyamatok kialakulásához. Nyílt állampapírok kiadásáról csak 1982-től beszélhetünk. 46 A második világháború utáni nemzetözi pénzügyi rendszer, amelyet kezdetben rögzített dollár-arany paritás jellemzett. A korszak végét a dollár lebegtetésének 71-es deklarálásához kötik. 15

17 Kereskedelmi Minisztérium alkalmazta-e termékére a kitételt. Olyan esetekben, amikor a paritás ilyetén történő módosítása az import esetében a hazai ipar destabilizálásának veszélyével járt, egyfajta vámjellegű illetéket szabtak ki az adott árura. Ezt főként az autóimport esetén alkalmazták. Számítások szerint a tényleges paritás mind az import mind az export esetében 47 peseta/dollár volt. 47 Végül 60 pesetában határozták meg a dollár hivatalos árfolyamát és az IMFfel kötött paktum elegendő teret engedett az import korlátozására, amelyre a piac liberalizálása szolgáltatott indokot. Ez 1959 és 67 között jelentős valutatartalék-felhalmozáshoz vezetett. 48 A spanyol gazdaságtörténetben ez volt a leghosszabb periódus, amely alatt nem változott a peseta árfolyama. A fejezetben már említést tettünk két nagyon fontos jelenségre, amelyek a hatvanas évektől különösen jelentősek lesznek, és amelyeknek gazdasági hatását a magasabban rögzített dollárárfolyam tovább fokozta. Ezek a turizmus és a külföldön dolgozó spanyolok hazautalásai. Mind a két tényező jelentősen pozitívan befolyásolta a fizetési mérleget amely hosszú éveken keresztül többlettel zárt, és az évtized elejére már a külföldi befektetések mellett a legjelentősebb devizaszerző forrásokká váltak, s ezáltal az egész gazdaság tartópilléreivé. A válságot megelőző utolsó évben, 1973-ban, a turizmusból származó bevételek elérték a 2 milliárd 386 millió dollárt, a külföldön dolgozó spanyol állampolgárok hazautalásai pedig az 1 milliárd 718 milliót, miközben 852 millió dollárnyi tőke áramlott be az országba befektetések formájában. 49 A Stabilitási Terv számos akadályt elhárított az import elől: ez lehetővé tette, hogy a spanyol cégek modernizálódjanak, ami által kiugróan nőtt termelékenységük. Ez a GDP kimagaslóan magas növekedéséhez vezetett 50 : a 60-ban tapasztalható restrikciós eredetű visszaesést követően, 1962-ben és 63-ban a spanyol gazdaság legmagasabb növekedési ütemét produkálta, több mint 10%-kal 51, a as periódusban pedig évente átlagosan 7,2%-kal 52 nőtt a GDP. Bár az olajválság hatásai élesen jelentkeztek a hetvenes évek első felétől, a Stabilitási Terv és Franco halála közti intervallumban ( ) így is évi 6,5%-os növekedést lehetett 47 In.: Tamames: Ibid. 78. o. 48 A 60-as 423 millió dolláros szintről 73-ra 6799 millióra nőtt. In.: Harsányi Iván: Gazdaság, politika és nemzetközi erőtér a spanyol demokratikus átmenet előestéjén. Múltunk, sz o., 7. o. 49 In.: Szilágyi: Demokrtikus o. 50 Amelynek hátterében elsősorban az ipari termelés bővülése állt. 51 In.: Tamames: Ibid. 79. o. 52 Gíró-Szász András: Ibid. 66. o. Harsányi Iván a as periódusban évi 8,4%-os növekedési ütemről ír. 16

18 regisztrálni. 53 A Terv meghirdetésének évében a spanyol GDP az Európai Közösség országai átlagának csupán 59,3%-át érte el, ugyanez az arány Franco halálakor már 81%-ra nőtt. 54 A növekedés némi jóléti intézkedést is lehetővé tett: 59-től már a Stabilizációs Terv részeként bevezetnek egy igen szerény munkanélküli segélyt, amelyet 64-től kiterjesztenek a falusi lakosságra 55 is. Ezt az intézkedést azonban épp azért mert gazdasági szempontból meglehetősen jelentéktelen volt inkább csak a belső feszültség lehűtésére tett lépésként értékelhetjük. Ellentmondásos volt azonban az a tény, hogy bár a hatvanas évektől a termelő vállalatok túlnyomó része magántulajdonban volt, azok beruházási kapacitása igen szerénynek volt mondható. 56 Másfelől a Stabilizációs Terv korántsem szüntette meg a túlzott állami intervencionalizmust, amely leginkább csak gazdaságpolitikai korlátozásokban merült ki. Végig jelentős volt illetve időről-időre újból teret nyert az árak, a bérek, vagy a munkaerőpiac adminisztratív módszerekkel történő szabályozása. 57 Az állami szerepvállalás erőteljes fennmaradását gyakorlatilag úgy értékelhetjük, hogy a rezsim a szükséges reformintézkedéseket abból a szempontból is vizsgálta, hogy nem gerjesztenek-e a rendszerre veszélyes politikai nyugtalanságot 58, és ha úgy látták, hogy igen, általában nem hozták meg, vagy visszavonták. Ezek a döntések bár szociális intézkedésként is lehetett interpretálni természetesen a fejletlen gazdasági struktúrák fennmaradásához vezettek. 59 Az 1959-től liberalizált gazdasági modell nem azonosult az OECD országokéval pl. továbbra sem létezett igazi dolgozói érdekképviselet, sem sztrájkjog, mindazonáltal a bürokratikus intervencionalizmus visszaszorítása rendkívül fontos változást jelentett. Ezt igazolta az a tény is, hogy 61-ben Spanyolországot felvették az OECD tagjai közé, 63-ban pedig a GATT-ba, ami további gazdasági reformokat tett lehetővé ill. kényszerített ki, ugyanis innentől Madridnak be kellett tartania és alkalmaznia kellett azokat a határozatokat, amelyeket a nemzetközi szervezetek hoztak. 53 In.: Szilágyi: Demokratikus o. 54 Ibidem 55 Addig a falusi lakosság csak alapvető önkormányzati ellátásban részesült (Asistencia Pública Domiciliaria APD). 56 Még a rezsim utolsó éveiben is a külföldi befektetéseken kívül szinte csak állami finanszírozásból történtek beruházások. Vö. Kádár Béla: Dél-Európa nemzetközi szerepének változása. Külpolitika, sz o. 57 Igaz ugyan, hogy ekkor az egész világban a keynesiánus (az állami intervencionalizmust hírdető) gazdaságpolitika volt jellemző, bár a fejlett kapitalista országok esetében ez elsősorban állami befektetésekre és támogatásokra (főként a kutatás-fejlesztés területeire) korlátozódott. 58 In.: Harsányi Iván: Ibid. 6. o. 59 Érdekes analógiát képeznek számos közép-kelet-európai volt szocialista ország köztük Magyarország gazdaságpolitikai fejlődésével. 17

19 A gazdaságfejlesztést amelyet továbbra is a felülről történő irányítás jellemzett a kormány négy periódusra tervre osztotta: a 64 és 67 közötti első tervet amelynek során, 69. november 21-én, a túlságosan felpörgött gazdaság visszafogása érdekében 14,3%-kal leértékelték a pesetát 60 meghosszabbították 68-ig 61. A második terv 69-től 71-ig tartott, a harmadik 72-től 75-ig, a negyedik Franco halála miatt már meg sem kezdődhetett. 71-ben, a dollár leértékelődésével 62, mivel a peseta/arany paritás nem változott, a peseta 8,6%-kal felértékelődött. Ugyanez történt 73-ban, a dollár újbóli leértékelésével. 63 A harmadik fejlesztési periódusban már kifejezetten a modernizáció vált a fő céllá, amellyel a fejlett európai államok és Spanyolország közti fejlettségi különbséget kívánták csökkenteni. Ezek a fejlesztési tervek a Stabilitási Tervet követő második lépésnek tekinthetjük a gazdasági nyitás útján, azonban a gazdasági felzárkózást nem tudták lehetővé tenni, a cél elérését pedig a gazdasági világválság begyűrűző hatásai tovább nehezítették A hatvanas évek társadalmi nehéségei A gazdasági struktúraváltás a mezőgazdaság háttérbeszorulása az ipar és a szolgáltatások előtérbe kerülésével párhuzamosan (mind a GDP-hez való hozzájárulásuk, mind a szektorban dolgozók arányát tekintetbe véve) és az egyre intenzívebb külföldi tőkebeáramlás amely elsősorban a nagyvárosok iparára koncentrált hazai migrációs nyomással is járt, mint már említettük a fejezetben. Az ötvenes évek végéig gyakorlatilag ismeretlen jelenség a hatvanas évekre óriási méreteket öltött, mint ahogy azt az alábbi táblázat adataiból is láthatjuk peseta/1 USD-re. In.: Tamames: Ibid 272. o. 61 Amely révén, egy deklaráltan antikommunista rendszer teljesítette ötéves terv -ének paradoxonát. 62 Amelyet az váltott ki, hogy deklarálták aranyraválthatóságának megszüntét. 63 Ezúttal a spanyol valuta 11,1%-kal értékelődött fel. 18

20 1. táblázat. Bevándorlás az iparilag fejlett nagyvárosokba a hatvanas években. Város A bevándorlás mértéke (fő) A beköltözők aránya az összlakossághoz képest (%) Alicante ,8 Barcelona ,6 Madrid ,3 Valencia ,1 Vizcaya ,7 Forrás: Giró-Szász András: Ibid. 24. o. A hatvanas évekre Spanyolország már a világgazdaságba integrálódott nyitott gazdaságú ország. A tőke, a szolgáltatások és a személyek ha nem is szabadon, de elkezdenek a határokon átáramlani, és ez hozza magával a rendszer intézményi és kulturális átalakulását, amely a kormányzati kontroll lazulásával az átmenethez elvezet. Másfelől, rövidebb távon, a spanyol bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba, elavult szerkezete és alkalmazkodóképtelensége miatt destabilzálta a gazdaságot, és az infláció és a munkanélküliség megjelenéséhez 64 vezetett (lásd 1. ábra a munikanélküliség-, ill. 8. ábra az infláció alakulásáról). Ez fokozta a belső elégedetlenséget, amelyek mindenek előtt a sztrájkok számában mutatkozott meg (lásd 2. táblázat). 2. táblázat. A sztrájkok és a munkanélküliek számának alakulása a hatvanas években. Év A sztrájkok száma A sztrájkokban résztvevők száma A munkájukat az adott évben elvesztők száma Forrás: Giró-Szász András: Ibid 25. o. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a gazdasági szerkezetváltás és -nyitás megteremtette a lehetőséget a gazdasági növekedésre, ám társadalmi szempontból meg kellett fizetni érte az árat. Ez a kor a migrációs feszültségek, a vele járó lakásügyi problémák, 64 Mindkét jelenség az ötvenes évek végén vált érzékelhetővé. Míg az infláció erősen ingadozott a hatvanas években (lásd 8. ábra), a munkanélküliség a hetvenes évek derekáig alacsony szinten maradt (lásd 4.1. fejezet). 19