PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM. Országképvizsgálat kognitív térképpel

Átírás

1 PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM Természettudományi Kar Földtudományok Doktori Iskola Országképvizsgálat kognitív térképpel A éves tanulók hazánk szomszéd országairól alkotott kognitív térképeinek tartalmi elemzése Ph.D. értekezés Dr. Lakotár Katalin Témavezető: Prof. Dr. Tóth József egyetemi tanár PÉCS, 2007

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS 6 2. FÖLDRAJZI KÖRNYEZET EGYÉNI ÉRTELMEZÉSE A földrajzi tér A tér fogalma A társadalmi-gazdasági tér A földrajzi tér A mentális tér A kognitív térképezés A környezet megismerése a térbeli tájékozódás A tér, a környezet észlelése A belső tájékozódási rendszer Mentális vagy kognitív térkép? A kognitív térképek jellemzői MENTÁLIS ÉS KOGNITÍV TÉRKÉPKUTATÁSOK MAGYARORSZÁGON Mentális térképezés alkalmazása hazai környezet vizsgálatában Európai környezet mentális térképeken ÉVES TANULÓK KOGNITÍV TÉRKÉPEINEK VIZSGÁLATA A kutatás módszere Az elővizsgálat A éves tanulók kognitív térképeinek megismerésére irányuló kutatás módszere A mintavétel 34 2

3 4.2. A éves tanulók mentális térképei hazánk szomszédjairól Olvasható országkontúrok Mentális térképek hazánk szomszédairól A éves tanulók mentális térképeinek földrajzi tartalmi helyessége A szomszédos országokba tett látogatások A szomszédos országokba tett látogatások vizsgált csoportok szerint A célcsoport szomszédos országokba tett látogatásai régiók szerint A ÉVES TANULÓK KOGNITÍV TÉRKÉPEINEK TARTALMA Ausztria kognitív térképeinek tartalma Ausztria kognitív térképe a célcsoport teljes mintája alapján Ausztria kép az egyes régiókban Ausztriában járt és nem járt tanulók kognitív országképe Település szempontú kognitív Ausztria kép Szlovákia kognitív térképeinek tartalma Szlovákia kognitív térképe a célcsoport teljes mintája alapján Szlovákia kép az egyes régiókban Szlovákiában járt és nem járt tanulók kognitív országképe Település szempontú kognitív Szlovákia kép Ukrajna kognitív térképeinek tartalma Ukrajna kognitív térképe a célcsoport teljes mintája alapján Ukrajna kép az egyes régiókban Ukrajnában járt és nem járt tanulók kognitív országképe Település szempontú kognitív Ukrajna kép 75 3

4 5.4. Románia kognitív térképeinek tartalma Románia kognitív térképe a célcsoport teljes mintája alapján Románia kép az egyes régiókban Romániában járt és nem járt tanulók kognitív országképe Település szempontú kognitív Románia kép Szerbia kognitív térképeinek tartalma Szerbia kognitív térképe a célcsoport teljes mintája alapján Szerbia kép az egyes régiókban Szerbiában járt és nem járt tanulók kognitív országképe Település szempontú kognitív Szerbia kép Horvátország kognitív térképeinek tartalma Horvátország kognitív térképe a célcsoport teljes mintája alapján Horvátország kép az egyes régiókban Horvátországban járt és nem járt tanulók kognitív országképe Település szempontú kognitív Horvátország kép Szlovénia kognitív térképeinek tartalma Szlovénia kognitív térképe a célcsoport teljes mintája alapján Szlovénia kép az egyes régiókban Szlovéniában járt és nem járt tanulók kognitív országképe Település szempontú kognitív Szlovénia kép A KONTOLLCSOPORT KOGNITÍV ORSZÁGKÉPEI Ausztria kognitív térkép tartalmi elemei Szlovákia kognitív térkép tartalmi elemei Ukrajna kognitív térkép tartalmi elemei Románia kognitív térkép tartalmi elemei Szerbia kognitív térkép tartalmi elemei Horvátország kognitív térkép tartalmi elemei Szlovénia kognitív térkép tartalmi elemei ÁLLANDÓ ORSZÁGJELLEMZŐK VÁLTOZÓ ARÁNYOK 106 4

5 8. ORSZÁGOK OTT TARTÓZKODÁSI SZEMPONTÚ NÉPSZERŰSÉGE Hazánk szomszédos országainak népszerűsége Az egyes csoportok kirándulás szempontú ország választása Hosszabb idejű tartózkodásra választott szomszédos országok Kitekintés Európa távolabbi részeire Az egyes európai országokban tett utazások Kirándulási céllal választott tíz legnépszerűbb európai ország Hosszabb tartózkodás céljából választott országok FÖLDRAJZISMERETI ELEMEK A KOGNITÍV ORSZÁGKÉPEKBEN Célok és követelmények a kerettantervekben Kognitív országképek megjelenítésére alkalmazott földrajzi fogalmak Topográfiai elemek a kognitív országképekben AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA A TÉMAKÖR KUTATÁSÁNAK TOVÁBBI IRÁNYAI 142 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 143 IRODALOMJEGYZÉK 144 HIVATKOZÁSOK 149 FÜGGELÉK Ábrák, táblázatok, mellékletek jegyzéke 5

6 1. BEVEZETÉS A kognitív térkép nem a világ fejünkben született fényképe, hanem a térbeli környezet gondolati újrateremtése. (1) A kognitív térképek a világ megismerésének, abban való tájékozódásnak tudati eszközei. Az objektív földrajzi tér egyéni értelmezése, birtokba vétele a mentális tér. Tudati rögzítése, leképeződése a számos egyéni elemet hordozó kognitív térkép (TOLMAN, E. C. 1948). A kognitív térképek tartalmi elemeit jelölő szavak rögzítik tudatunkban az egyes országokat, s azokkal a külvilág számára is megjeleníthetők a tudati képek. A kognitív térképek folyamatosan alakulnak, változnak, ahogy az objektív térről változnak az egyén tapasztalatai, információi; a világhoz való viszonyulása. A ma embere szűkebb-tágabb földrajzi környezetéről naponta hallhat, láthat új információkat, régieket újra, sőt saját tapasztalással is szert tehet azokra. A szűkebb-tágabb környezet is dinamikusan változó nemcsak az egyén szintjén, hanem objektívebb síkon is; a régiók világát éljük, ezzel új térdimenziókat kell tudatosítani magunkban. Túl a tudatosításon, ezekben biztonsággal kell közlekedni : eligazodni, értékelni, dönteni, beépíteni a meglévő képbe az új információkat, cselekedni. Kognitív térképeink kifejezik a világhoz, környezetünkhöz való viszonyulásunkat, hiszen egyéni szűrőn átengedve épülnek az információk a tudatunkba. Ez az egyik ok, amiért érdekes és izgalmas lehet az oktatással foglalkozó szakember számára a kérdés, vajon milyen kognitív képekkel rendelkeznek országokról a tanulók? A korosztályt tanító tanárnak azért is fontos a kérdés, mert naponta találkozik a tanulók reagálásával a külvilág eseményeire, gyakran tapasztalja a tájékozatlanságot annak ellenére, hogy a tanulók életében a földrajz tantárgy aktuálisan jelen van. Az iskolai munka során állandó kérdés, hogyan lehet a tanulók érdeklődését felkelteni, fenntartani, a pontos ismeretek iránti igényt kialakítani, erősíteni, a tájékozottság minőségét javítani? A dolgozat bemutatja a éves tanulók hazánk szomszéd országairól kialakult kognitív térképét. A bemutatás többrétegű: a célcsoport évfolyamokra bontása, régiók, saját utazási tapasztalattal rendelkező és nem rendelkező és településnagyság szerinti szempontok alapján. 6

7 A tartalmi elemek ismeretében egy tulajdonságlista összeállítására került sor. A dolgozatban bemutatott tartalmú felmérés nem készült még hazánkban, ezért a későbbi vizsgálatok alapjául szolgálhat az országjellemzőket tartalmazó lista, melynek legfőbb értéke, hogy maga a megkérdezett korosztály állította össze. Bemutatásra kerül az országképek változékonysága, képlékenysége, a különböző információ források hatása. Az eredmények értelmezését, értékelését kontrollcsoportokkal végzett felmérés szintén új ebben a formában, tartalommal - segíti, az eredmények bemutatásával további célokat kívánunk szolgálni. A felmérésben résztvevők tanulók, ezért hasznos összevetni az eredményeket a közoktatás Földünk és környezetünk tárgyának követelményeivel is, megvizsgálni annak szerepét, hatását a kognitív képekre. A dolgozat kísérletet tesz annak kirajzolására, hogy a tantárgy szerepét a kognitív képek kialakításában hogyan lehet növelni, azokat objektívebbé tenni? A kognitív térképekről ismert, hogy az objektív valóság egyéni értését mutatják, ezért objektívebbé tételük lényegükkel ellentmondásos is lehet. Könnyű az ellentmondást feloldani éppen azzal a szerepükkel, hogy a körülöttünk levő közelebbi-távolabbi világ megértését, abban való eligazodást segítik. Ennek akkor tesznek nagymértékben eleget, ha számos objektív vonással is rendelkeznek, amelyeket a tanulók az oktatás során szerezhetnek meg. A tárgyszerű ismeretek elsajátítására a földrajztanítás sokféle módszert ismer, alkalmazásuk eredményessége még fokozható, ezt a kognitív képek bemutatásával megerősíteni kívánjuk. A kognitív térképek feltárásának időszerűségét, fontosságát a fentebb leírtakon kívül abban is látjuk, hogy szükséges, az iskolában a földrajz tantárgy segítségével lehetséges sokoldalúbb, tényekre alapozott országképeket építeni. A XXI. században közös Európát építünk együttműködéssel, határokon átívelő dimenziókban, új térdimenziókban mozgunk (HAUBRICH, H. 1996, BATTY M. 1997). Ez megkívánja egymás pontosabb ismeretét, tiszteletét, egymás értékeinek felismerését, megbecsülését. A bemutatásra kerülő dolgozat céljaink és reményeink szerint segíti ezt a munkát, elsősorban a célcsoport oktatást is szolgáló kognitív képeinek megismertetésén keresztül. 7

8 A dolgozat a következő kérdésekre keresi a választ: Milyen kognitív képpel rendelkeznek a éves tanulók hazánk szomszédos országairól? Milyen információ források hatása fedezhető fel a tanulók kognitív országképein? Időtállóak-e az országképek? A dolgozat kitűzött célja továbbá: A szomszéd országokat bemutató kognitív elemekből országjellemzők listájának összeállítása további kutatások céljára. A célcsoport eredményeinek vizsgálata kontrollcsoport tükrében. A vizsgálati eredmények összevetése a Földünk és környezetünk tárgy követelményeivel. 2. FÖLDRAJZI KÖRNYEZET EGYÉNI ÉRTELMEZÉS 2.1. A földrajzi tér A tér fogalma A tér általános fogalma az egyidejűleg elhelyezkedő objektumok elhelyezkedésének rendszerét fejezi ki, míg az idő kategóriája pedig az egymást követő jelenségek egymásutániságát. (2). A tér egyetemes, háromdimenziós, objektív jellegű. A tér és az idő észlelésében, fogalmi gondolati megismerésében jelen vannak szubjektív emberi mozzanatok, a tudományos megismerés viszont feltárja az objektíve létező tér - és idő öszszefüggéseit. Tér: (fiz) az anyag létformája, az anyagi tárgyak helyzeteinek halmaza, elvonatkoztatva a közöttük levő kapcsolatok konkrét tartalmától. (3). A folyamatok háromdimenziós térben és az időben zajlanak le, amelyek elválaszthatatlanok egymástól és az anyagtól is. (mat, geom) a matematika és a geometria egyik fogalma, amelyhez a tapasztalatból az absztrakció útján jutottunk. (4) fn: Az anyag létezésének az a formája, amelyet a háromirányú kiterjedés jellemez (5). Az objektív teret számtalan, valamivel kitöltött, valamivel körülhatárolt rész, önálló egység, tér alkotja. 8

9 A tér, ahogy az a fenti meghatározásokból látható, az anyag, az idő, a mozgás fogalmával összekapcsolódó kategória, melynek jelentését, tartalmát mindennapi tapasztalatok és a különböző tudományágak eredményei adják. A tér értelmezése alapvetően két típusba sorolható: az abszolutista és a relativista értelmezés. Az előbbibe tartozó modellek szerint a tér objektív, saját struktúrával rendelkezik, mindig hasonló, mennyiségi jellegű. Az idő a pillantok sorozata, azonos mérőszámként minden eseményhez hozzárendelhető, egyenletesen telik. A relativista értelmezés szerint a tér az objektív létezők közötti viszony, rend, az idő az egymásutániság rendje. A sokféle térértelmezést elfogadva, attól eltekintve, a térértelmezés lényege az egyenlőtlenségben és a rendezettségben fogalmazható meg. Minden eseményben megjelenik a tér és az idő kapcsolata, ezek szétválaszthatatlanok, s az esemény elemzésének szempontjai (HAGERSTROND, T. 1975). A legtöbb eseménynek, bár pillanatokra is bontható, térben is és időben is kiterjedése van. Az egymáshoz időben és térben közeli események között a kapcsolat valószínűleg nagyobb, de a különterűség és különidejűség sem zárja azt ki. A tér- és időbeli különbözőség a különbözőség, a helyi sajátosság, az egyenlőtlenség, a változás fogalmait alkotják. A tér és időbeliség nemcsak egyenlőtlenséget jelent, hanem rendezettséget is, amit a távolság és az irány ad. A távolság és az irány ezenkívül a terek működésére is hatással van: a teret alkotó elemek egymásra hatásának intenzitása valószínűleg az idő és a távolság növekedésével csökken (NEMES NAGY J. 1998). A konkretizált térelemek, azok dinamikus mozgásai, a konkrét tartalommal megtöltött egyenlőtlenségek és rendezettség biztosítják hogy az általános térfogalom konkréttá válik, konkrét térfajták formájában létezik: természeti, társadalmi, gazdasági, földrajzi, stb. tér. A tapasztalatra épülő térértelmezés mellett a tér típusokra bontható aszerint is, hogyan viszonyul az ember ahhoz. A terek hierarchiájában a legkisebb a mindennapi mozgásterünk, az aktivitási tér. Nagyobb kiterjedésű az észlelt tér, a térnek az a része, amiről tapasztalatokkal, információkkal rendelkezünk, amihez érzelmileg is viszonyulunk. Ezt a teret foglalja magába a kognitív térkép. A legnagyobb kiterjedésű tértípus az, ahol életünket és magatartásunkat is meghatározó társadalmi és gazdasági jelenségek játszódnak. 9

10 A társadalmi-gazdasági tér A térelemek sokfélesége, tulajdonságaik sokszínűsége számtalan önálló, különböző teret eredményez. A sokfajta tér csoportokba sorolható, osztályozási szempont lehet, pl. a térelemek tartalma, a terek mérete, a tér észlelése. Az ember kezdetben belesimul a természeti környezetbe, azzal szoros kapcsolatban él, léte teljes mértékben függ attól. Szükségleteit a szűk környezetéből elégíti ki, annak lehetőségeit fedezi fel, használja ki. Kapcsolata környezetével eleinte egyoldalú, a természet nyújtotta adományokat elveszi, él velük. Fejlődése során természeti lényből társadalmi lénnyé is válik, s ez befolyásolja kapcsolatát az őt körülvevő természeti környezettel. Elindul a párbeszéd ember és környezete között, s ez egyre kiterjedtebb és mélyebbre hatóbb lesz. Ebben a folyamatban az első lépcső az ember és természeti környezete közötti viszony: a közvetlen környezet, a hajlék, barlang körüli néhány tíz-száz méter jelenti az életteret a maga természetes állapotában. A társadalommá szerveződéssel ez a kapcsolat átalakul, társadalom és természet közöttivé válik. Kialakul a kölcsönhatás már a kezdeti szakaszban: a konkrét természeti környezet adja a társadalom számára a lehetőséget, s ez befolyásolja a társadalom fejlődésének ütemét, differenciáltságát, hat a termelőerők fejlődésére. Kedvezőbb természeti környezet, pl. folyam menti területek jobb életfeltételeket biztosítanak, azonban azok kihasználása, azokhoz való optimális alkalmazkodás szervezettséget, jól működő közösséget, társadalmat kíván. Nemcsak a természet és a társadalom között alakul ki egy viszonyrendszer, hanem a társadalom egyes csoportjai és egyedei között is. A társadalom és benne a legfőbb termelőerő, az ember folyamatos fejlődésével a társadalom a természeti környezet egyre nagyobb részét veszi birtokba, a kölcsönhatás egyre bonyolultabb, sokrétűbb, mélyebb. A természet és a társadalom kezdeti egymás mellett éléséből hamar kialakul egy érintkezési sáv, kölcsönhatási szféra, amely egyre nagyobbá válik, napjainkra átfedi egymást. Új minőségű kapcsolat fejlődött ki folyamatosan: a természeti környezet földrajzi környezetté alakult át. 10

11 1. ábra: A társadalmi-gazdasági tér kialakulása. (TÓTH J. 2000) A tér rendezettségét a távolság és az irány adhatja. A társadalmi-gazdasági térben a távolság a kapcsolatrendszer intenzitásától függ, így két vizsgált pont távolsága a köztük megvalósuló kapcsolat intenzitásának növekedtével csökken. (6). A termelőerők fejlődése térben és időben eltérő, egyenetlen, s ezért a különböző ágazatok más-más fejlettségi szintűek, s térbeli elterjedtségükben is különbségek lelhetők fel. Ez különböző tértípusok kialakulásához vezet adott időszakban (TÓTH J. 2001), konkrét téren belül területi egyenetlenséget eredményez. Az objektívnek mondható folyamat ágazati és területi egyenlőtlenségeket hoz létre ( TÓTH J. 2002) A földrajzi tér A földrajzi környezet napjainkban szinte a Föld teljes területére kiterjed. Ennek az új minőségű térnek, a földrajzi környezetnek fő jellemzője, hogy benne a természeti és társadalmi törvényszerűségek egyaránt érvényesülnek. Kialakult tehát egy kölcsönhatási szféra, melyben a természeti elemek, folyamatok előtérbe helyezésével természeti, a társadalmi elemek, mozgások előtérbe kerülésével társadalmi-gazdasági térről beszélünk (TÓTH J. 2002). A földrajzi tér értelmezéséhez segítséget nyújt a TÓTH József által településekre kidolgozott tetraéder modell. 11

12 2. ábra: A települések tetraéder modellje. (TÓTH J. 2002) A modell a települést olyan, a társadalmi-gazdasági térben levő sűrűsödési pontként határozza meg, ahol a természeti, társadalmi, gazdasági, infrastrukturális szféra egymással dinamikus kölcsönhatás-rendszerben áll. A modell alapján csakis a négy elem együttműködő rendszerét tekinthetjük településnek. A földrajzi tér is ebbe az állapotba jutott el a kialakulási folyamata során: természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális elemekből épül fel, ezek dinamikus kölcsönhatás rendszere adja lényegét. A négy elem eltérése, különböző megjelenési formái, szintjei variációk sokaságát eredményezik, így a Föld egészét tekintve egy földrajzi térnek, megállapítható, hogy az számos kisebb-nagyobb, különböző karakterű, állandóan változó földrajzi térből áll (KOVÁCS CS. 1966). Ezeket az egyes tereket, a globális kiterjedésűt is, objektív tereknek tekinthetjük, amelyek lehatárolása nem egyszerű. A különböző földrajzi terek határa legtöbb esetben nem vonalként jelenik meg, hanem sávként, ami az elemek dinamikus kölcsönhatásának, mozgásának törvényszerű következménye (HAGGETT, P. 2001). Ebben a sávban mozog állandóan az a határvonal, amellyel a táj területi kiterjedése megrajzolható, itt változik a legérzékenyebben az egyes elemek egymáshoz való viszonya, összhatása, így hol az egyik tájhoz, hol a másikhoz tartozik inkább a sáv A mentális tér A földrajzi tér objektív volta mellett szubjektívvé is válhat. Egy közösség, kisebb embercsoport szempontjából vizsgálva a földrajzi teret tapasztalhatjuk, hogy szubjektív elemeket tartalmaz. Minél kisebb közösség szempontjából vizsgáljuk, egyre jobban ösz- 12

13 szeszűkül, egyre személyesebbé válik, kiterjedése, formája, strukturáltsága az adott személy tapasztalatitól, gondolkodásától, ismereteitől, tudásától függ. Ez az elszemélyesedett tér a mentális tér (TRÓCSÁNYI A. 2002). A mentális tér alapját az objektív tér adja, tartalmi elemei azonban attól lényegesen is eltérhetnek. Az egyes emberek, társadalmi csoportok ugyanazt a valóságot másképpen érzékelik, értelmezik, értékelik, a téralkotó elemek sokaságából mást és mást emelnek ki (RUBINSTEIN, J. M. 1989). Ez a felismerés vezetett a térvizsgálatokban és a térértelmezésben a mentális tér, a mentális térkép - mental map -, a kognitív térképezés fogalmának a feltárásához, megalkotásához. Mindenkinek van a saját közvetlen környezetéről, tágabb földrajzi környezetről egy személyes, egyedi, mentális térképe. A mentális térkép a téri környezet objektív leképeződésétől eltér, számos, csak az egyénre jellemző elemet tartalmaz. A mentális vagy/és kognitív térkép (TOLMAN, E. 1948) megmutatja, hogyan érti, értelmezi az egyén a földrajzi környezetet. A mentális térképek személyes elemei nem torzulások, hibák, hanem az egyén és tér egyedi kapcsolatát tükrözik A kognitív térképezés A környezet megismerése - a térbeli tájékozódás A pszichológia kognitív pszichológia, környezetpszichológia és a földrajztudomány behaviorista /viselkedés/ földrajz egyaránt foglalkozik a kognitív/mentális térképekkel. Földrajzi szempontból vizsgálva a megismerés-tájékozódás problémáját, adott egy tér, amelyben kapcsolatrendszerek működnek. A kérdés az, mikor képes az egyén ezeket először felismerni, milyen fejlődési folyamaton megy keresztül gyermekkorától fogva. A pszichológus a háromdimenziós térben való tájékozódást vizsgálja, fő kérdése az, hogyan képes benne az egyén, a gyermek tájékozódni? A tájékozódásról, térbeli gondolkodásról a legátfogóbb elméletet PIAGET, J. és INHELDER, B. állította fel (1971). A gyermekek térbeli viselkedését vizsgálva a következő eredményre jutottak: a gyermekek viselkedése a térben az észlelés hatására aktív. A térbeli gondolkodás aktívan épül fel, mint kognitív műveletek sorozata, folyamatosan fejlődik és mennyiségileg is változik. Ez az egyén térbeli tájékozódása, az őt körülvevő 13

14 téri környezet megértése szempontjából azt is jelenti, hogy az értelmi fejlődésen kívül az egyéni tapasztalás fontos tényező, de ugyanígy a tanulás is az. PIAGET, J. a belső, mentális képek kialakulásának fejlődését vizsgálta: különböző életkorokban hogyan képesek a gyerekek közvetlen környezetüket ábrázolni? Kutatási eredményei alapján a gondolkodás, s vele együtt a térbeli gondolkodás fejlődését négy, minőségileg eltérő szakaszra tagolta. Az első az érzékszervi-mozgásos szakasz, amely kb. kétéves korig tart. A külvilághoz való gyakorlati alkalmazkodás jellemzi, a tárgyak helyét a térben, a helyhez kötöttséget tanulja meg a gyermek. A következő, a műveletek előtti gondolkodási szint kb. hétéves korig tart, s benne megjelenik már a szimbolikus gondolkodás. Fő jellemzője az énközpontúság. A térbeli tájékozódásról, a térrel való viszonyáról a gyermek rajzai adnak információt. A téri reprezentáció szintje topologikus ábrázolás. Az énközpontúságot kifejezi, hogy a rajzokon a kiindulópont az otthon, ehhez kapcsolódnak az ismert helyek. Az irányok, a távolságok pontatlanok, sőt torzak, az egyes objektumok között szinte nincsenek kapcsolatok, a rajz koordinálatlan, oldalnézeti ábrázolás jellemzi. A konkrét műveletek szintje kb éves kor között tapasztalható. Ebben a harmadik szakaszban a gyermek már különböző gondolati műveletek elvégzésére képes, bár a konkrét cselekvésnek még meghatározó szerepe van, pl. a tér felidézése utazáshoz kötődik. Az énközpontú térreprezentációt felváltja a perspektivikus ábrázolás. Ennek alacsonyabb fokán projektív I. szint még az egocentrikusság, az oldalnézet, az objektumok közötti gyenge kapcsolat jellemző. A rajzok koordináltabbak, az irányok pontosabbak, a távolságokról ez még nem mondható el. A szakasz magasabb ábrázolási szintje a projektív II. Megjelenik az alaprajzi ábrázolás az oldalnézeti mellett, azaz megjelennek a térképjelek. Az egyes elemek között összeköttetés figyelhető meg, a rajz koordináltabb, részletesebb, az objektív valóságot jobban közelíti. A negyedik, a gondolati műveletek szakasza kb. 15 éves korig tart. 15 éves kor körül az absztrakt gondolkodás válik uralkodóvá, a gyermek függetleníti magát a konkrét szituációtól, elvont fogalmak segítségével értelmezi a világát, jelekkel dolgozó modellt alkot térbeli környezetéről. Téri reprezentációja euklideszi szintre fejlődött: jelekkel, szimbólumokkal ábrázol, jelkulcsot használ, az irányok, a távolságok, a méretarány, a nagyság megközelítőleg pontosak, a rajz koordinált. Hosszú fejlődési folyamaton keresztül jutott 14

15 el a gyermek kognitív térképe a felnőttekét megközelítő szintre, színvonalra (CSÉFALVAY Z. 1990). PIAGET és munkatársai kutatásai feltárták, hogy környezetünk térelemeit gyermekkorban alapvetően kétféle módon fogjuk fel, s ennek megfelelően ábrázoljuk. Először a topológiai mód szerint, később euklideszi szinten, amikor a térérzékelésünk és ábrázolásunk egyaránt szervezettebb, koordináltabb. A térbeli környezetünkről létező gondolati kép, kognitív térkép fejlődésünk során egyre összetettebb, differenciáltabb, annak képi megjelenítése mentális térkép is egyre több elemet tartalmaz, egyre térképszerűbb az ábrázolás (MATTHEWS, M. H. 1980). Fontos megjegyezni, hogy bármennyire is közelít az ábrázolás a valóságot objektív módon mutató térképekhez, soha nem azonos azzal, mindig tartalmaz több-kevesebb szubjektív elemet A tér, a környezet észlelése Környezetpszichológiai megállapítások szerint mindenkinek van a saját környezetéről egy személyes, mentális térképe. Ha emlékezetből lerajzoljuk egy olyan környezet térképét, ahol másokkal együtt voltunk, tapasztalhatjuk, hogy térképünk különbözni fog a többiekétől, más elemek lesznek hangsúlyosak, egyik másik elem csak a saját térképünkön lesz fellelhető (HOLAHAN, E.C. 1998). A téri környezet objektív leképeződéseihez, az egzakt térképekhez hasonlóan a kognitív térképek is a helyre, irányra, távolságokra épülnek, azonban azoktól eltérően személyes jelentéseket is tartalmaznak. A kognitív térképek azt tükrözik, hogyan látják, értik az emberek egyéni módon a földrajzi környezetet. A pszichológia és a földrajztudomány egyaránt foglalkozik a kognitív vagy mentális térképekkel. A már megismert földrajzi kérdés: mikor képes a gyermek felismerni az adott térben létező, működő kapcsolat rendszereket? A pszichológus azt vizsgálja, az adott térben hogyan képes tájékozódni a gyermek? A kognitív térképezés alapvetően modellalkotás, azaz tudatunkban egyfajta sémát alkotunk térbeli környezetünkről. A kognitív térképezés a folyamatot kutató DOWNS és STEA szerint (DOWNS, R., STEA, D. 1973, 1977, 2005) aktív folyamat, amely a környezettel való közvetlen kölcsönhatást foglal magába. Az általuk megfogalmazott rekonstrukciós elmélet (1977) szerint az embernek a térbeli környezetéhez való szubjektív viszonya egy több szakaszon átmenő folyamat. 15

16 Ennek első szakasza: tér észlelése a szelektált információk felvételén keresztül; második szakasz: befogadott információk belső tájékozódási rendszerré alakítása; harmadik szakasz: szimbolizáció; környezeti információkhoz szubjektív tartalmat, egyéni jelentést kapcsolunk; negyedik szakasz: identifikáció; a térbeli elemek szubjektív jelentését érzelmi úton is feldolgozzuk. A felvázolt folyamat során egyre jobban elszemélyesedik a tér, fokozatosan felépítjük a kognitív térképet, újrateremtjük fejünkben a térbeli világot. Az aktívan működő, kölcsönhatásokon alapuló modellalkotáshoz információk szükségesek, melyek többféle forrásból származhatnak: a térbeli világ saját megtapasztalása, iskolában szerzett ismeretek, önműveléssel szerzettek, tömegkommunikáció nyújtotta információk, Internet, más emberek tapasztalatai (ARONSON, A. 1994, MÉSZÁROS R. 2001). A térbeli környezet saját megtapasztalásával reálisabb, valósabb képet kapunk róla, mint a közvetett információk által (NEISSER, U. 1984). Ez tükröződik a kognitív térképeken is, azok részletesebbek, gyakran nagymértékben különböznek az ugyanarról a helyről a közvetett információk alapján készülttől. Az információk mennyisége, legyen az túlkínálat vagy hiány, szintén hatással van a kognitív térképekre, mindkét esetben torz térkép születhet. Mi tehát a lényeges szempont? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kognitív térképezés szempontjából az információk forrásánál, mennyiségénél sokkal fontosabb, hogy milyen szempontok szerint szelektáljuk azokat. A begyűjtött nagyszámú információ között sajátos törvényszerűségek szerint válogatunk, pl. aszerint, hogy az adott téri környezetet mire használjuk, tanulni, dolgozni, vásárolni járunk oda, vagy nyaralásunk, kirándulásunk színtere az? Az információk sorából azokat raktározzuk el tudatunkban, amelyek ezen cselekvések szempontjából szükségesek, s adott esetben aktivizálódnak, munkamemóriánkba emelve segítik a mindennapi tájékozódást. A környezeti ingerek közötti szelekciót erősen befolyásolja az észlelő egyén tapasztalata, beállítódása,. Az észlelési rutin gyakran vakká tehet bennünket a térbeli világgal szemben, hiszen ingereiből csupán azokat ragadjuk meg, melyek szellemi beállítódásunkkal összhangban vannak. (7) A szelekció során gyakran a környezetünkben, pl. a szakmánkkal kapcsolatos jelenségeket veszzük észre. A szelekció szoros kapcsolatban van az egyén szociális-kulturális világával is. Ugyanazt a térbeli környezetet egy más kultúrkörből származó egyén, vagy egy más szociális 16

17 helyzetben levő eltérő módon érzékeli, észleli s alakítja át belső képpé. Az észlelésszelektálás elválaszthatatlan a mindenkori szituációtól, az egyén motivációjától. Mást lát Pécsből az, aki vásárolni jön oda, aki egyetemista, aki a színházi fesztiválra érkezik. Az adott szituáció elnyomja az egyéb környezeti ingereket, a cselekvés szempontjából fontosak felvételére korlátozódik. A szelekció során tehát megszűrjük az ingereket, információkat, ez azonban nem negatív jelenség, mivel a kognitív térképezés elsődleges célja a térbeli tájékozódás elősegítése, s nem a tér objektív tükrözése. A környezetből áramló információk észlelése, tudatunkba építése nem azonos a környezet adekvát leképezésével. A körülöttünk levő objektumokat észleléskor általában csoportosítjuk. A hozzánk közelebb levő tárgyakat egy csoportba rendezzük, az alakra egyformákat egymáshoz kapcsoljuk, a választóvonallal vagy más módon láthatóan elkülönítetteket egységnek tekintjük, a hiányosságokat gondolatban pótoljuk, egésznek észleljük. Alaklélektani rendezőelvek ezek, mások a funkcionalista szempontúak. A funkcionalista irányzat szerint az észlelésnél a belső értékrend, a társadalmi normák, a személyes beállítottság, a sztereotípiák sokkal meghatározóbbak, mint a téri környezet fizikai tulajdonságai. Az irányzat szerint az észlelés egy komplex kölcsönhatási folyamat, a valós környezet és az emberi elvárások között (CSÉFALVAY Z. 1990). Az észlelést jelentősen befolyásolja az észlelő egyén szellemi fejlettsége. Ahogy azt már a PIAGET, J. által feltárt gondolkodásfejlődési szakaszok bemutatásánál láthattuk, a térészlelés minősége szorosan kapcsolódik azokhoz. Az érzékszervi-mozgásos szakaszban a gyermek megtanulja a tárgyak helyét a térben, a műveletek előtti gondolkodás szintjén viszont egy pontból, a saját perspektívájából értelmezi a teret. A konkrét műveletek szintjén konkrét cselekvésékhez kapcsolódik a tér, azokon keresztül észleli azt, ebben még a saját perspektíva az irányító. A formális műveleti szinten megtörténik az én-perspektívától az elszakadás, a tér értelmezése elvont fogalmakkal, pl. fokhálózati adatokkal is működik. Ezt a fejlődési folyamatot követik a kognitív térképek is A belső tájékozódási rendszer A térbeli tájékozódás fontos tudás a mindennapi éltünkben. Ahhoz, hogy eligazodjunk téri környezetünkben, tudnunk kell az objektumok helyét, irányát, távolságát. Ezek egyfajta koordinációs rendszerbe illesztve válnak egységgé, segítik a tájékozódást 17

18 (LIBEN, S.L., DOWNS, R. M. 1991). A koordinációs rendszerek egyike lehet a név, ami azonosítja az objektumot, pl. teret, épületet, tájat. Ez minden mástól megkülönbözteti, térbeli pozícióját is megjelölheti, választ ad a hol van kérdésre. Az irány koordinációs pontja a hétköznapi életben, a mindennapi tájékozódásban az egyén térben elfoglalt helye, egy-egy jellegzetes objektum, pl. épület, s nagyon ritkán az objektív tájékozódást szolgáló égtájak. A távolság mértékegységek is szubjektívek. Gyakran fejezzük ki a távolságot a megtételéhez szükséges idővel, ami erősen torzít, hiszen az igénybe vett közlekedési eszköz azt jelentősen befolyásolja. Tapasztalaton alapszik, hogy távolabbinak vélünk egymástól két várost, ha közöttük több település található. Érdekes, látnivalókban gazdagabb útszakaszt rövidebbnek észlelünk, mint az unalmast, eseménytelent. Az objektív valóság észlelését, a saját koordináta-rendszerünk szerinti tájékozódást szubjektív érzéseink nagyban befolyásolják (CSIZMADIA N., CSUTAK M. 2004). A kognitív térképezési folyamat következő szakasza a szimbolizáció, amikor a környezeti információkhoz szubjektív tartalmat, egyéni jelentést kapcsolunk. Minden topográfiai helyhez tartozik egy elsődleges jelentés, ami keretet ad az emberi cselekedeteknek vagy éppen korlátozza azokat; pl. az alföld teret adhat mezőgazdasági tevékenységnek, de nem biztosít lehetőséget a hegyi túrázásra, a nagyváros számos sportolási lehetőséget biztosít, de természetjárásra nem valószínű, hogy alkalmas. Ezek az információk részei az alföldről, a nagyvárosokról bennünk élő tudati, kognitív képeknek. Az egyes helyeknek szimbolikus jelentésük is van: a topográfiai helyet gyakran helyettesíti egy elfogadott, közismert jelkép, pl. városszimbólum. Világszerte Párizst szimbolizálja az Eiffel torony, Hollandiát a szélmalmok, Velencét a csatornák, stb (WOODSIDE, A. G., CRUICKSHANK, B. F., DEHUANG, N. 2007) Nemcsak városképek szimbolizálhatnak egy helyet, hanem maga a hely is szimbolizálhat (JANKÓ F. 2002), pl. társadalmi viszonyokat. Egy-egy város valamely részének, kerületének nevét hallva azonosítjuk azt pl. a gazdagsággal, az eleganciával, a szegénységgel, a biztonság hiányával. Az identifikáció során a térbeli elemek szubjektív jelentését érzelmi úton is feldolgozzuk. A mindennapi környezetünkkel, településünkkel, más településsel való azonosulás vagy elutasítás szorosan összefügg az épített környezettel, annak kialakításával. Ennél hangsúlyosabb tényező azonban az adott társadalmi közeg, amely elmélyítheti, de rom- 18

19 bolhatja is az azonosságtudat, a helyi kötődés kialakítását. A lokális azonosságtudat komoly mértékben aktivizálhatja az egyéneket, hogy közösségükért, téri környezetükért cselekedjenek. A környezettel kialakított kapcsolatunk egy többlépcsős folyamat eredményeként egyre jobban elszemélyesedik, a földrajzi környezet egyre inkább a sajátunk lesz, csak ránk jellemző elemekkel telítődik, s épül be a tudatunkba. 3. ábra: Az embernek a térbeli környezetéhez való szubjektív viszonya. (CSÉFALVAY Z. 1990) 19

20 A kognitív térképezés folyamatának eredményét többféleképpen is nevezik: mentális térkép, környezeti képmás, séma és kognitív térkép. Leggyakrabban a kognitív térkép kifejezést használják, a földrajzi környezet szubjektívvá válási folyamatát kognitív térképezésnek. A térbeli tájékozódás fejlődési és a kognitív képek kialakulási folyamatának ismerete a kognitív térképek értéséhez, értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges. A folyamatok ismerete vagy nem ismerete természetesen nem befolyásolja kialakulásukat, arról a megismerésük során szerezhettünk bizonyítékot Mentális vagy kognitív térkép? A mentális térkép (mental map) fogalma Kevin LYNCH (1960) amerikai építésztől származik, aki a már korábban bevezetett kognitív térkép fogalmára támaszkodott. A kognitív és a mentális térkép gyakran szinonimaként jelenik meg, előfordul azonban jelentésbeli megkülönböztetése is. TINER Tibor (1996) szerint a kognitív térkép az emberi tudatban a térbeli valóság gondolati leképeződése, a mentális térkép a tudati tartalom térképi ábrázolása. A mentális térkép is tartalmi elem, melyet rajzolással (SOINI K. 2001), míg a kognitív kép többi elemét általában kérdőív vagy interjú segítségével ismerhetjük meg. Az egyes emberek, társadalmi csoportok ugyanazt a valós teret másképpen érzékelik, értelmezik. Más és más térelemek hordoznak információt az egyének, a különböző csoportok számára, s ez egyrészt az érzékszervi észlelés egyéni különbségeit mutatja, másrészt az egyének és a csoportok érték- és érdekkülönbségeit is. Ez azt is jelenti, hogy tér nemcsak tárgyiasult elemekkel tapasztalható meg, írható le, hanem a hozzákapcsolódó tapasztalatok, értékek is téralakító tényezők. Az egyéni tapasztalati, szubjektív tér a mentális tér. Ez a felismerés új irányt nyitott a térértelmezésben, területi vizsgálatokban, megjelent a mentális tér, a kognitív térképezés fogalma (NEMES NAGY J. 1998). Szakirodalmi ismeretek, alkalmazások alapján megállapítható, hogy a mentális és a kognitív térkép elkülöníthető, nem teljesen azonos. A mentális térkép leképeződése, projekciója, objektivációja a térről alkotott reprezentációknak, amely nagymértékben függ az előhívás helyzetétől. Ebből következik a mentális térképek egyéni és szituatív természete. Mentális térképen általában egy, az adatközlők által rajzolt térképet értünk, 20