Szögi Lajos, az áldozat

Átírás

1 Szögi Lajos, az áldozat A TARTALOMBÓL: Cigányliszka A fordított ország A lincselés tébolya Irtóztató rend Balatonõszödtõl Balatonzárszóig A Fidesz békés megoldást akar Gyurcsány õszödi csöndje A hatalom és a Kossuth tér legitimitásáról. 18 Hazudtunk, hogy lophassunk A józanság parazsa Lovas István jegyzete a diktatúráról A maceszos gulyásforradalom országa.. 24 Megkésett forradalom Parlament, politikusok, média sztárok 26 Konvergencia innen és onnan nézve Rasszizmus Magyarországon Tüntetõk! Maradjatok a téren! Orbán megint hazaküldte az embereket!. 30 Felebaráti üzenet Gyurcsánynak Ma még õk ünnepelnek A multikat jobban pénzeljük Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 Mivel senki sem fogja leírni, elmondani helyettünk, rögzítsük a tényt: Olaszliszkán a gyerekei szeme láttára agyonvertek egy 44 éves tanárt. Fényes nappal, az utcán. Az elkövetõk cigányok voltak. Több tucat. Több tucat lincselõ. Azért kell ezt leszögeznünk, mert amúgy tudjuk pontosan, mi fog most következni. Most a párás szemû, elviselhetetlenül aljas jogvédõk fognak következni. Ugyanazok, akik a zámolyi gyilkosokból szenvedõ hõsöket faragtak, és kimenekítették õket Franciaországba. A forgatókönyv így néz majd ki: néhány nap elteltével meg fog jelenni az elsõ cikk arról, hogy az agyonvert tanárember rasszista volt. Majd nagy helyszíni riport is lesz, amelybõl kiderül, hogy szegény cigány gyerekeket állandóan elütik, és a szegény cigányok élete emiatt egy véget nem érõ rettegés Olaszliszkán. A harmadik riport már arról fog szólni, hogy Olaszliszkán amúgy tombol a rasszizmus, és a szegény védtelen cigányok állandó atrocitásoknak vannak kitéve. Nem csoda hát, ha elszakadt náluk a cérna. Nagyjából e harmadik riport megjelenésével egy idõben fog feltûnni az SZDSZ, Gusztos Péter meg a Furmann Imre. Odaállnak majd Olaszliszka fõutcájára, és szenvedélyesen elítélik a rasszizmust. Kicsit elítélik majd a tanárember agyonverését, de hozzáteszik, hogy ha nem is elfogadható, mégis érthetõ, ami történt. S hogy az igazi probléma megint a többség intoleranciájában keresendõ. Végül az olaszliszkai gyilkosok Franciaországban találják majd magukat, és az EU elítéli a rasszista magyarokat. Ez fog történni. Ezért kell most, mindjárt az elején rögzítenünk a tényt: Olaszliszkán több tucat lincselõ agyonvert egy tanárembert a gyerekei szeme láttára. Fontos, hogy rögzítsük: több tucat. Ez azért fontos, mert a Nemzetbiztonsági Hivatal sztálinista közleménye óta tudjuk, hogy aki békés tüntetésen vesz részt, ahol valami törvényellenes történik, megvalósítja a pszichikai bûnsegéd tényállását, és maga is törvényszegõvé válik. Nem csupán formállogikai fejtegetés tehát, hogy ahol több tucat állat ver agyon éppen egy 44 éves tanárembert a saját gyerekei szeme láttára, ott nem csak azok a gyilkosok, akik a husángot fogják. Az összes, többtucatnyi állat: GYILKOS. Mindezen tények ismeretében pedig vonjuk le a legalapvetõbb következtetéseket. Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba. Akit még elütünk, annak pechje van. A lehetõ legnagyobb sebességgel továbbhajtva, autónkból hívjunk mentõt, és a legközelebbi rendõrõrsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat. (Sajnos, tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elõ. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illetõ gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó ha indulás elõtt beszerzünk egy lõfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk nyugodtan fegyverünket...) Mivel a fentebb ismertetett forgatókönyv megvalósulásának esélye nagyjából 99 százalék, hát jó, ha tudjuk, hogy az állam nem fogja garantálni biztonságunkat. Miképpen abban sem bízhatunk, hogy az állam megtorolja sérelmeinket. (Esetünkben a lehetõ legnagyobb elégtétel annyi lesz, hogy a több tucat állat közül kettõt bûnösnek mondanak ki hirtelen felindulásból elkövetett, halált okozó súlyos testi sértés bûnében. Kapnak majd öt évet. Három év múlva kint lesznek. Éppen annyit fognak ülni, amennyit a kukagyújtogató randalírozók.) A második pontból levonható és egyben legfontosabb következtetés: mondjuk ki jó hangosan, hogy a többségi társadalom nem köteles mindezt tolerálni. Önsorsrontó idióták vagyunk, ha mindezt toleráljuk. Ha eltûrjük. Bizony. Amerika megérkezett. Ott már évtizedek óta magától értetõdõ, elfogadott tény, hogy vannak helyek, ahol az állam nem vállal felelõsséget az állampolgárok biztonságáért. Lemondott az állam Amerikában bizonyos helyekrõl. S ezeken a helyeken mindenki úgy gondoskodik a biztonságáról, ahogy jónak látja. Ahogy éppen tud. És persze a legelkeserítõbb igazság: felkerült a veszteséglistára egy 44 éves tanárember. S a két leányának a lelke. Merthogy miképpen heveri ki egy gyerek, ha a szeme láttára verik agyon az apját nos, ezt nem tudhatja senki sem. De az állatok a két gyerekre sem voltak tekintettel. Ez külön tûrhetetlen. A két gyerek lelke is bosszúért kiállt. Zéró tolerancia. Legyen ez a jelszó. A mi jogainkat ugyanis senki sem fogja megvédeni. Csak mi. És ha Olaszliszkán ezt is megússzák a cigány lincselõk, akkor velünk van baj. Óriási baj. Akkor velünk már bármit meg lehet tenni. Bayer Zsolt 2 jó ha figyelünk

3 avagy Hol húzódnak a tolerancia határai? Jim Coltec halhatatlan volt. Ugyanakkor indián is. De nem az a közönséges fajta, szent ember volt õ, egy hajoka. Egyfajta varázsló a törzsben, aki képes volt arra, hogy kiszívja a gonoszt és a rosszat másokból, hogy aztán elraktározza magában. Hajoka vagyok, a csuprom feneketlen. mondta MacLeodnak, amikor kiszívta a bosszúvágyat és a haragot belõle, amit az iránt a másik hallhatatlan iránt érzett, aki az indián falu nyomára vezette a fehér katonákat, s akik ennek következtében meggyilkolták indián asszonyát és annak gyermekét. Évszázadokkal késõbb aztán a hajdan feneketlennek hitt csupor mégiscsak megtelt, s az utolsó csepptõl kicsordult a pohár, a szent ember gonosszá változott, s ezen már az sem segíthetett, hogy a barát, végül fejét vette. Sõt! Innentõl szabadult csak el igazán a pokol. Óhatatlanul is felrémlett bennem a Hegylakó címû tévéfilmsorozat ezen epizódja, amikor elolvastam Bayer Zsoltnak a Nemzetben megjelent és nagy port felvert Cigányliszka címû írását. A szerzõ, ahogyan azt sajtó- és egyéb más reagálásokra közölte, nem akar tovább toleráns lenni. Elege van. Nála elszakadt a cérna, ha tetszik, megtelt a csupor és az utolsó csepptõl kicsordult. Az Olaszliszkán történtek azonban jóval tovább és távolabb mutatnak azon, ami valójában történt. Miután a másik oldalon többen is a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba kerültek attól, hogy egyes sajtótermékek (értsd Magyar Nemzet) és egyes zsurnaliszták (értsd Bayer Zsolt) cigány bûnözésrõl beszéltek, Huth Gergely, a Nemzet fiatal és tehetséges publicistája a Hír Televízió Lapzárta címû mûsorában elmondta, hogy a rendõrséghez fordultak elvégre náluk autentikusabbat keresve sem lehetne találni, ahol elmondták, az elmúlt évben ilyen (értsd: erõszakos lincselés) jellegû bûncselekményeket kizárólag a cigány kisebbség tagjai követtek el. Statisztikailag is igazolható, hogy a bûnözésre való hajlam is jóval gyakoribb a cigányság körében. Túl a brutalitáson és az emberi élet értelmetlen kioltásán, óhatatlanul is felmerülnek bizonyos kérdések. Vajon hol a határ? Meddig kell toleránsnak lennünk? De megfogalmazhatjuk így is a kérdést: Meddig és mennyit kell még tûrni? Hol a vége? Mondjuk ott, ahol beleállítanak a hátadba egy baltát? Mert hát ilyen esetben ugye még a legelvakultabb SZDSZ-esnél is véget ér a mindennél elõbbre való tolerancia. Egész egyszerûen azért, mert elhalálozás okából kifolyólag megszûnsz létezni. Összerogysz mint a liszteszsák, onnantól aztán már rugdoshatják a fejedet acélbetétes bakanccsal, Szögi Lajos, az áldozat akár roma az illetõ, akár nem, neked már úgy is mindegy, nem érzel semmit. Ugyanakkor a szerzõ egy másik, legalább ilyen fontos kérdést is feszeget írásában. A jelek szerint a magyar állam, az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan bizonyos helyeken, bizonyos helyzetekben úgy tûnik, nem képes arra, hogy garantálja állampolgárainak biztonságát. Az USA-ban, ha valaki hívatlanul beteszi a lábát a földedre, lelõheted. Ott a magántulajdon védelme kicsikét magasabb szinten realizálódik, mint nálunk. De vissza kis hazánkba! Joggal tehetjük fel tehát a kérdést: Ha a magyar állam ismét és immáron sokadszor felrúgja, megszegi az íratlan társadalmi szerzõdést, mely polgáraival köttetett, ennek ránk esõ része a törvények betartása mellett például az adófizetési kötelezettség ugyan vajon, mire is fizetjük akkor az adót? Ha az egyik fél nem teljesíti a szerzõdésben foglaltakat, akkor a másik félnek, azaz nekünk, állampolgároknak, miért is kellene betartania azt? A HAMIS KÉPET LÁTTATÓK A szabados törpeminoritás a tolerancia és a másság iránti tisztelet jelzésértékû zászlóvivõje kis hazánkban immáron a rendszerváltás óta, az õket kiszolgáló ölebmédiával egyetemben. Mivel mással nem nagyon tudnak labdába rúgni, ezzel nyomulnak elõre ezerrel, ütik a vasat, amíg meleg. A lakosság dekadens része pedig mindig biztosítani fog számukra annyi szavazatot, hogy bekerülhessenek a parlamentbe. Nem is nagyon akarnak õk több voksot, el vannak a parlamenti zsaroló szerepkörében a költségvetéshez hasonlóan köszönik szépen jól vannak. Természetesen a homoszexuálisoknak, a kábítószer-élvezõknek is vannak jogaik, ezt senki sem vitatja. A baj ott kezdõdik, amikor ezeket a dekadens, a társadalom alapértékeitõl gyökeresen eltérõ viselkedés mintákat akarják követendõ normaként, alapigazságként elfogadtatni az emberekkel. Az álliberális törpeminoritásnak pedig, ez az alapvetõ érdeke, egyfajta káosz kiépítésén fáradozik szüntelenül, hiszen a zavarosban lehet csak igazán jól halászni. A zavarosban, ahol nincsenek világos, mindenki számára jól érthetõ és értelmezhetõ határvonalak, keretek, melyek a társadalom tagjai számára garanciát jelentenek a törvények betartására és betartatására. Természetesen a homoszexuálisoknak, a kábítószer-élvezõknek is vannak kötelességeik, ezt senki sem vitatja. Ám errõl, a kötelességekrõl, valahogy mintha mindig megfeledkeznének a társadalom egyes rétegei, és érdekes módon ezek a feledékeny társadalmi csoportok valahogy mindig a jelenlegi kormánypártok szavazótáborából kerülnek ki. A segély az bizony jól jön, de dolgozni már annyira nem akarnánk. Az alkohol mértéktelen fogyasztásából elõálló egészségkárosodás kezelésének költségeit is a társadalom többi tagjának befizetéseibõl állja az állam. Senki nem mondta, hogy kötelezõ alkoholistának lenni. Hallották már Önök valaha is, hogy odamegy a riporter a hajléktalanhoz és megkérdezi: Papa, azé idáig el is kellett jutni valahogy, senki nem úgy kezdi, hogy önként és dalolva bevonul a híd alá, mer nincs hol laknia? Én még egyszer nem hallottam volna, hogy a fene nagy liberális szellemiségû ölebmédia sztárriporterei, akik dekás súlyokkal egyensúlyoznak, amikor mérlegre teszik a valóságot, egyszer is megkérdezték volna a lumpen elemeket, a kábítószerfüggõket vagy az alkoholistákat, hogy Öreg, nem gondolod, hogy téged is terhel felelõsség abban, hogy idáig jutottál, hogy ilyen mélyre süllyedtél? Mindenki más hibás. A társadalom, az önkormányzat, de még a másik padon alvó csöves is, aki ferde szemmel néz rám valamiért. A felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk bevonásával folyamatban van. De velünk, a néppel is baj van. Egy öntudatos nemzettel, melynek polgárai önálló gondolkodásra és véleményalkotásra képesek, bizonyos dolgokat nem lehetne megtenni. Emlékszünk még Fodor Gáborra, aki amikor megkérdezték tõle, hogy mit tenne ha a gyerekét rajta kapná egy füves cigi elszívásán, azt válaszolta, megbeszélném a gyerekkel. Vannak bizonyos dolgok, amirõl tudjuk, hogy soha sem kell kipróbálni. Az orvosok jó ha figyelünk 3

4 körében járja egy mondás: Öreg alkoholistát már láttam, de öreg drogost még nem. Mégis, parlamenti arányuknál jóval nagyobb befolyásukat a Strabagdemokraták arra használják fel, hogy tartósítsák hazánkban a káoszt, alapértékként tüntessék fel a dekadenciát, a keresztény értékrendet pedig holmi elavult, ósdi, a történelem szemétdombjára való értékrendszernek tüntessék fel. Szélsõséges esetekben már odáig is elmerészkedtek, hogy a média nagy nyilvánossága elõtt a keresztények kiirtására szólítsanak fel. A FORDÍTOTT ORSZÁG Ahol a jó a rossz és a rossz a jó. Legalábbis ezt akarják elhitetni velünk. Ebben az országban semmi sem az, aminek látszik. Itt minden az, aminek láttatni akarják. Mi pedig vagy elhisszük, vagy nem. Az esetek nagy többségében elhisszük, méghozzá feltétel nélkül. Hiszen ha nem így lenne, akkor ez az ország egy normális ország, egy békés, jól prosperáló európai középhatalom lehetne. De nem az. Úgy tûnik, ebben az országban semmi sem úgy mûködik, ahogyan annak normál üzemmenetben mûködnie kellene. De hogyan jutottunk idáig? Hogyan jutottunk odáig, hogy visszatértünk az õskorba, a kattintott fénykorszakból a pattintott kõkorszakba, ahol azonmód bunkót ragadunk, ha nekünk nem tetszik a másik pofázmánya? A szálak messzebbre vezetnek. Egy magát szabadnak és demokratikusnak mondó országban a múlt emberei a múlt eszméivel, a múlt hatalomgyakorlási módszereivel (értsd: önkényuralom, formális Patyomkin demokrácia) még mindig jelen lehetnek, még mindig uralkodhatnak a társadalom felett. Hogyan lehetséges ez? Az elsõ számú közszolgáról kiderül (õ maga kotyogja ki!), hogy neki a hatalomért semmi sem drága, akár csalni, hazudni is képes azért, hogy megtartsa, mégis a helyén maradhat. A televízióban, a rádióban és a nyomtatott sajtóban idõrõl idõre szembesülhetünk azzal, hogyan is mûködik ez a nálunknál szerencsésebb múltú országokban. Ott a társadalom ingerküszöbe és tûréshatára nagyságrendekkel alacsonyabb szinten áll, mint nálunk. Az, amit itt a kormányfõ prezentált a tisztelt nagyérdemûnek, nyugaton elképzelhetetlen lenne. Ott tized ennyiért, század ennyiért menetet hajtanak végre politikusok, ha kihúzzák a gyufát a társadalomnál. És, ha már az olaszliszkai eset szóba került, ugye emlékszünk még a zámolyi romák esetére? Ott is arról esett a legkevesebb szó, amirõl a legtöbbet kellett volna beszélni, ahonnan az egész történet elindult, meghalt egy ember. De nem, a média mindenrõl beszámolt, csak azt nem tartották fontosnak, nem hangsúlyozták kellõképpen, hogy hát gyerekek, itt mégiscsak megöltek egy embert. Nem a szénanátha vitte el, vagy öregkori végelgyengülésben hunyt el, hanem kõkemény brutalitással vetettek véget az életének. Az ölebmédia, amelyik a törpeminoritás kedvenc témáját, a másság iránti tiszteletet és a toleranciát mindig is annyira a szívén viselte (lásd a Mortimer-féle szamurájkardos eset, égtek, mint a Reichstag, amikor kiderült, hogy az elkövetõ is roma származású), szóval a bulvárkormányzást bulvár színvonalon kiszolgáló betûproletárok hada a teljes hírverés nagyságához képest az áldozatról szinte csak mínuszos hírben számolt be. Persze tudom én, sokkal jobban eladható téma volt, hogy a gyilkos és kompániája elmenekült a Francba, ahol aztán szintén nem bírván a gádzsóktól eltérõ hevesebb vérmérsékletükkel, újra bajba kerültek. Érdekes módon errõl már nem számoltak be olyan nagy elánnal a honi lapok. Inkább azon csámcsogtak, hogy Krasznai úr, a zámolyi romák szószólója, szexuális bûncselekmény gyanújába keveredett. Vegyük észre, ki az igazi felelõs! Vegyük észre a média felelõsségét! Megint csak azt kell mondanom, a nép ösztönösen megérezte, hol az igazi gonosz, amikor a központilag vezérelt hazugság jelzésértékû bástyája, a köztelevízió székháza ellen vonult. De nehogy azt higgyük, hogy ez a hazudozás új keletû dolog. Régen volt az a mondás, hogy benne van az újságban, akkor biztosan igaz! Ezzel szemben ma mi van? Ami nincs benne a hírekben, az nem is létezik. És hogy mi kerül bele a hírekbe, és hogyan kerül bele a hírekbe, na itt kezdõdnek az igazi bajok, innen indul a manipulációs úthenger. Visszaélnek a tájékoztatás szabadságával. Ehelyett a szabados tájékoztatás uralt el mindent. És sok esetben kíméletlenül beledöngöli a betonba a tárgyilagosságot, az igazságot, a pártatlanságot. A média csöcsein csüngõ konzumidiótáknak, mindent el és be lehet adni. Engedelmesen beszopják a kereskedelmi média által eléjük tálalt maszlagot, néha hangosan böffentenek egyet, aztán mintha mi sem történt volna, kortyolnak egyet sörükbõl, majd minden megy tovább a maga medrében, amolyan patópál uras ráérõsséggel. A szervilis ölebmédia elhiteti velünk, hogy az egykori cenzor, aki élet és halál ura volt, hogy mi jelenhet meg és mi nem, akit ma visszanézhetünk az Internetrõl letöltött korabeli híradó felvételrõl, amint a Magyar Szocialista Munkáspárt Kulturális Alosztályának vezetõjeként átveszi a pártkitüntetést, szóval a média elhiteti velünk, hogy Sipánka önkéntes mérvadó lehet egy polgári demokráciában. A szolgalelkû ölebmédia elhiteti velünk, hogy a miniszterelnökségig jutott egykori pufajkás a legjobb ismerõje annak, hogyan kell felépíteni és mûködtetni egy demokratikus jogállamot tõkés gazdasági berendezkedéssel, hiszen ha nem így lenne, minden bizonnyal nem találkozhatnánk a képernyõn heti rendszerességgel a Horn Gyula-díjas Horn Gyulával sem. De a szervilis ölebmédia elhiteti velünk azt is, hogy a felturbózott paprikajancsi, aki egy egész nemzetnek hazudott, aki egy egész országot csapott be, az egyedüli, a legalkalmasabb személy arra, hogy az országot kivezesse a bajból. Még az sem számít, hogy az ország az õ vezetésével került bajba, ezt is kimagyarázzák valahogy. Fordított országban, ahol minden a visszájáról mûködik, torz tükröt tartanak elénk. Olyan ez, mint a vidámparkban az elvarázsolt kastély. A szép megcsúnyul, a szörnyetegbõl szépség lesz, a kicsibõl óriás, az óriásból meg törpe. Aztán meg csodálkozunk, amikor a napfényre kiérve szembesülünk az igazi valósággal? Ne várjunk tovább! Törjük hát szét a hamis tükröket! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára Kedves Fõszerkesztõ! Ez az egyik legjobb hangvételû cikked. Sajnos nem egyenszilárdságú. Nem akarok belemenni a részletes elemzésébe, mert Te a tanulságokat elõbb-utóbb jobban fogod levonni, mint amennyit az én tanácsaimból okulnál. Csak két dolgot hadd jegyezzek meg. Természetesen a homoszexuálisoknak, a kábítószer-élvezõknek is vannak jogaik, ezt senki sem vitatja. írod. Ez nem igaz. Nincsenek homoszekszuális stb. jogok, csak emberi jogok. Talán úgy helytállóbb volna, hogy Természetesen a homo... stb.-t is megilletik az emberi jogok. Hogy világossá tegyem: nincs jogod arra, hogy skizofrén vagy aidses legyél, mert ez nem jogi kérdés, és ha az vagy, az semmiféle különleges jogot nem teremt a számodra. Sõt, a kettõ közül az utóbbi joghátrányt jelent a számodra: ha nemi kapcsolatba lépsz valakivel úgy, hogy nem közlöd vele a betegségedet, bûntettet követsz el vele szemben, mert tudatosan megfertõzöd. A homoszexualitás bonyolultabb kérdés, de tudomásom szerint eléggé általánosan elfogadott, hogy tanítható, azaz egészséges embereket, elsõsorban fiatalokat, rá lehet nevelni. Ilyen összefüggésben tehát mindenképp büntethetõnek kellene lennie. Pécsen lakik Ádám Antal volt alkotmánybíró, egyetemi tanár. Egyszer hallgatam tõle egy elõadást, amelyben elmondta, hogy a Magyar Alkotmánybíróság elébe menve az Unió elvárásainak hozott egy olyan döntést, hogyha egy felnõtt azonos nemû fiatalkorúval nemi kapcsolatot létesít, és a fiatalkorú azt nem ellenzi, akkor a dolog nem büntetendõ. Tehát a természetes jellegû kapcsolatot kell büntetni. Ez az, ami abnormális. Tudom, szörnyû, ha egy kislány teherbe esik. De az nem szörnyû, ha egy lány, vagy egy fiú homoszexuálissá válik? És miért büntetendõ, ha egy asszony egy fiatal fiúval létesít kapcsolatot? Szerintem ez a legártatlanabb, mert valószínûleg a legkevesebb negatív következménnyel jár és semmiképp nem perverz, vagy legalábbis nem annyira perverz. Ez mégis büntetetndõ. Ezt a kitérõt csak azért tettem, hogy világosabb legyen, hogy miért nem értek egyet a fogalmazásoddal. A másik: fel kéne hagynod a nyugati demokráciákkal való példálózással. Gyurcsány a hazudozásban egy gyenge kezdõ Bushhoz és Blairhez képest, de Angela Merkel se kutya. Tanuld meg már: nincsenek nyugati demokráciák. Talán sosem voltak. Szerintem a sokat gúnyolt magyar nemesi demokrácia az európai demokratizmus csúcsa volt. >> 4 jó ha figyelünk

5 A lincselés a jogrend végletes megrendülését jelzi, az államba vetett bizalom megsemmisülését. Azok, akik ilyen borzalmas tettet hajtanak végre, tehetetlennek és rossznak tartják a hatalmat, hiszen még azt sem tételezik fel róla, hogy képes legitim módon használni az erõszakot, és helyettük megbünteti a bûnösöket. Ne hagyjuk szó nélkül azt, ami október 15-én, vasárnap délután a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán történt. Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy nyilvánosan meglincseltek egy középkorú, Tiszavasváriban élõ férfit, mégpedig a gyermekei szeme láttára. A történet elõzményérõl beszámoltak a lapok és az internetes portálok: a férfi gépkocsijával elsodort egy tizenegy éves kislányt, aki nyolc napon belül gyógyuló, könnyû sérülést szenvedett. Úgy tûnik, a férfi, bár látta, hogy nem esett komoly baja a gyereknek, megállt és kiszállt, hogy segítséget nyújtson. Erre több tucatnyian rárontottak és agyonverték. A híradásokból az is kiderült, hogy ezen a keskeny úton nem ritkák a balesetek: a közelmúltban elõfordult, hogy egy gyermeket gázoltak itt halálra, de a sofõrt a bíróság csak két évi szabadságvesztésre ítélte. A tömeget felháboríthatta az enyhe ítélet, s nyilván ezért állt bosszút egy ártatlanon. Kompoltiné Jakab Ilona, a megyei rendõrfõkapitányság sajtóreferense nyilatkozatában nem árult el sok részletet, a politikai korrektség jegyében fõként arról hallgatott, volt-e bármiféle etnikai vetülete a szörnyû esetnek. Várható ugyanakkor, hogy a bulvárlapok nyomban elkezdik feszegetni a históriát, s elõbb-utóbb kiszivárog az információ: a lincselésben, ahogy ez a világ más táján gyakran elõfordul, végzetes módon tört ki a többség és a kisebbség közötti fesztültség, s torkollott agresszióba. *** Ha a sofõr lett volna cigány, a támadói pedig gádzsók, azaz nem-cigányok, arról a kisebbségellenes diszkriminációra érzékeny mainstream sajtó azonnal írt volna. A képlet azonban fordított volt: elkeseredett, végletes léthelyzetben élõ, feldühödött romák lincseltek, akik nyilván úgy érezték, hogy a törvény nem kel a védelmükre, ezért mindenképpen, bármi áron bosszút kell állniuk. Szinte példátlan katasztrófa az, ami történt. Közép-Európában, ellentétben a világ más térségeivel, soha nem volt divat a lincselés. Egy kultúra szociális és civilizációs érzékenységérõl, jogrendszerének mûködésérõl sok mindent elárul, hogy legitimmé teszi-e, vagy éppen elnézi-e az erõszak különbözõ, kontrollálatlan megnyilvánulásait. Egy amerikai szociológus öszszehasonlította a tömegerõszak során bekövetkezett halálokat: ez az arány Magyarországon egymillióra fõre vetítve 1950 és 1962 között 1,335 százalék volt. Ebben számításba vette az 1956-os forradalom alatt a Köztársaság téren és Miskolcon meggyilkolt embereket is. (Ugyanakkor Amerikában a déli államokban a 19. század utolsó és a 20. század elsõ évtizedeiben elõfordult, hogy évente több, mint száznyolcvan embert, jórészt feketét lincseltek meg.) A lincstörténészek mint kivételes esetet jegyezték fel, hogy 1902-ben Magyarországon, egyébként véletlenül az Olaszliszkához közel esõ Sátoraljaújhelyen, a felbõszült emberek meggyilkolták a polgármestert, aki a családjára rágyújtotta a házat. *** A lincselés a jogrend végletes megrendülését jelzi, az államba vetett bizalom megsemmisülését. Azok, akik ilyen borzalmas tettet hajtanak végre, tehetetlennek és rossznak tartják a hatalmat, hiszen még azt sem tételezik fel róla, hogy képes legitim módon használni az erõszakot, és helyettük megbünteti a bûnösöket. Ezek az olaszliszkai emberek, akik ilyen õrültségre vetemedtek, ellenségnek tekintik a hatóságot, de ugyanakkor igénylik a támogatást, a hó elején alig várják a segélyeket. Valószínûleg munkanélküliek, adót nem fizetnek, az iskoláikat hamar abbahagyják, és minden politikust gyûlölnek. Köztük saját megválasztott kisebbségi önkormányzati képviselõiket is, akiknek annyi tekintélyük sem volt, hogy megakadályozzák a lincselést. Sõt, a hírek szerint az egyik elkövetõ maga is választott kisebbségi képviselõ volt. Hogyan reagálnak majd ezek az emberek a vizitdíj és a receptdíj küszöbön álló bevezetésére? Mit szólnak majd, ha a helyi orvos 2007-tõl kezdve csak az alapellátást hajlandó biztosítani nekik, tekintettel arra, hogy nem fizették be a most hozott rendeletek szerint a minimálbérhez hasonló nagyságú TB-járulékot? Lehet, hogy Kelet-Magyarországnak ebben a körzetében, mely közel esik a zavargásairól elhíresült Kelet-Szlovákiához, a közeljövõben nálunk is hasonló éhséglázadásra kerül sor? Azok, akik képesek lincselni, már régen levetkõzték a gátlásaikat. Pelle János >> Ma olvastam egy amerikai cikket, amelynek a szerzõje Bush támogatóit Bushevikeknek nevezte, egy másik meg arról írt, hogy Josef Stalin babérjaira pályázik. (A demokráciát ne keverd össze a szabad véleménnyilvánítással. Korlátozott szólásszabadság még van nyugaton: Busht szidhatod, de a holokausztot már nem kutathatod, csak tisztelettel megemlékezhetsz róla.) Ma az interneten meghallgattam Semjén Kossuth téri beszédét. Nagyon okos mondata volt, hogy a demosz nélkül nincs demokrácia. A megfogalmazásokat inkább ez irányba kellene kihegyezni, nem a teljesen dekadens nyugatra. A Nyugattól nincs mit tanulnunk. A zsidó szellemiség már Európában islegyõztea kereszténységet mondom Marx után. Innen tiszteletre méltó egyénierõfeszítésektõleltekinteve már semmi reménytkeltõ dolog nem várható. Három olyan terület van a világon, ahonnan elidulhat valamilyen feltámadásféle: az iszlám világ, a keresztény Afrika és Dél-Amerika. Afrikában kevésbé bízom azerõsprotestáns befolyás miatt.történelmi tény,hogyakamatszedési tilalom Európában areformációval szûntmeg.márpedigakamat aglobalizáció létalapja. Jól tudom, hogy a katolikus egyház is megszüntette a tilalamat, de õ elvileg vissza tud hozzá térni, mert esetében ez egy elvtelen megalkuvás, míg a protestanizmus nem, mert az utóbbinak már a születésekor ez volt az álláspontja. Csöröge, aki olykor Röcsöge jó ha figyelünk 5

6 Olaszliszkán a feldühödött tömeg agyonvert egy tanárt, aki elõzõleg elsodort gépkocsijával egy kislányt. A gyereknek kutya baja, viszont a sofõr vérbe fagyva fekszik, immár valami hivatalos helyen, s a családja még örülhet, hogy a vele utazó két kislánya élve megúszta az esetet. Még meg sem erõszakolták a kicsiket, ahogyan a csõcselék ígérte. A gyilkosok cigányok voltak, egyikük éppen a helyi kisebbségi önkormányzat tagja. Jogvédõk most a szívükhöz kapnak, mert hát mi köze az elkövetõk etnikai hovatartozásának a bûnügyhöz. Ne kapjanak a szívükhöz, itt és most már többrõl van szó, mint valami jópofának és persze politikailag (és anyagilag) hasznosnak látott tüntetésrõl Józsika megszúrása miatt. Bûnözõk persze mindig is voltak és lesznek cigányok és nem cigányok egyaránt, ám az ehhez hasonló esetek elszaporodása azt jelzi: valami nagyon elromlott, valakik nagyon elrontottak valamit. Elrontották például éppen a jogvédõk is, akik sokszor politikai becsvágyból a jogos érdekvédelem helyett a bûnözõket és a bûnt vették pártfogásba. Cigány bûnözés nincs, adták ki a verdiktet, s még igazuk is lehetne, ha nem éppen õk papolnának folyton cigány áldozatokról, akik logikájuk szerint szintúgy nem lehetnének. Elrontották a rendõrök, akik ártatlan egyetemistákat képesek összeverni, megalázni, ha úgy hozza a sors, de gyávaságból, megfélemlítettségbõl, politikai parancsra? képtelenek fellépni az egyre erõszakosabbá, kíméletlenebbé váló banditákkal szemben. A cigány banditákkal szemben is, egyes tapasztalatok szerint velük szemben különösen! Elrontották a bíróságok, akiknek rögtönítélõszéke szinte órákon belül elítéli azt, aki az MTV-székháznál belerúg a rendõrautóba, de a gyilkosok, rablók, késelõk és verekedõk gyakran hónapokig-évekig várják vidáman az egyébként gyanúsan enyhére sikeredett ítéleteket. Elrontotta az egész politika, mert hamis politikai korrektségbõl szõnyeg alá söpör társadalmi nyavalyákat elhallgattatva, kirekesztve, lerasszistázva azokat, akik szólni mernének -, esélyt sem adva arra, hogy oldódjék a kín. Elrontották a cigányság választott és önjelölt vezetõi is, akiknek elég nagy része nem képviseli, inkább kihasználja népét. A problémákat nemhogy megoldani, de bevallani sem akarják, viszont a fizetségeket sietnek hó elején felvenni. És elrontottuk mi is, többségi magyarok, akik valljuk be gyakran követünk el hibákat és bûnöket is cigány honfitársainkkal szemben, eltaszítva olykor azokat is, akiknek egyéb bûnük nincsen, mint hogy barnább a bõrük. Könnyû lenne most az írni: ahol büntetlenül hazudik a miniszterelnök, s ehhez segédkezik mindkét kormánypárt, abban az országban minden lehetséges. Ott már mindent szabad, mert megszûnt az erkölcs és a jog uralma. Könnyû lenne, de most hagyjuk ezt. Az biztos: egy-egy ilyen eset évekre visszavetheti a cigányok és magyarok olykor már ígéretes jeleket is mutató együttélését, s az is biztos: fehér ember, ha teheti, még jobban elkerüli a cigány telepek környékét is ezentúl. Az Olaszliszkán agyonvert tanárt már semmi nem támasztja fel. Érte még tiltakozó tüntetést sem szerveznek kényes orrú pesti értelmiségiek. De talán itt van végre az ideje, hogy elgondolkodjon ennek az elrontott történetnek az összes szereplõje, ki mivel járult hozzá ahhoz, hogy ilyen irtóztató rend készül itt. Amíg nem késõ. Nézõ László Magyar Nemzet 6 jó ha figyelünk

7 Hogy különös országban élek (átmenetileg), arra már korábban is sokszor gondoltam, de igazából csak az utóbbi hetek eseményei döbbentettek rá, hogy mennyire. (Nagyon.) Persze, elõkelõ idegenként mint Mr. Market Place élhetném világomat, s ha arra vigyázok, hogy soha ne üljek taxiba, illetve távol tartsam magamat azoktól a vendéglátóhelyektõl, amelyeket hazám (valamint az USA) nagykövetsége a nemzetközi terrorizmus fõ fészkeinek tart, igazi veszély csak akkor fenyegetne, ha frakcióhétvégén vennék részt Balatonõszödön, de ezt igyekszem elkerülni. Ezért is nem léptem bele. (Mint aki halkan.) Jól tudom, hogy a puding próbája, hogy leesik-e. Az asztalról. Úgy, hogy azért egészben maradjon. Vagyis nem mindegy, hogy milyen az állaga. Ha túl puha, szétterül, ha viszont kemény beletörik a fogunk. Tudomásom szerint ezért alakulnak sorra az intimbetéti társaságok is, mert annyira megnõtt a kormánypártok ázsiája. Vagy Balkánja (balkónja?). Mindenesetre sokan fráziskésésben vannak most, mert elkúr. Jantotta Fletó császár (illetve alkirály, Bruxelles nagyherceg legmagasabb távoli jóváhagyásával), azonban kihangsúlyozva, hogy van itten ez a durva kedves kis ország, ami mégis csak a mi hazánk (az övék, természetesen) pírral fedett bõrrel leolvad az orcád. Óvatosan mondta azonban, mert különben rohamosan romlott volna az árpádsávos forintárfolyam, amely még a legedzettebb bankárok szemét is bántja (a szemét). Azt ugyan mindenki tudja, hogy Fletó (I., Durcás) vezér és kancellár a szabadon választott hazugságban a legjobb (míg kötelezõben már többször lepontozták), és azt is, hogy tulajdonképpen minden óvszeren játszik. Többen is próbálkoztak összecsapni vele, de már az egyeneságon kiestek. (Az ablakon.) A taxishiénákat említettem az imént. A hiéna itt is kedvelt háziállat, közvetlenül a sakál után (utóbbit még hamisítják is álsakál), elõször tehát azt hittem, hogy ez valami kedveskedõ meghatározása a személyfuvarozóknak, s egy darab idõnek el kellett telnie, mire rájöttem arra, hogy azért jó, ha vigyázunk velük. Mint mindenre, erre is saját tapasztalatokból jöttem rá, azóta igyekszem is kerülni õket (habár nem mindig sikerül, lásd Taxis Gyuszi, aki nylonzacskókkal álcázza magát), s egészen a legutóbbi idõkig valóban rosszakat gondoltam róluk. Mert (kérdeztem jogosnak tûnõ felháborodással) milyen dolog az, menet közben megváltoztatni a fuvardíjat, nagy kerülõvel közelíteni meg az úticélt, éjszakai tarifával közlekedni fényes nappal?! Mindennek tetejébe pedig fizikai erõvel venni elégtételt a (netán) vitatkozni merészelõ utason! Ez a taxistempó (véltem) mélységesen idegen az európai gyakorlattól, különös tekintettel a fejlett demokráciákra. Csakhogy! Idõközben megismerkedtem a káty belpolitikai élet egynémely fejleményével, elsõsorban a választásokon gyõztes pártok reformpolitikájával. A reform nagyon kedvelt szó Kátyúföldön, a nép történelmét nálam jobban ismerõk állítják, hogy már abban az idõben is része volt a közbeszédnek (vagy közveszélynek), amikor Árpád vezér vezetésével felfedezték a tejjel-mézzel folyó Kárpótlás-medencét; a Duma- Risza közét. Igaz, szoros emberfogással jöttek; a Vereckei hágó nem volt egy leányálom, különösen, ha azt vesszük, hogy minden harcoshoz tartozott egy-egy ló is, a sok magyar szürkemarháról nem beszélve. A hét vezér is reformmal kezdte a honfoglalást, hiszen náluk volt a fehér ló, míg ellenben Szvatopluk csak csapd le csacsi. A reform fõként a gazdaság vonatkozásában kísérte végig a káty történelmet, ebbõl alakult ki a hétköznapok társasági érintkezésének egyik szép fordulata: Gazdmeg a jó édes nénikéd térgyekalácsát! Azt mesélik, hogy a diktatúrában ezt új gazdasági mechanizmus -nak nevezték, ejteni azonban akkor is csak a régi módon ejtették (át). Amikor Kátyúföldön is áttértek a fejlett kapitalizmusra, a nép elõször azt hitte, hogy maga mögött hagyta az örökös lázas reformidõszakot, sokan utóbb megvallották, hogy hiányzott is nekik, ezért döntött úgy Fletó csá., alkirály õkegyelmessége (félõ), hogy visszahozza szeretett népének ezt a már-már elfeledett kedves reform-gyakorlatot. És bizony, megtette. (Ezt a legnagyobb elismerés hangján tudom csak mondani.) De magam éppenséggel ezen a ponton bizonytalanodtam el kicsit. Mármint a taxis társadalom általános megítélését illetõen. Hiszen a tavaszi választások óta eltelt idõszakban I. (Durcás) Fletó alkirály (vezér és kancellár) kormánya mintha egyenesen a taxishiénáktól az idézõjellel is szeretném jelezni, hogy kéretik ezt a fogalmat ezentúl áttételesen érteni! vett volna leckéket konvergencia tekintetében. Nem akarnék persze a dolgok elébe vágni, de valóban úgy fest, mintha legmagasabb szinten megpiszkálták volna a taxiórát, mindenesetre mást mutat, mint amit az út elején ígért. És menet közben ugrik a tarifa, ezzel arányosan pedig valószínûleg az utas (vagyis az állampolgár) szeme is, igaz, egyelõre csak a csodálkozástól, s nem (mindig) azért, mert kiütik. Mindezt csak annak érthetõbbé tétele végett mondom el, hogy miért vizsgáltam felül a káty taxisofõrökkel kapcsolatos eddigi elõítéleteimet. Persze, be továbbra sem ülök a kocsijukba (ha nem muszáj), s ezt mondhatom Kátyúföld kormányával kapcsolatban is, de hát, könnyû nekem, én még választhatok, nem úgy, mint Kátyúföld népe hiszen õ már választott. A káty reformfolyamatok mint már elõzõ tudósításomban is említettem újabban lelkes tömegeket visznek az utcára, lehetséges, hogy még majd bõvebben is vissza kell térnem rá. Most azonban Kátyúföld helynevei közti barangolásra hívnám tisztelt olvasóimat. Mégpedig annak elõzetes bevallásával, hogy a káty helynevekkel bíbelõdni különösen kedves foglalatosságommá vált, mióta Balatonõszöd a lapok címoldalára került. (Kezdem mindjárt azzal, hogy miért õszöd, ha egyszer tavaszod volt, vagy pláne kalászérlelõ nyár.) Szerencsére a sóhivatalban (sóvivõi hivatal) valaki türelmesen elmagyarázta nekem, hogy ezt nem kell szó szerint érteni (só szerint), hiszen Balatonõszöd földrajzilag egészen közel van Balatonzárszóhoz, úgyhogy hamarosan lecseng az egész, különben is alkirály úr már visszalízingelte a beszédét, ami amúgy is titkos volt. Mindez csak azért szivárgott ki, mert túl gyorsan akart átjutni Ágfalvára, Cserepes Ajkán keresztül, de véletlenül Alcsútdobozt is érintette. Egy pápai gyerektõl ez elég furcsa (mondták a bennfentes kívülállók), akkor már jobb Alpár vagy Alsómocsolád. Alsónyekkrõl és Alsópáhokról nem beszélve. És csak azért A BALOLDALI ÉRTELMISÉG FÖLÉNYÉRÕL A szocialista szavazótábor átalakulásának másik fontos indikátora, hogy az egyetemet végzettek elfordultak a párttól. Egy mostani választáson a magasabb végzettségûek közül jóval kevesebben szavaznának rájuk, mint a kevésbé iskolázottak közül. A felsõfokú iskolai végzettségûek körében korábban még soha nem mért a közvélemény-kutató cég ekkora különbséget a Fidesz és az MSZP között: kétszer annyian támogatják a Fideszt (34 százalék), mint az MSZP-t (17 százalék). A Gallup felmérése jó ha figyelünk 7

8 nem Andornaktályog, mert fekély e kéj. Áporkán azonban áporodott volt a levegõ; Apc kedves egészségére! A kormány a kisebbik kormánypárt kezdeményezésére lépéseket tett Árpádhalom átnevezése érdekében, nehogy sávosan bezavarjon a közbeszédbe. Baszódfõ viszont maradhat, csakúgy, mint Badacsonytömdemic (zsebszerzõdések, illetve -szerzések!). A hírek szerint a kormányzat mielõbb áttekinti Kátyúföld hegy- és vízrajzát, mert elszánta magát arra, hogy egységesíteni (egyértelmûsíteni) fogja az olykor még mindig kétértelmû helyneveket. Mint jeleztem, Alcsútdobozzal akarta kezdeni, de leragadt Felcsútnál (megakadt). Bakonypoloskát nem bántotta (neked mondjam, hogy csíp?), mint ahogy Balatonfõkajánt sem (a nagy költõre, Ady Endrére való tekintettel). Balatonarácsot viszont Balatonrácsra egyszerûsítette (viszont elvetette az Andrássyúthatvan és a Kisfogház elnevezést, a Balatonharács azonban megnyerte az Anyagelvû Bizottság tetszését). Balatonhenye így is szocialista falu lett, csakúgy, mint Balatonlelebukás. Balatonõszödöt és Balatonzárszót már említettem (utóbbi esetében még nyitott a Frakcióhétvége, illetve a Választmányi gyûlés lamperthmónikával és szekeresimrével változat). Balatoni Világos ellenben gyõzött a Kõbányai Világossal szemben, ami már csak azért is érthetõ, mert a Fradit a másodosztályba sorolták. Bevallom, magam elõször Balfaszújvárosról is azt hittem, hogy összefüggésben van Durcás Fletó õszödi beszédével (titkos), de kiderült, hogy Nebánd, illetve Bánhalmaz avagy Bántaszék. Sõt Bátonytenyere. Bátya viszont földrajzilag a helyén marad, közvetlenül Öcs és Öcsöd, illetve Napamasszony között. Bázakerettye mint potenciális frakcióhétvége szintén szóba jöhet, Békással együtt, ahol azonban hiába kuruttyul a lakosság, ezt Kóka miniszter világosan (Balaton) megmondta ha csapolnak, hát csapolnak. Helyi kezdeményezésre viszont Bokros ezentúl Lajosmizse lesz (tájnyelvi változatban Mizéria). Bolhás (kutya), Bóly (hangya) vita nélkül maradt. Bõcsnél azonban elidõztek a szakértõk, hogy akkor Kis Bõcs vagy Nagy Bõcs (vö. Balfaszújváros). Bükkábránd ábrány maradt (árván), Cigándnál váratlanul megmakacsolta magát a kisebbségi ombudsman így lett belõle Románd (kiejtve Románc). Csány önkormányzata szerette volna felvenni az OTP nevet, de végül meg kellett elégednie a Torkosddal. Csehibe viszont áttették az államkincstárat, ha már egyszer Csesznek. Ej, mi a kõ, Csókakõ! Csömörbõl vederbe. Dobri jó hangulatával ékeskedik (ahogy a szép káty népdal mondja: Gyere, dobri kutyám. Viszont: Dumaalmás és Almásfüzítõ! Ezt Egerbakta (alaposan), hiába mondják sokan, hogy Egerbocs. Egyek község elõtt nagy távlatok nyílnak (egyek vagy ne egyek?; vagy inkább fûtsek?). Erdõkúrt, Esztergomb (cérna), Fancsal ezek rendben vannak. De mi legyen Fegyvernekkel?! (Hiszen leszerelés van, ugye.) Vagy ez Felsõgagyi? Felsõnana (nána? néne?). Felsõrajkból azonban történelmileg legalsó lett, hiába rehabilitálták, mert azóta is csak Pannónia utca a Vígszínház mellett. Most már igyekszem nagyobb ugrásokban haladni. Gecse (kis gecse lányom.), Gic (kis gici és nagy gici), Gomba (mód). Göncnél mégis el kell idõznünk kicsit. Hordójáról és köztársasági elnökérõl nevezetes, de meg kell említeni a barackot is, de nem a fütyülõst, mert az a Kossuth téren volt. (Testvérvárosa Moha.) Gönyü (legyen neked gönyü a föld.), Gyöngyösoroszi (de már csak a kivonulás után, addig Tatárszentgyörgy, illetve -dúlás), Gyõrszemere (sem arra), Gyula (gondolkodtak a Horn-fokon, de aztán maradtak a Maligánnál), Gyügye is felvetõdött, amíg okafogyottá nem vált. Hahót! (Öcsi.) Hajmáskér (de nem kapott, mert fideszes önkormányzatot választott ezt Lamperth Mórika világosan megmondta). Hárombuta (vagy huta?), Hasznos, Hegyhátmartalóc, Hejõpapi (tejbe ), Hét (ma már A szólás szabadsága néven ismerik). Heves (noha nem annyira). Inkább Hímezhámoz (közvetlenül Hímestojás mellett vigyázat, törékeny!). Hugyag (ragozva agy, agyag), Hunya (aki bújt, aki nem.), Isaszeg (és chomu vogimuc). Kádárta viszont ezentúl Jánosfalva lesz. Ez nem Kamut. Kápolnásnyekk, Kára, Karakószörcsög, Kaszó (pusztahely, régen az örvös cinegék kedvenc keltetû helye volt jó éjszakát!), Kehidakustány és Söjtör (szomszédfalvak, fõként a dobott tojás elõételérõl meggyes módra nevezetes), Kérsemjén (de Orbán még gondolkodik rajta). Kétegyháza (az SZDSZ szerint egy is sok ideje volna felülbírálni a vatikáni konkordátumot), Kevermes, Kisar (addig is)! Kisbér mellett azonban egész Kátyúföldön hiába keressük Nagybért, noha a kormány szerint a káty népgazdaságnak fõ baj, hogy örökösen kiáramlik. Kiskorpád (helyi népszokás szerint, aki ide keveredik, megeszik a sertések). Kismarja (aki bírja). Kispirit (a helyiek szeretnék Pirinenére változtatni, de legalábbis Nagypirit, vagy Piricse, Pirtó), Kisszekeres ellenben szeretne Nagy lenni (pláne, ha bejön neki az MDF). Ebben ugyan van még egy Kisvaszar. Jánosfalváért ketten is pedáloznak, s lehet, hogy Kóka hiába dübörög. Kondó azonban mégis Gumipitypangfalva lehet. Sajnos, Kovácsszénája nem áll jól, pedig Nagysáp, Nagyrév és Nagytõke is felsorakozik mögötte, Meggyeskovácsi viszont hamarosan Gyurcsányhiller lesz, föltéve, ha a hiller le nem kopik róla (le nem köpik?). Kunbaja, Lakitelek, Lónya. Magyar- (nyelvújítás elõtti szó a káty nyelvben), sajnos, még mindig nem kevesebb, mint huszonnyolc helynévben szerepel; a kormány a Tudományos Akadémiához fordult a szótõ etimológiai értelmezését kérve, a tudósok nagy erõkkel dolgoznak rajta, amíg a végeredmény meg nem születik, idõlegesen a politikailag korrektebb országlakos szóösszetételt ajánlják használni. Ugyancsak kirekesztõnek bizonyult az összetett helynevekben a Leány-, különösen félõ, hogy a Leánycsók zavarhatja meg végzetesen a serdületlen ifjúságot a nemek egyenlõsége tekintetében (igenigenigen). Mezõkúr szintén szocialista város maradt, Mórból viszont Meggyesbodzás lett, miután megtette kötelességét. (Ki, mint veti Mórágyát, úgy alussza álmát.) Nemesnép (az elnevezés csakis választások idején használatos, különben Kustánszeg, illetve Nyírtass ejtsd: Nyughass vagy Nemti). Nemesvita kérvényezte, hogy parlamenti képviselõk csak szigorú kísérettel látogathassanak el falujukba. Ócsárd azonban tárt karokkal vár minden politikust. (Felszólító módban: Ócsárold!) Oroszlány moszkvai kérésre Bárisnya lett (ezt Putyin elnökkel Szocsiban parafálták, pedig nem is Ostoros). Pápaderecskét szeretnék áthúzni Pápára, és a tervek szerint Parádra viszik a meleg Büszkeség Napját (mondja is Fletó király [al]: Látod, fiam, a lenyugvó papnak is van ereje. ) Pat (helyzet), Penészlek, Pénzesgyõr (a következõ ötéves tervben Szegényfalva), Perkupa (népi nevén Mihályszög kedvelt népszokás a koporsós temetés). Rád, Rátót, Rém. Veszrém (Papkeszi, illetve Szekértoló). Rinya-, ebbõl egész család van. Rinyabesnyõ, Rinyakovácsi, Rinyaszentkirály, Rinyaújlak, Rinyaújnép (igaz, a régi is). Sajóvámos, Sárisáp Konvergencia. Sirok (napestig). Som (lásd még Piliscséve, illetve csáva). Szabás (varrodáiról híres), Szálka (a szemében), Szany (Kistibor), Szár (ékezet nélkül), Szava (a népé), Szil (Katalinpuszta). Sznob, Szorosd, Szõd (a selymet, elvtárs.), Szulimán (török-magyar örökbarátság), Szügy (bele), Taksony, Tar (vágás), Téglás (a legfrissebb listákkal). Tét. Tetétlen. Tök. Törtel. Türje (szintén a nép), és persze hiába Újkér. Üröm, de úgy, hogy szinte kicsordul. Vésztõ. Visz (kormányprogram). Zalahaláp (szintén). Zsáka (meg a foltja). Zsurk (vodkagyár) a káty antialkoholizmus fellegvára; eleinte azt hitték, hogy Nagybajom, de aztán kiderült, hogy csak Baja. (Illetve Zsebeháza.) Suttogják különben, hogy esetleg Kátyúföld neve is megváltozik a közeljöv?ben, pillanatnyilag legesélyesebb a Rum. Hiszen jelenleg két út is van e nagy jövõ elõtt álló (helyben) ország elõtt: az egyik Zsurk ide vagy oda mégis csak az alkoholizmus, a másik viszont nem vezet sehova. Kocsis L. Mihály 8 jó ha figyelünk

9 A BBC TUDÓSÍTÓJA SZERINT FORRADALOM VAN MAGYARORSZÁGON Nick Thorpe: Gyurcsány nevetségessé tette az országot Nick Thorpe, a BBC kelet-európai tudósítója Nick Thorpe, a BBC kelet-európai tudósítója a Figyelõnek adott interjújában szokatlannak nevezte a rendõrök viselkedését az MTV ostrománál. Az újságíró megkésett forradalomnak nevezi a mostani tüntetéseket, amelyek szerinte folytatódni fognak, s elvezethetnek Gyurcsány lemondatásához. Nick Thorpe, a BBC kelet-európai tudósítója a Figyelõnek adott interjújában szokatlannak nevezte a rendõrök viselkedését az MTV ostrománál. Máshol is része a visszavonulás a rendõri fellépésnek, ám a kitörés és a dühöngõk bekerítése is része a stratégiának. Az újságíró azt sem érti, hogy miért nem próbáltak meg kommunikálni a rendõrök a lázadókkal. Thorpe elmondta: az is meglepte, hogy az általa megszólaltatott alanyok névvel, címmel, majdhogynem taj-számmal nyilatkoztak. Thorpe szerint nem kérdéses, hogy Gyurcsány Ferenc beszéde nevetségessé tette Magyarországot, ám elsõ körben a határon belül tisztázná az ügyet: valamiféle nyílt ügyfeltárást képzel el, amelybõl a politikusok, rendõrök, tüntetõk álláspontja is megismerhetõ volna. A BBC újságírója tudósításaiban megkésett forradalomként említi a magyarországi eseményeket s azt mondja, annak idején nem volt teljes a rendszerváltás. Az emberek nem néztek szembe a Kádár-rendszerrel, nem került nyilvánosságra azonnal a besúgók listája, vagyis szõnyeg alá lettek söpörve a problémák fogalmazott az interjúban. Nick Thorpe a tüntetések folytatását várja, amit segíthet az 56-os évforduló, így a hónap végéig biztos számítani lehet demonstrációkra. A tudósító nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a következõ hónapokban az MSZP lemondatja a kormányfõt. Ebben az esetben Szili Katalint tudná elképzelni az ország élén. (Figyelõ) Magyarország súlyos, és egyelõre egyre mélyülõ válságban van. Mind az országon belül, mind azon kívül számos narratíva igyekszik leírni a válság okait, megértetni következményeit, és felvázolni a megoldás lehetõségeit. Ez a dolgozat szintén erre tesz kísérletet, bár kétségtelenül eltér a szokásos main stream megközelítési módok értelmezési keretétõl és fogalom-készletétõl. Elsõként azokat a rétegeket kellene megértenünk, amelyek ennek a válságnak a fõbb dimenzióit adják. Amit ma a közvetlenül érzékelhetõ felszínen látunk, az egy akut politikai krízis, melynek közvetlen kiváltó oka a miniszterelnöknek az áprilisi választások után pártja legbelsõ elitje elõtt elhangzott beszéde. Ebben a kormányfõ brutális nyíltsággal beszél arról, hogy a választások elõtt tudatosan tettek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar közvéleménynek ne legyen tudomása a súlyos gazdasági válságról és annak fenyegetõ következményeirõl. A beszéd nyilvánosságra kerülése azonban nem oka a válságnak, hanem inkább csak egy olyan tektonikus hasadék, amelyen keresztül a magyar társadalom régóta elfojtott megoldatlan kérdései most egyszerre törtek elõ, és kezdtek olyan örvénylésbe, amelyet közvetlenül csak a botrányból már nem lehet megérteni. A társadalom-újratermelési válság mélységét jól jelzi az alábbi három adat ban Magyarország népesség száma az 50 évvel azelõtti szinten lesz, vagyis újra az 1960-ban már egyszer elért 10 milliós lélektani határ alá süllyed. A népesség általános egészség adatai (mortalitás és morbiditás) a 40 évvel ezelõtti szinten állnak, amelynek a fõ oka, hogy 1970 és 1995 között, szemben minden világ-trenddel jelentõs romlás ment végbe, így ma Magyarországon minden évben 50%-kal többen halnak meg, mint amennyin születnek. És végül az egy aktív keresõre esõ reálbér 2008-ban pontosan azonos lesz a 30 évvel azelõtti 1978-as szinttel. A magyar társadalom tehát évtizedek óta tartó általános lepusztulási lejtõn mozog, a népesség két harmadának életminõsége a hatvanas évek szintjén van. Az 1990-es rendszerváltás kudarca döntõen az, hogy e mozgást még fel is gyorsította, hisz nemcsak, hogy kielégítõ válaszokat nem tudott adni ezekre a súlyos problémákra, de a kérdéseket sem volt képes megfogalmazni. Így nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon a rendszerváltás rendszere megbukott, újabb rendszerváltás nélkül nincs kiút a válságból. Röviden összefoglalva tehát a magyar válság három fõ rétegbõl áll. 1. A felszíni réteg lényegében egy régóta látványosan súlyosbodó kommunikációs válság, a diskurzus válsága, amely most már verbális polgárháborúvá kezd eszkalálódni. Ez azt jelenti, hogy a fõbb társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális elitek között az elemi párbeszéd esélyei is elfogyni látszanak. Narratíváik inadekvát és inkoherens indulat-beszéddé kezdenek válni, amelyet csak tovább ront a társadalom vesztes többségének amorf dühe, növekvõ frusztrációja, és az eliteknek az erre adott egyre hamisabb és egyre veszélyesebb válasza. Ráadásul a diskurzus-válság egyre inkább csak arra szolgál, hogy elfedje a válság második szintjét, a rendszerváltás rendszerének a válságát. Ennek fenntartásában egyelõre azért van az elitek között rejtett egyetértés, mert legitimitását minden politikai erõ a rendszerváltásból származtatja, a rendszerváltás rendszerének bukása így automatikusan azonos lenne a rendszerváltó elitek kollektív bukásával. 2. A második réteg tehát magának a rendszerváltásnak a válsága. A rendszer most azért bukik meg, mert inadekvát feltevésre épült ben ugyanis általános egyetértés volt abban, hogy a nyugatias demokrácia, jogállam és piacgazdaság bevezetése kb. egy évtized alatt minden fontos társadalmi-gazdasági problémát automatikusan megold majd. Nos, ez tragikus félreértésnek bizonyult, mind a Nyugat, mind a kelet európai térség elitjei részérõl! Kiderült ugyanis, hogy az adekvát sorrend éppen fordított lett volna. Elõször nemzeti meg- jó ha figyelünk 9

10 egyezés kellett volna az alapvetõ kérdésekrõl (pl. demográfia, egészség, nyugdíj stb.), és csak ezt követõen, ehhez igazítva szabad lett volna elindítani magát a rendszerváltás folyamatát. 3. A harmadik réteg a társadalmi újratermelés legalább ötven éve zajló folyamatos roncsolódása, lejtõje. Ráadásul ennek a lejtõnek a legtragikusabb és legmélyebb eleme az, az általános mentális, morális, intellektuális és spirituális válság, amelybe a magyar társadalmat a kommunizmus sodorta ugyan, de amelyre a rendszerváltás rendszerének vagy nem volt válasza, vagy õ maga is tovább súlyosbította e roncsolódási folyamatokat. Ilyenek a bûnözés, drogfogyasztás, családok szétesése, alkoholizmus, öngyilkosság, általánossá váló norma-szegés, korrupció stb. Mindennek inkább már csak következménye a demográfiai válság, az egészség-válság (Magyarország az Európai Unió legbetegebb nemzete!), és a nyugdíj-rendszer vészesen közeledõ összeomlása. A fõ kérdés, hogy a fenti három válság-réteg milyen közös alapra épül, és hogyan lehetne tartós megoldást találni. A Magyarországon most akuttá váló és súlyosbodó válság végsõ, legmélyebb oka a globális hatalmi rendszer maga. Ennek bizonyítására a következõ egyszerû szám-sor is alkalmas lehet. Magyarországon 1990 és 2005 között az egy keresõre jutó reálbér mindössze 1,5%-kal nõtt, vagyis átlagosan ennyivel nõtt a tõke-tulajdonnal nem rendelkezõ döntõ többség részesedése az általa megtermelt összjövedelembõl. Maga az összjövedelem (GDP) növekedési üteme évi átlagban kb. 2,2% volt. A magyar gazdaságban ma már abszolút meghatározó szerepet játszó multinacionális vállalatok adózás utáni profitja viszont évente több mint 20%-kal nõtt. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdasági térben tevékenykedõ szereplõk között van egy olyan, amely abszolút erõfölényre tett szert, és mindent õ diktál. Márpedig aki diktál, az diktátor, és a rendszer, amelyben mindez végbemegy diktatúra. Ráadásul e diktátor által profitja után fizetett adóinak növekedési üteme alig érte el a 2.5%-ot évente. Diktátumai realizálását részben az állammal, részben a számára munkaerõ és fogyasztóerõként tételezõdõ magyar lakossággal szemben az alábbi fõbb hatalom-technikákkal érte el. Bár a multinacionális vállalatok a magyar munkaerõnek csak 15%-át foglalkoztatják, de egy beszállítói piramis csúcsán állnak, tehát közvetett módon mégis gazdasági kényszerítõ hatalmat jelentenek a többség számára. Így a bérek alakulását döntõen õk szabályozzák, ennek eredménye, hogy az egy keresõre jutó reálbér 2008-ban azonos lesz az 1978-as szinttel. Az államot folyamatos nyomás alatt tartva elérték, hogy az õket terhelõ adók 1990 és 2005 között az egy harmadukra csökkentek, és ezzel 15 év alatt 80 milliárd dollár többletforráshoz jutottak. Hasonló nagyságrendû összegekhez jutottak a számukra elõnyös (áron aluli) privatizációkkal, és a kikényszerített liberalizációval, ami csõdbe juttatta az egyébként jól mûködõ magyar vállalatok tömegeit. A különbözõ állami juttatások és kedvezmények fõ haszonélvezõi szintén õk voltak. A magyar közvagyon mindezek nyomán 15 év alatt drámai változáson ment át ben a közvagyon mai áron kb. 150 milliárd dollár lehetett, az állam nettó adóssága pedig 30 milliárd dollár ben az állam nettó adóssága 70 milliárd dollár, a vagyona viszont már csupán 30 milliárd dollár. 15 év alatt tehát a magyar közvagyon 160 milliárd dollárral csökkent. Mindezt a multinacionális vállalatok erõfölényükkel visszaélve szivattyúzták ki a magyar társadalomból. A magyar köz -t megtestesítõ állam tehát teljes csõdben van, és ennek okozója, a jelenlegi válság végsõ oka éppen az ittvázoltmechanizmus. Ezzel elérkeztünk a dolgozat legkényesebb pontjához. Annak kimondásához, hogy Magyarországon ugyan de jure létrejött a demokrácia, jogállam és piacgazdaság, de facto viszont maga a rendszer két tucat globális óriásvállalat erõfölényre épülõ hatalomgazdasága a lokális kollaboráns elitek által mûködtetve. A válság legmélyebb oka tehát az, hogy ez a globális hatalom-gazdaság olyan arányban zsákmányolja ki a magyar társadalmat, hogy az már önmaga elemi szintû reprodukciójára sem képes. Sõt, most, amikor az állam és a lakosság éppen annak érdekében adósodott el, hogy továbbra is magas színvonalú munkaerõ-áruval lássa el az itt tevékenykedõ multinacionális vállalatokat, újabb hatalmas forrás-megvonással büntetik. Erre irányul a miniszterelnök megszorító csomagja, amelynek választások elõtti tudatosan megtévesztõ letagadása, és e tény napvilágra kerülése a válság közvetlen kiváltó oka. Szembesülni kell azzal, hogy a globális hatalom-gazdaság viszonyai között a hazugság strukturálisan kódolt, hiszen minden politikai erõ csak akkor remélheti a kormányra kerülést, ha kollaborál a diktáló globális erõkkel. Ha viszont ezt nyíltan tenné, akkor ezek az erõk ugyan szívesen látnák kormányon, de a vesztes helyzetük ellen tiltakozó polgárok nem választanák meg. Minden politikai erõ tehát a saját társadalmának reprodukciós érdekei és a multinacionális vállalatok hatalmi érdekei között vergõdik, és hazudik, dezinformál többnyire mindkét félnek. (Hiszen a kormány nemcsak a közvéleményt vezette félre, hanem Brüsszelnek is hazudott már többször is!) A válság tehát csak akkor oldható meg, ha a külsõ és belsõ elitek (magyar politikai és gazdasági vezetõk, az EU vezetõi, IMF, Világbank, hitelminõsítõk, globális média stb.) elfogadják az itt vázolt logikát, és intézményesen együttmûködve megpróbálják a rendszerváltás összeomlóban lévõ rendszerét korrigálni. E korrekció lényege csakis az lehet, hogy megkíséreljük a globális szereplõket saját hosszú távú stratégiai érdekeikre építve jobb belátásra bírni. Ez azt jelentené, hogy átmenetileg akár profitjuk csökkentésével is akár, de hozzájárulnának a magyar társadalom általános reprodukciós válságának a megoldásához, amelyet végsõ soron az õ túldimenzionált profit-éhségük váltott ki. E megoldás ma még utópisztikusan hangzik, de ennél utópisztikusabb csak az, az elképzelés lehet, amely a main stream recept szerint neoliberális strukturális reformokkal próbálja a helyzetet megoldani. Ezért az Európai Unió Bizottsága rendkívül súlyos hibát követett el azzal, hogy a szeptember elején benyújtott magyar konvergencia program kapcsán meg sem kísérelte az e dolgozatban is vázolt narratíva szerint értelmezni a magyar válságot. E helyett automatikusan a kényelmes megoldást választva teljesen a neoliberális narratívát tette magáévá, mintha ez abszolút evidencia volna. Vagyis evidenciaként fogadta el azoknak a globális hatalmi aktoroknak a narratíváját, amelyek rövidlátó, cinikus gátlástalansággal kifosztották a magyar társadalmat, és most a válság következményeit az eddig is általuk kifosztottakra próbálják visszahárítani. Ha az EU nem változtat ezen a megközelítési módján õ maga is aktívan járul hozzá a magyar válság-folyamat eszkalálódásához, ami beláthatatlan következményekkel járhat egész Európa számára. Forrás: ttfk.hu/hetiokopol 10 jó ha figyelünk

11 Magyarország másfél évszázada idegen érdek és kényszer szülte változásokon megy keresztül. Az utóbbi hat évtized többlépcsõs reformpolitikája valójában lehengerlõ sikerekrõl szóló ámokfutás, miközben a magyar érdek következetesen, vészesen háttérbe szorul. E folyamat megállításához tiszta gondolat és tisztességes vezetõ kell. A megértés 3 forrása: egy történelmi hazugság feltárása (Herder), majd két elhallgatott dokumentum (CION bölcseinek és a KGB 45 pontjának) ismerete. 1. NINCS herderi jóslat! Herder (német gondolkodó, meghalt 1803-ban) sehol nem írt magyar nemzethalálról! Az irodalmi és történelmi köztudatban mégis az õ nevével jövendölik a magyar nép kihalását. Két évszázad hazugsága úgy ivódott be a közgondolkodásba, hogy manapság Herder idézése szinte egyet jelent a nemzethalál rémével. Herder környvtárnyi írásainak mindössze egy félmondatában van olyan utalás a magyarokra, amely szerint félõ, hogy maga a nyelv is eltûnik. Még ez a megállapítás sem Herder sajátja, hanem egy Mária Terézia korabeli Habsburg-barát jezsuitától származott, alapja a Kárpát-medence történelmének és etnikumának félreismerése, amit késõbb maga Herder is bevallott. A herderi jóslatnak nevezett valótlanságot az évszázados Habsburg, pánszláv és zsidó érdek (értsd: magyarsággal szembeni érdek) táplálta. A két évszázados folyamatos történelem-hamisításra jellemzõ, hogy a magyar nemzethalál programszerû terjesztése a mai napig tart. Ugyanekkor elmarad a zsidó történelem idézése Herdertõl, pedig az Eszmék az emberiség történetének filozófiájából címû mûve 12. könyvének terjedelmes fejezetében foglalkozik vele. Ezt írja: úgy adom elõ a héberek történetét, mint õk maguk., Az Izraeli Királyságnak tulajdonképpen nem volt törvényes alkotmánya.,...egy ország, amelynek berendezkedése sem a belsõ, sem a külsõ feltételekkel nincs összhangban, a világnak ezen a táján nem lehetett életképes.,...vallásosságuk képmutatássá vált, tanultságuk egyetlen könyv szõrszálhasogató magyarázatává, patriotizmusuk szolgai ragaszkodássá a félreértett régi törvényekhez, olyannyira, hogy a szomszédos népek megvetették vagy kigúnyolták õket., Isten népe, mely valaha magától az Égtõl kapta hazáját, évezredek óta, úgyszólván születésétõl fogva, élõsdi növény más nemzetek törzsén, ravasz alk! uszok nemzetsége majdnem mindenütt, amely minden elnyomás ellenére sem vágyik sehol saját otthonra és megbecsülésre. Tehát van Herdertõl származó hiteles irodalom is. A nemzethalál helyébe azonban Arany János életmûvét és örökérvényû gondolatát kell visszaültetni: És ne gondold, hogy kihalnak/ Sújtott népek hirtelen, Amíg össze zeng a dalnok/ S a nemzeti érzelem." 2. LÉTEZIK a Cion bölcseinek jegyzõkönyve, a zsidó világbirodalom tervével, ami az alábbi hangvételben íródott: Szuperkormányunk a törvényen kívül álló keretekben mûködik. Ítéleteket fogunk végrehajtani, ölni fogunk és kegyelmet gyakorolni. Akaraterõvel uralkodunk, mert kezünkben van egy valamikor hatalmas, most általunk legyõzött párt öröksége. Fegyvereink pedig a határtalan becsvágy, égõ kapzsiság, irgalmatlan bosszú, gyûlölet és rosszindulat. Tõlünk indul ki a mindent elnyelõ terror. A mi szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát képviselõ személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik elvégzésére: mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a tekintély utolsó maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot idéznek elõ minden államban; az államok nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke érdekében; mi azonban nem fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik államok feletti szuperkormányunkat. A gójok azzal, hogy pártokra szakadtak, a zsidók kezébe adták magukat. A pártharcokhoz ugyanis pénz kell, és a pénz mind a mi kezünkben van. Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és közoktatásban... ( ha magadban beszélgetsz, õ, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független,... mert ahol zsarnokság van, minden hiában,... mert ott áll eleve sírodnál, õ mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. idézet Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. versébõl) Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nem zsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekrõl tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. Nagyszerû eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükbõl. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy ezek a törvénymagyarázatok elõször elhomályosították, majd érthetetlenné tették a törvényeket olyannyira, hogy a törvényhozás összekuszált szövevényében még maguk a kormányok sem tudnak eligazodni. Önök azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha idõ elõtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük; ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyû terroreszközünk van, amelytõl még a legbátrabbak is remegnek, a földalatti helyiségek, a földalatti vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idõ elérkezése elõtt készen lesznek valamennyi fõváros alatt, s ahonnan ezeket a fõvárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegõbe fogjuk röpíteni." 3. VAN KGB és vannak titkosított dokumentumai. Például a bennszülöttek leigázásának alapelveit összefoglaló 45 pont, melynek forgatókönyve szerint zajlott Magyarország 1945 utáni egész történelme, beleértve az 1989-es elhazudott rendszerváltást is. (Valamennyi pontja megtalálható e sorok írójának Alattomos agymosás c. könyvében) A következetesen magyarellenes (internacionalista, kozmopolitika) tevékenység kulcspontjai: Meggyorsítani a... bennszülöttek likvidálását (értsd: népirtás) Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történõ egyesítését. (értsd: diktatúra) A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetûek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez. Ha létrejön egy olyan jellegû szervezet, amelyik... szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenõrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionaliz- jó ha figyelünk 11

12 mus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjáratot. Ezt a következõképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszégyenítése, temetõink megrongálása, nemzetünk és kultúránk befeketítését hirdetõ, és a velünk kötött egyezmények értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velünk szemben létezõ gyûlöletet." Az önsajnálat keltése, önmerénylet provokálása alapján joggal felvethetõ, hogy a jelenlegi Gyurcsány-botrány kirobbantása is önérdekbõl, önvédelembõl született. Az idegen ügynökök máig tartó jelenlétére példa volt a Medgyessy-botrány. A harsogó IGEN -propaganda hátterében a Parlament nemet mondott az ügynökmúlt felszámolására, és a nemzetközivé dagadt újabb miniszterelnöki botrány kivizsgálására. A legfõbb népképviselet többszörös bizonyítékát adta a nemzetárulásnak. A MAGYAR NÉPNEK JOGA VAN SZÁMONKÉRNI A HAZAÁRULÓ POLITIKÁT! Ehhez kell a herderi hazugságot feledtetni, Cion bölcseit leleplezni és a KGB tevékenységét megismerni. Az ország mai bajainak forrása az Európai Unió diktátuma, ezért a megoldáshoz vezetõ jelszó: Habsburg, kommunista, cionista unió Büszke, szabad magyarnak nem való! Dr. Nagy Attila, orvos, közíró Megjegyzés: A Cion bölcseinek jegyzõkönyve 1897-ben készült. Azt terjeszti az egész világon a zsidó kézben lévõ média, hogy hamisítvány. Ellenben ebbõl a kis részletbõl is kiderül, hogy szó szerint valósult meg minden, ami abban le van írva, és ez érvényes az egész jegyzõkönyvre. Innentõl kezdve nincs jelentõsége annak, hogy hamis vagy nem. Brózman Gyula Csintalan Sándor volt MSZMP-s majd MSZP-s vezetõ, privatizátor, a köztörvényes bûnözõ Tasnádi Péter, Juszt és Aczél jóbarátja a Hír Tv csütörtöki adásában köztörvényes bûnözõnek nevezte a Gyurcsány-diktatúra által körözött Budaházy Györgyöt, Toroczkai Lászlót és más ellenállókat. A Kuruc.info szerint Csintalan a köztörvényes és szervezett bûnözõ. Arra kérjük Olvasóinkat, árasszák el tiltakozó telefonokkal, ekkel, levelekkel a Hír Tv-t, amely mûsoridõt biztosít e posztkommunista mocsadéknak. Tegyék ezt mindaddig, amíg meg nem fosztják megjelenési lehetõségétõl. Köszönjük. És Hajrá Budaházy! Csintalan még aktív MSZMP-s pártkáder volt akkor, amikor például az Inconnu-s Molnár Tamást gumibottal verték a Himnusz énekléséért. 89 után úgy vagyonosodott meg, ahogy a többi MSZMP-s szervezett bûnözõ, élükön Gyurcsánnyal: privatizációból és kapcsolati tõkébõl. Csintalan elvtárs 1994-ben, Hornék választási gyõzelmét követõen részegen hengerbucskázott örömében rá is ragadt a Bukfenc név. Évekig a szervezett bûnözõ párt egyik alelnöke. 8 éve éve a Napi Magyarország, késõbb a Magyar Nemzet is arról tudósított, hogy Tasnádi Péter és Csintalan Sándor MSZP-s politikus szervezésében, a Korda György táncdalénekes panzióként is mûködõ villájában rendszeres összejöveteleken vett részt több balliberális politikus, üzletember és közéleti személy. Az összejövetelek fõ témája az Orbán-kormány elleni politika összehangolása. A találkozókat telefonon szervezték, és kizárólag Tasnádi és Láposi Lõrinc cége, a Mesterdetektív Iroda által ellenõrzöttek vehettek rajta részt. Háromhetente itt találkozott Hack Péter Megélhetési kövér. Nemzetesasszony definíciója szerint: a mi kommunistánk. (SZDSZ), Csintalan Sándor (MSZP), Juszt László újságíró, Aczél Endre újságíró, Schmuck Andor (MSZP), Karl Imre (MSZP), Bognár Péter ügyvéd, Erõs János, aki a Magyar Fejlesztési Bankot irányította, Vincze Béla MSZP közeli vállalkozó. Ez az jelentõs zsírtérfogatú patkány emellett az SZDSZ-Chartás, MSZMP-s Kerényinek is spanja, mi több, utóbbi a betelefonálós mûsorban is megszólal, elvéve az adásidõt a nézõk elõl. Hazugságai alátámasztására rendszeresen betelefonáltatott Hajdú Mark Christiannal, a Kossuth téren lebukott egyik bomlasztóval is. Kuruc.info Már meg is kaptunk egy a Hír Tv-nek írt olvasói levelet: Tisztelt Hír TV! Levelem elején had szögezzem le: az általam talán leginkább nézett televízió a Hír TV. Kedvelem mûsorait, szeretem (néhány kivétellel) a televízió arcait. Rendkívül nagyra értékelem például Erdõs Miklós vagy Ókovács Szilveszter által vezetett mûsorokat. A televíziózás csúcsának tartom a MTV ostromának közvetítését, ami páratlan és elismerésre méltó teljesítmény volt (persze a Puliszka díjat nem fogják érte megkapni, garantálom.) Azonban kevésbé szeretem azokat a mûsorokat pl. ahol szélsõbalos Indexes titánok agresszívan és a másikat leüvöltve probálják osztani az észt: erre nem tudom miért van szükség, hiszem megszólalási lehetõségük bõven lenne az irányultságuknak sokkal jobban megfelelõ csatornáknál. >> 12 jó ha figyelünk

13 CSÓKAY ANDRÁS: A HIT VIDÁM MERÉSZSÉGÉVEL Amikor egy politikus tudatosan hazudik, az olyan, mintha egy sebész m?tét el?tt direkt koszos lében áztatná a kezét mondta a Fidesz Kossuth téri tüntetéssorozatának kilencedik napján Dr. Csókay András idegsebész. Dr. Csókay András szerint az?szödi beszéd nyilvánosságra kerülése napján egy addig láthatatlanul befelé ürül? gennyes seb szakadt fel. Ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az utóbbi évszázadok egyik legaljasabb, csak a kékcédulás választásokkal összevethetõ hazugsága derült ki ekkor, az, hogy a szocialisták a magyar nép félrevezetésével, csalással és hazugságokkal nyerték meg az országgyûlési választásokat. Amikor egy politikus tudatosan hazudik az olyan, mintha egy sebész mûtét elõtt direkt koszos lében áztatná a kezét fogalmazott a doktor, hozzátéve: az orvos mûködési engedélyét ez esetben bevonják, õt magát pedig bíróság elé állítják. A parlamenti bizalmi szavazás eredményére emlékeztetve azt mondta, október 6-án lehet?ség adódott, hogy a Gyurcsányt falként védõ kormánypárti képvisel?k leváltsák miniszterelnöküket és így eltávolítsák hazánk fertõzõ gócát, ám õk mégsem éltek a lehetõséggel. Megítélése szerint a szeptember 17-i provokáció után, amikor bosszúból ártatlan fiatal lányokat és fiúkat ütöttek-vertek és börtönöztek be, természetszerûleg szorul ökölbe az ember keze. Mégis tette hozzá a keresztényi tanításra hivatkozva a rosszat rosszal nem lehet megváltoztatni. Ellenségeimet úgy pusztítottam el, hogy barátaimmá tettem õket idézte Lincoln amerikai elnök szavait, a dévai Böjte Csaba atyára hivatkozva pedig úgy fogalmazott: Nem lehet jobbá verni senkit, csak jobbá szeretni. A hit vidám merészségével folytassuk erõszakmentes forradalmunkat. (...) Párbeszéd, ima, és passzív rezisztencia, ez a mi fegyverünk mondta Csókay András. A Fidesz Kossuth téri rendezvényén fellépett még Dresch Mihály nemzetközileg elismert jazz-muzsikus. fidesz.hu És akkor következzen az, amiért a billentyûzet elé ültem: Van egy arc a Hír TV-ben, amit mindig hitetlenkedve, és gyanakodva nézek, bár õszintén szólva, néha nézem mûsorát: ez Csintalan Sándor. Hitetlenkedve, mert nagyjából ismerem viselt dolgait, és nem tudom miért tetszeleg Bukfenc úr a állampártutód egykori alelnöke Orbán Viktor felkent hívének szerepében. Annak az embernek híveként, akinek mellesleg nyomába sem érhet, hiszen, amint mûsoraiból is kiderül, értelmi és viselkedésbeli képességei meglehetõsen korlátozottak. Még Bolgár Györgynek is nagyobb empátiája van, mint CsS-nek, akinek durvasága, arroganciája, a nézõk lebecsülése és látványos hülyének nézése felháborító. Arcfintorgásai, teátrális gesztusai egy önzõ, buta, önmagán uralkodni nem tudó emberrõl vallanak. És akkor nem is beszéltünk még arról az egysíkú és monoton gondolatvilágról, ami nem tûr meg semmi más gondolatot és véleményt mint az övé: vagy kikapcsoltatja a betelefonálót, vagy pedig kísérletet tesz a másik betonba döngölésére. És közben persze nem veszi észre, mennyire szánalmas és nevetséges. Az szokta mondani, amikor már más érve nincs: ez az én mûsorom, itt azt csinálok, amit akarok! Csintalan úr ebben nagyon téved, a betelefonáló nézõk nélkül egy rendkívül unalmas monodráma lenne a mûsor, egy párt-szeminárium letaglózó butaságaival. De Csintalan úr október 5-i mûsorában végképp elvetette a sulykot. Köztörvényes bûnözõnek, provokátornak nevezte alig rejtett gyûlölettel a Gyurcsány-diktatúra által körözött Budaházy Györgyöt. Ez a provokátor téma amúgy is visszatérõ rögeszméje CsS-nek. Ezek freudi elszólások. Valószínûleg azért, mert õ is küldött ember. Köztudomású, hogy Tasnádi Péter köztörvényes gengszter, MOSZAD-ügynök cimborája, Aczél-acsády lebukott ügynök. médiaszemélyiséggel együtt. És még ki tudja hány ilyen MOSZAD-os, KGB-s kapcsolattal rendelkezik. Csintalan úr ezzel a kijelentésével önmagáról végképp lerántotta a leplet. Semmi keresnivalója a jobboldalon, egy konzervatív jellegû televízióban. Ezzel a kijelentésével és számos más megnyilvánulásával meggyalázza és bemocskolja ennek a szerencsétlen magyar nemzetnek az õszinte és tiszta szabadság-törekvéseit. Ejtett egyetlen együttérzõ szót is a szadista rendõr-állatok által tönkrevert fiatalokról, sõt gyerekekrõl, szétvert arcú, összetört csontú éves lánykákról, egyetemista diákokról, akiknek csak annyi volt a bûne, hogy éppen a rendõrcsürhe útjába kerültek????? Persze, ugye õk is provokátorok, köztörvényes bûnözõk, nemde???? Felháborító módon egyik mûsorában még azt is megtette, hogy betefonáltatta magának a másik jómadarat, kétes alakot, Kerényit, aki aztán szintén osztotta az észt: a huligánok elmondták neki a MTV -ostrom éjjelén, hogy dolgozni jöttek nagy pénzért, szétverni a TV-t. CsS ezen persze kellõképpen szörnyûlködött. Kerényi ugye hiteles, neki hinni kell! (kb, annyira mint Gyurcsánynak). Egyszóval kérem, hogy ennek a (Rákosira egyre megdöbbentõbb módon hasonlító) embernek mûsoridõt többé ne biztosítsanak. Nagyon sok felháborodott emberrel beszéltem Csintalan mûsorával kapcsolatban, és egytõl egyig azt kérik, hogy távozzon a képernyõrõl ez az ember, aki folyamatosan belegázol a lelkükbe ostoba, arrogáns és cinikus megnyilvánulásaival. De még mielõtt búcsút mondana a Hír Tv-nek, Orbán Viktor és a FIDESZ ma oly lelkes híve legyen oly szíves és reagáljon a MNO-n ma is ott lévõ 2004-es Nemzetcikkre, ami a köztörvényes MOSZAD-bûnözõ, Tasnádi viselt dolgaival foglalkozik: 8 éve éve a Napi Magyarország, késõbb a Magyar Nemzet is arról tudósított, hogy Tasnádi Péter és Csintalan Sándor akkori MSZP-s politikus szervezésében, a Korda György táncdalénekes panzióként is mûködõ villájában rendszeres összejöveteleken vett részt több balliberális politikus, üzletember és közéleti személy. Az összejövetelek fõ témája az Orbán-kormány elleni politika összehangolása. A találkozókat telefonon szervezték, és kizárólag Tasnádi és Láposi Lõrinc cége, a Mesterdetektív Iroda által ellenõrzöttek vehettek rajta részt. Háromhetente itt találkozott Hack Péter (SZDSZ), Csintalan Sándor (MSZP), Juszt László újságíró, Aczél Endre újságíró, Schmuck Andor (MSZP), Karl Imre (MSZP), Bognár Péter ügyvéd, Erõs János, aki a Magyar Fejlesztési Bankot irányította, Vincze Béla MSZP közeli vállalkozó. Hogy is van ez? Az Orbán megbuktatásán dolgozó diszes társaság vezetõje ezt mivel magyarázza? Kérem, hogy az általam nagyra becsült Hír Tv ne kompromittálja magát tovább ilyen személyekkel, és csendben váljon meg tõle. Tisztelettel: Réty Péter, tanár jó ha figyelünk 13

14 A köz fog demonstrációkat szervezni, ahogy 16 évvel ezelõtt is történt, amikor félrelökték a kommunistákat Magyarországon fogalmazott a BBC televízió hírcsatornájának adott, csütörtökön sugárzott nyilatkozatában Orbán Viktor. A pártelnök hangsúlyozta: a Fidesz békés megoldást akar a jelenlegi helyzetre. Budapest, október 5. Ilyen fajta békés megmozdulások voltak annak idején Csehországban is, vagyis megvan nálunk annak a kultúrája, hogyan lehet békés módon az uralkodó elit számára világossá tenni, hogy a játéknak vége, és a miniszterelnöknek mennie kell. Arra a riporteri kérdésre, hogy ezek szerint forradalomra hív-e, Orbán Viktor nemmel válaszolt, mondván: a forradalom nem békés, legalábbis a magyar szótárban nem... mi békés megoldást akarunk. Magyar Nemzet Online MEGMARADNI Ezt a parlamentarizmust csak a hatalombirtokosok, a nemzetközi nagytõke és a magyar zsidóság militáns részének képviselõi védik, mert ez szolgálja demokráciaként a hatalmukat. Ez fedezi a vagyonukat, amelyet raboltak, ez biztosítja számukra a magas állások javát, az intézmények szolgálatát és a kizsákmányolást. Sorsdöntõ napok következnek, adtam hangot kételyek és fenntartások között reménykedésemnek egy héttel ezelõtt ugyan itt. Most lehangoltan a sorsdöntés távolodására, sõt elmaradására figyelmeztetek. Amikor a múlt kedden a magyar lehetõségek és a rendszerváltás lehetõségében reménykedtem, még elõtte voltunk a péntek délutánra hirdetett Fidesz tömeggyûlésnek, Orbán beszédének. Ebben a napban, az elõzményeiben és a kettõs töltéseiben benne volt a rendszerváltási váltófutás startpisztolyának eldörrenése. Most aztán neki nemcsak a hazug, kommunista és álnok liberális nemzetközi érdeket kiszolgáló kormánynak, hanem a kormányfõ bûneit magukra húzó pártoknak, az egész nómenklatúrás elitnek, Orbán nem is annyira régi szavaival a luxusprofit bandájának. Rendszerváltást, kormánybuktatást, új választásokat, alkotmányozó nemzetgyûlést követeltek ott a téren akkor már több napja nemcsak a tériek -nek nevezett bizonytalan politikai egzisztenciák, hanem az odakerült Fidesz-képviselõk, Fidesz közéleti szereplõk, jeles értelmiségiek. Minden erre mutatott: a Fidesz megkapta a támogatást az államfõtõl, aztán teljesítette az ügy érdekében a megintõ kérését is, és bement az Országházba, sõt szavazott is. Kimerítette az összes tõle elvárható parlamentáris lehetõségeket, hogy aztán délután mindent megadva a császárnak nekimenjen a vastagjának, a rendszernek. Ez a remény egészen Orbán beszédéig élt. Amikor aztán Orbán csak azt harsogta el többször is, minden beszédszakaszában középpontba helyezve, hogy gyõztünk, barátaim!, és még új elõrehozott választásokat sem kívánt, sõt még a szakértõi kormányt is félig-meddig mellõzve hajlandó volna elfogadni egy másik, MSZP által delegált miniszterelnököt. A lelkes tüntetõ, különösen aki nem egy pártért jött el a tüntetésre, hanem egy ügyért, a nemzet, a magyarság ügyéért, úgy érezhette, hogy becsapták. A térrõl távozók szemében meg is jelent ez az enyhe csalódottság. Nem ezt várták. Mire hazaértek, talán addig is eljutottak, hogy nem erre van szükség. Orbán a Fidesz elnökeként, a pillanatnyilag legtámadottabb politikusként kezdte el a beszédét, és az EDU, azaz az Európa Néppártok alelnökeként fejezte be. Szakadatlan gyûléseket helyezett kilátásba, békés tüntetéseket délután öttõl hatig, s megnevezte az elsõ három õt követõ szónokot. Áder, Navracsics, Kövér. Feladatot viszont nem jelölt ki senki számára. Sem maguknak, képviselõknek és politikusoknak, sem a közönségnek. Nincs szó útelzárásról vidéki megmozdulfsokró1 noha ilyeneket még rendezhetnek, nincsen szó polgári engedetlenségrõl, alkotmányozó nemzetgyûlésrõl, semmilyen fizikai, vagy valamit megtagadó ellenállásról, hanem csak a puszta megjelenésrõl és a Fidesz nyújtotta együttlétekrõl. Az EDU alelnöke nem támadhatja azt a rendszert, amelynek egyik megteremtõje. Még akkor sem, ha rendszere gyatra, és a magyarság végzetét jelenti. Minden nap egy beszéd, hozzá körítésnek részben magyar népi zenébõl, részben angolszász elemekbõl szerkesztett mûsor. Elsõ nap elénekeltették a Lili Marlene címû angol dalt, amely a Wehrmachtnak is indulójává lett a II. világháborúban, s ezért éneklése évtizedeken át tilos volt hazánkban. A dal szép, érzelmes, benne van a heteroszexuális szerelem minden áhítata. A közönség túlnyomó része azonban már német katonanótaként nem ismerte, és ezután is valószínûleg csak a homokosok fognak tiltakozni, tekintettel arra, hogy a meleg viszony, az érzelmek ezen hõfokát nem ismeri, ennélfogva ez számukra kirekesztés. Nem így az Árpád-sávos zászlók lobogása, az ellen az egész liberális sajtó tiltakozik, és akit csak lehet, ezek miatt akarnak a buzik is, a képernyõn sarokba szorítani. Ez mindazoknak a liberálisoknak és zsidóknak, akik nincsenek kint a téren, sérti az érzékenységét. Sok Árpád-sávos zászló lengedezett és lengetõdött kint, de nem annyi, mint amekkora felháborodást miatta a bértollnokok felmutatnak. Az Árpád-sávos zászló most válik szimbólummá, hogy a tévé székházra is kitûzte egy azóta valószínûleg letartóztatásban lévõ felkelõ. (Képzeljük el Baló Györgyöt, amint el kell viselnie, hogy egy fél éjszaka Árpád-sávos leng a székházon, amelyben õ a millióit havonta felszedi.) A tiltakozás azonban korántsem csak a zászló egykori nyilas alkalmazásba vétele miatt dúl, hanem a magyar jelleg miatt. Mondjuk inkább, a mélymagyar jelleg miatt. Az Árpád-ház miatt, amely tudvalevõen a XVIII. századi zsidó beözönlés elõtt, azaz még az elfelejtendõ múltú hazában volt címertartozék. A magyar dicsõség évszázadaiban. A magyarság magyarsága miatt. A tiltakozás a sok ezer piros-fehér-zöld lobogónak is szól, csak azt nem merik szidalmazni. Vajon miért hozzák ki az emberek ezeket a zászlókat? Azok, akik az Árpád-sávos miatt háborognak, tudják. Az nem tetszik, ami miatt kihozzák. (A zászlókkal különben sincs baj, ha tõlük veszik az anyagot.) De a zászlók, valljuk be, ellentétben állnak a színpadról felhangzó szónoklatokkal is, amelyekben a magyarság megnevezése finoman el van kerülve, és maga Orbán is többnyire az országot buzdítja, amelyben nem mindenki magyar, és fõként nem magyar érzelmû. A lobogók erõs nemzeti felindulást, magyarságot képviselnek lent a téren, a színpadról ezt a hangulatot óvatosan kiszolgálják, de leginkább csitítják. Orbán és a Fidesz valamilyen elvárást teljesítve nagyon óvakodik attól, hogy a megmozdulásoknak nemzeti, netán nacionalista jelleget adjon. A kommunisták és Gyurcsány elleni fellépésnek sincs nemzeti tartalma. Pozitivista a Fidesz-tüntetés: csak az számit, ami kétségtelen tény: hazu! dott, mennie kell. Kárt okoz elõször a gazdaságnak, aztán az életszínvonalnak, aztán a szakmáknak, s csak egészen a háttérben búvik meg, hogy a magyarság megsemmisítésére tör. 14 jó ha figyelünk

15 Pedig ez az igazság, fellázadni emiatt kellene. Ez volna az a felsõbb, magasabb rendû ok, ami miatt polgári engedetlenséget, fizikai ellenállást, netán forradalmat lehetne elõbb elõkészíteni, aztán kirobbantani és alkalmazni, ami miatt félre lehetne tolni a parlamentarizmust, amire most már Gyurcsány hivatkozik. Ez a helyzet legnagyobb képtelensége. Most már azok hivatkoznak a demokráciára ami nincs -, akik nemcsak egész elõéletükben elvetették és pártdiktatúrát gyakoroltak, szovjet demokráciát, hanem a egész rendszerváltás alatti tevékenységükkel szabotálták is. De a Fidesz is hazudik, mert úgy tesz, mintha csak most tudta volna meg, hogy Gyurcsány és a kommunisták, valamint a liberálisok folyton és céltudatosan hazudtak és hazudnak, most az öszödi beszéd után. Ez nevetséges. A kommunisták 1917 óta, a magyar kommunisták 1919 óta hazudnak, véres a kezük, és hazudtak ban, hazudtak 1956-ban, és hazudtak ben is, és folyamatosan hazudnak most is. S a Fidesz ezt nem azért nem tudja, mert fiatal hozzá, hanem azért, mert nem akarja tudni. Vagy azért, mert nem engedik neki, vagy azért, inert így célirányosabb, és így könnyebben hatalomra kenik, mint egy tapaszkenést: Reméli. Egy héttel ezelõtt az a várakozás erõsödött meg bennem, hogy a Fidesz és Orbán talán szakít ezzel a hamis politikával. Orbán azonban nem lépett ki a rászabott liberális és európai-amerikai keretek közül, mint a Likud testvérpártjának illedelmes fõszónoka, csak a gyõztünk - kel hangolgatta fel a tömeget. Bevonulásakor roppant erõs Viktor! Viktor! fogadta, amely még akkor is sokat ígért, ha klakkerek kezdték, mert a tömeg is átvette, és szívbõl mondta. A beszéd elhangzása után viszont nem volt Viktor-Viktor, sõt a taps is olyan gyér volt, hogy Kerényi gyakorlottszínházi füle meghallotta a bukást jelentõ udvarias tapsot, ami azt jelenti, hogy nem szabad a vasfüggönyt leereszteni, mert úgysem hívják ki elé a fõhõst, és mindenki hazamegy. Gyorsan zenét kevertek be a méregdrága szerkezetbe. A magyar parlamentarizmus kiürült. Már legalább háromszor egyoldalú média támogatással, kirekesztéssel, pokoli anyagi egyenlõtlenségekkel és bizonyított választási csalásokkal lett megválasztva a valószínûleg elõre kijelölt gyõztes. Ezt maga a választási bizottság, az elõzõ is elismerte a 2002-es választásokra vonatkozólag, amikor a csalás tényeit csak a választások után két évvel hozta nyilvánosságra. Ezt a parlamentarizmust csak a hatalombirtokosok, a nemzetközi nagytõke és a magyar zsidóság militáns részének képviselõi védik, mert ez szolgálja demokráciaként a hatalmukat. Ez fedezi a vagyonukat, amelyet raboltak, ez biztosítja számukra a magas állások javát, az intézmények szolgálatát és a kizsákmányolást. A magyar parlamentarizmus kiürült, mert az Országgyûlés rossz törvényeket hoz, mert a rendszer egy erõsen fogyatékos alkotmány alapján mûködik, mert az elit és az idegenek, a zsidók szükségletei mindent megelõznek a törvényhozásban is. Ez az Országgyûlés változtatta meg a népszavazási törvényt a NATO-csatlakozásról döntõ szavazás elõtt. Leszállították a részvételi határt. Most már alapvetõ sorskérdéseket úgy is el lehet dönteni, hogy a társadalom fele nem is szavaz. Ez maga a történelmi képtelenség. A rendszer elõidézett egy óriási népi közönyt, beletörõdést, helyt-helyt nihilizmust, és demokráciának nevezi magát. Látták, hogy ötven százalék semmiképpen nem megy el az ügydöntõ népszavazásra, nosza, az engedelmes Ház leszállította az érvényességi küszöböt. Ugyanígy történt az európai csatlakozás idején is. Kevesebb szavazó döntött a csatlakozásról, mint amennyi most elment az önkormányzati választásra. A médiatörvényt képtelen megváltoztatni az Országgyûlés. Vajh miért? Irakban katonáink voltak, Afganisztánban katonáink vannak, ott újjáépítenek röhej -, milliárdokat áldozunk, vajh miért? Hol van a parlament, amelyik megállítaná? Évrõl évre olyan költségvetések készülnek, amelyek a köz javát nem szolgálják. Az Állami Számvevõszék még ezek betartását is megkifogásolja. Fütyülnek rá. A parlament tehetetlen. Az Országgyûlést senki sem veszi komolyan, csak ilyenkor, amikor a reneszánsz elit érdekeit bújtatják mögé. Most Kuncze és az egész média, az egész ATV, Cion minden bölcse van ám sok, nem csak négy sajtóklubos körömszakadtáig ragaszkodik hozzá. Vajh miért? A Fidesz meg a békés mivoltot hangsúlyozva tüntet, pontosan október 23-áig. A rendszeren belül. Vajh miért? Most határnyitás kellene. Oda kellett volna menetelnie Orbánnak is vele a szép tömegnek a rendszer határához, és a szögesdrótot legalább egy helyen felvágni. De, ha enyhébben fogalmazzuk meg, s elismerhetjük, hogy szögesdrót nincs- még-, akkor azt a képet alkalmazzuk, hogy a sorompót fel kellett volna hajtani. Kézzel. Legalább jelképesen. El kellett volna kezdeni valamit. Nem a pártépítést, hanem valami magyar ügy szolgálatát. Csak a pártépítést vitték ki az utcára, gondolatot nem hoztak magukkal. Magyarországon reménytelen dolog a kijevihez hasonló narancsszínû sálas forradalmat játszani. Budapest nem Kijev. Még nem az, de Odesszához már nagyon hasonlít. Nekünk itt Ukrajnát utánoznunk történelmi képtelenség. Amellett hogy nem is érdemes. Hiszen ma már Kijevben is újra Janukovics a miniszterelnök és többé-kevésbé Putyin az úr. Az USA is a Soros Alapítvány adta a pénzt a kijevi, demokratikus forradalomhoz Istenem, vértelen forradalom Ukrajnában, ahol kétszáz év óta mindennaposak a véres pogromok és a leszámolások -, de vajon a budapestihez ki adja a pénzt és miért? Szemben áll a magyar vérmérséklettel Budapesten békés tüntetéssorozatot hirdetni, októberben. A Fidesz-hívek még egy-két estén kötelességszerûen kimennek, csápolnak, aztán majd össze összetûznek a teret elõbb elfoglaló önjelölt csoportokkal, akik vészesen ritkulnak, de minél inkább ritkulnak, a ravasz média annál nagyobb teret ad nekik. A lényeg az, hogy a rendszerrel, az úgynevezett demokráciával és az úgynevezett parlamentarizmussal ne történjék semmi. Apró kis gondot majd még október 23-a fog okozni. Furcsa lesz, ha a Fidesz tüntetõként már nem lesz ott, s távolról nézi békésen -, hogy a hazug Gyurcsány tiszteletére felvonják az állam! i zászlót. Mi van itt, Uramisten! A Soros Alapítvány valóban állhat a budapesti Kijev-forradalom mögött. Az egésznek a hosszú távú célja lehet az összekevert, teljesen elerõtlenedett és minden nemzeti tartásától megfosztott, valójában nemzeti középosztály nélküli társadalom megteremtése. Mert ha ez a megmozdulás most elbukik, ha akár nagykoalíció jön ki belõle aminek már vannak jelei -, akár Gyurcsány fennmaradása, az olyan elkeseredést vált majd ki nemcsak a volt tüntetõkbõl, hanem az egész nemzetbõl, amely elkeseredés nagyobb lesz a december 5.-énél is. A nagykoalíció végleg kimos minden magyarságot a magyarsághól, és ha pedig úgy hozza a sor, 2010-re a Fideszbõl is ig ez a kormányzat mindent elad, a reneszánsz burzsoázia mindent megszerez, a magyar földet átjátsszák idegen kezekre, de az MSZP-nek semmi esélye sem marad újra kormányra jó ha figyelünk 15

16 kerülni. Jöhet a Fidesz, amelyet most herélnek ki, hogy akkor megbízható lehessen. Cél lehet emellett a nemzet kettészakítása: legfelül az uralkodó elit, a betelepülés után, a föld birtokbavétele után megerõsödött és megvastagodott zsidó réteggel, és alul a plázás, bamba tömeg, amely pontosan arra megy, amerre terelik. A globalizmusnak ugyanis olyan társadalomra van szüksége, amelynek nincs középrétege, különösen nemzeti érzelmû nincs. Ez lehet Soros György érdek, ez megérhet a Világbanknak néhány millió, akár milliárd dollárt. Végül is egy országot kap érte, amely addig tüntet, amíg bele nem rokkan. Aki pedig kételkedik és túlzást lát ezekben az elképzelésekben néha magam is megborzadok tõlük -, az gondoljon arra, hogy Bagdadot olyan szárnyas bombákkal is bombázták, amelyek befordultak az utcasarkon, és külön köszöntek Szaddám híveinek, s külön a kurdoknak, valamint arra, hogy két német nõt úgy szabadítottak ki a tálibok fogságából, hogy az ûrbõl lehallgatták mobiljukat, és meghatározták azt a sivatagi pontot, ahol terelték õket teveháton. Ha ezt a! ma technika tudja, mit tud az ember, aki ezt kitalálta? A társadalom-összezavarás tudományos megalapozottságú. A szavaknak minden héten más értelmük van, Öszödöt az ûrbõl hallgatták le? Soros-pénzen? Azért ilyen jó a felvétel minõsége? Most tehát két kérdés marad nyitva: kinek lesz haszna abból, ha Gyurcsány Soros-akaratra végül is eltakarodik, és az, hogy Soros György mikor szólal fel a Kossuth téren? A színpada már ott van, sokan várnak egy jótevõre, sokan csodára, és a menóra is ott van már. Magyar Fórum 2006.október 12. Csurka István Minden magyarokhoz fordulok: fõ-, és közemberekhez, bármely párthoz, vallási felekezethez tartozó kétkezi-, vagy szellemi munkával kenyerét keresõ jószándékú Magyar Emberhez országhatáron innen és országhatáron túl. Könyörögve kérek mindenkit a közös gondolkodásra, közös munkálkodásra. Tizenhat éve az idegen elnyomástól fel- és megszabadultunk. Tizenhat éve belsõ háborút folytatunk ketté, idõnként többfelé szakított Magyar Nemzetünkben. A negyven évig regnáló nemzetromboló hatalom és az ellenzéki csoportok egyezséget kötöttek, mely tizenhat éve a parlamenti pártok kezébe adta a néphatalom gyakorlását az Országgyûlés keretei között. A rendszerváltozás váratlanul következett be, és felkészületlenül ért bennünket. A jó szándékot utólag nincs jogunk kétségbe vonni, de az elmúlt tizenhat év történései bebizonyították azt, hogy a jelenlegi összetételben és jelenlegi formában az Országgyûlés képtelen ellátni népképviseleti és néphatalmi feladatát. A Magyar Parlamentben tizenhat éve a hasznos munka mellett iszapbirkózás folyik a bal és jobboldali pártok között, különbözõ kormányok regnálása alatt. Nemcsak a parlament szakadt két csoportra, hanem a magyar népet is két táborba kényszerítették, sokszor kettészakítva munkahelyi közösségeket, baráti és szellemi társaságokat, és ami a legszomorúbb, még családi közösségeket is szétromboltak. Tizenhat éve energiáinkat emészti, lelkeinket nyomasztja a kettéosztottság, a megosztottság. A hosszú ideje fennálló megosztottság gazdasági, erkölcsi, politikai válságba sodorta Nemzetünket. Ezen az úton tovább nem mehetünk. A megosztottságot fel kell számolnunk közösen, mind a tízmillió magyar állampolgár és mind a tizenötmillió magyar nemzettársunk segítségével és egyetértésével. Le kell számolnunk a mások által és a magunkban keltett illúziókkal is. Ezer éves történelmünk bizonyította, hogy a külhonból ígért önzetlen segítségek soha nem valósultak meg sem katonai, sem anyagi-gazdasági, sem erkölcsi vonatkozásban. Minden ember és minden nemzet hozzájuthat pénzhez, anyagi javakhoz: más népek-emberek leigázásával, kifosztásával, rablással, lopással kölcsönkéréssel, uzsorakamattal és ügyeskedéssel, de maradandó nemzeti értéket, közös és egyéni vagyont csak munkával lehet teremteni. Értékteremtõ munkánkhoz elsõként rendezni kell közös dolgainkat. Rendet kell teremteni. Meg kell teremteni annak lehetõségét, hogy ismét az örök erkölcsi törvények legyenek minden embernek, minden közéleti funkciót vállaló vezet?nek is a legfõbb törvénye. A jelenlegi ideiglenes Alkotmány, amely a szovjet megszállás alatt született, idegen, elnyomó hatalom diktátumára, az évi XX. törvényre alapozott, a többszöri módosítás ellenére erre a feladatra alkalmatlan. Nem alkalmas, mert nem az ezer éves történelmi hagyományainkra épül. Nem alkalmas, mert nem a szerves jogfejlõdést követi, hanem diktátumra épül. És legfõképpen nem alkalmas azért, mert hiányos. Nem a jelenlegi alaptörvényben lefektetett törvényekkel van alapvetõen baj, hanem azzal, ami nem került bele az alaptörvénybe. Tizenhat évvel ezelõtt még világosan látták ezt az Ellenzéki Kerekasztal résztvevõi, ezért látták el preambulummal a jelenleg érvényes alaptörvényt: A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elõsegítése érdekében az Országgyûlés hazánk új Alkotmányának elfogadásáig Magyarország Alkotmányának szövegét a következõk szerint állapítja meg: Tizenhat éve a magyar parlamenti pártok, a magyar Országgyûlés nem munkálta ki és nem alkotta meg a Magyar Köztársaság Alkotmányát. Tizenhat éve a magyar Országgyûlés nem teljesítette elsõ és legfontosabb feladatát, pedig az önmaguk által szentesített jelenlegi alaptörvény szerint az Országgyûlés A Magyar Köztársaság legfõbb államhatalmi és népképviseleti szerve (19. (1)), mely e jogkörében megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát (19. (3/a). Tizenhat éve a magyar Országgyûlés és az azt mûködtetõ politikai pártok folyamatosan alkotmányos jogsértést követnek el pontosan azért, mert nincs közös akarat, nincs legalább kétharmados egyetértés. Ezért kérek minden felelõsséggel gondolkodó, jószándékú magyar állampolgárt, a Magyar Köztársaság Elnökét, minden politikai pártot, minden vallási felekezetet, minden etnikai csoporthoz tartozó közösséget, minden tudóst és minden mûvészt (Magyar Tudományos Akadémia, Mûvészeti Akadémiák) minden szakszervezetet, minden civil érdekképviseletet, és minden néven nem nevezett kisebb-nagyobb nemzeti közösséget, hogy figyelembe véve és tiszteletben tartva a jelenleg érvényben lévõ alaptörvényt és annak 2. (2) bekezdésben foglaltakat: A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja, munkálja ki, teremtse meg az új, a végleges Alkotmányt! Tisztelettel kérem! Könyörgök! Fogjanak össze! Fogjunk össze, amíg nem késõ, amíg emberáldozat és további nemzetrombolás nélkül ez megtehet?! Hatalmi fölény, erõszak, önkény alkotmányt nem teremthet, mert az alkotmány csak az erkölcsnek és igazságnak engedelmeskedõ hatalmat ismeri el. Alkotmány nélkül a magyarságnak az Európa közepét jelentõ Kárpát-medencében nincs jövõje. Nélküle nincs társadalmi igazság, nincs szolidaritás és boldogulás, nincs szabadság, nincs otthonosság és nincs egyenrangú európai részvétel. Dr. Papp Lajos magyar állampolgár 16 jó ha figyelünk

17 Ülünk Kõrösi Imre barátommal egy kandalló elõtt. Pattognak a szikrák a késõi éjen. Pipázunk, bort kortyolgatunk és beszélgetünk, megpihentetve elménket és testünket kicsinyt a nagy rohanásban. Míg hallgatjuk a csendet, egyikünk kimondja a tutit! A gyurcsány beszéd olyan furcsa! De mi is a furcsa rajta? Hát persze, a csend, ami bennünket is körülvesz. Szívünk megáll egy pillanatra. A csend! Amely gyurcsány lelkes, szemrehányó, beismerõ és beismertetõ beszédét közrefogja. Hazudtam nappal, hazudtam éjjel, hoppá-hoppá! Dehát itt csak a gyurcsányi mikrofon hang hallatszik, mintha stúdióban lennénk. 190 ember volt jelen abban a teremben ahol beszélt. Sehol egy köhintés, egy bekiabálás, egy helyeselõ vagy tiltakozó hang. Csak az isteni gyurcsány hallatszik az éterben. Egymásra nézünk. Ezt a felvételt sterilizálták. Minden egyéb hang törölve! De miért? Ha én ártani akarok gyurcsány ferencnek, (irnám fejjel lefelé is de nem tudom) akkor, úgy ahogy megszületett a felvétel, egy- az egyben közzétenném! Ám, aki ennek közzétételét elrendelte, annak csak a gyurcsányi üzenet volt a lényeg, tiltakozásnak, pfujolásnak, vagy helyeselésnek itt nem volt helye! No menjünk csak sorjában végig az eseményeken! A Kossuth rádióban és a közszolgálati tv-ben, a mai napig szigorúan titkos állományú tisztek töltik be a kulcspozíciókat, ahol bármilyen tevékenységbe be tudnak avatkozni. Mióta a szadeszes petõ a kulturális bizottság elnöke, azóta a légy nem repülhet a rádióban és a tv-ben úgy, hogy arról a zsidók ne tudjanak! Ám a felvétel bekerül, s névtelen felelõs szerkesztõk, halált meg nem vetõ bátorsággal közreadják a gyurcsányi monológot, amelynek üzenete a következõ: én csak másfél éve hazudok, de ti, 16 éve! Én csak másfél éve felelek a történtekért, de ti 16 éve. Itt senki ne merjen ugatni nekem, hogy bármiért is felelõs vagyok, mert, ha kitör a ribillió, én csak másfél évnyi hazugságért vagyok felelõs, de ti kommunista felebarátaim 16 évért. Vagy még többért! Gyurcsány Ferenc felismerte, mert bár pszichopata, de vitathatatlanul intelligens, hogy a sok hazugságnak, az üres kassza miatt, elõbb-utóbb rossz vége lesz. A beszéddel elõre menekült! Ha bármilyen felelõsségre vonásra sor kerülne, õ itt a legkisebb rossz, a 16 évért feleljenek mások! Gyurcsány Ferenc szadeszes cimboráival közösen eszelte ki a tervet; elmondta a beszédet, a nemzetbiztonság hanglaborjában megtisztították a felvételt, a petõ féle médiakutyák pedig világgá vonyították. Mit ért el ezzel Gyurcsány Ferenc? Elõszõr is kiélte exhibicionizmusát, mert az egész világ felfigyelt rá, még azok is, akik eddig figyelemre sem méltatták a kis komcsit. Másodszor. Lokális lázongások kirobbanására számított, melyek rendõrgyilkosságokba is torkolhattak volna, így rendkívüli állapottal elegyítve, hosszú évekre lecsillapodott volna a kormánnyal szembeni ellenállás, s, ha lassan is, de az Uniós eztán bejövõ pénzek megvigasztalták volna az embereket, s lám-lám mégiscsak gyurcsány a megváltó, megéljenezték és megtartották volna õkelmét! De a szellem kiszabadult a palackból, s akármilyen felkészült komcsi retorikával és szelektíve kuka médiával támogatták a kormányzati törekvéseket, egyre közelebb került gyurcsány és kormánya a szakadék széléhez. Honfitársaim! gyurcsány és bandája eszelte ki az öszödi beszéd közreadását, hogy elõtüzet gyújtva, meggátolják az ország tûzviharba borulását a kifosztott kassza miatt! S, hogy fenti gondolatsor a valóságot takarja-e? Mindenki gondolkozzon el azon az aprócska tényen, hogy miért is kellett a háttérzajtól megtisztítani a gyurcsányi hangfelvételt! A válasz egyszerû! Ha a helyeslõ bekiabálások benne maradnak, akkor azonnal megbukik az egész mszp-s bagázs, mert az nem gyurcsányi, hanem teljes kormányzati beismerés lett volna. Ha a tiltakozó bekiabálásokat amik egyébként nem voltak hagyták volna a szalagon, akkor meg nem ér semmit a gyurcsányi retorika. Gyurcsány úr három legyet próbált ütni egy csapásra. A beszéddel megzsarolta pártját, hogy tartsanak ki mellette, mert õk régebben hazudnak és lopnak! Egy saját maga által kirobbantott és saját provokátorokkal üzemeltetett lázadás még mindig jobban kezelhetõ, mint, ha a feldühödött nép maga kel fel! Menekülési útvonalra volt szüksége azzal a felkiáltással, hogy itt én voltam a legkisebb rossz, egyébként is, én szóltam! Következõ híradásunkban a már hosszú hónapok óta elõkészített gyurcsány féle legújabb, még meg nem valósított szuper puccsról írunk. Kõrösi-Kozenkay elmélkedést billentyûre és képernyõre vetette: Kozenkay Jenõ Közreadja a PPSZ Sajtószolgálat KISS PÉTER ESETE A NÉPPÁRTTAL Dunsztom nincs, hogy KISZ Péternek a szórakoztatásban szerzett fáradhatatlan érdemeiért adományoztak-e már Karinthy-gyûrût, de ha ez még nem történt volna meg, indítványozom, hogy a Magyar Szocialista Párt eme prominense azonnali hatállyal kapja meg az elismerést. Mai kijelentésével ugyancsak megszolgálta a díjat. Nem kevesebbet mondott tudniillik, mint hogy tessék hátradõlni, idézem az MSZP tekintetében a néppárt mellett teszi le a voksát; a néppárti mûködés azt jelenti, hogy a párt két kampány között idõszakban is a társadalmi kapcsolataira támaszkodik, kampányidõszakban pedig ezt a kapcsolatrendszert is csatasorba állítja eddig a szentencia. A bátorság az elmondottak után valóban elkönyvelhetõ akár baloldali értékként is. A Maradék Szovjet Párt esetében néppárttól beszélni olyan, mint zokniban lábat mosni: értelmetlen, mint a nullával való osztás. Nem is csûröm-csavarom tovább a kérdést. Karinthy-gyûrût az elvtársnak! jó ha figyelünk 17

18 A Fõvárosi zavargások: parlamenti vizsgálóbizottságot akar a Fidesz (hirado.hu/mti október :56) c. hírre. Gyurcsány Ferenc balatonöszödi beszédében beismerte, hogy a választás eredményeként kormányt alapító koalícióban résztvevõ MSZP az országgyûlési választások során megsértette a választóknak az évi XX. tv. (Alkotmány) 61. -a szerinti közérdekû adatok megismeréséhez fûzõdõ jogát, megtévesztéssel választási bûncselekményt követett el, a Btk e) bekezdése szerint, továbbá megvalósította a Btk. 177/B (1) bekezdése szerinti közérdekû adatokkal történõ visszaélés vétségét. Fentiek alapján a évi országgyûlési választások eredményeként létrejött kormány törvénytelenül (illegitim módon) gyakorolja a hatalmat, következésképpen törvénytelen (illegitim) az Országgyûlés is, különös tekintettel arra, hogy nem számolták fel a vitathatatlanul kialakult alkotmány- és törvénysértõ helyzetet. Ezzel alkotmányos válság állt elõ, amely felszámolására az Alkotmány 2. (3) bekezdése alapján törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. Összefoglalva: a hatalom és képviselõi illegitimek, nincs alkotmányos jogkörük, ezért a törvénytelen helyzet ellen fellépõ, pártfüggetlen Kossuth téri (és országszerte kibontakozó) forradalom törvényes, alkotmányos kötelességet teljesít, ezért nem tömegzavargás, hanem a népszuverenitás közvetlen megnyilvánulása, résztvevõi alkotmányos kötelezettségüket teljesítõ állampolgárok, nem pedig lázadók. Az alkotmányos válságot a hatalom gyakorlói által tizenhat éve folyamatosan elkövetett alkotmány- és törvénysértések eredményezték, ezért annak feloldása csak rendszerváltással történhet meg, aminek elsõ (joghézag-betöltõ, analóg jogintézményt alkalmazó) lépése az Alkotmányozó Nemzetgyûlés, amely eltörli a sztálinista alaptörvény hatályát és visszaállítja a Szent Koronán alapuló Történelmi Alkotmány jogfolytonosságát. Ennek ejtjük SZERét a magyar szabadság szakrális napján, október 23-án. Kelt a budapesti Kossuth téren, október 13-án. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: dr. Halász József, a Forradalmi Nemzeti Bizottmány társelnöke Ui.: Melléklet: az évi XX. törvény (Alkotmány) és az évi IV. törvény (Büntetõ törvénykönyv) hatalomgyakorlással kapcsolatos törvényhelyei és a Fõvárosi zavargások: parlamenti vizsgálóbizottságot akar a Fidesz (hirado.hu/mti október :56) c. hír. HJ évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA 2. (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja. (3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erõszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetõleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. Az Országgyûlés 19. (1) A Magyar Köztársaság legfelsõbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyûlés. (2) Az Országgyûlés a népszuverenitásból eredõ jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. (3) E jogkörében az Országgyûlés a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát; b) törvényeket alkot; c) meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét; d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását; e) dönt a Kormány programjáról; f) megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedõ fontosságú nemzetközi szerzõdéseket; g) dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdésérõl; h) hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre; i) az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztetõ, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (a továbbiakban együtt: szükséghelyzet) szükségállapotot hirdet ki; j) az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével dönt a fegyveres erõk országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erõk magyarországi, vagy az ország területérõl kiinduló alkalmazásáról, a fegyveres erõk békefenntartásban való részvételérõl, külföldi hadmûveleti területen végzett humanitárius tevékenységérõl, valamint a fegyveres erõk külföldi, illetve a külföldi fegyveres erõk magyarországi állomásozásáról; k) megválasztja a Köztársaság elnökét, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, az országgyûlési biztosokat, az Állami Számvevõszék elnökét és alelnökeit, a Legfelsõbb Bíróság elnökét és a legfõbb ügyészt; l) a Kormánynak az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után elõterjesztett javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselõtestületet, amelynek mûködése az Alkotmánnyal ellentétes; dönt a megyék területérõl, nevérõl, székhelyérõl, a megyei jogú várossá nyilvánításról és a fõvárosi kerületek kialakításáról; m) közkegyelmet gyakorol. (4) A (3) bekezdés g), h) és i) pontjában meghatározott döntéshez az országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges. (5) (6) A (3) bekezdés j) pontja szerinti döntéshez a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának a szavazata szükséges. 61. (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. (3) A közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. (4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletérõl, valamint vezetõinek kinevezésérõl, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezésérõl, illetõleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. *** 18 jó ha figyelünk

19 c) háború idején, d) külföldi fegyveres erõnek behívásával vagy igénybevételével, követik el. (3) Aki hazaárulásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig, háború idején két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ évi IV. törvény a Büntetõ Törvénykönyvrõl Lázadás 140. (1) Aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy a) az Országgyûlést, b) a köztársasági elnököt c) a Legfelsõbb Bíróságot, d) a Kormányt alkotmányos jogköre gyakorlásában erõszakkal vagy ezzel fenyegetve akadályozza, vagy intézkedésre kényszerítse, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ; a tömegzavargás szervezõje vagy vezetõje öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) Aki lázadásra irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (3) Nem büntetendõ lázadás miatt az a résztvevõ, aki a tömegzavargást önként vagy a hatóság felhívására az erõszakos cselekmények megkezdése elõtt elhagyja. Hazaárulás 144. (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) A büntetés tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a) súlyos hátrányt okozva, b)állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, Visszaélés közérdekû adattal 177/B. (1) Aki a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezések megszegésével a) tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, b) közérdekû adatot hozzáférhetetlenné tesz vagy meghamisít, c) hamis vagy hamisított közérdekû adatot hozzáférhetõvé vagy közzé tesz, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendõ. (2) A büntetés bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekményt jogtalan haszonszerzés végett követik el. XV. Fejezet AZ ÁLLAMIGAZGATÁS, AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTA- TÁS ÉS A KÖZÉLET TISZTASÁGA ELLENI BÛNCSELEK- MÉNYEK I. Cím A VÁLASZTÁS, A NÉPSZAVAZÁS ÉS A NÉPI KEZDE- MÉNYEZÉS RENDJE ELLENI BÛNCSELEKMÉNY 211. Aki a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó választás, népszavazás vagy népi kezdeményezés során a) a jelölési eljárás szabályait megszegve erõszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással szerez ajánlást, b) népszavazás vagy népi kezdeményezés indítványozása érdekében erõszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással szerez aláírást, c) jogosultság nélkül szavaz, d) jogosulatlanul aláír, hamis adatokat tüntet fel, e) arra jogosultat a választásban, illetõleg a népszavazásban akadályoz, vagy erõszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, illetõleg anyagi juttatással befolyásolni törekszik, f) megsérti a választás, illetõleg a népszavazás titkosságát, g) meghamisítja a választás, a népszavazás, illetõleg a népi kezdeményezés eredményét, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. jó ha figyelünk 19

20 A nyolcvanas évek elején az üzemi újság tudósítója arról faggatott, hogyan tervezik a gyógyszereket, mi a szerepe a tudományos információnak a kutatásban, minek kell egyáltalán könyvtár a vállalatnak. A beszélgetés során spontán jött elõ belõlem a vallomás : támogatom a jelenlegi reformkurzust, és bár nem voltam KISZ-tag, sem párttag, sõt, sikerült azt is elkerülnöm, hogy ügynöknek szervezzenek be, közvetve hitet tettem Kádár rendszere mellett. Tettem egy barátságos gesztust, mert nyilvánvaló volt, hogy ez a feltétele a vállalatvezetés irántam száz apró jelbõl megnyilvánuló bizalmának. Nem voltam egyedül. Egy-két konok és a perifériára szorított bajkeverõ kivételével tízmillió ember emlegette, hogy a Kádár-Aczél rezsim elfogadható, és ha nem ugrálunk, kaparhatunk valamit. 20 jó ha figyelünk