Tankönyvkiadás és tankönyvhasználat nálunk és külföldön

Átírás

1 Tankönyvkiadás és tankönyvhasználat nálunk és külföldön 2010 tavaszán az OFI megbízást adott egy olyan munkaanyag elkészítésére, amely nemzetközi áttekintést ad más országok tankönyvpolitikájáról és gyakorlatáról. Így születhetett meg Kojanitz László: Tankönyvpolitika, tankönyvkiadás és tankönyvhasználat a nagyvilágban c. kitűnő elemzése A munka elkészítésének bevallott célja az volt, hogy tartalmas háttéranyagot biztosítson a re vonatkozó további kutatások és oktatáspolitikai döntések elkészítéséhez. Az elemzés szerzője szerint: Egy-egy ország aktuális oktatáspolitikájáról sok mindent elárulnak azok a szabályok, amelyek a közoktatási kiadására és használatára vonatkoznak. Az is nyilvánvaló hogy mindaz, ami a terén történik, szorosan összefügg az adott ország politikai és gazdasági viszonyaival, iskolai tradícióival, a pedagógiai kultúra általános színvonalával és az oktatási intézményrendszer egészének működésével. A következőkben főként ebből az elemzésből idézek, ill. kiemeltem az egyes országok részletes tárgyalásai közül az általánosabb érvényű megállapításokat. A tanulmány első fejezetében, amely a tartalmi szabályozásról és a engedélyezésről szól, Kojanitz László megjegyzi, hogy Mindenhol fontosnak tartják valamilyen formában rögzíteni a közoktatás tartalmát és fejlesztési követelményeit. Nemzeti alaptanterveket, kerettanterveket, tanterveket, programokat és vizsgakövetelményeket készítenek ehhez. A nek fontos szerepet szoktak tulajdonítani abban, hogy a tanításra és tanulásra vonatkozó központi elvárások megvalósulnak-e a gyakorlatban vagy sem. Ezért a legtöbb helyen a tanterveknek való megfelelés a kel szemben támasztott természetes elvárás. Nagyok az eltérések azonban a tekintetben, hogy ezt miként ellenőrzik és érvényesítik a gyakorlatban. Az elemzésben több táblázat is szerepel, melyek nemzetközi körképet adnak az alább felsorolt országokról: Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Chile, Egyesült Királyság (Anglia, Wales, Észak-Írország, Skócia), Franciaország, Finnország, Hollandia, Izland, Madagaszkár, Norvégia, Portugália, Törökország Ennek fényében fontosnak tartottam kiegészíteni a táblázatot a Magyarországra vonatkozó sorral, hiszen az utóbbi években a korábbi felfogással szemben nem csak az engedélyezés területén, hanem a tankönyvkiadásban is meghatározó lett az állam részvétele, és kizárólagossá vált a szerepe a terjesztésében. Az egyszerűség és a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a tanulmány táblázatait az alábbi egyetlen nagy táblázatba vontam össze, kiegészítve a hazánkra vonatkozó jellemzőkkel, valamint színezéssel különböztettem meg az alapvető felfogásbeli eltérések alapján.

2 Jelmagyarázat állami tulajdon, állami korlátozás és engedélyezés Jelmagyarázat magántulajdon, piaci viszonyok, szabad tankönyvválasztás Ország Kik készítik a et? Milyen mértékben érvényesülnek a piaci elvek a tankönyvkiadás és - ellátás területén? Mi határozza meg a árát? Ki hozza meg a végső döntést a elfogadásáról? Van-e hivatalos? Lehet-e az iskolában használni olyan tankönyvet, amely a tankönyvlistán? Ki dönti el, milyen tankönyvet használnak a tanulók az egyes iskolákban? Milyen támogatást nyújt az állam a megvásárlásához a szülőknek? Ausztria az állam árkorlátokat határoz meg az értékelést végző bizottság Csak bizonyos feltételek megléte esetén az osztályban tanító tanár, az iskolában az adott tantárgyat tanító tanárok, a tantestület (10%-os önrész befizetésével) Belgium csak hazai az állam nem nyújt támogatást a tankönyv-vásárláshoz a szülőknek Bulgária állami és az értékelések alapján a közoktatásért felelős nem az osztályban tanító tanár Chile az állam árkorlátokat határoz meg az oktatási Csehország az értékelések alapján a közoktatásért felelős Csak bizonyos feltételek megléte esetén

3 Ország Kik készítik a et? Milyen mértékben érvényesülnek a piaci elvek a tankönyvkiadás és - ellátás területén? Mi határozza meg a árát? Ki hozza meg a végső döntést a elfogadásáról? Van-e hivatalos? Lehet-e az iskolában használni olyan tankönyvet, amely a tankönyvlistán? Ki dönti el, milyen tankönyvet használnak a tanulók az egyes iskolákban? Milyen támogatást nyújt az állam a megvásárlásához a szülőknek? Egyesült Királyság az állam nem nyújt támogatást a tankönyvvásárláshoz a szülőknek Finnország az osztályban tanító tanár Franciaország Hollandia az értékelést végző szakértő igen Izland állami és

4 Ország Kik készítik a et? Milyen mértékben érvényesülnek a piaci elvek a tankönyvkiadás és - ellátás területén? Mi határozza meg a árát? Ki hozza meg a végső döntést a elfogadásáról? Van-e hivatalos? Lehet-e az iskolában használni olyan tankönyvet, amely a tankönyvlistán? Ki dönti el, milyen tankönyvet használnak a tanulók az egyes iskolákban? Milyen támogatást nyújt az állam a megvásárlásához a szülőknek? Madagaszkár az állam árkorlátokat határoz meg az értékelések alapján a közoktatásért felelős igen az oktatási Magyarország állami és az állam árkorlátokat határoz meg az értékelések alapján a közoktatásért felelős nem a fenntartó (a magyar állam, önkormányzat vagy egyház) a tankönyv pár éven belül minden általános iskolai lesz Norvégia állami és az értékelést végző szakértő igen Portugália az értékelést végző bizottság nem a tankönyv az anyagilag nehéz helyzetben élő családok gyerekei számára Törökország állami és válasz az értékelések alapján a közoktatásért felelős nem az iskolaszék Jelmagyarázat állami tulajdon, állami korlátozás és engedélyezés Jelmagyarázat magántulajdon, piaci viszonyok, szabad tankönyvválasztás Forrás: Kojanitz,

5 Vannak országok, ahol centralizált az oktatás irányítása és a tantervi szabályozás és a is szigorú tartalmi és szakmai ellenőrzésen mennek keresztül mielőtt az iskolákba kerülnének. Erre példa a szomszédos Ausztria E nagyfokú centralizáció jellemző a szabályozási és finanszírozási kérdéseire is. A tanterv megszabja a nevelési és oktatási követelményeket is. Az iskola a saját tantervében, illetve tanmenetében csak a súlypontokon változtathat. A tantervnek történő megfelelés döntő fontosságú szempont a, taneszközök jóváhagyásakor is. Csak olyan tankönyv hagyható jóvá, amely megfelel a tanterv által előírt követelményeknek. Így végső soron az iskolákban, a tantervben meghatározott tartalmi szabályozás legfőképpen a en keresztül realizálódik. Az angolszász országokban a tartalmi követelményeket csak keretjellegű kimeneti standardok formájában, megadva a szabadságot az iskoláknak a tartalmak és a módszerek megválasztásához. Ebből logikusan következik, hogy egy-két kivételtől eltekintve a re sem vonatkoznak szigorú központi előírások. A szabad módszertani gyakorlat és a helyi szintű tantervi értelmezés részeként, a tanárok általában szabadon határozhatják meg, hogy mely tankönyvből, illetve mely oktatási anyag segítségével tanítsák az. Előfordul azért, hogy néhány iskola egy-egy tantárgy, illetve oktatási szint esetében előírhatja, hogy mely tankönyvet használják az órákon. A fent bemutatott kétféle megoldást szokás szabályozott kontinentális és liberális brit modellnek nevezni. Az általunk vizsgált országok közül Ausztria, Németország, Portugália az előbbihez, az Egyesült Királyság, Belgium, Chile, Izland, Finnország, Norvégia, Hollandia, Új- Zéland, Csehország, Kanada, Ausztrália az utóbbihoz áll közelebb. Érdekes átmenetet jelent a kétféle modell között Franciaország, ahol a közoktatásban érvényes tanterv erősen központosított és kötelező érvényű, ugyanakkor tankönyvi jóváhagyás. A tantervi programok és a tartalma közötti pontos megfelelést itt másképpen oldják meg. Az Egyesült Államokban egyszerre jelen mind a két modell: harminc államban helyi testületek, az iskolakerületek, illetve az iskolák választják ki, milyen et használnak, húszban pedig állami szintű engedélyezési rendszer működik (ezek legtöbbje az USA déli, délnyugati, illetve nyugati részén). Ez utóbbi általában azt jelenti, hogy az iskolakerületek vagy iskolák az oktatási minisztérium által jóváhagyott könyvek listájáról kötelesek kiválasztani az oktatási anyagokat. A fejlesztéspolitikai célok érvényesítése a terén c. fejezetben K. L. példaként hozza többek között a szlovák gyakorlatot: Szlovákiában nem történt meg a tankönyvpiac liberalizációja. Ebben közrejátszhat az is, hogy a diákok tankönyvhöz juttatása nagyon sok pénzbe kerül. Ezért állami forrásból tantárgyanként csak egy tankönyvsorozat kiadását akarják finanszírozni. Ez az indoklás azonban kissé sántít, hiszen a diákok egyidejűleg nem tanulnak több tankönyvsorozatból, tehát mindenképpen csak egyet kellene finanszírozni, abban az esetben is, ha több sorozat rendelkezne engedéllyel. Az árak korlátozásának lehetőségével a vizsgált államok közül több is él, a sége pedig mint az a táblázatból is kiderül nem azon múlik, hogy állami vagy magán kézben nak-e a kiadók.

6 A tanulmány 3. fejezete a tankönyvkiadásról szól: A tankönyvkiadás a piacgazdálkodás szerint működő országok legtöbbjében gazdasági tevékenység. Ennek megfelelően a tankönyv is áru, amelyre alapvetően a szabad piac szabályai érvényesek. Különleges áru viszont több szempontból is. minden állam megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy piaci körülmények között is folyamatosan garantált legyen az iskolák magas színvonalú tankönyvellátása. A tankönyvkiadás mindenütt a nemzeti oktatáspolitika része. A tankönyv a társadalom legnagyobb részére a műveltség legfőbb forrása. Az oktatás, nevelés eszköze, amely a családi közösségben megvalósuló nevelés mellett, az egyének társadalmi azonosságtudatát, értékrendszerét, szemléletét a legjobban befolyásolni tudja. Ezért a re és a tankönyvkiadásra általában speciális szabályok vonatkoznak, amelyek mind azt célozzák, hogy az iskolákba az aktuális iskolai követelményeknek megfelelő, jó minőségű és elfogadható árú kerüljenek. Az oktatási és kulturális tradíciók, a kormányzati oktatáspolitika irányultsága, a helyi társadalmi és gazdasági feltételek eltérése folytán azonban országonként rendkívül különböző megoldásokkal találkozhatunk még az Európai Unión belül is. A táblázatban felsorolt országok közül az Európai Unióban nálunk lett az állami ellenőrzés és állami részvétel a legerősebb, még Bulgáriában sincs ilyen mértékű állami befolyás alatt a tankönyvkiadás és tankönyvellátás. Az EU-n kívüli országok közül a török modellhez hasonlít leginkább, de bizonyos tekintetben nálunk még annál is jelentősebb az állami szerepvállalás. Kojanitz László a tanulmány tankönyvkiadásról szóló fejezetében megjegyzi: A tankönyv abban is különleges piaci áru, hogy megvásárlásához az állam szinte minden országban anyagi támogatást ad. Ennek mértéke és formája rendkívül eltérő ugyan, de az adófizetők pénzének felhasználása miatt, az állam igyekszik a tankönyvcsomagok árát kordában tartani, vagy legalábbis az iskolákat és a tanárokat költségtakarékos megoldásokra ösztönözni a kiválasztásában és megrendelésében. A francia, osztrák és német kiadók könyveire a német nyelvterületen árkorlát, de a túlköltekezést az iskoláknak nyújtott támogatás mértéke korlátozza. Franciaországban a tankönyvpiac kínálata hatalmas ben 5135 féle tankönyvet számoltak össze, amiből 1699 volt új kiadvány. A magyar piachoz hasonlóan az alacsonyabb évfolyamoknak szóló ből a legnagyobb a választék. A collège-ben például a különböző tantárgyakhoz átlagban 8-10 tankönyvből választhatnak az oktatók, a gimnáziumban ez a szám egy kicsit alacsonyabb, tantárgyanként átlagban 4-6 tankönyv közül lehet választani. Az általános iskolai átlagár 10, a felső tagozatban 15, a gimnáziumban 25. Nemzetközi összehasonlításban megállapítható, hogy a francia ára alacsonyabb, az általános iskola tankönyv átlagára pl. az Egyesült Államokban 28, Svédországban 19, de a gimnáziumi tankönyv átlagára Hollandiában már pl. 45. Nemzetközi összehasonlításban Franciaország keveset költ tankönyvvásárlásra. Itt jegyezzük meg, hogy mai árfolyamon számolva a hazai átlagára a os tanévben 979 forint, azaz 3,1 a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kello) adatai alapján.

7 Felvetődik a kérdés; Megfelelő módszer-e a 21. században az erős központosítási törekvés és alkalmas-e az oktatás színvonalának emelésére? A kérdés megválaszolásához segítségül hívhatjuk a PISA2012 összefoglaló jelentését, melynek általános részben az alábbiakat olvashatjuk: A PISA2012 vizsgálatban, az OECD oktatási területen végzett egyik legjelentősebb felmérésében valamenynyi OECD-ország részt vett. Emellett a vizsgálathoz számos partnerország és -gazdaság csatlakozott, így összesen 65 oktatási rendszer eredményeiről és jellemzőiről kaphatunk képet a jelentésekből. A magyar 15 éves tanulók eredményei a PISA tizenkét éve alatt mutattak bizonyos változásokat. Az időszak első hat éve az állandóság periódusát jelentette: az első három adatfelvétel eredményei gyakorlatilag nem különböznek egymástól, természettudományi eredményünk átlagos, szövegértési és matematikai pontszámunk átlag alatti volt végig. A PISA2009 változást hozott a szövegértés tekintetében: ekkor OECDátlagosra javult a magyar diákok teljesítménye. A matematika-pontszám nem változott ugyan, az OECD-átlag módosulását előidéző bővülés miatt azonban 2009-ben már ez is átlagosnak számított, a természettudomány pedig nem mozdult, így a negyedik PISA-ciklust Magyarország minden tekintetben a középmezőny tagjaként zárta. Ez a viszonylag örömteli helyzet megváltozott 2012-re: különböző mértékben ugyan, de minden eredményünk romlott, és sem a nyomtatott, sem a digitális tesztekben már nem éri el a magyar tanulók teljesítménye az OECD-átlagot egyik mérési területen sem. Természetesen több év elteltével derül majd csak ki, hogy az új tanterv, az ehhez igazított és taneszközök beváltják-e a hozzá fűzött reményeket. Érdemes viszont itt is megnézni a nemzetközi tapasztalatokat, összevetni a különböző felfogásokat e tekintetben is. Az egyszerűség kedvéért a Kojanitz László elemzéséből készített összefoglaló táblázatot vettük alapul, melyben az alább felsorolt országok szerepelnek, és amelyet hazánk jellemzőivel is kiegészítettünk (Mivel Madagaszkár az OECD-felmérésben, ezért itt természetesen nem találunk adatokat.): Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Chile, Egyesült Királyság, Franciaország, Finnország, Hollandia, Izland, Madagaszkár, Magyarország, Norvégia, Portugália, Törökország A besorolást az ún. centralizált országok közé a tanulmány szerzőjével nem minden esetben megegyezően az alapján tettem, hogy legalább 3 lényeges területen is állami szabályozás, korlátozás vagy egyéb állami kontrol. Sajnos, az összehasonlításhoz a merítés így nem túlságosan nagy, hiszen 14 ország adataiból messzemenő következtetést azért nem lehet levonni, azonban mégis elgondolkozató az így született eredmény. Felmerül a kérdés, hogy az OFI megrendelésére készült anyagot vajon látták-e, olvasták-e az oktatáspolitikusok és a döntéshozók. Összevetettéke más felmérésekkel, kutatásokkal. Konzultáltak-e oktatáskutatókkal, szakemberekkel a döntések meghozatala előtt. Olvastak-e külföldi kutatási anyagokat ebben a témakörben, hiszen Európa sok országában és a világ más országaiban is oktatási reformok zajlanak. Mi, akik a tankönyvkiadásban dolgozunk, hosszú évek óta látjuk, hogy valódi oktatási reformokra szükség az ország versenyképességének javítása miatt. A kérdés változatlanul az, hogy a 2-3 éve bevezetett reformok jó irányba mutatnak-e. A trendek a kétféle modellben mit mutatnak? Jó lenne ismernünk az oktatáskutatók válaszát az óhatatlanul felvetődő kérdésekre.

8

9

10

11 ország átlag matematika szövegértés természettudomány Finnország 7, Hollandia 13, Belgium 18, Ausztria 23, Egyesült Királyság 23, Csehország 24, Franciaország 24, Norvégia 27, Portugália 33, Magyarország 33, Izland 34, Törökország 42, Bulgária 47, Chile 48, Madagaszkár n.a. n.a. n.a. A táblázat pontszámai az országok helyezését jelentik a rangsorban. csoportátlag 22,25 37,11 Jelmagyarázat állami tulajdon, állami korlátozás és engedélyezés Jelmagyarázat magántulajdon, piaci viszonyok, szabad tankönyvválasztás Elemzésünket vitaindítónak szántuk egy őszi rendezvényünkhöz. A TANOSZ tiszteletbeli elnöke Dr. Karlovitz János ez év őszére konferencia megszervezését tűzte ki célul a hazai tankönyvkutatásban, tankönyvfejlesztésben és tankönyvkiadásban érdekelt szereplők részvételével. Budapest, július 15. Kereszty Péter természettudományi szerkesztő