SZALONNAI MODELL PROGRAM

Átírás

1 Wesley János Lelkészképző Főiskola Szociális munka szak SZALONNAI MODELL PROGRAM 2010.

2 TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS, TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA 2 II. A CIGÁNYSÁGGAL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS ISMERETEK Betekintés a romák történetébe és történelemébe A magyarországi cigányság Oktatási helyzet kiemelése, mint társadalmi integráció legfőbb eszköze 14 III. A TELEPÜLÉSEN ÉLŐ CIGÁNYSÁGGAL KAPCSOLATOS ADATOK ISMERTETÉSE Település általános bemutatása, lakossági adatok Település roma lakosságára vonatkozó adatok 26 IV. A TELEPÜLÉSEN VÉGZETT KUTATÁSOM ISMERTETÉSE Az empirikus vizsgálat alapja, módszertana A kutatásból nyert adatok, információk bemutatása A kutatási eredmény összegzése 37 V. SZALONNAI TELEPES (2008) PROJEKT LEÍRÁSA A pályázati dokumentumok elemzése Helyi civil szervezet bemutatása, községben megvalósuló fejlesztések projekt gazdájának bemutatása Telep-felszámolási program megvalósulása a településen 46 VI. ÖSSZEGZÉS, JAVASLATOK A roma-nem roma ellentétek befolyásoló tényezői Cigányok elkülönülésének, a szegregáció felszámolásának szükségessége 59 VII. IRODALOMJEGYZÉK 60 VIII. MELLÉKLETEK 61 - Interjú Arday Zsolttal, a szalonnai telepes projekt részprojekt-vezetőjével 62 - Interjú Horváth Zsolttal, az egyesület alapító tagjával 66 - Interjú kivonat M. telepről kiköltözött családdal 69 - Interjú kivonat L. telepről kiköltözött családdal 71 - Interjú kivonat K. telepről kiköltözött családdal 72 - Projekt tervezett és megvalósított eredményeinek összevetése 74 1

3 I. BEVEZETÉS, TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA egyaránt vendégei vagyunk a világnak, mégis számon tartjuk, hogy mikor, hol és miért születtünk. Így hát boldog az, ki megjelölheti helyét születésének, mert van egy pont a földön, ahová leütheti karóját az emlékezésnek. (Lakatos Menyhért) Az Európai Unióhoz való csatlakozásig a hazai jogrendszerben az esélyegyenlőségi szempontok nem kaptak fontos szerepet. A csatlakozást követően a fejlesztéspolitika alapvető szempontjává vált. Szakdolgozatom témája a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szalonna községben megvalósított Telep-felszámolási program, azaz a magyarországi cigányok megélhetési stratégiáinak alakulása. Azért választottam ezt a témát, mert ez áll hozzám a legközelebb. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Szendrőben laktam négy kilométerre Szalonnától. Mivel egy kisvárosban nőttem fel, így szerettem volna betekintést nyerni a kistelepülésen megvalósított, illetve megvalósítani kívánt uniós projektekbe. Kérdések fogalmazódtak meg bennem a szegregáció jelensége ellen küzdő pályázati projekttel kapcsolatban. Hogyan történik a program megvalósítása, lebonyolítása? Miért van szükség telepfelszámolásra? Milyen problémák merülnek a program során? Milyen a program megítélése az önkormányzat, iskola és a helyi lakosok szerint? Hogyan, illetve mennyire segíti a mélyszegénységben élő embereket a további életvitelük folyamán? A korábbi évszázadokban a magyarországi romákat asszimilálni és letelepíteni akarták (hazánkban a cigányság több mint 50%-a vándorolt a II. világháborúig). A kádár korszakban több alkalommal kíséreltek meg cigány telepeket felszámolni, de elsősorban a CS (csökkentett komfortfokozatú) lakások építésével a telepeket többnyire újra termelték. A rendszerváltást követően szociális bérlakás-építésre volt lehetősége az önkormányzatoknak, de ezt telepek felszámolására nem használták ben indult a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által újabb telep-felszámolási program a fő alatti településeken. 2

4 A média által többször bemutatásra került telep-felszámolási programokról gyakran nem valós képet festenek, vagy nem mutatják be objektíven azokat. A legtöbb esetben a társadalom tagjaival való ellentéteket szítja, ezáltal a cigányok megítélése még inkább negatív irányba mozdul el. Szalonnán a nem roma lakossággal való beszélgetéseim során az a megítélésem igaznak bizonyult, hogy a parasztok a telepről a településre történő beköltözést nem nézik jó szemmel. A programban csak a negatív oldalt látják, például már megint a cigányok jutnak ingyen házhoz. Miközben ezek a lakások bérlakásként szolgálnak a családok számára, ha viszont nem tudnak érvényesülni a munkaerő-piacon (különböző okok miatt pl.: iskolai végzettség, származás stb.), akkor a fenntartás veszélyeztető tényezőként jelentkezik. Azt gondolom, hogy a kialakult negatív és előítéletes képet csak társadalmi szemléletváltással lehet megváltoztatni. Valós képet kell adni és kapni, összefüggésekkel és minden oldalról megmutatva. Az emberek talán nem irigykednének, ha megtapasztalnák azt, hogy a mélyszegénységben élő családok számára a mindennapi létfenntartás mennyire el tudja bizonytalanítani a felnőtt embereket. Szakdolgozatom tartalma az alábbi módon épül fel: - A II. fejezetben a cigányok történelmébe nyújtok betekintést, a magyarországi romák általános helyzetéről. - A III. fejezetben bemutatom Szalonna községet, a lakossági összetételt, a helyi települési jellemzőket. - A IV. fejezetben Szalonna községben végzett empirikus kutatásom során tapasztaltakat írom le: telepen élő családokkal folytatott kötetlen, nem rögzített beszélgetések és szubjektív tapasztalatok, illetve diktafonnal rögzített interjúk alapján. - Az V. fejezetben ismertetem a helyi roma civil szervezet 2008-ban készült pályázat benyújtását követően, ben megvalósított telep-felszámolási programját. Bemutatom, a civil szervezet eddigi tevékenységeit, a pályázati dokumentumok elemzését és, hogy hogyan valósult meg a program a településen. - A VI. fejezetben összegzem szakdolgozatomat. 3

5 II. A CIGÁNYSÁGGAL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS ISMERETEK A magyarországi romák alkotják az ország legnagyobb hivatalosan elismert kisebbségét, nemzetiségét. A hazai nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket. 1 A évi népszámlálás adatai alapján, Magyarországon fő volt a roma/cigány lakosság lélekszáma. 2 A szociológusok felméréseinek eredményeitől a népszámlálási adatok eltérnek a KSH adataitól, 1994-ben végzett kutatásaikból nyert adataik szerint több mint fő a cigány lakosság lélekszáma, itt azt vették alapul, hogy a nem cigány környezetben élők kit tekintenek cigánynak. 3 A szociológusok között több nézőpont alakult ki arra vonatkozóan, hogy Magyarországon kit tekintünk cigánynak. A kutatók többsége önbesorolás alapján tekint valakit cigánynak. 4 A roma politikusok, szakemberek becslései 800 ezer fő körüli cigány lakosságról tesznek említést. A cigány értelmiségi fiatalok szerint az a cigány, aki annak vallja magát. Kik is a cigányok, és szabad-e ezt a szót mondani, használni?! Mi a helyes kifejezés, honnan jöttek, hova mennek? Miért is ilyenek, miért nem asszimilálódnak, mint ahogy Európa elvárná?! Miért élnek teljesen más értékrendet, mint a nem roma emberek? - Ezek mind olyan kérdések, melyek meghatározzák a hétköznapi viszonyulást ezen kisebbséghez; téves, vélt és valótlan következtetések, torzított vélekedések és cselekedetek nehezítik meg az egymás mellett élést. A feszültségekkel teli hétköznapjainkban kell energia és érdeklődés, hogy a másság megismerésének, a kultúrák elfogadásának lehetőségét megadják. Ezáltal az ellenségeskedés és folyamatos egymás elleni háborúskodást valahogyan megszüntessük. Nem azt szeretném ezzel kifejezni, hogy minden embernek szeretnie kell egymást, hanem azt hogy elfogadják. Elfogadni a cigányságot olyannak amilyen: megérteni a roma értékrendet, a dolgokhoz való viszonyulást. Megérteni, hogy miért mások, miért alakult ki az egyre ellenségesebb helyzet. A cigány fiatalok lezüllenek, nem szereznek megfelelő iskolai végzettséget. A problémák megoldásához a társadalomnak emlékeznie kell a rendszerváltás előtt a többséggel együtt dolgozó romákra. És tudnia: cigányság tömeges elszegényedése az egyre csak erősödő kirekesztettség eredménye

6 2.1. Betekintés a romák történetébe és történelemébe Már a megnevezéskor nincs könnyű feladatunk, és több országra nézve is problémát jelent, hogy meghatározzák: mi is, ki is a cigány as kisebbségi törvénnyel hazánkban honos népcsoport, kisebbség lett. 5 Mielőtt a cigányokról részletesen írok előtte fontos, hogy tisztázzam a cigány szó definícióját. Ugyanis amikor a cigányokat, romákat próbáljuk meghatározni, akkor az emberekben kialakul némi fogalomzavar a szóhasználattal kapcsolatban, a cigány szó használata cigány és nem cigány emberek között akár sértő is lehet, ha viszont cigány és cigány emberek között ugyanez hangzik el, akkor már teljesen elfogadott. Az 1960-as évekről párthatározatban is rögzítve volt, hogy a cigány egyenlő egy negatív szegénységi állapottal. A szó pejoratív értelmet kapott. A cigányság nem egységes, különböző romák között csoport-megnevezéseket akkor használunk, amikor a cigányságon belüli a különböző jellemzőkkel, értékekkel rendelkező közösségről beszélünk, például romungró, oláh cigány, kelderás, csurári, lovári, beás, szintó, xoraxano stb. Vannak, akik vándorlás, vannak akik a hazánkba érkezés és vannak akik foglalkozás csoportok szerint különböztetik meg az eltérő cigány közösségeket. Természetesen a csoportok között vannak különbségek, pedig a többség többnyire tévesen egy egységes kisebbségnek tartja a cigányságot. Szuhay Péter a hazai romológia egyik kiemelkedő alakja, a Magyar Néprajzi Múzeum cigány gyűjteményének vezetője. Szuhayt a roma értelmiség és politika gyakran bírálja megközelítés módja miatt, főképp a roma kultúra, a nemzetiség meghatározása miatt. Ugyanis ő azt állítja, hogy nincs egységes cigány kultúra, hanem kis vertikális csoportok vannak, akik sajátos jegyekkel rendelkeznek, melyek a történelmi események által alakultak ki, az adott térben és környezetben. A cigány kultúra indiai eredetű, de a többirányú vándorlás és a különböző asszimilációs és integrációs történések miatt, a közös kulturális alapokon túl, nem beszélhetünk autentikus egységes, minden településre-közösségre illő jellemzőkkel. 6 A magyarországi cigányság leginkább használatos differenciálása szerint csoport van: romungró vagy magyar-cigány, oláh cigány és beás. A beások és az oláh cigányok többsége még mindig követi az autentikus cigány hagyományokat, ellentétben a romungrókkal, akik már nem beszélnek cigányul (romani); és még ha szegregáltan telepeken is, de életüket már nem e szerint élik évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 6 Szuhay Péter: A magyarországi Cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája PANORÁMA Budapest,

7 Ez nem azt jelenti, hogy a magyar-cigányoknál nincsenek jelen roma tradicionális kulturális jegyek, például a halállal kapcsolatos szokások, babonák. A beások ős-román anyanyelvűek, főként Baranya megyében élnek, és kronológiailag az utolsó hazánkba érkező cigány-közösség. Sir Angus Fraser Cigányok című könyvében több irányból írja körül a romákat: Sok idő eltelt már azóta, hogy a cigányság egykor népnek volt nevezhető. Az egykori cigány nép a századok folyamán sokféle lett- mint ahogy a jelentés is, amely a cigány megnevezéshez tapad, és amely nyilvánvalóan nem a cigányok saját ízlését követi. Ez a szó az a nevük, amelyet a külvilág aggatott rájuk. Az elnevezéssel kapcsolatos zavar különösen elmélyült a huszadik században. Eredetileg a cigány megnevezésnek világosan érzékelhető etnikai konnotációja volt. Fénylő sötét bőrűek, fekete hajúak. Kosárfonásból, lókereskedésből, jövendőmondásból stb. élnek, és kezdettől fogva bizonyos ellenszenv kíséri őket nomád szokásaik és életmódjuk miatt. Nyelvük (a romani nyelv) a hindi nagyban eltorzult dialektusa, amelyet számos európai nyelv szavaival vegyítenek. Emellett a szót további, tágabb értelemben is használják. Ma gyakran alkalmazzák válogatás nélkül a népesség vándorló életmódot folytató, nem okvetlenül csavargó tagjaira. A cigány név helyett ugyanakkor a szóban forgó közösségeken belül és kívül is elterjedt a vándorló (traveller) megjelölés, mellyel több nyelvben is találkozhatunk (pl. Franciaországban voyageur-nek nevezik az ilyen csoportokat). 7 A cigányság nagy része nem illeszkedett be a többségi társadalomba. Ennek egyik oka, hogy életformájuk, hagyományaik, eltérő szociális felfogásuk gátolja őket, elutasítják a számukra idegen kultúrát és elvárásokat. A társadalmi megítélés, a közvélekedés főként az egyre erősödő társadalmi és gazdasági feszültségek hatására az előítéletek erősödésével a romákat eleve olyan csoportnak tartja, mely nem akarna a többséghez alkalmazkodni, így eleve törvényen kívüli a társadalmat hátráltató, a nehézségekét okolható bűnös csoport. De mi is a különbözőség valós alapja? Az indiai és az európai kultúra közti különbség, mely más alapokon, hagyományokon nyugszik, a tárgyias-materiális javakhoz való viszony és a közösség fogalma eltérő értelmezést nyer. Akkor kit tekintünk cigánynak, mi alapján soroljuk be őket valamely népcsoporthoz? Kultúra? Szokás? Hagyomány? Indiától kezdve, Thaiföldön, Amerikán, Afrikán és Európán át mindenhol megtalálható a cigányok, megtartva etnikus közösségükre jellemzőket, a roma kultúra alapjait. 7 Sir Angus Fraser: A cigányok Osiris Kiadó Budapest, old. 6

8 A cigányságról szóló viszonylag gazdag magyar vonatkozású irodalom áttekintése során észrevehető, hogy ezek az írások bár sok témát érintenek, de alig találni köztük olyan elemzést, mely magára a cigány kultúrára a többségi társadalmon belül működő, önálló szabály-rendszerre tekint. Ennek a követelménynek a kulturális antropológiai megközelítés próbál megfelelni. Magyarországon először Michael Sinclair Stewart végzett ilyen mélyreható antropológiai terepmunkát. Stewart, angol szociálantropológus feleségével, Szegő Judittal és gyermekeivel 15 hónapot élt egy általa Harangos -nak nevezett Heves megyei kisváros (Gyöngyös) egyik cigánytelepén. 8 A terepmunkát követően születtek olyan művek, amelyek elsőként mutatják be antropológiai szemlélettel a cigányok életét (Igaz beszéd valóság- 1987, Játék a lovakkal-1989, A jó élet képei , A magyarországi cigányok halotti szokásai Cigányfúró- 1994, Daltestvérek- 1994). Műveiben elsősorban arra vállalkozott, hogy a magyarországi cigányok mindennapi életét ábrázolja. Minden műve a harangosi oláh cigányok világáról szól, amit egyrészt öntörvényű kultúrának tekint, amelyben az egyes intézmények kulturális egésszé kapcsolódnak össze. Másrészt csak egy másik kulturális rendszerhez viszonyítva tartja megmagyarázhatónak. Így az összehasonlító módszert alkalmazza munkájában. Az elemzéseiben két utat követ, egyszerre vizsgálja a közösség belső elrendeződését, szerveződését és a külvilággal fenntartott kapcsolatait. A munkásságára jellemző még, hogy értekezéseiben mindig jelen van az adott történelmi-politikai háttér, vagyis a harangosi romákat is ennek vonatkozásában mutatja be. Miközben arra kereste a választ, hogy kik ők és mi által lesznek a a harangosi cigányok. A cigány identitás alapvetően fontos kérdés. Sir Angus Fraser kutatásai is bizonyították, hogy mióta a cigányok egyáltalán megérkeztek Európába- komoly vitát váltott ki. 9 A letelepedett cigányok (az eddigi életmódot hátrahagyva) melyik népcsoporthoz sorolhatják magukat? Nyilvánvaló, hogy a biológiai és genealógiai kritériumok egyoldalú hangsúlyozása egyenesen abszurd eredményekre vezetne: a cigány népesség, hasonlóan a többi népcsoporthoz, eredetét tekintve roppan kevert. Rövid matematikai számítás bebizonyíthatja, hogyha az alatt az időszak alatt, amióta a cigányok Európában vannak, százból csak minden negyedik házasság cigány és nem cigány között köttetett volna, a jelenlegi cigány népesség kb. 70%-ig nem cigány jegyeket hordozna. S ha csak a házasságok 3%-át gondoljuk vegyes házasságnak, a mai népesség vérében akkor is 60%-nyi nem cigány rész halmozódott volna fel. 10 Ezek természetesen fiktív, hozzávetőleges számolások, hiszen pontosan nem tudjuk a cigány lakosság számát még 8 Prónai Csaba: Michael Sinclair Stewart példája. In A világ népei. Szerk. Kézdi Nagy Géza 9 Sir Angus Fraser: A cigányok Osiris Kiadó Budapest, old. 10 Sir Angus Fraser: A cigányok Osiris Kiadó Budapest, old. 7

9 Magyarországon sem, nem hogy világszerte, azon kívül arról sincsenek konkrét adatok, hogy hol mennyi vegyes házasság köttetett. Stewart szerint az oláh cigányok kifejlesztettek egy közösségi eszköztárat, a romanes -t, ami egyszerre jelenti a cigány nyelvet és a tevékenységek végzését. Ezáltal egy sajátos stílust hoztak létre. Ennek a sajátos stílusnak a lényegét a közösség minden tagja számára elfogadott tevékenységek sorában találja meg. A hétköznapi tevékenységek például az étkezés, a tisztálkodás, vagy az élettér megszervezése, a tárgyak elhelyezése ebben a térben stb. A közös gyakorlathoz, tevékenységekhez való ragaszkodással magyarázza az összetartozás érzésének tovább élését. A cigányok identitás fennmaradásának három területet állapított meg (kiemelve az oláh cigányokat): sajátos felépítést, a javak megszerzését és olyan közös nyelveket és dalokat, amelyet az a közösség használ. Ezek a területek szorosan összefüggnek egymással, kölcsönhatással vannak egymásra. A harangosi oláh cigányok megfogalmazásai alapján, aki feladja a cigány életmódot, az nem számít cigánynak (pl.: nem cigánnyal házasodik össze), ha pedig egy nem cigány ember cigánnyal házasodik össze, az átveszi a szokásokat, hagyományokat, ezáltal ő is cigánnyá válik. Ennek az identitásnak az egyik eleme Stewart szerint a közösség szervezeti felépítésében rejlik, amely az osztozkodás, segítségnyújtás, valamint az igazi roma élet (öltözködés, konyha, vendéglátás) eszméjén keresztül valósul meg. Ezek mind részt vesznek a közösség szimbolikus érdekérvényesítésében is. A szimbolikus határok nemcsak a jellegzetes oláh cigány öltözetből, konyhából állnak, hanem a közösség sajátos felépítettségéből is, amelynek jellegzetessége például az osztozkodás elvének általános érvényesülése. Az angol szociálantropológus a Daltestvérek című munkájában leírja, hogy ez a közösség miként tárul fel előtte: Egy ideig megpróbáltunk konzervekkel és fűszerekkel tele kamrára és mindenféle jóval feltöltött hűtőszekrényre berendezkedni. Így aztán gyorsan híre ment, hogy jól el vagyunk látva, és egymás után jöttek hozzánk különféle apróságokért. Egyre inkább úgy éreztük, hogy könnyen kiszámítható baleknak tartanak minket. Mindazonáltal egyre kevésbé pótoltuk a kifogyott készleteket, és csak amikor ezzel párhuzamosan a romák is felhagytak a kölcsönkéregetéssel, akkor jöttünk rá kezdeti tévedésünkre. Nem arról volt szó, hogy elvárták volna, hogy ingyenes vedd-és-vidd szolgáltatással viszonozzuk a romák vendéglátását. Egyszerűen bárkitől, aki valamiből nagyobb mennyiségre tesz 8

10 szert, a többiek kisebb adagokat kérnek, amit nem lehet visszautasítani. Saját tudatlanságunk áldozataivá váltunk, mert nem ismertük az osztozkodás logikáját. 11 Stewart szerint a javak megszerzésének sajátos módja szintén az identitás fennmaradását, erősödését szolgálja. A munka aktusa teszi lehetővé, hogy a gádzsó rom-má váljon és fordítva, ezért a rom ellenáll annak. Mindenki, aki bizonyos típusú munkát végez, a cigány számára gádzso. Ahhoz, hogy a cigány, cigány maradhasson, el kell utasítania azt a fajta munkát, ami őt is gádzso-vá tenné. Stewart abból indul ki, hogy a cigány identitás kialakulása és átöröklődése szorosan kötődik a független mesterségek gyakorlásához. Arra keresett választ, hogy mi történik, ha a romák akaratlanul belesodródnak a bérmunka világába. A magyarországi cigányok egyrészt továbbra is olyan munkások, akik csak a munkaerejüket tudják áruba bocsátani. Másrészt azonban Stewart azt is megfogalmazza, hogy a harangosi cigányok saját helyzetüket másként látják, mint a külső szemlélő, amely csak szegény munkásnak látja őket. A harangosiak ugyanis úgy látják, hogy ők sikeresen ellenálltak a proletarizálódásnak (ipari-munkássá válásnak). Számukra a szocialista társadalomban a független életmódot leginkább a ló-kereskedelem jeleníti meg. Ez egy különleges munkamorált is jelent számukra. Stewart szerint a ló-kereskedés tekinthető a cigányság szimbolikus érdekérvényesítő eszközének is. Ez a gazdasági tevékenység így a kulturális elhatárolódás törekvésében is komoly szerepet kap, és így illeszkedik bele az egészbe. Munkásságában központi helyen szerepel a közös nyelv és közös dalok megjelenési terepeként megjelölt mulatságok bemutatása. Ez volt a harangosi romákról megjelent első antropológiai értekezésének témája is. A Daltestvérek 6. címadó fejezetében írja le a saját nyelv és a saját dalok identitást biztosító szerepét. A dalok arra tanítanak, hogy a testvérekkel együtt énekelni a cigányság legsajátabb jegye - írja Stewart. 12. Megerősítette ebben a közösségben is más kutatások eredményeit, hogy létezik egy külön dalcsoport, amely cigánynak tekintendő. Másrészt azt is, hogy az oláh cigány népdalok gyakran a közösség által átélt eseményekről, vagy a mesélő, illetve énekes egyéni sorsáról, érzelmeiről, életének konkrét eseményeiről szólnak. Eléneklésük alapvetően együttműködésen alapuló tevékenység, amit erős párbeszédes stílus, valamint beszéd és ének közelsége jellemez. 11 Michael Sinclair Stewart: Daltestvérek- Az oláh cigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon T-Twins Kiadó, MTA Szociológiai Intézet, Max Weber Alapítvány, Michael Sinclair Stewart: Daltestvérek- Az oláh cigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon T-Twins Kiadó, MTA Szociológiai Intézet, Max Weber Alapítvány,

11 Stewart megállapítása, hogy a harangosi cigányok önálló csoportot alkotnak, ezért nevezhetők cigányoknak, mert számukra a kultúra, hagyomány jellegzetes érték és közösség-összetartó erő. A kutató érdeme, hogy Közép és Kelet-Európában elsőként mutatott be bentlakásos élményekre alapozva egy cigány közösséget. A kulturális jegyeket társadalmi és közösségi kontextusba helyezve magyarázza, így megérthető miként volt képes ellenállni a világ behatolásainak. Megismerhetők az autentikus roma kultúra, illetve hagyományvilág széles és színes jellemzői, fellelhető az ind alapú örökség A magyarországi cigányság Magyarországra a XV. század végén és a XVIII. század elején vándoroltak be nagyobb cigánycsoportok. Ezt követően voltak kisebb-nagyobb létszámú vándorlások, a szomszédos országokban eltöltött idő után Magyarországot választották hazájuknak. A létszámok megállapítására összeírásokat szerveztek, elsőként 1724-ben összeírták a kóbor cigányokat (azaz akiknek nem volt földesuruk). Pomogyi László szerint Magyarországon, 1880-ban személy volt cigány anyanyelvű, míg 1941-ben összesen 1866 fő. Ezek az eredmények azzal magyarázhatóak, hogy mindenki maga vallhatta meg az anyanyelvét. 13 A cigányság a XV. századtól van jelen Európában, a XVIII. századi abszolutista uralomig komoly gazdasági funkciókat töltöttek be. Mária Terézia törvényei alapvetően társadalmon kívül helyezte őket, de tulajdonképpen az 1993-as kisebbségi törvényi jogilag ez az állapot határozta meg magyarországi helyzetüket. A hazai cigányság többsége 1950-es évekig nomád-vándorló életformát élt, és a holocaust mészárlás is nagyban érintette. Majd a kommunista párthatározatot hozott a szocialista-ember kialakítása végett. Így a kommunista rendszer ideológiája szerint minden ember egyenlő volt, s a múlt rendszerben a cigány szó jelentése nem volt több egy életformánál, egy szegénységi jellemzőnél, társadalmi státusznál (pl. munkakerülő). Az úgymond kommunista időszakban, a negyven év alatt az iparosító politika a többségében vidéken élő kisipari tevékenységet végző romákat tömegesen irányították az ipari centrumokba, hogy ott asszimilálják őket, újproletariátust formázva. Ennek egyenes arányú következménye volt a felgyorsult nyelv és autentikus kultúra és hagyományvilág elvesztése, ezáltal sajátos félasszimilált roma népesség kialakulása. A gazdasági érdekek szétfeszítették a hagyományos közösségi-családi köteléket, a generációváltás során vesztettek a kulturális összetartozási alapjaikból, sérült az identitástudatukat. A régmúlt kultúra-pusztító folyamatai ellenére Európában 13 Pomogyi László: Cigánykérdés és cigányügyi igazgatás a polgári Magyarországon Osiris-Századvég, Budapest,

12 egyedülálló, hogy a cigány kultúra még mindig élő, gyarapodó folklór, miközben el nem ismerve az adott ország hagyományait őrző-felelevenítő és megtartó erő. A cigányság helyzetével, életviszonyaival kapcsolatos kutatások Magyarországon hosszú múltra tekinthetnek vissza. E kutatások különböző forrásokra támaszkodva kíséreltek meg eredményt elérni, és számos értékes következtetésre vezettek. A viták azonban mind a kérdéskör egészét, mind részleteit tekintve nem szűntek meg, sőt az utóbbi időben felerősödtek. A cigányság helyzetének megismerésére, a tárgyilagos kép felvázolására irányuló igények ugyanis napjainkban egyre sürgetőbben jelentkeznek. Kielégítésük viszont a kutatás elvi, módszertani gondjai és a rendelkezésre álló anyagi eszközök szűkössége miatt szinte áthidalhatatlan akadályokba ütközik. A cigányságra vonatkozóan más nemzetiségekhez, etnikai csoportokhoz hasonlóan a népszámlálások kínálhatják az egyik legfőbb információs forrást, hiszen a nemzetiség és az anyanyelv, illetve a nyelvismeret a népszámlálások hagyományos kérdései közé tartoznak. E kérdések általában támpontot nyújtanak az adott népességcsoport jellemzőinek megállapításához. A cigányság esetében azonban speciális helyzettel állunk szemben. E népcsoporthoz tartozó nemzetiség tagjai már nem beszéli az eredeti nyelvét. Az évi reprezentatív felmérések 14 során azt a közösséget tekintették cigánynak, akit a környezete is annak tartott. A KSH szeptember-októberben végzett kutatásaiban számlálóbiztosok az életvitel szerint soroltál be (27 ezer magánháztartásban végezték el a felmérést- jó helyismeretekkel rendelkeztek). Ennek alapján kimutattak egyértelműen cigány életvitelűnek minősített átmeneti (bizonytalan) és nem cigány életvitelű háztartásokat. 15 Az első kategóriába sorolt háztartásokban élők száma közel 394 ezer főt tett ki. A felvételben nem szereplő intézeti háztartások lakóira vonatkozó becsléssel kiegészítve e szám némileg növekszik. Megállapítható tehát, hogy az egyértelműen cigány életvitelű népesség lélekszáma Magyarországon 1993-ban 16 elérte, sőt valamivel meg is haladta a 400 ezer főt. E kör a bevallás alapján kimutathatónál jóval tágabb, nagyságrendileg közel áll más tudományos igényű felvételek eredményeihez, viszont nem támasztja alá azokat a helyenként napvilágot látó feltételezéseket, amelyek a hazai cigányság létszámát ezer főre, sőt 1 millióra becsülik. Az átmeneti csoport viszonylag csekély, kereken 86 ezer fős az intézeti háztartásokban élőkkel együtt is 90 ezer fő alatt maradó létszáma a nagyságrendet érdemben nem módosítja. 14 Jóri András- Zombor Ferenc- Nyilván tartanak. Fundamentum 1998/ Ladányi János-Szelényi Iván- Ki a cigány? Kritika, Kertesi Gábor- Az empirikus cigánykutatások lehetőségeiről, Replika, sz. 11

13 Az átmeneti háztartások népessége a fontosabb mutatók nagy részét tekintve nem is sorolható fenntartások nélkül a cigánysághoz, hanem ténylegesen köztes helyet foglal el a cigány és nem cigány háztartások népessége között. Népszámlálások történtek a nyelvismerettel (anyanyelv, anyanyelven kívül beszélt nyelvek) és a nemzetiséghez tartozók számáról. A hazai cigányság népszámlálási információk alapján a nemzetiséghez és a nyelvismerethez való tartozás meghatározása problematikus. Akik leginkább elvesztették az ősi nyelvüket az a magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozók. A romungrók (magyar cigányok) közül nagyon kevesen beszélik a cigány nyelvet, ők általában csak a magyar nyelvet beszélik, akik pedig két vagy több nyelvet beszélnek azok a környező nemzetek őseinek a nyelve, ők a betelepülést megelőzően több időt töltöttel el más országokba. Alapvetően a népszámlálás problémája, hogy nem az együtt élő közösség szokásait, életmódját, hagyományait, népszokásait veszik figyelembe, hanem egyénekre vonatkozóan vannak a válaszok. Ezért célszerű a népszámlálási vagy népszámlálási jellegű felvételek adatait más közösségre, annak szokásaira, életmódjára kiterjedő vizsgálatok adataival együtt értékelni. A Magyar Királyi Statisztikai Hivatal ezt felismerve cigányösszeírás szervezett 1893.január 31-i időponttal, 17 amely a korábbiaktól eltérően a cigányszármazásúak teljes számát igyekezett megállapítani (az ezt megelőző felvételek vagy csak a letelepedett, vagy csak a vándorló életmódot folytató cigányok számára keresték a választ). Ezt követően sor került egy átfogó cigányösszeírásra, számos kutató, intézmény, társadalmi szervezet foglalkozott az adatforrások felkutatásával, eredmények összegzésével és elemzésével. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatócsoportja 1971-ben végzett 2%-os reprezentatív felvételre alapozta, hogy a cigányok lélekszáma 320 ezer fő. 18 A megyei tanácsok ban végzett felmérése szerint Magyarországon 325 ezer cigány élt. 19 Önkéntes bevallások alapján népszámlálások történtek a cigány nyelvet beszélők körében, megállapították, hogy az 1990-es években kb. 71 ezer ember beszéli a cigány nyelvet. Ma megfigyelhető, hogy a cigányságnak több mint a fele nem beszéli a nyelvet. Feltételezve, hogy a cigány nyelvet döntően azok sajátítják el, akik a cigánysággal vérségi vagy életviteli kapcsolatban állnak az évi népszámlálás 20 nemzetiséggel összefüggő január 31-i cigányösszeírás eredményei. (1-81. MSK Új f. 9.) Országos Statisztikai Hivatal, Bp Havas Gábor- Kemény István: A magyarországi romákról. Szociológiai Szemle (3-20) 19 Ladányi János Romák Közép-Kelet Európában. Társadalmi Szemle,

14 kérdéscsoportja alapján a cigányság népszámlálásából kimutatható létszámát a következő táblázat mutatja be. Nyelvismeret Összesen Nemzetisége (fő) Cigány (fő) Nem cigány (fő) Beszél cigányul anyanyelvenként Beszél cigányul anyanyelvén kívül Beszél cigányul összesen Nem beszél cigányul Összesen A népszámlálási adatok alapján nem becsülhető meg azoknak a cigányoknak a száma, akik nemzetiség, nyelvi asszimiláció vagy egyéb ok miatt nem jegyeztették be vagy nem vallották magukat cigánynak, illetve nem beszéli a nyelvet. A cigányság helyzetének, problémáinak, életkörülményeinek az objektív kép feltárása iránti igény felerősödött. Az egyik követhető módszer a legutóbbi népszámlálásból rendelkezésre álló információk hasonló jellegű, frissebb adatokkal való kiegészítése, összehasonlítása. Erre módot ad a magánháztartásban élőkre országos reprezentációt biztosító Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer (ELAR) mintakeretén folytatott rendszeres felvétel. A számlálóbiztosok, akik kérdőívek alapján a cigányok anyanyelvi és nyelvismereti információktól függetlenül rögzítették az életvitel, életforma alapján három csoportba sorolta az összeírt lakásban lakók összességét: - akkor tekinti cigány életvitelűnek a közösséget, ha cigány származásúak, kultúrát, hagyományokat ápolnak - átmeneti életvitelű közösség, ha egyértelműen nem állapítható meg, hogy a tagok között vérségi, illetve életviteli kötődés van - akkor tekintenek valakit nem cigány származásúnak, ha az ott lakó közösség nem folytat cigányokra jellemző életmódot 21 A meghatározásban élők megoszlását az ismertetett kategóriák szerint (azaz a felvétel során összeírt személyek számát az ELÁR - felvételek teljeskörűsítéséhez kidolgozott súlyszámokkal felszorozva) a következő táblázat tartalmazza. 21 Jóri András- Zombor Ferenc: Nyilván tartanak. Fundamentum, 1998/

15 Az összeírt személyek életmód, életvitel szerint népesség (fő) Cigány életvitelű közösség tagjai Átmeneti életvitelű közösség tagjai Nem cigány életvitelű közösség tagjai Összesen Az átmeneti kategória alkalmazása lehetőséget biztosított az életvitel szempontjából kétesnek minősített háztartások kiszűrésére. A cigány életvitelű népesség száma tehát csak a határozott állásfoglalással idetartoznak minősített háztartásik tagjait tartalmazza. A vélelmezésből eredő egyedi hibák természetesen nem zárhatók ki teljesen. Megállapítható azonban, hogy a felszorzás után kapott népességszám az érintett népesség időközbeni gyarapodását is mérlegelve jól illeszkedik az MTA Szociológiai Kutatócsoportja évi becslésének eredményéhez Az oktatási helyzet kiemelése, mint a társadalmi integráció legfőbb eszköze Életpályánk során a szocializáció, a társadalmi lénnyé válásnak fontos állomása az iskola. Minden ott dől el. Ha segít, sikeresek lehetünk, ha nem, a kudarc örökké elkísér. A cigánygyermekek nagyobb eséllyel indulhat az oktatási intézményekbe, ha megismerik egyéniségét, kultúráját, ha a teljesítmények mellett elismerik kulturális másságát, megértetik ennek a megismerésének a fontosságát. A cigánygyermekek oktatásával régóta foglalkozik az állam - véleményem szerint -, ami problémát jelent, hogy a befogadó intézmény és a cigány családok/közösségek között, nincs kommunikáció, ezáltal nem értik meg egymást vagy félreértések lehetnek, ami általában konfliktusokhoz vezet. A tanító/tanárképző főiskolákon nagyon fontos lenne beépíteni a tanrendbe a romológia tudomány oktatását, mert a végzett hallgatók többsége nagyon ritka esetben kap betekintést a cigányság világába. A pedagógusok többsége a különbözőségekkel, pályájuk során akkor találkozik először a problémával, ami felkészületlenül érheti őket (nem megfelelően vagy egyáltalán nem tudja használni az angol WC-t). Ebből következik, hogy nem megfelelően reagálják le a helyzetet, ami tovább mélyíti a szakadékot a cigány családok/közösségek és a társadalmi intézmény között. Szülés utáni időszak A kórház intézménye a cigányasszonyok számára elviselhetetlen, mivel nem szeretik, ha mások osztják be az idejüket (azt szeretik, ha akkor szoptatják a gyereket, amikor ők szeretnék)

16 Itt szembesül a többségi társadalom megítélésével, egy hierarchizált közegben, ahol idegenekkel van és alkalmazkodni kell az intézmény szabályaihoz. A kórházi intézményből kikerülve a saját törvényeiknek megfelelően kezdik el nevelni a gyerekeket (nincs meghatározott idő). A szoptatás időszaka is kitolódik, mivel a cigányasszonyok többsége addig szoptatja gyermekét, amíg van tej. A cigány családoknál nagyon fontos, hogy csak anyatejjel táplálják gyermekeiket, ha az anyának nincs teje, akkor éppen a szomszédban szülő nő szoptatja a saját és a más gyermekét is. A gyermek felnövekvését követően fontossá válik a keresztelés, ami egyúttal jelenti azt is, hogy a szülők rábízzák gyermeküket a keresztszülőkre, ha valami gond történne. Nagyon sok cigánynak van beceneve, amit általában kiskorában kap a helyi közösségtől, és ezt a nevet felnőtt korában is viseli, alapvetően a gyermek talpra-esettségével, a közösségben való aktivitásával, személyiség-jegyeivel kapcsolatos az elnevezés. A cigányasszonyok kiskorú gyermekeiket mindenhová magukkal viszik. Az anya-gyermek kapcsolat elmélyülése figyelhető meg, általában együtt alszik az anyukájával. Napközben a gyermekek szabadon mozoghatnak, nem akadályozza őket senki sem addig, amíg felügyelet alatt vannak (akár a szomszéd is lehet a felügyelő ). Nem csak a szülők nevelik gyermeküket, hanem a közösség is pl.: ha a szomszéd család valamilyen rendezvényre látogat el, akkor szívesen elviszik magukkal a másik család gyermekét is, és ugyanúgy gondoskodnak róla, mint a saját gyermekükről. A cigányasszonyok (romnyi) a gyerekek cselekedetétől függően hol átkozzák, hol pedig dédelgetik/szeretgetik őket az egy fontos momentum lehet, hogy ez a kettő hogyan illeszkedik össze, miközben a két cselekedet között néhány perc telik el. A többségi társadalom megítélése alapján ez a kettős viselkedési forma nem fér össze, hiszen az hogy az egyik pillanatban szidja, a másikban pedig szeretgeti, szerintük ez nem igazán célratörő, mert a gyermek sem tudja felmérni azt, hogy milyen rosszat, illetve jót tett. A gyermekek viszont ez idő alatt is érzik a szülők óvóvédő szándékát, tudja, hogy a szidás az ő érdekében történt, és nem okoz benne frusztrációt, ezért kéri a következő pillanat a szülők szeretgetését. Viszont a többségi társadalom ezeket a megnyilvánulási formákat a legtöbb esetben elítéli, mondván, hogy a gyerekek nem nőhetnek fel rideg állattartásnak megfelelő módon. Pedig megfigyelhetjük, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, hiszen akkor nem szeretgetné ismét a gyermekét. Több generáció él egy lakásban élettérben, azaz egy szobában (akár nyolc-tíz), így általában a kiskorú gyermekek is részesei a családi vitának, a szülők intim életének (bár a szexualitás a cigány családoknál tabu téma). Tehát a gyermekek már kiskorukban elsajátítják a későbbi felnőtt 15

17 életükhöz szükséges szerepköröket, a nevelés mintaadással történik. A gyermekeknek azért fontos figyelniük, mert a szülők nem nevelnek, általában nem ismételnek el semmit, hanem csak egyszerűen élik az életüket. Az utánzás, a felnőttek viselkedésének lemásolása, mint alapvető nevelési-szocializációs gyakorlat, a cigányoknál mai napig fennmaradt és a legfőbb működési elv. Ezzel együtt, nincsenek a cigány családoknál receptek a gyermekek nevelésére vonatkozóan. A kiskorú és a kamaszkorú általában utánozza a felnőttek életvitelét pl.: a játszásánál figyelhető meg, hogy ugyanazt csinálják, amit a szülők. Annál inkább életrevalóbb a cigánygyermek, minél inkább csibész, vagyis ügyesen kalandozik, találja fel magát a felnőttek világában. Az iskolás korban a választóvonal a tizenkettedik év, ebben a korban otthon már felnőttként kezelik őket, részt vesznek a családi folyamatban (önállóan főznek, mosnak, takarítanak). A tizennegyedik év betöltésével már férjhez mennek, megnősülnek, nem alakul ki nagyon erős kötődés, mivel a kisgyermekkorban nem csak a család, hanem az egész közösség vigyázott rájuk. A cigánygyermekek iskolai teljesítménye nem megfelelő, mivel nem tudnak alkalmazkodni a fegyelmi (frontális oktatásszervezés) elvárásnak, és az addig kötetlen szabályoktól mentes életformájuk miatt, akár beilleszkedési nehézségekkel is szembe kell nézniük. Az iskolák többsége nem tolerálja a gyermekek nem megfelelő viselkedését (érzelmi túlfűtöttsége pl.: a cigánygyermekek többsége igényli az otthon már megszokott közvetlenséget, amit általában az iskola nem tud nyújtani), és büntetésekkel kell szembenézniük. A szokásos pedagógia rendszer nem képes kezelni ezt a másfajta nevelési igényszükségletet (a telepeken nincsenek szabályok arra vonatkozóan, hogy a szomszédok mikor látogatják meg egymást). Állandó dinamizmus, mozgás és aktív interakció jellemző, nem a kötött, fegyelemre épülő szabályrendszer. Ennek a következménye, hogy a többi társaihoz képest nem tud alkalmazkodni a frontális intézményrendszerhez, gyakran frusztrációt él meg, így keletkezett konfliktusok miatt lemarad, gyengébb képességűnek titulálják vagy áttanácsolják a eltérő tantervű (kisegítő) osztályba, ahonnan sokkal kevesebb a felkapaszkodási esélye és nagyobb hátrányokkal indul. A saját általános iskolai élettapasztalatomból szeretnék leírni egy példát. Vidéki iskolába jártam, ahol már nyolcadik évfolyamosok voltunk és nagyjából mindenki tudta, hogy milyen irányba szeretné folytatni tanulmányait (persze volt egy-két olyan tanuló is, aki nem szeretett volna továbbtanulni). Kémia óránk volt, a tanárnő bejött és azt mondta, hogy akik továbbtanulnak 16

18 szakközépiskolába és gimnáziumba, azok üljenek előre, akik szakmunkásképzőbe vagy nem tanulnak tovább, azok pedig üljenek hátra egyenek vagy igyanak maradjanak csendbe és ne zavarják a többieket. Természetesen ez azt jelentette nála, hogy a cigánygyermekeket hátraküldték, had legyenek el ott, ne zavarják a tanítást. Mi ez, ha nem eleve beteljesítő hozzáállás, ami nem veszi figyelembe a másságot, a különbözőséget, nem koncentrál a tehetséggondozásra. A gyermekre nem, mint megismételhetetlen egyediségben rejlő erőforrások és értékek birtokosára gondol, így a nevelés-oktatás alapcéljainak érvényesítése komoly deficiteket szenved. Csoda, hogy ilyen közegből indulva egy cigánygyermek eljuthat az érettségiig: a családoktól többszörösen több erőt, kitartást, és befektetést igényel, mely területen az élethelyzetből adódva a telepi szegénycsaládok éppen a legtöbb hiányosságot szenvedik. A példámból kiindulva összességében azt gondolom, hogy ez a pedagógia módszer nem megfelelő a gyermekek együttnevelésére, a hátrányból indulók esélyeinek növelésére. Ez a többségcigányság közt feszülő egyre mélyebb ellentétek és széthúzás erősödéséhez vezet, a gádzsó gyerekek korán megtapasztalhatják, hogy a romákat külön kell kezelni, mert ők buták. A nevelésoktatás alapcéljai eltorzulnak, és fordítva sül el. Itt rögtön meg kell jegyezni, hogy az elmúlt 6-8 év erőltetett felülről jövő integrációs kísérlete is kudarcot vallott, a részleges jogszabályi intézkedések nem a helyi speciális helyzetekre reagáltak, nem járultak hozzá a valós integrációhoz, és több esetben (pl. gyerekek más iskolába hordása, ezáltal vidéki iskolák teljes elcigányosodása ) a problémák növekedését eredményezte. A vidéki általános iskolákban a pedagógusok nehéz helyzetben vannak abból a szempontból is, hogy mivel a szülők gyermeküket a környező település általános iskoláiba hordják el, ezért általában a mélyszegénységben élő családok gyermekei maradnak a helyi általános iskolába, akik többnyire hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetűek. Miközben az ott dolgozó tanárok társadalmi elismertsége is csökken, hiszen ők csak egy cigányiskolában tanítanak. A serdülő korban nagy változás történik a cigánygyermekek életében. A kicsi gyermekből egyhamar lesz kicsinyített felnőtt, elkezdődik a párválasztás, gyermekszülés, lakásszerzés stb. Ekkor előkerülnek a lányoknál a magas sarkú cipő, felnőttes ruhadarabok, megváltozik a korosztálybeli társakkal való viselkedésük (az egyik interjúalanyomnál is tapasztaltam ugyanezeket a megjelenéseket, aki jelenleg 17 éves és 7 hónapos gyermeke van, elmondása szerint már nem szeret a korosztályának megfelelőekkel beszélgetni, hanem inkább az idősebb asszonyokkal kerül közelebb kapcsolatba). A serdülő kor bekövetkeztével a cigánylányok szégyenlősebbé válnak, nem vetkőzne le testnevelés vagy úszás órán, a pedagógus pedig nem értik a miért -re a választ. A tanuló félév vagy évvégén osztályozhatatlanná válik (aznap nem 17

19 jelenik meg az iskolába, vagy csak arra az órára nem megy be, kifogásokat keres), az iskola pedig év ismétlésre kötelezi. A kimaradásoknak, akár prózaibb okai is lehetnek, ha a szülők elmennek dolgozni és nincs, aki vigyázzon a kisebbik gyermekre, ekkor a család elvárja tőle, hogy részt vállaljon az otthoni feladatokban vagy akár az is előfordulhat, hogy ő maga megy el dolgozni. Következménye, hogy ha nem járnak kellő ideig iskolába (életritmus, közösségben vállalt feladataik nem engedik), akkor a szegénység és a munkanélküliség több generáción keresztül öröklődik, ami a cigány népesség aluliskolázottságát továbbnöveli a nem roma emberekkel szemben (érkező rejtett és nyílt diszkrimináció). A közoktatásban jelen lévő szegregáció növeli a társadalmi rétegek között a különbségeket és az egyenlő hozzáférést a megfelelő oktatáshoz. Mindemellett a cigány szülők, ezáltal a gyermekek nem tartják fontosnak az iskolába járást, a felnövekvő gyermekek alulkvalifikáltak lesznek, nem tudnak megfelelni a befogadó társadalom elvárásainak (gazdasági és szellemi tekintetben), emiatt tovább fokozódik a negatív diszkrimináció és a sztereotípiák sokasága figyelhető meg. A mai oktatási intézményekben nagyon fontos lenne a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű gyerekek számára az esélyegyenlőség biztosítása, ezáltal a hátrányok kompenzálása. Ha mindezek nincsenek biztosítva, akkor ezek a tanulók a felnőtt életükben is a társadalom leszakadt rétegeihez tartoznak, ahol a szegénység, munkanélküliség generációkon keresztül tovább öröklődik. 18

20 III. A TELEPÜLÉSEN ÉLŐ CIGÁNYSÁGGAL KAPCSOLATOS ADATOK ISMERTETÉSE 3.1. Település általános bemutatása, lakossági adatok Az adatok forrását a következő dokumentumok adják: - KSH és önkormányzati statisztikák - Családsegítő és gyermekjóléti szolgálat kimutatásai - OFA-SZMM Telepes (2008) program szükségletfelmérése - Szalonna Község Közoktatási Esélyegyenlőségi Helyzetelemzése - ÁFSZ Edelényi Munkaügyi Kirendeltség kimutatásai - Edelényi kistérség helyzetelemzés és operatív program - Edelényi kistérség komplex fejlesztési stratégiája - Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Középtávú Stratégia és Operatív Program - Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigány lakosság életkörülményeit feltáró helyzetelemzés, és az életkörülményeket javító középtávú operatív program - Észak-Magyarországi regionális fejlesztési- és akcióterv Szalonna az Észak-magyarországi Régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye északi részén, az Edelényi Kistérségben található. A község szép természeti környezetben, a Bódva-folyó völgyében, a Rakaca-tó és víztározó szomszédságában terül el. A 27-es számú úton érhető el, Szendrőtől 7 km-re, míg Edelénytől 21 km-re, északra található. A község területe 2008 hektár. A rendszerváltást követően körjegyzőségi központtá vált. A megyeközponttal és a szomszédos kistérségekkel összekötő közutak zsúfoltak és rossz minőségűek. A vasútvonalat kihasználatlansága miatt nem fejlesztik, bár van vasútállomás, de többségben a távolsági autóbuszjáratot használják. A határnyitást követően Tornadáska felől megnövekedett a közúti teherforgalom, ami tovább nehezíti a közlekedést. A természeti, domborzati viszonyok a természet turisztikai és közösségi funkciókra, az erdőgazdálkodás és a mezőgazdasági művelés számára kedvezőek. Környezeti terei, közterületei nem kihasználtak. Lehetőséget rejt magában a környezet és a természet megismerésében, a közösségi fejlesztésben. A település elhelyezkedéséből adódóan, a természeti adottságainak köszönhetően meglévő alternatív, természetes energia-források nincsenek kihasználva. A magasabb beruházási költség ellenére, középtávon, többszörösen megkönnyíthetné a családok terheit (növekvő energia árak). 19