Médiafigyelés MAGYAR NEMZET (24,25. OLDAL)

Átírás

1 MAGYAR NEMZET (24,25. OLDAL) Ingatag ladikunk Globális felmelegedés, globális felelősség Gondolatok a Rio+20 fenntarthatósági csúcstalálkozó elé Zágoni Miklós Szeretem embertársaimat, néha mégis azt kívánom, bárcsak a Holdról figyelhetném az itteni történéseket. A Holdról nézve a Föld gyönyörű. Nagy részét víz borítja, légköre opálos kékségben ragyog. Űrhajósok mondják, hogy a törékenység és a tisztaság érzetét kelti. Repülőről nézve már látszanak az ember vájta karcok, a városok, utak, a félelmetes léptékű és tempójú erdőirtás, tájalakítás. Ha pedig leszállunk, az emberi alkotás összes gyönyörűsége és nagyszerűsége áll szemben a pusztítás és rombolás képeivel. Van egy jó hírem meg egy rossz. A jó az, hogy a globális felmelegedés 150 éves üvegház-paradigmája megbukott. Ennek hogyanjáról és mikéntjéről már évekkel ezelőtt tájékoztattam az olvasókat, nemrég pedig közvetlenül a szerzőtől olvashatták a részleteket (Sugárátvitel. Magyar Nemzet Magazin, május 12.). Fizikus kollégám alapvető és izgalmas felfedezésre jutott, és ezt magam is alátámaszthattam a hivatkozott vizsgálatban: vizes-felhős bolygónkon az üvegházhatást globális skálájú fizikai kényszerek szabályozzák, így annak mértéke nem függ a légkör mindenkori széndioxid-tartalmától. Röviden: a tapasztalt melegedés nem üvegházhatás okozta melegedés. Miskolczi Ferencnek ez az állítása nem gyerekjáték. Az adódik belőle, hogy a hamarosan kezdődő Rio de Janeiró-i fenntarthatósági világértekezlet (amelynek elődje, az 1992-es Föld-csúcs konferencia vezette be az üvegházhatás szabályozásának gondolatát), továbbá az IPCC (az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Testülete) 2007-es, Nobel-békedíjjal kitüntetett, több száz tudós által összeállított 4. helyzetértékelő jelentése (amely gyakorlatilag bizonyosnak állította az emberi eredetű üvegházhatás-növekedés teóriáját), valamint a jövő nyáron esedékes 5. jelentése (amely a hírek szerint továbbra is a szén-dioxid által okozott üvegházhatás-növekedés hipotézisének talaján áll) ebből a szempontból tudományosan téves alapokon nyugszik. Nem csodálható, ha a tudományos közösség makacsul ellenáll; de az sem, ha kollégám belefáradt az ellenérdekelt lektorokkal való kilátástalan harcba. A rossz hír: ebből az következik, hogy jelenleg nem ismerjük a melegedés pontos okát, és ezért a jövőjére nézve sem tudunk jóslatokat adni. Klíma kisasszony szeszélyei Nyilvánvaló, hogy ameddig a szén-dioxid által okozott nagymértékű felmelegedés lehetősége nyitva állt, addig igen erőteljes lépéseket kellett (volna) tenni a kibocsátás csökkentése érdekében. (Hogy az ezzel kapcsolatos intézkedések néhányaknak hasznot hoznak, az önmagában nem ellenérv: a kutyaeledel is nagy biznisz, ez mégsem ok az ellenzésére.) Klíma kisasszony ingatag jellem: a jégkorszakok idején 1/7 oldal info@medianezo.hu

2 figyelemre méltó hőmérsékleti váltásokat tudott produkálni rövid idő alatt; ahhoz mindenesetre elég nagyokat, hogy megnehezítse a korai embercsoportok létfeltételeit, sőt sokuk pusztulását okozza. Mai földműves kultúránk, letelepedésünk és városi civilizációnk kialakulása csak nyolcezer évvel ezelőtt, a nagy hideg és főként a hirtelen hőmérséklet-ingadozások elmúltával vált lehetővé. A klímatudomány máig adós annak magyarázatával, hogy miért következtek be ezek a hirtelen ingadozások a régmúltban, s miért szűntek meg mintegy tízezer évvel ezelőtt. Nagyon kellene tehát vigyáznunk Klíma kisasszonyra, hogy ne térjenek vissza szeszélyei. (Egyesek erősebb jelzőket használnak helyzetünk leírására. Egyik kutató alvó sárkányhoz hasonlítja az éghajlatot, amelyet addig-addig piszkálhat az emberi tevékenység, amíg felébred és ellenünk fordul. Másikuk éhes krokodilokról beszél és a mi ingatag ladikunkról, amelyben közöttük manőverezünk.) Márpedig amíg nem tudjuk biztosan, hogy a szén-dioxid mennyiségének gyors növekedése a légkörben semmiféle hatással nem lesz például a felhőzetre (s ezen keresztül esetleg az effektív hőmérsékletre), addig hiába vagyunk biztosak az üvegházra való hatástalanságában, mégsem ártana az óvatos elővigyázatosság. Inkább derüljön ki később, hogy a szénégetés nemcsak az üvegházra ártalmatlan, hanem a klíma egészére is, mintsem fordítva, s magunkra szabadítsuk a történelem előtti korok durva éghajlati és hőmérsékleti megnyilvánulásait. Óriási tudományos fegyvertény az üvegházfaktor állandóságának, globális energetikai kontrolláltságának, belső megváltoztathatatlanságának felfedezése. A fizikai kutatás nagy vívmánya, a bolygóműködés megértésének alapfeltétele. Rengeteget kell ezzel foglalkozni, feltárni összes rétegét, szakmai részletét, összetevőjét. Ugyanakkor hadd legyek egyértelmű: ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyermeket is. Azért használom ezt az elcsépelt szóképet, hogy mindenki számára félreérthetetlenné tegyem: túl nagy a tudományon túli tét. Az egész emberiség alapvető létfeltételének, az éghajlatnak a stabilitásáról van szó, amelyet akár a szén-dioxid-kibocsátás, akár másfajta emberi tevékenység sokféleképpen megbillenthet, még akkor is, ha ezt a billenést nem az üvegházhatás okozza. Az őszinte beszéd fájdalmas lehet, de mindkét irányban elkerülhetetlen. Miskolczi Ferenc elméletét hat éve tanulmányozva s utolsó alsó-felső indexéig átlátva kijelenthetem: tudományos tényalapja szilárdan áll. A szén-dioxid-kibocsátás korlátozására használt nemzetközi érvrendszer hamis, a világhíres Nature és Science magazinok és társaik évtizedek óta téves hipotézisre épülő ideológiát terjesztenek. Mind a légköri adatokban, mind a sugárzási mérlegekben, mind a fizikai elméletben megmutatkozó összefüggések és egyenletek egyértelműsítik, hogy több széndioxid nem okoz üvegház-melegedést. Ugyanakkor e fizikai tény nem garancia arra, hogy az üvegházhatású gázoknak semmiféle éghajlati hatásuk nincs. Ennek belátása nem csökkenti a bemutatott bizonyítás erejét, csupán kijelöli érvényességének határait. Bárki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy kimutassa: dupla mennyiségű széndioxid a légkörben sem fönt, sem lent, sem északon, sem délen, sem a felhőkben, sem a tengerekben semmiféle klimatikus hatással nem jár. Csak ha e bizonyítás megszületik, akkor válhat jogossá az emberiség felmentése a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának korlátozása alól. Tények és értelmezések Egy tudományos világkép ugyanis nem csak sejtszerűen szétszórt adatokból áll. Éppily fontos az a kötőszövet, amely szerves egésszé fűzi össze, ez pedig a hozzájuk kapcsolt értelmezések és belőlük levont következtetések rendszere. Olyan ez, mint egy puzzle: csak akkor fogadjuk el, hogy készen van, ha az 2/7 oldal info@medianezo.hu

3 egész összeállt egyetlen értelmezhető képpé. A mi esetünkben úgy kell kicserélni az elfogadott képet egy másikra, hogy közben minden elem máshová kerül, holott a nézők fejében már nagyon rögzült a régi ábra. Ráadásul óriási érdekek is fűződnek ahhoz, hogy úgy és ne így lássuk. Kollégám új tények rendszerét tette le az asztalra, s rögtön értelmezéseket és következtetéseket is fűzött hozzájuk. A vizsgálat a tények igazolásáig jutott; az értelmezésein pedig végre meg kellene indulniuk a szakértői vitáknak. Nem két paradigma van tehát a színen, hanem három (sőt talán négy). Az első, jelenleg uralkodó, az üvegházhatás növekedését állító megbukott. De ebből nem következik, hogy a másodiknak, a szkeptikusként ismert politikai agendának kellene győzedelmeskednie (hajrá, szénerőművek, le az alternatív energiákkal, Hummert minden háztartásba!). A harmadik lehetőség a megfontolt környezetvédelem, az óvatos elővigyázatosság mind az erőforrás-, mind a víz-, föld- és levegőhasználatban. De ennek szélső változatába, a sötétzöld (méregzöld) ökoideológiai variánsba sem kellene szerintem belecsúszni (módosítsuk genetikailag az emberiséget, hogy kevesebben legyünk, méretre kisebbek, és másszunk vissza a fára). Ha valaki engem kérdez, leginkább értelmes vitákra, pár- és nem perbeszédekre volna szükség e téren (is). De belátom, az évtizedek alatt kiépült személyi és intézményi érdekellentétek óriásiak: a stressz mértéke méltó a paradigmaváltás történelmi pillanatához. Politika és prioritások Kulcskérdés az éghajlat stabilitásának megőrzése. Ebből származik sok egyéb, az élőhelyek, az ivóvíz, az élelmiszer-ellátás védelme, a fertőző betegségek terjedésének megelőzése. De ezzel egyenlő fontosságú a túlnépesedés megfékezése, a növekvő (mennyiségi) fogyasztásból adódó környezetszennyezés kezelése, valamint a biodiverzitás vészes csökkenésének megállítása, a brutális erdőirtások és tájátalakítások beszüntetése. Az emberiségnek nem száz, hanem még százezer évekig kellene élhetőnek tartania e bolygót. A riói csúcstalálkozóra készülő szakértők és politikusok tehát nézetem szerint akkor járnak el helyesen, ha: szembenéznek azzal a ténnyel, hogy az új elméletnek igaza van: az üvegházhatás egy egyensúlyi érték körül hullámzik, amelyet nem lehet onnan eltávolítani sem szén-dioxid, sem metán kibocsátásával, s ezt az egyensúlyi értéket nem lehet csökkenteni e gázok légkörből való kivonásával; alapos és nyílt szakmai egyeztetést kezdeményeznek ezen eredményekkel kapcsolatban; a kibocsátások ésszerű korlátozását a valós indokok (nem pedig az üvegház-hőmérséklet növekedésének hamis feltételezése) alapján támogatják; elkerülik az értelmetlen, illetve teljesíthetetlen korlátozásokat és hatalomcentralizációs megszorításokat. Hogy a Föld ne csak a Holdról nézve maradjon élhető és gyönyörű, hanem az ablakunkon kitekintve is. 3/7 oldal info@medianezo.hu

4 4/7 oldal

5 5/7 oldal

6 6/7 oldal

7 7/7 oldal