Debreczeni József ARCMÁS

Átírás

1

2

3 Debreczeni József ARCMÁS

4 Debreczeni József Noran Libro Kiadó Minden jog fenntartva

5 Debreczeni József ARCMÁS

6 NORAN-LIBRO KIADÓ Budapest, 2009 Borítóterv és tipográfia Debreczeni Borbála Címlapfotó Szabó Bernadett (Népszabadság) A belső fotók az MTI a Népszabadság és a Népszava archívumából származnak

7 Tartalom Prológus 7 Előszó 9 Mákos bejgli a falon avagy egy vezér gyermekkora 11 A demokrácia szigete a hatalom iskolája 25 Egy profi pályakezdő 41 A kisiklás 55 Győzelem jobbról 99 A berendezkedés első kísérlete 125 Az egekből a földre rántva 175 A vezér színre lép 193 Az új kihívás: Gyurcsány 209 Az orbáni válasz: a populizmus 223 Közhatalom és magánvagyon 245 Újabb vereség 275 Háborús ősz 297 A parlamentáris kormányzás megbénítása 329 A gyűlölet karmestere 349 Politikai fundamentalizmus 375 A külföld szemében 395 A hatalom kapujában 409 Nekrológ 427 Rövid kis búcsúzó 443 Névmutató 445

8

9 Prológus Oscar Wilde híres regényének 1 hőse, Dorian Gray nagyreményű ifjú, tehetséges és romlatlan. Hibátlan külseje belső tisztaságát és kiválóságát tükrözi vissza. Festő barátja megörökíti az igéző szépséget, portrét készít az ifjúról, akinek minden vágya, hogy megtartsa fiatalságát, romlatlanságát, tökéletességét. A lelkét is kész odaadni ezért. Egy másik barát révén létrejön a fausti alku, amelynek értelmében ő maga nem, csupán vászonra festett arcképe fog öregedni, csúnyulni, romlani. Az ifjú elmerül az élvezetekben, kicsapongó, bűnös életet él. Az évek telnek, a bűnök szaporodnak Dorian Gray arca azonban nem változik: őrzi igéző szépségét és fi - atalságát. A múló idő s a szaporodó gaztettek nyoma csak a festményen látszik: az ott megörökített arcmás lesz egyre rútabb, gonoszabb, öregebb. A gazdája egy idő után kénytelen elrejteni a külvilág elől a képet, amelyen tulajdon romló lelkével nézhet farkasszemet. Csak festő barátjának fedi fel a titkot, aki döbbenten áll a kép átalakulása előtt, majd miután rájön az okra, Dorian Gray megöli őt. A végképp elzüllő, valóságos szörnyeteggé váló főhős azonban a külvilág számára továbbra is vonzó marad. Az emberek nem ismerik a valódi arcát: az csak a gondosan rejtegetett festményen látható, immár rémalakként. Noha lelkiismeret furdalása továbbra sincs, sötét titka nyomasztja Dorian Grayt. Elhatározza, hogy megsemmisíti az arcmást. Késsel támad a képre, ám amikor belevág, az érintetlen marad, ő maga viszont holtan zuhan a földre. Aztán az emberek rálelnek az újból gyönyörű ifjút ábrázoló festményre, amely előtt egy rémséges öregember fekszik, késsel a szívében. Csak a ruházatáról és a gyűrűiről ismerik fel a halott Dorian Grayt. 1 Dorian Gray arcképe Prológus 7

10

11 Előszó Barátai és ellenfelei, rajongói és gyűlölői egy dologban egyetértenek: Orbán Viktor meghatározó szerepet vitt az elmúlt két évtized magyar politikájában. A dolgok mai állása szerint ez az előttünk álló időszakra is érvényes lesz, ráadásul az eddigieknél nagyobb jóval nagyobb mértékben. Szerintem abban is egyetérthetünk, hogy a rendszerváltozással kezdődő új korszakban három nagyformátumú politikus jelent meg a közélet színpadán. Három főszereplő, három miniszterelnök: Antall József, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc. Ám hármójuk közül is Orbán az, aki a legtartósabban s alighanem a legsúlyosabban nyomta, nyomja rá a maga személyes bélyegét Magyarországra. Működésük időtartamát tekintve bizonyosan így van, hisz Antallnak immár véglegesen, Gyurcsánynak pedig ez idáig csak fél évtized adatott Orbán ellenben már húsz éve visz főszerepet a magyar politikában. A rendszerváltozás kezdetétől. És ha minden rosszul megy, akkor a rendszerváltozással indult korszak végén ő marad az immár egyedüli főszereplő, mert a jelek szerint ő lesz az ben született parlamentáris berendezkedés fölszámolója is. Ez a helyzet ez a fenyegetés késztet arra, hogy a fent nevezett kormányfőkről készült három politikai életrajzom után egy negyedikkel is előálljak. Hogy újabb könyvet adjak közre Orbán Viktorról. Amelyben nemcsak az ő 2002 utáni politikusi pályáját, illetve mai arcát próbálom megfesteni, de némiképp a korábbi időszakot is újraértékelem. Ha nem is festem át az első portrét, bizonyos kiigazításokat tennem kell rajta. Mert a 2002 óta eltelt több mint hét esztendő fényében visszamenőleg is sok minden új megvilágításba kerül. A későbbi fejlemények súlyt és jelentőséget adnak olyan korábbi mozzanatoknak, amelyek a maguk idejében nem tűntek fontosnak. A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, egy ember, egy politikus különös és ellentmondásos, ám a maga bizarr módján mégis egységes, sőt törvényszerű pályafutását követi nyomon. Egy olyan arcot próbál megrajzolni, amely az idők során folyton változott megítélésem szerint egyre romlott. Ezúttal az előző hárommal ellentétben akkor állok elő egy ilyen kötettel, amikor még nem látható a pálya, a pályaszakasz vége. Azaz a soron következő mindent eldöntő parlamenti választások előtt. Az Antall Józsefről írott könyvem, egy a halál által már lezárt politikusi életművet mulatott be. Az első Orbánról szóló kötet miniszterelnöksége végén, a 2002-ben elveszített választás után tette mérlegre az addigiakat. A Gyurcsány-portré az újból elnyert miniszterelnöki mandátum fényében készült, négy évre rá. Most a közelgő végkifejlet ismerete nélkül írok le egy folyamatot. Azzal a nem titkolt szándékkal (noha illúzió, sőt remény nélkül), hogy a rendelkezésemre álló gyarló eszközökkel magam is segítsem elkerülni a legrosszabb véget. Legalább megpróbálni. Ha másért nem, magam miatt. Nem titok: valaha sokat vártam Orbán Viktortól. A leendő államférfit láttam benne; Antall József politikai örökösét, a liberális konzervativizmus megújítóját. Máig hiszem: megvolt erre az esély ám úgy látom, elveszett. Előszó 9

12 Véglegesen és visszavonhatatlanul. Hol, mikor, hogyan és miért siklott félre Orbán pályája először, másodszor, végleg. Vagy eleve erre a szerepre determinálták őt a hajlamai, az alkata, a neveltetése, a tapasztalatai, a körülményei? A közeg: Magyarország, ahol működött, amihez alkalmazkodott, amit maga is formált? A rendszerváltozással szülelett Magyar Köztársaság egyik építőjében kezdettől ott szunnyadt annak majdani lerombolója is? Törvényszerű volt, hogy őt idézve a benne lakó jó és a benne lakó rossz harcából végül az utóbbi kerekedjék fölül? Efféle kérdésekre keresek válaszokat ebben a könyvben. Jórészt azért fogtam bele, hogy magam is tisztábban lássam: mi történt; hogyan és miért. Mindebből már sejthető, hogy ez a munkám kevésbé lesz elfogulatlan. De őszintén hiszem: nem lesz kevésbé becsületes. Mert bár jót már alig tudok, hamisat semmiképp sem akarok írni Orbán Viktorról. Változatlanul érvényes számomra a Kemény Zsigmondtól származó mottó, amelyhez az előző három alkalommal is tartani próbáltam magam: Nem léphetek nagy ígéretekkel olvasóim elébe. Valószínűleg többször fogok tévedni de szándékosan nem ferdítek el semmit. Debreczeni József 10 Előszó

13 Mákos bejgli a falon avagy egy vezér gyermekkora

14

15 Mi a történelem mozgatórugója? Sokan, sokféleképpen föltették már a kérdést, amelyre sokféle válasz is érkezett. E válaszok különösen a XIX. században két fogalom körül csoportosultak: egyén és tömeg. Az előbbinél maradva a mi kérdésünk így hangozhat: mi az egyén, a nagy személyiség szerepe a történelemben? Az egyik póluson Carlyle álláspontja a legmarkánsabb: szerinte a történelem mozgatói a nagy emberek, a hősök. A másikon a kortárs Marxé, aki szerint az egyén akaratától független törvényszerűségek döntenek: az egyén szabadsága kizárólag a bennük rejlő objektív szükségszerűséget juttatja érvényre. Madách Lucifer szájába adott szavai mintha Marxot igazolnák: a kor folyam, mely visz, vagy elmerít: úszója, nem vezére, az egyén. Ám az igazság inkább a két pólus között rejlik. Bár a kor (a körülmények, az adottságok, a tömeg) ellenére nem érvényesülhet az egyén akarata, a folyamnak medret szabhat, így irányt is. A XIX. század hajnalán a francia viszonyokban potenciálisan benne volt mindaz, amit Napóleon (a hős) életre keltett ám nélküle nem születhetett volna meg a maga grandiózus arányaiban. Ugyanez más előjellel igaz a XX. század Németországa és Hitler vonatkozásában is (őt nevezzük inkább szörnyetegnek). Hatásosan állította föl egyén és tömeg viszonyának képletét Paul de Lagarde, aki Carlyle és Marx kortársa volt, és ezt mondta: a nagy ember és a tömeg viszonya olyan, mint az egyes számjegyé s a mögötte álló nulláké. Az előbbinek önmagában is van értéke, ám óriási tétellé csak az utóbbiak élén velük együtt válhat. Hogy mi köze van mindennek Orbán Viktorhoz? Hogy kerül a róla szóló könyv élére de Lagarde tetszetős, ám nyilvánvalóan tizenkilencedik századi, romantikus képlete? Úgy hogy a XXI. század elején, a tömegdemokrácia és a tömegmédia korában, a politika újabb perszonalizálódása idején, megint hősök népesítik be a közéletet. Hősök és szörnyetegek. Akik a maguk virtuális módján is valóságosak: valóságosan alakítják korukat. Szintén a tömegek által, ám a modern tömegkommunikációs eszközök révén tán még hatékonyabban, mint XIX. (és XX.) századi elődeik. Orbán tökéletesen beleillik de Lagarde képletébe. Egyes számjegy ő is a nullák előtt: velük és általuk vált nagyhatású, a szó szoros értelmében korszakalkotó személyiséggé. Hősévé vagy szörnyetegévé? Talán mindkettő. Útban az előbbitől az utóbbi felé közel a célhoz. E kissé fellengzős bevezető után térjünk a tárgyra; menjünk vissza az út elejére. A politika előtti időkhöz: Orbán Viktor gyermek- és ifjúkorába. A személyiségfejlődésnek három komponense van: az alkat, a környezet és a nevelés. Az első a DNS alapján öröklött képességek, testi-lelki adottságok, idegrendszeri sajátosságok együttese. A másodikat főleg a családi környezet és a szélesebb rokoni, illet- Mákos beijgli a falon avagy egy vezér gyermekkora 13

16 ve baráti kapcsolatok adják. A harmadik az iskolában és a társadalom különféle közösségi színterein zajló szocializáció révén megy végbe. A személyiség fejlődése a születéstől a halálig tartó folyamat, amelynek során az egyén megtanul különböző közösségekben élni, miközben tudatára ébred saját erejének és korlátainak, vagyis megismeri önmagát. Az ember a külső ingerhatások és a belső állapotok ellentmondásaiból származó feszültség mozgósító hatására lesz aktív. 2 A tankönyvi definícióhoz rögtön hozzátehetjük: mindennek során nemcsak a személyiség változik. Változnak főleg erős személyiség esetén a szóban forgó közösségek is. Ahol erős visszahatást látunk, ott fölsejlik előttünk a leendő politikus alakja. A merész pártalapítóé, a dinamikus frakcióvezetőé, az erőskezű pártelnöké, a nagyhatalmú miniszterelnöké, a maga körében már-már mindenható karizmatikus vezéré Nem szeretnék (ál)tudományos pszichologizálással kísérletezni. Nem akarom megrajzolni Orbán Viktor lelkialkatát, pszichés karakterét. Csak pár olyan gyermek- és ifjúkori mozzanatra szeretném felhívni az olvasó figyelmét, ami relevánsnak tűnhet az ő későbbi politikusi karakterét illetően. Elsőként arra, hogy a család férfiágán, az egymást követő nemzedékekben sorra-rendre kemény és határozott, konok, sőt erőszakos ha tetszik, autokratikus személyiségek követték egymást. Az általunk ismertek közül elsőként Orbán Mihály a nagyapa említendő. Aki döntő hatással volt a nyiladozó értelmű unokára, már csak azért is, mert tízéves koráig egy fedél alatt lakott vele, mi több, Viktor a sokat dolgozó szülők távollétében a legtöbb időt az ő társaságában töltötte. Orbán Mihály roppant erős egyéniség volt: A családok többségében van egy legendás alak, nálunk ez kétségkívül a nagyapám Nagyon határozott, rabiátus ember időnként talán túlságosan is csökönyös, aki nehezen engedett 3 Rendkívüli akaratára és eltökéltségére utal, hogy negyvennyolc éves korában leérettségizett anélkül, hogy erre bárminő külső körülmény, például a munkája kényszerítette volna. Csak meg akarta mutatni, hogy képes rá. A fiára nézvést megállapítható: az alma nem esett messze a fájától. Orbán Győzőt világéletében a kemény akarat, a kemény munka, a kitartás és az erőszakosság jellemezte. Otthon, a munkahelyén, később az üzleti életben is. Olyan valaki ő, aki nem retten vissza az akadályoktól ha kell, átgázol rajtuk. Győző nyers, erélyes ember mondta róla a szomszédasszonya. 4 A gyereknevelésben a hagyományos módszert követte, fiát egész a kamaszkoráig gyakran elkalapálta. Orbán Viktor szűkebb kör előtt mesélte, hogy tizenhét éves koráig rendszeresen elverte az apja, emiatt egy ideig utálta is Az utolsó alkalom emlékezetes. Focimeccsről jött haza Pestről, a fehérvári állomás előtt leszakított egy virágot, a rendőr felírta. Az apja kijárási tilalommal büntette, ő mégis el akart menni a barátaihoz. Amikor készülődött, az apja rászólt, hogy nem mehet, ennek dacára elindult. Az ajtóban elkapta. Nem mégy! Elmegyek. Nem mégy! hergelték egymást. A verés során az apja bele is rúgott Kéri László: Orbán Viktor. Budapest, Századvég Kiadó, o. 4 Pünkösti Árpád: Szeplőtelen fogantatás (7). Népszabadság, Pünkösti: i.m. 14 Mákos beijgli a falon avagy egy vezér gyermekkora

17 Egy 2001-ben készült interjúban az érintett maga erősíti meg a karakteréről kialakult vélekedéseket: Önről az a hír járja, hogy nagyon kemény, néha kifejezetten goromba ember. Ezt nem tagadom. Egy bányavállalkozást csak kemény kézzel lehet vezetni. Azt mondják önről, hogy a családjával is kemény kézzel bánik. Igaz ez? Igen. Nem lehet másképp megélni a mai világban Igaz, hogy legidősebb fiát, a mai miniszterelnököt nagyon keményen megverte, amikor középiskolásként az ön engedélye nélkül akart elmenni egy rendezvényre? Igaz. Egyrészt azért, mert szemtelenkedett az édesanyjával, másrészt, mert szembefordult velem. Meddig tartott ez a szigorúság? Addig, amíg elég volt azt mondanom neki, hogy ne szégyenítsd meg magad! Miután ettől helyreigazodott a feje, azután már nem kellett őt bántanom. 6 Kéri László szerint, Orbán gimnazista korában a rendszeres sporthoz menekült az apja elől. Viktor nem csípte az apját, eleinte azért is ragaszkodott a focihoz, mert addig sem kellett otthon lennie Ezt kerek perec nem mondta ki, csak a szavaiból azt vettem ki, hogy szinte bemenekült a MÁV Előre csapatába, hogy ne kelljen otthon lennie délután. A rendszerrel szembeni későbbi lázadása az apával szembeni lázadás is. 7 Gyerekkorában ráadásul nemcsak otthon kellett elszenvednie a testi kényszer alkalmazását. Alcsútdobozon az iskolaigazgatót Pajesznak hívták a fiúk, minthogy a fül fölötti hajas fejbőr húzogatása volt a kedvenc pedagógiai módszere. Az igazgatói kokik, nyaklevesek mindennaposak voltak kaptam én is rendesen, ez az igazság. 8 Nemcsak kapott, adott is. Mert aki hozzászokott a testi fenyítés elviseléséhez, az kevésbé tér ki a fizikai erő és a bátorság férfias próbái elől. Orbán Viktor sem szokott kitérni. De ezzel együtt se volt nagy bunyós már csak alacsony termete miatt sem, lévén utolsó előtti a tornasorban, inkább szájalt, mint verekedett. Két férfi tanára is az erőszakossága miatt emlékezett rá leginkább a jó esze mellett. 9 Később, a katonaságnál Orbán az iskolai kakaskodásoknál drámaibb összecsapásokban is részt vett. Ezek súlyosságát s az ő elszántságát jelzi, hogy egy alkalommal kis híján összeverekedett a hadnagyával, az őrvezetőjét pedig fel is pofozta. Az utóbbiért tíz nap laktanyafogságot kapott de kaphatott volna hadbíróságot is. A kétéves öreg katonáknak, akik elkényeztetett úri fiúknak tartották a csupán tizenegy hónapra bevonult egyetemi előfelvételiseket, hamar a tudtukra adta: én is húsból és csontból vagyok és ha kapok egy pofont, akkor kettőt adok vissza. 10 Egyik osztálytársa, akivel a katonasághoz is együtt vonult be s aki 2001-ben inkább a névtelenséget választotta, így jellemezte őt: A konfliktuskereső, falusi mentalitást éreztem Viktorban a gimnáziumban. Agresszívan reagált olyan esetekben is, amikor nem éreztem a tétet. A leszerelés után még impulzívabb lett. Ekkor már azt nézte, mikor lehet először ütni augusztus 18-án lerészegedésbe, botrányba, verekedésbe fulladó leszerelési bulit tartottunk a Hágiban Orbán Győző: Félnek üzletet kötni velem. Népszabadság, Pünkösti Árpád: Szeplőtelen fogantatás (13.) Népszabadság, Kéri: i. m. 9 o. 9 Pünkösti: Szeplőtelen fogantatás (7.) 10 Uo. 11 Uo. Mákos beijgli a falon avagy egy vezér gyermekkora 15

18 Mindezeket föl lehet fogni egy agresszív alkat megnyilvánulásainak, aki az őt övező durva környezet hatásaira reagálván maga is durva és agresszív személyiséggé vált. Ennek az értelmezésnek van létjogosultsága, de ebben a formában ez alighanem egyoldalú, mert másról, többről is szó van. Orbán Viktor olyan közegben nevelkedett, ahol megkérdőjelezhetetlen presztízse volt a kemény küzdelemnek, a kitartásnak, a férfias helytállásnak. A férfias helytállás képessége ebben a világban szorosan összefüggött a fizikai erővel. Az utóbbi birtoklása az előbbi feltétele volt. Amit adott esetben alkalmazni kellett. A fizikai erő a családunkban mindig fontos volt, ez a mai napig így van. Kisebbik öcsém műkedvelő testépítő, nagyobbik öcsém pedig birkózó, ifjúsági válogatott kerettagságig vitte apám negyvenöt évesen is 160 kilót nyomott fekve. Nálunk ez szükséges ahhoz, hogy komolyan vegyék az embert. 12 Ezt a világot Orbán egy évtizeddel később, már miniszterelnökként maga is ridegnek nevezte: Nálunk sok a férfi, hárman vagyunk fiúk, testvérek, rendet kellett tartani. Újdonság, egészen más világ hogy nekem itt van a három lányom [azóta négy D. J.] meg a feleségem. Sokkal puhább, lágyabb, kicsit macskásabb, mint ahogy mi éltünk. A falu, a természet, a sok munka, a fiúgyerekek óhatatlanul ridegebb. 13 Ami ezek után személy szerint Orbán Viktort illeti, aligha vitatható, hogy ő lett a harmadik a sorban: örökölte a nagyapa és az apa kemény természetét. Gyerekkorában rengeteg konfliktusa, fegyelmi ügye volt, többször is másik tanintézetbe kényszerült; valósággal ingázott a gyerek Alcsút, Felcsút és Vértesacsa iskolái között, vagy kitették, vagy az anyja mentette ki. 14 Lázadó alkatot örökölt, a korlátozásokra lázadással reagált, az idők során lázadó személyiséggé formálódott. Ezt ő maga erősíti meg, amikor ezt mondja: Jófejű, de nagyon rossz gyerek voltam, a magatartásommal mindig baj volt Nem bírtam a felnőtteket, s a felnőttek sem nagyon bírtak engem Eltűrtem bizonyos korlátokat, de mindig rugdalóztam ellenük. 15 Elhíresült a falhoz vágott mákos bejgli esete, ami valóban példázat értékű. A gyerek ez alkalommal is büntetésben volt, valami rendbontás miatt eltiltották a menzai repetától. Ám megpróbálta kijátszani a tilalmat: egyik társa állt be a sorba a ráadás bejgliért, s miután megkapta, átpasszolta neki. A menzán felügyelő tanárnő azonban kiszúrta a manővert, és visszakövetelte a tilalom ellenére megszerzett repetát. Orbán tiltakozott, éles szóváltásba keveredett a tanárnővel, aminek a végén ahelyett, hogy visszaadta volna, a falhoz vágta a bejglit. Méghozzá a következő tegező mondat kíséretében: Itt van, nesze! 16 Feltételezhető, hogy a gyerekben nemcsak az egyéni érdek (falánkság, mohóság) munkált, hanem az igazságérzet is. Hisz még a rablót, a gyilkost se büntetik élelemmegvonással. A bejgli szerző akció ráadásul törvényesen zajlott, hiszen a társa nem volt eltiltva: ő jogszerűen jutott a repetához amivel aztán szabadon rendelkezett. A tiltakozás, a lázadás tehát jogos volt: az önkényes hatalmi föllépés ellen irányult. 12 Kéri: i. m. 12. o. 13 Élvezem az apaságot". Látogatóban Orbán Viktor családjánál. Nők lapja, Pünkösti: i. m. 15 Richter Anna: Ellenzéki kerekasztal. Portrévázlatok. Budapest, Ötlet Kft o. 16 Pünkösti: i.m. 16 Mákos beijgli a falon avagy egy vezér gyermekkora

19 Igen ám, de először is meg kell állapítanunk, hogy a fenti analógia sántít. Mert ez esetben csupán a pluszként, ráadásként, kvázi jutalomként adható élelem megvonásáról volt szó: nem emberi alapjog sérült tehát. Továbbá konstatálnunk kell a személyes igazságérzetből fakadó lázadás elsöprő erejét. A kirobbanó indulat féktelenségét. A normasértés extrém fokát, amit alighanem már csak egy lépés választ el a tanárral szembeni tettlegességtől. A képlet kísértetiesen ismerős. Mert később is újra és újra láthatjuk Orbánnál, hogy jogosnak érzett sérelme, vélt igaza nevében mindig hajlandó elmenni (csaknem) a végsőkig. A legkeményebb, legdurvább eszközök alkalmazásáig. Majd' minden határ átlépéséig. Nála a politikában is újra meg újra a falhoz vágott bejgli szindrómája jelenik meg. A végsőkig fokozott sérelemérzet, a maga (országossá, nemzetivé transzformált) igazának abszolutizálása, és szinte bármi áron való érvényesítése. Hogy itt és most csak egy dolgot előlegezzek meg: nyilvánvalóan ebben a képletben vergődik a magyar politika 2006 nyara óta! Amióta Gyurcsány hazugságok árán legyőzte őt abban az átkozott tévévitában; amióta hazugsággal és csalással megnyerte a választásokat. Ami miatt illegitim az egész kormányzása, jogtalan minden megnyilvánulása a vele szembeni ellenállásnak pedig bármilyen eszköze jogos. Jogos a bojkott, a gyűlöletkeltés, az utcai ultimátum, a lázadás. Jogos a parlamentáris kormányzást megbénító népszavazás, a törvénytelen kordonbontás, a titkos adatgyűjtés az NBH elnökéről és a többi Megannyi falhoz vágott mákos bejgli! Akkor és ott, Felcsúton szóltak a megvadult gyerek iskolában tanító édesanyjának, aki lesietett a menzára, és ott helyben alaposan elpáholta a fiát. Ugyanő mint 1993-ban a Kiskegyed című lapnak elmondta annak idején miatta vette meg A nehezen nevelhető gyermek című könyvet. Hozzátette még ezt is: Viktor konok gyerek volt, konok is maradt. 17 Hogy politikusként megőrizte gyerekkori személyiségjegyeit, azt maga is igazolta, amikor (ugyancsak 1993-ban) így jellemezte saját karakterét: Határozott embernek vagyok elkönyvelve, szeretem a racionális érvelést (ez jó ideje nem érvényes; legalábbis a nyilvánosság előtt Orbán rég nem adja ennek semmilyen tanújelét D. J.), és azt a politikát, amelynek a határozottság szintén nagyon fontos eleme. Alkalmat ad erre a mentalitásom is, abban az értelemben, hogy származásomat tekintve én nem egy huszadik generációs, kifinomult értelmiségi vagyok, és ez stílusjegyeket is magával hoz: van bennem valami alulról jött nyersesség Véleményem szerint bizonyos konfliktusokban nem kompromisszumkötésre, hanem a konfrontáció vállalására kell törekedni, mert ezzel későbbi nagyobb konfliktusokat lehet megelőzni. 18 (Hogy teljes legyen a nemzedéki sor, legalább zárójelben álljon itt még egy idézet az Orbán-család férfiágának negyedik generációjáról: A harmadikos Gazsinak nagy az igazságérzete, ha valamit igazságtalannak gondol, azonnal kibukik a száján, még a vállát is hátrább húzza, hogy erősebbnek tűnjön. 19 ) 17 U.o. 18 A cselekedetek következményeit kell mérlegelni". Mihancsik Zsófia beszélgetése Orbán Viktorral, Mozgó Világ, " 19 Nők Lapja, 2000, Mákos beijgli a falon avagy egy vezér gyermekkora 17

20 Orbán Viktor tényleg nem egy huszadik generációs, kifinomult értelmiségi. Hanem elsőgenerációs, mondjuk ki: parvenü többféle értelemben is. A marxi terminológiát kölcsönvéve: eredeti tőkefelhalmozó szellemileg, anyagilag és politikailag. Méghozzá a szüleivel együtt. Az utóbbiak küzdelmes évtizedek során, kemény munka mellett jutottak amolyan félértelmiségi státusba. Az apa vezető beosztásba, majd a rendszerváltozással beköszöntő privatizációs esély, illetve a kilencvenes évek végén megnyíló speciális lehetőségek nyomán a tőkés vállalkozó pozíciójába. A család meggazdagodott. A fiuk is. Ám mikor Viktor megszületett, minderről még szó sem volt, mindez akkor még teljesen elképzelhetetlen. A gyerek elsőgenerációs voltát jól illusztrálja a pillanat, amikor a sikeres egyetemi felvételiről értesültek. Nagy öröm volt otthon. A család életében ez példátlan esemény volt. 20 Visszatérve könyvünk főszereplőjének kisiskolás korába, tudjuk, hogy Orbánéknak a nagyszülőkkel való tízévi együttélés (és egy utolsó összeveszés) után mindent újra kellett kezdeniük, gyakorlatilag a nulláról. Alcsútról Felcsútra költöztek, egy hitelből vett, rossz, faluszéli házba. A puszta létfönntartás, majd a szegénységből való kikeveredés csak megfeszített munka árán volt lehetséges otthon is keményen dolgozniuk kellett. Az utóbbiba a gyerekeket is befogták. Az állatok etetése, gondozása, a kerti munkában való részvétel szigorú rendben zajlott, a szó szoros értelmében fegyelmezetten és kötelességszerűen. Ez természetes volt, senkinek se jutott eszébe zúgolódni ellene. Ez a közeg, az ebből nyert indíttatás társulva az öröklött markáns alkati adottságokkal a későbbi politikus erejének, kitartásának, teljesítményének egyik legfőbb forrása. Mert alulról jönni, vidékről indulni, elsőgenerációsnak lenni, óriási fölhajtó erő. Roppant ösztönzés és energia. A kitartás és a fegyelem (ami ellen Orbán néha lázadt, de inkább csak az iskolában) végül beépült a személyiségébe. Bizonyos értelemben az apja is beleépült: Időnként észreveszem magamon, hogy ugyanolyan mondatokat ugyanolyan hangsúllyal mondok, mint az apám tette. Gyakran csak később jut eszembe, mennyire utáltam egy-két szülői hangsúlyt, mondatot. 21 A kemény falusi életformának van még egy nagyon fontos a majdani politikusság szempontjából releváns vonatkozása: együtt jár vele egyfajta kételynélküliség. Erről az életformáról nem kell és nem is igen lehet gondolkodni: ezt csinálni kell. Nem véletlen, hogy Orbánt kamaszkorában sem érinti meg a másoknál olyankor gyakori világfájdalom. Nem voltak ilyen élményeim Egyszer, amikor Hajnóczy novellái kerültek a kezembe az eléggé mellbe vágott. Egyszerűen letaglózott, nehezen értettem meg, hogy ilyen életek is vannak. Az én világom rendezett volt. Feladatok voltak, amiket el kellett végezni, célok voltak, amiket el kellett érni Elvégezni a gimnáziumot, egyetemre menni, diplomát szerezni, hatvan másodpercen belül futni a négyszáz métert, szintidő alatt teljesíteni a Cooper-tesztet ezek ne lennének értelmes célok? Ez bennem soha fel sem merült Kéri: i. m. 18. o. 21 Nők Lapja, Kéri: i. m. 16. o. 18 Mákos beijgli a falon avagy egy vezér gyermekkora

21 A személyiség efféle stabilitása egyfajta korlátoltságot eredményez. Ez ismét Orbán szavaival illusztrálható, aki így beszél gimnáziumi osztálytársairól: ők akkor már Schopenhauert meg Nietzschét olvastak. Én is megpróbáltam, de beletörött a bicskám Sokáig nem értettem például a Cseh Tamás-dalokat. Akkor Cseh Tamásért rajongott mindenki. A hangulatukat sem fogtam fel. Azt a fájdalmat, amit árasztottak, azt én nem éreztem. 23 Félreértés ne essék: nem Orbán intellektuális kapacitásával volt baj. Az alkata, a szociokulturális háttere, személyiségének ezekből épült masszívitása, földhözragadt racionalitása tette immúnissá azzal a dekadens polgári kultúrával és életérzéssel szemben, amit a fenti nevek fémjeleznek. Ezek egyben a politikus személyiségjegyei. Jelentős politikusi teljesítmény ugyanis nem származhat meditációból, filozofikus töprengésből, a dolgok mibenlétéről és értelméről való elmélkedésből. A vérbeli politikusra mindig jellemző egyfajta szemellenzősség, de ezt véletlenül sem szabad összekeverni holmi szellemi restséggel. A jó politikus nemcsak cselekszik, de szüntelenül és magas színvonalon gondolkozik is: a cselevés módozatairól, eszközeiről, hatékonyságáról, következményeiről. De sohasem az értelméről. Sohasem arról, hogy egyáltalán érdemes-e cselekedni. Az utóbbi nem lehet kérdés Orbán számára sem volt az, soha. Az elsőgenerációs személyiségnek tagadhatatlan előnyei mellett komoly hátrányai is vannak. Szellemi és politikai értelemben egyaránt. Orbán Viktor sterilen politikamentes közegbe született, és abban nevelkedett föl. Otthon soha egyetlen szó sem esett politikáról. (Az apa MSZMP-tagsága ebből a szempontból irreleváns: az a pártállami közegben lehetséges munkahelyi előmenetellel együtt járó mozzanat volt, semmi több.) A későbbi miniszterelnök így nem kapott semmiféle politikai orientációt, értékrendet, tudást, ösztönzést, még csak érdeklődést sem. Üres lappal indult, amelyre egyfelől a későbbi környezet, a különféle helyzetekben és időszakokban jelentkező hatások; másfelől a változó érdekek írnak majd különféle politikai tartalmakat. Mint tudjuk: a legkülönfélébbeket. Orbán a baloldalról átmegy a jobboldalra. Balliberálisból fokozatosan pragmatikus, centrista, majd jobboldali liberálissá válik. Konzervatívvá. Aztán végleg szembefordul a liberalizmussal, majd bár nem nyíltan, de annál valóságosabban a konzervativizmussal is. Végül eljut a radikális populizmusig, sőt a fundamentalizmusig. A parlamentáris demokrácia elkötelezett hívéből annak egyre elszántabb ellenfelévé válik. Mindezt részletesen tárgyaljuk majd, ezúttal épp csak felvillantottuk, abból a célból, hogy összefüggésbe hozzuk a családi indíttatással, pontosabban annak hiányával. Hogy jobban értsük e tényező szerepét, vessük össze a Fidesz vezérét az MDF néhai elnökével. Az Orbán-famíliával ellentétben az Antall-családban a volt képviselő, pártigazgató, miniszter apának s a szintén képviselői és (mai terminológiával) helyettes államtitkári múlttal rendelkező nagyapának köszönhetően mindig a politikáról volt szó. Reggeltől estig. A rendszerváltozás majdani miniszterelnöke olyan megingathatatlan értékrendet és elkötelezettséget hozott otthonról, ami egyszer s mindenkorra meghatározta az ő politikusi karakterét, illetve pályáját. Antall József elmondhatta: A sors kegyeltjének tar- 23 Uo o. Mákos beijgli a falon avagy egy vezér gyermekkora 19

22 tom magam, mert megkímélt attól, hogy a politikai nézeteimen gyermekkorom óta bármiben változtassak. Ezt nem dicsekvésképpen mondom, ez nem az én érdemem. Olyan szerencse, amit elsősorban születésemnek és neveltetésemnek köszönhetek. 24 Hogy ez a szó legszorosabb értelmében így volt, azt illusztrálandó álljon itt még egy idézet: Ma is, szinte szó szerint emlékszem, amikor hat-hét éves koromban, Veszprém megyében, az egyik hegyi úton magyarázta el nekem apám, hogy mi a demokrácia. Ez körülbelül ban volt. Hogy mit jelent a képviseleti demokrácia, és hogy nekünk ehhez kell hűnek lenni, bármit mondanak, és bármit hallanék. 25 Orbán mögött efféle háttér nem állott, ő maga is összevetette a saját indulását Antalléval: Habitusban, neveltetésben, kultúrában, családi háttérben világok választottak el bennünket. Ha például fölrajzoljuk a családfánkat, az övét meg az enyémet, akkor az egy ország ugyan, de két világ. 26 Antall József másféle értelemben sem jött alulról, nem kezdte nulláról. Felmenőitől ő nemcsak szilárd politikai értékrendet és tudást örökölt, de régi nemesi és polgári erkölcsöket, középosztályi társadalmi státust és műveltséget is. Szociális, kulturális és politikai értelemben vett elitpozíciót. Így elegáns, visszafogott és nagyvonalú lehetett minden tekintetben a politikában is. Orbán alulról jött, első felhalmozó volt. Ő nem lehetett decens és arisztokratikus (mi sem áll tőle távolabb, mint amit az utóbbi kifejezés takar), neki két marokkal kellett nyakon ragadnia minden kínálkozó esélyt: anyagi értelemben is. Határozottan és céltudatosan, ha kellett: erőszakosan. Az ő esetében annak az öröklött polgári értékrendnek a hiányáról van szó, amelynek később mindezek dacára az elsőszámú politikai képviselőjeként pózol majd. Pedig ezt a hiányt sohasem tudta leküzdeni. Ez minden sikere, elért pozíciója ellenére megmaradt: a görcsösségében, a zárkózottságában, a gyanakvásában. Minden nyilvános föllépése során látható rajta valami zavar, valami feszültség, valami merevség. Az indulásánál szerepet játszott még valami, amit talán szociokulturális gyökértelenségnek nevezhetünk. Társadalmi státusát tekintve Orbán szinte a semmiből indult. Nemcsak a szegénységből, egy kis faluból, de annak is a legszélső házából. A falusi társadalom pereméről. Szülei nemcsak saját házuk körül szorgoskodtak, de mások földjén is. Ez nem napszámos munkát jelentett. Hanem valami egyebet: Már öt-hat éves koromban jártam velük kukoricát böngészni. Hárman vagyunk testvérek, és élénken emlékszem rá, hogy az egyik öcsémmel dobáljuk a csöveket a zsákba. 27 Böngészni csak a nagyon szegény emberek jártak. Falun íratlan törvény (volt): miután a gazda betakarította a termést, a földje szabaddá vált bárki számára. Amit a szüret után talált kukoricacsövet, krumplit, szőlőfürtöt, diót: amit a szüretelők figyelmetlenségből elhagytak, azt bárki leszedhette és szabadon elvihette. Ez nem számított lopásnak. (Szüretkor gyakran használt, némiképp tréfás kifejezés volt: böngét hagyni. Meg hogy: valami maradjon a böngészőknek is. Ebben érvényesült némi szociális érzék: jusson egy kicsi a rászorulóknak, a szegényeknek. Akik böngészni jártak, a falusi társadalom leg- 24 Idézi: Debreczeni József: A miniszterelnök. Budapest, Osiris Kiadó. 25. o. 25 Uo. 15. o. 26 Uo. 57. o. 27 Richter: i. m. 71. o. 20 Mákos beijgli a falon avagy egy vezér gyermekkora