LUBLINI VAJDASÁG. (Województwo lubelskie) Lublin

Átírás

1 LUBLINI VAJDASÁG (Województwo lubelskie) Lublin A Lublini Vajdaságot évi autós kirándulásunk során alaposan bejártuk, számos városát és települését megismertük. A Lublini Vajdaság területileg négyzetkilométeres, 24 járás és 213 nagyközség van a megyében. Ezen a területen 2,2 millió ember él és dolgozik. A legnagyobb települések: Lublin ( lakos), Chełm (71000), Zamość (69000), Biała Podlaska (59000) és Puławy (55000), melyek közül Biała Podlaska kivételével valamennyit bejártuk. A vajdaság területén két nemzeti park és 17 tájvédelmi körzet található. A legszebb és leglátványosabb a nyugati részén elterülő Małopolski Vistula völgye, északon Polesie a tavak és mocsarak világa, keleten a vad Bug folyó völgye és délen több mint 100 km hosszan húzodó csodálatos erdőivel Roztocze. Szép élményeket nyújt a festői táj lépcsős vizeséseivel a Szum, Tanew és a Sopot patakjain. A Nałęczowy Fensikon Nałęczów, Bochotnica és Kazimierz Dolny környékén van Európában legtöbb természetes mélyút, a Łęczyńsko- Włodawski tóvidék, 67 tavával az északlengyelországi után a legnagyobb. A Lublini Vajdaság területén, a legérdekesebb tájegységeken több mint 3000 km kitűzött gyalogos turistaút és 800 km kerékpárút vezet. Ezeket a tájakat más úton is be lehet járni, a vajdaság folyóin és patakjain kajaktúrák szervezhetők, vagy a kijelölt tanösvényeken mely sok esetben a rezervátumok területén találhatók. A Lublini Föld (lengyelül: Lubelszczyzna tulajdonképpen ziemia lubelska) az ország harmadik legnagyobb tájegysége nagyon sok és szép felejthetetlen élményt tud nyújtani az idelátogató turistáknak. Lublin (jiddis,לובלין ukrán Люблін, litván Liublinas, orosz Люблин) Kelet- Lengyelországban fekszik. Az egyik legrégebbi lengyel város, a vajdasági központ. Lengyelország kilencedik legnépesebb városa. A Lublini-fennsíkon, a Bystrzyca folyó mentén (mely a Wieprz folyó baloldali mellékfolyója) terül el. A város területén a Bystrzycába két patak ömlik: a Czerniejówka és a Czechówka. Sétánkat a Czwartek hegyen (a név valószínűleg a vásár napjáról, csütörtökről ered) álló egykori várnál kezdtük. A település kezdetei a VI. századra nyúlnak vissza, amikor a Czwartek hegyen virágzó falu volt, mely később kiterjedt a szomszédos dombokra a várhegyre, az öregvárosi, a grodzisko, żmigród, és białkowski hegyre. A várhegyen a X. században favár épült, később kőfallal vették körül, a XII. században várkapitányságot kapott. A Staromiejski dombon felépült a város. A legrégibb templom a Mohly arkangyal templom, melyet a legenda szerint 1262-ben épített Fekete Leszek győztes csatából visszatérve. A templomot a XIX. században bontották le. Először 1198-ban említik a várost oklevélben, Lublin magdeburgi városi jogokat I. Łokietek Ulászló királytól kapott 1317-ben. A várdombon álló várat a XII. században építették. A XIII. században előbb egy bástyát építettek az eredetileg földsáncos gerendavárhoz, majd egy kerek lakótoronnyal (donjonnal) is kiegészítették. Miután Lublin lett Kis-Lengyelország központja, a várat gyakorta próbálták bevenni oroszok, tatárok és litvánok. Éppen ezért Nagy Kázmér trónra lépése után szükségessé vált a vár újjáépítése ben Nagy Kázmér Lublin mellett nagy győzelmet aratott a tatárok felett, egy évvel később

2 a város újabb jogokat kapott, melyek értelmében várfallal vették körbe a várost. Nagy Kázmér építette meg a gótikus várat, téglafalakkal, bástyákkal véve körül a várdomb alját ben IV. Jagelló Kázmér király Lublint jelölte ki a lublini vajdaság központjául. A XV-XVI. században a város virágzásnak indult annak következtében, hogy itt haladt keresztül a Feketetengert Nyugat-Európával összekötő út, ennek eredménye a gyönyörű lublini műemlék központ. Zygmund Stary (Öreg Zsigmond) uralkodása idején (1520-ban) kibővítették a várat. Feltehetően a király akaratára építette át Bertoleni Berecci a lakhelyeket korhű reneszánsz stílusban. Ezt követően az egész várerődítményt tölgyfából készült cölöpzettel vettek körül, megerősítve ezzel oldalait. A középkori kétemeletes palota már a kapuig vezetett. A palota falait medalionok díszítették, csakúgy mint az ablakok párkányait, az erkélyek könyöklője pedig kovácsoltvasból készült. Minden szinten 23 helyiség volt. Az épület földszintjen helyezkedett el a börtön. Az elöljáró és a kincstárnok az első emeleti gótikus teremben kapott hivatalt. A második emelet kifejezetten reprezentációs célokra szolgált. A vár számos vízvezetékkel van ellátva. A vízvezetékeket a kutak felügyelője kezelte, a hozzá szükséges vizet pedig a helyi kútból nyerték. A tornyon elhelyeztek egy reneszánsz órát és egy harangot. A várudvaron volt még három konyhával felszerelt gazdasági épület is, valamint a péknek és a szakácsnak is külön lakhelye volt ebben az időben. Az udvar északnyugati oldalán helyezkedtek el az ágyuk. A XVI. század elején reneszánsz stílusban átépítették és kibővítették a várkastélyt pincéiben a börtönöket földszintjén a várnagy lakását (a kincstárt) és a tanácstermeket helyezték el, míg az emeletet a királyi lakosztályok foglalták el ben itt hunyt el Jan Kochanowski, a lengyel irodalmi nyelv megteremtője. A lublini várban szállt meg 1568/1569 évfordulóján Zsigmond Ágost (Zygmunt August, ) király ben itt kötötték meg Lengyelország és Litvánia között a lublini uniót (Unia Lubelska), mely egyesítette a lengyel királyságot és a litván nagyfejedelemséget. A két állam nem teljes unióját (nem volt teljes, mert a hadseregeket és kincstárakat nem vonták össze) június 28-án hozták létre és július 1-jén írták alá. A létrejött állam neve ettől kezdve: Két nemzet köztársasága (Rzeczpospolitą Korony Królestwa Polskiego i Wielkiego Księstwa Litewskiego). A közös uralkodó, szejm, valuta és külpolitika mellett azonban külön maradt a kincstár, a hadügy és az ítélőszék valamint külön hivatalok működtek. A XVII. század közepén Lublint a svéd és kozák támadások és járványok (1630-as pestis áldozatot követelt) romba döntötték. A XVII. században indult romlásnak a királyi várpalota is, a század közepén dúló háborúságok következtében. A XVII. században a lengyel belső nemzeti és gazdasági konfliktusok a híres lublini vásárok hanyatlását eredményezik. A háborúk és kozák lázadások ( ) következtében az európai kereskedők többsége emigrál ben Lublint feldúlta az orosz-kozák hadsereg, különösen sokat szenvedett a zsidó negyed ban a várost megtámadják a svédek, az épületeket lerombolják és megtizedelik a lakosságot ban kezdték trombitálni a lublini fanfárt. A következő években tovább folytatódott a város hanyatlása a hosszan tartó északi háború miatt (XVIII. század eleje). A lublini vár felújítására a XVII. században került sor, amikor Mikołaj Firlej rekonstruálta az épületet ban II. Erős Ágost király a krakkóihoz hasonló városi jogokat ad. A háborúk befejezése után újjáépítették a várost, főleg a főúri rezidenciákat és az egyházi birtokokat. Formálódik a mai Krakowskie Przedmieście (Krakkói külváros) és a Litewski tér, de a város továbbra is szegényes látványt nyújt. A lengyel felvilágosodás alatt 1780-ban megalakul a "Boni Ordinis" alapítvány, mely célul tűzi ki a lakóházak restaurálását és az utcák burkolását, valamint a városház újjáépítését ban száz év után újjászületik a protestáns mozgalom, melynek kifejeződése a mai napig fennálló Szentháromság templom felépítése volt. A május 3-ai alkotmány kihirdetése után, melyet nagy lelkesedéssel fogadott a város, Lublin megválasztotta első prezydentjét (polgármesterét) Teodor Gruell-Gretzet, aki különösen sokat tett a város fejlődéséért ben II. Katalin orosz cárnő parancsára a várost elfoglalta az orosz hadsereg, véget vetve a rövid virágzásnak. Lengyelország harmadik felosztása után 1795-ben a város osztrák fennhatósága alá került. Az ország harmadik felosztása után a vár újra romos állapotba került: az egykori csodálatos kastélyból semmi nem maradt. A vár üresen állt. 1. ábra A lublini vár 1809-ben a várost a Varsói Fejedelemséghez csatolták ben a Kongresszusi királyság részeként orosz fennhatóság alá került ben a vár helyére börtönt terveztek, de ennek

3 kivitelezésére csak 1825/26-ban került sor. Az új épület gótikus stílusban épült neoklasszikus elemekkel ötvözve. Az épület terveit valószínűleg Jan Strompf készítette Jakub Hempl segítségével. A várpalota összes épületét az új börtön szolgálatába állították (torony, várudvar, templom). Az Ulica Grodzkától pedig egy új utat is építettek. Ettől kezdve mintegy százharminc éven át foglyok élték mindennapjaikat a vár falai között. Lublin 1837-ben a kormányzóság központja lett ban a város népessége 28,9 ezer, 1897-ben 50,2 ezer főre nőtt ben épültek ki az első vasútvonalak, összeköttetés létesült Varsóval. Az I. világháború alatt, 1915 nyarán a várost a német és osztrák-magyar csapatok szállják meg, végleg megszűnt az orosz uralom a városban ban alapították a Lulblini Katolikus Egyetemet (Katolicki Uniwersytet Lubelskit) novemberétől a város ismét a független Lengyelországhoz tartozott, újra vajdasági székhely lett szeptembertől augusztusig a város német megszállás alatt volt. A megszállás alatt a németek koncentrációs tábort nyitottak Majdanekben és gettót a zsidó lakosságnak. A holokauszt idején kb lublini zsidó pusztult el, ők alkották a háború előtti népesség egyharmadát. Eltűnt az ún. zsidó város is, vagyis a várat körülvevő középkori eredetű épületek háromnegyed része és Wieniawa kerület is, melynek lakosságát nagyrészt zsidók adták. A zsidó temetők is elpusztultak a wieniawai teljesen megsemmisült. A hitleri megszállás öt éve alatt mintegy 400 ezer lengyel raboskodott a lublini börtönvárban július 23-án itt alakult meg a Lengyel Felszabadítási Bizottság és 164 napig Lublin töltötte be a kommunista Lengyelország fővárosának szerepét december 31-én alakult meg az ideiglenes kormány. A Lengyel Népköztársaság (Polska Rzeczpospolita Ludowa, PRL) idején hatalmas fejlődésnek indult a város ben megalakult az Uniwersytet Marii Curie- Skłodowskiej w Lublinie (Lublini egyetem). Sok gyár épült, többek között a Fabryka Samochodów Ciężarowych w Lublinie FSC (teherautó gyár) és a közeli Świdnikben a WSK PZL Świdnik helikopter gyár. A vár a háborút követően még tíz évig börtönként működött ben a lengyel kommunista vezetés a várat kulturális intézménnyé nyilvánítatta. Ezt követően a várudvar belső falai új építészeti dekorációt öltöttek. A vár északi szárnyát foglalja el ma a kultúrház, míg déli szárnyában egy múzeum kapott helyet. Ez utóbbi része a Mártír Múzeummá kialakítandó donjon (lakótorony) ig a város népessége a háború előtti több mint háromszorosára nőtt júliusában Lublinban és Świdnikben került sor az első nagyarányú munkássztrájkra, mely a tengermelléki augusztusi sztrájkokban folytatódott és mely a Szolidaritás (Solidarność) szakszervezet megalakulásához vezetett. Az ide érkező turisták első útja többnyire a gyönyörű óvárosba vezet. A Krakkói kapu öblös bejáratán át lépünk az óváros területére. A Krakkói kapu a tatár betörés után emelt városfalak legerősebb védőműve, az Óváros (Stare Miasto) legveszélyeztetettebb pontján épült. A Krakkói kapu előtt az enyhén ívelő Ulica Królewska, valamint az Ulica Podwale jól mutatja az egykori városfalak vonalát, s érzékelteti, milyen kis területet zárt be annak idején. A lublini óváros szűk, kanyargós utcáival, magasba szökő kőházaival, szabálytalan alakú főterével a reneszánsz idők városépítészetének műve. 2. ábra A Krakkói-kapu Lublinban A középkori város erődítményeinek emléke a városfalban lévő XII-XIII. századi eredetű, XIV. századi monumentális Krakkói kapu (Brama Krakowska) és a XVIII. században átépített Városi kapu (Brama Grodzka), melyet viadukt kapcsol össze a szomszédos várral. 3. ábra Az Óváros részlete

4 A Piactéren áll a Régi Városháza, 1579-től ennek épületében tartotta üléseit a Lengyel Királyság Királyi Ítélőszéke. A XVIII. században klasszicista stílusban Dominik Merlini építette át, ma múzeum található benne. A lublini vár a Szentháromság-kápolnával (Zamek z Kaplicą Zamkową) értékes műemlék. A vár legősibb része a XIII. században épült kerektorony. A katolikus kápolna belsejét 1418-ban ortodox művészek által festett, bizánci stílusú freskók díszítik. A szentek és angyalok között a kápolna alapítójának, Jagelló Ulászlónak az arcképe látható. A műemléki város egyik fő látnivalója a Keresztelő Szent János és Evangélista János-katedrális között épült barokk stílusban (eredetileg jezsuita) templom. Freskóit ben Joseph Mayer készítette. (2006. július 21.-én a Rotunda Énekegyüttes vendégeként a Lublini Főszékesegyház Kórusa Rákosligeten vendégszerepelt, július 18-án, szombaton pedig a rákoscsabai Nepomuki Szt. János főplébánia templomban mutatkozott be). 4. ábra Keresztelő Szent János és Evangélista János-katedrális A város egyházi emléke az 1342-ben alapított, XVII. sz-ban barokkosított Domonkos templom (Kościół Dominikanów) valamint az eredetileg későgótikus, ben reneszánsz stílusban átalakított Bencés templom (Kościół Bernardynów). Lublin főutcája, a krakowskie Przedmieście ma gyalogosutca, melynek két oldalán elegáns üzletek sorakoznak. 5. ábra Ivókút a sétáló utcában A Plac Unii Lubelskiej téren álló kapucinus templomot (Kościół Kapucynów) és a Győzelmes Miasszonyunk-templomot (Kościół Matki Boskiej Zwicińskiej) III. Jagelló Ulászló alapította az es grünwaldi csatában a templomos lovagrend felett aratott győzelmének emlékére. A város egészségügyi létesítménye a Vajdasági Speciális Kórház (Wojewódzki Szpital Specjalistyczny). Zamość Zamość járási jogú város és járási székhely Lengyelország Lublini vajdaságában. A Lublini-vidék (Ziemie Lubelskie) éke és gyöngyszeme. Lublintól 85 km-re, délkeletre fekszik a Łabuńka-patak partján. Az 1580-ban alapított erődvárost, melyet olasz építészek tervei alapján építettek, Észak Padovájának és az árkádok városának is nevezik, óvárosa 1992 óta az UNESCO a várost a Világörökség részének nyilvánította között vajdasági székhely volt ben 66,8 ezren lakták, közigazgatási területe 30,5 km² A város alapítója Jan Sariusz Zamoyski (Jan Zamojski; ) kancellár és nagyhetman volt, aki korának egyik legnagyobb hadvezére, diplomatája és földbirtokosa volt. Ő volt a Báthori Istvánt lengyel királlyá választó lengyel köznemesség vezére és Báthori Kristóf erdélyi fejedelem leányának férje ban határozta el, hogy hatalmas birtokai központjában új erődvárost alapít a łwówi kereskedelmi út védelmére. A munkával Bernardo Morando ( ) velencei építészt bízta meg, aki a város polgármestereként halt meg 1600-ban. A várost ötszög alaprajzú, fülesbástyás erődfalakkal vette körül, a sakktáblaelrendezésű utcahálózat központjában reneszánsz stílusú kereskedőházakkal körülvett főteret alakított ki. Számos kereskedő telepedett itt le (a telkeket 25 évi részletfizetéssel kínálta a kancellár), köztük örmények Perzsiából és zsidók Portugáliából. A várost évi chelmi háborúban a kozák felkelők, 1656-ban pedig a svédek ostromolták meg. A XVII. század végén Jan Michal Link korszerűsítette az erődrendszert ben a várost az Osztrák Császársághoz csatolták ben Józef Poniatowski lengyel felkelői foglalták el, majd között cári katonaság állomásozott a városban. A XIX. század második felében Zamość hadijelentőségét elveszítette, egyben megkezdődött iparosodása. A város legismeretebb szülötte Rosa Luxemburg (Zamość, Kongresszusi Lengyelország, vagy március 5. Berlin, január 15., lengyelül Róża Luksemburg) lengyel születésű marxista politikai gondolkodó, szocialista filozófus

5 és forradalmár volt. A lengyelországi és litvániai szociáldemokrata párt teoretikusa, majd a német szociáldemokraták (Die Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) politikusa, később tagja lett a Független Szociáldemokrata Pártnak (Die Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands, USPD) is. Ő alapította A vörös zászló (Die Rote Fahne) című újságot. Miután az SPD támogatta Németország belépését az I. világháborúba, Karl Liebknechttel együtt megalapított egy forradalmi tömörülést, a Spartacus Szövetséget (Spartakusbund), amely a későbbi német kommunista párt magját képezte. A csoport részt vett a sikertelen 1919-es berlini forradalmi kísérletben is, amelyet a megmaradt monarchista hadsereg és a jobboldali szabadcsapatok (Freikorps) fojtottak el. Sok száz embert elfogtak, megkínoztak, majd kivégeztek. Haláluk óta Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht a marxizmus mártírjainak számítanak augusztusában hatnapos véres csata zajlott a város határában az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai és az oroszok között decemberében kommunista felkelés tört ki a városban, melyet Piłsudski csapatai levertek. A második világháború alatt a várost megszálló németek a környező termékeny vidéken tervezték kialakítani az ország kolonizálásának egyik bázisát. Lengyelország német megszállását követően fontos szerepet kapott a hitleri Drang nach Osten, a keleti hódítás megvalósításában. Lengyelország megszállását követően ezt a vidéket szemelték ki, hogy németek betelepítésével német területté tegyék ban megkezdődött a lengyel lakosság kitelepítése és a németek betelepítése. Százezer lengyelnek kellett elhagynia otthonát, hogy a Zamośćban és Zwierzyniecben felállított táborokból továbbvigyék őket a pusztításra berendezett koncentrációs táborokba. Egyúttal megindították a németek idetelepítését, s az ily módon biztonságossá tett területen kezdték kiépíteni az SScsapatok kiképzésére szolgáló nagy gyakorlóterepet. Ezt a lengyel partizán egységek zavarták. A város (melyet Himmlerstadtnak neveztek át) lakosainak nagy részét németországi kényszermunkára hurcolták. A háború után a város gyors növekedésnek indult, 1975-ben 39,1 ezer; 2003-ban 68,8 ezer lakosa volt. A városnéző sétánkat a főtéren kezdtük. Az ötszög alaprajzú bástyarendszer közepét elfoglaló fétéren (Rynek Główny vagy Rynek Wielki) futnak össze a várost átszelő utak. A főtér délnyugati részén áll a reneszánsz attikával koronázott manierista városháza, amely Morando tervei szerint épült meg ban ban pompás kettős barokk lépcsővel bővült. Az 50 m magas, nyolcszögletű barokk tornyát az átépítéskor, között emelték. A polgármesteri hivatal működik benne. 6. ábra Zamość-i Városháza A városháza jobb oldala mellett elhaladó észak-déli tengely a főtér melletti polgári részközpontokat fűzi egybe. A m-es négyzet alaprajzú tér legszebb része a városházától jobbra eső árkádos házsor. A Rynek Solnyn (Sópiac tér) álló reneszánsz stílusú, sgraffito-díszes Zsinagóga (Synagoga w Zamościu) 1588-ban épült. A Zamoyski által 1595-ben alapított Akadémia épületében között orvosi, jogi és teológiai kara működött ben az osztrákok megszüntették, ezután az épületben középiskola működött. A XVII-XVIII. században a Zamośći Akadémia a lengyel tudományos és kulturális élet egyik központja volt. Az utca túlsó felén patkó alakú mellékszárnyakkal körülvett, 1585-ben épült és ben felújított Zamoyski-kastély látható ben hadikórházzá alakult. Bal oldali épületszárnya mögött az egykori fegyvertár (Muzeum Barwy i Oręża "Arsenał", ma Lengyel Hadi Múzeum) épülete található. A kastély előtt áll Jan Zamoyski lovasszobra. 7. ábra Jan Sariusz Zamoyski szobra Ennek közelében az út főtéri oldalán emelkedő, 1587-ben Bernardo Monardi által tervezett Katedrális (Katedra w Zamościu) 1600-ig plébániatemplom rangot viselt. Építését 1630-as években fejezték be. A főoltár képeit Domenico

6 Tintorettónak tulajdonítják. A késő reneszánsz stílusú káptalani templom között klasszicista külsőt kapott. Különálló harangtornya ma kilátóként is szolgál, három harangja (Jan, Tomasz, Wawrzyniec) közül a legnehezebb 4,3 tonnát nyom. Az öt hajóra oszott templomban található a Zamoyskiak temetőkápolnája. A templom mellett áll II. János Pál egész alakos szobra. A városi parkban álló erődrendszerből a VII. Bástya és egy falrészlet (a belváros keleti határán), valamint a várkapuk (Lublini-, Lwówi- és Szczebrzeszyni-kapu) maradt fenn. A Lublini-kapun át megközelíthető Városi parkban mesterséges tó található. 8. ábra A Zamość-i erődrendszer egyik kapuja A városközponttól délre fekvő, között épült körbástyában (Rotunda) 1943-ban az SS osztagai zamośćiak tömegét likvidálta. Ma emlékmúzeum és katonai temető. A városban egy Örmény-templom, a XVII. században épült Ferences-templom (a XIX. században kaszárnyává alakították át, és lerombolták barokk oromzatát) valamint a XVII. században barokk stílusban épült Szt. Katalintemplom látható. A város területén áll az istenes Szent János-rend egykori temploma és kolostora, valamint a görög katolikus bazilita szerzetesek által épített Szent Miklós-templom, ma katolikus templomként működik. Chełm Chełm (ukránul Холм Holm) város Lengyelország Lublini vajdaságának keleti részén, a Chełmi járás székhelye között vajdasági székhely volt. Lublintól 70 km-re, keletre fekszik, az ukrán határ közelében (24 km-re a dorohuski határátkelőtől) az Uherka-patak partján. Nevét valószínűleg a város közepén emelkedő dombról (holm) kapta. A mai város területén már a IX. században földvárral megerősített szláv település állt. A lendzian törzs által lakott település 981-ben a Kijevi Rusz része lett. A legendák szerint a magyar I. Szent István király kortársa I. Vlagyimir, teljes nevén Vlagyimir Szvjatoszlavics (Kijev, 956 vagy 958 körül Beresztova, július 15.; ószláv nyelven: Володимеръ Святославичь) közkeletű nevén Szent Vlagyimir vagy Nagy Vlagyimir, 980 és 1015 között kijevi nagyfejedelem építtette első kőerődítményét 1001-ben. I. Vlagyimir a Kijevi Rusz első keresztény uralkodója, hadjárataival megerősítette és egyetlen államba olvasztotta a kijevi és a novgorodi birtokait, a bizánci rítusú kereszténység felvételével meghatározta a kereszténység kelet-európai fejlődésének útját között Chełmet a lengyelek foglalták el, de később visszatért a keleti szláv fejedelemséghez ben Danyiil Romanovics halicsi fejedelem, között Halics Volhíniai király (Daniel Romanowicz Halicki, ukr. Данило Галицький; ) ide helyezte át székhelyét, ekkor kapott városi jogokat, majd öt évvel később ortodox püspökségi székhely is lett. Új kastélyt is építettek ekkor december 6-án a tatárok Kijevet elfoglalták és uralmuk alatt tartották. Ezt követően a Halics Volhíniai Fejedelemség egy rövid időre ha formálisan is Európa nyugati felére jellemző királysággá vált. A pápától királyi koronát elfogadó Danyiil fejedelem halála (1264) után Halics és Volhínia ütközőponttá vált a tatárok uralta terület és Lengyelország között. A tatároknak egyre inkább kiszolgáltatott halicsi fejedelem hadai tatár telékben 1285-ben Krakkót ostromolták. A XIV. század elején kis ideig önálló hercegség is volt, 1366-ban azonban véglegesen Lengyelországhoz került ben a magdeburgi városjogokat is megkapta. A XV-XVI. században élte fénykorát, mint kereskedelmi és kulturális központ, a XVII. században a háborúk miatt hanyatlásnak indult. A XVIII. században újra fejlődésnek indult, 1794-ben vajdasági székhely is lett. Ugyanebben az évben a város lakói csatlakoztak a Kościuszko-felkeléshez. A chełmi csatában (1794. június 8.) azonban a felkelők vereséget szenvedtek Derfelden cári generális seregétől és a következő évben a várost az Osztrák Császársághoz csatolták. A napóleoni háborúk során (1806-ban) a Varsói Nagyhercegség része lett, majd 1815-ben a cári Oroszországhoz került. A XIX. században központi szerepköreinek nagy részét Lublin vette át, Chełm garnizonvárossá vált ban épült meg a várost Lublinnal és Kijevvel összekötő vasútvonal ben kormányzósági székhely lett.

7 Érdekesség, hogy a tisztelt történész, Mykhailo Hrushevsky (Mychajło Hruszewski (ukr. Михайло Грушевський); ) ukrán politikus, az Ukrán Népköztársaság elnöke itt született. A rendszert a februári forradalom elkezdése után alapították meg. Kijevben levő harc alatt a főtámogatói bolsevikek voltak, s március 17- én létrehozták a független Ukrajnát. Az Ukrán Népköztársaság november 7.-én alakult meg és 1920-ig állt fenn. Chełm 1918-ban került vissza Lengyelországhoz. A német megszállás ( ) alatt a város zsidó lakosságát a közeli sobibóri koncentrációs táborba hurcolták július 22-én itt alakult meg a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság, a háború utáni Lengyelország első kormánya, mely itt tette közzé a júliusi kiáltványt. A város központjában álló Várhegyen (Grodzisko) áll a középkori eredetű, között épült barokk stílusú Istenanya születése-bazilika (Bazylika Narodzenia Najświętszej Maryi Panny), helyén már a XIII. században pravoszláv templom állt. A Várhegyen a XIII. századi hercegi vár romjai láthatók. A domb tetején levő egyházi műemlékegyüttes részei még az 1878-ban épített, 1939-ben átépített különálló harangtorony (Dzwonnica), a püspöki palota ( ), és az Uściługi-kapu (1616). 9. ábra Istenanya születése-bazilika A belváros legértékesebb műemléke a barokk stílusban között épült Apostolok Szétküldése-templom (Kościół pw. Rozesłania św. Apostołów). Számos más templom és két zsinagóga is áll a városban. A XV. századi eredetű Szt. Miklós-templom (Cerkiew św. Mikołaja) mai formáját között nyerte el. A Szt. Andrástemplom között épült, egy időben ortodox, majd református templom volt. A város zsidósághoz kapcsolódó műemlékek a Kis- és Öreg-Zsinagóga valamint a zsidó temető. A zsidó közösség a XII. században telepedett le itt, ami a legkorábbinak számít Lengyelországban. A Régi Zsinagóga 1584-ben épült, de a második világháború során a németek felrobbantották. A város századokig krétabányászatáról volt nevezetes. Maga a város 221 méter magas krétadombot koronáz meg. A középkori krétafejtéshez átjárók és mély aknák sorát vágták a puha kőzetbe. Ma a 40 km hosszan elnyúló, 27 m mély krétalabirintus idegenvezetővel látogatható. A városban értük el lengyelországi kirándulásaink legkeletibb pontját: földrajzi helyzete az északi szélesség 51 08' 34 '' és a keleti hosszúság 23 28' 14 ''. Stołpie Chełmből visszatérőben Stołpie-ben a középkori eredetű kőtornyot láthattuk. A XII-XIII. században emelt torony, Lengyelország egyik legrégebbi műemléke. A tatárjárás idején 1270 (+/- 30 év) körül elpusztult. A későbbiek során már soha sem állították helyre. A torony 6,3 x 5,7 m alapterületű, 17 m magas. Bejárata a negyedik szinten található. Valószínűleg egyházi funkciót töltött be, mint kolostor kápolna. Közelében kis tavacska található. Lubartów Lubartów városát alapítója, Piotr Firlej lublini és fehérorosz vajda cimere a "Lewart" alapján régen Lewartownak hívták ban, Jagelló (Öreg) I. Zsigmondtól kapta a városi jogokat. Piotr Firlej fia, Mikołaj Firlej Lewartowból jelentős reformációs központot hozott létre, megalapította a kálvinista gimnáziumot. A XVIII. században Pawel Karol Sanguszko herceg, III. Szász Ágost lengyel királynál lengyelül August III Sas (vagy Gruby Kövér ), II. Frigyes Ágost néven szász választófejedelem (németül Kurfürst Friedrich August II) elérte a város nevének Lubartowra történő változtatását és a elnyerte a városi jogok folyamatosságát is. Lubartówban a középkori eredetű, Paolo Antonio Fontana (Pawel Antoni Fontana; ) által barokk stílusban átépített Szanguski palota (Pałac Sanguszków) értékes műemlék. Fontana a már meglévő XVII. századi épületet amit valószinüleg Gemereni Tylman tervezett át- és kiépitette, harmadik szinttel és portállal látta el. Az épület fennállása során volt kórház és kolostor is, tönkrement. A két háború során megsérült és kiégett. A palotát a XX. században felújították, jelenleg Járási Hivatal működik benne. A kastély szomszédságában megmaradt a régi melegház és a XVIII. századból tavi híd. A második világháború után a nagykiterjedésű parkot régi francia park mintájára részben felújították.

8 Kozłówka Kozłówkában a pompás parkkal körülvett, XVIII. században épült rezidencia az közötti években a Zamoyski család számára átalakításra került. Jelenleg a XIX-XX. század fordulójáról származó berendezési tárgyakat bemutató múzeum tekinthető itt meg. 10. ábra Szanguski palota Az közölt épített barokk Szent Anna plébániatemplom (Kościół pw. św. Anny) a lublini megye egyik kiemelkedő barokk egyházi remekműve. A templomot Pawel Antoni Fontana tervezte (a Chełmi Apostolok Szétküldése és a Włodawai Szt. Ludwik templommal). Kivülről jellegzetes a két toronnyal felépített front, majd a márvánnyal kirakott bejárati portál, belülről a belső falak hullámos, domború és homorú felületének párkány és gyámpillér diszitése. Fontana a templommal együtt megtervezte és felépitette a harangtornyot, a keritést a bejárati kapuval és két kápolnával, valamint a kolostori lakóépületet (késöbb plébánia). A Szt. Anna-templomban 2000 óta Parókia Múzeum működik, gazdag egyházi kép, könyv, kellék és miseruha gyüjtemény található benne. 12. ábra Kozłówkai Zamoyski-palota A csodálatos kozłówkai palota az egyik legjobb állapotban megmaradt főnemesi lakóhely Lengyelországban és 1742 között készítette Giuseppe Fontana barokk stílusban. Első tulajdonosa Michał Bieliński volt, Chełm palotagrófja aki II. Ágost akaratából ugyan, rövid időre elvette feleségül Aurora Rutkowskát, aki a királynak egy Fatima nevű török hölgytől született, törvénytelen leánya volt. A Zamoyski család a palota birtokába jutva, empire stílusban átalakították azt, és átnevezték Zamoyski palotává. A kastély között volt a család birtokában. Konstanty Zamoyski 1903-ban a kastély fenntartása érdekében hitbizományt hozott létre. A kastély ma múzeum (1992-től Muzeum Zamoyskich w Kozłówce). 11. ábra Szent Anna plébániatemplom Az évekből való kapucinus Szt.Wawrzyniec templom és kolostor (Kościół i klasztor oo. Kapucynów) szép látnivalói a városnak. Ez a második Fontana által épitett templom Lubartówban. Ennek ellenére a templomot érdemes megtekinteni, mivel benne látható Szymon Czechowicz (Krakkó, 1689-Varsó, 1775) híres egyházi festő képciklusa. A templom körül a kolostor udvara és a kerités a kápolnával a XVIII. sz-ban épült. 13. ábra Kozłówkai Zamoyski-palota hátsó homlokzata A kastély kápolnáját 1904 és 1909 között ifjabb Jan Heurich építette. Itt találjuk Zofia Zamoyska a firenzei Santa Groce-templomban lévő sírjának Lorenzo Bartolini készítette másolatát is. Kozłówka fő attrakciója a szocrealista korszakból származó festészeti és szobrászati gyűjtemény.

9 Nasutów A nasutówi újkori templom (kościoł pod wezwaniem Najświętszej Maryi Panny Królowej Polski w Nasutowie) és kápolna figyelemre méltó. Tekinettel arra, hogy az autóút mellettük vezet el, akár még fotózni is érdemes. Puławy Puławy Visztula-parti város, a Varsó-Lublin vasútvonal mellette helyezkedik el. A város látnivalója az egyik leggazdagabb lengyel mágnáscsaládnak, a Czartoryskiaknak a város középpontjában emelkedő, nagy parkkal körülvett kastélya (Pałac Książąt Czartoryskich w Puławach). létre. Fiuk, Adam Jerzy Czartoryski I. Sándor cár barátja és külügyminisztere, majd az 1830-as lengyel felkelés egyik vezetője, s a párizsi lengyel emigráns lengyel kormány miniszterelnöke volt. Puławyban lévő kastélyban között cári közigazgatási székhely központja, majd tudományos intézet lett. Az első világháború utáni időktől kezdve a Mezőgazdasági Tudományos Intézet, jelenleg Mezőgazdasági Termelési Trágyázási és talajismereti Intézet (Instytutu Uprawy, Nawożenia i Gleboznawstwa Państwowego Instytutu Badawczego) székhelye lett. A kastélyban emlékmúzeum található, megtekinthető a híres bálterem, a díszes fehér terem, valamint az 1860-ban készült neogótikus Sala Gotycka (gótikus terem). A 30 ha kiterjedésű, között francia stílusban kialakított kastélyparkot között Izabella Czartoryska romantikus stílusú angolparkká alakíttatta át. Az itt álló gótikus házban helytörténeti kiállítás látható. A parkban álló Sárgapalotát pedig I. Sándor itt-tartózkodásának emlékére Sándor-palotának is hívják. A kastély bejárata előtti téren emelkedik a római körtemplomok mintájára Aigner tervei szerint épült Czartoryski-kápolna. A kastélyparkban álló kis Marynka-kastély (Pałac Marynki) a XVIII. század végéről való. 14. ábra Czartoryski-palota Puławyban Puławyban Stanisław Herakliusz Lubomirski koronamarsal között várkastélyt építtetett. A főfrontján kétemeletes, alacsonyabb szárnyépületekkel patkó alakban közrefogott palotát Lubomirski tervei szerint Tylman van Gameren holland építész között építette ban, a Sieniawski család birtokaként a svéd háborúk során a palota és környezete elpusztult ban késő barokk stílusban Jan Zygmunt Deybl tervei szerint átépítették. A palota mai klasszicista jellegét között Chrystian Piotr Aigner építészt tervei szerint nyerte. Adam Kazimierz Czartoryski ( ) és felesége, Izabella Czartoryska-Potocka ( ) a XVIII. század végén ide helyezte át a család központját. A Czartoryskiak értékes műkincsekből és nemzeti emlékekből gazdag gyűjteményt hoztak 15. ábra Marynka-kastély (Pałac Marynki) Kazimierz Dolny Kazimierz Dolny Visztulaparti kisváros a XIV. század elején a Kelet és Nyugat közötti visztulai gabonakereskedelemnek köszönheti létrejöttét és fejlődését. Kazimierz Dolny (Alsó) Lublini Vajdaság egyik legrégebbi városa, Nagy Kázmér lengyel király alapította a XIV. sz. közepén ban kapta meg a városjogokat. Ebből az időből megmaradt a vár és a torony, mely védte a Visztulán való átkelőt, mindkét építmény jó állapotban lévő rom, párhuzamosan a Visztulával egy vonalban épült a

10 Plébániával, a Piactérrel és a Reformációs Kolostorral, kialakítva így egy csodálatos panorámát. 19. ábra Piactér a felette magasodó Szt. Bartloméj és Keresztelő Szt. János-plébániatemplommal 16. ábra Vár a hegytetőn 17. ábra Kilátás a Visztulára A dombtetőn Kázmér vára áll, melyet Arany János által írt Zách Klára c. balladában szereplő Kázmér herceg építhette a monda szerint zsidó kedvese, Eszterka számára. A dombon álló várhoz tartozott a különálló öregtorony, amely messzire ellátszik a Visztula fölött. 20. ábra A Fedett kútnál A városkában gyönyörű reneszánsz épületek láthatók. A piactéren áll a Przybyły-család 1615-ből való árkádos háza, homlokzatát gazdag késő reneszánsz figurális és növényi domborművek díszítik. A teljesen rekonstruált ún. Gdański ház késő barokk homlokzattal ugyanitt áll. 18. ábra Kázmér-vár Kazimierz Dolnyban A kikövezett Piactér, falábakon álló fedett kút és a körbe beépített kis házak felett magasodik a reneszánsz stílusú Szt. Bartloméj és Keresztelő Szt. János nevét viselő plébániatemplom (kościół farny św. Jana Chrzciciela i św. Bartłomieja) és között épült a már itt levő XIV. századi eredetű gótikus templom alapjaira. 21. ábra Przybyły-család 1615-ből való árkádos háza

11 22. ábra reneszánsz épületek a Visztula partján Nałęczów Nałęczówban (régen Nałęczów-Zdrój) gyógy- és nyaralóhely. Vas- és mésztartalmú szénsavas forrásai miatt kedvelt üdülőhely. Itt áll a XVIII. századi Małachowski-palota, melyben Bolesław Prus ( ) emlékmúzeuma kapott helyet (Magyarországon is kiadott műve a Fáraó). Prus számos művét írta e kastély vendégeként. Bolesław Prus (eredeti nevén Aleksander Głowacki, Hrubieszów, augusztus 20. Varsó, május 19.) a pozitivizmus korszakában alkotó lengyel író és publicista ben Prus először utazott üdülni a gyógyvizéről híres Nałęczów helységbe. Ettől kezdve a kisváros kedvenc üdülő helyévé vált, melyet az elkövetkezendő 30 évben, vagyis haláláig, rendszeresen látogatott. Ma itt található Bolesław Prus múzeuma, mely a Małchowski kastély részét képezi ben tanúskodott Stefan Żeromski és Oktawia Rodkiewiczowa esküvőjén. Az ifjú pár és Prus jó barátok voltak, Nałęczówban ismerkedtek meg, az író egyik utazása alkalmával. Prus gondoskodott Żeromskiról, mint kezdő iróról. A helységben van Stefan Żeromski ( ) emlékmúzeuma is, melyet az író egykori nyaralójában helyeztek el. Stefan Zaromski lengyel író kezdetben állatorvosnak tanult, de anyagi fedezet híján tanulmányait nem fejezhette be. Különböző nemesi udvarházakban való nevelősködéssel kereste a kenyerét, később pedig Svájcban, illetve között Varsóban volt könyvtáros között Párizsban, majd 1919-től Varsóban élt. Az írással már iskolai évei alatt megpróbálkozott, versei, novellái jelentek meg ben adták ki Sziszifuszi munkák című fejlődésregényét, amely igen nagy sikert aratott. Ezt követte 1899-ben a Hontalanok, amelynek orvos főhősén keresztül a társadalmi reformokért küzdők magányosságát, kiszolgáltatottságát ábrázolta ben megjelent háromkötetes Hamvak című történelmi regényében tartalmilag a XVIII. század végétől Napóleon oroszországi hadjáratáig terjedő időszak társadalmi és kulturális életéről adott képet, formailag pedig szakított a lengyel történelmi regény sienkiewiczi hagyományaival. A regényből Andrzej Wajda A légió címmel forgatott filmet 1965-ben. A társadalmi kérdések iránti fogékonyságáról, a lengyel tájhoz való kötődéséről, a nemzeti tragédiák lírai átéléséről tanúskodó, költői magasságba emelt prózájában a realizmus követelményének alárendelve egy átmeneti kor sokféle tartalmi és stílusjegyét ötvözte egybe. Hű folyó Wierna rzeka című műve magyarul is olvasható. Kraśnik Kraśnik neve Nagy Lajos magyar királlyal is összekapcsolódott. Krasnik Lublin közelében, festői szépségű területen fekszik. Városi jogokat 1377-ben kapott, így több mint 620 éves városi hagyományokkal rendelkezik. A települést a régi Krakkó-Vilnius útvonalon, a Wyznica folyó (a Visztula mellékfolyója) partján alapították meg. Krasnik a lublini régió déli részének legrégebbi városa. Lengyelország keleti részének fontos közlekedési csomópontja, innen hét irányba lehet továbbhaladni: Lublin, Rzeszow, Kielce, Sulow, Opole Lubelskie, Jozefow, és Trzydnik felé. A városon halad át a Lublin-Rozwadow vasútvonal. Krasnik területe 2539 km 2, lakóinak száma fő. 23. ábra Szűz Mária mennybemenetele-templom Krasnik dicső múltját tűzvészeket és háborúkat túlélt emlékművei tanúsítják. A XV. századi templom, amelyet Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére állítottak (Kościół parafialny pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny), és a szintén XV. századi kolostor (klasztor kanoników regularnych) egyháztörténeti emlék. A fából épült kórház, amely "Nagy Kastély" néven vált híressé, továbbá két zsinagóga a XVII. és XIX. századból, és a középkor emlékét őrző, várárokkal körülvett nemesi kastély értékes műemlék.

12 Janów Lubelski Janów Lubelski kéttornyú, barokk stílusú Keresztelő Szent Jánostemploma (Kościół św. Jana Chrzciciela) az közötti időszakból való. 24. ábra Keresztelő Szent János-templom