Meddig bírjuk még? Interjú Fazekas Özsébbel, A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata. Egymás nélkül biztos a kudarc

Átírás

1 Orvosok Lapja A Magyar Orvosi Kamara hivatalos folyóirata Meddig bírjuk még? Egymás nélkül biztos a kudarc Interjú Fazekas Özsébbel, a MOK Békés Megyei Területi Szervezetének elnökével

2 köszöntő Meddig bírjuk még? Alig néhány hete könyörtelen keménységgel csapott le a kegyelten igazság keze. Híre ment, hogy északkelet-magyarország vezető kórházának a közelmúltban sok száz millióért korszerűsített gyermekegészségügyi központja újszülött részlegén rövid időn belül 9 koraszülöttet vesztettek el. Hogy máskor mennyit, azt nem tudjuk. Illetve tudhatnánk, ha bárkit érdekelt volna, de korábban nem volt érdekes. Azt sem tudjuk, hogy most igazán milyen tényező sodorta a közfigyelem útjába. Tudjuk jól, hogy a koraszülöttek alapvetően esendők. Tudjuk azt is, hogy a XXI. század tudományos-technikai körülményei néha csodát tesznek. Halhattunk már grammos magzatról is, akit mérhetetlen áldozatok árán életben tudtak tartani, és megindult a növekedés útján. Mindez azonban nem változtat a tényen: a koraszülött, különösen, ha fejlődési rendellenességekben is szenved márpedig az inkriminált esetek jó része ilyen volt esélyei rosszak. Mindenki tette a dolgát, pont úgy, mint bármikor. A szakemberek vállvetve küzdöttek, a menedzsment pedig észlelve halmozódónak tűnő ügyeket saját maga kezdeményezte az ellenőrző vizsgálatokat, ahogyan az elvárható. Sokan sokféleképpen tálalták az ügyet: ki az ellátók felelősségét firtatta, s többek között ezzel is akarva-akaratlanul több évvel ezelőtt lezárt ügyekkel kapcsolatos rendőrségi feljelentéseket indukált, míg mások a kormányzati intézkedések sajátos voltát minősítették. Mindezen természetesen lehet polemizálni, kinek-kinek szája íze, netán irányultsága szerint mondjuk ki idejekorán ítélkezni, de ettől a tény még tény marad. Tény, hogy az érintett osztályon, kórházban a betegellátás, a gyógyító munka nem állhatott meg, minden percben és minden órában a rendelkezésre állás folyamatos. Tény az is, hogy az érintetteken eluralkodott a félelem. Ki ne félne a hatóságoktól, a feljelentőktől, amikor amúgy is nap mint nap nehéz körülmények között, különösen veszélyes vizeken hajózik. Talán sohasem tudja teljesen megszokni, közömbösen szemlélni az élet és halál mezsgyéjét, mégis, mondhatni megszállottan küzd, s végzi embert próbáló munkáját egy szociológiailag és demográfiailag köztudottan kiemelten nehéz területen. A vizsgálat immár egy hónapja tart, különösebb Dr. Éger István eredmény nélkül. Lassan már attól tarthatnak egyesek, hogy érdemi ok híján nem lehet könnyen bűnbakokat kreálni, netán kiderül, hogy minden szabályosan történt, csak éppen azt nem vizsgálja senki, hogy egyes társadalmi rétegek kitettsége és reprodukciós rátája nagyságrendileg tér el másokétól. Ami ugyebár köztudottan jelentős népegészségügyi tényező. Mindeközben a megfélemlítettség továbbra is súlyos teherként nehezedik az ott dolgozók mindennapjaira, s többeket menekülésre késztet erről az amúgy sem túl népszerű pályáról. A maradók túlterheltsége csak nő, s ez a permanens félelemmel együtt éppenséggel nem kis mértékben növeli a hibázás kockázatát, miközben éppen az állítólag ennek csökkentését célzó folyamatok zajlanak. A közelmúltban napvilágot látott adatok szerint tavaly több mint 2300-an haltak meg hazánkban kórházi fertőzésekben. Ráadásul közel tízezren betegedtek meg ugyanilyen okokra vezethetően, ami rengeteg szenvedéssel járt, nem különben tetemes kiadással terhelve az amúgy is igen szűkös egészségügyi büdzsét. Az Országos Epidemiológiai Központ jelentése szerint a 2012-es esetszámok azt jelzik, hogy súlyos járványügyi vészhelyzet van, és a betegek biztonságos ellátása érdekében sürgős, összehangolt kormányzati intézkedésekre és forrásokra lenne szükség. A Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer évi adatai az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseknek a évhez képest tovább romló, súlyos járványügyi veszélyhelyzetét mutatják. Elmondható, hogy a hazai járványügyi biztonságot az egészségügyi ellátással összefüggő súlyos fertőzések és az ezekkel kapcsolatos halálozás veszélyezteti, amint mindez az OEK honlapján olvasható. Miközben változatlan sikerkommunikációval igyekeznek palástolni az egészségügy egyre mélyülő válságát, az elmúlt évtizedek halmozódó mulasztásainak gyümölcse sajnos beérik. A romló népegészségügyi helyzet, a lassan uralhatatlanná váló hadiegészségügy konzerválása, a benne dolgozókra nehezedő teher, és a váratlan események generálta félelem is tizedeli őket, nemcsak a jövedelmi kilátásaik. A negatív hatások szinergiája ijesztő módon a szemünk láttára egyesülve, gyorsuló spirál mentén rántana mélybe gyógyítót és beteget egyaránt, s kapaszkodni egyre nehezebb. E spirál része az idei év újabb történelmi mélypontot mutató, hitelesnek mondható előjelzések szerint bőven 4% alá csúszó GDP-hez viszonyított egészségügyi részesedése. Valóban sürgős, átgondolt, szakmai alapon nyugvó kormányzati intézkedésekre és az ezekhez nélkülözhetetlen jelentős forrásokra lenne szükség! Meddig bírjuk még? Dr. Éger István 1

3 tartalom köszöntő Meddig bírjuk még? 1 ORVOSK AMAR A Közlemény 3 A miskolci tragédia margórája 4 Tájékoztatás az alapellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók kötelező belső minőségügyi rendszerének kamarai tagszolgáltatásként történő közrebocsátásáról 8 Búcsúzunk Brooser professzortól 9 Egymás nélkül biztos a kudarc 10 Dr. vitéz Tarján Jenő ( ) 12 In memoriam dr. Ehrenberger József főorvos úr 13 Önnek is jár legalább Ft megtakarítás évente! 14 sz akmapolitik a Pusztába kiáltott vészjelzések az egészségügyről?! 16 Az élet egy halálos betegség 18 Kényszernyugdíj: visszatértünk a szocialista társadalombiztosítási rendszerhez 19 Elkeserítő kép a gyógyítás helyzetéről, a betegek szemszögéből 20 Meglehetősen ingatag lábakon áll a gyógyulásunk 22 Az OEP tovább bővítené a tételes elszámolási kört 24 SZ AKMAI OLDAL Egyre több az IBD-s gyermek 26 Öregség, fogyatékosság, demencia de kinek a fejében is van a kuszaság? 30 A medicina egy és oszthatatlan 34 konferencia A Nemzetközi Thrombosis és Haemostasis Társaság XXIV. Kongresszusa 36 medicina D-vitamin a bölcsőtől a sírig 40 ORVOSTÖRTÉNET A német medicina pápája Rudolf Virchow-portré 42 KULTÚR A Párosan szép 44 anno Anno Szeptemberben történt 46 SPORT ORVOS Beszámoló a 29. Országos Orvos Teniszbajnokságról 48 Impresszum A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Éger István Tagok: prof. dr. Banai János, dr. Szatmári András Főszerkesztő: dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Lapmenedzser: Zöldi Péter Hirdetési vezető: Kiss Judit Rovatvezetők: Kamarai ügyek: Niczky Emőke Egészségügyi gazdaság: dr. Gilly Gyula Gyógyszereink: prof. dr. Blaskó György Gyógyszerpiac: Fekete Tibor Tanácsadó testület: Vezető: prof. dr. Banai János Tagok: dr. Magyar Anna, prof. dr. Ludwig Endre, dr. Pápai Zsuzsa, dr. Demeter János, dr. Korponay-Szabó Ilma, dr. Pfliegler György Kiadja: Magyar Orvosi Kamara Felelős kiadó: dr. Éger István elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1068 Budapest, Szondi u Telefon: (06-1) , Fax: (06-1) orvosoklapja@mok.hu, Web: Az folyóirat aktuális tartalma a weboldalon és a portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató Lapterv és tördelés: Mátyus Gergely Az utcai terjesztésre nem kerül. A Magyar Orvosi Kamara megbízásából terjeszti a Magyar Posta. Minden kamarai tag részére ingyenesen jár. Előfizethető a Magyar Orvosi Kamaránál, Ft/év. Előfizetéssel, kézbesítési problémákkal kapcsolatos kérdésekben további információ: Tamás Andrásné, Telefon: (1) /100 m. Fax: (1) terjesztes@mok.hu Lakcím és levelezési cím változásának bejelentése: A MOK illetékes területi szervezeteinél írásban ( en v. postai úton) MOK tagdíjjal kapcsolatos információ: Bedenszky Zsuzsanna: (1) /128 m., bede@mok.hu Hirdetésszervezés: Hirdetési vezető: Kiss Judit Telefon: (06-1) , orvosoklapja@mok.hu ISSN Szaklapunk évenként tíz alkalommal, példányban jut el olvasóinkhoz. A szerzők véleménye nem feltétlenül tükrözi a MOK hivatalos álláspontját. Információ a MOK-tagdíj befizetéséről Tisztelettel tájékoztatjuk a kedves Kollégákat, hogy a MOK éves tagdíja január 1-jétől Ft. A Magyar Orvosi Kamara közös tagdíjszámlája: CIB Bank: A közleményben kérjük feltüntetni a tagdíjfizető orvos nevét és pecsétszámát! A tagok a tagdíjat a MOK közös tagdíjszámlájára fizethetik be havonta átutalással vagy bérlevonással, havi egyenlő részletekben az esedékes hónap 10. napjáig félévente átutalással, két egyenlő részletben a tárgyév március 31. és szeptember 30. napjáig évente egy összegben átutalással, a tárgyév március 31. napjáig 2

4 in ORVOSK terjúamar A 3

5 A miskolci tragédia margórája Biztosan tudható tény, hogy a miskolci Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház koraszülötteket ellátó osztályán augusztus 5. és 10. között nyolc koraszülött vesztette életét. Majd 14-én egy újabb csecsemő, azaz 10 nap alatt 9 halálozás történt. Ez persze szokatlanul sok, az ügy kivizsgálásra szorul, ebben nincs vita. Ami azonban Megfogadtam, hogy nem írok erről. Hogy ebbe most nem folyok bele. És tessék. Nem bírtam ki, meg kell osztanom a gondolataimat. ezután a médiában következett, annak orvosszakmai szempontból legalábbis semmi köze a történethez. Az azóta lezajlott és jelenleg is zajló események a magyar egészségpolitika lehetetlen helyzetét, sajnálatos függőségi viszonyát mutatják, karöltve az egészségügyi ágazat és a (szakma) politika kommunikációs kudarcaival. 1. ábr a A dohányz á s pre valenciája M agya rorsz ágon 2009-ben forrás: Egészségtudomány, LVI. évfolyam, 3. szám Média Itt gyakorlatilag minden ponton sikerült hibázni az ügyben. Egy önálló, szuverén és erős szakminisztérium esetében az azonnali miniszterelnöki szintű intervenció fel sem merül, teljesen felesleges, csupán gyengíti az ágazat függetlenségét. Ha fel is merül egy szokatlan megbetegedés vagy halál, halmozódó esetek, azt helyi szinten illik kivizsgálni (a szubszidiaritás elve akár itt is értelmezhető), majd szükség esetén a független szakhatóság az esetet felülvizsgálja és összegzi az eredményeket, amelyet aztán természetesen felfelé referál. Az indokolatlan miniszterelnöki beavatkozás, az érintett szakállamtitkár azonnali helyszínre rendelése, a kórházigazgató felmentése (?!) biztosították, hogy az amúgy is uborkaszezont élő médiában azonnali szenzáció legyen a tragédiából. Miután már biztosított volt, hogy az ügy óriási, országos figyelmet kapjon, hirtelen a sajtó nem tudott releváns információhoz jutni. Hiszen a vizsgálatok elkezdődtek, annak lezártáig csak a találgatás marad, és a hozzátartozók, no meg a dolgozók zaklatása, hátha akad belsős info. Pedig a médiumok is próbáltak olykor megfelelni a szakma elvárásainak és megbízható, korrekt források alapján cikket írni. Kevés sikerrel. Idézném a hvg.hu egyik cikkét, itt tényleg próbáltak (volna) megbízható adatokra és szakvéleményekre alapozva véleményt alkotni. Az ügyben megkerestük az ÁNTSZ-t, hogy országos adatokat is kérjünk tőlük, de ott azt közölték: már semmilyen nyilatkozatra, adatközlésre nem jogosultak, forduljunk az EMMI sajtóosztályához, onnan viszont egyelőre nem érkezett semmilyen válasz 4

6 Mindezek után megpróbáltunk adatokat kérni több borsodi kórháztól is, de nem jártunk eredménnyel. Az elért szakemberek semmiféle információt nem adtak ki, mert nem nyilatkozhatnak csak igazgatói engedéllyel, neki pedig ezt a szaktárcánál kell jóváhagyatnia. Ugyanígy jártunk az edelényi családsegítő szolgálatnál, ott Törökné Durst Éva megyei fővédőnőhöz irányítottak, aki szintén csak minisztériumi engedéllyel nyilatkozhatna. Komolyan? Rakunk egy óriási tüzet, majd otthagyjuk a piromániásnak, hadd játsszon? Elindítunk egy ilyen szintű hírt, hogy aztán felületes, szinte védekező reaktív nyilatkozatokkal próbáljuk kordában tartani? Hol van ilyenkor az EMMI vagy a Miniszterelnöki Hivatal sajtóosztálya, akik az első percben kellett volna, hogy óvatosságra intsék az döntéshozókat? Ha pedig ezt az utat választották, akkor 0/24-ben, proaktív módon kellene ellátni a sajtót hírekkel. Természetes, hogy az egész egy sokkal csúnyább és bizonytalansággal teli történet lesz, ha a híreket a média, és nem a szakminisztérium irányítja. Ráadásul az érintettek a családok és a kórház dolgozói isszák meg ennek a levét. Arról nem is beszélve, hogy mindez tovább erodálja az egészségügybe vetett, amúgy is megtépázott bizalmat. A kérdés csak az, hogy ez a fajta médiakezelés szándékos volt, vagy hibáztak? Elképzelhető, hogy ha rendkívüli, lokális, egyszeri tragédiának állítják be, teli bizonytalansággal, akkor könnyebb elkenni a valós problémát? De ki lesz az, aki ezúttal elviszi a balhét? Ha senki, akkor ezzel beismerjük, hogy sokkal többről van szó, mint a miskolci kórház koraszülött osztálya... Járvány vagy társadalmi szintű probléma? Felmerült a kórház felelőssége az ügyben. A szokatlan halmozódás 2. ábr a Perin atális h al áloz á s átl ag a közöt t M agya rorsz ágon, megyénként forrás: KSH Statisztikai tükör, VI. évf. 88.szám, Születés körüli halálozások Magyarországon miatt természetes, hogy az emberi mulasztás kizárása elsőrendű feladat, az esetleges kórokozók jelenléte pedig megerősítheti járvány gyanúját. Több cikk is beszámolt arról, hogy két csecsemőben Klebsiella baktériumot találtak, egy esetben pedig Candida került kimutatásra. Ez már sokszor elég is volt, hogy járványt emlegessenek. A Heti Válaszban megjelent cikk szerint Borsodban már tíz éve halálozási járvány dúl. Súlyos megfogalmazás, de hát ilyen a mai újságírás. Hatásvadász és sokszor felületes. Itt jegyezném meg, hogy teljesen egészségesen meghalni nagyon nehéz, ahhoz általában baleset szükségeltetik. Az lenne a csoda, ha ezekben a csecsemőkben nem találtak volna semmit! A koraszülöttek esetében pedig és itt sokszor extrém kis súlyú újszülöttekről beszélünk! az immunrendszer fejletlensége, a védelmi mechanizmusok elégtelensége miatt egy kevésbé patogén kórokozó is okozhat végzetes fertőzést. Egészséges újszülöttekben akár észre sem vennénk egy-egy olyan kórokozót, ami itt fatális is lehet. Ugyanakkor, ha jelen is van, a kórokozó önmagában nem bizonyítja annak kóroki jelentőségét! Bár a vizsgálatok még nem zárultak le teljesen, az eddig napvilágot látott adatok véleményem szerint nem bizonyítják klasszikus járvány jelenlétét, és nem is utalnak emberi mulasztásra. Mindez felhívja a figyelmet egy sokkal nagyobb problémára. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ugyanis több a koraszülés az országos átlagnál, nagyobb a perinatális és a csecsemőhalálozás is. Ez pedig sajnos egyértelmű összefüggést mutat a régió gazdasági, szociális elmaradottságával. Az itt élők hozzáférése az egészségügyhöz rendkívül rossz. Ezen nem azt értem, hogy nem látják el a beteget, vagy kevesebb kórház, szakellátó lenne a régióban. Egész egyszerűen nem is jutnak el odáig. A rosszabb szociális helyzet miatt a lakosság eleve rosszabbul tájékozott, kevesebb információval rendelkezik az egészséges 5

7 életmódot és egyes betegségeket illetően, az orvoshoz fordulás sokszor késve történik. Magasabb a dohányzók, alkoholt fogyasztók és a rendszertelenül, elégtelenül étkezők aránya. Mindez természetesen hátrányos környezetet teremt a gyermekvállalás szempontjából is, ez pedig értelemszerűen nyomot hagy a perinatális halálozáson (ez a születés utáni első hat napot jelenti). Sokszor még a fejlett orvostudomány ellenére is nehéz megmenteni egy-egy, rosszul fejlődött, kis súlyú újszülöttet. Az óriási területi különbségek megdöbbentőek: Zala megyében a perinatális halálozás 5 ezrelék alatti, a toronymagasan vezető BAZ megyében pedig több mint 11 ezrelék! Ezek a számok természetesen befolyásolják a születéskor várható átlagélettartamot is. Egy-egy újszülött tragikus elvesztése értelemszerűen súlyos nyomot hagy ezekben a mutatókban is. Minden összefügg egy-egy egyszerű lépésen keresztül: szegénység szociálisan hátrányos helyzet rosszabb hozzáférhetőség rosszabb életkörülmények káros szenvedélyek rosszabb életkilátások és csökkent várható élettartam. Budapest II. kerülete és Borsod megye között a férfiak Minden összefügg egy-egy egyszerű lépésen keresztül: szegénység szociálisan hátrányos helyzet rosszabb hozzáférhetőség rosszabb életkörülmények káros szenvedélyek roszszabb életkilátások és csökkent várható élettartam. születéskor várható élettartamát tekintve közel 7 év a különbség! Ez éppen annyi, mint amennyi a magyar és a francia, születéskor várható átlagélettartam különbsége. A gazdasági különbség pedig még inkább megdöbbentő: a 2011-es KSH adatok alapján a körülbelül 28 ezer milliárd forintnyi bruttó hazai össztermékből (GDP) Budapest milliárd forintot termelt, míg BAZ megye milliárdot! Ez az egy főre jutó GDP-t tekintve is kb. 3,5-4-szeres különbséget jelent! Összefoglalás A fentiektől függetlenül kétségtelen, hogy szokatlanul nagy esetszámmal állunk szemben rövid Tisztelt Olvasóink! Ritkán közlünk más médiumban megjelent cikkeket. Miért teszünk most kivételt? Legyünk őszinték, magunk se tudnánk jobban összefoglalni a miskolci tragédia kapcsán felmerülő gondolatokat. Lapzártánkkor még nincs hivatalos zárójelentés a vizsgálatokról. A médiumok hatalmas hírverést csináltak, a szakemberek vagy nem nyilatkozhattak, vagy a probléma szakmai természete (bonyolultsága) miatt óvatosak. Pedig nem mehetünk el szó nélkül egy ilyen súlyú kérdés mellett. Őszinte meglepetéssel olvastuk a Szike Blog felületén dr. Bálint Botond írását. Örömmel észleltük, hogy ez év tavaszán fiatal, ambiciózus, felkészült, bátor szakemberek megalakították a Fenntartható Magyar Egészségügyért Egyesületet. Az ő véleményük jelenik meg a blogon. Tiszta, szakszerű, okos, elfogulatlan gondolatok. Reményt keltő, hogy nem zárkóznak a tudomány elefántcsonttornyába, hanem a társadalom problémáit, az egészségügy, a gazdaság összefüggéseit, a nemzetközi adatokat és tendenciákat vizsgálják a magyar egészségügy jobbítása érdekében. Figyeljük és támogassuk őket, mindannyiunk érdekében. (A Szerkesztőség) időn belül. Azonban sajnos nem valószínű, hogy egyszeri, elszigetelt esetről van szó. Persze sokkal könnyebb konkrét felelőst keresni (és találni). Könnyebb a kórház ügyének beállítani, járványt kiáltani és kimondani, hogy ezentúl jobban odafigyelünk és minden rendben lesz, nem fordul elő többet. Ez azonban a magyar társadalom nagyon súlyos segélykiáltása volt, nem pedig a miskolci kórház ügye. Jóval túlmutat azon, az egész magyar társadalom problémája, csak általában vonakodunk kimondani. Ideje lassan rendszerszinten foglalkoznunk ezekkel a problémákkal, mert a tűzoltás már nem lesz elég. A meg nem született gyermek vagy a korai halálozás nemcsak személyes tragédia, de össztársadalmi szinten is óriási veszteség. Értem én, hogy első a gazdasági növekedés, de hogyan növekedjünk, ha nincs egészséges, növekvő társadalmunk? Hogyan növekedjünk, ha halálozási rátánk a 23., növekedési rátánk, pedig a 21. legrosszabb a világon? Mindkét szám a világ legrosszabb 10%-ába sorol minket! Ha nem lesz elég fiatal, akire a növekedést alapozhatnánk? A miskolci események igenis jelzik ezeket a problémákat. Ne kelljen nagyobb bajnak történnie, hogy elkezdjünk gondolkodni és cselekedni! Most épp odafigyel a média, a társadalom egy része és a politika is. Ehhez hirtelen 8 újszülött halála kellett. Az igazi próbatétel azonban nem ez. A magyar társadalom és a mindenkori politikai elit igazi próbája csak ezután jön: ez a figyelem újra semmibe vész, vagy végre teszünk valamit, és a probléma gyökerét, valódi okait kezdjük kezelni? Felelőst keresünk majd egy személyben, vagy beismerjük, hogy a gondok ennél sokkal nagyobbak? Bálint Botond, Szike blog 6

8 in ORVOSK terjúamar A Tájékoztatás az alapellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók kötelező belső minőségügyi rendszerének kamarai tagszolgáltatásként történő közrebocsátásáról Bár a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon sokan nem is tudják, ám a tény ettől még tény marad: minden egészségügyi szolgáltatónak törvény előírta kötelezettsége belső minőségügyi rendszert működtetni. Ezt írja elő az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV.) a, melyet az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. ESzCsM-rendelet július 1-jétől hatályos módosítása megerősít. Ennek kapcsán keresett meg bennünket dr. Bányai Elek, a Baranya Megyei Területi Szervezetünk alelnöke a háziorvosok gondját tolmácsolva, mivel az érintett rendszer meglétének ellenőrzését az illetékes hatóságok nem sokkal a jogszabály módosítás hatályosulását követően megkezdték. A jelzés nyomán tájékoztatást kértünk az Egészségügyi Államtitkárságtól, hogy az alapellátás területén valóban teljes körűen kívánnak-e érvényt szerezni e jogszabálynak. Egyidejűleg jelzéssel éltünk az Országos Tisztifőorvos felé, annak érdekében, hogy az ellenőrzések lefolytatása terén türelmet, illetve haladékot kérjünk és kapjunk. Az ágazatvezetés válasza egyértelműen leszögezte, hogy a feladat mindenki számára kötelező, a belső minőségügyi rendszer működtetése kívánatos. Tekintettel arra, hogy egy ilyen komplex rendszer kialakítása speciális szakértelmet kíván, és amennyiben ezt egyenként kívánná minden szolgáltató maga számára elkészíttetni, az nagyon jelentős anyagi teherrel járna számára, köztestületünk vezetése egyhangúlag úgy döntött, hogy ezt a feladatot magára vállalva központilag készítteti el az egységes belső minőségügyi rendszer teljes dokumentációját és szükséges útmutatóit, és azt valamennyi háziorvos, házi gyermekorvos, valamint alapellátó fogorvos számára tagi szolgáltatásként térítésmentesen biztosítja. Ezzel nemcsak az anyagi tehertől mentesítjük kb tagunkat, de egyúttal olyan egységes rendszert teszünk közzé, melyhez hasonlóra nyugodtan mondhatjuk, hosszú évtizedek óta nem volt példa. Használata nívósabb munkavégzést, egyúttal lényegesen nagyobb jogbiztonságot garantál mindazok számára, akik valóban komolyan veszik. Márpedig érdemes komolyan venni, mivel amint azt a bevezetőben jeleztem nem valamiféle kamarai ötletrohamról van szó, hanem jelenleg is fennálló, hosszabb idő óta hatályos jogszabályok betartásáról, melyet eddig kevéssé, a jövőben azonban várhatóan egyre szigorúbban fognak ellenőrizni. Ehhez kívánunk hathatós segítséget nyújtani. Természetesen ahhoz, hogy a rendszer működjön és az ellenőrzés mindent rendben találjon, első megközelítésben nem kis munkára és elkötelezettségre van szükség. Ha azonban ezen a felhasználó túljut, a karbantartás már szinte automatikus lehet, a végeredmény pedig nem haszontalan. A közrebocsátandó anyag ehhez minden útmutatást és segédletet tartalmaz, méghozzá oly módon, hogy amennyiben az ellátási standardokban, a jogszabályokban, a szakmai irányelvekben bármikor, bármilyen változás bekövetkezne, úgy a módosítások könnyedén beemelhetők a rendszerbe, illetve a korábbi változatokkal kicserélhetők. Terv szerint az ilyen frissítések lebonyolításához is központi segítséget fogunk nyújtani. A komplex belső minőségügyi rendszert a Pécsi Tudományegyetem szakértő munkacsoportja készítette el. Adathordozón történő sokszorosítása jelenleg zajlik, melyet követően azt minden érintetthez eljuttatjuk. Ennek pontos módját, technikáját kidolgozva arról tájékoztatást elektronikus hírlevelünk, honlapunk útján teszünk közzé várhatóan a közeli hetekben. Dr. Éger István 8

9 in ORVOSK terjúamar A Búcsúzunk Brooser professzortól Augusztus 26-án a család, barátok, pályatársak, betegek kísérték utolsó útjára a 86 éves korában távozott Brooser Gábor egyetemi tanárt. A professzortól Altorjay András így búcsúzott: (Fotó: Galántai Ildikó) Brooser Gábor professzor úr nemcsak sikeres szemorvos és a fiatalkori diabeteses retinopathia területén alapvető eredményeket elérő kutató, egyetemi tanár, az MTA doktora és rektor volt, hanem az orvosok önszerveződésének, a szakmai és etikai önellenőrzés gondolatának, majd utóbb a bajba jutottak és élhetetlenek közösségi megsegítésének híve is. Több mint két évtizeden keresztül a Magyar Orvosi Kamarának egyik ikonja volt, hiszen az 1989-ben történt újjáalakulás óta folyamatosan számtalan fontos feladatot ellátott. A Kamara kezdeti lelkes és harcos, ún. egyesületi korszakának minden magyar orvos által megválasztott első elnöke ( ). Részt vett a kamarai törvény kidolgozásában, az Orvosi Kamara hivatásrendi köztestületté alakításában, majd a nemzetközi bizottság vezetője, végül pedig több mint 10 éven keresztül önzetlenül a rászorultak megsegítésére létrehozott A Magyar Orvosokért Alapítvány kuratóriumának mindenki által tisztelt és szeretett elnöke volt. Az általa elnökölt időszakban teljesedett ki az Alapítvány alapvető célja. Végtelen embersége és bölcs megfontoltsága miatt jó volt vele együtt dolgozni. Mindig tudta, még a legnehezebben megítélhető esetben is, hogy merre kell billenteni a mérleg nyelvét, hogy eljussunk az igazsághoz. És azt is A kép 2011 őszén, egy jó hangulatú Fejér megyei orvostalálkozón készült. tudta, hogyan kell a rideg számok mögé emberséget csempészni, azért, hogy segíthessünk a bajbajutottakon. Évtizedes tevékenysége során számtalan kollégának segített nehéz élethelyzetében az általa vezetett Kuratórium és oldott meg megoldhatatlannak hitt problémákat. Erről tanúságot azok a levelek adnak, melyeket a megsegítettektől vagy azok családtagjaitól kaptunk. Már Hippokratész megmondta: csak jó ember lehet jó orvos. Brooser professzor úr valóban jó orvos, jólelkű humanista, a művészetek érzékeny művelője és élvezője volt, aki gondolatait időnként le is írta. Önmagáról azt írta egy helyen jó sorsom és szép hivatásom volt. A Magyar Orvosi Kamara és A Magyar Orvosokért Alapítvány nevében búcsúzom Tőled. Emlékedet megőrizzük! Isten Veled! Nyugodj békében! Altorjay András dr. 9

10 Egymás nélkül biztos a kudarc Az ellátórendszer minden szereplője függ az összes többitől, a gyógyítás tulajdonképpen a társadalom közös munkája vallja Fazekas Özséb, a MOK Békés Megyei Területi Szervezetének elnöke. A tüdőgyógyász főorvos lapunknak beszélt a sajátos helyi gondokról, amelyek közül több is általános szintre emelhető. Mint mondta, vagy az utolsó órában vagyunk, vagy ha nem, akkor villámgyorsan újabb rendszerszintű beavatkozásra van szükség. Hogyan látja a megye egészségügyi ellátottságát a Pándy kórház TEK-en kívüli területeit, azaz a vidéket illetően? Megyénkben három kórház működik, elhelyezkedésük szerint Orosházán, Békéscsabán és Gyulán. Ezek ellátási területe az elmúlt évek során többször megváltozott, a legutóbbi módosítással a megyei kórház feladata egyes szakterületeken ezer fővel növekedett. A vidék itt-ott a földrajzi fekvése folytán hátrányosabb helyzetben van, de a kórházi ellátás szempontjából szerencsére nincsenek fehér foltok. Lát-e sajátosan Békés megyei vonásokat az általános, illetve a tüdőgyógyászati ellátásban? Az ország és az egészségügy nehézségeiről sok szó esik, ezek bizonyára ismertek. Talán nem jut elegendő figyelem arra, hogy ezen belül Békés megye helyzete különösen aggasztó. Csökken az ország népessége? Békés megyében 1941 óta a lakosságszám az egynegyedével csökkent, ami messze meghaladja az országos mértéket. Az alkalmazotti bérszínvonal a közép-magyarországi régióhoz viszonyítva 42 százalékkal alacsonyabb. A gazdasági mutatók és az egészségügyi ellátás körülményei sok tekintetben ugyancsak lényegesen roszszabbak az országos átlagnál. Ez megmutatkozik a pályakezdő és a dolgozó orvosok számában, az alkalmazottak munkabérében, a kórházi ágyak számában, a tartósan betöltetlen alapellátási praxisok növekedésében, de az élet más területein is. Így például jelentős az elöregedés, sok a szociálisan rászoruló, gondot okoz a munkanélküliség, az elmaradott infrastruktúra is. Mivel a tüdőgyógyászat nem tartozik a vonzóbb specialitások közé, ezért az általánosan is jellemző szakemberhiány a mi szakterületünkön még inkább nyomasztó. Milyen változást tapasztal a tüdőgyógyászati szakmában az elmúlt tíz év tükrében? Arra gondolok például, hogy az allergológia önálló entitásként jelent meg a szakmák listáján. Dr. Fazekas Özséb A légzőszervi megbetegedések a morbiditási, mortalitási adatokban vagy akár az egészségügyi ráfordítás, gyógyszertámogatás számaiban közismerten nagy jelentőséggel szerepelnek. A leggyakoribb kórformák, az asztma, a COPD és a tüdőrák gyakorisága növekszik, főleg ez utóbbi jelent igen sok és nehéz feladatot számunkra. Sajnos Békés megye ebben a vonatkozásban is a legsúlyosabban érintett területek között van. A növekvő feladatot egyre ziláltabb feltételek mellett kell ellátnunk. Milyen súllyal nyom a latban a Pándy kórház életében, hogy az intézet főigazgatója egyben a törvényhozás szakbizottságát is vezeti? A kórházi menedzsment több éve változatlan csapat, ebben a tekintetben nem érzékeltünk lényeges változást az intézmény életében. A többi kórházhoz viszonyítva nem tapasztalhattunk sem hátrányt, sem előnyt, biztos vagyok benne, hogy mindenütt nagyjából ugyanazok a jelenségek mutatkoznak. A megye kórháza jelentős pályázati forrásokat nyert el a határon túli betegellátásra, intézményi együttműködésre. Milyen eredményekről lehet beszámolni? Az ország kórházi ellátását felforgató 2007-es átszervezés Békés megyét, és ezen belül a megyei kórházat különösen hátrányos helyzetbe hozta. Nehéz évek teltek azóta, és a következmények részben máig érezhetők. Az utóbbi időszakban nagyobb fejlesztések, beruházások is történnek, ami reménykedésre adhat okot. A határ menti területeken élők hozzáférésnek javítását célzó pályázat megteremti a lehetőséget az Arad 10

11 megyei és a Békés megyei kórház közötti informatikai kapcsolatra. Gyulán a kórházi informatikai rendszer megújulása is régóta várt fejlemény volt, amely valamennyi telephelyen hozzáférhetővé teszi a kórházi adatokat. Szakterületünkön minőségi előrelépést jelent a digitális röntgenrendszerhez való közvetlen hozzáférés is. Évekkel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a mentés és a betegszállítás szétválása súlyos fennakadásokat okozott a megyében, s a rend csak lassan állt helyre. Mi a helyzet most, amikor a szállítás irányítását OMSZ végzi? Kezdetben ez is járt némi problémával. Kórházunk a tüdőgyógyászatban óriási területet visz, nagy a betegszállítási igény, akár kúraszerű ellátásokra, akár konzíliumra vagy más osztályokra kell vinni a betegeket. Van még javítanivaló a rendszeren, de tény, hogy a korábbi időkhöz mérhető zűrzavarról nem beszélhetünk. Térjünk át a kamarai életre. Mennyire aktívak a tagok a helyi köztestületben? Van néhány sikeresnek mondható rendezvényünk, sportnap, orvosbál ezek iránt számottevő az érdeklődés. Kollégáink az őket érintő kérdésekkel gyakran keresnek meg minket, bizalommal fordulnak hozzánk, s ebben lényeges szerepet játszanak segítőkész irodai munkatársaink is. Nemrég az alapellátási szerződéskötések körüli ügyintézésben tapasztalhattuk, hogy a kamara az állásfoglalásával sok esetben valóban segítette a kollégák érdekérvényesítését. Az elnökség, a bizottságok kiegyensúlyozottan működnek, tagságunkat időnként elektronikus levélben tájékoztatjuk az aktualitásokról. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy mozgalmas kamarai élettel büszkélkedhessünk. Nem térünk el az általános képtől, az orvoskar aktivitása a kamarai életben elszomorítóan csekély. Sajnálatos a tény, de emiatt nem ítélhető el a tagság. Mi az oka a csekély aktivitásnak? Olyan tünetről van szó, amelynek a hátterében nyomasztó problémák halmozódnak. Elöregedés, létszámhiány, túlterheltség, inszufficiencia-érzés, frusztráció, depresszió, kiégés. Ezt a vészterhes ördögi kört már sokat emlegettük, de a megoldásához nem elegendő az ágazat erőfeszítése. Az egész társadalomnak áldozatot kell vállalnia érte, még úgy is hosszú idő kell, hogy javulás induljon. Évtizedek óta jelezzük a humán erőforrás fokozódó nehézségeit, de lényegében hiába. A rendszerváltás nem hozott könnyebbséget, a társadalom sajnálta a ráfordítást, a terhelés fokozódott, az egészségügy alapvető problémái nem oldódtak meg. Mindmáig a technikai feltételek javítása élvez elsőbbséget az emberi erőforrás helyzetének jobbításával szemben. A közgondolkozásban fokozatosan eluralkodott a bizalmatlanság, ráadásul aránytalanul nagy az elvárás az orvossal, az egészségügyi ellátással szemben is, pedig ez nem szolgáltatás. Mint ahogy a közoktatás, köznevelés sem az, hanem valamennyi érintett, a pedagógus, az iskola, a család, a tanuló és az egész társadalom közös munkája, erőfeszítése annak érdekében, hogy a gyermek a társadalomnak hasznos, képzett, tudatos, felelős tagjává fejlődjön. Egymás nélkül biztos a kudarc. Gondolom, nem véletlenül hozta a pedagógiai példát. Magáért beszél a hasonlóság. Örülünk a pedagógus-életpálya rendezésére tett határozott lépéseknek, pontosan ilyen elvek szerint kell kezelni az egészségügyet is. Sajnálatosnak tartom, hogy az ágazatunknak úgy tűnik magára hagyottan kell küzdenie, a politika máig nem fordít kellő figyelmet rá. Ha nem fájna, tragikomikusnak is tarthatnánk, hogy az egészségpolitikai vezetés és a szakmai érdekképviselet bocsánat a hasonlatért két koldusként, nyomorúságában egymást püföli. Nemcsak a gazdaságban, a bankhitelekkel kapcsolatos kiútkeresésben szükséges, hogy erkölcsi alapot találjunk, hanem az egészségügy bajainak megoldásában is. Kicsit szomorúnak tartom, hogy az orvoskarnak nem volt elegendő ereje és hite ahhoz, hogy ennek a folyamatnak az élére álljon. Összességében azt gondolom, hogy az utolsó órában vagyunk, de ha nem, akkor villámgyorsan újabb rendszerszintű beavatkozásra van szükség. Mi a helyzet a működés kereteivel, szabályozottságával? Területi szervezetünk megfelelő körülmények között dolgozhat, ebben biztos hátteret nyújt a kórház támogatása. A kamara működése az elmúlt évek során nagyon sokat változott, országosan egységes elvek, módszerek, eljárások jutottak érvényre, a gazdálkodás átlátható, kontrollált és megítélésem szerint kellően stabil. Mindez korábban egyáltalán nem volt így. Véleménye szerint érzékelhető-e a kamara önkormányzati jellege a vélemények megfogalmazásakor, a kezdeményezések során? Azt mondanám, hogy a kamarai élet két szintje viszonylag élesen elkülönül. A választott több száz küldött, a testületek, a tisztségviselők lelkiismeretesen dolgoznak, egy részük kimondottan nagy odaadással, áldozatkészen. A döntéshozatal dokumentált, nyilvános, ellenőrizhető, demokratikus, és minden okunk megvan a feltételezésre, hogy ez valóban a tagság többségének akaratát jeleníti meg. Másfelől a kollégák estenként nagyarányú passzivitása sajnos a választások során is megmutatkozik, így olykor bennünk is kétségek támadhatnak. Mindannyiunknak jobb lenne, ha nagyobb figyelmet tudnánk fordítani egymásra, magunkra és a kamaránkra. Niczky Emőke 11

12 Dr. vitéz Tarján Jenő ( ) április 8-án született Budapesten. Tamásiban nőtt fel, de középiskolába már Budapesten járt. Kora gyermekkorának meghatározó negatív élménye édesanyjának elvesztése volt, aki szívbetegségben hunyt el. Későbbi visszaemlékezései szerint már ekkor megfogant benne a gondolat, hogy szívbetegeket szeretne gyógyítani. Kamaszkorában válaszút előtt állt: gyermekkori álmát valósítja meg, szívgyógyász legyen, vagy a számára oly vonzó zenei pályát válassza? Az orvosi pályát választotta, de a zenét haláláig szerette. Egyetemi tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte, majd a II. számú Belgyógyászati Klinikán helyezkedett el. Itt tíz éven át dolgozott dr. Hámori Artúr professzor vezetése alatt, akit orvosi példaképének tekintett. A tudomány, a szakma végtelen tiszteletét tőle kapta, amihez egész életében hű maradt. Még ezekben az években tudományos minősítést, kandidátusi címet nyert a szívbetegségek non-invazív vizsgálatáról írt dolgozatával től 10 éven át Szekszárdon, a Tolna Megyei Kórház kardiológiai osztályát vezette. Karrierjének ebben az időszakában kiemelkedő szakmai sikereket ért el, és országos hírnévre tett szert a ritmuszavarok kutatásában és a szívinfarktus kezelésében. Előbbi miatt úttörő munkásságára tekintettel a Magyar Kardiológusok Társasága címzetes elektrofiziológus címet adományozott neki, amit néhány éve a Magyar Tudományos Akadémián vehetett át január 1-jén érkezett Szombathelyre, hogy küldetését teljesítve megteremtse a Vas megyei kardiológiai ellátás alapjait. Zömében fiatal, tapasztalatlan orvosokkal vágott neki a feladatnak, majd egy keményen átdolgozott évtized után számos belgyógyász és kardiológus szakorvost felnevelve célba ért. A tanári cím a tudományos fokozatnak szólt, amit ő a szó valódi értelmében nevelő munkájáért is kiérdemelt. A közéleti tevékenysége is híressé tette megyeszerte. Létrehozta a szívbetegek úszás-rehabilitációját (az úszóklub közel 30 éves), megalapította a Vas Megyei Szívegyesületet, elnöke volt a Magyar Szívegyesületnek, a Veszprémi Akadémiai Bizottság Orvosi Munkacsoportjának. Szombathelyen több cikluson keresztül tagja volt az Egészségügyi Szakmai Bizottságnak, valamint egy ciklusban önkormányzati képviselő is volt. A Magyar Orvosi Kamara megalakulásában is nagy szerepe volt. Vas Megyében megyei alelnök volt 1994-től 1998-ig, valamint helyi, megyei küldött, a MOK Képviselőtestület tagja től 2006-ig tagként, szeptember 30-tól elnökként tevékenykedett a MOK Sport és Szabadidő Bizottságában. Örök szerelmének, a zenének adózva 1992-ben először hívta össze a Zenélő Egészségügyiek Országos Találkozóját, mely az óta Muzsikáló Orvosok néven országos mozgalommá vált, és évente kerül megrendezésre az ország különböző városaiban. Az ő kezdeményezésére vették fel a kapcsolatot belga, szlovén, osztrák és német zenélő orvosokkal ben az ő elnöksége alatt hozták létre a Magyar Orvosok Sportegyesülete elnevezésű egyesületet. A sportoló magyar orvosok így a MOK védelme és segítsége mellett végre egységes és méltó szervezet keretein belül folytathatták sporttevékenységüket. Tarján Tanár Úr az utolsó pillanatig gyógyított, néhány hónapja még nemzetközi kongresszuson publikált, előadásokon dolgozott, de a lángoló szellemiséget végül legyűrte a gyilkos kór. Tanítványai, egykori munkatársai, betegei, kamarai munkatársai búcsúznak, de emlékét megőrzik. MOK Vas Megyei Területi Szervezet Elnöksége 12

13 In memoriam dr. Ehrenberger József főorvos úr (1937. április június 30.) Fájdalmas veszteség ért bennünket, amikor egykori kedves főnökünk, szeretett kollégánk eltávozott körünkből. Itt hagyta szeretett családját, a sebész-társakat, barátait, betegeit. Közel 50 évig (!) tette áldozatos munkáját! Magyaróvárott született, általános és középiskoláit is szülővárosában végezte. Aktív részese is volt az 56-os eseményeknek, ahonnan a csodával határos módon menekült meg. Sokat és szívesen mesélt ezen időszakáról. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen diplomázott, majd került szintén orvos feleségével a Bakonyba, Zircre 1963-ban, ahol is haláláig dolgozott, időt-erőt nem kímélve klasszikus és baleseti sebészként a járási, majd városi kórházban. Dr. Monszpart László és dr. Manninger Jenő professzor úr tanítványa volt, ami nemcsak kiváló szakmai alapot, de emberi tartást is adott számára. Először beosztott, majd 1990-től osztályvezető főorvos volt a helyi sebészeti osztályon. Vállalta az akkori kiskórházi végvári feladatok minden terhét-áldozatát, a rengeteg ügyeletet, a készenlétek terheit. Évente átlagosan műtét aktív részese volt, 8 10 ezer járóbeteget látott el. Nagyon tisztelték, szerették az emberek, a betegek. Érdekességként említem, a korábbi kiskórházi gyakorlat az emberhiány miatt intézeti ügyeletet is megkívánt: sebész létére kb szülést is vezetett az ügyeleteiben! Nyugdíjas éveiben is aktívan vezette a sebészeti szakrendelést. Tanítványai mindenhol megállták, megállják helyüket. A MOK etikai bizottságának tagja volt, Batthyány-Strattmann-díjjal, Zirc város díszpolgári címével tűntették ki. Családját, feleségét aki belgyógyász volt mindenekfelett szerette, 3 gyermek, 5 kisunoka álltak mellette mindenben, egészen a halálos ágyig. Szabadidejében szívesen festett és kórusban is énekelt magas szinten. Hite, Istenben nyugvó mély lelkülete élete végéig erősítette őt, környezetét s mindannyiunknak példát adott. Drága Főorvos Úr, köszönünk mindent! Requiescat in pace! nyugodjál békében! a tanítványok nevében: dr. Mohay József sebész főorvos, egykori területi MOK elnök, Zirc-Veszprém Tisztelt Olvasóink! A jövőben lehetőséget szeretnénk biztosítani elhunyt kollégáink rövid gyászközleményének (név, születési év, munkahely) megjelentetésére. Az elhalálozott orvosok adatait az orvosoklapja@mok.hu címre várjuk. 13