Miskolc, április

Átírás

1 Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet A gyerek az gyerek, nem tehet arról, hogy születik, mint születik. A fogyatékos gyermekekkel foglalkozó gyógypedagógusok tanítási módszereinek bemutatása a miskolci Éltes Mátyás Óvoda, Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben Készítette: Konzulens: Kruppa Klaudia Török Zsuzsanna Egyetemi tanársegéd Miskolc, április

2

3 Tartalom 1. Bevezető Szakirodalmi áttekintés és fogalommagyarázat Éltes Mátyás Óvoda, Általános Iskola és EGYMI Módszertani áttekintés Különbségek az átlagos általános iskolák és a foglalkoztatási iskolák között Tanterv Problémás diákok, szülők Kapcsolat a pedagógusok és a diákok között Tanítási módszerek Képességfejlesztés Összegző gondolatok Bibliográfia Mellékletek... 35

4 1. Bevezető Nagyon sokan élnek szerte a világban valamilyen fogyatékossággal. Ez lehet testi és értelmi fogyatékosság. Az európai népesség mintegy százaléka valamilyen fogyatékossággal él. Bármelyik is legyen a kettő közül, az biztos, ha egy fogyatékos ember az utcára lép, megbámulják, elfordulnak tőle, igaz társadalmunk kezd egyre jobban befogadóvá válni. Még rosszabb ez, ha gyermekekről van szó. A fogyatékos gyermekeket kiközösítik társaik, olykor-olykor még az óvodapedagógus, pedagógus is. Ezért is jobb ezeknek a gyermekeknek a foglalkoztatási iskolákban, ahol úgymond a sajátjaik között lehetnek. Ők megértik egymást, játszanak egymással, nem úgy, mint a többségi iskolákban. Az Európai Unióban erős társadalmi elkötelezettség bontakozott ki a fogyatékos emberek integrációja mellett. Egy felnőtt társadalom akkor válik elfogadóvá, ha a szociális tanulás már gyermekkorban elkezdődik. (Juhászné, é.n.) Hipotézisem szerint a fogyatékos gyermekek egész életükben támogatásra, tanításra, gondoskodásra szorulnak. A támogatás, a tanítás közege elsősorban az iskola, hiszen a szülők nem rendelkeznek azon speciális ismeretekkel, tudással, ami az enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek társadalmi integrációját segítheti. Külön problémát jelent, hogy a tanulásra való motiválás családi mintája sok esetben hiányos. A pedagógusok és szülők közötti kapcsolat jórészt egyoldalú, a fejlesztési elképzelések és lehetőségek nem minden esetben arányosak. Kutatásomat a pedagógusok körében végeztem, azt vizsgáltam, hogy ők hogyan viszonyulnak a fogyatékos gyermekekhez, milyen speciális tanítási módszerek szükségesek a képességeik fejlesztéséhez, hogyan fegyelmezik őket, milyen kapcsolatban vannak a szülőkkel stb. Az utóbbi azért volt lényeges, mert a szülők és a pedagógusok kölcsönösen segítik egymás munkáját. Ezekre a kérdésekre igyekszem megtalálni a válaszokat a dolgozatomban. 4

5 2. Szakirodalmi áttekintés és fogalommagyarázat A következőkben szeretném tisztázni azokat a fogalmakat, amelyek elengedhetetlenek a dolgozatom szempontjából. Először is a legfontosabb tisztázni, hogy mit értünk fogyatékosság alatt. Fogyatékossággal élő minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását (1998/XXVI. törvény). Másik nagyon fontos fogalom az értelmi fogyatékosság: az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló örökletes környezeti hatások eredőjeként alakul ki, amelynek következtében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától az első életévektől kezdve- számottevően elmarad, és amely miatt az életvezetés jelentősen akadályozott (Czeizel Lányiné-Rátay, 1978, 18.). Az értelmi fogyatékosság súlyosságát, a tanulók fejlesztési szükséglete szerint a közoktatási törvény a következő csoportokkal különbözteti meg: enyhe értelmi fogyatékos tanulók középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók képzési kötelezett, súlyos értelmi fogyatékos tanulók (Oktatási Minisztérium, 2000, 23/1997 (VI.24.) sz. MKM rendelet) A tanulásban akadályozottak fogalmát a következőképpen definiálja a Pedagógiai lexikon: Mindazon gyermekek és fiatalok, akik a tanulási képesség fejlődési zavara következtében tartósan és feltűnően nehezen tanulnak. A tanulásban akadályozottság kialakulásának hosszú folyamata van, az okok nem kizárólag a gyermekek biológiai, pszichológiai adottságaiban keresendők, hanem igen gyakran a családi okok, iskolai, kulturális, szociális környezet kedvezőtlen hatásaiban. Az ilyen gyermekek lehetőleg kerülik az erőfeszítést kívánó tanulási tevékenységeket, ennek következményeképp a pszichikus funkcióik nem gyakorlódnak megfelelően. A tanulási akadályozottság változó, illetve változtatható állapot. A folyamatosan ható kiváltó okok feltárásával, és ezek kedvező irányú befolyásolásával a tanulási akadályozottság részben megelőzhető, részben súlyosságának mértéke csökkenthető. A tanulásban akadályozott, enyhén értelmi fogyatékos gyermekekre jellemző tünetek óvodáskorban nem erőteljesen feltűnők, iskolai érettségük nem teljesen alakul ki 6-7 éves korukra (Papházy, 2006). Egy gyermek több szempontból is tanulásban akadályozottnak tekinthető: 5

6 iskolaszervezeti szempontból (ha az általános iskola követelményeit osztályismétlések után sem tudja teljesíteni) intelligenciadiagnosztikai szempontból (az IQ a normál érték alatt van) fejlődés-lélektani szempontból (a pszichikus fejlődésben zavar mutatkozik) tanulás-módszertani szempontból A tanulási akadályozottság megmutatkozik a különböző képességek fejlődésének lelassulásában, zavaraiban. Például a kognitív képességek-, a motoros és orientációs képességek-, kommunikációs képességek területén (Mesterházi, 1998). Az évi LXXIX. Oktatási törvény kimondja, hogy minden fogyatékos gyermeknek joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdve, hogy a fogyatékosságát megállapították. Az interjúk során kitértem arra, hogy a pedagógusoknak milyen speciális képzettségük van, ami segíti őket a fogyatékos gyermekekkel való foglalkozásban. Itt a válaszokból adódóan úgy gondolom, hogy szükséges ezeknek a fogalmaknak a tisztázása is. Az első ilyen fogalom az oligofrén pedagógus, ami azt jelenti, hogy az adott személy oligofrén szakos gyógypedagógiai tanár, aki értelmileg akadályozott gyermekeket, fiatalokat és némely esetben felnőtteket oktat, gondoz, részben önállóan, részben más szakemberekkel együttműködve (Mesterházi, 1997). A második fogalom a pszicho pedagógus, aki az a személy, aki a teljesítmény- és viselkedés zavarokkal küzdő gyermekek és fiatalok gyógyító nevelésével foglalkozik. Feladatai közé tartozik az elsős tanulók iskolakezdésének segítése; beilleszkedési-, és viselkedési problémákkal küzdő tanulók gondozása; az osztályfőnök közösségszervező munkájának segítése; a napi nevelési problémák folyamatos konzultálása, szupervízió 1 biztosítása; személyes kapcsolattartás a problémás gyermekek szüleivel; vizsgálatok mérése, elvégzése stb. Tevékenységét más szakemberekkel összehangoltan végzi (Farkas, é.n.). Véleményem szerint az interjúk során hallott tanítási módszerek is magyarázatra szorulnak. Az első ilyen a Meixner-módszer. Ez a módszer az olvasásban segíti a gyermekeket. A terápia fontos alapelve, hogy a legközelebbi fejlődési zónából induljunk ki, ahol a gyermek még biztonsággal mozog, mert csak így válik számára lehetségessé az eredményes feladatvégzés. Az alacsonyabb szintek erősítésével, újratanulásával pozitívan befolyásolhatjuk a magasabb rendű funkciók elsajátítását. 1 Tanulási folyamat. A leghatékonyabb szakmai személyiségfejlesztő módszer a szociális, pedagógiai, profit és nonprofit területen. Célja a hivatásbeli személyiség kompetencia fejlesztése. 6

7 A Meixner-módszer alapelvei: az aprólékosan felépített fokozatosság elve (ez azt jelenti, hogy a tananyagot sok apró lépésre bontják és így tanulnak, valamint nagyon fontos a sok ismétlés) a betűtanítás hármas asszociációs kapcsolatának kialakítása (akusztikus, vizuális és beszédmotoros) a gondolkodás merevségének elkerülése csak pozitív megerősítést, fejlesztő értékelést alkalmaz (ezáltal nagyobb lesz a gyermek sikerélménye) (Juhászné, é.n.) A másik ilyen nagyon fontos módszer a Montessori-pedagógia. Ez a módszer nagy önállóságot ad a gyermekeknek tevékenységük megválasztásában. Az élet minden területére felkészíti a gyermeket, a gyermek saját magát ellenőrzi és javítja ki. Nem követelményeknek kell megfelelnie, hanem saját belső vágyát elégíti ki, és ezzel tanul. Feladatai: szabadságra, önállóságra nevel azáltal, hogy a gyermek fejlettségi szintjére és a felfedezés örömére épít a gyermeki tevékenységhez nyújtott optimális segítségnyújtás az akadályok elhárítása a gyermek fejlődésének útjából fejlődési feltételek biztosítása (Juhászné, é.n.) Nagyon fontos még az ilyen gyermekeknél a Sindelar terápia is, amit 5-7 éves gyermekeknek ajánlanak elsősorban. A terápia célja a tanulási zavar megelőzése, illetve kisiskoláskorban a zavar elmélyülésének megakadályozása. A program két részből áll: 1. Egyéni vizsgáló eljárás: a gyermek megismerését szolgálja a képességek minőségi elemzése által A feladatok az Affolteri-koncepcióra épülve az észlelési szintek fejlettségét mérik, jelzik. modalitásspecifikus szint intermodális szint szeriális integráció A vizsgálóeljárás feladatai: vizuális differenciálás vizuális diszkrimináció 7

8 verbális akusztikus differenciálás intermodális integráció stb. 2. Gyakorlóprogram: egyéni vagy kiscsoportos formában A gyermek képességeinek feltérképezése után a gyengén működő részképességekre irányul a fokozatosság elvére épülő fejlesztőprogram. ( [ ]) 2.1 A tanulásban akadályozott gyermekek tanulási motivációja A motiváció minden emberi tevékenység alapja. Bármibe is kezdjünk bele, motiváció nélkül nem tudjuk folytatni, nem tudjuk befejezni. A pedagógia szempontjából nézve a motiváció elsősorban, mint személyiségfejlődést meghatározó tényező érdekes. A tanulási motiváció vizsgálatával azonban csak a múlt század közepe felé kezdtek intenzívebben foglalkozni (Józsa és Fazekasné, 2006). Az értelmi fejlődés elmaradása a tanulásban akadályozott gyermekek többségénél döntően a környezeti hatások következménye (Gaál, 2000). A fejlődést akadályozó környezetnek többnyire alapvető karaktere a szegénység, amely a legtöbb esetben tartós, állandósult állapot. Az ilyen gyermekek szüleinek a jövőképe általában, illetve a legtöbb esetben pesszimista, beletörődnek a sorsukba (Lányiné, 1992). Sokuknál működik az úgynevezett Pygmalioneffektus, ami azt jelenti, hogy a feléjük közvetített csekély elvárások önbeteljesítő jóslatként hatnak (Józsa, 2007). A környezet érdektelensége miatt a gyermekek motivációs szempontból is veszélyeztettetek lehetnek, mivel ha a környezetükben a tanulásnak és a tudásnak nincs értéke, akkor a tanulási motivációjuk sem fejlődik, nem kapnak szociális megerősítést (Józsa, 2002b). Általánosan elfogadott vélekedés, hogy a tanulásban akadályozott gyermekek tanulási motivációja gyenge és nehezen alakítható (Mesterházi, 1998). Az elemi alapkészségek fejlettségében a tanulásban akadályozott gyermekek többségi társaikhoz képest átlagosan 5-7 évnyi elmaradást mutatnak (Józsa és Fazekasné, 2006a, 2006b). A tanulásban akadályozott gyermekek emocionális szabályozó rendszere különbözik többségi társaiktól. Kevesebb ismeretük van az őket körülvevő világról, éppen emiatt nagyon a biztonságigényük is. Emellett sokkal gyorsabban elbizonytalanodnak. A tanulási motivációt erősíti a sikeresség. A hátrányos környezeti feltételek között élő gyermekek azonban hamar elhatárolódnak sikeres társaiktól. A sikeresség mellett nagyon 8

9 fontos az is mint már korábban is említettem-, hogy a szülők hogyan vélekednek az iskoláról, mennyire tartják fontosnak a tanulást. Az ilyen gyermekek esetében nagyon fontos, hogy az értékelési módszereket képességeikhez, fejlettségi állapotukhoz igazítsuk. Fejlesztésüknél nagyon fontos, hogy tanulási motívumaik alakítására közvetlen módon figyelmet fordítsunk. Érdemes arra törekedni, hogy a tanulás érdekes, kellemes tevékenység legyen, amely során a gyermek jól érzi magát. Ennek a kellemes érzésnek az átélése tanulásra ösztönzi a gyermeket. Az iskolának a tanulási motívumok alakításában fokozott szerepe és felelőssége van abban az esetben, ha a gyermek családi környezete nem támogató. A fejlesztő munkát segíti, ha a pedagógusok ismerik és elfogadják a gyermekek környezetét, kultúráját (Józsa és Fazekasné, 2006). Másképpen formálódik a tanulási motiváció akkor, amikor az elsődleges ok az idegrendszer biológiai, genetikai sérülése. Ebben az esetben szükség van a környezet támogatására, de ez csak abban az esetben valósulhat meg, ha a gyermek környezete el tudja fogadni a gyermek állapotát. A túl magas teljesítményre, erőfeszítésre ösztönző túlkövetelés félelmet, szorongást kelt a gyermekekben (Szabóné, 2003). A tanulásban akadályozott gyermekek számára nagyon fontos biztosítani a hosszan tartó, rendszeres és intenzív gyógypedagógiai fejlesztést és terápiát. Nagyon fontos továbbá a tanulási motiváció kialakítása és megerősítése, a korábbi stigmatizációs hatások kompenzálása (Albert, 2009). 2.2 A képességfejlesztés célja és feladata A gyermeket elsősorban önálló munkára és gondolkodásra kell felkészíteni. Lénárd Ferenc azt mondta, hogy a képességek azok a személyiségvonások, amelyek az embert alkalmassá teszik a társadalmilag hasznos tevékenység megvalósítására. A képességfejlesztés akkor lehet eredményes, ha szempontjai mind a tanterv készítésében, mind pedig a tanítás módszereinek megválasztásában érvényesülnek. A képességek kialakulásában elsődleges fontosságúak az adottságok ez lehet biológiai vagy fizikai adottság-, hiszen az egyén képességei ezekre támaszkova alakulnak ki. Csakúgy, mint a tanulási motiváció esetében, a képességfejlesztésnél is nagyon fontos a család és a környezet szerepe. A képességek rendszert alkotnak, és gyakorlás útján fejlődnek. A fejlődés tulajdonképpen e rendszerek kiépülése és kiteljesedése a tanulóban (Modinfo, 2003). A képességek fejlesztése az iskolai oktatás egyik alapvető célja. Oktatásukat, nevelésüket az alábbi tényezők határozzák meg: 9

10 a gyermek fejlettségi állapotának, tanulási képességeinek megfelelő tanulási tempó a gyakorlások összehasonlítása a korábban végzett gyakorlással, és ezek dokumentálása a különböző képességeket fejlesztő eljárások és feladatok összehangolása a fogalmak többszöri elmagyarázása, érlelése tapasztalatszerzés megfelelő tanulási környezet kialakítása (Mesterházi, 1996) A képességfejlesztést két csoportra lehet osztani: a tanórai, illetve a tanórán kívüli tevékenységre. A tanórán kívüli tevékenység alatt értem például a napközit, a korrepetálást, felzárkóztató foglalkozást. Nagyon fontos továbbá a differenciálás, ami alkalmazkodás a különböző gyerekek részképességeihez, testre szabott tevékenység. Tanórai képességfejlesztés: az egyéni fejlesztés, amihez a szakembernek tudnia kell, hogy az adott tanulónak mi a kezdő fejlettségi szintje. Ez azért fontos, mert ez alapján tervezi meg a tevékenységeket. Az egyéni fejlesztés tehát mindig az adott gyermek aktuális fejlettségéből kiindulva, öntevékeny részvétellel szerzett tapasztalatokra építve zajlik. Ennek a módszernek az az előnye, hogy minden gyermek megtapasztalja a sikerélményt. Leginkább jellemző a csoportos fejlesztés, amelynek előkészítő feladata a folyamattervezés: meghatározni a képességfejlesztés célját, kiválasztani a megfelelő tanulási módszert, és ezek szerint kell csoportba osztani a gyermekeket. Tanórán kívüli képességfejlesztés: elsődleges célja a kulturált életmódra nevelés, a személyes motívumok, képességek fejlesztése az adott életkornak megfelelően. Fejleszti még a tanulók szociális képességeit, készségeit, viselkedését, magatartását. Színterei a következők lehetnek: szakkörök, kiselőadásra való felkészülés, funkcionális zenehallgatás, tévénézés stb. (Albert, 2009) A képességfejlesztésnek ezeken kívül különböző szakaszai vannak: Első fejlesztési szakasz (1-3. évfolyam): A gondolkodási képességek fejlesztése: a pontos érzékelés kialakítása, tárgyak, személyek, jelenségek felismerése, megnevezése összehasonlítás személyek, tárgyak, tárgyképek tulajdonságai szerint (pl. szín, alak, forma) differenciálás (pl. nagyság, szín szerint) 10

11 emlékezet: személyek, tárgyak, szimbólumok megjegyzése, felsorolása A motoros képességek fejlesztése: célja és feladata a testvázlat kiépítése, a különböző testhelyzetek tudatos érzékelése, változtatása, a saját testhez viszonyított irány- és térbeli helyzet felismerése mozgások megkülönböztetése (tempó, ritmus) finommozgás fejlesztése A tér- és időbeli tájékozódási képességek alakítása: a térbeli helyzet felismerése, megnevezése térbeli helyzetek megfogalmazása időbeli tájékozódás (pl. visszaemlékezés történésekre, cselekvésekre) A kommunikációs képességek fejlesztése: helyes beszédlégzés, tagolás a beszédhelyzethez alkalmazkodó hangerő, hanglejtés szókincs gyarapítása, aktivizálása az olvasott, tanult témához kapcsolódó szógyűjtés, kifejezések beépítése a beszélt nyelvbe írásmozgás fejlesztése: a görcsös, szaggatott, lassú írásmozgás korrekciója az olvasás irányának gyakorlása magán- és mássalhangzók megkülönböztetése Szociális képességek fejlesztése: megfelelő kötődések, viszonyulások kialakítása szabályok felismerése, értelmezése, betartása a társas viselkedés formáinak ismerete, gyakorlása az önfegyelem kialakítása Második fejlesztési szakasz (4-6. évfolyam): A gondolkodási képességek fejlesztése: az újonnan szerzett és a már meglévő ismeretek között a kapcsolat kialakítása a lényeges jegyek kiemelése Tanulási képességek: önálló, szándékos tanulás kialakítása önellenőrzés formái 11

12 a koncentráció növelése a tanulás idején Kommunikációs képességek: összefüggő beszéd megerősítése, javítása nyelvi készségek kialakítása konkrét tanulási folyamatokban szövegelemzés az olvasottak alapján szövegalkotás szóban-írásban grammatikai gyakorlatok, helyesírási hibák elemzése Harmadik fejlesztési szakasz (7-8. évfolyam): a társadalmi beilleszkedés érdekében a társas kapcsolatok fejlesztése, felkészítés a családi szerepre szabályok, normák elfogadása törekvés a kulturális, szociális hátrányok felszámolására (Papházy, 2006) Nagyon fontos továbbá a tanulásban akadályozott gyermekek esetében az egészségtudatos életre való nevelés, illetve maga az, hogyan tisztálkodjanak, hiszen a legtöbben az alapvető higiéniai szabályokkal sincsenek tisztában. Ennek a képességnek a kialakításában segít az egészségnevelési program. Ebben a programban nagyon fontos, hogy a tanulóknál kialakítsák az egészségi állapotot javító, fejlesztő magatartást és szokásrendet, hogy felismerjék a helyes döntések szerepét a felnőtt életre és az önálló életvezetésre vonatkozóan, hogy megismerje önmagát, elfogadja biológiai állapotát, és törekedjen saját maga elfogadására és a teljes életre. Nagyon fontos annak a képességnek a kialakítása, ami segíti őt abban, hogy egyszer majd örömteli párkapcsolatban éljen, és felelős családi élete legyen. Az egészségnevelési program ajánlott tevékenységei a tanulásban akadályozott tanulóknál: Bevezető szakasz (1-2. évfolyam): önismeret (miben különbözöm, mire vagyok képes) a test tisztántartása helyes fogápolás öltözködés helyes életmód közlekedés 12

13 Kezdő szakasz (3-4. évfolyam): önismeret (miben vagyok másokhoz hasonló, miért kell betartani a szabályokat) önállóság a napi tisztálkodásban, ruhanemű váltása, hogyan tároljuk a ruhákat hulladéktárolás élvezeti szerek és káros hatásuk Alapozó szakasz (5-6. évfolyam): serdülőkori önismeret (a megváltozott test elfogadása, a változás okainak ismerete) öltözködés: mi illik és mi nem illik a személyiségemhez egészséges életvitel: fizikai erőnlét megőrzése, rendszeres sportolás, nagyon fontos a változatos táplálkozás társas kapcsolatok: mit jelent a biztonságérzet, mi az érzelmi biztonság közlekedés: hogyan kell közlekedni a tömegközlekedés eszközein Fejlesztő szakasz (7-8. évfolyam): felkészülés a felnőtt életre betegség felismerése, orvoshoz fordulás, segítségkérés tartós kapcsolatra való törekvés önmagam elfogadása (Papházy, 2006) 13

14 3. Éltes Mátyás Óvoda, Általános Iskola és EGYMI Kutatásom helyszínének a miskolci Éltes Mátyás Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményt és társintézményét, a Tüskevár tagiskolát választottam. Ezekben az intézményekben enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek tanulnak, illetve vannak még autista gyermekek is. Ezeknek a gyermekeknek a tanításával, fejlesztésével foglalkoznak az itt dolgozó gyógypedagógusok, akik az interjúalanyaim voltak. Az intézmény a nevét az első kisegítő iskola tudós igazgatója után kapta. Számos tevékenység fűződik a nevéhez, például tanított a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, felelős szerkesztője volt a Magyar Gyógypedagógia című szakfolyóiratnak, valamint egyik legtevékenyebb tagja volt a Magyar Gyermektanulmányi Társaságnak és a Magyar Gyógypedagógiai Társaságnak. Ő volt a magyar pszichometria 2 úttörője. Halála után több gyógypedagógia intézmény is felvette a nevét. Az oktatás 1948-ban vette kezdetét 1. számú Kisegítő Iskola néven ben hozták létre a módszertani és fejlesztő központjukat nyarán váltak komplex gyógypedagógiai intézménnyé, amikor a Tüskevár Óvoda és Általános Iskola integrálódott. Ennek az intézménynek négy tagiskolája is van: Tüskevár tagiskola Gagarin úti óvoda Autista tagozat Kórház: délelőtt kezelések, délután pedig tanítás van. Akik ide jönnek, azok általában halmozottan fogyatékosak, főleg a mozgásban. Az EGYMI (Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények) és feladatai: A közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény lehetőséget teremt egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény létrehozására. A 33. szerint EGYMI hozható létre a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók többi gyermekkel, tanulóval együtt történő nevelésének, oktatásának segítése céljából. Az EGYMIK zömmel gyógypedagógiai intézményekből jöttek és jönnek létre. Tevékenységei: a saját nevelési igényű tanulók, fiatalok társadalmi életre történő felkészítése, és az integrált nevelés, oktatás támogatása. 2 Olyan tudományterület, amely a pszichológiai és oktatási mérések elméleteivel és technikáival foglalkozik. Magába foglalja a tudás, a képességek, az attitűdök és a személyes jellemzők mérését. 14

15 A többségi pedagógia és a gyógypedagógia szakembereinek, intézményeinek, kapcsolatának az inkluzív nevelésnek, oktatásnak, minél hatékonyabb megvalósulását szolgálja. Az EGYMI feladatai: szakorvosi vizsgálat, gondozás, tájékoztatás gyógypedagógiai és pszichológiai vizsgálat kapcsolattartás a szülővel és a befogadó intézményekkel az utazószakember-hálózat működtetése tanácsadás szülőknek, a családi nevelés segítése tanácsadás, tájékoztatás a tanulók részére pedagógus továbbképzés, önképzés segítése mentorálás pályairányítás, utógondozás habilitációs, rehabilitációs órák vezetése stb. (Juhászné, é.n.) Az általam választott intézményben az EGYMI tevékenységei: korai fejlesztés utazótanári szolgálat ellátása szakmai szolgáltatás (előadások, tréningek) szakkönyvek, eszközök kölcsönzése A speciális nevelési szükségletű gyermekek gyógypedagógiai ellátása nagyon széles skálán mozog, így az ilyen intézmények a tárgyi, személyi és anyagi lehetőségeiktől függően bővítik, színesítik szolgáltatásaikat. Az ilyen intézményekben nem évenkénti tanterv van, hanem szintenkénti követelmények. Ennek az intézménynek különlegessége, hogy a pedagógusok mellett gyógypedagógiai asszisztensek is vannak. Ők egyrészt segítik a pedagógusok munkáját, segítenek a fegyelmezésben is, másrészt pedig segítenek a gyermekeknek a tanulásban. Mivel előfordul, hogy egy osztályban többféle gyermek van enyhén súlyos, középsúlyos, látássérült, hallássérült-, ezért is nagyon hasznos az asszisztensek jelenléte. Így fel tudják osztani az osztályt, és egyik foglalkozik az egyik csoporttal a másik a másikkal. Ezekkel a gyermekekkel az esetek többségében azonban nem lehet csoportban dolgozni, így az esetleges felosztás után is nagyon fontos, hogy ha valamelyik gyermek elakadt valamiben, akkor az asszisztens vagy a pedagógus oda tudjon rá figyelni és külön segíteni neki. Emellett az asszisztensek az első és a 15

16 második osztályban besegítenek az önkiszolgáló képességek fejlesztésébe is. Ezt az ilyen korú gyermekek külön egy tanóra keretében is tanulják, de szükség van a tanórán kívüli tanításra is. Nagyon fontos, hogy a megtanult dolgok szokássá váljanak, ezért is kiemelt fontosságú ez ebben a korban. Az interjúk alapján megtudtam, hogy ez az iskola ugyanúgy működik, mint egy átlagos általános iskola, mindössze a tantervben tér el, és abban, hogy a gyermekek több odafigyelést, törődést és szeretet igényelnek. 16

17 4. Módszertani áttekintés A kutatásom témáját a pedagógusok szemszögéből közelítettem meg, mivel alapvetően a speciális tanításra voltam kíváncsi, illetve arra, hogyan lehet ezeknek a gyermekeknek a képességeit fejleszteni, hogyan lehet tanítani őket. A kutatásba került pedagógusok többsége minimum tíz éve tanít, illetve foglalkozik fogyatékos gyermekekkel, tehát nagy a tapasztalatuk ebben a témában. A kutatás során félig strukturált interjúkat készítettem, mert úgy gondoltam ez a legmegfelelőbb módszer. Ez egy olyan interjúfajta, amikor a kérdező egy interjúvázlattal rendelkezik, a kérdések nyitottak, átalakíthatóak, a beszélgetés során új kérdések merülhetnek fel. Előnye, hogy a kérdező nagyon sok információhoz juthat, olyanokhoz is, amelyeket esetleg nem kérdezett meg. Az interjúk alanyait igyekeztem úgy kiválasztani, hogy az imént említett minimum tíz éves tapasztalat meglegyen, hiszen ők rendelkeznek olyan tudással és tapasztalattal, amelyekkel a fiatalabb kollégák esetleg (még) nem. Továbbá fontos szempont volt az is, hogy a kérdezett szívesen vállalja az interjút, ki tudja fejteni a véleményét, elmélyülhessen a témában. A kutatás során 12 interjút készítettem a pedagógusokkal. Azt tapasztaltam, hogy nagyon nyitottak, segítőkészek voltak, nagyon sok történetet meséltek. Volt néhány olyan interjúm, amelyek alatt a gyermekek is a tanteremben tartózkodtak, így a történetek, illetve az elhangzottak mellé arc is társult. Részt vettem néhány tanórán is, pontosabban egy-egy matematika és egy-egy magyar órán. Két osztályban figyeltem meg a tanulókat, a második, illetve a hetedik osztályban. A másodikos gyerekek nagyon aranyosak voltak, de sajnos a jelenlétem teljesen elvonta a figyelmüket a tanulásról, pedig a tanárnő éppen azt akarta bemutatni, milyen eszközökkel kelti fel a gyermekek figyelmét az órán. A hetedikesek sem nagyon tudtak koncentrálni, de ez nem csak miattam volt, sokkal inkább máshol jártak a gondolataik. Az itt tanító tanárnő mesélte, hogy ez nagyon gyakori náluk, mivel ők már kamaszodnak és minden más sokkal jobban érdekli őket. Az interjúk rögzítése mobiltelefonnal történt. Következő lépésként összegeztem az interjúkat egy Excel-táblázatban, hogy a későbbiekben könnyebben átlássam a kérdéseimre kapott válaszokat. A kérdések során igyekeztem választ kapni például arra a nagyon fontos kérdésre, hogy a pedagógusok milyen tanítási módszereket alkalmaznak, mennyire szeretnek ezekkel a gyermekekkel foglalkozni, milyen tapasztalataik vannak a szülőkkel való együttműködésben stb. Néhány interjúnál elkanyarodtunk picit a jövőkép felé is, ami szorosan nem képezte 17

18 kutatásom tárgyát, de nagyon sok hasznos információt sikerült szereznem ezzel a témával kapcsolatban is. 18

19 5. Különbségek az átlagos általános iskolák és a foglalkoztatási iskolák között A fogyatékos gyermekek többsége már az iskola elejétől kezdve speciális, vagy foglalkoztatási iskolában kezdi meg a tanulmányait. Ahogy egyik interjúalanyom fogalmazott: Köze nincs a többségi általános iskolákhoz! Ide teljesen más szemléletmód, teljesen más módszerek kellenek, teljesen más a pedagógusok munkamorálja, teljesen más a gyermekekhez való humanitás. Az ilyen intézményekbe szakértői véleménnyel kerülnek be a gyermekek. Van olyan, hogy már óvoda után egyből ide kerülnek, de van, aki csak később, akár hatodikos, nyolcadikos korában kerül ide. Az évek során idén először volt példa arra, hogy ebből az iskolából helyeznek vissza egy gyermeket a többségi általános iskolába. Erre büszkék is a pedagógusok, bár néhányan közülük úgy vélik, hogy az a gyermek nem fogja bírni, és hamarosan visszakerül ide. Nagyon fontos, hogy a foglalkoztató iskolákban a pedagógusok alkalmazkodnak a gyermekekhez, nem pedig fordítva. Egy átlagos iskolában a pedagógus elvárja, hogy a gyermek alkalmazkodjon, az ilyen intézményekben viszont ez lehetetlen. A gyerekeket egészen máshogy kell megközelíteni. A foglalkoztatási iskolák sokkal elfogadóbbak, hiszen a gyermekekkel teljesen máshogy kell bánni. Ők sokkal több szeretetre és odafigyelésre vágynak, mint azonos korú, nem fogyatékos társaik. Ez adódhat a fogyatékosságukból, illetve abból is, hogy otthon nem mindig kapják meg a szükséges odafigyelést, és a pedagógusok véleménye szerint- nagyon sok esetben a szeretetet sem. A foglalkoztatási iskolákban a gyermekeknek nem kell első osztályban megtanulni minden betűt. Ez a folyamat nekik általában négy évig tart. Teljesen máshogy zajlanak a napok is. Ide a gyermekek többsége, vagy talán minden gyermek éhesen jön. Nagyon gyakran előfordul, hogy az előző napi uzsonna óta nem ettek. Ezért feszültek, ingerültek reggelente. Azzal kezdik a napot, hogy megbeszélik milyen magatartási problémák voltak velük az előző nap, mi történt velük reggel, mi történt az idefelé vezető úton stb. Ezután megkapják a reggelit. Ez azt jelenti, hogy itt a tanítás effektíve a második vagy a harmadik órában veszi kezdetét. Ez azért probléma, mert, -ahogy az egyik pedagógus is fogalmazott- a negyedik órára már teljesen használhatatlanok. Sokkal jobban oda kell figyelni az órarendre is a foglalkoztatási iskolákban. Az a lényeg, hogy a nap elején legyenek az úgynevezett fontos tárgyak (irodalom, matematika, történelem stb.), a nap végére maradjon a testnevelés, ének, rajzóra, mivel ezek nem igényelnek nagy koncentrációt, sőt még 19

20 kikapcsolódást is jelentenek a gyermekeknek. A tanórák kiegészülnek a habilitációs órákkal, logopédiai órákkal. Ezeknek az óráknak a célja a fejlesztés. Többfelé kell figyelni ezekben az iskolákban, differenciálásra van szükség, mivel nincs két egyforma gyermek. ha van tizenhat gyermek az osztályban, az kőkeményen tizenhat féle Sokkal egyénre szabottabbak a foglalkozások, hiszen a gyermekeket fejleszteni kell, és mindenkinek más képességét kell fejleszteni. Kisebb az osztálylétszám. A tíz főnél nagyobb létszámú osztályok már olyan osztálynak számítanak, ahol sok a gyermek. Ez abból adódik, hogy egy osztályban például csak tíz gyermek van, de ebből a tíz gyermekből három enyhén súlyos, öt középsúlyos, egy hallássérült, egy pedig látássérült. Ez azt jelenti, hogy ezekkel a különböző módon sérült gyermekekkel kellene a tanítónőnek egyszerre foglalkozni, és megtanítani nekik az anyagot. Ez márpedig nem lehetséges, hiszen az enyhe fokban sérült gyermekeket teljesen máshogy kell tanítani, mint a többieket. A hallásés látássérült gyermekeknek külön speciális foglalkozás kell, ők ezt egy héten egyszer kapják meg, a többi feladat a pedagógusé, ami azért nagy kihívás, mert egyszerre ennyi félét tanítani nem könnyű, és ennyi gyermekre odafigyelni sem egyszerű. A legtöbb osztályban vannak ugyan gyógypedagógiai asszisztensek, akik segítik a tanárok munkáját, de még így is nehéz. A foglalkoztatási iskolákban több időt hagynak a különböző tevékenységek elvégzésére is. Több idő van egy feladatra, több idő van az önkiszolgáló tevékenységekre, valamint sokkal szabadabbak a tanórák. Ha gyermek már nem tud figyelni, gyakran feláll, kinéz az ablakon. Ezt egy átlagos iskolában nem tehetné meg, de a fogyatékos gyermekeknek szüksége van erre. Jobban elfogadják, ha egy gyermek lemarad, vagy nem figyel az órán, mert tudják a pedagógusok, hogy ezeknek a gyermekeknek teljesen más a gondolkodásmódjuk, mint ép társaiknak. Nagy eltérés mutatkozik a tisztaság, a higiénia, a felszerelés, tornafelszerelés területén. Itt nagyon sok gyermeknek még tornacipője sincs, vagy ha van, akkor is kicsi már neki. Ilyenkor abban a cipőben tornázik, amiben iskolába jött. Felszerelésük is inkább csak a tanév elején van, ilyenkor a szülők behozzák a füzeteket, ceruzákat stb., de egy idő után ezek ugye betelnek, elfogynak, de a pótlásról már nem mindegyik szülő gondoskodik. Az is gyakran előfordul, hogy a pedagógus saját pénzéből vesz a gyermeknek egy ceruzát, füzetet, vagy amire éppen szüksége van. Másik nagyon fontos különbség az iskolák között a tanterv. Az hogy miben tér el, milyen is ez a tanterv azt a következő fejezetben fejtem ki részletesen. 20

21 6. Tanterv Az értelmi fogyatékos gyermekek gondozása, fejlesztése, nevelése a 19. század utolsó harmadától fogva indult meg Magyarországon, és a történelmi, a társadalmi, gazdasági változásoktól befolyásoltan fejlődött. Magyarországon 1921-től terjed ki a tankötelezettség a fogyatékos gyermekekre is (Gál, 2010). A tanterv célja: Az iskolai képzés teljes időtartama alatt arra kell törekedni, hogy az értelmileg akadályozott tanuló személyisége a képzés végére minél harmonikusabban és teljesebben kibontakozzon, képes legyen a társadalom által elfogadott normák szerint, saját igényeit megvalósítva kiegyensúlyozott, boldog életet élni. A kerettanterv sajátosságai: iskolaszakaszokra készült, biztosítva a dokumentum alapján pedagógiai programot készítő intézmények számára a nagyobb mozgásteret tantárgyi struktúrája igazodik az enyhe értelmi fogyatékosságból adódó nevelhetőség, oktathatóság, képezhetőség sajátosságaihoz: o integrált természetismereti tantárgyakat tartalmaz o az élő idegen nyelv tanítása 7. évfolyamon kezdődik, helyi döntés alapján ezt megelőzően is megkezdhető o az informatika tantárgyban hosszú előkészítő időszakot biztosít o a kompetenciák fejlesztésében megkülönböztetett figyelmet fordít a személyes, a szociális, a kommunikációs, és az életvezetési kompetenciákra szerkezetében egymással szorosan kapcsolódó egységekből épül fel az intézményi folyamattervezéshez a fejlesztési feladatok megvalósítását segítő konkrét prioritásokat ad fejlesztési feladatainak szerkezete lehetővé teszi a tanulók egyéni haladási ütemének figyelembe vételét A tanterv céljai: az értelmi, a testi és érzelmi fejlődés megváltozása sajátos tanulási képességek egyéni szükségletek a felnőttkori élet behatárolt lehetőségei Az általam megkérdezett pedagógusok nagy része elégedett ezzel a tantervvel, de senki sem teljes mértékben. Aki azt mondta, hogy elégedett vele, azt is hozzátette, hogy nagyon sokszor kiderül az, hogy még ettől is lassabban kellene haladni, mert így nem tudják tartani az 21

22 előírt tempót. Annyira elmarad a tudásuk a saját életkori társaikétól, hogy azokat a követelményeket hát szinte ugyanazokat kell nekik is teljesíteni, mint ép társaiknak. Volt olyan pedagógus, aki azt mondta, hogy az ő véleménye szerint modernizálni kellene a tantervet is, ahogy a világban minden mást, hiszen nem érdekli a gyermekeket például az Egri csillagok, nem köti le a figyelmüket, unalmasnak tartják. Az is kiderült az interjúk során, hogy a legtöbb tanár úgy vélekedik, hogy nagyon sok felesleges dolgot tanulnak, hiszen az ő tanrendjükben is szerepel mindaz, amit az egészséges társaik tanulnak. Esetükben azonban gyakori, hogy az iskolai karrier az általános iskola befejezésével lezárul, így nincs értelme a sok földrajz, történelem stb. ismeretnek, mert úgysem fogják használni, el fogják felejteni. A megkérdezett pedagógusok úgy vélik, sokkal célszerűbb lenne olyan dolgokat tanítani nekik, amik a segítségükre lesznek a mindennapi életben, például hogyan kell fizetni a boltban, hogyan kell viselkedni az orvosnál. többet kellene a gyakorlati életre fordítani. Nagyon sok gyermek nem ismeri a pénz értékét. Éppen ezért a Szeles utcai pedagógusok, ha tehetik, akkor kiviszik őket a Búza téri piacra, ott vásárolnak, kimérnek dolgokat, meglátják, hogy kell fizetni. Úgy gondolják, sokkal fontosabb lenne, hogy az életre készítsék fel ezeket a gyermekeket. Több pedagógus gondolja úgy, hogy ezek a gyermekek túl is vannak terhelve. Mióta bevezették a mindennapos testnevelés órákat még rosszabb a helyzet, mert így még jobban elfáradnak, és jóval csökken az amúgy sem túl nagy koncentrációjuk. Van, aki úgy véli, hogy ez a kerettanterv nagyon jó volt addig, amíg valóban csak enyhén súlyos gyermekekkel foglalkoztak, de most már vannak igen súlyos esetek is. Ő személy szerint nem a tanterven változtatna, hanem még jobban csökkentené az osztályok létszámát. Szerinte az öt, hat fő lenne az ideális, és kategorizálni kellene őket. Talán úgy teljesíthető lenne a tanterv és a gyermekek is jobban fejlődnének. Természetesen a pedagógusok többsége változtat itt-ott a tanterven, de csak úgy saját magának, ahogy ő megfelelőnek látja. muszáj változtatni rajta, de csak úgy, hogy az ember saját magának változtat rajta. Például: ha jön egy új gyermek az általános iskolából, aki nem ismeri a betűket, mert nem tudta ott megtanulni, akkor ők hiába járnak már az olvasásnál, kénytelen annak a gyermeknek is megtanítani a betűket, így már nem tudja követni a tanterv elvárásait, és lehet nem is végeznek a könyvvel időben. Az is különbség továbbá, hogy a diákok magatartása ezekben a foglalkoztatási iskolákban sokkal rosszabb, illetve a pedagógusok és a szülők is, viszonya még megközelítőleg sem hasonlít a többségi iskolákban megszokotthoz. 22

23 7. Problémás diákok, szülők A foglalkoztatási intézményekben sokkal több gond van a tanulókkal és szüleikkel. Ilyen problémák például a felszerelés hiánya, a szülő nem jelenik meg szülői értekezleten stb. Fontos tudnunk, hogy a gyermekek magatartási problémái eredhetnek rossz szociális helyzetükből, és abból, hogy otthon egyáltalán nem figyelnek rájuk vagy túlzottan elkényeztetik őket. Eredhetnek abból is, hogy amíg meg nem kapják a tízórait, addig nagyon feszültek és ingerültek az éhség miatt korábban említettem, hogy nagyon sok gyermek uzsonna után másnap reggelig nem eszik semmit. Ezeknek a gyermekeknek elég gyakran vannak dühkitöréseik is persze nem mindegyiknek. van, aki tele van dühvel, indulattal. A gyermekeknél hatalmas előny a fegyelmezésben, ha a pedagógus első osztálytól viszi végig a gyermekeket, mert akkor más ismerik, megszokják a pedagógust és hallgatnak is rá. Az ő életükben nagyon fontos, hogy mindig minden ugyanúgy legyen, ugyanúgy végezzék a tevékenységeket. Nekik nagyon fontos az, hogy minden a megszokott mederben, a megszokott módon legyen, mert egyébként nem tud alkalmazkodni, elveszíti a talajt. Éppen ezért, ha helyettesítő tanár érkezik, akkor azonnal kipróbálják, meddig mehetnek, és nagyon rosszul viselkednek. Azonban ez is arra vezethető vissza, hogy a nem megszokott ember van velük. Ezek a gyermekek rendkívüli módon megérzik a frontokat. Vannak hiperérzékeny gyermekek is, akiknek nincs tolerancia képességük. Ők addig nem nyugszanak le, amíg a dühüket le nem vezetik valahol. Ilyenkor hagyni kell őket, had tombolják ki magukat, mert úgysem lehet velük mit csinálni. Ha lenyugodtak, akkor le kell ülni, és meg kell velük beszélni a dolgokat. El kell mondani, hogy mit szabad és mit nem. Ez a legtöbb gyermeknél nem használ. Ilyenkor jönnek a büntetések. Például kivonják őket a játékból, vagy volt olyan eset is, hogy egy kisfiú nagyon rosszul viselkedett, ezért nem engedték a Mikulás vonatra. Azóta a pedagógusok szerint semmi probléma nincs vele. A gyermekeknél a két legfontosabb dolog a sport és a számítógép. Ha már tényleg nem tud rájuk szép szóval hatni a pedagógus, ezek megvonásával esetleg elérheti, hogy jól viselkedjen a gyermek, és megtanulja, hogy az, amit csinált/mondott nem jó vagy szoktak azzal fenyegetőzni, hogy kihívják a rendőrséget. Ez is valakire hat, valakire általában a nagyobbakra- nem. Van olyan gyermek is, akinek bőven elég a szeretet megvonás. Elég, ha az osztályfőnöke elfordul tőle, nem szól hozzá. Neki ez annyira rosszul esik, hogy tudja, ha többet is ilyet csinál, akkor ugyanez lesz a következménye, és ő azt nem szeretné. A fegyelmezés során nem szabad agresszívnek lenni velük, mivel az erőszak erőszakot szül. Ha a pedagógus felemeli a hangját, akkor a gyermek is kiabálni fog bár hozzá kell tenni, 23

24 hogy néha muszáj kiabálniuk, már csak figyelemfelkeltés szempontjából is. Nekem is önfegyelmet kell magamra erőltetni, holott néha üvöltene az ember. A higgadtság és a türelem nagyon fontos, az, hogy amikor lenyugodtak, akkor beszéljék meg velük mi volt ez, és dicsérjék is őket, hiszen ez nekik mindennél többet jelent. Az egyik pedagógus elmondta, hogy ő a fegyelmezésnél is szeretetet használ. Gary Chapman: Kamaszokra hangolva című művét olvasta, és innen jött neki az ötlet, hogy a szeretet öt nyelvét fogja alkalmazni, amelyek a következők: elismerő szavak minőségi idő ajándékozás szívességek testi érintés Úgy használja ezeket a szeretet nyelveket, hogy kitapasztalja a gyermeknek melyik a fontos, melyik jelent számára megnyugvást, és akkor azt alkalmazza. Azt mondta ez nagyon jól beválik neki, nem kell mellette kiabálnia, hanem szépen, békésen meg tudják oldani a gondokat. Ha tudjuk, hogy melyik a gyerek szeretetnyelve, akkor azzal a gyerekkel sokkal könnyebb bánni. A pedagógusok többsége szeretettel, megértéssel, törődéssel, türelemmel próbálja megoldani a problémákat. Nagyon fontos azonban a következetesség is, hiszen e nélkül nincs fegyelmezés. A magatartási problémák esetében a pedagógusok jegyzőkönyvet vesznek fel, és jelzőlapokat töltenek ki. Akinek három jelzőlap összegyűlik, értesítik a szülőt, gondviselőt. A fegyelmezés során is ki kell tapasztalni melyik gyermekre mi hat. Van, aki a rendőrségtől ijed meg, van, aki attól, ha azt mondják neki, hogy felhívom anyukádat stb. Meg kell ismerni a gyermeket és akkor könnyebb a fegyelmezésük. A szülőkkel is akadnak is problémák a pedagógusok elmondása alapján. Vannak szülők, akik egyáltalán nem érdeklődnek a gyermekük iránt. a nagy többség azt se tudja, ki a tanító néni! Ők ezt arra vezetik vissza, hogy ők így szocializálódtak vagy egyszerűen ezt látták otthon, őket is így nevelték, vagy a szülő nem tudja elfogadni gyermeke állapotát, esetleg magát a gyermeket sem. A pedagógusok fontos feladatuknak érzik, hogy támogassák a szülőket, segítsék az elfogadás menetét, mivel sokkal könnyebb egy olyan szülővel szót érteni, együttműködni, aki el tudja fogadni a gyermekét. 24

25 A problémák főleg a nevelésben, a gyermek iránti érdeklődésben jelennek meg. Nagyon sok szülő nem jár szülői értekezletre. Volt olyan osztályom, akiket elsőtől nyolcadikig vittem, de nem láttam a szülőt egyszer sem! Ha egy tizenkét fős osztály esetében két-három szülő eljön, az már nagyon jónak számít. Nem motiválják a gyermeket a tanulásra, így a gyermek nem is értheti a tudás, tanulás értékét. Otthon nincsenek meg a lehetőségek a tanuláshoz: sem a szülői háttér, sem pedig a körülmények. Előfordul néhány szülő esetében, hogy többszöri levélküldés, telefonhívás után sem fárad be az iskolába, azonban, ha a szülőnek bármi problémája akad, azonnal ott terem az iskolában. Minden attól függ, hogy milyen valakinek a családi háttere. A másik véglet pedig, hogy a szülők túlságosan óvják a gyermeküket és túl szigorúak. Volt egy szülő például, aki az összes tankönyvet duplán vásárolta meg, és otthon is végigvették a könyveket a gyermekkel. Ez a gyermek nem is nagyon szeret tanulni, valószínűleg éppen ebből kifolyólag, hogy szinte az egész napja ezzel telik. Nagyon fontos a pedagógusok és a gyermekek közötti kapcsolat, hiszen meghatározathatja azt is, hogy a gyermek szeret-e iskolába járni vagy nem, szereti-e a tanulást vagy nem. Mivel egész nap együtt vannak, igyekeznek a legjobbat kihozni a napokból. 25

26 8. Kapcsolat a pedagógusok és a diákok között A kölcsönös bizalom nagyon fontos a tanár-diák kapcsolatban. Ez a fogyatékos gyermekeknél és az őket tanító pedagógusoknál fokozottan igaz. A nevelésben, fegyelmezésben is nagyon fontos szerepet játszik a bizalom, hiszen ha a gyermek megbízik a tanárában, akkor jobban fog viselkedni, jobban szót fogad. A gyermekeket és a pedagógusokat összekovácsolják a közös élmények, a sok együtt töltött óra. Ahogy ez egyik pedagógus is elmondta, náluk a kapcsolat nem csak a tanulásban mutatkozik meg, megosztják a gyermekek a problémáikat, közös élményeket élnek át szinte naponta. Ilyen élmény a piacozás, a fejlődés öröme. Kitértem az interjúk során arra is, hogy a pedagógusok mennyire szeretnek a gyermekekkel foglalkozni, mennyire találják meg a közös hangot. Én nagyon szeretek, nem szeretnék máshol dolgozni! Mindegyik pedagógus elmondta, hogy nagyon szereti ezeket a gyermekeket, mert nagyon ragaszkodóak, és aranyosak. Sokkal több szeretet van bennük, mint ép társaikban. Egy másik pedagógus nagyon jól megfogalmazta az úgynevezett küldetésüket : A pedagógus pálya alapja a gyerekszeretet, és ezt nem befolyásolja az, hogy a gyerek ép, vagy sérült valamilyen módon. Nagyon sokat számítanak az itt eltöltött évek és a tapasztalat is, hiszen minél rutinosabb valaki, annál jobban érzi itt magát. Továbbá az általam megkérdezett pedagógusok minimum tíz éve tanítanak ezekben az intézményekben, és azt mondták, hogy aki nem szereti ezeket a gyermekeket, az nem tud ennyi időt eltölteni itt. A legtöbb pedagógusnak az a boldogság, ha a gyermekek fejlődnek, felkészülnek a mindennapi életre, illetve ha elérik azt, hogy a gyermek szeressen iskolába járni. Ezt nagyon nehéz elérni, mivel a legtöbb családban a tudás, tanulás nem érték. A legtöbb tanuló roma, akinek a szülei, testvérei is itt tanultak, és sajnos az a példa van előttük, hogy az iskola elvégzése után a szülők, és a testvéreik sem dolgoznak, segélyen élnek, és ő is azt mondja, hogy majd abból fog élni. Persze mindig vannak kivételek. Vannak olyan tanulók is, akik már eldöntötték mit szeretnének dolgozni az iskola után. Például az egyik kislány takarítónő szeretne lenni, az egyik kisfiú pedig kosárfonó, mint a nagypapája volt. Nagyon fontos, hogy a közös munka csak úgy lehet eredményes, ha mindenekelőtt a pedagógus példát mutat, illetve betartja a fegyelmezés követelményeit. A fogyatékos gyermekeknél is nagyon fontosak ezek a dolgok, de az ő esetükben sokkal megértőbbnek és türelmesebbnek kell lenni. 26

27 9. Tanítási módszerek A fogyatékos gyermekeknek szükségük van speciális tanításra, ezáltal a pedagógusoknak szükséges a speciális végzettség. Az általam megkérdezettek gyógypedagógusok, pszicho pedagógusok, pszichológusok voltak. Nagyon fontos továbbá az is, hogy a pedagógusok fel tudják kelteni a gyermek figyelmét, illetve fenntartani azt. Ez a fogyatékos gyermekek esetében igen nehéz, hiszen akár a legkisebb zaj, külső inger is ki tudja billenteni őket a koncentrációból. Mint említettem ezeknek a gyermekeknek nagyon nehéz felkelteni a figyelmét. Egyes pedagógusok hajlanak arra, hogy azt a tevékenységet válasszák, amit a gyermek is szeretne, mert akkor legalább arra biztosan odafigyelnek. Én gyakran hajlok arra, amit a gyerek kér, és úgy gondolom, ez itt belefér. Nagyon fontos a gyermekeknek, hogy mindent megtapasztaljanak, minden érzékszervükkel tapasztalják meg a dolgokat, hiszen így érdekesebb is a tanulás, és jobban oda is figyelnek, ha nem csak a könyvből tanulnak. Itt is belép a piacra járás a pedagógusokkal, csak úgy, mint a fejlesztésnél, hiszen ezzel is tapasztalatokat szereznek. A kisebbeknél működik a figyelemfenntartás, mert ha elfáradnak, akkor felállnak kicsit, isznak egy pohár vizet, megpihennek, és utána tudják folytatni a feladatokat. A nagyobbaknál pedig beszélgetések indulnak meg, amiket ők kezdeményeznek, ettől felpörögnek egy kicsit, majd a pedagógusok próbálják a beszélgetést összekapcsolni a tananyaggal, és így tanulnak. A fogyatékos gyermekeknek más a gondolkodásuk, más az észjárásuk. Addig, amíg azt a dolgot, ami a fejében van, le nem tudja rakni, fel nem tudja dolgozni, vagy meg nem tudja beszélni, addig nem lehet vele mit kezdeni, addig nem fog/nem tud odafigyelni. A kisebbeknél, amikor a betűket tanítják nagyon hasznos a Meixner-módszer, mind a tanulás, mind érdeklődés felkeltés szempontjából. Meseszerűen zajlik a betűtanítás. Minden egyes órán van ritmus, beszédfejlesztés, illetve az irányok tanulása, ismétlése. Ha nagyon elfáradnak a gyermekek, és már egyáltalán nem érdeklődőek, nem figyelnek, akkor jöhet egy kis színezés, mozgás, mondóka mondása stb., ami felfrissíti őket. A másik lehetőség, ha jó idő van, akkor kimennek az udvarra, mert a friss levegőtől mindig felélénkülnek, és utána tudnak még kicsit tanulni. Nagyon jó figyelemfelkeltő eszköz továbbá az interaktív tábla, hiszen a vizuális dolgok iránt nagyon érdeklődőek a gyermekek. minden kütyü, telefon őket pont ugyanúgy érdekli. Van olyan pedagógus, aki művészetterápiát alkalmaz a figyelem felkeltésére. Ez lehet képzőművész-terápia, zene-terápia, mozgás-terápia, bármilyen kreatív tevékenység. Ő 27

28 leggyakrabban rajzolni, festeni szokott a gyermekekkel, mert az ő osztálya inkább erre fogékonyabb. A tanítási módszereket a főiskolán, vagy továbbképzéseken tanulták meg a pedagógusok. Ilyen például a Montessori-pedagógia, Meixner-módszer stb. Ezek mellett a módszerek mellett nagyon fontos a sok gyakorlás, cselekedtetés, kooperatív technika 3 bár ezzel néhányan csak próbálkoznak, ismerkednek-, plakát módszer 4, projekt módszer 5. Jellemző ezekre a gyermekekre, hogy nem tudnak csoportban dolgozni, ezért a fejlesztések egyéniek, viszont vannak olyan pedagógusok, akik próbálkoznak a kooperatív technikával, csoportmunkával. Legfontosabb a pedagógusok módszere közül a differenciálás. Ez azt jelenti, hogy nem mindegyik tanuló tanulja ugyanazt a dolgot. Differenciálják őket a szerint például ki mire képes, kinek mi megy jobban, gyengébben, és ők a nekik megfelelő feladatokat kapják. Ezt a módszert minden pedagógus alkalmazza. Népszerű még a TSM tréning is a pedagógusok körében. A TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning) módszer feladatsora a nagy- és finommozgások fejlesztése során érleli, strukturálja tovább az idegrendszert. A foglalkozás menete kötött, feladatsorokba rendezett, a gyermek fejlődésének megfelelően fokozatosan nehezedik. ( [ ]) A tanítási módszerek mellett nagyon fontosak a képességet fejlesztő tevékenységet, hiszen a képesség az alapja az a tanulásnak. Ha nincs meg a megfelelő képességük, készségük, akkor nehezebben tudnak tanulni. 3 A kooperatív tanulás során a gyermekek együtt, egymással összhangban tevékenykednek. 4 A tanulók a pedagógus által megfogalmazott kérdésről egyénileg vagy csoportosan kialakítják a véleményüket, és ezt plakáton összegzik (5. interjúalany). 5 Ez a módszer a tanárok és a diákok közös tervező és kivitelező tevékenységére épül. Pedagógiai értelemben a projekt egy olyan feladat, amelynek középpontjában egy, a mindennapi élethez kapcsolódó probléma áll, amelyet a tanárok és a diákok együtt, komplex módon próbálják feldolgozni. 28