2. Bevezetés. 1. Összefoglalás

Átírás

1 Nagy Attila 1 Zanathy Gábor 2 Ladányi Márta 3 A fürtfelezés hatása a fürtfonnyadásra eltérő ökológiai adottságú ültetvényekben Impact of cluster tipping on berry shrivel in vineyards with diverse ecological characteristic attila.nagy2@uni-corvinus.hu 1 Szőlészeti Tanszék, Budapesti Corvinus Egyetem, PhD hallgató 2 Szőlészeti Tanszék, Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi docens 3 Biometria és Agrárinformatika Tanszék, Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi docens 1. Összefoglalás A kocsánybénulás a szőlő régóta ismert betegsége. Vannak azonban más, a bogyók fonnyadását előidéző élettani betegségek, ilyen például az érés kezdetén fellépő fürtfonnyadás. A betegség kialakulása többek közt talajtani tényezőkkel, illetve a tőke kálium ellátásával hozható összefüggésbe. A tünetek kifejlődésében a környezeti tényezők mellett a fitotechnikai műveletek is közrejátszanak. A beteg tőkék ültetvényen belüli rendszertelen megjelenése, továbbá a tünetek gyakoriságának és mértékének évjáratonkénti ingadozása arra enged következtetni, hogy a fürtfonnyadás megjelenését több tényező együttes hatása váltja ki. Kísérletünk során a fürtfonnyadás gyakoriságát és mértékét, továbbá a szüreti eredmények alakulását vizsgáltuk két Zweigelt (Szent Lőrinc x Kékfrankos) ültetvényben. A tőkék kora, állapota és az alkalmazott termesztéstechnológia mindkét helyszínen közel azonos volt. A váci ültetvény enyhén lejtős fennsíkon helyezkedik el; fizikai talajfélesége agyag, tápanyag-ellátottsága kielégítő. A Dunakeszi határában található ültetvény sík területű, talaja gyenge tápanyag-ellátottságú homok. A fürtfonnyadás mérséklése céljából mindkét helyszínen a fürtfelezés módszerét alkalmaztunk, melynek során a fürtök alsó harmadát távolítottuk el a fürtzáródás előtt. A kezelés a fürtfonnyadás gyakoriságát és mértékét is szignifikánsan csökkentette; a beavatkozás a kedvezőbb talajtani adottságokkal rendelkező váci ültetvényben bizonyult hatásosabbnak. A fürtfelezés hatására magasabb lett a levelek kálium-tartalma. Kulcsszavak: fürtfonnyadás, Zweigelt, fürtfelezés 2. Bevezetés A fürtfonnyadás (angolul: berry shrivel, grape wilting; németül: Traubenwelke, Beerenwelke, Zweigeltkrankheit); számottevő gazdasági kárt, továbbá mennyiségi és minőségi veszteséget okozó élettani betegség (Redl, 2005; Keller, 2008; Reisenzein Berger, 2001). Jellemző tünetei: a bogyó veszít rugalmasságából, turgora csökken, majd fonnyadni kezd. A kocsánybénulással ellentétben a fürtnyélen és a bogyókocsányon nekrotikus elhalás nem tapasztalható (Raifer Roschatt, 2001; Griesser et al., 2012). Az asszimiláták bogyóba történő beáramlása már két-három héttel a látható tünetek megjelenése előtt leáll. A beteg tőkék befonnyadt termése ezért alacsony mustfokú, magas savtartalmú, illetve savérzetű, kis ph-értékű, szín- és aromaanyagokban szegény (Knoll et al., 256

2 2010). Jelenlegi ismereteink szerint a betegség nem áll közvetlen összefüggésben állati kártevőkkel vagy kórtani okokkal (Raifer, 2011b). A fürtfonnyadás kialakulásában vélhetően fontos szerepet játszanak talaj tulajdonságaival, illetve a tápanyagellátással kapcsolatos tényezők, különös tekintettel a K-ellátottságára, valamint a kálium/magnézium arány alakulása (Bachteler, 2011; Mehofer Regner, 2010; Bachteler Riedel, 2011; Raifer, 2011a). A vizsgálatok arra derítettek fényt, hogy az egészséges fürtök bogyóinak magasabb a káliumtartalma, mint a fonnyadtaké. Számos beteg ültetvény esetben mutattak ki alacsony K szintet az altalajban, s egyúttal K-hiányt a levelekben. A kálium hiánya mindezek ellenére nem lehet közvetlen kiváltó oka a fürtfonnyadásnak, ugyanis káliummal jól ellátott talajok esetén is jelentkezhet a betegség, viszont gyenge káliumszolgáltató képességű szőlőtalajon is tünetmentesek lehetnek a tőkék (Knoll Achleitner Redl, 2006; Redl et al., 2009; Bachteler et al., 2013). A fürtfonnyadás ültetvényen belüli rendszertelen fellépése, kialakulásának évjáratonkénti változatossága arra enged következtetni, hogy e betegség több tényező együttes hatására jön létre; ebben akár a legkisebb eltérés is meghatározó súlyú lehet (Keller, 2008; Leichtfried et al., 2010). Az időjárás alakulása minden bizonnyal fontos szerepet tölt be a tünetek kialakulásában (Raifer Roschatt, 2001; Bachteler Riedel, 2011; Kührer - Gabler 2012). A fitotechnikai műveletek is közrejátszhatnak a betegség fellépésében. A zöldmunkák végzése során érdemes szem előtt tartani, hogy a nagyobb mértékű beavatkozások, melyek az érési időszakot röviddel megelőzően, illetve ezt követően történnek, fokozhatják a fürtök fonnyadásának a veszélyét (Kührer et al. 2013). A fürtfonnyadásra fogékony ültetvényekben ezért az érés kezdetéig célszerű befejezni a zöldmunkákat. A betegség fellépése bizonyos korrelációt mutat a fürttermés mennyiségével. A fürtfonnyadás mérséklésében ezért szerepe lehet a terméskorlátozásnak is (Pardatscher, 2004; Kührer, 2010; Kührer - Gabler 2012). A tapasztalatok szerint csökkenti a fürtfonnyadás fellépését, ha a termésszabályzást nem az érés kezdetekor, hanem korábban, akár már a virágzást követően végrehajtjuk. A zsendüléskor végrehajtott termésszabályozásnak rendszerint nincs hatása a betegség lefolyására. A fürtfonnyadás mértékét a tapasztalatok szerint a fürtfelezés hatásosabban mérsékli, mint az egy fürtös hajtások kialakítása (Leichtfried et al. 2010). Munkánk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a fürtfelezés módszere milyen mértékben csökkenti az élettani betegség kialakulását két eltérő talajtani adottságú ültetvényben. 3. Anyag és módszer A kísérlet beállítása két hasonló kialakítású (1. ábra), és rügyterhelésű (4-5 rügy/m 2 ), javított Moser művelésű Zweigelt ültetvényben történt. A sor- és tőtávolság 3 x 1,2 m. A vizsgálat egyik helyszíne Dunakeszi határában található, a várostól északra, Gödtől délre (é.sz.: 47 39' 49.59", k.h.: 19 8' 46.69"). A terület enyhe lejtésű D

3 DNy-i irányban, míg a sorok É-D irányúak. A talaj 1,5 %-os humusztartalommal rendelkező váznélküli homoktalaj. A másik terület Vác külterületén, a Török-hegy déli oldalán fekszik (é.sz ' 51.7" k.h ' 48.1"). A sorok K-Ny irányúak. Az ültetvény fizikai talajfélesége agyag, tápanyag-ellátottsága kielégítő. 1. ábra: A szőlőültetvények Dunakeszin (balra) és Vácott (jobbra) A fürtfelezést a fürtzáródást megelőzően (BBCH 77) végeztük; méretüktől függően a fürtök egyharmada, esetenként majdnem fele került eltávolításra (2. ábra). A tőke valamennyi fürtjét érintő kezelést 6, egymást követő sorban 5 (tehát összesen 30) egészséges termőtőkén hajtottuk végre; az azonos számú kontroll tőkéken nem történt beavatkozás. 2. ábra: A fürtfelezés végrehajtása A termés betakarítása szeptember 21-én történt. A szüretet megelőző állapot-felvételezést szeptember 11-én végeztük. A fürtfonnyadás gyakoriságát a tőkénkénti összes fürt és az összes fonnyadt fürt arányával kaptuk meg. A fonnyadás mértékét százalékos formában határoztuk meg (0 % = egészséges; 100 % =teljes mértékben fonnyadt fürt). A felvételezés vizuális felmérés alapján történt, de a bizonytalan fürtök esetében tapintás és ízlelés segítségével pontosítottuk az eredményt. (Kezünkkel megfogva a beteg bogyók puhák, 258

4 ízre pedig savanyúak.) Gondot okozott a fürtök állapotának pontos meghatározása, ha a fürtön belül egészséges, fonnyadt és természetes úton betöppedt bogyók egyaránt megtalálhatók voltak. A szüreti tömegmérés hordozható digitális mérleggel történt (Nevis Digital Scale 40 kg, Art. No: ). A beltartalmi értékek meghatározását véletlenszerűen kiválasztott egészséges (tehát 0 %-os), illetve beteg (azaz 100 %-os) fürtök felhasználásával végeztük. A mintákból elvégeztük a bogyók átlagtömegének meghatározását (30-30 bogyó alapján) Sartorius Basic 210 típusú mérleggel. A mustok cukortartalmát Atago Pocket Refractometer Pal-1, ph-értékét Thermo Electron Corporation Orion Star 3 ph Portable típusú műszerrel mértük meg. Az összes titrálható savtartalom meghatározása lúgos titrálással történt. Az adatok kiértékelését ismételt mérésekre vonatkozó ANOVA (Repeated Measures ANOVA) használatával végeztük el. Az ismételt méréses, más néven összetartozó mintás varianciaanalízis (Repeated Measures ANOVA) a hagyományos, egy- vagy többszempontú varianciaanalízissel ellentétben nem független minták alapján hasonlítja össze különböző csoportok (alapsokaságok, populációk, fajták) várható értékeit, hanem a kísérleti csoportok többszöri mérési eredményeinek különbségeit vizsgálja. Az összetartozó mintás variancia-analízis lényegében a páros t-próba általánosítása olyan esetben például, amikor a két mérési időponton kívül más faktor hatását is vizsgáljuk. Esetünkben az ismételt mérések adatai a évi, ugyanazon mintán végzett szüreti, illetve laboratóriumi adatokból származnak. A faktor hatását a fürtfonnyadás esetén a kezelés (fürtfelezés és kontroll), a szüreti adatok esetében a kezelés; a laboratóriumi adatok esetén a kezelés és az állag (egészséges és fonnyadt) jelentették. A próba nullhipotézisei, hogy valamennyi mérési alkalom és valamennyi faktor valamennyi szintjén a várható érték megegyezik. Az ismételt méréses varianciaanalízist az SPSS20 statisztikai szoftver segítségével végeztük p=0,05 szinten. Az ismételt méréses ANOVA feltételei: a minták az ismételt méréstől eltekintve függetlenek, ezt helyes mintavétellel biztosítottuk. Az ismételt méréses ANOVA modell hibatagja többváltozós normális eloszlást követ, ezt Kolmogorov-Smirnov teszttel ellenőriztük (p > 0,02). A faktorok szintjei között teljesül a szóráshomogenitás, ezt Levene-teszttel vizsgáltuk (p > 0,05). A kovariancia mátrix homogenitását (homoszkedaszticitás) Box-teszttel ellenőrizzük. Mivel azonban az ismételt méréses ANOVA a homoszkedaszticitás sérülésére robusztus, ezért a Box-teszt nullhipotézisét (ami a feltétel teljesülését mondja ki) csak p<0,001 esetén, és csak akkor vetjük el, ha a minta túl kicsi és/vagy a csoportok mintaelemszáma különböző, ami esetünkben nem fordult elő. A kezelés, valamint az állag a modellben az egyszerű ANOVÁ-nál megismert faktorhatás (between-subject effect). A faktorok hatásának tesztelésére a Wilk-féle mutatót használtuk, ami a nem magyarázott varianciahányadnak felel meg. Az egészséges fürtök számának eloszlását a kezelt és kezeletlen populációban Khi-négyzet próbával hasonlítottuk össze, majd Z-teszttel igazoltuk, hogy az egészséges fürtök aránya a kezelt populációban szignifikánsan magasabb. A kétmintás t-próbával összehasonlításra került a kezelt és kontroll minták elemtartalma, melynek során szignifikáns különbséget nem találtunk (p > 0,05)

5 4. Eredmények és következtetések 1. táblázat: A fürtfonnyadás gyakorisága (Dunakeszi Vác, 2012) Relatív gyakoriság (%) * Dunakeszi Relatív gyakoriság (%) ** Relatív gyakoriság (%) * Vác Relatív gyakoriság (%) ** Felezett egészséges fürtök Felezett fonnyadt fürtök Kontroll egészséges fürtök Kontroll fonnyadt fürtök * Relatív gyakoriság az összes fürthöz viszonyítva ** Relatív gyakoriság a kezelt/kontroll fürtökhöz viszonyítva A fürtfonnyadás alakulásának vizsgálatakor az egyszerűség kedvéért a következő elnevezéseket használjuk: egészséges a teljesen tünetmentes (0 %), és a fonnyadt, azaz a teljes mértékben (100%) fonnyad bogyókból álló fürt. A dunakeszi ültetvényben a kezelésben részesült termés esetében a fürtök teljes, 100 %-os fonnyadtsága az összterméshez viszonyítva nem egészen 5 %-os relatív gyakorisággal lépett fel (1. táblázat); a kifogástalan állapotú fürtöknél kb. egyharmados gyakoriságot találtuk a felvételezés során (33,08 %). A kezelteknél 70 %-os volt a hibátlan fürtök előfordulása, és a fonnyad fürtök részesedése nem érte el a 10 %-ot (3. ábra). A kezelésben nem részesült tőkék esetén a fürtök 12 %-ánál tapasztaltuk a fürtök teljes mértékű fonnyadtságát. Mindössze 21 % teljesen egészséges termést találtunk a kontroll növényeken az összes fürthöz viszonyítva. A kontroll tőkéken belül a fürtök kb. 40 % volt hibátlan, de az ötödük teljesen fonnyadt volt. A fürtszámokat tekintve szembetűnő, hogy a kezelés jellegéből fakadóan a fürtszámon nem változtatott; az eltéréseket a tőkék közti variancia okozta. Ezt mutatja többek között a váci kontroll tőkék fürtszámának jelentős szórása is. 260

6 3. ábra: Fonnyadt kontroll (balra) és egészséges kezelt (jobbra) fürt A termésmennyiség alakulását vizsgálva megállapítható, hogy a kezelés a fürtök tömegét jelentősen nem befolyásolta. Dunakeszin a kezelt és a kontroll tőkék átlagtermése közel azonos volt, Vácott azonban kontroll tőkék átlagosan egy kg-mal több termés adtak. Összevetve a két kísérleti ültetvény hozamát, a váci szőlőterület szignifikánsan nagyobb hozamú volt; ennek okai a kedvezőbb termőhelyi adottságokban keresendők. A szórásokat elemezve látható, hogy a kontroll esetében ez az érték nagyobb (különösen érvényes ez a váci területre), a kezelésben részesült tőkéknél alacsonyabb. Vácott a kezelt tőkéken a termések közel fele volt teljesen egészséges, míg a teljesen fonnyadtak aránya az 1 %-ot sem érte el. A felezés azt eredményezte, hogy teljesen egészséges volt szinte az összes fürt (95 %), míg a teljesen fonnyadt fürtök aránya nem érte el a 2 %-ot. A kontroll tőkék fürtjei alig 45%-ban bizonyultak fürtfonnyadástól mentesnek az összes fürtöt tekintve (ha csak a kontroll fürtöket vesszük figyelembe, a fürtök majdnem 86 %-a volt egészséges). Meglehetősen kevés fürt volt teljesen fonnyadt, ez, összehasonlítva a Dunakeszin tapasztaltakkal, a kedvezőbb ökológiai adottságokkal magyarázható. A kedvezőbb talajadottságok esetén a kezelés kevésbé befolyásolja a fürtfonnyadást. A fürtfelezés szignifikánsan nem befolyásolta a termés tömegét. Dunakeszin a tőkénkénti átlagos termésmennyiség mindkét esetben (felezett/kontroll) közel azonos volt (5.36 kg, illetve 5.77 kg). Vácott a kontroll tőkéknél (7.96 kg) átlagosan 1 kg-mal nagyobb hozamot mértünk, mint a kezelések esetében (6.87 kg). Összehasonlítva a két terület termésszintjét, megállapítható, hogy a váci ültetvényé egyértelműen magasabb (F(1;36) = 6.53; P < 0.05). A szórások a kontroll tőkék esetén magasabbak voltak (Dunakeszi: 2.16 kg; Vác: 3.26 kg), míg a kezelés esetén alacsonyabbak (Dunakeszi: 1.49 kg; Vác: 1.83 kg). Eredményeink azt mutatják, hogy a fürtfelezés csökkenti a terméshozam ingadozását

7 2. táblázat: A bogyótömeg és a termés beltartalmi mutatóinak alakulása (Dunakeszi Vác, 2012) Átlag Szórás Fürtfelezett Kontroll Fürtfelezett Kontroll Egészséges Fonnyadt Egészséges Fonnyadt Egészséges Fonnyadt Egészséges Fonnyadt DUNAKESZI Bogyótömeg (g) Brix (%) ph Titrálható sav (g/l) VÁC Bogyótömeg (g) Brix (%) ph Titrálható sav (g/l) Szignifikáns eltérést találtunk a két kísérleti helyszín (F (4;69) = 35.68; P < 0.001), a kezelés és a kontroll (F(4;69) = 2.79; P < 0.05), valamint az egészséges és a fonnyadt termések beltartalmi értékei között (F(4;69) = 50.11; P < 0.001) (2. táblázat). A dunakeszi minták bogyótömegei szignifikánsan alacsonyabbak voltak a váciakhoz viszonyítva (F(1;72) = 74.15; P < 0.001), különösen feltűnő volt ez a fonnyadt bogyók esetén. A felezett fürtök bogyói szignifikánsan nehezebbnek bizonyultak (F(1;72) = 5.50; df = 1; P < 0.05). A kísérleti helyszínek (F(1;72)= 20.80; P < 0.001) és a fürtfelezés (F (1;72) = 7.06; P < 0.05) hatása a cukortartalomra szignifikáns eltérést eredményezett a váci fürtök Brix értékei magasabbak voltak. A fürtfelezés azonban nem hatott a must ph-értékére (F(1;72) = 0.006; P = 0.936). Sem a kezelés (F(1;72) = 0.067; P = 0.80), sem a helyszín (F(1;72) = 0.007; P = 0.94) nem befolyásolja szignifikánsan a termés titrálható savtartalmát. A bogyók tömege (F(1;72)= ; P < 0.001), a must ph-értéke (F(1;72) = 5.587; P < 0.05) és titrálható savtartalma (F(1;72) = ; P < 0.001) szignifikánsan eltért az egészséges és a fonnyadt fürtök esetén. Figyelemreméltó, hogy a Brix-értékek nem mutattak jelentős különbséget az egészséges és a fonnyadt fürtök között (F(1;72) = 0.960; P = 0.33); a fürtfonnyadás esetén tapasztalt erősen savanyú ízt vélhetően a termés cukor- és a savtartalmának kedvezőtlen aránya okozta (Nagy, 2013). 262

8 Vác Dunakeszi 3. táblázat: A levélanalízis eredményei N (%) P (%) K (%) Ca (%) Mg (%) Fe (mg/kg) Mn (mg/kg) Cu (mg/kg) Zn (mg/kg) Kontroll Felezett Kontroll Felezett Szignifikáns különbség mutatható ki a levelek tápanyagtartalmában a két ültetvény között (F(1;8) > 9.7; P < 0.05 a N, P, K, Fe, Mn, Cu, Zn esetén) (3. táblázat). Ez alól a Ca (F(1;8) = 0.01; P = 0.932) és a Mg (F(1;8) = 4.51; P = 0.07) volt kivétel. A Ca aránya a két helyszínen szinte megegyezett. Szoros összefüggés figyelhető meg a K- tartalom és a fürtfonnyadás fellépése között; a fürtfelezés hatására a K mennyisége szignifikánsan nőtt (F(1;8) = 6.483; P = 0.03), jóllehet a kezelés más tápelemek alakulását nem befolyásolta szignifikánsan. 5. Következtetések A fürtfonnyadás gyakorisága a kezelés hatására mindkét helyszínen csökkent. A fürtfelezés hatást gyakorolt a bogyók, ezáltal a fürtök tömegére, valamint a must cukortartalmára. A kezelés hatása sokkal nagyobb volt a kedvezőbb talajtani adottságokkal rendelkező váci ültetvényben. A fürtfelezés módszerének alkalmazása növelte a levelekben kimutatható káliumtartalmat. A fürtfonnyadással kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében további kísérleteket folytatunk. 6. Irodalomjegyzék [1] Bachteler, K., M. Riedel Einfluss der Kalium-, Magnesium- und Wasserversorgung sowie der Temperatur auf Traubenwelke. In Forschungsring des Deutschen Weinbaus bei der DLG e.v. Fachzentrum Land- und Ernährungswirtschaft, Jahresbericht [2] Bachteler, K Traubenwelke und Stiellähme. Das Deutsche Weinmagazin. 6: [3] Bachteler, K., M. Riedel, N. Merkt, B. Ullrich, M. Erhardt, J. Wünsche Effect of soil fertilization on the incidence of berry shrivel and the quality of resulting wine. Vitis. 52(1):1-7. [4] Griesser, M., R. Eder, S. Besser, A. Forneck Berry shrivel of grapes in Austria Aspects of the physiological disorder with cultivar Zweigelt (Vitis vinifera L.). Scientia Horticulturae. 145: [5] Keller, M Traubenwelke: auch in den USA ungelöst. Schweizerische Zeitschrift für Obst- und Weinbau. 144(7):

9 [6] Knoll, M., D. Achleitner, H. Redl Response of Zweigelt Grapevine to Foliar Application of Potassium Fertilizer: Effects on Gas Exchange, Leaf Potassium Content, and Incidence of Traubenwelke. Journal of Plant Nutrition. 29(10): [7] Knoll, M., Achleitner, D., Redl, H Sugar accumulation in Zweigelt grapes as affected by "Traubenwelke". Vitis. 49(3): [8] Kührer, E Möglichkeiten der Schadensbegrenzung im Versuch: Einflussfaktoren der Traubenwelke. Der Winzer 66(4): [9] Kührer, E., C. Gabler Indikator für das Risiko eines Traubenwelkebefalls. Der Winzer. 5: [10] Kührer, E., Gabler, C., Hartl, W Laubarbeit beeinflusst Traubenwelke und Chlorose. Der Winzer. 69(6): [11] Leichtfried, T., J. Altenburger, N. Berger, W. Fickert Ausdünnung und Traubenwelke. Der Winzer. 66(6): [12] Mehofer, M., Regner, F Die Traubenwelke der Rebe - Hintergründe zum häufigen Auftreten. Der Winzer. 66(2): [13] Nagy, A A fürtfelezés hatása a Zweigelt szőlőfajta termésmennyiségére, -minőségére, továbbá a fürtfonnyadás gyakoriságára és mértékére. (The effect of cluster tipping on yield and quality of variety Zweigelt in addition on incidence and severity of berry shrivel.) Master's thesis. Corvinus University of Budapest. [14] Pardatscher, K Traubenwelke - viele Fragen noch offen. Obstbau - Weinbau. Fachblatt des Südtiroler Beratungsringes. 41(12): [15] Raifer, B., Roschatt, C Welkekrankheit bei Weintrauben. Das Deutsche Weinmagazin. 38(5): [16] Raifer, B. 2011a. Ergebnisse zur Traubenwelke 2010 im Licht des internationalen Wissensstandes Obstbau-Weinbau. 48(2): [17] Raifer, B. 2011b. Die Wasserversorgung der Rebe im Hinblick auf Traubenwelke. Obstbau-Weinbau. 48(5): [18] Redl, H Der Traubenwelke auf der Spur. Deutsches Weinbau-Jahrbuch 56: [19] Redl, H., Knoll, M., Achleitner, D., Peck, W Ergebnisse mehrjähriger Forschungsarbeit: Traubenwelke ist bekämpfbar. Der Winzer. 65(4):

10 [20] Reisenzein, H., Berger, N Untersuchungen zur Zweigeltkrankheit im österreichischen Weinbau. Pflanzenschutzberichte 59: