Szekszárdi Önkormányzat 25/2004.(IX.30.) rendelete a helyi hulladékgazdálkodási tervrıl *

Átírás

1 Szekszárdi Önkormányzat 25/2004.(IX.30.) rendelete a helyi hulladékgazdálkodási tervrıl * Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyőlése a helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. tv ának (1) bekezdésében, a hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. tv ának (1) és (3) bekezdésében, valamint 36. -ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a helyi hulladékgazdálkodási tervrıl a következı rendeletet alkotja: A közös helyi hulladékgazdálkodási tervet e rendelet 1. számú melléklete tartalmazza A rendelet a kihirdetését követı 3. napon lép hatályba. Kocsis Imre Antal polgármester Dr. Ferincz János aljegyzı Záradék: A kihirdetés napja: szeptember 30. Dr. Ferincz János aljegyzı * A rendeletet a közgyőlés a szeptember 30-i ülésén fogadta el.

2 A 25/2004.(IX.30.) szekszárdi ör. 1. számú melléklete június 2

3 Környezetvédelmi és Mérnöki Szolgáltató Kft. Strébely Erzsébet / ügyvezetı igazgató Cím: Budapest, 1037 Kiscelli köz 6. Telephely: Budapest, 1088 Szentkirályi u. 8. Tel: , info@forenviron.hu Projektszám: 333/2004 Megbízó: Téma: Szekszárd Város Önkormányzata Bátaszék Város Önkormányzata Alsónyék Község Önkormányzata Alsónána Község Önkormányzata Báta Község Önkormányzata Bátaapáti Község Önkormányzata Kakasd Község Önkormányzata Medina Község Önkormányzata Mıcsény Község Önkormányzata Mórágy Község Önkormányzata İcsény Község Önkormányzata Pörböly Község Önkormányzata Sárpilis Község Önkormányzata Sióagárd Község Önkormányzata Szálka Község Önkormányzata Szedres Község Önkormányzata Tengelic Község Önkormányzata Várdomb Község Önkormányzata Szekszárd és környéke Közös Helyi Hulladékgazdálkodási Terve Készítette: Péter András Ellenırizte: Strébely Erzsébet Változat: Dátum: június Végleges 3

4 TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezetés Jogi háttér A települések környezetének bemutatása A települések bemutatása II. A helyi hulladékgazdálkodási terv A tervkészítés általános adatai A tervezési területen keletkezı, hasznosítandó vagy ártalmatlanítandó hulladékok típusa mennyisége és eredete A keletkezı hulladékok típusa és éves mennyisége Települési hulladékok győjtése és ártalmatlanítása Települési hulladékok győjtése és ártalmatlanítása győjtıkörzetenként A hulladékkezelı telep bemutatása A települési hulladékok összetétele: A csomagolási hulladékok mennyisége a települési hulladékokban Szelektíven győjtött hulladékok mennyisége: Veszélyes hulladékok győjtése: Egyéb hulladék begyőjtı helyek Biológiailag lebomló hulladékok Építési törmelék Kiemelten kezelendı hulladékáramok Egészségügyi hulladékok győjtése: Állati hulladékok győjtése: Kiselejtezett gépjármővek Gyártói-forgalmazói felelısség körébe tartozó hulladékok A területen felhalmozott hulladékok A településre beszállított és onnan kiszállított hulladékok típusa és éves mennyisége A tervezési terület éves hulladékmérlegének bemutatása A illegális, használaton kívüli és engedély nélküli hulladéklerakók, helyzetének ismertetése A települési folyékony hulladékkal való gazdálkodás helyzetelemzése

5 3.1 A településen keletkezı települési folyékony hulladékok mennyisége, győjtése Folyékony hulladék győjtés A települési folyékony hulladékok kezelése A települési szennyvíziszappal való gazdálkodás helyzetelemzése A tervezési területen a szennyvíziszap-kezelési módok A képzıdı hulladék mennyiségének várható alakulása Elérendı célok Csökkentési célok Települési szilárd hulladék Csomagolási hulladékok Biológiailag lebomló hulladékok Állati hulladékok Építési-bontási hulladék: Veszélyes hulladék: Települési folyékony hulladék: Kommunális szennyvíziszap: Hasznosítási, ártalmatlanítási célkitőzések tervezése Intézményfejlesztési, ismeretterjesztı, szemlélet-formáló ok Hulladékgazdálkodási cselekvési A tervezett intézkedések végrehajtásának prioritása és ütemezése A megvalósításához szükséges becsült költségek A cselekvési megvalósításához szükséges becsült költségek településenként III. Összefoglalás

6 I. Bevezetés Az elmúlt években felkészülve Európai Unióhoz való csatlakozásunkra a hulladékgazdálkodás szabályozására törvények és jogszabályok születtek, amelyek elıírásait a jelenlegi hulladékkezelési móddal nem lehet teljesíteni. A 2000 évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról (Hgt.) és az ehhez kapcsolódó jogszabályok egy sor kötelezettséget írnak elı mind a szolgáltató, mind az önkormányzat részére. A lerakásra vonatkozó szabályokat összegezve megállapítható, hogy a települési lerakókra vonatkozóan részleges, de nagy mértékő lerakási korlátozás van életben a biológiailag bontható hulladékokra, 2006 közepétıl teljes lerakási korlátozás lesz a gumiabroncsokra, illetve csökkenteni kell a lerakott települési hulladékban a veszélyes komponensek hányadát tól az építési bontási hulladékok 50 %-os hasznosítása is elıírás lesz. Mindezen követelmények teljesítése csak úgy lehetséges, ha a települési önkormányzat megoldja ezek elkülönített győjtését és kezelését. A települési hulladékban számos hasznosítható frakció van, amelyek elkülönített győjtése gazdasági elınyökkel járhat, ugyanakkor a lerakott mennyiség csökkenése meghosszabbítja a lerakó üzemeltetési élettartamát. Az önkormányzatoknak nem közvetlen feladatuk a hasznosítás, de az országos és regionális tervekben szereplı hasznosítási arányok eléréséhez szükséges feltétel a szelektív hulladékgyőjtés bevezetése, az egyes hulladéktípusok lerakására vonatkozó részleges vagy teljes tilalom. A lerakási költségek várható emelkedése is szükségessé teszi, hogy egyes hulladéktípusok ne a hulladéklerakóra kerüljenek. A települési szilárd hulladékból történı másodnyersanyag visszanyerés céljából biztosítani kell a hasznosítható papír, fém, üveg, mőanyag stb. frakcióknak a hulladék többi részétıl történı elkülönített győjtését. A hasznosítás alapvetı feltétele a szelektív hulladékgyőjtési infrastruktúra biztosítása, a hulladékgyőjtı szigetek kialakítása, a szigeteken üveg, papír, mőanyag, fém hulladékok elkülönített győjtésére alkalmas konténerek elhelyezése. Nagyobb településeken célszerő a hulladékudvar létesítése is. A települési önkormányzatoknak érdeke a szelektív győjtés megszervezése. A lerakási tilalom miatt külön győjtendı és kezelendı hulladékok a következık: biológiailag lebomló hulladékok, veszélyes frakciók gumihulladék A másodnyersanyag értékesítése céljából külön győjtött vagy utólag válogatott hulladékok (pl. fém, mőanyag, papír, üveg, textil). 6

7 A gyártói-forgalmazói felelısség körébe tartozó hulladékok települési hulladékból való elkülönített győjtése és átadása hasznosítónak, koordináló szervezettel kötött szerzıdés alapján (pl. kiselejtezett gépjármővek és berendezések, hulladék olajok, elemek-akkumulátorok, csomagolóanyag-hulladékok). Az elsı pontban fölsorolt tevékenység általában költséget jelent az önkormányzat számára, bár a biológiailag bontható frakció komposztálása során piacképes, de legalábbis lerakó takarására alkalmas termék keletkezik, ami csökkentheti a kiadásokat. A többi tevékenység azonban megfelelı hasznosítókkal kötött szerzıdés alapján akár nyereséges is lehet. A szelektív hulladékgyőjtés bevezetésekor alapelvnek kell tekinteni a jelentkezı piacképes igények, és a szelektív győjtésbıl származó hulladékok feldolgozását biztosító kapacitások harmonikus egyeztetését, figyelembe véve a vállalkozói alapon történı megvalósítást. A szelektív győjtéssel elérhetı a teljes hulladékmennyiség mintegy 30 %-os csökkentése, ami igen jelentıs helymegtakarítást eredményezhet a lerakók esetében. A szelektív hulladékgyőjtés a hulladék tömegének csökkentésén túl még egyéb elınyökkel is jár: - csökkenti a környezet terhelését (lerakók veszélyességét, égetımő káros anyag kibocsátását), - a hasznosítható anyagok kinyerésével csökkennek a kezelés költségei, és egyben csökken a természeti erıforrások igénybevétele is, - erısíti a lakosságban a környezeti tudatot (aktív részvétel a környezet állapotának javításáért). A szelektív hulladékgyőjtés intenzív bevezetésének ma még ugyanakkor számos nehézsége van, amelyek közül a két leglényegesebb: - a lakossági közremőködés mértékének valószínősíthetı alacsony foka jelenleg, - a másodnyersanyag feldolgozó iparág gyengesége, egyes hulladékfajtákra vonatkozóan teljes hiánya. A szelektív hulladékgyőjtésnek nemcsak kísérleti jellegőnek kell lennie, hanem alapos, gondos elıkészítés után, folyamatosan kell, hogy történjék. Nagy szerep hárul az önkormányzatra a szelektív győjtés bevezetésében, a szállítási díjak meghatározásában, a hulladékszállítást végzı szervezet kiválasztásában és felügyeletében, ellenırzésében. A győjtési rendszer szervezeti felépítésén túl biztosítani kell az annak zavartalan mőködéséhez szükséges eszközrendszert is. Egy adott település vagy régió győjtési rendszerének és a hozzátartozó eszközrendszernek szerves egységet kell képeznie. A szabványos győjtıedényzet elıírása csak akkor indokolt, ha a szervezett, intézményes hulladékgyőjtés megoldott Szelektív győjtés esetén a szelektivitás fokozatos bevezetését lehetıvé tevı eszközrendszerrıl 7

8 is gondoskodni kell. Az eszközrendszer lehetséges elemei: közterületeken elhelyezett szabványos győjtıedényzet (győjtısziget), mobil győjtést lehetıvé tevı speciális győjtıszállító gépjármő, lakossági győjtés céljára hulladékgyőjtı udvarok hálózatának kiépítése. Szervezett, de szelektivitás nélküli hulladékgyőjtés esetén a győjtıedényzet és a szállítójármő típusainak megfelelı megválasztásával biztosítani kell a mikrokörnyezet szennyezésének elkerülését (pormentes, bőzmentes tárolás, ürítés, szállítás). Közegészségügyi szempontból legalább hetente meg kell oldani a lakóterületen összegyőjtött hulladék elszállítását, ha az biológiailag lebomló összetevıket is tartalmaz. Ezen elıírások betartását az önkormányzatok csak regionális hulladékgazdálkodási ban való részvétellel tudják biztosítani, mely ok tartalmazzák: Győjtıszigetek Hulladékudvar Válogatómő Komposztáló Regionális szigetelt hulladéklerakó Korszerő szállító jármővek létesítését, beszerzését. Más hulladék frakciók esetén is, amelyek nem tartoznak a közszolgáltatás keretébe, is cselekedni kell az önkormányzatnak. A már meglévı és most megnyíló környezetvédelmi források fıként az önkormányzatoknak és önkormányzati társulásoknak biztosít forrást az állati, építési-bontási és az egészségügyi hulladékok begyőjtésének és feldolgozásának megszervezésére. 8

9 1. Jogi háttér Az önkormányzatok sokrétő szerepet játszanak a környezet védelmében és ennek jogi szabályozása is kialakult. Az évi LXV. önkormányzati törvény rendelkezett arról, hogy a helyi önkormányzatok önkormányzati rendeletet bocsáthatnak ki a környezetet érintı kérdésekben is. A évi LIII. a környezet védelmérıl szóló törvény is foglalkozik az önkormányzatok környezetvédelmi célú rendeletalkotásával. Rögzíti továbbá, hogy ezekben a rendeletekben a más jogszabályokban elıírtaknál nagyobb mértékben korlátozó környezetvédelmi elıírásokat is meghatározhatnak. Az 1990 évi LXV. önkormányzati törvény 8. (1) bekezdése nem teljes körő felsorolást ad a települési önkormányzatok ún. helyi közszolgáltatási feladatairól. Ebben szerepel általánosan az épített és természeti környezet védelme. Az ott említett számos feladat közül a környezet védelmét közvetlenül szolgálja: - a csatornázás, - a köztisztaság és településtisztaság biztosítása, - a szelektív hulladékgyőjtés, - a lomtalanítás. Ezek a feladatok jelentıs hatással vannak a hulladékgazdálkodásra. Az 1990 évi LXV önkormányzati törvény 8. -a arról is rendelkezik, hogy a helyi közszolgáltatási feladatoknál a települési önkormányzat maga határozza meg, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el. Ugyanakkor kötelezı feladatokat más törvény is elıír az önkormányzatok számára. Ezt a joghelyzetet is figyelembe véve született meg a 2000 évi Hulladékgazdálkodási törvény, amely már mind a települési önkormányzat számára, mind a lakosság számára kötelezettségeket tartalmaz. A hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. törvény 33. szerint az Országgyőlés a hulladékgazdálkodás stratégiai célkitőzéseinek, továbbá az e törvényben megállapított célok elérésének és az alapvetı hulladékgazdálkodási elvek érvényesítésének érdekében a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (OHT) fogad el. A 34. szerint az országos terv alapján a környezetvédelmi felügyelıségek a külön jogszabályban megjelölt területre a vonatkozó területrendezési és területfejlesztési tervekben foglaltakkal összhangban területi hulladékgazdálkodási tervet készítenek a területen lévı, illetve mőködı helyi önkormányzatok, érintett más hatóságok, érdek-képviseleti és környezetvédelmi társadalmi szervezetek bevonásával. 9

10 A Hgt. kiemelt fontosságú, elérendı célként határozza meg: - a képzıdı hulladék mennyiségének, veszélyességének csökkentését, az újrahasználatot, - a keletkezı hulladékok hasznosítását, - a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladékok elıírásoknak megfelelı ártalmatlanítását. A törvényben meghatározott célok elérését a hulladékgazdálkodási tervek az alapelvek érvényesítésével segítik elı. Az Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (OHT) az Országgyőlés november 26-án fogadta el, a 110/2002. (XII. 12.) OGY határozattal. Az OHT-t és az annak alapján készülı egyéb, különbözı szintő hulladékgazdálkodási terveket kidolgozóik - hat évre készítik és 2 évente felülvizsgálatot állítanak össze az abban foglaltak végrehajtásáról. A területfejlesztésrıl és területrendezésrıl szóló évi XXI. Tv. 5. -ban meghatározott hét tervezési-statisztikai régióra vonatkozóan a környezetvédelmi felügyelıségek készítettek hulladékgazdálkodási terveket és ezek a 15./2003. (XI.7.) KvVM rendelettel került kihirdetésre. A települési önkormányzat a Hgt. 35. (1) alapján az országos és a területi hulladékgazdálkodási tervben foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervével összhangban illetékességi területére helyi hulladékgazdálkodási tervet dolgoz ki. Az elkészült helyi hulladékgazdálkodási tervet a települési önkormányzat rendeletben hirdeti ki. Az egy körjegyzıséghez tartozó vagy hulladékgazdálkodási feladataikat társulásban vagy más módon közösen ellátó települési önkormányzatok a kötelezettségüket közös hulladékgazdálkodási terv kidolgozásával és kihirdetésével is teljesíthetik. Jelen tervet a Szekszárd környéki tizennyolc település Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaapáti, Bátaszék, Kakasd, Medina, Mórágy, Mıcsény, İcsény, Pörböly, Sárpilis, Sióagárd, Szálka, Szedres, Szekszárd, Tengelic, Várdomb együtt kívánta elvégeztetni, mivel a jövıben is együtt kívánnak mőködni a hulladékgazdálkodás területén. A hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeit a 126/2003. (VIII.15.) Korm. rendelet tartalmazza. A helyi hulladékgazdálkodási tervet a 15/2003. (XI.7) KvVM rendelettel kihirdetett Dél- dunántúli statisztikai régió hulladékgazdálkodási tervvel összhangban készítettük el. A terv kidolgozásakor figyelembe vettük még a Sióvölgye Hulladékgazdálkodási Program tartalmi elemeit is. A helyi tervben a települési hulladékok körében értelmezhetı, illetve a közszolgáltatás keretébe tartozó, az önkormányzat tulajdonában, üzemeltetésében, megbízásából közfeladatot ellátó szervezeteknél egészségügy, tömegközlekedés, közterület-fenntartás, stb. keletkezı hulladékokkal foglalkozunk. 10

11 2. A települések környezetének bemutatása Az érintett települések Az érintett terület a két meghatározó kistáj a Sárköz és a Szekszárdi-dombság mellett benyúlik a Dél-Mezıföld, és a Völgység kistájakba. Elınyös földrajzi helyzetét a múltban még fokozta a Duna és a Sár-folyó dombok lábáig nyúló mocsara, amit a XIX. század közepétıl kezdve lecsapoltak és kiszárítottak. Az érintett települések közül Szekszárd megyeszékhely, megyei jogú város-középváros Bátaszék -kisváros Szedres, Tengelic, İcsény -nagyfalu Báta, Kakasd, Sióagárd, Várdomb -kisfalu Alsónyék, Pörböly, Alsónána, Medina, Mórágy, Sárpilis, Szálka aprófalu Mıcsény, Bátaapáti, -törpefalu Az érintett települések közül Szekszárd, Bátaszék, Szedres, Medina, Tengelic, Sióagárd, İcsény, Báta, Sárpilis, Pörböly, Várdomb, Szálka, Alsónyék, Alsónána a Szekszárdi kistérség, Kakasd, Bátaapáti, Mórágy, Mıcsény a Bonyhádi kistérség része. A települések Magyarország tájainak módszertani felosztása szerint az alábbi tájakon helyezkednek el: Nagytáj: Dunántúli dombság Alföld Kistáj: Szekszárdi-dombság Völgység (Kakasd) Tolnai-Sárköz (İcsény, Sárpilis, Pörböly, Alsónyék) Dél-Mezıföld (Tengelic, Medina, Szedres, Sióagárd) Geresdi-dombság (Mórágy, Mıcsény, Bátaapáti) 11

12 Az érintett települések 1. ábra Az érintett települések A terület elhelyezkedése Dunántúl délkeleti részén fekvı megye (3609 km2) területének 57%-a dombvidék, 43%-a alföldi jellegő. Keleti része - a Sió és a Duna közötti terület - a Mezıföld helyenként vastag (40-60 m) lösztakaróval, másutt homokkal borított nyúlványa Észak-déli tengelyében, a Kapos és a Sió között emelkedik ( m tengerszint felett) a szakadékokkal, völgyekkel szabdalt Hegyhát. Ettıl délre a Mecsek északi elıterében húzódik meg az apró völgyekkel sőrőn tagolt Völgység, amelyet keleten a Szekszárdi dombság zár le. Délkeleti szögletében helyezkedik el a Sárköz. A megye déli határa helyenként a Mecsek hegységbe nyúlik. A Mezıföld területe éghajlati szempontból az Alföldhöz tartozik 12

13 A Tolnai-Sárköz mint kistáj az Alföld nevő nagytájunk Dunamenti-síkság elnevezéső középtájának része, mintegy 600 km 2 területével annak kb. 11,5%-át teszi ki. A dombsági kistájak a Mecsek és Tolna Baranyai-dombvidék nevő középtájunk, illetve a Dunántúlidombság nevő nagytájunk részei, a Dél-Mezıföld a Mezıföld középtáj része A Szekszárdi-dombság mint kistáj a Dunántúli-dombság nevő nagytájunk Mecsek és Tolna Baranyai-dombvidék elnevezéső középtájának, illetve a Tolnai-dombságnak mint kistájcsoportnak a része. Északon és keleten két alföldi kistáj: a Dél-Mezıföld, illetve a Tolnai-Sárköz határolja, a többi szomszédos kistáj: északnyugaton a Tolnai-Hegyhát, nyugaton a Völgység, délnyugaton és délen pedig a Geresdi-dombság és a Dél-Baranyaidombság (utóbbi kettı a Baranyai-dombság nevő kistáj-csoport tagja). Földtani jellemzıi A kistáj felszínén található jelenkori (holocén) üledékek (iszapos-agyag, iszapos-homok, a magasabban fekvı részeken itt-ott infúziós lösz) alatt a pleisztocénben nyugati irányból átszelı folyók hordalékát találjuk, illetve a pleisztocén második felétıl, amikor a terület már Duna-ártér volt, a Duna folyó vastag (40 60 m) hordalékanyagát fedezhetjük fel. A folyóvízi hordalékrétegek a pannóniai (agyag, márga, homok, homokkı) formációkra települtek A Szekszárdi-dombság belsı területe változatos irányú szerkezeti vonalak mentén feldarabolódott és kiemelkedett a felsı pleisztocénben, északi és keleti peremterületeken pedig a vetıdésekkel töréslépcsık alakultak ki. A dombság területe döntı mértékben felsı pannóniai üledékbıl és az azokra települt löszbıl épül fel. A felsı pannóniai üledékek: agyag, homokos agyag, homok és homokkı csak néhány völgybevágásban kerülnek a felszínre, mert rájuk a pleisztocén folyamán vastag (20 40 m-es) rétegsor: vörösagyag, típusos lösz, szoliflukciós, lejtıtörmelékes lösz települt. Domborzata A Tolnai-Sárköz síksági terület, északi része tökéletes síkság, a déli részén terasz-szigetek, nyugati peremén a szomszédos Tolna Baranyai-dombvidékrıl a Duna felé igyekvı patakok hordalékkúpjai figyelhetık meg. Tengerszint feletti magassága (88 és 162 m között) szerint ez a síksági terület alföld. A Szekszárdi-dombságnak a környezı dombsági tájaktól határozottan eltérı geomorfológiai jellege van. Aprólékosan tagolt, sajátos domborzatát a pleisztocén szerkezeti mozgások, a derázió és a lösz karsztosodása eredményezte. A szerkezeti vonalakkal határolt mozaikok között aszimmetrikusan kiemelt, szabálytalan alakú, magas löszhátak, löszgerincek és fennsíkok találhatók, köztük a szerkezeti vonalakon mély eróziós völgyek alakultak ki. Sőrő deráziós völgyhálózat is képzıdött, sok helyütt megfigyelhetjük a régi suvadások maradványait, a lösz lepusztulás formáinak (löszdolina, löszkút, löszszakadék, löszvölgy, löszmélyút, löszcirkusz, löszpiramis stb.) pedig leggazdagabb hazai tárházát találjuk a dombság területén. A löszhátak és löszgerincek nagy részét az eróziós és deráziós völgyek, a löszmélyutak mára már tanúhegyekké szabdalták, különösen a dombság északi és nyugati 13

14 peremvidékén, de az északkeleti részen a Parászta-, Bartina-, Csatári- és Tóth-völgy közti löszgerincek feldarabolódása is folyik. A löszgerincek felszíne szinte teljesen erodált, az alacsonyabb löszplatók, pl. a dombság nyugati peremén Börzsöny Kakasdi-löszplató (183 m) sík felszíne kevéssé lepusztult, a lepusztulás formákat a sok löszdolina képviseli. A dombság keleti és északi peremén meredek, csuszamlásos töréslépcsık alakultak ki, amelyekre elsısorban a szoliflukciós üledékfelhalmozás (lejtıstundra) jellemzı. A terület legmagasabb pontja az Óriás-hegy (285 m), a Sötét-völgy mentén a Várhegy (211 m) magasra emelkedik. Talaj: A talajtakaró 94%-át a réti talajok teszik ki. Ezek túlnyomórészt gyengébb minıségő agyagosvályogos réti öntéstalajok, mintegy harmadrészükön erdıgazdálkodást folytatnak, kb. a felén pedig szántóföldi termelést. A magasabb térszíneken termékenyebb réti csernozjomok is elıfordulnak, ezeken szántókat és a településeket találjuk, a kistáj legészakibb végén, a parti dőnéken, kis területen humuszos homoktalajokat is találunk, egy részükön szılıtermelés folyik. A kistáj nyugati szegélyén, ahol a szomszédos dombsági területek kezdıdnek, barna erdıtalaj is elıfordul, amit jórészt a települések foglalnak el. A terület legnagyobb részén jó vízgazdálkodású, agyagbemosódásos barna erdıtalajokat találunk, amelyek a dombság nyugati részén, pannóniai üledékeken képzıdtek, többnyire erdıvel borítottak. A magasabb domboldalakon löszön képzıdött barna erdıtalajok, illetve a keleti részen csernozjom barna erdıtalajok alakultak ki, nagyobbrészt szılıt mővelnek rajtuk. Az alacsonyabb dombhátakon a löszön termékeny mészlepedékes csernozjomok képzıdtek, ezeket szántóföldek foglalják el. A patakvölgyekben réti öntéstalajokat találunk, amelyeknek kétharmadán rétek és legelık vannak. Éghajlata A sík területek éghajlata mérsékelten meleg mérsékelten száraz. Az éghajlati idıjárási elemek (a hımérséklet, a napfénytartam és a csapadék) átlagértékei a déli területeken általában magasabbak, mint az északin. Az évi középhımérséklet északi részén 10,5 C, a délin 10,6 10,7 C. A napfénytartam 2050 és 2060 óra évente. A csapadék évi mennyisége mm. (Az alacsonyabb értékek a északi, a magasabbak a déli területekre vonatkoznak.) A növénytermesztés számára nagyon kedvezı, hogy az április 1-je és a szeptember 30-a közötti vegetációs idıszak középhımérséklete 17,2 17,3 C, a tavaszi fagyok általában április legelején megszőnnek, az ıszi fagyok pedig többnyire csak október végén jelentkeznek. A dombság éghajlata mérsékelten meleg-mérsékelten nedves. Az évi középhımérséklet 10,2 10,5 C; az évi napfénytartam óra. (A magasabb értékek a keleti területekre, az alacsonyabbak a nyugati délnyugati részeire jellemzık.) A csapadék évi mennyisége mm között van (keleten kevesebb, délen és nyugaton több a csapadék). A szántóföldi növénytermesztés, valamint szılı- és gyümölcstermesztés számára egyaránt kedvezı, hogy a vegetációs idıszakban a középhımérséklet 17,0 C körül van, a tavaszi fagyok általában április 5 és 10 között megszőnnek, az ıszi fagyok pedig csak október legvégén várhatók. 14

15 A leggyakoribb szélirány az északnyugati, gyakoriságban utána az északi, majd a délkeleti szél következik. Vízrajz Keleti peremén 67 km hosszan folyik a Duna, amibe több csatorna torkollik: a Paks Faddifıcsatorna (22 km hosszú), a Balaton vizét levezetı Sió torkolati szakasza (19 km), a szekszárdi Kis-Duna-csatorna (22 km), valamint a Szekszárd-Bátai-fıcsatorna (42 km). A Duna árvizei kora tavasszal (jeges árvíz) és kora nyáron ( zöldár ) hozzák létre a legmagasabb vízállást a hullámtérben, a legalacsonyabb vízállások nyár végén ısszel vannak. A védgátakon kívüli területekrıl a belvizeket mintegy 400 km-es csatornahálózat vezeti le, a víz átemelését a Dunába két nagy teljesítményő szivattyútelep végzi. A Duna árvizei visszaduzzasztó hatásának ellensúlyozására a Sió torkolatában árvízkapu létesült. A Dunán való átkelést a bajai közúti és vasúti híd, valamint kompjáratok biztosítják. Az M9- es autópálya építésével egyidejőleg új híd létesült a Sió-torkolat közelében. A kistáj területén sok (36) kisebb-nagyobb állóvíz található, ezek többsége (26) holtmeder (morotva), de a tavak is valaha folyómedrek voltak. A legnagyobb morotvák: a Faddi Holt- Duna (182 ha területő), a tolnai kettıs holtág (Tolnai Holt-Duna) (az északi területe 112,5 ha, a déli holtágé 168,7 ha) és a bogyiszlói holtág (Bogyiszlói Holt-Duna). (A legnagyobb tava (13 ha) Pörbölynél van; említést érdemel még a Jani-tó Veránka-szigeten, valamint a Malomtetın található tó. A Duna vízminısége általában kielégítı, a Sió viszont nagyon szennyezett, ami esetenként rontja a Duna vízminıségét is. (A Balaton jelenlegi alacsony vízállása következményeként a vízleeresztés elmaradása miatt különösen szennyezett lett a Sió vize.) Szekszárd kommunális szennyvizei a Szekszárd Bátai-fıcsatorna vízminıségét teszik gyakran kritikussá. A dombság vizei közvetve jutnak a Dunába. A terület nyugati részének vizeit a 24 km hosszú Rák-patak a Völgységi-patakba vezeti, ami a Sióba torkollik, és azon át jut a Dunába. A délkeleti terület lefolyó vizei a 41 km hosszú Lajvér-patakba kerülnek, a patak vize a Bátaifıcsatornán keresztül kerül a Dunába. Periodikus magasvizek tavasszal, kisvizek ısszel vannak, de a patakok vízhozama kiadós nyári záporok idején is jelentısen megnı. A tájon két nagyobb állóvíz található: a Mıcsényi-halastó (felülete csaknem 24 ha) és a Szálkai-tározó (57 ha). A talajvizet általában 4 6 m mélyen érhetjük el. A talajvíz a magas kalcium-magnéziumhidrogénkarbonát tartalma miatt nagyon kemény (25 35 nk ), és sok helyütt nitrátokkal szennyezett. Rétegvize számottevı, artézi kút azonban kevés van, azok is általában kemény vizet adnak. Különösen érzékeny vízbázisok: a szekszárdi, ıcsényi és a mórágyi 15

16 Élıvilága Növényföldrajzi szempontból a Sárköz, Dél-Mezıföld kistáj a Alföld flóravidékébe (Eupannonicum), azon belül a Mezıföldi flórajárásba (Colocense) tartozik. A terület nagy része ma már ugyan tipikus kultúrsztyepp, de természetes társulások is jelentıs területeket borítanak, különösen a természetvédelem alatt álló területeken. Az ártéren jól megfigyelhetı a társulások zonációja: a morotvák mentén, a legalacsonyabb, tartósan vízborította területeken bokorfüzesek (Sali-cetum triandrae, Salicetum purpureae), a kissé magasabb és rövidebb ideig elöntött részeken főz-nyár ligeterdık (puhafaligetek) (Salicetum albae-fragilis), illetve a tölgy-kıris-szil ligeterdık (keményfás-ligeterdık) (Querco-Ulmetum hungaricum) elnyárasodott állományai (Querco-Ulmetum populetosum) uralják, a legmagasabb térszíneket gyöngyvirágos tölgyesek (Convallario-Quercetum danubiale) foltjai foglalják el. Állatföldrajzi szempontból a terület az Alföld (Pannonicum) faunakörzetébe, azon belül pedig a Nagy-Alföld (Eupannonicum) flórajárásba tartozik. Különösen a Gemenci-erdı védett állatai (ezekrıl késıbb részletesen írunk), illetve nagyvad-állománya jelentik legnagyobb értékét. A dombsági kistájak a növényföldrajzi besorolás szerint Dél-Dunántúl (Praeillyricum) flóra területébe, illetve a Mecseki flórajárásba (Sopianicum) tartozik. Flórája a Mecsekéhez hasonló, délies (szubmediterrán) fajokban azonban sokkal szegényebb. Akár a Mecsekben, a lomberdıkben itt is tömegesen fordul elı az illatos hunyor (Helleborus odorus) és a védett szúrós csodabogyó, a mecseki elıfordulásnál ritkább, de azért elég gyakori a védett pirítógyökér és az ugyancsak védett keleti (kaukázusi vagy mecseki) zergevirág. Elıfordul itt az egész flóraterület egyik legszebb növénye a szakállas szekfő (Dianthus barbatus). İsszel a mélyebb fekvéső, üde tisztásokon nagy tömegben virít az ıszi kikerics (Colchicum autumnale). Kora tavasszal az erdık avarját égszínkék virágaival díszíti a védett májvirág. Területének négyötöde erdı, nagy részük azonban telepített. Uralkodó természetes erdıtársulása az illír elemekben gazdag gyertyános tölgyes (Helleboro-Carpinetum), gyakoriak a cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), megközelíthetetlen területeken elıfordulnak még kisebb virágos kırises molyhos tölgyesek (Orno-Quercetum), és foltokban akadnak tiszta bükkösök (Melitti-Fagetum silvaticae) is 16

17 Természetvédelem - Országosan védett természetvédelmi területek: A Gemenci-erdı A Gemenci-erdı (Gemenci Vadrezervátum) 1977-ben vált védett területté: azóta tájvédelmi körzet, 1996-tól pedig az akkor létesült a Duna Dráva Nemzeti Park része lett. Az erdı Bogyiszló és Bátaszék között, mintegy 30 km hosszan húzódik a Duna jobboldali tágas (a legszélesebb része 7 km) hullámterében. Területe ha, amibıl fokozottan védett 2761 ha. A hullámtér azért ilyen nagy, mert a sok mellékág, morotva és holtág miatt a Duna ban megkezdett szabályozásakor az árvízvédelmi töltéseket a folyómedertıl a szokásosnál távolabb kellett megépíteni. A nagy ártér természetvédelmi szempontból elınyösnek bizonyult, mert ezáltal nagyobb területen maradhatott meg a természetes élıvilág. Szedresi tarka sáfrányos Sztyeppjellegő gyepen kb. százezer tı tarka sáfrány mellett elıfordul a tavaszi hérics és a selymes boglárka is. - Helyi jelentıségő természetvédelmi területek Sötét-völgy Természetvédelmi terület Tengelic-Bogárzó-tó Tengelic-Csapó-park Tengelic-Benyovszky-park 17

18 3. A települések bemutatása Demográfiai jellemzık Magyarország Tolna megye Szekszárd kistérség Bonyhád kistérség Népesség (fı) Élveszületések/ezer lakos 9,5 8,9 8,5 9,4 Halálozás/ezer lakos 13,1 13,1 12,2 12,2 Természetes szaporodás Belföldi vándorlási különbözet /ezer lakos Összes növekedés/ ezer lakos -3,6-4,2-3,7-2,8 0,0-1,55-3,1-6,5-3,6-5,75-6,8-9,3 A települések demográfiai adatai Település Lakónépesség Természetes fogyás fı Belföldi vándorlási különbözet fı Összes növekedés fı Alsónána Alsónyék Báta Bátaapáti Bátaszék Kakasd Medina Mórágy Mıcsény İcsény Pörböly Sárpilis Sióagárd Szálka Szedres Szekszárd Tengelic Várdomb Összesen Forrás: KSH TM-i Igazgatósága-2002 A tizennyolc településre az összes növekedés -10,3/1000 lakos. Az érintett települések népességére a lassú fogyás a jellemzı, amely elsısorban a csökkenı 18

19 születésszám és az elvándorlás következménye. A természetes szaporodás értéke csak Bátaapáti, Alsónyék, Kakasd, Mórágy, Mıcsény esetében adódott pozitívra. A bevándorlási különbözet Sárpilisen mutatott magas értéket feltehetıen a településen mőködı szociális otthon okozza. A népesség korösszetétele -értékét és tendenciáját tekintve - egyaránt a megyei és országos szinthez közelít. A változás idıbeli tendenciáját tekintve, kedvezıtlen folyamat, hogy csökken a fiatalkorúak aránya. Ez a különbözı intézmények iránti igények módosulásával is jár, hiszen egyre kisebb kapacitású intézményre lesz szükség a gyermekek ellátásában, oktatásában, ugyanakkor felerısödik az elvárás a szociális és egészségügyi szolgáltatásokkal szemben. Egészségügy Az egészségügyi alapellátást mint kötelezı önkormányzati feladatot Szekszárdon 28 háziorvos ebbıl 8 gyermekorvos, Bátaszéken 4 Tengelicen, Öcsényben 2, Alsónyék, Báta, Kakasd, Medina, Mórágy, Sióagárd, Várdomb, Szedres, 1-1 háziorvosi, körzetbe szervezve látják el az önkormányzatok egészségügyi vállalkozási formában. A 1026 ágyas kórház Szekszárdon tolna megye legnagyobb egészségügyi intézménye, amely a megyei ágyak 62%-t teszi ki és ellátási területe túlnyúlik Szekszárd kistérségén is. Bátaszéken az alapellátást nıgyógyászati, szemészeti, fül-orr gégészeti, bırgyógyászati és kozmetológiai rendelés egészít ki. A gyógyszertárak magánkézben üzemelnek Szekszárdon 7, Bátaszéken 2, Szedres, -Tengelic 1-1. Szekszárdon mőködik az Országos Mentıszolgálat Megyei Mentıállomása. Oktatás: Az érintett településeken Pörböly kivételével mindenhol megoldott az óvodai ellátás. Szekszárdon 17 óvoda, Bátaszéken 3 óvoda található. A városokban 85-90%-os a kihasználtság, a kistelepüléseken változó legalacsonyabb Alsónána 53 % legmagasabb Sióagárd. Általános iskolai oktatás Alsónyék, Mıcsény, Szálka kivételével mindenhol mőködik, igaz Sióagárdon csak alsó tagozat mőködik, a felsı tagozatosok Szekszárdra járnak tanulni. Az érintett települések közül középiskolai oktatás csak Szekszárdon és Bátaszéken folyik. Szekszárdon 14 intézményben, amibıl 6 gimnáziumi 8 szakközépiskola. Bátaszéken az II. Géza gimnáziumi intézményben folyik középfokú oktatás. Szekszárdon mőködik Pécsi Tudomány Egyetem kihelyezett fıiskolai kara, ahol pedagógus és szociális munkás képzés mellett gazdálkodási szakon is folyik képzés és itt található a Gábor Dénes mőszaki fıiskola kihelyezett kara is. 19

20 Infrastruktúra Település Lakó népesség Lakásállomány Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás Közmővestí ési Arány % Szolgáltatott vízmennyiség 1000 m 3 Szennyvíz csatornára kapcsolt lakások Csatornázot tsági arány % Alsónána Alsónyék Báta Bátaapáti Bátaszék Kakasd Medina Mórágy Mıcsény İcsény Pörböly Sárpilis Sióagárd Szálka Szedres Szekszárd Tengelic Várdomb Összesen Település Lakó népesség Lakásállomány Forrás: KSH évkönyv 2002 Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás Közmővestí ési Arány % Szolgáltatott vízmennyiség 1000 m 3 Szennyvíz csatornára kapcsolt lakások Csatornázot tsági arány % Alsónána Alsónyék Báta Bátaapáti Bátaszék Kakasd Medina Mórágy Mıcsény İcsény Pörböly Sárpilis Sióagárd Szálka Szedres Szekszárd Tengelic Várdomb Összesen Forrás: KSH