Összegző kutatási beszámoló. Klebelsberg-ösztöndíj, 2013 Takáts József. A kutatás témája:

Átírás

1 Összegző kutatási beszámoló Klebelsberg-ösztöndíj, 2013 Takáts József A kutatás témája: Négy jeles magyar és olasz politikai gondolkodó (Jászi Oszkár, Menczer Béla, Carlo Rosselli, Gaetano Salvemini) 1930-as és 1940-es évekbeli kapcsolatainak, politikai nézeteik párhuzamainak, valamint az olasz liberalsocialismo irányzata szakirodalmának a kutatása. A kutatás helyszínei: Róma, Firenze A kutatás ideje, időtartama: június 1. július 31. Kutatott gyűjtemények, átnézett dokumentumok ismertetése: A kutatásom két részből állt: egyrészt a liberalsocialismo olasz, illetve angol nyelvű szakirodalmának áttekintéséből (Rómában a Biblioteca Nazionale Centraléban): az átnézett, részben elolvasott, kijegyzetelt szakirodalmi munkák listáját lásd Az ösztöndíj időszakában olvasott-jegyzetelt könyvek jegyzéke cím alatt e kutatási beszámoló részeként. Másrészt levéltári kutatásból állt: Jászi Oszkár és Gaetano Salvemini, illetve Menczer Béla és Carlo Rosselli közötti leveleket kerestem és találtam Firenzében az Istituto Storico della Resistenza in Toscana gyűjteményében, részben a Fondo Gaetano Salvemini -ben, részben a Fondo: Archivi di Giustizia e liberta, Subfondo: Carlo Rosselli -ben. A talált és másolatban megkapott dokumentumok listáját lásd Az ösztöndíj időszakában talált és másolatban megkapott dokumentumok listája cím alatt e kutatási beszámoló részeként. Rómában az Archivio Centrale dello Statótól azt az írásos tájékoztatást kaptam, hogy az általuk őrzött Fondo Carlo Levi -ben nem találhatók Menczer Bélától származó levelek. Az ösztöndíjjal kapcsolatos gyakorlati észrevételek: A 20. századi magyar olasz politikai eszmetörténeti és kapcsolattörténeti témák egyik alapvető kutatási nehézsége, hogy Olaszországban rendkívül széttagoltan találhatók meg az egyes vizsgálatokhoz szükséges dokumentumok. Sok kisméretű helyi intézet és alapítvány őrzi és gondozza a jelentős politikusok, politikai írók vagy szervezetek irathagyatékait. Az én kutatási témám esetében például kutatandó irathagyaték található Firenzén kívül Forliban, Paviában és Torinóban is. A Klebelsberg-ösztöndíj kiírása viszont (érthető okokból, a Magyar Akadémia ottléte miatt) Rómát részesíti előnyben kutatási helyszínként. 20. századi politikai

2 eszmetörténeti témák esetében azonban Róma csak egy a szóba jöhető fontos kutatási helyszínek között. Az ösztöndíjas tevékenység eredményeinek csatolt dokumentumai: Az ösztöndíj időszakában talált és másolatban megkapott dokumentumok listája Az ösztöndíj időszakában olvasott-jegyzetelt könyvek jegyzéke

3 Részletes kutatási beszámoló Klebelsberg-ösztöndíj, 2013 Takáts József A kutatás szakmai előzményei A Jászi Oszkár politikai gondolkodásáról szóló szakirodalom Litván György kiváló életrajza kivételével szinte kizárólag a szerző-politikus 1919-es emigrálása előtti tevékenységével foglalkozott, továbbá bécsi emigrációs éveinek politikai törekvéseivel, s alig esett a figyelme amerikai emigrációjának több évtizedére. Pedig ezen évtizedek kutatásához nagyszerű, igaz, rendkívül terjedelmes forrásanyag áll rendelkezésre: Jászi hatalmas levelezése (és naplójegyzetei), amelynek egésze New Yorkban, egy része másolatban az OSZK Kézirattárában található meg. Remélhetőleg az utóbbi években elindult emigrációkutatások egy idő után elérkeznek majd e forrásanyaghoz is: Jászi levelezése a magyar emigráció egyik kapcsolati csomópontja volt. Ám nemcsak hazai és emigráns magyarokkal levelezett, hanem amerikai, osztrák, angol, francia, német, olasz, cseh stb. politikusokkal és tudósokkal is, köztük a 20. századi gondolkodástörténet számos nagy alakjával. Nemzetközi kapcsolathálójáról szinte csak annyit tudunk, amennyit Litván megírt az életrajzában. Mindenesetre kevés 20. századi magyar politikai gondolkodó van, akinek a kapcsolati hálója ennyire nemzetközi lett volna. Jászi levelezőtársai között számos jelentős olasz tudós, író és politikus is volt (Gaetano Salvemini, G. A. Borgese, Carlo Sforza stb.), akik közül Salveminivel elmélyült barátsága alakult ki: negyedszázadon keresztül váltottak leveleket. A nagy olasz történész, az amerikai antifasiszta emigráció vezető személyisége (emigrációja idején a Harvard professzora) elvbarátja is volt Jászinak: mindketten élesen antibolsevista és antimarxista szocialisták voltak, valamiféle demokratikus vagy liberális szocializmus hívei, akik a szociáldemokrata mozgalomhoz is kritikusan viszonyultak. Az én kutatói érdeklődésemet e hasonló ideológiai álláspont keltette fel Jászi olasz kapcsolatai iránt. Jászi kb. az 1910-es évek közepétől vált a liberális szocializmus hívévé, álláspontjának legteljesebb kifejtését a Bécsben, ban írott, kéziratban maradt Anti-Marx-könyve tartalmazza (évtizedekkel későbbi első kiadásának címe: Marxizmus vagy liberális szocializmus), s Amerikában is többé-kevésbé kitartott ezen álláspontja mellett, legalábbis az 1940-es évek végéig. Amikor 1933-ban egykori titkára, budapesti híve, Csécsy Imre megírja neki tervét, hogy átveszi a Századunk

4 folyóirat szerkesztését, Jászi nagy elvi levéllel válaszolt, a liberális szocialista álláspont kidolgozására buzdítva s egyben olasz párhuzamot emlegetve példaként: Carlo Rosselli párizsi lapját, a Quaderni di Giustizia e Libertàt. Az elmúlt bő két évtizedben rendkívüli módon megélénkült az olasz liberalsocialismokutatás, amely döntő részben Rosselli-kutatás: szövegkiadások, levelezéskiadások, tanulmánykötetek, konferenciakötetek, monográfiák sora foglalkozott Carlo Rosselli életművével, különösen az 1920-as évek végén írott főművével, a Socialismo liberale című könyvvel. Az olasz kutatási konjunktúrának nemzetközi folytatása is lett: Rosselli főművét az utóbbi évtizedben angol és francia nyelvre is lefordították, mindkét nyelven jelent meg róla monográfia is. A liberalsocialismo kutatása pedig egy idő után az angol, francia, német, spanyol stb. liberális szocializmusok kutatását is inspirálta. E nemzetközi szemlékben Jászi neve vagy a magyar liberális szocialista gondolkodás ténye nem fordul elő. Jászi és Rosselli liberális szocialista műveinek tudományos összevetése azonban nemcsak azzal biztatja a kutatót, hogy ezzel nemzetközi kontextusba helyezhet egy magyar politikai írásművet. Én eredetileg ennek az eszmetörténeti párhuzamnak a vizsgálatával kívántam foglalkozni, ám hamarosan kiderült számomra, hogy kapcsolattörténeti kutatásba botlottam: Jászi és Rosselli tudtak egymás munkásságáról, s volt két kettejüket összekötő ember: Salvemini, aki Jászinak barátja, Rossellinek mestere és harcostársa volt, s Menczer Béla, Jászi másodfokú unokaöccse, aki párizsi emigrációjában Rosselli barátja és folyóiratának munkatársa lett. A kutatás kérdései A Klebelsberg-ösztöndíj biztosította római firenzei kutatás során főként az alábbi kérdésekre szerettem volna választ kapni: a Gaetano Salvemini Firenzében őrzött irathagyatékában fellelhető Jászitól származó, vagy neki írott levelekből hogyan rekonstruálható kettejük kapcsolatának kronológiája; milyen politikai témák vannak jelen e levelekben; szóba kerülnek-e a levelezésükben saját politikai műveik; szóba kerülnek-e Carlo Rosselli művei és tevékenysége? Továbbá azt reméltem, hogy Menczer Bélától származó leveleket, iratokat találhatok a római Archivio Centrale dello Stato Carlo Levi-fondjában (a jeles író és festőművész Carlo Levi is párizsi emigráns volt, Rosselli barátja, s feltehetően ő ismertette össze Menczert Rossellivel), illetve a firenzei Istituto Storico della Resistenza in Toscana Carlo Rosselli-fondjában, amelyekből egyebek közt az is kiderülhet, hogy milyen jellegű volt a Menczer és Rosselli közötti kapcsolat (amelyet szinte csak Menczer kéziratos, angol nyelvű

5 memoárjaiból ismerünk), s esett-e szó közöttük Jásziról? Az ösztöndíj biztosította két római hónap továbbá annak a lehetőségét hordozta, hogy megismerkedhetem a liberalsocialismo-, a Rosselli-, és a Salvemini-kutatás legfontosabb műveivel, nagyobb részben olasz, kisebb részben angol nyelvű szakirodalmával. Kutatói kérdéseim ez esetben főként a következők voltak: tud-e a Jászival, illetve Menczerrel való kapcsolatról, barátságról a Salvemini-, illetve Rosselli-szakirodalom vagy sem? A levelezéskiadásokban előfordulnak-e velük kapcsolatos információk? Mit ír a szakirodalom Salvemini és Rosselli politikai gondolkodásának, álláspontjának azonosságairól és eltéréseiről, különösen az 1930-as éveket illetően? Milyen hasonlóságok és eltérések látszanak a magyar és olasz liberális szocialista gondolkodás témái, nyelve, érvei, állásfoglalásai, kapcsolatrendszere között a liberalsocialismo szakirodalma alapján? S különösen: hasonló vagy eltérő késztetésekre, kihívásokra válaszul alakult-e ki a liberalsocialismo, mint a magyar liberális szocializmus? A kutatás eredményei I. A Klebelsberg-ösztöndíj biztosította kutatás levéltári eredménye a 22 darab, a firenzei Istituto Storico della Resistenza in Toscanában talált, s másolatban megkapott dokumentum: 15 Jászilevél Salveminihez, 3 Salvemini-levél Jászihoz, 1 Borgese-levél Jászihoz és 2 Menczer-levél Rossellihez. A levelek alapján módosítani lehet a Jászi Salvemini kapcsolat kronológiáját. Litván György még úgy tudta, hogy 1933-ban kerültek személyes kapcsolatba, ám mivel az első Jászi levél 1930-as keltezésű, bizonyos, hogy már korábban. Az 1930-as levél vélhetően egy elmaradt találkozásra reagálva íródott, s nyári meghívást tolmácsol Jásziék lakhelyére, Oberlinbe, azaz szinte bizonyos, hogy nem ezzel a levéllel kerültek kapcsolatba, hanem ezt megelőzően már vagy személyesen találkoztak, vagy már váltottak levelet. Sajnos az olasz történész irathagyatékában nincs 1930 és 1940 közti levél: éppen azon időszakból nem állnak rendelkezésre dokumentumok, amely az én kutatásom szempontjából a legfontosabb volna, hiszen ezen évtizedre esik Rosselli párizsi folyóiratának megjelenése, Menczer vele való kapcsolata, Jászi megismerkedése Rosselli francia nyelvű könyvével, Rosselli halála, amelyre Jászi nekrológot írt. Bizonyos, hogy ez időszakban is levelezett Salveminivel, ugyanis például

6 egy 1937-es levelében hosszan idézi olasz barátja épp akkor kapott levelét. A harmincas évek Jászi Salvemini leveleit így New Yorkban, a Columbia Egyetem Butler Library-jében kell majd kutatni. Az 1942 végi, 1943 elejei Jászi-levelek politikatörténeti szempontból érdekesek: az Egyesült Államok külügyminisztériuma arra késztette az európai nemzetek Amerikában tartózkodó politikai emigránsait, hogy egységes politikai frontot hozzanak létre. Jászi azonban úgy látta, hogy az emigráció progresszív része nem működhet együtt az ellenforradalmi részével, s ez ügyben közös aláírású nyílt levelet, deklarációt fogalmazott, amelyet egyebek közt Salvemininek is elküldött, s megpróbált a német, cseh, olasz stb. emigráció több más vezető képviselőjével is aláíratni. E kezdeményezés története rajzolódik ki elsősorban az as levelekből. Az akciót nagy vonalakban már Litván életrajza is ismertette, a levelek inkább Jászi ekkori emigráció-politikai mozgásterének, kapcsolathálójának a pontosabb megértéséhez segíthetik hozzá a történészt. Az egyik későbbi 1943-as Jászi-levélből megtudhatjuk, hogy Salvemini elküldte magyar barátjának akkor megjelent, Itália jövőjéről Giorgio La Pianával közösen írott könyvét, amelyről Jászi ismertetést tervezett írni. Bibliográfiájában nem szerepel ilyen recenzió, ám ez a negyedszázaddal ezelőtt készült felmérés igen hiányos. A másik munkái iránti érdeklődés kölcsönös volt: Salvemini 1941-es (töredékes) levelében kezdett bele Jászi The Future of Danubia című tanulmánya tárgyalásába. Jászi 1945 végi levelében pedig levelezőtársa kérdésére válaszolva beszámol zsarnokölés-könyve állásáról ( befejeztem már régen ). Sajnos az 1941-es Salvemini-levél egy utalásán kívül nem esik szó a fenn maradt levelekben az 1940-es The City of Man nyilatkozat keletkezéséről és fogadtatásáról, amely eszmetörténeti szempontból a legjelentősebb emigrációs dokumentum volt, amelyet Salvemini és Jászi is aláírt. E nyilatkozat kezdeményezője és fő szervezője (fogalmazója) G. A. Borgese volt: hogy Jászival való kapcsolata a nyilatkozat megjelenése után is fennmaradt, bizonyítja 1944-es levele. A Jászi által írt levelek közül emberileg a legkésőbbiek a leginkább megrázó dokumentumok as levelét akkor írta, amikor már tudta, hogy ő nem térhet vissza többé Magyarországra, olasz barátja viszont nemsokára hazatér Firenzébe. A fiatalon doktrinernek nevezett Jászi öregkori politikai realizmusának érdekes megnyilvánulása ez a levél, amelyben így inti Salveminit: Ha visszatérhetsz szeretett Firenzédbe, mint tervezted, azt különösképpen a kereszténydemokrata pártnak köszönheted. Nélküle nem térhetsz vissza,

7 mert a kommunista diktatúra néma embert csinálna belőled, vagy fizikailag, vagy morálisan. A nagyfokú klerikalizmus is az ellenségünk, de a nagyobb ellenség a sztálinista vallás. Az első: fertőzés; a második: rákos daganat. Az 1950-es levél pedig már igazi öregkori levél. A két Carlo Rossellihez írott Menczer-levél egyrészt bizonyíték arra, hogy a magyar fiatalember Párizsból Londonba költözve (1934) is fenntartotta kapcsolatát a Giustizia e Libertà mozgalom és folyóirat vezetőjével, másrészt arra, hogy kettejük között bizonyosan szó esett Jásziról. Mindeddig csak feltéteztem, hogy a harmincas években Jászi és Rosselli kölcsönösen tudtak egymásról, noha közvetlen kapcsolatban nem álltak. Jászi bizonyosan ismerte Rosselli könyvét és folyóiratát. Mivel a Salvemini és Rosselli közötti levelezésben (Fra le righe lásd Az ösztöndíj időszakában olvasott-jegyzetelt könyvek jegyzéke című listát) nem fordul elő Jászi neve, csak valószínűsítettem, hogy kölcsönösen tudtak egymásról. Menczer levele igazolja, hogy ez helyes feltételezés volt. Carlo Rosselli, illetve a Giustizia e Libertà folyóirat irathagyatéka több gyűjteményben található meg Olaszországban, elképzelhető tehát, hogy például a torinói Fondazione Rosselli archívumából még kerülnek elő Menczer-levelek. Olaszországban lappang a Menczerhez írott olasz nyelvű levelek csomója is: ezek talán a Forliba került Biblioteca Gino Bianco nevű intézetből kerülhetnek elő, amely nemrég kezdte meg névadója (az olasz baloldali emigráció történetével foglalkozó újságíró-történész) hagyatékának a rendezését. II. A kutatás másik (nagyobb) része a Salvemini-, Rosselli- és liberalsocialismo-szakirodalom felmérése, áttekintése volt a római Biblioteca Nazionale Centraléban. Figyelmem a Salveminiről szóló szakirodalomban elsősorban a szerző amerikai emigrációjának éveire, a Giustizia e Libertà mozgalomhoz és Rossellihez való viszonyára irányult (Jászival való kapcsolata nem kerül szóba az általam forgatott könyvekben, cikkekben), illetve 1920-as, a liberalsocialismo szakirodalmában többször tárgyalt cikksorozatára, amely többek szerint az olasz liberális szocializmus első megnyilatkozása. A Rosselliről szóló szakirodalmat elsősorban húszas évekbeli eszmei tájékozódásának elemzéseire, Socialismo liberale című könyvére és párizsi, Giustizia e Libertà című folyóiratának ideológiai irányvonalára figyelve olvastam. (Menczer neve néha feltűnik a Rosselli-szakirodalomban, illetve forráskiadásokban, mint a folyóirat kevés nem olasz munkatársainak egyike.) A liberális szocializmusról szóló olasz nyelvű szakirodalomból kirajzolódik egyrészt a socialismo liberale olasz eredetének,

8 hagyományának a koncepciója, másrészt európai (elsősorban angol és kisebb részben francia) kontextusának a térképe. Az alábbi összefoglalóban nem térek ki az áttekintett szakirodalom (listáját lásd Az ösztöndíj időszakában olvasott-jegyzetelt könyvek jegyzéke cím alatt) tudásanyagának olasz érdekű részére, csupán azon tanulságokra, amelyek olasz magyar érdekűek, tehát a kutatásom kérdései felől nézve fontosak. Általánosságban érdekes tapasztalat volt, hogy az olasz eszmetörténeti fejleményekről írt angol nyelvű amerikai szakirodalom (Killinger, Pugliese, Blatt, Di Scala) mennyivel tárgyilagosabb, kritikusabb szemléletű, mint az olasz nyelvű, amely nem ritkán politikai célzatú vagy egyenesen apologetikus. Killinger Salveminimonográfiájában ír főhősének Rosselli mozgalmától való, 1934 utáni politikai eltávolodásáról: elsősorban a kommunistákkal való együttműködés kérdésében tért el az álláspontjuk. Rosselli, mozgalma vezetőjeként, úgy látta, hogy az antifasizmus sikere érdekében együtt kell működnie a kommunistákkal is; Salvemini, Amerikában élő teoretikusként, a mozgalomtól távol, fenn szerette volna tartani a Giustizia e Libertà mozgalom harmadik erő jellegét, amely a bolsevistáktól is elhatárolódik. Három magyar nekrológ a Rosselli-testvérekről című forrásközlésemben és tanulmányomban (Aetas, 2012/2, ) írtam arról, hogy Jászi, 1933-ban megismerkedve a Giustizia e Libertà folyóiratával, még azt tervezte, hogy 1934-es franciaországi tartózkodása idején személyesen is találkozik majd Rossellivel. Erről néhány hónap múlva letett, sőt, másfél évre a kettejük közt közvetítő Menczerrel is megszakadt a levelezése, s noha a franciaországi nyaralás megvalósult, Jászi nem kereste a kapcsolatot a párizsi olasz emigránssal. Nem világos, mi volt kiábrándulásának a pontos oka. Most úgy látom, Killinger ide vágó oldalait olvasva, hogy nem lehetetlen, Salvemini és Rosselli politikai eltávolodásában keresendő a magyarázat, pontosabban abban, hogy erről Jászi is tudott. Az olasz emigráció ügyeinek megítélésében a harmincas években ugyanis Jászi legfontosabb forrása Salvemini volt, s Jászi éppoly intranzigens antikommunista volt, mint olasz barátja. Több olvasott mű is (Killinger, Blatt, Elisa Signori, Mario Giovana) kitért arra, hogy antifasiszta olasz emigrációnak, s különösen a giellista (GL) mozgalomnak az egyik központi témája volt a zsarnokölés kérdése. Rosselli mozgalma több merényletet is próbált megszervezni, végrehajtani Mussolini ellen, s ezzel párhuzamosan igyekeztek teoretikusan is megindokolni, mi a különbség a politikai terrorizmus, illetve a zsarnokölés között. Ez a téma Jászi életműve története szempontjából is nagyon fontos től kezdődően dolgozott

9 egykori tanítványával, ekkor már kollégájával, John D. Lewis-zal közös, a zsarnokölés elméletének történetéről szóló könyvükön, amely a negyvenes évek közepére elkészült ugyan, ám végül csak 1956-ban jelent meg. Az általam ismert első Jászi-levél, amelyben e könyvtervről írt, ugyanaz, mint amelyben Carlo Rosselli haláláról beszámolt budapesti barátjának, Csécsy Imrének. Ha csak azt a levelet ismeri az ember, nem világos, hogyan váltja ki Jásziból Rosselli megölésének híre az elhatározást, hogy könyvet ír a zsarnokölés hagyományáról. Mindezt a giellista mozgalom gyakorlata és a témáról szóló megnyilatkozásai teszik érthetővé. Jászi utolsó könyvnyi vállalkozása, úgy látom, egy, az olasz antifasiszta emigrációból származó téma megírása volt. Könyvét úgy is tekinthetjük, mint (elkéső, mert időben meg nem jelent) hozzájárulását az olasz antifasiszták harcához. Spencer Di Scala tanulmánya, amely Salvemininek az amerikai olasz közösséggel való nem túl barátságos kapcsolatát, illetve emigráns politikai törekvéseit elemzi (igen kritikusan), számomra rávilágított arra is, hogy túl politikai-ideológiai nézeteik hasonlóságán, mi hozhatta egymáshoz közel az Oberlinben, illetve a Harvardon tanító magyar és olasz professzort. A politikai habitusuk is hasonló lehetett. Salvemininek éppen olyasféle konfliktusai voltak az amerikai olaszokkal, mint Jászinak az amerikai magyarokkal, s éppúgy csak elvbarátainak kis körével tudott együttműködni közülük, mint magyar barátja. Di Scala finnyás/kifinomult lázadónak nevezi Salveminit, s ez a jellemzés, azt hiszem, többé-kevésbé Jászira is igaz. Kutatásom magyar hőseinek neve ritkán fordul elő Rosselli levelezésének különféle gyűjteményeiben: Jászi egyáltalán nem, Menczer pedig csak a Don Luigi Sturzóval folytatott levelezésben. Ebben az 1934 tavaszán írott levélben a GL vezetője barátjának és Közép- Európa problémái mély ismerőjének nevezi Menczert, s felhívja levelezőtársának, a legjelentősebb demokratikus keresztény párt vezetőjének a figyelmét arra, hogy a magyar emigráns kapcsolatban áll sok személyiséggel a keresztényszocialista mozgalomból. Ez a megjegyzés azért érdekes, mert mutatja, hogy Rosselli tisztában volt Menczernek az övétől részben eltérő eszmei tájékozódásával, amely későbbi katolizálásához, konzervatív jellegű politikai gondolkodáshoz vezette el. Rossellit és Menczert azonban 1933-ban, Párizsban ideológiai értelemben nem egyszerűen az antifasizmus és a szocializmus hozta össze. Blatt idézi tanulmányában a Socialismo liberale-ből azt a mondatot, amely e mű generációs jellegére is rámutat: a régi (szocialista) nemzedék pozitivista volt, tudományos és materialista, az új viszont idealista és voluntarista. Menczer ehhez nagyon hasonlóan jellemezte mindig (visszaemlékezéseiben) saját generációjának tájékozódását szemben pl. a Galilei-kör első nemzedékével.

10 A liberalsocialismo- és a Rosselli-szakirodalom egyik nagy vitája azzal kapcsolatos, hogy mennyiben tekinthető egyedi olasz eszmetörténeti jelenségnek a liberalsocialismo, illetve Rosselli főműve, s mennyiben külföldi ideológiai hatások eredménye? E vita egyik végpontján olyan kutatók állnak, mint Marco Gervasoni, aki például Giustizia e Libertà e il socialismo liberale című, 1999-ben megjelent antológiája bevezető tanulmányában azt kívánta igazolni, hogy a liberális szocializmus mint tipikus olasz tapasztalat született meg és fejlődött. Ehhez hasonlóan, noha eltérő szövegbázisra hivatkozva, olasz fejleményekből eredezteti Rosselli könyvének koncepcióját Giovanna Angelini is. A Lauro Rossi szerkesztette 2003-as Rosselli-konferenciakötetben Arturo Colombo, az olasz szocializmuskutatás nagy tekintélyű alakja áttekintést adott a szakirodalom állásáról, amelyben Angelini könyve mellé állt, s némi távolságtartással említette Gervasoni antológiáját. A vita másik végpontján olyan kutatók állnak, akik a Rosselli politikai-ideológiai nevelődését kutatva angliai tanulmányainak vagy Hendrik de Man könyve inspiráló hatásának a kulcsszerepét hangsúlyozzák a Socialismo liberale megalkotásában. Ez utóbbi álláspont azért érdekes a magyar eszmetörténet felől nézve, mert míg az olasz liberális szocializmus forrásvidékén részben angol, részben olasz művek hatását lehet kimutatni, addig a magyar liberális szocializmus (amely időben megelőzi az olasz kialakulását) német hatásra jött létre: Franz Oppenheimer elmélete megismerésének köszönhetően. Úgy tűnik, Oppenheimer semmiféle szerepet nem játszott Itáliában (Rossellivel az olasz szakirodalomban sosem emlegetett kapcsolatba csak 1931-ben került), míg Magyarországon az angol újliberalizmus befolyása volt elhanyagolható. Szinte csak a fabiánus szocialisták hatása közös itt is és ott is. Ám azt hiszem, mint Jászi, mind Rosselli úgy gondolt saját liberális szocializmusára, mint amely túllépett az egykori fabiánus opción. Jászi és Rosselli 1920-as évekbeli angol érdeklődésében voltak közös pontok: például a Cole gildszocializmusa iránti figyelem, vagy a Harold Laskival való kapcsolatfelvétel. Ám ekkorra Jászi már túl volt saját liberális szocialista szintézisének megírásán, Rosselli pedig még előtte volt ugyanennek. Azt az olasz gondolkodót pedig, akit Jászi besorolt a liberális szocializmus rejtőzködő hagyományába, Achille Loriát, olasz kontextusban nem tekintették, és ma sem tekintik liberális szocialistának.

11 A kutatás kimenetele A kutatás szükséges volt ahhoz, hogy összehasonlító tanulmányt tudjak írni Jászi és Rosselli liberális szocializmusáról; igyekszem magyar és olasz nyelvű változatát is elkészíteni és megjelentetni. A kapcsolattörténeti kutatást nem lehet még lezárni: mint ahogy fentebb jeleztem, New Yorkban is, Olaszországban is (Torino, Forli) van, lehet olyan még nem ismert levelezés, amely bővítheti a két magyar, két olasz szereplő közötti kapcsolatokról való tudást. Lehetséges, hogy ha engedélyt kapok rá a Salvemini-összkiadás kurátorától, aki a kutatásomat engedélyezte néhány levelet a Jászi Salvemini levélváltásból publikálok rövid, kettejük barátságát és együttműködését bemutató tanulmánnyal. Készülök egy kisebb tanulmányt írni Menczer Béla harmincas évekbeli eszmei tájékozódásáról (ide értve a Quaderni di Giustizia e Libertàban megjelent cikkeit is); akkori olasz kapcsolati hálójáról addig nem érdemes összegzést írni, míg lappangó olasz levelezése nem kerül elő nyarán kell leadnom az Osiris Kiadónak megjelenendő eszmetörténeti tanulmánykötetem kéziratát: addigra lesznek készen az e bekezdésben említett, tervezett tanulmányok. Jászi olasz kapcsolatainak a kutatását pedig G. A. Borgesével való együttműködésére figyelmezve volna érdemes folytatni; de hogy e további kutatásokat én fogom-e elvégezni, vagy már más kutató, azt még nem tudhatom.

12 Az ösztöndíj időszakában talált és másolatban megkapott dokumentumok listája I. Istituto Storico della Resistenza in Toscana, Fondo Gaetano Salvemini, Corrispondenza ordinata alfabeticamente Jászi Oszkár angol nyelvű levelei és levlapjai Gaetano Salveminihez július 14., Oberlin november 5., Oberlin december 23., Oberlin (mellékelve a The Danger of the United Front című nyílt levél tervezete) január 12., Oberlin január 14., Oberlin január 21., Oberlin február 7., Oberlin február 18., Oberlin július 27., Oberlin szeptember 15., Kansas City december 7., Cambridge november 23., Worcester május 1., Worcester május 7., Oberlin december 29., Oberlin (olasz címzéssel) Gaetano Salvemini angol nyelvű levelei és levlapjai Jászi Oszkárhoz augusztus 25., Longfellow House november április 19., Lowell House Antonio Giuseppe Borgese angol nyelvű levele Jászi Oszkárnak: október 28.

13 II. Istituto Storico della Resistenza in Toscana, Fondo: Archivi di Giustizia e liberta, Subfondo: Carlo Rosselli, Serie 1: Carteggi di Carlo Rosselli Menczer Béla francia, illetve olasz nyelvű levele Carlo Rossellinek: június február 26.

14 Az ösztöndíj időszakában olvasott-jegyzetelt könyvek jegyzéke Stanislao G. Pugliese: Carlo Rosselli. Socialista eretico ed esule antifascista. Bollati Boringhieri, Paolo Corta: Piero Calamandrei e Pietro Pancrazi editori di Sansovino e La Boétie. In: Giovanna Angelini, Marina Tesoro (a cura di): De amicitia. Scritti dedicati a Arturo Colombo. FrancoAngeli, Carlo Rosselli: Dall esilio. Lettere alla moglie Passigli, Mario Giovana: Giustizia e Liberta in Italia. Storia di una cospirazione antifascista Bollati Boringhieri, Lauro Rossi (a cura di): Politica, valori, idealita. Carlo e Nello Rosselli maestri dell Italia civile. Roma, Carocci, Carmelo Calabro: Liberalismo, democrazia, socialismo. L itinerario di Carlo Rosselli. Firenze University Press, Luigi Sturzo e i Rosselli tra Londra, Parigi e New York. Carteggio ( ). A cura di e con introduzione di Giovanni Grasso. Rubbettino, Giovanna Angelini: L altro socialismo. L eredita democratico-risorgimentale da Bignami a Rosselli. Milano, FrancoAngeli, Fabio Grassi: Salvemini e l ultima Unita. In: Gaetano Cingari (a cura di): Gaetano Salvemini tra politica e storia. Laterza, Charles Killinger: Gaetano Salvemini. A Biography. Praeger, Nicola Del Corno (a cura di): Carlo Rosselli: gli anni della formazione e Milano. Biblion, Fra le righe. Carteggio fra Carlo Rosselli e Gaetano Salvemini. A cura di Elisa Signori. Milano, FrancoAngeli, Gaetano Salvemini, Ekaterina Naumova: Carlo e Nello Rosselli; Carlo Rosselli e la Russia: critica del regime totalitario. Galzerano Qualicultura, Gigliola De Donato, Sergio D Amaro: Un torinese del Sud. Carlo Levi: Una Biografia.

15 Baldini Castaldi Dalai, Spencer M. Di Scala (ed.): Italian Socialism: Between Politics and History. Amherst, University of Massachusetts Press, Roberto Festorazzi: Il segreto del conformista. Vita di Giacomo Antonini, l uomo che spio Carlo Rosseli ispirando Moravia. Rubbettino, Marco Scavino: Il socialismo nell Italia liberale. Idee, percorsi, protagonisti. Unicopli, Nunzio Dell Erba: Il socialismo riformista tra politica e cultura. Milano, FrancoAngeli, Archivio Gaetano Salvemini inventario della corrispondenza. Curato da: Andrea Becherucci, G. Bonini. CLUEB, Gaetano Quagliariello: Gaetano Salvemini. Il Mulino, 2007.