SZOKÁSOK, NONVERBÁLIS JELEK A HÉTKÖZNAPI KÍNAI KOMMUNIKÁCIÓBAN

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Távol-keleti interkulturális menedzsment szakirány SZOKÁSOK, NONVERBÁLIS JELEK A HÉTKÖZNAPI KÍNAI KOMMUNIKÁCIÓBAN Belső konzulens: Révész Ágota Külső konzulens: Mohr Richárd Budapest, 2009 Készítette: Nagy Emília

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés Interjúk A kínai kultúráról Etikett Étkezés Teázási szokások Ajándékozás Az ajándék átadása Mit igen, és mit nem Dohányzás Üzleti élet Bemutatkozás és megszólítás Névjegyek átadása Tárgyalás A tárgyalótermen kívül Babonák, szimbolizmus Számok Állatok, növények és tárgyak Szokások Kínai csomó ( 中 国 结 ) Nonverbális kommunikáció A nonverbális kommunikáció funkciói A verbális és nonverbális kommunikáció kölcsönhatása Öltözködés és külső jegyek Öltözködés és testi adottságok Színek Smink, testékszer, tetoválás Proxemika Közlekedés Sorbaállás Egyéb példák Fizikai környezet Színház, mozi Gesztusok Érzelemkifejezés Kézjelek Egyéb gesztusok Már nem használt gesztusok Tapintás és érintés Szemek szerepe Paranyelv Tánc és nonverbális kommunikáció Szórakozóhelyek Befejezés Tapasztalatok az interjúk közben Utószó Felhasznált irodalom Mellékletek

3 1. Bevezetés Már a mindennapi életünk során is természetesnek tűnik, hogy munka- vagy iskolatársunk, barátaink között egyre több a külföldi, saját magunk is külföldre megyünk tanulmányainkat folytatni vagy munkát vállalni, tehát egyre nő a különböző kultúrák közti interakció. Ezekből a kapcsolatokból úgy tudunk a legjobban profitálni, ha ismerjük a kommunikáció szabályait, a szokásokat, és alkalmazzuk is őket. Több éves kínai nyelvtanulás és távol-keleti szakirány után, Kínába való érkezésemkor döbbentem rá, hogy bizony még nem értem meg a kínaiakat, a megszerzett elméleti tudás gyakorlatban való alkalmazása nem könnyű. Az emberek többsége nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a kulturális különbségeknek, alábecsüli azokat, vagy egyszerűen nem vesz tudomást róluk mondván, egy hétköznapi embernek erre nincsen szüksége, pedig ennek mértéke egyes kultúrák között igen nagy lehet. Nem biztos, hogy ha az általunk helyesnek ítélt módon viselkedünk, ezt a másik kultúrában is így értelmezik. Meg kell tanulnunk értelmezni a saját kultúránktól eltérő nonverbális jeleket, viselkedésformákat, ezek ismerete nélkül nem csak magunkat, de másokat is kellemetlen helyzetbe hozhatunk, vagy tudomásunkon kívül, akaratlanul megsérthetünk. Egy kultúra megismeréséhez nem elegendő az adott nyelv elsajátítása, azonban nagy előnyt jelent, ha egy más közegből származó egyénnel a saját nyelvén kommunikálhatunk, hiszen ezzel legalább a fordításból fakadó esetleges félreértéseket ki tudjuk küszöbölni. Különböző ideológiák és tanítások is formálják a gondolkodás- és viselkedésmódot, világszemléletet, tehát ahhoz, hogy minél jobban megértsünk és el tudjunk fogadni egy kultúrát, ismernünk kell az ország történelmét és kulturális hátterét, szokásait. Ezek ismeretével nem utolsó sorban a beilleszkedés is könnyebben megy, hiszen mindenhol szívesebben fogadják azt, aki érdeklődést mutat, vagy ismeri az adott kultúrát. Az emberek hajlamosak általánosítani, a médiából és a sajtóból messzemenő következtetéseket levonni, miközben nem fordítanak energiát arra, hogy utánanézzenek: valóban így lenne? A nem megfelelő tájékoztatás és a pontatlan, esetlegesen nem valós információk nagy szerepet játszanak abban, hogy negatív sztereotípiák alakulnak ki az emberekben. Nem mindig a saját értékrendszerünk a meghatározó, ezt minden esetben szem előtt kell tartani. A kultúrák közti kommunikációs különbségek ismeretének jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy manapság sorra jelennek meg különböző kiadványok ebben 4

4 a témában, és az üzleti életben is nagy hangsúlyt fektetnek az erre irányuló képzésekre és tájékoztatásra. Dolgozatomban a számomra legszembetűnőbb különbségekre próbálok rávilágítani. A legfontosabbnak azt tartom, hogy mielőtt szűkebben vett témák fejtegetésébe kezdenék, a kultúra sajátosságait, és az eltérések tudományos okát mutassam be. Úgy gondolom, hogy ezek az alapok nagymértékben hozzájárulnak annak megértéséhez, hogy egy új perspektívából szemlélhetjük a szokásokat, vagy éppen a viselkedést, és több megértést is tanúsítunk majd irányukba. Ezután következik a részletesebb elemzés, melyekben olyan témákra térek ki, amelyekről úgy érzem, hogy meghatározóak a kínai kultúrában, a kínaiak életében, és annak egy fontos részét képezik. Nem a teljességre törekszem; olyan témákat és helyzeteket választottam, amelyekben a legjobban kitűnnek a magyar és a kínai kultúra, kommunikáció eltérő vonásai. Bizonyos fejezetek az etikett és a nonverbális kommunikáció mintegy egyvelegei ahol megfelelőbbnek és célravezetőbbnek láttam együtt elemezni a kettőt, mások pedig külön-külön tárgyalják azt. Ennek forrásául nem csak a témában íródott könyveket, illetve különböző írásokat használtam; Kínában élt tanárok és barátok, valamint a Kínában töltött egy év tapasztalatai is nagy segítséget nyújtottak az innen származó élmények dőlt betűvel vannak jelölve a szövegben. Kína nagyságát tekintve a szokások és viselkedések között természetesen előfordulnak eltérések Interjúk A dolgozatom kapcsán összesen tíz, olyan emberrel készítettem interjút, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak Kínával. Egy részük magyar diák, akik ösztöndíjjal tanultak Kínában egy, vagy két évig, illetve szintén Kínában tanult, de már itthon oktató tanár. Másik hányaduk kínai, akik Kínából települtek Magyarországra, ezt megelőzően viszont huzamosabb ideig éltek hazájukban. Rajtuk kívül érdeklődtem még magyar embereknél is, akik nincsenek semmilyen kapcsolatban az országgal, azonban napi teendőjük végzése közben ha ritkán is, de érintkeznek kínaiakkal (pl. vásárlás). Valamint sokat segítettek a saját tapasztalatok is, hiszen Kínában tartózkodásom alatt már szakdolgozatom témája kikristályosodott, így módom nyílt a kínaiak saját közegükben való vizsgálatára. Egy kínai kapcsolatokra szakosodott cégnél töltöttem gyakorlatomat, és dolgozom még most is, ezáltal nemcsak a hétköznapi, de az üzleti élet rejtelmeibe is beleláthatok. 5

5 Az interjúban a kínai és a magyar kulturális különbségekre helyeztem a hangsúlyt, emellett pedig arra, hogy az illetők miben látják a legnagyobb eltéréseket a két kultúra között. Az így összegyűjtött véleményeket, tapasztalatokat és megfigyeléseket minden adatot igyekezvén lefedni különböző részekre osztottam, azok jellegétől függően: az etikett, a szimbolizmus, és a nonverbális kommunikáció témakörébe; majd ezeket a kapcsolódó szakirodalommal és saját tapasztalataimmal egészítettem ki. A témák sorrendjében a tudatosan alkalmazottól (etikett) haladok a kevésbé (szimbólumok), illetve a nem tudatosan (nonverbális kommunikáció) alkalmazottig. 6

6 2. A kínai kultúráról Az ember kínai közegben mozogva nagyon hamar rádöbbenhet, hogy a kínai társadalmat számtalan, a nagy többség által általánosan elfogadott, íratlan szabály irányítja, és egyben korlátozza is. A rendkívül erős erkölcsi tartalmú, általánosan követendő értékek a több ezer éves történelem során alakultak ki, és a mieinknél sokkal inkább befolyásolják az egyén mindennapjait. 1 Magas kontextusú kultúra mély, hosszan tartó emberi kapcsolatok nagyfokú munkahelyi lojalitás a felállított hivatali hierarchián belül a külső környezet, a helyzet, a nemverbális viselkedés fontossága inkább szóbeli, mint írásbeli megállapodások kapcsolatorientált a belső emberek (insiders) és a kívülállók (outsiders) éles megkülönböztetése 1. Táblázat, Hall (1976, 1990) kulturális koncepciói 2 Alacsony kontextusú kultúra több, de felületesebb emberi kapcsolatok a tekintély a hatékony ügymeneten alapul a külső környezet, a helyzet, a nemverbális jelek kevésbé fontosak inkább írásbeli, mint szóbeli megállapodások feladatorientált nyitottabb az idegenek felé Egy kultúra lehet magas vagy alacsony kontextusú. A kifejezés Hall-tól ered (Beyond Cultures, 1976), és arra vonatkozik, hogy az egyes kultúrák hogyan viszonyulnak a csoporthoz. Csoportnak nevezzük, ha egy különálló csoport azonos tapasztalatokkal és elvárásokkal rendelkezik, amelyből következtetéseket von le. A kínait a magas kontextusú, míg az európait az alacsony kontextusú kultúrák közé soroljuk. A magas kontextusú kultúrákban a csoportot előbbre helyezik, mint az egyént; jelentős hangsúlyt helyeznek a történelemre és a hagyományokra; a változások általában lassan mennek végbe. 3 Kevesebb a verbális kommunikáció, és az írott, hivatalos információ. Sűrű, szövevényes, hosszú távú kapcsolatok jellemzik; a döntések és tevékenységek a személyes kapcsolatokra fókuszálnak, gyakran egy központi, hatalommal rendelkező egyénre. A közös tudás, az ismeretek kevésbé tudatosak, azokat eredetét vagy okát az odatartozók is nehezen 1 Simon Adrienn Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p

7 magyarázzák meg. Lényeges befolyásoló eleme a konfucianizmus, a családközpontúság, a csoportközpontúság, a hagyományos kultúra alapjain kialakult kínai sajátosságú életfilozófia, mely mind a hétköznapokat, mind pedig az üzleti életet is áthatja. 4 A kínai társadalom erősen kollektivista, ahogyan ezt a kapcsolatok fontossága is mutatja. Az egyén háttérbe kerül a csoporttal szemben, és nem önmaga, hanem a csoport felé vannak kötelezettségei, annak igényeit helyezi előtérbe. A hatalmi távolság indexük meglehetősen magas Konfuciusz az egyének közti viszonyt öt egységből álló hierarchikus kapcsolatrendszerben határozta meg, amelyben az erkölcsi értékeket és társadalmi viszonyokat mindig tiszteletben kell tartani, és amelyek nem vonhatók kétségbe. 5 A magas hatalmi távolság másik jellemzője a magas dependencia igény, valamint a társadalomban fennálló egyenlőtlenségek elfogadása tehát mintegy igénylik az irányítást, nem vágynak függetlenségre. Ezért gondolkodásmódjuk, viselkedésük az európai ember számára nem mindig tűnik logikusnak (a logikára nincsen kínai szó, kivéve az angolból átvett logic kiejtés szerinti fordítása), és nem jellemző rájuk a kreativitás sem. Hisznek abban, hogy az egyénnek meg kell becsülnie a világban elfoglalt helyét, és nem törekszik annak megváltoztatására; nem vágynak a saját erőfeszítésen alapuló egyéni elismerésére; tevékenységükben szem előtt tartják azt, hogy az másokra milyen hatással van. 6 Szintén a magas kontextusú kultúrákra jellemző a polikronikus időszemlélet is. Monokronikus időszemlélet egyszerre egy dologgal foglalkozik az elvégzendő munkára, feladatra koncentrál az időre vonatkozó kötelezettségeit komolyan veszi (határidők, ütemterv) alacsony kontextusú és szüksége van információra elkötelezett a munka iránt ragaszkodik a tervekhez Polikronikus időszemlélet egyszerre több dologgal foglalkozik könnyű elvonni a figyelmét, és hajlik a megszakításokra a kitűzött cél megvalósítására koncentrál magas kontextusú és már rendelkezik az információval elkötelezett az emberek és a személyes kapcsolatok iránt gyakran és könnyen változtat a terveken 4 Simon Adrienn Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p.4 5 Simon Adrienn Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p

8 figyel arra, hogy ne zavarjon másokat; követi a magánélet és a figyelmesség szabályait nagyfokú tiszteletet mutat a magántulajdon iránt, ritkán kér vagy ad kölcsön a gyorsaságra, hatékonyságra helyezi a hangsúlyt rövid távú kapcsolatokhoz van hozzászokva 2. Táblázat, Mono- és polikronikus kultúrák 7 jobban figyel a hozzá közelálló személyekre, mint az idegenekre gyakran és könnyen ad vagy kér kölcsön a kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt hosszú, akár életre szóló kapcsolatok kialakítására törekszik Ennek sajátosságait legjobban az üzleti életben figyelhetjük meg. A tárgyalásokon is elsősorban a kapcsolatokon van a hangsúly; nem arra törekednek, hogy minél hamarabb nyélbe üssék az üzletet, hanem hogy partnerüket minél alaposabban megismerjék, és ezáltal hosszú távú kapcsolatra tegyenek szert. A megbeszéléseket gyakran üzleti ebédekkel vagy vacsorákkal szakítják meg, amelyek célja szintén a másik fél kiismerése, nem pedig időhúzás, ahogyan azt általában tévesen értelmezik. A szerződéseket is többnyire csak azért szövegezik meg, mert kötelező, sokkal többet ér az adott szó; hiszen akivel már jó kapcsolatot alakítottak ki, az ígéret betartását kötelezőnek tekintik irányába, ezzel is megőrizve arcukat (az arc megőrzésének jelentőségéről bővebben a továbbiakban teszek említést). Ugyancsak érdekes lehet, hogy élesen elkülönítik a velük kapcsolatban állókat, és a tőlük idegeneket. Ez sok esetben megnyilvánulhat: ha valaki elesik az utcán, senki nem siet a segítségére, vagy történetesen egy méretes csomagokkal küszködő idős embert sem kérdez meg senki, hogy segíthet-e. Ennek gyökerét is Konfuciusz tanításaiban kell keresnünk: nincs kötelezettségünk az iránt, akihez semmilyen kapcsolat nem fűz bennünket, viszont akivel bármilyen módon, akár csak egyszer is kapcsolatba kerültünk, kötelességünk segíteni neki. Ezt nagyon jól példázza a következő történet is, amelyet egy interjú alatt osztottak meg velem: Az illető egy üzleti tárgyalásra tartott, ahonnan késésben volt. Sietségében kisebb balesetet szenvedett, melynek következtében eleredt orrából a vér, megmintázva ruházatát is. Ezt követően taxiba szállt, azonban a sofőr, bár eléggé megrökönyödött az eset láttán, egy szóval sem említette, hogy valami nincs rendben. Majd miután megérkezett, betért egy boltba 7 9

9 ásványvízért, ahol történetesen már régebben, egyszer vásárolt. Az ott dolgozók felismerték, és ahogy a boltba lépett, mindenki a segítségére szaladt ki kötszerért, ki fertőtlenítőért. 8 Tehát már ez is egyfajta kapcsolatnak számít, amelyben az egyének felelősséggel tartoznak egymásért. Feltétlen szükségesnek tartom megemlíteni az arc jelentőségét Kínában, hiszen a továbbiakban többször is utalok majd rá, valamint kínai interjúalanyaim is kivétel nélkül mindannyian említették az arc megőrzésének fontosságát. A China Youth Daily egyik felmérése szerint a megkérdezett kínaiak 93%-a nyilatkozott úgy, hogy az arc megőrzése nagyon fontos. 75%-uk elismerte, hogy egy nyilvánosság előtt elkövetett hiba a legmegalázóbb számukra, az ezt követő pedig, ha egy ígéretet nem tudnak betartani. Egy ázsiai tudós, Ting-Toomey szerint az arcot megőrző tevékenységek azok a rítusok, melyek megvédik az egyén helyét a kapcsolatokban, megőrzik személyes identitását és társadalmi helyzetét. Amit a külföldiek nehezen tudnak elfogadni az az, hogy Kínában az igazság elhallgatása azért, hogy arcot adjunk vagy megőrizzünk, nem minősül hazugságnak. A nyugatiak a tekintélyt megőrző stratégiákat azért alkalmazzák, hogy megkíméljék saját magukat a megszégyenüléstől, vagy kibújjanak a személyes felelősség alól (jellemző példa erre: ha valaki elkésik a munkahelyéről, előszeretettel tulajdonítja a késést a közlekedési dugónak). Gao és Ting-Toomey szerint amíg az individualista kultúrák, mint például a nyugati, az arcot személyes identitásuk kialakítására használják, addig a kollektivista kultúrák pedig a kollektív identitás kialakítására. A nyugatiak másokra való tekintet nélkül próbálják megóvni magukat a sérülésektől, addig az ázsiaiak az erős szociális kapcsolatok megőrzésére és fenntartására helyezik a hangsúlyt (arcot adnak ). 9 "Az arc (mianzi) a tekintély szó szinonimája a kínaiban. A tárgyalások során ügyelni kell arra, hogy szerezzünk magunknak arcot (vagyis tekintélyt), ugyanakkor a partner se veszítse el azt, még vitás ügyek tisztázásakor se. A lényeg az, hogy ne sértsük meg a másikat, de ez még nem jelenti azt, hogy ne képviselhetnénk egyenesen a saját érdekeinket. Az arc elvesztését jelentené például a megalázás, ha tegyük fel, azt állítanánk a partnerről, hogy hazudott. 10 A kínaiak mindenáron igyekeznek kerülni a nyílt konfrontációt, egyet nem értés esetén sem kelnek vitára egymással, inkább a csendet választják, hiszen így egyikőjük sem veszít arcából án készített interjú alapján Trükkök és tények Kínáról, Business Traveller, június, Németh Andrea interjúja P. Szabó Sándorral, p.1 10

10 Éppen ezért nem is mondanak határozott nemet, inkább másképp fogalmazzák meg elutasításukat. Ez számomra jelentős problémát okozott eleinte, és a kínaiak homályos válaszai miatt úgy éreztem, hogy bizonytalanságban akarnak tartani, vagy, hogy nem akarják megmondani az igazat, és ez meglehetősen dühített. Korábban már olvastam az arc jelentőségéről, de gyakorlatban nehéz volt felismerni az ilyen szituációkat. Sokat segít, ha figyelembe vesszük a nonverbális jelzéseket. Szintén nem tanácsos olyat kérni egy kínaitól, amelynek teljesítése komoly nehézségekbe ütközhet. Nem fognak nemleges választ adni, kérésünk teljesítését kötelezőnek fogják érezni magukkal szemben. Ha viszont ez nem sikerül, elveszítik arcukat előttünk, még ha minden tőlük telhetőt is megtettek a cél elérése érdekében. Megfigyeltem, hogy a tanórákon, amíg a külföldi diákok kérdések özönét zúdítják a tanárokra, addig a kínai tanulók csendben ülnek az óra befejeztéig, és egyetlen kérdést sem intéznek a tanárhoz, még akkor sem, ha nem értenek valamit. Megkérdeztem, miért: a tanár a hierarchia szerint a diák felett áll, tudása nem megkérdőjelezhető. Ha a diák egy olyan kérdést tenne fel, amire netán az oktató nem tudja a választ, elvesztené arcát a nebulók előtt ennek elkerülése érdekében ezt meg sem kockáztatják. Innen is láthatjuk, hogy nemcsak az etikett és szokások terén, hanem már a kultúrák alapvető sajátosságaiban is milyen jelentős eltérések vannak. Úgy gondolom, ha ismerjük ezen alapokat és ok-okozati összefüggéseket, sokkal egyszerűbb megértenünk, hogy egy társadalomban miként viselkednek az emberek. 11

11 3. Etikett Étkezés Az étkezésnek igen nagy jelentősége van Kínában. A kínaiak nem hívnak meg külföldi vendéget, ( ) nagyon kicsik a lakások, nincs elég hely vendégeskedésre. Pedig legalább ilyen fontos az is, hogy bizonytalanok a külföldiekkel szemben, és kisebbségi érzésekkel küszködnek a szegényes anyagi helyzetük miatt. 11 Általában vendéglőben szórakoznak, még akkor is, amikor kínaiakat hívnak meg vacsorára. 12 A fiatalok körében is elterjedt az étterembe járás. Saját magam meglepődve tapasztaltam, hogy baráti összejövetelek, találkozók mintegy 90%-a étkezéssel van egybekötve. Mivel az egyetemisták többnyire nem szülővárosukban tanulnak, tehát kollégiumban laknak, amely meglehetősen kicsi és nem is túl mutatós, ennek köszönhetően ők is előnyben részesítik az étteremben való étkezést. Jinhuában, tanulmányaim színhelyén a külföldi diákok is kollégiumban laktak. Elég jól fel volt szerelve, volt konyhánk is, és mivel gyakran főztünk, szívesen láttuk vendégül kínai barátainkat. Némely kínai diák akkor látta először, hol is laknak a külföldiek, mi pedig szintén nem voltunk még a kollégiumukban. A nálunk töltött idő alatt egyáltalán nem voltak felszabadultak, inkább zavarodottnak és frusztráltnak tűntek, majd az étkezés befejeztével igyekeztek minél hamarabb távozni. Eleinte azt hittük, egyszerűen csak szégyenlősek, amíg betekintést nem nyerhettünk a kínai diákok lakhelyére. Túl sok ember egy szobában, konyha, fürdőszoba, berendezés nélkül, kivéve persze az ágyat. Ezzel szemben a mi kollégiumunk, bár az sem volt kiemelkedő állapotban, sokkalta jobbnak számított, mint az övék; rosszul érezték magukat, amiért meghívásainkat nem tudják hasonlóképp és hasonló körülmények között viszonozni. Ennek elkerülése végett mi is inkább az éttermet választottuk összejöveteleink színhelyéül. Nagyobb vendéglátóegységekben rendszerint lehetőség van különteremben étkezni; nagyobb társaságok ezt részesítik előnyben. Amikor együtt mentünk étterembe kínai barátainkkal, és volt rá lehetőség, szívesebben választották a külön helyiséget, ahol mi viszont kellemetlenül és bezárva éreztük magunkat. 11 Carolina Mason: Egyszerű kínai etikett, 1992, p Carolina Mason: Egyszerű kínai etikett, 1992, p.32 12

12 Ezt azzal magyarázták, hogy napközben ritkán lehetnek egyedül, ezért inkább étkeznek a többiektől külön. Étteremben, mielőtt kihozzák rendelésünket, sokszor kapunk napraforgómagot. A héját rendszerint vagy a földre, vagy az asztalra szórják, amikor pedig megérkezik az étek, félre-, vagy lesöprik. Vendégként illik minden ételbe belekóstolni, és valami ételmaradékot hagyni a tányérunkon. Ha a tányért teljesen kiürítjük, a házigazda azt úgy értelmezi, hogy a vendég még éhes, ezért újabb enni- és innivalóval kínál. 13 Amennyiben nem tudunk pálcikával enni, nyugodtan kérhetjük vendéglátónk vagy kínai barátunk segítségét, értékelni fogják a próbálkozásunkat. Az evőpálcikával ne mutogassunk, és ne használjuk gesztikuláláshoz; ne szúrjuk függőlegesen a rizsbe, mert ez az áldozati ételekbe szúrt füstölőre emlékeztet, és közvetve a halálra utal. 14 Ha a pálcikánk leesik, ne vegyük fel azt a földről, kérjünk a személyzettől másikat; ha pedig éppen nem használjuk, helyezzük a pálcikatartóra, vagy ennek hiányában a tányérunk mellé. A nagyobb éttermekben kerek asztal van, középen egy forgó résszel. A kör az égnek, a mennynek a jele, magasabb rangú, mint a négyzet alakú Föld. Vigyáznak, hogy a körforgó az óra járásával egy irányban menjen, az folyamatosságot, szerencsét jelent, visszafelé szerencsétlenséget. 15 Az asztalt általában átlátszó, egyszer használatos terítővel takarják le. Ez meglehetősen praktikus, hiszen a csontot, szálkát és egyéb nem szükséges alkatrészeket nem egy kis tálkában gyűjtik, hanem egyszerűen az asztalra köpik a művelet közben használjuk a pálcikát, de barátok között nem számít illetlenségnek, ha az asztalra köpjük, majd az étkezés befejeztével összecsomagolják és kidobják. A leveseket szürcsölik, hiszen így a levessel beszívott levegő hűti is azt. A rizses tálkát inkább emeljük a szánkhoz, nem túl szép látvány, ha lefelé nézve eszünk. Általában sokkal több ételt rendelnek, mint amennyit a társaság el tudna fogyasztani; arcvesztéssel járna, ha elfogynának a fogások még azelőtt, hogy mindenki jóllakott volna. A különböző fogásokat 13 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p.5 14 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p

13 egyszerre hozzák ki, nincs elő- vagy főétel, illetve desszert; azokat az asztal közepén, a forgó részen helyezik el, majd ki-ki szed magának, a saját tányérjába. Ne kezdjünk el addig enni, amíg a vendéglátónk fel nem szólít arra. A rizst külön tálkákban szolgálják fel; ha elfogyasztottuk, kérhetünk még. Nívósabb helyeken csak külön kérésre, illetve az étkezés végén hoznak rizst. A tisztelet jele, ha szednek nekünk, illetve ha egy finomabb falatot felkínálnak (ennek számít például a hal feje). A forgatható középrész segít abban, hogy ne kelljen mindenen és mindenkin áthajolva szedni magunknak, várjuk meg, amíg hozzánk ér a kiszemelt fogás. Szintén tiszteletüket fejezik ki azzal, ha elénk forgatják az asztalt. Érdemes a fogások sokszínűségére való tekintettel mindenből egy kicsit venni, nem pedig a számunkra legfinomabbat kisajátítani ; nem illik pálcikánkkal sem ínyenc falatok után kutatva az ételben turkálni, valamint az utolsó falatot a közös tálból megenni. 16 A levesekhez adnak merőkanalat, a többi ételt a pálcikánkkal szedjük. Befejezés után desszertként gyümölcsöt szolgálnak fel cikkekre vágva, amibe az uborka és a paradicsom is beletartozik. Úgy gondolom Kínában nem olyan fejlett az italkultúra, mint Magyarországon. Nem isznak aperitifként röviditalt, és a fogásokhoz sem szervíroznak ahhoz illő bort, vagy egyéb italt. Teát majdnem mindig kapunk, az étkezések elmaradhatatlan része. Sokszor isznak sört vacsora közben. Az itthoni szokásokkal ellentétben az étteremben rendelt sör is közös, azt kis műanyag pohárból isszák. Ha nekünk töltenek, fogjuk két kézzel a poharat, majd viszonozzuk is a gesztust, figyeljünk, kinek üres a pohara. Tölthetünk saját magunknak is, de ezt bízzuk inkább vendéglátónkra. Szokás, hogy étkezés közben körbejárják az asztalt, és mindenkit felköszöntenek egy-egy pohár itallal. Ezt lehet viszonozni, de külföldiektől nem várják el. 17 Jóval többször is koccintanak, mint mi, nem ritka, hogy minden egyes újonnan megtöltött pohár után. Koccintás közben a kínaiak ügyelnek arra, hogy a saját poharuk semmiképp ne kerüljön a másik pohara fölé, ezért koccintanak lefelé. Ha nem fogyasztunk alkoholt, helyettesítsük üdítővel, vagy teával 以 茶 代 酒, ahogy a kínaiak is mondják. 18 Saját tapasztalatom, hogy amennyiben nem kívánunk több alkoholt fogyasztani, érdemes a poharunkat nem fenékig üríteni. A kínaiak igen szemfülesek ezen a téren, és ha észreveszik, hogy üres a poharunk, azonnal újratöltik. Akárcsak itthon, Kínában sem illik tele szájjal kommunikálni, de a csámcsogás megengedett. A szipogás vagy a böfögés nem illetlenség. Köpködni étkezés közben nem szoktak, vagy ha mégis, azt az asztaltól távol teszik. Hasonlóan, ha orrot akarunk fújni, ne az Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p án készített interjú alapján 14

14 asztalnál tegyük, már maga az orrfújás ténye is igen figyelemfelkeltő számukra. A fogvájót akárcsak itthon, szájunk takarásával használjuk. Ha maszatosak lettek az ujjaink, ne nyaljuk le; vegyük igénybe a szalvétát, ők is így tesznek. Rágógumit rágni nem szokás a kínaiak körében, de nem is tartják illetlennek, ha rágózás közben beszélgetünk. 19 A felszolgálókat fuwuyuan-nek ( 服 务 员 ) szólítják, a xiaojie-vel ( 小 姐 ) viszont érdemesebb óvatosan bánni, hiszen ezt a szót az un. escort hölgyekre is használják. A pincéreknek kezünk feltartásával is jelezhetünk, mint itthon. Véleményem szerint Kínában néha sokkal kevesebb tisztelettel és udvariassággal, lekezelően bánnak velük, összehasonlítva a magyarokkal. A kínaiak nem ismerik a mindenki fizeti a sajátját módszert. Egy ember fizeti a teljes számlát; ne próbálkozzunk azzal, hogy összedobjuk a pénzt, vagy, hogy csak a sajátunkat akarjuk kifizetni; ez neheztelést válthat ki. Inkább a következő alkalommal fizessünk mi; ez baráti társaságoknál is így működik, mindig a társaság egy másik tagja állja a számlát. Azonban például egy céges ebéden, vagy üzleti megbeszélésen a magasabb rangúnak, vagy a nagyobb hatalommal rendelkezőnek kell fizetnie, hogy ne veszítse el arcát. 20 Borravalót nem szokás adni, esetlegesen sértésnek is vehetik. Egy kínai étkezést általában nagy hangzavar és élénk beszélgetés jellemez, nem csendben esznek, mint a magyarok. Tehát miután az étkezéssel végeztek, nem ülnek és beszélgetnek még az asztalnál. Ha vendégek vagyunk, és úgy érezzük, az étkezés véget ért, köszönjünk el vendéglátónktól, ő ugyanis nem fogja javasolni a program lezárását. Ez ugyancsak az arc megőrzésével hozható kapcsolatba. Gyakran az általuk igen kedvelt karaokézással zárják az estét. Kínában mindenhol megtalálhatóak az un. KTV-bárok, vagy szórakozóhelyeken, vagy egy csak karaoke termekkel teli épületben. Itt privát szobák tömegével találkozunk, amelyekbe a személyzet vezet el minket. Ezek olyannyira népszerűek, hogy érdemes mindenképp előre foglalni, másként megtörténhet, hogy nem lesz helyünk. A szobák teljesen különállóak, italt és rágcsálnivalókat szolgálnak fel; néhány bárban hölgyekre is igényt tarthatunk, természetesen csak együtt-éneklésre. Nem az énektudásunkon van a hangsúly, hanem hogy jól szórakozzon a társaság. A külföldiek lévén a karaoke-bár számukra egy teljesen új formája a szórakozásnak legtöbbször zavarban érzik magukat (így voltunk ezzel mi, ösztöndíjasok is), a kínaiak viszont minden gátlás nélkül, önfeledten mulatoznak. Nem kell tartanunk attól, án készített interjú alapján án készített interjú alapján 15

15 hogy kinevetnek, vagy megjegyzést tesznek hangunkra, sokkal többre értékelik közreműködésünket, és produkciónk végén minden bizonnyal taps lesz a jutalmunk. Persze az önkritika és az, ha tudunk magunkon nevetni, sokat segít. Ha még a jelentős alkoholmennyiség elfogyasztása után sem érzünk magunkban késztetést az éneklésre, udvariasan hárítsuk el a kérést Teázási szokások A kínai társadalomban a fiatalabb generáció tiszteletét fejezi ki az által, hogy teát kínál az idősebbeknek. Régebben az alacsonyabb társadalmi osztályból származók szolgáltak fel teát a magasabb rangúaknak. De mivel az idő múlásával változnak a szokások, nem feltétlenül rang szerint történik a tea felszolgálása, mindamellett nem várható el, hogy alacsonyabb rangút magasabb szolgáljon ki. Néhol pedig úgy tartják, hogy bocsánatkérésünket tea töltésével is kifejezhetjük a másik irányába. Példaként, ha egy gyermek tölt szülőjének, ezzel megbánását és alázatát mutatja ki. 21 ( ) ha a kínai a tea kitöltése közben kis mozdulatokkal folyamatosan üti az asztalt a középsőujjával, az azt jelenti, köszönöm, nem pedig azt, hogy még kérek, vagy, hogy elég. 22 Valamint nem is az idegesség, vagy türelmetlenség kifejezője, ahogy azt az európai kultúrákban gondolnák. Ennek története is van, amely állítólag egy Qing dinasztiabeli császártól származik. Mialatt Dél-Kínában, inkognitóban utazott, a császár látogatást tett egy teaházban. Hogy ne fedje fel kilétét, saját maga is töltött teát alattvalói számára, mire azok hajlongani kezdtek a nagy megtiszteltetés hatására. Erre a császár azt mondta nekik: inkább használják három ujjukat köszönetük kifejezésére. A három ujjból a két szélső szimbolizálja a leborult végtagokat, a középső pedig a fejet. 23 A tradicionális kínai esküvőn a menyasszony és a vőlegény a szülők előtt térdelve teát kínálnak nekik, mind a menyasszony, mind pedig a vőlegény szüleinek, ezzel jelezve hálájukat és tiszteletüket irántuk. Először a vőlegény, majd az ara nyújtja (természetesen két kézzel) az apának vagy apósnak (akik szintén két kézzel fogadják azt el), ezután következik az anya, vagy leendő anyós; a szülők isznak is belőle egy kortyot, de csak jelzésértékűen. Majd a vendégeknek is felszolgálnak teát. Aki nem fogadja ezt el, ezzel kifejezésre juttatja Trükkök és tények Kínáról, Business Traveller, június, Németh Andrea interjúja P. Szabó Sándorral, p

16 egyet nem értését a házassággal kapcsolatban. Ez napjainkban nem igazán jellemző, hiszen igen nagy arcvesztéssel jár mindkét fél számára. 24 Az alábbi oldalon a teaszertartást láthatjuk egy tradicionális esküvőn: A kínai teaszertartás a japánnal ellentétben nem annyira a ceremóniára, mint magára a teára helyezi a hangsúlyt ízére, illatára, a különböző fajták közti eltérésre, de természetesen nagyon fontos a mozdulatok kifinomultsága, az elegancia és a hozzáértés. Minden egyes apró mozdulatnak megvan a maga helye és ideje. A teát apró csészékben szolgálják fel, hiszen nem illendő egy húzásra kiinni azt, hanem csak kisebb kortyokban, ezért a kisebb méret. Ezeket előbb vízzel tisztítják meg, és csipesszel fogják meg a művelet közben, nem pedig kézzel. 25 A következő oldalakon megfigyelhetjük a teaszertartás menetét: Manapság már nincs olyan nagy tradíciója a teaivásnak, a teaházak inkább a külföldieket veszik célba. De ez persze nem jelenti azt, hogy a kínai emberek ne szeretnék a teát, sőt. Ami Kínában a leghamarabb feltűnt, hogy a fiataloktól az idősekig szinte mindenki rendelkezik saját teásüveggel, amit többnyire mindenhova magukkal visznek. Ezen kívül praktikus is, hiszen sok helyen feltölthető forró vízzel Ajándékozás Az ajándék átadása Az ajándékot két kézzel illik mind átnyújtani, mind pedig elfogadni. Valamint nem divat megölelni az ajándékozottat, vagy puszit adni neki. A főiskolán születésnapjára megajándékoztuk kínai tanárnőnket. Az ajándékot a csoport egyetlen férfi tagja adta át, majd ezután két puszit akart adni a tanárnőnek. Ő láthatóan nem volt ehhez hozzászokva, igen megijedt és borzasztó zavarba jött, akárcsak a csoporttársunk, hiszen nem tudta, miért váltott ki ezen gesztus a tanárnőből ilyen reakciót

17 Mi szeretjük rögvest ki is bontani a csomagot, ám ha kínaiaknak kedveskedünk ajándékkal, nem esnek neki ott helyben, elkerülve ezzel azt, hogy a másik fél esetleg észrevegye, hogy nem nyerte el a tetszésünket, ezért félreteszik, és később bontják fel. Ne lepődjünk meg akkor sem, ha először visszautasítják az ajándékot, ez nem jelenti azt, hogy nem akarják elfogadni. A kínaiak az ajándékot, meghívást vagy egyéb szívességet előszörre általában nem fogadják el, két-három udvarias visszautasítás a kötelező szerénység és alázat jele Mit igen, és mit nem A túlzottan drága ajándékkal nem érünk el nagy sikereket, hiszen kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a megajándékozottat, aki esetleg nem tudja ezt viszonozni. Sohasem szabad olyan ajándékot adni, amit a kínai partner nem képes viszonozni, mert ezzel az arcát veszti, azaz a tekintélyében sérül. A partner számára ez a helyzet kínos 27, az üzleti életben pedig kifejezetten ártalmas. Akitől ajándékot kaptunk, a későbbiekben nekünk is illik viszontajándékozni. Nem szabad semmit sem négyesével ajándékozni, vagy pedig olyan ajándékot venni, amiben négy tárgy ad ki egy készletet (a számokhoz kötődő babonákról a következő fejezetben teszek említést). Nem szabad továbbá olyan ajándékokat venni, amelyek a halálra vagy a temetésre asszociálnak, így például faliórát, vágott virágot, vagy bármilyen fehér tárgyat. Sem olló, sem kés, sem egyéb vágóeszköz nem adható ajándékba, mivel ez a kapcsolat elvágását, megsérülését szimbolizálja. Élelmiszer ajándékozásával óvatosan kell bánni ez csak néhány meghatározott esetben jöhet szóba mivel ez szegénységre utalhat. Az ajándékot mindig be kell csomagolni, de nem túl művészien. A csomagolópapír ne legyen fehér, mivel ez a halált szimbolizálja, se fekete vagy kék. Kínában a piros és az arany színek szimbolizálják az örömet, ezért erre a célra kiválóak. A szilva és a szilvavirág a mei szó és a daomei, mint szerencsétlenül jár - összecsengése miatt minden formában kerülendő. 28 Megfelelő ajándék lehet a jó minőségű ital vagy cigaretta. Ha valakinek kalligráfiát ajándékozunk, ügyeljünk arra, hogy az írásjegyek vonásszáma se legyen négy, vagy végződjön négyre. Fehér színű ajándékot abban az esetben adhatunk, amennyiben az nemes anyagból készült (pl. jáde), és más szín is megtalálható rajta. Házaspároknak az ajándékot mindig párban adjuk. Esernyőt nem illik ajándékozni, hiszen az 26 Jenny Li: Passport China - bevezető a kínai üzleti élet, szokások és etikett világába: nem csak üzletembereknek!, 2001, p Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p.5 28 Eastinfo Kft., Kínai etikett és protokoll röviden, 2008, p.6 18

18 esernyőnek és a szétválásnak ( 散 és 伞 ) is szintén san a kiejtése. 29 Hong Kong, vagy Makaó területén, kantoni dialektusban a könyv a veszteség szóra hasonlít, lehetőleg kerüljük. Nőknek nem szokás virágot venni, sem születésnapra, sem egyéb különleges alkalomra, meglepetésként sem; ellenben versenyeken a barátok sokszor köszöntik a résztvevőket óriási virágcsokrokkal. Ezt azonban általában nem a produkció végén, hanem közben adják oda. Különböző hivatalos rendezvényeken, ünnepeken virágot tűznek a zakózsebbe, külföldiek részére ez nem ritkán elő is van készítve. Illetlenségnek számít órát adni, úgy értelmezhetik, hogy az illető halálát kívánjuk; a falióra a temetésre utal. Kínaiul a karóra 表 - biao, amely egybecseng a prostituálttal - 婊 子 (biaozi); tehát nőknél nem az óra a legmegfelelőbb ajándék. Az ajándék mögött sokszor valamilyen nyelvi játék áll. Például szerencsés papucsot ajándékozni: kínaiul a papucs tuoxie ( 拖 鞋 ), az elhurcol, a magával visz pedig a tuozou ( 拖 走 ). Az első két írásjegy megegyező hangzású, ezt a következő mondással kötik össze: 拖 走 邪 气 (tuozou xieqi), tehát magával viszi a rossz energiát, vagyis a rossz qi-t. 30 Kínai újévkor a gyermekek, vagy esküvőn a házaspár a szülőktől és a vendégektől hongbao-t ( 红 包 ) kap, amely egy pénzzel megtömött piros boríték. A hongbao-ban lévő bankjegyek újak, számuk és értékük mindig páros, sorszámuk lehetőleg egymást követi Dohányzás Hat évvel ezelőtt egy átlagos kínai dohányos napi 15 cigarettát szívott, 1984-ben még csak 13-at. Az éves cigarettafogyasztás 2002 és 2006 között 17 százalékkal nőtt, két éve már meghaladta a kétmilliárd szálat. Felmérések szerint 2003-ban minden második kínai férfi rendszeresen dohányzott. 32 A kínai férfiak nagy része dohányzik; idősek, fiatalok egyaránt. Kisebb városokban, falukban nőket nemigen láthatunk cigarettával a kezükben, nagyvárosokban már annál inkább. Nem nézik jó szemmel, ha egy nő dohányzik, túlságosan szabadelvűnek tartják. Igen elterjedtek a masszázs-, vagy fodrászszalon névre hallgató piros lámpás házak (természetesen jén, valamint 23-án készített interjú alapján jén, valamint 23-án készített interjú alapján 31 Jenny Li: Passport China - bevezető a kínai üzleti élet, szokások és etikett világába: nem csak üzletembereknek!, 2001, p

19 csak egy részük); az itt dolgozó hölgyek általában dohányoznak, szerintem talán innen ered, hogy a cigarettázó nőt nagyfokú, rossz értelemben vett liberáltsággal azonosítják. Jinhuában volt egy kanadai által nyitott bár; ez volt a külföldiek törzshelye, ahova kínaiak is szívesen jártak. Feltűnt, hogy egyre gyakrabban látok olyan kínai lányt, aki dohányzik. Határozottan meglepő volt, hiszen előtte ezt nem tapasztaltam, így megkérdeztem, miért tesznek így. A válasz szinte kivétel nélkül az volt, hogy mert úgy gondolják, hogy így fogyhatnak, vagy nyugati filmekben látták a színésznőket cigarettázni, tehát ez egy nagyon trendi dolog. Kínában valóban nem fektetnek annyi energiát dohányzás elleni kampányokba, mint Magyarországon vagy Európában. Egyszer sem láttam hirdetéseket a televízióban, vagy plakátokon, és a cigarettásdobozon sem hívják fel a figyelmet arra, hogy a dohányzás káros lenne az egészségünkre. Egyes közvélemény-kutatásokból az is kiderül, hogy a kínaiak kétharmada úgy vélekedik, a dohányzás nem jár komoly veszéllyel az egészség számára. ( ) A kínai hatóságok emiatt már intézkedéseket hoztak: az év elején a legtöbb középületben, taxikban, kórházakban és tömegközlekedési eszközökön betiltották a cigarettázást, a főbb éttermek és bárok számára előírták, hogy különítsenek el nem dohányzó részeket. 33 Pekingben 1992-ben hoztak egy rendelkezést, amely szerint betiltják a dohányzást a nyilvános helyekben. Az új szabály szerint a füstmentes olimpia célkitűzésének megvalósítása érdekében kibővítik azoknak a helyeknek a körét, ahol tiltják dohányzást. A rendelkezés részletesen felsorolja azokat a közterületeket is, amelyeket korábban már érintett a korlátozás. Az új rendelkezés szerint a vendéglátóhelyeken, az internetkávézóban és a parkokban olyan helyeket kell kijelölni, ahol lehet dohányozni. A szállodákban kötelező dohányzásmentes szobákat és emeleteket kijelölni. Ennek a rendelkezésnek megfelelően a pekingi szállodák és éttermek intézkedéseket tettek a dohányfüst-mentes helyek elkülönítésére és jól látható helyeken elhelyezték a dohányzás tiltásáról tájékozató táblákat. 34 A rendelkezések ellenére ritkán tartják be a nemdohányzásra vonatkozó szabályokat, és a dohányozni tilos tábla sem számít akadálynak. Dohányoznak bevásárlóközpontokban, internet-kávézókban, buszon, vonaton, kocsiban, étteremben, liftben, zsúfolt terekben egyaránt, és ami számomra megdöbbentő volt, hogy alkalomadtán még a kórházakban is

20 Valamint jobbára ritkán vannak arra tekintettel, hogy van-e esetleg a közelükben, aki nem dohányzik, vagy nem szereti a dohányfüstöt, illetve, akinek nyilvánvalóan nem tesz jót a füst. Társaságban sem kérdeznek rá, hogy hódolhatnak-e szenvedélyüknek, és illetlenségnek számít az is, ha valakit megkérünk, ne dohányozzon, vagy amennyiben mégis, hagyja el a helyiséget annak idejére. Kínában a dohányzásnak is megvan a maga etikettje. Ha társaságban rágyújtanak, előtte körbekínálják a jelenlévőket cigarettával; hasonló esetben mi is ugyanígy járjunk el. Ha dohányzunk, fogadjuk el, ha nem, udvariasan utasítsuk vissza a cigarettát. Amennyiben tudják is rólunk, hogy dohányzunk, nem megfelelő indok az, hogy az adott pillanatban nem szeretnénk rágyújtani ez szintén érvényes az alkoholfogyasztásra. Ezt, bár ritkán veszik sértésnek, nem fogadják el. Az is megoldás, ha elfogadjuk a felkínált cigarettát, de csak később szívjuk el. Az igazán kínaias vacsorákon evés közben sorban szívják a cigarettát, és ebből senki sem maradhat ki. A kínálás nem dobozból történik, hanem a kihúzott cigarettaszálat nyomkodják az ember kezébe. Lassanként azonban elfogadják, hogy nem mindenki dohányzik, sőt, van, aki el is ítéli. Ezért ha külföldiek vannak nagyobb számban egy eseményen, már nem dohányoznak annyit. Még az is előfordul, hogy megvárják, amíg a vendégek szólítják fel őket, hogy dohányozhatnak. Érdemes a többiek testbeszédének jelzéseit finom receptorainkkal érzékelni, és ha van dohányos a társaságban, engedélyezze, hogy a szenvedélyét tárgyalás, vagy evés közben kiélje! Mivel ők sokat dohányoznak, mi meg talán nem annyit, ha nem kap allergiás rohamot tőle, tanúsítson egy kis türelmet és megértést! Ha meg tudja tenni, ne fintorogjon, és ne legyen túl feltűnő az ellenérzése! Sok kínainak fel sem tűnik, hogy ez valakinek zavaró lehet. 35 A fiatalabb fiúk (és néha a férfiak is) úgy tartják, a dohányzás a felnőttkor, az érettség jele, és egyfajta csoporthoz tartozást is kifejez: Mivel mindenki dohányzik, ha egyedül én nem csinálom, akkor kellemetlenül érzem magam Üzleti élet Mielőtt kínai partnerünkkel sor kerülne a találkozóra, mindenképp nézzünk utána az ottani szokásoknak. Ezzel nemcsak a kínai fél elismerését vívhatjuk ki, de megkímélhetjük magunkat számos kellemetlen szituációtól is. A megszerzett információt próbáljuk gyakorlatban is alkalmazni, és ne ütközzünk meg azon, ha egy számunkra furcsa gesztussal, 35 Simon Adrienn Mohr Richárd: Hétköznapi kínai etikett, 2004, Budapest, p