RENDELKEZÉS A SZENT LITURGIA KÖZÖS VÉGZÉSÉRŐL

Átírás

1 RENDELKEZÉS A SZENT LITURGIA KÖZÖS VÉGZÉSÉRŐL 1. Általános alapelvek 1.1. Bevezetés A Keleti Egyházak Kánonjai Kódexének 700. kánonjának 2. -a ajánlja a püspökkel vagy egy másik pappal való koncelebrációt mivel így megfelelőképpen nyilvánul meg a papság és az áldozat egysége szögezi le a Keleti Egyházak Liturgikus Instrukciója. 1 Számos zsinati szöveg hangsúlyozza, hogy ezzel az egész Egyház egységét juttatják kifejezésre. Tehát egy igen sokat kifejező szokásról van szó. Mégis lehetnek olyan okok, amelyek miatt mégsem tanácsos a koncelebráció. Főként akkor, amikor a koncelebrálók száma nincs arányban a jelenlevő laikus hívek számával. A liturgikus ünneplésnek mint az Egyház ikonjának tükröznie kell a hierarchikusan rendezett közösséget, mely nem csupán felszentelt szolgákból áll, hanem mindazokból, akik az ő vezetésük alatt egy népet alkotva élnek Krisztusban. (Instrukció, 57.) A liturgikus könyvek előírásainak figyelembe vétele azt is jelenti, hogy figyelmesen elemezzük saját hagyományunk adottságait, és olyan irányelveket alakítsunk ki, amelyek tiszteletben tartják a hiteles irányvonalat Alapvető elvek 1. A Liturgia együttes végzésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy az abban résztvevő áldozópapok és diakónusok alázattal fogadják el Krisztus és a Liturgiát irányító pap vezetését. 2. A Hajdúdorogi Egyházmegyében és a Miskolci Apostoli Exarchátusban koncelebrációnak az számít, amikor az áldozópap lehetőleg már a kezdeti imáktól, de legkésőbb a kisbemenetig bekapcsolódik a Szent Liturgia végzésébe. (A kezdő áldás után érkezők a már meglevő rangsor végére álljanak.) 3. Koncelebráció esetén az áldozópap reverendában és teljes liturgikus ruházatban vesz részt a Szent Liturgia végzésében. Aki valamilyen ok miatt nem koncelebrálhat, 2 az reverendában vesz részt a Szent Liturgián. Ha az Eucharisztiában részesül, akkor epitrachéliont is vesz magára. 4. A szentélyben az oltár előtt csak a főcelebráns áll. Mellette, kissé hátrébb a diakónus(ok) állhat(nak). 5. Minden áldást a Liturgiát vezető pap ad. (Kivéve, ha püspök van jelen.) 6. A főcelebráns a csendes imákat püspöki Liturgián az antifónák imáinak kivételével a koncelebránsok által hallható módon mondja, hogy azok is bekapcsolódhassanak. 7. A koncelebrálók a csendes imák hangos mondásával vagy énekléssel ne zavarják a főcelebránst. 8. A koncelebrálók elhelyezkedésének rendje a következő: A koncelebrálók az oltár két oldalán rangjuk szerint, 3 egyenrangúak esetén pedig szentelési sorrendben állnak: jobb oldalon a második, vele szemben, baloldalon a harmadik, jobb oldalon a negyedik, vele szemben az ötödik és így tovább. 9. A fennhangok sorrendjét a főcelebráns a liturgikus szabályoknak megfelelően határozza meg, általában a felállás rendjét követve. 10. Csak a főcelebráns végzi fölemelt kézzel az imákat. A Miatyánk alatt azonban a koncelebrálók is fölemelhetik kezüket. 1 2 Pl. ha a pap gyóntatási szolgálatot végez, ha aznap kettőnél több Liturgiát végzett vagy végez (püspöki rendelkezés (./2011), a koncelebrálók aránytalanul nagy száma (Instrukció, 57), stb. 3 Ha a püspök másként nem rendelkezik: helynök, ökonómus, (fő)esperes, áldozópap. 1

2 2. A püspöki Szent Liturgia leírása A püspöki Szent Liturgia kezdésének három lehetséges módja van: 1. Utrenye előzi meg (görög típus). 2. Kis bevonulással. A püspök teljes liturgikus díszben vonul be az asszisztenciával együtt a templomba. 3. Nagy bevonulás. A püspök mandiászban vonul be a templomba, és (fennhangon végzett) imádság közben ölti magára a főpapi jelvényeket. Amikor a Szent Liturgiát utrenyével együtt végzik (1.), a püspök a bemeneti imákat a diakónussal és a jelen lévő papokkal együtt akkor mondja el, amikor belép a templomba. Ha közvetlenül nincs előtte szertartás, akkor a püspök vagy teljes liturgikus öltözetben megy be a templomba a papsággal együtt (2.), vagy mandiászban, és a püspöki jelvényeket az ikonosztáz előtt vagy az oltár előtt ölti magára. Ekkor a királyi ajtónál áll meg, és a diakónus vezetésével elvégzik a bemeneti imákat. (Kiemelt ünnepi végzés esetén az asszisztencia a templom bejáratánál várja a püspököt. Odaviszik neki a mandiászt, azt feladják rá, majd a kézi keresztet átveszi a parókustól.) Amikor a püspök megáll a bejáratnál, akkor a diakónus őt tömjénezve énekli: Áldjon meg téged az Úr Sionból, és lássad Jeruzsálem javait életed minden napján mindig, most és mindenkor és örökkön örökké! A nép az Áldott legyen az Úr neve éneket énekli, szükség esetén többször is, miközben a püspök kíséretével együtt az ikonosztázion elé vonul. (A proszkomídiát az egyik koncelebráló pap lehetőleg a parókus előre elvégzi.) Amikor a püspök megérkezik a templomba, kinyílik a királyi ajtó, amely a szertartások végéig folyamatosan nyitva van kivéve a klérus áldozása alatt egészen a püspök távozásáig. A papok azonban ugyanabban a rendben használják a királyi ajtót, mint máskor, tehát csak a bemeneteknél, az Evangélium ki- és behozatalakor, a szentáldozásnál,és az amboni imánál. Vasárnaponként a Szent Liturgia előtt lehetőleg elénekeljük az utrenyét. Ez ilyenkor a megszokottnál kicsit hosszabb, mintegy másfél órát érdemes rászánni. Ennek az utrenyének a végén a Nagy Doxológia éneklésébe a helyi és vendégként érkező görögkatolikus papok teljes liturgikus díszben felöltözve kapcsolódnak be. A tropár eléneklése után már nem végezzük el az ekténiákat, hanem a püspök a királyi ajtóban, a többi pap pedig vele egy vonalban áll. A püspök vagy a dicséreti sztihirák alatt az oltárnál öltözködik, vagy a Doxológia után az ikonosztázion előtt. Ebben az esetben a püspöki jelvények felöltésénél a nép a diakónusi felszólításokra válaszol. A teljes liturgikus díszbe öltözött püspököt a diakónus tömjénezi, ezt követi az áldás a négy égtáj felé a gyertyatartókkal. A püspök négy égtáj felé áldást ad egyszer énekelve: Uram, Uram... Ezt az áldást a papok már egymás felé fordulva két oszlopban állva fogadják. Ha nincs erre elegendő hely, akkor az ikonosztáz előtt arccal a püspök felé egy vonalban állnak. Áldás után a Mennyei Király-t énekeljük, miközben a diakónus tömjénezi a templomot és a jelenlevőket. Ezalatt a püspök az ikonosztázon kívül középen vagy oldalt elhelyezett trónszékhez vonul. Mellette két oldalt sorakoznak föl a koncelebráló papok a rangsoruknak megfelelően, rangban elsők a püspökhöz legközelebb. Meghajlás után elimádkozzák: Dicsőség a magasságban Uram, nyisd A tömjénezés befejezése után a diakónus az első koncelebránssal együtt a püspök elé járul, és áldást kérnek. Utána az első koncelebráns a déli ajtón át bemegy a szentélybe, az oltár elé áll középre, és a diakónus fennhangja után a kezdő áldást énekli, miközben az Evangéliummal a szokott módon keresztet rajzol. Majd az oltár jobb oldalára áll. A nagy ekténiát a diakónus énekli, közben a püspök elmondja az ahhoz tartozó csendes imát. Az ima végére a rangban következő koncelebráns a 2

3 püspöktől áldást kérve az északi ajtón keresztül belép a szentélybe, és az oltár elé állva énekli a nagy ekténia fennhangját, ami után az oltár bal oldalához áll. A nép az első antifóna verseit énekli Dicsőség... Most és...-sel együtt. A kis ekténia alatt a rangban következő pap járul a püspök elé, a diakónussal együtt áldást kér, és a déli ajtón át bemegy a szentélybe, és az első koncelebráns jobb oldalára állva énekli az első kis ekténia fennhangját. A nép a második antifóna verseit énekli, Dicsőség... Most és...-re pedig a Krisztus-himnuszt. Ezalatt a következő koncelebráns megy be a szentélybe az előbb leírt módon, de az északi ajtót használva, majd az oltár bal oldaláról énekli a fennhangot. Fennhang után a nép a harmadik antifóna verseit énekli. Ezalatt történik a kisbemenet. Az első koncelebráns az Evangéliumot odaadja a diakónusnak, és indulnak a körmenetre. Elől megy a diakónus, utána a jobboldalon álló papok, majd csatlakoznak a baloldalon állók rangsorba állva, elől az alacsonyabb rangban levők. Mindnyájan kimennek az északi ajtón, a püspöki trónhoz járulnak, és az eredeti helyükre állnak. A püspök elmondja a bemeneti imát és a diakónus felszólítására csöndesen megáldja a bemenetet. Ezután a szoleára megy. Ha a trónszék középen van, akkor a papság marad a helyén, ha a jobb oldalon, akkor a püspökkel együtt az ambon elé mennek kettős oszlopba állva. Ha pedig ehhez nincs elegendő hely, akkor az ikonosztázion elé egy sorban, a szokásos módon a rangban előbb valók a püspökhöz közelebb. A Bölcsesség igazhívők! felszólítás után a nép nem kezdi még el a karverset. A püspök áldást ad a kettős gyertyatartóval, majd pásztorbottal és tömjénezővel a kezében bemegy a szentélybe, és éneklés közben megkerüli az oltárt. A szentélyen belül előtte a kettős, mögötte a hármas gyertyatartót vivők mennek. A püspök éneke után kezdi a nép a bemeneti verset. A koncelebráló papok a rangjuknak megfelelő sorrendben a királyi ajtón keresztül lépnek be, és az oltárt megcsókolva annak két oldalára állnak. Nem közvetlenül melléje, hogy a következők is megcsókolva az oltárt elmehessenek előttük. Ha latin szertartású papok is koncelebrálnak, ők is ekkor jönnek be a szentélybe. A Háromszorszent énekből kettőt énekel a nép, egyet a püspök vezetésével a papság. (A püspök a dikérrel az Evangélium fölött áldást ad). Végül a nép a Dicsőség... Most és...-sel folytatja és a Szent Isten... záró sorát még egyszer énekelve fejezi be. A papság a püspökkel együtt az oltár háta mögé megy. A prokiment a versekkel együtt a kántor intonálja. Az Apostolt ülve hallgatjuk. A versekkel énekelt Alleluja alatt a diakónus tömjénezik. Ennek végeztével a legfiatalabb pap a diakónus kezébe adja az Evangéliumot. Ezzel hátramegy a püspökhöz, és ott kér áldást a püspöktől a fölolvasáshoz. Evangélium alatt a püspök a magas trónon áll. Ha az oltár eltakarná, akkor az elé állhat. A fölolvasás végén a püspök megcsókolja az Evangéliumot, áldást adhat vele a népre, és az oltárra helyezi. Az ekténiákat a diakónus vezeti. Nem hagy ki belőlük mást, csak a jelölteknek szóló fölszólításokat. A fennhangokat a koncelebrálók mondhatják, csak az utolsó fennhang a főcelebráló püspöké: Hogy hatalmad által. Az oltár tömjénezését a püspök vagy az ő áldásával a diakónus végzi. A kerubéneknek a szokásosnál hosszabbnak kell lennie, lehet többször is énekelni, mert az imák után a püspök még középen, szemben a néppel kezet mos, utána az előkészületi asztalnál befejezi a proszkomídiát. (A Szent Liturgia elején ugyanis a proszkomídiát végző pap nem mondja el az áldó imádságot.) A koncelebrálók párosával az oltár elé lépnek és megcsókolják azt, majd a nép felé és egymás felé is bocsánatkérőleg meghajolnak, és az előkészületi asztalhoz mennek. A jobb oldalon állók természetesen megkerülik az oltárt. Ezek után a püspök kiosztja az adományokat és az áldozatbemutatáshoz szükséges eszközöket. A menetet a legfiatalabb papok indítják, és az északi ajtón át kilépve a szokott helyükre állnak. Középre áll a diakónus a diszkosszal és az első koncelebráns a kehellyel. A diakónus énekli: Mindnyájatokról... A nép ráfelel: Ámen. Az első 3

4 koncelebráns énekli: Istenszerető N. püspökünkről... A nép ráfelel: Ámen. A püspök énekli: Szentséges főpásztorunkról... A nép ráfelel: Ámen, és folytatja a kerubéneket. A püspök után minden koncelebráns a királyi ajtón keresztül lép be a szentélybe. Ha két oszlopban álltak föl, akkor a fiatalok, ha az ikonosztázzal párhuzamosan álltak, akkor a rangosabbak lépnek be először. (Az utána következő párbeszédbe a koncelebrálók is bekapcsolódhatnak.) A Szeressük egymást fölszólításra a koncelebrálók rangsor szerint járulnak az adományokhoz, mindenki az oltár bal oldala felől közeledve, és a szokott módon megcsókolja azokat, majd a püspök elé lép, és vállán az omoforra hajolva békecsókot vált vele. Ha megoldható, szép, ha ekkor az illető pap a püspök jobb oldalára áll, és ő is fogadja a következőtől a békecsókot, s ilyen módon mindenki oda tud lépni mindenkihez. A békecsókváltásnál különleges figyelemmel és szeretettel legyünk a jelenlévő római katolikus paptestvérek, illetve más egyházi személyek iránt. A békecsók végeztével az első két koncelebráns fölemeli az aeriont, és az adományok illetve a püspök fölött lebegteti azt. Az anafora minden fennhangját a főcelebráns püspök imádkozza. Ő mondja továbbá a Miatyánkra szólító fennhangot is. A szentáldozás rendje a következő: a püspök fölszólítására (Áldozópapok, közeledjetek!), minden fölszentelt pap az oltár jobb oldala felől közeledik, és tenyerébe fogadja a Szent Testet. Ezután továbblép, és az oltárt megkerülve áll az előbbi helyére, és magában elmondja a Hiszem, Uram, és vallom imádságot. (Figyelni kell arra, hogy azok a római katolikus paptestvérek, akik nem koncelebráltak ugyan, de saját papi ornátusban, a szentélyben velünk együtt ünnepelik az Eucharisztiát, a szentáldozáshoz is a koncelebráló papokkal együtt járuljanak! Jó, ha jelenlétükről előre értesíteni tudjuk a püspököt, hogy őket is név szerint szólíthassa a Szent Test átadásánál.) A Szent Testet a papság a püspökkel egy időben veszi magához, majd a püspök hívására a Szent Kehelyhez járulnak az előbbivel ellentétes irányból, tehát az oltár bal oldala felől. A püspök átnyújtja a kelyhet, melyet a pap kezébe vesz, és úgy végzi el a három kortyolást. Ilyenkor ne töröljük meg a kelyhet, és ne csókoljuk meg a püspök kezét, nehogy a sok mozgás közben a Szent Vér esetleg kiömöljön! A hívek áldoztatása után a püspök áldást ad a Szentséggel, és a tömjénezővel együtt átnyújtja az első koncelebránsnak, aki azt az előkészületi asztalhoz viszi. A Szentséget a diakónus a Szent Liturgia végén veszi magához. Ha körmenet is van, vagy egyéb további szertartás, akkor erre rögtön egy vagy több papot is meg lehet kérni. Az áldoztatás után a püspök az asszisztenciával együtt kimegy a külső trónushoz. Az Igazhívők!... ekténia fennhangját a püspök énekli a trónszékről, valamint a Békével távozzunk fölszólítást is. A Könyörögjünk az Úrhoz! fennhang viszont a diakónusé. Az amboni imát a legfiatalabb pap végzi el, még ha a püspök erre nem is jelölte ki. Ekkor csak ő jön ki egyedül a szentélyből. Utána az Áldott legyen ének alatt jön ki a többi pap. Ekkor van helye a hirdetésnek és a szokásos köszöntésnek. A záró áldást a püspök mondja és végzi. A himnuszok és éltetések után a papság és a püspök együtt visszatérnek a szentélybe, és a szent öltönyök levetése közben elmondják az itt előírt imákat, vagy ünnepélyes menettel vonulnak ki a templomból. (Ne feledjük el ekkor bezárni a királyi ajtót!) Ha körmenet van, a diakónus a királyi ajtón át kihozza az Evangéliumot. Előre indul a keresztvivő és a gyertyások, utánuk a papság elől a fiatalok majd a diakónus s végül a püspök. A záró áldás, himnuszok és éltetések a templomon kívül történnek. Ezek után térnek vissza a szentélybe és mondják el az imákat. 4

5 3. Több áldozópap által koncelebrált Szent Liturgia Amikor a pap több paptestvérével együtt végez Szent Liturgiát, ennek mintájául a püspöki Liturgia szolgál. Az ilyen koncelebrált Liturgián a papi közösség érdekében feltétlenül szükséges az itt közölt előírásokhoz való ragaszkodás. A koncelebrált Liturgia akkor kezdődik, amikor a főcelebráns a templomba lépve a diakónussal együtt elmondja a bemeneti imákat. Ezután bemegy a szentélybe és a papi ruhák felöltése után a parókus vagy valamelyik koncelebráló pap egész (nem előre fölvágott) proszforával kezdi el a proszkomídiát. Csak koncelebráló pap végezheti a proszkomídiát. A többi koncelebráló pap a proszkomídia megemlékezésébe úgy kapcsolódik be, hogy részecskéket helyez a diszkoszra. Ezt akkortól teheti meg, amikor a proszkomídiát végző pap elmondta az áldó imádságot, akár az antifónák alatt is. A keresztet a kezdéskor csak a főcelebráns csókolja meg az oltáron, vagy kézbe véve azt. A koncelebrálók ekkor már nem csókolják meg. A kezdő áldást és a nagy ekténiát a fennhanggal együtt a főcelebráns énekli. Ha van diakónus, akkor természetesen minden ekténia könyörgéseit ő énekli. A következő ekténiák fennhangjait a sorrendben következő papok éneklik. Egy ekténiát csak egy pap mond, nem adhatja tovább a hangot. Ő énekli annak fennhangját is. A kezdő tömjénezést lehetőleg a diakónus végzi, ha nincs, akkor a főcelebráns. Csak a főcelebráns áll az oltár előtt, mellette kissé hátrébb a diakónus tartózkodik. A nagy ekténiát egyedül a főcelebráns mondja a fennhanggal együtt. Nem helyes kérésenként másnak adni a hangot. A főcelebráns lehetőleg főhajtással jelezze a koncelebrálónak, hogy ő következik, ő pedig ugyanilyen meghajlással fogadja azt. A kijelölt rész éneklése után ugyanígy meghajolnak egymás felé. A következő ekténiák fennhangjait ha nincs diakónus, akkor az ekténiákat is a rangbeli sorrendben következő koncelebránsok mondják sorban. Amikor a legfiatalabb is mondott már fennhangot, akkor értelemszerűen újra kezdik a sort. A kisbemenet rendje a következő: ha nincsen diakónus, akkor az Evangéliumot a legfiatalabb szentelésű pap viszi a sor elején a gyertyások mögött. A jobb oldalon állók indulnak az Evangélium után előre a fiatalok, a baloldalon állók a helyükről csatlakoznak rang szerint a menethez, melyet a végén a főcelebráns zár. Az északi ajtón át a fiatalabb papok lépnek ki az Evangélium után először, és középen két oszlopban úgy állnak föl, ahogyan az oltárnál. A legfiatalabb pap a királyi ajtóban áll, a főcelebráns tőle távolabb középen a két oszlop végén. (Ugyanez a rend még jobban követhető, ha a menet nagy kört rajzol le egészen a templomhajó végéig.) A fiatal pap megáll a királyi ajtóban, nem kér áldást, csak oldalt fordul. A főcelebráns elmondja a bemeneti imát, és megáldja a bemenetet. Ezután a fiatal pap középen fölemeli az evangéliumos könyvet és énekli: Bölcsesség, igazhívők! Ezután belép a szentélybe, és az Evangéliumot az oltárra helyezi. Utána a koncelebráló papok a rangjuknak megfelelő sorrendben lépnek be, szintén a királyi ajtón keresztül. Az oltárt megcsókolva annak két oldalára állnak, de nem közvetlenül melléje, hogy a következők is megcsókolva az oltárt elmehessenek előttük. Mialatt a nép az előírt tropárokat énekli, a Háromszorszent imáját a főcelebráns vezeti. A koncelebrálók ügyeljenek arra, hogy a tropárok éneklésével ne zavarják az imádságot! 5

6 Minden koncelebráns a néppel együtt imádkozza a triszágiont háromszori keresztvetéssel és meghajlással. Mialatt a nép a Dicsőség... Most és...-t és a befejezést énekli, akkor mennek az oltár háta mögé a magas trónhoz. Ha püspök nincs jelen a Liturgián, akkor a magas trón természetesen üresen marad. Az Apostol előtti Figyelmezzünk! felszólítást a rangban legfiatalabb koncelebráló énekli, az áldás és a hozzátartozó szavak a főcelebránsé, majd a fennhangot a legfiatalabb fejezi be. Az Evangélium előtt, lehetőleg az Alleluja versei alatt a diakónus vagy a legfiatalabb pap végzi a tömjénezést. Ha az Apostol alatt kezdené, akkor csendesen tömjénezzen, hogy ne zavarja a felolvasást! A koncelebráló papok közül bárki olvashatja az Evangéliumot. Annak befejeztével, mielőtt az oltárra tenné a felolvasó, áldást ad az evangéliumos könyvvel. A hármas ekténiát is egyetlen koncelebráns mondja. Ünnepi Liturgia végzésekor nincs helye egyéni szándékok túlhangsúlyozásának, de a koncelebrált Liturgia nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy legyenek megemlékezések. Ebben az esetben neki jelezzék a közösséget is érintő szándékot, szükséghelyzetben ki-ki maga is megemlékezhet. Ha az ekkor következő előírt ekténiákat fennhangon éneklik, azokat a soron következő koncelebránsok imádkozzák, de az utolsó ekténia fennhangja (Hogy hatalmad által ) a főcelebránst illeti. A kerubének alatti tömjénezés a főcelebráns feladata, de szükség esetén átadhatja a diakónusnak vagy más koncelebránsnak, aki tömjénezés közben az 50. zsoltárt halkan recitálja. Amikor a főcelebráns elkezdi mondani félhangosan a kerubéneket, azt a diakónus vezetésével a többi koncelebráns fejezi be (Mert a mindenek királyát ). Mielőtt a főcelebráns az előkészületi asztalhoz menne, megcsókolja az oltárt, majd a koncelebránsok felé fordul, jobbra és balra; egyszerű főhajtással kifejezi feléjük bocsánatkérését, utána a királyi ajtóból ugyanezt teszi a hívek felé is. A koncelebránsok párosával középre mennek, ott megcsókolják az oltárt, meghajolnak egymás felé, majd a királyi ajtóból a nép felé, és az előkészületi asztalhoz mennek. A nagybemenetben a főcelebráns a kelyhet viszi, a diakónus pedig a diszkoszt. Ha nincs diakónus, akkor a második pap. Az aeriont a diakónus vagy a legfiatalabb koncelebráns viszi. A megemlékezést a főcelebráns végzi. A szentélybe ekkor minden koncelebráns a királyi ajtón át lép be a főcelebránst követve rangsor szerint. A békecsók minden koncelebrált Liturgia szerves része. Annak rendje ugyanaz, mint a püspöki liturgián. Először a főcelebráns csókolja az adományokat, utána az oltár közepéhez balról érkezve a többi celebráló pap szentelési illetve rangbeli sorrendben. A bal oldalon álló megvárja, míg jobbról az első koncelebráns az oltárt megkerülve odaér, s ugyanígy a többi bal oldalon álló is megvárja az őt rangban megelőző jobbról érkezőt. Törekedni kell arra, hogy minden pap váltson békecsókot egymással. Ennek rendje, hogy aki már békecsókot váltott, az a másik jobb oldalára áll és fogadja a következőt, aki szintén mellé áll, és így tovább. A Hiszekegy éneklésébe lehetőség szerint minél hamarabb kapcsolódjanak be. (Kedélyeskedésnek ez alatt nincs helye.) A békecsók után, a Hiszekegy alatt a főcelebráns megfogja az aérion két sarkát, az első és második koncelebráló pedig két oldalról annak túlsó sarkait fogva vízszintesen tartják azt, és enyhén lebegtetik az adományok fölött. A katolikus és apostoli Anyaszentegyház említésekor a főcelebráns a szokásos módon összehajtja, és az oltárra teszi azt. 6

7 Az anafora teljes szövegét a főcelebráns mondja a fennhangokkal együtt. A koncelebrálók csöndesen kapcsolódnak be ebbe az imádságba. Alapvető elv, hogy a főcelebráns ad minden áldást, ami az adományok megáldására is vonatkozik. A koncelebrálók tehát nem adnak áldást, (és nem is mutatnak rá az adományokra). Kiváltképpen legszentebb...alatt a főcelebráns tömjénezi elölről az adományokat, az oltár körül pedig csak a diakónus. Ha nincs diakónus, nem kell körbetömjénezni az oltárt. A Mindenszentek ekténiát a soron következő koncelebráns énekli, annak második felét (Hogy ezen egész napot...) az utána jövő koncelebráns is veheti az És méltass minket Urunk...fennhanggal együtt. A Miatyánk utáni fennhangokat a soron következő papok egymás után kapják. A Szentáldozás rendje a következő. A főcelebránst illeti a Figyelmezzünk! Szentség a szenteknek! fölszólítás, erre bezárul a királyi ajtó és a függöny. A zeon szertartása után a főcelebráns szólítja a koncelebrálókat: Áldozópapok, közeledjetek! Minden fölszentelt pap az oltár jobb oldala felől közeledik rangsor szerint, és a jobb tenyerébe fogadja a Szent Testet a főcelebránstól. Ezután tovább lép, és az oltárt megkerülve áll az előbbi helyére, és magában csöndesen elmondja a Hiszem, Uram, és vallom imádságot. A papok után a diakónus(oka)t hívja a főcelebráns, és hasonló módon átnyújtja nekik a Szentséget. A Szent Testet a klerikusok egyszerre veszik magukhoz. Ezután a főcelebráns részesül a kehelyből, majd hívja az áldozópapokat, s végül a diakónus(oka)t. Az áldozópapok és diakónus(ok) az előbbivel ellentétes irányból, tehát az oltár bal oldala felől lépnek az oltárhoz. A papok maguk veszik az oltárról a kelyhet, és részesülnek a Szent Vérből. Ez alatt, ha van rá lehetőség, a diakónus vagy ha nincs diakónus, akkor a főcelebráns egyesíti a kehelyben a Szentséget. A hívek a papok áldozása alatt mondják a Hiszem Uram és vallom imádságot, és amíg ki nem nyílik a királyi ajtó, éneklik az áldozási verset. Amikor már mindegyik pap megáldozott, és legalább egy kehely kellőképpen elő van készítve, kinyílik a királyi ajtó és a diakónus vagy a főcelebráns hívja a híveket: Istenfélelemmel... A hívek áldoztatását a főcelebráns végzi vagy az általa kijelölt pap vagy papok. Ha valami oknál fogva nem ő áldoztatott volna, a hívek áldoztatása után átveszi a Szentséget és ő ad vele áldást. A főcelebráns az oltárra helyezett Szentséget megtömjénezi. A diakónusnak átadja a diszkoszt és a többi kelléket, ő maga pedig az oltár fölött a kehellyel keresztet rajzolva kifordul vele a hívek felé, és énekli: öröktől fogva..., majd az előkészületi asztalhoz viszi azt. Nem a főcelebráns feladata a purifikálás, más koncelebráns is végezheti.éppen ezért a szent cselekmény fennakadás nélküli folytatása miatt kifejezetten kerülendő, hogy több celebráló pap jelenlétében ő maradjon az előkészületi asztalnál. Ha van jelen diakónus, akkor az ő feladata a purifikáció a Szent Liturgia végén. Az Igazhívők ekténiát a soron következő koncelebráns énekli, s annak fennhangja alatt a főcelebráns vízszintesen kereszt alakot jelezve az evangéliumos könyvvel visszateszi azt a helyére. A Békével távozzunk! fölszólítás a főcelebránst illeti, aki az amboni imát a szokott főhajtással a legfiatalabb celebráló papnak adja, ő pedig a Könyörögjünk az Úrhoz! éneklésével egyedül megy ki az ambonra. Ha nincsen diakónus, akkor a Bölcsesség! fennhangot a legfiatalabb pap énekli, majd az ezt követő mondatokat a főcelebráns. Az elbocsátó imádságot mondhatja a hívek felé fordulva is az ambonról, és ugyanonnan adja a záró áldást. A befejező imádságokat (Aranyszájú Szent János, vagy ritkábban Nagy Szent Bazil imái) a szent ruhák levetése közben minden pap egyénileg mondja. 7

8 4. Két áldozópap által koncelebrált Szent Liturgia (diakónus nélkül) A proszkomídiát és a Liturgia előtti tömjénezést a főcelebráns végzi. A kezdő áldást és magától értetődően a Liturgia összes áldását a főcelebráns végzi. A nagy ekténiát a főcelebráns, a két következő kis ekténiát a koncelebráns mondja, ha hangosan éneklik. A kisbemenetnél az Evangéliumot a koncelebráns viszi, a királyi ajtóhoz érkezve oldalra áll. A főcelebráns elmondja a csendes imát és megáldja a bemenetet, majd a koncelebráns az Evangéliumos könyvet fölemelve középről énekli: Bölcsesség, igazhívők! A főcelebráns énekli a Mert szent vagy Te, mi Istenünk... fennhangot. Az apostoli és evangéliumi szakasz olvasása előtt a Figyelmezzünk!, Bölcsesség figyelmezzünk!, Bölcsesség! valamint Figyelmezzünk! fennhangokat a koncelebráns mondja, a főcelebráns adja az áldásokat: Békesség mindnyájatoknak! illetve Békesség Néked! Az Evangélium olvasása előtti tömjénezés a koncelebránst illeti meg, az Evangéliumot általában a főcelebráns olvassa, kivéve, ha a koncelebráns prédikál. A hármas ekténiát a koncelebráns mondja. Ha a többi ekténiát is fennhangon végzik, akkor a hármas ekténiát a főcelebráns, a hitjelöltekét és a hívek első ekténiáját a koncelebráns, az utolsó kis ekténiát ismét a főcelebráns énekli. A kerubének alatt a koncelebráns is tömjénezhet. A nagybemenetnél a koncelebráns viszi a diszkoszt, a főcelebráns a kelyhet; ő mondja a megemlékezéseket is. A bemenet után a Teljesítsük... ekténia fennhangját, továbbá a Szeressük egymást... és Az ajtókat, az ajtókat... felszólításokat a koncelebráns mondja. Az Álljunk illően... fennhangtól egészen az anafora végéig (És add, hogy egy szájjal és egy szívvel...) minden papi részt a főcelebráns énekel. A Minden szentekről megemlékezvén... kezdetű ekténiát a koncelebráns mondja, de a több pap által végzett koncelebráció esetében leírt módon meg is osztható. A Miatyánk előtti fennhangot az mondja, aki az ekténiát befejezte. A főcelebráns énekli a következő fennhangot, míg a Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak! fölszólítást és a főhajtási ima fennhangját ismét a koncelebráns mondja. Figyelmezzünk! Szentség a szenteknek! felszólítástól kezdve az áldozást követő Igazhívők, részesülvén... ekténiáig mindent a főcelebráns végez. Az amboni ima a megelőző két felszólítással (Békével távozzunk! illetve Könyörögjünk az Úrhoz!) a koncelebránst illeti, a Bölcsesség-től kezdve a záró áldásig mindent a főcelebráns mond. 8