SCAPULARIS DYSKINESIS, AVAGY SZÁRNYAK NÉLKÜL SZÁRNYALJ

Átírás

1 Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Ápolás és betegellátás alapszak Gyógytornász szakirány SCAPULARIS DYSKINESIS, AVAGY SZÁRNYAK NÉLKÜL SZÁRNYALJ Kiss-Kondás Dóra belső konzulens ME EK Fizioterápiás Intézeti Tanszék Dr. Némethné Dr. Gyurcsik Zsuzsanna külső konzulens DE NK Fizioterápiás Tanszék Lepp Kitti hallgató 2018

2 TARTALOM 1. BEVEZETÉS SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS A scapularis dyskynesis A sapcularis dyskinesis előfordulásának okai Tartási rendellenességek, anatómiai eltérések Idegsérülések Impingement szindróma A scapularis dyskinesis kezelési lehetőségei Az aerobik, a versenytánc és az esztétikus testképző gimnasztika bemutatása HIPOTÉZISEK ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálat körülményei, célcsoportok bemutatása Fizikális vizsgálat, állapotfelmérés módszerei Az intervenciós program bemutatása EREDMÉNYEK A scapularis dyskinesis megjelenése A csoportokon belüli eredmények elemzése A célcsoportok összehasonlító vizsgálata, korrelációk az intervenció előtt és után MEGBESZÉLÉS Hipotézisek elemzése Következtetések Javaslat ÖSSZEGZÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS IRODALOMJEGYZÉK... 40

3 1. BEVEZETÉS Számos előnye mutatkozik meg, ha rendszeresen sportolunk, melyek közé a testilelki fejlődés, az önbizalom és a pszichés egyensúly is tartozik. A betegségek megelőzésében is fő szerepet játszik. A mindennapos mozgással csökkenthető annak a rizikója, hogy kialakuljon krónikus betegség, mint az elhízás, a cukorbetegség, vagy az anyagcserezavar. A gerinc megfelelő fejlődésének és a tartási rendellenességek elkerülésének is meghatározó tényezője, valamint, hogy a normál csonttömeget kialakítsuk már fiatal kortól kezdve. Aki gyermekkorában aktív életet él, annak felnőttkorban is élete részévé válik a rendszeres testmozgás. Gyógytornászként nagyon fontos feladatunk a sportra és a helyes, rendszeres testmozgásra való ösztönzés, hogy bebizonyítsuk mennyire fontos ez az életben. A scapularis dyskinesis témakörét tanulmányaimon kívül ismertem meg, s érdeklődésemet felkeltve kezdtem el információkat gyűjteni. Célom volt a scapularis dyskinesis feltárása az aktív haladó versenytáncosok, rekreációs aerobikosok, valamint az esztétikus testképző gimnasztikások körében. Érdeklődésem középpontjában volt annak vizsgálata, hogy van-e rendellenes scapula mozgás a különböző sportoló-táncosok körében, és ha igen, milyen mértékben. Szándékomban állt a scapularis kontroll fejlesztése, abnormális mozgások leépítése, valamint egy zárt kinematikus láncú tornaprogram kidolgozása a célcsoportok részére a thoracoscapulo-humeralis egység és ritmus javítása érdekében. A kapott eredmények által, a három csoport összehasonlító vizsgálatát terveztem. Meg szerettem volna határozni, hogy a csoportok értékei mennyiben térnek el egymástól az ugyanolyan korosztályban, és a csoportokon belül milyen mértékű lesz a pozitív irányú javulás. Ezzel rávilágítva arra, hogy a táncos elemeket magában foglaló mozgások kockázati tényezőként (rizikófaktorként) tekinthetők a scapularis dyskinesis megjelenésében. Véleményem szerint fontos, hogy foglalkozzunk a táncosok tartásával, mivel egyre divatosabb és elterjedtebb sportág az aerobik, valamint rengeteg a versenytáncos, így a pontos mozgás kivitelezése szempontjából elengedhetetlen a megfelelő lapockaállás. 1

4 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1 A scapularis dyskinesis A scapularis dyskinesis a scapula normál statikus, illetve dinamikus helyzetének vagy mozgásának megváltozását jelenti a thoraco-scapulo-humeralis ritmusban. A dyskinesis definíciója: a scapula fiziológiás kinematikája megváltozik. A dyskinesist szétbontva 2 szót kapunk: dys jelentése valaminek a megváltozása, kinesis jelentése mozgás. A dyskenesis önmagába nem egyfajta sérülést vagy musculosceletalis diagnózist jelent. Feltételezik, hogy kapcsolatban áll a glenohumeralis ízülettel, az acromioclavicularis ízület ficamával, subacromialis tér csökkenésével, vállizmok működésével és a testtartás megváltozásával. Többfajta elnevezése is van, az egyik a floating scapula, magyarul repülő lapocka, míg a másik legelterjedtebb elnevezése a lateral scapularslide, ami magyarul annyit tesz, mint oldalirányban elcsúszott lapocka (Sevinsky,2013; Kibler, 2013; Ou, 2016). Ahhoz, hogy meghatározzuk, mi az a scapularis dyskinesis, először a fiziológiás viszonyokat kell ismernünk. A scapula anatómiailag és biomechanikailag is a vállízületi mozgások elengedhetetlen része, ha nem megfelelő irányú, síkú a scapula elmozdulása, akkor az a vállízületet is nagymértékben befolyásolja. A scapulothoracalis funkcionális összeköttetés stabilitása és a fájdalommentes, teljes funkciójú felső végtagi mozgások alapja az aktív kontroll. A scapula a mellkasfallal frontális síkban 30 -os szöget zár be, ami elengedhetetlen a felső végtag mozgásaihoz. A scapulán elhelyezkedő cavitas glenoidalis megfelelő helyzetbe történő beállítása az izmok fő feladata. Egyrészt ez nélkülözhetetlen a vállízület teljes mozgástartományának eléréséhez, másrészt a cavitas glenoidalis optimális helyzetbe történő beállítása növeli az ízületi kongruenciát és stabilitást a mozgások alatt. A scapula a kar emelésekor egyszerre több mozgást is végez, ahogy elkezdjük karunkat fülünk mellé emelni, a scapula lateral fele csúszik, és kifelé rotál a mellkasfalon. A vállízület optimális izom aktivitása csak akkor lehetséges, ha a scapula retractiós és kirotált helyzetben van. A scapula retractiója a csípő- és törzsizmok szinergizmusának eredménye. A retractiós helyzetben levő scapula stabil alapként 2

5 szolgál a róla eredő izmoknak (rotátor köpeny izmai) (Kibler, 2003; Ou, 2016; Oláh, 2009; Tompos, 2013) (1. táblázat). I.típus II.típus III.típus IV.típus Látható elváltozások a mellkasfalon Mozgás alatti következmény Lágyrészképletek flexibilitásában bekövetkező változások Nyugalmi helyzetben az angulus inferior elemelkedik a mellkasfaltól. Kar mozgása közben az angulus inferior dorsal, míg az acromion ventral irányba billen a mellkasfalon. Az elmozdulás tengelye a horizontális síkban található. M. serratus anterior, m. pectorlais minor gyengesége, melynek köveztekében az angulus inferior dorsal irányba billen. Nyugalmi helyzetben a scapula margo medialisa elemelkedett a mellkasfaltól. Karmozgás során a margo medialis dorsalis irányba billen a mellkasfalon. Az elmozdulás tengelye ezúttal a frontális síkba tehető. M. rhomboideus, m.trapezius, m.serratus anterior gyengesége, izomdysbalance miatt a scapula margo medalisa elemelkedik. Nyugalmi helyzetben a scapula superomedialis széle kitüremkedik, és anterior irányban megbillenti a scapulát. A kar fülhöz emelése közben a vállízület a scapula winging-je nélkül indítja a mozgást, ami fiziológiás esetben nélkülözhetetlen a maximális vállízületi mozgások kivitelezéséhez. Az elmozdulás tengelye a sagittális síkban található. A m. pectoralis minor és m. biceps brachialis caput brevise ha kontraktúrás, akkor ezen kapcsolatuk révén anterior irányba billentik a scapulát. Ide kell sorolnunk a m. pectoralis majort is, mert, ha zsugorodott, akkor korlátozni fogja a clavicula posterior rotatióját, ami szintén kihatással lesz a scapulo-thoracalis ritmusra. Nyugalmi helyzetben a 2 scapula látszólag szimmetrikus elhelyezkedésű, de mozgás során már elmaradás tapasztalható az érintett oldal felől. Az érintett oldalon a scapula lassabban fog rotálni és csúszni a mellkasfalon. A glenohumeralis ízületben történő elváltozások is. Ha a tok posterior részén kontraktúra alakul ki, a caput humerit superoanterior irányba forgatja, aminek következménye, hogy a glenohumeralis ízület berotatiós mozgásterjedelme csökken. Ha a humerus feje berotált helyzetű, ez magával rántja a scapulat is, ami ennek következtében lateralisabb elhelyezkedésű lesz. 1. táblázat A scapularis dyskinesis megjelenési formái, következményei (Sevinsky, 2013; Kibler, 2002) 3

6 2.2 A sapcularis dyskinesis előfordulásának okai A scapularis dyskinesis sok vállízületi patológiás elváltozással kapcsolatba hozható, de a pontos kapcsolata még nem tisztázott. A legfrissebb kutatások szerint a scapularis izmok fokozott aktivitása fontos szerepet játszik a subacromialis impingement csökkentésében, vállfájdalomra panaszkodó betegek körében. Scapularis dyskinesis lehet oka vagy eredménye a vállsérülésnek, ami súlyosbítja a vállízületi tüneteket, hátráltatja a kezelést, illetve annak sikerességét, hatékonyságát. Scapularis dyskinesis okozhat SICK szindrómát is (=Scapular malposition, Inferior medial border prominence, Coracoid pain and malposition, and dyskynesis of scapular motion = Scapula eltérő helyzete, angulus inferior mediális szélének kiemelkedése, processus coracoideus fájdalma és megváltozott helyzete, valamint eltérés a lapocka mozgásaiban). Jellemzője a leesett váll, amit gyakran láthatunk túlterhelt sportolóknál. (Moura, 2016) Idegsérülés, törés, acromioclavicularis ízület szeparációja vagy izomszakadás esetében a sérülés következménye a dyskinesis, ami hatással van a vállízület funkciójára. Más esetekben, mint a rotátor köpeny szakadásánál, labrum sérülésnél vagy a többirányú instabilitásnál a dyskinesis az okozó faktor, ami miatt patomechanikai elváltozások keletkeznek, amit a kar sérülésre hajlamosítja, vagy a sérülésre válaszol/reagál, ami tovább növeli a diszfunkciót (Kibler, 2003; Tompos, 2013; Kibler, 2006; Postacchini, 2013). Kebaetse és munkatársai szerint (1999) a scapula erőteljes protractiós helyzete jellemzően olyan betegeknél látható, akiknek scapularis dyskinesise van. Ennek következtében a rotátor köpeny izomereje 23%-kal csökkent. Kibler és munkatársai tanulmánya alapján a vállfájdalomra panaszkodó betegek körében a m. supraspinatus izomereje 24%-kal nő a scapula retractiós helyzetében, és csak 11%-kal nő panaszmentesek körében. 4

7 2.2.1 Tartási rendellenességek, anatómiai eltérések Tartási rendellenességet okozhat a megnövekedett nyaki lordózis és/vagy egy erőteljesebb thoracalis kyphozis, ami a hanyag testtartás miatt is kialakulhat, ennek következménye, hogy a vállízület mozgásterjedelme beszűkül. Így, a scapula a fiziológiás elhelyezkedéséhez képest eleváltabb és fokozott protractiós helyzetű lesz, ami miatt a rotátor köpeny izmai komprimálják a subacromiális teret (Sevinsky, 2013; Kibler, 2003; Lee, 2016). A vállövi sérülések is hatással lehetnek a scapulara. Ha a clavicula resectiójára kerül sor, nagyban hatással lesz a scapula mozgásaira is, mert ilyenkor a scapulo-thoracalis ritmusban a clavicula posterior rotatiójának mozgásterjedelme kórosan megnő (Sevinsky, 2013; Nijs, 2005). A vállövhöz tartozik az acromioclavicularis ízület is, aminek sérülése, instabilitása, arthrosisa esetén beleavatkozik a clavicula támasztó funkciójába és megváltoztatja a scapula kinematikáját (Sevinsky, 2013; Rockwood, 1998) Idegsérülések Legtöbbször műtéti beavatkozás következtében alakul ki tompa vagy éles trauma hatására. 3 ideg érintettség következhet be a leggyakrabban. Nervus accessorius (XI. agyideg) bénulása az általa beidegzett m. trapezius gyengeségét okozza, aminek következtében a scapula depressáltabb és lateralisabb elhelyezkedésű lesz. A nervus thoracicus longus bénulása esetén az általa beidegzett m. serratus anterior gyengesége tapasztalható, amelynek az egyik fő feladata a scapula mellkasfalhoz történő rögzítése, de ha ez a funkciója sérül, a scapula elemelkedik a mellkasfalról dorsalis irányba. Ezt nevezzük repülő lapockának. Nervus dorsalis scapulae bénulása esetén a m. rhomboideusok gyengeségét látjuk, ezáltal lateralisabb elhelyezkedésű lesz a scapula, sérül a retractiós képessége (Sevinsky, 2013). 5

8 2.2.3 Impingement szindróma 1934-ben megjelent Codmann első cikke a kritikus zónáról. Ez a zóna a m. supraspinatus ínnál található, ahol csekély vérálltás van. Így az izom a humerus elülső részén körbefutó értől, az avascularis zónától is kapja a vérellátást. Ez a zóna, ahol a leggyakoribb az impingement. Kialakulhat még a subacromialis tér szűkületétől, a rotator köpeny sérülésétől, a bursa fibrózisától, a coracoacromialis ív meszesedésétől, a hajlott vállcsúcsból, a távolabbi claviculától, vagy az acromioclavicularis szalag degenerációjától is. A subacromialis tér szűkülete a fiatal populációban a leggyakoribb, amely gyakran ered a glenohumeralis ízület instabilitásából, vagy a tok hátsó részének gyengeségéből. Előfordul, hogy a heges, meszes rotator köpeny részlet beszorul a humerusfej és az acromion közé, így a felkar mozgásának igen fájdalmas elakadását észleljük. Mindezen sérülések a versenytáncosok körében a próbák és versenyidőszak alatt, részben vagy teljesen előfordulhatnak. 2.3 A scapularis dyskinesis kezelési lehetőségei A scapula legtöbb abnormális mozgása vagy poziciója kezelhető fizioterápiával a tünetek enyhítése érdekében. Célunk az izomerő és a mozgásminta helyreállítása. A következő problémák fennállása esetén célszerű előbb műtéti beavatkozást végezni annak érdekében, hogy a strukturális probléma ne befolyásolja a rehabilitációt: acromioclavicularis ízület resectiója, clavicula törése, labrum szakadása, rotátor köpeny sérülései (Tompos, 2013) A kezelés alapelve, hogy proximaltól haladunk distal felé, ugyanis a proximalis stabilitás elengedhetetlen a distalis mobilitáshoz. Minden egyes ízültben együtt van jelen a stabilitás és a mobilitás. Ahhoz, hogy egy elmozdulást eredményesen létrehozzunk sértetlen mozgásdinamikai láncra van szükségünk, amelyhez a végtagok koordinációja elengedhetetlen. Ha sérülés következik be, akkor ez a lánc megszakad. Helyreállításához nagymennyiségű kinetikai energia szükséges (Lévainé, 2000; Tompos, 2013). 6

9 Ahhoz, hogy a rotátor köpeny funkciója javuljon nélkülözhetetlen az alsó végtag stabilitásának fokozása és a törzs extensiós, stabilizációs képessége. A rehabilitációt a kinematikus lánc alapjainál érdemes kezdeni, tehát először a törzsön kell helyreállítani az izomerőt, flexibilitást, és csak ezután következhet a lapocka mobilizálása. Ez a rész magába foglalja a törzsizmok nyújtását és erősítését, illetve a testtartásbeli rendellenességek korrigálását. A vállízület mozgástartománya is hatékonyan növelhető a tok posterior részének nyújtásával. Ezek után rátérünk a scapulára. A cél egy szimmetrikus, fiziológiásnak megfelelő lapockamozgás elérése, koordináció fejlesztése a törzs és a csípőízület mozgása által. Ha a lapocka mozgását helyreállítottuk, akkor ezek a mozgásminták stabil alapjául fognak szolgálni a scapuláris izmok erősítéséhez (Kibler, 2003). A beteg képességeihez adaptáljuk a gyakorlatokat a kezelési protokollt ( ábra) figyelembe véve (Sevinsky, 2013). 1. ábra A SD kezelési algoritmusa a szöveti flexibilitás javítása érdekében (Ellenbecker, 2010) 7

10 2.4 Az aerobik, a versenytánc és az esztétikus testképző gimnasztika bemutatása Mindegyik mozgásvilág, bármennyire is eltér egymástól formájában és céljában, bizonyos tekintetben azonos. Csak az emberi testalkati, anatómiai felépítéséből indulhat ki, az ízületek mozgékonyságát, az izmok erejét, rugalmasságát, az érzelmi impulzusokat és nem utolsó sorban az értelem erejét használja instrumentumául (E. Kovács É.). Aerobik Az aerobik sportág az aerob, azaz oxigén jelenlétében végzett munkavégzésről kapta a nevét. Az aerobik gyakorlatokkal szerzett állóképesség, az edzett keringési és légzőrendszer hosszabb, intenzívebb munkavégzést tesz lehetővé. A sportágnak két, alapjaiban megegyező, de céljában eltérő ága van, a fitnesz-aerobik, és a versenyaerobik (Fritz, 2011). 2. ábra A scapularis dyskinesis kezelési algoritmusa az izomaktivitás alapján (Ellenbecker, 2010) 8

11 Versenytánc Két csoportra lehet osztani, standard táncra (keringők és foxtrott), és a latinamerikai táncra, amelyeket a 2-3. táblázat foglal össze. Angolkeringő Bécsi keringő Foxtrott Lassú, és egyenletesen lendülő, térben haladó fordulómozgásokban nyilvánul meg. Gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltő lépésekben és forgásokban fejeződik ki. Lassú és gyors, előre és hátralépések sasszéval variált tetszés szerinti változásokból áll, ami slow foxtrottra és quickstepre vált szét. 2. táblázat A standard táncok jellemzői (Fritz, 2011) Rumba Cha-Cha-cha Szamba Paso doble Jive A izzó szerelmi versengés jellemzi, melynek kifejezőeszköze a csípő- és medencemozgások. Mesterségesen alkotott tánc, a rumbának és a mambónak egy változata. Viszonylag gyors, kis teret betöltő, ötletdús, és játékos hangvételű A párok hullámmozgással haladnak a teremben, ezt a mozdulatot a medence előreés hátralendítésével valósítják meg. A tánc alapjául szolgál a kettős lépés, a sarok és féltalp hangsúlyos lehelyezése, valamint a ritmikus haladó lépések. Egyik jellemző eleme az appel, amely egy energikusan, talpon, helyben táncolt lépés, a térdek enyhe süllyesztésével. Eleven, fiatalos, élénk, ritmusos tánc, mely többnyire ringó lépésekből és a sasszé elemeiből épül fel. 3. táblázat A latin táncok jellemzői (Fritz, 2011) 9

12 Esztétikus Testképző Gimnasztika (ETG) Az esztétikus testképzés alapja Mensendieck funkcionális szemlélete, valamint a Madzsar-rendszer korrekciós, egészségügyi gondolkodásmódja. Mégis túllép mindezen, és önálló formastílussal dolgozik, követi az esztétikai törvényszerűségeket amennyiben a mozgásokat, mozdulatokat a tér-idő-erő összefüggéseiben vizsgálja. Szemlélete központcentrikus. A medence-lumbális gerinc adja a törzs kidolgozásának alapját, de nem izomcsoportok analízisében, hanem az egyes testrészek egymásra épített kapcsolatrendszerében. Kihasználja a gerinc összes mozgáslehetőségeit, új nomenklatúrát vezet be, a gerincet szakaszokra bontja: nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti szakaszra. Ezeket a szakaszokat az összes síkban, fokban, irányban, mélységben és magasságban dolgozza ki. A Mandzsar-féle izometriás megfeszítés elvét tovább fejleszti, és kimondja, hogy a gerinc elongációja két irányba történjen. Ennek feltétele, hogy a csigolyák egymás felett helyezkedjenek el, tekintet nélkül a testhelyzetre (E. Kovács É.). 10

13 3. HIPOTÉZISEK 1. Feltételezem, hogy az aerobik csoportnál az intervenciós program nélkül kialakulhat izomdysbalance, vagy a scapularis dyskinesis valamely típusa az aerobik órákon kapott terhelések miatt. 2. Feltételezem, hogy a versenytáncosoknál fellelhető a scapularis dsykinesis, és aszimmetrikus scapularis pozíciót tapasztalunk. 3. Feltételezem, hogy a versenytáncosoknál a vizsgálat során aszimmetrikusabb lapocka mozgást tapasztalok, mint a másik két célcsoport esetén. 4. Feltételezem, hogy zárt láncú gyakorlatok beépítése az edzésprogramokba a célcsoportok esetében különböző elemek befolyásolása révén módosítja a scapularis kontrollt. 5. Feltételezem, hogy a mintatanterv szerint megtartott ETG órák időtartamuk és intervallumuk okán kisebb mértékű változásokat hoznak a másik két célcsoporthoz képest. 11

14 4. ANYAG ÉS MÓDSZER 4.1 A vizsgálat körülményei, célcsoportok bemutatása A dolgozatomban bemutatott kísérletes (intervenciós) vizsgálat során, az intervenció előtt és után vizsgálatokat végeztem, a mozgásprogram hatását a különböző stílusú táncos mozgásformákat végzők körében elemeztem. A célcsoportok értékeit a fizikális vizsgálat eredményeinek összehasonlításához használtam fel. A beválogatás feltétele az volt, hogy a résztvevő aktív legyen az adott sportágban, a rekreációs aerobikos hetente két alkalommal részt vegyen az edzéseken, a versenytáncosnál, hogy minimum 10 éve versenyszinten táncoljon, az ETG csoportnál pedig, hogy a mintatanterv alapján megtartott, 15 alkalomból álló kurzuson rendszeresen részt vegyen. Az aerobikos csoportban 10 fővel dolgoztam együtt, 9 lánnyal, 1 fiúval. Az átlagéletkor 21±0,8 év. A méréseket az első torna előtt és a 15. torna után végeztem el. 15 alkalommal tartottam tornát, a 2016/2017-es tanév második félévében, február 13-tól április 3-ig, hetente két alkalommal, 8 héten keresztül. A helyszín a Miskolci Egyetem 4-es kollégium tornaterme volt. A torna 30 percből állt. A versenytáncosok csoportját a debreceni Valcer Táncstúdió és Alapfokú Művészeti Iskola táncosai alkották, ahol az átlagéletkor 20±0,8 év. 8 fővel dolgoztam együtt, 4 lánnyal és 4 fiúval. A csoportban profi versenytáncosok voltak, akik legalább 10 éve űzik ezt a sportot. A méréseket 2 alkalommal végeztem el. A torna május 30-tól július 18-ig minden kedden és szerdán, tehát hetente két alkalommal, 8 héten keresztül zajlott, Debrecenben, a táncstúdió próbatermeiben. A torna itt is 30 percből állt. Az esztétikus testképző gimnasztikásokat 8 fő alkotta, 5 lány és 3 fiú. Az átlagéletkoruk 20±0,6 év. A résztvevők a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar Fizioterápiás Tanszék II. éves gyógytornász hallgatói voltak. A tornaprogram megkezdése előtt, február 17-én, valamint május 25-én végeztem el a méréseket. A hallgatóknak egy 15 alkalomból álló kurzus volt a tanévükbe beleépítve, ahol főként a lapocka körüli izmok voltak terhelve, melyet a tantárgy oktatója tartott. 12

15 4.2 Fizikális vizsgálat, állapotfelmérés módszerei Az állapotfelmérést egy tájékoztató óra előzte meg, ahol tartottam egy rövid prezentációt a témával kapcsolatban, és ha kérdés merült fel igyekeztem rá legjobb tudásom szerint válaszolni. A versenytáncos csoport esetén az egyesület vezetője nyilatkozat aláírásával járult hozzá, hogy a sportoló-táncosok heti kétszer az edzésük keretein belül célzott tornaprogramban részesülhessenek (1. számú melléklet). Az állapotfelmérés 2 alkalommal történt. Minden résztvevő saját kódot kapott, ezáltal a felmérés anonim volt. Vizsgálatomban speciális teszteket használtam a scapulára adaptáltan, és izomerőmérést végeztem a lapocka körüli izmoknál, hogy felmérjem azok állapotát. Minden vizsgálati lapra felkerült a táncos kódja, a mérés dátuma, illetve a mérést végző személy neve (2. számú melléklet). A mozgásszervi vizsgálat során célzottan a lapockára kiterjedő vizsgálatokat végeztem, speciális tesztek segítségével. Ezekhez a mérésekhez centiméter szalagot használtam a távolságok megállapításához. Elsőként bejelöltem a 3 referencia pontot, a thoracalis gerincszakaszon a 2-es (T2), 4-es (T4) és a 8-as (T8) csigolyák processus spinosusait, melyekhez a lapocka aktuális pozícióit viszonyítottam. A következőkben a rövidítéseket alkalmaztam a tesztek ismertetésében. Lennie-teszt: megnéztem, hogy a thoracalis szakaszon bejelölt pontok, neutrális helyzetben egy magasságba esnek-e a lapocka 3 pontjával, nevezetesen a T2-angulus superior, T4-spina scapulae, T8-angulus inferior (Munaf, 2014). Lateral Scapular Slide Teszt: az angulus inferior scapulae és a T8 távolságát mértem cm-ben, 3 kartartásban: kar törzs mellett/neutrális helyzetben, kezek a csípőn /45 -os vállízületi abductio, karok nyújtva vállmagasságban/90 -os vállízületi abductio (Kibler, 1998). Lapocka Terheléses Tesztje: az angulus inferior scapulae és a T8 távolságát mértem, de az előzőtől eltérően 2 kartartásban: 120 -os vállízületi abductio illetve 150 -os vállízületi abductio mellett (Sevinsky, 2013; Kibler, 2003). Push-up Teszt (falnál): a résztvevő a fal előtt állt, és megkértem, hogy közelítsen hozzá addig, amíg vállban, könyökben 90 -os flexio jön létre (fekvőtámasz helyzet). Ezt a helyzetet fent kellett tartani 10 másodpercig, majd a lapockahelyzet fenntartása közben lemértem az angulus inferior-t8 távolságát (Cools, 2014). 13

16 Push-up Teszt (talajon) (női fekvőtámasz): tenyereken és térdeken támaszkodva, törzset egyenesen tartva, könyököket 90 -ig hajlítva megkértem, tartsa meg a helyzetet 10 másodpercig, utána a lapockahelyzet fenntartása közben lemértem az angulus inferior-t8 távolságát centiméterben. Scapula Retractios Tesztje (SRT): azt vizsgáltam, hogy neutrális helyzetben, erős lapockazárás mellett, mennyi idő elteltével érez a résztvevő fájdalmat, égő érzést, zsibbadást a lapocka záróizmainak területén, illetve a lapocka bemozdulásakor a stopperórával kivitelezett időmérés leállításra került, mert az előbbi azt jelenti, hogy az izom nem tudja tovább a vizsgálati pozícióban tartani a lapockát (Kibler, 2006). Az izomerőmérés során 3 izom erejét mértem le, 3-as izomerőtől indulva és így haladtam a 4-es, 5-ös izomerő felé. m. serratus anterior hagyományos mérése: 3-as izomerőt mérve, háton fekvésben a két karját nyújtsa ki maga elé, és nyújtózzon felfelé, amennyire csak tud, ellenállás nélkül. 4-es, 5-ös izomerőnél kisebb, majd nagyobb manuális ellenállást alkalmazok az alkar distalis részén gyűrűfogással. m. serratus anterior módosított tesztje: ülő helyzetben 2-es izomerőtől kezdve a mérést, 90º-os vállízületi flexioban, a két kart alátámasztva nyújtózzon előre. 4-es, 5- ös izomerő felé haladva a táncosoknak 30 másodpercig 1 kg súlyt kellett álló helyzetben 90º-os vállízületi flexioban kitartania. Ha ez sikerül, akkor 5-ös az izom ereje. m. trapezius alsó része: hason fekvésben, 2 karját rézsútosan nyújtsa ki, majd karokat elemelve a talajtól, és ezt megtartva, lapockája alsó csúcsait közelítse egymáshoz. 4- es, 5-ös izomerőnél kisebb, majd nagyobb manuális ellenállást alkalmaztam az alkar distalis részén gyűrűfogással. mm. rhomboidei: hason fekvésben elhelyezkedő pácienst megkérem, hogy tegye 2 kezét derekára, majd könyökét közelítse plafon felé lapockazárással. 4-es, 5-ös izomerő mérésénél kisebb, majd nagyobb manuális ellenállást alkalmaztam a scapula margo mediálisára keresztfogással (Hazel és Clarkson, 2000) (2. számú melléklet). 14

17 4.3 Az intervenciós program bemutatása Tornaprogramom során zárt láncú gyakorlatokat végeztettem a scapularis izmok erősítésére. A gyakorlatsor 7 feladatot tartalmaz, mindegyiket 3 sorozatban, 10 ismétlésszámmal csináltattam meg. A gyakorlatok a következők: Falnál fekvőtámasz 3 különböző kartartásban: a mérésben szereplő Lateral Scapular Slide teszt 3 kartartását alkalmazva végeztettem el a gyakorlatot 45º-ban végzett karhajlítás Kiinduló helyzet: A karok alsó rézsútos tartásban, 45º-os vállízületi flexios helyzetben, tenyereket a falra tesszük. Kivitelezés: Rádőlünk a falra, közben könyökünket hajlítjuk, lapockáinkat zárjuk, hátunk egyenes, majd vissza kinyomjuk magunkat. 15 mp-ig tartjuk a pozíciót. Megjegyzés: Maximális lapockazárás megtartása adott időintervallumban, törzs egyenes tartása mellett. 90º-ban végzett karhajlítás Kiinduló helyzet: 2 karunk vállmagasságban, 90º-os vállízületi flexioban, nyújtott helyzetben a falon. Kivitelezés: A falhoz közelítve, könyökünket hajlítjuk addig, amíg felkarunk és alkarunk derékszöget zár be egymással, mint fekvőtámasz során, közben lapockáinkat zárjuk, majd felegyenesedünk. 15 mp-ig tartjuk a helyzetet. Megjegyzés: Törzsünket egyenesen tartjuk, a kiinduló és véghelyzet során is. 15

18 150º-ban végzett karhajlítás Kiinduló helyzet: 2 karunkat rézsútosan, felfelé nyújtjuk ki, 150º-os vállízületi flexioban. Kivitelezés: Rádőlünk a falra, közben könyökünket hajlítjuk, lapockáinkat zárjuk. A feladatot 15 mp-ig tartjuk. Megjegyzés: A lapockazárásra való koncetrálás közben fontos a törzs egyenes helyzetének megtartása. Bordásfalnál guggolás Kiinduló helyzet: A bordásfallal szemben állunk, 2 kezünkkel csípőnk magasságában megkapaszkodunk, alsó végtagok csípőszéles terpeszben. Kivitelezés: Lapockánkat összezárjuk, hátunkat egyenesen tartva leguggolunk. A testhelyzetet 15 másodpercig tartjuk. Megjegyzés: Térdünket derékszögben tartjuk, figyelünk a térd előre helyezett pozíciójának elkerülésére. Plank helyzet Kiinduló helyzet: hason fekvésben helyezkedünk el, ezután alkartámaszt veszünk fel, lábujjhegyen támaszkodunk. Kivitelezés: Testsúlyunkat előrébb helyezve, hátunk végig egyenes, lábujjunkon éppen támaszkodva, lapockákat összezárjuk és megtartjuk a helyzetet. 15 mp-ig tartjuk a pozíciót maximális lapockazárással. Megjegyzés: Törzsünk és lábunk egyenes, megfeszítve tartjuk a pozíciót. 16

19 Törzs kirotatio lapockazárás mellett Kiinduló helyzet: jobb lábunkkal kilépünk előre, behajlítjuk, térdünkben 90º-os flexiot hozunk létre. Kivitelezés: Bal kezünkkel jobb lábunk mellett támaszkodunk, jobb karunkat kinyújtjuk oldalra vállmagasságban, addig visszük a kart, amíg nem érezzük a lapockák záródását, ezt a helyzetet fenntartva kifordulunk törzsünkkel, majd visszajövünk középre. Utána bal lábunkkal lépünk előre, és bal kezünkkel is elvégezzük ugyanezt. Mindkét oldalon 12 ismétlésszámmal dolgozunk. Megjegyzés: A tempóra figyelni kell, lassú, koncentrált kivitelezést alkalmazunk. Nyújtott könyök és lábtartás, ülő helyzetből Kiinduló helyzet: nyújtott ülésből indulunk ki, karok a hátunk mögött, kezek előrefelé néznek. Kivitelezés: Medencét elemeljük a talajról, mellkast kiemeljük, és a lapockákat erősen összezárjuk, és tartjuk a helyzetet, 15 mp-ig. Megjegyzés: Fejet nem lógatjuk, mellkast kiemeljük. Statisztika, adatelemzés A paramétereket a mozgásterápia előtt és után is felmértem, az adatokból átlagot, szórást számoltam. A csoportok közötti különbség szignifikanciáját Microsoft Excel programban, nem párosított t-próbával állapítottam meg. Csoporton belül a kezelés előtt és után mért adatok közötti különbség szignifikanciát párosított t-próbával vizsgáltam. A szignifikanciaszinteket a következőképpen határoztam meg: *p<0,05 a gyenge, **p<0,01 a közepes, ***p<0,001 az erős szignifikáns változást jelöli. 17

20 Időtartam (mp) 5. EREDMÉNYEK 5.1 A scapularis dyskinesis megjelenése A scapualris dyskinesis valamely formája az intervenciós program előtt látható volt egyes résztvevőknél. Az aerobikos csoportban 3 résztvevőnél volt nyugalmi helyzetben I-II. típus, 2 alanynál pedig a IV. típus jelent meg. A versenytáncos csoportban 2 táncosnál az I-II. típus volt látható nyugalmi helyzetben, 3 táncosnál pedig a IV. típus volt észrevehető. Az ETG csoportban 2 résztvevőnél szintén az I-II. típus volt jelen. 5.2 A csoportokon belüli eredmények elemzése A diagramokban ábrázolt oszlopok a célcsoport átlagértékeit, a függőleges vonalak a standard deviációt mutatják az intervenció előtt és után. A függőleges tengely a retractiós időt mutatja másodpercben kifejezve, vagy az angulus inferior távolságát mutatja a thoracalis 8-as csigolyától centiméterben kifejezve. Az oszlopokban lévő számok a kiindulási helyzet és az intervenció után értéket mutatja percben vagy centiméterben kifejezve. Az aerobik csoport eredményeinek ismertetése 14:24 9:36 *** 4:48 0:00 19:12 14:24 *** 9:36 4:48 0:00 2:02 8:28 2:02 8:28 Scapula Retractiós Teszt bal előtt Scapula Retractiós Teszt jobb előtt Scapula Retractiós Teszt bal után Scapula Retractiós Teszt jobb után 3. ábra A Scapula Retractiós Teszt eredményei jobb és bal oldali lapocka esetében, az aerobik csoportnál az intervenció előtt és után (sec) (n=10) 18

21 Angulus inferior-t8 távolsága (cm) A tornaprogram előtt átlagosan 2:02 percig tudták megtartani a scapula maximális retractiós helyzetét, a program hatására szignifikáns különbséget találtam a lapocka körüli izmok terhelhetőségét illetően (***p<0,001), átlagosan 8:28 percig tudták megtartani a scapula maximális retractiós pozícióját, ami 6:23 perccel több, mint az intervenció előtt (3.ábra) ** *** *** ,5 9,75 13,25 10, ,7 0 jobb előtt neutral jobb előtt 45 jobb előtt 90 jobb után neutral jobb után 45 jobb után ábra Lateral Scapular Slide Teszt jobb oldalon az aerobikos csoportnál (cm) (n=10) Az intervenciós program hatására a glenohumeralis ízület neutrális (p<0,001) és 90 -ban abducalt helyzetében szignifikánsan (p<0,001) javult az izmok terhelhetősége. Az ábrán látható, hogy mindhárom mérés esetében csökkent az átlag a kiindulási értékekhez viszonyítva, ami azt mutatja, hogy az izmok statikus működése javult, ezáltal a scapulat szimmetrikusabb helyzetben tudják tartani a mellkasfalon. A legnagyobb javulást a 90 -ban abducalt helyzetben mértem, ahol átlagosan 4,3 cm-rel került közelebb a scapula a gerinchez. A 45 -os abductióban mért eredmény átlaga 3,15 cm-rel javult. Neutrális helyzetben jobb oldalon 1,75 cmrel csökkent a kiindulási értéktől (4.ábra). 19

22 Angulus inferior-t8 távolsága (cm) *** *** *** ,9 9,3 12,45 9,65 14,45 10,2 0 bal előtt neutral bal előtt 45 bal előtt 90 bal után neutral bal után 45 bal után ábra Lateral Scapular Slide-Teszt bal oldalon az aerobikos csoportnál (cm) (n=10) A bal lapocka 45º-ban és 90 -ban abducalt helyzetében szignifikáns változást észleltem a tornaprogram hatására (p<0,001). A 45 -os helyzet kiinduló értéke 12,45 cm volt, és a második mérésnél 10,2 cm-re csökkent. 90 -os kartartási helyzetben az első méréskor 14,45 cm volt az érték átlagot tekintve, ami az intervenciós program hatására 10,2 cm-re csökkent. Az átlagokat tekintve a legkisebb változás a kar 45 os abductiója mellett látható, ahol 2,8 cm-rel lett mediálisabb helyzetű a scapula a tornaprogram hatására, de ez is kiemelkedő szignifikanciájú. A legnagyobb változást 90º-ban abducalt helyzetben mértem, ahol a távolság 4,25 cm-rel csökkent a thoracalis 8-as csigolyától. A legnagyobb javulást annál a résztvevőnél állapítottam meg neutrális helyzetben, ahol a kiinduló érték 20 cm-volt, majd az intervenciót követően 12 cm lett. A scapulák szimmetriáját tekintve, elhelyezkedésük változása szignifikáns javulást mutat (5.ábra). 20

23 Angulus inferior-t8 távolsága (cm) ,15 13,35 16,6 13,35 18,25 14,9 17,6 15 *** *** előtt után előtt után előtt után előtt után jobb bal jobb bal 6. ábra Lapocka Terheléses Tesztje az aerobik csoportnál, 120º és 150º-os abducalt helyzetben, az intervenció előtt és után, jobb és bal oldalon (cm) (n=10) 120 -ban abducalt vállízület mellett az angulus inferior és a T8-as csigolya távolsága jobb oldalon 17,15 cm volt, míg az utómérést követően ez a távolság 13,35 cm-re csökkent. Bal oldalon az interventció előtt 16,6 cm volt, míg a program után szintén 13,35 cm lett az átlag. 150º-ban abducalt vállízület mellett az angulus inferior és a T8-as csigolya távolsága jobb oldalon 18,25 cm volt, míg az utómérést követően ez a távolság 14,9 cm-re csökkent. Bal oldalon az intervenció előtt 17,6 cm volt, míg a program után szintén 15 cm lett az átlag, ahol 2,6 cm-rel csökkent a referenciapont és a scapula között a távolság (6.ábra). 21

24 Angulus inferior-t8 táncolsága (cm) *** *** 5 15,3 11, ,15 0 Push-up Teszt (talaj) jobb előtt Push-up Teszt (talaj) bal előtt Push-up Teszt (talaj) jobb után Push-up Teszt (talaj) bal után 7. ábra Push-up Teszt (talaj) az aerobik csoportnál az interveció előtt és után, jobb és bal oldalon (cm) (n=10) A terheléses Push-up tesztnél az intervenciót követően a jobb lapocka angulus inferiorjának távolsága a T8-as csigolyától szignifikánsan csökkent a tornaprogram hatására (p<0,001). A jobb lapocka esetében 3,85 cm-rel csökkent a távolság, a bal lapockánál szintén átlagosan 3,85 cm-rel került közelebb az angulus inferior a thoracalis 8-as csigolyához (7.ábra). A Lennie-Teszt eredményeit tekintve az aerobikos csoportnál, a kiinduló helyzetben, jobb oldalon a T2 és T4-es csigolyától 4, a T8-as csigolyától 7 résztvevőnek tért el a scapula helyzete a referencia pontokhoz viszonyítva. A bal oldalon viszont csak a T8-as csigolyától tért el az angulus inferior helyzete 3 résztvevőnél. A tornaprogram hatására a scapulák helyzete a mellkasfalon optimálisabb lett, jelentős a javulás mértéke, mivel az utómérést követően csak a jobb oldalon találtam eltérést a T8-as csigolyához viszonyítva 2 résztvevőnél. A Push up (fal) Tesztnél a jobb oldalt vizsgálva a kiinduló helyzet átlagosan 15,35 cm volt és 10,59 cm-re csökkent az átlagérték. Bal oldalt tekintve a kiinduló 14,8 cm-hez képest 10,75 cm-re csökkent szignifikáns javulással az átlagérték. 22

25 Angulus inferior-t8 tánvolsága (cm) Időtartam (mp) A továbbiakban a versenytáncos csoport eredményeit ismertetem. 14:24 9:36 4:48 *** *** 0:00 19:12 14:24 9:36 4:48 0:00 8:09 16:30 8:09 16:30 Scapula Retractiós Teszt jobb előtt Scapula Retractiós Teszt bal előtt Scapula Retractiós Teszt jobb után Scapula Retractiós Teszt bal után 8. ábra A Scapula Retractiós Teszt eredményei jobb és bal oldali lapocka esetében, a versenytáncos csoportnál az intervenció előtt és után (sec) (n=8) A tornaprogram előtt átlagosan 8:09 percig tudták megtartani a scapula maximális retractiós helyzetét, a program hatására szignifikáns különbséget találtam a lapocka körüli izmok terhelhetőségét illetően (***p<0,001), átlagosan 16:30 percig tudták megtartani a scapula maximális retractiós pozícióját, ami 8:21 perccel több, mint az intervenció előtt (8.ábra) ** ** * ,56 9,1 10,8 9,3 11 9,8 0 bal előtt neutral bal előtt 45 bal előtt 90 bal után neutral bal után 45 bal után ábra Lateral Scapular Slide Teszt bal oldalon a versenytáncos csoportnál (cm) (n=8) 23

26 Angulus inferior-t8 távolsága (cm) A bal lapocka neutrális, 45º és 90 -ban abducalt helyzetében is szignifikáns változást észleltem a tornaprogram hatására (p<0,05, p 0,01). Az átlagokat tekintve a legkisebb változás a kar 90º-ban adbucált helyzetében látható, az angulus inferior 1,25 cm-rel lett mediálisabb helyzetű a lapocka a tornaprogram hatására, a kiinduló 11 cm-hez képest. 45º-ban abducált vállízületi helyzetben 10,8 cm-ről 9,3 cm-re változott a scapulák helyzete. Neutrális helyzet mellett a kiindulási értékhez képest (10,56 cm) 1,43 cm-rel csökkent a távolság a thoracalis 8-as csigolyától (9.ábra) , , , ,68 *** *** előtt után előtt után előtt után előtt után jobb bal jobb bal Lapocka Terheléses Tesztje 10. ábra Lapocka Terheléses Tesztje a versenytáncos csoportnál, 120º és 150º-os abducalt helyzetben, az intervenció előtt és után, jobb és bal oldalon (cm) (n=8) 120 -ban abducalt vállízület mellett az angulus inferior és a T8-as csigolya távolsága jobb oldalon 12,81 cm volt, míg az utómérést követően ez a távolság 11 cm-re csökkent, ami 1,81 cm-es javulást jelent. Bal oldalon az intervenció előtt 12,93 cm volt, míg a program után 10,68 cm lett az átlag. 150º-ban abducalt vállízület mellett az angulus inferior és a T8-as csigolya távolsága jobb oldalon 14 cm volt, míg az utómérést követően ez a távolság 11,75 cm-re csökkent. Bal oldalon az intervenció előtt értékhez képest (14 cm), 2 cm-rel csökkent, így a program után 12 cm lett az átlagérték (10.ábra). 24

27 Angulus inferior-t8 távolsága (cm) *** *** ,62 11,62 13,68 11,75 0 Push-up Teszt (talaj) jobb előtt Push-up Teszt (talaj) bal előtt Push-up Teszt (talaj) jobb után Push-up Teszt (talaj) bal után 11. ábra Push-up Teszt (talaj) a versenytáncos csoportnál az intervenció előtt és után, jobb és bal oldalon (cm) (n=8) A terheléses Push-up tesztnél az intervenciót követően a jobb lapocka angulus inferiorjának távolsága a T8-as csigolyától szignifikánsan csökkent a tornaprogram hatására (p<0,001). A jobb scapula esetében 2 cm-rel csökkent a távolság, a bal scapula, amelynek kiinduló értéke 13, 68 cm volt, 1,93 cm-rel került közelebb az angulus inferior a thoracalis 8-as csigolyához (11.ábra). A Lennie-Teszt eredményeit vizsgálva a versenytáncos csoportnál nem találtam szignifikáns különbséget, ugyanis a thoracalis szakaszon bejelölt 3 referencia pont egy magasságba esett a lapocka 3 pontjával, nevezetesen a T2-angulus superior, T4 spina scapulae, T8-angulus inferior, az intervenció előtt és után is. A Lateral Scapular Slide Tesztnél jobb oldalon neutralis helyzetben az átlag 10,3 cm volt, a tornaprogram előtti mérések alapján, és az intervenció hatására 9,1 cm-re csökkent. 45º-os abducalt kartartásban a kiinduló érték átlaga 10, 7 cm volt, és az erősítés által 9,3 cm-re csökkent az átlagérték. 90º-os kartartási helyzetben 10,8 cm a kiinduló érték átlagban tekintve, ami 9,6 cm-re csökkent kedvező irányába. 45ºos kartartási helyzetben 1,6 cm-rel változott az átlagérték, ezek alapján itt tapasztaltam a legkiemelkedőbb változást. Bal oldalon neutralis helyzetben a kiinduló átlagérték 10,56 cm volt, ami 9,31 cm-re csökkent. 45º-os kartartási helyzetben 10,8 cm volt az átlag, 9,3 cm-re csökkent az érték. 90º-os abducalt kartartásban a tornaprogram előtti átlagérték 11 cm, ez az érték 9,8 cm-re csökkent. A bal oldalon 25

28 Időtartam (mp) is a 45º-os kartartási helyzetben lett a legkiemelkedőbb pozitív irányú változás, ugyanis 1,5 cm-rel csökkent az átlagérték. A Push up (fal) Tesztnél szignifikáns javulást eredményezett a tornaprogram, mivel a jobb oldalon 2,25 cm-rel csökkent átlagosan, míg a bal oldalon 2 cm-rel csökkent az angulus inferior és a T8-as csigolya távolsága, ami kedvező irányú. A továbbiakban az ETG csoport eredményeit ismertetem. 9:36 4:48 ** ** 0:00 19:12 14:24 9:36 4:48 10:56 15:43 10:56 15:43 0:00 Scapula Retractiós Teszt jobb előtt Scapula Retractiós Teszt bal előtt Scapula Retractiós Teszt jobb után Scapula Retractiós Teszt bal után 12. ábra Scapula Retractiós Teszt eredményei jobb és bal oldali lapocka esetében, az ETG csoportnál az intervenció előtt és után (sec) (n=8) A tornaprogram előtt átlagosan 10:56 percig tudták megtartani a scapula maximális retractiós helyzetét, a program hatására szignifikáns különbséget találtam a lapocka körüli izmok terhelhetőségét illetően (**p<0,01), átlagosan 15:43 percig tudták megtartani a scapula maximális retractiós pozícióját, ami 4:87 perccel több, mint az intervenció előtt (12.ábra). 26

29 Angulus inferior-t8 távolsága (cm) ,3 16,75 15,1 15,87 15,25 14,3 14,5 *** 14,25 * előtt után előtt után előtt után előtt után jobb bal jobb bal 13. ábra Lapocka Terheléses Tesztje az ETG csoportnál, 120º és 150º-os abducalt helyzetben, az intervenció előtt és után, jobb és bal oldalon (cm) (n=8) 120 -ban abducalt vállízület mellett az angulus inferior és a T8-as csigolya távolsága jobb oldalon 15,3 cm volt, míg az utómérést követően ez a távolság 14,3 cm-re csökkent. Bal oldalon az intervenció előtt 14,5 cm volt, míg a program után 14,25 cm lett, viszont itt nem tudtam szignifikáns javulást értékelni. 150º-ban abducalt vállízület mellett az angulus inferior és a T8-as csigolya távolsága jobb oldalon 16,75 cm volt, míg az utómérést követően ez a távolság 15,1 cm-re csökkent. Bal oldalon az intervenció előtt 15,87 cm volt, míg a program után 15,25 cm lett az átlagérték. A legkiemelkedőbb változást a jobb oldalon 120 -ban abducalt vállízület mellett állapítottam meg, ahol az átlagérték 1,01 cm-rel csökkent (13.ábra). 27

30 Angulus inferior-t8 távolsága (cm) * *** ,18 15,43 14,37 0 Push-up Teszt (talaj) jobb előtt Push-up Teszt (talaj) bal előtt Push-up Teszt (talaj) jobb után Push-up Teszt (talaj) bal után 14. ábra Push-up Teszt (talaj) az ETG csoportnál az intervenció előtt és után, jobb és bal oldalon (cm) (n=8) A terheléses Push-up Tesztnél az intervenciót követően a bal lapocka angulus inferiorjának távolsága a T8-as csigolyától szignifikánsan csökkent a tornaprogram hatására (p<0,001). A bal lapocka esetében 1,06 cm-rel csökkent a távolság, a jobb lapockánál 0,81 cm-rel került közelebb az angulus inferior a thoracalis 8-as csigolyához (14.ábra) A Lennie-Tesztnél jobb oldalon 5, bal oldalon 4 résztvevőnek javult a scapula helyzete a referencia pontokhoz mérve az intervenciós programot követően. A Lateral Scapular Slide Tesztnél jobb oldalon neutralis helyzetben az átlag 11,8 cm volt a kiinduló érték, az intervenció hatására 11,3 cm-re csökkent. 45º-os abducalt kartartásban a kiinduló érték átlaga 11,6 cm volt, ebben a helyzetben nem változott. 90º-os kartartási helyzetben 12,8 cm a kiinduló érték átlagban tekintve, ami 11,8 cmre csökkent kedvező irányába, így 1 cm-rel változott az átlagérték, ezek alapján itt tapasztaltam a legkiemelkedőbb változást. Bal oldalon neutralis helyzetben a kiinduló átlagérték 11,2 cm volt, itt nem tapasztaltam változást. 45º-os kartartási helyzetben 11,2 cm volt az átlag, ahol szintén nem lett eltérő a változás. 90º-os abducalt kartartásban a tornaprogram előtti átlagérték 12,1 cm ez az érték 11,8 cm-re csökkent. A Push up (fal) Tesztet tekintve a jobb oldalon átlagban kifejezve 0,5 cm-t, bal oldalon 1 cm-t javult a scapula helyzete az angulus inferiorhoz képest. 28

31 Izomerő adatelemzése SA MSA Ta Rh előtt után előtt után előtt után előtt után 5-ös es as táblázat Az aerobik csoport izomerő változása Az aerobik csoporton belül m.serratus anteriornál és a mm. rhomboideinél értem el nagyobb változást. Látható, hogy a m.serratus anteriornál a kiinduló 4-es értékű izomerő 3 alanyszámról 1-re csökkent, míg az 5-ös izomerővel értékelt táncosok száma 2-vel nőtt. A módosított m.serratus anteriornál a kiinduló 4-es izomértékű aerobikosok száma 1-re csökkent, míg az 5-ös izomerő 4 alanyszámmal nőtt. A m.trapesiusnál a 4-es, 5-ös izomerő értéknél 1 aerobikosnál változott, viszont 2 táncosnál 3-as volt az izomerő, ami a tornaprogram hatására növekedett. A mm.rhomboideit vizsgálva szintén 1 táncosnál 3-as izomerő volt a kiinduló helyzet, ami az intervenció után pozitív irányba változott. 5-ös izomerő 9 aerobikosnak lett a visszaméréskor. (4.táblázat). SA MSA Ta Rh előtt után előtt után előtt után előtt után 5-ös es as táblázat A versenytáncosok csoportjának izomerő változása Az eredményeket megfigyelve a versenytáncosok csoportjánál a m.trapezius alsó részénél értem el nagyobb számú változást. A m.serratus anteriornál és a módosított m.serratus anteriornál a 4-es izomerő érték 2 táncosnál 5-ös izomerőre növekedett, és az 5-ös izomerőt a tornaprogram hatására 6 táncosnál állapítottam meg. A m.trapesisusnál az első felméréskor 3-as izomerőt két táncosnál tapasztaltam, majd az intervenció hatására 5-ös izomerőt a kiinduló 2 alanyszámhoz képest 6 táncosnál tudtam megállapítani. A mm. rohmboidei izom erejét vizsgálva az első méréskor még egy táncosnál 3-as volt az izomerő, ami a program végére megváltozott és az 5-ös izomerőérték száma is növekedett (5.táblázat). 29

32 SA MSA Ta Rh előtt után előtt után előtt után előtt után 5-ös es as táblázat Az ETG csoport izomerő változása Az ETG csoportnál a m. serratus anteriornál látható a legnagyobb változás. A m. serratus anteriornál 7 tanuló közül 3-ra csökkent a 4-es izomerőérték száma, míg 5- ös izomerőt a tornaprogram hatására 5 tanulónál tudtam megállapítani. A módosított serratus anteriornál a 3-as izomerőt tekintve 2 tanulónál is mérhető volt, viszont szintén javuló tendenciát mutatott a 4-es és 5-ös izomerő száma. A m. trapesiust vizsgálva az első felméréskor 5-ös izomereje senkinek sem volt, de az intervenciót követően 4 tanulónak növekedett kiemelkedően. A mm. rhomboidei izomerejét tekintve szintén volt az első felméréskor 3-as izomerő, ami a program után növekedett és 5-ös izomerőt állapítottam meg a legtöbb tanulónál (6.táblázat). 5.3 A célcsoportok összehasonlító vizsgálata, korrelációk az intervenció előtt és után Szignifikáns különbségek ábrázolása táblázatban JOBB OLDAL BAL OLDAL AEROBIK VS.VERSENYTÁNC AEROBIK VS.ETG VERSENYTÁNC VS. ETG p érték előtt után előtt után előtt után 0,01 0,01 0,001 0,01 n.s. n.s. 0,01 0,01 0,001 0,01 n.s. n.s. 7. táblázat Scapula Retractiós Teszt intervenció előtt és után A három csoport eredményeit megvizsgálva az intervenciós program előtt és után is találtam szignifikáns különbséget az aerobik és versenytánc (p 0,01, p 0,001), valamint az aerobik és az ETG csoport között, az intervenciós program előtt és után is (7.táblázat). 30

33 AEROBIK VS.VERSENYTÁNC AEROBIK VS.ETG VERSENYTÁNC VS. ETG p érték előtt után előtt után előtt után JOBB OLDAL n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. 0,05 BAL OLDAL n.s. n.s. n.s. 0,05 n.s. 0,05 8. táblázat Scapula Lateral Slide Teszt, neutrális helyzet Jelentősebb szignifikáns különbséget a versenytáncosok és az ETG csoport (p<0,05) között találtam, az intervenciós program után, valamint az aerobikosok és az ETG csoport (p<0,05) között az intervenciós program után (8.táblázat). JOBB OLDAL BAL OLDAL AEROBIK VS.VERSENYTÁNC AEROBIK VS.ETG VERSENYTÁNC VS. ETG p érték előtt után előtt után előtt után 0,05 n.s. n.s. n.s. n.s. 0,05 0,05 n.s. n.s. n.s. n.s. 0,05 9. táblázat Scapula Lateral Slide Teszt, 90º-os helyzet Az eredményeket vizsgálva szignifikáns különbséget az aerobik és a versenytáncosok között a tornaprogram előtt, valamint a versenytáncosok és az ETG csoport (p<0,05) között találtam (9.táblázat). JOBB OLDAL BAL OLDAL AEROBIK VS.VERSENYTÁNC AEROBIK VS.ETG VERSENYTÁNC VS. ETG p érték előtt után előtt után előtt után 0,05 0,05 n.s. n.s. n.s. 0,05 0,05 0,0,5 n.s. n.s. n.s. 0, táblázat Lapocka Terheléses Tesztje 150º-os helyzet A 150º-os terheléses tesztnél jelentősebb különbséget az aerobikosok és a versenytáncosok (p<0,05) között az intervenciós program előtt és után, valamint a versenytáncosok és ETG csoport (p<0,05) között a tornaprogram után észleltem (10.táblázat). 31

34 JOBB OLDAL BAL OLDAL AEROBIK VS.VERSENYTÁNC AEROBIK VS.ETG VERSENYTÁNC VS. ETG p érték előtt után előtt után előtt után n.s. n.s. n.s. 0,05 n.s. 0,05 n.s. n.s. n.s. 0,05 n.s. 0, táblázat Push up (talaj) Teszt A Push-up Tesztet vizsgálva az aerobikosok és az ETG csoportnál (p<0,05) a tornaprogram után, a versenytáncosok és az ETG csoportnál (p<0,05) is az intervenciós program után találtam különbséget (11.táblázat). 32

35 6. MEGBESZÉLÉS 6.1 Hipotézisek elemzése 1. Feltételezem, hogy az aerobik csoportnál az intervenciós program nélkül kialakulhat izomdysbalance, vagy a scapularis dyskinesis valamely típusa az aerobik órákon kapott terhelések miatt. Az edzések előtti hozott állapotra, ami azt bizonyíthatná, hogy egyértelműen az aerobik mozgás anyaga okozta a scapularis dyskinesis valamely formáját, nem terjedt ki a vizsgálatom. Viszont az aerobik órákon kapott terhelés a kutatásomat megelőzően nem célzottan a scapulák korrekciójára volt adaptálva, ezért az eredményeket vizsgálva feltételezésem igaznak bizonyult, ugyanis a scapularis dykinesis I. és II. típusa, illetve izomdysbalance is fellelhető volt. Ezt a tornaprogram hatására pozitív/ fiziológiás irányba befolyásoltam. Az intervenció végén a scapulák helyzetének és mozgásának szignifikáns korrekcióját értem el. Az aerobik órák során a nyílt és zárt kinematikus láncú gyakorlatok egyaránt szerepelnek a gyakorlatsorok között. A bemelegítésnél, az ízületek minden irányú átmozgatása, a terheléshez való hozzászoktatás a cél, inkább a nyílt láncú gyakorlatok kerülnek előtérbe, amikor a tér bármely pontjába eljuttathatjuk a végtagot. Az erősítés alatt már domináns a zárt láncú gyakorlatok alkalmazása, akár plank helyzetnél, vagy páros feladatnál. Egy plank helyzetet megfigyelve, a cél a törzs egész izomzatának erősítése. Fontos a pontos kivitelezés, ahol a könyök-váll egy magasságban van, a tenyér a föld felé néz, a medence a hasizmokkal és a farizmokkal tartva nem billenhet előre, lumbális lordosist korrigálni kell, nyakat pedig egyenesen kell tartani. A scapulák helyzetét figyelve cél a mellkasfalon történő stabilizálás. Megfelelő kivitelezéssel a gyakorlat egy korrekt zárt kinematikus láncú feladat. A scapulák megfelelő helyzetben tartásáért a m.serratus anterior, m.trapezius középső és alsó része, m.pectoralis minor et major (indirekt módon) a felelős. Mint zárt láncú gyakorlat, jótékony hatással lehet a dinamikus stabilitásra, és stimulálja a vállöv-vállízületi komplexum proprioceptorait is (Kang, 2014). A dyskinesis kialakulásának oka lehet a pontatlan kivitelezés vagy a scapulák körül izmok gyengeségének problémája, ezért az 33

36 optimális helyzet a kapott terhelés miatt megváltozhat. Ebben a tekintetben szükség van az intervencióra, a megfelelő korrigálásra. 2. Feltételezem, hogy a versenytáncosoknál fellelhető a scapularis dsykinesis, és aszimmetrikus scapularis pozíciót tapasztalunk. Gondolatmenetem arra irányult, hogy a koreográfiák közben az egyik oldalon stabilan rögzíti a m.serratus anterior, m.latissimus dorsi, m trapezius középső és alsó része a scapulát a mellkasfalhoz, a másik oldalon a m.pectoralis minor, m.levator scapulae, mm. rhomboidei is segíti a kart és a scapulát eljuttatni különböző mozdulatoknál a térbe, így más-más izmot használva kialakulhat egy izomdybalance, valamint a scapularis dyskinesis egyik formája is megjelenhet. Feltételezésem így ugyan nem igazolódott be, mert a scapularis dyskinesis, I., II. és IV. típusa jelen van a táncosok körében, viszont a jobb és bal oldali scapulák eredményeit vizsgálva nem találtam különbséget. 3. Feltételezem, hogy a versenytáncosoknál a vizsgálat során aszimmetrikusabb a lapocka mozgást tapasztalok, mint a másik két célcsoport esetén. A versenytáncosok párt alkotva egyik karjukkal egy állandó zárt kinematikus láncot alkotnak, míg a másik karral szabadon mozogva, nyílt láncban dolgoznak. Gyakran teljesen elengedik egymást, így megszűnik a scapula egyoldali stabil helyzete. Feltételezésem azon alapult, hogy a táncosok a táncpárjuk miatti állandó kartartásuk egy aszimmetriát eredményez a scapula pozíciójában, viszont külön a jobb és bal oldalt tekintve nem találtam szignifikáns különbséget a két oldal között, így a hipotézisem nem igazolódott be. 34

37 4. Feltételezem, hogy zárt láncú gyakorlatok beépítése az edzésprogramokba a célcsoportok esetében különböző elemek befolyásolása révén módosítja a scapuláris kontrollt. Feltételezésemet megvizsgálva, az eredményekkel alátámasztva beigazolódott, ugyanis mind a három célcsoportnál a speciális teszteket újramérve különböző mértékű szignifikáns javulást tapasztaltam, más izmoknál értem el izomerő növekedést, illetve a pozitív hatás mellett is más mértékben értem el a fiziológiás korrekciót. A sportoló-táncosok edzésébe beépített zárt láncú gyakorlatok hozzájárultak a szimmetrikus statikus pozíciók és a dinamikus-funkcionális helyzetek kivitelezéséhez és megtartásához. A zárt kinematikus gyakorlatok a thoraco-scapulohumeralis ritmus harmonikusabb működését tették lehetővé. Ha erősítjük a mm. rhomboidei-t, akkor ezáltal jobban tudja kontrollálni a scapula elmozdulásait, valamint a m. trapezius középső részével szinergizmusban dolgozva tudják stabilizálni a scapulát a mellkasfalon a vállízületi elmozdulások során. 5. Feltételezem, hogy a mintatanterv szerint megtartott ETG órák időtartamuk és intervallumuk okán kisebb mértékű változásokat hoznak a másik két célcsoporthoz képest. Az esztétikus testképző gimnasztika statikus, dinamikus, nyílt és zárt láncú elemekkel felépített mozgásforma, amely kedvező hatással bír az egész törzs izomzatára, így a scapula helyzetére is. A zárt láncú gyakorlatsorozatokkal a scapula helyzetét, és a thorcao-scapulo-humeralis ritmus megfelelő működését teszik lehetővé. A függetlenítés, ami által az egyes testrészek rögzített helyzetben vannak, a többi testrész pedig mozgásban van, a scapula helyzetét tekintve ismét előnyös pozíciók felvételét teszik lehetővé. A megfelelő kiindulási helyzet felvétele után a scapula helyzetére fokozott figyelem hárul, lassan kell húzni lefelé az angulus inferiort, ezután pedig közelíteni a csigolyákhoz, illetve a mellkasfalra billenteni a m. serratus anterior aktivitásával. Ez a scapula helyes helyzete. Azért kell a scapulát lefelé és összehúzni, mert a scapulát záró és lefelé húzó izmok általában gyengék, az izomrostok megnyúlnak. Ilyenek a m. trapezius, mm.rhomboidei izmok (E. Kovács Éva: Szintek és irányok). Azonban, az eredményeket vizsgálva beigazolódott, hogy a 35

38 heti egy alkalommal, hosszabb ideig történő scapula körüli izmok terhelése nem elegendő ahhoz, hogy funkcionálisan változást hozzunk létre pozíciójában, illetve mozgásában. ( ábra, 11. táblázat) 6.2 Következtetések A Scapula Retractiós Teszt eredménye alapján tapasztaltam, hogy a legtöbbször nem az izom fáradása, hanem az ujjak zsibbadása miatt nem tudták tovább tartani a pozíciót. Ennek ellenére a tornaprogram után szignifikánsan növekedett az időtartam, mivel a mozgásprogram egy részét a mm. rhomboidei erősítése tette ki, ami a scapula retractiós helyzetbe húzásáért felelős. Ha erősítjük a mm. rhomboidei-t, akkor ezáltal jobban tudja kontrollálni a scapula elmozdulásait, valamint a m. trapezius középső részével és a m. serratus anterior szinergizmusban dolgozva tudják stabilizálni a scapulát a mellkasfalon a vállízületi elmozdulások során. A Lennie-Teszt eredményei mutatják, hogy a versenytáncosoknál kivétel nélkül tökéletes helyzetben van a lapocka állása a referencia csigolyákhoz képest. A Lateral Scapular Slide Tesztnél minden csoportnál volt eltérés a jobb és bal oldali lapocka között, viszont a legjobb eredményeket és szignifikáns javulást az intervenciót követően az aerobikos csoportnál tapasztaltam. A Lapocka Terheléses Tesztnél a három csoport esetében nem találtam szignifikáns különbséget az intervenció előtt, bár minden csoportnál volt eltérés a fiziológiáshoz képest, de szignifikáns változást az tornaprogramot követően az aerobik és a versenytáncos csoportnál tudtam elérni. Push-up Tesztnél szintén minden csoportnál volt szignifikáns javulás. A szakirodalom szerint olyan sportolóknál, betegeknél, akiknek vállproblémái vannak a Push-up Teszt gyakorlatba történő átültetése hatékonynak bizonyult mind a vállizmok nyújtásában, mind az impingement syndroma megelőzésében (Yoo, 2015). Izomerőt mind a három célcsoportnál mértem. Ennek tekintetében mindhárom esetben javulás történt, a m. serratus anterior hagyományos és módosított izomerő mérésének eredménye a tornaprogram hatására az Oxford skála szerinti 5-ös értékű lett, a m. trapezius alsó részének izomereje az intervenciót követően 4-es kategóriába került, a versenytáncosoknál ez az izom mutatkozott a leggyengébbnek, valószínűleg azért nem tudtam rá nagymértékben hatni, mert a folyamatos táncpróbák időtartamát nem ellensúlyozta teljes mértékben a korrekciós torna. A mm. rhomboidei az egyik 36

39 izom, ami a scapula retractiós helyzetéért felelős, amiben jelentős javulást tudtam elérni, így azt gondolom, hogy ha nem is lett mindenkinek 5-ös izomereje, az izom munkája viszont gazdaságosabb lett, növeltük a statikus stabilitási képességét a programot követően. A célcsoportok összehasonlító vizsgálata során meg szerettem volna határozni, hogy melyik az a két csoport, akiknél kiemelkedően eltérő eredményeket kapok. A táncosoknak, mivel az alaphelyzetnél sem találtam nagy eltéréseket, ezért az aerobikosoknál és az ETG-s csoportnál minél jobb eredményeket szerettem volna kapni. A táblázatok (7-11.táblázat) azt szemléltetik, hogy az összehasonlítás során melyik az a két csoport, ahol szignifikánsan nagy a különbség, így nem egy csoport kiemelése volt a cél, hanem a két csoport közötti különbség ábrázolása. A legkiemelkedőbb szignifikáns különbséget a Scapula Retractios Tesztnél tapasztaltam, az aerobikos és a versenytáncos, valamint a versenytáncos és az ETGs csoport között. Pozitív irányú különbséget tapasztaltam, ugyanis a vizsgálat alapján látható, hogy a kiinduló helyzethez képest a javulás tendenciája lép fel a célcsoportok között. 6.3 Javaslat Kedvező irányt vehet a scapula fiziológiás pozíciója, ha a kapott terhelések mellett a sportoló-táncosok végeznek olyan gyakorlatokat is, amely funkcionális korrekciót jelent a scapulák számára, ugyanis minden csoportban fellelhető a scapularis dyskinesis valamely típusa. Ahhoz, hogy a mozgások precízebb kivitelezése tökéletes legyen, az eredményekkel bizonyítottan szükség lehet egy célzott, zárt láncú tornaprogram beépítésére az edzésekbe, és az abnormális mozgások leépítésére egy szakember által összeállított funkcionális mozgásprogrammal. A kutatásban szerzett tapasztalataim alapján, megítélésem szerint ez igaz minden olyan aszimmetrikus sportágra, ahol a törzs egyik oldala jobban igénybe van véve, mint például a tenisz, a tollaslabda, az asztalitenisz és a különböző küzdősportok. A gyakorlatok elvégzésével rengeteg sérülés, kóros tartás, fájdalom elkerülhető lenne a sportoló számára. 37

40 7. ÖSSZEGZÉS Vizsgálataim során 26 fővel dolgoztam együtt. A tornaprogramon mindenki rendszeresen vett részt. Az aerobik csoportnál (n=10) 21±0,8 év, a versenytáncos csoportnál (n=8) 20±0,8 év, az ETG csoportnál (n=8) 20±0,6 év volt az átlagéletkor. Azt szerettem volna megtudni, hogy a tornaprogramnak milyen hatásai lesznek a scapulára, ezért a különböző táncos mozgásformát végző célcsoportoknál vizsgáltam a témakört. A tornaprogram megkezdése előtt megvizsgáltam a scapularis dyskinesis megjelenési formáit és szerettem volna elérni a scapuláris kontroll fejlesztését, valamint a thoraco-scapulo-humerális ritmus javítását egy célzott, scapulára adaptált zárt láncú gyakorlatsorral. A célcsoportok statisztikai analízise azt mutatja, hogy az aerobikosok rendelkeznek szignifikánsan jobb scapula kondíciókkal. A versenytáncosok csoportja nem mutat szignifikáns aszimmetriát a jobb és bal oldalon. A tornaprogram előtt észlelt eltérések a scapula helyzetére vonatkozóan megszűntek, a scapulák fiziológiás helyzetbe kerültek a mellkasfalon A táncos-sportolók edzésébe beépített zárt láncú gyakorlatok a thoraco-scapulo-humaralis ritmus szimmetrikusabb működését eredményezték. Az intervenciót követően az aerobik csoport mutatott erős, a versenytáncos inkább közepes, míg az ETG csoport gyenge szignifikáns javulást. Ami mind a három célcsoportra igaz, hogy a scapula körüli izmok terhelhetőségénél szignifikáns javulást mutatkozott, csökkent az izomdysbalance és a két scapula szimmetrikusabb elhelyezkedésű lett. Az intervenció eredményeit tekintve szükség lenne az edzéseket kiegészítő, funkcionális szemléletre alapozott mozgásformák alkalmazására, a sportoló-táncosok körében. 38

41 8. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy köszönetemet és tiszteletemet fejezzem ki mindazoknak, akik a szakdolgozatom elkészítéséhez nagyban hozzájárultak. Rendkívül inspirálónak találtam első éves hallgató koromban a gyógytornász tanulmányaim előadóinak tudását és előadásmódját. Látva az emberi test gazdag megjelenési formáit, és még számos területének fel nem ismert rejtelmeit, célommá vált, hogy a számomra legérdekesebb területen kutatást végezzek. Szeretném megköszönni tanárainknak, gyakorlati oktatóinknak az előadások keretében átadott tudásanyagot, a széleskörű támogatást tanulmányaim alatt. Szeretném megköszönni témavezetőmnek Kiss-Kondás Dórának, aki rugalmasságáról, precízségéről és segítőkészségéről tett bizonyságot. Rendkívül hasznos és rengeteg építő jellegű információt kaptam. Alapos, célszerű, praktikus tanácsai és türelmes odafigyelése által vált valóra, valamint az új ötletei, rálátásai lendítették előre szakdolgozatom megírását, amiért hálás vagyok. Külön köszönöm Dr. Némethné Dr. Gyurcsik Zsuzsannának, külső konzulensemnek, aki észrevételeivel és tanácsaival segítette munkámat, ha kérdésem támadt, mindig hasznos, célravezető válasszal tudott szolgálni, vezetett utamon, kitartást és erőt adott számomra. Lelkes segítőkészsége, odaadó odafigyelése, a nyugodtságának jelenléte rendíthetetlen elszántságot, és az elhivatott célkitűzést segített megvalósítani. Továbbá szeretném megköszönni az Aerobik csoportomnak, a Valcer Táncstúdió és Alapfokú Művészeti Iskola táncosainak, és a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar II. éves gyógytornász hallgatóinak együttműködő munkáját, kitartását, idejét. Végül, de nem utolsó sorban szeretném kifejezni megbecsülésemet, köszönetemet családomnak és páromnak, akik szeretetükkel és segítségükkel támaszt nyújtottak tanulmányaim során, és szakdolgozatom elkészítésének teljes ideje alatt türelmet, megértést tanúsítottak irántam, illetve igyekeztek nyugodt környezetet biztosítani gondolataim és a rendelkezésre álló tényanyag lehető legoptimálisabb feldolgozásához! Köszönöm! 39

42 9. IRODALOMJEGYZÉK Cools AM., Struyf F., De Mey K., Maenhout A., Castelein B., Cagnie B. (2014): Rehabilitation of scapular dyskinesis: from the office worker to the elite overhead athlete. Br J Sports Med 48(8): Dr. Fritz P. (2011): Mozgásos rekreáció: Bába és Társa KFT Kiadó, E. Kovács É.: Szintek és irányok (tanári jegyzet), Ellenbecker TS., Cools A. (2010): Rehabilitation of shoulder impingement syndrome and rotator cuff injuries: an evidence-based review. Br J Sports Med 44: Hazel M. Clarkson M.A (2000): Musculoskeletal assessment joint range of motion and manual muscle strength, Lippincott Williams & Wilkins, Philadelphia. Kang DH., Jung SY., Nam DH., Shin SJ., Yoo WG. (2014): The Effects of Push-ups with the Trunk Flexed on the Shoulder and Trunk Muscles. J Phys Ther Sci 26(6): Kebbatse M., Mclure P., Pratt NA. (1999):Thoracic position effect on shoulder range of motion, strength, and three-dimensional kinematics. Arch Phys Med Rehabil 80(8): Kibler WB, Uhl TL., Maddux JW., Brooks P., Zeller B., McMullen J. (2002): Quantitative clinical evaluation of scapular dysfunction: a reliability study. J Shoulder Elbow Surg 11(6): Kibler WB. (1998): Shoulder rehabilitation: Principles and practice. Med Sci Sports Exerc 30(4): Kibler WB., McMullen J. (2003): Scapular dyskinesis and it s relation to shoulder pain. J Am Acad Orthop Surg 11(2): Kibler WB., Paula M., Ludewig, Phil W. McClure, Lori A. Michener, Klaus Bak, Aaron D. Sciascia (2013): Clinical implications of scapular dyskinesis in shoulder injury: the consensus statement from the scapular summit Kibler WB., Sciascia A., Dome D. (2006): Evaluation of apparent and absolute supraspinatus strength in patients with shoulder injury using the scapular retraction test. Am J Sports Med 34(10): (Utolsó letöltés: ) Lee ST., Moon J., Lee SH., Cho KH., Im SH., Kim M., Min K. (2016): Changes in Activation of Serratus Anterior, Trapezius and Latissimus Dorsi With Slouched Posture. Ann Rehabil Med 40(2):

43 Lévainé P. B., Csürős É. (2000): A koordinált mozgásdinamikai lánc jelentősége a vállsérültek rehabilitációjában. A magyar gyógytornászok lapja: Mozgásterápia 1:8-10. Moura KF., Monteiro RL., Lucareli PR., Fukuda TY. (2016): Rehabilitation of subacromial pain syndrome emphasizing scapular dyskinesis in amateur athletes: a case series. Int J Sports Phys Ther 11(4): Munaf M. (2014): Scapular Dyskinesis in relation to shoulder pain (Utolsó letöltés: ) Nijs J., Roussel N., Vermeulen K., Souvereyns G. (2005): Scapular positioning in patients with shoulder pain: a study examining the reliability and clinical importence of 3 clinical tests. Arch Phys Med Rehabil 86(7): Oláh B., Hantó Zs., Horváth L., Veres V. (2009): A subacromiális tér növelése a scapula dinamikus orientációjának megváltoztatásával az aktív terápia során. Magyar Gyógytornászok Társaságának Lapja, Fizioterápia 18(4): Ou HL., Huang TS., Chen YT., Chen WY., Chang YL., Lu TW., Chen TH., Lin JJ. (2016): Alterations of scapular kinematics and associated muscle activation specific to symptomatic dyskinesis type after conscious control. Man Ther 26: Postacchini R., Carbone S. (2013): Scapular dyskinesis: Diagnosis and treatment. OA Musculoskeletal Medicine 18;1(2):20. Rockwood CJ., Williams G., Young D. (1998): Disorders of the AC joint. In The Shoulder Scott S. MSPT: Scapular dyskinesis (Utolsó letöltés: ) Tompos T. (2013): Scapular dyskinesis [Hozzáférés dátuma: 2. október 2016 (Utolsó letöltés: ) Won-gyu Yoo (2015): Effect of the dual-wall pushup plus exercise in patients with scapular dyskinesis with a winged or tipped scapula. J Phys Ther Sci 27(8):

44 Mellékletek 1. számú melléklet: Nyilatkozat 2. számú melléklet: Vizsgálati lap 3. számú melléklet: Tesztek kivitelezése képekben 4. számú melléklet: Gyakorlatok kivitelezése képekben 5. számú melléklet: Eredmények 42

45 1.számú melléklet: Nyilatkozat VALCER ALAPFOKÚ MŰVÉSZETI ISKOLA 4029 Debrecen, Monti ezredes u / ; Adószám: NYILATKOZAT Alulírott Bíró Csaba, a Valcer Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója hivatalosan igazolom, hogy LEPP KITTI (szül: Debrecen, ) a Miskolci Egyetem III. éves gyógytornász hallgatója intézményünkben 15 alkalmas tornaprogramot tartott, szakdolgozata céljából a éves korosztály körében, beleegyezésük által. Debrecen, augusztus 16.

46 2.számú melléklet: Vizsgálati lap Scapularis Dyskinesis - Vizsgálati lap Kód: Mérés dátuma: Mérést végezte: ÁLLÓ HELYZET bejelölt pontok: T2, T4, T8 Scapula Retractios Tesztje (SRT) (10-15 mp-ig) Lennie-Teszt (jobb) T2: T4: T8: Lennie-Teszt (bal) T2: T4: T8: Lateral Sapular Slide (ang.inf-t8, jobb) Lateral Scapular Slide (ang.inf-t8, bal) Lapocka Terheléses Tesztje (ang.inf-t8, jobb) Lapocka Terheléses Tesztje (ang.inf-t8, bal) Push-up Teszt (fal) (ang.inf-t8, jobb) Push-up Teszt (talaj) (ang.inf-t8, bal) neutral: 45º: 90º: neutral: 45º: 90º: 120º: 150º: 120º: 150º: J: B: J: B: IZOMERŐ 0-5 m. serratus anterior J: B: m. serratus anterior - módosított J: B: m. trapezius alsó része J: B: mm. rhomboidei J: B:

47 3.számú melléklet: Tesztek kivitelezése képekben Scapula Retractiós Teszt Lennie-Teszt Lateral Scapular Slide Teszt

48 Lapocka Terheléses Teszt Push-up Teszt

49 4.számú melléklet: Gyakorlatok kivitelezése képekben Fekvőtámasz három különböző kartartásban

50 Guggolás Plank helyzet Törzs kirotatio lapockazárással

51 Nyújtott ülés és kartámasz lapockazárás mellett