újság VIII. évfolyam, 4-5. szám

Átírás

1 újság VIII. évfolyam, 4-5. szám

2 hírek, felhívások Tartalom Hírek, felhívások 2 A szannjásza célja 5 Swami Sivananda Saraswati Nõk és a szannjásza 6 Swami Satyananda Saraswati Swami Satyananda Saraswati 7 gondolatai a szannjászról A Satyananda vagy Bihar Jóga 9 fejlõdése Swami Niranjanananda Saraswati A hagyomány, 1. rész 15 A hagyomány, 2. rész 22 Swami Satyasangananda Saraswati Mese: A róka és a farkas 28 a lakodalomban Kirtan, recept 29 CD és könyvajánló 30 Blogajánló 31 Gyermekjóga foglalkozások május 1. és 15., Érkezés: 9.00 órától. Azért indítjuk e programot, mert tudjuk, hogy a gyermekeink éle te számos tekintetben nehezebb, mint a miénk volt. Sokkal na gyobb terhelésnek vannak kitéve, zsúfoltabbak a napjaik, több tananyagot kell befogadniuk, és több elvárásnak kell megfelelnük. Ha sikeresek és egészségesek akarnak len ni, ismerniük kell olyan módszereket, amelyek segítségével feltöltõd hetnek, ellazulhatnak vagy akár megtanulhatnak jobban koncentrálni és tanulni. A Satyananda Yoga módszerei ilyenek; hozzájárulnak a testi, mentális és lelki egyensúly megteremtéséhez. A program részei: ászanák, lég zõgyakorlatok, Satyananda Yoga Nidra, valamint kirtan éneklés, harmónium gyakorlás és kézmûves foglalkozás. Helyszín: Satyananda Yoga Központ, Budapest, V. Szép utca 3. Információ és bejelentkezés: Idadhára, iskolajoga@satyananda.hu Részvételi díj: 800 Ft. A foglalkozáshoz elõzetes bejelentkezés szükséges! Szatszang, Tudomány és JógaFilozófia A jóga ágai közül legtöbben csak a hatha jógát, a fizikai gyakorlatokat ismerik. A Satyananda Yoga azért különleges rendszer, mert magában foglalja a jóga valamennyi ágát. Õsi, kipróbált tudást ad. Célja, hogy követõi az emberi lét minden területét egységbe foglalva teljes és tökéletes életet élhessenek. Gyakorlatai fejlesztik a testet, az elmét, az érzelmeket és a szellemet. A Satyananda Yoga rendszer ésszerû és megfelelõ a modern életmód mellett is. Kie gyen súlyozottsága és alkalmazhatósága miatt világszerte a józan ész jógájaként ismerik. Azért tartunk rendszeresen nyilvános szemináriumokat és programokat, hogy megismerhesd ezt a létezés minden területét átfogó jógatradíciót, és megtapasztalhasd gyakorlatainak jótékony hatásait. E programokon szívesen látunk minden ér dek lõ dõt; hozd magaddal családod tagjait, gyerekeidet, barátaidat! Május 15., szombat : Bhajanéneklés módszer az érzelmi energiák kezelésére : Jógaelmélet és -filozófia. Swami Niran janananda: Az ashram élet szükségessége 2. rész, filmvetítés módszer az intellektus táplálására : Szóládi Jóga Központ építése, a projekt bemutatása módszerek a kreativitás kibontakoztatására A gyógyító mantra recitálása Belépõdíj: adomány alapján. Kérjük, hozz magaddal váltóruhát a programra, mert a szádhana terembe utcai ruhában nem szabad belépni! Következõ idõpont: június 19. Helyszín: Budapest V. kerület, Szép utca 3. II. emelet. 2

3 hírek, felhívások Kirtan minden hónap utolsó péntekén A zenében akkora erõ van, ami képes felszabadítani az egót. A kirtanon keresztül a spirituális élmény legmagasabb csúcsát lehet megtapasztalni. Nem a jóga, vagy más módszer által, hanem egyedül a kirtan által lehet átélni az Isteni víziót. Paramahamsa Satyananda Saraswati A naam sankirtan tradíció nagyon régi. A Naam jelentése név, a szam azt jelenti teljes, a kirtan pedig az egyszerû mantrák megzenésítése és éneklése csoportosan, ritmussal, energiával és odaadással. "A 'szam' elõképzõ arra utal, hogy a kirtant teljes átéléssel (bhava), szeretettel (prem) és hittel (sraddha) kell énekelni. A Naam szankirtan a bhakti kilenc formájnak egyike. A Kali jugában, a jelen korban, a béke és Isten elérésének a legegyszerûbb módja a naam szankirtan-on keresztül történik. Nincs más mód, csodaszer vagy kiút a jelen korban mondja Sri Swamidzsi. Paramahamsa Satyananda Saraswati azt mondta: Régeb ben azt gondoltam, ha az emberek jógát akarnak tanulni, akkor azt kell tanítani nekik. De ma már azt mondom, naam szankirtant kell tanítani fiatalnak és idõsnek egyaránt. Az egész légkör és hangulat meg fog tisztulni. Mindenhol béke lesz, boldogság és jólét, ahol csak kirtant énekelnek. A Kirtan lesz a XXI. század jógája. Következõ alkalom: április 30. Kezdési idõpont Helyszín: Budapest, XIII. kerület, Pajtás utca 25. Térkép, klikkelj ide! (a Gyöngyösi utcai metró állomáshoz közel) Bejelentkezés és információ: Bhaktananda Telefon: info@satyananda.hu Minden érdeklõdõt nagy szeretettel várunk! Felhívjuk a figyelmet, hogy a program pontosan kezdõdik, a késõn érkezõket nem áll módunkban fogadni. A jógafoglalkozások idõpontjai Budapesten: Kedd este: Csütörtök este: Péntek délután: V. kerület, Szép utca 3. II. em. Az Astoria és a Ferenciek tere között, megközelíthetõ a kék és a piros metróval is. Szentendrén: Szerda este: a Barcsay Általános Iskolában Budakeszin: Hétfõ este: az Általános Iskolában Bejelentkezés és információ: Bhaktananda: , info@satyananda.hu Kezdõknek Budapesten: V. kerület, Szép utca 3. II. em. Hétfõ este: , információ: Chitra: Szerda este: , információ: Szannjászin Chitra: Az elsõ alkalom elõtt bejelentkezés szükséges! satkarma április 17., május 15. A programon való részvételhez elõzetes bejelentkezés szükséges! Csak üres gyomorral szabad a gyakorlást megkezdeni! A satkarmák, vagy testi tisztító gyakorlatok eltávolítják a testben és a tudatban felgyülemlett szennyezõ déseket, méreganyagokat. A gyakorlatok tisztítják a bélrendszert, a gyomrot és az orrot. Hatásaik kiterjednek az agy, az emésztõrendszer, a légzõ rendszer és az endokrin rendszer mûködésére. Javítják az érzékszervek mûködését is. Serkentik a test energiaközpontjai, a csakrák mûkö dését, és a különbözõ energiablokkok megszüntetésével elõsegítik az energia szabad áramlását az egész szervezetben. életenergiával töltenek fel, és kiegyensúlyozottá tesznek azáltal, hogy tisztítják a létfontosságú belsõ szerveket, és a felszínre hozzák a tudat mély rétegeiben lévõ, sokszor elfojtott emlékeket, érzéseket és érzelmeket is. Jótékony hatással vannak az egyén fizikai, mentális és érzelmi jól-létére életére is. Minden szinten feltöltenek, és lökést adnak a folytatáshoz vagy az újrakezdéshez. Érkezés: óra Kezdés: óra Program vége: óra A programot vezeti: Bhaktananda A részvételi díj: 2500 forint. A részvételi díj tartalmazza a meleg reggelit is. Speciális orrtisztító edény: 2500 forint Bejelentkezés és további információ: info(kukac)satyananda.hu Telefon: Erre a programra maximum 12 fõ jelentkezését tudjuk elfogadni. Ezért elõzetes bejelentkezés szükséges! A programokról a Satyananda Yoga újságból is értesülhet, amelyet jelenleg kizárólag en keresztül terjesztünk. A gyakorlás helyszíne: Maitreya Ház Cím: 1112 Budapest, Kamaraerdõ, Susulyka utca 240. További idõpontok: május 15., június 12., 3

4 hírek, felhívások Személyi jövedelemadó 1% felajánlása Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány Célunk, hogy kipróbált õsi tudást adjunk át, és megismertessük az érdeklõdõkkel a jóga tudo mányának ágait és módszereit, követve a nemzetközi Satyananda Yoga /Bihar Yoga rendszer útmutatá sait, megõrizve a tanítások tisztaságát és eredeti szellemiségét. Mi a Satyananda Yoga? Egy hagyományban gyökerezõ, nemzetközileg elismert jógarendszer, amely meg fe lelõen alkalmazható a modernkor szükségletei számára. A Satyanandatradíció egy szisztematikus, lépésrõl-lépésre történõ megközelítése a jógának. Célja, hogy az emberi létezés minden területét egységbe foglalva teljes életet élhessünk. Ez a rendszer ésszerû és alkalmazható a modern életmód mellett is. Hasznos tevékenységek Az Alapítvány szervezésben rendszeresen tartunk jógaoktatást, és számos ingyenes programot. Megmu tatjuk, hogyan lehet karbantartani az ízülete ket, az emésztõrendszert, hogyan lehet kezelni a stresszt, és hogyan lehet tudatosan ellazulni. Sze mi náriumokat tartunk Budapesten és vidéken, valamint külföldi utazásokat is szervezünk évente. Lefordítjuk és ki adjuk a világhírû iskola, a Bihar School of Yoga könyveit. Ingyenes online jóga újságot küldünk minden hónap ban, több mint ezer fõ részére. Jótékonyság Közhasznú Alapítvány vagyunk, és fontos célunk a szegények, a nincstelenek, a betegek és a rászorulók segítése is. Ezért támogatunk fogyatékos és beteg gyermekeket, hajléktalanokat, vak és gyengén látó embereket. A jövõ Jelenlegi legjelentõsebb tervünk, hogy létrehozzunk egy bentlakásos jógaközpontot Szóládon (Siófoktól nem messze), ami az ország elsõ valódi jóga ásramja lesz. Itt a gyakorlatban is elsajátítható lesz a megfelelõ étrend, a helyes táplálkozás és a tudatos életmód, vagyis minden, amire szükségünk van az egészség megõrzéséhez. Ez a hely azért kivételes, mert lehetõséget ad az elméleti ismeretek gyakorlati megtapasztalására, vagyis valódi, átélt tudást ad. Könnyen segíthetsz Céljaink eléréséhez erõfeszítés nélkül hozzájárulhatsz. Támogasd alapítványunk mûködését az adód 1%-ával. Ezzel sokat segíthetsz nekünk és rajtunk keresztül másoknak. Az errõl szóló nyilatkozatot május 20-ig külön borítékban is eljuttathatod az APEH részére! Köszönjük a segítséget! Re n d e l k e z õ n y i l a t k o z a t A befizetett adó egy százalékáról A kedvezményezett adószáma: A kedvezményezett neve: Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány 4

5 A szannjásza célja Swami Sivananda Saraswati A szannjászinok csak egyetemes célért léteznek. Õk a spiritualitásnak: az emberiség fejlõdésének és felemelkedésének õrei. Felkészülnek a rájuk bízott nemes feladatra, és ennek során szükséges fegyelmi intézkedésként elõször is elszigetelik magukat az emberiség többi részétõl. Azonban ez az elkülönülés sajnálatos módon állandósult állapottá válik; egy közösség a városokban és a földeken hõsiesen küzdõ társadalom határain kívül. Elveszítettük a kapcsolatot a többiekkel, és így elfelejtjük a ránk osztott szerepet, elfelejtjük a tanítóként és megvilágosítóként végzendõ feladatunkat. Újból neki kell gyürkõznünk, és el kell kezdenünk betölteni a nekünk szánt szerepet, melyben egy egységes szervezetként annak a nemes eszmének ajánljuk magunkat, hogy önzetlenül és teljes szívvel fáradozzunk a testvériség és béke új korszakának megnyitásában. Ennek az új érának kell követnie a barbár harc és vérontás éveit, melyben a világ ma teljesen elmerült. Az emberiség minden csoportja méltóbb alapokon fogja betölteni a szerepét az új világ átalakításában. Ha az új civilizációnak hosszú távon fenn kell maradnia, akkor szellemi természetû tartós értékeken kell nyugodnia. Ez a szannjászinok dolga. A feladatot erkölcsi elvek alapján, tényleges példával és aktív munkával kell végeznünk. Kezdjünk neki lelkiismeretesen és hittel. Ezt elérni önzetlen szövetséggel lehet. Swami Sivananda Saraswati pontból tekint mindenre. Ahogy egy zöld szemüveget viselõ ember mindenhol zöld tárgyakat lát, úgy a gjáni is mindenhol az Atmant látja egy új szemen, a bölcsesség szemén keresztül. Semmilyen személyes elem nincs benne. A legkisebb önzõ érdek sem mozgatja. Az alacsony én teljesen megsemmisült. A szannjászin a többiek szolgálatáért él. A világot úgy érzékeli, mint saját énjét. Õ ténylegesen úgy érzi, hogy minden azonos vele saját magával. Nincs egyetlen gondolata vagy érzése sem a saját személyes kis énjére vonatkozóan. Kozmikus víziói és kozmikus érzései vannak. Ahogy a folyó beleömlik az óceánba, úgy ömlik õ bele az üdvösség, a tudás és a tudatosság óceánjába. Másokért gondolkodik, érez és dolgozik. Az igazi szannjászin azoknak a nagyságoknak a bizonyítéka, melyeket a spirituális bölcsességben elért fejlettség, a A szannjászinnak más a nézõpontja, más a szeme. Egy tökéletesen más szempusztán materiális értékek eltökélt semmibevétele, és az emberi létezés legfelsõbb végcéljának és értékeinek való teljes odaadásnak mércéjével mérnek. A megvilágosodott szannjászinok jellegzetes szerepe évszázadokon keresztül sokkal inkább életük példáján, semmint szóbeli híresztelés útján terjedt és terjed ma is széles körben. Fenntartották a spirituális fejlõdés tradícióit, békét és jóllétet sugározva az egész emberiségnek, bebizonyították az emberben lévõ belsõ szellem értékét és szépségét a test-tudat organizmus felett, melyet az emberi lénynek gondolunk. Az érzéki és világi kísértések és csábítások felett, és megalapozták a manifesztálódott világmindenséget egyedül fenntartó végtelen lényhez fûzõdõ kapcsolatokat. A világ a fény és sötétség, a jó és gonosz, az igaz és hamis szálaiból van szõve. A társadalmi életben a gonoszság újból és újból rendszeresen megjeleníti magát, és még egy szannjászin közösség szervezetében is feltûnik számos veszedelmes elem. Ezért az új szellemi központból kutatnunk kell a hitvány után, hogy eltávolítsuk a jók közül. Csak mikor a szannjászinok munkája következtében minden lehetséges adott lesz ahhoz, hogy egy erõs törekvést és erkölcsi fejlõdést támogat környezetben az emberben lévõ isteniség mely az összes kultúra bázisa, minden mozgalom alapja -, olyan inspirációt érezzen, melynek hatására megnyilvánul, akkor fogunk a földön békét, boldogságot, igazi fejlõdést, tényleges jólétet, és céllal bíró, értelmes és beteljesedett létezést találni. Forrás: Yoga magazin, október 5

6 Nõk és a szannjásza Swami Satyananda Saraswati Amikor arra kérték Swamidzsi-t, adjon magyarázatot mi az oka annak, hogy több mint 50 szannjásza nõt beavatott, Õ kijelentette, hogy a nõk mindig is a szannjásza hagyomány részesei voltak, lévén hogy õk valójában a természetükbõl fakadóan lelkileg érzékenyebbek, mint a férfiak. Elõadásáról ez a felvétel Francia országban, Charmande tartományban készült 1981 augusztusában. A jóga történetében a nõk mindig is többségben voltak. Vegyétek számba õket ezen az összejövetelen, menjetek el bármely jógaórára, szatszangra, vagy ashramba, meglátjátok, hogy több nõt fogtok találni, mint férfit. Az a tény, hogy mindig több, spirituális tevékenységben résztvevõ nõt találtok, nem egy új keletû fejlemény, hanem azért van, mert egy újjászületés vette kezdetét. Az utóbbi néhány évszázadban a nõket elnyomás alatt tartották, és az egyenlõséghez való alapvetõ jogaikat megtagadták. A spirituális életbõl is kizárták õket. Ennek talán az lehetett az oka, hogy a férfiak nemiségbõl fakadó célokra akarták használni õket. Biz tos vagyok benne, hogy gyanúm megalapozott. Ha engedték volna a nõknek, hogy spirituális életet gyakoroljanak, és támogatták volna tudatosságuk feléb resztését, akkor hogyan válhattak volna a férfiak érzéki vágyainak áldozatává? Figyeljétek meg a nõk helyzetét nyugaton! Nemrég még, arra bíztatták õket, hogy csupán feleségek és anyák legyenek. Olyan helyzetbe kerültek, melynek során nem tanultak meg tagadni, visszautasítani, vagy ellenállni. Csak mostanában kezdenek a nõk megszabadulni a régi hagyományoktól. Jóllehet, a nyugati országokban a nõk mindig is teljes mértékben ki voltak közösítve a spirituális kolostorokból. Valahányszor nyugaton kolostorokat látogattam, az engem elkísérõ szannjásza nõket soha nem engedték be a kolostorokba. A jóga tradíciója ebbõl a szempontból teljesen más: nõk és férfiak együtt élhetnek, járhatnak, beszélhetnek, azaz kapcsolatba kerülhetnek egymással. A jóga történetének kezdete óta, a nõk mindig is jelentõs szerepet játszottak, sõt, sokan közülük guruk és szent emberek voltak. Azt tartják, hogy Shíva volt az elsõ guru, valamint a tantra és a jóga megalapítója. Tudjátok ki volt az elsõ tanítványa? Parvati, az õ ellenpárja, felesége, azaz shaktija. Ha a tantrikus szövegeket olvassátok, meglátjátok, az zal kezdõdik, hogy Parvati kérdezte. Tehát a tantra és a jóga tudását legelõször egy nõnek adták át. A jóga-kultúrában, amikor egy kapcsolatra utalnak, a nõt mindig elsõként említik. Azt mondjuk Sita Ram és nem Ram Sita, Radha Krishna és nem Krishna Radha, Gauri Shankara és nem Shankara Gauri. A tantra tibeti és hindu tradíciójának leírásában 84 jógi szerepel, és ebbõl 64 jógini (nõ). Kashmírban élt egy Lalla nevû nagyszerû szentasszony. Mindig teljesen meztelenül járt. Hívei gyakran kérdezték Lalla, miért nem veszel magadra ruhát? Mire õ gúnyosan megkérdezte A testemet látod, vagy a lelkemet? Az Upanishádokban több helyen találhatunk utalást nagyszerû, szent asszonyokra, valamint férfi és nõi jógik között zajló filozófiai vitákra. Szintén ott egy fantasztikus hivatkozás olvasható egy Garghi nevû, nagyon okos nõrõl, aki híres tudós és szannjásza volt. Amikor Shankaracharya tantráról szóló híres szövegét, az Ananda Lahari -t írta, egy nagyon megható verssorral kommentálta Shakti nélkül hogyan is tudna Shíva bármit is megteremteni? Shíva pusztán a csendes tanú, és maga Shakti a teremtõ. Ezért van úgy, hogy a tantrikus hagyományban a nõ a kezdeményezõ. A világon két tradíció létezik. Az egyik a matriarchális, a másik a patriarchális. A zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám patriarchális. A hinduizmus, buddhizmus, zoroasztrianizmus, sintoizmus, taoizmus és a konfucianizmus pedig matriarchális. A matriarchális vallások nagyon alkalmazkodó jellegûek. Nagyfokú megértést és együttérzést mutatnak mások iránt, mely a nõi alaptermészetet tükrözi. A matriarchális vallások ösztönzik az élet szép dolgait, mint a szépmûvészet, jóga, tantra, tánc, zene, festészet, és így tovább. A patriarchális vallások nem komp romisszumképesek, erõteljes há ború kat szítottak és nagyon erõs hatalmat 6

7 fejlesztettek ki. Megaka dá lyoz ták a nõk elõmenetelét. Jóllehet, az utóbbi másfél évszázadban nyugaton a nõk egyre nyitottabbakká váltak, és lassan keleten is változások mennek végbe. Ahogy az elõadás kezdetén mondtam nektek, nemrég a nõi szannjászák hagyományának újjászületése is bekövetkezett. Ez utóbbiért én vagyok a felelõs. A hatvanas-hetvenes évek elején, amikor elkezdtem a nõket a szannjászákká beavatni, nagy volt a felbolydulás az óhitû emberek között, és mindenféléket mondtak. De ahogy az évek múltak, nem volt más választás számukra, mint példámat követni. Jelenleg nekik több nõ tanítványuk van, mint nekem. A nõ a Teremtõ egyik legfinomabb teremtménye, és nincs rá ok, ami miatt a spirituális élettõl távol kellene tartani õt. A nõk természetüknél fogva lelkileg nagyon érzékenyek, hagynunk kellene, hogy öntudatra ébredjenek és személyiségüknek ezt az oldalát kifejlesszék. Miért ne lehetnének õk is tisztánlátók, telepatikusak, próféták, tudósok, szannjászák? Személyes filozófiám a következõ: a nõk nagyon õszinték és engedelmesek. Becsületesek és szorgalmasak. Ha együtt dolgoznak veled, egész idõ alatt megõrzöd nyugalmad. Azt mondanám, hogy munkám eredményességének egyik legfontosabb oka a nõk bevonása a spirituális mozgalomba. Nem úgy értem, hogy a férfiak hasznavehetetlenek, nekik is megvan a saját szerepük, de azt hiszem, hogy a teremtés felépítésében a nõk a felsõbbrendûek. Forrás: Yoga magazin, október Swami Satyananda gondolatai a szannjászról Ó Bhiku, Soha ne állj meg Könyörületességgel és szeretettel Sokak boldogságáért Sokak jólétéért. Hadd jöjjenek az emberek szannjászért és karma szannjászért. Tisztelj minden rendszert, minden filozófiát és minden vallást; ez az egyetlen út, ami a spirituális életben való növekedéshez vezet. Ne láss különbséget a különféle ösvények között, így tudsz elõrehaladni a spirituális életben. Egy szannjászin számára a beavatás egyben gyászszertartás is, mivel amikor felveszed a szannjászt, meghalsz és azonnal újjá is születsz ugyanabban a testben. A szannjász nem csak azoknak való, akik kimerítették a vágyaikat. Ez a kulcs egy teljesebb élethez, ez az egyetemes ösvény, amelyen haladva képesek vagyunk eleget tenni annak az alapvetõ szükségletünknek, hogy a világban minden lény fejlõdéséért dolgozva kiterjesszük az életünkben a megtapasztalást és a tudatosságot. Amikor egy szannjászin ráébred, hogy a teste, az elméje, az értelme és anyagi javai mind egy bizonyos célért vannak, minden világossá válik. Azt kezdi érezni, hogy Ez a test nem az enyém, és minden, ami az enyém, nem az enyém, és ekkor szannjászinná válik. A szannjász nem tökéletes embereknek való. Azoknak való, akik az életüket spirituálisan erõteljessé akarják tenni. Bármikor is akarod felvenni a szannjászt, készen állsz rá. Akármilyenek is a szannjászinjaim, kedvesek nekem, és akik csak egy éjszakára is magukon viselték a gerut, áldottak az én szememben. Amint felveszed a szannjászt, minden eldõl. Nem lehet, nem szabad magadat a legkisebb mértékben sem a saját örömöd céljára használni. Ezért egy szannjászin az olyan valaki, aki felelõsséggel mozgósítja a fizikai, mentális, érzelmi, szociális és gazdasági erõforrásait, és mindezeket egyetlen célra irányozza. Ez a cél a guru parancsa. Bármit is rendel neked a gurud, azt meg kell tenned. A szannjász a fejlõdés alapvetõ kiindulópontja. Az a pont, ahol teljesen és maradéktalanul a megvilágosodás ösvényén való haladásnak szenteled magad. Ha csak tizenöt napig éled is egy szannjászin életét, az nagyon mély és maradandó élményekkel fog gazdagítani téged, egy új típusú elmét, személyiséget és embert fog létrehozni. A szannjászin életek a küzdelem árán elért sikernek, ellentéteken keresztül megvalósuló harmóniának, az önzetlen szolgálatból születõ nemes megvalósításnak a mozgó panoráma képei. Az életük úgy mûködik, mint egy nyomta- 7

8 Swami Satyananda Saraswati tó, bizonyosságot nyújt minden keresõnek nemzetiségre, felekezetre vagy hitvallásra való tekintet nélkül, mivel azt a kiválóságot, ami a szannjászinok életében megvalósul, azt minden nemzet minden tagja, minden ország elismer. Az életük egy üzenet a bajoktól nyomorgatott emberiségnek, a szeretet és a szolgálat, a remény és a bátorság és a fénylõ derûlátás üzenete, egy üzenet a mának! Egy szannjászin próbál az élet folyamával együtt áramlani, hagyni a dolgokat történni úgy, ahogy azoknak történniük kell. Egy szannjászin megpróbál mindent elfogadni, akárhogy legyen is; bármi jön, elviseli és aszerint reagál. A szannjászinnak minden dolgot semlegesen kell látnia. Egy szannjászinnak realistának kell lennie. Egy szannjászin élete a megtapasztaláson és nem a vak hiten kell, hogy alapuljon. Egy szannjászin nem bízik vakon más emberek szavában. Meghallgatja és megpróbálja kitalálni a maga számára a szavak mögött rejlõ igazságot. Egy szannjászin olyan kell, hogy legyen, mint egy fõnixmadár: egy megújult élet re kell kelnie. A szannjászi csak a világért él. A világ a saját boldogságával törõdik, míg a szannjászi a világ boldogságával törõdik. Ne felejtsd el, hogy a szannjászi állapot halhatatlan. Örökkévaló és áldással teli. Ne felejtsd el, hogy soha nem volt és soha nem is lesz olyan szannjászin, akinek nincsenek feldolgozandó szamszkarái, karmája és dharmája. Tudj róla, kérlek, hogy amikor ezen haladsz ke resztül, az talán nem lesz kellemes, lehet, hogy nagyon nehéz idõszak lesz, de túl lehet rajta jutni. Bármelyiken és mindegyiken túl tudsz jutni. Csak rajtad múlik. Erõsnek kell lenned. Ne engedd, hogy magukkal ragadjanak. Tudd, hogy képes vagy föléjük emelkedni. Miután valaki felvette a szannjászt, mindenkihez tartozik, nem egy konkrét csoporthoz vagy egyénhez. Amint felveszed a szannjászt, felejtsd el, hogy családba születtél. Felejtsd el, hogy szeretni akartál vagy hogy szeressenek. A geru szín azt szimbolizálja, hogy a függetlenségnek és a megpróbáltatásnak szenteled magad. A személyiségben rejlõ nyugalmat, békességet, derût, erõt is kifejezi. Manapság, ha gerut hordunk, az a spirituális tradíciót is jelenti, és a lemondásunkat jelképezi. A szannjászinnak saját magában, belül kell szembenéznie mindennel. Hagyományosan 12 év a szannjász képzés ideje, mivel ennyi idõ szükséges a mentális minták és szamszkárák durvából finom, világiból spirituálissá változtatásához vagy átalakításához. A szannjászban nincs menedék, nincs vé de lem, nincsenek óvóhelyek számodra. Az el me valamennyi gonosz hajlama nyílt pá lyán támad rád nem tudod hol rejtõzz el! Egy szannjászin nem tud elmenekülni az elme sötét és meztelen és kegyetlen valósága elõl. Egy alapvetõ és minõségi változásnak kell lennie, ha nem egy teljes átváltozásnak, a szannjászin gondolkodási szerkezetében, mintáiban. Egy szannjászin nem törõdik azzal, hogy mi történik. Halál és születés semmit sem jelent számára. Jólét és ínség semmit sem jelent számára. Tragédia és komédia semmit sem jelent számára. A szannjászin számára ez mind egyfajta álomkép. Swami Sivanandadzsí egy nap azt mondta a szannjászom kapcsán: Egy szannjászin ismételgetheti bármelyik mantrát bármikor, ahogy kedve tartja. Gyakorolhatja az Om -ot az egyik nap, az Om Namah Sivaya -t a másik nap, a Shakti mantrát a harmadik nap, mivel egy szannjászin mindenben az egységet, az azonosságot látja. A saját spirituális fejlõdéseddel szembeni kötelességed és a közösség spirituális fejlõdésével szembeni kötelességed egyformán fontos. Forrás: Yoga magazin, szeptember 8

9 A Satyananda vagy Bihar Jóga fejlõdése Swami Niranjanananda Saraswati Hogy megértsük a Satyananda Yoga tradíció elterjedését és fejlõdését, mely Bihar Yoga tradícióként is ismert, meg kell ismernünk a különbözõ ágait, és hogy mi teszi különleges iskolává a teljes jóga tradíción belül. Ötven évvel ezelõtt a jógát, mint filozófiát talán ismerték egy páran, de a gyakorlati vonatkozásait senki sem. Azt gondolták, hogy a jóga az önmegtagadóknak, a szádhuknak (szent embereknek) és szannjászinoknak való, akik mindenrõl lemondtak és feladták a világi törekvéseiket, hogy a kontemplációnak (szemlélõdésnek), meditációnak, elmélkedésnek, befelé fordulásnak és elszigetelõdésnek éljenek; hogy ez az üdvözülésnek egy olyan útja, amit egy hétköznapi ember nem tudna követni anélkül, hogy feladná az élet velejáróit, a hétköznapi vágyakat, ambíciókat és erõfeszítéseket. A jógát csak filozófiai ágként ismerték, olyan tanításként, amit az egyén szellemének, elméjének, testének és életének megerõsítésére használható. Az elméleti tudást Swami Vivekanan da, Sri Aurobindo, Ramana Maha rishi, Swami Kuvalayananda, Baba Ram Das, Swami Sivananda, Yogi Ramacharaka és mások tárták a nyilvánosság elé a XX. században. Õk mindannyian már egy-egy megalapozott jógatradíciót vagy -iskolát követtek. Csak két jógaiskola állt fent: a Déli iskola és az Északi. A jóga, amit a rishik (költõ szentek, a Védák szerzõi), munik (bölcsek) és tapaszvik (önmegtartóztatók, vezeklõk) tanítottak és gyako roltak a Gangesznál, a Narmada fo lyó nál és a Himalája környékén, az Északi iskolaként volt ismert. A Déli iskola jógáját a szádhuk (mindenrõl lemondott aszkéta jógik) és szentek, önmegtagadók és remeték, misztikusok és sziddhák (megvilágosodott mesterek vagy különleges képességekkel rendelkezõk) déli csoportja gyakorolta és tartotta fent. Ma a Déli jóga iskola fõ terjesztõje T. Krishnamacharya, aki Deshikachar és Iyengar tanítója. A Déli iskola abban hisz, hogy a végsõ tökéletesség a teljes fizikai (testi) tökéletesség elérésével valósítható meg. A hatha jógik szintén ezt az alapelvet vallják. Az Északi iskola inkább meditatív jóga ág, mely Patandzsali Jóga Szútráin alapszik. A Jóga Szútrákban a hangsúly az elme és a gondolatok irányításán van, és a hatha jógát épp csak megemlíti. Patandzsali jógáját a jóga Északi iskolájaként tartják számon. Az Északi iskolában különbözõ paramaparák (gurutól tanítványra hagyományozott tanítási láncolatok), tradíciók és kultúrák vannak. Még a hatha jógi tradíció is van. Tradíciója van a krijá jógiknak és kundalini jógiknak, nemcsak rádzsa jógik vannak, hanem gjána (vagy másképpen dzsnyána) és bhakti jógik is. Mindezen jógikban közös: a jóga, a gyakorlás és a fegyelem, melyek lehetõvé teszik az ember természetének javítását, az emberi szellem meg valósítását, és a szunnyadó lehetõség felébresztését a kiegyensúlyozott, tökéletes emberi létre. Az emberek elérhetik a tökéletességet egy bizonyos dologban, húsz dologban, vagy minden téren az életben. E cél elérésére számos ág fejlõdött ki a jóga Északi iskoláján belül. A jógának két forrása van, az egyik a tantrák, a másik a Védák. A tantrák filozófiát és gyakorlatsorokat fejlesztet- tek ki, melyeket a tantrikus tradícióban jógacsáraként ismernek, és melyet azok képviselnek, akik a tantrát a jógán keresztül gyakorolják. A védikus tradíció az Upanisádokban írja le a jógát. Az egyes Upanisádok a tan, a tradíció, a parampara egy-egy vonalát képviselik. A jóga egy folyamat, mely a test és az elme felett megszerzett uralom után szellemi ébredéshez vezet. Ez a védikus és tantrikus tradíciók nézete a jógáról. Csak az elmúlt ötven évben történt meg, hogy a helyes látásmóddal (jövõbe látás képességével) rendelkezõ szádhuk úgy érezték, hogy a jövõben az egész társadalomnak szüksége lesz a jógára. A jóga Északi iskolájában a param guru, Swami Sivananda volt az, aki elindította ezt a folyamatot. Dinamikus lendületet adott a jógának, így a filozófiától a gyakorlati megvalósítás felé vezette. Bár a Dashnami sannyasa parampara, melyhez mi is tartozunk, a Védánta tradíciót követi, nem pedig a jógáét, az 1940-es évek elején Swami Sivananda a jóga gyakorlati fogásait kezdte tanítani a szannjászin tanítványainak. Hatha jógát, rádzsa jógát, bhakti jógát, gjána jógát, krijá jógát, kundalini jógát, mantra jógát és a jóga valamennyi ágát tanította, amik az írásokban szerepeltek. Swami Sivananda mindenkivel meg tudta értetni a jógát, mint utat, amely az élet fejlõdéséhez vezet, legyen szó akár szannjászinokról, jógikról vagy családban élõ emberekrõl. A tanításai annyira inspirálóak voltak, hogy sok szannjászin tanítvány azzal a küldetéssel hagyta el az ashramot, hogy terjessze a jógát. Az egyes tanítványok különbözõ témákra helyezték a hangsúlyt. Swami Satchidananda, aki 9

10 az Integral Yoga Movementet (Integrál Jóga Mozgalmat) alapította az USÁban, a hatha jógát, gjána jógát és bhakti jógát helyezte elõtérbe. Swami Vishnudevananda, akinek a központja Kanadában van, több Sivananda Yoga Vedanta központot alapított, ahol hatha jógát tanítanak. Swami Venkateshananda rádzsa jógát tanított Mauritiuson. A mi gurunk, Swami Satyananda, aki szintén azt a megbízást kapta, hogy szádhanája részeként tanítson jógát, az integrál jógára helyezte a hangsúlyt, azaz valamennyi jógaágra, de ezek közül is elõtérbe helyezte a tantrikus jógát. A tantrikus jóga rendszere magában foglalja a kundalini jóga, krijá jóga, mantra jóga, laja jóga gyakorlatát, a pratjahára és a dhárana, valamint a dhjána és szamádhi magasabb szintjeit. A védikus oldalról Sri Swamiji a bhakti jóga, karma jóga, gjána jóga komponenseit, valamint a csakrák fogalmát építette be, és kifejlesztett egy meditációs rendszert. A meditációs rendszert a tantrák és Védák alapján építette fel, és ezeket a meditációkat késõbb közzé is tette 1974-ben megjelent Meditations from the Tantras címû könyvében. A bevezetõ tanítások 1965-ben a Mechanics of Meditation: Practices for Peace címû könyvben jelentek meg. Sri Swamiji volt az elsõ ember, aki a tantra jógikus oldalát állította elõtérbe. Az 1971-ben megjelent Tantra Yoga Panorama címû könyvben Sri Swamiji a tantra fogalmát ismerteti, ahogy az a mai társadalom szükségleteinek meg felelõen alkalmazható. Swami Satyananda arra inspirálta az embereket, hogy saját magukkal jöjjenek egyensúlyba úgy, hogy helyesen és tudatosan viselkednek, cselekszenek és beszélnek, ami az egész személyiségüket átalakítja. Amikor Sri Swamiji megalapította a Bihar School of Yogát, ezzel beteljesítette Swami Sivananda kívánságát, hogy integrál jógarendszert kell kifejleszteni. Mivel Sri Swamiji úttörõ volt a jóga széleskörû elterjesztésében, és a régi tévhitek lerombolásában, Indián kívül ezt a Bihar Yoga rendszert Satyananda Yoga Tradícióként ismerik. Sri Swamiji tanítási módszere Mikor Sri Swamiji 1956-ban elhagyta Rishikesh-t a guruja, Swami Sivananda megbízásával és áldásával, egész Indiát beutazta, hogy megismerje a társadalom igényeit. Utazott Afganisztántól Sri Lankáig, Pakisztántól Burmáig, hogy megértse a társadalom igényeit. Sri Swamiji úgy érezte, hogy a Védikus tradíció, mint filozófia, nem tudna segíteni az embereken, hanem inkább egy gyakorlati módszer kidolgozására van szükség. Ennek a tradíciónak a gyakorlati módszereit a tantrák szolgáltatják a jógán keresztül. Sri Swamiji képes volt elõre látni, hogy a jógára széles körben szükség lesz, nem a felszabadulás elérése miatt, hanem hogy az emberek azonnali segítséget és enyhülést kapjanak a pszichoszomatikus egyensúlytalanságaikra, mely károsítja a fizi- kai, mentális, érzelmi, morális és spirituális egészséget is. Sri Swamiji kétféle módszert is kidolgozott az egészség megszerzésére: egyrészrõl egy integrált, nyitott és kiegyensúlyozott személyiséget kell kifejleszteni, másrészrõl arra bíztatni az embereket, hogy nézzenek szembe az élet kihívásaival. Az elsõ megközelítés magában foglalja az emberi természet, az elme, psziché és szellem megértését a rádzsa jóga gyakorlatain és folyamatain keresztül; a legfenyegetõbb akadályokon való túljutást, mint amilyen a frusztrációk és az ego, valamint kiegyensúlyozott és harmonikus cselekvési szokások kifejlesztését a karma jóga gyakorlásával; az érzelmek kezelését a bhakti jógával; a képességet, hogy az elmét belülrõl és kívülrõl is nyugalommal szemléljük a gjána jógával; és a szádhanában való elmélyedést a krijá jóga, kundalini jóga, náda jóga, szvára jóga, mantra jóga és egyéb más jógaágak segítségével. Ez lett az egyik megközelítés, amit Sri Swamiji terjesztett. A másik megközelítés inkább egy életmód, annak a képessége, hogy az 10

11 életre másként tekintsünk, hogy a fájdalmat és szenvedést figyelmeztetõ jeleknek lássuk, melyeket saját tetteink okoztak, és így ismerjük fel a karma mûködését. Az életmódra tanítás és képzés különbözõ formákban lehetséges. Sok ember azért jógázik, hogy enyhítsen a stresszel teli életkörülményein, de Sri Swamiji azt tanácsolta, hogy építsük bele a jógát az egész életmódunkba. A szannjásza tradíció újraélesztésével egy másfajta életmód lehetõségét kínálta, hangsúlyozva, hogy minden ember spirituális joga, hogy egyszer életében szannjászin legyen. A szannjászán keresztül Sri Swamiji sok embert inspirált arra, hogy a jógát az életük részévé tegyék. Sok embernek segített úgy, hogy jógát tanított terápiaként, és sokaknak segített, hogy jógát tanított a belsõ béke elérése céljából. A szükségleteiknek megfelelõen segített az embereknek. Sri Swamiji szerint a jóga minden ember számára alkalmas módszer ben, az elsõ nyilvános konferencián Mungerben Sri Swamiji ezt mondta: Munger jógaközpont lesz az egész világ számára és ez a hely rá fog kerülni a térképekre. Sokan meglepõdtek, hogy vajon igazat mond-e, de mára Sri Swamiji szavai beigazolódtak. Sri Swamiji sajátságos módszerrel tanította a különbözõ nemzetiségû, származású és hitû embereket. Õ volt az elsõ indiai jógatanár, aki nyugatra ment és különleges módszerrel tanította a jógát ban Sri Swamiji elõször ment világ körüli útra. Hat hónapig volt távol Mungertõl és ez idõ alatt ültette el a jóga magjait Indián kívül. Nemcsak a jóga elméleti oldaláról beszélt közérthetõen és tudományos igénnyel, hogy mindenki számára érthetõ legyen, hanem jógagyakorlat sorozatokat is megosztott az emberekkel, akik így személyesen tapasztalhatták meg a jóga folyamatát. A késõbbi útjai során újabb gyakorlatsort és alapelveket tanított, így további ismereteket adott át az emberi testre, elmére, pszichológiára, személyiségre, hitre, valamint az emberi tulajdonságok javítására vonatkozóan. Sri Swamiji mindig elõre megtervezte, hogy mit fog tanítani az adott utazása során. Ez a terv több komponensbõl állt: ászana, pránajáma, mudra, bandha, satkarma, pratjahára technikák, krijá technikák, kundalini jóga technikák, csakra technikák, a jógáról kialakult tévképzetek szétoszlatása, ösztönzés és remény nyújtása az emberek számára. Azelõtt senki nem tanított pránajámát; ez kerülendõ dolognak számított. Még Európában is ez a hiedelem uralkodott, de fõleg Indiában. Európából a jóga világszerte elterjedt, és ebben Sri Swamiji meghatározó szerepet játszott. Sri Swamiji tanítási módszerével na gyon sokat tudtunk tanulni anélkül, hogy ezt megterhelõnek éreztük volna; sõt jobban megvizsgálva, rájöhetünk, hogy amit kaptunk tõle, az egy egész életre elegendõ. Ez Sri Swamijinek természetébõl adódó képessége volt. A világban lévõ összes központba, legyen az Nagy-Britanniában, Európában, Dél- Amerikában vagy Ausztráliában, minden egyes látogatásakor különbözõ tanítást hozott a tarsolyában, így növelte ismereteinket és megértésünket a jógáról. A jógagyakorlatok mélysége is mertté vált, és én ezeket a változásokat Sri Swamiji erõfeszítéseinek tulajdonítom. Sri Swamiji különleges stílusban magyarázta a jógát. A jóga valamennyi dimenziójáról beszélt, az élettani, a pszichológiai és a spirituális oldalairól is. Sri Swamiji nemcsak testként látta az embereket, hanem a fej, a szív és a kezek tulajdonságainak, azaz az intellektus, érzelmek és tettek összehangolt kombinációjaként, és mind a három dimenziót megpróbálta megismerni. Azok, akik jógatanítást kaptak Sri Swamijitõl, valóban nagyon szerencsések. Manapság felismerhetõ, hogy a 11

12 világon létezõ különbözõ tradíciók közül a Satyananda/Bihar jógarendszer az egyetlen, amely megkísérli a jóga fizikai, pszichológiai és spirituális dimenzióit minden egyes gyakorlatában integrálni. Kísérletezés és kutatás A kísérletezés és kutatás a Satyananda/Bihar Jóga központi témája. Amikor Sri Swamiji Rishikeshben volt és látta Swami Sivanandát, amint jógát tanított a tanítványainak, nemcsak a tananyagot tanulta meg, de a különbözõ eszméken és az írásokon alapuló változatos rendszereket és iskolákat is tanulmányozta. Mély tudást és gyakorlati ismereteket sajátított el a jóga gyakor latrendszerérõl. Sri Swamiji mindig azt mondta: Elõször tapasztald meg, és csak azután fogadd el. A kísérletezést már a kezdetektõl vé gezte. Az írások tanításait is kísérletnek vetette alá és a gyakorlatba is átültette õket ászanák formájában. A Pavan muktászana sorozatok, a shaktibandha gyakorlatok és az ászanák pozíciók szerinti csoportosítása mind Sri Swamiji korai tevékenységéhez köthetõk. A prá najáma rendszerét is megalkotta, melyet széles körben tanítanak az egész világon. Sri Swamiji különbözõ meditációkat fedezett fel a tantrákat tanulmányozva, melyeket tanított is antar mouna, adzsapa dzsapa, trátaka, csidákása dhárana, prána vidjá és jóga nidra formájában. Néhány Swamin figyelte meg ezen gyakorlatok hatását. Én voltam az egyik azok közül, akiknek az a megtiszteltetés jutott, hogy Sri Swamiji megfigyelte rajtuk a jóga nidra hatását. Így kutatta a jóga különleges gyakorlatait, megfigyelte a hatásaikat és le is írta ezeket. A Bihar School of Yoga által kiadott könyvek teljes egészében azon kutatások eredményeit tartalmazzák, melyeket Sri Swamiji végzett a korai idõszakában. A Yoga Nidra címû könyv a jóga nidra különbözõ szintjeit tekinti át a njásza tantrikus rendszere szerint. A pratjahára meditáció sorozata, az antar mouna különbözõ szintjei, az adzsapa dzsapa és prána vidjá, valamint a krijá jóga és kundalini jóga különbözõ gyakorlatai mind megtalálhatóak a Bihar School of Yoga könyveiben. Sri Swamiji volt az elsõ személy, aki megírta a krijá jógáról a magnum opust (nagy mûvet), ami azelõtt tabu téma volt, melyet csak titokban adtak át néhány beavatott számára. Nemcsak megtörte ezt a titokzatosságot, de a krijá jóga rendszerét hároméves levelezõ képzés formájában is oktatta, belesûrítve a gyakorlatok lényegét, kidolgozott formát és sorrendet adva a gyakorlásnak. Sri Swamiji volt az elsõ, aki a mudrák és bandhák szerepére tudományos magyarázatot adott. Azt megelõzõen csak elképzelések voltak a mudrákat és bandhákat illetõen. Azelõtt soha senki nem magyarázta ezeket gyakorlati és tudományos szempontból. A Bihar School of Yoga kiadványai, mint a Moola Bandha: The Master Key, Hatha Yoga Pradipika, Yogic Management of Asthma és a Diabetes and Yogic Management of Common Diseases mind Sri Swamiji elmélyült ismereteit példázzák, melyeket szannjászin tanítványainak adott át. Ezek a könyvek a jógikus küldetés eszméit közvetítik. Amikor Sri Swamiji 1963-ban megalapította a Bihar School of Yogát a régi Sivananda ashramban Mungerben, különbözõ tanfolyamokat tartott: kilenc hónapos tanári tanfolyamot, majd hat hónaposat, azután három hónaposat, és végül egy hónapos tanári kurzust. Sri Swamijinek az volt a vágya, hogy az embereknek mély, alapos és tapasztalati tudásuk legyen a jógáról, valamint mélyen ismerjék a jóga életmódjukkal, gondolkodásukkal és környezetükkel kapcsolatos vonatkozásait. Az emberek a világ minden részérõl jöttek: Ausztráliából, Japánból, Európából, Nagy-Britanniából, Északés Dél-Amerikából, és Indiából is, hogy ezeken a tanfolyamokon részt vegyenek. A tanfolyamokon Sri Swamiji a jóga gyakorlatok tudományos vizsgálatát kezdeményezte. Az ászanák elsõ alapos kutatását T. Pasek és Dr W. Romanowski végezték Lengyel or szágban 1968-ban a varsói Testnevelési Akadémia Élettani 12

13 Tanszékén. Alapos vizsgálatot végeztek élettani, biológiai és pszichológiai módszerekkel a sirs ászana (fejenállás), és más lényeges ászanák hatásairól az em ber testi felépítésére, agyára, szívmûködésére, keringésére, légzõ- és emésztõrendszerére. Ugyanekkor kezdte Sri Swamiji a jóga kutatását Biharban. Dr. Sreenivassal, aki a Patnában mûködõ Indira Gandhi nevû kardiovaszkuláris betegségeket kutató intézet igazgatója volt, 1968-ban elvégezték az elsõ kísérletet a jóga hatásáról a szívbaj kezelésére, mely hat hónapig tartott, és az eredményeket az Effects of Yoga on Hypertension címû könyvben publikálták. A jóga légzõszervi megbetegedésekre gyakorolt hatásait 1978-ban a Raipur Medical College-ban tanulmányozták a Satya Darshan Yogashram közremûködésével, Sri Swamiji vezetésével. Egy Ajurvédikus fõiskolán Raipurban a jóga bõrbetegségekre gyakorolt hatásait vizsgálták Sri Swamiji irányításával. Az indiai Orissa tartományban lévõ Sambalpurban, a Burla Medical Collegeban 1978-ban a cukorbetegség jógikus kezelését kutatták több száz beteg bevonásával Orissa-ban, Biharban és Bengálban. A kapott eredmények alapján az inzulinkezelésre még nem szoruló diabétesz gyógyíthatóvá vált, hiszen könynyen kezelhetõ volt a jógagyakorlatok segítségével. Korábban a jógát elsõsorban a fizikai állóképesség javítása és testépítés céljából tanították. Ez a felfogás azonban megváltozott, mikor néhány kísérleti eredmény napvilágot látott. Több független szervezet szintén elkezdte kutatni a jógát. A kutatásokhoz jelentõsen hozzájárult az Egyesült Államokbeli Himalayan Institute-ból Swami Rama, aki önként vállalkozott, hogy hosszabb idõre leállítja szívmûködését. Swami Nadabrah mananda szintén jelentõs segítséget nyújtott a jógikus kutatásokhoz az Egyesült Államokban, aki negyvenöt percen keresztül teljes kumbhakát (légzésvisszatartást) végzett egy légmentesen lezárt szobában, miközben tablán (indiai ütõhangszer) játszott. Ezekhez hasonlóan sok Indiában élõ Swami is tudományos kutatásoknak vetette alá magát, ami nagyon bíztató eredményeket és jelentõs fejlõdést eredményezett a jóga alaposabb megismerésében. A hetvenes évek elsõ felében Sri Swamiji megpróbálta bevezetni a jógát az indiai oktatási rendszerbe, de ez akkoriban nem járt sikerrel. Ennek ellenére bepillantást tudott nyújtani az Európaiak számára a jóga világába az RYE (Research on Yoga in Education) képviseletén kereszül, amit 1977-ben Micheline Flak (Swami Yogabhakti) alapított Párizsban, melynek ma már számos központja van világszere; a YES-t (Yoga Education at School) pedig Kanadában alapította meg Swami Arundhati. Ezek a szervezetek úgy oktatták a jógát, ahogy a tanulókat oktatják a tantermekben és otthon. Amikor látták a jógaoktatás gyermekekre gyakorolt pozitív hatásait a nyugati országokban, 1996-ban India kormánya is úgy döntött, hogy bevezeti a jógát a nemzeti tantervébe, hogy a tanulók már iskolás koruktól részesüljenek a képzésben. A döntés ugyan megszületett, de a források még nem állnak rendelkezésre. Ehhez hasonlóan a légzési, szív-, emésztõrendszeri, csont-, izom- és idegrendszeri betegségek terén végzett kutatási eredmények, valamint a jógagyakorlatok gyógyulási folyamatok felgyorsításában játszott szerepe láttán, sok orvosi fõiskola határozott úgy Indiában, hogy jógát is beépítik az oktatásba. Bihar tartomány kormányzata 1993-ban beleegyezett, hogy a jógát bevegyék az MBBS (orvosi és sebészi fõiskolai diploma) tantervbe. A Bihar School of Yogát kérték fel a jóga-terápia oktatására nyolc állami orvosi fõiskolán Biharban. Két évig a Bihar School of Yoga orvosai és Swamijai tartottak képzést jóga-terápiából az orvos-hallgatóknak ezeken a fõiskolákon. Ennek eredményeként az Indiai Orvosi Társaság (Indian Medical Association) Biharban mûködõ ága a központi szervezetnek, azaz az Új Delhiben lévõ Orvosi Tanácsnak ajánlotta, hogy tegyék a jógát az MBSS tanterv részévé. Az ajánlás jelenleg megfontolás alatt van. Bihar kormánya arra is hivatalos határozatot hozott, hogy gyakorló orvosokat képezzen Biharban a jóga-terápia alapelveire és gyakorlataira a Bihar School of Yogán. Mi több, Bihar tartomány kormányának egészségügyi minisztériuma betegségcsoportokat is azonosított, melyek egyszerû ászana, pránajáma és satkarma gyakorlatokkal kezelhetõek. Átfogó lista készült harminchét betegségcsoportról, melyeket a Yogic Management of Common Diseases címû könyv tárgyal. Sri Swamiji minden jóga tanárt arra bíztatott, hogy válasszon ki egy szakterületet, amiben alaposan elmélyed. Így sok embert képzett ki, akik nagyon járatosak voltak a jóga valamelyik ágában. A tudományos kutatások idõvel egyre intenzívebbé váltak. Ausztráliában Dr. Swami Shankardevananda vizsgálta a pavanmuktászana gyakorlatok hatását, különösen az ászanák végrehajtása közben végzett izommozgásokra. Kanadában Swami Arundhati kutatja a vérnyomás változását a satkarma gyakorlatok alatt. Miután Sri Swamiji 1988-ban elhagyta az asramot, még akkor is arra bíztatott bennünket, hogy terjesszük a jógát a társadalom különbözõ rétegei felé. A Bihar School of Yoga Swamijai ben a hadsereg bevonásával végeztek tanulmányt. Elvitték õket egy táborba a himalájai Siachen gleccserhez, ahol megtapasztalhatták az ottani katonák 13

14 életkörülményeit, és kidolgoztak egy jógaprogramot, ami segített elviselhetõbbé tenni ezeket a feltételeket. A rajastani Bikaner-be is elmentek, ahol viszont a sivatagi körülményekhez dolgoztak ki jóga programot, melyre kiképezték a katonákat. Ezek eredményeképpen most a hadsereg úgy határozott, hogy egy egységet jógagyakorlatok segítségével képez ki, majd összehasonlítja ezeket azokkal, akik hagyományos kiképzést kaptak. Ez a kutatás jelenleg függõben van, de a hadsereg és a Bihar Yoga Bharati elindítja a közeljövõben ben meghívtak egy nemzetközi oktatási konferenciára Párizsba, melyet a RYE szervezett. A fõ téma az volt, hogy hogyan tud a jóga segíteni a tantermi környezetben. A konferencia nyilatkozatának hatására tizenhét ország képviselõje döntött úgy, hogy bevezeti a jógát az oktatási rendszerükbe. Ez év (2000) márciusában egy másik konferenciát rendeznek Párizsban, ahol a jóga oktatásban betöltött szerepérõl fogunk eszmét cserélni. Egy másik projektünk a börtön program 1994-ben kezdõdött, melyet a Bihar School of Yoga Swamijai végeznek. Bihar huszonnégy börtönébe jutott el a jóga. Minden évben, rendszeresen egyhónapos képzés van ezekben a börtönökben. Két év alatt 450 életfogytig elítélt rabot képeztünk ki jógaoktatónak, akik hivatalos oklevelet is kaptak. Õk igény szerint a társaiknak is tudnak jógát tanítani. Ezen kívül Bihar kormánya úgy döntött, hogy csökkenti a letöltendõ büntetését azoknak a raboknak, akik érdeklõdnek a jóga iránt. A jóga a sporttestületekhez is eljutott ben India sporthatósága számára folytak oktatási programok Kal kuttában és Új Delhiben. Így a Sri Swamiji által végzett kutatómunka, ami a Bihar School of Yoga alapításával kezdõdött, különbözõ formában és módokon a mai napig tart. A Bihar Yoga Bharati és a Satyananda Yoga Academy Ausztráliában abban bíznak, hogy közös kutatást végezhetnek az ászanákon, pránajámán, mudrákon és bandhákon. Folyamatosan több más projekt is tervbe van véve. A Sita Kalyanam az egyik projekt, amibe az összes Swami bekapcsolódott, melyet mostanában minden évben megtartanak Rikhiában, Swami Satyananda tapobhúmi-ján (szádhana helyén). A Sivananda Math jótékonysági intézetet, melyet 1984-ben Sri Swamiji hozott létre, egy egész panchayat-ot (kerületet) fogadott be Rikhiában több faluval és körülbelül tízezer családdal. Minden évben az összes család alapvetõ szükségleti cikkeket kap: ruhákat, konyhai eszközöket, egyéni, közösségi és társadalmi szintû javakat, háztartási cikkeket, munkalehetõséget, oktatást és orvosi ellátást. A Swamik a szádhanájuk és tanulmányaik részeként idõrõl idõre különbözõ tevékenységekben vesznek részt. Ez az írás bemutatja, hogy Sri Swamiji mekkora energiát fektetett be a Satyananda/Bihar Yoga rendszerébe. A Satyananda jóga más, mint a közönséges jóga. Azért például, mert ez egy fejlõdõ formája a jógának; ez olyan iskola, melynek kialakult koncepciója van. Amikor a jóga része lesz az ember környezetének, az emberi szükségleteknek, és végsõ fokon része lesz az emberi életnek és kultúrának, akkor egyetemessé és dinamikussá, fejlõdõvé és inspirálóvá válik. A Satyananda jóga, ami Bihar jógaként is ismert, ebbe a kategóriába tartozik. Ez egy fejlõdõ jóga. Az õsi hagyományokat folyamatosan tanulmányozza, és az azokban rejlõ tudást a felszínre hozza, nem különleges témákról, hanem az emberi természetrõl és a személyiség fejlõdésérõl a jóga által. Forrás: Yoga magazin, január 14

15 A hagyomány, 1. rész Swami Satyasangananda Saraswati Minden hagyomány lényege a folytonosság. Egyedül ez a tényezõ az, amely a hagyományt létrehozza. Ahhoz, hogy ezt megértsük elég, ha csak annyit te szünk, hogy megfigyeljük a világmindenséget. A hagyomány legjobb példáit ebbõl lehet felvázolni. A bolygók, az év szakok, a növények, az állatok, az ás ványok és az ember birodalma mind a saját szabályrendszereik által vezéreltek. A világmindenség felruházta ezeket a hagyomány formájával. Ezek a szabályok sohasem változnak. Felébredtél már valaha úgy, hogy a nap nem kelt fel, vagy a hold nem világított éjszaka? Nem, egyáltalán nem volt ilyen! Meg számlál ha tatlanul sok ilyen példa van, amely demonstrálja a világmindenség hagyományának teljes és abszolút folytonosságát. A hagyomány célja, hogy átadja a hasznos tudást. Minden, amit ma tudunk önmagunkról és a világról, amelyben élünk az a hagyományokból származik, amelyeket évszázadokon át a különbözõ civilizációk alakítottak. Így ma különféle hagyományok létezését láthatjuk a világban. Ezek társadalmilag, kulturálisan, vallásilag, oktatásilag, spirituálisan, gazdaságilag és a háborúzás hagyományát illetõen is különböznek. Ezeknek a hagyományoknak a számlájára írható, hogy a modern embernek helyzeti elõnye van õseihez, a primitív emberhez képest, mert már az információk óriási kincsesbányájával rendelkezik, amelyben kutathat. Ez idõt és erõfeszítést spórol, és gyorsabb fejlõdéshez vezet az élet minden területén. Nagyon gyakran fontos gondolatok is találhatóak ezekben a tradíciókban, amelyek áttörést adhatnak olyan nehéz problémák megoldásában, amelyekre nincs válaszunk. A hagyományok stabilitást biztosítanak az élethez. A stabilitásból származik a növekedés. A társadalom fejlõdik. A kultúra virágzik. Új felfedezések történnek, és nehéz feladatokat hajtanak végre. Ez a stabilitás a világmindenség szokásaival magyarázható. Milyen lehetetlen lett volna az ember számára elérni jelenlegi fejlõdési szintjét, ha a természet kiszámíthatatlan és szeszélyes lett volna szokásait illetõen. A hagyomány szó szanszkrit megfelelõje a parampara. Ez a szó a folytonosságra is hangsúlyt helyez. Szó szerint azt jelenti, hogy, ami jelen volt tegnap, az jelen van ma is, és holnap is létezni fog. Így a kulcs a hagyomány kialakításához az egynemûség, a homogenitás. Ha törés van, az már megszûnik tradíció lenni. Törés a tradícióban Egy törést a tradícióban sok minden okozhat. Sok ezek közül körülményektõl függõ, mint a megszállás vagy hódítás. Az új uralkodók új hagyományokat hoznak, hogy lecseréljék a régit. Ezeknek az új hagyományoknak az elfogadása gyakran szigorúan elõ van írva. Nincs más választás, mint követni azokat. Az elvándorlás egy másik fontos körülményektõl függõ tényezõ, amely felelõs egy tradíció megtörésében. Az új föld instabilitást hoz és életstílus változást. Gyakran a nem segítõ környezet miatt a régi hagyományt hátra hagyják és elfelejtik. A jövõ generációi egy idegen környezetben születnek és nõnek fel, átvéve a helynek a hagyományait, amibe beleszülettek, mint természetes örökségük részét. Ezeket a töréseket a történe- lem véletlenjei okozzák. A töréseket az is okozhatja, ha a hagyománynak egy benne rejlõ fogyatékossága van, amelyet nem lehet helyre hozni. Nem tökéletes. Nem biztosít hasznot az elkövetkezõ idõkre. Csak egy rövid idõszakra érvényes, egy adott helyzetben. Amikor a helyzet megszûnik létezni, a hagyomány jelentéktelenné válik. Amikor a hagyomány törése a történelem egy véletlene miatt történik, akkor a tradíció bármikor újraéleszthetõ, ha a helyzet alkalmas az újjáéledéséhez. De ha a tradíció tökéletlen, akkor örökre elvész és nem lehet megfiatalítani. Ezért csak ahhoz természetes visszatérni, ami hasznos, jelentõségteljes és el kell hagyni a haszontalant és tökéletlent. Nélkülözhetetlen összetevõk vízió és elõrelátás A homogenitás mellett van még egy másik alapvetõ tényezõ is, amelyen a hagyomány léte múlik. Ez az elõrelátás. A hagyományteremtõk nem hétköznapi emberek, mint te és én. Átlagon felülinek születnek, és amikor meghalnak egy paramparát hagynak maguk mögött. Megvan a képességük ahhoz, hogy a távoli jövõt elõre lássák és tudják, hogy egy bizonyos hagyomány hogyan fogja alakítani magát, mialatt a társadalom fejlõdik. A társadalom nem mozdulatlan. Mindig átalakulás és változás történik benne. Ki tudja, hogy merre fog fújni a szél, mondjuk kétszáz év múlva? Akkor mennyire lesz helytálló egy hagyomány, amely száz és ezer évekkel azelõtt született? El fog torzulni, el fogják hagyni, vagy csak meghal? 15

16 Ezért van az, hogy a régebbi hagyományok egészségesebbek és stabilabbak. Õsiségük mélységet biztosít számukra. Kiállták az idõk próbáját, tökéletesek és eredményesek. Kibírták a korszakok támadását és a történelem pusztításait, elérték a siddhi-t vagy tökéletességet. Szanátan-ná, vagyis örökkévalóvá váltak. Ebben a modern korban a szanátan hagyományok azok, amelyek különleges figyelmet érdemelnek, mert az élet megóvásáért jöttek létre. Emberek, mélyrõl jövõ látomással és a jövõre vonatkozó tiszta szellemi meglátással, hozták létre ezeket a hagyományokat. Ez az õ ajándékuk, az emberiség töretlen és folyamatos fejlõdéséhez. A hagyományoknak az egész emberiség számára használhatóknak kell lenniük Az örökkévaló státusának kiérdemléséhez szükséges, hogy egy hagyomány ne legyen felekezeti, szektáriánus. Nem szabad, hogy csak egy vagy két embercsoport számára legyen alkalmazható, hanem az egész emberiség számára. Az élet univerzális. A problémák és helyzetek természete, amelyekkel az ember szembenéz az életútja során, a világon mindenhol ugyanolyanok. A szerelem, harag, gyûlölet, szorongás, nyugtalanság, öröm, bánat univerzális minõségek. Mindannyiunkban léteznek. Van valami különbség egy orosz vagy egy indiai dühében? Nem, egyáltalán nincs. Az emberi tulajdonságok egyformák mindenhol, nem számít melyik országhoz, melyik osztályhoz, kaszthoz vagy valláshoz tartozol. Ismert olyasmi, hogy keresztény fájdalom vagy hindu öröm? A fájdalom az fájdalom és az öröm az öröm. Nem számít, ki érzi, vagy hogy a világnak melyik részén érzik. Egy hagyománynak, amely az élet ismeretén alapul meg van a képessége, hogy illeszkedjen, alkalmazkodjon, és új irányba terelje magát a változó idõknek megfelelõen. Nem engedi meg, hogy bemerevedjen. Nem stagnál, mint az állóvíz. Inkább áramlik, mint a folyó sodra friss, új vizet hozva ideák és gondolatok formájában. Azt gondolni, hogy egy hagyomány nem tud átalakulni vagy alkalmazkodni, ha már egyszer kialakult az nem helyes. A jó hagyományoknak mindig meg van a lehetõségük, hogy fejlõdjenek és felvegyenek bármilyen új ideát, amely még tökéletesebbé és megfelelõbbé teszi õket az emberiség számára. A megmerevedés egy másik oka egy tradíció megtörésének és viszszavonhatatlan halálának. Hagyomány a civilizációk túléléséért A hagyomány fontos számunkra, mert egyet jelent a túléléssel. A civilizációk, amelyek idõ által korlátozott hagyományokat tartanak fenn és támogatnak, egy idõ által korlátozott végzettel is találkoznak. Hol vannak a múlt nagy civilizációi? Elmosta õket az idõ, elfelejtették õket. Ha léteznek is, csakis a történelem lapjain. Egy hagyomány igazi tesztje az, hogy önfenntartónak kell lennie. Meg kell lennie az erejének, hogy túléljen, csak azért, mert annyira értékes, hogy elvesztése azt jelentené, hogy az életrõl való tudás veszik el. Minden civilizáció saját egyedi gondolat áramlattal vagy dhárával bír, amelyen keresztül fel tudjuk vázolni a hagyományt, amelyet fenntartott korszakokon át. Ezek a hagyományok a civilizációknak sajátos világképet adnak, amelyek karakterizálják õket és elválasztják a többitõl. Néhány civilizációnak harcos hajlamú szellemisége van. Nem gondolnak másra, csak a hódításra és terjeszkedésre. Néhányan természetüknél fogva kereskedõk és csak a nyereségre és veszteségre gondolnak. Mások felfedezõk, mindig mindenféle új horizontokat kutatnak és keresnek. Néhányan terroristák gondolatban, szóban, szándékban és az életet csak a fegyverek csövén keresztül látják. Néhányan cigányok, mindig úton anélkül, hogy egy helyet véglegesen a sajátjukénak mondanának. Néhányan filozofikusak természetüket illetõen. Az életet minden szempontból látják, nem csak azt az életet, ami szemmel látható, hanem azt is, ami rejtett. Ez az a hajlama az elmének, amely befolyásolja a hagyományokat, alkalmazkodik, és így irányt szab a viselkedésnek, reakciónak, a válaszoknak és következésképpen minden civilizáció élethosszának. A Bháratavarsha hagyományai, az eredeti India Az, ami egyedivé teszi ezt a földet, amelyet Bháratavarshának neveznek az az, hogy itt nem csak egy-két törzs vagy ember gyakorol és van tudása a legõsibb ismert hagyományokról, amelyeket az ember kapott. E hagyományok élénkek és élõk minden egyes otthonban. Még mai nap is, végignézve a hagyományok vonalait, ezeket a tradíciókat jóformán minden egyes családban ismerik és gyakorolják. Ki gondolta ki ezeket a hagyományokat? Ki õrizte és továbbította ezeket nekünk? Természetesen nagyon sokat 16

17 köszönhetünk nekik ezekért a hagyományokért, amelyek az életrõl és az életmódról szólnak. Minden ember számára alkalmazhatóak. Nem felekezetiek vagy szektásak és nem is vallásosak. Egyaránt tudományosak és filozofikusak is. A filozófia, amit átadnak az az, hogy hogyan éljük az életet a maga teljességében, és ugyanakkor szem elõtt tartsuk, hogy mi a születés valódi célja. A tudomány, amelyet terjesztenek az a módszer és eszköz, hogy ösztönözzék az emberiséget e felé a cél felé. Risik és múnik a nagy sze rû védikus tradíciók alapítói Az õsidõk látói, a Védák risijei és múnijai azok, akiknek köszönettel tartozunk. A világmindenség szemlélése által, minden idõk legnagyszerûbb hagyományának létrehozói, ráébredtek arra, hogy a folytonosság az, amely a legfontosabb tényezõje a hagyomány megõrzésének. Bizonyára azt is tudták, hogy a folytonosság nem tartható fenn fajokon vagy civilizációkon keresztül, mivel azok ki vannak téve az idõ ciklusainak. De egy idea vagy gondolat számára nincsenek korlátok, és ha már egyszer megszületett, minden elkövet kezõ idõt túl tud élni, ha gondosan õrzik. Az ideáik átadására létrehozták a legértékesebb és legbecsesebb hagyományt, amelyet az ember ismer, a guru paramparát. Ez a hagyomány a legkülönlegesebb és legszebb drágaköve a Bháratavarshaként ismert föld kincstárának. Ez a párját ritkító hagyomány az, amely felelõs a védikus látók eleven tapasztalásainak sértetlen és töretlen folytonosságáért. A guru param para vagy guru hagyomány az, amely gondosan oltalmazta a hagyományt és adta tovább a következõ évszázadoknak, ennek a földnek az erõszakos történelmi zûrzavarainak ellenére. Õk a hagyomány valódi õrzõi, amely a legmagasabb tudáson alapul, s amelyet a védikus látók mély meditációs állapotban ismertek fel. Atma a védikus hagyomány alapeszméje A védikus hagyomány egyedülállósága az, hogy a vizsgálódás tárgya nem az anyag, hanem a szellem volt. Még ha az anyagot elemezte is, úgy tekintette azt, mint a szellem egy kibontakozását és nem önmagában függetlenül létezõ elemet. Felismerve az anyag múlandóságát, figyelmüket arra fordították, ami megmarad, miután az anyag elbomlik. Így már a kezdetektõl fogva a védikus tradíciók azzal a céllal fejlõdtek, hogy ne csak az életet, de az élet utánit is befolyásolják. A risik és múnik meditációs tapasztalásai felfedték, hogy miután a test meghal és elbomlik, mindannyiunkban van valami, ami fennmarad. Az élet során tanúként mûködve létezik, inspirál minket és néhanapján bepillantást enged önmagába. De ez a bepillantás töredékes és nem látszik olyan állandó, töretlen és sugárzó éberségnek, mint amilyen valójában. Ez azt jelenti, hogy van bennünk egy végrehajtó és egy tanú, aki szemléli, amit a végrehajtó cselekszik. Ezt a tanút csétányjá-nak, tudatosságnak vagy éberségnek nevezik, vagy lehet azt mondani, hogy tudatos éberség. Ahhoz, hogy biztonságos legyen az utunk, miután ez a tudatosság elhagyta a testet, egy mély és tartós kapcsolatot kell kiépítenünk vele addig, amíg élünk. Képesnek kell lennünk arra, hogy azonosuljunk a tudatosságunkkal épp annyira, mint amennyire azonosulunk a testünkkel és az elménkkel. Amikor a test meghal, és az elme kialszik ez a tudatosság továbbra is tapasztalja önmagát a létezés egy másik dimenziójában. Az, ami az emberi életet különlegesebbé teszi más életformáktól az az, hogy mint ember képes vagy megismerni és megtapasztalni ezt a tudatosságot magában ebben a testben anélkül, hogy meghalnál. Megismerni a tudatosságot, ez a létezés lényege. Ez azt jelenti, hogy a halál után a tudatosság, amit az élet során magunkban hordozunk, testetlenné válik, és mint tiszta tudatosság mozog tovább, energiával vibrálva. De nincs formája. Mivel nincs fizikai sajátosságok által bekorlátozva, különféle birodalmakban mozoghat, amelyek más idõben, térben léteznek, és idõn és téren túl is. A létezésnek ezen szféráit lókáknak hívják. Hét van belõlük: bhu-loka (földi sík), bhuvar-loka (köztes sík), suvar-loka (isteni sík), maha-loka (a szentek és sziddhák síkja), jana-loka (risik és múnik síkja), tapo-loka (a felszabadult lelkek síkja) és a satya-loka (a végsõ igazság síkja). Ezeket csak akkor éri el, ha szert tesz a gati-ra, vagy lendületre az élet során végrehajtott cselekedeteken ke resz tül. Természetesen bizonyos cselekedetek segítik a tudatosság lendületét, míg mások akadályozzák. Ezeket a cselekedeteket tágan erkölcsösként és bûnösként lehet minõsíteni, de ahhoz, hogy megértsük az erkölcsöt és a bûnt, újra kell fogalmaznunk nézeteinket errõl a két fogalomról. Van egy fogalom, amit a társadalom ír elõ nekünk és mindannyian tudjuk, mi az, amit a társadalom erkölcsként és bûnként minõsít. De furcsa módon, amikor a tudatosság lendülete kerül szóba, akkor van egy teljesen más szabályrendszer, amely meghatározza ezt. Ez a meghatározás tudományosabb minõsítés és szembehelyezkedik a társadalom erkölcsi és vallásos fogalmainak árnyalataival. Ezt a szabályrendszert úgy ismerik, mint dharma. Szanátan dharma a Bháratavarsha egy hagyománya A dharma örökkévaló. Sohasem változik, ezért ismert szanátanként. Ez a világmindenség egyik legjobb hagyománya. Azokat az elveket tanítja nekünk, amelyek összefogják a világot. A szótár úgy határozza meg, hogy helyes magatartás. Ehelyett inkább úgy kell meghatározni, hogy értékek, ame- 17

18 Swami Satyananda Saraswati Swami Niranjanananda Saraswati és Swami Satyasangananda Saraswati lyek teljessé teszik a természet törvényeit. Az egész teremtést három gúna vagy minõség hozza létre, amelyeket, mint szattva, radzsasz és tamasz ismerünk. Ennek a három minõségnek a kölcsönhatásával születik meg a kézzelfogható világ. Különbözõ arányban jelen vannak az élet minden egyes darabkájában. A szattva a fényesség, a radzsasz a nyughatatlan aktivitás, és a tamasz a mozdulatlanság. A dharma cselekedetei szattvikus rezgéseket keltenek, amelyek nyugtató, stabil és életet segítõ energia köröket hoznak létre. Így bármi, ami gátolja ennek a szattvikus energiának a nyugtató áramlását bûnnek nevezhetõ. Azok a cselekedetek, amelyek támogatják a szatt vikus energiát, azok az erényes cselekedetek. Helyesen azt is mondhatjátok, hogy amikor a szanátan dharma elvei hanyatlanak és eltûnnek az éle tünkbõl, akkor a pralája, a világvége közel van. A dharma az, amely fenntartja a világot. Nélküle a világ elkorcsosodna. Bármilyen gondolat, szó vagy cselekedet, amely természetében szatt vikus, segíti a dharmát a világ fenntartásában. Ez az univerzum és minden, ami benne születik kizárólag a szattva miatt él és lélegzik. A radzsaszikus rezgések szétszórják az univerzum homogenitását, a tamasz sötétséget hoz létre. A meditáció egy szattvikus cselekedet. Aho gyan az imádság is. Alapjában véve minden kreativitás szattvikus természetû. Szattva a szanátan dharma alapja A szattvikus energia, amely elõtérbe ke rül a dharmikus cselekedeteken ke resztül, segíti az egyént, hogy életét harmonikussá, így kreatívabbá és sikeresebbé tegye. És ez ugyanakkor felkészíti õt az élet utánira. A megtestesült tudatosság állapota a halál után olyan, mint a pá lyán álló foci labda, aztán jön egy játékos, aki egy jó rúgással megadja neki a gátit vagy lendületet. Az éberség is a mozdulatlanság állapotában van, és aszerint a lendület szerint száll a különbözõ síkokra, amelyeket a múlt cselekedetei szerint nyert. Egyedül csak a szattvikus cselekedetek eredményeznek kellõ lendületet, hogy a tudatosság magasabb síkok felé mozduljon. Bár a halál elpusztítja a fizikai testet, de nem tudja lerombolni a tudatosságot. Ezért helyes azt feltételezni, hogy számunkra a tudatosság fontosabb, mint a test és az elme. Túléli mindkettõt. Amikor a test és az elme megszûnik létezni, akkor egyedül ez a testetlen tudatosság az, ami tovább viszi a dzsívát (lelket). Ha nem foglalkoztál azzal, hogy felébreszd ezt a tudatosságot, amíg éltél, akkor a lendület, amelyre szüksége van ahhoz, hogy tovább hajtsa magát, nem lesz meg és ott fog maradni a tompa és mozdulatlan alacsonyabb létezési síkokon. Az erõ, amely tovább viszi, visszaveti, vagy mozdulatlanul állva hagyja a dzsívát: karmaként ismert. A karma cselekedet. Néhány karma elõsegíti a tudatosság ébredését, és néhány akadályozza. Míg mások egyáltalán nem befolyásolják. A karmákat pedig, amelyeket végrehajtunk a szamsz kárák befolyásolják. A tudomány segítségével tudjuk, hogy vannak alsóbb és felsõbbrendû lét formák, mint a növények, madarak, ásványok, zöldségek, állatok és így tovább. De magán az emberi fajon belül is vannak alsóbb és felsõbbrendû születési formák. Ezek a kategóriák nem külsõ kellékek alapján vannak leírva, mint szépség, gazdagság, hírnév, hanem a belsõ szamszkárák szerint, amelyek befolyásolják a viselkedést, a gondolkodásmintákat, a válaszokat és reakciókat a különbözõ élethelyzetekben és életkörülmények között. 18

19 Szamszkára a tisztulás folyamata A szamszkára szónak nincs igazi angol vagy magyar megfelelõje. Gyakran vallásos rítusként, rituáléként vagy szertartásként írják le. Ez egy felületes magyarázat. Természetesen ez egy rítus, de nem elég csupán ezt állítani róla. Sokkal helyesebb azt mondani, hogy a szamszkára egy rítus, amely a tisztulás folyamatán keresztül egy bizonyos dolgot vagy személyt alkalmassá tesz egy bizonyos célra. Ezt kétféleképpen viszi véghez. Elõször az akadályok és hiányosságok eltávolításával, majd az egyénen belül újonnan szerzett minõségek kifejlesztésével. Elég annyi, hogy tanítja, képezi, finomítja, tökéletesíti, csiszolja, alakítja és ékesíti az ember teljes személyiségét, így az fejlesztheti emberi képességeit, minõségét és nem marad az ösztönök szintjén, mint az állatok. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, az ember nem jobb, mint egy állat, jóllehet megörökölhetett egy emberi testet. A négy alapvetõ ösztön - az alvás, az éhség, a félelem és a nemzés - amely az állatokat irányítja, az embert is irányítja. De, ha azt akarja, hogy a szó igazi értelmében felnõtt embernek nevezzék, akkor az ösztönös szint fölé kell emelkednie. A természet nagylelkû az emberhez. Megadja neki a felbecsülhetetlen erõt, hogy így tegyen. De az ember hogyan teszi ezt meg? Ebbõl az okból és kizárólag ezért a célért fedték fel a védikus látók a szamszkárákba történõ beavatás legértékesebb hagyományát, amely az ember életének különleges pillanataiban történik a fogantatástól a halálig. Ezt a tudást a guru parampará-n vagy guru hagyományon keresztül adták tovább. Fontos felismerni, hogy a szamszkárák hagyománya nem vallásos elképzelés volt és nem is szociális, vagy kulturális. Metafizikai elgondolás volt, amely olyan gyorsan beleszövõdött az emberi élet szociális, kulturális és vallásos szövetébe, hogy az ember kénytelen volt foganatosítani ezeket, ahogyan ma kénytelen világi tudást szerezni azért, hogy meg tudjon élni. A mi régi risijeink és múnijaink felismerték, hogy az élet elsõsorban inkább misztikus, mint materiális utazás. Minden materiális erõfeszítése ellenére is a nap végére az embernek meg kell adnia magát. Õszintén szembe kell néznie önmagával. Az anyagi szerzeményei nem fogják megmenteni. Ehhez egy másfajta bankszámlát kell nyitnia. Azt is tudták, hogy az anyagi kényelem õrült versenyében az ember arra van kötelezve, hogy megtagadja az efféle tartalék felépítésének szükségességét. Ezért bevezették a rítusokat oly módon, hogy az az ember társadalmi létezésében nélkülözhetetlenné vált. Ily módon arra lett kötelezve, hogy beleolvassza ezeket az életébe. Sõt mi több, ezeket a rítusokat összekapcsolták az élet legalapvetõbb állomásaival, mint a fogantatás, születés, felnõtté válás, házasság és azután a halál mindezek az események örökké misztériumok maradnak az ember számára, amelyek felett nincs hatalma. Védikus hagyományok szóbeli vagy írásbeli? Ezek a szamszkárák eredetileg szóbeli hagyomány útján öröklõdtek. Így lehetetlen egy idõpontot vagy egy korszakot meghatározni, amikor elõször gyakorolták ezeket. Bizonyosan az írott szó születése elõtt volt, mert különben mi ért szájhagyomány útján lettek to vább adva? Ez világosan utal õsi ségükre. Az elsõ írott bizonyítéka ezeknek a szamszkáráknak a Védákban találhatók, az ember által ismert legkorábbi írott értekezésekben. Késõbb bizonyítottan tárgyalták ezeket a Brah manákban, Áranjakákban és az Upani shadokban és szisztematikusan lefektetve a Szútrákban, mint a Grhijaszutrák, Dharmaszútrák, Srautaszútrák. A szmritik, amelyek fõ ként inkább az ember társadalmi szabályaival foglalkoznak, mint a rituálékkal, szintén szükségesnek találták, hogy tartalmazzák ezeket a szamszkárákat, meghatározva az acsárát (viselkedés), vyváhárát (az embereket, eseményeket illetõen) és a prajascsittát (vezeklés). Akkorra ezek a tisztulási rítusok, amelyek szamsz kárákként ismeretesek, annyira összefonódtak a mindennapi élettel, hogy még a Számhitákba vagy epikus költeményekbe és a Puránákba is bekerültek, amelyek az univerzum teremtésének és megsemmisülésének egyedülálló történelmi feljegyzései hosszú-hosszú idõ óta. A szamszkárák elültetésének folyamata nem egy intellektuális és racionális folyamat. Bár sok jó magyarázatuk létezik, ha logikusan próbálod megérteni ezeket, akkor ez nem vezet célra. Ahhoz hogy hatásai érvényesüljenek, nem szükséges ismerni, megérteni ezeket, vagy akár hinni sem bennük. A tény, hogy megtörténnek veled elég ahhoz, hogy befolyásolják a tudatosságodat. Sok szamszkárát a születésekor kap az újszülött és néhányat akár a születés elõtt az embrió vagy magzat korban. Ott, akkor nincs intellektus, ami megragadja ezeket. De a befolyásuk így is teljes. A szamszkárák osztályozása Eredetileg számos szamszkára létezett. Késõbb felosztották, és tovább osztályozták õket manusja szamszkárákká (emberi lényeknek, akiket az elme irányít) és daivi szamszkárákká (megvilágosodott lényeknek, akik túlléptek az elmén). Az eredeti negyvennyolc szamsz kárából tizenhatot kiválasztottak az emberiség számára és a csodálatos az, hogy mind a tizenhatot minden otthonban ma is gyakorolják. Egyetlen tradíció sem tud túlélni ilyen sokáig, ha nincsenek örökérvényû értékei, amelyek az egész emberiség számára megfelelõek. Bháratavarsha az egység földje a sokféleségben. Sok faj, sok 19

20 törzs és erõteljes civilizációk jöttek erre a földre és nagyon alkalmasnak találták arra, hogy itt maradjanak. Össze ke veredtek, egybeolvadtak és a jelen idõk indiai embereivé váltak. A különféle kultúrák keveredése, külön bözõ dialektusok és étkezési szokások, az öltözködés sokféle hagyománya, a bõrszínek a nagyonnagyon sötéttõl a teljesen világosig, mindenféle haj és szemszínek, gyökereik és származásuk nyilvánvaló. De mindanynyian egyesülnek abban a hagyományban, amely egy új életet tizenhat szamszkárába avat be. Ez egyhangúlag elfogadott még akkor is, ha más kultúrákból érkeztek. Ezek a védikus rítusok a saját kulturális hagyományaikkal együtt léteznek. Ez egy békés és folyamatos összeolvadása a kettõnek. Garbhadána belépés a méhbe Az elsõ szamszkárát akkor kapja az ember, amikor az élet belép a méhbe és a fogantatás megtörténik. Ezt garbhadánaként ismerik, amely bármilyen furcsa is azt jelenti, hogy belépés a méhbe. Ez az elsõ ünnepélyes esemény és elõzetesen tisztítási szertartást végeznek az új élet, avagy a dzsíva tiszteletére. Egy bizonyos értelemben ez az életnek, amely kialakul, a kiengesztelése és megörvendeztetése is. Ez egy nagyon érdekes és kivételes elgondolás. Ez egyfajta meghívása az általad választott léleknek, hogy lépjen be a méhbe és megszülessen erre a világra. Ez a szamszkára nagyon kritikus, mivel itt történik az új élet sorsának meghatározása. Tudományos kifejezéssel élve azt lehet mondani, hogy a DNS-ét kódolják, filozofikus nyelven azt, hogy a prarabdháját megállapítják és meghatározzák. Az, ami most meghatározódik, az végig kíséri élete során. Fizikai, mentális, érzelmi és spirituális tulajdonságai alakot öltenek. A legeslegelsõ szamszkárában láthatod, hogyan tisztul meg és finomodik a nemzés állati ösztöne egy olyan aktussá, amelyben egy férfi és egy nõ egyesül nem az élvezet miatt, hanem hogy betöltse a Világmindenség egy nagyon fontos hagyományát, a teremtést. Az egyesülésük fegyelmezett, egy megfelelõ és tiszta atmoszférában jön létre, mialatt mind a férj, mind a feleség különleges mantrákat énekel, hogy a választott lelket meghívják, lépjen be a méhbe. Ezen a szamszkárán keresztül az új élet neme és személyisége is befolyásolható. Legyen akár intellektuális vagy egy harcos, egy bûnözõ vagy egy szent, egy intelligens vagy idióta. Halmozzon fel akár gazdagságot és hírnevet, vagy szüljön szép és jó gyermekeket. Még az élet is meghosszabbítható általa. Sok más út van leírva a legapróbb részletekig, hogy elérd mindezt és még többet: az elsõ szamszkára segítségével. Pumsavána megmozdulás a méhben A második szamszkárát, a pumsavánát rendszerint a harmadik hónapban végzik, amikor a magzat elõször megmozdul a méhben. Ekkor újra mantrákat recitálnak azzal a hittel, hogy az új élet figyelemmel hallgatja azokat és visszaemlékszik elmúlt életeire. Még egyszer egy irányt és egy alapot adnak a dzsívának (lélek), amelyen a jövõje nyugszik. Itt megint lehetõségük van a szülõknek arra, hogy kiválasszák: milyen utódot szeretnének kapni. Szimantonnajána az elme születése A harmadik szamszkára a sziman tonnajána, ezt az ötödik hónapban hajtják végre abban a döntõ pillanatban, amikor a magzat mentális formái elkezdik magukat elrendezni. Ezt a szamszákárát azért vezetik, hogy ki hangsúlyozzák azt, hogy ebben az idõszakban a nõt, aki hordozza a még meg nem született gyermeket, a legkényelmesebb és leghasznosabb környezetben tartsák azért, hogy a magzatot megvédjék bármilyen fizikális vagy men tális megrázkódtatástól. Ez a jókedv, a dal, az öröm és a nevetés idõ szaka. Balladákat regélnek bátor, híres, lovagias és magával ragadó hõ sökrõl épp úgy, mint spirituális szellemi nagyságokról. Hõskölteményeket mesélnek, mantrákat énekelnek azért, hogy tanítsák a magzatot, mert úgy hiszik, hogy a tanulás itt kezdõdik az elme megszületésénél. Azt mondják, hogy ha azt akarod, hogy a gyermeked egész életében emlékezzen valamire, akkor ebben az idõszakban kell elénekelned neki. Ez az az idõszak, amikor a megszületendõ gyermek boldogulásáért egy szankalpát (elhatározást) kell tenni. Dzsata karma az önazonosság megalapozása E három születés elõtti szamszkára után a következõ szamszkárát a születéskor adják, másodpercekkel azelõtt, hogy elvágják a köteléket az anyával, aki kilenc hosszú hónapon át hordozta a garbhát (méhet). Ezt dzsata karmaként ismerik, pontosan az a pillanat, amikor a születés megtörténik és a levegõ vagy prána belép az új életbe. Ez egy nagyon fontos pillanat a gyermek számára. A prána alapvetõ az élethez. Eddig a magzat osztozott az anyai pránán az anyával, de ezen a ponton megkapja sajátját és minden szerve mozgásba lendül. Az orvostudomány is igazolja ennek a pillanatnak a fontosságát, hogy az új élet milyen életminõséggel rendelkezik majd. Ha a legkisebb késlekedés is történik a köldökzsinór elvágása és az elsõ levegõvétel között, az agy és más létfontosságú szervek helyrehozhatatlan károkat szenvedhetnek. Ez az ideje az anya igen nagy érzelmi kilengéseinek is. Az érzelmek szélsõ ségessége közvetlenül befolyásolja az újszülött intellektusának felébredését. A magas-kitörõ érzelmek elõsegítik egy magasabb intelligencia létrehozását és növekedését. Ennek a szamszkárának 20