Önkéntes állomáskarbantartás Gádoroson

Átírás

1 Önkéntes állomáskarbantartás Gádoroson Rövid bevezetés és helyzetismertetés: Gádoros állomáson ún. pályavasúti racionalizálás keretében 2009 szeptemberében a MÁV megszüntette a vasúti szolgálatot. Hatalmas létszám, összesen 4 ember munkakörétől sikerült megszabadulni. Valószínűleg nem ez fogja kihúzni a céget a mély kátyúból. A felügyelet (és persze karbantartás) nélkül maradt állomásépületet 2010 őszén újabb sorscsapás sújtotta: kiköltözött a szolgálati lakásból az ott lakó vasutas dolgozó. A körülmények ismeretében (más hasonló sorsú állomások példáját látva) az épület és környékének lepusztulása előre borítékolható volt. Hogy a folyamatot még csírájában elfojthassuk, civil összefogásra volt szükség, mert a MÁV-ot az állomás sorsa láthatóan nem érdekli. Kép: Gádoros vasútállomása. A Desiro csak a véletlen műve: a meghibásodott Uzsgyik pótlására állították be június végén június 5-én 10 óra körül hozzákezdtünk a munkának jómagam és Balázs barátom. A tetőcserepeket igazítottam meg a WC+anyagraktár kombó épületen. A munkát nehezítette, hogy a tető szinte minden cserepe alól darazsak jöttek elő, és köröztek a fejem fölött. Szerencsémre egy se csípett meg. A kis számú törött cserepet pótoltam, néhány dudacserepet megigazítottam és cementhabarcsba raktam. Közben Balázs a bezárt váróterem ablakairól a két éves pókhálót és koszt takarította. Kép: Az eredeti és a javított tető Kép: Békássy Csaba 11 órakor vonattal megérkezett Békássy Csaba (a Magyar Közlekedési Klubtól), akit azelőtt nem ismertünk. A közös szemléletmódnak köszönhetően azonban hamar összebarátkoztunk. Csaba elhozta a MKK által küldött 15 eft-ot (melyet ezúton is megköszönünk), mi átadtuk a számlákat. Csaba nekilátott az elgazosodott utasperonokról a gaz kivagdosásához. Közben Balázzsal pótoltuk a WC bejárati ajtaján a kallantyút (melyet már harmadjára szakítanak ki és lopnak el), továbbá a WC belső helyiségének riglijét, mely már emberemlékezet óta hiányzik. Ez utóbbit egy erős drótból hajlítottuk, ha el is lopják, akkor is tudjuk pótolni. Kép: rigli a WC ajtón - kis eszköz a kis- és nagydolgokhoz Balázs elpalántálta a vásárolt virágokat (az állomás előtt négy virágtartó betongyűrű van, ebből kettőt beültettünk), ki tudja mióta nem voltak "normális" virágok bennük. Reméljük, annyira senkinek sem fognak megtetszeni, hogy haza is vigye...(utólagos megjegyzés: már július közepe van, és a virágok hiánytalanul megvannak).

2 Nagyon megörültünk Békássy Csaba azon bejelentésének, hogy ért az ablaküvegezéshez. Meg is kértük, hogy üvegezze be az állomásépület két kitört ablakát (egy a falu felől, és egy a peronok felől). A kimaradt gittet a többi ablak hiányosságainak pótlására használta fel. Balázs közben elkezdte az ablakokra feltenni az otthonról hozott, régi függönyeit, így tévesztve meg az esetleges vandálokat az épület kihasználtságát illetően. Az egyik ablakba még művirágokat is elhelyeztünk egy vázába. Kép: A kitört és a megjavított ablaküveg Én közben az állomásépületnek a peronok felőli ereszcsatorna vízvetőjét javítottam meg, mert el volt törve a felfogató vasa, és a járdára (és a telefonon menetengedélyt kérő kalauzok nyakába) vetette a vizet. Kép: A megjavított vízvető (érdemes megfigyelni a tetőzet és zászlótartó finom kidolgozását!) Közben iszonyatosan meleg idő volt, nagy népszerűségnek örvendett az állomási vízcsap. A gádorosi víz jobban esett, mint bármilyen ásványvíz. Még szerencse hogy nagyobb raktérfogatú autóval jöttünk, ugyanis az állomáshoz tartozó volt szolgálati lakás kertjéből így több zsák hulladékot (főleg italosdobozt) el tudtunk szállítani. Kép: Az összegyűjtött hulladék. Elszállítására jól jött a Barkas. Békássy Csaba a as vonattal utazott el, segítségét megköszöntük. Az állomáson öröm volt látni a vonatokra váró, mellékvonali viszonylatban szokatlanul sok utast. Ők igazolták azt, hogy igyekezetünk nem hiábavaló: ilyenkor fogalmazódik meg a vasútbarátban, hogy van értelme önkéntes munkájának. Kép: utasok a vasárnapi fél négyesnél A WC+anyagraktár épület körül régóta visszatérő probléma, hogy a vakolat hullik, és felhalmozódik az épület körül. Hosszú távú megoldás a következő lett: a laza vakolat lepiszkálásával (igen, annyira laza

3 volt hogy kislapát sarkával le lehetett szedni) nyerstégla falat kaptunk eredményül, mely nem is néz ki rosszul (az épület egyik fele korábban már önmagától ilyenné vált). A törmeléket az egykori áruraktár mérlegaknájába hordtuk, így legalább ott sincs akkora gödör. Kép: Romeltakarítás előtt és után A WC ablakait ismeretlenek korábban (kb. három hete) teljesen szétverték, annak helyreállításától eltekintettünk. Az üvegdarabok szanaszét voltak az épület körül a fűben és a járdán, összeszedtük. A WC padlózatán szétszórt üvegtörmeléket és lehullott meszet feltakarítottuk. Az állomásépület előtt szerencsére nem sok szemét volt eldobálva, összeszedtük. Kép: Eltakarítottuk a törmeléket a WC padlójáról Míg Balázs a járda botlásveszélyes részeit betonnal javította, én motorkaszával levágtam a füvet. Ekkor már csökkent a nap ereje, és kezdtük érezni a fáradtságot. Befejezésképpen az állomáshoz vezető gyalogutat hoztuk szalonképes állapotba, ugyanis azt annyira benőtte a gaz és a belógó ágak, hogy az utasok inkább a műúton közlekedtek. Amikor ezzel is végeztünk, kb. 19 óra volt. Balázs ekkor jött rá, hogy egész nap nem evett semmit, annyira lekötötte a munka. Kép: Gazos és a megtisztított utasjárda Hazafelé útba ejtettük a falu két hirdetőtábláját, kitettük a következő takarítónap (jún. 12.) plakátját, hátha most már a falu lakossága is kedvet érez az önkéntes munkához. Akkor majd nagyobb volumenű gazolás, tereprendezés, és az oldalrakodó megbontott téglafalazatának (mely nagyon ronda, és pont az utasfogadó rész felé néz) javítása lesz a tervezett munka június 12-én vasárnap 10 órára értünk Gádorosra, akkorra hirdettük meg az állomásrendbetételi munkát a MKK által kibocsátott hivatalos plakát szerint. Érkezésünkkor nem volt senki a falubeliek közül aki odajött volna dolgozni, vártuk, hátha majd ebéd után odatévednek. Szerencsénkre nem volt annyira kánikulai meleg, mint egy héttel ezelőtt. Az állomás területén mindenfelé szétdobált tégladarabokat szedtük össze először, hogy legyen alapanyag az oldalrakodó megbontott falazatának javításához. Közben találtunk egy retro literes kólásüveget is, azt eltettük emlékbe. Míg Balázs a váróterem ajtó üvegére kívülről kiragasztott hirdetményeket ragasztotta át a belső oldalra (letépés elleni védekezésül), addig én elkezdtem levágni motorkaszával a füvet az utasforgalmi területekről. Igaz, hogy a MÁV legyomirtózta a vágányon a füvet, de az elszáradt gaz nagyon csúnya volt. Lekaszáltuk, összegereblyéztük.

4 Felmértük a múlt vasárnapi munkánk eredményét, és örömmel nyugtáztuk, hogy nem történt rongálás, sőt még a kiültetett virágok is hiánytalanul megvannak. Úgy határoztunk, hogy az utasforgalmi területhez közvetlenül kapcsolódó (ide szoktak autóval beállni, ha hozzák, vagy viszik a rokonok az utast), és esztétikailag a látványt erősen romboló oldalrakodó környékét rendbetesszük. Az oldalrakodó tetején 2008-ig állt az állomási áruraktár, eredeti 1905-ös formájában, de erősen lepusztult állapotban. Annak elbontása után az oldalrakodó téglafalazatát kikezdte az időjárás, ráadásul valaki szórakozásból el is kezdte bontani a téglákat. Ebben a formájában gazosodott el, és az eső a feltöltési földet kimosta. Félő volt, hogy ha a folyamat tovább folytatódik, akkor egy nagy törmelékhalommá válik az egész. Kép: A gazos és a megtisztított gépkocsiparkoló Első lépésben a gazt kellett levágni, és óvatosan kigyomlálni, mert sajnos a gaz gyökerével együtt a téglák is megmozdultak. Második lépésben le kellett tisztítani a törmeléket, és fel kellett lapátolni a lemosódott hordalékot. Kora délután sem tolongtak a helybeliek az önkéntes munkán, és már kezdtünk mérgesek lenni, hogy csak nekünk fontos, hogy a falunak rendezett vasútállomása legyen. Csupán a szolgálati lakás kertjét művelő asszony segített nekünk azzal, hogy összeszedte zsákba a kertben nagy mennyiségben található üres üvegeket és sörös dobozokat. A fal helyreállításához cement és homok keverékét használtuk (ez az ún. "misung"). Meszet azért nem kevertünk bele, mert a fal nincs szigetelve, és kikezdené a salétrom. Eleinte szkeptikusak voltunk az eredményt illetően, de ahogy emelkedtek a téglasorok, egyre lelkesebbek lettünk. A fal által képzett üregbe visszalapátoltuk az eredetileg is ott volt földet, így a terület egyre tetszetősebb lett. Sajnos az idő is jócskán elmúlt, és kétfelé váltunk: míg én folytattam a kőművesmunkát, addig Balázs az egy hete helyrehozott állomási hozzájáró járda széléről lapátolta le a több éves hordalékot (a múltkor arra nem volt idő), majd a szélét és fugáit legyomírtózta. A nap befejezéseként (19 óra körül) kocsival bementünk a faluba leszedni az egy hete kihelyezett hirdetményeket, melyek a mai munkára hívták volna a lakosságot. Útközben elégedetlenkedtünk, hogy nem igaz, hogy egy ekkora faluból senki nem jött állomását szépíteni. És amikor megláttuk a két hirdetőtáblát, akkor jöttünk rá a rejtélyre: valakik valamikor letépték a plakátjainkat, hogy helyére a magukét ragasszák! Hát ezért nem jött senki! De legalább mi kitettünk magunkért, és szép lett a gádorosi vasútállomás.

5 Június utolsó napjaiban Szentesen tartózkodott javításon egy Desiro szerelvény. A javítás elkészülte után Szentes környékén hirtelen egyszerre több orosz motorvonat (Uzsgyi) is üzemképtelenné vált, és az illetékesek a Desiro-t vetették be Uzsgyi-pótlásra. Így jutott el a Desiro menetrend szerinti személyvonatként Kunszentmártonon át Lakitelekre, Szentesről Szolnokra és végül Szentesről Orosházára. A Desiro Gádoroson. Igen, ez valóban a Sors jutalma az elvégzett önkéntes munkáért. Kép és szöveg: Bede András