A tömegspektrum az ionintenzitás : m/z (tömeg) függvényében ábrázolva;

Átírás

1 A Tömegspektrum A tömegspektrum az ionintenzitás : m/z (tömeg) függvényében ábrázolva; Az ionizáció során keletkezett legintenzívebb ion a tömegspektrumban a legnagyobb csúcsot eredményezi; ezt nevezzük báziscsúcsnak; báziscsúcs, m/z 43 1 A Tömegspektrum Az adatok ábrázolása Az összes többi ion intenzitását a báziscsúcs intenzitásához viszonyítva ábrázoljuk egy relatív skálán; a a molekula egy elektront veszít az ionizáció során, a detektált molekulaion a azonos a molekula tömegével, A spektrumban ez lesz a M. ion; M.,m/z

2 A Tömegspektrum Az adatok ábrázolása A legtöbb essetben, amikor a molekula elveszít egy elktront (gyökion), a kötések felhasadnak, vagy a gyökion gyorsan fragmentálódik kisebb energiájú ionok képződése közben; Az ionok fragmensionként megjelennek a spektrumban a semleges vesztések nem láthatók a tömegspektrumban! fragmens ionok 3 A Tömegspektrum A molekulatömeg meghatározása A detektált M. csúcs megadja a molekulatömeget minden atom a természetes izotópeloszlásának megfelelően van jelen; A szén egy keverék, mégpedig 98.9% 12 C (12-es tömeg), 1.1% 13 C (13- as tömeg) és <0.1% 14 C (14-es tömeg) A periódusos rendszerben a szén atomtömege az egyes izotópokból számolt átlagos tömeg A tömegspektrométer A szén atom esetén lát egy csúcsot 12-es tömegértéknélés egy M 1 csúcsot 13-as tömegértéknél, aminek az intenzitása 1.1% 4 2

3 A Tömegspektrum A molekulatömeg meghatározása Bizonyos molekulák esetében a M. Ion nem detektálható az egyik lehetőség arra, hogy bizonyítsuk a spektrumban a helyes M ion jelenlétét az, ha csökkentjük az ionizációs energiát A kissebb energiájú ionok nem fragmantálódnak olyan gyorsan; a molekulaion mindig : A legnagyobb tömegű (az izotópcsúcsok kivételével) tartományban a legintenzívebb ion; Párosítatlan elektron konfigurációjú általában gyökkation; Logikus semleges fragmensek elvesztésével a spektrumban fellelhető további fragmensionok képződnek belőle; 5 A Tömegspektrum A molekulatömeg meghatározása A Nitrogén Szabály szintén lehetőséget ad a molekulaion meghatározására; Páros molekulatömeg: páros sz. nitrogén atom Páratlan molekulatömeg: páratlan sz. nitrogén atom a a molekula tartalmaz klór vagy bróm atomot, mindkét elem két jól azonosíthatóizotópot tartalmaz, ezáltal a M meghatározása könyebbé válik (A halogének számának növekedésével bonyolódik). Az D felvilágosítást ad a szerkezeti elemkre (hányszorosan telítetlen egy molekula), gyűrűkre és többszörös kötésekre; 6 3

4 A Tömegspektrum MS Nagyfelbontású tömegspektrometria a kellően nagy ( > 5000) felbontással tudunk mérni, a tömeg értékét nagy pontossággal megmérhetjük (6-8 értékes számjegy) A természetes izotópok tömegének a megfelelő kombinációjával lehetőség nyílik rá, hogy egy pontos összegképletet megadjunk a megfelelő MS mérésből. Pl: MS a molekulaiont szolgáltatja; A 98 tömegnek megfelelnek az alábbiak: C 3 6 N C 4 4 N C 4 6 N C 4 8 N C Ez az érték szolgáltatja a helyes képletet C 5 8 N C 5 10 N C Az izotóparányokból levonható következtetések a M. kellően intenzív, az összegképletre lehet következtetni; Tekintsük az etánt, C 2 6 a tömegspektrumbana M. ion 30-nál várható: (2 x 12 C) (6 x 1 ) = 30 Tudva levő, hogy 1.08%-a a szénatomoknak 13 C azaz 1.08% a valószinűsége, hogy az etánban az egyik szén 13 C (2 x 1.08% azaz 2.16%) atomként van, A tömegspektrumban tehát várhatóan 31 tömegnél látnunk kell egy csúcsot ( 13 C-nek megfelelő tömegnél) amelynek 2.16% az intenzitása a M. -hoz képest ezt nevezzük M1 csúcsnak; 8 4

5 Az izotóparányokból levonható következtetések Tekintsük az etánt, C 2 6 a tömegspektrumbana M. ion 30- nál várható (folyt.): Található továbbá benne 6 hidrogén atom is; 2 vagy deutérium 0.016% -ban fordul elő A valószinűsége, hogy 1 hidrogén az etánban 2 pontosan 6 x 0.016% = 0.096%; Ezt figyelembe véve a 13 C valószínüségével együtt, az M 1 csúcs (31) valószínüsége 0.096% 2.16% = 2.26% Számos elem hozzájárul az M1 és az M2 csúcsokhoz a nehezebb izotópjaik hozzájárulása révén; 9 Az izotóparányokból levonható következtetések Néhány elem természetes izotópeloszlása és izotópjaik (relative eloszlás a leggyakoribb izotóp 100%-ra vonatkoztatva) eloszlása Elem M1 izotóp elatív Intenzitás C 13 C N 15 N 0.38 M2 izotóp elatív Intenzitás F 28 Si 29 Si Si P 32 S 33 S S Cl 37 Cl Br 81 Br I 10 5

6 Az izotóparányokból levonható következtetések A várható M1 csúcs intenzitásának kiszámítása ismert összegképletből: %(M1) = 100 (M1) M = 1.1 x C atomok száma x atomok száma 0.38 x N atomok száma stb. a a M. ion nagyon alacsony intenzitású (az M1 láthatatlan), nem tudunk visszakövetkeztetni az M1 csúcs alapján az összegképletre; a a M1 ion alacsony intenzitású de azonosítható,egy durva becslést tudunk adni a C atomok számára vonatkozóan: Példa: A M ion 78, és az M1 ionja 79, amelynek 7% az intenzitása: nc x 1.1 = 7% nc = 7%/1.1 = ~6 11 Az izotóparányokból levonható következtetések A nagyon nagy molekulák esetében az M1, M2, M3 ionok egyre nagyobb jelentőséggel bírnak; Fontoljuk meg a következőt:ha a C atomok száma egy molekulában 100-nál több, akkor annak a valószínűsége, hogy egy 13 C van a molekulában: 100 x 1.08% = 108%! The M2, 3, csúcsok egyre jelentősebbé válnak, a valószínűségük egyre nagyobb, ezáltal a természetben leggyakoribb izotóppal alkotott M. ritkább lesz! M M1 M2 M3 Egy 96 C atomot tartalmazó peptid molekula-ionja figyeljük meg, hogy az M1 ion majdnem olyan intenzív, mint a M ion. 12 6

7 Az izotóparányokból levonható következtetések A nagyon nagy molekulák esetében az M1, M2, M3 ionok egyre nagyobb jelentőséggel bírnak; Ilyeténképpen, az inzulin(257 C-atomot tartalmaz) molekulaionja: Azok a molekulák, amelyekben csak 12 C atom van, nagyon ritkává válnak; A páratlanok a legnagyobbak,ebben az esetben az, ahol legalább 3 C atom 13 C a molekulában. 13 Az izotóparányokból levonható következtetések Cl vagy Br atomot tartalmazó molekulák esetén az izotópcsúcsok diagnosztikusértékűek: Mindkét esetben az M2 izotóp gyakori: 35 Cl 75.77% és a 37 Cl 24.23% természetes előfordulású 79 Br 50.52% és a 81 Br 49.48% természetes előfordulású a a molekula egy klór atomot tartalmaz, a molekulaion megjelenési formája: relative abundance M M2 Az M2 csúcs 24%-a a M. -nak 1 Cl esetén m/z 14 7

8 Az izotóparányokból levonható következtetések Cl vagybr atomot tartalmazó molekulák esetén az izotópcsúcsok diagnosztikus értékűek: a a molekula egy bróm atomot tartalmaz, a molekulaion megjelenési formája: relative abundance M M2 Az M2 ion majdnem egyforma az M -ionnal, ha 1 Br van jelen; m/z Több Cl és Br atom esetén a jelek szám asokszorozódik lásd a korábbi előadásban A S M2 csúcsa 4% relatív intenzitású, a Si esetében ez 3% 15 Fragmentáció- Általánosan A molekulák ütközése a nagy energiájú elektronokkal nemcsak az 1 elektron elvesztését okozza, hanem az ütközéssel némi kinetikus energiára is szert tesz a visszamaradó gyökion. Ez az energia magasabb vibrációs energia állapothoz vezet ez azt eredményezi, hogy a molekula kötéshasadás révén elveszíti ezt a fölös energiátfragmensionok keletkezése közben. Az ionképzódésés a detektálás között eltelt idő a legtöbb tömegspektrométerben10-5 sec. a egy adott ionizált molekula egyben marad 10-5 sec. Nál hosszabb ideig, a M ion látható; a a molekula ennél kevesebb idő alatt fragmentálódik, akkor csak a fragmenseket tudjuk detektálni; 16 8

9 Fragmentáció - Általánosan Tekintettel arra, hogy az ionizáció helyén a molekulák koncentrációja kicsi, a fragmentációsfolyamatok mind unimolekulárisak; A Az 1 elektronnal kevesebbet tartalmazó molekulák fragmentációja során a legtöbb esetben homolitikus kötéshasadás történik az egyik darab teljes elektronpárt veszít és lesz a töltése, míg a másik darabka egy semleges gyöklesz; Csak a töltésű ionok detektálhatók; de a semleges fragmensekelvesztésére következtethetünk a M és a fragmens ion m/e közötti tömegkülönbségből; A fragmentáció követi a szerves kémiában tanult trendeket : Azok a fragmentációsfolyamatok, amelyek a a legstabilabb kationokat és gyököket szolgáltatják fognak lejátszódni, ezáltal ezek relatív intenzitása nagyobb lesz. 17 Fragmentáció Az ionok kémiája Egy kötéses σ-hasadás: a. C-C kötés hasadása C C C C b. C-heteroatom hasadása C Z C Z 18 9

10 Fragmentáció Az ionok kémiája Egy kötéses σ-hasadás: c. C-heteroatom α hasadása C C Z C C Z C C Z C C Z C C Z C C Z 19 Fragmentáció Az ionok kémiája 2. Két kötéses σ-hasadások /átrendeződések: a. Vicinális atom és a heteroatom kilépése: C C Z C C Z b. etro-diels-alder Full mechanizmus Összevont: 20 10

11 Fragmentáció Az ionok kémiája 2. Két kötéses σ-hasadások /átrendeződések: c. McLafferty átrendeződés Full mechanizmus Összevont: 3. További típusok ritkábban fordulnak elő, de bizonyos specifikus esetekben a domináns folyamatok lehetnek. 21 Jelölésmód ahelyett, hogy minden egyes egyszeres kötés felhasadását külön leírnánk, az alábbit alkalmazzuk: Jelölésmód: C 2 2 C C3 MS-ben detektált fragmens Nem detektált gyök m/z különbségek mutatják

12 Alkánok Fragmens Ionok: n-alkánok» Egyenes láncú alkánok esetén a M. Gyakran detektáható;» Detektált ionok: C n 2n1 összegképletű sorozatok, a C 3, - C 2 5, -C 3 7, stb. Vesztéséből adódóan;» vesztések: C 3, C 2 5, C 3 7, stb.» oszabb láncok esetében 43 és 57 a leggyakoribbak; 23 Alkánok Példa MS: n-heptán (100 Da) M 24 12

13 Alkánok MS: elágazó alkánok 2,2-dimetilhexán (114, nem detektálható) 43 és 57 a leggyakoribb ionok, ezek az izo-propil- és a terc-butil- kationok 57 M Alkének A π-kötések abszorbeálnak tekintélyes mennyiségű energiát a molekulaionok jellemzően detektálhatók AZ ionizációt követően a kettőskötés-vándrlás gyakori izomerek azonosítása ált. lehetetlen Detektált ionok: C n 2n-1 összegképletű sorozatok -C 3 5, -C 4 7, - C 5 9 stb. 41, 55, 69, stb tömegnél. Terminális alének: allil hasadás (lásd ott), m/z 41 2 C C C 2 2 C C C

14 Alkének MS: cisz-2-pentén 55 M Alkének MS: 1-hexén M

15 Alkánok és alkének összehas. ktán (75 ev) M 114 m/z 85, 71, 57, 43 (B), 29 ktén (75 ev) M 112 (erősebb M 75eV-on, mint az oktán) m/z 83, 69, 55, 41, Cikloalkének» A molekulaionok intenzívek» etro-diels-alder karakterisztikus! 28 vesztés» Az oldalláncok könnyen fragmentálódnak

16 Alkinek A π-kötések abszorbeálnak tekintélyes mennyiségű energiát itt is a molekulaionok jellemzően detektálhatók Terminális alkineknél a terminális vesztés (M-1) figyelhető meg ez gyakran szolgáltatja a báziscsúcsot, de a M is eltűnik néha. Terminális alkinekből a propargil- kation, m/z 39 (alacsonyabb intenzitású, mint az allil-kation) keletkezik; 2 C C C 2 C C C 31 Alkinek 1-pentin v. pent-1-in M

17 Alkinek 2-pentin 53 M Aromások Intenzív molekulaion és viszonylag kevés a gyűrűből származó fragmens ion 75 ev e - a alkil csoport kapcsolódik a gyűrűhöz, a kedvezményezett út egy -gyök vesztésével keletkező C 7 7 ion (m/z 91) Ezt tropílium- kationnak hívják; a benzil-kation átrendeződéséből keletkezik. C 3 C

18 Aromások p-xilol m/z 91 3 C C 3 C 3 M Aromások n -butilbenzol M

19 Alkoholok Alacsonyabb intenzitású M mint a megfelelő alkánok esetében 1 és 2 alkoholoknál alacsony, 3 hiányzó M. b) A leghosszabb alkil csoport vesztése a jellemző; a veszés módja azonos minden alkohol esetén: primer m/z 2 C 31 szekunder 45 tercier Alkoholok Dehidratálás (M - 18) jellemző az alkil lánc (>4 C-atom) növekedésével nő a jelentősége» 1,2-elimináció az ionizációs kamra forró felülete okozza» 1,4-elimináció ionizációs folyamat» Mindkettő eredménye M - 18, valamint a visszamaradó alkén további fragmensei c) osszabb láncúaknál a McLafferty átrendeződés vizet és etilént (M-18, M-28) eredményez: 38 19

20 Alkoholok A -vesztés (M 1) NEM kedvezményezett alkoholok esetén; A gyűrűs alkoholok hasonló utakon fragmentálódnak» α-hasadás m/z 57» dehidratálás, 2 M Alkoholok n -pentanol M

21 Alkoholok 2-pentanol 45 M Alkoholok 2-metil-2-pentanol M

22 Alkoholok ciklopentanol 57 M Fenolok Nem lehet összeadni az aromás alkohol tulajdonságait; egyedi csoport ilyen értelemben Pl. A gyök vesztése (M 1) megfigyelhető a töltés a gíűrűn tud delokalizálódni Elektronküldő csoportokat tartalmazó gyűrűknél nagyon fontos! C vesztés (kiszakadás) gyakran megfigyelhető(m 28); A formil gyök (C, M 29) kihasadása is gyakran megfigyelhető; C -C

23 Fenolok Fenol -C 66 -C 65 M Fenolok Egy érdekes kombinációja a funkciós csoportoknak: benzil-alkoholok Gyűrűbővüléssel ugyanis tropílium iont adnak, ezáltal fenollá alakulnak! M 108 tropyliol - C 79 M 1,107 tropyliol

24 Éterek Intenzívebb M. Mint a megfelelő alkoholok vagy alkánok A leghosszabb alkil- csoport rendszerint α-hasadással távozik; a hasadás módja tipikusan hasonlít az alkoholokéhoz: 2 C 2 C A C- kötés hasadása megfigyelhető, amennyiben az kedvezményezett C C 47 Éterek a az α-c atom elágazó, az alábbi típusú átrendeződés lejátszódik: C C C 2 C Az aromás éterek a fenolokhoz hasonlóan generálják a C 6 5 iont alkil- csoport vesztéssel sokkal inkább, mint a -gyök vesztést; ez C vesztéshez vezet, úgy, mint a fenolok esetében! C C

25 Éterek Butil-metiléter 45 M Éterek Anizol 77 M 108 M-28 (-C 3, -C)

26 Aldehidek Alifások M -ja gyenge, aromások M -ja intenzív α-hasadás karakterisztikus és diagnsosztikus is mindkét oldalán a karbonilnak lejátszódik C M-1 peak C m/z 29 β-hasadás egy további módja a fragmentációnak 51 Aldehidek McLafferty átrendeződés; m/z 44 Aromások α-hasadás kedvezményezett, (M - 1) vesztés és C (M 29) vesztés egyaránt. C 52 26

27 Aldehidek Pentanal m/z44 C 29 M-1 85 M Aldehidek m-tolualdehid M M

28 Ketonok Erős M. Mind alifás, mind aromás esetben α-hasadás a karbonil-csoport midkét oldalán megy a nagyobb alkilcsoport vesztés gyakrabban történik meg M 15, 29, 43 m/z 43, 58, 72, stb. β-hasadás egy további módja a fragmentációnak; nem olyan fontos, mint az aldehideknél néha lejátszódik Ketonok McLafferty átrendeződés (γ-) 1 1 Aromás ketonok α-hasadás elsődlegesen kedvezményezett; gyök vesztéssel (M 15, 29 ) C 6 5 C ion képződik, amely C -ot veszít C m/z 105 C m/z

29 Ketonok Gyűrűs ketonok: a cikloalkánokkal és gyűrűs alkoholokkal megegyező módon fragmentálódnak: m/z 55 m/z 70 - C m/z Ketonok Pentán-2-on M-15 M

30 Ketonok Propiofenon C m/z 105 m/z 77 M Észterek M kis intenzitású a legtöbb esetben, az aromások intenzívebb iont adnak; Legfontosabb az α-hasadás, ahol az alkoxi- gyök vesztésével acíliumion keletkezik: 1 C 1 A másik irányú α-hasadás (metil észtereknél a leggyakoribb, m/z 59) alkil-gyök vesztéssel jár; 1 C

31 Észterek McLafferty ahol lehetséges; 1 1 Etil vagy hosszabb (alkoxi- lánc) észterek alkalmasak McLafferty átrendeződésre; 61 Észterek-aromás A leggyakoribb fraagmentációs út az alkil- csoport vesztése α- hasadással, eredménye a C 6 5 C ion (m/z 105) C C-ot veszít, eredménye az m/z

32 Észterek Érdekes fragmentációs folyamat két csoport esetében: benziloxi észterek és az orto-alkil-csoportot tartalmazó aromás észterek benziloxi észterek C C 2 ketene fragmentation orto-alkilbenzoát észter C 2 C C 2 63 Észterek Etil-butirát v. Vajsav etilészter McLafferty m/z M

33 Észterek o-metil-benzoesav metilészter C C 2 m/z 118 M Karbonsavak Mint az észtereknél, M gyenge a legtöbb esetben, az aromások esetében intenzívebb; A legfontosabb α-hasadással járó folyamat az alkoxi- gyök vesztéssel járó, amely acílium-iont szolgáltat: C A másik irányú α-hasadás(kevésbé gyakori) alkil gyök vesztéssel jár. Az így keletkező m/z 45 csúcs diagnosztikus értékű a savakra. C m/z

34 Karbonsavak McLafferty átrendeződé, amennyiben lehetséges; m/z 60 Az észterekhez hasonlatos módon, a gyök vesztése acílium-iont eredményez, amely C -ot tud veszíteni: C C vesztéssel keletkezik az m/z Karbonsavak Mint az analóg észtereknél, vízvesztéssel ketén gyökkation képződik; orto-alkilbenzoesav C 2 C C

35 Karbonsavak pentánsav m/z 60 M Karbonsavak 4.Metil-benzoesav 119 M

36 Karbonil vegyületek - összefoglalva 4 gyakori út lehetséges: A 1 ésa α-hasadás G C G 2 G C G B -- β-hasadás G G C McLafferty átrendeződés G G 71 Karbonil vegyületek - összefoglalva Általánosan: A detektált ion m/z értéke Fragmentáció Út Aldehidek G = Ketonok G = Észterek G = Savak G = Amidok G = N 2 A 1 α-hasadás A 2 α-hasadás B β-hasadás C McLafferty b 59 b d - G 43 b 43 b 43 b 43 b 43 b - G 43 a 57 b 73 b 59 a 58 a 44 a 58 b,c 74 b,c 60 a 59 a b = báziscsúcs, a megfelelő tömeggel hoszabb, ha a lánc hoszabb a = báziscsúcs,ha az α-c elágazó, a megfelelő tömeget adja hozzá c = csak a megfelelően hosszú láncok esetén a C= mindkét oldalán d = a az N szubsztituált, a megfelelő tömeggel nagyobb 72 36

37 Aminok Kövessük a N-szabályt! páratlan M, páratlan számú N atom; M gyenge az alifásoknál. Az α-hasadás a legfontosabb fragmentációs folyamat az aminoknál; A 1 (primer) n-alifás aminok esetén az m/z 30 diagnosztikus ion. C N C N McLafferty megfelelő lánchossznál; nem túl gyakori; Ammónia vesztése (M 17) nem jellemző folyamat; 73 Aminok A gyűrűs aminok spektruma komplex és a gyűrűmérettől függően változik. Az aromás aminok intenzív M. -t adnak; Anilin származékok esetén -gyök vesztése majd CN kiszakadása a gyűrűből jellemző; N 2 N CN A Piridin származékok hasonló stabilitással bírnak (intenzív M, egyszerű MS spektrum) mint az aromás vegyületek, a CN kiszakadás itt is lejátszódik; 74 37

38 Aminok Pentilamin(primer, 1 ) 30 N 2 M Aminok 2 dipropilamin N 72 N M

39 Aminok 3 tripropilamin N 114 M Amidok Nitrogén szabály! páratlan M, páratlan számú N atom; látható M ; α-hasadás specifikus fragmenst ad (m/z 44) primer amidok esetén C N2 C N 2 m/z 44 McLafferty (γ-!) N 2 N

40 Amidok Butiramid, vajsav-amid C N2 44 N 2 59 M Amidok Benzamid C N 2 77 C N 2 M

41 Nitril vegyületek Nitrogén-szabály; gyenge intenzitású M Fő folyamat a -gyök (M 1) vesztése az α-szénatomról: 2 C C N C C N CN vesztés figyelhető meg (M 27); McLafferty ha lehetséges; N C N 2 C C m/z 41 Az aromás nitrilek intenzív M -t adnak, mint legintenzívebb csúcs, CN vesztés gyakori (m/z 76) ellentétben a CN (m/z 77) vesztéssel 81 Nitril vegyületek Propionitril - C N M-154 M

42 Nitril vegyületek Valeronitril(pentán-nitril) N C N 2 C C 43 m/z N C M Nitro- vegyületek Nitrogén-szabály M szinte soha nem látható, kivéve az aromások! Elsődleges folyamatok a N (m/z 30) és a N 2 (m/z 46) vesztés N N m/z 46 N N N N m/z

43 Nitro- vegyületek Az aromás nitro csoportok esetében ezek a csúcsok megjelennek, a teljes vagy a részleges nitro csoport vesztés. N 2 N C m/z 93 m/z 65 N 2 N 2 C 4 3 C C m/z 77 m/z Nitro- vegyületek 1-Nitropropán N 2 43 N 30 N 2 46 M

44 Nitro- vegyületek p-nitrotoluol N 2 91 M 137 C 5 5 m/z alogének Gyakran jó erős M adnak; A Fluor- és a jód- származékok monoizotóposak, nincs izotópcsúcs hozzájárulásuk; A Klór- és bróm- származékok egyedülállóak, mert M2 intenzív izotópcsúcsot adnak; Klórszármazékok esetén az M : M2 = 3:1 Brómszármazékok esetén az M : M2 = 1:1 Az M4, 6, csúcsok megjelenése jhellemző amikor kombináljuk ezt a két halogént lásd táblázatok

45 alogének A fő fragmentációs folyamat a halogén-gyök elvesztése, karbokationt eredményezve ennek intenzitása annál nagyobb, minél stabilabb a karbokation; X X A távozó képessége a halogének közül a I és Br esetén a legjobb, Kevésbé a Cl és legkevésbé a F! A X vesztése a második leggyakoribb módja a fragmentációnak itt fordított a helyzet: F > Cl > Br > I C C X C C 2 X 89 alogének Kevésbé gyakori, de α-hasadás is történik: C X 2 C X osszabb lánc esetén a szénhidrogén lánc kihasadása jellemzi amely gyökként távozik X X Aromás esetben intenzív a M., tipikusan elveszítik a halogén atomot és keletkezik a megfelelő C 6 5 -ion

46 alogének 1-Klórpropán Cl 43 2 C Cl m/z 49, 51 M2 M alogének p-klór-toluol (4-Me-klórbenzol) Cl 91 M 126 M

47 alogének 1-brómbután Br 57 M2 2 C Br M alogének p-bróm-toluol (4-Me-brómbenzol) Br 91 M2 M

48 alogének 3,4-dibróm-toluol Br Br 90 Br Br 169, 171 M2 M4 M alogének Jódbenzol M 204 I