Pannon Egyetem - Műszaki Informatikai Kar. Molekuláris- és Nanotechnológiák Doktori Iskola

Átírás

1 Pannon Egyetem - Műszaki Informatikai Kar Molekuláris- és Nanotechnológiák Doktori Iskola NEDVES KÉMIAI ÚTON NÖVESZTETT ZNO NANOSZÁLAK ELŐÁLLÍTÁSA ÉS VIZSGÁLATA NANOELEKTROMECHANIKAI ÉRZÉKELŐK FEJLESZTÉSE CÉLJÁBÓL PhD TÉZISFÜZET Készítette: Erdélyi Róbert okleveles mérnök-fizikus Témavezető: Dr. Volk János, PhD Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet 2014

2 A kutatás előzményei A cink-oxid mely nanoszerkezetű formában egyszerűen előállítható mind fizikai, mind kémiai módszerekkel a nanoelektromechanikai rendszerek (NEMS) egyik kulcsfontosságú alapanyaga lehet a jövőben. Ennek köszönhetően az elmúlt évtizedben számos innovatív, főként nanoszál alapú eszközt mutattak be, úgy is, mint nanogenerátor, mechanikus úton vezérelt unipoláris tranzisztor vagy tapintásérzékelő. Az eszközök működése mögött elsősorban a nanoszálak piezoelektromos tulajdonsága áll, amelynek révén például hajlítás során a nyújtott és az összenyomott oldaluk között elektromos potenciálkülönbség ébred. A végeselem szimulációk szerint ez a piezofeszültség a néhány tized voltos tartományba esik. Ez a tulajdonság találkozik a ZnO félvezető természetével a nanogenerátorban, amelyben a külső mechanikai zajok hatására meghajlított nanoszálakban a beépült piezopotenciál egy fém-félvezető egyenirányító átmeneten keresztül folyó áram segítségével semlegesítődik. Az eszköz tehát a környezetben található mechanikai energiát alakítja elektromos árammá. Ráadásul a ZnO biokompatibilis anyag, így a nanogenerátor a jövőben akár testbe ültetett

3 nanoeszközöket láthat el energiával. A nanoszálak másik ígéretes alkalmazási területe lehet a mechanikai szenzorika. Mikroméretekben számos különböző elven működő nem feltétlenül ZnO alapú mechanikai érzékelő született már. Ilyen például a Magyarországon kifejlesztett és a TactoLogic cég által forgalmazott Si alapú, piezorezisztív elven működő tapintásérzékelő, amely egyedi szenzorelemek mátrixából épül fel és képes a 3-dimenziós erővektorok laterális eloszlását rögzíteni milliméter alatti laterális felbontásban. Nem készült azonban még olyan integrált eszköz, amely szubmikronos méretekben képes irányfüggő erődetektálásra, lehetővé téve nanonewtonos erők mérését nagy térbeli felbontásban. A ZnO nanoszálak méretükből fakadóan a jövőben betölthetik ezt a szerepet. Egy ilyen ZnO nanoszál alapú eszköz lehetséges alkalmazása például a sejtek által kifejtett húzóerők nagyfelbontású in vitro vagy akár in vivo detektálása, amely segíthet jobban megérteni a biológiai folyamatokat. A biztonság növekedésével járhat ilyen érzékelőelemek mátrixából felépülő ujjlenyomat olvasó kifejlesztése, mivel így az azonosításra alkalmas nagyobb térbeli frekvenciák kiolvasása válna lehetővé, felülmúlva a hagyományos optikai illetve kapacitív úton működő eszközöket, melyek felbontása mindössze 50 µm.

4 Akármilyen eszközről is legyen szó, a ZnO nanoszálak mechanikai és elektromechanikai tulajdonságai döntően befolyásolják a működést. Bár a ZnO nanoszálak mechanikai tulajdonságait intenzíven kutatják, a közölt értékek nagy szórást mutatnak, és ezek mérettől való függése még mindig kérdéses. A nagy szórás okai valószínűleg részben a különböző módon szintetizált nanoszálak minőségbeli különbségében illetve az egyes vizsgálati módszerek nem megfelelő kalibrálásában keresendők. Kvázi-egydimenziós nanoszerkezetek mechanikai vizsgálatára az alkalmazott módszerek között megtaláljuk a makroszkópikus méretekben is gyakran alkalmazott hossztengely mentén történő nyújtást, atomi erőmikroszkópban végzett hajlítást vagy épp a pásztázó vagy transzmissziós elektronmikroszkópban periodikus elektromos tér által gerjesztett in situ rezonancia vizsgálatot. Hiányzik azonban az irodalomban például egy olyan összehasonlító vizsgálat, melynek során ugyanazon egyedi nanoszerkezetek mechanikai tulajdonságait két különböző módszerrel tanulmányoznák.

5 A dolgozat célkitűzése Az MTA TTK MFA-ban a nedves kémiai úton növesztett ZnO nanoszálaknak, amelyeket minden esetben egy ZnO magrétegre növesztenek, több éves hagyománya van. Munkám hosszabb távú célja egy integrált, újszerű, egyedi vertikális ZnO nanoszál alapú 3-dimenziós nanomechanikai érzékelő kifejlesztése. Kézenfekvő ötletnek tűnik ennek megvalósítására, ha a piezoelektromos nanoszál oldalain fémkontaktusokat alakítunk ki, és mérjük hajlítás közben a szemben levő oldalak között fellépő elektromos potenciálkülönbséget. Ezt azonban technológiailag roppant nehéz lenne kivitelezni. Sokkal ígéretesebbnek tűnik a ZnO magrétegből egy olyan csatorna kialakítása, melynek vezetőképességét a rajta homoepitaxiálisan növesztett vertikális ZnO nanoszál hajlítgatásával lehet hangolni. Végeselem szimulációval sikerült ugyanis megmutatni, hogy egy hordozóján merőlegesen álló ZnO nanoszál hajlításakor piezoelektromos potenciálkülönbség (illetve mechanikai feszültség) nem csak a szál két oldala között alakul ki, hanem a rúd alatt elhelyezkedő ZnO magréteg belsejében is. Az eszköz működésének alapja tehát lehetne mind a réteg csatolt piezoelektromos-félvezető viselkedése, mind pedig félvezető

6 mivoltából fakadó igen jelentős piezorezisztivitása is. Más szóval távlati célom egy olyan ZnO vékonyréteg tranzisztor kifejlesztése, amelyben a vezérlés nem egy külső forrásból a kapuelektródára adott elektromos feszültséggel történik, hanem mechanikai deformáció révén. Dolgozatom célja ezen eszköz kifejlesztéséhez nélkülözhetetlen első fontos lépések körüljárása. Ide tartoznak a következők: a nedves kémiai úton növesztett ZnO nanoszálak integrálása ZnO egykristálytól eltérő hagyományos hordozókra (zafír, szilícium); az összefüggés tanulmányozása a magréteg minősége és a nanoszálak geometriája illetve kristályszerkezete között; megmutatni, hogy a nedves kémiai úton növesztett vertikális ZnO nanoszálak alapját képezhetik újszerű NEMS eszközöknek; valamint a nanoszálak mechanikai minősítése egy jól megbízható nanomechanikai vizsgálati módszerrel. A konkrét eszköz előállítása és tesztelés túlmutat ezen dolgozat keretein.

7 Kísérleti módszerek ZnO magréteg leválasztás: impulzuslézeres leválasztás (NIMS-Japán, Nanovation SARL-Franciaország), reaktív magnetronos porlasztás (MFA-Magyarország), atomi rétegleválasztás (MFA-Magyarország), molekulasugaras epitaxia (VCU-USA), kémiai gőzfázisú leválasztás (CEA LETI-Franciaország) ZnO nanoszál szintézis: nedves kémiai növesztés (Zn(NO 3 ) 2 6H 2 O és (CH 2 ) 6 N 4 vizes oldatából); szálak pozicionálása elektronsugaras litográfiával (Jeol IC elektronsugaras rendszer, MFA-Magyarország) InAs nanoszál szintézis: molekulasugaras epitaxia (Varian GEN II MBE, NBI-Dánia) ZnO és InAs nanoszálak morfológiai vizsgálata: pásztázó elektronmikroszkópia (Zeiss 1540XB SEM, MFA- Magyarország) ZnO és InAs nanoszálak illetve ZnO magrétegek kristályszerkezeti vizsgálata: transzmissziós elektronmikroszkópia (JEOL JEM-3010 és Phillips CM20 TEM, MFA- Magyarország), röntgendiffrakció (Bruker AXS D8 Discover GADDS 2-dimenziós röntgen diffraktométer, NIMS-Japán)

8 ZnO és InAs nanoszálak mechanikai vizsgálata: statikus hajlítás nanomanipulátor robotkarra rögzített kalibrált atomi erőmikroszkópos tűvel pásztázó eletronmikroszkópban; dinamikus rezgetés nanomanipulátor robotkarra rögzített elektromosan vezető W tűre adott periodikus feszültséggel (Zeiss 1540XB SEM és Kleindiek MM3A-EM nanomanipulátorok, MFA-Magyarország); dinamikus rezgetés kiértékelésekor végeselem szimuláció (Comsol Multiphysics, MFA-Magyarország) ZnO magrétegek érdességvizsgálata: atomi erőmikroszkópia (AIST-NT SmartSPM 1010 AFM, MFA-Magyarország) ZnO magrétegek vastagságának meghatározása: spektroszkópiai ellipszometria (Woollam M2000D spektroszkópiai ellipszométer, MFA-Magyarország) Mechanikus úton vezérelt vékonyréteg tranzisztor elektromechanikai vizsgálata: atomi erőmikroszkópia (AIST-NT SmartSPM 1010 AFM, MFA-Magyarország) Vertikális ZnO nanorudak piezoelektromos vizsgálata: piezoválasz atomi erőmikroszkópia (AIST-NT SmartSPM 1010 AFM, MFA-Magyarország)

9 Új tudományos eredmények A PhD munkám során elért eredményeket az alábbi tézispontokban foglalom össze: 1. Hét különböző minőségű ZnO magréteg vizsgálatán keresztül megmutattam, hogy nagyfokú rendezettséget és hangolható geometriát mutató ZnO nanoszálak nedves kémiai előállítása lehetséges megfelelő ZnO magréteg választásával és az elektronsugaras pozicionálás módszerével. Mindez lehetővé teszi a nanoszálak alkalmazását különféle integrált nano- és optoelektronikai eszközökben [T1]. 2. Kvantitatív röntgendiffrakciós és transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálatokkal megmutattam, hogy a ZnO nanoszálak kristályszerkezetét és rendezettségét a magrétegben található krisztallitok kristályszerkezete és orientációjának szórása határozza meg [T1]. 3. A piezoválasz atomi erőmikroszkópia módszerével (piezoresponse force microscopy) elsőként határoztam meg litográfiai úton pozícionált és nedves kémiai úton növesztett ZnO nanorudak [0001] kristálytani irányhoz rendelt (d 33 ) piezoelektromos állandóját. A kapott 8.4 ± 1.7 pm/v-os azaz meglehetősen magas piezoelektromos állandó révén a demonstrált eljárás útján növesztett ZnO nanorudak újszerű

10 nanomechanikai érzékelőknek és energia-átalakító eszközöknek alapját képezhetik [T2]. 4. Karcsú (high aspect ratio), wurtzit-kristályrácsú InAs nanoszálak hajlítási moduluszát határoztam meg ugyanazon egyedi nanoszálon két egymástól független, pásztázó elektronmikroszkópban végzett in situ vizsgálattal: statikus hajlítási kísérlettel kalibrált atomi erőmikroszkópos tűvel; valamint periodikusan változó elektromos tér által gerjesztett rezonancia vizsgálattal. Az alkalmazott módszerek segítségével elsőként határoztam meg tisztán wurtzitkristályrácsú InAs Young-moduluszát, mely a statikus módszerrel 43.5 ± 13.6 GPa, míg a dinamikus módszerrel 35.1 ± 3.4 GPa átlagos értéknek adódott a [0001] kristálytani irányban. A két független módszer a hibahatáron belül azonos eredményre vezetett, ily módon a statikus vizsgálati módszert a standardnak tekintett dinamikus méréssel hitelesítettem [T3]. 5. A hitelesített statikus hajlítási módszerrel meghatároztam alacsony oldalarányú (low aspect ratio), nedves kémiai úton növesztett, vertikális ZnO nanorudak hajlítási moduluszát, ami a dinamikus rezonancia módszerével kísérleti korlátok miatt nem kivitelezhető. A nanorudak hossztengely menti változó keresztmetszetét leíró analitikus mechanikai modell alapján a [0001] kristálytani irányhoz tartozó átlagos érték 32.2 ± 7.4 GPa-nak adódott [T4].

11 Publikációs lista A tézispontok elkészítéséhez felhasznált cikkek [T1] R. Erdélyi, T. Nagata, D. J. Rogers, F. H. Teherani, Zs. E. Horváth, Z. Lábadi, Zs. Baji, Y. Wakayama, J. Volk: Investigations into the Impact of the Template Layer on ZnO Nanowire Arrays Made Using Low Temperature Wet Chemical Growth, Crystal Growth & Design 11 (2011) Impakt faktor: [T2] J. Volk, R. Erdélyi: Morphology and crystallinity control of wet chemically grown ZnO nanorods, Turkish Journal of Physics, DOI: /fiz , közlésre elfogadva [T3] R. Erdélyi, M. H. Madsen, Gy. Sáfrán, Z. Hajnal, I. E. Lukács, G. Fülöp, Sz. Csonka, J. Nygård, J. Volk: In-Situ Mechanical Characterization of Wurtzite InAs Nanowires, Solid State Communications 152 (2012) Impakt faktor: [T4] R. Erdélyi, V. Halász, Z. Szabó, I.E. Lukács, J. Volk: Mechanical characterization of epitaxially grown zinc oxide nanorods, Physica E 44 (2012) Impakt faktor:

12 Egyéb cikkek [P1] J. Volk, T. Nagata, R. Erdélyi, I. Bársony, A. L. Tóth, I. E. Lukács, Zs. Czigány, H. Tomimoto, Y. Shingaya, T. Chikyow: Highly Uniform Epitaxial ZnO Nanorod Arrays for Nanopiezotronics, Nanoscale Research Letters 4 (2009) 699. Impakt faktor: [P2] N. Q. Khánh, I. E. Lukács, Gy. Sáfrán, R. Erdélyi, E. Fülöp, A. Deák, J. Volk: Effect of nanosphere monolayer on the morphology of ZnO nanowires grown by hydrothermal method, Materials Letters 79 (2012) 242. Impakt faktor: [P3] J. Volk, Z. Szabó, R. Erdélyi, N.Q. Khánh: Engineered ZnO nanowire arrays using different nanopatterning techniques, Proc. of SPIE 8263 (2012) 82631L. [P4] Z. Szabó, R. Erdélyi, J. Makai, J. Balázs, J. Volk: Highly ordered three-dimensional ZnO nanorods for novel photonic devices, Phys. Status Solidi C 8 (2011) 2895.