Muszáj DAVID A. KESSLER, MD. Hadüzenet a só, a zsír és a cukor ellen. Pa r k Kö n y v k i a d ó. Fordította Rácz Judit

Átírás

1 DAVID A. KESSLER, MD A fordítás alapjául szolgáló kiadás: David A. Kessler, MD: The End of Overeating. Taking Control of the Insatiable American Appetite. Rodale, New York, 2009 Muszáj annyit enni? Hadüzenet a só, a zsír és a cukor ellen Fordította Rácz Judit A fordítást szakmai szempontból ellenőrizte dr. Vásárhelyi Barna Copyright 2009 by David A. Kessler, MD Hungarian translation Rácz Judit, 2011 A szerző megjegyzése Könyvemet ismeretterjesztő munkának szántam, nem orvosi szakkönyvnek. A közölt információk segíthetnek abban, hogy ön megalapozott döntést hozzon az egészségével kapcsolatban, de ez a könyv nem helyettesíti az orvost. Ha úgy gondolja, egészségi problémája orvost igényel, keressen szakszerű orvosi segítséget. A konkrét cégekre, szervezetekre és hatóságokra való hivatkozás nem jelenti azt, hogy a szerző és a kiadó azokkal egyetértene, és nem sugallja, hogy ezek a cégek, szervezetek és hatóságok egyetértenek a könyv mondanivalójával, a szerzővel és a kiadóval. ISBN Pa r k Kö n y v k i a d ó Magyar kiadás 2013 Park Könyvkiadó, Budapest Szerkesztette Gáspár Zsuzsa Felelős szerkesztő Szalay Marianne A szöveget gondozta Lovass Gyöngyvér és Kristófi Ákos Műszaki szerkesztő Kuha Zulejka Tördelte Váraljai Nóra

2 Jegyzetek és hivatkozások 11 Dr. Phil: The Oprah Winfrey Show, június Andrew: Andrew természetesen álnév, akárcsak a többieké, akik megosztották velem a történetüket, és a továbbiakban szerepelnek a könyvben. 17 Nem ritka tehát az olyan ember, aki ízletes ennivaló láttán nem tud uralkodni magán: Fat Girl (Kövér lány) című könyvében a néhai Judith Moore így írja le az ennivalóval kapcsolatos beszűkült tudatát: Forró vajba mártott ráklábról, aiolival csepegtetett rákpogácsákról ábrándozom. Sorra veszem a sajtos melegszendvicset, az eperrel rózsaszínre festett házi limonádét vagy a barnacukor-mázzal bevont répatortát, amelyet egyszer, körülbelül húsz évvel ezelőtt ettem, vagy éppen a sajtburgereket. Úgy gondolok ezekre az egykor igen kedvelt ételekre, ahogy az ember a régi szeretőire gondol. Szép emlékeket ápolok a tartármártással és káposztasalátával tálalt kagylócsíkokról, amit egy szabadtéri ételstandnál vettem Maine-ben, vagy egy régi fagylaltról, a mézes-vaníliásról, amit akkoriban a Häagen- Dazs csinált. Képes vagyok fél óráig a mézes-vaníliásra gondolni. (10. o.) A szerző tudatában volt esendőségének: a szám veszélyes. Az ajkam, a fogam, a nyelvem mindig készenlétben van. A szám neki akar esni a falusi kenyérnek, az angolosan 5

3 sütött borsos steaknek és a citrommal meglocsolt párolt brokkolinak. (12. o.) Kínjairól is beszámol. Rettegek az ennivalótól. Ha csak rágondolok a sokféle fagylaltra, máris összerándulok, különösen ha a szokványos eper-vanília-csokoládétól eltérők me rülnek fel. A karamelles makadámdió maga az atombomba. Nagyon félek a sós diószemektől és a lágy, édes ka ramelltől. Rettegek a krémbevonattól, amely szétolvad a nyelvemen és a szájamban. ( o.) A szerzőnek ugyanakkor nincsenek olyan tünetei, amelyek miatt az orvosok étkezési zavart diagnosztizálhatnának nála. Soha nem cipeltem haza zsáknyi ennivalót, és nem faltam magam degeszre. Fogyasztótablettát sem szedtem, és sosem mentem kuruzslóhoz. Nem hánytattam meg magam, nem szedtem hashajtót sem. (9. o.) Ám az esze mindig az ennivalón jár, s mihelyt enni kezd, képtelen abbahagyni. Rejtély számára a saját viselkedése: Az utcánkban van egy pékség, ahol egyszerű, hagyományos, még csak nem is különlegesen jó ízű süteményt árul nak. Előre gyártott tésztaalapból készül, a tölteléke pedig nagy kiszerelésű konzervből. Három utcával lejjebb is hallom, ahogy hívogatnak:»judith! Judith!«Egy zacskó krumpliszirom vagy egy doboz vaníliás keksz hónapokon át kibontatlanul heverhet nálam a spájzban ehhez semmi önmegtartóztatásra nincs szükségem. Ha viszont kinyitom őket mindet megeszem, az utolsó krumpliszirommorzsáig, az utolsó kekszig. Nem tudom, miért van ez. (10. o.) Részletek Moore, J.: Fat Girl. A True Story (Hudson Street Press, New York) című könyvéből. Judith Moore, A Penguin Group (USA) Inc. engedélyével. 19 ezzel a könyvvel nekem pontosan ez a célom: Könyvem azt igyekszik kideríteni, hogy mi a kapcsolat az ízletes étel keltette izgalom, vágy és az erre adott válasz, az evés között. Noha összefoglalja a megírása idején elérhető tudományos tényeket, ez nem jelenti azt, hogy a munka be van fejezve, vagy hogy mostantól teljes mértékben értjük az elhízási járványt. Az agy opioid és dopamin pályáira összpontosítottam, erre a stimulus és válasz közötti összetett és rejtélyes közvetítőre, de még sok mindent nem értünk. Messze vagyunk attól, hogy tudnánk, hogyan változtatja meg étkezési szokásainkat az a sokféle idegi ingerületátvivő vegyület (neurotranszmitter), neuromodulátor és kémiai üzenetvivő. Alig várom, hogy a tudósok tovább vizsgálják azokat a szerepeket, amelyeket a grelin, leptin, az y neuropeptid, a melanocortinok, az orexinek, az étvágyszabályozó proteinek, a CRH, a kolecisztokinin és egyéb molekulák játszanak ebben a folyamatban. Ezek még feltárásra váró, hatalmas területek. Elsősorban az evészavarok hátterében álló kóros folyamatok további kutatásától várhatunk sokat. A bulimia (evéskényszer) megértése segít felderíteni az evési viselkedés mechanizmusait, ahogyan hasznos az olyan ritka betegségekre vonatkozó többlettudás is, mint a Prader Willi-szindróma, a kétoldali halántéklebeny megbetegedése vagy a hipotalamusz hátsó részének daganata. Sokat tanulhatunk az olyan betegségek vizsgálatából, mint az anorexia nervosa és a sorvadások, továbbá az agyra ható gyógyszerek és más anyagok (kannabioidok, antipszichotikus szerek) evésre gyakorolt hatásainak vizsgálatából is. Hasznos lehet a különleges étkezési zavarok megértése is: például a bizonyos ételek iránti erős vágyé (ilyen a rendellenes étvágy a vashiányosoknál vagy a sóigény a kiszáradásnál, édesgyökér kívánása bizonyos hormonszinteltérések esetében), valamint az egyes ételektől való irtózásé, például az epehólyag betegsége esetén a káposztától, gyomorrák esetén a hústól való undor. Ezeket ebben a könyvben nem 6 7

4 tárgyaljuk, mindenesetre jelzik, milyen pontosan szabályozott az a folyamat, amely az étvágyunkat befolyásolja. A hormonális rendszert és annak sokrétű hatását az evési szokásokra szintén nem vizsgáltam. Például amikor leesik a vércukrunk, szénhidrátokra vágyunk, s ha nem eszünk ilyet, szervezetünk olyan figyelmeztető jeleket küld, amelyek kiváltják a vágyat iránta. Az elhízás megértésében is segít, ha többet tudunk ezekről a folyamatokról, valamint azokról a hormonális betegségekről például a hiper-, illetve hipotiroidizmusról, a Cushing-szindrómáról, melyek kóros evési szokásokhoz kapcsolódnak. 23 Az emberek testsúlya négy évezreden át figyelemre méltó módon változatlan maradt: A betegek állapotának figyelemmel követésével végzett vizsgálatok viszonylagos állandóságot tételeznek a testsúlyváltozások mintáiban az idő viszonylatában. ( ) A résztvevők kétharmadánál nem változott 5 kg-nál nagyobb mértékben a vizsgálat kezdetéhez képest a testsúly. Ezek a vizsgálatok ből származnak. Grinker, J. D. Rush P. Vokonas: Changing Body Habitus among Healthy Older Men. The NAS Boston VA Study of Weight Stability in Healthy Male Volunteers Aged Years. Diabetes Research and Clinical Practice, 10, Suppl 1, S89 94, Régen a nők és a férfiak felnőttkoruk első húsz évében általában híztak, aztán egy szintet elérve stagnált a súlyuk, majd az idősebb évtizedeikben lefogytak. Egy vizsgálat szerint a 25 és 35 év közötti fehérek átlagosan mintegy 7,7 kg-ot híztak húsz év alatt (fehér férfiak 7,3 kg-ot), a 36 és 47 év közötti nők és férfiak 4,5 kg-ot a következő húsz évben, a 48 és 60 év közötti fehér nők 0,9 kg-ot húsz év alatt (fehér fér - fiak átlag fél kg-ot). Sheehan, T. J. DuBrava, S. DeChello, L. D. Fang, Z.: Rates of Weight Change for Black and White Americans over a Twenty Year Period. International Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders 27, no. 4., , A felnőttkori longitudinális súlymintázatokhoz lásd Lee, I. Blair, S. N. Allison, D. B. Folsom, A. R. Harris, T. B. Manson, J. E. Wing, R. R.: Epidemiologic Data on the Relationship of Caloric Intake, Energy Balance, and Weight Gain over the Life Span with Longevity and Morbidity. Journals of Gerontology. Series A, Biological Sciences and Medical Sciences 56, 7 19, Az 1980-as években azonban történt valami: A társada lomban az emberek testtömegindexének középértéke 1900 és 1976 között nőtt évente a legkisebb ütemben, 1988 és 2000 között azonban évi 0,5%-kal nőtt. Helmchen, L. A. Henderson, R. M.: Changes in the Distribution of Body Mass Index of White US Men, Annals of Human Biology 31, no. 2., , A szerzők szerint között a BMI (testtömegindex) középértéke az életkorral csökkent, 2000-re azonban a kormintázat megfordult. Lásd 1. táblázat: , éves férfiak átlagos BMI-je 23,3, éveseké 23,0, éveseké 22,9 kg/m 2. Ezzel szemben 1999-től 2000-ig a éves férfiak átlagos BMI-je 27,8, éves férfiaké 29,1, éveseké 29,2 kg/m drasztikusan megugrott a túlsúlyos emberek száma: Flegal a National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) felmérési adatait tekintette át; ezt a Centers for Disease Control and Prevention részeként működő National Center for Health Statistics készítette. Az NHANES egy gyorsfelmérés, mely a társadalom klinikai jellemzőit veszi számba az Egyesült Államokban. A sok ezer résztvevő között találunk gyermeket és felnőttet, férfit és nőt, mindenféle fajú és etnikumú népességet; a résztvevőket saját otthonukban kérdezték egészségi állapotukról, étrendjük- 8 9

5 ről, betegségeikről, majd alaposan kivizsgálták őket. Az első ilyen felmérést 1960-ban végezték, a táplálkozásra vonatkozó kérdésekkel 1971-ben bővítették ki. Az NHANES-I-et között vették föl, az NHANES-II-t között, az NHANES-III felvétele két fázisban, , illetve között történt elején az NHANES folyamatos, éves felmérés lett, melynek eredményeit kétévenként közlik. 24 Rendkívül aprólékosan ellenőriztek mindent: Interjú Katherine M. Flegallal (PhD, kutató tudós, National Center for Health Statistics, Centers for Disease Control and Prevention), január Flegal és csapata tehát összegezte az adatokat: Kuczmarski, R. J. Flegal, K. M. Campbell, S. M. Johnson, C. L.: Increasing Prevalence of Overweight among US Adults. The National Health and Nutrition Examination Surveys, JAMA 272, no. 3 (1994): Az elemzést az NHANES-III első fázisában részt vett, 8260 húsz éven felüli ember bevonásával készítették. A túlsúlyosok előfordulása 20 és 74 év között az összes etnikumú csoportban mindkét nemnél az NHANES-II ( ) 25,4%-ához képest 33,3%-ra nőtt az NHANES-III első fázisában ( ). A BMI középértéke az NHANES-III első fázisában az NHANES-II 25,3-járól 26,3-ra nőtt. 25 az évtizedek folyamán egyre súlyosabbak lettek: Ogden, C. L. Fryar, C. D. Carroll, M. D. Flegal, K. M.: Mean Body Weight, Height, and Body Mass Index, United States, Advance Data from Vital and Health Statistics 347., a számok a gyermekkori súlygyarapodást is jelezték: 1980 és 2004 között nőtt a túlsúlyos gyermekek száma, különösen a legnagyobb súlyúak lettek még súlyosabbak ( között nem nőtt az arányszám). Ogden, C. L. Carroll, M. D. Flegal, K. M.: High Body Mass Index for Age among US Children and Adolescents, JAMA 299, no. 20., , 2008.; Ogden, C. L. Carroll, M. D. Flegal, K. M. Johnson, C. L.: Prevalence and Trends in Overweight among US Children and Adolescents, JAMA 288, no 14., , 2002; Ogden, C. L. Carroll, M. D. Curtin, L. R. McDowell, M. A. Tabak, C. J. Flegal, K. M.: Prevalence of Overweight and Obesity in the United States, JAMA 295, no. 13., , a népesség legnagyobb súlyú tagjai: K. M. Flegal R. P. Troiano: Changes in the Distribution of Body Mass Index of Adults and Children in the US Population. International Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders 24, no. 7., , Grafikonok segítségével hasonlították össze az NHANES-II és III megoszlásait, ahol kiderült, hogy a BMI megoszlása minden korcsoportban felfelé mozdult el. A nagyobb BMI-jű emberek között minden korcsoportban nagyobb különbségek vannak, ( ) a BMI-megoszlás minden korcsoportban fokozottan jobbra tolódik. ( ) A legtöbb csoportban kb. 3-4 BMI-egységnyi a legnagyobb különbség, s ezek mind a legnagyobb BMI-jű alcsoportokat érintik. 26 orvosok és egészségügyi szakemberek: Harvey, E. L. Hill, A. J.: Health Professionals Views of Overweight People and Smokers. International Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders 25, no. 8., , 2001; Brandsma, L. L.: Physician and Patient Attitudes toward Obesity. Eat Disord 13, no. 2., , összehasonlította két csoport ételfogyasztását: Pearcey, S. M. Castro, J. M. de: Food Intake and Meal Patterns of Weight-Stable and Weight-Gaining Persons. American Journal of Clinical Nutrition 76, no. 1., ,

6 28 egy csoport gyerek: Stunkard, A. J. Berkowitz, R. I. Schoeller, D. Maislin, G. Stallings, V. A.: Predictors of Body Size in the First 2 Y of Life: A High-Risk Study of Human Obesity. International Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders 28, no. 4., 2004, A gyermekek súlygyarapodását függetlenül attól, hogy a szüleik elhízottak vagy soványak voltak-e nem az jelezte előre, hogy mennyire intenzíven mozogtak, hanem hogy mennyit ettek. A teljes energiafelhasználás nem különbözött számottevően a két csoportban, az ételbevitel azonban megdöbbentően eltért. A szerző interjúja Albert J. Mickey Stunkarddal (orvos, a pszichiátria emeritus professora, University of Pennsylvania), április Az erőteljes testedzés: Ebersole, K. E. Dugas, L. R. Durazo-Arvizu, R. A. Cooper, A. A. Luke, A. H.: Energy Expenditure and Adiposity in Nigerian and African- American Women. Obesity (Silver Spring), A nigériai és chicagói nők egy csoportját összehasonlító vizsgálat szerint a súlygyarapodásért elsősorban nem az energiafelhasználás (életmód) a felelős, hanem az ételbevitel. 28 több energiát égetnek el: A szerző interjúja Dale A. Scho ellerrel (PhD, professzor, Department of Nutritional Sciences, University of Wisconsin-Madison, Institute of Aging), november egy visszacsatolási rendszer, az úgynevezett home osz - tázis tartja fenn: Macias, A. E.: Experimental De monstration of Human Weight Homeostasis: Implications for Understanding Obesity. British Journal of Nutrition 91, no. 3., 2004, ; Kaplan, L. M.: Body Weight Regulation and Obesity. Journal of Gastrointestinal Surgery 7, no. 4., 2003, irányító központja az agyban található: Schwartz, M. W. Porte D., Jr.: Diabetes, Obesity, and the Brain. Science 307, no , 2005, ; M. K. Badman J. S. Flier: The Gut and Energy Balance: Visceral Allies in the Obesity Wars. Science, 307, no , 2005, ; Mercer, J. G. Speakman, J. R.: Hypothalamic Neuropeptide Mechanisms for Regulating Energy Balance. From Rodent Models to Human Obesity. Neuroscience and Biobehavioral Reviews 25, no. 2., 2001, fenntartani az energia-egyensúlyt: Lee Kaplan igazgató (MD, PhD, Weight Center, Massachusetts General Hospital) előadása a Harvard Medical School Department of Continuing Education Practical Approaches to the Treatment of Obesity című konferenciáján. Van egy központi szabályozó rendszer mondta Kaplan. A test nagyon jól, nagyon csekély hibaszázalékkal képes egyeztetni az energiafelvételt és az energiafelhasználást. A kettő közötti eltérés napi átlagban +/ 0,15%. ( ) Az ételbevitelt és az energiafelhasználást kiegyenlítő mechanizmus tulajdonképpen egyszerű biológiai visszacsatolás, amelyet az agy egyik része irányít. ( ) Ha szándékosan csökkentjük az energiabevitelt, hogy veszítsünk a súlyunkból, akkor éhesebbek leszünk, így aztán felemeljük az energiabevitel szintjét, azaz többet eszünk. Ha szándékosan akarunk hízni, ennek az ellenkezője történik. ( ) Az obezitásjárvány nem válik el ettől a rendszertől, hanem megtöri azt. Itt nem egyszerűen a McDonald sról van szó, hanem arról, hogy a McDonald s megtöri a rendszert. Nem pusztán a génjeinkről van szó, hanem hogy a génjeink hatással vannak ennek a rendszernek az egyensúlyára november 19-én lezajlott beszélgetésünk során James O. Hill igazgató (PhD, gyermekgyógyász professzor, Center for Human Nutrition, University of Colorado Denver), aki országosan az egyik legnagyobb táplálkozási szaktekintély, a megváltozott környezetet hangsúlyozta: 12 13

7 Az emberi faj történetének túlnyomó részében az volt számunkra a kihívás, hogyan szerezzünk elegendő ennivalót energiaigényünk kielégítésére. ( ) Fiziológiánk olyan körülmények között fejlődött, amikor fizikailag nagyon aktívnak kellett lennünk a mindennapi életünkben. El kellett mennünk, hogy vadállatokat ejtsünk. A testsúlyunkat egyensúlyban tartotta a fizikai aktivitás szükségessége, s az a napi kihívás, hogy elegendő élelmet szerezzünk az önfenntartáshoz. Lásd még Schwartz, M. W. Niswender, K. D.: Adiposity Signaling and Biological Defense against Weight Gain: Absence of Protection or Central Hormone Resistance? Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism 89, no. 12., 2004, Robert De Niro: A szerző (Lee Kaplan, MD, PhD, Weight Center at Massachusetts General Hospital) interjúja Robert De Niro színésszel, július 27. A De Nirotörténetet először a Harvard Medical School Department of Continuing Education Practical Approaches to the Treatment of Obesity című konferenciáján mondta el. 31 motivációs pályák: Heckhausen, Jutta Heckhausen, Heinz: Motivation and Action. Cambridge University Press, New York, 2008; Johnmarshall Reeve: Understanding Motivation and Emotion. 4. kiadás, Hoboken, NJ, Wiley, 2005; Bevins, Rick A. Bardo, Michael T.: Motivational Factors in the Etiology of Drug Abuse. University of Nebraska Press, Lincoln, mesterségesen is stimulálhatjuk: Csaknem fél évszázaddal ezelőtt P. J. Morgane professzor (University of Tennesse Medical School Department of Physiology) elektródákat helyezett patkányok agyának különféle régióiba, majd egy húsznapos időtartamban összesen négy alkalommal, egyenként háromórás periódusban az elektródákon keresztül elektromosan ingerelte őket. Amikor a hipotalamusz oldalsó részét ingerelte, a már korábban jóllakott patkányok étvágya drasztikusan megnőtt. Morgane, P. J.: Distinct Feeding and Hunger Motivating Systems in the Lateral Hypothalamus of the Rat, Science 133,1961, ; Morgane, P. J.: Evidence of a Hunger Motivational System in the Lateral Hypothalamus of the Rat. Nature 191,1961, ; Morgane, P. J.: Medial Forebrain Bundle and Feeding Centers of the Hypothalamus. Journal of Comparative Neurology 117,1961, Az ízletes ételek: A szerző interjúja Peter Rogersszel (PhD, tanszékvezető, a kísérleti pszichológia professzora, University of Bristol, Anglia), augusztus 10. Az ízletesség hatásairól lásd még Yeomans, M. R.: Taste, Palatability and the Control of Appetite. Proceedings of the Nutrition Society 57, no. 4., 1998, ,; Yeomans, M. R. Blundell, J. E. Leshem, M.: Palatability: Response to Nutritional Need or Need-Free Stimulation of Appetite? British Journal of Nutrition 92 Suppl 1, 2004, S3 14.; Bobroff, E. M. Kissileff, H. R.: Effects of Changes in Palatability on Food Intake and the Cumulative Food Intake Curve in Man. Appetite 7, no. 1., 1986, ; Mela, David J. Rogers, Peter. J.: Food, Eating, and Obesity: The Psychobiological Basis of Appetite and Weight Control. Chapman and Hall, London, New York, 1998; Green, S. M. Blundell, J. E.: Effect of Fat- and Sucrose-Containing Foods on the Size of Eating Episodes and Energy Intake in Lean Dietary Restrained and Unrestrained Females: Potential for Causing Overconsumption. European Journal of Clinical Nutrition 50, no. 9., 1996, Adam Drewnowski: A szerző interjúja Adam Drewnowski igazgatóval (PhD, Nutritional Sciences Program, University 14 15

8 of Washington), június 30. Drewnowski, A.: Energy Intake and Sensory Properties of Food. American Journal of Clinical Nutrition 62, no. 5., Suppl. 1995, 1081S 85S; Drewnowski, A. Greenwood, M. R.: Cream and Sugar: Human Preferences for High-Fat Foods. Physiology and Behavior 30, no. 4., 1983, A magas zsír- és cukortartalmú ételek fogyasztása szorosan összefügg a BMI növekedésével. Macdiarmid, J. I. Vail, A. Cade, J. E. Blundell, J. E.: The Sugar-Fat Relationship Revisited: Differences in Consumption between Men and Women of Varying BMI. International Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders 22, no. 11., 1998, Cheesecake Factory: A szerző interjúja Stephen Kalillal (a Culinary Innovations Center, Frito-Lay konyhafőnöke; a Research Chefs Association elnöke), október 6. Kalil korábban a Cheesecake Factoryban a Culinary Research and Developmentnél volt chef de cuisine. 34 optimális cukor-zsír-só arány, amely a leginkább örömöt okoz: Moskovitz, Howard R. Porretta, Sebastiano Silcher, Matthias: Concept Research in Food Product Design and Development. Blackwell, Ames, Iowa, a só görbéje: A szerző interjúja Dwight Riskeyvel (PhD, a Frito-Lay korábbi vezetője), november 4. és szeptember Amikor azonban jó az arány: A szerző interjúja Barry Levinnel (MD, klinikai professzor, Pharmacology and Physiology, Department of Neurology and Neurosciences, New Jersey Medical School), augusztus 12.; Levin, B. E. Dunn-Meynell, A. A. Balkan, B. Keesey, R. E.: Selective Breeding for Diet-Induced Obesity and Resistance in Sprague-Dawley Rats. American Journal of Physiology 273, no. 2., 2. rész,1997, R A változatosság és a könnyű elérhetőség: A szerző interjúja Anthony Stefanival (PhD, Distinguished Professor, Department of Psychology, Brooklyn College, City University of New York), június 11., valamint augusztus 29.; Sclafani, A. Springer, D.: Dietary Obesity in Adults Rats: Similarities to Hypothalamic and Human Obesity Syndromes. Physiology and Behavior 17, no. 3., 1976, Az emberekkel folytatott kísérletek: Castro, J. M. de Bellisle, F. Dalix, A. M. Pearcey, S. M.: Palatability and Intake Relationships in Free-Living Humans: Characterization and Independence of Influence in North-Americans. Physiology and Behavior 70, no. 3 4., 2000, Egy másik kísérletben a Nemzeti Egészségügyi Intézet: Larson, D. E. Rising, R. Ferraro, R. T. Ravussin, E.: Spontaneous Overfeeding with a Cafeteria Diet in Men: Effects on 24-Hour Energy Expenditure and Substrate Oxidation. International Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders 19, no. 5., 1995, egy vezető élelmiszer-ipari tanácsadó: A szerző interjúja anonim étkezési tanácsadóval, augusztus nyugvópontelmélet : Keesey, R. E. Hirvonen, M. D.: Body Weight Set-Points: Determination and Adjustment. Journal of Nutrition 127, no. 9., 1997, 1875S 83S. 42 ha valóban van nyugvópont: A nyugvópontelmélettel kap csolatban számos tudós fejezte ki kétségét. David A. Levitsky (PhD, pszichológia- és táplálkozástudományi pro fesszor, Cornell University) kutatásai szerint az, hogy mennyit eszünk, nem pusztán az agy által küldött, a test fenn tartására irányuló jelzésektől függ. A túletetett kísérleti alanyok 135%-át ették a kutatás elején elfogyasztott mennyiségnek, és a folyamat közben meghíztak, utóbb viszont nem csökkentették eléggé a táplálékbevitelüket ah

9 hoz, hogy visszanyerjék kiinduló súlyukat. Levitsky, D. A. Obarzanek, E. Mrdjenovic, G. Strupp, B. J.: Imprecise Control of Energy Intake: Absence of a Reduction in Food Intake Following Overfeeding in Young Adults. Physiology and Behavior 84, no. 5., 2005, A nyugvópontelmélet korlátaira rámutató további kutatások: Levitsky, D. A.: Putting Behavior Back into Feeding Behavior: A Tribute to George Collier. Appetite 38, no. 2., 2002, ; Levitsky, D. A: The Non-Regulation of Food Intake in Humans: Hope for Reversing the Epidemic of Obesity. Physiology and Behavior 86, no. 5., 2005, David Wirtshafter professzor (PhD, Departments of Psychology and Neuroscience, University of Illinois, Chicago) és John D. Davis (MD, Department of Psychiatry, University of Illinois, Chicago) rámutattak: a nyugvópontelmélettel kapcsolatban az is kétségeket ébreszt, hogy a rágcsálók képesek növelni a testsúlyukat a hibernáció előtt, a vándormadarak pedig zsírt halmoznak fel, mielőtt útra kelnének. Wirtshafter, D. Davis, J. D.: Set Point, Settling Points, and the Control of Body Weight. Physiology and Behavior 19, no. 1., 1977, A nyugvópontelmélet igazolására néhány biológus kiigazításokat javasolt. A védelem hiánya modell feltételezi, hogy az obezitás olyan rendszer eredménye, amelyet nem is arra találtak ki, hogy a korlátlan élelem világában működjön tehát hogy amikor túl kevés az étel, akkor képesebbek vagyunk megőrizni a testsúlyunkat, mint amennyire képesek vagyunk hatékonyan kezelni a túl sok élelmet. Részleges magyarázat lehet, hogy amikor a leptinszint egy bizonyos küszöb alá süllyed, a test ezt arra utaló figyelmeztetésként értékeli, hogy energiát raktározzon. A központi ellenállás modellje felveti, hogy vannak olyan emberek, akiknek a szervezete nem reagál az inzulin- és leptinjelekre, amelyek ételfelvételük vagy energiafelhasználásuk megváltoztatására figyelmeztetnék őket. Schwartz, M. W. Niswender, K. D.: Adiposity Signaling and Biological Defense against Weight Gain: Absence of Protection or Central Hormone Resistance? Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism 89, no. 12., 2004, A megállapodási pont elmélete: John P. J. Pinel: Biopsycholog. (Pearson Allyn and Bacon, Boston, 2007); Wirtshafter, D. Davis, J. D.: Set Points, Settling Points, and the Control of Body Weight. Physiology and Behavior 19, no. 1., 1977, megerősítő hatású-e: a megerősítésről és az önirányításról lásd Johnson, Bankole A. Roache, John D.: Drug Addiction and Its Treatment: Nexus of Neuroscience and Behavior. Lippincott-Raven, Philadelphia, nagy cukor- és zsírtartalmú, csokis ízesítésű eledelért: Barbano, M. F. Cador, M.: Differential Regulation of the Consummatory, Motivational and Anticipatory Aspects of Feeding Behavior by Dopaminergic and Opioidergic Drugs. Neuropsychopharmacology 31, no. 7., 2006, ; Barbano, M. F. Cador, M.: Various Aspects of Feeding Behavior Can Be Partially Dissociated in the Rat by the Incentive Properties of Food and the Physiological State. Behavioral Neuroscience 119, no. 5., 2005, Lásd még Weingarten, H. P.: Conditioned Cues Elicit Feeding in Sated Rats: A Role for Learning in Meal Initiation, Science 220, no. 4595, 1983, Carleton Egyetem: Brennan, K. Roberts, D. C. Anisman, H. Merali, Z.: Individual Differences in Sucrose Consumption in the Rat: Motivational and Neurochemical Correlates of Hedonia. Psychopharmacology 157, no. 3., 2001,

10 50 Sara Ward: A szerző interjúja Sara Jane Warddal (PhD, Department of Pharmaceutical Sciences, Temple University), május 19.; Ward, S. J. Dykstra, L. A.: The Role of CB1 Receptors in Sweet Versus Fat Reinforcement: Effect of CB1 Receptor Deletion, CB1 Receptor Antagonism (Sr141716a) and CB1 Receptor Agonism (Cp-55940). Behavioural Pharmacology 16, no. 5 6., 2005, A vaníliás turmixszal végzett kísérletem: Naleid, A. M. Grimm, J. W. Kessler, D. A. Sipols, A. J. Aliakbari, S. Bennett, J. L. Wells, J. Figlewicz, D. P.: Deconstructing the Vanilla Milkshake: The Dominant Effect of Sucrose on Self-Administration of Nutrient-Flavor Mixtures. Appetite 50, no. 1., 2008, Ebben a vizsgálatban azt a hipotézist állítottuk fel, hogy a kukoricaolaj, a répacukor és az ízesítő összetett keverékének hatása megerősítőbb, mint bármelyik komponensé önmagában. Megfigyeltük, hogy a megerősítés a fix és a progresszív arányos eljárások esetében egyaránt a répacukoroldatok koncentrációjától függ (0%, 3%, 6,25%, 12,5%). Az 1,4%-nyi olaj hozzáadása 3% vagy 12,5% répacukorhoz növelte a fix arányos megerősítőket (de a progresszív arányosat nem) a csak répacukor-tartalmúhoz képest. Végül pedig a 3%-os vaníliaízesítés hozzáadása után nem növekedett a fogyasztás a 3%-os répacukor- vagy a 3% répacukor plusz 1,4% olaj összetételű oldatból. Arról, hogy a hozzáadott cukor vagy só növeli az ételbevitelt, lásd Emmett, P. M. Heaton, K. W.: Is Extrinsic Sugar a Vehicle for Dietary Fat? Lancet 345, no , 1995, ; valamint Kudo, K. Saito, T. Sano, Y. Okuda, T.: Extrinsic Sugar as Vehicle for Dietary Fat. Lancet 346, no , 1995, a vizuális inger erősebbé válik: Korai bizonyításaiként annak, hogy kondicionált jelekkel a jóllakott állatok továbbetetése is lehetséges, lásd Weingarten, H. P.: Conditioned Cues Elicit Feeding in Sated Rats: A Role for Learning in Meal Initiation. Science 220, no , 1983, Gorica Petrovich, Peter Holland és Michela Gallagher kimutatták, hogy a külső jelekkel kiváltott táplálkozási inger azoknak az idegrostoknak az épségétől függ, amelyek a basolaterális amygdalát és a laterális hipotalamuszt összekötik. Petrovich, G. D. Holland, P. C. Gallagher, M.: Amygdala and Prefrontal Pathways to the Lateral Hypothalamus Are Activated by a Learned Cue That Stimulates Eating. Journal of Neuroscience 25, no. 36., 2005, jel késztetés jutalom ciklus: Wise, R. A.: Brain Reward Circuitry: Insights from Unsensed Incentives. Neuron 36, no. 2., 2002, ; Wise, R. A.: Dopamine and Food Reward: Back to the Elements. American Journal of Physiology Regulatory, Integrative and Comparative Physiology 286, no. 1., 2004, R13.; Wise, R. A.: Drug-Activation of Brain Reward Pathways. Drug and Alcohol Dependence 51, nos. 1 2., 1998, ; Wise, R. A.: Forebrain Substrates of Reward and Motivation. Journal of Comparative Neurology 493, no. 1., 2005, ; Wise, R. A.: The Parsing of Food Reward. American Journal of Physiology Regulatory, Integrative and Comparative Physiology 291, no. 5., 2006, R ; Wise, R. A: Role of Brain Dopamine in Food Reward and Reinforcement. Philosophical Transactions of the Royal Society of London. Series B: Biological Sciences 361, no , 2006, ; Volkov, N. D. Wise, R. A.: How Can Drug Addiction Help Us Understand Obesity? Nature Neuroscience 8, no. 5., 2005, kondicionált hely paradigma : Kooy, Derek van der: Place Conditioning: A Simple and Effective Method for Assessing the Motivational Properties of Drugs in: Methods of Assessing and Reinforcing Properties of Abused Drugs. Springer Verlag, New York,

11 52 összekapcsolni az élelmet és a helyszínt: Jarosz, P. A. Sekhon, P. Coscina, D. V.: Effect of Opioid Antagonism on Conditioned Place Preferences to Snack Foods. Pharmacology, Biochemistry and Behavior 83, no. 2., 2006, Az étel utáni vágyunkat három további jellemző is erősen befolyásolja: A szerző interjúja Frances K. McSweeneyvel (PhD, Regents professor, Department of Psychology, Washington State University), június; Murphy, E. S. McSweeney, F. K. Smith, R. G. McComas, J. J.: Dynamic Changes in Reinforcer Effectiveness: Theoretical, Methodological, and Practical Implications for Applied Re search. Journal of Applied Behavior Analysis 36, no. 4., 2003, kódolva vannak az ízletességre: A szerző interjúja Howard L. Fieldsszel (MD, PhD, igazgató, Wheeler Center for Neurobiology of Addiction, University of California, San Francisco), augusztus 27. és május 12.; Taha, S. A. Fields, H. L.: Inhibitions of Nucleus Accumbens Neurons Encode a Gating Signal for Reward-Directed Behavior. Journal of Neuroscience 26, no. 1., 2006, ; Taha, S. A. Nicola, S. M. Fields, H. L.: Cue-Evoked Encoding of Movement Planning and Execution in the Rat Nucleus Accumbens. Journal of Physiology 584, 3. rész, 2007, ; Taha, S. A. Norsted, E. Lee, L. S. Lang, P. D. Lee, B. S. Wooley, J. D. Fields, H. L.: Endogenous Opioids Encode Relative Taste Preference. European Journal of Neuroscience 24, no. 4., 2006, egyetlen sejtet is: A szerző interjúja Edmund T. Rolls professzorral (Experimental Psychology, University of Oxford, Anglia), szeptember 26.; Rolls, E. T.: Brain Mechanisms Underlying Flavour and Appetite. Philosophical Transactions of the Royal Society of London. Series B: Biological Sciences 361, no , 2006, ; Rolls, Edmund T.: Emotion Explained. Series in Affective Science. Oxford University Press, New York, 2005; Rolls, E. T.: Taste, Olfactory, and Food Texture Processing in the Brain, and the Control of Food Intake. Physiology and Behavior 85, no. 1., 2005, ; Araujo, I. E. de Rolls, E. T. Kringelbach, M. I. McGlone, F. Philips, N.: Taste-Olfactory Convergence, and the Representation of the Pleasantness of Flavour, in the Human Brain. European Journal of Neuroscience 18, no. 7., 2003, egyetlen érzékszervünk: az ízlelés: Az íz emocionálisan elsődleges. ( ) A jutalom az ízérzékelés egyik alapdimenziója. Anderson, A. K. Sobel, N.: Dissociating Intensity from Valence as Sensory Inputs to Emotion. Neuron 39, no. 4., 2003, orális szenzoros (érzékelési) önstimulálás : A szerző interjúja Gerard P. Smithszel (MD, Emeritus Professor of Psychiatry, Department of Psychiatry, Joan and Sanford I. Weill Medical College of Cornell University), július 20.; Smith, Gerard P.: Accumbens Dopamine is a Physiological Correlate of the Rewarding and Motivating Effects of Food in: Neurobiology of Food and Fluid Intake, in: Stricker, E. Woods, Stephen C. (Eds.): Handbook for Behavioral Neurobiology, Kluwer Academic/Plenum, New York, 2004; Smith, G. P.: Accumbens Dopamine Mediates the Rewarding Effect of Orosensory Stimulation by Sucrose. Appetite 43, no. 1., 2004, a fájdalom vagy a stressz csökkentésére is képesek: Grigson, P. S.: Like Drugs for Chocolate: Separate Rewards Modulated by Common Mechanisms? Physiology and Behavior 76, no. 3., 2002, ; Blass, E. Fitzgerald, E. Kehoe, P.: Interactions between Sucrose, Pain and Isolation Distress. Pharmacology, Biochemistry and Behavior 26, no

12 3., 1987, ; Blass, E. M. Hoffmeyer, L. B.: Sucrose as Analgesic for Newborn Infants. Pediatrics 87, no. 2., 1991, ; Blass, E. M. Shah, A.: Pain-Reducing Properties of Sucrose in Human Newborns. Chemical Senses 20, no. 1., 1995, ; Blass, E. M. Shide, D. J.: Some Comparisons among the Calming and Pain-Relieving Effects of Sucrose, Glucose, Fructose and Lactose in Infant Rats. Chemical Senses 19, no. 3., 1994, ; Blass, E. M. Watt, L. B.: Suckling- and Sucrose-Induced Analgesia in Human Newborns. Pain 83, no. 3., 1999, ; Fernandez, M. Blass, E. M. Hernandez-Reif, M. Field, T. Diego, M. Sanders, C.: Sucrose Attenuates a Negative Electroencephalographic Response to an Aversive Stimulus for Newborns. Journal of Developmental and Behavioral Pediatrics 24, no. 4., 2003, ; Kaufman, G. E. Cimo, S. Miller, L. W. Blass, E. M.: An Evaluation of the Effects of Sucrose on Neonatal Pain with 2 Commonly Used Circumcision Methods. American Journal of Obstetrics and Gyneology 186, no. 3., 2002, működésbe hozza az opioid idegpályákat: Parker, L. A. Maier, S. Rennie, M. Crebolder, J.: Morphine- and Naltrexone-Induced Modification of Palatability: Analysis by the Taste Reactivity Test. Behavioral Neuroscience 106, no. 6., 1992, ; Doyle, T. G. Berridge, K. C. Gosnell, B. A.: Morphine Enhances Hedonic Taste Palatability in Rats. Pharmacology, Biochemistry and Behavior 46, no. 3., 1993, ; Pecina, S. Berridge, K. C.: Opioid Site in Nucleus Accumbens Shell Mediates Eating and Hedonic Liking for Food: Map Based on Microinjection Fos Plumes. Brain Research 863, nos. 1 2., 2000, ; Kelley, A. E. Bakshi, V. P. Haber, S. N. Steininger, T. L. Will, M. J. Zhang, M.: Opioid Modulation of Taste Hedonics within the Ventral Striatum. Physiology and Behavior 76, no. 3., 2002, ; Fantino, M. Hosotte, J. Apfelbaum, M.: An Opioid Antagonist, Naltrexone, Reduces Preference for Sucrose in Humans. American Journal of Physiology 251, no. 1., 2. rész, 1986, R91 96.; Drewnowski, A. Krahn, D. D. Demitrack, M. A. Nairn, K. Gosnell, B. A.: Naloxone, an Opiate Blocker, Reduces the Consumption of Sweet High-Fat Foods in Obese and Lean Female Binge Eaters. American Journal of Clinical Nutrition 61, no. 6., 1995, azt tovább eszik: Az opiátok a normális telítettségi mechanizmus ellenében működnek mondta Howard L. Fields. A szerző interjúja Howard L. Fieldsszel (MD, PhD, igazgató, Wheeler Center for the Neurobiology of Addiction, University of California, San Francisco), augusztus Josh Wooley neurológus: A szerző interjúja Josh Wooleyval (MD, PhD, Center for Obesity Assessment, Study and Treatment, University of California, San Francisco), szeptember 29.; Wooley, J. D. Lee, B. S. Taha, S. A. Fields, H. L.: Nucleus Accumbens Opioid Signaling Conditions Short-Term Flavor Preferences. Neuroscience 146, no. 1., 2007, az opioidok hatását gátló szerek: Glass, M. J. O Hare, E. Cleary, J. P. Billington, C. J. Levine, A. S.: The Effect of Naloxone on Food-Motivated Behavior in the Obese Zucker Rat. Psychopharmacology 141, no. 4., 1999, hedonikus forró pontnak nevezte el: A répacukornak az állatok és az emberek is látható és hallható módon örülnek. A patkány megnyalja a lábát, jellegzetes módon mozgatja a nyelvét, a csecsemő az arckifejezésével kommunikálja a tetszést, a felnőtt pedig szavakkal fejezi ki ugyanazt. Kent Berridge és kollégái a Michigani Egyetemen elsőként 24 25

13 tudták feltérképezni az agynak azt a területét, amely ennek az örömnek a forrása. Az eljárás során speciális festékkel azonosították azokat az agyi receptorokat, amelyek az agy különböző területein az opiátinjekciók hatására működésbe léptek. A technika kimutatta, hogy az agy belsejében, a nucleus accumbens nevű mag kérgi részének csaknem teljes egésze opiátadás után aktiválódott. A táplálkozás által kiváltott öröm egy sokkal szűkebb, nagyjából egy köbcentiméternyi területtel kapcsolatosan jelentkezett. A szerző interjúja Kent C. Berridge professzorral (PhD, Biopsychology Program, University of Michigan), július 6.; Pecina, S. Berridge, K. C.: Hedonic Hot Spot in Nucleus Accumbens Shell: Where Do Mu-Opioids Cause Increased Hedonic Impact of Sweetness? Journal of Neuroscience 25, no. 50., 2005, keresés megszerzés viselkedéssor: A dopamin nemcsak az étel, hanem a szeretet keresésében is szerepet játszik. Számos állatfajban a dopamin a kötődést segíti elő. Például a monogám kapcsolatot fenntartó prérikutyáknál a szexuális tevékenység utáni 15 percben 50%-kal megnő a dopaminszint. Kutatások szerint a páros kötődésű hím prérikutyáknál nagy számban van jelen a tartós kötődést elősegítő dopaminreceptor a nucleus accumbensben. Azt is kimutatták, hogy a dopamin blokkolása gátolja a partnerkapcsolat kezdeti kialakulását, és végül a kezelt hím állat agresszívan viselkedik a kegyeit kereső nőstényekkel szemben. Gingrich, B. et al.: Dopamine D2 Receptors in the Nucleus Accumbens Are Important for Social Attachment in Female Prairie Vole. Behavioral Neuroscience 114, no. 1., 2000, ; Aragona, B. J. et al.: Nucleus Accumbens Dopamine Differentially Mediates the Formation and Maintenance of Monogamous Pair Bonds. Nature Neuroscience 9, 2005, A kapcsolat kezdeti, euforikus szakaszában szerelmes embereknél is kimutatható a dopamin stimuláló hatása. Az MRI-készülék mellett elhelyezett tükörből az MRIvizsgálaton részt vevők a vizsgálat alatt láthatták a szeretett személy képét. Az alanyok ezután hasonló korú és nemű, de érzelmileg semleges ismerősök képét nézték. Az eredmények meggyőzőek voltak: a dopaminban gazdag agyterületek sokkal aktívabbak voltak, amikor az alanyok a szeretteik képét nézhették. Aron, A.: Reward, Motivation and Emotion Systems Associated with Early-Stage Intense Romantic Love. Journal of Neurophysiology 94, 2005, ; Franken, I. H.: The Role of Dopamine in Human Addiction: From Reward to Motivated Attention. European Journal of Pharmacology 526, nos. 1 3., 2005, figyelemtorzulássá alakítja: Munafò, Marcus Albery, I.: Cognition and Addiction. Oxford University Press, New York, 2006; Wiers, Reinout Willem Henry Jon Stacy, Alan W.: Handbook of Implicit Cognition and Addiction. Thousand Oaks, CA, Sage, 2006; Coan, James A. Allen, John J. B.: Handbook of Emotion Elicitation and Assessment. Series in Affective Science. Oxford University Press, Oxford, 2007; Wells, Adrian Matthews, Gerald: Attention and Emotion: A Clinical perspective. Hove, UK, L. Erlbaum, John Salamone: A szerző interjúja John D. Salamone professzorral (PhD, Division of Behavioral Neuroscience, Department of Psychology, University of Connecticut), június 29.; Cousins, M. S. Atherton, A. Turner, L. Salamone, J. D.: Nucleus Accumbens Dopamine Depletions Alter Relative Response Allocation in a T-Maze Cost/ Benefit Task. Behavioural Brain Research 74, no. 1 2., 1996, ; Salamone, J. D.: Functions of Mesolimbic Dopamine: Changing Concepts and Shifting Paradigms

14 Psychopharmacology 191, no. 3., 2007, 389.; Salamone, J. D. Correa, M. Mingote, S. Weber, S. M.: Nucleus Accumbens Dopamine and the Regulation of Effort in Food- Seeking Behavior: Implications for Studies of Natural Motivation, Psychiatry, and Drug Abuse. Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics 305, no. 1., 2003, 1 8.; Salamone, J. D.: Will the Last Person Who Uses the Term Reward Please Turn out the Lights? Comments on Processes Related to Reinforcement, Learning, Motivation, and Effort. Addiction Biology 11, no. 1., 2006, A dopamin és a nagyon ízletes ennivalók közötti kapcsolatról lásd még Martel, P. Fantino, M.: Mesolimbic Dopaminergic System Activity as a Function of Food Reward: A Microdialysis Study. Pharmacology, Biochemistry and Behavior 53, no. 1., 1996, A dopamin szerepéről a jutalomban lásd Franken, I. H. Booij, J. Brink, W. van den: The Role of Dopamine in Human Addiction: From Reward to Motivated Attention. European Journal of Pharmacology 526, no. 1 3., 2005, az állatok két szoba között választhattak: A szerző interjúja Howard L. Fieldsszel (MD, PhD, igazgató, Wheeler Center for the Neurobiology of Addiction, University of California, San Francisco), augusztus 27.; Taha, S. A. Fields, H. L.: Encoding of Palatability and Appetitive Behaviors by Distinct Neuronal Populations in the Nucleus Accumbens. Journal of Neuroscience 25, no. 5., 2005, csigaforgató: Tinbergen, N.: Social Releasers and the Experimental Methods Required for Their Study. Wilson Bulletin 60., 1948, 6 51.; Nikolaas Tinbergen: The Study of Instinct. Oxford, UK, Clarendon Press, Ugyanezt mutatták: Tinbergen, N. Perdeck, A. C.: On the Stimulus Situation Releasing the Begging Response in the Newly Hatched Hering Gull Chick (Larus a. argentatus). Behaviour 3., 1951, Tinbergen a szürke lúddal is végzett kísérleteket. A lepkekísérlet leírását lásd Magnus, D.: Experimentelle Untersuchungen zur Bionomie und Ethologie des Kaisermantels Argynnis paphin J. (Lep. Nymph). Zeitschrift für Tierpsychologie 15., 1958, A tanulmányt ismerteti és idézi Staddon, J. E. R.: Note on Evolutionary Significance of Supernormal Stimuli. American Naturalist 109, no. 969., 1975, A normálisnál nagyobb ingerekkel: A szerző interjúja John E. R. Staddonnal (MD, PhD, James B. Duke Professor of Psychological and Brain Sciences, Professor of Biology and Neurobiology, Duke University), augusztus 7.; Staddon, J. E. R.: Note on Evolutionary Significance of Supernormal Stimuli. American Naturalist 109, no. 969., 1975, néhány szerző és tudós mostanában: Deirdre Barrett: Waistland: The (R)Evolutionary Science Behind Our Weight and Fitness Crisis. W. W. Norton & Co., New York, 2007; Witherly, Steven: Food Pleasure: Principles and Practices, Technical Products. A normálisnál nagyobb ingerek témájára Witherly előadását hallgatva figyeltem fel. 67 ropogós fahéjas bagel: A cég honlapja szerint a bagelben a következő összetevők találhatók: teljes kiőrlésű vitaminnal dúsított liszt (búzaliszt, csíráztatott árpaliszt, niacin, nyersvas, tiamin-mononitrát, riboflavin, folsav), víz, ízesítők (cukor, részben hidrogénezett pálmamagolaj, tejpor, zsírmentestej-szilárdanyagok, természetes aromák, szó jalecitin emulgeálószer), fahéjcseppek (cukor, pálmaolaj, fahéj, zsírmentes tejpor, szójalecitin emulgeálószer), bagelalap (cukor, só, csíráztatott árpaliszt, legfeljebb 2%-os arányban: melasz, mono- és digliceridek, aszkorbinsav, L-cisztein, azodikarbonamid [ADA], enzim, ammónium-klorid), méz, 28 29

15 vaníliacseppek (vanília, víz, propilén-glikol, alkohol, mesterséges aromák és karamellszínezék), barna cukor, élesztő, növényi zsiradék (pálmaolaj), bevonat (cukor, fahéj, módosított ételkeményítő, szójaolaj). A bagel 420 kalóriát és a napi telített zsírérték 30%-át tartalmazza. 67 az abszolút ételkarnevált ígéri: A T.G.I. Friday s tévéreklámja és honlapja ( januári állapot. 69 Az ingerek összetettsége: Kedveljük az összetett ingereket. Így vagyunk összerakva mi, emberek mondta Andy Taylor, az aromatechnológia professzora (University of Nottingham, England). Az agyunk szereti, ha ingerek érik. Szereti, ha komplex dolgokat kell dekódolnia. Taylor funkcionális MRI-vel elemzi az egyénben az adott ízek és szagok hatására fellépő válaszokat, valamint azt, hogyan erősödnek fel ezek, ha mellettük más érzékszervi stimulusok is érik az embert. Térképeket készít, azaz megmutatja azokat az agyterületeket, amelyek a stimulusok hatására ingerületbe jönnek. Ezek a mintázatok jellemzően a kisgyermekkorban alakulnak ki, amikor először találkozunk az adott étellel. A különböző aromákhoz különböző mintázatok vagy neurális lenyomatok társulnak. Van tehát külön MRI-mintázata az eperíznek, a cseresznyének, de még a cukrozott epernek is. A mintázatok bevésődnek a memóriába. 69 Gaetano Di Chiara: A szerző interjúja Gaetano Di Chiarával (MD, Department of Toxicology and Centre for Neuropharmacology, University of Cagliari), augusztus 13., Olaszország; Bassareo, V. De Luca, M. A. Aresu, M. Aste, A. Ariu, T. Chiara, G. Di: Differential Adaptive Properties of Accumbens Shell Dopamine Responses to Ethanol as a Drug and as Motivational Stimulus. European Journal of Neuroscience 17, no. 7., 2003, ; Bassareo, V. M. Luca, A. De Chiara, G. Di: Differential Impact of Pavlovian Drug Conditioned Stimuli on In Vivo Dopamine Transmission in the Rat Accumbens Shell and Core and in the Prefrontal Cortex. Psychopharmacology 191, no. 3., 2007, ; Bassareo, V. Chiara, G. Di: Differential Influence of Associative and Nonassociative Learning Mechanisms on the Responsiveness of Prefrontal and Accumbal Dopamine Transmission to Food Stimuli Fed Ad Libitum. Journal of Neuroscience 17, no. 2., 1997, ; Chiara, G. Di Bassareo, V.: Reward System and Addiction: What Dopamine Does and Doesn t Do. Current Opinion in Pharmacology 7, no. 1., 2007, ; Chiara, G. Di Bassareo, V. Fenu, S. De Luca, M. A. Spina, L. Cadoni, C. Acquas, E. Carboni, E. Valentini, V. Lecca, D.: Dopamine and Drug Addiction: The Nucleus Accumbens Shell Connection. Neuropharmacology 47 Suppl 1., 2004, ; Chiara, G. Di Tanda, G. Bassareo, V. Pontieri, F. Acquas, E. Fenu, S. Cadoni, C. Carboni, E.: Drug Addiction as a Disorder of Associative Learning: Role of Nucleus Accumbens Shell/Extended Amygdala Dopamine. Annals of the New York Academy of Sciences 877, 1999, ; Chiara, G. Di Tanda, G. Cadoni, C. Acquas, E. Bassreao, V. Carboni, E.: Homologies and Differences in the Action of Drugs of Abuse and a Conventional Reinforcer (Food) on Dopamine Transmission: An Interpretative Framework of the Mechanism of Drug Dependence. Advances in Pharmacology 42,1998, izgalmi állapot: A szerző interjúja Edmund T. Rolls professzorral (Experimental Psychology, University of Oxford, Anglia), szeptember 26.; a szerző interjúja Frances K. Sweeneyvel (Regents professor, Department of Psychology, Washington State University), június; Kringelbach, M. L.: Food for Thought: Hedonic Experience Beyond Homeostasis in the Human Brain. Neuroscience 126, no

16 4., 2004, ; Rolls, E. T.: Taste, Olfactory, and Food Texture Processing in the Brain, and the Control of Food Intake. Physiology and Behavior 85, no. 1., 2005, ; Araujo, I. E. de Rolls, E. T. Kringelbach, M. L. McGlone, F. Phillips, N.: Taste-Olfactory Convergence, and the Representation of the Pleasantness of Flavour, in the Human Brain. European Journal of Neuroscience 18, no. 7., 2003, összetett ingerek: Dana M. Small (PhD, Associate Fellow, B. Pierce Laboratory, Yale Egyetem) tudományos pályafutása során azt kívánta megérteni, hogyan kódolja az agy az érzékszervi információkat. Elmondta, mi történik, amikor valami ízleteset eszünk. Az ízlelőbimbókból induló ízjelzések és a szaglószervből érkező szagjelzések külön idegpályákon keresztül jutnak az insulába, ahol a beérkező ingerületek egy közös idegpályán találkoznak. Így amikor legközelebb azt az ételt esszük, nem szükséges az adott ételt egyidejűleg ízlelni és szagolni is ahhoz, hogy mindkét érzékszervünket stimuláljuk. Ha van két olyan agysejted, amely időben és térben egyszerre jön ingerületbe, a kettő közti kapcsolatot meg lehet erősíteni magyarázta Small. Az azonos időben aktiválódó sejtek közötti kapcsolat megerősödik, így az egyik sejt aktiválódására a másik is ingerületbe jön. Ha ettünk egyszer valamit, ami ízlett, akkor már a szagától is észlelhetjük az ízét. A szaglórendszer közvetve aktiválja az ízlelőrendszert, így az az ízlelési inger hiányában is képes ízérzést előidézni. Ilyenkor fokozott válasz keletkezik vagyis a kétféle érzékszervi inger közös hatása nagyobb, mint amekkora a kettőnek az összege lenne. Neurális integráció jön létre, s ez fémjelzi a multiszenzoriális integrációt fejtegeti Small. Az egyik rendszer kisegíti a másikat, és ez javítja a teljesítményt. A szerző interjúja Dana Small-lal, december 14., november 13. és december 21.; Dana Small előadása, Fifth International Conference on Neuroesthetics, University of California, Berkeley, január 21. Lásd még Small, D. M. Prescott, J.: Odor/Taste Integration and the Perception of Flavor. Experimental Brain Research 166, nos. 3 4., 2005, ; Small, D. M. Zatorre, R. J. Dagher, A. Evans, A. C. Jones-Gotman, M.: Changes in Brain Activity Related to Eating Chocolate: From Pleasure to Aversion. Brain 124, no. 9., 2001, ; Small, D. M. Bender, G. Veldhuizen, M. G. Rudenga, K. Nachtigal, D. Felsted, J.: The Role of the Human Orbitofrontal Cortex in Taste and Flavor Processing. Annals of the New York Academy of Sciences 1121., 2007, ; Hyde, R. J. Witherly, S. A.: Dynamic Contrast: A Sensory Contribution to Palatability. Appetite 21, no. 1., 1993, A feltételhez kötött válasz: Haverkort, L. C. Prakken, A.: Het aanleren en afleren van trek in iets zoetigs door middel van klassieke conditionering (A valami édes utáni vágy megtanulása és felejtése a klasszikus kondicionálás segítségével), MSc szakdolgozat, Department of Human Nutrition, Wageningen University, Wageningen, Hollandia, A tanulmányt ismerteti és idézi Graaf, Cees de: Research Review: Effects of Snacks on Energy Intake: An Evolutionary Perspective. Appetite 47., 2006, a dopaminaktivitás okai: Schultz, W. Apicella, P. Scarnati, E. Ljungberg, T.: Neuronal Activity in Monkey Ventral Striatum Related to the Expectation of Reward. Journal of Neuroscience 12, no. 12., 1992, ; Schultz, W. Dayan, P. Montague, P. R.: A Neural Substrate of Prediction and Reward. Science 275, no , 1997, ; Schultz, W.: Reward Signals. Scholarpedia, scholarpedia.org/article/reward_signals, május 20-án módosítva; 32 33

17 Schultz, W.: Behavioral Theories and the Neurophysiology of Reward. Annual Review of Psychology 57., 2006, ; Hyman, S. E.: Addiction: a Disease of Learning and Memory. American Journal of Psychiatry 162, no. 8., 2005, Regina Carelli: A szerző interjúja Regina M. Carellivel (PhD, igazgató, Behavioral Neuroscience Program, University of North Carolina, Chapel Hill), július 10.; Roitman, M. F. Stuber, G. D. Phillips, P. E. Wightman, R. M. Carelli, R. M.: Dopamine Operates as a Sunsecond Modulator of Food Seeking. Journal of Neuroscience 24, no. 6., 2004, ; Wheeler, R. A. Carelli, R. M.: Dissecting Motivational Circuitry to Understand Substance Abuse. Neuropharmacology, 2008; Wightman, R. M. Heien, M. L. Wassum, K. M. Sombers, L. A. Aragona, B. J. Khan, A. S. Ariansen, J. L. Cheer, J. F. Phillips, P. E. Carelli, R. M.: Dopamine Release is Heterogeneous within Microenvironments of the Rat Nucleus Accumbens. European Journal of Neuroscience 26, no. 7., 2007, serkentő feltűnőség : A szerző interjúja Kent C. Berridge professzorral (PhD, Biopsychology Program, University of Michigan), szeptember 21.; Berridge, K. C.: The Debate over Dopamine s Role in Reward: The Case for Incentive Salience. Psychopharmacology 191, no. 3., 2007, ; Berridge, K. C.: Espresso Reward Learning, Hold the Dopamine: Theoretical Comment on Robinson et al Behavioral Neuroscience 119, no. 1., 2005, ; Berridge, K. C.: Food Reward: Brain Substrates of Wanting and Liking, Neuroscience and Biobehavioral Reviews 20, no. 1., 1996, 1 25.; Berridge, K. C.: Measuring Hedonic Impact in Animals and Infants: Microstructure of Affective Taste Reactivity Patterns. Neuroscience and Biobehavioral Reviews 24, no. 2., 2000, ; Berridge, K. C.: Motivation Concepts in Behavioral Neuroscience. Physiology and Behavior 81, no. 2., 2004, ; Berridge, K. C. Kringelbach, M. L.: Affective Neuroscience of Pleasure: Reward in Humans and Animals. Psychopharmacology 199, no. 3., 2008, ; Berridge, K. C. Robinson, T. E.: Parsing Reward. Trends in Neuroscience 26, no. 9., 2003, ; Berridge, K. C.: What Is the Role of Dopamine in Reward: Hedonic Impact, Reward Learning, or Incentive Salience? Brain Research Reviews 28, no. 3., 1998, ; Robinson, T. E. Berridge, K. C.: The Psychology and Neurobiology of Addiction: An Incentive-Sensitization View. Addiction 95 Suppl 2., 2000, S ; Berridge, K. C.: The Incentive Sensitization Theory of Addiction: Some Current Issues. Philosophical Transactions of the Royal Society of London. Series B: Biological Sciences 363, no , 2008, igyekszik eljuttatni minket a célig: Hyman, Steven E. (MD): Neuroscience and the Challenge of Undoing Addiction (előadás az On Addiction című szimpóziumon, Picower Institute for Learning and Memory, Boston, Massachusetts, május). 74 az érzelmek befészkelik magukat az emlékezetünkbe: A legérzékletesebb irodalmi példa arra, hogyan képes egy ízletes étel erőteljesen felidézni egy emléket, Marcel Proust leírása a teába mártott madeleine-ről: De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam Kertünk minden virága éppúgy, mint Swannék parkjáé és a Vivonna vízirózsái és a falu lakói és apróka házaik és a templom és egész Combray és a város környéke, mindaz, ami formát nyer, mindaz, ami szilárddá válik, város és kertek így szálltak fel 34 35

18 az én csésze teámból. (Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában. Gyergyai Albert fordítása.) 75 izgalmas ingerré válik: A szerző interjúja Walter Mischellel (PhD, Robert Johnston Niven Professor of Humane Letters in Psychology, Columbia University), április 4.; Metcalfe, J. Mischel, W.: A Hot/Cool-System Analysis of Delay of Gratification: Dynamics of Willpower. Psychological Review 106, no.1., 1999, Az emlékezet és a jutalom hatalmát: Whitman, B. C. Schott, B. H. Guderian, S. Frey, J. U. Heinze, H. J. Duzel, E.: Reward-Related fmri Activation of Dopaminergic Midbrain is Associated with Enhanced Hippocampus- Dependent Long-Term Memory Formation. Neuron 45, no. 3., 2005, A jutalmazó idegpályák: Knutson, B. Adcock, R. A.: Remembrance of Rewards Past. Neuron 45, no. 3., 2005, Amikor valaki fölidéz egy ételt: A szerző interjúja Marcia Pelchattal (PhD, associate member, Monell Chemical Senses Center), január A homeosztázis nem tűri a szélsőségeket: A szerző interjúja Hajnal András docenssel (MD, PhD, Neural and Behavioral Sciences, Penn State Milton S. Hershey Medical Center), augusztus folyamatosan, vagy ha csak időnként: A dopamin kiválasztásával kapcsolatban végzett kutatások többféle felismeréshez vezettek. A különösen ízletes ételek hosszabb ideig is fenntarthatják a jutalmazó rendszerre gyakorolt hatásukat; ezeknek az ennivalóknak már a korlátozott fogyasztása is jelentősen magasabb dopaminkiválasztással járt, mint a kevésbé ízletes, közönséges ennivalóké. Ez egyrészt arra utal, hogy a jutalmazó hatású ételeknél nincs hozzászokás, másrészt hogy ha ízletesebb ennivalóhoz is hozzá lehet férni, akkor a kevésbé ízletes ennivalók még kevésbé csábí tóak, még kevésbé váltanak ki ingert a jutalmazó rendszerből. Hajnal, A. Nyland, J. E. Amderzhanova, E. Acharya, N. K. Kessler, D. A.: Chronic Intermittent Access to Highly Palatable Diets Results in Sustained and Augmented Accumbens Dopamine Release and Abolished Response to Regular Chow Compared to Continuous Availability, absztrakt, Society for Neuroscience, Washington, D. C., A hozzászokás legyőzésének trükkje: A szerző interjúja Hajnal András docenssel (MD, PhD, Neural and Behavioral Sciences, Penn State Milton S. Hershey Medical Center), augusztus 25.; Hajnal, A. Norgren, R.: Accumbens Dopamine Mechanisms in Sucrose Intake. Brain Research 904, no. 1., 2001, ; Hajnal, A.: Repeated Access to Sucrose Augments Dopamine Turnover in the Nucleus Accumbens. Neuroreport 13, no. 17., 2002, ; Hajnal, A. Smith, G. P. Norgren, R.: Oral Sucrose Stimulation Increases Accumbens Dopamine in the Rat. American Journal of Physiology Regulatory, Integrative and Comparative Physiology 286, no.1., 2004, R31 37; Norgren, R. Hajnal, A. Mungarndee, S. S.: Gustatory Reward and the Nucleus Accumbens. Physiology and Behavior 89, no. 4., 2006, funkcionális kapcsolódások: A szerző interjúja Craig A. Schiltzcel (PhD, Department of the Neuroscience Training Program, University of Wisconsin-Madison), augusztus 28. Amikor Ann E. Kelley neurológiai laboratóriumában dolgozott, Schiltz két patkánycsoportot átköltöztetett saját ketrecükből két másik helyre (A és B környezet), melyek eltérő ingerkörnyezetet biztosítottak azaz más volt itt a szag, a látvány és a tapintás. Az egyik patkánycsoport Ensure csokoládét kapott az A jelű környezetben és vizet a B jelű környezetben; a másik csoport éppen fordítva (vizet 36 37

19 az A, csokoládét a B környezetben). Két hét után a patkányokat három napra visszaköltöztették eredeti ketrecükbe, majd betették őket az A környezetbe, ahol most nem volt csokoládé vagy víz. Azok az állatok, amelyek korábban csokoládét kaptak az A jelű környezetben, izgatottabban szaladgáltak, mint azok, amelyek itt előzőleg csak vizet kaptak feltehetően azért, mert ismét csokoládét vártak. Magasabb volt a kortizolszintjük is ennek a hormonnak a termelését a stressz váltja ki, s nekik nyilván stresszt jelentett, hogy nem kapják meg azt a kedvenc ennivalót, amelyhez ebben a környezetben hozzászoktak. Ezzel összhangban a kutatók megfigyelték, hogy a kontextushoz, tanuláshoz és emlékezethez kötődő gének működése (kifejeződése) is megváltozott, illetve hogy az idegsejtek közti kapcsolatok mintázatai is jelentősen eltértek a csokoládéhoz szokott patkányoknál a vízhez szokottakhoz képest. Ha a génkifejeződés megváltozása különböző agyterületeken hasonló, akkor nagy a valószínűsége, hogy ezek a területek kapcsolatban állnak egymással mondta Schiltz. A lényeg az, hogy az A környezetre a korábban itt csokoládét fogyasztó állatok élénkebben reagáltak még akkor is, amikor már nem volt ott a csokoládé. Maga a környezet és a rá jellemző jelek képesek voltak aktiválni az agyat. Schiltz, C. A. Bremer, Q. Z. Landry, C. F. Kelley, A. E.: Food- Associated Cues Alter Forebrain Functional Connectivity as Assessed with Immediate Early Gene and Proenkephalin Expression, BMC Biology 5., 2007, idegpályák kapcsolódásai megváltoznak: a közelmúltban a kutatók még több fontos eltérést azonosítottak, amelyek a különösen ízletesnek tartott ételek hosszú időn át történő fogyasztásával járnak. A néhai Ann E. Kelley (PhD, Distinguished Neuroscience Professor, Department of Psychiatry, University of Wisconsin) megjegyezte: Úgy tűnik, ilyen esetben az opioid rendszerben változások következnek be. Valószínűleg más rendszerekben is ( ) csökken az enkefalin mrns-szint ( ), és kisebb a proenkefalingén kifejeződésének a mértéke. ( ) A szerző interjúja Ann Kelleyvel, augusztus 15.; Kelley, A. E. Will, M. J. Steininger, T. L. Zhang, M. Haber, S. N.: Restricted Daily Consumption of a Highly Palatable Food (Chocolate Ensure ) Alters Striatal Enkephalin Gene Expression. European Journal of Neuroscience 18, no. 9., 2003, A különlegesen ízletes ennivalók legfeltűnőbb hatásai akkor következnek be, ha a kísérleti állatoknak mindennap ugyanabban az időben adják az ennivalót. Például azoknál a patkányoknál, amelyeknek 25%-os répacukoroldatot adtak, kimutatták, hogy a nucleus accumbens agyi mag külső részében a dopamin D-1 receptorok iránti kötődése nőtt a közönséges eledellel táplált állatokhoz képest. A kutatás alapján viszont a D-2 receptorok iránti kötődés a dorsalis striatumban csökkent. Hatásokat észleltek a középagyban, az agykéregben, a hippocampusban és máshol is. Colantuoni, C. Schwenker, J. McCarthy, J. Rada, P. Landenheim, B. Cadet, J. L. Schwartz, G. J. Moran, T. H. Hoebel, R. G.: Excessive Sugar Intake Alters Binding to Dopamine and Mu-Opioid Receptors in the Brain. Neuroreport 12, no. 16., 2001, A megszakításos tapasztalatok is érdekesek. A 10%-os répacukoroldatot három héten keresztül 12 órás megszakításokkal adták, s ekkor jelentős változásokat észleltek a kísérleti állatok génkifejeződésében. Különösen a D2 dopamin receptor és a preproenkefalin és preprotachikinin mrns szintek csökkentek az előagy dopaminreceptív régióiban, míg a D3 dopamin receptor mrns szintje emelkedett. Spangler, R. Wittkowski, K. M. Goddard, N. L

20 Avena, N. M. Hoebel, B. G. Leibowitz, S. F.: Opiate-Like Effects of Sugar on Gene-Expression in Reward Areas of the Rat Brain. Molecular Brain Research 124, no. 2., 2004, Bello, N. T. Sweigart, K. L. Lakoski, J. M. Norgren, R. Hajnal, A.: Restricted Feeding with Scheduled Sucrose Access Results in an Upregulation of the Rat Dopamine Transporter. American Journal of Physiology Regulatory, Integrative and Comparative Physiology 284, no. 5., 2003, R A különlegesen ízletes ennivalók fogyasztása az agysejtek acetilkolin-(ach-) kiválasztását is késlelteti; ennek a neurotranszmitternek a szintje az étkezés vége felé tetőzik, különösen ha az állatokat megszakításosan etetik (ilyenkor nő a túlevés valószínűsége). Rada, P. Avena, N. M. Hoebel, B. G.: Daily Bingeing on Sugar Repeatedly Releases Dopamine in the Accumbens Shell. Neuroscience 134, no. 3., 2005, Arra még nincs válasz, hogy a nagyon ízletes ennivaló tartós és rendszeres fogyasztása esetén az agy érzékenyebbé válik-e, vagy az agyban csupán kondicionálás és tanulás következik-e be. Az érzékenyítés azaz amikor egy anyag ismételt beadására egyre erőteljesebb válasz lép fel jól ismert gyógyszerhatás. Azok a patkányok, amelyek tíz napon át naponta azonos adagban kaptak amfetamint, aktívabbak voltak a tizedik napon, mint az elsőn, mesélte Kent C. Berridge. A szerző interjúja Kent C. Berridge professzorral (PhD, Biopsychology Program, University of Michigan) szeptember 21-én készült. A legerősebb érzékenyítő hatás a kitettség/megfosztás kombináció kapcsán lép fel. Egy kutatócsoport megállapította, hogy miután ismételten kitették a patkányokat az alkohol részegítő hatásának, majd megvonták tőlük az alkoholt, ezzel kifejezett, tartós, önkéntes etanolfogyasztást váltottak ki az állatoknál. Rimondini, R. Arlinde, C. Sommer, W. Heilig, M.: Long-Lasting Increase in Voluntary Ethanol Consumption and Transcriptional Regulation in the Rat Brain after Intermittent Exposure to Alcohol. FASEB Journal 16, no. 1., 2002, Hasonló hatása van az amfetaminoknak is, amint az kiderült a szerző Bart Hoebel professzorral (PhD, Department of Psychology, Princeton University) augusztus 13-án folytatott beszélgetéséből. Sokkal újabb az az elmélet, mely szerint ugyanez a cukorra is igaz. Hoebel kutatócsoportja két patkánycsoportnak 28 napon keresztül napi 30 percig hozzáférést biztosított 25%-os glukózoldathoz. Az állatok fele további 11,5 órán át a saját ketrecében is kapott cukoroldatot. Az első négyhetes próbaidőszak után mindkét csoporttól két héten át megvonták a glükózt, ezután újra napi 30 percig kaptak glükózt. Az eredmény: azok a patkányok, amelyek eredetileg napi 12 órán át hozzájutottak az oldathoz, lényegesen többet fogyasztottak belőle az absztinens időszak után, mint azok, amelyek eredetileg csak fél óráig kapták az oldatot naponta. Avena, N. M. Long, K. A. Hoebel, B. G.: Sugar-Dependent Rats Show Enhanced Responding for Sugar after Abstinence: Evidence of a Sugar Deprivation Effect. Physiology and Behavior 84, no. 3., 2005, Egyéb kutatások azt mutatják, hogy ha egy állatnál az egyik anyaggal szembeni érzékenyítés már kialakult, akkor minden bizonnyal érzékenyíthető a többire is például az amfetamin hatása nagyobb az olyan állatra, amelyik már érzékeny a kokainra. Azok az állatok pedig, amelyektől hol megvonták a répacukor-állateledel kombinációt, hol korlátlanul hozzáférhettek ehhez az anyaghoz, sokkal aktívabbak voltak az alacsony amfetamindózis beadása után, mint 40 41