MUNKADOKUMENTUM. HU Egyesülve a sokféleségben HU

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Fejlesztési Bizottság MUNKADOKUMENTUM az EU afrikai, karibi és csendes óceáni országokkal és a tengerentúli országokkal és területekkel folytatott együttműködésének finanszírozására vonatkozó, a közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret (11. Európai Fejlesztési Alap) előkészítéséről szóló saját kezdeményezésű jelentés tervezetéhez Fejlesztési Bizottság Előadó: Patrice Tirolien DT\ doc PE v01-00 Egyesülve a sokféleségben

2 I. Eljárási, jogi és dokumentális keretek Az Európai Fejlesztési Alap (a továbbiakban: EFA) jogalapja az AKCS-államok, valamint az EK és tagállamai által június 23-án Cotonouban aláírt EU AKCS partnerségi megállapodás (Cotonoui Megállapodás) 1. Ez képezi az AKCS-országokkal folytatott együttműködésünk egyezményes alapját. Az EUMSZ IV. része, valamint az EU (korábban EK) és bizonyos tengerentúli országok és területek (TOT-ok) között társulást létrehozó, november 27-i tengerentúli társulási határozat (DAO) 2 pedig a TOT-okkal fenntartott társulásunk jogalapját képezi. A tengerentúli országok és területek, valamint az Európai Unió társulásáról szóló tanácsi határozatra (a továbbiakban: tengerentúli társulási határozat/dao) irányuló javaslatot (COM (2012) 362 final) a Bizottság július 16-án elfogadta, és azt a Tanács jelenleg tárgyalja. A 11. EFA-ról szóló ezen jelentés alapját a Bizottságnak A többéves pénzügyi keret előkészítése az EU afrikai, karibi és csendes óceáni országokkal és a tengerentúli országokkal és területekkel folytatott együttműködésének finanszírozására vonatkozóan a közötti időszakban (11. Európai Fejlesztési Alap) című, december 7-i közleménye (COM(2011)837) képezi, amely a 2014 és 2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi kerettel összefüggésben végrehajtandó uniós külső tevékenységre vonatkozó bizottsági javaslatcsomag része. A 11. EFA kidolgozása során a következő két bizottsági közleményt is figyelembe kell venni: a Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele című, október 13-i közleményt (COM(2011)637),és Az Európa 2020 stratégia költségvetése című, június 29-i közleményt (COM(2011)500). Fontos eszközt jelent a december 22-én a fejlesztés vonatkozásában elfogadott európai konszenzus, valamint az abból eredő európai fejlesztési menetrend és iránymutatások. A 10. EFA-t létrehozó belső megállapodás, melyet a tagállamok képviselői júliusban írtak alá a Tanácsban, és július 1-jén lépett hatályba (a Cotonoui Megállapodás első felülvizsgálatának hatálybalépésével pontosan egy időben), december 31-én lejár 3. Ezért január 1-jétől új belső megállapodásnak kell a helyébe lépnie, és ez az a belső megállapodás, amelyre vonatkozóan a Bizottság (COM(2011)837) közleményében javaslatot terjesztett elő. Erről a közötti időszakra szóló javaslatról a Tanács jelenleg tárgyal. A Parlament sem a javaslat kidolgozásában, sem a belső megállapodásról folytatott tárgyalásokban semmilyen módon nem vesz részt. Azonban semmi nem gátolja abban, hogy saját kezdeményezésű jelentést dolgozzon ki a 11. EFA-val kapcsolatban általában, illetve konkrétan a Bizottság közleményére vonatkozóan, amely a belső megállapodásra irányuló, Tanács elé terjesztett javaslatot tartalmazta. E belső megállapodás alapján a Tanács 1 HL L 317., , 3. o. A megállapodást felülvizsgálták június 25- én Luxembourgban (HL L 287., , 4. o.), és június 22-én Ouagadougouban (HL L 287., , 3. o.). 2 HL L 314., , 1. o. A 2007/249/EK határozattal (HL L 109., , 33. o.) módosított határozat. 3 HL L 247., , 32. o. PE v /13 DT\ doc

3 várhatóan 2013 elejére elfogadja a 11. EFA-ra vonatkozó végrehajtási rendeletet és pénzügyi szabályzatot. Az EFA az EU fő pénzügyi eszköze a Cotonoui Megállapodás keretében az AKCSországokkal folytatott fejlesztési együttműködés, valamint a tengerentúli társulási határozat keretében a 25 tengerentúli országgal és területtel folytatott együttműködés finanszírozásának. Az EFA nem képezi részét az EU költségvetésének. Ahhoz hasonlóan ezt is a tagállamok hozzájárulásai táplálják, azonban egy sajátos teherviselési arány szerinti megoszlásban, amely fokozatosan közelít az uniós költségvetéshez való hozzájárulások megoszlásának rendjéhez. A Bizottság ebben az időszakban nem tervezte az EFA beemelését az EU költségvetésébe (ennélfogva nem tette szükségessé, hogy az EP gyakorolja a költségvetési hatóság egyik ágaként birtokolt költségvetési előjogait). Erre a tervek szerint csak 2020-ban kerül majd sor, amikor egy időben jár le a közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret, a 11. EFA és a Cotonoui Megállapodás. II. Politikai értékelés II.1.a. A szegénység mérséklése és felszámolása az AKCS-partnerországokban; a nemi dimenzió, a legelesettebbek speciális védelme A Bizottság hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési együttműködés elsődleges célja továbbra is a szegénység mérséklése és későbbi felszámolása. Ez ugyanakkor az EU alkotmányos kötelezettsége, amelyre a tagállamok kötelezettséget is vállaltak az EUMSZ 208. cikkében, az európai fejlesztési konszenzusban és a Cotonoui Megállapodás első cikkében. A szegénység mérséklése és későbbi felszámolása mint az uniós fejlesztési együttműködés elsődleges célja nem valósulhat meg azon millenniumi fejlesztési célok különös figyelembevétele nélkül, amelyek terén a legnagyobb a lemaradás. Ezek az alapvető szociális ágazatokkal és a nemekkel kapcsolatos célok (a 4., 5. és 6. MFC). Immár csaknem 20 éve elismert megállapítás, hogy az alapvető szociális ágazatokba mint az egészségügyi alapellátás és az alapvető oktatás való beruházás (a Cotonoui Megállapodás 25. cikke) alapfeltétel a szegénység felszámolásához, valamint a fenntartható és inkluzív fejlődés eléréséhez. Ebben az értelemben a szociális ágazatoknak (jelesül a nemi kérdésre, az egészségügyi és oktatási alapszolgáltatásokra) közvetlenül juttatott erőforrások elégtelensége (melyet a 10. EFA félidei felülvizsgálata 1, valamint a 8., 9. és 10. EFA mentesítéséről szóló európai parlamenti állásfoglalások 2 egyaránt megállapítottak), továbbá az MFC-k megvalósításának egyenetlen előrehaladása az AKCS-országokban mind-mind arra sarkallja az Európai Parlamentet, hogy ismételten arra bátorítsa a Bizottságot, az AKCS-országokat és a Tanácsot, hogy a 11. EFA-ban a Fejlesztési Együttműködési Finanszírozási Eszközben előírtakhoz hasonlóan 20%-os részesedést juttassanak az oktatásnak és az egészségügyi alapellátásnak (anyák és gyermekek ellátása, valamint a vízellátás és köztisztaság javítása). 1 A Bizottságnak a 10. EFA teljesítményének értékeléséről szóló SEC(2011)1055final munkadokumentuma. 2 P7_TA(2012)0156 DT\ doc 3/13 PE v01-00

4 Különös figyelmet kell továbbá szentelni a nők és fiatal lányok különleges védelmének, mivel az ő körülményeik javítása és a 11. EFA keretében finanszírozott segélyprogramokban való részvételük elengedhetetlen a szegénység csökkentéséhez és a gazdasági fejlődéshez. Mivel a szegénység a már vélt vagy valós kiszolgáltatottsági helyzetben lévőket sújtja fokozottabban, az Uniónak a 11. EFA keretében határozottan el kell köteleznie magát a marginalizálódott csoportok (gyermekek, emberi jogokat védelmezők, fogyatékossággal élők, és általánosabban a vallási hovatartozásuk, politikai nézeteik vagy szexuális irányultságuk alapján hátrányos megkülönböztetést elszenvedő személyek vagy csoportok) életminőségének javítása mellett. Az előadó kiemeli továbbá a civil társadalom, valamint a helyi és regionális hatóságok fontos szerepét az alapvető szolgáltatások nyújtásában és a marginalizálódott csoportoknak, a nemi dimenzió előmozdításának, a nemek közötti esélyegyenlőségnek és a nők szerepvállalásának szentelt figyelem biztosításában. Ezért felszólítja a Bizottságot és az AKCS-országokat, hogy a 11. EFA programozása, végrehajtása és nyomon követése során szorosan működjenek együtt a civil társadalom képviselőivel. II.1.b. A tengerentúli országok és területek (TOT) társadalmi és gazdasági fejlődésének előmozdítása Ugyanez az EFA nemcsak az AKCS/EU partnerség, hanem a TOT/EU társulás finanszírozására is szolgál, mely az EUMSZ 4. részében említett, 25 TOT és négy tagállam között fennálló (történelmi és alkotmányos alapokon nyugvó) különleges kapcsolatra tekintettel létrehozott különleges társulás. A tengerentúli társulási határozatra irányuló, július 16-án elfogadott javaslat figyelembe veszi a TOT-ok és az EU közötti társulás keretében kitűzött célok újradefiniálásának szükségességét. Ez különösen azon területek tekintetében vált elkerülhetetlenné, melyek AKCS-országokkal egy lapon való említése mára túlhaladottá vált. A szegénység elleni küzdelmet itt tehát felváltja egy olyan partnerség kiépítése iránti szándék, melynek középpontjában e területek fenntartható fejlődésének előmozdítása áll, a versenyképességre, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességre és a regionális együttműködésre és integrációra építve. Ebben az értelemben tekintettel különösen egyes TOT-ok korlátozott adminisztratív és költségvetési kapacitásaira célszerűbb lett volna egy olyan egyszerűbb és rugalmasabb finanszírozási eszköz e célra. A TOT-ok és a velük partnerségben álló tagállamok közötti kapcsok, valamint a szigorú közigazgatási szabályok garantálják az EFA TOT-ok általi felhasználásának biztosított jellegét. Egyszerűsíteni kellene az eljárásokat is a 11. EFA végrehajtásának megkönnyítése érdekében, és célszerű lenne, ha a DAO végrehajtási rendeletének rendelkezései ezen egyszerűsített szabályokat részleteznék. Az előadó örömmel veszi tudomásul azt a lehetőséget, hogy a programozási dokumentum kidolgozásához felhasználhatók a TOT-ok és a partnertagállamaik által már elkészített közös tervek. Ugyanakkor, a strukturális alapok kezelésével megbízott hatóságok brüsszeli találkozóinak mintájára létre lehetne hozni egy technikai jellegű, évente vagy kétévente tartandó egyeztetést a területi utalványozók és megbízottak, illetve a Bizottság között az alapok programozásának PE v /13 DT\ doc

5 és végrehajtásának finomhangolása, valamint a párbeszéd folyamatosságának biztosítása érdekében. Végezetül központi helyet foglal el a regionális együttműködés, a jövőbeli társulási keret negyedik célkitűzése. Ezért szükséges, hogy végrehajtását a 11. EFA eljárásainak egyszerűsítése révén megkönnyítsük. Minthogy a legkülső régiókkal folytatott együttműködésről beszélünk, melyek a TOT-okkal szomszédos államok (akár az AKCS-országok körébe tartoznak, akár nem), az Uniónak javítania kell a különböző uniós pénzeszközökből finanszírozott együttműködési programok közötti koordinációt és szinergiákat. Ezért meg kéne valósítani az AKCS-országokat, a TOTokat és a legkülső régiókat összefogó közös projektek programozását, a benne részt vevő szereplők közötti párbeszéd előmozdítása révén, és biztosítva a különböző támogatási eszközök programozási módszereinek összeegyeztethetőségét. II.2. Az EFA költségvetésbe történő integrációja Az előadó üdvözli, hogy a tagállamok 11. EFA-hoz való hozzájárulásának kulcsai tovább közelednek az uniós költségvetéshez való hozzájárulásukra irányadó kulcsokhoz. Mindazonáltal csak az EFA költségvetésbe való teljes 2020-ra tervezett integrációja fogja garantálni a külső fellépés finanszírozását szolgáló valamennyi eszköz kidolgozásának a költségvetési hatóság két ága általi rendes, demokratikus lefolytatását. Az előadó támogatja a Bizottság megközelítését, mely szerint a költségvetésbe való beépítés jelenleg nem időszerű, mivel a gazdasági és költségvetési válság okán az EFA integrálása során megcsappanhatnának az AKCS-partnerországokkal és a társult TOT-okkal folytatott együttműködés céljaira szánt pénzügyi keretek. Elvárja a Bizottságtól, hogy minden eszközzel a költségvetésbe való beépítéshez legoptimálisabb viszonyok 2020-ra való megteremtésén dolgozzon, mivel abban az esztendőben jár le a 11. EFA, a Cotonoui Megállapodás és a közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret is, és hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet ezen előkészületekről, rendelkezésére bocsátva minden javaslatot, amelyet e tárgyban kidolgoz. Az előadó logikusnak tartaná, hogy az EFA-ról mint a tagállamok vagyis az uniós adóalanyok hozzájárulásaiból táplált alapról a tagállamok (a Tanács) más, az uniós költségvetésnek már részét képező pénzeszközökre alkalmazottakkal azonos eljárás szerint tárgyaljanak, és az eredményt jóváhagyásra terjesszék az EP mint az egyetlen közvetlenül megválasztott intézmény és a költségvetési hatóság egyik ága elé. Legkésőbb 2020-ra el kell érni, hogy az uniós külső fellépést finanszírozó valamennyi eszközről azonos eljárás és menetrend keretében tárgyaljanak. Az előadó tehát elvben egyetért az EFA költségvetésbe való beépítésével 2020-tól, de hangsúlyozza, hogy ezen eljárás keretében az EFA egészét át kell csoportosítani a többéves pénzügyi keret 4. fejezete alá ( Az EU mint globális szereplő ), annak a segélyek tervezhetőségének javulását kell eredményeznie, és az soha nem szolgálhat alapul vagy ürügyül általában az uniós külső fellépéshez kapcsolódó kiadások, és különösen a fejlesztési támogatásokhoz kapcsolódó kiadások csökkentéséhez. Az EFA költségvetésbe való beépítésének inkább a többéves pénzügyi keret 4. fejezetében szereplő kiadási küszöbök megfelelő mértékű emelkedését kellene maga után vonnia. A demokratikus ellenőrzést DT\ doc 5/13 PE v01-00

6 lehetővé tévő feltételeknek és eljárásoknak elő kell írniuk a nemzeti parlamentek bevonását a költségvetésben szereplő források felhasználásának ellenőrzésébe. II. 3. A 11. EFA pénzügyi keretei A Bizottság a belső megállapodás tervezetében EUR maximális keretet javasol a 11. EFA ( ) céljaira, amely összevetve a 10. EFA ( ) rendelkezésére bocsátott euróval, és figyelembe véve az inflációt, valamint a két EFA időtartama közötti eltérést (a 10. EFA 5 évre, a 11. EFA 6 évre szól) mintegy 13%-os növekedést jelent az AKCS-országok és a TOT-ok rendelkezésére bocsátott uniós fejlesztési segélyek volumenében. A Bizottság javaslata mindenképp merésznek számít és örömre ad okot a gazdasági válság és a költségvetési megszorítások jellemezte aktuális környezetben. Alapvetően fontos, hogy a majdan elfogadott összegek úgy a költségvetésen kívüli EFA, mint a költségvetésen belüli Fejlesztési Együttműködési Finanszírozási Eszköz tekintetében lehetővé tegyék, hogy az EU tartsa magát ahhoz a vállalásához, hogy 2015-ig GDP-je 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítja. Az előadót ugyanakkor nyugtalanítják az EFA-ra szánt összeg csökkentésére vonatkozó utolsó javaslatok, és emlékeztet az Európai Unió kötelezettségvállalásaira, melyek szerint fenntartja azon célkitűzését, hogy GNI-jének legalább 0,15%-át a legelmaradottabb országok fejlesztésére fordítja, melyek többsége az AKCS-országok körébe tartozik. Emlékeztet továbbá a fejlesztésfinanszírozás új forrásainak jelentőségére, különösen a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó 11 európai államban történő, 2013-ban tervezett bevezetésére, és arra, hogy az ebből származó bevételek egy részét a szegénység és a globális felmelegedés elleni nemzetközi szintű küzdelem céljaira kell elkülöníteni. Függetlenül attól, hogy a Tanács végül milyen összegeket fogad el és milyen hozzájárulási kulcsokat állapít meg a 11. EFA tekintetében, az EFA globális keretén belül a TOT-oknak szánt összegnek meg kell egyeznie a belső megállapodás-tervezetben javasolt összeggel. Az AKCS-országok közötti és regionális együttműködésre szánt források arányának a 11. EFA-ban azonosnak kell lennie a 10. EFA-ban szereplő aránnyal. Ezt a keretet részben a Cotonoui Megállapodás második felülvizsgálata által előirányzott új Sokkenyhítő Eszköz finanszírozására fogják felhasználni. A Bizottság e célból a 11. EFA-ra vonatkozó belső megállapodás-tervezetét a Cotonoui Megállapodás évi felülvizsgálatában szereplő megfelelő rendelkezésekhez igazította. Ez az új eszköz mely a Flex-rendszerek és más ad hoc eszközök helyébe lép a sebezhetőségi FLEX-mechanizmus és az Élelmezésfinanszírozási Eszköz tapasztalataira épül, és célja a több országra kiterjedő dimenziójú, adott esetben valamely AKCS-országot is veszélyeztető külső sokkhatások enyhítése. Így lehetővé tenné többek között a rövid távú humanitárius segítségnyújtást és gyorssegélyt olyan esetekben, amikor az ilyen jellegű támogatás az EU költségvetéséből nem finanszírozható. Az EBB-vel folytatott konzultációk kapcsán a Bizottság a beruházási keret újrafeltöltésének mellőzését javasolja, mivel elegendő finanszírozás áll rendelkezésre a 9. és 10. EFA forrásaiból visszaáramló összegekből. Ugyanakkor a 11. EFA keretében mégis egy 600 millió eurós keretet kell elkülöníteni az EBB számára ugyanezen beruházási keret finanszírozására a Cotonoui Megállapodás II. mellékletében és a DAO-ban előírt kamattámogatások és technikai PE v /13 DT\ doc

7 segítségnyújtás finanszírozására fordítható, vissza nem térítendő támogatás formájában. Az előadó további tájékoztatást kér a Bizottságtól és az EBB-től e tárgyban, valahányszor a beruházási keretből finanszírozott projektet hajtanak végre valamely AKCS-partnerországban vagy egy társult TOT területén. II.4. Segély és puha hatalom Az előadó kiemeli a puha hatalom dimenzióját, melyet az EU azzal hoz létre, hogy támogat egyrészről egy olyan egyedi és transzverzális megállapodást, mint a Cotonoui Megállapodás, másrészt egy a TOT-okkal létrehozott globális társulási megállapodást. Az EFA uniós költségvetésbe való, 2020-ban történő teljes körű beépítésével párhuzamosan az EU és tagállamai azzal is kiveszik a részüket ezen európai puha hatalom kiterjesztésében az AKCS-országokban egyedülálló módon, hogy eleget tesznek a fejlesztési együttműködési politikáik összehangolására és a közös fellépések végrehajtására irányuló kötelezettségeiknek. Az előadó sajnálja, hogy az EU és tagállamai által nyújtott támogatások nem kellően láthatók, jóllehet összességében világviszonylatban messze a legjelentősebb folyósítói a hivatalos fejlesztési támogatásoknak, különösen az AKCS-országok viszonylatában. A Lisszaboni Szerződésben az Unió által vállalt új feladatok jelentősebb finanszírozási igényt támasztanak a közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben szereplőknél, amennyiben az Unió be kívánja tölteni a globális szereplőként vállalt feladatkört (a TPK 4. fejezete), egyúttal 2015-ben eleget akar tenni a korábban tett kötelezettségvállalásainak, többek között a tagállamok GDP-je 0,7%-ának hivatalos fejlesztési támogatásra fordítása, és a millenniumi fejlesztési célok történő elérése tekintetében. Az EU kulcsszerepet játszik továbbá kivált az AKCS-partnerországokban a béke, a demokrácia, az emberi jogok, a szolidaritás, a stabilitás és a biztonság előmozdítása, valamint a szegénység visszaszorítása terén. Az előadó emlékeztetni kíván a közös programozás előnyeire, amely lehetővé teszi helyi szinten a pozitív hatások megsokszorozását a legszegényebb rétegek javára, ezáltal növelve az európai támogatás láthatóságát és hatékonyságát. Az előadó úgy véli, hogy a Bizottság 11. EFA-ra irányuló belső megállapodás-tervezete és a globális Európára vonatkozó javaslata olyan biztos alapot jelent, amely lehetővé teszi az EU globális szereplővé válással kapcsolatos céljának megvalósítását, értékeinek megőrzése, vagyis a demokrácia, az emberi jogok és a gazdasági és társadalmi fejlődés inkluzív és fenntartható növekedés révén történő előmozdítása mellett. Másrészről az előadó szeretné, ha az Európai Unió bizonyos környezetvédelmi és szociális kötelezettségeket írna elő azon vállalatoknak, melyek részesedni kívánnak az EFA terhére az AKCS-országokban megvalósuló közbeszerzésekben. Ez mind a fejlődő, mind a fejlett országok lakosságának érdekeit szolgálja. II.5. A 11. EFA programozása a változás menetrendje tükrében: a támogatás hatékonysága, alternatív finanszírozás (támogatások és kölcsönök kombinálása), differenciálás, közepes jövedelmű országok, közös programozási intézkedések, közös iránymutatások (EFA és Fejlesztési Együttműködési Eszköz), sebezhetőségi kritérium / programozás és tematikus koncentráció II.5.a. A változás menetrendje, differenciálás DT\ doc 7/13 PE v01-00

8 A Bizottság által javasolt változási menetrend a differenciálás elvét helyezi az európai fejlesztési politika középpontjába. Az elv értelmében az EU a jövőben a legszegényebb országokra összpontosítja fejlesztési támogatásait. Ugyanakkor igen sokan élnek a szegénységi küszöb alatt a közepes jövedelmű országokban is. A Cotonoui Megállapodás értelmében nem kerül sor az AKCS-országoknak szánt támogatások fokozatos megszüntetésére, vagyis a Bizottság a közepes jövedelműnek minősülő AKCS-országok, például a fejlődő kis szigetállamok esetében sem szünteti meg teljesen a támogatásokat, még hosszabb távon sem. Ahogyan a Cotonoui Megállapodás előírja, a Bizottság a 11. EFA keretében is minden egyes AKCS-országra vonatkozóan külön költségvetési keretet javasolt majd, ám a fejlettebb AKCS-országok esetében ez a költségvetési keret a 10. EFA-hoz képest jelentősen kisebb lesz. Az előadó emlékeztet rá, hogy a Cotonoui Megállapodásnak kell képeznie a 11. EFA fő referenciakeretét. A differenciált megközelítés bevezetése heves vitákat eredményezett azzal kapcsolatosan, hogy az elv összhangban áll-e az EU és a 79 AKCS-ország együttműködését előíró Cotonoui Megállapodás szellemével és betűjével. Az Európai Bizottság a Cotonoui Megállapodás 2. cikkére hivatkozva tartja indokoltnak a differenciálás elvét. E cikk értelmében az Európa és az AKCS-országok közötti együttműködés több elven nyugszik, ezek közé tartozik a differenciálás és regionalizáció: az együttműködési szabályok és prioritások a partnerek fejlettségi szintje, igényei, teljesítményei és hosszú távú fejlesztési stratégiái szerint változnak. Az AKCS-országok azt hozzák fel válaszul, hogy a Cotonoui Megállapodás 56. cikke szerint a fejlesztésfinanszírozási együttműködést az AKCS-államok által mind nemzeti, mind regionális szinten megállapított fejlesztési célok, stratégiák és prioritások alapján és azokkal összhangban kell megvalósítani, továbbá úgy vélik, hogy figyelembe kell venni a támogatás előreláthatóságának fontosságát. A DG DEVCO jelenleg garantálja, hogy a Cotonoui Megállapodásnak megfelelően a differenciálás elvét nem ugyanúgy fogja alkalmazni, mint a Fejlesztési Együttműködési Eszköz esetében. Valamennyi AKCS-országnak külön költségvetési keret áll majd rendelkezésére. Az előadó hangsúlyozza, hogy egyetért ugyan a differenciálás elvének ezen értelmezésével, azonban az elvet az alábbiakkal kell kiegészíteni: - ambiciózus és reális megoldás a támogatások fokozatos csökkentésére a legfejlettebb AKCS-országok vonatkozásában a 2014-től hatályba lépő azonnali jelentős csökkentés helyett; - az ország gazdagságának mérésében a GDP kritériumát kiegészítő sebezhetőségi mutató, amit a Bizottság szolgálatai jelenleg dolgoznak ki, és amelynek figyelembe kell vennie a fejlődő kis szigetállamok sajátos helyzetét, valamint egy országos szegénységi mutató, a GINI-együttható és az egyenlőtlenség országos mutatója; - szoros politikai párbeszéd, amelyet az EU és az összes AKCS-partner között fenn kell tartani. Az előadó úgy véli, hogy a közösségi fejlesztési támogatás bizonyos közepes jövedelmű országok esetében is bírhat hozzáadott értékkel, különösen az egyenlőtlenségek csökkentését célzó szabályozási reformok (adóreformok, társadalombiztosítási rendszerek kialakítása stb.) PE v /13 DT\ doc

9 előmozdítása és kiegészítése érdekében. Igen fontos tehát a nemzeti finanszírozási keretek fenntartása, függetlenül azok szintjétől. A differenciálás viszont egyben fokozott felelősségérzet kialakítását is jelenti, amennyiben arra ösztönzi az erőteljes gazdasági növekedést és jelentékeny nemzeti jövedelmet felmutató támogatott országokat, hogy ők maguk osszák el jövedelmüket, ők maguk küzdjenek a szegénység és az egyenlőtlenségek ellen, ők maguk erősítsék a társadalmi kohéziót, hiszen elsősorban nekik kell elvégezniük a hazai jövedelem belső újraelosztását. Az előadó megállapítja, hogy a változás programja több új javaslatot is tartalmaz, például a kölcsönök és az adományok kombinálását, illetve a magánszektor támogatását. E mechanizmusok alkalmazásakor mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a fejlődő országok lakosai kiemelkedhessenek a szegénységből és a támogatástól való függőségből, ellenkező esetben ugyanis olyan fejlődést és növekedést támogatnánk, amely nem fenntartható, nem inkluzív és nem kiegyensúlyozott. A Bizottságnak ezzel összefüggésben pontosítania kell a magánszektor támogatásával, illetve a kölcsönök és az adományok kombinálásával kapcsolatos stratégiáját. Olyan eszközöket kell kidolgozni, amelyekkel garantálható, hogy a magánszektornak szánt támogatások eljutnak a helyi magánszektorhoz (ideértve a kisvállalkozásokat, a mezőgazdasági kistermelőket, a családi gazdaságokat stb.), és hogy a kölcsönök és az adományok kombinálására szolgáló mechanizmus megfelelően szabályozott. A Bizottságnak alapos és pártatlan hatásvizsgálatokat kell készíttetnie a kombinálásra szolgáló jelenlegi eszközöket és mechanizmusokat illetően annak elemzése érdekében, hogy milyen hatást gyakorolnak a szegénységre, a környezetre és az országok eladósodottsági szintjére. Ennek megfelelően az is fontos, hogy a Bizottság tegyen közzé iránymutatásokat és pontos kritériumokat, amelyek egyértelművé teszik a kölcsönök és az adományok kombinálásának gyakorlati végrehajtását és a projektek kiválasztását vezérlő elveket (annak elismerése, hogy a szegénység felszámolásával kapcsolatos hatás, a környezetvédelmi és szociális normák, a férfiak és nők egyenlőségével kapcsolatos normák, a feltétel nélküli segélyek elvei, az átláthatóság és az állampolgárok előtti elszámoltathatóság elve, valamint a helyi és regionális hatóságok és a civil társadalmi szervezetek bevonása a kiválasztási kritériumok közé tartoznak). II.5.b. A támogatás hatékonysága és a demokratikus felelősségvállalás A segélyhatékonysági program teljesítésének egyik alapvető feltétele a demokratikus felelősségvállalás elvének teljes körű elfogadása, ami azt jelenti, hogy a fejlesztési stratégiát a támogatásban részesülő ország maga határozza meg, és az valamennyi nemzeti érdekelt fél kötelezettségvállalását tükrözi. A nemzeti parlamenteket, a helyi és regionális hatóságokat, valamint a civil társadalmi szervezeteket tehát be kell vonni a stratégiai dokumentumok, illetve a nemzeti és regionális indikatív programok kidolgozásába és végrehajtásába. E tekintetben kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU delegációi. Úgy tűnik azonban, hogy az EFA korábbi programozási ciklusaiban az EU delegációi gyakran a források hiánya miatt nem igazán vonták be a munkába a helyi hatóságokat és a civil társadalmi szervezeteket. Gyakran a nemzeti programengedélyező az EU-delegációk egyetlen partnere, háttérbe szorítva a legtöbb minisztériumot, a központi közigazgatási szerveket és a nemzeti parlamenteket. DT\ doc 9/13 PE v01-00

10 A 11. EFA végrehajtása során az EU-nak tehát ténylegesen és kézzelfoghatóan alkalmaznia kell a gyakorlatban is a hatékony fejlesztési együttműködés érdekében elfogadott busani partnerség, valamint a párizsi és az accrai nyilatkozat elveit. Kiemelt figyelmet kell szentelni annak, hogy az EU delegációi a programozás valamennyi szakaszába, illetve az országstratégiai dokumentumok végrehajtásába és értékelésébe is fokozottabb mértékben vonják be a nemzeti szinten érintett összes szereplőt: az illetékes minisztériumokat, a parlamenteket, a helyi hatóságokat, a civil társadalmi szervezeteket. Az előadó emlékeztet rá, hogy a szegénység elleni küzdelem és a fejlesztési tevékenységek hatékonysága jelentős mértékben függ attól, hogy milyen mértében sikerül mobilizálni a jövedelmeket nemzeti szinten. Ennélfogva az AKCS-EU partnerség keretében prioritásként kell kezelni a hatékony és méltányos adóbeszedési eszközök kérdését, a 11. EFA végrehajtása és a politikai párbeszéd keretében egyaránt. A cél az adóbevételek hatékonyabb realizálása, megakadályozva a nemzetközi adóelkerülést, az illegális tőkekiáramlást és az adóparadicsomok nyújtotta lehetőségek alkalmazását. II.5.c. Az együttműködés területei és tematikus koncentráció A változás programja által bevezetett egyik fejlesztés a tematikus koncentráció. Ennek bevallottan az a célja, hogy a fejlődő országokban elősegítse az inkluzív és fenntartható növekedést, fokozza a közösségi támogatások hatását és láthatóságát, az alábbi területekre összpontosítva azokat: - jó kormányzás, ideértve az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását; a nemek közötti egyenlőség, a civil társadalom szerepe és a korrupció elleni küzdelem; - szociális védelem, egészségügy, oktatás; - a vállalkozások számára kedvező környezet kialakítása, a fejlődő országok közötti regionális integráció elmélyítése; - fenntartható mezőgazdaság és tiszta energiaforrások, a fejlődő országok külső sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességének fokozása, valamint annak elérése, hogy ki tudják aknázni az élelmezésbiztonsággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásokban rejlő növekedési potenciált. Az előadó felhívja a figyelmet az ENSZ főtitkára és magas szintű csoportja által kidolgozott projektre, amelynek célja, hogy 2030-ra valamennyi embert ellássa fenntartható energiával. A projekt egyetemes hozzáférést biztosítana a modern energetikai szolgáltatásokhoz, megduplázná a globális energiahatékonysági eredményeket, valamint ugyancsak megduplázná a fenntartható energiaforrások részarányát a globális energiamixben. Az előadó üdvözli, hogy az Unió mintegy 500 millió euróval támogatja a projektet. Az előadó szerint az európai fejlesztési politikának támogatnia kell a mezőgazdaságot. Az utóbbi évek élelmiszerválságai bizonyították, hogy jobban kell szabályozni a mezőgazdasági termékek piacait, valamint támogatni kell egy olyan mezőgazdaságot, amely valamennyi fejlődő országban képes garantálni az élelmezésbiztonságot, képes tisztességes jövedelmet nyújtani a gazdálkodóknak, illetve képes ellenállni a gazdasági sokkhatásoknak. Ugyanakkor ebben az AKCS-országok is felelősek, hiszen sokan közülük nem tettek eleget a 2003-as PE v /13 DT\ doc

11 maputói nyilatkozat keretében vállalt kötelezettségeiknek, amely szerint költségvetési bevételeik legalább 10%-át kellett volna mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre fordítaniuk. A koncentráció célpontját és egyben európai prioritásokat képező területek meghatározása kapcsán felmerülhet olyan értelmezés, hogy ezek csak európai szempontból képeznek prioritást, mivel egyoldalúan kerültek kijelölésre, nem pedig az AKCS-országok és az EU között folytatott szoros politikai párbeszéd eredményeként. Az együttműködés e területei egyetemes jellegűek ugyan, de nem szoríthatják háttérbe az egyes országok helyzetétől függő egyedi szükségleteket. Mivel továbbá a demokratikus felelősségvállalás is a támogatások hatékonyságának alapelvei közé tartozik, érdemes lenne jelentős mozgásteret hagyni a politikai párbeszéd számára, ezáltal nagyobb rugalmasságot biztosítva az együttműködés prioritásként kezelt területeinek meghatározása tekintetében. Az előadó hangsúlyozza a biztonság és a fejlődés közötti szoros összefüggést. E tekintetben az EU és az AKCS közötti partnerségnek általánosságban, az EFA-nak pedig különösen is még jobban hozzá kell járulnia a biztonság megszilárdításához a szegénység elleni küzdelem révén, hiszen a szegénységet gyakran használják fel erőszakos politikai célokra vagy haszonszerzés érdekében (terrorizmus, kábítószer-kereskedelem stb.) A Száhel-övezet jelenlegi helyzete jól példázza, hogy mi történik ott, ahol virágzik a kábítószer-kereskedelem, illetve csaknem ellenőrzés nélkül burjánzik a fegyverkereskedelem és a terrorizmus. Az ilyen helyzeteket feltétlenül el kell kerülni, hiszen komoly kockázatot jelentenek az egész afrikai kontinens stabilitására nézve. Az EU-nak ezért két pillérre kell alapoznia politikáját: egyrészt a politikai párbeszédre és a katonai megállapodásokra, másrészt a fejlesztésre. II.5.d. Költségvetési támogatás A Bizottság által szorgalmazott tematikus koncentrációnak nem szabad kockára tennie a költségvetési támogatás pozitív hozadékait, hiszen ez utóbbi általános és transzverzális jellege elősegíti a kedvezményezett országok költségvetésének hatékony felhasználását. A 11. EFA keretében is fontos helyet kell biztosítani tehát a költségvetési támogatások számára, megerősítve egyszersmind az ilyen támogatásban részesített országokkal folytatott emberi jogi párbeszédet. Ezzel összefüggésben az előadó üdvözli a október 13-án elfogadott, a harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetési támogatással kapcsolatos jövőbeli megközelítésről szóló bizottsági közleményben szereplő új iránymutatásokat. Emlékeztet továbbá a Cotonoui Megállapodás 96. cikkének fontosságára, amely lehetővé teszi a támogatáshoz való hozzáférés felfüggesztését abban az esetben, ha a kedvezményezett ország súlyosan megsérti a megállapodás alapelveit. Közös uniós keretnek kellene szabályoznia ezt a feltételt. Az előadó emlékeztet rá, hogy az EU-nak a továbbiakban is támogatnia kell a regionális integrációs folyamatokat, például az EFA regionális programjain keresztül. Számos AKCSország ugyanis kisméretű gazdaságnak számít, ezért alapvető fontosságú számukra, hogy valódi regionális piacokat nyújtó (energetikai, közúti, szállítási stb.) infrastruktúrákra támaszkodhassanak. Ez kiemelten igaz a mezőgazdasági ágazatra, amelyen belül a regionális piacok kialakítása következtében nagyobb választékban állnának a fogyasztók rendelkezésére a mezőgazdasági termékek, és e piacok jobban ellen tudnának állni az élelmezési DT\ doc 11/13 PE v01-00

12 válságoknak. Az EU-nak tehát a 11. EFA révén továbbra is támogatnia kell a meglévő regionális gazdasági közösségeket, lehetővé kell tennie a minőségi infrastruktúrák kiépítését, illetve továbbra is ösztönöznie kell a regionális integrációt. Bizonyos AKCS-országok regionális környezetében uniós legkülső régiók és tengerentúli országok és területek is megtalálhatók, aminek arra kell ösztönöznie a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy kiaknázzák képességeiket a katasztrófa-elhárítás, az éghajlatváltozással szembeni ellenállás és a szigetek gazdaságának fejlesztése tekintetében. A legkülső régiók, a tengerentúli országok és területek, illetve az AKCS-országok közötti közös projektek számának növelése érdekében az Uniónak javítania kell az EU különféle pénzügyi eszközei által támogatott együttműködési programok közötti koordinációt és szinergiát, a DAO-javaslat 7. cikkének megfelelően. A közös regionális projektek programozásának megvalósítása érdekében elő kell segíteni a programozásban részt vevő szereplők közötti párbeszédet, és biztosítani kell a különféle támogatási eszközök (elsősorban az EFA és az ERFA) programozási módszerek kompatibilitását. További megfontolásra érdemes lehetőség lenne elősegíteni a legkülső régiók, valamint a tengerentúli országok és területek megfigyelőkként való részvételét az EU és az AKCS közötti párbeszéd intézményeiben. Az előadó szerint az európai támogatások hatékonyságának, láthatóságának és hatásainak fokozása érdekében megfelelő eszközöket kell biztosítani a Bizottság számára a 11. EFA végrehajtásához. Ennek érdekében az Európai Parlamentnek támogatnia kellene azt a kezdeményezést, hogy a 11. EFA forrásainak 5%-át a Bizottság igazgatási költségeire különítsék el. Javítani kell a támogatások odaítélésének nemzetközi koordinációját is annak érdekében, hogy meg lehessen oldani a kedvenc és kevésbé támogatott országok problémáját, amely az AKCS-partnereinket és érinti. A támogatás hatékonyságának növelésére irányuló célkitűzésnek nem szabad olyan kényeskedő fejlesztési politikát eredményeznie, amely a könnyű országokra koncentrál. Továbbra is a szegénység felszámolását és a lakosság tényleges igényeit kell alapvető kritériumnak tekinteni a fejlesztési támogatások odaítélésekor. Az előadó üdvözli, hogy vannak közös programozási iránymutatások a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és a 11. EFA között az ország- és régióstratégiai dokumentumokra vonatkozóan, mivel ez arról tanúskodik, hogy az EU holisztikus megközelítést alkalmaz a partnerországok felé, függetlenül attól, hogy melyik országról van szó, és ez a megközelítés 2020-ban még jobban megerősíti majd az EFA integrálását az Unió költségvetésébe. Az előadó hangsúlyozza az EU és a tagállamai közötti közös támogatási programozás előnyeit, mivel ez fokozza az európai fejlesztési politika láthatóságát, hatásait és hatékonyságát, elkerülhetővé teszi a párhuzamosságokat és a pazarlást egy olyan időszakban, amikor több tagállam is csökkenti fejlesztési együttműködésre szánt költségvetési keretét. Haiti, Dél-Szudán, Etiópia és Ghána példája is mutatja, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben a megoldásban. Ragaszkodni kell azonban a többéves közös programozás európai keretében rögzített szabályok elmélyítéséhez és pontosításához. Emlékeztetni kell az EUdelegációk fontosságára is, amelyeknek tovább kell fokozniuk a folyamat átláthatóságát, bevonva például az érintett országok közigazgatását és civil társadalmát is. PE v /13 DT\ doc

13 II.6. Az EP demokratikus joga az EFA végrehajtásával kapcsolatos dokumentumokba való betekintéshez, a Bizottság önkéntes politikai kötelezettségvállalása Az előadó üdvözli, hogy a globális Európáról szóló júniusi nyilatkozatával a Bizottság önként vállalta azt a politikai kötelezettséget, hogy ugyanolyan betekintési jogot biztosít az Európai Parlamentnek az EFA-ra, pontosabban a 11. EFA végrehajtásával kapcsolatos dokumentumokra vonatkozóan, mint amilyen betekintési joggal rendelkezik az EU általános költségvetését illetően, illetve amit a Fejlesztési Együttműködési Eszközre vonatkozó dokumentumok esetében a Bizottság már korábban biztosított számára. A Bizottság ezzel önként vállalta, hogy párbeszédet alakít ki a Parlamenttel a fejlesztési politikával kapcsolatos kérdésekben függetlenül attól, hogy e politikákat milyen forrásból finanszírozza. Ennélfogva az ország- és régióstratégiai dokumentumok tervezeteit a Bizottság egyidejűleg küldi meg az Európai Parlamentnek és az EFA-bizottságnak (a tagállamok kormányainak Bizottság melletti képviselői). Az előadó emlékeztet ugyanakkor arra is, hogy ugyanígy be kellene vonni az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlést is, amely a Cotonoui Megállapodás végrehajtását felügyelő parlamenti szerv. II.7. A nem állami szereplők és a helyi hatóságok bevonása Az előadó emlékeztet rá, hogy a civil társadalmi szervezetek, valamint a helyi és regionális hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak az AKCS-EU partnerség megvalósításában. E szerepüket a jövőben tovább kell erősíteni nem csupán a fejlesztési programok és projektek végrehajtása érdekében, hanem azért is, mert civil társadalmi szervezetek, valamint a helyi és regionális hatóságok alapvető szereplői a fejlesztési politikák kidolgozására irányuló folyamatnak. Globális és nemzeti szinten egyaránt javítani kell tehát az együttműködést e szereplőkkel, az EU delegációinak pedig lényegesen többször kell konzultálniuk velük a politikák kidolgozása keretében és az indikatív nemzeti programok elsőbbséget élvező részeinek végrehajtása során, ideértve a költségvetési segítségnyújtást is. Az e téren elért tényleges előrelépés mérése érdekében a Bizottságnak évente közzé kellene tennie egy, a konzultációk számát és gyakoriságát országonként bemutató táblázatot. DT\ doc 13/13 PE v01-00