A Z EG YESÜLT N EM ZETEK SZEREPE A NÉPESSÉG! PROG RAM OK M EG VALÓ SÍTÁSÁNÁL*

Átírás

1 A Z EG YESÜLT N EM ZETEK SZEREPE A NÉPESSÉG! PROG RAM OK M EG VALÓ SÍTÁSÁNÁL* H ALVO R G ILLE Az Egyesült Nemzetek és szakosított szervezetei m ár korábban felismerték, hogy a népességfejlődést figyelembe kell venni a társadalm i és a gazdasági fejlődést előmozdító tervek kidolgozásánál, és egyre növekvő figyelmet szenteltek a népességi, valam int a gazdasági és társadalm i tényezők közötti kölcsönhatásoknak és e kölcsönhatások m egvalósulásának a fejlesztési program okban. A nemzetközi szervezetek erőfeszítései e téren egészen a közelm últig a kutatások előmozdítására és a megfelelő személyek oktatására összpontosultak. Jól ism ertek például a népességi és az ehhez kapcsolódó statisztikai adatok gyűjtése és megismertetése terén végzett erőfeszítések, valam int a népszámlálások és a népmozgalmi statisztika egységesítésének eredményei. Ami a kutatóm unkát illeti, módszertani kézikönyvek készültek, előrebecsléseket végeztek a népességre, a m unkaerőre, az iskoláskorú népességre, elemezték a múltbeli és a jelenlegi termékenységi, halandósági, külső és belső vándorlási trendeket, a népességnövekedésnek az egészségügyre, az élelmiszer-ellátásra, valam int a foglalkoztatottságra gyakorolt hatásait. Szemináriumokat, m unkaértekezleteket, rövid lejáratú tanfolyamokat, valam int regionális oktatási központokat szerveztek, és szakértőket küldtek az erre igényt tartó korm ányokhoz, akik a népességi és az ehhez kapcsolódó kérdésekkel, valam int fejlesztési tervekkel foglalkoztak és részt vettek az oktatás, valam int a k utatás m unkálataiban. Ezenkívül számos m ódszertani és tudományos konferenciát szerveztek, és ezek nagym értékben hozzájárultak a demográfiai problémák jobb megismeréséhez. E tanácskozások között különös jelentősége volt az és az évi népesedési világkonferenciáknak. Míg az eddig em lített tevékenységek szükségességét általában elismerték, sok formális és nem formális vita folyt az elmúlt években arról, hogy mi legyen az Egyesült Nemzetek és szakosított szerveinek a szerepe az egyes országok népességi akcióprogram jainak segítsége terén, különösen olyan programok esetében, amelyek a fejlődő országokban tapasztalható igen gyors népességnövekedés lelassítását célozzák. * A cikk eredeti címe: The Role of the United Nations Fam ily in Action Programmes in the Field of Population. Az itt kifejtett nézetek a szerző magánvéleményét képezik, amely nem tükrözi szükségszerűen az Egyesült Nemzetek véleményét.

2 366 H A L V O R G IL L E Az Egyesült Nemzetek Népességi Bizottsága m ár kezdettől fogva figyelembe vette az e téren jelentkező népesedéspolitikai problém ákat. így megvizsgálta a népesedéspolitikai intézkedésekkel kapcsolatos jogalkotást, és az egyik Indiában végzett kísérleti népesedési felvétel során anyagot gyűjtöttek a családtervezés módszereivel és irányával, valam int az e téren meglevő ta pasztalatokkal kapcsolatos kérdésekről is (1). Az ötvenes években sikerült néhány ország így India, Egyiptom (jelenleg Egyesült Arab Köztársaság) és Barbados kérésének eleget tenni és a családtervezési programok kialakításában ezeknek az országoknak segítséget nyújtani. A segítség elsősorban a kisebb családtervezési programok értékeléséből, illetőleg az értékeléshez szükséges statisztikai bázis létrehozásából állt. Amikor az ötvenes évek vége felé a fokozódó arányú népességnövekedés hatásai a világ nagy részében egyre inkább érezhetővé váltak, a Népességi Bizottság úgy vélte, hogy e kérdésekkel sürgősen foglalkozni kell. Felülvizsgálták az Egyesült Nemzetek e téren játszott szerepét és úgy határoztak, hogy elsősorban a világ fejlődő területeire kell az erőfeszítéseket összpontosítani, ahol a helyzet a legsürgetőbb. Bár a Bizottság és évi ülésén egyaránt egyetértettek azzal, hogy az egyes kormányoknak kell dönteniök a tekintetben, vajon kívánnak-e a népesedési trendek m egváltoztatását célzó intézkedéseket tenni, a Bizottság jelentése kiemelte, hogy az Egyesült Nemzeteknek érdekében áll a nemzeti népesedéspolitikai intézkedések meghozatala, és hogy nemzeti programokat célszerű kidolgozni a vonatkozó ismeretek alapján, és e program oknak kielégítően biztosítaniok kell a társadalm i és gazdasági fejlődést (2). A Bizottság amellett, hogy segítette a korm ányokat az alapadatok megszerzésében és a lehetséges akcióprogramok végrehajtásához szükséges döntések alapjául szolgáló fontos elemzések végrehajtásában, egyhangúlag egyetértett azzal, hogy: szükséges, hogy az Egyesült Nemzetek az ilyen igénnyel fellépő kormányoknak technikai segélyt nyújtson a népességi kérdésekkel foglalkozó minden kutatáshoz, kísérlethez és gyakorlati programhoz (3). Ez a határozat, bár többször vitatták, jelenleg is érvényben van. Az Egyesült Nemzeteknek a népesedéspolitika terén játszott szerepe nemsokára jelentős problémát okozott számos tagállam nak, és az ügyet ben az ENSZ legmagasabb szerve, a Közgyűlés elé terjesztették. Hoszú és élénk vita következett; számos delegátus volt azon a véleményen, hogy jelenleg sok fejlődő ország küzd a népesség gyors növekedésének problémájával, ezt azonban a születési arányszám csökkenése fogja követni a társadalm i gazdasági fejlődés, elsősorban az iparosodás következményeként, ezért a magas termékenységi szint hosszú távon nem fog súlyos gondokat okozni. Mások azon a nézeten voltak, hogy a gazdasági-társadalmi változások hatása a születési arányszámra csak hosszabb idő eltelte után válik érezhetővé, és hogy a magas termékenységből következő gyors népességnövekedés és eltartottsági teher súlyosan hátráltatni fogja a fejlődést, ezért aktív népesedési politika volna szükséges, hogy elkerüljék a gazdasági és társadalmi fejlődés közötti szakadékot. Komoly vita kerekedett a számos korm ány által tám o g ato tt svéd javaslat körül, mely arra vonatkozott, hogy az Egyesült Nemzetek, a kormányok kívánságára, adjon technikai segítséget a népesedési problémákkal kapcsolatos nemzeti felvételekhez és programokhoz. A javaslato t elvetették, de a tárggyal kapcsolatos vélemények megoszlásának m értéke nyilvánvaló volt a szavazás eredményéből : 34 szavatot adtak le a javas

3 az ENSZ é s a n é p e s s é g i p r o g r a m o k 367 lat mellett, 34 szavazat szólt ellene, és 37-en tartózkodtak a szavazástól. A javaslat ellen szavazók elsősorban a nyugat-európai római katolikus országok, a latin-amerikai országok és a franciául beszélő afrikai országok voltak. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió, K anada és néhány fejlődő ország ta r tózkodott a szavazástól. A népességnövekedés és gazdasági fejlődés tárgy á ban határozatban kérték fel a F ő titk árt többek között annak megvizsgálására, hogy az egyes korm ányok milyen m értékben foglalkoznak a népességváltozás és gazdasági fejlődés közötti összefüggésekkel és nézeteik szerint mi a teendő ezen a területen. A Közgyűlés megegyezett abban, hogy a tárgyat újból napirendre tűzi, am int a vizsgálat eredményei hozzáférhetők lesznek. Közben az Ázsiai és Távol-Keleti Gazdasági B izottság (ECAFE) tagállamai megkíséreltek reális képet alkotni saját népesedési problémáikról. Az 1963 végén ta rto tt első ázsiai népesedési konferencia javaslatára a ECAFE egyhangúlag elfogadott határozatában felhívta Ázsia és a Távol K elet országainak korm ányait, hogy vegyék szám ításba az egyedi szükségleteiknek megfelelő pozitív népesedési politika alkalmazásának sürgősségét. A határozat szükségesnek látta az Egyesült Nemzetek által a kormányoknak nyújtott technikai segély körének kiterjesztését az adatgyűjtésen és k u tatáson felül a kísérletezés és a gyakorlati alkalmazás területére, valamennyi népesedési kérdés viszonylatában, beleértve a családj óléti tervezési program okat is (4). A technikai segély körének hasonló kiterjesztését kérték a szakosított szervektől is. E határozatra való hivatkozással történt első ízben, hogy az egyik kormány az Egyesült Nemzetekhez fordult családtervezési szakértők csoportjának küldéséért nemzeti családtervezési programjának felülvizsgálására és a kitű zött célok elérése érdekében szükséges további javaslatok kidolgozására. A küldöttségnek 1965-ben Indiába történt küldése, jelentős vitákat váltott ki a Népességi Bizottságban, m ert egyesek kétségesnek ta rto ttá k az ilyen segítség helyességét a Közgyűlés fent em lített h atározatának alapún. A Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) néhány hónappal később foglalkozott az üggyel, s egyhangúlag megszavazott egy kiegészítő javaslatot a Népességi Bizottságnak a népesedés területén végzendő munkaprogramokra és elsőbbségekre vonatkozó javaslattervezetéhez, amely felkéri a F ő titk árt, hogy nyújtson tanácsadási és oktatási segítséget a népesedési akcióprogramokhoz, ha a kormányok kívánnak segítséget e területen (5). Ugyanakkor a Tanács hosszú távon m unkaprogram ot fogadott el az Egyesült Nemzetek számára, amelynek fő jellegzetessége a népesedési kérdések terén a kormányoknak nyújtandó technikai segély körének kiterjesztése és tartalm ának gazdagítása volt, beleértve a családtervezési programok és egyéb népesedéspolitikai intézkedések megfogalmazását és v égrehajtását (6). A vélemények megváltozása volt érezhető, amikor a Közgyűlés 1966-ban ismét foglalkozott a népességnövekedés és a gazdasági fejlődés kérdéseivel, a korábban már em lített, a kormányoknál végzett tudakozódás, valam int az évi Népesedési Világkonferencia e tárgyban nyert tapasztalatai alapján. A Közgyűlés minden különösebb vita nélkül elfogadta azt a javaslatot, melyben elismeri az egyes nemzetek szuverenitását népesedési politikájuk megfogalmazásában, különös tekintettel arra az elvre, hogy a családnagyság az egyes családok szabad választásától függ (7). Felkérte a Gazdasági és Szociális Tanácsot, a Népességi Bizottságot, a regionális gazdasági bizotságokat, hogy dolgozzák ki és fejlesszék tovább a népességi kérdések terén

4 368 M ALVOR GILLE adandó tanácsadó szolgálatot, a m ár korábban nyújtott oktatási, kutatási és információs szolgálaton felül, figyelembe véve a különböző országok és régiók népességi problémáinak egymástól különböző természetét. Felkérte a F őtitkárt is, hogy a m unkaprogram ot hajtsa végre, beleértve a tanácsadó szolgálatot is, a Népességi Bizottság határozata alapján úgy, ahogy ezt a Gazdasági és Szociális Tanács korábban em lített ülése magáévá tette. A Közgyűlésnek ez a ténykedése kim ozdította a problémát abból az ellentétekkel terhes légkörből, amely a korábbi évek folyamán az Egyesült Nemzetek körében tapasztalható volt december 10-én az Emberi Jogok Napján, a Főtitkár megküldte a tagállam oknak tizenkét államfő közös nyilatkozatát, melyben felhívják az egyes országok figyelmét arra, hogy te kintsék a családtervezést mind az ország, mind pedig a család szempontjából elsődleges jelentőségűnek. Közben hangsúlyozta a Főtitkár, hogy az egyre növekvő élelmiszerhiány sok esetben csak a népességnövekedési ütem m érséklésével oldható meg, és hogy a családnagyság alapvető emberi probléma tavaszán az Ázsiai Gazdasági Bizottság újra hangsúlyozta a népesedési kérdések terén folytatandó nemzetközi akciók fokozásának szükségességét. Egyhangúlag határozatot fogadott el, amelyben felkérte az Egyesült Nemzeteket, szenteljen m egkülönböztetett figyelmet a kormányok egyre növekvő igényeinek a népesedési kérdések terén nyújtandó technikai segélyt illetően, kiterjedt oktatási, kutatási, információs és tanácsadó programok segítségével (8). Felkérte egyben a T itkárságot, végezzen kutatóm unkát annak felderítésére, hogy miképpen hátráltatja a népességi nyomás a fejlesztési tervek végrehajtását, valam int arra, hogy milyen módon lehetséges a népességnövekedés és a gazdasági növekedés, valam int a társadalm i haladás ütem ét egymáshoz ésszerűbben közelebb hozni. Hasonló, de talán még drámaibb fejlődés m ent végbe az Egészségügyi Világszervezetben (WHO). Az egészségügyi programok sikeres végrehajtásának eredményeképpen a halandóság ellenőrzésében látványos eredményeket értek el a háború utáni években, és ez már korán aggodalmakhoz vezetett az eredményként bekövetkező megnövekedett népességszaporodást illetően, különösen a család és a nemzet egészsége szempontjából. Az Egészségügyi Világszervezet az indiai korm ány kérésére 1952 elején magasszintű családtervezési szakértőt küldött, azzal a feladattal, hogy kísérleti alapon egy adott családtervezési módszer (az időszakos m egtartóztatás) megvalósításának lehetőségeivel kapcsolatos tanácsokat adjon. Nem sokkal ezután a Szervezet egyes tagjai azt javasolták, hogy ha az egyes kormányok kérik, fokozni kell a családszervezési programok végrehajtásához ad o tt segítséget. A családtervezés ellenfelei erélyesen tiltakoztak és hogy elkerüljék a Szervezeten belüli szakadást, elhatározták, hogy a népesedés és a családtervezés problémájá t leveszik a napirendről. Több éven át a családtervezés tab u volt az Egészségügyi Világszervezetben. Csak 1965-ben, hosszabb viták után, fogadott el a Közgyűlés egy olyan határozatot, amely felhatalm azta a Főigazgatót, hogy nyújtson technikai tanácsot az emberi reprodukció egészségügyi kérdéseiben, azon a tevékenységen felül, amely a sterilitás és a term ékenység ellenőrzése orvosi vonatkozásainak kutatásában, továbbá az erre vonatkozó irodalom összegyűjtésében, valam int a népességfejlődés egészségügyi kérdéseinek tanulm ányozásában áll. Az em lített technikai segély mindamellett csak akkor nyújtható, ha

5 AZ ENSZ ÉS A NÉPESSÉGI PROGRAMOK 369 nem vonatkozik gyakorlati tevékenységre. A következő évben a WHO a k tívabb szerepét elősegítő újabb lépés tö rtén t és bár nem egyhangúlag elfogadták azt a határozatot, amely hangsúlyozta: a WHO szerepe,,hog3' a tagok ilyen irányú kérelme alapján nyújtson technikai segélyt a családtervezés fejlesztésében, az állandó, szervezett egészségügyi szolgálat keretein belül, úgy, hogy a normális egészségügyi és gyógyítási tevékenység semmilyen csorb át ne szenvedjen. Az évi Egészségügyi Világközgyűlésen azután nyilvánvalóvá lett, hogy a probléma megítélésében az ellentétek elsimultak. Elfogadták azt az alapelvet, hogy a szervezet egyik feladata az erre igényt tartó országok megsegítése a családtervezési programok megvalósításában, az illető ország anya- és csecsemővédelmi szolgálatának keretein belül. Első ízben esett szó a legális és illegális abortuszokról is, m int olyan tényezőkről, ametyek számos országban jelentős közegészségügyi problém át okoznak. Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és K ulturális Szervezete (UNESCO) még nem kezdett a népességi akcióprogramokkal kapcsolatos semmilyen tevékenységet. M indamellett az 1966 végén ta rto tt UNESCO közgyűlés már te tt néhány kezdeti lépést ebben az irányban. Elhatározta ugyanis, hogy 1967-ben szakértői bizottságot hív össze, amelynek feladata, hogy tanácsokat adjon az UNESCO-nak népesedési kérdésekben és hogy derítse fel a családtervezésre ható társadalm i, kulturális és egyéb tényezők elemzésére végzendő szociológiai vizsgálatok lehetőségét, valam int hogy biztosítsa a szociológiai kutatások és a családtervezés területén felhalmozódó ism eretanyag kicserélését. Az ilyen irányú m unkák nagy segítséget nyújthatnak a kutatóm unkában, valam int a fejlődő országokban szükségessé v ált akcióprogramok tervezésében és végrehajtásában. Az Egyesült Nemzetek Gyermeksegély Alapja (UNICEF) először 1966 tavaszán foglalkozott a családtervezési programokhoz nyújtandó segítség kérdéseivel. A Végrehajtó Tanácsban folytatott élénk vita után a kérdést elvetették, de két függőben levő kérelem (India és Pakisztán kormányától) ügyében levélben történő szavazás alapján kedvezően döntöttek júniusában a Végrehajtó Tanács elvben hozzájárult ahhoz, hogy az egyes korm á nyok kérésére a családtervezés terén segítséget nyújt, az UNICEF segélyek szokásos keretei között, tehát berendezéseket, utazási és egyéb lehetőségeket bocsát rendelkezésre a személyzet kiképzéséhez. Segítséget olyan családtervezési programokhoz lehet adni, amelyek a helyi egészségügyi szolgálat integráns részei. A legutóbbi években egyéb nemzetközi szervezetek, így a Nemzetközi M unkaügyi H ivatal (ILO), az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) is felfigyeltek a gyakorlati m unkájuk során felmerülő népesedési problémákra, bár tevékenységük körétől távol áll a családtervezési akcióprogram. Az IBRD például, a néhány éve az India főbb gazdasági és társadalm i fejlesztési problémáiról tö rtén t anyaggyűjtéssel m egbízott szakértői m unkacsoporttal k ét népességi és családtervezési szakértőt is küldött, akik a családtervezésnek a gazdasági fejlesztéssel kapcsolatos kérdéseit értékelték. Néha olyan véleményekkel találkozhatunk, hogy az Egyesült Nemzetek és szervezetei viszonylag lassan ism erték fel a népesedési probléma fontosságát és az e téren végrehajtandó akcióprogramok szükségességét, amelyek azt célozzák, hogy a számos országban tapasztalható igen magas népességnöveke-

6 370 H A L V O R G I L L dési arányt fékezzék. El kell ismerni azonban azt is, hogy az em lített szervezetek nem is tevékenykedhettek volna gyorsabban, mind a tagállam ok kormányai. Az elmúlt években e téren érezhető változás oka az egyre több kormány politikájában jelentkező változás volt. Még csak tizenöt év telt el azóta, hogy az első kormány hivatalos népesedéspolitikai intézkedéseket hozott a növekedési ütem csökkentésére, és jelenleg már számos olyan kormány van, amely ilyen politikát folytat, így^ főleg: Barbados, Ceylon, India, Kenya, Malaysia, Marokkó, Pakisztán, a Koreai Köztársaság, Singapore, Trinidad és Tobago, Tunézia, Törökország, az Egyesült Arab Köztársaság. Számos egyéb országban is folyik olyan családtervezési program, amely nem része ugyan a hivatalos népesedéspolitikának, de a kormány pénzügyileg és erkölcsileg tám ogatja. Ilyen országok például: Chile, a Kínai Köztársaság (Taiwan), Indonézia, Japán és Thaiföld. Több fejlett ország is változtatott korábbi politikáján, így Dánia, Svédország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok aktív technikai segítséget nyújt e téren az ezt kérő fejlődő országoknak. Az így vázolt változások részben abból is adódnak, hogy a katolikus egyház az utóbbi időben kevésbé ellenzi a családtervezést, elsősorban a fejlődő országokban. Néhány latin-amerikai országban a katolikus egyház általában semleges álláspontot foglal el e kérdésben. Legutóbb, a Szentszék által k iadott,,a népek fejlődése (Populorum Progressio) c. enciklika teljes mértékben elismeri, hogy igen sok fejlődő országban a növekvő népességszaporulat akadályozza a fejlődést. A népesség növekedését befolyásoló módszereket illetően az Enciklika szerint nyilvánvaló, hogy az állam hatóságai illetékességük határain belül tehetnek olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik a megfelelő felvilágosítást és a megfelelő módszereket elérhetővé teszik, feltéve, hogy ezek megfelelnek az erkölcsi törvénynek és tiszteletben tartják a házaspárok jogos szabadságát (9). Annak ellenére, hogy a nemzetközi szervezetek véleménye a családtervezési akcióprogramot illetően megváltozott, még kevés kormány kért eddig technikai segítséget. Az ENSZ és a WHO nemrég több gyors népességnövekedésű országtól kapott családtervezési kérdések értékelése, oktatása és ku tatása területén szükséges technikai segély iránti kérelmet, de ugyanakkor volt olyan ország is, amely sterilitási problémák, valam int eg}7igen alacsony szaporodású népcsoport kihalásának megakadályozása ügyében fordult technikai segélyért. Az Egyesült Nemzeteknek a termékenységgel kapcsolatos technikai segély terén kifejtett tevékenysége csak Ázsiára és a Távol-Keletre te r jed ki, az összes ilyen irányú kiadás kevés, a népesedési kérdésekben nyújtott technikai segélynek csak 6% -át tette ki 1965-ben, és 1967-ben valószínűleg 8% -ra növekszik. A nemzetközi szervezetek befolyását e téren természetesen nem lehet csak pénzben lemérni, fontosabb talán a kormányok, alapítványok, kutatóintézetek véleményét és a közvélemény m egváltoztatását elősegítő pszichológiai hatás, amely felhívja a figyelmet a népességi problémákkal való foglalkozás szükségességére és sürgősségére és arra ösztönöz, hogy ha szükséges, gyakorlati lépésekkel is igyekezzenek a népesedési trendeket befolyásolni. Befejezésül hangsúlyozni kell, az a körülmény, hogy a nemzetközi szervezetek tevékenysége a népesedéssel kapcsolatban az utóbbi időben megváltozott, korántsem jelenti azt, hogy ezek a szervezetek bármilyen népesedéspolitikát kívánnak folytatni és propagálni. E szervezetek bármely politikai kérdésben szigorúan semlegesek és teljesen a korm ányokra vagy az egyénre

7 AZ ENSZ ÉS A NÉPESSÉGI PROGRAMOK 371 bízzák a döntést. A WHO például csak akkor nyújt technikai segélyt bármely kormánynak családtervezési akcióprogramok terén, ha az illető kormánynak m ár van hivatalos népesedéspolitikája. Az ENSZ pedig akkor segíti a korm á nyokat ilyen irányú politika kialakításában, ha a célok és az alapelvek korábban m ár megfogalmazást nyertek. IRODALOM 1. The Mysore Population Survey, New York, United Nations Population Commission. Report of the eleventh session. (E/3451), New York, para United Nations, op. cit., para ECAFE resolution 54 (N X ). 5. ECOSOC resolution 1084 (X X X IX ). 6. E/4019, page General Assembly resolution 2211 (X X I). S. ECAFE resolution 74 (X X III). 9. The FI oly See, Encyclical Letter on the Development of Peoples, Rome 1967, para. 37. РОЛЬ ОБЪЕДИНЕННЫХ НАЦИИ В ВЫПОЛНЕНИИ ДЕМОГРАФИЧЕСКИХ ПРОГРАММ Резю ме Статья показывает изменение мнения ООН, высказанного по вопросу семейного планирования и во связи с ним по вопросу программ действий. До начала шестидесятых лет по сути дела это мнение являлось отрицательным. Но когда правительства изменяли медленно свое мнение, они создали политику по народонаселению и обращались все больше и больше к ООН, а такж е к ее специализированным организациям за техническую помощь в деле семейного планирования, и ООН и ее органы старались дать быстрые ответы на вопросы и признали в а н т о й задачей дело семейного планирования, а такж е политики народонаселения. Однако, необходимо обратить внимание на то, что оказанная в области семейного планирования техническая помощь составляет пока только маленькую долю общей технической помощи ООН, и ввиду важности проблемы требуется и ожидается в будущем развитие большей степени в этой области. THE ROLE OF THE UNITED NATIONS FAMILY INACTION PROGRAMMES IN THE FIELD OF POPULATION Summary The paper shows the development of the ideas on family planning and action programmes, which could be experienced in the U nited N ations and its specialized agencies. Up to the early sixties there was a rather rigid refusal within the United N ations family concerning the ideas of family planning. B ut as the individual governm ents have changed their population policies, and have asked for more technical assistance in this field, the members of th e United N ations family gave a quick response to the demands and made population policy and family planning m atters a central field of their activities. However, it should be realised th a t the technical assistance given in the field of family planning is stiü a small fraction of all the expenditures on technical assistance and more developm ent is expected and needed in view of the crucial im portance of th e problems involved.