A házasság felbontása és járulékos kérdései az uniós jogban

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Eljárásjogi Tanszék A házasság felbontása és járulékos kérdései az uniós jogban Konzulens: Prof. Dr. Wopera Zsuzsa egyetemi tanár Készítette: Magda László BW2XVR Miskolc, 2015

2 University of Miskolc Faculty of Law Department of Civil Procedure Law Divorce and Related Issues in EU Law Consultant: Prof. Dr. Zsuzsa Wopera Professor by László Magda BW2XVR Miskolc, 2015

3 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A szakdolgozat témája A szakdolgozat felosztása, rendszere A jogharmonizáció alapkövei Nemzetközi szerződések Az Európai Unió családi jogi vonatkozású jogforrásai Az Európai Családjogi Bizottság A házasság felbontása és a különválás Bevezetés Az Európai Uniós tagállamok bontójogi rendszerei A különválás intézménye Jogforrások Joghatósági kérdések: a Brüsszel IIa Hatály Joghatóság házassági ügyekben A rendelet kapcsolóelvei A szokásos tartózkodási hely Az állampolgárság További szabályok Lis pendens, azaz a perfüggőség A házasság felbontására vonatkozó ügyekben alkalmazandó jogról és joghatóságról: a Róma III. rendelet Bevezetés A megerősített együttműködés Tagállami módszerek az alkalmazandó jog kiválasztására Hatály I

4 3.6.5 További szabályok A szülői felelősség problémaköre az Európai Unióban Bevezetés Az általános joghatósági szabály a szülői felelősség körében A gyermek szokásos tartózkodási helye Különös joghatósági szabályok Az ügy áttétele alkalmasabb bírósághoz Az ideiglenes és védelmi intézkedésekről általában Elismerés és végrehajtás a Brüsszel IIa. rendelet alapján Bevezetés A határozatok elismerése A határozatok elismerését kizáró okok A joghatóság, valamint a határozat felülvizsgálatának tilalma A határozat végrehajtásának szabályai Általános végrehajtási szabályok Különös végrehajtási szabályok Az évi Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény Bevezetés Hatálya Joghatóság Az alkalmazandó jog Elismerés és elismerés megtagadása A Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény és a Brüsszel IIa. rendelet kapcsolata A házasság felbontásának vagyonjogi következményei Bevezetés Házassági vagyonjogi rendszerek az Unióban II

5 5.3 A házassági vagyonjogi rendszerre vonatkozó rendeletjavaslat Joghatóság Az alkalmazandó jog kérdése Elismerés és végrehajtás Harmadik személyekkel szembeni joghatások Összegzés, konklúzió Irodalomjegyzék Jogszabályjegyzék Jogesetek Melléklet III

6 1. Bevezetés Az Európai Unió nemzetek feletti hatalomként kétségtelenül jelen van életünk minden szegletében évi csatlakozásunkat követően váltunk részévé ennek a nemzetközi szervezetnek, amely jellegzetesen szétzilált történelmi múlttal a háta mögött igyekszik egységes szabályozás útján megkönnyíteni mindennapjainkat. Jóllehet az utóbbi években, radikális körökben még a szélsőséges extrém gondolata is felmerült, azonban közép-kelet európai periférikus országként e csatlakozás megannyi hátrányának, de sokkal inkább előnyének voltunk részesei. 1.1 A szakdolgozat témája Szakdolgozatom az európai uniós jogban viszonylag új keletű családi jogi egységesítő törekvésekkel kapcsolatban felmerülő problémákat boncolgatja. Laikusok joggal vethetnék fel: mi szükségünk arra, hogy egy főként gazdasági és monetáris unió szabjon meg olyan részletszabályokat, melyek például a családi jogviták rendezésére vonatkozik? Látnunk kell azonban, hogy a tagállamok gyakori ellenállásával bár, de létfontosságúvá vált egy olyan rendszer felállítása, melynek szerepe a felgyorsult, modern világunkban megszaporodó, határokon átnyúló családi jogi viszonyok szabályozása. 1 Mindennek elsődleges indoka a tagállami szuverenitás alá tartozó különböző családi jogi rendelkezések sokszínűsége. Ahhoz, hogy az uniós alapelvként vallott jogbiztonság érvényesülhessen, e rendszereket, még ha nem is az anyagi jogszabályokat felülírva, de eljárásjogi szempontból mindinkább össze kell hangolnunk a kiszámíthatóság érdekében. Választásom azért esett e témára, mert bár a tagállami szintű családi jog önmagában is tartogat számos újdonságot (kiemelve ennek kapcsán éppen Magyarországon az új Polgári törvénykönyv márciusi hatálybalépését), az utóbbi év statisztikái alapján is egyre gyakoribbnak mutatkoznak a nemzetközi párok között felmerülő jogviták, melyek gyakran bi- vagy multilaterális egyezmények útvesztőjében a mai napig is a nemzetközi kollíziós magánjog hatálya alatt kénytelenek sajátos módon rendeződni. Ez egy felettébb kényes problémakör, hiszen - példának okáért - egy házasság 1 Harsági Viktória. Házassággal kapcsolatos eljárásjogi kérdések az Európai Unióban. Iustum Aequum Salutare IV. (2008/3):

7 felbontásánál mind a házas feleknek, mind gyermekeiknek sorsdöntő lehet az, hogy mely tagállam jogszabályai határozzák meg az eljárások menetét, illetve hogy milyen szabályok alapján történik az ennek nyomán megszülető határozatnak való érvényszerzés másik tagállamban. Nemzetek fölött álló szuverénről lévén szó gyakran tagállami bel- és külpolitikai indokok befolyásolják egy-egy javaslat sikerét, melyek mint látjuk nem kis mértékben járulnak hozzá sorsunk alakulásához. Emellett nem elhanyagolandó az sem, hogy egy állandóan változó, színes és nagyon is élő jogterületről beszélünk, amelyben bőven kamatoztathatjuk a szakmában egyébként is elvárt felkészültséget és naprakészséget. 1.2 A szakdolgozat felosztása, rendszere A családi jog szerteágazó jogterületről lévén szó számos kérdést igyekszik rendezni. A 2014 márciusában hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv felosztása alapján e tágabb témakörök a következők: - Alapelvek - Házasság (házasságkötés, házasság érvénytelenítése, házasság megszűnése, a házastársak személyi viszonyai, a házastársi tartás, házassági vagyonjog) - Az élettársi kapcsolat - A rokonság (ezen belül a szülői felügyelet) - A gyámság Jelen munkám terjedelméből adódóan mindezek közül kifejezetten a házasság felbontására, illetve az ahhoz fűződő járulékos kérdésekre koncentrál, mint a szülői felelősség 2, valamint a házassági vagyonjogi kérdések, lévén ezeket hagyományosan, célszerűségi okokból kifolyólag egy eljárás keretében rendezi a bíróság. Az általános jellegű bevezetést követően kifejtem mindezek részletszabályait, kiegészítve az együttműködés szorosabbra fűzésével összefüggő kérdésekkel és törekvésekkel, az Uniós jogalkotási tevékenység termékeivel. 2 A magyar jog a szülői felügyelet, míg az uniós jog a szülői felelősség (parental responsibility) fogalmával operál. 2

8 2. A jogharmonizáció alapkövei 2.1 Nemzetközi szerződések Amint azt már a bevezetésben is kifejtettem, a világ polgárainak alapvető jogainak védelmét, mint célt, már a XX. században kitűzték. Ennek tükrében számos olyan alapjogokat lefektető dokumentum készült és került elfogadásra a modern demokratikus országok többségében, melyek, bár nem az Uniós jogalkotás termékei, kétségkívül relevanciával bírnak a családi jog területén is, így ennek részletezése szakdolgozatomban is elengedhetetlen. Ezek közül elsősorban kiemelendő az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, mely alapját képezte a később kidolgozott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (1966), valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (1966). Emellett említést érdemel a Nőkkel Szemben Alkalmazott Hátrányos Megkülönböztetések Minden Formájának Kiküszöböléséről szóló Egyezmény, melyet 1979-ben fogadtak el New Yorkban, és amelynek célja elsősorban a nők és férfiak egyenjogúságába vetett hit megerősítése, ezzel kijelölve a tagállamoknak többek között a családi jogi jogalkotásban követendő utat is. 3 Szintén New Yorkban, 1989-ben fogadták el a Gyermekjogi Egyezményt is, amely számos esetben szolgált az Európai Uniós jogalkotásban és jogalkalmazásban is alapul. Ennek célja a gyermekek jogainak védelme a tagállamokat, illetve a szülőket terhelő kötelezettségek nevesítésén keresztül. Mérföldkőnek bizonyult az Emberi Jogok Európai Egyezményének 1950-ben történő, Európa Tanács általi elfogadása, melynek végrehajtására állították fel az Emberi Jogok Európai Bíróságát 4. Ezen egyezmény is már számos olyan alapvető jogot deklarál, melyek kifejezetten családi jogi vonatkozásúak. Példának okáért nevesíti a magán- és családi élet, lakás és levelezés tiszteletben tartásához való jogot, melyet kizárólag törvényben meghatározott esetekben lehet korlátozni 5. Deklarálja a házasságkötéshez és családalapításhoz való jogot is 6, illetve az összes, ebben lefektetett alapjogra évi 10. törvényerejű rendelet a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról december 18-án New Yorkban elfogadott egyezmény kihirdetéséről 4 Az emberi jogok európai egyezménye szeptember (hozzáférés dátuma: január 10). 5 Emberi Jogok Európai Egyezménye, 8. cikk 6 Uo. 12. cikk 3

9 vonatkozóan, általános jelleggel tiltja meg a megkülönböztetés minden formáját 7. Hetedik kiegészítő jegyzőkönyve mindemellett lefekteti a házastársak egyenjogúságára vonatkozó alapelvet is 8. Az Egyezmény érdeme, hogy keretjelleggel fekteti le a családi jog alapelveit, melyek iránymutatóul szolgálnak a későbbi jogalkotás és jogalkalmazás számára egyaránt Az Európai Unió családi jogi vonatkozású jogforrásai Az Európai Uniós családi jogi jogharmonizáció első jelentős lépésének az Amszterdami Szerződés nevezhető, amellyel a közösségi intézményekre ruházták át a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködéssel összefüggő hatásköröket. Az ennek nyomán kidolgozott akciótervek néhány, konkrétan családi jogi intézkedés megtételére vonatkozó javaslatot is megfogalmaztak, ám ekkor az anyagi jogi értelemben vett harmonizáció hatáskör hiányában természetesen nem valósulhatott meg, így szűk körben, kizárólag határokon átívelő szituációkat tárgyal. 10 Az Európai Unió Alapjogi Chartája szintén utal családi jogi kérdésekre, gyakorlatilag átvéve a már említett, Emberi Jogok Európai Egyezményében lefektetett alapelveket, és közösségi hatáskörbe vonva az azok végrehajtásáról való gondoskodást. E körben ismét megfogalmazást nyer a magán- és családi élet szentsége, az otthon és a kapcsolattartás tiszteletben tartása 11, a házasságkötéshez és családalapításhoz való jog 12, valamint az általános jelleggel érvényesülő megkülönböztetés tilalma 13. Áttekintésünk következő állomása a 2201/2003/EK rendelet (továbbiakban Brüsszel IIa. rendelet), amely kifejezetten két olyan területet fog át, amelyekkel szakdolgozatomban behatóbban foglalkozom: részletezi egyrészt a házassági, valamint a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekre vonatkozó szabályokat. Korábban ezeket a kérdéseket a Tanács 1347/2000/EK rendelete szabályozta, mely a Brüsszel IIa. rendelet elfogadásával hatályát vesztette. 7 Uo. 14. cikk 8 Emberi Jogok Európai Egyezménye, 7. jegyzőkönyv, 5. cikk 9 Szeibert Orsolya. A családjogi harmonizáció kérdései és lehetőségei Európában. Budapest: HVG- ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Maarit Jänterä-Jareborg. Unification of International Family Law in Europe - A Critical Perspective. In Perspectives for the Unification and Harmonisation of Family Law in Europe, szerző: Katharina Boele- Woelki, Antwerp - Oxford - New York: Intersentia, Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. cikk 12 Uo., 9. cikk 13 Uo., 21. cikk 4

10 Szintén kiemelést érdemel, bár jelen munka tárgyát nem képezi, a 2011 júniusa óta alkalmazandó Tartási rendelet (4/2009/EK), melynek elsődleges célja a családi vagy rokoni kapcsolatokból származó tartási kötelezettségek egységes és hatékony rendezése. Szakdolgozatomnak szintén szerves részét képezi a 1259/2010/EU rendelet (Róma III. rendelet), amely a házasság felbontására és különválásra alkalmazandó jog tárgykörével foglalkozik. A házasság felbontásának ténye mellett természetesen annak vagyonjogi kérdései is hangsúlyosak az európai jogharmonizációban. Mindeddig nem született rendeletszintű jogforrás e témában, azonban mind a házassági vagyonjogi rendszerek 14, mind a bejegyzett élettársi kapcsolatokból eredő vagyonjogi jogviták vonatkozásában elkészült két elfogadásra és további konzultációkra váró javaslat, melyek közül a korábbival foglalkozom behatóbban. 2.3 Az Európai Családjogi Bizottság Az európai családi jogi harmonizációs törekvések fontos előrelépése az Európai Családjogi Bizottság felállítása volt szeptember 1-én, Utrecht városában, egyetemi professzorok részvételével. Jelenleg 26 családjogi szakértő vesz részt a Bizottság munkájában az Európai Unió számos tagországából. A Bizottság elsődleges feladata az Európai Családjogi Elvek (Principles of European Family Law) kidolgozása 15. Munkájuk során: - felmérésekkel összehasonlító kutatásokat végeznek a különböző tagállamok jogrendszerei között a családjogi jogharmonizációs folyamat tekintetében, ezek összehangolására információcsere és további kutatás folyik, - a fennálló jogi problémák lényegét igyekeznek feltárni a jogrendszerek különböző megoldásainak vizsgálatával, - az uniós családi jogi harmonizáció jövőbeni szerepét vizsgálják a tagállamokban. A Bizottság két testülete a Szervező Bizottság (Organising Commitee), illetve a Szakértői Csoport (Expert Group). 14 Javaslat: A Tanács rendelete a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. COM(2011) 126 végleges 15 Szeibert Orsolya. A családjogi harmonizáció kérdései és lehetőségei Európában. Budapest: HVG- ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.,

11 A Bizottság felállítását követően első tárgykörként a házasság felbontása módozatainak tagállamok közötti különbségeit térképezték fel. Ezt követően a hangsúly a szülői felelősségre, illetve a volt házastársak tulajdonjogi viszonyaira helyeződött. Munkájuknak köszönhetően nagyobb hangsúlyt kapott az e területen folyó harmonizációs folyamatok és lehetőségek feltárása, és a továbbiakban is kiemelt szerepet szánnak nekik a tudományos munkákban A házasság felbontása és a különválás 3.1 Bevezetés A házasság az egyik legősibb olyan kötelék, amelyben különösen dominálnak a hagyományos elemek. Bár a történelem folyamán folyamatosan változott e szakrális jelentőségű kapcsolat felbontása, az egyáltalán nem új keletű kérdés. Elég például az egyik leghírhedtebb történelmi személyre, VIII. Henrikre gondolnunk, akinek köztudottan az Aragóniai Katalintól való válásához köthető az anglikán egyház létrehozatala 17. A legutóbbi Eurostat-os statisztikákat megtekintve azonban ennél jóval komolyabb a helyzet a jelen Európájában. A melléklet 1. ábrája hűen szemlélteti, hogy az utóbbi 40 év során milyen drasztikusan csökkent a házasságok száma, miközben a válásoké, bár jelentősen kisebb ütemben, de arányaiban nőtt 18. A melléklet 2. ábráján feltüntetett adatok szerint az 1000 főre eső válások száma például Magyarországon 2011-ről 2012-re nem emelkedett, a tagállamok többségében is stagnált, ugyanakkor egészében vizsgálva a jelenlegi helyzetet egyértelműen megfigyelhető a válási kedv emelkedő tendenciája 19. A melléklet 3. ábráján látható statisztika a házasságon kívül született gyermekek számát mutatja 20. Ennek oka a házasság intézményének erőteljes leértékelődésével magyarázható, a felek ugyanis gyakran szívesebben választanak egyszerűbb, lazább élettársi köteléket, ez pedig szintén újabb feladatokat állít mind a tagállamok, mind az Európai Unió elé. 16 Commission of European Family Law - History. (hozzáférés dátuma: ). 17 Vladár Tamás. VIII. Henrik, a feleségfaló király június (hozzáférés dátuma: január 22.). 18 Marriage and divorce statistics május. (hozzáférés dátuma: január 22). 19 Uo. 20 Uo. 6

12 3.2 Az Európai Uniós tagállamok bontójogi rendszerei A bontójogi rendszereknek több típusát különböztethetjük meg, ezek elhatárolási alapja abban keresendő, hogy bíróság köteles-e bármilyen formában megbizonyosodni a házasság megromlásáról, és ha igen, azt a felek milyen módokon bizonyíthatják. E típusok a következők a házasság felbontására vonatkozó ügyekben alkalmazandó jogról és joghatóságról szóló Zöld Könyv COM (2005) 82. végleges melléklete alapján 21 : a.) közös megegyezésen alapuló bontás b.) helyrehozhatatlan megromláson alapuló bontás c.) vétkességen alapuló bontás d.) tényleges különváláson alapuló bontás e.) bontóok nélküli bontás A közös megegyezésen alapuló bontás esetében az államok vagy önállóan bontóokként fogadják el a felek konszenzusát, vagy azt megelőző különéléshez kötik, hogy megállapítást nyerhessen a házasság megromlása. Utóbbi esetben a különélés hat hónaptól négy évig terjedhet az egyes tagállamokban. A helyrehozhatatlanságon alapuló bontás feltétele a házasság megromlása a felek között, így vétkességükre tekintet nélkül is lehetséges annak felbontása. A különböző tagállamok a helyrehozhatatlanság vagy helyreállíthatatlanság fogalmaival operálnak, Belgiumban például a házasság helyreállíthatatlansága minden típusú válás esetén megjelenik, azonban önmagában nem elegendő indok annak felbontásához 22. A helyrehozhatatlanságot gyakran más releváns tények fennállásával együtt tekintik meglévőnek, például a meghatározott ideig történő különéléssel, a felek bizonyos életkorának betöltésével, a házasság fennállásának minimális időtartamának elteltével, stb. Egyes tagállamokban a bíróság nem követeli meg e feltételek fennállásának bizonyítását, amennyiben a felek kölcsönös egyetértésben kívánják felbontani a házasságot. A vétkességen alapuló bontójogi rendszer alapja magától értetődően a vétkesség (felróhatóság), amely a házasságból fakadó feladatok és kötelezettségek olyan súlyos és ismétlődő megszegését jelenti, amely a másik fél számára az együttélést 21 Commission Staff Working Paper - Annex to the Green Paper on applicable law and jurisdiction. SEC(2005) old. 22 SEC(2005) old. 7

13 elviselhetetlenné teszi. Ez hagyományosan olyan előfeltételeket jelent, mint a hűtlenség vagy a családon belüli erőszak 23. A tényleges különváláson alapuló bontást alkalmazó tagállamok bíróságai előtt a különélés puszta ténye szorul bizonyításra. Írország esetében azonban ez is csak egy konjunktív feltétel 24. A bontóok nélküli bontójogot alkalmazó svéd és finn bíróságok a korábbiakban említett tények bizonyítását nem követelik meg, azonban ebbe az engedékenyebb rendszerbe is beiktatják a megfontolási időszak kritériumát, amely a finn jogban kötelező, a svédben viszont csak meghatározott feltételek fennállta esetén lesz az 25. E rövid jellemzésekből látható, hogy az Uniós tagországok bontójogai mennyire sokszínűek, valamint hogy ebből milyen problémák fakadnak. Az egyik legjobb példát erre a már említett, a házasság felbontására vonatkozó ügyekben alkalmazandó jogról és joghatóságról szóló zöld könyv COM (2005) 82. végleges 26 szolgáltatja: az Írországba költöző svéd-finn házaspár példáján keresztül prezentálja a jogrendszerek különbségeiből fakadó problémákat. E jogesetben a házaspár Dublinba költözik, ahol a költözködést követően megromlik a házasságuk, s a hatályban lévő Brüsszel IIa. rendelet szerint az ír bíróságok rendelkeznek az ügyükre nézve joghatósággal. A probléma azonban az, hogy e joghatósági szabálynak köszönhetően az ír jog (lex fori) lesz az esetre nézve alkalmazandó, az azonban a házas felektől négy évig tartó különélést követel meg. Ez a finn-svéd, nemzetközi kollíziós magánjogban járatlan házaspárnak nyilvánvalóan váratlan fordulat, hiszen a korábbiakban bemutatottak szerint a svéd és finn jogban jellemző rugalmas, egyszerűbb felbontás helyett e szigorú szabályok szerint kénytelenek eljárni. Az egyetlen kiskapu, amelyet a felek választhatnak, hogy egyikük hat hónapra visszaköltözik saját államába, hogy a Brüsszel IIa. rendelet értelmében a svéd vagy finn bíróságnak is joghatósága legyen az ügyre nézve 27, ezzel a felbontásra alkalmazandó jogot saját javukra módosítva. Mindebből is jól látszik, mennyire szükséges az, hogy az uniós állampolgárok minél összehangoltabb 23 SEC(2005) old. 24 SEC(2005) old. 25 SEC(2005) old. 26 Zöld Könyv a házasság felbontására vonatkozó ügyekben alkalmazandó jogról és joghatóságról COM(2005) 82 végleges 5. old. 27 A házasság felbontásával [ ] kapcsolatos ügyekben annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, amennyiben a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően hat hónapig ott tartózkodott és [ ] az adott ország állampolgára. (Brüsszel IIa. rendelet, 3. cikk (1) bekezdés) 8

14 szabályokkal legyenek képesek számolni egyik tagállamból a másikba való költözés esetén. 3.3 A különválás intézménye A házasság felbontása mellett a fejezet részét képezi a különválás is, melynek fogalma további magyarázatra szorulhat. A különválás (legal separation) számos tagállamban (Franciaországban, Írországban, Luxemburgban, Hollandiában, stb.) jogszabályban előírt feltétele a házasság felbontásának, ugyanakkor hazánkra e jogintézmény már nem jellemző (korábbi jogunk viszont alkalmazta, ezt nevezték ágytól és asztaltól való elválasztásnak utalva a felek különélésére). A különválás mindazonáltal önmagában nem jelenti a házasság megszűnését, a házastársi hűség kötelezettsége a felek tekintetében továbbra is fennáll, egyedül az együttélést függesztik fel. 3.4 Jogforrások A házasság felbontása és a különválás témakörében két rendelet kell kiemelni: - A Tanács 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülő felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (rövidebb nevén az új Brüsszel II. vagy Brüsszel IIa.) - A Tanács 1259/2010/EU rendelete a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (Róma III.). 3.5 Joghatósági kérdések: a Brüsszel IIa. A Brüsszel IIa. rendelet elődjét (A Tanács 1347/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról), vagyis a Brüsszel II. rendeletet bátran nevezhetjük a legkevésbé családbarát rendeletnek a családi jog területén. Hátránya, hogy nem segítette elő a mediáció alkalmazását, sem az ügy mielőbbi rendezését 28. Így amikor végül úgy alakult, hogy az Európai Unió lecseréli e barátságtalan rendeletet, és felülvizsgálja korábbi álláspontját, nagy várakozás övezte a helyébe lépő szabályozást. Ekkor született 28 David Hodson. Family Law Week június. (hozzáférés dátuma: január 20). 9

15 meg a Brüsszel IIa. rendelet, amely a házassági ügyeken kívül, amelyeket egyébként javarészt érintetlenül hagyott, szülői felügyelet körébe tartozó kérdéseket is az elődjénél jóval hatékonyabban rendez. Ez a március 1-jével váltotta fel a korábbi szabályozást Hatály A rendelet tárgyi hatálya kiterjed a házassági és szülői felelősséggel kapcsolatos polgári ügyekre. Fontos megemlíteni, hogy a felek jogvitájában feltétlenül jelen kell lennie külföldi elemnek, vagyis az ügynek több államra kell kiterjednie. Mindemellett kizárólag polgári ügyekre vonatkozik a rendelet jelen esetben e fogalmat szélesen kell értelmezni, mely lefedi az 1. cikk (2) bekezdésében felsorolt területeket is. A polgári ügyek fogalmával összefüggésben két jogeset emelendő ki, a C ügyében indult eljárás (C-435/06. sz. ügy), valamint az A által indított eljárásban született, április 2-i ítélet (C-523/07. sz. ügy). A probléma elsősorban abból ered, hogy a rendelet nem definiálja a polgári ügy fogalmát. A C felperes ügyében előzetes döntéshozatali eljárásban szereplő kérdésben az előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a 2201/2003 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell e értelmezni, hogy egyrészt az alkalmazandó egy gyermek azonnali állami gondozásba vételét és a saját családján kívül, nevelőszülőknél való elhelyezést elrendelő egyetlen határozatra, és másrészt, hogy e határozat e rendelkezés értelmében a polgári ügyek fogalmába tartozik, ha ezt a határozatot a közjog gyermekvédelemre vonatkozó szabályainak a keretében fogadták el 29. A szóban forgó határozat egy olyan, a gyermek azonnali állami gondozásba vételéről és nevelőszülőknél elrendelő határozat volt, amely a svéd és a finn jog szerint is közjogi jellegű. A Bíróság megállapítása szerint a Brüsszel IIa. rendelet 1. cikk (2) bekezdésében megjelenő különösen szó használata példálózóan szemlélteti azokat az eseteket, amelyeket kifejezetten a rendelet hatálya alá von, azonban ez nem kimerítő, taxatív felsorolás 30. Ez önmagában tehát alkalmatlan annak alátámasztására, hogy az ügyben nem alkalmazható a rendelet. 29 A Bíróság november 27- i ítélete a C 435/06. sz. ügyben, C ügyében indult eljárás (a Korkein hallinto-oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem) 24. pont 30 A Bíróság november 27- i ítélete a C 435/06. sz. ügyben, C ügyében indult eljárás (a Korkein hallinto-oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem) 30. pont 10

16 Emellett az ítélet arra is rávilágít, hogy a polgári ügy fogalmát a rendelet célkitűzéseinek fényében kell értelmezni. Ha egy gyermek állami gondozásba vételéről és elhelyezéséről szóló határozatokat, amelyek egyes tagállamokban a közjog hatálya alá tartoznak, ezen egyetlen oknál fogva kellene kizárni a rendelet hatálya alól, akkor éppen az a célkitűzés kerülne veszélybe, amely okán a rendelet maga létrejött, vagyis a szülői felelősség területén hozott határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának a célja kerülne nyilvánvalóan veszélybe 31. Ennek okán a bíróság kimondta, hogy a polgári ügyek fogalmát önállóan kell értelmezni 32. Az A által indított eljárásban született, április 2-i ítélet szintén iránymutatást nyújt a fogalom értelmezése kapcsán. A Bíróság kimondja, hogy a polgári ügyek fogalma magában foglalja az olyan intézkedéseket is, amelyek valamely tagállam jogában a közjog hatálya alá tartoznak 33, mivel a gyermek állami gondozásba vételéről szóló határozat olyan intézkedés keretébe tartozik, amelynek célja a gyermekek védelméhez és támogatásához kapcsolódó követelmények kielégítése 34. A Bíróság e megállapítását az is alátámasztja, hogy a rendelet (10) preambulumbekezdése kizárja hatálya alól az oktatást vagy az egészségügyet érintő általános jellegű közjogi intézkedéseket, ebből pedig egyenesen következik, hogy nem kívánta általános jelleggel kizárni az alkalmazhatóságát az összes közjog hatálya alá tartozó intézkedés tekintetében 35. Mindennek tükrében a polgári ügyek fogalma kiterjed, s ekképpen a rendelet alkalmazható egy gyermek azonnali állami gondozásba vételét és a saját családján kívül való elhelyezését elrendelő határozatra, ha ezt a határozatot a közjogba tartozó gyermekvédelem keretében hozták 36. A rendelet nevesít további eseteket, melyek vonatkozásában taxatív felsorolással kizárja joghatóságát, például a tartási kötelezettségről való döntésben (ezt a Tartási rendelet 31 A Bíróság november 27- i ítélete a C 435/06. sz. ügyben, C ügyében indult eljárás (a Korkein hallinto-oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem) 45. pont 32 A Bíróság november 27- i ítélete a C 435/06. sz. ügyben, C ügyében indult eljárás (a Korkein hallinto-oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem) 46. pont 33 A Bíróság április 2-i ítélete C-523/07. sz. ügyben (Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Korkein hallinto-oikeus - Finnország) 27. pont 34 A Bíróság április 2-i ítélete C-523/07. sz. ügyben (Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Korkein hallinto-oikeus - Finnország) 26. pont 35 A Bíróság április 2-i ítélete C-523/07. sz. ügyben (Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Korkein hallinto-oikeus - Finnország) 28. pont 36 A Bíróság április 2-i ítélete C-523/07. sz. ügyben (Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Korkein hallinto-oikeus - Finnország) 29. pont 11

17 szabályozza), vagy itt említhetnénk a jelen munka részét is képező vagyonjogi kérdéseket egyaránt Joghatóság házassági ügyekben A joghatósági okokat a házassági ügyekben a rendelet egészen egyszerűen, felsorolásszerűen rendezi, melyek közül tetszőlegesen kiválasztható, hogy mely alapján szeretné a felperes keresetlevelét benyújtani. Azon tagállamok bíróságai rendelkeznek joghatósággal tehát, amelynek területén - a házastársak szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek, vagy - a házastársak legutóbb szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek, amennyiben egyikük még mindig ott tartózkodik, vagy az alperes szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy közös kérelem esetén a házastársak egyike szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy - a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, ha a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább egy évig ott tartózkodott, vagy - a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, amennyiben a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig ott tartózkodott, és vagy az adott tagállam állampolgára, vagy az Egyesült Királyság és Írország esetében ott van a domicile -ja (lakóhelye); illetve amelynek mindkét házastárs állampolgára, illetve az Egyesült Királyság és Írország esetében mindkét házastárs ott rendelkezik domicile -lal (lakóhellyel) A rendelet kapcsolóelvei A rendelet e bekezdésében két kapcsolóelvet nevesít: egyrészt a szokásos tartózkodási helyet, másrészt a felek közös állampolgárságát A szokásos tartózkodási hely A szokásos tartózkodási hely fogalmát a rendelet nem definiálja, annak meghatározásánál leginkább az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatára hagyatkozhatunk. (Bizonyos esetekben viszont előfordul, hogy a Bizottság az egységes értelmezés végett iránymutatást bocsát ki: például január 13-án sajtóközleményben tájékoztatta a tagállami hatóságokat, hogy szociális biztonsági 37 Brüsszel IIa. rendelet, 3. cikk 12

18 ügyekben hogyan értelmezendő a szokásos tartózkodási hely fogalma 38 ). Pontos definíció hiányában a tagállami bíróságokra hárul a fogalom értelmezése. Kiemelendő, hogy a fogalmat önállóan, autonóm módon kell értelmezni, a tagállamok belső joggyakorlatától függetlenül. E kérdésre a szülői felelősség kapcsán részletesebben még visszatérek Az állampolgárság Az állampolgárság, mint kapcsolóelv, rendszerint kisebb fejtörést okoz a jogalkalmazóknak a szokásos tartózkodási helyhez képest, azonban ennek kapcsán is felmerülhetnek speciális helyzetek. Többek között kérdésessé válhat az e kapcsolóelvre alapozott joghatóság, amikor olyan személyről van szó, aki több állampolgársággal rendelkezik. Ebben a mai napig, a joggyakorlatot is meghatározó ügy, a magyar vonatkozással is bíró Hadadi v. Hadadi ügy (C-168/08) érdemel említést. Ebben egy magyar állampolgárságú, 1979-ben Magyarországon házasságot kötő pár voltak a peres felek, akik 1980-ban Franciaországba vándoroltak ki, majd szereztek francia állampolgárságot. A feleség többször volt áldozata férje erőszakos cselekményeinek. A férfi 2002-ben kezdeményezte magyar bíróság előtt a házasságuk felbontását, amely jogerős ítélettel végül azt fel is bontotta. Az eljárásról a feleség csak a megindulást követő hat hónappal szerzett tudomást. Ő maga francia bíróság előtt 2003-ban tett jogi lépéseket a kötelék felbontása iránt, házassági kötelezettség megsértése miatt (a francia jog a vétkességen alapuló bontást alkalmazza 39 ). A bíróság nem fogadta el a hölgy kérelmét, aki ez ellen fellebbezett, mire a párizsi fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság határozatát. A határozat indokolása alapján a magyar bíróság, a házasság felbontására vonatkozó ítélete nem ismerhető el, így a kérelem szerinte elfogadható. Hadadi úr ezzel szemben jogorvoslati kérelemmel élt, az így eljáró bíróság terjesztette előzetes döntéshozatalra a kérdéseit. Az ítélet legfontosabb és e témakörben legjelentősebb megállapításai a következők: - A rendelet hatékony alkalmazásához nem nemzeti jog alapján kell meghatározni, hogy egy több állampolgárságú személy milyen állampolgársággal rendelkezik, vagy azt, hogy a több állampolgárság közül melyiket kell figyelembe venni. Jelen 38 Szabad mozgás: a Bizottság útmutatót ad ki a szokásos tartózkodási hely szociális biztonsági szempontból történő megállapításához Az Európai Bizottság sajtóközleménye január (hozzáférés dátuma: január 26). 39 lásd a 3.2. pontot 13

19 esetben a francia fellebbviteli bíróság azon okból fogadta el a kérelmet és tekintette érvénytelennek a magyar bíróság határozatát, hogy bár a rendelet szerint valóban a felek közös állampolgársága volt mind a francia, mind a magyar, de a francia jog szabályai alapján, ha a többes állampolgárság közül az egyik francia, akkor egyedül az vehető figyelembe, ennél fogva kizárólag francia bíróságnál indítható meg a házasság felbontása iránti eljárás. A rendelet helyes értelmezéséhez egy önálló, nemzeti jogtól független állampolgárság-fogalomra van szükség Ennek megfelelően a bíróság nem állapíthatja meg az eredeti eljárást lefolytató bíróság joghatóságának hiányát kizárólag arra hivatkozva, hogy nemzeti joga alapján a feleket kizárólag saját állampolgárának tekinti A legszorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárság alkalmazásának kérdése is felmerült az eljárás folyamán, tekintettel arra, hogy a két állampolgárság egyenlőként történő elismerése forum shoppinghoz vezethet, így az visszaélésszerűen alkalmazható volna A Bizottság elismeri, hogy a jelenlegi szabályozás csak félig oldja meg a problémát. Bár a joghatóságra vonatkozóan megszületett egy egységes rendelet, annak eldöntését (kiválasztását) követően a tagállamok nemzeti joguk alapján határoznak az eljárás során alkalmazandó jogról. (Ennek orvoslására született meg a Róma III. rendelet.) 43 - A Bíróság ésszerűbbnek tartja, ha a feleknek lehetőséget biztosít egy olyan fórum igénybevételére, amelynek rendszerét, nyelvét és alkalmazott joganyagát jobban ismerik (jelen esetben ez a magyar bíróság alkalmazta nemzeti jog), így tudatosan kerüli egy meghatározott rangsor felállítását különböző kapcsolóelvek között, vagy azonos kapcsolóelvek osztályozásával aszerint, hogy melyik áll közelebbi kapcsolatban valamelyik féllel. Ha a legszorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárságot vennénk kizárólag figyelembe, az jelentősen korlátozhatná a felek 40 Juliane Kokott főtanácsnok március 12-én ismertetett indítványa a C-168/08. sz. ügyben Laszlo Hadadi (Hadady) kontra Csilla Marta Mesko, férjezett neve: Hadadi (Hadady) 35. pont 41 Juliane Kokott főtanácsnok március 12-én ismertetett indítványa a C-168/08. sz. ügyben Laszlo Hadadi (Hadady) kontra Csilla Marta Mesko, férjezett neve: Hadadi (Hadady) 42. pont 42 Juliane Kokott főtanácsnok március 12-én ismertetett indítványa a C-168/08. sz. ügyben Laszlo Hadadi (Hadady) kontra Csilla Marta Mesko, férjezett neve: Hadadi (Hadady) 44. pont 43 Juliane Kokott főtanácsnok március 12-én ismertetett indítványa a C-168/08. sz. ügyben Laszlo Hadadi (Hadady) kontra Csilla Marta Mesko, férjezett neve: Hadadi (Hadady) 48. pont 14

20 választási lehetőségeit. Többes állampolgárok esetén mindez egyben hierarchiát is állítana fel a már korábbiakban említett módon Mindebből adódóan a felperes a választás jogával élhet a rendelet alapján joghatósággal rendelkező bíróságok között. 45 A jogeset jelentőségét emeli, hogy azt megelőzően e kérdésben a Borrás-jelentés bizonyult az egyetlen mankónak, amely az állampolgárság értelmezésére vonatkozóan a nemzeti jogot favorizálta. Ezzel a meggyőződéssel gyakorlatilag mind a főtanácsnoki indítvány, mind a Bíróság ítélete szembement, hiszen végül a probléma feloldására nem vélte kívánatosnak a francia jog szerinti állampolgárság-fogalom alkalmazását. Erre már csak azért sem nyílt egyébként lehetőség, mivel, annak ellenére, hogy a francia bíróság okvetlenül saját jogát kívánta alkalmazni, a közösségi norma erre nem adott felhatalmazást. 46 A Hadadi-ügyben tett, az állampolgárság értelmezésére vonatkozó megállapítások végül tiszavirág-életűnek bizonyultak, ugyanis a Róma III. rendelet (22) preambulumbekezdése a főtanácsnoki indítvánnyal ellentétben már a fogalom tagállami értelmezését preferálja (lásd később). A 650/2012/EU (Róma IV.), öröklési ügyekre vonatkozó rendelet (41) preambulumbekezdése szerint az állampolgárság kérdésének megítélése kívül esik a rendelet hatályán, így azt ugyancsak a nemzeti jog alapján kell megítélni További szabályok Különös szabályként a különélésre vonatkozóan a rendelet leszögezi: a korábbiakban különválásról döntést hozó bíróság dönthet a különválás házasságfelbontássá történő változtatásáról is, amennyiben a tagállam joga így rendelkezik. 48 A rendelet rögzíti továbbá a fennmaradó joghatóság lehetőségét, mikor kimondja, hogy amennyiben a korábbi szabályok alapján egyik bíróság sem rendelkezik joghatósággal, 44 Juliane Kokott főtanácsnok március 12-én ismertetett indítványa a C-168/08. sz. ügyben Laszlo Hadadi (Hadady) kontra Csilla Marta Mesko, férjezett neve: Hadadi (Hadady) pont 45 Juliane Kokott főtanácsnok március 12-én ismertetett indítványa a C-168/08. sz. ügyben Laszlo Hadadi (Hadady) kontra Csilla Marta Mesko, férjezett neve: Hadadi (Hadady) 66. pont 46 Wopera Zsuzsa. A Hadadi-ügy - A kettős állampolgárság megítélése a házassági perek joghatósági szabályaiban. JeMa, 2010/1. szám.: Wopera Zsuzsa. Az uniós jog hatása a határon átnyúló családjogi ügyekre - fogalmi zavarok. Iustum Aequum Salurate, X : Brüsszel IIa. rendelet, 5. cikk 15

21 a joghatóságot az adott tagállam joga fogja meghatározni, elvileg kizárva annak lehetőségét, hogy az ügy elbírálására ne lenne alkalmas fórum Lis pendens, azaz a perfüggőség Jelen témakörben kiemelést érdemel még a lis pendens problémaköre, amelyet szintén egységesen hivatott rendezni a Brüsszel II. rendelet. Célja ezzel nem más, minthogy kizárja a párhuzamos pereket, megkímélve a feleket és bíróságokat a felesleges költségektől és elhúzódó eljárásoktól. A rendelet a bíróság megkereséséhez köti a perfüggőség beálltát: 16. cikk (1) Egy bíróság megkeresettnek tekintendő: a) az eljárást megindító irat, illetve azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában, amennyiben a kérelmező ezt követően nem mulasztja el az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedések megtételét; b) amennyiben az iratot a bírósághoz való benyújtás előtt kell kézbesíteni, abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésért felelős hatóság megkapja, feltéve hogy a kérelmező a későbbiekben nem mulasztja el az iratnak a bírósághoz történő benyújtása érdekében számára előírt intézkedések megtételét. Ezen felül, a házasság felbontására vonatkozólag is rögzíti az elsőbbség elvét, vagyis azt, hogy amint egy bíróság megkeresettnek tekinthető, onnantól a később megkeresetteknek kötelessége felfüggeszteni az eljárást mindaddig, amíg az legelőször megkeresett fórum dönt a joghatóságának kérdésében. 50 A rendelet kimondja továbbá, hogy amennyiben a bírósághoz olyan kereset kerül benyújtásra, amelyre nézve a rendeletből fakadóan nem rendelkezik joghatósággal, köteles az azzal rendelkező bíróság javára megállapítani joghatóságának hiányát. Ezzel nem tesz mást, minthogy megjelöli a bíróságok feladataként a joghatóság hivatalból történő vizsgálatát Brüsszel IIa. rendelet, 7. cikk 50 Brüsszel IIa. rendelet, 19. cikk (1) bekezdés 51 Brüsszel IIa. rendelet, 17. cikk 16

22 A Brüsszel II. rendelet mindezek mellett tartalmaz még a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó további részletszabályokat, ezeket a szülői felügyeletre vonatkozó rendelkezéseket követően, egységesen fogom bemutatni. 3.6 A házasság felbontására vonatkozó ügyekben alkalmazandó jogról és joghatóságról: a Róma III. rendelet Bevezetés Számos jogalkalmazó ütközött abba a nehézségbe, hogy bár a joghatósággal rendelkező bíróság kiválasztásra került, annak saját nemzeti kollíziós magánjogi szabályai alapján olyan jogot kellett volna alkalmaznia, amely egyébként a felekre vagy valamelyik félre nézve előnytelen volt. Ha visszagondolunk a finn-svéd pár példájára 52, láthatjuk, hogy a joghatóságra vonatkozó egységes szabályok érvényesülése nem minden esetben biztosítja a felek számára a jogbiztonságot vagy az előreláthatóságot. Korábbi példánkban, a Hadadi v. Hadadi ügyben a feleség sem a joghatóságot magát, mindinkább a magyar jog alkalmazását sérelmezte arra hivatkozva, hogy a férj visszaélésszerűen, mindennek tudatában élt az egyébként nemkívánatos rush-to-court (bíróságra rohanás) módszerével. 53 Az ilyen jellegű nehézségek megoldására született meg a Róma III. rendelet, melynek sorsa a Brüsszel IIa. rendelethez képest másként alakult ben az Európai Tanács felkérésére adott ki a Bizottság egy Zöld könyvet 54, mivel megfogalmazódott a gondolat, hogy a joghatósági szabályok bevezetésével nem oldódott meg minden probléma. A rendszer tulajdonképpen ugyanolyan kiszámíthatatlan és rugalmatlan maradt, továbbá a bíróságra rohanás veszélye is nagyban megnőtt tekintettel a korábbiakban említett kapcsolóelvek egyenrangúságának deklarálására. 55 Az Európai Uniós tagállamok mindegyike sajátosan, különböző módszerekkel igyekszik a házasság felbontását szabályozni, minderről a Bizottság Zöld könyvének melléklete is számot ad 56. Ahogy azt Aude Fiorini is megjegyzi cikkében: a házasság felbontására 52 lásd a svéd-finn pár példáját a 3.2. pont alatt 53 Juliane Kokott főtanácsnok március 12-én ismertetett indítványa a C-168/08. sz. ügyben Laszlo Hadadi (Hadady) kontra Csilla Marta Mesko, férjezett neve: Hadadi (Hadady) 50. pont 54 COM(2005) 82 végleges 55 Applicable law and jurisdiction in divorce matters (Green Paper) június _en.htm (hozzáférés dátuma: február 3). 56 Commission Staff Working Paper - Annex to the Green Paper on applicable law and jurisdiction. SEC(2005)331 17

23 vonatkozó anyagi jog tagállamról tagállamra változik: amíg a máltai jog nem is ismeri a házasság felbontását, addig a svéd és finn jogban bontóokra sincs szükség ahhoz. 57 (Azóta egyébként már Máltán is engedélyezték a házasság felbontását.) Belátható tehát, hogy emiatt fennállhat annak a veszélye, hogy a házas felek igyekeznek a joghatósági szabályokkal és azok kapcsolóelveivel operálni, hogy igényeinek minél inkább megfeleljen majd az ügyükben eljáró bíróság joga A megerősített együttműködés A javaslat kapcsán 2008-ra világossá vált, hogy az elfogadáshoz szükséges egyhangúság nem lesz meg 58 : egyes tagállamok olyan okokból tiltakoztak, melyek nyilvánvalóan elháríthatatlannak bizonyultak a későbbiekben is. 59 Az egyetlen megoldásnak így a megerősített együttműködés bizonyult: július 28-án, augusztus 12-én, valamint január 12-én tíz tagállam intézett kérést a Bizottsághoz, melyben jelezték az együttműködésre vonatkozó szándékukat, valamint felkérték a Bizottságot, hogy e célból nyújtsák be javaslatukat a Tanácsnak Tagállami módszerek az alkalmazandó jog kiválasztására A tagállamok a rendelet bevezetését megelőzően, illetve a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamok a mai napig a következő módszerek alkalmazásával igyekeztek a házassági ügyekben, illetve a különválást ismerő és alkalmazó országokban a különválásra alkalmazandó jogot megtalálni 61 : - kapcsolóelvek sorrendbe állításával: bizonyos tagállamok (mint Ausztria, Belgium, Magyarország, stb.) kapcsolóelvek rendszerével igyekeznek megállapítani, hogy a házas felek mely ország jogával állnak legközelebbi kapcsolatban. Ez általában közös állampolgárság, vagy a legutolsó közös állampolgárság, amennyiben egyikük még rendelkezik vele. Ennek hiányában a közös szokásos tartózkodási hely lesz meghatározó, avagy annak hiányában a legutóbbi közös szokásos tartózkodási hely, amennyiben valamelyikük még ott él; továbbá a közös lakóhely, végül a lex fori. 57 Aude Fiorini. Rome III - Choice of Law in Divorce: Is the Europeanization of Family Law Going Too Far. International Journal of Law Policy and the Family 22 (2008): Katharina Boele-Woelki. For Better of For Worse: The Europanization of International Divorce Law. Yearbook of Private International Law 12 (2010): Anna Sapota. The Enhanced Cooperation - Is it an instrument efficient enough to avoid the divergence between the national regulations of private international law in the EU? The Interaction of National Legal Systems: Convergence or Divergence? Vilnius: Vilnius University, old. 60 Javaslat: A Tanács rendelete a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról. COM(2010) 105 végleges 2-3. old. 61 SEC(2005)331, 7-9. old. 18

24 - lex fori alkalmazásával: bizonyos tagállamok (Egyesült Királyság, Írország, Svédország stb.) minden esetben saját államuk joga alapján döntenek a kérdésben. A skót és svéd jog viszont megengedi bizonyos körülmények között külföldi jog figyelembe vételét. - egyoldalú jogkiválasztó szabályokkal: Franciaország az egyetlen tagállam, amely egyoldalúan meghatároz olyan eseteket, amelyekre kizárólag a francia jog lesz az irányadó. - jogválasztás lehetőségének biztosításával: Németország, Hollandia, Spanyolország és Belgium engedélyezi korlátozott körben a házasság felbontása során alkalmazandó jog felek általi megválasztását. A bevezetésben bemutatott 2005-ös Zöld könyv szintén számos megoldási lehetőséggel szolgált, e javaslatok a következők voltak 62 : - a status quo megtartása: semmilyen jogalkotási változás nem kerülne bevezetésre; - kollíziós szabályok harmonizálása: egységes kapcsolóelveken alapuló, harmonizált kollíziós szabályok bevezetését jelenti, garantálva a jogbiztonságot, a felek autonómiáját; számos esetre megoldást kínál, csökkenti a bíróságra rohanás veszélyét; - alkalmazandó jog megválasztása lehetőségének biztosítása a házastársak számára: korábban kollíziós kötelmi jogban érvényesülő jogválasztás, a felek autonómiájának jelentős növelését jelenti; - a Brüsszel IIa. rendelet joghatósági szabályainak felülvizsgálata: ennek oka, hogy gyakran már a joghatóság alapján közvetetten olyan jog kerül kiválasztásra, melyekhez a felek nem kötődnek szorosan, szintén kritikaként fogalmazódott meg a rendszer rugalmatlansága; - a Brüsszel IIa. rendeletben található fennmaradó joghatóság szabályának felülvizsgálata: a jelenlegi szabályozás alapján bizonyos esetekben nem marad bíróság, amelynek joghatósága volna, a harmadik országban megszülető határozatot pedig a felekre hátrányos módon, az adott tagállam belső szabályai alapján ismerik el és hajtják végre, így nehézségekbe ütközhet a házasság felbontásának elismerése saját származási országaikban - az illetékes bíróság megválasztása lehetőségének biztosítása a házastársak számára: a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekben korlátozottan engedélyezi a Brüsszel 62 COM(2005) 82 végleges, old. 19

25 IIa. az illetékes bíróságról való megállapodást, ennek (szintén korlátozott) kiterjesztése javasolt annak érdekében, hogy a felek ne ütközzenek önhibájukon kívül olyan nehézségekbe, melyekkel korábban nem számolhattak: például a korábbiakban említett svéd-finn házaspár ügyében a svéd vagy finn bíróság járhasson el - az ügy áttételére vonatkozó lehetőség bevezetése: a perfüggőségi szabály a házasság felbontása körében túl merev rendszert eredményez, javasolt a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban ismert cikk bevezetése (részletesen lásd később): eszerint indokolt esetben kezdeményezhető az ügy másik bírósághoz történő áttétele, ezzel is némileg a feleket hozzásegítve végső soron egy olyan jog alkalmazásához, amely hozzájuk szorosabban kötődik A résztvevő tagállamok, Belgium, Bulgária, Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália, Románia és Szlovénia július 12-én nyert felhatalmazást a megerősített együttműködésben való részvételre. 63 A további csatlakozások nyomán Litvánia május 22-től 64, Görögország pedig július 29-től 65 kezdve alkalmazza majd a rendeletet. Napjainkban megfigyelhető tendencia, hogy a tagállamok egyre inkább eltolódnak a megengedő bontójog irányába, ez jól látható a közös megegyezésen alapuló bontás térhódításában is. Állandó problémát jelent a tagállami jogalkotásban, hogy a tradíciók, a családi egység gondolatának és a gyermek érdekeinek mekkora jelentőséget kell tulajdonítani az egyén érdekeivel szemben. A jogrendszerek ehhez nyilvánvalóan különbözőképpen viszonyulnak, így tagállamról tagállamra változik az ismertetett bontóokok megítélése. A Róma III. rendelet csupán részleges sikerének magyarázata ebben rejlik: Svédország és Finnország például azért nem csatlakozott a megerősített együttműködéshez, mert alapjogként kezelik a házasság felbontásának jogát, így elutasítanak minden olyan megoldást, amelyek nem garantálják ennek maradéktalan érvényre jutását A Tanács határozata (2010. július 12.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról (2010/405/EU) 64 HL L 323., , 18. o. 65 HL L 23., , 41. o. 66 Szeibert Orsolya. Az európai harmonizáció lehetősége a házasság felbontása kérdésében. Jogtudományi Közlöny, 2013/10. szám.: