Jógaétrend, életmód II. A modern tudományos kísérletek megfigyelései. Előadó: Selmeciné Bogdán Ágota

Átírás

1 Jógaétrend, életmód II. A modern tudományos kísérletek megfigyelései Előadó: Selmeciné Bogdán Ágota

2 Három dolgot kell összeötvöznünk ahhoz, hogy igazán eredményesek legyünk egészségünk megőrzésének és fejlesztésének terén. Az egyik a modern tudományos kutatások eredményei, a másik az emberiség e tárgykörben felhalmozott több évezredes tapasztalata, a harmadik pedig saját szervezetünk működésének a megfigyelése, az egyes élelmiszerek hatása egészségünkre és ezáltal egyéni táplálkozásunk kialakítása.

3 A modern tudományos kísérletek eredményei Nincs még egy ilyen ellentmondásos területe a tudománynak, mint a táplálkozás, hiszen egy olyan tudományterületről van szó, amelyben mindenki tapasztalatot, személyes élményeket szerez élete folyamán. Ez az a terület, amelyhez rengeteg hivatás és szakma képviselői érzik közelállónak magukat, olyannak, aki e témakör kérdéseire adandó helyes válasz birtokosa. Az igazság azonban megfigyelésünk szerint az, hogy csak igen kevesek tudása állja meg a helyét teljeskörűen ebben a témakörben is a tapasztalat vizsgálóasztalán.

4 A táplálkozás egyensúlyai Hat, rendkívül fontos egyensúlyt kell figyelembe vennünk egészséges táplálkozásunk és ezáltal egészségünk kialakítása érdekében. Ezeket az egyensúlyokat mindennapi táplálkozásunkban a táplálékok tudatos megválogatásával tudjuk szabályozni: 1. Sav lúg egyensúly fenntartása 2. Fehérje - egyensúly 3. Vízháztartás egyensúlya (Na K egyensúly) 4. Nyomelem egyensúly 5. Vitamin - egyensúly 6. Kalória - egyensúly

5 1. A sav lúg egyensúly fenntartása Az anyagcserét irányító enzimek, enzimrendszerek legmegfelelőbben semleges vagy enyhén lúgos vegyhatású közegben működnek. A betegségek megelőzésének érdekében egyik legfontosabb feladatunk a sav-bázis egyensúly felborulásának megelőzése, folyamatos stabil egyensúly biztosítása. A húst tartalmazó főtt vegyes étrend savasít, a laktovegetárius vagy jól összeállított tisztán növényi étrend lúgfelesleggel rendelkezik. Semleges ételek: főtt zöldségfélék, érett, nem savanyú alma, túlérett banán, dinnye, paradicsom, tej, tejtermék (a sajtot kivéve). Mindennapi táplálkozásunkban ügyeljünk arra, hogy minimum 60%-ban lúgosító és maximum 40%-ban savasító részarányt képezzenek az ételek. Fontos szerepe van még a sav-bázis egyensúly fenntartásában a légkúrának, napfürdőnek, légzésgyakorlatoknak, valamint a megfelelő alvásnak és pihenésnek.

6 Savképző (savi reakciójú) ételek összes húsfélék, halak, állati zsír vaj, margarin, finomított olaj diófélék (dió, mogyoró, mandula) hüvelyesek fehér rizs, fehérliszt, fehér és félfehér kenyér gabonaneműek Lúgképző (lúgos reakciójú) ételek zöld levelek gyökérfélék nyersen, nyers zöldségfélék burgonya, csicsóka, uborka, tök sárgarépa, spárga, kelbimbó, paraj, káposzta, fejes saláta, vörös káposzta, kelvirág, zöldbab hagyma, gesztenye, szentjánoskenyér minden fehérliszttel és fehércukorral készült étel, sütemények, tészták datolya, füge, szamóca, alma, szilva, szőlő fehércukor, csokoládé búzakorpa, búzacsíra, a gabona 60% bázist képez, főzéssel ez csökken citrus és több savanyú gyümölcs, só lúgos ásványvizek

7 2. A fehérjeegyensúly problémája A táplálékkal bejutott fehérje, aminosav háromféleképpen dolgozódik fel: 1. fehérjeszintézis, beépül a szervezetbe a lebomlott fehérjék helyett 2. különböző vegyületek, zsírok, szénhidrátok alakulnak belőle 3. energiát termel lebontódás közben Szervezetünk egész anyagkészlete, a fehérjeanyag is az állandó bontás, felépülés állapotában van. Külső környezetünkből szüntelenül asszimilálunk anyagokat, ugyanakkor megállás nélkül ürítjük ki a szétesett, lebontott anyagokat, anyagcsere-végtermékeket, amelyek többnyire mérgezik a szervezetünket. Nagyon fontos - általában is, különösen azonban a fehérjéket illetően -, hogy arányban legyen egymással a bontás és az építés. A fehérjetöbblet és a fehérjehiány is káros. Ugyanakkor a bejuttatott állati és növényi fehérje minősége is meghatározó.

8 Teljes értékű, ideális fehérje esetén az optimális fehérjebevitel 0,5 gramm testtömegkilogrammonként maximálisan 0,7 gramm (Hársing, 1979). Arra is szükség van, hogy fehérje mellett elegendő, de nem fölös szénhidrát és lipid álljon a szervezet rendelkezésére. Vegetárius (vegetus: latinul élő) étkezésnél és elegendő természetes szénhidrátbevitelnél csökken a fehérjeigény. Fontos, hogy az esszenciális aminosavakat, amelyeket a szervezetünk nem képes maga előállítani, a mindennapi étkezés során bevigyük a szervezetünkbe. Ha egy adott fehérjekomplexum tartalmazza valamennyi esszenciális aminosavat, azt teljes értékűnek mondjuk. A tévhittel ellentétben kétségtelenül igaz, hogy nem minden állati fehérje teljes értékű, viszont a növényi fehérjék között is vannak teljes értékűek. Fehérjéket tartalmazó tápanyagokat olyan összetételben fogyasztani egy étkezésen belül, hogy valamennyi szükséges aminosavat a megfelelő arányban bevigyünk a szervezetünkbe komplettálásnak nevezzük. Hogy mely tápanyagok egészítik ki jól egymást, azt a Fehérjekomplettálási táblázat szemlélteti.

9 Nem kevésbé fontos a megfelelő, rothadásmentes emésztés érdekében az ételek társítása az emésztést elősegítő enzimek fajtái szerint (lásd Az ételek tudományos összeállítása táblázatot). Az ételek nem megfelelő társítása rothadást vagy erjedést okozhat a vastagbélben. A túlzott fehérjebevitel (főleg hús) rothadásos emésztési zavart okoz, főleg akkor, ha többféle és különböző feldolgozottságú fehérjét kell emésztenünk (pl. vaj, sajt és tojás, vagy a hús még magában is). Ilyenkor az emésztőenzimek bőségesen termelődnek, de mivel sokféle enzim időzik az emésztőcsatornában, az emésztéssel nem tudnak megbirkózni, kiolthatják egymás hatását, emiatt a táplálék bizonyos része emésztetlenül halad tovább, míg végül a vastagbél baktériumflórája erjesztéssel, rothasztással tovább bontja. A túlzott szénhidrátbevitel (pl. a sok cukor) erjedéses emésztési zavart okoz a bélben, a túl sok zsírbevitel pedig erős savakat termel.

10 Azonban vigyáznunk kell, mert nem biztos, hogy egy teljes értékű étel megfelelően társított is. Ha valóban maximálisan egészségesen akarunk táplálkozni, akkor ételünk összeállításakor mindkét táblázatra egyszerre kell figyelnünk. Például teljes értékű, komplett az egy vagy több zöldségfélét gabonával társított étel, ilyen az olajban párolt vagy nyers zöldségek kölessel (lásd a Fehérjekomplettálási táblázat utolsó sorát). Ezek az étkek illenek is egymáshoz, összetételük nem okoz erjedést. A burgonya pedig ugyan teljes értéket képez a gabonaneműekkel társítva, de az összetétel rothadást idéz elő, és nehezen emészthető (pl. krumplis tészta). Ahogyan már említettük, az embernek nagy szüksége van a gabonaneműek fogyasztására, de nem mindegy, hogy azokat hogyan, mennyi ideig főzzük és hogyan készítjük el.

11 Ha nem akarjuk az órát figyelni, akkor a másik lehetőség az, hogy a gabonaneműeket ötszörös mennyiségű forró vízbe tegyük, és amikor a vizet a gabona teljesen magába szívta, akkor elkészült és fogyasztható. A zsírok, olajok és zsírszerű anyagok éppúgy megtalálhatók minden növény, állat és ember szervezetében, mint a szénhidrát. Szervezetünk csak egyetlenegy kettős kötést tartalmazó zsírsavat tud előállítani, két-hármat magában foglalót nem. Ez utóbbiak az esszenciális zsírsavak, a linolsav, linolénsav és az arachidonsav. Ezeket csak táplálékkal tudjuk magunkhoz venni növényi olajokban. Minél több telítetlen zsírsavat (kettős kötéseket) tartalmaz valamelyik zsírféle, annál könnyebben emészthető, és annál jobban gátolja az érelmeszesedést. Ilyen telítetlen zsírsavakban bővelkedő olajok a napraforgó-, a len-, a szójaés az olívaolaj.

12 Napjainkra jellemző, hogy a szénhidrátmennyiséget nem a természetes élelmekből fedezzük, hanem a különféle finomított cukrok, lisztek fogyasztásával (ami egészségtelen és elhízáshoz is vezethet). A természetes élelmek, a tej és tejtermékek, a gabonaneműek, a gyümölcs, zöldség- és főzelékfélék, az olajos magvak különféle százalékban tartalmaznak természetes szénhidrátot. Szervezetünk szénhidrátigényét ajánlott ezek fogyasztásával fedezni.

13 Végül, de nem utolsósorban felhívjuk a figyelmet a gabonaneműek közül a búza értékére és fontosságára. Már az ókoriak ismerték a búza erejét, regeneráló, gyógyító hatását. A búzacsíra kivételesen gazdag ásványi anyagokban, nyomelemekben és vitaminokban (pl. a B-vitaminok, A- és E-vitamin tárháza). Fehérjéje, zsírja és szénhidrátja könnyen emészthető, telítetlen zsírsavakat, esszenciális aminosavakat tartalmaz. Tápegész és élő táplálék, mert még zsírt is szolgáltat a zsírban oldódó vitaminokhoz. A tönkölybúza mint ősi táplálék egyre jobban kezd visszatérni táplálkozásunkba. Ez a búzafajta 3-4-szer több fehérjét tartalmaz az átlag búzánál, ami 100%-ban lebontható a szervezetben.

14 A gabonák főzési ideje Gabona Főzési idő Gabona neve Főzési idő Zabpehely 10 perc Rozspehely 45 perc Búzadara 15 perc Graham liszt 1 óra Hajdina 15 perc Búzapehely 1 óra Köles 40 perc Árpapehely 1,5 óra Barna rizs 45 perc Csíráztatott búza 1,5 óra

15 B u r g o n y a B ú z a ( l i s z t ) É l e s z tő F ö ld i m o g y o ró G a b o n a( li s zt) G y a p o t m a g( li s zt) H a jd i na Burgonya x x x Búza(liszt) x x x x H ü v e l y e s ek Élesztő x x x Földimogy. x x x x Gabona x x x x x x x x x x Hajdina x x Hüvelyes x x Kukorica x x x x x x x Szója Tej(termék) x x x x x Tojás Zöldségfélék x x x K u k o ri c a( li s zt) M a lá ta N a p ra f o r g ó m ag R i z s ( b a r n a) R i z s k o r pa S z e z á m m ag S z ó ja T ej (t e r m é k) T o j ás Z ö l d s é g fé l ék

16 ÖSSZEILLŐ ÉTELEK Gabonaneműek Burgonya illik nem illik illik nem illik Gyümölcsfélék Burgonya Zöldségek Gabonafélék Bogyógyümölcsök Cukor Tojás Rizs Diófélék Tej Lisztételek Tej Tejtermékek Cukor Tejtermékek Növényi olaj Gyümölcs Tojás Citrom Zöldség Gombák Ananász Almák Gombák, Diók

17 3. A vízháztartás egyensúlya (Na-K egyensúly) A só (nátrium-klorid) több mint élelmezési cikk, jelkép, akár a kenyér. Mi magyarok túlzottan is szeretjük a sót, ezért nem hiányfogyasztás, hanem túlzott bevitel jellemző (pl. húsfogyasztás miatti túlfűszerezés). A zöldségfélék fogyasztása viszont csökkenti a NaClfogyasztást. A napi szükségletünk 2-3 gramm, ezt növényi ételek és egészen kevés sózás fedezi. Ezzel szemben szokásos vegyes étrenden még a napi grammot is elérheti. Sellye János állatkísérlete során konyhasóban gazdag diétával együtt mellékvesekéreg-hormont adagolt. Eredménye: szívizomelfajulás, erek gyulladása, vesezsugorodás, általános gyulladáshajlam, infarktus. Ezeket a következményeket a mai rohanó élettempó és a stressz szintén eredményezheti a sok sóevés mellett.

18 Mivel a nátrium-klorid főleg a sejten kívül, a szövetközti folyadékban található, a szervezet vízháztartásában, folyadékelosztódásában döntő szerepe van. Az emberi szervezetben a sok konyhasó ödémákat (vízvisszatartás), sejt-, szövetés szervártalmat okoz. Az összes szerv megbetegszik: érelmeszesedés, magas vér -nyomás, idegesség, gyomor-, szív- és bélbetegségek, reuma keletkezhet. A sót fűszerekkel, zöldségekkel kell helyettesíteni. A nagy konyhasó- és viszonylag kis mértékű káliumfogyasztás korunk egyik legártalmasabb táplálkozási ténye -zője. A nátrium négyszer annyi vizet köt meg, mint a kálium. A magas vérnyomá -súak egyharmada meggyógyulna, ha napi sóadagját 3 grammra csökkentené. Egy hindu közmondás szerint: "Mindenkinek születésekor kiadatik egész életére szóló sómennyiség. Aki ezt előbb fogyasztja el, előbb is hal meg." A kálium a sejtek belsejében van. A sejten belüli nyomást és duzzadási viszonyokat irányítja, számos létfontosságú enzim- és hormonfolyamatot befolyásol, például az ivarsejtek termelését, ezenkívül az enzimek aktivátora, alkatrésze. Sok kálium van az izmokban, mirigyekben. A kálciummal és magnéziummal ellentétben az izom-összehúzódást (izommunkát) és az idegingerlékenységet fokozza. A szívműködés élettani ingere, fontos tényező a test mozgékonyságának, rugalmasságának fenn-tartásában, a munkaképesség fokozásában. Fokozott izommunkánál több káliumbevitel kell! Nagy gondot kellene fordítani a friss kálisót tartalmazó táplálékokra. Rossz étkezés, húsevés csökkenti a kálumszintet, és sejt-ideg-izomműködési zavar léphet fel (szív, vese, keringési betegségek). Egy 70 kilogrammos ember napi káliumbevitele 2 gramm kell legyen. Növényi anyagokban sok kálium van!

19 4. Nyomelemegyensúly A táplálkozástudományban az alábbi nyomelemekről beszélünk: Ca, Mg, Ph, S, K, Na, Fe, Zn, Cu, Mn, Co(B12), Fl, I. A mezőgazdaság kemizálása, az egyoldalú műtrágyázás, az állattartás megváltoztatása a táplálékláncban csökkentette a tápanyagok, az ásványi anyagok arányát. A mai táptalaj tápértéke csökkent, a növények kevesebb természetes táplálékhoz jutnak. A hiánybetegségek elkerülése érdekében ismernünk kell az egyes nyomelemeket és vitaminokat, valamint az azokat tartalmazó élelmeket. Részletes ismertetésük megtalálható a Reformkonyha című könyvben, illetve Earl Mindell Vitamin Biblia című könyvében.

20 5. Vitaminegyensúly A legfontosabb vitaminok a következők: (A, B1, B2, B3, B5, B6, B10 -folsav, B12, B13, B17, C, D, E, F, H, K, P és U-vitamin) Napjainkban mintegy 50 vitamint ismerünk, az összes vitaminból együttesen csak mintegy 100 milligrammra van szükségünk, mégis nélkülük megáll az élet, az anyagcsere, súlyos hiánybeteg-ségek esetén pedig táplálékban vagy gyógyszerként életmentőek. A legtöbb vitamin enzimekbe épül be, azok alkotórészeként a tápanyagok szervezetünkben való átalakításához, beépítéséhez, az anyagcsere lebonyolításához, a hormonok előállításához szüksé -gesek. Azaz az élet fenntartásához elengedhetetlenül fontosak. Az ipari manipulációk ugyanis értékrontó eljárások. Igyekezzünk ezért minél több nem műtrágyázott és permetezett, bio termesztésű zöldség- és gyümölcsfélét fogyasztani, ha tehetjük nyersen (mert a hő vitaminpusztító), ha nem tudjuk így emészteni, akkor a zöldségeket olajban (vannak csak olajban felszívódó vitaminok, így az A-, E- vitamin) párolva vagy sütve. A hántolt, maghéjától és csírájától megfosztott rizs és a többi gabona elveszíti vitaminerejét (hiszen éppen a héjában van a B-vitamin), ezért a teljes kiőrlésű gabonákat, pelyheket, liszteket célszerű fogyasztani.

21 6. Kalóriaegyensúly Az égéskor - a tápanyagok elégetésekor is - fejlődő hőt joule-ban (kalóriában) mérjük. Egy kilogrammkalória (kcal) az a hőmennyiség, ami 1 liter 14,5 C víz hőmérsékletét 1 fokkal emeli. Az embernek munkavégzésétől, életmódjától függően napi ezer kalóriára van szüksége. Ha egy tápanyagtáblázatban (lásd a Reformkonyha című könyvben) megnézzük, hogy az általunk elfogyasztott élelmiszer hány gramm fehérjét, szénhidrátot és zsírt tartalmazott, kiszámíthatjuk a magunkhoz vett egyszeri vagy napi táplálék kalóriaértékét. Tápanyag-, illetve energiaszükségletként az alapanyagcsere biztosítására minden órára és minden testtömegkilogrammra 1 kalóriát számolunk, ami 70 kilogrammos testtömeg esetén 70x24, azaz 1680 kalóriát jelent. Ehhez hozzászámítható nehéz fizikai munkánál 100%, könnyű fizikai munkánál 50%, mozgásszegény életmód esetén 25%. Így kapjuk meg az optimális joule szükségletet. Mindezek ellenére sokkal fontosabb a friss, nyers, pránikus tápanyagok fogyasztása, mintsem a kalóriák számolgatása. A jóga tanítása szerint energiát nemcsak az ételekből, hanem a légzésből is felveszünk. Ez pedig nem fejezhető ki kilokalóriákban.