Hozzászólás Arday LajosValások, konfliktusok az egységesedő Európában című tanulmányához

Átírás

1 Csicsmann László: Az iszlámmal szembeni előítéletekről Hozzászólás Arday LajosValások, konfliktusok az egységesedő Európában című tanulmányához Arday Lajosvitára ingerlő tanulmányában az európai identitás kapcsán felmerülő 21. századi dilemmákkal foglalkozik. Statisztikai adatok sorával bizonyítja azon megállapítását, amely szerint: az egyházi befolyás a társadalmi és politikai életben [Nyugat-Európában CSL] jelentéktelenre zsugorodot, miközben ezzel ellentétben a nyugati civilizáció határain vallási köntösben jelentkeznek az etnikai konfliktusok. Esettanulmányok sorával támasztja alá fenti téziseit, a balkáni válságtól kezdve az IRA tevékenységének bemutatásán keresztül érinti szinte az összes európai kisebbségi kérdést. A tanulmány második felében kitér az európai muszlim közösségek társadalmi integrációjára. Az európai muszlim közösségekkel, de különösen az iszlám vallással kapcsolatos kijelentései és következtetései véleményem szerint különösen vitathatóak, megkérdőjelezhetőek. A szerző az európai muszlimok és a többségi társadalom békés egymás melet élésének kérdését elemezve meglehetősen borúlátó, negatív képet fest elénk. Okként az iszlámot jelöli meg, amelynek célja szerinte teokratikus államok megteremtése világszerte, következésképpen Európában is. Véleményem szerint Arday Lajos egybemos két határozottaneltérő kérdést: a békés egymás melet élés kérdését, iletve a muszlim kisebbségek társadalmi integrációjának nehézségeit. A szerző szerint tehát nemcsak azzal van a probléma, hogy a miliós kisebbség idegen testként él a többségi, keresztény gyökerekkel rendelkező társadalmakban, hanem hogy a muszlim kisebbség nem az európai demokrácia értékeivel öszeegyeztethető módszerekkel képviseli az érdekeit. Az iszlám egy rendkívül rugalmas vallási- és normarendszer, és mint ilyen, nem definiálja konkrétan az ideális politikai rendszert, csupán általános elveket fogalmaz meg azzal kapcsolatban. A korábbi iszlám államok (birodalmak) egyébként sokkal demokratikusabbak voltak a szerző által példaként felhozott modern államokhoz (Irán, Szaúd-Arábia, Afganisztán) képest. De mi a helyzet a Szaddám Huszein-féle iraki rezsimmel, amely talán a legdiktatórikusabb volt a közel-keleti politikai formációkkal összehasonlítva? 1 Ne feledjük: Szaddám Huszein alapvetően szekuláris jelegű álamberendezkedést valósított meg, annak ellenére, hogy gyakran próbálta legitimálni a hatalmát és a cselekedeteit az iszlám segítségével. A nyugati szakértők a térség legtöbb problémáját, az ún. orientalista diskurzus alapján, az iszlámmal hozzák összefüggésbe. Hajlamosak vagyunk túlértékelni az iszlám szerepét és kizárólag negatív kontextusban bemutatni, amely viszavezethető az Edward W. Said által is kritizált orientalizmusra. 2 A szeptember 11-i terortámadást követően a nyugati civilizációt képviselő politikusok és közéleti személyek többsége szerint a világ mintegy 1,5 milliárd muszlimja potenciális terorista, akik egy világméretű konspiráció keretében a Nyugat, de különösen az Egyesült Államok hatalmát, létét veszélyeztetik. Vélekedésük szerint létezik egyfajta Iszlám Internacionálé, amely a háború világát (dár al-hárb) az iszlám világává (dár al-iszlám) terjesztené ki. 1 Utalhatunk Bernard Lewis véleményére, aki szerint a közel-keleti diktatúrák a 20. századi formájukat tekintve nyugati eredetűek, vagyis Európa, a nyugati civilizáció az értékei, az ideológiái közül exportált olyanokat is, amelyek a későbbiekben éppen a Nyugatra jelentenek veszélyforrást. Lásd: Bernard Lewis: Freedom and Justice in the Modern Middle East. In: Foreign Affairs, May/June 2005, Vol. 84, Issue 3, pp Edward W. Said: Orientalizmus. Európa Kiadó, Budapest,

2 1993-ban valóban muszlim radikálisok akciója volt a World Trade Center elleni merénylet. Az FBI adatai szerint azonbanebben az évben ez volt az egyetlen erőszakos cselekedet, amely az amerikai muszlimok számlájára írható, miközben, 1982 és 1992 között 72 Puerto Rico-i származású, 16 zsidó csoport, 23 szélsőbaloldali csoport stb. hajtot végre merényletet vagy merényletkísérletet ben az oklahomai robbantásokkal muszlimokat vádoltak, majd közvetlen az események után 200 esetben érte támadás az amerikai muszlim közösséget. Végül kiderült, hogy nem muszlimok hajtották végre a támadást. 3 A fenti példák is megerősítik, hogy a nyugati közvélemény az iszlámot az erőszakkal azonosítja. Arday Lajos tanulmányában egyenlőségjelet tesz az iszlám, az iszlámizmus és a terrorizmus közé, s ezzel a sokat bírált huntingtoni tétel, a civilizációk összeütközése mellett teszi le voksát. Az iszlám világ azonban politikai, etnikai, gazdasági stb. szempontból is meglehetősen diferenciált, ugyancsak megosztotak az európai muszlim közöségek, amelyre a szerző is utal (származásukat tekintve három csoportba sorolja az európai muszlim közösségeket). Az európai muszlim közösségek azonban nemcsak származásuk szerint különböznek, hanem többek között politikai orientációjuk alapján is. Az európai muszlim közösség kb. fele Európában született második és harmadik generációs muszlim, akiknek jelentős része hasonlóan kezeli a valási kérdéseket, mint a többségi társadalom tagjai. Például a Franciaországban született észak-afrikai származású muszlimok (beurs) mintegy 6-8 százaléka imádkozik rendszeresen, a mecsetekbe járók 90 százaléka pedig nem Európában, hanem Észak-Afrikában nőt fel. 4 Lényegében a második generáció tagjai legalább annyira szekularizálódtak, mint keresztény társaik. A francia keresztények kb. 5 százaléka jár rendszeresen templomba, tehát az arány nagyon hasonló, mint a muszlimoknál. Vertovec és Peach munkájában egy kutatásra hivatkoznak, amelyben Franciaországban élő algériait kérdeztek meg a valásáról, 68 százalékuk vallástalannak definiálta magát! 5 Az európai muszlim közösségeket megosztja a befogadó társadalmakhoz való hozzáállásuk is, amely szerint a szakirodalom két nagy csoportba sorolja őket: a beileszkedőkre és az ún. disszidensekre. 6 Az ún. beileszkedők általában magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek és ennél fogva viszonylag jólfizető munkahelyeken dolgoznak. Társadalmi integrációjuk lényegében sikeresen lezajlott, hiszen elfogadták a liberális európai értékeket, azt hangoztatva, hogy azok minden területen öszeegyeztethetők az általuk követett iszlámmal. A sikeres társadalmi integrációjuk révén a szakirodalom egyik közkedvelt kifejezésévé vált az ún. euroiszlám, amelyet Basam Tibi vezetet be, ami megfeleltethető a liberális iszlámnak. A közvéleménykutatások adatai alátámasztják, hogy az európai muszlimok többsége támogatja a beilleszkedést. A franciaországi maghrebiek körében végzett felmérés megerősítete, hogy 70 százalékuk hajlandó lenne beileszkedni, pusztán 15 százalékuk utasított vissza bármiféle kooperációt a francia társadalommal. 7 A franciaországi maghrebiek kifejezés helyett az 1990-es években egyre gyakrabban a francia muszlimok terminust használják, amely úgymond a neoetnicitás szerepét töltötte be. Olivier Roy a Globalizált iszlám című útörő munkájában kitér arra, hogy az iszlámot 3 Idézi Fawaz Gerges: America and Political Islam. Clash of Cultures or Clash of Interests? Cambridge University Press, Cambridge, pp Mustafa Malik: Islam in Europe: Quest for a Paradigm. p.103. In: Middle East Policy, Vol. 8, 2001, No. 2. pp Az International Herald Tribune-t idézi Steven Vertovec Ceri Peach: Introduction: Islam in Europe and the Politics of Religion and Community. In: Steven Vertovec Ceri Peach (eds.): Islam in Europe the Politics of Religion and Community. Macmillan Press Ltd, London, p.9. 6 Lásd Sami Zubaida: Islam in Europe. In: Critical Quarterly, Vol. 45, 2003, nos pp Sami Zubaida: i.m. p.93. 2

3 Európában nem valási, hanem főleg kulturális értelemben alkalmazzák a közöség jellemzésére. 8 Az újabb generáció etnikai kötődése melesleg elhalványul az első generációs bevándorlókhoz képest, hiszen már Európában és nem a Közel-Keleten vagy Észak- Afrikában nőtek fel. Származási helyüket már csak halomásból vagy nyári úti élményeikből ismerik, ráadásul leggyakrabban még szüleik anyanyelvét sem beszélik. Természetesen ennek ellenére, gyakran komoly politikai és gazdasági kapcsolatokat ápolnak szüleik hazájával (például házastársukat valamelyik közel-keleti vagy észak-afrikai országból választják). Az iszlám tehát etnikai, kulturális és vallási alapon definiálja az európai muszlimok kollektív identitástudatát, annak ellenére, hogy többségük nem jár mecsetbe imádkozni. A második generációs muszlim közösségek életében, az 1990-es évek folyamán új jelenségnek lehetünk szemtanúi, amelyet a szakértők iszlám újáéledésnek neveznek. Kétségtelen tény, hogy az európai muszlimok között is jelen van a radikális iszlám fundamentalizmus ideológiája, amelynek példái a szeptember 11-i terrortámadás németországi gyökerei, a madridi, illetve a londoni robbantások, valamint a Theo van Gogh filmrendező elen elkövetet gyilkoság. Arday Lajos azonban a kolektív felelőségre vonás logikájával az egész muszlim kisebbségen akarja számon kérni a felsorolt eseményeket. Az európai muszlim közöségek inkább elszenvedői voltak a fenti terorcselekményeknek, amelyeket számos nyilatkozatukban elítéltek. Például a szeptember 11-i terrortámadást követően az Egyesült Álamokban élő muszlimok amerikai zászlót helyeztek el othonukban a szolidaritás jegyeként. 9 A hollandiai muszlim közösségek egységesen elítélték Theo van Gogh brutális megölését és felszólították a holland lakosokat, hogy kezdjenek párbeszédet a társadalmi integrációval kapcsolatban. Theo van Gogh halálát követően azonban kiéleződöt a fogadó társadalom és a muszlim közösségek viszonya, ahelyett hogy felismerték volna ennek veszélyét. A szerző nem említi az elmúlt időszak két érdekes eseményét, amelyek további tapasztalatokkal szolgálnak az európai muszlim kisebbségek integrálódásával kapcsolatosan: a francia zavargásokat és a dán karikatúra-botrányt. A október 27-én Clichy-sous-Boisban, Párizs egyik külvárosában kirobbant erőszakos események rámutatak, hogy az európai közösségek beilleszkedését a fogadó társadalmak is megnehezítik. A francia zavargásokat gyakran szintén az iszlámmal kapcsolták össze, azonban a háttérben mélyebb strukturális okok, iletve súlyos szociális problémák húzódtak meg, amelyekről Arday Lajos tanulmánya nem vesz tudomást.a szerző a kisebbség és a többségi társadalom viszonyát meglehetősen egyoldalúan vizsgálja, kizárólag az alkalmazkodás aspektusára fordít figyelmet, miközben elkerüli a figyelmét az a tény, hogy a fogadó társadalom toleranciája nélkül a fenti nehézségek sohasem fognak megoldódni. Egyes becslések szerint az őshonos, egyetemet végzett francia fiatalok munkanélküliségi rátája öt százalék, az észak-afrikai származású diplomás fiatalok esetén ugyanez az adat 26,5 százalék, amely azt sugallja, hogy a munkaadók nem alkalmazzák szívesen a maghrebi muszlimokat. 10 A másik közelmúltbeli esemény, amelyre utalnék a dán karikatúra-ügy előzményei, amelyek kevéssé ismertek az átlagemberek számára, ugyanis a reakciók hevessége elfeledtette velünk a kiváltó okokat. Az egyedülállóan toleráns dán társadalomban ahol megközelítőleg muszlim bevándorló él a szeptember 11-i terortámadást követően kiéleződtek az elentétek azáltal, hogy megszigorítoták a biztonsági intézkedéseket, és bevándorlás-ellenes törvényeket hoztak. A dán miniszterelnök az Egyesült Államokat ért 8 Olivier Roy: Globalised Islam. The Search for a new Ummah. Hurst & Company, London, pp Jelen sorok szerzője természetesen tisztában van azzal, hogy az amerikai és az európai közöségek beilleszkedési nehézségei között különbségek vannak. 10 French Muslims face job discrimination ( ) 3

4 merényleteket követően felhívta a dániai muszlim közöségek figyelmét ara, hogy kötelesek a dán alkotmány előírásait tiszteletben tartani a Koránnal és a saríával szemben. 11 A dán alkotmány negyedik paragrafusa szerint az evangélikus lutheránus egyház a hivatalos állami egyház. Dániában tehát szoros kapcsolat van az etnikai és a vallási identitás között, amely megnehezíti a más vallásúak integrációját, annak ellenére, hogy az alkotmány garantálja a vallásszabadságot májusában, hoszas parlamenti vitát követően a jobbközép kormány a bevándorlás-ellenes Dán Néppárt támogatásával meghozta az Európai Unió eddigi legszigorúbb bevándorlási törvényét, amely heves kritikát váltott ki számos nyugat-európai országban is. A törvény háromról hét esztendőre emelte az álandó tartózkodási engedély kiadásához szükséges minimálisan eltöltendő évek számát, véget vetet az automatikus családegyesítéseknek, és 18-ról 24-re emelte a külföldi házastárs dániai letelepedéséhez kötöt korhatárt. A bevándorlók az első hét esztendőben nem juthatnak a dán álampolgárokat megilető szociális támogatásokhoz sem, továbbá megszigorítoták az álampolgársági kérelmek elfogadását azáltal, hogy dán nyelvtudás és egy teszt kötelező kitöltése szükséges hozzá. 13 A törvényt egyes nemzetközi szervezetek (pl.: Európa Tanács, UNHCR stb.) és a környező álamok kormányai is bírálták, mivel a Fogh Rasmusen vezete dán kormány kijátszotta az ún. jobboldali kártyát. Arday Lajos meglehetősen egyoldalúan válogatva hivatkozik az európai muszlimokkal, illetve az iszlámmal kapcsolatos szakirodalomra. Fontos jelentéseket hagy figyelmen kívül. Például a Raszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja (EUMC) által Muszlimok az Európai Unióban: diszkrimináció és iszlamofóbia címmel 2005 decemberében közzétett jelentést is. A tanulmány különösen az oktatás, a munkavállalás és a lakhatás terén találta kritikusnak a muszlim kisebbségek helyzetét. Ezt írja: Például az Egyesült Királyságban a BBC egy 2004-ben készítet rádióadásának vezetői 50 válalathoz hat, erősen brit, afrikai vagy muszlim háteret sejtető nevekkel azonosítot, képzeletbeli áláskereső jelentkezését juttatták el.a fehér jelentkezőket pedig még ennél is kisebb (9 százalék) arányban keresték. Franciaországban a Párizsi Egyetem 2004-ben 258, értékesítőket kereső áláshirdetésre válaszul olyan standard önéletrajzokat küldöt, melyekből azonosítható volt a jelentkezők etnikai hovatartozása. Az eredmények azt mutaták, hogy egy Észak-Afrikából származó személynek ötször kisebb esélye volt ara, hogy pozitív választ kapjon. 14 Jelen sorok szerzője nem kíván ara atéves álláspontra helyezkedni, hogy csak és kizárólag az európai társadalmak felelősek a muszlimok beileszkedési problémáiért. Óriási kihívást jelent mind biztonságpolitikai, mind más értelemben az Európai Unió tagállamai számára, hogy az Európában született második generációs muszlimok egy kis része nem kíván beilleszkedni, és nem fogadja el az európai értékeket. Például nehéz mit kezdeni az olyan követeléssel, amely a poligámia európai bevezetését célozza az emberi jogokra hivatkozva. Nagyon fontos azonban, hogy világosan lássuk: a beilleszkedni nem kívánó muszlimok többsége is a békés egymás melet élést választja (Arday Lajos véleményével ellentétben), méghozzá a szabadságjogok széleskörű érvényesülése miat. Vannak azonban olyan radikális hangok is, mint a Londonban élő Abu Hamzaimámé, aki arra hívja fel a hívők figyelmét, hogy a hidzsra (emigráció) esetén a globalizáció körülményei közepette nem az a fontos, 11 Garbi Schmidt: Islamic Identity Formation among Young Muslims: The Case of Denmark, Sweden and the United States. p.33 Journal of Muslim Minority Affairs, Vol. 24, 2004, No. 1. pp Garbi Schmidt: i.m. p Lásd The Danish Immigration Service és Denmark passes tough migrant laws archives.cnn.com/2002/world/europe/05/31/denmark.immigration/, ( ) 14 lásd az EUMC jelentés magyar nyelvű öszefoglalóját: ( ) 4

5 hogy egy muszlim országba irányuljon, hanem az hogy muszlim környezetbe történjen, ugyanis a muszlim országok többsége az imán véleménye szerint jelenleg valójában már nem is muszlim, hiszen vezetőik és az elitjük nyugati mintákat követ, elkanyarodtak az autentikus iszlám-értelmezéstől. 15 A muszlim környezet hirdeti az imám annyit jelent, hogy a nyugati társadalmon belül meg kel őrizni a muszlim identitást, és teljes egészében el kell utasítani a többségi társadalommal való együtműködést, az integrációt és az asszimilációt. A neofundamentalisták többsége a nyugati demokrácia tanaival is szembehelyezkedik, elutasítja a szekuláris demokratikus kormányzatok legitimitását. Arday Lajos Európa valamennyi problémája kapcsán az iszlámot emlegeti, már-már azt sugallva, hogy a nyugati civilizáció elvallástalanodásáért, következésképpen az európai identitás válságjelenségeiért is az iszlám a felelős. Sajnálatosnak tartom, hogy a tanulmány idézi és magáénak vallja Rashwan Mohamed iszlámmal kapcsolatos olyan kirohanásait, mint: minden mecset a terorizmus kiképzőtábora. A más valásokkal kapcsolatos eféle nézetek nem vezetnek a gondok megoldásához, hanem a meglevő előítéletek erősítéséhez vezetnek. Azt gondolom, hogy az emberi jogok egyetemeségét hirdető európai civilizáció valamennyi állampolgárának biztosítani kell a vallás- és szólásszabadság jogát, függetlenül attól, hogy keresztény, muszlim vagy más vallású. Ha a terrorizmus-ellenes háborút az európai muszlim kisebbségek ellen fordítjuk, akkor ezzel a saját értékeinkkel fordulunk szembe, ami nem kívánatos következményekkel járhat. 15 Olivier Roy: i.m. p