A világgazdaság a XXI. század forgatagában

Átírás

1 Simai Mihály A világgazdaság a XXI. század forgatagában ISBN Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. Az első magyar nyelvű kiadás változatlan utánnyomása: 2008 Simái Mihály, 2007, 2008 Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008 A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója Felelős szerkesztő: Fehér Katalin Termékmenedzser: Sztáryné Benkő Krisztina Arculatterv: Auth Design Borítóterv: Markó Natália A számítógépes tördelés a Papermoon 2006 Kft. munkája A nyomást és kötést az Akadémai Nyomda Kft. végezte Felelős vezető: Újvárosi Lajos Martonvásár, 2008 Kiadványszám: BB Megjelent 38,26 (A/5) ív terjedelemben Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary

2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ELSŐ RÉSZ A világfejlődés új szakasza, a világrend és a globális kihívások I. A világrendet formáló rendezőerők a XXI. században 1. A nemzetközi viszonyok és a világrend normatív koncepciói (történelmi áttekintés) II. A globális transzformációk irányai és következményei a XXI. század elején 1. A világkapitalizmus egyetemes rendszere és jövője 2. A szegénység a XXI. század világában 3. A demográfiai polarizáció és a deruralizáció következményei a XXI. században 4. A globalizáció a nemzetköziesedés új szakasza 5. Az állam intézményrendszerének helye és szerepe a globalizálódó világban a XXI. században 6. A globalizáció és a társadalmi eszmeáramlatok 7. A nemzetközi hatalmi viszonyok átalakulása, új hatalmi központok kialakulása és szerepük a XXI. század kezdeti szakaszában III. A nemzetközi szervezetek szerepe a világrend fenntartásában és működésében a XXI. század elején MÁSODIK RÉSZ A XXI. század világgazdasága: fejlődésének és szerkezeti átalakulásának főbb tendenciái I. A világgazdaság az átalakuló világrendben 1. A világgazdaság komplex rendszere: fogalmak és elméletek 2. A világgazdasági fejlődés trendjei és problémái a XXI. században 3. A tudomány új szerepe és a technikai fejlődés világgazdasági rendszere.. 4. A világgazdaság méretei és növekedésének távlatai 5. A fekete világgazdaság 6. A globális modellek: a tudomány új módszerei és kísérletei II. A világgazdaság átalakuló szerkezeti rendszere és az új globális munkamegosztás formálódása a XXI. században 1. A szerkezeti rendszer fogalma és változásainak jelentősége 2. A világgazdaság új növekedési központjai a XXI. században 3. A reálgazdaság, a szolgáltatások és a papírgazdaság III. A világfejlődés fenntarthatósága: a XXI. század egyik alapvető kérdése 1. A fenntartható fejlődés fogalmáról 2. A fenntartható fejlődés feltételei a XXI. század globális rendszerében 3. A fenntartható mezőgazdasági fejlődés feltételei 4. A fenntartható fogyasztás és a világtermelés szerkezeti összefüggései 5. A fenntartható fejlődés az Európai Unióban HARMADIK RÉSZ A világgazdasági kapcsolatok hálózata és a nemzetközi gazdasági együttműködési rendszerek I. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok hálózata a XXI. század elején 1. A bilaterális kapcsolatok: a partnerválasztás hagyományos és új tényezői 2. A szervezett (intézményesített) államközi, multilaterális együttműködés főbb jellemzői a XXI. század elején 3. A nemzetközi együttműködési rendszerek (rezsimek)

3 NEGYEDIK RÉSZ A világgazdaság mikroszférája a XXI. század elején I. A transznacionális társaságok a nemzetközi gazdasági rendszerben 1. A mikroszféra nemzetköziesedése 2. Főbb tendenciák a világgazdaság transznacionális szektorának fejlődésében, terjedésében a XXI. század első szakaszában 3. A transznacionális társaságok üzleti tevékenységének földrajza 4. A nemzetközi vállalkozások ágazati megoszlása 5. A kompetitív előnyök, a transznacionális vállalatok szerepe az új nemzetközi munkamegosztásban 6. A transznacionális társaságok jövője ÖTÖDIK RÉSZ A transznacionális társaságok irányítási és stratégiai döntési rendszere a globális versenyben I. A vállalati stratégiai döntések jelentőségéről 1. A nemzetközi vállalati rendszerek irányításának (corporate governance) szervezeti kérdései 2. A kormányokhoz és az állami szabályozáshoz való viszony a TNC-k stratégiai rendszerében 3. A stratégiai menedzsment cél- és eszközrendszere a XXI. században HATODIK RÉSZ Összefoglalás és következtetések 1. A világpolitika főbb trendvonalai 2. A világgazdasági fejlődés főbb irányai 3. Magyarország a XXI. század első évtizedeinek világában 4. A demokratikus viszonyok stabilizálása és továbbfejlesztése TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE TÁRGYMUTATÓ

4 BEVEZETÉS Ha valaki csak másoktól tanul, de nem gondolkodik, csapdába kerül. Ha valaki gondolkodik, de nem tanul másoktól, veszélybe kerül. Confucius A világfejlődés állandó jellemzői a változások. Ezek jellege és intenzitása azonban igen különböző. A társadalomtudományok sokfajta jelzőt használnak megkülönböztetésükre, amelyek közül a leggyakoribbak a mennyiségi vagy minőségi, forradalmi vagy evolúciós, spontán vagy tudatos reformok eredményeként kibontakozó, globális vagy elszigetelt jellegű, korszakot formáló vagy adott történelmi szakasz keretében zajló változások. A különböző átalakulási folyamatok azonban gyakran mosódnak össze. Nyilvánvaló, hogy ritkábbak a nagy, átfogó, új történelmi fejlődési szakaszokat bevezető változások. A XXI. század első évtizedei ilyen történelmi szakaszként jellemezhetők. E szakasz kezdetei visszanyúlnak a XX. századba. A század utolsó harmadában a globális fejlődés szinte minden fontos dimenziójában új szakasz kibontakozása kezdődött meg. A demográfiai, települési, rendszerbeli, technikai, politikai és gazdasági, társadalmi és ökológiai átmenetek és transzformációk sajátos egyidejűsége szinte példátlan történelmi kihívás. Átalakuló geostratégiai feltételek, egy új technikai korszak kibontakozása, a termelés és a világkereskedelem súlypontjainak módosulásai, megváltozott és tovább bonyolódó érdekviszonyok, egyensúlyi zavarok és jelentős szerkezeti változások határozzák meg az államok nemzetközi környezetét. A vállalatok és a nemzetgazdaságok, köztük a magyar gazdaság jövője minden korábbinál nagyobb mértékben függ attól, hogy a döntéshozók milyen gyorsan ismerik fel a változások jellegét, a kihívásokat és az új lehetőségeket. Milyen mértékben képesek a társadalmakat és az intézményeket a szükséges cselekedetekre ösztönözni, s ennek megfelelően milyen gyorsan és hatékonyan képesek alkalmazkodni a változó feltételekhez. Ehhez kíván segítséget nyújtani ez a többéves kutatómunka eredményeit összefoglaló kötet, az új realitások s a valószínűsíthető fejlődési tendenciák felvázolásával. 1 Központi szerepet kapnak a kötetben azok a rendezőerők amelyek a XXI. század első évtizedének második felében formálják a nemzetközi rendszert: a vezető hatalmak, a legnagyobb transznacionális társaságok, a nemzetközi szervezetek s az úgynevezett civil szféra meghatározó intézményei. A könyv első része Magyarország helyét, helyzetét és problémáit vázolja fel a globális rendszerben a XXI. század elején, és megvilágítja a kibontakozó új világrend sajátosságait, a kapitalizmus globális rendszerre visszaállásának következményeit, a demográfiai polarizáció tényeit és várható hatását a világfejlődésre, a globalizálódó világrend sajátosságait, az állam szerepét a sajátosan fejlődő kölcsönös függőség feltételrendszerében, a hatalmi viszonyok átalakulásának jelentőségét s távlatait. A második rész témája a globalizá- ciós folyamatok elméletei, forrásai és következményei, valamint határai a XXL század világgazdaságában, a tudományos és technikai fejlődés, a világtermelés bővülése, térbeli és szerkezeti átalakulása, a fenntartható fejlődés illúziói és realitásai. A harmadik rész a világ kormányozhatóságának és a nemzetközi együttműködésnek alapvető problémáival foglalkozik, s elemzi a két legfontosabb nemzetközi együttműködési rendszert: a világkereskedelmit és a nemzetközi pénzügyit. A negyedik rész a világgazdaság mikroszektorát, a transznacionális társaságok világát tárja fel. Megvilágítja e társaságok szerepét és stratégiai döntéseinek hátterét a XXI. század első évtizedeiben. Az ötödik rész a nemzetközi társaságok stratégiai döntési rendszereit tárgyalja. A hatodik rész a XXI. század első évtizedében kirajzolódó s tartósnak tűnő, tehát a következő évtizedekre is kivetíthető távlatokat fogalmazza meg. 1 A könyv folytatása, továbbfejlesztése a szerző korábbi tanulmányainak. Ezek között kiemelem a következőket: Simái Mihály-Gál Péter: Új trendek és stratégiák a világgazdaságban. Akadémiai Kiadó, 2000; Simái Mihály: Nemzetközi üzletpolitika. Aula, 1996; Mihály Simái: The future of Global Governance. USIP Publisher, Washington D.C., 1994.

5 A könyv egyik alapvető kérdése nemcsak az átalakuló világ fejlődésének fenntarthatósága, hanem a válaszkeresés is arra, hogy a fejlődés új centrumai miképpen hatnak a régi centrumokra és ezek jövőjére. A történelmi fejlődés egyik lényeges sajátossága az, hogy a gazdaság és a kultúra korábbi gócainak elszigetelt fejlődése gyakran akadt meg. Fejlett civilizációk jutottak zsákutcába s tűntek el. Csak ott bizonyult a gazdaság és a társadalom fejlődése fenntarthatónak és folyamatosnak, ahol különlegesen jó lehetőségek alakultak ki a külső és a belső kapcsolatok fejlesztésére. Ezek sokszorozták meg például Európa eszközeit, fejlesztették lakóinak képességeit és igényeit. A modern világgazdaság kialakulása Európa gazdasági, technikai és tudományos felemelkedéséhez, a kontinensen létrejött hatalmak érdekeihez és törekvéseihez kötődik. A nyugati civilizáció az Egyesült Államok meghatározó hatalmi tényezővé válása előtt egyértelműen Európát jelentette a világ többi része számára. Az európai kapitalista rendszer már korai szakaszában is nemzetközi forradalmasító gazdasági erő volt. Gyarmatosító hatalmai sikeresen hidalták át a kontinensek közötti távolságokat, törték át az elzárkózás falait, s már évszázadokkal ezelőtt megkezdték globális rendszer kiépítését. Kedvező földrajzi, történelmi és társadalmi tényezők egész sorának köszönhető, hogy a kontinensek közül Európa államai bizonyultak képesnek világot átfogó modern birodalmak kiépítésére. A nyugati civilizáció képes volt integrálni más civilizációk, más népek olyan vívmányait, amelyeket a maga számára előnyösnek tartott, s történelme során minden eszközt felhasznált saját civilizációjának tudatos terjesztésére és kiterjesztésére. Az első átfogó hatalmi rendszert, amelyben a politikai és gazdasági hódítás összekapcsolódott, a spanyol királysággal együttműködő Portugália alakította ki, 1450 és 1550 között. Olyan globális erődhálózatot, kereskedelmi állomásokat, településeket és missziókat építettek ki, amelyek átfogták az akkor ismert világot. Őket a hollandok, majd az angolok követték, illetve szorították ki. Különlegesen fontos szerepet játszottak ebben a folyamatban olyan sajátos képződmények, mint a Brit Keletindiai Társaság vagy a Hudson Bay Társaság, a mai transznacionális társaságok sajátos elődei. Európa felemelkedése a második évezred fordulóján vette kezdetét, s hatalmának csúcspontját a XIX. század végén, a XX. század elején érte el. A XX. század végére az európai világbirodalmak eltűntek a történelem színpadáról. A XIX. század második felétől Anglia helyét fokozatosan az Amerikai Egyesült Államok foglalta el, mint a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalma. A XX. század második felében új képződmények alakultak ki, mint például az Európai Unió, és a század végére a világ térképe is alapvetően megváltozott. Átalakultak a hatalmi, az érdek- és értékviszonyok. Az államok életében, fejlődésében a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minden korábbinál jelentősebbé váltak a XXI. század elejére. A világpiac, amelynek kezdetei évszázadokra nyúlnak vissza, a XXI. század elejére valóban globális intézménnyé fejlődött. A XX. század bonyolult örökségének hatása valószínűleg a vártnál sokkal jelentősebb lesz a XXI. század első évtizedeiben földünk lakóira a lehetőségek, problémák, konfliktusok s általában a fejlődési tendenciák formálásában. Az elmúlt évszázad a népességrobbanás és a tömeges népirtások, a nacionalizmus és internacionalizmus, a demokrácia térhódítása, az emberi jogok kiteljesülése és a történelem legrosszabb diktatúráinak évszázada volt. Világháborúk, forradalmak és ellenforradalmak, felszabadító háborúk, konfliktusok és együttműködés, tömegnyomor és emberbaráti célú tömeges segítség, erőszak, etnikai és vallási ellentétek, terrorizmus és szervezett bűnözés kövezték ki fejlődésének útjait. Birodalmak és államok estek szét, s újak születtek. A XX. század utolsó harmadában élt és dolgozott az emberiség addigi történetében élt tudósok kilencven százaléka. Munkájuk eredményeképpen új fogyasztási cikkek hatalmas tömege jött létre, és kifejlesztették a tömeges népirtást lehetővé tevő fegyverrendszereket is. A XX. század a történelemben a példátlan jólét és a tömegnyomor évszázada, a remény, a várakozások és a kilátástalanság növekedésének évszázada. Mindez Magyarország életében is mély nyomokat hagyott.

6 ELSŐ RÉSZ A világfejlődés új szakasza, a világrend és a globális kihívások I. A világrendet formáló rendezőerők a XXI. században A XXI. század világa sajátos, sokdimenziós, komplex rendszerként jellemezhető, amelyet több szinten különböző erejű szereplők formálnak. Érdek- és értékviszonyaik, a köztük kialakult kapcsolódások és kölcsönhatások változásai a világ politikai és gazdasági struktúráját szinte állandó változások állapotában tartják. A komplexitás azonban nem csak ezt jelenti. A komplex rendszerek nem olyan egyensúlyi viszonyokon nyugszanak, amelyekre a lineáris változások jellemzők. Egyidejűleg különböző irányú változások hatnak a rendszer működésére. Egyes változások, illetve következményeik többé-kevésbé előre jelezhetőek, mások váratlanok és meglepetésszerű következményekkel járnak. A komplex rendszerek másik fontos jellemzője az azonos és ellentétes érdekű tagjai és folyamatai közötti visszacsatolások és kölcsönhatások érvényesülése, amelyet a rendszerbe lépők és az abból kiesők állandó mozgásban tartanak. A rendszerben sajátos információáramlás folyik, s sokan azonos információk hatására alakítják cselekedeteiket, kezdeményezéseiket, reagálásukat. A szereplők eltérő érdekei, informáltságuk és cselekedeteik, valamint a linearitás hiánya eleve nehezíti a folyamatok előrejelezhetőségét, kudarcra ítéli az egytényezős magyarázatokat, a dogmatikus megközelítéseket. A társadalomtudományokban megbukott az a leegyszerűsítő nézet is, amelyik a világ fejlődését a predesztinációhoz, az isteni eredetű eleve elrendeléshez hasonlóan szigorú törvényszerűségek által tartotta meghatározottnak, determináltnak. E nézetkor egyik megjelenési formája a vulgarizált marxizmus volt, amely törvényszerűnek tartotta a szovjet típusú szocializmus győzelmét attól függetlenül, hogy annak képviselői a gyakorlatban milyen súlyos tévedések, hibák, kudarcok és esetenként bűntettek sorozatát követték el. A törvényszerűségek, a determinisztikus rend, a káosz és zűrzavar, illetve a véletlenszerűségek dominanciájának nagy kérdései természetesen nem új problémák a társadalomtudományokban. A világfejlődés nyugodtabb szakaszaiban e kérdések körül a viták rendszerint kevésbé gyakorlatiak. A XXI. században különböző társadalomtudományok oldaláról sok elméleti iskola igyekszik a világfejlődés bonyolult, soktényezős folyamatait magyarázni s azok alapján előre is vetíteni, prognosztizálni a fejlődést. Ezekhez gyakran kötődnek normatív megközelítések is. Előrejelzéseiket illetően az ún. realista vagy neorealista iskolák a politikatudományban, az institucionalisták, illetve a neoinstitucionalisták a közgazdaság-tudományban, a neomarxisták a politikai gazdaságtanban bizonyultak a leghatékonyabbnak. A komplex rendszerek elméletére építő pragmatikuseklektikus megközelítések hatásfoka nem nagyon jó, azonban sikeresebbek voltak a problémák, a válságok, mint a pozitív fejlemények előrejelzéseiben.