ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM KATONAI MŰSZAKI DOKTORI ISKOLA T É Z I S F Ü Z E T dr. univ. Szoboszlay Sándor A doktori ( PhD) értekezés címe: Katonai tevékenységek során a talajba és a talajvízbe kerülő szénhidrogén szennyezések kármentesítésének környezetbiztonsági követelményei Tudományos témavezető: Dr. Solymosi József ny. mk. ezredes tanszékvezető egyetemi tanár, a hadtudomány doktora Budapest, 2003
A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA, AKTUALITÁSA, A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA Az ipari és a mezőgazdasági termelés mellett, a katonai tevékenység a legjelentősebb potenciális környezetszennyezők közé sorolható. Ez elsősorban abból adódik, hogy a honvédelmi feladatok végrehajtása érdekében a magyar haderő objektumokat épít és tart fenn, ill. jelentős számú haditechnikai eszközt üzemeltet. A Magyar Honvédség tevékenysége során nagy mennyiségben kerülnek környezeti szempontból kockázatos anyagok, közöttük kőolaj származékok (benzin, kerozin, gázolaj, fűtőolaj, kenőanyag, oldó- és zsírtalanító szerek) tárolásra, szállításra, felhasználásra. Békeidőben a szénhidrogén vegyületeket tartalmazó szennyező anyagok katonai műveletek során való véletlen kiömlése (helytelen használat, tárolás, szállítás) mellett számot kell vetni a katonai objektumok területén hosszabb ideje meglévő (masszív) talaj, ill. felszín alatti víz szennyezésekkel, a békeműveletek során a környezet megvédésével, helyreállításával kapcsolatos nemzetközi katonai, jogi kötelezettségekkel A környezeti károk megelőzése és megszüntetése a Magyar Honvédségtől olyan technikai, szakmai és anyagi erőforrásbeli képességek kialakítását igényli, amelyek alapján a parancsnokok és a végrehajtó személyi állomány tiszteletben tudja tartani és alkalmazni képes a többnyire már EU-konform hazai környezetvédelmi jogszabályi előírásokat, a szövetségi rendszerben kialakított katonai környezetvédelmi normákat, missziói során pedig tevékenysége beilleszthető a nemzetközi, ill. helyi környezetvédelmi jogrendbe (környezetvédelmi interoperabilitás). Fenti problémakörökből fakadóan értekezésemben olyan új tudományos eredmények megfogalmazását és szakmai igazolását tűztem ki célul, amelyek hozzájárulnak a katonai környezetvédelem szakmai ismeretanyagának bővítéséhez, segítséget nyújtanak a gyakorlati környezethelyreállítási (remediációs) feladatok területén a földtani közeget, ill. a felszín alatti vizet érő szénhidrogén szennyezések felszámolása során a kémiai és biológiai biztonság, összességében a környezetbiztonság növeléséhez. 2
KUTATÁSI CÉLOK Értekezésem céljául az alábbiakat tűztem ki: 1. A földtani közeget és a felszín alatti vizet érő szénhidrogén szennyezések értékelése a környezetbiztonság és a katonai környezetvédelem kapcsolatrendszerében. 2. A földtani közeget és a felszín alatti vizet érő szénhidrogén szennyezések felszámolására a nemzetközi és a hazai gyakorlatban használt műszaki beavatkozási módszerek közül a leginkább környezetbarátnak tekintett biológiai eljárások kritikai elemzése a kémiai és a biológiai biztonság szempontjából. 3. Az ismert biológiai kármentesítési technológiák (műszaki beavatkozási módszerek) közötti választást/döntést segítő, a kémiai és biológiai biztonság követelményeit kielégítő bioremediációs technológiai biztonsági értékelő rendszer kidolgozása, amely figyelembe veszi a speciális katonai vonatkozásokat is. KUTATÁSI MÓDSZEREK A kutatási célok között megfogalmazott feladatokat a hozzáférhető hazai és külföldi, (főként angol nyelvű) katonai, katonai környezetvédelmi, természettudományi, műszaki és jogi szakirodalom mélyreható tanulmányozásával, a feldolgozott témakörökhöz illeszkedő adatbázisok létrehozásával alapoztam meg. A legfrissebb tudományos információk megszerzése érdekében a kutatásaimmal kapcsolatos hazai és nemzetközi konferenciákon, előadásokon és tanulmányutakon vettem részt. A különböző témakörökben, a szakirodalmi és szakmai forrásokból megszerzett adatokat, eredményeket, tényeket összehasonlító kritikai elemzésnek vetettem alá, analízist és szintézist végeztem, megkerestem azokat az analógiákat, amelyek elvezethetnek a polgári és a katonai környezetvédelem közös, ill. sajátos elemeinek feltárásához, leírásához. A biológiai szénhidrogén bontás folyamatának néhány kémiai és biológiai környezetbiztonsági vonatkozását, következményét saját laboratóriumi kísérletek beállításával és értékelésével vizsgáltam, bizonyítottam. 3
A bioremediációs technológiák elemzését a tököli és a kiskunlacházi volt szovjet használatú repülőterek környezetvédelmi kármentesítési tapasztalatait esettanulmányként felhasználva, bemutatva végeztem. Erre azért nyílt lehetőségem, mivel az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. megbízásából 1999 óta végzek személyesen műszaki ellenőri feladatokat ezeken a területeken. AZ ELVÉGZETT VIZSGÁLATOK ÖSSZEFOGLALÓ LEÍRÁSA Célkitűzéseim elérése érdekében az értekezésemet három kifejtő és egy összegző fő fejezetre tagoltam. I. FEJEZET Az első fejezetben áttekintettem a környezeti biztonság és a katonai környezetvédelem kapcsolódási pontjait a felszín alatti vízkészletek védelmének területén, bemutattam azoknak a kőolajszármazékoknak a körét, amelyek katonai tevékenységek során szennyezést okozhatnak, és összegyűjtöttem azokat a NATO előírásokat, ajánlásokat, kutatási programokat, amelyek az ilyenfajta szennyezések megelőzésével, ill. a szennyezett területek megtisztításával foglalkoznak. Következtetések: 1. A környezetbiztonságot fenyegető tényezők között kiemelkedő szerepet tölt be az ivóvíz hiány veszélye. Magyarország ivóvízellátásának jelentős részét a felszín alatti vizek biztosítják, vagyis ezek minőségének megőrzése és javítása, a szénhidrogén vegyületekkel szembeni védelme fontos feladata a katonai környezetvédelemnek és a környezetbiztonsági törekvéseknek. 2. A felszín alatti vizek állapota hangsúlyos jelentőséggel bír katonai stratégiai és hadszíntér előkészítési szempontból is, hiszen a lakosság és a haderő megfelelő minőségű vízzel való ellátása a háborús szint alatti vagy a háborús katonai tevékenységek során könnyen eltolódhat a rombolt, mérgezett ivóvízhálózatok, a viszonylag könnyen szennyezhető felszíni vizek felől a talaj- és rétegvíz kitermelés és hasznosítás irányába. 4
3. A NATO tudományos programja a talaj és a talajvíz megtisztítása érdekében kiemelten kezeli a biotechnológiai eljárásokon alapuló bioremediációs kármentesítési technológiák kutatását, fejlesztését, így ezek környezetbiztonsági kérdései is egyre nagyobb jelentőséget kapnak a katonai és a társadalmi dimenziókban. II. FEJEZET A második fejezetben a földtani közeg és a felszín alatti víz szénhidrogén szennyezettségének felszámolására szolgáló kármentesítési technológiák közül - az általános szakmai megítélés szerint - a leginkább környezetkímélő biodegradációs műveletek kritikai elemzésével foglalkoztam. A biodegradációs eljárások biológiai biztonságának hazai környezeti hátterének megismerése céljából saját terepi és mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálatokat végeztem. Ezeket a vizsgálatokat az tette indokolttá, hogy a szakirodalmi adatok szerint a szénhidrogén bontó mikroszervezetek között számítani lehet kórokozók jelenlétére. A begyűjtött összesen 19 talaj, talajvíz, szennyvíz és szennyvíz iszap minta szénhidrogén vegyületekkel huzamosabb ideje szennyezett 15 különböző területről származott, amelyek közül 5 volt korábban katonai objektum. A 19 környezeti mintából szabványos módszerekkel meghatároztásra került a szénhidrogén szennyezés mennyisége és minősége, az összes élő sejt szám, a szénhidrogén bontó mikroszervezetek száma és a fakultatív patogén Pseudomonas aeruginosa szám, ill. a mintákból egyedüli szénforrásként gázolaj-kőolaj keverékét tartalmazó táptalajon való szelektív dúsítás után tiszta tenyészetekben izoláltam a szénhidrogének biodegradációjára képes mikroszervezeteket. Az izolátumok közül ezután kiválogattam azokat a feltételezhetően kórokozókat, amelyek a mikrobiológiai gyakorlatban rutinszerűen használt, patogén/fakultatív patogén mikroszervezetekre szelektív táptalajokon szaporodtak. A fennmaradó izolátumok hagyományos, a fenotípust feltáró módszerekkel faj szinten identifikálásra kerültek. Az azonosítással további potenciális kórokozók jelenlétének a kimutatása vált lehetővé. 5
A faj szerint identifikált mikroszervezetek szénhidrogén bontó képességéről gázolaj-kőolaj 3:2 arányú keverékét tartalmazó rázott, szubmerz tenyészetből gravimetriás gyors mérési módszerrel győződtem meg. A környezeti mintákból izolált Pseudomonas aeruginosa törzsek antibiotikum reziszetnciáját egy kórházi (noszokomiális) fertőzés nyomán izolált multirezisztens törzsével hasonlítottam össze. Következtetések, eredmények: 1. A 19 környezeti mintából szelektív, szubmerz dúsítás után izolált 137 (100%) szénhidrogén bontó mikroszervezet közül csak 30 ról (22 %) lehet biztosan elmondani, hogy a velük való érintkezés nem jelent veszélyt az emberre, vizsgálataink szerint a további 107 mikroszervezet (78%) potenciálisan kórokozó. Fokozott figyelmet érdemel, hogy a végzetes kimenetelű noszokomiális fertőzésekben jelentős szerepet játszó fakultatív patogén Pseudomonas aeruginosa baktérium az izolátumok több mint 10%-át tette ki és a 19 környezeti minta közül (100%) 16 mintában (84%) sikerült kimutatni ezt a mikroszervezetet. Az identifikált 82 szénhidrogén bontó izolátum közül a leggyakoribb a Pseudomonas aeruginosa volt (16 mintában), ezt követte a Xanthomonas maltophilia (6 mintában), az Acinetobacter calcoaceticus és a Chryseomonas luteola (4-4 mintában), majd a Pseudomonas fluorescens (3 mintában).a felsorolásból csak ez utóbbi számít nem patogénnek, a többi potenciálisan kórokozó. 2. A biodegradációs eljárások szabályainak, gyakorlatának újragondolását, átértékelését sürgető szerzők véleményét támasztja alá az az eredményem is, mely szerint a gravimetriás mérésekkel kiváló biológiai lebontást (> 66%) mutató 14 izolátum (100%) közül 11 (79%) volt patogén/fakultatív patogén, ill. a Pseudomonas aeruginosa izolátumok 32-72%-os bontási teljesítményt mutattak. 3. A környezeti mintákból izolált Pseudomonas aeruginosa törzsek, az orvosi gyakorlatban elterjedten használt 28 antibiotikum közül 14-re mutattak érzékenységet, vagyis messze elmaradtak az összehasonlításul használt, a noszokomiális fertőzésekben kiemelkedő jelentőségű multirezisztens törzstől, ami 30 antibiotikum közül mindössze 3- ra volt érzékeny. 6
4. A biodegradációt alkalmazó kármentesítési eljárások, technológiák biológiai biztonságának hazai környezeti hátterére vonatkozó új eredményeim alapján megalkottam és definiáltam a remediációs biológiai biztonság fogalmát, ami kiinduló pontja lehet a kármentesítések során alkalmazott technológiák minősítésének, a használatukkal kapcsolatos szabályok újragondolásának. III. FEJEZET A harmadik fejezetben áttekintettem a szakmai gyakorlatban általánosan figyelembe vett hazai és külföldi kármentesítési technológia ismertetőket, ezek alapján összefoglaltam a földtani közeg és a felszín alatti víz tisztítására alkalmas biológiai eljárások jellemzőit, ill. megvizsgáltam annak lehetőségét, hogy a bioremediációs eljárások miként vonhatók össze olyan csoportokba, amelyeket a biológiai biztonság oldaláról átfogóbban lehetne jellemezni. Mivel az áttekintett technológiai útmutatók egyáltalán nem foglalkoznak az oltóanyag előállítás, használat szabályaival, ezért saját laboratóriumi kísérleteket állítottam be a talajoltásra (bioaugmentációra) eredményesen alkalmazható mikroszervezetek remediációs biológiai biztonsági szempontú kiválogatására. Következtetések, eredmények: 1. Az emberi beavatkozás intenzitását találtam olyan rendező elvnek, ami alapján kijelölhetőek a nemzetközi és hazai gyakorlatban felhasznált kármentesítési technológiák közül azok a biodegradációs eljárás-csoportok, amelyeknél azonos biológiai és kémiai veszélyek jelentkezhetnek, ill. ebben a csoportosításban ezeket a kockázatokat átfogóbban értékelhetjük és jellemezhetjük. 2. Laboratóriumi vizsgálataink során összesen hat, nem patogén, a 2. fejezetben ismertetett környezeti mintákból izolált, kiemelkedő szénhidrogén bontó aktivitást mutató mikroszervezet, így a Micrococcus nishinomiyaensis, a Pseudomonas vesicularis, a Comamonas acidovorans, a Nocardia rubra / Rhodococcus ruber, a Rhodococcus rhodochrous, a Rhodococcus erythropolis egyéni szénhidrogén bontási spektrumát jellemeztem, gázkromatográfiás mérések igénybevételével. 7
A mikroszervezetek egyéni szénhidrogén bontási spektrumainak különbözőségéből világosan következik, hogy a biológiai kármentesítési technológiák csak akkor lehetnek eredményesek, ha a kárhelyen meglévő vagy az oda bevitt (oltás) mikroszervezetek bontási spektruma lefedi a szennyezés összetételét. 3. A sejtlégzés aktivitásának mérhetővé tételét szolgáló OxiTop készülék segítségével elvégzett laboratóriumi talajoltási kísérleteim azoknak a véleményét támasztják alá, akik a szennyezett közeg inokulációjával meggyorsíthatónak és teljesebb spektrumú szénhidrogén hasznosulást elősegítőnek tartják a biológiai kármentesítési eljárásokat. 4. Saját vizsgálataim alapján a biodegradációs kármentesítési technológiák környezeti / biológia biztonságának fokozása érdekében kidolgoztam egy olyan lehetséges mikrobiológiai és kémiai analitikai műveletsort, amellyel hatékony, nem patogén/fakultatív patogén szénhidrogén bontó mikroszervezeteket lehet izolálni környezetünkből bioaugmentációs célra. 5. Saját kísérleteim és a kármentesítési technológiák elemzése alapján felállítottam a biológiai kármentesítési technológiák értékelő rendszerét, amely egyrészt segíti a kárhelyspecifikus választást a biológiai módszerek közül, másrészt felhívja mindazokra a kockázati körülményekre a figyelmet, amelyekre a kármentesítési beavatkozások során a tervezőknek, kivitelezőknek, hatóságoknak és a megrendelőknek különös gondossággal fel kell készülniük. Az értékelő rendszer a hazai kármentesítési technológiák minősítésével, engedélyezésével foglalkozó környezetvédelmi miniszteri rendelet alapjául készült. 6. A biológiai kármentesítési technológiákat értékelő rendszer általánosítása, kiterjesztése alapján azok számára, akik a Magyar Honvédség különböző vezetési és felelősségi szintjein a napi megelőző környezetvédelmi intézkedések megtétele mellett szembe találják magukat a masszív, hosszabb ideje meglévő szennyezések felszámolásának kérdéseivel is, inokulációs technológiai szabályok formájában összefoglalttam a szakszerűen végzett biodegradációs eljárások környezetbiztonsági szempontú kritériumait, ismérveit. 8
IV. FEJEZET A negyedik fejezetben kutatómunkám összegzését végeztem el Kutatómunkám során a választott kutatási módszereim lehetővé tették a kitűzött céljaim elérését, a vizsgálatba vont problémák, kutatási területek átfogó megismerését, a köztük lévő összefüggések szakirodalmi feltárását, laboratóriumi kísérletekkel való igazolását, a gyakorlat számára hasznosítható következtetések levonását. Összegzett megállapításaim, következtetéseim: 1. A földtani közeget és a felszín alatti vizet érő szénhidrogén szennyezések bemutatása, a felszámolásukra használt eljárások közül a leginkább környezetbarátnak tekintett bioremediációs módszerek biológiai biztonsági szempontú kritikai elemzése alapján bizonyítottnak tartom, hogy egyre sürgetőbb a környezetbiztonság igényeit is kielégítő, teljes körű, átfogó, remediációs technológiai biztonsági rendszer kidolgozása, amely alapul szolgálhat a környezetvédelmi kármentesítések során alkalmazott technológiák jogszabályba foglalt minősítési rendszerének. 2. A katonai kutatások eredményei átszivárogva a civil szférába mindig is ösztönző hatásúak voltak a társadalmi-technikai átalakulásokra, fejlődésre (pl. rakéta- és repüléstechnika, atomenergia). Jelen időszakban, amikor a hadsereg az eddig háttérbe szorult környezetvédelem területén is ki kíván lépni a hosszú időn át berögzült, megszokott társadalmi elkülönültségből, különösen fontosnak tartom, hogy a Magyar Honvédség környezetvédelmi tevékenységében jog-, ill. normakövető magatartását a katonai és a civil szféra környezetvédelmi tudásanyagának közelítésével, kölcsönös egymásra hatásával alakítsa ki a haderőreform koncepciójának megvalósulása során. 9
Új tudományos eredményeim: 1. A biológiai biztonság fogalmát kiterjesztettem a környezetvédelmi kármentesítési eljárásokra. Kimutattam, hogy elengedhetetlenül szükséges a biológiai biztonság tágabb értelmezésének bevezetése. Definiáltam a remediációs biológiai biztonság fogalmát, amely az én értelmezésemben nem más, mint a mikroszervezetek jelenlétéből, használatából, szaporodásából, anyagcseréjéből származó, a környezetet és az emberi egészséget veszélyeztető hatásokkal szembeni védelmet biztosító tevékenységek összessége a remediációs műveletek során. 2. A lehetséges katonai környezetvédelmi feladatokon belül a talajt és/vagy talajvizet érő szénhidrogén eredetű szennyezések felszámolására alkalmas, a nemzetközi gyakorlatban használt biológiai módszereket kémiai és biológiai biztonsági elemzésnek alávetve, kialakítottam egy, a gyakorlat számára is hasznosítható bioremediációs technológiai biztonsági rendszert, melynek alapján az egyes biológiai módszereket egy összefoglaló technológiai mátrixba rendszereztem. 3. A bioremediációs technológiai biztonsági rendszer felállítása során laboratóriumi mérésekkel bizonyítottam, hogy a szénhidrogén vegyületekkel szennyezett területeken az emberi egészségre kockázatos gyakorisággal és számban fordulhatnak elő a kiváló szénhidrogén bontó képességgel rendelkező, patogén/fakultatív patogén baktériumok, köztük a Pseudomonas aeruginosa baktérium, ezért elsőként mutattam ki, hogy az alkalmazott kármentesítési (bioremediációs) eljárások kivitelezése során különös hangsúlyt kell fektetni a műveletek biológiai biztonságának megtervezésére és szigorú betartására. 4. Bizonyítottam, hogy a bioremediációs eljárások közül azokban, amelyekben életképes mikroszervezeteket (oltóanyagot, inokulumot) juttatnak a földtani közegbe, a felszín alatti vízbe a szénhidrogén összetevőjű szennyezések lebontásának elősegítésére, ott a biológiai biztonság szempontjából külön inokulációs technológiai szabályok felállítása és betartása elengedhetetlen. 10
5. A bioremediációs eljárásokban alkalmazható nem patogén mikroszervezetek kiválasztására laboratóriumi szelekciós eljárást és talajmodellt alkalmazó módszert dolgoztam ki, amelynek során hat mikroszervezet szénhidrogénbontó képességét részletesen jellemeztem. Ajánlások, a kutatási eredmények gyakorlati felhasználása: Az értekezésemben megfogalmazott tények alapján az alábbi javaslatokat teszem: 1. A biológiai kármentesítési technológiák értékelési rendszerének és a szakszerűen végzett biodegradációs eljárások környezetbiztonsági szempontú kritériumait összefoglaló inokulációs technológiai szabályok használatát egyaránt javaslom mindazoknak, akik a Magyar Honvédség, a katasztrófavédelem és a civil szféra különböző vezetési és felelősségi szintjein - a napi megelőző intézkedések megtétele mellett szembe találják magukat a masszív, hosszabb ideje meglévő szénhidrogén szennyezések felszámolásának kérdéseivel. 2. Környezetünk biztonsága érdekében fontosnak tartom, hogy a biodegradációs eljárások témakörében folytatott saját kutatásaim eredményeként feltárt követelmények általános érvényűnek minősítve kerüljenek széleskörű alkalmazásra, ill. épüljenek be a kármentesítési technológiák minősítésével foglalkozó, előkészületben lévő jogszabályba 11
A TÉMAKÖRBŐL KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE Lektorált folyóirat cikkek 1. F. Buday, Z. Gergely, G. Török, S. Szoboszlay, Á. Szakács and I. Farkas (1988): Elimination of environment-polluting hydrocarbons using biotechnology. Acta Microbiologica Hungarica 35 (2): 129. 2. Sándor Szoboszlay, József Solymosi, Balázs Kriszt (2002): The biodegradation of hydrocarbon compounds concerning to environmental safety. Academic and Applied Research in Military Science 1(1):103-106. 3. Hartman, M., Szoboszlay, S., Kriszt, B. (1994): Laboratóriumi módszerek növényi kivonatok antimikrobiális hatásának kimutatásához. Biokultúra 5(9):6-7. 4. Hevesi, M., Szoboszlay, S., Kriszt, B. (1994): A baktériumos növénybetegségek elleni védekezés lehetőségei és újabb irányai. Növényvédelem 30(12):570-571. 5. Szoboszlay S., Török G., Kriszt B., Rúzs-Molnár S. (1995): Nem patogén mikroorganizmusok alkalmazása szénhidrogénnel szennyezett területek környezetkímélő mentesítésére. Biotechnológia és Környezetvédelem ma és holnap 9(1):34-37. 6. Hartman M., Szoboszlay S., Kriszt B. (1995): Biogazdák által alkalmazott növényi kivonatok értékelése laboratóriumi körülmények között. Növényvédelem 31(2):59-65. 7. Kriszt B., Szoboszlay S., Dobolyi Cs. (1996) : A Streptomyces nitrosporeus N 2 O- termelésének (aerob denitrifikáció) vizsgálata. Agrokémia és Talajtan 45 (3-4): 315-326. Nemzetközi konferencia kiadványban idegen nyelvű előadás 1. F. Buday, G. Török, Z. Gergely, S. Szoboszlay, Á. Szakács, T. Farkas, B. Csaplár and P. Biliczki (1987): A biotechnological process for the elimination of environment polluting hydrocarbons. p. 1657-1662. In.: Hazardous Waste: Detection, Control, Treatment. Edited by R. Abbou, Elsevier Science Publishers B. V., Amsterdam, Oxford, New York, Tokyo. World Conference on Hazardous Waste, Budapest, Hungary, October 25-31, 1987. 2. F. Buday, Z. Gergely, G. Török, S. Szoboszlay, B. Csáplár and Z. Szabó (1989): A Biotechnological method for elimination of environment polluting hydrocarbons. p. 263-267. In: Agricultural Engineering Vol. I. Edited by V.A. Dodd and P.M. Grace A. A. Balkema. Rotterdam, Brookfield. 11 th International Congress on Angricultural Engineering, Dublin, 4-8 September, 1989. 3. S.Szoboszlay, B.Kriszt, G.Török, L.Fülöp, M.Hevesi, I.Bérci and M.Sajgó (1991): GATEMYCIN-285 a metabolite produced by Streptomyces libani and its utilization for plant protection. 15 th International Congress of Biochemistry, Jerusalem, August 4-8, 1991. Abstracts p. 88. 12
4. Gy. Heltai, B.Kriszt, S.Szoboszlay (1994): 15 N-detection method for testing of denitrification activity of certain soil microorganisms. 8th Nitrogen Workshop, Ghent, 5-8 September, 1994, Book of Abstracts, p. 45. 5. B.Kriszt, S.Szoboszlay, G.Török, S.Rúzs-Molnár, L.Bélafi and M.Sajgó (1994): Stimulated biodegradation of n-paraffins and some polynuclear aromatic hydrocarbons. 16th International Congress of Biochemistry and Molecular Biology, New Delhi, India, September 19-22, 1994, Abstracts, Vol. II. p. 92. 6. S. Szoboszlay, J. Solymosi, J. Lauer, B. Atzél, I. Szabó and B. Kriszt (2002): Environmental safety and biodegradation of hydrocarbons. 4th International Scientific Conference Foreign Substances in the Environment, Nitra, Slovakia, September 12, 2002. Proceedings p. 200-204. 7. Gy. Dura, S. Szoboszlay, B. Kriszt (2002): Risk assessment in a former open-field chemical waste burning site. International Conference on Rural Health in Miditerranean and Balkan Countries, Bari (Italy), November 13-16, 2002. Book of Abstracts p. 97. Hazai konferencia kiadványában idegen nyelvű előadás 1. Szoboszlay S., Török G., Kriszt B., Rúzs-Molnár S., Sajgó M., Lakics L., Bélafi L., Herendi J., (1993): Stimulated biodegradation of environment polluting hydrocarbons. Scientific Conference on New Strategies for Sustainable Rural Development, Gödöllő, Hungary, March 22-25, 1993. Abstracts p. 29. 2. V. Kertész, I. Hlubik, S. Szoboszlay, B. Kriszt (1997): The effects of different concentrations of Benzo(a)pyrene (BaP) on the embryonic development of aquatic birds (A Modell Experiment). The 2nd International Conference on Carpatian Euroregion Ecology (CERECO 97), Miskolc-Lilafüred, July 1-4. Abstracts p.143. 3. V. Kertész, I. Hlubik, S. Szoboszlay, B. Kriszt, M. Bálint (1997): The effects of benzo(a)pyrene and chromium on the reproduction of the Mallard. International Conference of PhD Students. Miskolc, Hungary, 11-17 August 1997, Proceedings p. 157-163. Hazai konferencia kiadványában előadás 1. Szoboszlay S., Török G., Bérci I., Kriszt B. és Sajgó M. (1990): A GATE Mezőgazdasági Kémiai és Biokémiai Tanszék Technológiai csoportjának biotechnológiai fejlesztési munkái. Mezőgazdasági Tudományos Napok. Biotechnológia a GAK Intézményeiben. Gödöllő, 1990. április 5. Összefoglalók p. 64. 2. Szoboszlay S., Török G., Kriszt B., Rúzs-Molnár S., Sajgó M., Lakics L., Bélafi L., Herendi J., (1993): Szénhidrogének stimulált biodegradációja. Magyar Mikrobiológiai Társaság, 1993. évi Nagygyűlése, Győr, 1993. augusztus 16-18. Összefoglalók, p. 99. 3. Kertész V., Hlubik I., Szoboszlay S., Kriszt B., Bálint M. (1997): A felszíni vizekbe bekerülő benz(a)pyren (BaP) vizimadarak szaporaságára gyakorolt hatásának vizsgálata (modellkísérlet). 3. Veszprémi Környezetvédelmi Konferencia, Veszprém, 1997. Május 26-28. Összefoglalók p.298-305 13
4. Kertész V., Hlubik I., Szoboszlay S., Kriszt B., Bálint M. (1997): Egy PAH vegyület és egy nehézfém toxikus hatásának modellezése tőkés récén. TOX 97, A Magyar Toxikológus Egyesület Kongresszusa, Visegrád, 1997. október 16-18., Összefoglalók p. SZ1.7 5. Szoboszlay Sándor, Solymosi József, Kriszt Balázs (2001): Szénhidrogén vegyületek biodegradációjának néhány környezetbiztonsági vonatkozása. Doktoranduszi konferencia, 2001. novemberi konferencián elhangzott előadások anyaga. Budapest, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. p. 310-322 Magyar szabadalom, találmány 1. 206393 lajstromszám alatt elfogadott (1990): Buday Ferdinánd (15%), Bérczi István (20%), Sajgó Mihály (10%), Szoboszlay Sándor (25%), Török Gábor (20%), Kriszt Balázs (10%): Antibiotikumot tartalmazó készítmény növényi kórokozók ellen és eljárás az antibiotikum előállítására. 2. 279 lajstromszám alatt elfogadott használati mintaoltalom (1992): Sajgó M. (76%), Kriszt B. (8%), Szoboszlay S. (8%), Török G. (8%): Hűtő-fűtő tárolótartály SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ Szoboszlay Sándor, egyetemi adjunktus, doktorandusz Születési hely, idő: Budapest, 1957. március 10. Lakás: 1016 Budapest, Krisztina krt. 77. Munkahely: Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezetgazdálkodási Intézet, Környezeti Elemek Védelme Tanszék Telefon: 06-28-417-463 Fax: 06-28-415-964 E-mail: bioflex@mail.digitel2002.hu Idegen nyelvismeret: orosz középfokú C típusú állami nyelvvizsga angol alapfokú C típusú állami nyelvvizsga Szakmai, közéleti tevékenység: 1975- ben érettségiztem Budapesten, majd 1981-ben avattak okleveles agrármérnökké, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán, ahol 1984-ben mezőgazdaságtudományi egyetemi doktori fokozatot szereztem. 1981 óta a Gödöllői Agrártudományi Egyetem ill. jogutódja a Szent István Egyetem különböző tanszékein dolgozom : Mikrobiológia Tanszék (1981-1985), Kémia és Biokémia Tanszék (1985-2000), Környezeti Elemek Védelme Tanszék (2000 - ) 1986- GATE Kollégium, kari igazgató 1989-1992. Komáromi Kőolajipari Vállalat, Biotechnológiai Önálló Osztály, biotechnológiai szaktanácsadó 1991-1996. MTESZ műszaki szakértő Magyar Biokémiai Egyesület, biokémiaibiotechnológiai szakterületen, fermentáció szakágban. 1991-2000. MAE Talajtani Társaság Talajbiológiai Szakosztály, vezetőségi tag 14
1991- Biotechnológiával a környezetvédelemért Alapítvány, titkár 1993- Magyar Vizsgáló és Tanúsító Szervezetek Szövetsége, GATE MTK képviselője 1994- MTA Általános Mikrobiológiai Bizottság Környezetvédelmi-mikrobiológiai Albizottság, tag. 1996- Környezetvédelmi felülvizsgálati jogosultság víz, hulladék, talaj szakterületeken. (Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium) 1998- Csepeli Erőmű Rt., környezetvédelmi szaktanácsadó 1998- Powergen International, környezetvédelmi szaktanácsadó 1999- ÁPV Rt műszaki ellenőrzési feladatok tököli és kiskunlacházi volt szovjet használatú katonai repülőtereken végzett környezetvédelmi kárelhárítási munkákban. 2000- Mérnöki kamarai tagság 2000- W-V-11 Vízanalitika és vízminőség-védelem területén tervezői és szakértői jogosultság (Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara) 2001- Veszélyes hulladékok káros hatása elleni védelem szakterületen szakértő ( Környezetvédelmi Minisztérium) Ezúton is köszönetet mondok mindazoknak, akik kritikai észrevételeikkel, tanácsaikkal, véleményükkel segítették kutatómunkám sikeres elvégzését. Külön köszönöm Dr. Solymosi Józsefnek, tudományos témavezetőmnek sokéves támogatását és útmutatását. Budapest, 2003. május 7. Szoboszlay Sándor 15